HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Let's go home

Emmett Brooks
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 32
Avataron : Boyd Holbrook

TémanyitásTárgy: Let's go home
Szomb. Feb. 11, 2017 8:26 pm
 



 

To Meg


Connorral a karomban próbáltam a pláza közelébe jutni tegnap és megtudni valamit, akármit, kevesebb, mint több sikerrel. Azért volt velem a kölyök, mert az anyja kitalálta, hogy elmegy oda és amint bemondták a hírekben mi a faszom a helyzet, felkaptam és mentem. Kurvára nem tudtam megmaradni a seggemen és csak azért nem ugrottam neki jó néhány seggfej zsernyáknak, akik nem engedtek közelebb jutni egy ponton túl, mert nálam volt a fiam. Jah, az anyja a kicsivel meg valahol odabent. Senkinek nem kívánom azt a pár órát, amit odakint, mint valami rohadt fosó galamb, töltöttem a toporgással és várakozással.
A kórházba csak később indultam a fiammal, de még azelőtt, hogy a telefonvonalak feléledtek volna. Persze ott se tudtak lószart se órákon át. Hát faszom a szájukba…
Nagy sokára jött valami luvnya, hogy közölje, megvan a nejem, bent van és jól vannak a babával, de bent tartják a biztonság kedvéért megfigyelésre. Azt, hogy mi a pöcsömnek állítják, minden rendben van, ha utána nem merik hazaengedni, a faszom se tudja, de mindegy is. Mielőtt még hazavittem volna, a közben már kókadozásig elfáradt kölyköt, benéztem az asszonyhoz, hogy érzi magát és mi a helyzet a kiscsajunkkal odabent.
(…)
- Connor vedd a kabátod, elmegyünk és hazahozzuk anyát. – adom a kezébe és amíg felveszi, egy sapkát illesztek húzok a tökfejére.
Tizedjére is megválaszolok az anya miért nem aludt itthon? kérdést mielőtt a kocsiba tudnám ültetni a gyereket.
A kórház aulájában lévő gazos boltban veszek valami virágot Connor kezébe, azt adja az anyjának, amikor felérünk a szobához, ahol az éjjelt töltötte.
- Anya, anyaaaa... – szalad a kis tökös, kezében a szálnyi növénnyel és mászik fel az ágyra, amikor már a szoba ajtajában vagyunk. Én megállok és az ajtófélfának támasztom az egyik karom, miközben elnézem őket egy rövid ideig.
- Hoztam neked virágot, nézd! – nyújtja át nagy lelkesen, a képemről pedig nem lehet letörölni egy féloldalas és kis vigyort.
- Szia bébi! – intek és ellököm magam az ajtóból, hogy közelebb lépjek az ágyhoz.
- Kész vagy? Mehetünk haza? – nem áll szándékomban hosszasan itt pöcsölni, ha nem muszáj.


don't judge me. you can't handle half of what i've dealt with. there's a reason i do the things i do,  there's a reason i am who i am.
don't ever get it confused. you don't know me. you know what i choose to let you see about my life. that's all, nothing more. ..promise.
Vissza az elejére Go down
Megan Brooks-Harper
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Amanda Seyfried

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Vas. Márc. 12, 2017 6:53 pm
 



 

Szerettem volna hazamenni, hiszen azt mondták, minden rendben van, dühített a tudat, hogy ennek ellenére itt kell töltenem az éjszakát. Persze, megértem, jobb az elővigyázatosság, de akkor is. Ráadásul a kedélyállapotomat az sem éppen a nyugalom felé terelte, hogy egyszerűen képtelen voltam elérni a férjemet és nem egyszer akartam falhoz vágni azt az átkozott telefont, amikor újra és újra az a bájosnak cseppet sem nevezhető hang borzolta az idegeimet.
Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor Emmett és Connor végre beállított. Tudtam, hogy nem voltak a plázában, de akkor is aggódtam, hogy minden rendben van-e velük és nem utolsó sorban rohadt jó érzés volt a karomba zárni őket. Tudtam, hogy borzalmas éjszaka elé nézek és nem azért, mert bármi probléma lenne, szimplán azért, mert soha nem töltöttem még Connortól távol egy éjszakát sem és azóta, hogy Emmett hazaköltözött, sokkal inkább vágytam a közös ágyunkba, mint hogy itt kelljen álomra hajtanom a fejemet. Csak egyetlen éjszaka. Ezzel nyugtattam magam akkor is, amikor magamra hagytak a kórházi szobában.

Indulásra készen ültem az ágyon, egyedül a cipőm kell majd felhúzni, ha végre elmehetek erről a helyről. Türelmetlenül telt a várakozás, törökülésben, kezemben a telefonommal vártam a férjemet és Connort, percenként nézve a kijelzőt, minduntalan felhúzva magam azon, miért ilyen lassan telik az idő. Inkább le is tettem a készüléket, mert nem tesz jót, ha ilyenen idegeskedem és ők sem lesznek itt hamarabb, úgyhogy jobb híján belőttem a tévét, valami förtelmesen borzalmas sorozatra állítva a csatornát, még véletlenül se fussak bele a tegnapi napról szóló hírekbe.
A kicsi lábak trappolása már messziről hallatszik, de így sem vagyok elég gyors, alig kapcsolom ki a tévét, felállni sem tudok az ágyról, amikor a fiunk berobban és egyenesen felém rohan, fel az ágyra, hogy aztán a nyakamba ugorjon.
- Szia tökmag! - szorítom őt magamhoz, hatalmas puszit nyomva a kobakjára. - Nahát, ez gyönyörű, köszönöm szépen! Igazi úriember vagy! - veszem át a szál virágot tőle és újabb puszit nyomok az arcára.
- Én kész, felőlem indulhatunk! - hámozom le magamról Connort, hogy aztán az ágy szélére csusszanva bújjak bele a cipőmbe és felállva Emmett-hez lépve köszöntsem egy csókkal. - Iszonyatosan hiányoztatok! Aztán remélem kihasználtátok, hogy nem vagyok otthon és rosszalkodtatok egy jót! - szalad széles mosoly az ajkaimra, ahogyan először Emmett-re, majd a fiunkra nézek. Felőlem mehetünk, szóval a nővérpultnál elintézendő papírok kitöltése után már indulhatunk is.

- Csak egy éjszaka volt, de komolyan mintha sokkal több lett volna! - csóváltam a fejem immár az autóban ülve. - Hogy bírtátok nélkülem, fiúk? - pillantok hol egyikükre, hol másikukra. El tudom képzelni, mennyire élvezték a dolgot, de azért bízom benne, hogy nem feje tetejére állított lakás fogad majd, ha hazaérünk.
Semmi jónak nem leszek elrontója a nap hátralevő részében sem, de a kórházban dekkolás jelentősen leszívta az energiámat, hogy az átlagosnál hamarabb döntsek úgy, talán ideje, hogy elcsendesedjen a lakás. Arról nem is beszélve, hogy szívesen beszélnék Emmett-el is, az ünnepekről, a babáról; a jövőnkről.
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 32
Avataron : Boyd Holbrook

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Szer. Márc. 15, 2017 10:19 pm
 



 

- Egyedül választottam, csak neked! – jelenti be a kölyök a növény kapcsán és már mászik is le az anyja öléből, hogy a kezében szorongatott kisautót kipróbálja a kórházi bútorok felületén is.
A csókért lehajolok, kezem pedig az asszony felkarjára csúszik. Az előző nap behozott alig pár holmit rejtő tatyót felkapom és magam előtt terelgetve Meget, meg a fiunk kezét elkapva indulok kifelé a szobából. Mielőtt azonban megvédhetném magunkat, Connornak nyílik ki a szája.
- Képzeld anya, apa engedte, hogy popcornt vacsorázzak és fánkot kaptam reggelire és este néztük a tévét és az előtt aludtam el. – lelkesen számol be minden rosszaságtól, amit elkövettünk, én pedig totál ártatlan – haha – fejet vágva pillantok a nejemre. Nem tehetek semmiről sem, csakúgy megtörtént minden.
- Nagyon hiányoztál mindkettőnknek, valahogy túl kellett élnünk az éjszakát. – csóválom meg a fejem, mindehhez roppant elszánt fejet vágva. A kis tökös persze fel se fogja, hogy van, amiről nem biztos, hogy tájékoztatni kellett volna az anyját, vidáman ballag tovább mellettünk…

- Kifejezetten szarul, úgyhogy ne vezessük be a jövőben. – indítom be a motort, immáron a kocsiban ülve. Connor bekötve a gyerekülésbe – beszereztem egy ilyen vackot is, a kölyök biztonsága miatt –, de csak akkor kanyarodok ki a parkolóból, ha Meg is használatba vette a biztonsági övet.
- ..és csináltam kaját is. Sokra ne számíts, de azért mégse popcorn. Ha nem jó, max rendelünk valamit. – dörmögöm az orrom alatt vezetés közben. Ha csak rólam lenne szó, nekem kurvára megteszi a több napos pizza is meg a sör, de ezek egyike sem való egy kis szarosnak, meg a terhes anyjának. Úgyhogy összehajítottam valami ragut, amit a részeges anyám még egy fél üveg vodka után is produkálni tudott, amikor még kölyök voltam. Később pedig elvárta, hogy én csináljam meg a húgomnak, amikor már inkább az ujját kaszabolta a zöldség helyett és bőven túl volt a fél üveges limiten..
- Veled és a babával minden rendben? Mit mondott az orvos? – három hónapunk még van a kisebbik érkezéséig és azon ugyan túl vagyunk, hogy semmi komoly nem történt, de azért szeretném tudni, valóban rendben vannak-e mindketten. ..mert fogalmam sincs mi a faszomat csinálnék, ha kiderülne, akár neki, akár a kicsinek baja esett...


don't judge me. you can't handle half of what i've dealt with. there's a reason i do the things i do,  there's a reason i am who i am.
don't ever get it confused. you don't know me. you know what i choose to let you see about my life. that's all, nothing more. ..promise.
Vissza az elejére Go down
Megan Brooks-Harper
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Amanda Seyfried

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Csüt. Márc. 16, 2017 7:53 pm
 



 

- Gyönyörű szépet választottál - kapott még egy puszit a kobakjára, mielőtt még útnak indult volna, én pedig felhúztam a cipőmet és a csók után az én részemről indulhatunk is. Connor őszinte válaszát hallva akaratlanul is szélesre szalad a mosoly az arcomon, pláne, amikor meglátom Emmett arckifejezését. Vannak szabályaink, igen, de amíg nem válik az ilyen esetekből rendszer, addig semmi problémám nincsen velük. Pláne, hogy ez most még kivételes eset is volt ráadásnak.
- Nahát ez az apa mennyi mindent megengedett! - csóválom meg a fejem, de a továbbra is széles mosoly egyértelműen árulkodik arról, hogy egy cseppet sem haragszom a dologért. - Kezdek irigykedni, hogy engem kihagytatok egy ilyen remek buliból - borzolom meg a kiskópé haját, miközben vidáman haladunk tovább.

- Hidd el, nem áll szándékomban - húztam el a számat, mert ez sem rajtam múlt és nem szeretnék rendszert sem csinálni belőle. Remélem a kislányunk születésekor sem fognak a kelleténél tovább bent tartani minket, mert már ettől az egy éjszakától is kikészültem, nem szívesen töltenék bent többet.
- Szerintem tökéletes lesz, olyan éhes vagyok, hogy egy egész elefántot is meg tudnék enni - nem volt problémám a kórházi kajával, de azért mégsem otthoni koszt, ráadásul kettő helyett eszem, jóval többet tehát, mint amennyit alapjáraton elnyammogok. - Aztán veszek egy forró fürdőt, bevackolom magam az ágyamba, kérek jó éjt puszit életem férfijaitól és aztán én leszek a világ legboldogabb embere! - mosolyogva pillantottam hátra Connor-ra, aki csillogó szemekkel próbálta éppen feldolgozni, hogy őt is férfinak neveztem.
- Igen, minden. Csak biztonsági okokból tartottak bent, mert elestem és habár a hasamat nem ütöttem meg, a doktor azt mondta, jobban örülne, ha egy éjszakát még megfigyelés alatt töltenék. A nagy stressz, meg ilyenek miatt - legalábbis ennyi volt az érdemi része mindannak, amit mondott. Ennél többre nem is nagyon emlékszem, ez volt a lényeg. - Szóval nem kell aggódni, minden rendben van, a karcolásaim pedig gyorsan begyógyulnak - könnyedén kezelem a helyzetet, tegnap azért nem voltam ennyire nyugodt. Én is belepusztultam volna, ha valami baja esik a babának, de hála égnek ilyen nem történt, úgyhogy ezen már felesleges kattognunk.
Komolyabb dolgokat fel sem hozok a hazafelé vezető úton, mert tényleg szeretnék hazaérni, megvacsorázni, lefürdeni és aztán ágyba bújni. Fáradt voltam, igen, de nem annyira, hogy ne tudjunk még beszélni néhány dologról. Volt még mit leegyeztetnünk, többek között még a kislány nevéről sem döntöttünk, az apróbb dolgokról nem is beszélve, hogy például hol legyen a kiságy és ehhez hasonlók.
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 32
Avataron : Boyd Holbrook

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Csüt. Márc. 16, 2017 9:03 pm
 



 

Connor rettentő büszke magára a virág miatt, illetve, hogy az anyjának tetszik, de a nagy vidorság ennek okán csak addig tart, amíg jobban le nem köti a kisautó meg az azzal való játék. Attól is csak akkor szakad el, amikor elárulja a kettőnk közös titkát a tegnap estéről.
Apró, féloldalas és csibészesen ártatlannak beállított félvigyorral a képemen nézek az asszonyra a kölyök beszámolója alatt.
- Igen. Nagyon jó volt anya! – jelenti be elégedetten a kis úr, majd felbuzdulva az anyja szavain, már folytatja is.
- Szerintem apa ma is megengedi, neked is, meg nekem is. – bólogat is mellé és az anyja kezébe csúsztatja a sajátját, miután elengedte az enyémet.
- De nagyon biztos vagy ebben. – kapom fel a kölyköt fél kézbe, mire hangosan felkacag.

- Megnézhetem? – olyan zsigerből jön a kérdés, hogy át se gondolom, mire kiesik a számon. Azért a nejemet elképzelni, amint egy elefántnyi méretű kajával birkózik meg.. enyhén szólva is vicces kép úszik az elmémbe, amiről egy széles vigyor árulkodik a fejemen. Persze, készülök arra, hogy esetleg megcsapkod vagy valami a szemtelenségemért.
- Meghívlak egy masszázsra is, már, ha elfogadod szégyentelen szerénységemtől. – legalább a szégyentelen igaz rám, de viccen kívül, komolyan gondolom az ajánlatom. Connor is fog szerintem délután aludni egyet, akkor lesz kicsit több időnk egymásra, na meg persze az imént beígértre is a fürdője mellett.
Arra bólintok röviden néhányat, hogy miért is volt szükséges bent tartaniuk a nejemet az orvosoknak. Inkább ez, minthogy később esetleg baja vagy bajuk essen a kicsivel.
- Ezt azért jó hallani. – és valóban. Síkideg voltam amíg nem derült ki, hogy életben van, jól van. A tegnapi napot senkinek sem kívánom.
- Sikerült elérnem Heathert is, ő is jól van. – teszek említést a húgomról. Órákig nem működtek a telefonvonalak előző nap, sokáig azt se tudtam mi a faszom van vele vagy a gyermekeim anyjával.
- Anyaaa, Ron mikor jön át hozzánk? – kotyog közbe a fiam és láthatóan megfeszül az állkapcsom a név hallatára, de bölcsen nem szólok semmit, pedig lenne mit hozzátennem a kölyköm megjegyzéséhez.

Az utat viszonylag gyorsan – nem túllépve a megengedett sebességet – teszem meg a házig, kifejezetten hallgatagon a fiam utolsó kérdése után. Connort, mint akit ágyúból lőttek ki, úgy szalad előre az ajtóig, én meg megkerülve a kocsit lépek az anyósüléshez, hogy Meget kisegítsem az autóból.
- Előbb fürdeni vagy enni szeretnél majd?


don't judge me. you can't handle half of what i've dealt with. there's a reason i do the things i do,  there's a reason i am who i am.
don't ever get it confused. you don't know me. you know what i choose to let you see about my life. that's all, nothing more. ..promise.
Vissza az elejére Go down
Megan Brooks-Harper
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Amanda Seyfried

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Csüt. Márc. 16, 2017 9:41 pm
 



 

- Haha - bokszolom vállba a pimaszságért. - Egyébként ha szerzel egy elefántot és meg is sütöd, akkor naná! - kontrázok rá.
- Anyaaaa, az elefántokat nem szabad megenni! - háborodik fel hátul a pöttöm, mire jóízű, rövid nevetéssel vagyok kénytelen reagálni. Olyan bájos az egész jelenet és olyan jó érzés kerít hatalmába, rövid időn belül már másodszor. A folyosón is ugyanez volt, mikor Emmett felkapta Connort és ismét csak rá kell ébredjek, hogy rohadtul szeretem a családomat. Úgy, ahogy van.
- Egy ilyen ajánlatot ostoba lennék kihagyni! - csapok le egyből, hiszen ki ne örülne, ha a férje ilyen ajánlattal állna elő? - Előre látom, jobb lesz, mint egy wellness - amúgy sem voltam nagy rajongója a túlzott luxusnak, no meg basszus, inkább a férjem tapicskoljon, mint valami idegen csávó.
- Nekem mondod? Képzelheted, mennyire be voltam pánikolva. Senkinek sem kívánom a tegnapi napot - rázom meg a fejem, a hangom pedig szokatlanul komollyá válik. Nem szeretnék erről itt és most beszélni, Connor előtt, de azért elég megrázó élmény volt. Átlépkedni a hullák felett, hogy a saját bőrömet mentsem… - Bele sem akarok gondolni, neked milyen lehetett - az meg a másik véglet, amikor órákon keresztül aggódsz és képtelen vagy információhoz jutni.
- Hála égnek! Bent volt ő is a plázában, vagy teljesen megúszta? - már csak az kellett volna, hogy kiderüljön, Heathernek valami baja esett. Azt hiszem jó időre elég volt az aggodalmaskodásból és a katasztrófából, remélem egy időre megkímélnek minket odafent, igazán jó volna végre egy kis nyugalom.
Tessék, csak gondolnom kellett rá, hogy Connor következő kérdése világossá tegye számomra; a mi családunkban olyan nem éppen mostanság lesz.. Látom Emmett megfeszülő állkapcsát, óvatosan nyúlok ki oldalra, kerülve a hirtelen mozdulatot, hogy tenyerem arcára simítsam. Csak ezután fordulok kissé hátra, hogy megadjam a választ Connornak.
- Egy jó darabig biztosan nem. Csúnyán megsérült, úgyhogy egy ideig még a kórházban marad, ha jobban lesz, majd elmegyünk meglátogatni, oké? - apró mosolyra szalad ajkaim párosa, Connor bólintása és oké-ja pedig arra enged következtetni, egyelőre megelégszik ennyi válasszal.

Elfogadom Emmett segítő kezét, menne egyedül is a dolog, de ezúttal nem szégyenlősködöm, jól jön a segítség.
- Igazi vasgyúró lesz, bakker - van ám súlya és még mindig van három hónapom hátra! Előre látom, hogy az utolsó napokban már csak gurulni fogok mindenhova és ahhoz is segítség kell majd, hogy a wc-ről felálljak.
- Ennyire érződik, hogy büdös vagyok? - viccelődöm el a dolgot, de valóban fogós kérdés, magam sem tudom, melyikre vágyom jobban. - Legyen előbb az evés, mire befejezem talán a kád is tele lesz és aztán jöhet majd szépen sorjában minden. Connor is ebédeljen, aztán gondolom jót fog tenni neki egy kis délutáni alvás - ez sem utolsó szempont, mert legyek bármennyire fáradt, Connor akkor is előrébb való, mint a saját igényeim. - Köszönöm a fuvart - kap még egy csókot, mielőtt befelé indulnék, hogy az imént felvázoltak szerint hozzálássunk az ebédhez.
Vissza az elejére Go down
Emmett Brooks
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 32
Avataron : Boyd Holbrook

TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
Szomb. Ápr. 29, 2017 9:20 pm
 



 

- Neked Asszony?! Simán, akár kettőt is, ha kell magam vadászom le ezzel a két kezemmel. – pofátlan vigyorral a képemen folytatom a vállba bokszolás ellenére is. Kihagyhatatlan. Connor közbeszólására csak tovább marad ott a vigyorgás a fejemen.
- Ne aggódj öcskös, anya úgyse bírna el egy elefánttal.. – komolyan készülök arra, hogy a vállam után most a fejem megcsapkodása következik. Vagyis komolytalanul, mert hát noh, csak szeretetből szívatom szívem egyetlen koronázatlan királynőjét.
- Akkor ezt megbeszéltük. Kiengesztelésnek is elfogadod? – mert aki a terhes nejének az agyát húzza, annak meg kell járnia a kiengesztelést is, nem?! De. Én is ettől tartok…
Az előző napot úgy, ahogy van, szeretném csak elfelejteni. Kibaszottul szar volt, minden egyes rohadt tekintetében. Leszámítva azt a részét, amikor kiderült végre, hogy az asszony és a húgom is egyben vannak és megúszták az egészet viszonylag sértetlenül vagy legalábbis komoly sérülésektől mentesen.
- Túléltem. – mordulom az orrom alatt, jelezve, hogy nekem se sokkal van több hangulatom beszélni róla basszam meg, úgyhogy hagyjuk, ha lehet. Amúgy se Connor fülének való.
- Szerencsére a pláza közelében sem járt. – ez mondjuk tényleg kurva nagy mázli, mert ő még szeret is vásárolni és mikor máskor, mint az utolsó pillanatban?! Eddig minden évben eljátszotta, most valamiért nem, amiért baszottul hálás vagyok.
Connor ijedten hallgatja mi a helyzet a nagybátyjával, én meg nem mondom ki, hogy mit gondolok jelen pillanatban, mert azt Meg rohadtul nem akarná hallani. Meg a fiam sem jó eséllyel… sajnos.
- De-de biztosan jól lesz, anya?! – aggodalmasan pillog a fiam előre az anyja felé, a visszapillantó tükörből tökéletesen látom. Fintorgok egyet, de a továbbiakban remélem, hogy ejthető lesz a téma teljesen.

- Nagyon helyes, éppen az a dolga. – legyen egészséges és jó súlyban. Ez a legfontosabb, minden más csak ezután jöhet, ha a születendő gyerekünkről van szó.
- Őszinte vagy kedves választ akarsz erre?! – ott van a fejemen a töménytelen szemtelenség. Nem, egyáltalán nem büdös, rohadtul nem erről van szó, viszont, ha már feldobta a labdát, akkor nem tudok nem replikázni rá. Egyszerűen csak adja magát. Nagyon is.
[color=teal]- Ahogy akarod.[color] – veszem tudomásul, hogy mit milyen sorrendben szeretne és aszerint fogok eljárni is. A köszönetnyilvánítására csak megrázom az üstököm és egy csókot nyomok a homlokára, mielőtt még elengedném. Én örülök, hogy hazahozhattam végre…


//Bocs, hogy csak most és nagyon szépen köszönöm! <333//


don't judge me. you can't handle half of what i've dealt with. there's a reason i do the things i do,  there's a reason i am who i am.
don't ever get it confused. you don't know me. you know what i choose to let you see about my life. that's all, nothing more. ..promise.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Let's go home
 



 

Vissza az elejére Go down
Let's go home
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: