HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Lőtér (Fort Lawton)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Lőtér (Fort Lawton)
Vas. Márc. 20, 2016 8:54 pm
 



 

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 12, 2016 9:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Michelle Wyard
avatar
Inaktív

Kor : 16
Avataron : Sabrina Carpenter

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Hétf. Aug. 22, 2016 8:58 am
 



 

A rend őre neveket kér és a testvérem eleget is kér ennek a kérésének. Bár a betűzés szerintem nem kellett volna, a szemben lévő férfi nem tűnik olyannak, aki nem értené meg… de ő tudja. Elég vicces jelenet lehet egy külső szemlélő számára, de én azért egy kicsit parázok ám… egy idegen férfi, egy fegyverrel… ez elég okot ad arra hogy féljek, ugye? Figyelek és hallgatok, mi mást tehetnék? Én engedelmes lánya vagyok apánknak… bár néha tökre élvezem, hogy a nővéremmel lehetek és elkövethetünk ilyen galádságokat.
A kapucnis pulcsimat csak le cipzárazom és felhúzom annyira, hogy látható legyen az üres gatyám és még meg is fordulok, Diát utánozva ezzel.
Amikor Diana megemlíti, hogy én is tudok a nyelven, eltátom kissé a szám és az arcomra csapom a tenyerem… te szent ég, Dia…. te nem vagy normális… meg én se, hogy belementem ebbe az egészbe. De a szeretetem felé túl mutat mindenen. Nem hagynám magára.
Felhúzott szemöldökkel és egy fintor-mosollyal nézel rá Diára, amolyan ez most komoly(?) pillantással figyelmeztetem arra, hogy tökre nem vicces.
A mosolyommal nem levenni akarom a lábáról az urat, csak nem akarok ennél nagyobb gondot… vagy pont ez miatt lesz nagyobb baj. Még hogy letagad… csak sóhajtok és visszább veszek… ezt meghagyom másnak, aki megérdemli. Nyilván a jelvényes kopónak nincsen gyereke, szóval érthető a felénk tanúsított viselkedése. Vagy alapból ilyen? Érdekel ez valakit, vagy csak az én fantáziámat köti le?
Joel említésére az úr nyelve is megered, feltehetően névről ismerheti, ha arcról nem is. Szépen vagyunk komolyan… péntek 13.-a van? Esetleg egy kandi kamerás showba kerültünk ikremmel?
Ahogy a nővérem felsorolja az ok féléket miért és hogyan kerültünk ide csak egyetérteni tudok… egy apró bólintással nyugtázom: Igen, valóban.
Csak egy valamit hagyott ki, bár ahhoz az úrnak már semmi köze. Nem is kellene felemlegetni. Mert ha édesanyánkra gondolok… nos összeszorul a szívem és úgy elvonulnék Diával… de ezt most nem tehetjük meg. Ennél fontosabb dolgok várnak ránk… a rendőrségre való becuccolás… - Joël… - bólogatok ikrem egyetértő kérdésére, mert valóban, így ejtjük eme érdekes francia nevet… Csak a második keresztnevével vagyok bajban, azt még elkezdeni se tudom, nem hogy kimondani.
A franciák mind furcsák. A neveikkel együtt.
Még hogy Joël az én apám… mintha nem a fogantatásunk pillanata óta vagyunk édestestvérek, komolyan mondom… de legalább kiegészíti mindezt, szóval megnyugodhatok.
Egy nőben matat… - Dia... - elhűlök a kijelentésén és el is vörösödöm, hiszen ezt így kijelenteni kissé túlzás. Ki kellett volna ezt a részt hagynia és csak a nőgyógyászati dolgot említeni.
Mondjuk a kettő együtt jár kéz a kézben, de akkor is.
- Öhm, izé... Bocsi, hogy bele durrogok, de nekem már nagyon ki kellene mennem egy illemhelyiségbe… - emelem fel a kezem és ugyan angolul szöknek a szavak kifelé, tisztán hallható, hogy ez a rész még nem megy.
Talán nem kellett volna indulás előtt 4 deci kólát benyakalnom… de ez úgy 4 vagy 5 órája volt… vagy több. Egyébként mennyi az idő?
Könyörgő pillantással fordulok a nővérem felé.
- Nem szeretnék ide sárgázni Dia…. kérlek… - toporgok is kissé, hiszen tényleg WC-re kellene kimennem, pár perccel ezelőtt még nem kellett. Eskü.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szomb. Aug. 27, 2016 10:47 am
 



 

A nevek elmondásakor hol egyik, hol másik szóban forgóra vezetem a tekintetem. A betűzéssel nem foglalkozom, nem az én tisztem lesz és nincsen szükségem rá, a jegyzőkönyvet az ilyen eseteknél nem az adott rendőrnek kell elvégeznie. Az kéne még, hogy végig kelljen ülnöm a választ milyen indíttatásból törtek be egy katonai bázisra.. Nem vagyok rá kíváncsi. Őszintén. Egy bólintással veszem tudomásul melyiküket hogyan hívják – nem, mintha az eltérő ruhájukon kívül bármi alapján is meg tudnám jelenleg különböztetni őket.
A visszakérdezésem kapcsán nem lesz egyedül a felmerülő értetlenségével. Külföldiek, a különböző országokban, de az államokon belül is más-más módszerei vannak a rendőrségnek, viszont az, hogy ilyen kérdéseket vet fel az enyém.. Mégis honnan jöttek?
- A nézeteimnek semmi köze az eljárás menetéhez. – ahogy a végére érek kicsit jobban kiérződik a helyzettel kapcsolatos furcsállásom. – A nevelés, pedig a szülő dolga. Mi a törvény által előírtakat vesszük alapul, de ez mindenhol így van. – ..hogy azokon felül akadnak eltérő szokásjogok, az abszolút egyénieg az államformára szabott. Vagy a baromra, aki a hivatal nevében jár el túlkapás vétségével. Ezt a határt egyáltalán nem lépem át, sem a bánásmódjukkal, sem azzal, amit kérek tőlük. Nehezen is tudom elképzelni, hogy máshol nem ez a normális, de nagy az állatkert. A beszédpartneren felfedezhető élénkséget sem reagálom le egyelőre, csak a szemöldököm ugrik meg a közlésen. A testvére érti, de nem beszéli az angolt? Baszd meg, április elseje van. Külön vicc, hogy az előbbi mosolygásáért eddig furának tartott kiscsajjal kezdek szimpatizálni a normálisabb ügylefolytatásért, hiába adta a tudtomra a másik a nyelvértését. Az a duruzsolás nem valami bizalmat keltő az eddigi húzásai vagy húzásaik után, ha még azt is hozzácsapom, hogy nyilvánvalóan nézet eltérés van köztük.. Inkább nem mondok semmit, saját maguk alól fogják kihúzni a padlót, ha így folytatják – jobban leköt egyelőre az átvizsgálásuk, valóban fegyvertelenek-e. Eredményeként elrakom a sajátomat.
Az egyöntetű válasz az eddigi legbiztosabb dolog, amit kettejüktől tapasztaltam, hallottam. Joel. Oké. Oké..? Ahogy előrébb halad a beszédben a Diana névre hallgató lány a döbbenet egy nagyon visszafogott változata ül ki a képemre. Legszívesebben a tenyerembe temetném hitetlenkedésemben, de helyette egy bő másodpercnyi szünetet ítélek a magam részére. Az hagyján mennyire lehetetlennek hangzik az egybevágás, de az még inkább, hogy random ráböktek egy orvosra a kórházból és megjegyeztek róla néhány magvas információt a sztori kikerekítéséhez. Úristen..
- Joel Roux..? – muszáj visszakérdeznem. Nem tudok elmenni mellette. Folytatnám, hogy mi következik pontosan, de angol szóra nyitja a száját a magaviseletében jobbnak nevezhető kollegina. Az őrsön ez baszd meg sose fog lecsengeni, ha kiderül.. Most már a falba is bele verném a fejem, ha opció volna. A legjobb, hogy fogalmam sincs merre van az épületben a mosdó. Mást úgyse tudok csinálni, mint hagyom könnyítsen magán..
A vállamon lévő rádióhoz nyúlok, az éjszakai felügyelőhöz szólok, aki elmondta az idáig vezető utat.
- Itt Harper, az őrszobánál van mosdó?
- Tessék?
- Megvannak az elkövetők, az egyiknek ki kellene mennie.
- Van, persze. A folyosó bal oldalán.
- Oké, viszem őket.
Ha már a bilincs.. Igen. Leveszem az övtartómról és egy-egy kezet kérek tőlük. Egyet Michelle-től, egyet Dianától. A következményekkel tisztában vannak és egyelőre jobb megoldásnak találom a súrlódásukat látván, ha összekötöm őket. A nőknek úgyis megvan ez a hülye szokása, hogy párban járnak a wc-re, úgyhogy emiatt nem lesz gond. A karabíner rácsattintása után úgy állok, hogy egyértelmű legyen számukra az ajtó felé kell indulniuk, amerről én jöttem. Viszont a mezítlábas állapotuk.. Akarom tudni? A választ tudom, kurvára nem és mégis..
- A cipőitek elérhető közelségben vannak? – kölykök, a kölykök fajtából, de azért nem masíroztatnám őket így, ha csak odébb tették le a falnál. Persze, nem mászkálnák érte és mennék messze, dehogy. Ha látótávon belül van csak én nem vettem észre, maximum akkor, de velük együtt indulnék a párokért. Ha viszont nem..
- Na akkor indulás. – minden pontosítást csak az ajtón túl fogok elmondani..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Diana Wyard
avatar
Inaktív

Kor : 16
Avataron : PB: Sabrina Carpenter

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Hétf. Aug. 29, 2016 10:26 am
 



 

Nem találok szavakat. Nem mintha máskor annyira beszédes lennék, ez az alkalom amolyan szabályt erősítő kivétel, de amit a rendőr mond, az még az előző életemben is zavarba hozott volna. Kinyitom a számat, aztán becsukom, nyitom, csukom. Lényegében tátogok, mint egy hal mígnem kibuknak a szavak a számon. – Otthon pár pofon után elengednek. – hápogom. Nem csak a rendőr –eddig elég passzív- hozzáállása zavar, hanem az, hogy nagyjából a semmiért csináltam komplett hülyét magamból, hiszen ha nincs pofon, akkor nem is volt mitől megvédeni a húgomat. Ezek szerint én vagyok az aki védelemre szorul? Most éppen saját magamtól? Sok sikert annak, aki elég vakmerő megpróbálni a dolgot.
Hogy a rendőr nem bírja a fejem, az valahogy egyértelmű –éppen tettenérés zajlik, az ilyeneket nem szeretik-, viszont különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. A testvéremen kívül senki nem szeret engem, és ez eddig teljesen rendben volt. Viszont: ami igazán leköti a figyelmemet, az Michelle reakciói úgy általában mindenre, amit mondtam. Mókás jelenet ez. Egészen fel is bátorít, addig a pillanatig, amíg a rendőr kimondja Joel vezetéknevét is. Úgy szisszenek fel, mint amikor túl mélyre nyomom a fülembe a tisztító pálcikát, és mocskosul fáj. – Ne már! Kicsi a világ, de nem ILYEN kicsi. Azt állítja, ismeri? – igazából nem mondta ki, de beszélt helyette maga a tény, hogy tudja a vezetéknevét. Az elhangzottak fényében kezd kibontakozni előttem egy nem túl vidám jövőkép Michelle sorsáról. Engem Joël nem fog szanálni, mert nem tud. Michelle viszont rábaszott. – Nem kaphatnék mégis csak egy pofont, aztán megígérjük, hogy soha többet nem törünk be ide és innen egyenesen haza megyünk?
Pártolj, baszod, vagy egy évig szobafogságban leszel. Joelnél nem foglak tudni kimagyarázni. Tüzet okádik amint kinyitom a számat.
–pislogok Michelle felé. Kezd nagyon, nagyon kínos fordulatot venni ez az este... és még a tesó el se hintette a slussz poént.
Megint, mint egy hal, tátogok –ez úttal az ikremre- nem értek én már semmit. – Az összecsinálom magam a félelemtől, tudod, csak egy szófordulat. – próbálom eldönteni, hogy tényleg vécéznie kell, vagy valami agyafúrt cselt eszelt ki egy lőtér-break-re. A rendőrre sandítva, látom, hogy ő se tudja hova tenni a dolgot. Aztán amikor már a walkie-talkie-ba magyaráz, én a tenyerembe temetem az arcomat. Ujjaim végével a szememet dörzsölöm.
Az idő telik, a bilincs kattan. – Ez kétszer átéri a csuklómat. ’Hell, baszod, remélem, tényleg csak pisilni fogsz. – Elég nagy szarban vagyunk az ő ügye nélkül is, szóóóóval... ez képtelenség. Nem hiszem el, hogy tényleg megtörténik. – A cipők az ablak alatt vannak ahol belógtunk.
Vezényszóra megindulunk kifelé. Várom az útbaigazítást, közben viszont –ha nincs ellene kifogás- szedem a lábaimat, hogy mielőbb essünk túl rajta.
A wc ajtajában még megtorpanok, utolsó szó jogán visszaszólni a rendőrnek. – Ha ezzel végzünk, ugye mehetünk végre???? - Mint akit tényleg a villanyos-székbe akarnak ültetni, úgy gúvadnak a szemeim, és vonakodok bemenni. Voltaképpen ez is egy szék. ~Szarni bele!~ gondolom, de kínomban már sírnék.
Ha egyedül maradunk Michellel, akkor megkérdezem - Oké, mi a terv? - mert kicsi részem reménykedik egy zseniális szökési kísérletben, aminek része volt a "kamu" pisiszünet. -Az ablakon még csak kiférünk, de a bilincs miatt macerás lesz. Felőlem okés, tartok bakot.
Ha a budiba is jött velünk a rend éber őre, akkor nincs mit tenni, elfordítom a fejemet, amíg Michelle könnyít magán, és a szabad kezemmel vécépapírt nyújtok neki, miközben azon agyalok, hogy e közjáték miatt teljesen megváltozott az életem. Szökni még megpróbálhatnánk, de ahhoz rá kéne támadni egy hivatalos személyre, aki már ismeri a személyazonosságunkat is... Esélytelen. Nem mellesleg az már túl van minden határon, amit meghúztam többször is, hogy soha, de soha nem teszem meg.

//Srácok, mehetünk, ha gondoljátok Very Happy Egy élmény volt!!! xD //
Vissza az elejére Go down
Michelle Wyard
avatar
Inaktív

Kor : 16
Avataron : Sabrina Carpenter

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szer. Aug. 31, 2016 7:29 pm
 



 

Kettejük közt folyó vitába, beszélgetésükbe, akármijükbe nem tudok bele szólni. mondhatnék én is egyéb hasonlóságokat. De kihagynám jelen pillanatban.
Köszönöm.
A tudatomban kaparászó aprócska, de éles karmokkal megáldott kezek törhetetlen szorításukba ragadtak, mikor először szembesültem a „rajtakaptak” kifejezés valós jelentéstartalmával. A szó maga csinos és üde, talán tele reménnyel és lehetőségekkel, de a valóság ennél sokkal zordabb - s még csak épphogy belekóstoltam ebbe.
ROUX… ahogy az úr mondja kissé elképedve. Ha meg valóban ismeri…bajban a haza… vagyis szarban vagyunk… ejjh. És ezt a nővérem is megmondja.
Joel meg a szoba fogságra ítélés? Nem nézném ki belőle… vagy nem is tudom.
Nem tűnik olyannak…. max eljátszom Diát, ő meg engem.
Csináltunk már hasonlót… igaz, nem apa előtt. De a helyzet nagyjából ugyanaz.
Nem tud megkülönböztetni bennünket, csak egyikünknek ki kell nyitnia a száját.
De most épp rajtam a sor és Dia poénja sem nyugtat meg… nekem tényleg ki kell mennem. És ezt a komának is megmondom… és neki se tetszik a helyzet, egyből szóváltásba kezd egy másik úrral… Aztán a kezemet nyújtom és egy kattanással zár össze a tesómmal… hát ez… eddig se szoktuk idegenek előtt cserben hagyni a másik felünket, most már nem is lenne esélyünk. Jómagam nem is akartam elhagyni Diana-t.
Felemelem szemmagasságba a karom és szúrós szemekkel mérem végig a szoros bilincset, de aztán a tesóra pillantok kisebb biztatásért, aztán meg is indulunk kifelé…
Irány a Wc.
A cipőink? Huh, tényleg ám. Azok még kint szobroznak és m,ég fognak is pár percig…
A WC ajtó szinte némán nyílik. Be is iszkolok és tolom le a letolni valót, hogy könnyítsek magamon, Dia kérdéseit mellőzve ugyebár. Nincs terv pillantással meredek a szőke üstökre.
- A Te kudarcod az Én kudarcom… - suttogom neki mosolyogva…. ha menni kell, akkor együtt megyünk.
Együtt jöttünk erre a világra, az a természetes, ha együtt lépjük meg ezt az utat…


// Én is köszönöm szépen!!  Akkor jöjjön, aminek jönnie kell Cool  //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szer. Aug. 31, 2016 11:48 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Csüt. Szept. 22, 2016 10:03 pm
 



 


Ahogy nem vagyok állandóan részeg, úgy nem vagyok állandóan savanyú se, ennek ékes példájául szolgál az, hogy képes vagyok a húgomra mosolyogni, amikor meglátom a bázison. Azt nem állítanám, hogy emlékszem arra, mikor is hívtam ide, így ebben a formában eléggé újszerű élmény számomra a megjelenése, de ha már így esett, akkor küldök felé egy - inkább idétlen, mint őszinte örömről tanúbizonyságot adó - mosolyt. Még integetek is, s megállok a haladással, hadd érjen utol. Lőni úgysem kellene, legutóbb is ajdnem baleset lett a vége. Még jó, hogy egyedül voltam a lőtéren és senkinek nem kellett számotadnom arról, hogy miképpen lőttem bele majdnem a saját lábamba. Hiába, részegen ne nyúlj fegyverhez. Ezt józanul én is tudom, épp csak az a baj, hogy elég ritkán vagyok az édes tudás birtoklásának állapotában mostanában. Baj.. hogy miért is? Mert Neelát nem sikerül kevésbé hiányoljam, akármennyit is iszom.
- Szia! - köszönök rá, s a "hát te?" visszakérdezést inkább elnyelem. Kapargatja egy olyan sanda gyanú az agyam leghátsó zugát, hogy Drina is azért van itt, mint amiért Raoul kapott látogatói kártyát, nevezetesen miattam. Elég kínos lenne akkor hát megkérdezni, hogy mit keres itt. Inkább a nagyon ostobán kinéző üstökvakargatást választom további beszéd helyett. Egy ideje nem tudom miképpen is játsszam meg magam társaságban. A húgaim előtt meg pláne nem.
- Nova hogy van? - terelek inkább a magam nyomoráról a máséra. Nem szép, tudom én, de a patkányok is valahogy így hagyhatták el megfontolási alapon a süllyedő hajót. Hjaj, bár elhagyhatnám én is az életem. Mondjuk örökre..
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szomb. Szept. 24, 2016 10:01 pm
 



 

Egy hatalmas nagy tepsi meggyes-fahéjas pitét készítettem, éppen úgy, ahogyan a nagyi is csinálta, amikor még gyerekek voltunk. A felét otthon hagytam, azt hiszem Bennett is örülni fog neki, a másik felét pedig elosztottam és külön csomagoltam, hogy átvigyem Novának és a bátyámnak is. Most már minden vasárnapom kötelező körévé vált a két testvérem ilyen módú meglátogatása. Láthatom őket és beszélhetek velük, mindkettőre van remek ürügyem, szóval sütök és mindig hatalmas mennyiségeket, hogy jusson is – maradjon is.
A bázison már egészen jól eligazodok és ahogy megvan a belépő kártyám, indulok is Des lakása felé, keresztül a lőtéren, mert már tudom, hogy errefelé gyorsabb átvágni, köszönhetően Couborg hadnagynak, aki volt olyan kedves és megsúgta néhágy hónappal ezelőtt.
- Des! – sikkantok fel, ahogy meglátom és már szaladok is, hogy a nyakába ugorva, és a pitével egyensúlyozva köszöntsem a világ legszélesebb mosolyával az arcomon. Nem is engedem el egyhamar, ahhoz túlságosan is hiányzott és túlságosan szeretem.
- Legjobb tudomásom szerint remekül, később átugrom hozzá is. Hoztam pitét, meggyes-fahéjasat, remélem jó lesz. Még meleg, reggel sütöttem, ami közben egyszer meg is égettem magam, de nem nagy dolog, korábban is sikerült már, csak akkor nem a könyökömet, hanem a csuklómat és sokkal rosszabbul sült el, mert a sürgősségin kötöttem ki végül és egy nagyon helyes, vörös doki látta el a sebem. Oké, kicsit idősebb lehet, mint én, nem tagadom, de ez még nem farag le a sármjából. Mindegy, most nem is ez a lényeg, viszont letenném, ha lehet, mert elég nehéz a két tálca, a másik Novának lesz. – minden teketóriázás nélkül nyomom a kezébe az emlegetett tálcát a süteménnyel és egy hatalmas nagy puszit is nyomok az arcára.
- Bemegyünk hozzád, vagy itt fogunk ácsorogni? Amúgy nagyon jól nézel ki, komolyan és annyira örülök, hogy láthatlak, olyan sok mesélni valóm van, hogy el sem hiszed. Képzeld, három borzalmas randin vagyok túl, csak az elmúlt héten, kezdem azt hinni, hogy én vagyok túl válogatós. – sóhajtok egy hatalmasan töprengőn, de a mosoly még mindig nem olvad le az arcomról.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Vas. Szept. 25, 2016 2:15 pm
 



 

Mindig olyan volt, mint egy hurrikán. Szerettem benne világ életében, de most a sikolya olyan éles, mintha üvegtűkkel szurkálná a koponyám belső oldalát. Mégsem fintorodom el - nem ittam ki az összes úriemberséget magamból - csak mosolygok rá, mintha mi sem történt volna. Nem tehet róla. Semmiről sem tehet. Arról pláne nem, hogy őt látva eszembe jut mennyire imádta Neela a húgaimat. Egy alkalommal meg is jegyezte, hogy reméli nekünk is ikerlányaink fognak születni. S akkor az egyiküknek a második keresztneve Alexandrine, a másikuké Nouvelle lehetett volna. Az első nevekig nem jutottunk el. Már nem is fogunk. Soha.
Tartom őt, mert ezzel kapaszkodom is belé. Akkor válunk csak szét, hogyha ő úgy akarja. Hagyom, hogy átömöljön fejem fölött a szódagály, amit magával hoz kettőnk közé.
- Tökéletes. - válaszolok szűkszavú kedvességgel, s közben tovább titkolom, hogy legutóbb milyen baleset érte a pitéit.
Sose tudtam és nem is fogok tudni annyit beszélni, amennyit ő.
- Hogy milyen doki? Kinézett magának egy öreg pasi? - szigorúan összevont szemöldökkel veszem el tőle a tálcát, mert amíg ezt cselekszem, addig nem akarok gondolatban bemosni senkinek. A húgaim szentek. Nova férjét is utáltam, már csak azért is, mert elvette tőlem a húgomat. Hülyeség, tudom. A haláláért gyűlölni pedig még nagyobb tiszteletlenség. De a harag az egyetlen érzelem a fájdalmon kívül, amire mostanában képes vagyok.
- Üljünk le a teraszon. Szép az idő. - jut eszembe, hogy a lakás belső állapotát inkább titkolnom kellene. Ha hagyja, akkor a teraszon ácsorgó, rattan bútorzat felé terelem.
- Mesélj, milyen randik voltak ezek? Mitől voltak olyan borzalmasak? Hozok valami innivalót, szavad ne feledd! - a ház belseje felé mutatok, de egyelőre nem indulok meg. Mélán ver gyökeret a lábam, ahogy eléri agyamat a vélt felismerés.
- Ugye nem a dokival randiztál? Mit művelt veled?
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szomb. Dec. 17, 2016 5:31 pm
 



 

Hosszasan lógok a nyakában, mert hát miért is ne, meg amúgy is hiányzott annyira, hogy ne akaródzon elengedni egy ideig. Kihasználom hát az alkalmat és alaposan megszorongatom, már amennyire ezt megy így pitéstül együtt, és csak utána eresztem el a nagy puszi társaságában, a mancsaiban landoltatva a tálcát, amin az édességcsomag lapul.
- Jaj, dehogy is! Én néztem ki inkább és nem ő engem. Szerintem észre se vette, hogy stírölöm vagy ilyesmi, nagyon kedves, rendes és udvarias volt, ahogyan azt kell, a legnagyobb sajnálatomra, neked azonban semmi aggódni valód nincs az ég világon, úgyhogy ne kapd fel magad. – legyintek egyet a kis kacsómmal magyarázás közben és azért a tesóm karjába fonom a magamét, hogy vele együttesen haladjunk arra, amerre ő mondja, mégiscsak ő van itthon itt és nem én.
- Oké, akkor irány a terasz. Van egy pokrócod azért? A múlt héten elfelejtettem sálat venni és azt hiszem kicsit megfáztam. Semmi komoly, de nem akarom tovább rontani a helyzetet. – most nem szépítem tovább, némileg ugyan taknyos vagyok, de nem halálos és egészen biztosan helyre fog tenni pár nap tea-kúra, mézzel meg gyömbérrel, viszont tény, ami tény, nem akarom tovább rontani azt, amit nem muszáj.
- Az első pasi erőteljesen aziránt érdeklődött, hogy megetethet-e, ami hadd ne mondjam mennyire gusztustalan módon hangzott a szájából.. nem mintha bajom lenne amúgy a kajával vagy ilyesmi, tudod, hogy imádok enni, főleg, ha az étel finom is, de ez azért nálam is túlszaladt egy bizonyos határon. A második meg simán megkért, hogy vegyem le a bugyimat és adjam oda neki az asztal alatt a vacsora folyamán. Köszönöm, ebből se nagyon kértem, főleg, hogy olyan fehérneműt viseltem, amilyet max a nagyi szokott.. ne kérdezd, mondjuk úgy, hogy elúsztam a mosással az utóbbi időben, mert tönkrement a mosógépem és el sem hiszed mennyibe került a megjavíttatása. Nem, ne aggódj, volt rá pénzem, csak na, azért mellbe vágott az összeg, amit kértek érte, akkor már akár vehettem volna egy teljesen újat is, de persze utólag már hiába okos az ember lánya, főleg, ha rólam van szó. Amúgy a mosógép szerelő is randira hívott, amire igent is mondtam, mert hát érted, miért is ne, de amikor megtudta, hogy ballisztikával foglalkozom, akkor már nem is annyira jöttem be neki, vagy legalábbis erre sikerült következtessek, amilyen gyorsan rövidre zárta az egész randit. Amúgy valami üdítőt kérek. – egy szuszra mesélem el neki az elmúlt időszak katasztrófába torkolló randevúimat, nem hagyva ezzel, hogy italért menjen. Meg amúgy se nagyon akarom, hogy alkoholt hozzon ki..
- Sajnos nem, pedig jó lett volna, ha elhív, de modern kort élünk, azt hiszem nekem kellene őt, mert félek emiatt az orvos-beteg etikátlanság miatt nem mert, ami szerintem tökre hülyeség. Mondjuk ennyi tutira nem tántorít el, majd valamikor visszanézek a kórházba és utána kérdezek. Amúgy mi bajod a dokival, az rendes, tisztességes állás és a pasas is annak tűnt.. – széles és örömteli mosoly keretében pillogok a bátyámra.
- Hozz tányérokat meg villát is kérlek, a sütit nem dísznek készítettem.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Vas. Jan. 15, 2017 11:51 am
 



 

Fennakad a szemem hallva a monológot. Hiába, a húgaim nekem valahol megálltak az első napjuknál az iskolában, s azóta nem tudnak kinőni a cuki kislány képből. Tudom, hogy felnőtt nők, de egyszerűen azt hallani, hogy Drina randizik, vagy tudomásul venni, hogy Nova megözvegyült.. nehezen befogadható az agyamnak. Neela mindig ugratott is ezzel.
- Mi az, hogy stírölted? - szalad ki a számon gyanakodó szemöldökráncolás közepette.
- Stíröljön inkább ő téged, s nem te őt. Mármint ne, ne stíröljön! Csak vigyázzon a szemeire, ha meg akarja tartani azokat.
Egy megszólaláson belül csavarom visszájára a mondandómat, tipikus "apa puskával, aki elzavarja a lánya udvarlóit" effekt. Épp csak Drina nem a lányom, s én sem leszek apa. Soha, senkié. Próbálom hát visszavenni az arcomat.
- Van, persze. Kihozom azt a szöszmöszöset, amit annyira szeretsz. - jegyzem, s már indulnék is a felszerelésért, de Drina szóáradata rendesen megakaszt. Nagyon kell koncentrálnom ha nem lennék másnapos, akkor is kellene arra, hogy felfogjak mindent, ami lényeges ebben a történetben.
- Nem vagyok tisztában a nagyi bugyikészletével. - szűröm fogaim között, mert inkább erre reagálok, semmint kezdjek bele abba, hogy megölném legszívesebben mindkét delikvenst a gusztustalan, perverz odaszólásaik miatt.
- Szólhattál volna, az én mosógépem szinte nincs is használva az utóbbi időben. Odaadtam volna.
Nem gondolok bele, hogy mennyire gáz az, amit sikerült kiejtsek a számon. Raoul is megmondta, hogy ápolatlan vagyok, de eddig aztg hittem, nincs igaza. Így viszont belegondolva de, van. Mondjuk az is igaz, hogy az öltönyeimet tisztítóba viszem, szóval annyira nem tragikus a helyzet. Csak az itthoni ruháimon díszlik több napos mocsok.
- Már ne is haragudj, de nem kell mindenkinek igent mondani. Ennyi golyó nincs a fegyveremben, mint amennyi golyója ebben a beszélgetésben volt az említetteknek.
Jézus, Drina! Egy évre is sok lenne ennyi sztori és randi, nem hogy egy rövid elmúlt időszakra. Nem, mintha zavarna, hogy él, éppen csak nem akarom, hogy bántsa valaki.
- Egy pillanat! - tartom fel mutatóujjamat, s eltűnök a ház belsejében, hogy egy pokróccal, tányérokkal, evőeszközzel és két pohár narancslével térjek vissza. Az enyémbe egy kis vodkát is töltöttem, elfér az, nem érdekel, hogy korán van-e még.
- Semmi bajom a foglalkozásával, legfeljebb azzal, hogy nem éppen az a fajta állás, ami mellett sok idő jut a nőkre. Egyáltalán hány éves ez a fazon? - hiába, nem tudok szabadulni a vadászkopó énemtől. Ha valakit a húgom stírölt, az legyen golden globeos fogás, minimum. De ha már a filmes kliséknél maradok - amikhez egyébként nem értek - akkor az Oscarra szavazok.
- Nova mondta, hogy elhalmozod őt is a pitével. Nincs jobban, ugye? - az egy dolog, hogy én milyennek látom a húgomat, de az ikerradar mindig jobban működött az én meglátásaimnál. Ezért is kérdezem.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Vas. Jan. 15, 2017 12:55 pm
 



 

Boldog és röfögős kacaj bukik ki belőlem, rögtön első reakcióként, még a sütit is majdnem sikerül eldobni, tényleg kis híja van csak, hogy marad a kacsómban.
- Szép szál felnőtt férfi létedre nem tudod, hogy mi az a stírölés?! – tudom, hogy tudja, de attól még vicces ezzel húzni és abban is bízom, hogy kellőképpen lekötöm és elterelem a figyelmét, kiszakítva ezzel kicsit a mindennapokból és azok nyomorából.
- Eléggé megnehezíteném az életem, ha nem bámészkodnék. – rázom meg a fejem és le is csüccsenek a teraszon, amint odaérünk.
- Úúúú, azt nagyon megköszönöm! – tudja mennyire szeretem azt a pokrócot, amit emleget. Komolyan mondom, tipikusan az a fajta, amibe beleburkolózva elfog az érzés; a pokróc és én egyek vagyunk most és mindörökké…
Na persze mielőtt eljöhetne a takaró mennyország, előtte kénytelen vagyok beszámolni az elmúlt időszak pasi mennyiségéből, meg a nagyon fura randijaimból.
- Jah, bocsi. Szóval az a lényeg, hogy nincs rajta semmi csicsa vagy csipke vagy bármi, amitől szexi lenne egy nő akár egy pillanatra is, de cserébe falatnyi méret helyett hatalmas és nagyon-nagyon kényelmes. Széles a feneke és a dereka felér szó szerint derékig, hát úgy kábé idáig. – demonstrálom neki a derekamra bökve, hogy meddig is ér az addig egészen pontosan.
- A lényeg, hogy tipikusan nem elcsábításra tervezett darab. Mondjuk első randin amúgy se szokásom csábítgatni meg csábulni sem, de ez most más kérdés, ha csinos bugyi lett volna rajtam és már a sokadik randinál jártunk volna, akkor sem feltétlen érzem szükségét, hogy egy étteremben az asztal alatt kibújjak belőle és átszervírozzam a másiknak. Persze egy jó szex a mosdóban más kategória, de az sem az első alkalommal és ott sem igazán pont a bugyi volna a lényeg. – amiatt cseppet sem zavartatom magam, hogy a bátyám előtt adom elő a bugyi és a mosdós szex ötletét, könyörgöm, felnőtt ember, csak hallott már ilyesmikről és miért ne lehetne ilyen és ennél nem mélyre szaladóbb szinten téma az egész kettőnk között. Cikisebb dolgokat is éltünk már meg szerintem, a tabuk korát meg már régen kinőttük, azt hiszem.
- Áh, megoldottam és így nem volt probléma senkinek. Viszont, ha jól értem, akkor egy mosást be kellene nálad is pakolni? Megcsinálom. – már pattanok is fel, hogy menjek és intézzem a mosást, kivéve, ha megállít. Nagyon szívesen segítek egyébként, bármiben igazság szerint és a házimunka meg nem büdös, sosem volt.
- Na-naaa! Az említett golyók közül egyet sem láttam, nem vagyok olyan lány. – forgatom meg a szemeimet.
- Csak randizni járok el velük, vacsi, beszélgetés, esetleg tánc valahol és ennyi, de ha nem mondok igent, akkor sosem tudom meg, hogy köztük van-e a nagy ő! Ráadásul fiatalabb már én sem leszek, Des. Szeretnék családot egyszer majd én is. – a mindig elengedhetetlen vidámságom egy kicsit most azért megcsappan. Tudom, hogy Des és Nova is mindketten megözvegyültek és talán kegyetlenség a részemről, hogy megemlítem, vágyom a boldog életre és nem feltételen egyedül képzeltem azt el…
Rendbe szedem magam és a kedvem is, amíg kihordja a lakásból a sok mindent és mire kiér, megint megmásíthatatlan és örömteli mosoly terül szét az ajkaimon.
- Fogalmam sincs, hogy hány éves, nem kértem el a személyijét, ha erre gondolsz. Felnőtt férfi, nagyon helyes vörös üstökkel. – és kedves, udvarias modorral, szexi kiállással és sármos mosollyal. Totál megéri legalább egy randit leszervezni vele.
- Minden héten meglátogatom őt is, igen. – számomra ez pontosan annyira természetes, mint mondjuk levegőt venni.
A másik kérdésre csak megrázom a fejem némán. Nem látom, hogy jobban volna, pedig nagyon szeretném.
- Mikor beszéltetek? – annak viszont nagyon örvendek, hogy ők is tartják a kapcsolatot egymással és beszélgetnek, keresik a másik társaságát.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
Szomb. Ápr. 15, 2017 8:26 pm
 



 

- Nagyon is jól tudom, hogy mi az a stírölés, éppen csak nem szeretem, ha bárkik a húgaimat stírölik vagy viszont. Kicsik vagytok még ehhez!
Na jah, persze. Mintha még mindig ott lenne a tojáshéj a senekükön, úgy bánok velük, pedig nyilvánvaló, hogy mindketten túl vannak már mindenen, amin egy nőnek a nővé váláshoz túl kell lennie. Mindenesetre én szeretek rájuk nem-menstruáló, nem-szexelő, nem-nő nőkként gondolni, mert addig se akarom a világ összes pasiját felnégyelni, aki a tüzelő testvérkéimre esetleg szemet vethet. Nova férjét is utáltam, de persze ez olyan információ, amiről hangosan nem beszélek senkinek. Neela tudta és mindig kiröhögött. Ennyi elég nekem.
- Dehogy nehezítenéd! Az apácáknak sem nehéz az élete. Nézhetsz könyvet, filmet, sorozatot, de pasit? Élőben? Csak ne stírölj, mert a végén még azt hisz fel akarod szedni, s vérszemet kap a mocskos disznója!
Jó nő, tisztában vagyok vele. Éppen ezért nem akarom, hogy bárki kihasználja. Ha pedig nem nyit senki felé, akkor senki nem is teszi tökre. Logikus, nem igaz?
- Legjobb volna, ha mellig felérne, mint egy úszódressz.
Egyetértésem leolvasható arcvonásaimról, ahogy a bugyellárist emlegeti. Remélem, hogy jó sok ilyen unszexi darabja van. Erről jó hallani.
- Egy jó szex a mosdóban? - kiguvadnak a szemeim. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy csináltál már ilyet?!
Ha éppen ittam volna valamit, akkor most köpöm a képébe, vagy legalábbis a mellkasára a nedűt. Le nem tudnám törölni arcomról a megbotránkozást, s nem az erkölcsösségem miatt, hanem mert...hát bassza meg! A húgom szexelt már valami undorító kricsmibudiban és nekem ezt csak így kell megtudnom egy laza csevegés alatt?
- Mégis hol? Mikor? És hányszor? - leakadok a témánál elég rendesen. Próbálom feldolgozni a hallottakat, de istenesen nehezen megy azért.
- Eszedbe ne jusson! Van még mit felvegyek, ráér.
Klasszikusan a kufordítva még jó időszakát élem, amióta Neela meghalt. A személyes higiénia nem tartozik mosás tekintetében az olyas valami dolgok közé, amiken halálra izgatnám magam. Sose tartozott, csak épp volt korábban egy feleségem, aki ezt illetőn kommandírozott, na meg a hadseregnek is voltak bizonyos elvárásai. Csak egy ideje az sem érdekel. Addig jó, amíg nem neszelik meg mondjuk.
- Nem láttad és nem is taperoltad, ugye? - azért ez megnyugtató. Meg is engedek magamnak egy vigyort a nagy szigor mellé. Szegény! Mintha egy őskövület nagypapával beszélgetne, vagy erkölcscsősszel. Pedig egyik se vagyok, s egyik se leszek már soha. Utóbbira mondjuk vágytam volna, de az a hajó Neelaya halálával már elment. Gyerek nélkül nincs öregedve nagypapaság.
- A nagy Ő fáj, Drina. Jobban jársz, ha azt nem kajtatod, hanem megelégszel valami középszerűvel, amilyenből bármikor találhatsz újat. - én már csak tudom. - Szerintem remek anya lennél, s remek feleség. - ez tény, ki kell mondanom. Ám ettől még féltem. A csalódástól és a veszteségtől is. Nehezemre esik pozitívan látni az életet.
Csak ugrattam azzal, hogy nem pasizhat. Persze, hogy teheti, s nem kell csadorba bújjon, ahogy az tűnhetett számára az előzőleg felsorakoztatott igényeimből. Egyszerűen csak jólesett kicsit elengedni magam, s úgy tenni, mintha valamit irányíthatnék. Remélem nem haragudott meg azért.
- De mégis.. Tippre? - oké, családot akar. Nagy őt. De azért mégse mindegy, hány éves is az illető. Vagy csak nekem vannak ilyen beszűkült skrupulusaim?
- Telefonon a múlt héten. Személyesen.. idejét sem tudom. Valahogy nem merem felkeresni.

//Bocsánat a hosszas várakoztatásért (kissé sok felhő gyűlt a kari fölé, amitől lankadt a hozzá való kedvem, s most sikerült csak összeszedjem magam Embarassed), többé nem fordul elő. //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Lőtér (Fort Lawton)
 



 

Vissza az elejére Go down
Lőtér (Fort Lawton)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
 :: 
Fort Lawton
-
Ugrás: