HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Chloe & Julie

Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Chloe & Julie
Csüt. Jan. 26, 2017 1:09 pm
 



 

 
Chloe & Julie



Mondjuk úgy, hogy sosem rajongtam kifejezetten azért, ha szerepelnem kellett. Ezért is vállaltam inkább olyan részt a cégben is, amiért rajongtam, ugyanakkor mégis a háttérben mozoghattam. Az Zoe terepe volt, ő sok ember előtt is képes volt tökéletesen magabiztosan mozogni, és úgy eladta magát, mint senki más. Én valószínűleg csak belezavarodtam volna az egészbe, de hát időnként mégiscsak kénytelen az ember átlépni a komfortzónáját. Akkor, amikor a saját üzletét is kénytelen menedzselni, mert más nem teszi meg helyette úgysem.
Most először esett meg, hogy ezen a roppant nívós, évenként megrendezésre kerülő kiállításon kaptam saját standot. Sokan jöttek be ide olyanok is, akik az esküvőjükre kerestek cukrászt, vagy séfet, úgyhogy a szőke barátnőm a lelkemre kötötte, hogy ma igazán tegyek ki magamért, és próbáljam meg eladni egyúttal a céget is. Akár legyinthettem volna rá, hogy persze, semmi gond, de ezzel csak még nagyobb terhet tett a vállamra. Már csak abban reménykedtem, hogy mindebből a külvilág semmit nem észlel, hiszen a vonásaim most is nyugodtak voltak, mint mindig. Még akkor is, amikor az egyik ismertebb kritikust láttam elsuhanni a szomszédnál.
Abban a pillanatban kedvem lett volna lebukni, hogy még csak észre se vegyenek, de ellenálltam a kísértésnek, és végül precízen felszeleteltem az utolsó darab tortát is. Kóstolónak pakoltam ki őket, gondoltam ezzel érek a legtöbbet. Volt többféle ízesítésből is olyan szelet, amit egyetlen falattal el lehetett tüntetni. Csokoládé, erdei gyümölcs, és kellemes citromos íz világ is helyet kapott a kis papírtálcán. Ugyan nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de itt ilyet osztogattak, rá volt nyomva a kiállítás logója. Csak azt nem tudtam hová tenni, hogy mégis mi értelme van, mikor a hozzám hasonlók úgyis telepakolják a saját portékájukkal.
Mintha csak a sors akart volna megtréfálni nagyon csúnyán, a rendezgetés közepette valaki meglökött hátulról. Bizonyára szeretett volna valamelyik előadásra sietni, ám én voltam annyira szerencsétlen, hogy egy ilyen szélvész útjába sikerült keverednem. Alapvetően ezzel még nem is lett volna baj, hiszen el lehetne intézni egy egyszerű bocsánatkéréssel, de ő nem vesztegette ilyesmire a drága idejét. Csak a szerencsén múlt, hogy végül nem esett ki a kezemből az, amit éppen le akartam tenni. Legalábbis addig a pillanatig még el is hittem, hogy megúsztam, amíg a gyenge minőségű papírtálca meg nem adta magát.
Ahogy az a nagy könyvben meg van írva, a kartonszerű alátét átázott, nekem pedig lefordult a kezemből az összes sütemény, ami azon a felén volt.
- Ó, te jó isten! – még az előtt kiáltottam fel, kicsit talán túl hangosan, hogy észbe kaptam volna. Önkéntelen reakció volt ez részemről, de mind az előttem lévő padló kapott némi kóstolót a kreációmból, mind a ruhám, amit kifejezetten erre az alkalomra öltöttem magamra. Legszívesebben sírva fakadtam volna, hogy ennyire leégetem magam, mikor ez egy nagyon fontos esemény lenne, de ezt a luxust egy profi nem engedheti meg magának.
Kissé megszégyenülve ugyan, de leguggoltam, és elkezdtem kézzel összeszedni, amit tudtam. Ezeket már úgysem rakhattam ki, ráadásul pont valami olyan sütemény kóstolója volt, amiből nem csináltam utánpótlást, mindössze az a pár darab maradt, ami megúszta az esést. Máris siralmasan kezdődik ez az egész…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Vas. Jan. 29, 2017 11:26 am
 



 

Julie and Chloe




Az éttermem megnyitása nem kis feladatnak bizonyult, és bár roppantul közeledett a megnyitó időpontja, hogy is mondjam..egyáltalán nem éreztem, hogy készen állnék rá. Huszonnégy esztendősen az ember nem vág bele egy saját vendéglátóegység menedzselésébe, hacsak nem megőrült, vagy olyan szenvedély köti a munkájához, mint engem. Mindkettő igaznak látszott, és apa segítségével rendeződtek az anyagi gondjaim is. A félkész épület leégése nem jókor jött, de az utóbbi hónapok munkálatai szépen behozták a lemaradást, és a megálmodott helyen vártam a csodát. A reklám éppen annyira fontos volt, mint a konyha elkészülése, így nem mondhattam nemet az éves kiállításra. Általában vendégként érkeztem, és bezsebeltem az összes prospektust, de ma résztvevőként voltam jelen. Az izgatottság meglátszott rajtam a reggeli órákban már, mert fordítva vettem fel a bugyimat, és a melltartómat is elfelejtettem bekapcsolni. A világoskék nyári ruha, és a felülre felvett színben passzoló kardigán kiemelte a kék íriszeimet, így sokkal élénkebben csillogtak, mint általában. Scott, és egy másik kisegítő, Sarah hurcolták be a tesztkonyha összetevőit a helyszínre. A stand remek helyet foglalt el, a fő célközönség előttem vonult el az előadótermek felé.
- Scott légy szíves azt a dobozt hozd be a kocsiból, amire azt írtam, hogy törékeny. – mosolyogva irányítom el az egyik kuktámat, és rendezem lófarokba a hajamat, hogy sehol se hagyjak DNS mintát. Nem a legjobb média fogás lenne, ha éppen egy hajszálat találnának a vendégek a kóstolókban. Az a fajta vibrálás feszíti szét a belsőmet, mint amikor elhatároztam, hogy belevágok a projektembe. A világon mindennél jobban szeretném, hogy ez működjön, és ne Jesse Ward lányaként tartsanak számon a szakmában, hanem elismerjék a munkámat. Apa nagyon híres, több szakácskönyvet adott ki, és még az étterme is felfelé ível, de én? Szinte még gyerekcipőben járok, de nem baj Chloe…nyugalom, menni fog a mai nap. Sarah-nak intek, hogy jöjjön oda hozzám, és a kiállítás lógójával ellátott tányérokra pakoljon rá, de hasztalan, mert a gondolataimban olvas, és máris teszi a dolgát, és még szólnom se kell érte.
- Jaj, de hálás vagyok neked. – lapogatom meg a hátát, és Scott felé pillantok, de még mindig nincs sehol, azonban egy hangosabb felszólalás miatt kénytelen vagyok megszakítani az előkészületeket, és oldalra pillantani a szomszédos standra. Egy barna hajú lány a tálcával brillíroz, de látva az elkerülhetetlent, már szinte biztos vagyok benne, hogy a gravitáció törvényei ellen nem tehetünk semmit.
- Sarah ezt átvennéd tőlem, ha megkérlek? – adom át az előételeket tartalmazó listát, és odasietek a lányhoz, hogy segítsek neki összeszedni a maradékot a földről. Fortuna most úgy látszik, hogy nem zárta a kegyeibe az illető hölgyet, de ha lehet, akkor nem kellene még rontani a helyzetén, ezért elővigyázatosságból magamhoz veszem az egyik törlőkendőt is, és azzal együtt megyek oda hozzá.
- Nem jól indult, ugye? Hadd segítsek. – guggolok le mellé, és a ronggyal itatom fel a nagyobb darabokat, és ellenőrzöm, hogy van-e még olyan, ami menthető.
- Az ott, még egyben maradt. Szerintem nyugodtan emeljük fel. Sarah idehoznál nekünk egy tiszta tálcát…meg néhány szalvétát is? – tekintek fel a munkatársamra, aki szinte azonnal bólint, és neki is kezd a kért eszközök összeszedésének.
- Chloe Ward, és te? Figyelj nem olyan nagy gond, és ha még van elénk időnk, akkor felturbózhatod a tesztkonyhámban a sütiket, hacsak nem elegendő a többi. – függesztem rá a pillantásomat, és megvárom, hogy Sarah odaérjen hozzánk a szalvétákkal, meg az új tálcával együtt.


A hozzászólást Chloe Ward összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 16, 2017 12:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Vas. Jan. 29, 2017 5:35 pm
 



 

Igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit véthettem, és ki ellen, amiért ezt érdemeltem. Így is annyira izgultam, és mivel nem szerettem különösebben a nyilvános szerepléseket, ezért némi lámpaláz is befigyelt. Egyáltalán nem hiányzott semmiféle kalamajka, hiszen olyan sok múlt ezen a mai kiállításon. De ez Murphy ugyebár, és általában minden baj akkor történik, amikor pont tökéletesen kellene alakulnia minden aprócska részletnek. Én elég precíz voltam, de amikor rajtam kívülálló okok miatt minden a feje tetejére állt, azt nem mindig tudtam maximális nyugalommal kezelni. Még akkor sem, ha alapvetően egyébként az volt rám jellemző.
A kétségbeesés minden egyes kis lépcsőjét megjártam, amíg szinte lassított felvételként pörgött le előttem az egész jelenet. Nagyon szerettem volna megakadályozni, és én tényleg keményen küzdöttem azért, hogy megtegyem, de már hiába kaptam a sütemények után, azok lent landoltak a földön. Képtelenség volt az egész, de a rám szegeződő kíváncsi tekintetek emlékeztettek arra, hogy bizony tényleg megtörtént a katasztrófa. Még szerencse, hogy Zoe nem volt itt, különben biztos idegrohamot kapna. Arról nem is beszélve, hogyan reagálna arra, hogy a ruhám is összemaszatolódott az akció során.
Gondolataim útvesztőjében barangolva próbáltam minél gyorsabban összetakarítani a stand előtt, hogy legalább senki ne csússzon el a süteményeim maradványain. Már igazán csak az hiányzott volna, aztán biztosan mindenki elkerülne messzire. Le is húzhatnám a rolót, de ez a gondolat annyira riasztónak tűnt számomra, hogy gyorsan el is űztem, és inkább a feladatra koncentráltam. Egészen addig egész jól ki is zártam a külvilágot, és meggyőztem magam arról, hogy nem is történt akkora baj, amíg meg nem szólítottak.
Úgy rezzentem össze a váratlan hangtól, mintha rajta kaptak volna valamin. Valójában tényleg erről volt szó, a szégyen pedig újra végighullámzott rajtam, pírt varázsolva egyúttal az arcomra is. Utáltam, hogy ennyire látszik rajtam minden érzelem.
- Nem, nem igazán… - feleltem még mindig zavartan, lemondóan rázva meg a fejemet. – Ó, hagyd csak! Nehogy összekend magad te is. Az én ruhámnak már úgyis mindegy! – pillantottam le az összekent textilre. Ahogy guggoló helyzetembe hátra ereszkedtem a sarkaimra, tekintetem úgy kereste meg a megmentésemre érkezett lányt. – Ezek után már nem lenne szerencsés, biztosan sokan látták! Ha elkezdeném felpakolni a földre esett darabokat is, akkor valószínűleg senkinek esze ágában sem lenne belekóstolni. Ezek már mennek a kukába, a tálca felén azonban még megmenekültek a darabok. Csak kicsit kevés lesz… - sajnálkoztam tovább, felmérve ismét a károkat.
- Julia Rhodes! – mutatkoztam be én is, ám ezúttal elmaradt az örvendezésem a megismerkedés apropóján. Sajnos ez nem volt egy örömteli találkozás, bárhonnan nézzük is. – Köszi, Chloe! Nagyon kedves tőled, de nem akarok a terhedre lenni! – próbáltam hárítani a kedves felajánlást, habár biztosra vettem, hogy én is pontosan így tennék, ha én látnám mástól ezt a bénázást. Csak éppen arra nem számítottam, hogy majd más is megteszi értem. Alapvetően az ilyen helyeken az emberek riválisként tekintenek a másikra, és csak örülnek neki, ha valaki pórul járt. Én nem vagyok ilyen, és ezek szerint a nekem segédkező lány sem. Máris kellemesen csalódtam mára, ennyi legalább pozitív.
- Hamarosan amúgy is tartanom kell egy továbbképzést az egyik előadóban, de a ruhámnak annyi! – pillantottam le újra reményvesztetten. Persze egy kötényt most már kénytelen leszek elé kötni, de az csak átmeneti megoldás.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Szer. Feb. 01, 2017 8:43 pm
 



 

Julie and Chloe



A mai napon sok minden fog múlni, ahogyan apa legalább húszszor elmondta a telefonba is. Nem szerettem, ha súlyt helyeztek a vállamra, értem én, hogy teher alatt nő a pálma, de ez nem a Narancsvidék, és nem is egy versenyorientált helyzet…vagyis nem éppen így gondoltam rá, mert belerokkantam volna. A városban nem egy francia étterem működik már, ott van többek között a volt munkahelyem a Revoir, melynek a vezetője Pierre. Az előző munkaadóm egy házsártos, mindenbe belekötő séf volt, aki nem tűrte el, ha valami nem úgy alakult, ahogyan ő tervezte. Majdnem bele is haltam az általa diktált munkatempóba, amikor helyettesítenem kellett egy esküvőn. A kórházban kötöttem ki, és az egyik petefészkem bánta az esetet. Azóta megfogadtam, hogy inkább belegebedek, de a magam ura leszek, és megnyitom a saját vállalkozásomat. A szakmán belül sokan őrültnek, vakmerőnek tartottak a korom ellenére, hiszen nem rendelkeztem akkora tapasztalattal, mint más séfek, de be kellett látnom, ha nem most lépem meg, akkor soha. A kiállítás pedig egy remek alkalmat adott rá, hogy az idelátogatókkal megismertessem a konyhámat. Az előkészületek jól alakultak, két segítőm is akadt, de aztán történt egy ronda baleset. A tálca, és a földön puffanó finom hang elég volt ahhoz, hogy félbehagyjam a feladataimat, és a másik standnál lévő személyhez siessek. Eleinte nem is vett rólam tudomást, de később végül rám emelte a barna íriszeit, és olyan szinten megijedt, hogy én is a tenyeremen kellett, hogy megtámaszkodjak, nehogy felboruljak, és a kárba ment sütemények tetejére huppanjak.
- Bocsánat, nem akartam rád hozni a frászt. – mosolyodtam el, és nekiláttam felitatni a maradékot, hogy ne tartsuk fel a szervezőket sem, miközben körülöttünk egyre nagyobb lett a tömeg.
- Ugyan már ne őrjíts. Nem lesz semmi baja a ruhámnak, és különben is ez csak egy ruha. Nézd, van rajtam kötény. – mutattam a fekete csodámra, enélkül már nem mozdultam, ha beálltam a konyhapult mögé.
- Ebben igazad van, nem lenne túl szerencsés, és csak negatív reklámja maradna a… - haraptam be az alsó ajkamat, és feltekintettem a standra, de egyelőre semmilyen cégnevet nem láttam rajta kiírva. Az idő sürgetett, és ki kellett találni egy B verziót, miután kiderült, hogy a bajba jutott lány neve nem más, mint Julia.
- Nem leszel a terhemre, és a területemen bőven elférünk négyen is. Köszönöm Sarah. – hálásan néztem a munkatársamra, aztán se szó, se beszéd sepertük fel a maradékot, ami már nem jött fel a törlőronggyal.
- Hát valóban nem mutat valami jól. – pillantottam végig rajta, aztán felemelkedtem, és körülnéztem, hogy mit tehetnénk még.
- A folttisztításban nem vagyok szakértő, de a kocsimban van váltóruha, ha gondolod. Egy próbát megér, hmm? – segítettem felemelni a tálcát, és a standra tettük rá, aztán várakozóan tekintettem felé, hogy elfogadja-e a váltóruhát, vagy sem.
- Egyébként honnan jöttél? – érdeklődtem meg, és éppen ekkor ért be Scott is a dobozommal.
- Helló…gyere ide, bemutatod neked Juliát. Ő Scott Hamilton az egyik kuktám, aki majd az éttermemben fog dolgozni, a másik segítőm pedig Sarah Maddox. – ejtettem meg a rövid bemutatkozást négyünk között, ha már így alakult ez a találkozás.
- Süteményt is tudunk még készíteni, ha van valami gyors recepted, a nyitásig…ha jól látom van még egy óránk. Belefér. – még szélesebbre húzódtak az ajkaim, mint előtte. Apa megtanította, hogy soha ne fordítsak hátat senkinek, aki segítségre szorul. Nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő, és még te is kerülhetsz hasonló helyzetbe.

Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Kedd Feb. 07, 2017 10:05 am
 



 

Ahogy az események elég kellemetlen fordulatot vettek számomra ezen a kiállításon, úgy kezdtem egyre inkább elbizonytalanodni. Itt kell nekem lennem egyáltalán? Van helyem ezek között az emberek között? Szerettem volna nagyon jól csinálni, és profi is voltam abban, amit csináltam, de most csupán a káoszt és a reménytelenséget láttam, semmi többet. Egyrészt örültem, hogy csak én voltam itt, másrészt kezdtem hiányolni Zoe határozott, katonás viselkedését. Talán ő képes lett volna lelket önteni belém, és ha nem tűnik fel ez a kedves lány, aki az imént szólított meg, valószínűleg fel is hívtam volna a szőkeséget lelki támogatást várva.
- Igen, csak egy ruha, de itt mégsem rohangálhatsz nélküle, ha maszatos lesz! – mosolyogtam rá egy kicsit megenyhülten, mert igazából roppant hálás voltam azért, hogy a segítségemre sietett így ismeretlenül is. Még akkor is, ha nem tudtam teljes mértékben kimutatni, mert a bosszankodásom és a zavarom jóval nagyobb volt most a pozitív érzelmeknél. – Nos, igen… én már azt gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem. – sajnálkoztam kicsit, amiért én meggondolatlanul már megszabadultam mára a kötényemtől. Ebből is tanultam valamit, ugye?
- Little Heaven. Cukrászdám van. – mosolyogtam rá Chloera, bár ezt már nyilván magától is kitalálta, hála a rengeteg süteménynek. Ugyan most hirtelen megcsappant a száma a kreálmányaimnak, de majd lesz valahogy. – Remélem, hogy ezzel még nem ástam el magam teljesen mindenki előtt. Így is elég sokan látták… - keseregtem egy kicsit, ott gubbasztva a földön. Aztán rávettem magam, hogy ideje összeszedelőzködni, és felkaparni a sütik maradványaival együtt, a saját lelkem darabjait is. Egy kicsit berezeltem, na! Pedig amúgy egyáltalán nem jellemző rám az ilyesmi, bárki bármit állítson is. Lehet, hogy kedves vagyok, és törékenynek látszom, de képes voltam rá, hogy határozottan lépjek fel. Kivéve, ha éppen rám tört a lámpaláz, mint például most.
- Te jó ég, te egy angyal vagy! – végre elnevettem magam. – Én ilyesmire egyáltalán nem számítottam, arra meg pláne, hogy ilyen remek segítsem lesz. Azt hiszem, hogy te sokkal előre látóbb vagy nálam, pedig mindig mindenre szoktam gondolni. De a ruha most kimaradt… - ahogy elnéztem, nagyjából egy lehetett a méretünk. – Nem fogsz nagyon telhetetlennek tartani, ha élek a felajánlásoddal? Elég fontos ez az előadás, és én nem szeretnék lebőgni. Talán el tudnám takarni egy köténnyel, de jobb a tiszta ruha, és a kifogástalan megjelenés. – magyaráztam elgondolkozva. Egyébként első blikkre vissza akartam utasítani a kedves felajánlását, de rá kellett döbbennem, hogy ez most tényleg nem csak egy egyszerű tárgyalás egy új ügyféllel. Ezen sok múlt, méghozzá nagyon. A tényleges berobbanásom a szakmába, hogy úgy mondjam. Bár nem panaszkodhattam így sem, de jól akartam szerepelni akkor is.
- Én itt lakom a városban. És te? – érdeklődtem kíváncsian, hiszen az ország bármely tájáról is jöhetett volna. Sokszor rendezik máshol a kiállítást, de most szerencsére Seattle-re esett a választás. Ezért is tudtam népszerűsíteni a saját üzletemet olyan könnyedén. Legalábbis hittem ezt a baleset pillanatáig. Most már nem is volt olyan gördülékeny a dolog. – Sziasztok, nagyon örülök! És köszönöm a segítséget nektek is! – villantottam rájuk elbűvölő mosolyt, hogy aztán Chloe felé forduljak ismét.
- Az elég lesz. Jó lenne megcsinálni ugyanazt, de talán összehozok valami mást! – sokszor random találtam ki a recepteket, most is valami ilyesmin agyaltam. – Amíg megnézzük a ruhát, kitalálom, hogy mi legyen. Még van pár alapanyagom… - és egy óra talán tényleg elég lesz. – Milyen éttermed van? – kaptam az alkalmon, hogy kicsit ismerkedjek, érdeklődjek tőle. Sosem árt egy lehetséges új esküvői helyszín, vagy étel beszállító.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Csüt. Feb. 09, 2017 2:14 pm
 



 

Julie and Chloe




A kiállításon részt venni alapvetően nem is a saját ötletem volt, hanem az apukámé. Sokkal jártasabb a szakmában, mint én, sőt előrelátóbb, így hála a jó tanácsainak úgy indultam neki a mai napnak, hogy mindenből legyen pót bekészítve. Az ember sohasem lehet eléggé elővigyázatos, és sok múlhat a felkészültségen. A saját kis birodalmamat ugyan sikerül uralnom, de nekem ketten is a kezem alá dolgoznak, szóval kisebb az esélye annak, hogy beüt valami baki. A másik standnál nem ez a helyzet, és valamiért feléled bennem az együttérzés. Kezdő vagyok, de van egy biztos hátterem, tapasztalatokkal is rendelkezem, de az üzletasszonyi vénám még nem nőtte ki magát. A bepánikolt lány segítségére sietek, a földre hullott sütemények nem néznek ki valami jól. A legjobb tudásom szerint igyekszem menteni a helyzetet, és több ötlettel elő is állok, de eleinte a kommunikáció is nehezen megy közöttünk, de meg tudom érteni. Az agy lefagyhat hasonló szituációkban, és ha az ember nincsen eléggé megedzve, akkor bizony jöhet egy kis sírás, és társai. Julie nagyon kedvesnek, és törődőnek tűnik, így magától értetődik, hogy felajánlom neki a tartaléköltözékemet, és a konyhámban is biztosítok platzot neki, ha él a lehetőségekkel. A munkája felől érdeklődöm, de már félig biztos vagyok benne, hogy a cukrászatban utazik, ezért nem is lepődöm meg, amikor szavakkal támasztja alá a felvetésemet.
- Biztosan remek hely lehet, de még nem hallottam róla. Sokszor előfordul, hogy a legjobb helyek kicsik, és csak egy szűk körnek elérhetőek, de gondolom azért vagy itt, hogy változtass ezen. – emelkedem fel a földről, és tesszük a dolgunkat, hogy helyreálljon a rend.
- Másokkal is történhetnek bakik, és a vendégeknek még tilos a belépés a kiállítás területére. – világosítom fel. Be kellett tanulnom a menetrendet, hogy ne tévesszem el a saját bemutatómat, és az érdekesebb továbbképzéseken is részt tudjak venni. Scott és Sarah is csatlakozik hozzánk, az én ételeim fele már készen van, csakis azokat hagytam a végére, melyeket melegen kell tálalni.
- Ha nem lenne egy nagyszerű mentorom, akkor én se készítettem volna be, de az apukám séf, és az egyik zsűritag lesz a mai nap folyamán. Az előételeknél beneveztem, de többre már nem futotta az időmből. – mosolygok rá, és átsétálunk az én térfelemre. Scott a dobozt bontogatja, de csak óvatosan meri megfogni a benne lévő étkészletet.
- Nem lesz semmi baj, de azért légy szíves töröljétek át, amíg Julieval elmegyek átöltözni, köszönöm. – lapogatom meg a kuktám hátát, és az újdonsült ismerősöm felé fordulok a törzsemmel.
- Nem tartom soknak, és hidd el, ha nem akartam volna segíteni, akkor fel sem ajánlottam volna. – legyintek egyet, és mutatom neki, hogy melyik kijárat felé menjünk, mert eléggé hátra sikerült állnunk a teherautóval. A munkálatok jó ideje folynak, és szerencsére nem kellett itt lennem az elején, de mindenkinek hálás vagyok, hogy megkönnyítette a dolgomat.
- Sokáig New Yorkban éltem, de lassan két éve már Seattle az otthonom. A hónapok csakúgy telnek… - tárom ki előtte az ajtót, és megcsap a nyári meleg. New Yorkhoz képest még elég kellemes, mert rendesen fúj a szél. A kardigánomat összefűzöm magamon, és odasétálok a fehér Ford mellé.
- Egyébként bocsánat a fáziskésésért, de francia éttermet fogok nyitni a hónap végén, majdnem a születésnapommal esik egy időpontra, ha a tervek és a munkálatok továbbra is egy mederben fognak továbbfolyni. Merésznek tartanak, szerintem sokan a bukásomat akarják. Előtte a Revoirban dolgoztam a séf keze alá, de aztán történt egy tragikus baleset velem. Az egészségem a munkám rovására ment, és kórházba kerültem. – sóhajtok egyet, és próbálok nem a régmúlt eseményeire koncentrálni.
- Egyedül viszed, vagy vannak alkalmazottaid is? – engedem fel a háttérbe, hogy ott öltözzön át, és közben az első ülésről ki is szedem a táskámat, hogy odaadjam a kezébe. Behajtom a felét az ajtónak, és diszkréten várakozok odakint. A nap csodásan süt, csak a szél csipkedi meg a felső hámrétegemet.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 21, 2017 12:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Szer. Feb. 15, 2017 11:20 pm
 



 

- Akkor sajnálom, hogy pont így ismerkedtél meg vele… - mosolyodtam el futólag, és nem kezdtem el neki taglalni, hogy egyébként már egész jó kis hírnévre tettem szert, már ami a cukrászdát illeti. Hála a vállalkozásunknak, és az egyre több megrendelésnek, de hát elég fiatalnak tűnt még a házassághoz, így onnan egészen biztos, hogy nem hallhatott róla. – Többek között, bár bevallom, hogy nem panaszkodhatok! – árultam végül el, még ha némiképp el is pirultam a saját magam méltatásától. Az ilyesmi sosem volt egyébként szokásom, pedig tudtam, hogy valamilyen szinten csak muszáj lenne elsajátítanom ezt is.
- Azt hiszem, hogy ez az én legnagyobb szerencsém! – szusszantam egyet megkönnyebbülten. Tényleg elég rossz fényt vetett volna rám ez a kis malőr, ha már vannak bent vendégek. – De azért így sem túl rózsás a helyzet, ha a szakmabeli közönség előtt bőgök le ilyen formában. – ingattam a fejemet lemondóan, ahogy ismét körülnéztem. Nem állt túl jól a szénám, úgyhogy már csak abban reménykedtem igazából, hogy innentől kezdve sikerül visszatalálnom a megfelelő útra.
- Hú, az igen! Akkor te már jártasabb vagy nálam ebben a világban. – biccentettem elismerően, mert hát ilyenkor mi mást lehetne tenni? – Bár gondolom így a nyomás is egy kicsit nagyobb rajtad. Vagy csak magamból indultam ki már megint… - motyogtam az orrom alatt bizonytalanul. Az biztos, hogy ha az én apám lenne zsűritag, az plusz mázsás súlyokat jelentene a törékeny vállaimon, de hát az én szüleimnek köze sem volt a vendéglátás ezen formájához soha.
- Ez elég jó érv! – nevettem fel egy kicsit fesztelenebbül. Nyilván nem ajánlotta volna fel egy vadidegennek a ruháját, ha nem gondolja komolyan. Egyébként valószínűleg én is éppen így megtettem volna ezt másért, úgy látszik, hogy volt némi hasonlóság köztem, és Chloe között. Csak áldhattam az eget, hogy pont ilyen kivételes lányba sikerült belefutnom, mert manapság bizony olyanok voltunk mi, mint a fehér holló. Ritkák. Nagyon ritkák.
- Még csak párszor jártam ott, innen azért elég messze van. Jól eljöttél! – állapítottam meg őszinte csodálkozással. – Miért pont Seattle? – kérdeztem rá kíváncsian, miközben lendületesen követtem a kint parkoló autója felé. Minél gyorsabban vissza szerettem volna érni, hogy még időben elkészüljek újra mindennel. Szörnyű ebbe még belegondolni is, de hát járhattam volna sokkal csúfosabban is, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerencsém volt.
- Ó, azt hittem, hogy már működő étteremről van szó. Nahát! Gratulálok akkor! – mosolyogtam rá ismét, barátságosan. – Hihetetlenül izgalmas az első pár nap, miután az ember megnyitja a saját kis helyét. – ezt legalább már tapasztalatból tudtam neki állítani. – Te jó ég, ez nem hangzik túl jól! – egy pillanat volt csupán, amíg a szám elé kaptam a kezemet, aztán elég hamar kapcsoltam ahhoz, hogy ne bámuljam úgy, mintha valami hatalmas csodát mondott volna. – De most már jól vagy? Minden rendben, igaz? – kérdeztem rá, olyan biztos, ami biztos alapon. Nem tűnt már betegnek, de sohasem lehet tudni. Arra meg igazán nem akartam rákérdezni, hogy pontosan mi történt vele, mert az már talán túlzottan tolakodó lenne tőlem.
- Vannak, egyedül nem bírnám. Sok a megrendelésünk! – néhány pillanatig elrévedve bámultam a körülöttünk parkoló autókat, hogy aztán beszállhassak a kocsiba átöltözni. – Ők viszik ma az üzletet, míg én itt vagyok. Nem akartam csak emiatt bezárni… - fűztem hozzá a magyarázatom. – Nos, köszönöm szépen! Az hiszem, hogy pont jó lesz rám! – jelentettem ki hálásan, miután felvettem a kölcsön kapott holmit, és úgy ítéltem meg, hogy egészen csinosan áll rajtam. – Legalább ma is tanultam valamit! – ráztam ismét a fejemet, ezúttal már nem túl bosszúsan.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Kedd Feb. 21, 2017 12:39 pm
 



 

Julie and Chloe



Nem akartam, hogy másnak is rossz legyen, mert a gravitáció törvényei keresztülhúzták a számításait. Nagyon kedveltem Juliet, az első pillanattól kezdve szimpatikusnak véltem, és soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsétlenség kell, hogy szóba elegyedünk, de ha már megtörtént, akkor megpróbáltam lelket önteni belé, egy kis ismerkedéssel fűszerezve.
- Megesik, de már túl vagyok rajta, és az a múlt része. – halványan mosolyodom el, jobban érdekel, hogy milyen az ő vállalkozása, az enyém még meg se nyílt, hát azért reménykedem benne, hogy több akkora horderejű probléma már nem fog beütni, mint a tűzeset volt tavasszal. Valószínűleg gyújtogatás volt, de nem sikerült kideríteni, a nyomozás azóta is tart ismeretlen tettesek ellen.
- Még én is kezdő vagyok, de megfordultam pár versenyen, melyek talán többet segítettek, mint hittem volna. – igyekszünk ütemesen, és gyorsan dolgozni, hogy a kezdésre neki is meglegyen mindene, ahogyan nekem is. Két segítővel előrébb tartok, mint ő, de az nem jelenti azt, hogy ettől még tündökölni fogok a mai napon.
- Az apukám miatt? Jaj, ő nem szokott kritizálni, éppenséggel amolyan hátszélként funkcionál. Nem akarok rá hasonlítani mindenben… - kissé elhamarkodott a kijelentés, és azt hiheti, hogy nem szeretem az apukámat, de ez nem igaz.
- Mármint ő nagy példakép előttem, de mégis a magam útját kell bejárnom ebben a szakmában, és nem szeretném, hogy úgy tartsanak számon, mint Jesse Ward lánya, hanem inkább Chloe Ward. Küzdök azzal, hogy feljebb törjek a ranglétrán, és elismerjék a munkámat. – az ajánlatomat el is fogadja, belőlem kitör az irányítás, és eligazítom Sarah-t meg Scottot, amíg én nem vagyok itt, addig is menjenek az előkészületek, mert egy óra már valóban nem sok.
- Érdekes kérdés, de a választás a barátnőmet terheli. Híres divattervező, és itt kapott állást, ami egyenlő volt azzal, hogy vele jöjjek. Sokat segített abban az időben, és nehezen szakadtam volna el tőle. Amy ritka nagy kincs nekem. – mosolyodom el, és egyből átjárja a belsőmet a szeretet. Azóta sok minden történt, és kiderült, hogy gyereket vár. Nem hittem volna, hogy ő lesz az, aki hamarabb bújik az anyaszerepbe, de az élet tele van meglepetésekkel.
- Még nem, de hamarosan már az lesz. – hárítom el a gratulációt, mert zavarba jövök én is. Úgy látszik, hogy két olyan lány akadt egymásba, akiknek hasonlóan nincs elég önbizalmuk. A történetembe avatom bele, hogy milyen volt előtte a másik munkahelyem, és hogy miért ért véget a munkaviszonyom ott.
- Már jobban vagyok, de az eredmények nincsenek kőbe vésve. – nem szeretném kimondani, megvan rá az esélyem, hogy gyereket szüljek, de ötven százalékkal kevesebb, és ez aggasztó. Szomorúság vegyül a hangomba, nem szeretek erről beszélgetni, de ha már téma lett, akkor nem fogom félbehagyni, vagy fél információkkal ellátni a másikat, aki feltűnően kedves, és érdeklődő is. A parkolóban szenvedünk egy ideje, de aztán rálelek a mi autónkra, és odakísérem. Kiveszem a ruhát, át is adom neki, hogy próbálja fel odabent.
- Ez igazán jól hangzik. Egészen pontosan merre található a cukrászdád? – kérdezek be, de perceken belül megjelenik a ruhámban. Eláll a lélegzetem is, mert pontosan olyan, mintha rá szabták volna.
- Nagyon jól áll neked. – csillogó tekintettel bámulom, aztán észbe is kapok, mert szorít az idő minket.
- Jaj, el is felejtettem. – gyorsan bezárom az autót, és visszasietünk a kiállítás helyszínére. Az előételek csodásan ki lettek tálalva a távollétünkben, és Scott néhány alapanyagot is kivett. A melegítőtálakat most üzemelik be a főételek miatt, de a húsokat frissen kell majd elkészíteni.
- Nos.. – csapom össze a két tenyeremet, és körülnézek a tesztkonyhában.
- Milyen ötleted támadt Julie, mi lesz a meglepi süti, amivel befutsz? – aranyló mosollyal állok odébb, hogy kibontakozhasson, de ha megkér rá, akkor biztosan segíteni fogunk. Ebben a világban nem gond, ha az ember nem az ellenségeket, hanem a barátokat gyűjti inkább.

Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Pént. Márc. 03, 2017 9:44 am
 



 

- Én meg nem vagyok az a versenyre járó típus, bevallom! – halvány mosolyt küldtem felé, miközben újabb sajnálkozó pillantást vetettem a ruhámra. – Talán többet kéne járnom, és akkor rutinosabb lennék. Most is csak úgy kerültem ide, hogy a barátnőm rám parancsolt. – és ez tényleg így is volt. Zoe ötlete volt az egész, de egyébként nem bántam meg. Ő ebben a marketinges dologban a szakértő. Na, jó, talán egy picit mégiscsak bántam, de csak most, hogy történt ez a baki.
- De azért jó példa előtted, igaz? – barátságosan pislogtam rá, egy kicsit talán még irigykedtem is. – Az én családomnak köze sincs a vendéglátáshoz, de legalább nem ítéltek el azért, mert engem ez érdekelt a világon mindennél jobban. – és ezért tényleg nagyon hálás is voltam a szüleimnek. Mindig jók voltak hozzám, figyelmesek. Talán azért is, mert nem született testvérem később sem. Ugyan apám előző házasságából volt egy nővérem, de ő nem igazán képezte az életem részét, szóval Zoe, és a lányok voltak nekem helyette mindig is.
- Tudod, mit gondolok? – pillantottam rá mosolyogva a lányra. – Szerintem el is fogod érni, ha kitartó vagy. Megvan a cél előtted, amivel máris előrébb vagy, mint sok fiatal manapság. – én is így voltam ezzel, úgyhogy igazából egy cipőben jártunk, ha szigorúan vesszük. Mondjuk nekem senki árnyékából nem kellett kitörnöm, az talán nehezebb. Nekem csak ki kellett járnom teljesen egyedül az utat, de azt hiszem, hogy egész jól haladtam vele. – Csak legyél kemény, és elhivatott. Nekem az előbbivel vannak még gondjaim. – már ami a keménységet illeti. Szigorú tudtam lenni, de ugyanakkor érzékeny lélekkel áldott meg a sors.
- Akkor tényleg nagyon jó barátnők lehettek, ha miatta elköltöztél. – egy kicsit ugyan meglepődtem, de jobban belegondolva talán én is így tettem volna, ha mondjuk Zoe dönt másik város mellett. Mindenesetre reméltem, hogy nem fontolgat ilyesmiket a közeljövőben. Még csak most kezdtem megvetni a lábam a cukrászok világában, kár lett volna egyből kilépni belőle, legalábbis Seattle-ben. – Most igyekszem nagyon udvarias lenni, és nem rákérdezni, hogy mi történt. – közöltem gyorsan, egyúttal magamban is tudatosítva, hogy bizony nem szabad beleütnöm az orrom más dolgába. A betegségek márpedig elég személyes dolgok.
- A belvárosban van. Van honlapunk is, meg minden, egyszer nézz be. Meghívlak valamire, ez a minimum! Vagy, ha esetleg szükség lenne a megnyitódon tortára, csak hívj fel bátran. Én állom! – ez volt a legkevesebb, amit felajánlhattam most a szívességért cserébe. Tényleg nagyon hálás voltam azért, hogy kölcsönadta a ruháját, ami még tényleg jó is volt rám. Kicsit forogtam benne, megnéztem, hogy kényelmes-e, és nem feszül rajtam sehol. Még csak az kéne, hogy ezt meg elszakítsam. Már azon sem lepődtem volna meg igazából, de csak ne fessük az ördögöt a falra!
- Köszönöm szépen! Tényleg! Nem is tudom, mi lett volna nélküled… - szusszantam immár megkönnyebbülten. – Persze, menjünk gyorsan! – én is észbe kaptam Chloe-val együtt, és nem akartam tovább feltartani, mint illendő lett volna. – Még én sem tudom biztosan. Van még néhány alapanyagom, de neked akad, amit nélkülözni tudsz? – közben már el is kezdtem a saját standomtól átpakolni hozzá, fejben azt latolgatva, hogy mit készítsek. – Valami gyors kell, ugyanakkor szenzációs… - dünnyögtem magam elé, kicsit még a szemeim is összeszűkültek, ahogy gondolkoztam. Aztán elkezdtem kikeverni egy kis csokoládét, várva, hogy náluk vajon mi akad még, ami nélkülözhetőnek bizonyul.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Csüt. Márc. 23, 2017 12:18 pm
 



 

Nem ismerem Juliet, csak néhány perce, de látom a zavarodottságot az arcán, és hogy mennyire rosszul érintette, hogy leejtette a sütiket. Sajnos előfordulnak balesetek, és nem tehetünk ellenük semmit. Az extra ruhával én se készültem volna, ha a családban nem lenne még egy séf, és étteremvezető, aki történetesen az édesapám. Nem állítom, hogy nem izgultam, de én nem féltem annyira az előttem álló naptól, mint az újdonsült ismerősöm, de hamar kiderül, hogy mi is az oka ennek.
- Valóban a barátnőd parancsolt rád? Ejha, én nekem nincsenek a vendéglátásban nagyon barátaim, de lehet ez nem is akkora gond, mert akkor állandóan összeütközés lenne közöttünk. – halványan mosolyodom el, mert nem tudom, hogy ki lehet az, de biztosan határozottabb fellépésű nőszemélyről van szó, mint mi ketten vagyunk.
- Példalép-e, akire felnézek? Persze hiszen az édesapám miatt kezdtem el főzni. Kislányként sokat kuktáskodtam a konyhájában, és rám ragadt egy és más. Furcsa egy olyan emberrel szimbiózisban lenni, aki ráadásul rokon is. – lehajtom a fejemet, és eltűröm a hajamat. Apa ma itt lesz a versenyen, mint bíró, és aggodalommal kellene, hogy eltöltsön ez, de valahogyan már inkább magamnak akarok bizonyítani, és nem neki. Egyedül vágok bele az étteremnyitásba, és ugyan elfogadom a jó tanácsokat is, de ezt úgy akarom csinálni, ahogyan nekem jó, és nem mások szerint kellene tennem. Kihalna a világ, ha állandóan mások igényei szerint kellene működnöm…lásd Joelt, aki rám se akar nézni.
- Köszönöm a tanácsokat, és igyekezni fogok. Jó hallani valaki mást is, aki már benne van a szakmában, és van egy kis gyakorlata. Az első idők nehezek lesznek, de bízom benne, hogy megérettem erre a feladatra. – csapom össze a két tenyeremet, és várakozóan tekintek Juliera.
- Amy egy istennő, de részben miattam is volt a költözés. – ismerem be, mert azért nem olyan önzetlen, hogy simán belemenjen, de a Davides múlt New Yorkban eléggé kísértett ahhoz, hogy le akarjam zárni, és egy másik városban újrakezdeni az életemet. A többire már nem térek ki, el is pirulok, mert zavarba hoz a téma. Nagyon közvetlen voltam, de olyan mélységbe nem szeretnék belemenni, hogy mennyire félresiklott az első kapcsolatom, és a második is csak az én fejemben létezik.
- Mindenképpen be fogok nézni hozzád. Szeretem az édességeket, úgyhogy távol sem tudnál tartani tőlük. – kuncogva tartom a kezemet a szám elé, és megszemlélem a ruhaváltás eredményét.
- Jól áll neked, és szerintem sikert fogsz benne avatni. – teszem hozzá, amikor visszaérünk a tesztkonyhánkba, és Scott meg Sarah már a sülteket készítik elő, de mondtam nekik, hogy hagyjanak egy kis teret nekünk is.
- Akad olyan, ne aggódj. – lapogatom meg a hátát, és egy kötényt is átnyújtok a biztonság kedvéért.
- Kerüljük el a további baleseteket. – kacsintok rá, és felfogom a hajamat, hogy ne okozzon galibát, ha már sütni készülünk.
- A csoki mellé fel tudok neked ajánlani még egy kis vanília fagyit, de a piskóta is belefér még. Mit szólnál, ha megolvasztanánk a csokit, és abba a kis berendezésbe öntenénk, de némi aromával feldobnánk, hmm? – mutatok a szökőkútra, és máris beindulnak az agytekervényeim.
- Gyümölcsök is mehetnek bele, ha gondolod, és kóstolónak könnyítve lenne néhány piskóta szelet. Tetszik az ötlet? – a masinát szedem elő, hogy megnézzem üzemképes-e. Gyorsan kell ügyködnünk valamit, ha nem szeretnénk, hogy rossz nevet szerezzen Julie.
Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Kedd Márc. 28, 2017 2:03 pm
 



 

- Igen! – nevettem el magam vidáman, ahogy eszembe jutott a jelenet, mikor Zoe rám szólt, hogy jöjjek el erre az eseményre, és ez által népszerűsítsem magunkat is. – Nekem sem, Zoe az üzlettársam. Esküvőszervező. – tettem hozzá, hogy világosabb legyen az egész, hiszen nem tudhatta, hogy mi a helyzet nálunk. – Van egy esküvők szervezésével foglalkozó cégünk, három barátnőmmel. – magyaráztam tovább, immár leplezetlen büszkeséggel. Erre tényleg az voltam, nincs ezen mit tagadni. Szerintem sokat dolgoztunk rajta, és már le is raktuk arra a bizonyos asztalra a magunkét.
- Szerintem bármibe fog is az ember, az eleinte mindig nehéz. – vélekedtem, könnyedén vonva egyet a vállaimon. – De én például egyáltalán nem bánom, mert ha minden egyből jól menne, akkor nem értékelnénk azt, amit végül elérünk. – lehet, hogy ostobaság volt, lehet, hogy ő nem így gondolta, de mindez az én nézeteimen mit sem változtatott. Hála istenek elég öntudatos voltam ahhoz, hogy legyen saját véleményem, még akkor is, ha első ránézésre jámbornak és naivnak tűntem. Távolról sem voltam az, soha. Csak nem akadt bennem rossz szándék.
- Ó, értem! Az úgy más! – bólogattam végül, és mivel láttam rajta a zavar jeleit, így nem erőltettem a témát. Nem akartam egyből beletenyerelni valami olyanba, ami kellemetlenül érinthette az új ismerősömet, hiszen akkor rövid úton a végére is érnénk ennek a talán kezdődő barátságnak, vagy legalábbis jó viszonynak.
- Ezt örömmel hallom! Az új megrendelők mindig jól jönnek. – vigyorodtam el szélesen, hiszen szerettem az édesség-rajongókat. Belőlük álltak össze a törzsvendégeim is. Volt olyan, aki minden héten bejött, vagy minden családi születésnapra tőlem rendelte a tortát. Imádtam ezt, az igazi kihívást meg pláne. Persze az esküvőkre is előszeretettel álmodtam meg a több emeletnyi finomságokat, ha az ara éppen arra áhítozott. – De komolyan mondtam, ha kell, szívesen készítek ajándékba valamit a megnyitódra, amit csak megálmodsz! – ismételtem meg újra, hogy megerősítsem a szándékom komolyságáról. – Ez tényleg a minimum azok után, hogy ennyit segítesz nekem… - ingattam a fejemet, mert borzasztó, hogy egyáltalán rászorultam erre, az viszont határozottan jó volt, hogy akadt valaki, aki ennyire kedves volt velem.
- Köszönöm! – jót mosolyogtam a kötényen, de igen, kellett az előbbiekből tanulva. Sőt, azt pláne nem engedhettem meg magamnak, hogy más ruháját is tönkre tegyem. Valószínűleg egyből el is ásnám magam, méghozzá jó mélyre. – Ez nagyon jó ötlet! Nem gondolkodtál még azon, hogy sütéssel is próbálkozz? – kérdeztem vidáman, miközben a kezemet máris munkára fogtam, és elkezdtem kikeverni egy kis piskótát. Jó csokisat, de terveim szerint abban is lesz némi aroma, és egy kis szín, hogy márványos és mutatós legyen. – Valahol vannak nálam hurkapálcikák is, amire fel lehet szúrni a gyümölcsöket, és a csoki alá tartani. – elgondolkozva bámultam pár másodpercig magam elé, míg összeállt a kép a fejemben.
- Sőt, jégkocka tartóba is fogunk némi csokit tenni, gyümölccsel. Aztán lefagyasztjuk gyorsan a kezdés előtt. Ez csak egy kis apróság, szerencsére a süteményeim nagyobbik része megúszta a bénázásomat. Ha azok nem lesznek elegek, akkor nem ezen fog múlni. – sóhajtottam, egy pillanatnyi elbizonytalanodást engedve meg magamnak. Közben már kevertem is ki gyorsan a piskótát. – Bekapcsolnátok majd a sütőt? – kérdeztem kérlelő tekintettel Chole-tól.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Kedd Ápr. 04, 2017 5:10 pm
 



 

- Üzlettársad, és egyben esküvőszervező is? – nyílnak el az ajkaim meglepődve, mert nem gondoltam volna, hogy Julie ilyesmiben is részt vesz.
- Nekem akkor olyan vállalkozásom lenne, amihez köze van a ruháknak is, mert a legjobb barátnőm ruhatervező. – mosolyodom el, egyre jobban kezdek feloldódni a társaságában, és nem gondoltam volna, hogy egy versenynap közben nem a riválisok hada fog körbevenni, hanem olyan kedves emberek, mint ő.
- Ráadásul hárman vagytok? Igen, abban igazad van, hogy minden kezdet nehéz, képzeld nemrég még le is égett az épület, de apának hála sikerült helyrehozni a károkat. Valamilyen okból kigyulladt, de visszafordíthatatlan károkat nem okozott. – érek a számhoz, és körülnézek a helyszínen, de már most fel vagyok dobódva, hogy egy cukrásznak fogok segíteni. Nekem minden kajához kapcsoló munka egy álom dolog. Imádom a hasamat, kipróbálom a legújabb ételeket, és nem bírok betelni a trendek követésével sem.
- Mindenképpen be fogok nézni, de ha úgy érzed, hogy neked is szükséged lenne egy séfre, akkor odaadom a névjegyemet. Várj. – keresni kezdek a ruhámnál, de rájövök, hogy nincs zsebe, ezért a táskám után kezdek el kutatni, mire rálelek a megfelelő elválasztóra, és kihúzom a halványlila papírt.
- A lila a kedvencem. A barátnőm szerint óvodás, hogy ragaszkodom ehhez, de anyukámra emlékeztet. – suttogom el a végét, és átnyújtom neki. Nagyon fáj, hogy már nem lehet közöttünk, de ilyen kis apróságokkal is úgy érzem, hogy még velem van.
- Élni fogok a lehetőséggel. – ajándékozom meg egy bájos mosollyal, de fogytán az időnk, és nem ártana helyrehozni a kis bakit, így beállunk a tesztkonyhába, adok neki egy kötényt a biztonság kedvéért, és elindul az ötletelés.
- Még nem gondolkodtam rajta, és az édességek nem mennek olyan jól. A fejemben sok ötlet van, de hidd el, hogy a kivitelezésben gondjaim akadnának. – fújom ki a levegőt, és el is pirulok, mert rátapintott a gyenge pontomra.
- Nagyon szívesen segítek neked, dolgozom a kezed alá, ha ez szükséges, de egyedül? Egyszer próbáltam tortát csinálni, annak se lett jó vége. – legyintek, és elmondom Scottnak, meg Sarah-nak, hogy mit hozzanak ide nekünk. A pult körül gyűlnek az emberek, de most egyikükre se figyelek Julien kívül.
- Abban már nem vagyok biztos, hogy az is van, de ha szeretnéd, akkor megoldhatjuk. Sarah, ha megkérlek, akkor hozol nekünk? – nem is kell sokat várnom a pozitív visszajelzésre, mert a jobb kezem eltűnik, és a masinával kezdek ügyködni.
- Mi kell még neked? A jégkocka…várj. – hajolok le, és amint elhangzik a kérése, máris bekapcsolom, és előkészítem a csoki szökőkutat.
- Ebben még össze is keverhetjük. Annyi program van rajta, és még egyszer sem próbáltam ki, mármint egyszer már igen, de akkor is a legnagyobb részét kinyaltam. – vallom be vörösödő orcával, aztán kikészítem a főzőlapra az egyik lábast.
- Gőz fölött szoktad a csokit olvasztani, vagy már haladsz a korral, és mikrózol? – kérdezek rá, és félig megtörlöm a karomat is a kötényemben. Scott visszaér a gyümölcsökkel, és a vágódeszkával.
- Az eper, és a banán ide, a többi szemes meg a bal oldalra, rendben? – mutogatok, aztán az étcsokit összetöröm, és várok Julie további utasításaira.
Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Hétf. Ápr. 17, 2017 4:35 pm
 



 

- Igen. Ebbe a vállalkozásba mindenki azzal szállt be, amiben a legjobb. Ő szervez, Merry dekorál, Cam pedig fotóz. – soroltam el lelkesen, leplezetlen büszkeséggel. Az én területemet pedig biztosan magától is kitalálta, hiszen nem volt nehéz. – Hm… - elgondolkozva meredtem magam elé, majd mosolyogva pillantottam fel Chloera. – Akkor lehetne egy éttermetek, ahol ruhákat is árultok. – raktam össze a kettőt. Az biztos, hogy elég egyedi üzlet lenne, mivel ilyenről még sohasem hallottam. Biztosan nem véletlenül, de lehet, hogy az embereknek bejönne. Sosem lehet tudni, manapság sok furcsa trend hódít.
- Micsoda?! – kérdeztem vissza meglepetten, elkerekedő szemekkel. – De ugye nem esett baja senkinek? – engem egyből ez érdekelt, nem is igazán az anyagiak, míg más felszínesebb emberek biztosan erről az oldalról közelítették volna meg a dolgot. – Ó, ennek örülök! – és komolyan is mondtam. Tényleg jó volt, hogy nem lett nagyobb kár. – És indult nyomozás, hogy kiderítsék, szándékos volt-e? – érdeklődtem szerényen, hiszen egyébként semmi közöm nem volt hozzá. Mégis, ha már így szóba került, akkor kíváncsi lettem volna rá. Én nem is tudtam, hogy mit kezdenék akkor, ha a cukrászdával történne ilyesmi. Valószínűleg teljesen magam alatt lennék.
- Az jó lesz! Zoe nagyon szeret új embereket felkutatni, akikkel utána tud üzletelni. Ha ránk bíznak mindent, akkor általában ugyanazokkal dolgozunk, de jól jönnek az újabb potenciális partnerek! – és ezzel természetesen Chloe is csak jól járhatott volna, meg legalább később is találkozhatnánk majd. Szerintem menne a közös munka, még ha nem is sok közöm lenne hozzá, hiszen nem én szoktam ezeket intézni. A barátnőm azonban kapcsolatokat építeni küldött ide, és én most hozzá is kezdtem ehhez. Még ha nem is ez volt a szándékom a megismerkedéssel, végül haszon is lehet rajta. Tőlem nagyon idegen volt ez a felfogás, de valamikor el kell kezdeni az üzleti szemléletet.
- Szerintem meg nagyon szép gondolat, és nekem a színe is tetszik. Nem is tudom, én miért maradtam a személytelen fehérnél… - fintorogtam akaratlanul is egyet. Közben elraktam gondosan a névjegyet, biztos helyre. Szerettem volna, ha meglesz később is, mert majd odatehetem a többi közé. – Szerintem minden csak gyakorlás kérdése. – küldtem egy mosolyt felé. – Tényleg? Miért, mi történt? – nekem olyan elképzelhetetlen volt az, hogy ne sikerüljön egy sütemény. De mindenki másban jó, ez tény, ettől függetlenül még kíváncsi voltam arra, hogy mi siklott vajon félre az ő esetében.
- Akkor próbáljuk ki most! – indítványoztam a tervet, bár én magam nem igazán értettem ehhez a szerkezethez. – Majd ebből megtöltjük a tartókat csokival, meg gyümölccsel, és tökéletes lesz! – jelentettem ki elégedetten. El sem akartam hinni, hogy ilyen szerencsém volt, hogy egy kedves lány segít nekem. – Igen, gőz fölött! Úgy az igazi, én meg szeretek ragaszkodni a régi, de jól bevált dolgokhoz! – vallottam be őszintén, közben a kezem szaporán járt. Összevágtam néhány gyümölcsöt, amíg forrt a lábasban a víz. Amint elég meleg lett, előszedtem egy kis tálat. – Beletennéd nekem a csokit? Gyorsan kell majd kevergetnem, hogy nehogy baj legyen. Egy kevés vajat és tejszínt is szoktam hozzá tenni, úgy kicsit lágyabb lesz. – magyaráztam lelkesen, be is mutatva a műveletet.
- Ha megkérlek, a tartóba beleraknátok néhány gyümölcsöt? – kérdeztem a két kis kuktát, hogy aztán tekintetem Chloera vándoroljon. – És hogy működik ez a gépezet? – érdeklődtem a szökőkúttal kapcsolatban. – Gyorsan kikeverem még a piskótát is! – jutott eszembe hirtelen. – Tennél lisztet, tojást, cukrot, és vajat egy tálba? – kértem legújabb ismerősömet kedvesen, udvariasan. Őt azért nem akartam úgy utasítgatni, mint a saját embereimet szoktam.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Csüt. Ápr. 27, 2017 10:44 am
 



 

Julieval jól elbeszélgettünk az alapvető dolgokról, még az éttermem leégéséről is meséltem a nyitás előtt, hiszen olyan közel voltam a célhoz, hogyha nem történik meg az a baki, akkor már valószínű meg is nyitottam volna a kapukat. Nagyon kedves, valamilyen őszinte érdeklődés csillog a szemében, kedvelem, nem tudom megmondani, hogy miért, de általában jó emberismerő vagyok. David képe úszik be a lelki szemeim elé, és hirtelen fintorodom el. Mégsem vagyok annyira jó ebben a dologban, de igyekszem, és vele kapcsolatban nem szólnak a vészharangok. A szívem most szárnyal, hogy valaki megérti a lelkesedésemet a vendéglátás irányába, és a kapcsolatok építése sem utolsó szempont. Névjegyet cserélünk, beszél a másik barátnőjéről, aki amolyan vezető lehet a cégüknél, de nem teszem szóvá. Nekem mindkét szerepben helyt kell állnom, ha nem akarok felsülni. Nem tudom, hogyan fogom elvezetni az éttermemet, ha amolyan jámbor lélek vagyok, bár ha belegondolok, hogy van másik oldalam is, akkor nem biztos, hogy akkora gondot okoz ez. Eljutott ahhoz a ponthoz a beszélgetésbe, ahol fényt derült az egyik gyenge pontomra.
- Igen, hát…a piskóta odaégett, és egy kissé szenes lett az illata. Tudom, hogy minden gyakorlás kérdése, de nem érzem magamban az affinitást arra, hogy jó cukrász legyen belőlem. – elnézően mosolyodom el, ezt meghagyom másnak. Nem jelenti azt, hogy nem tudnék elkészíteni egy süteményt, csak több odafigyelést igényel a folyamat, na meg az előkészületek is. Otthon könnyedebben merülök bele a sütésbe, még kísérletezek is, ha nincs tétje, de egy étteremben. Megrázom a fejemet, és a szökőkúthoz szükséges masinát készítem elő, de közben már a piskóta meg a csoki olvasztása is szóba kerül.
- Értettem, kisasszony. Én is a kis kuktád leszek, és ellesek néhány trükköt, ha nem baj. – fellelkesülök, hogy valaki tényleg ért a tortákhoz, meg amúgy az édességek elkészítéséhez, tehát nem ellenkezem, ha arra kér, hogy tejszínnel, és vajjal tegyem meg a gőzölést. A fortyogó víz fölé tartom, és állandó kevergetés mellett intek Scottnak, és Sarah-nak, hogy segítsenek be, ha már a gyümölcsöket is fel kell vágni, mert én sem tudok szaporodni, és még egyet szülni magamból. A gépre tekintek, de már a piskótához kellene összetenni az alapot.
- Sarah legyél szíves. – érintem meg a hátát, és ennyi elegendő ahhoz, hogy érezze, nem parancsolgatni akarok, hanem munkatársként tekinteni rá. Nem akarok olyan vezető lenni, aki üvöltözik…tudom, hogy elkerülhetetlen néhány esetben, de ha nem muszáj, akkor nem fogom alkalmazni.
- Mindjárt megyek Julie. – szólok neki, hogy ne hagyjam magára, de a csoki nem várhat. Megteszek mindent, hogy sikert érjünk el, és ha már ezzel elkészültem, akkor fogom magam, és odaállok mellé, félrehúzva a csokoládét.
- Ott oldalt van egy gomb, ha azt megnyomod. A csokinak még hűlnie kell, nehogy elrontsuk a gépet. Ójaj, ennyire elszaladt az idő? – pillantok fel, de ekkor a semmiből Jesse Ward jelenik meg. Széles mosollyal üdvözöl, majd érdeklődve tekint a mellettem álló barna szépségre.
- Szia apa… - sietek hozzá, és azonnal egy puszit nyom az arcomra.
- Mit műveltek itt? – tekint rám érdeklődve, aztán Julie felé fordul.
- Szeretnék bemutatni neked egy nagyon tehetséges cukrászt. Julie…ő itt az édesapám Jesse Ward. – engedek teret nekik a bemutatkozásra, apa nem is tétlenkedik, mert a kézfejére lehel egy csókot.
- Már hallottam Önről, a belvárosban üzemeltet egy cukrászdát? – pillant rá. Ijesztő lehet a hasonlóság, mert pontosan ugyanolyan kék a szemem, mint neki.
Vissza az elejére Go down
Julia Michelle Rhodes
avatar
Szolgáltatók

Kor : 28
Avataron : Natalie Portman

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Hétf. Május 15, 2017 9:55 pm
 



 

- Akkor lehet, hogy tényleg nem kell erőltetni, csak ha komolyan kedved van hozzá! – vontam meg végül a vállaimat. Én nem voltam erőszakos típus, de szinte biztosra vettem, hogy engem a helyében annyira idegesítene, hogy nem hagynám annyiban. De mások vagyunk, és én ettől egy kicsit sem láttam őt kevesebbnek. Vannak olyan dolgok, amiket nem kell erőltetnie az embernek, és ez is az volt. Megpróbálta, nem ment neki, és valószínűleg ez kis mértékben ugyan, de elvette a kedvét a további kísérletezéstől. De ki tudja, hogy mikor jön majd el a pillanat, amikor újabb próbát tesz, teszem azt egy olyan személy miatt, aki fontos neki és fel akarja vidítani. Mindenki elkezdi valahol.
- Dehogy baj! De azért megpróbállak nem nagyon utasítgatni. Ha mégis megtenném, ne haragudj, afféle megszokás! – nevettem fel kissé zavartan, mert bármilyen jámbornak és kedvesnek tűntem is, azért megvolt bennem egy főnök határozottsága. Másképp nem is ment volna, csak ez a mostani helyzet árasztotta el a testem akkora izgalommal, hogy teljesen szétszórttá váltam. Igyekeztem is összeszedni magam, a lehető leghamarabb. Abban bíztam, hogy ha azt csinálom, amit szoktam, és amiben jó vagyok, akkor a háborgó idegeim is megnyugszanak egy kicsit.
- Köszönöm! – őszinte hálával pillantottam fel, miközben elkezdtem kikeverni a piskóta tésztáját. Semmi eget rengetően nehezet nem akartam, már nem is lett volna rá idő. Annyit adtam hozzá, hogy némi mentás aromát is csöpögtettem bele, és jól elkevertem. Sőt, még mentaleveleket is bányásztam elő a hűtőládámból, amit betoltam a pult alá. – Egy pillanat, csak tepsibe öntöm a tésztát. – emeltem meg az ujjamat, és már rohantam is a saját standomhoz, majd újra vissza. Gyorsan kivajaztam, majd beleöntöttem a masszát, hogy aztán már toljam is be az előmelegített sütőbe, mélységes elégedettséggel. Csak ezután tértem vissza a masinához, amiről fogalmam sem volt, miként működik.
- Rendben, szóval gomb… de hol?! – idegesen túrtam bele a hajamba, mire hirtelen megvilágosulva már nyomtam is meg. – Akkor pár percet még hagyjuk pihenni, de utána muszáj önteni, mielőtt elkezd megszilárdulni… - motyogtam elgondolkozva, miközben a gépet figyeltem. – Ne is mondd, ó te jó ég! – pillantottam sebtében az órámra, aztán a fordulásom közepette kis híján le is taroltam az érkező férfit. Az idő mintha egy pillanatra lelassult volna, ahogy tudatosult bennem, hogy ki az, és már hátráltam is egy lépést. Szedd össze magad, Julia Rhodes!
- Én… nagyon sajnálom, Mr. Ward! És igazán örülök! – kicsit bele is pirultam az udvarias üdvözlésbe, főleg azok után, hogy kis híján ledöntöttem őt a lábáról a kapkodásommal. De az idő szűke miatt talán majd elnézi nekem. Reméltem. – Igen-igen, ott. Nagyon megtisztelő, hogy már hallott róla! – őszintén meglepődtem rajta, és ez valószínűleg ki is ült a vonásaimra egy pillanatra. – Remélem nem bánja, hogy befogtam egy kicsit a lányát, de történt egy kis baleset, és Chloe igazán kedves volt velem… - küldtem egy őszinte mosolyt a leányzó felé, majd vándorolt is vissza az édesapjára a tekintetem.
- Már nincs túl sok időnk, igaz? – a kérdést igazából mind a két Wardnak szántam, ha már így itt voltak.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Csüt. Május 25, 2017 12:37 pm
 



 

Nem vagyok az a sütögetős típus…mármint régebben, ha Amyvel csajos napot tartottunk, akkor előfordult, de nem nevezném gyakorinak. A könnyű édességek még mentek, de nem születtem cukrásznak. Még egy ideig szakmai gyakorlatot is töltöttem a Regentnél, nagyon cuki volt a tulaj, és imádtam a nénit, amilyen lelkesedéssel tudott beszélni a kreálmányairól. Ebből a szempontból hasonlítottam rá, mert a főzés nekem nem kötelező jellegű volt, hanem a szenvedélyem és a hobbim is egyben. Kíváncsi voltam más nemzetiségek konyhájára, emiatt vágtam bele az étteremprojektbe is. Szeretnék a nagyok közé emelkedni, és bízom benne, hogy a jövőben valóban elismert séf leszek, mint az apukám.
- Szerintem se kell erőltetni. Te ebben vagy jó, és irigykedem rád, de nincs meg bennem az indíttatás, hogy jobban elmélyüljek benne. – vonom meg a vállamat, és a keze alá segítek, ha már felajánlottam, hogy együtt készítsünk valami remekművet. Nem akartam én senkinek sem hátrányt szerezni, ez a nap nem verseny, hiszen mindenki jól járhat, ha hajlandó nyitni a másik felé. Az más kérdés, hogy az emberi jellemből kiindulva lesznek olyanok is, akik keresztbe tesznek a másiknak.
- Megszoktam…előtte egy kemény főnököm volt. A belvárosban dolgoztam a Revoirban. Szerettem is nagyon azt a helyet, csak nagyon sokat kellett helyettesítenem a főszakácsot, és ez majdnem ráment az egészségemre. Néha bevallom, hiányzik az a nagy nyüzsgés, ami ott fogadott, de vágyom arra, hogy a magam ura legyek. – mosolyodom el, és cseppet sem bánt, ha utasításokat ad nekem. Nem ölök érte, és azért vagyunk itt, hogy ő is előrébb jusson a napi fellépésén. Néha odaszólok neki, hogy hol tartok éppen, de a legnagyobb irányító mégiscsak Julie.
- Ez csak természetes. – mosolygok vissza, és melegség önti el a szívemet, hogy ma végre hasznos tagja lehetek a társadalomnak, és nem kell úgy éreznem, hogy elrontottam valamit, sőt segítettem egy bajba jutott személynek is.
- Rendben, akkor egy kicsit hagyjuk csak. Jesszusom mennyire hangos. – fogom be a fülemet, és lehajolok a pult mellé, hogy a gyümölcsöket egy nagyobb tálcára helyezzük a kis pálcikákkal felfogva. A nagy felfordulásban először észre se veszem, hogy apa közeledik felénk, de hamar válok vidámmá, és izgatottá egyszerre. Két puszival üdvözöljük egymást, és látom a tekintetén, hogy feléled a kíváncsisága.
- Besegítettem a mellettem álló hölgynek. – nézek Juliera, aki kicsit megijed, de aztán méltóképpen mutatkozik be az édesapámnak. A magyarázkodásával engem hoz zavarba, és legyintek egyet.
- Nem tett semmit. Nem voltam késésben, és a saját részem már majdnem készen áll. – apa csendbe burkolózik, és felváltva hol rám, hol a cukrász hölgyeményre tekint.
- Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor nem sok van hátra… - de mielőtt befejezhetném, az idősebb Ward szól közbe.
- Attól tartok néhány perc maradt, és ha jól láttam, akkor az előadása hamarabb lesz Ms. Rhodes. A kettes teremben várják..éppen Önt kerestem, és micsoda véletlen, hogy a lányom mellett leltem rá. Kér esetleg vizet, vagy valami egyebet? A kivetítő be van állítva, de ha gondolja, akkor bekísérhetem. – én nem tartom szóval őket, amíg megy az egyezkedés, hanem a csoki szökőkúttal bíbelődöm, és megcsinálom, ha mennie kellene.
- Figyelj én kiteszem, ha valóban nincs időd. Miről tartasz majd előadást? – kíváncsiskodom, de apa sürgetné, szóval felgyorsítom a tempót, és az édességhalmazt a fehér tálcára helyezem.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
Csüt. Jún. 29, 2017 9:04 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Chloe & Julie
 



 

Vissza az elejére Go down
Chloe & Julie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: