HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -

Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szer. Feb. 01, 2017 6:22 pm
 



 

Ez az egész választás, kampány és folytonos mosolygás már kezdi leszívni minden energiámat. Alapjáraton egy jókedvű embernek tartom magam, de ez a folytonos bájgúnárkodás az agyamra megy. Arról nem beszélve, hogy újságírók hada van folyton a nyomomban, amióta a város tele van plakátokkal mindenki rám köszön és mindenki sok sikert kíván. Persze jó érzés, hogy rokonszenvet váltok ki az emberekből, mégiscsak tőlük függ a sorsom, de azért szeretnék végre néhány óra magányt. Kemény munka és rengeteg energia van belefektetve a kampányomba, bár szinte biztos vagyok a sikeremben azért mégsem szeretném a véletlenre bízni a dolgokat. Olyan típusú ember vagyok, aki szeret keményen megdolgozni a sikerért és mindennél jobban utálja a szerencsére bízni a sikerét. Apám már egészen kisgyerek korom óta belém nevelte a precizitást, pontosságot, akaratosságot és versenyszellemet, ezek nélkül élni sem lehet. Inkább csak létezni, semmit nem akarni és befásulni. Én utálom a szürke hétköznapokat, utálom a szegénységet és a magatehetetlenséget is. Éppen ezért dolgozom keményen hogy sikeres és gazdag maradjak. De még egy ilyen fickónak is mint én szüksége van egy kis szabadságra, pihenésre és női kezek kényeztetésére, az utóbbira van talán a legnagyobb igényem. Most ugyan még óvatosabbnak kell lennem mint eddig, mindennél fontosabb a névtelenség, de muszáj kiengednem a fáradt gőzt és elmennem szórakozni. Kampányom vezetője és egyben legjobb barátom Dex, már régóta rágja a fülem, hogy próbáljam ki egy domina szolgálatait. Ő mindig hozzá fordul amikor a feleségével már ellaposodnak az éjszakái és minden alkalommal tökéletesen elégedett az „árú” teljesítményével. Kerestem már prostik társaságát, de ez teljesen más .lenne, ilyen hölgy még nem akadt az utamba, bárhova megyek mindig akad egy – két nő aki önként és dalolva teszi szét a lábait nekem. Most viszont a hitelességem és ismeretlenségem megtartása érdekében megkértem Dex barátomat, hogy szervezzen le nekem egy találkozót ma estére  a Hiltonba az említett kisasszonnyal, de ha nem lesz olyan jó mint ahogy azt ő állítja, akkor az e havi fizetésének csak felét teheti zsebre. Ha már játszunk, akkor pontos utasításokat adtam ki arra is, hogy mit viseljen a választott lány. Valami csipke és bőr kombinációt, ami eleget takar de mégis szexi, felkelti az érdeklődést. Ha lehet egy kabáton kívül semmi mást ne viseljen a fehérnemű fölött, nem szeretném a vetkőzésre pazarolni az időt. Legyen nála egy bilincs és szemlekötő. És ami a legfontosabb, ne legyen szende kis szűz, nekem most egy rossz lányra van szükségem aki képes irányítani és ebben a néhány órában megőrjíteni.  Így tehát fél kilenc körül érkezem meg a szállodába, ahol utam azonnal a recepcióhoz vezet.
- Jó estét. Damian Monroe névre foglaltam szobát. türelmesen várom amíg a recepciós hölgy kikeresi a nevem a rendszerből, szemem sarkából pedig az ajtót figyelem. Remélem, hogy nem fog senki ismerős felbukkanni, ahogyan újságírókra sincs szükségem.
- 525- ös szoba, keleti szárny. Parancsoljon. nyújtja felém a kulcsot mosolyogva.
- Köszönöm. A barátnőm hamarosan megérkezik, kérem majd küldje a szobámba, és küldessen fel egy üveg hűtött vörös Rosét, a legjobb évjáratukból. válaszolom, majd egyenesen a liftek felé indulok. Nagyon remélem, hogy megéri ez az esti és a csak tényleg olyan jó ahogy azt Dex állítja, különben kitekerem a nyakát. A szoba kellemes látványt nyújt, hatalmas franciaággyal a közepén és az asztalon illatos gyertyák adják a hangulatot. Még egy óra és érkeznie kell. Addig gyorsan veszek egy zuhanyt és kényelmesebb öltözékbe bújok. A meleg víz kellemesen ellazít és ahogy egyre jobban telik az idő a kíváncsiságom is csak nő. Halványkék inget és fekete nadrágot veszek fel, nyakkendőre és más kiegészítőkre most nincs szükségem.
- Szobaszerviz! hallom az ajtó nyikorgását, majd egy kissé pöttöm, kopaszodó férfi lép be rajta kezében a kért itallal. Köszönetem jeléül a kezébe csúsztatok egy zöldhasút, hadd örüljön egy kicsit, nem lehet könnyű az élet egy gnómra hasonlítva. Hátradőlök a fotelben és várom hogy fél tízet üssön az óra. A szexualitásom már nem bír magával. Néhány perccel az említett időpont előtt halk kopogás szűrődik be. Mosolyogva nyitom ki az ajtót és veszem szemügyre az előtte álldogáló szépséget. A kinézetéről Dex tényleg nem hazudott, csinos kis pofi, szép formás mellek. Majd jobban szemügyre veszem ruha nélkül is.
- Fáradj be! tárom ki szélesebbre előtte az ajtót, majd szinte azzal a mozdulattal pakolom ki a kilincsre a „ Kérem ne zavarjanak táblát”.
- Egy pohár bort? kérdezem de válaszát meg sem várva töltök neki és magamnak is az édeskés nedűből.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Pént. Feb. 03, 2017 5:38 pm
 



 

Dex telefonhívása mondhatni váratlanul ért. Ő az egyik olyan ügyfelem volt, aki relatíve jól fizetett - hiszen politikai körökben mozog elég régóta -, azonban pár hete eltűnt a képből. Talán talált magának egy másik dominát, - vagy inkább a felesége neszelte meg, hogy bizony-bizony, élete párja külön utakon jár - nem tudom, mindenesetre rég nem hallottam róla. Az azonban még jobban meglepett, hogy mi miatt hívott.
Az egyik felettesének némi kikapcsolódásra van szüksége - ha engem keres, el tudom képzelni, miféle kikapcsolódásra vágyik -, viszont, mivel magas beosztású illetőről van szó, akit alighanem meg fogok ismerni, ha szemtől szemben látom, le kellett fektetnünk bizonyos dolgokat. Nem meglepő módon, egy álnevet adott meg, amire majd hivatkoznom kell a szállodában, ami mondhatjuk, hogy minden, csak épp nem olcsó hely. Bárki is a kuncsaftom főnöke - szeánsz közben, nem meglepő módon, nem munkáról szokott velem cseverészni, mert azzal van elfoglalva, hogy jó és engedelmes kisfiúként viselje azt, amit művelek vele -, az biztos, hogy vastagon ki lehet tömve a bukszája… Talán még többet is hajlandó lenne nekem fizetni, ha jól végzem a munkámat, mint ami az átlag tarifám. Hm… Mondanom sem kell, ez kellő motivációt nyújt abban, hogy jócskán kitegyek magamért a “randevú” estéjén.
Így esett meg, hogy végül egy királykék és fekete színekben pompázó fehérnemű szettben a kabátom alatt léptem be a Hilton igencsak elegáns lobbyjába. Még szerencse, hogy a szövetkabátom elég hosszú volt, így csak a magassarkúm, na meg a harisnyámból látszott ki valami. Úgy festettem, mint egy elegáns úrinő a szépen, kontyba fésült hajammal, és az esti sminkemben. A kezemben lévő méretes válltáskában a munkámhoz szükséges dolgokat hoztam magammal.
Mondanom sem kell, hogy ötcsillagos szállodáról lévén szó, van ám itt pucc dögivel, még ha csak visszafogott mértékben, de akkor is, mindenről süt a gazdagság. Még sosem jártam ennyire felkapott, ám előkelő helyen, ennek ellenére, uralkodok magamon, és higgadtan sétálok el a recepciós pultig, ahol egy kedvesen mosolygó fiatal lány fogad.
- Damian Monroe-hoz jöttem - közlöm vele a szokásos udvariassági körök után, majd ő az 525-ös számot viselő szoba felé irányít.
Kicsit izgulok, amikor a lift kitárul, én pedig elindulok a mondott szoba irányába. Finoman kopogok, amikor végre megtalálom a szépen, arannyal felfuttatott szobaszámot. Sokszor csináltam már ilyet, de arra még nem volt példa, hogy egy politikus tartana igényt a szolgálataimra. Végül egy halványkék inget viselő férfi nyit ajtót, aki valóban imerősnek tűnik a számomra. Láttam már az újságok címlapján, azt hiszem, Christian-nek, vagy Christopher-nek hívják, azonban voltam annyira diszkrét, hogy nem adtam különösebb jelét annak, hogy tudom, ki is áll velem szemben. Egyébként egyáltalán nem ronda fazon, sőt, azt is mondhatnám, hogy kifejezetten sármos. Lehet, hogy érdekes este elébe nézek?
Az invitálását egy hálás mosollyal fogadom, majd belépek, és az egyik komódra teszem a táskámat. Odabent egy igencsak nagyra szabott franciaágy fogad, és mintha felette egy tükör is helyet kapott volna a mennyezeten. Ejha…
- Feyre vagyok - mutatkozom be neki a kezemet nyújtva - Te pedig, ha jól sejtem, Damian.
Szándékosan használom az általa választott nevet, majd ezután kibújok a kabátomból, felfedve az alatta viselt… Nos, szinte semmit. Leplezetlen érdeklődéssel várom a reakcióját.
- Köszönöm, kérek - felelem, amikor itallal kínál, majd elveszem tőle a borospoharat. A bor illata egészen kellemes, biztosan egy drága pincészetből való. Egyelőre nem látom értelmét, hogy a lovak közé csapjak, egyelőre arra lennék kíváncsi, hogy Chris-nek milyen elképzelései vannak erről az alkalomról.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Hétf. Feb. 06, 2017 6:29 pm
 



 

Ahogy telik az idő kíváncsiságom egyre csillapíthatatlan. Érdekel, hogy mit tud ez a nő, hiszen Dex valósággal ódákat zengett róla. Az ízlésében nem kételkedem, tudom, hogy ő is szereti a csinos nőket, nem áll szóba akárkivel, már a felesége is megér egy imát. Őszintén szólva nem is értem hogy miért matat félre, amikor Julie még most is kívánatos egy nőstény. Ha Dex már nem lenne egyetem óta barátom akkor bevallom férfiasan eddig már rámozdultam volna a nőjére. De még bennem is van annyi gerinc, hogy nem kezdek ki a haverom feleségével, még úgy sem, hogy bizony ez a barát elég sokszor félre kefél. Én sem vagyok a hűség mintapéldánya, így nem is ítélkezem. Mindenki úgy él ahogy neki jólesik. Én is kétszer voltam nős, és egyik asszony mellett sem tudtam a farkamat a gatyámban tartani. Hogyan is tehetném amikor a világ tele van szebbnél szebb és kiéhezettebb hölgyekkel. Leplezetlen kíváncsisággal mérem tehát végig a nőt, alaposan szemügyre véve alakját, arcát és kinézetét. Magabiztosan sétál be a szobába, ami megmondom őszintén, hogy nagyon tetszik, szeretem a határozott nőket, az első benyomás nagyon fontos és úgy érzem, hogy Feyre ezzel tisztában is van. Nem toporog a küszöbön, hanem egyből belép a szobába, tisztába van adottságaival és azzal, hogy milyen hatással is van a férfiakra.
- Damian. fogadom el a felém nyújtott kezet és apró puszit lehelek kézfejére. Szeretek a nőkkel királynőként bánni, szerintem egytől egyik mind megérdemlik, abban a pár órában amíg a társaságomat élvezik legalábbis mindenképp. Figyelem ahogy a kabát lágy anyaga végigcsúszik félmeztelen testén, majd elegánsan ér le a földre. Végigmérem Feyre kívánatos és tökéletes alakját. Ebben a vadító világoskék fehérneműben egyszerűen nem tudom levenni róla a tekintetem. Pont ahogy szeretem, takar is de sokat fel is fed testének részleteiből. Minden szégyenkezés nélkül sétálom körbe, hogy fenekét is szemügyre tudjam venni. Igaza volt a jó öreg barátomnak, ez a hölgy tökéletesebb nem is lehetne. Érzem ahogy péniszem egyre jobban mocorog a boxeremben és a nadrág is kezd szűk lenni. Nem bírom visszafogni magam és óvatosan, finoman de magabiztosan markolok rá feszes fenekére. Néhány pillanatig még kezemben tartom popsiját, majd elhátrálok tőle és lehúzom a bort. A látványtól teljesen megszédülök, a vér lassan egy helyre gyűlik a testemben és alig bírom visszafogni magam. Ismét szembe kerülök vele, hogy mélyen lélektükreibe nézhessek.
- Dex nem viccelt amikor azt mondta, hogy tökéletes vagy. töltök magamnak még egy pohár bort és belekortyolok. Még mindig pillantásom rabságában tartva őt közelítem meg ismét és tenyeremet ezúttal mellén pihentetem, majd végigsimítok a csípőjén, egészen bugyijának vonaláig. Egy újabb korttyal ürítem ki a poharam, de ezúttal nem töltök magamnak másikat, az üres borospoharat pedig az asztalra helyezem.
- Mondd csak kedvesem, mivel szeretnél indítani? simítok végig arcán. Bár legszívesebben leteperném és annyiszor mártóznék meg édes ölében ahányszor csak tehetem, de nem akarom elsietni a dolgokat. Tudom jól, hogy ő nem prostituált, a mai estére elméletileg mások voltak az elképzeléseim, de bárhogy is alakul, ezen az ajtón addig nem fog kilépni amíg meg nem ízleltem testének minden apró porcikáját. Leveszem magamról az inget, felfedve testem előtte. Bár elmúltam már negyven de az öregedés még nem jelentkezett nálam. Formában tartom magam, sportolok és azt hiszem minden nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy jó testem van. A hölgyek legalábbis nem szoktak panaszkodni sem a látványra sem pedig a kinézetre. Letolom a nadrágomat is, így már csak egy szál boxerben állok előtte, ami enyhén szólva is kidudorodik a férfiasságomnál.
- Akkor megkapom a büntetést? óvatosan megfogom a kezét és a nemiszervemhez érintem. A pénzügyeket direkt nem hozom szóba, Dex már előre lebeszélt vele mindent, a kért összeg pedig a táskámban lapul egy borítékban. Természetesen minden szó nélkül odaadom majd neki miután itt végeztünk. Valahogy most olyan illúzió romboló lenne, ha hirtelen az anyagikat hoznánk szóba. Sokkal fontosabb, hogy mi fog történni kettőnk között ebben a szobában.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Hétf. Feb. 06, 2017 7:07 pm
 



 

A kézcsókra mosolygok csupán, régen láttam már olyat, aki ennyire illemtudóan viselkedett volna, főleg egy szeánsz előtt. A zöm ilyenkor általában megvan illetődve, de Damian úgy tűnik, még most is úgy érzi, uralja a helyzetet. Kérdés, hogy vajon le tud-e mondani erről az uralomról, amíg szórakozunk, mert ha nem, akkor lehet, hogy nem a megfelelő nőt ajánlották neki, s egy utcalány - vagy jelen esetben inkább luxusprostituált - jobb választás lenne a számára. Persze mindez később kiderül majd, egyelőre borozgatunk, és méregetjük egymást, szemmel láthatóan mindketten próbáljuk kitalálni, mire számíthatunk a másiktól.
Úgy jár körbe, mint egy kirakati babát, és ettől egy pillanat erejéig úgy érzem magam, mint egy darab hús a hentespulton, de azért, hogy az érzést felejteni tudjam, gyorsan kortyolok az italomból, arra gondolván, az biztosan segít. Rámarkol a fenekemre, mire kissé összerezzenek, na nem azért, mert kellemetlenül érintene a dolog, mindössze meglepett a hirtelenségével, ennyi az egész. A többségnek nincsenek efféle igényei, de ő szemmel láthatóan nem tartozik a tucatszerű férfiak sorába. Ez pedig, még ha nem is merem bevallani magam előtt, egészen kedvemre való.
- Dexnek minden nő tökéletes - felelem kuncogva, miközben a saját boromnak a végére érek, és a kiürült poharat az asztalra teszem.
Nem zavar, ahogy a fehérneműbe bújtatott mellemre simul a keze, mondhatni természetes, hogy tudni akarja, mégis miért is fizet - már a játékos kínzáson túl -, éppen ezért eszembe sem jut ellenkezni vele. Érintsen nyugodtan, ha ettől jobban érzi magát.
A rosé kellemesen felmelegített, de nem csíptem be tőle. Egyébként se szeretek ittasan dolgozni, viszont ennyi éppen elég ahhoz, hogy feloldódjak, és az esetleges gátlásaimat - amiből egyébként nem sok van -, teljesen le tudjam vetkőzni, és voltaképpen átlényegülni, már amennyire ez lehetséges…
- Még nem döntöttem el… De biztosan kitalálok valamit - ajándékozom meg egy kacér mosollyal.
Látom a vágyat a szemében, ami egészen sokat ígér, de leginkább azt, hogy nem nagyon tervez kiengedni ezen az ajtón… Legalábbis szex nélkül nem. Megszoktam már, hogy egyes ügyfeleimre ilyen hatással vagyok, ám bevallom, igencsak válogatós vagyok azon a téren, hogy kinek teszem meg azt a szívességet, hogy ágyba is bújok vele… Ahhoz produkálnia is kell valamit. Meglátjuk, vajon Damian képes lesz-e erre. Nem vagyok kurva, így, ha esetleg arra felé tendálna az este, nem fogom elfogadni a pénzét, ez egészen biztos, már, ha az a korábban megbeszélt ár fölé rúgna. A dominaság egy dolog, a szex pedig egy másik, a kettőt nem szeretem összemosni, ám nincsenek éles határok, ugyebár…
Nem éppen szégyenlős, ezt meg kell hagyni, olyan természetességgel vezeti a kezemet a farkára, mintha egy régi szeretője lennék, aki pontosan tudja, mit fog tapasztalni az ujjai alatt. Nos, bár benne van a korban, az biztos, hogy ilyen téren nem panaszkodhat. Mondjuk az az újságok címlapjairól is lejött, hogy egészen szemrevaló példány, de érinteni, megtapogatni egészen más. Ha nem is földöntúli élmény, de határozottan kellemes, ezt elismerem.
- Meg ám - húzom el a kezem a férfiasságáról anélkül, hogy rászorítottam volna, pedig bevallom, igen komoly kedvem lett volna hozzá, mert már a boxeren keresztül is lehet érezni, hogy nem éppen aprócska ceruzáról van szó. Ellépek tőle, és a táskámhoz lépek, amiből egy fekete kendő kerül elő.
- Térdelj le! - intek a szoba közepén álló szőnyeg irányába. Ha megtette, mögélépek, és bekötöm a szemét, kellően, ám nem fájdalmasan szorosra. Ezután a szobában sorakozó gyertyák közül elemelek egyet. Szerintem kezdésnek ez is megteszi, bár lapul a táskámban egy olyan speciális gyertya, ami masszázsolajjá válik, ha bőrrel érintkezik a viasz, de Damian nem tűnik olyan típusnak, aki az efféle könnyített megoldásokat részesítené előnyben.
- Amíg nem végeztem veled, csakis úrnődnek szólíthatsz megértetted? - hajolok a füléhez, belesúgva a szavakat, majd megkerülöm, és megállok előtte.
- Úgy hallottam, szereted a tüzes nőket… meglátjuk, ezt is szeretni fogod-e… - azzal kissé megdöntöm a gyertyát, és a váll-nyak találkozására hullajtok viaszcseppeket. És ez még csak kezdet. Van rá pár ötletem, hogy mihez kezdjek vele. Érdekes játéknak ígérkezik.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szer. Feb. 08, 2017 3:59 pm
 



 

lassan már +16!
Most már bánom, hogy nem fogadtam szót hamarabb Dexnek és éltem az általa kínált lehetőséggel. Pedig már jó ideje rágta a fülem, hogy biztos nem fogom megbánni, de mindig leintettem. Irányító típus vagyok, szeretem kézben tartani a dolgokat így nem igazán tudom elképzelni, hogy engedelmeskednem kell bárkinek is, még a szexben sem. Nyilván, tudom, hogy ennek a játéknak éppen ez a lényege, de azért még vannak fenntartásaim a dolgokkal. A látvány viszont egyenlőre kedvemre való, bár bevallom férfiasan eléggé csalódott lennék, ha a nap végére nem tehetem magamévá. Szívesen felfedezném testének minden porcikáját, ízlelgetném és elröpíteném a földi mennyország kapujába. Egészen biztosan nem okozna neki csalódást a szexben nyújtott teljesítményem, számomra nagyon is fontos, hogy mindkét fél örömökben gazdagodjon. Az életem ezen területén nem vagyok önző, szívesen osztom meg tudásomat a másik féllel, pláne ha az történetesen ilyen gyönyörű és kívánatos.
- Ebben neked van igazad. Dex is hasonló mint én, szereti a szépet és nem tud elmenni a hölgyek mellett anélkül, hogy szemügyre ne vegye őket. Csak...hát én sokkal sikeresebb vagyok a nők körében... mondom egyáltalán nem szerénykedve. Miért is tenném, hiszen az igazad mondom. Életem eddigi évei alatt számtalan kisasszony nedvesedett be tőlem és megannyi részesült az általam nyújtott örömökben. Ezt kár lenne tagadnom, és nem is akarom. Csak az nem tudja, hogy mire képes Chris Carter aki nem ismer, de igyekszem mindenkivel megismertetni magam. Legalábbis ami a szebbik nemet illeti. Szavaira és kacérságára felvonom a szemöldököm és közelebb araszolok hozzá, ezzel az összes távolságot áthidalva közöttünk. Kezemmel amelyikkel nemrég még édes melleit simogattam most a derekára csúsztatom és közelebb vonom magamhoz. Néhány hosszú másodpercig csak figyelem arc játékat, szájának ívét, majd gyengéden megcsókolom. Nem vagyok vad, pedig legszívesebben az lennék most, gyengéden de szenvedélyesen ízlelgetem ajkait. Egyre jobban tetszik ez a játék, most már szinte biztos vagyok, hogy nem fogom csak úgy elengedni innen. Hagyom hogy egy kicsit szórakozzon velem, de majd átveszem tőle az irányítást és megmutatom milyen is az igazi férfi. Kissé nehezen bírok csak elszakadni édes csókjától, de nem akarom elrontani a játék örömét, így megszakítva a nyelvcsatát lépek tőle távolabb. Boxerem szemmel láthatóan növekedik és alig fér már benne férfiasságom. Szeretnék megszabadulni tőle, de inkább hagyom még egy keveset, hadd lelje örömét benne Feyre. Egy kissé éles a váltás, meglep a hirtelen szerepváltás, de teljes mértékben jó irányba kezd terelődni a dolog. Elégedett mosollyal az arcomon figyelem még egy ideig a dominát, majd gondolkodás nélkül teljesítem a parancsot és térdelek lábai elé. Kezeimet azért még egyszer végigjáratom formás lábain, hiba lenne kihagyni. Azzal, hogy szemem köré köt egy fekete kendőt igencsak fokozza bennem az amúgy sem kicsi szexuális vágyat, de azért egy nagyon kicsit zavar is a dolog, mégiscsak a legfontosabb szervemtől foszt meg, na meg persze a látványától. Egyre izgatottabb vagyok és ezt lassan már nem bírom leplezni, hiába a pókerarc, amikor az ember nagyon szeretne valamit arról hamarosan az arcmimikája, testtartása is árulkodik. Még tartom magam, még fenntartja a figyelmem az újdonság varázsa, de nem tudom, hogy meddig vagyok képes még türelmesen játszani az alárendeltet.
- És mi van akkor ha nem? kérdezek vissza kissé kiszáradt szájjal. - Úrnőm! bevallom elég furán veszik ki magukat eszek a szavak a számból. Nem szólítottam még senkit ezen a néven, én inkább a tettek embere vagyok és nem a szavaké. Már éppen nyújtanám ki a kezem, hogy ujjaim ismét találkozzanak puha bőrével, amikor forró viaszcseppek találkoznak a bőrömmel. Automatikusan visszahúzom a kezem. Szóval, forrón szereti, akárcsak én.
- Attól tartok, ez még mindig nem elég tüzesem hozzám... válaszolom pimasz vigyorral az arcomon - Úrnőm... teszem hozzá a kötelező megszólítást. Kinyújtott jobb kezemmel próbálok tapogatózni, hogy meg tudjam érinteni domború formáit.
- Na és mondd csak...mit érdemelnek még a rossz fiúk? kérdezem de most szándékosan hagyom el a végéről az úrnő megszólítást.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szer. Feb. 08, 2017 6:19 pm
 



 


Tisztában vagyok vele, hogy kacérkodom vele, méghozzá jócskán, azonban nem zavartatom magam. Ő akarta, hogy itt legyek, és a boxerét majdhogynem átütő méretes merevedés arra enged következtetni, hogy túlságosan is a kedvére való nőszemély vagyok, így aztán nem fog kibukni, ha a kacérságba némi szemtelenség is vegyül adott esetben.
Keze a derekamra csusszan, mire az én kezem az ő karjára simul. Nem tolom el őt magamtól, egyelőre csak kíváncsian várom, hogy mire készül… Majd a csókját lassan, de biztosan viszonzom. Noha kissé váratlanul ér a dolog - a legtöbb szeánszból az ilyesmi ki szokott maradni -, mégsem állok neki ellen, mert nem látom értelmét. Vonzó férfi, aki már a tudtomra hozta a nonverbális jeleivel, hogy jóval többre vágyik, mint némi édes kínzásra. Majd elválik, hogy megkaphatja-e.
Hirtelen váltok modort, ami láthatóan meglepi, engem pedig szórakoztat. Elsődlegesen azért jöttem ide, hogy domináljak felette, nem azért, hogy csókolózzunk, éppen ezért parancsolok rá, és veszem el a szeme világát, ami a legtöbb embert édes izgalommal tölti el, s ahogy látom, ezalól ő sem kivétel.
Damian szemmel láthatóan azok közé a férfiak közé tartoznak, akik nemhogy szeretik, egyenesen imádják a kezükben tartani a gyeplőt, s éppen ezért, igencsak nehezére esik lemondani az irányítás jogáról… ám egy dominát fogadni éppen ezzel jár, így kénytelen lesz megbarátkozni a helyzettel. Ugyanakkor számomra is megmosolyogtató, hogy mennyire nehezen jön a szájára például az úrnő szó. Úgy tűnik, a kötekedés sokkal jobban megy neki. Ezt mondjuk nem csodálom, azonban, ha arra számít, hogy ezzel kizökkent majd a szerepemből, akkor nagyon téved.
- Ha nem teszed azt, amit mondok, megbüntetlek, ez ilyen egyszerű -vázolom előtte a helyzetet.
Lehet, hogy erős akaratú fickó, azonban én meg fogom törni, legalábbis addig, amíg ez a móka tart. Hogy utána mi lesz… Azt majd meglátjuk, de az eddigiek alapján úgy sejtem, ő teljesen más jellegű folytatásban is reménykedik. Ehhez viszont produkálnia is kellene valamit. S hiába nyújtja ki a kezét, a ráholló, forró viasz még őt is megállásra készteti. Ha szerinte ez nem elég tüzes, nos, ezen lehet változtatni, természetesen. És amilyen kis illetlen, meg is alapozza azt a bekeményítést.
- Mit is érdemel… például ezt - állok meg előtte, és a bal kezemmel pofonvágom.
Az ütés jelen esetben - mivel mégis csak játékról van szó -, inkább csak nagyot szól, mintsem, hogy fájdalmat okozna Chrisnek, ami több lenne egy csípésnél. A bőre ugyan kipirosodik, de mire befejezzük, szerintem el fog múlni. Viszont jelen pillanatban ő az alárendelt, és mint ilyennek, tudnia kell, hol a helye, amíg a játszadozásunk folyik.
Eközben már a következő momentumon jár az eszem, így lehajolok, és a viasszal ezúttal a mellbimbóit öntözöm meg egy kicsit, ami alighanem komolyabb fájdalmat fog okozni neki, mint amikor csak a vállára hullott, hiszen itt sokkal érzékenyebb a bőr.
- Van még ellenvetésed? - kérdezem hideg hangon, miközben az ujjam végigszalad a felsőtestén, mintha csak a tulajdonomon járatnám meg. Most tulajdonképpen az is, és ezt ki is használom.

Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Pént. Feb. 10, 2017 7:17 pm
 



 

Amikor Dex-el megbeszéltük a dolgokat bevallom őszintén, hogy nem gondoltam ennyire nehéz lesz engedelmeskednem neki. Megszoktam, hogy mindig én irányítok, mindig minden úgy van ahogy én akarom és most teljesen kizökkent ez az éles váltás. Olyan fickó vagyok aki az élete minden területét irányítani tudja, ez alól a szex és a nőkkel való kapcsolat sem kivétel. Pontosan tudom, hogy mit, miért és hogyan kell csinálnom, általában ismerem a reakciókat is, felvázolom magamnak a lehetőségeket és mindig úgy lépek, hogyha egyszer lehet én legyek az erősebb fél. Ez van, ilyen vagyok és ebben nem is áll szándékomban megváltozni. Csak annak köszönhetem a  sikereket amit elértem, hogy soha nem adom fel, nem hátrálok meg, nem hagyom magam legyőzni és irányítani sem...Mindezek tudatában azt hiszem érthető, ha kissé zavar az alárendelt szerepbeosztás és nem igazán tudom mit kezdjek a helyzettel. Igen, én akartam, az én ötletem volt, elvégre miért is ne? Egyszer élünk vagy mi a fene? Feyre pedig valóban szemrevaló, tüzes és kívánatos, az pedig hogy történetesen jobban bánik a korbáccsal mint az eddigi nőim csak még inkább érdekessé teszi a számomra. Bármennyire is nehéz engedelmeskedni neki rendkívül izgató és vágykeltő ahogyan a szerepét alakítja. Már csak nekem kellene ellazulnom kissé és élvezni ezt az édes poklot. Minden egyes pillanatban erősebb bennem a vágy, hogy abbahagyjam ezt a buta játszadozás és leteperjem. De még nem fogom, még képes vagyok uralkodni saját vágyaim fölött. Előbb hadd élvezze ki a státuszát, hadd fokozódjon benne is a vágy, de a legváratlanabb pillanatban majd rávetem magam. Gondolataim kusza menetéből a pofon rángat vissza. Bevallom nem érintett éppen a legjobban, meglepett vele. Bár nem okozott túl nagy fájdalmat, de a meglepetés ereje az hatással volt rám.
- Woow...alakul... valami elmés beszóláson gondolkodom, de ebben a szituációban nem jut eszembe semmi, ezt a pofont nem lehet überelni. A mellbimbómra csöpögtetett forró viasz hatására hangosan feljajdulok. Nem érintett éppen kellemesen. Sőt, forró és érzem ahogy perzseli a bőröm.
- A picsába! törnek fel belőlem a szavak. Ez tényleg kellemetlen volt, egyáltalán nem számítottam erre. Talán a gyengeség jele, talán nem, de a forró viasz találkozása a bőrömmel igencsak kellemetlen érzés. De mindezek ellenére a vágy amit első pillanatban elindított bennem nem csökken, hanem percről percre nő. Nem tudom, hogy mennyire észrevehető a bokszeremet igencsak kipúposító férfiasságom.
- Úrnőm...azt hiszem még lehet keményíteni egy kicsit..... nem bírom visszafogni magam, már kényelmetlen a gatyám, szétfeszít a vágy. Szégyenemre, ha nem fog hozzám érni, ha nem engedi meg, hogy megmártózzam testének nedveiben akkor az alsóneműmbe élvezek bele mint egy tizenöt éves szűz kölyök. Az pedig roppant kellemetlen lenne.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szomb. Feb. 11, 2017 3:22 pm
 



 

Lehet, hogy sokkal komolyabban kellene fegyelmeznem Damian-t, azonban az az igazság, hogy nem nagyon van kedvem hozzá. Nem azért, mert nem érdemelné meg, szó sincs róla. Nagyon is megérdemelné, hogy móresre tanítsam - hiszen még egy puszta megszólítást sem képes észben tartani, jobban mondva nagy ívben tesz rá -, ő azonban nem az a vérbeli mazochista, aki az efféle szolgáltatásokat igénybe szokta venni, mint teszem azt, Dex. Őt most csak a kíváncsisága mozgatja ebben a helyzetben, ez sodorta az utamba, éppen ezért feleslegesnek tartom, hogy igazán bevaduljak. Elég most ez a kis ízelítő, majd ő eldönti, hogy a későbbiekben is szeretne-e hasonló élményekben részesülni.
Hát igen. Sejtettem, hogy a mellbimbójára cseppenő viasz azért komolyabb hatást vált majd ki belőle, mint a korábbiak. Ennek persze hangot is ad, ami mosolyt csal az ajkaimra. Ugyanakkor nagyon úgy fest, hogy ez az eset csak még tovább fokozza benne a vágyat, ahelyett, hogy mondjuk adott esetben teljesen elriasztaná szegényt. Bár nem tűnik ijedős fajtának, ez is igaz. Látom, hogy a farka lassan már ott tart, hogy valósággal átszakítja az alsónadrág anyagát, így ezen talán segíteni kellene valamelyest, hogy legyen miben távoznia innen, nem igaz?
- Vedd le a boxeredet, majd állj négykézlábra! - adom a következő utasítást, majd ha megvált az utolsó ruhadarabjától, azt a csizmám hegyével rúgom arrébb, hogy ne legyen útban a folytatás során, amivel kapcsolatban már van is egy ötletem.
Keményebb bánásmódra vágyik, hát megkaphatja, ezen ne múljon, csak aztán ne kezdjen el nekem paláverolni, ha esetlegesen kék-zöld foltokkal díszített bőrrel megy haza. A gyertyát visszateszem oda, ahonnét pár perccel ezelőtt elvettem, de ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben esetleg nem kerülhet elő megint. Ha már ennyi van belőlük ebben a talán kicsit romantikusnak szánt lakosztályban, akkor használjuk is ezeket, nem? Ártani biztosan nem árt, legfeljebb kicsit megfejelné a számlát, ha kiégetném vele a szőnyeget, de ez kétlem, hogy meg fog történni. Nem vagyok az az óvatlan fajta a munka terén, ez biztos.
Ezután a táskámhoz lépek, és egy darabig kutakodom benne, majd kiveszem a lovaglópálcát. Ez talán abból a szempontból merész, hogy ha az ember erősen használja, a bőrön szép kis hurkák keletkezhetnek, ami akár azzal is járhat, hogy Damian adott esetben napokig nem tud majd a fenekén megülni anélkül, hogy az ne fájna neki… De ő vállalkozott erre a mutatványra. Dex majd beavatja, hogy mit kell ahhoz ennie, hogy a sérülései adott esetben gyorsabban gyógyuljanak.
Egyszer csak fogom magam, és a lábamat átlendítem felette, majd ráülök a hátára. Megoldom a szemét eltakaró kendőt, hogy lásson, mert amire most készülök, az vakon lehet, hogy nehézségekbe ütközne a számára.
- Indíts! - parancsolok rá - Megyünk pár kört - majd a szavaimat megerősítendő, rávágok egyet a hátsójára.
Ez most valamivel kellemesebb, vagy inkább kevésbé fájdalmas, mint az előző mutatvány, de kell is, mert a terveim szerint ezután részesül majd a legnagyobb kínzásban… Ami talán nem is lesz az a szó szoros értelmében, ám ő egészen biztosan akként fogja megélni.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Hétf. Feb. 13, 2017 12:05 pm
 



 

Nem is tudom pontosan, hogy mit vártam ettől a kikapcsolódástól, de nem pontosan ilyenre számítottam az biztos. Amikor Dex azt mondta, hogy vad és szenvedélyes a kicsike, akkor pont nem erre gondoltam, bár igaz ami igaz a barátom előre figyelmeztetett, hogy nincs szex. Bár nyilván amiért neki nem sikerült az nem azt jelenti, hogy én sem fogok bejutni Feyre bugyijába. Sőt, feltett szándékom, hogy innen addig el nem megy amíg el nem érem amit akarok. Mindig elérem amire vágyom, tehát nem kételkedem a képességeimben túlságosan. Előbb vagy utóbb úgyis bekövetkezik amire vágyom, csak előtte hadd szórakozza ki magát rajtam. Valószínűleg őt is az ilyen piszkos játékok indítják be, máskülönben nem hiszem, hogy ezt a szakmát űzné. Bevallom férfiasan, hogy a mellbimbómat ért forró viasz egy pillanatra elbizonytalanított, de nem fogom hagyni, hogy egy kis fájdalom kedvem szegje. A kijelentésén elmosolyodok.
- Végre. Sok időbe telt amíg rájöttél, hogy a boxeremnek hol a helye. De nem neked kellene inkább négykézlábra állnod? kérdezem és megszabadulok az utolsó ruhadarabtól is ami már igencsak kényelmetlenné vált számomra. Anyaszült meztelenül állok előtte egy darabig, komolyan gondolkodom azon, hogy a parancs második részét is teljesítsem neki. De végül is ezért jöttem, úgyhogy egy kis hezitálás után négykézlábra ereszkedem, igazán kíváncsivá tett, érdekel, hogy mit szeretne ebből az egészből kihozni. A kendő még mindig takarja a szemem így nem tudom, hogy mire készül, halk szöszmötölést hallok a hátam mögül, mintha készülne valamire. Férfiasságom még mindig merev állapotában van, elég nehéz így bármit is csinálnom, semmi másra nem tudok gondolni csak arra, hogy mikor élvezhetek már el puha ölelésében. Már éppen szólásra nyitnám a szám, hogy mi tart ennyi ideig, de a lány megelőz azzal, hogy a hátamra ül. Nem nehéz, szinte alig érzem, hogy súly van a hátamon. Ahogy megszabadítja szemem a kendőtől szükségem van néhány másodpercre, hogy teljesen visszanyerjem a látásom. Van egy olyan érzésem, hogy az engem kínzó nő is egyre jobban élvezi a kialakult helyzetet. Vagy lehet, hogy ezt csak én képzelem, hiszen ő valószínűleg nap mint nap eljátssza ezt a jelenetet. Lehet, hogy már immunis az ilyen jellegű felvezetőkre. A pálca csattanása csupasz fenekemen meglep. Ha valamire, akkor arra tényleg nem számítottam, hogy meztelenül fogok lovacskát játszani a Hilton egyik legdrágább lakosztályában. Más szituációban ez eléggé kínos lenne nekem, de így azt hiszem nem tehetek mást csak élvezem a játékot. Attól nem félek, hogy a későbbiekben Feyre elszólná magát a sajtónak, vagy valakinek aki árthat nekem. Nem mutatkoztam be az igazi nevemen, de ha véletlenül a TV-ről vagy plakátokról felismerné az arcom, az összeg ami a borítékban lapul akkor is elhallgattatja.
- Úrnőm, kezdi élvezni a játékot? kérdezem és szép lassan elindulok a szobában, hátamon a nővel. Néhány kört megyek, majd makacsul megállok.
- Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy mutassam meg mit tudok. nincs más választásom, a kezembe kell vennem az irányítást, különben a péniszem lerobban a helyéről.
- Ha nem bánod úrnőm, mutatnék neked egy-két trükköt. mondom neki miközben arra várok, hogy lemásszon a hátamról. Ha megteszi, akkor közelebb lépek hozzá, átölelem karcsú derekát és ajkaim követelőzve kapnak az övé után. Felemelem és az ágyhoz sétálok vele. Ha nem engedelmeskedik a kérésemnek, akkor makacsul állok egy helyben és eszemben sincs megmozdulni, bármit is forgat az agyában.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Kedd Feb. 14, 2017 9:21 pm
 



 

- Ne feleselj! - kap egy erőteljes nyaklevest a megnyilvánulása miatt, majd négykézlábra parancsolom, előkészítve a folytatást. Nem tetszik, hogy még mindig ennyire azt hiszi, övé az utolsó szó és az irányítás lehetősége… De majd idővel helyrerakom ezt benne, például azzal, hogy a hátára ülök, sőt, még a seggét is elverem a lovaglópálcával.
- Ó, igen, élvezem - adok neki igazat ebben.
Úgy lovagolok rajta, akár egy lovon, és ez kimondottan szórakoztató a számomra. Mással is játszottam már hasonlót, de ő jobban bírja az iramot, mint a többiek, és ez igencsak a kedvemre  való.
Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a  játékszerem egyre rosszabbul viseli a béklyókat, s ennek aztán hangot is ad, mire leszállok a hátáról, de nem hagyom, hogy magához ragadja az irányítást.
Nem eszik olyan forrón a kását, Damian, még nem végeztem. - közlöm vele szigorú hangon, majd ezt bizonyítandó, el is lépek tőle, nem hagyom, hogy hozzámérjen. Még mindig én diktálok, ez csak akkor lesz másként, ha azt mondom, vége van. Amíg ez nem történik meg, addig várhatja a csodát.  
Látom rajta a makacsságot, és már van is egy elképzelésem, hogy mivel tudom az oldalamra állítani, hogy aztán valóra válthassam azt, amit  elképzeltem. Leülök a fotelba, majd keresztbe teszem a lábamat:
- Meg akarsz dönteni, igaz, Damian? Ha ennyire ácsingózol, akkor hagyod, hogy befejeztem a játékot. Különben itt hagylak. Ezt szeretnéd? - szegezem neki a kérdést. Ha belemegy a dologba, folytatom a megkezdett szerepjátékot.
- Feküdj az ágyra, hanyatt! - adok neki egyértelmű utasítást, majd ha ezt megteszi, belenyúlok a táskámba, és előhúzok két pár bilincset.
Odalépek hozzá, majd a két csuklóját egyenként az ágyhoz bilincselem. Ha már ilyen szófogadó volt, egy futó csókot lehelek a szájára, majd odalépek a táskámhoz, és utcai ruhát veszek elő, és elkezdek felöltözni. Szépen, lassan,  türelmesen. Tudom, hogy ettől Damian idegei pattanásig feszülhetnek, de nem érdekel, én már tudom, mire megy ki a játék. Amikor végzek, belenyúlok a táskájába, és kiveszem belőle a nekem szánt borítékot, és a sajátomba dugom. Ezután odalépek a telefonhoz, és rendelek szobaszervízt, negyed óra múlvára, a bilincset kulcsait odateszem az ágy melletti komódra.
- A szobaszervíz pár perc múlva itt lesz, és elenged. Én lemegyek a bárba, és iszom egy italt. Ott megtalálsz - közlöm egyszerűen, majd egy intés kíséretében távozom, a holmijaimmal egyetemben. Biztos vagyok benne, hogy utánam fog jönni… de abban is, hogy ami utána jön majd, az kimondottan izgalmas lesz.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Vas. Feb. 19, 2017 12:25 pm
 



 

Ismét felcsillan előttem a remény ahogy engedelmeskedik a kérésemnek és lemászik a hátamról. Nagyon ügyes kislány, szeretem amikor engedelmeskednek nekem, főleg ha olyan komoly dologról van szó, hogy kielégítsék a vágyaimat. Telhetetlen vagyok tudom, de hogyan is foszthatnám meg saját magamat az érzéki gyönyöröktől. Mindig figyelek arra is, hogy az éppen aktuális játékszerem jól érezze magát, az is nagyot lök a magabiztosságomon, ha láthatom ahogy miattam élvez el újra és újra. Nincs is szebb mint a vágytól és erotikától túlfűtött sóhaj.
Szeretnék hozzá érni, megérinteni őt, de nagyon úgy tűnik, hogy Feyre nem szereti átadni az irányítást. Ebben nagyon is hasonlítunk egymásra, pontosan úgy szereti kézben tartani és vezetni a dolgokat mint én. Nem tudom, hogy ez ebben a szituációban mire fog vezetni, de mindkettőnk makacssága arra enged következtetni, hogy nem biztos ugyanazt a dolgot szeretnénk kihozni ebből a játszadozásból. Valamelyikünknek engedni kell a gyeplő szorításán különben így csak idő kérdése, hogy mikor mondunk könnyes búcsút egymásnak. Figyelem mozdulatait, legeltetem szemeimet formás domborulatain és próbálom visszafojtani magamba a pillanatnyi felháborodást. Nő nekem még egy alkalommal sosem mondott ennyiszer nemet. Talán pont ez benne az izgató, hogy képes visszautasítani holott szemmel látható, hogy mire vágyom a legjobban ebben a pillanatban. Amikor mindig megkapom egy sóhajra a nőket akkor a kíváncsiságom is igen hamar lankad. Lehet szép formás feneke, dús keblei és mindet elsöprő vágy benne, ha nem képes fenntartani a figyelmem és az érdeklődésem. Megkapom amit akarok és tovább állok, néha még a nevüket is elfelejtem. Viszont ez a szépség itt teljesen más, erőteljes, titokzatos és magabiztos. Bár, valószínűleg ha elérem amit szeretnék, néhány alkalom után ő is csak egy név lesz a képzeletbeli listámon. De ez van, ilyen vagyok én és ezért nem szándékozom bocsánatot kérni.
- Nocsak, valahogy észrevetted, hogy mik a szándékaim amióta beléptél azon az ajtón? Igen, meg akarlak dönteni és én mindig elérem amit akarok. a fenyegetését miszerint lelép ha nem engedelmeskedek neki nem veszem túlságosan komolyan. Valószínűleg csak így akar megfélemlíteni, kétlem, hogy a pénze nélkül elmenne, így csak állok vele szemben még mindig fortyogó dühvel és magabiztosan mosolygok rá. Végre egy olyan parancs hangzik el a szájából amit nem esik nehezemre teljesíteni. Még mindig önelégült mosollyal az arcomon fekszem hanyatt az ágyra ahogy kéri és kíváncsian fürkészem őt. Ez nagy váltás hirtelen, sejthettem volna, hogy valamiben mesterkedik, de bevallom férfiasan, hogy ezzel a tettével alaposan kizökkent a szex utáni sóvárgásomból. Érzem ahogy a bilincs rácsatolódik a kezemre majd hangos kattanással fogja körül az ágy rácsait is. Azt hittem, hogy most kezd végre kedvemre való lenni a játék, de nagyon nagyot tévedtem amikor azt hittem, hogy végre átengedi nekem az irányítás fonalát.
- Mégis mit művelsz? kérdezem tőle ahogy ráeszmélek arra, hogy mi is a valódi szándéka. Minden gondolkodás nélkül nyúl bele a táskámba és veszik ki a neki szánt borítékot belőle majd öltözni kezd.
- Ne merészelj itt hagyni! Hallod? hiába rángatom a kezeimet a bilincs nem ereszti őket. - Feyre! Azonnal eressz el, ez nem játék. Ne merj itt hagyni! próbálom rávenni, hogy engedjen el, de nem érek célt vele, mire befejezem a mondatot már csak a falaknak beszélek. Ez most komoly? Képes volt itt hagyni, meztelenül, az ágyhoz bilincselve. Csak úgy fortyog bennem a düh, próbálok kiszabadulni, jó lenne elkerülni azt a kellemetlen érzést, hogy a szoba szervízes találjon rám ebben az egyértelmű helyzetben. Minden próbálkozásom befuccsol, nem tudom kiszabadítani a kezeimet. Nincs más megoldás, mint kivárjam a tizenöt percet és fapofával segítséget kérnem.

A dühöm semmit sem csillapodott a negyed óra várakozási időben, ami több órának tűnt nekem. Amikor végre kopogást hallok az ajtón, megrendíthetetlen hanggal invitálom beljebb a hölgyet.
- Kérem ne sikítson. Megtenné, hogy azokkal a kulcsokkal ott a szekrényen kiszabadít. Tudja...elfelejtettem az évfordulónkat és a barátnőm eléggé mérges lett rám. az ötvenes évei vége fele járó hölgy néhány pillanat habozás után remegő kezekkel próbálja kiszabadítani kezeimet. Amikor végre szabad vagyok, gyorsan magamra rángatom a boxeremet és fej vakarva nézek a nőre.
- Elnézését kérem. Remélem, hogy ez kárpótolja majd az átélt kellemetlenségekért. csúsztatok a kezébe egy zöldhasút. Nem mintha a látványom annyira kellemetlen lenne, de nem szeretném viszont látni a hírt az újságok címlapján. A pénz pedig mindenkit elhallgattat. Ahogy becsukódik utána az ajtó azonnal nekifogok öltözni. Nem hagyhatom szó nélkül ezt az aljas cselekedetét. Rendbe szedem magam, elsüllyesztem a zsebembe a szoba kulcsait és magabiztos lépésekkel haladok a bár felé. Kellemes zene szól, alig lézeng néhány ember így könnyen megtalálom a nőt, a pult közelében kezében valamilyen itallal. Nagy levegőt veszek, hogy elnyomjam a dühömet és mellé lépek.
- Whiskeyt jéggel. szólok oda a pultosnak, de tekintetemmel a lányt ostromlom. Amikor megkapom az italt egy húzásra eltüntetem és csak ezek után tudok megszólalni.
- mégis mi a fenét képzeltél?
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Csüt. Feb. 23, 2017 4:42 pm
 



 

Annyira látszik rajta, hogy szinte beteges módon nehezére esik lemondani az irányításról, én viszont nem vagyok az a fajta, aki csak úgy megadná magát egy Damian féle tehetős pasasnak, azt ki kell érdemelnie. Főleg, ha figyelembe veszem, hogy most mint ügyfél, és nem holmi egyéjszakás kaland minőségében van itt, bár van egy tippem, hogy annak sem lenne rossz. Viszont, engem sem ejtettek a fejemre, és igenis, meg fogom találni a módját annak, hogy megleckéztessem a szemtelen viselkedése miatt.
- Valahogy? Úgy áll a farkad, mint a cövek, lefogadom, ha egy ujjal is hozzáérnék, a szőnyegre élveznél - gonoszkás mosoly jelenik meg a szám szegletében, ahogy elképzelem a jelenetet, mi tagadás, szerintem meg is érdemelné. Nem rajongok az olyan pasikért, akik azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, voltaképpen bárkivel, és hát ezalól Damian sem kivétel. Lehet, hogy vonzó pasi, és szívesen kipróbálnám, mire is képes azzal a méretes szerszámmal a lába között, de azért van egy dolog, amit nem viselek el, ez pedig az, ha hülyének néznek, és megpróbálnak kioktatni, és rendre teremteni...
Ezért is találom ki neki azt a nagyon is frappáns büntetést, amiben végül részesülni fog, és amivel szépen ki is húzom nála a gyufát, már a követelődző hangokból ítélve, amik akkor hagyják el a száját, amikor ráébred, hogy mi is történik itt valójában, és hogy ez nem éppen a számára előnyös helyzet… De nagyon is megérdemli, én azt mondom.
- Én? Semmit - ajándékozom meg egy szende mosollyal, miközben magamhoz veszem a fizetségemet.
Eddig is feltűnt, hogy Damian szereti dülleszteni a mellét, és játszani az irányító jellemet - nyilván a foglalkozásából adódóan -, én viszont nem vagyok az a típus, aki szereti, ha megpróbálják neki megmondani, hogy mit hogyan csináljon… Plusz, úgy érzem, éppen itt az ideje, hogy valaki letörje a szarvait, ha már ennyire belelendült, hát kihasználom, hogy ettől még férfiból van, és mint ilyen, mondjuk ki, a farkával gondolkozik… Ennek eredményeként végezte az ágyhoz bilincselve. Most pedig lesz rá pár perce, hogy végiggondolja a dolgokat. Lehet, hogy úgy gondolja, ő aztán bármit megtehet, hát… Nem.
Így aztán végül az ágyhoz bilincselve végzi, én pedig a bár felé veszem az utamat, ahol rendelek magamnak egy pohár bort, majd a pulthoz közel vetem meg a lábamat, érdeklődve figyelve a tömeget. Kíváncsi leszek, mikor bukkan fel Damian…
Telnek a percek, majd egyszer csak megjelenik mellettem. Úgy tűnik, az eset mély nyomot hagyott benne, mert szemmel láthatóan paprikás hangulatában van, mindazonáltal azért méretes dudor ékesíti a nadrágját… Szóval kétlem, hogy annyira bánná az iménti kis kalandot.
Ráérősen kortyolok egyet a borból, mielőtt válaszolnék neki:
- Inkább te mit képzeltél? Azt hiszed, ha egy dominát rendelsz magadnak, akkor parancsolgathatsz neki? Ez nem így működik - ingatom a fejem. - És mielőtt elkezdenél nekem paláverolni, és a pénzedet követelni: talán jobban utána kellett volna nézned annak, hogy mivel foglalkozik egy olyan nő, mint én. Nem vagyok kurva, bármennyire is szeretnéd ezt hinni - iszok még egy kortyol azt italomból.
Vissza az elejére Go down
Christopher Carter
avatar
Felső tízezer

Kor : 40
Avataron : Gerard Butler

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szer. Márc. 01, 2017 5:48 pm
 



 

Bármennyire is türelmes ember vagyok, Feyre játszadozása igencsak kihozott a béketűrésemből. Ha nem ilyen körülmények között találkoztunk volna minden bizonnyal elküldöm melegebb éghajlatra már az első szituációban. De nekem kellett, én kerestem fel az ő társaságát, ami miatt most tűrnöm kell bármennyire is kellemetlen számomra ez a szituáció. Bántja az önérzetem, hogy az elmúlt órákban egyetlen egyszer sem nézett rám férfiként, csakis a játékszerének tekint akivel azt csinálhat amit akar. Ez a helyzet pedig szokatlan nekem, nem ilyen reakciót váltok ki a szebbik nem képviselőiből és bevallom zavar. Nagyon. Egyszerűen nem tudom beleképzelni magam a rám osztott szerepbe, ez nem én vagyok. Én mindig szeretem irányítani a dolgokat, azt akarom, hogy nekem engedelmeskedjenek és nem fordítva. Megszoktam már, rangomból adódóan mindig én vagyok a vezető. Tudtam mit vállalok be, Dex figyelmeztetett, hogy Feyre nem az a visszafogott, odadobom magam lány. De...valahol mégis reménykedtem, hogy velem talán kivételt fog tenni, hiszen én más vagyok mint a többi férfi. Többet nyújthatok neki, gyönyörökben részesíthetem. Megannyi nő omlott már a karjaimba, kérnem sem kellett őket, nem értem, hogy vele ez miért nem sikerült. Azt azonnal kizárom a pakliból, hogy talán nem tart vonzónak, az eddigi kalandjaim csak azt támasztják alá, hogy igenis van egy kis meggyőző erőm meg sármom is. Kalandot akartam, valami mást, amiért küzdenem kell, aki tud nemet mondani, de persze a végeredmény ugyanaz. Hajtott a kíváncsiság, a játék, az újdonság ereje. Mostmár...viszont kezdem azt érezni, hogy talán rossz döntés volt. Egy olyan nő társasgát igénybe venni, akinek a szex nincs az étlapon. Nekem viszont az a főfogás, hogyan is mondhatnék le róla? Rossz kérdés. Miért kellene lemondanom róla? Hibáztam, ezt beismerem. Túlságosan alábecsültem Feyre-t, készpénznek vettem, hogy úgyis megkapom, és csúnyán ráfáztam, nagyon csúnyán. Kemény leckét kaptam tőle, ami még esetleg vicces is lenne, vagy fokozná a szexuális vágyam, de túlságosan magalázónak érzem. Odakötözött egy ágyhoz, idegen nő sietett a segítségemre. Több mint megalázó szituációban hagyott, amit soha nem fogok lemosni magamról. Az a nő akárhányszor csak a munkáját végzi a kikötözött Christophert fogja látni maga előtt, vagy mi van, ha ne adj Isten meglát a TV-ben és felismer? Én ostoba....ostoba férfi.
Szavát betartva valóban a hotel bárjában várakozik rám. Próbálom visszafolytani magamban a dühömet egy ital segítségével. Támazkodom a pulton, tekintetem még mindig rajta tartom. Szemtelensége túl lő minden határon, legalábbis az enyéimen. Próbálok semleges arcot vágni, nyugodtnak tűnni, de belülről majdnem szétrobbanok. Intek a bárosnak egy újabb italt kérve, és csak miután kiürítem a poharat szólalok meg ismét.
- Én legalább nem vagyok álszent, csillagom. Előadod itt nekem a sértett nőt, a büszke dominát, akit ugyan nem érdekel a szex, de mégis itt vagy. Mégis képes voltál várni rám? Mégis miért? Miért nem fordultál sarkon és hagytál csak itt. És, ne mondd, hogy a fizetségedért, mert azt elvetted. nézek bele szemeibe.
- Úgyhogy mielőtt engem vádolsz, és a képembe olvasod, hogy milyen gerinctelen féreg vagyok...megelőzlek. Igen az vagyok...de én nem titkoltam egyetlen másodpercig sem... fejezem be a mondatot és ismét leöblítem torkomat egy korty tüzes vízzel.
- A pénz miatt ne aggódj. Legyen az ajándék neked. Inkább az elszalasztott élményt sajnáld. kacsintok rá. - Ha nincs más, akkor nyugodtan elmehetsz. Nem szükséges itt ücsörögj mellettem. Dex majd szívesen lesz a lovacskád. Máris egy hajszálnyival jobban érzem magam, sikerült kiadnom magamból a bűnös gondolatokat.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Szer. Márc. 15, 2017 5:55 pm
 



 

Bevallom, szeretem megleckéztetni az egoista férfiakat. Van ebben valami nagyon felemelő, ahogy szabályosan látni, hogyan törik le az a méretes szarvuk, amivel imádnak mások előtt ékeskedni, majd amikor ezt valaki lehántja róluk, rögtön sértett kislányokká válnak. Sajnos, Christopher sem volt kivétel, mondhatni, valahol számítottam is rá, hogy nem egészen úgy fog a történtekre reagálni, mint azok a férfiak, akik valóban irányító jellemek, és nem csak megjátsszák magukat. Kétségkívül elhiszi magáról, hogy ő a világ császára, és ez nem biztos, hogy jó. Néha nem elég a pénz hozzá, hogy meghódíts valakit - és bár én nyíltan elismerem, hogy anyagias lélek vagyok, a dominaságot és a szexet szeretem egymástól külön választani -, bármennyire is szeretnéd azt hinni.
Ezeken gondolkozom, amikor végül nagy sebbel-lobbal, és szinte vérvörösen izzó aurával, Damian beront a bárba. Persze, játssza a kimértet, de a szeméből valósággal süt a harag, és az igazán mélyből jövő sértettség. Nocsak, ennyire a lelkébe gázolt volna, hogy valaki nem tette szét neki a lábát önként és dalolva? Mik vannak! Még a végén elcsodálkozom, komolyan mondom.
Hagyom, hadd igyon, láthatóan lelkiekben felkészül a nekem tartandó szentbeszédre. Vajon miért érzi úgy minden férfi, akit móresre tanítanak, hogy muszáj utána hegyi beszédet tartaniuk a másiknak? Ettől érzik nagyfiúknak magukat? Lehet, erről egyszer meg kellene kérdeznem Damian-t. Bár nem hiszem, hogy válaszolna, azért szerintem jó poén lenne.
Hallgatom-hallgatom a kiakadását, és az igazat megvallva, alig hiszek a fülemnek. Ő lenne a nagy,és erős politikus? Ő akarná irányítani az embereket? Olyasvalakire kéne bíznunk a sorsunkat, akit gyakorlatilag egy aprócska malőr, amikor kiveszik a kezéből az irányítást, egyenesen hisztis kislánnyá változtat? Egyszerűen nem bírom tovább, a kiakadása egy pontján kirobban belőlem a nevetés. Igen, kinevetem. Nem csak azért, mert nevetséges az a hiszti, amit itt lenyom nekem, hanem azért is, mert ha tényleg ennyire nem tetszett neki a produkcióm, akkor nem tudom, miért is feszíti az erekciója a nadrágját, amolyan igazi sátorformára? Az csoda, hogy a vendégek eddig nem tettek rá megjegyzést.
- Tudod, egy igazi férfi nem hisztizne ilyesmin - kortyolok a borból - Csak felállított volna innen, beránt az első liftbe, és megdug. De úgy látszik, neked a hisztis viselkedés jobban megy - teszem hozzá mosolyogva, majd befejezem az italomat, és felállok. Megfogom a táskámat, majd elindulok a kijárat felé. Nem erőszak a disznótor, aki ennyire el van foglalva a saját egójával, és annak darabjainak összeszedegetésével, az nem az én bajom.
- Egyébként meg, ha nem tetszett annyira, meglepő, hogy még mindig keményen áll a farkad - szólok hátra a vállam felett, még mindig kuncogva. Egyszerűen vicc az egész, én mondom.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Kedd Május 16, 2017 7:35 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
 



 

Vissza az elejére Go down
Chris és Feyre - Játék a Hiltonban -
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Filozófia vizsga - Chris, Zin és Noah Joon

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: