HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Jason & Ron - bar-knockout

Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Jason & Ron - bar-knockout
Kedd Jan. 24, 2017 10:20 pm
 



 



Már második hete kértem úgy a beosztásomat, hogy négyszer tíz órában dolgozzak. A heti negyven megvan, kettő helyett viszont három pihenő nap van, ami lényegesebben jobban hangzik és az előző műszaksorozatnál baromira jól is jött ki köszönhetően a nyugalmasabbnak nevezhető időszaknak a városban. Kötelező túlórát sem kellett vállalnom, de ami késik ugye.. Nemrég még tizenkibaszottnegyedik órája voltam szolgálatban, mert az utolsó fél órában becsúszott egy tömegverekedés az innen két utcára lévő nightclub-ban. Az a kurva sok igazoltatás, amit a helyszínen kellett végezni csak a jéghegy csúcsa volt.
A jelentéssel előbb végeztem, mint Matthews, ami a pontos óraállás szerint már több, mint huszonegy percet jelent számára. Mit is mondott, huh? Menjek előre helyet foglalni, mindjárt végez..? Nagyszerű öregem.. A várakozásképp rendelt söröm maradékát lehúzom, mielőtt felmelegszik és a telefonomért nyúlok, hogy felhívjam azt a szerencsétlent, mi a fenét tököl a rohadt papírmunkán, ha kevesebb intézkedést kellett tennie nálam, de csak a hangposta kapcsol be. Már épp elnyomnék egy szitkozódást, amikor a pultos automatikusan hozza az újabb, de kéretlen kört. A hely közel van az őrshöz, gyakran fordulunk meg itt ahogy a többi kolléga is, akik közül most is akad pár. Ez szerencsére többnyire visszavesz a helyi balhékból; nyílt titok, hogy szinte rendőrkocsmát üzemeltet a tulaj. Pont az ilyen szar műszakok után, mint a mai az egész heti jó betérni, mielőtt a kieresztetlen gőzt haza vinnénk.. Nem dobom vissza a korsót, cserébe hálásan biccentek, majd még egyszer megpróbálom telefonon elérni Matthews-t, de most meg nem veszi fel, az üzenetrögzítőt előszeretettel használom arra, amire van; Rohadtul ajánlom, hogy azért nem toltad ide a képed, mert a szemtanúk fehérneműjét is beleveszed a jelentésbe, különben szólok Carol-nak a múlt hétről és egy hétig a saját kanapédon fogsz szűkölni.. Jössz két körrel seggfej. Igen, megkapta a rögzítőjére a szövegemet és beleiszok a frissen csapoltba, mielőtt dobnék egy sms-t Jacks-nek, hogy húsz perc múlva ott leszek. Eredetileg sem maradtam volna ennél sokkal tovább, két sör és ennyi, de így addig se ameddig terveztem.
A túlóráztatott túlórára újból iszok, egészen le a korsó feléig és a szemem sarkából érzékelem a betérő vendégeket. Akad köztük ismerős is, az a kölyök edzésről – egy kurta biccentést kap –, de a figyelmet nem ő vonja magára, nem csak az enyémet.. Egy már eléggé elázottnak tűnő pasas jön beljebb valószínűleg a barátnőjével az alapján ahogy szabadon fogdossa, mikor épp hol éri a kezével. Süt az IQ és inkább visszafordulok a pulttal szembe, nem vagyok fogékony a műsorra, a türelmem sem ideális mértékű hozzá, amit azzal is próbára tesz a fazon, hogy amikor elmennek mögöttem levinne a könyökével kábé amilyen zseniálisan be tudta lőni hol kéne közlekedni másfél méternyi helyen.. Ssz, még jó nem verte ki a kezemből az sör maradékát.
- Jah, én bocs nem épültem be a pultba, hogy elférj.. – lehet meg se kellett volna szólalnom, de a tolerancia szintemet elegen baszogatták és láthatóan nem is foglalkozik vele a fickó; mint, aki meg se hallotta. Hmpff, remek, mondjuk mindegy is. Szemforgatással venném le róluk a tekintetem, de az csak most tűnik fel mennyire kényelmetlenül halad az oldalán a női kíséret. Meg mennyire hirtelen változik a férfiállat kedélyállapota, hogy visszapillantva megragadja annak a csuklóját és szidni kezdi, amiért nem tudott egyenesen haladni, mint valami hülye picsa..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Jason & Ron - bar-knockout
Csüt. Jan. 26, 2017 11:40 pm
 



 

Végül egy napra kaptam eltávot. Ami részben jó, mert amit akartam, sikerült elintézni, másrészt viszont... kábé minden más a terveimmel ellentétben alakult. Ez meg is adja a kellő alaphangulatot, ami a nap felétől szorosan végigkísér, és a reggeli visszaindulás közeledtével egyenes arányosságban romlik. Így lépek be a lokálba is, bár az ábrázatomra sosincs ráírva, hogy morcos lennék, meglepően sikeresen közvetítem a halvérű fickót, aki hamarabb hívna meg mindenkit egy sörre, mint hogy balhéba keveredjen. A srácok a bázison, ha különösen elemükben vannak, Buddhának hívnak, mert szerintük a türelmem kimeríthetetlen, szerintem meg, csak sosem próbálkoztak még elég elszántan. Vagy talán, nem a megfelelő eszközökkel.
Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyom magam, vagy a körülöttem lévőket, ha szükségét látom, azonnal közbeavatkozom: gyorsan és hatékonyan, csupán nem kenyerem a provokálás, a felesleges erőszak, vagy a másokon történő, öncélú, esztelen dühlevezetés. Mondták is már párszor, hogy pályát tévesztettem, de sosem vettem magamra. Úgysem tudják, mennyire igazuk van.
Még Callie sem tudja a teljes igazságot a jelentkezésemről, csak annyit, hogy apám akarata volt, mindig is túlságosan szűkszavúan beszéltem erről. És ha már Callie-nél tartunk, a rossz napom egyik jelentős oka, hogy hiába negyedévente vagyok csak itthon, mégsem sikerült összehozni, hogy találkozhassunk. Persze nem várhatom el, hogy mindig hozzám igazodjon, sőt, igazából semmit sem várhatok el tőle, de azért szívesebben aludtam volna ma nála, mint hogy ebben a lebujban csövezzek reggelig. Jó lett volna látni, telefonon nehéz csekkolni, hogy mennyire mond igazat, mikor arról próbál meggyőzni: jól van.
A bárban szinte senkit nem ismerek, ritkán járok ide ahhoz, hogy ivócimborákat számláljak, így automatikusan a pult felé tartok, és minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy mikor összetalálkozik a tekintetem egy ismerős arccal, felé indulok meg.
- Egy korsóval – biccentek kurtán a csapos felé; annyira nem vagyunk jóban, hogy kezet rázzak vele, szóval megelégszem annyival, hogy szimplán letelepedek a mellette strázsáló bárszékre. Nem tudom, van-e kedve szólni néhány szót, de ha nem próbálom ki, úgysem tudom meg.
- A mai edzést kihagytad – szánom neki, mint egy könnyed megállapítást. Én meg az összes többit, ez igaz, de ha eltávom van, mindig kötelezően felkeresem a helyet, ez már hagyománynak számít. Habár az esélye csaknem a nullával konvergált, reménykedtem benne, hogy ő is ott lesz, jó ellenfél volt.
- Pedig szívesen elgyepáltalak volna – avatom be azért őt is, nem fordulok felé, ám a hangomból és az apró mosolyból érződhet az irónia. De mintha csak kárpótolni akarna a sors, én is felfigyelek az újonnan érkező alakra, mondhatni: elég nehéz nem észrevenni. Nem csak azért, mert elhaladtában megtámogatja a bordáinkat, épp ekkor veszem át a söröm, és az enyhe lökés hatására ki is loccsan belőle az első két képzeletbeli korty. Szerencsére csak a pultra.
Direkt nem nézek utánuk, nem akarom hagyni felbosszantani magam, egy ilyen alak messze nem ér annyit, inkább csak végigasszisztálom az ivótársam dünnyögését, várva, lesz-e rá reakció. De semmi.
- Nem csak részeg, de süket is, az egyik kedvenc típusom – ezt már inkább csak neki mondom, az előbbi morgásból bőven átérződik, hogy nincs a legjobb hangulatban ő sem. De ahogy ránézek, nem is hibáztatom. Fogalmam sincs, mit melózhat, de finoman szólva is lestrapált ábrázata van.
- Hosszú volt a nap? – pillantok felé érdeklődve, majd úgy érzem, valamivel azért még meg kellene támogatnom ezt az ötletet. – Ne vedd zokon, de hellyel-közzel úgy festesz, mint egy robbantott csirke – húzódnak szélesebb ívbe a szám szélei, és inkább iszok még egy kortyot.
A kezdődő jelenetnek háttal vagyok, csak a hangok jutnak el hozzám, de a rögtönzött szidás viszonylag hamar véget ér, bár a fülemet sértik a keresetlen szavak, egyelőre betudom a részegség és a mínuszos IQ csodálatos vívmányainak. Remélem, kibírják balhé nélkül, nincs kedvem még tovább rontani ezt az estét.

Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Jason & Ron - bar-knockout
Szomb. Feb. 11, 2017 11:00 am
 



 

Nincsenek nagy terveim, de azokra eléggé vágyom már így nap végén a kollegalitás jegyében történt felültetés után, ha kiürül a korsó. Valami kiadós kaja, forró zuhany, a makacs fejűt az oldalamra kapva kidőlni. Vagyis.. Egy idő után kidőlni, jah. Ez nem változik a rövid üdv közvetítését követően sem az edzésről ismert srácnak, úgy iszok bele a sörmaradékba, hogy megvan az ütemtervem. Volt addig a pillanatig, amíg nem érzékeltem hova lövi be az irányát. Nem húsz perc múlva fogom megkapni, amit akarok.. Nagy beszélgetéssel nem számolok, csak a kikapott italom háromnegyedének idejére legfeljebb. Jah, van még olyan, hogy hétköznapi naivitás.
A helyfoglalását a szemem sarkából követem nyomon, a tekintetem a megjegyzésével vonja magára, ami a másodikra a képemmel együtt Na persze, szeretted volna. mondanivalóval gazdagodik. Mellékes volt rá precedens, amikor sikerült. Nem egyszer. Rövid fújtatással egybe kötve húzódik hasonló él az enyémre is, ami a szavai nyomán ott volt az arcán.
- Amilyen gyakran jársz ahhoz kéne még egy kis idő behozni a lemaradásod. – a megállapításának apropóján magam is élek a lehetőséggel és viszonzom azt. Fogalmam sincs miért, de mivel a terembe nem pofázni járok pont elég információ volt a keresztneve is még az első összeállításunknál. A többiekről többet tudok, de ők is törzstagok, annyi idő alatt meg nem nehéz. Emelném a sörömet a következő gurításra, ha hátulról nem érkezne az a legkevésbé sem vágyott pultra kenés. Az én adagom nem loccsan ki, de automatikusan emelem feljebb a lent támasztott karom, még jó, Jason-éből jutot volna rá egy kevés, ha nem. Balfasz. Nem sokon múlik utána vágjam a pasasnak, azt sem hinném az oldalbordája ne hallani rendszerint a nyelvezetet, úgyhogy nyugodt szívvel tenném, de azért rajtuk hagyom a figyelmem, ha magára venné a burkolt Kurva anyád.-at a páros ittasabb tagja. Nem csodálkoznék, a társulásokon már kicsit jobban egy másodperccel később, de nem az én dolgom.
- Jah. Meg ahogy elnézem eleve a DNS-ébe van kódolva a parasztság is. – mondat közben fordulok vissza tőlük és ha megforgatni nem is forgatom a szemem, leolvasható a véleményem az egészről a pofámról. Nem kifejezetten csak a nem kért intermezzóval kapcsolatban.. A fajtájukról. A ledobott táskámat közelebb rúgom azért a pulthoz.
A kérdés után toldott bókra automatikusan és határozottan kitartva emelkedik a kezem, a nemzetközi nyelvakadályokat is áthidaló, Kapd be. jelzésértékkel bíró középső ujjammal kitartásával. Nem veszem zokon, éppen ezért nem is szánom komolynak. Nyilván tudom én is miként festek. Lestrapáltan, nem erősködöm az ellenkezőjéről mimikai szinten sem.
- Jah. A tizennegyedik munkaóra után kicsit hosszúnak találom. – hallom a távoli szóváltás foszlányait és meghúzom a sört egy mélyebb levegővételt követően. - Főleg, ha még egy barom jön a képbe. – nem kell odanéznem, hogy belőjem az irányt, ami felé a fejemmel bökök konkretizálás céljából. A kezdődő telefonbeszélgetés feszültebbé teszi a helyet, amint belekezd a pasas, ami tökéletesen leolvasható a pult túlfelén sört csapoló dolgozó kényszeres nyeléséből is. Nem szívbajosak errefelé, de elszokottak az ilyen vendégektől. Baszd meg, még a széket sem tudja nem úgy kihúzni, hogy ne baszná oda a padlóhoz..
- Lehet egyszerűbb lenne hívnod az ismerősöd, akire vársz, hogy máshova kéne mennetek. - automatikusan feltételezem, hogy csak előbb ért ide, mint a partnere, azért van egyedül. A kéretlen tanácsok meg.. Ő is osztogatott már párat edzés alkalmával, nem maradok adósa.



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Jason & Ron - bar-knockout
 



 

Vissza az elejére Go down
Jason & Ron - bar-knockout
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: