HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Marion és Trinity

Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Marion és Trinity
Pént. Feb. 17, 2017 11:59 am
 



 

Egy borongós téli napon

Gondolataimba merülten falom a métereket. Fülemben vezeték nélküli fülhallgatók, a zene ritmus ad lépteimnek. Egy másik évszakban külső helyszínt választottam volna, hiszen mennyire felemelő érzés erdőn, s mezőn keresztül vágva formálni a testünket. Élvezni a napfényes foltok és az árnyékos részek hőmérséklet különbségét, ahogyan a fák virágai ontják magukból a méheket csalogató illatokat, amint a szél bele-belekap hajkoronám izgága tincseibe. A tél azonban nem kegyes velem, nem kegyes senkivel, aki egy könnyed edzést akar megejteni. Így száműzött engem, s rengeteg sorstársamat a négy fal közé, futógépekre, mesterséges akadályok leküzdésére.
Vizemből kortyolok, amint egy könnyebb szakaszhoz érek, hiszen inkább már sétálok, mintsem futok. Körbenézek az edzőterem hatalmas területén, s apró mosoly csillant ajkaim sarkában, hiszen sokkalta kevesebben vagyunk, mint január első heteiben. Újévi fogadalmak, mindenki ezekkel ámítja magát. Pedig nem egy naphoz, egy eseményhez kellene kötnünk a változásokat, hiszen az univerzum szerint a mai nap ugyanolyan, mint a tegnap, s a holnaptól sem túlságosan különbözik. Ne azért válzotass a szokásaidon, mert elvárják tőled, hanem mert belülről fakad, mert el akarsz érni valamit, mert meguntad a jelent és más jövőt képzelsz magadnak. Változtass most, itt, kibúvók és kétségek nélkül.
A gép újra sebességbe kapcsolt, amikor a vizemet visszatettem a tartójába, majd újra kezdődött a taposómalom, az izmokat edző munka. Rózsaszín és fekete szerelésem vállaimat szabadon hagyva illeszkedik szorosan izzadtságtól csillogó testemhez, arcom elvörösödve állhatna be közlekedési jelzőlámpának, ajkaim között pedig friss levegő tódul a tüdőmbe, hogy pár pillanattal később elhasználódva távozzon ugyanonnan. Copfba kötött hajam ritmusosan csapdossa a hátam, vállaimról pedig már ivott fel annyi nedvességet, hogy vékonyabb hurkákba rendeződjön.
- Szia! - levegőt kapkodva köszöntöm a szőke lányt, miközben egy mosolyt is elengedek felé. Pár hete fedeztem fel magamnak őt, azóta néha köszönünk, néha csak biccentünk, de olyan is megtörtént már, hogy teljesen mellőzzük az alapvető emberi gesztusokat a köszöntést illetően. Ma újra itt van, ugyanabban az időben és helyen, ugyanazokat a gyakorlatokat végezve, mint eddig mindig. A szokásaink rabjai vagyunk, s azoknak én is áldozatául estem ismét. Ugyanaz a program pörög végig a futógép vezérlő rendszerében, mint mindig; ugyanazokat a dalokat hallgatom a fülhallgatón keresztül, mint mindig; s a felszerelésem is ugyanaz a streccs anyagból készített, varrásmentes edzőruha, mint mindig. Áldozatok vagyunk mindannyian, önmagunk és szokásaink áldozatai.
Néha oda-odapillantok rá, talán tekintetünk is találkozik, végigmérem alakját a gépek között, csodálom vonalait, irigylem hajának tökéletességét. Nekem sincs okom panaszra az utóbbit illetően, de nekem rettentő rosszul állnak a szőke árnyalatai, pedig oly' sokszor próbálkoztam már vele. Egyszerűen nem illik hozzám, annak ellenére, hogy nagyon is szerettem volna a változást, azonban ma már belenyugodtam, hogy sosem lesz belőlem Marilyn Monroe. Mosolyt csal arcomra a felismerés, amit talán úgy is értelmezhet, hogy neki címeztem. S talán neki is küldtem a halvány grimaszt, ki tudja?
Már a levezető szakaszban jártam, ritmusom lassult, szívem dobogása enyhülni kezdett, s már vártam a végét, kívántam a program befejeztét. Hangos pittyegéssel jelezte a gép, hogy lassan befejeződik a sanyargatása, s már csak pár méter kellett ahhoz, hogy teljesítsem a tíz mérföldet. Fáradtan, de felfrissülten léptem le szalagról, s a fülemben a dallamok is elhallgattak. Cuccaimat összeszedve mondtam búcsút a teremnek, a szőke lánynak, a futásnak. Jövő héten újra találkozunk.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Csüt. Márc. 09, 2017 2:13 pm
 



 

Kellett valami pótcselekvés, vagy nem is tudom, bármi, amivel úgy érzem, rendben vagyok, leszek, nem is igazán én, inkább azok, akik számomra fontosak. Cat megvakult a fél szemére, Bradley jelenleg nem lát, és ki tudja, mikor fog újra, legalább őt bíztatják az orvosok. A testvéremet nem. Én meg magamat hibáztatom, mert talán, ha nekem nem fontos Brad, nem erőltette volna meg magát annyira. Nem igazán tudok emellett elmenni. Lehangol. A másik meg, hogy az egyik újdonsült nagyon jó barátnőm most készül hozzámenni egy olyan faszkalaphoz, akit nem szeret, és még a gyereke sem tőle van. Nem vagyok képes belelátni a világába, de hajthatatlan, és mivel fontos nekem, meg kell értenem, és a tőlem telhető módon támogatni. Attól ugyancsak ki vagyok borulva, hogy nem ragadtam sminkecsetet hat hete. Egyébként két hete vették le a gipszet, de a jobb karom még mindig úgy néz ki, hogy kár is róla beszélni. Annyira összecsoffadt, mintha nem is az én kezem lenne. Orvosi javaslatra gyógytorna plusz edzés. Ez a negyedik alkalmam a konditeremben, általában egy személyi edző foglalkozik velem, mert nagyjából olyan elveszett vagyok itt, mint aranyhal a sivatagban. Azt a javaslatot kaptam, hogy ne csak a karomra edzünk, mert enyhén szólva gyatrán állok izomzatilag, és egy általános jó kondíciót nem ártana magamra szednem, meg valami zsírpárnákat emlegetett az oldalamon. Akkor igencsak heves ingert éreztem arra, hogy tarkón basszam egy súlyzóval, és otthon majd egy órán keresztül bámultam a meztelen tükörképemet, hogy hol az a zsírpárna. Nem volt vészes, ruhában nem látszott, de tény, hogy lehetett volna feszesebb a bőröm, nyilván a mozgásszegény életmód, meg a sok pizza… Nos, utóbbiról úgysem fogok lemondani semmi pénzért, szóval akkor inkább mozgok sokkal többet, és kiváltom vele. Egyébként ezenkívül úgysem látszik meg rajta semmi, és szerencsére a narancsbőr sem integetett be hozzám sosem.
A mostani alkalomra eljutottam oda, hogy kifejezetten jól esik, hogyha mozgok, levezettem benne a feszültséget, és nem agyaltam túl közben semmit, vagy épp aggódtam annak dacára, hogy épp senki sem volt a közelemben, akiért kellett volna. A testem elég hamar ráérzett az ízére, és úgy gondoltam, hogyha komolyan veszem, akkor talán hamarabb találok vissza önmagamhoz.
- Szia! – Köszönök a futógépen magát gyötrő nőnek, már láttam párszor, szóval nem ismeretlen a számomra, látványra legalábbis, ám a köszönésen túl eddig nem jutottunk. Egy kiugró arc a tömegből, ki tudja, meglátjuk, valaha lesz-e ez másként, ám manapság nem hozom a szokásos formám, korábban simán szóba elegyedtem bárkivel, most valahogy semmi sem tűnik ennyire egyszerűen, vagy éppenséggel úgy hiszem, nem lennék túlságosan lélekemelő társaság senkinek sem.
Most a taposógépen melegítek be, kell némi formálódás mindenhova, addig a személyi edzőm is észleli majd, hogy megérkeztem. Az edzős cuccom fekete, semmi szín, holott szeretem őket, de most ilyenhez van kedvem, vagyis, eddig csak ilyenhez volt, de talán nem ártana beszereznem pár színesebb holmit.
Amikor találkozott a tekintetünk, és elmosolyodott, visszamosolyogtam, miközben éreztem, miként munkálnak combjaim, vádlijaim, sőt, még a fenekem is a mozdulatok közepette. Vártam már, hogy jöhessek edzeni, és megfeledkezhessek az életem problémás szegmenseiről közben. A mosolygósnak, kedvesnek ható barna nő épp befejezi a jelek szerint, emlékeim szerint tovább szokott átfedésben lenni az edzésprogramunk, már amennyit pár alkalomból le lehet vonni, de talán hamarabb jött most, vagy én később. Biccentek, nem szeretek beszélni, miközben mozgok. Öt perc múlva már az edzőm sanyargat, és a világ elcsendesedik egy órára, minden tökéletes.

/Tavasz felé közeledve/

Magamra kaptam a világos rózsaszín edzős felsőt, jobb kedvem nem volt, de úgy gondoltam, nem árthat, hogyha legalább ilyen szinten próbálom befolyásolni a tudatomat. A hasam kilátszott belőle, jobbára csak a melleimet tartotta, de hát istenem, hiú nőből voltam, szerettem megmutatni, amim van. A testhezálló edzős nadrágom oldalán szintén futott egy ugyanolyan színű rózsaszín csík, jobban tetszett a tükörképem. A hajam befontam, és ezúttal az ellipszis trénerrel nyitottam. Ha jól emlékszem, azt mondta a hét elején az edzőm, hogy ma kezdünk el komolyabban súlyzókkal dolgozni. Mindkét kézre, csak a gyengébbikre jobban odafigyelünk majd.
Az üvegemet beállítottam a pohártartóba, és elindítottam az egyik programot. Az itteni zene tökéletes volt a számomra, meg sosem hoztam be a telefonom, úgy gondoltam, csak a figyelmemet terelné el.
Már javában benne jártam az edzésben, mikor megláttam az ismerős barna tincseket, de mivel ekkor épp a konditerem alkalmazottja mutatta a következő mozdulatokat, csak biccentettem egyet mosolyogva, aztán már csináltam is. Felsőtest nap, hurrá, jobban szerettem mint a többit, mert úgy gondoltam, ez a legproblémásabb rajtam, de ez azért nem volt kifejezetten igaz, mindenhol voltak hibák. A pasi állandóan görbe tükröt tart elém, noha az önbizalmam továbbra is töretlen, de már látom, hogy mire gondolt, mikor korábban azt mondta, hogy van mit dolgozni rajtam…
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Csüt. Márc. 09, 2017 4:28 pm
 



 

Sosem volt személyi edzőm, mindig tudtam, hogy melyik testrészemmel voltam a leginkább elégedetlen, s néhány videót megnézve mindig felkészültem jelentem meg az önsanyargatásra. Igen, sanyargattam magam, hiszen a testmozgás számomra nem öröm, nem élvezem, inkább szükséges, hogy lépést tudjak tartani a társadalom elvárásaival. Mert egy nőnek vékonynak kell lennie, a lehető legkisebb méretekbe kell beleférnie, egészségesen étkeznie és gyönyörűnek lennie. Az elvárások, amiknek meg kell felelni.
Biccentettem a szőke lánynak, figyeltem mozgását, ahogyan együtt dolgoztak az edzővel, s már mentem is tovább a guggológép felé. Pár napja olvastam utána, hogy mennyivel jobban formálható a fenék ezzel a módszerrel, mint az egyszerű futással. S nemcsak a hátsóm, de combjaim és vádlim is megérezték az izomláz áldásos hatásait. Azt mondják, kutyaharapást szőrével, így a legutóbbi alkalom után újra megpakoltam a keresztrudat súlyokkal, majd nagyokat fújtatva csináltam a szériákat. Leguggol, elszámol kettőig, majd feláll. Leguggol, elszámol háromig, majd feláll. Így váltották egymást a mozdulatok, így játszottam az intenzitással, nyújtottam vagy sűrítettem az izmaimat szétszakító testhelyzetet. Fizikai fájdalmat éreztem, de magamhoz öleltem minden egyes pillanatát, kellett a figyelmemet elterelnem, mert újra és újra Adamre kellett gondolnom. Adamre és Caterinre.
Már régen elváltak, mégis most találtak egymásra igazán. Ahogyan szoktam hallgatni a férfit, úgy teker egyet-egyet a szívembe döfött késen, és úgy okoz nekem kínokat, hogy nem is tud róla. Mert nem tudhat róla, mert őt nem nekem rendelte a Sors, és milyen barát lennék, ha az én boldogságom fontosabb lenne az övénél? A szőkeségnek biztos nincsenek ilyen problémái. Figyelem mosolyát, mely egy jéghegyet is felolvasztana; alakját, amitől még az én szívem is megdobban; szemeit, ami olyan huncut módon meg tud csillani. Csak megrázom a fejemet, amikor tekintetünk újra találkozik, de a mozdulat nemcsak neki szólt, de a fejemben összetorlódó minden gondolatnak. Adam, a klub, Caterin, a robbantás, az ismeretlen szőke, a testem szenvedése, lelkem bántalmai. Össze kell szednem magam!
Elmerültem a szériákban, kiürítettem a fejemet, háttérbe szorítottam mindent, ami nem tartozott ide, s csak az edzésre figyeltem. Nem törődtem semmi mással, csak a súlyokkal és a terheléssel, de a gondolatok minduntalan visszakúsztak fejembe. Nem tudtam elengedni őt, aki a legfontosabb számomra, s nem tudtam neki megbocsátani, hogy ő nem így gondolt rám. Caterin, miért nem tudtál meghalni a robbantásban!
- Szia! Kiderült, hogy otthon hagytam a törölközőmet, kérhetnék egyet? - mosolyogtam rá a szőkeség edzőjére, aki csak bólintott egyet.
- Szia! Persze, mindjárt keresünk egyet. Marion, addig újabb két sorozat, utána pedig pihenj egy kicsit, amíg visszaérek. Gyere! - nézett rám az edző, majd gyors léptekkel indult meg az öltözők felé, ahonnan én már nem tértem vissza. Elegem volt a mai napból, nem akartam folytatni. Marion... miért olyan ismerős a neved? Marion.

// Kicsivel később, de még mindig a zimankóban

Végeztem mára, s meg kell vallanom, kicsit túlhajtottam magam. Sajogtak a vállaim, a mellkasom égett, az oldalam pedig annyira fájt, hogy szinte be akart szakadni. Magam sem tudom, hogy miért választottam ma ezt az önpusztító tempót, s ma az sem segített, hogy végig Mariont figyelhettem. Valahogyan úgy alakult, hogy a gép, amit a mai napra választottam, szemben volt az ő helyével, s közöttünk nem edzett senki sem. Figyelhettem őt, s ismét csak elfogott a furcsa érzés, hogy tudnom kellene, kicsoda ő.
Marion. Különleges név, nem minden nap találkozik vele az ember, és annyira egyedi, hogy nem lehet elfelejteni. Bennem is munkálkodott valami vele kapcsolatban, csak nem tudtam kapcsolatot tenni hozzá. Vagy csak elmém játszik velem csalfa játékot? Lehet, hogy csak furcsa deja vu élmény gyötör? Nem tudom megmondani, de most, ahogyan a forró víz nyaldossa testem, elengedem a gondolatot.
Végre pihenek, izmaimnak engedem a kényeztetést, amit a zuhany okozta kényelem ad, amit meztelen testem már annyira vágyott. Ujjaimmal masszíroztam magam, a tusfürdő kellemesen mentolos illata járta át orromat, majd öblítettem és kezdtem előről. Fogalmam sem volt, hogy mióta időztem a csobogó víz alatt, de amikor megfordultam és kinyitottam a szemem, őt láttam meg magam előtt. Marion.
Tekintetemet gyorsan elkaptam, hiszen ... nos valljuk be, gyönyörű volt. Ahogyan ő is készülődött az edzés lezárására, ahogyan egymás után szabadult meg a ruháitól, vágyat ébresztett bennem. Nem, félreértés ne essék, a férfiakhoz vonzódom, de egyfajta szunnyadó homoszexualitás nélkül sosem mentek volna olyan jól a leszbikus jelenetek. Vagy azok, amikor több lánnyal egyszerre kényeztettünk egy férfit. Nem tudtam volna őket csókolni, mellükkel játszani, s olyan helyekre vezetni a nyelvemet, melyek megemlítéséhez ki kellene tennem a tizennyolcas karikát.
Miért mosolyogtam rá, amikor észrevett? Annyira ciki vagy Trinity! Most biztosan azt hiszi, hogy akarok tőle valamit... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Vágytam valaki intim érintésére, egy ölelésre, amit nem azért kapok, mert dolgozom, hanem azért, mert valaki meglátja bennem a nőt, az érzékeny, bizonytalan, szerelemre vágyó nőt, aki ki akar törni saját börtönéből és el akarja felejteni Adamet. Adam. Ajkaimat beharapva álltam a zuhany alatt, amit Marion talán félreérthet, ezért inkább elfordultam, s észre sem vettem, hogy törölközöm a földön hevert. S hogy mikor esett le, azt sem tudnám megmondani.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Szer. Márc. 15, 2017 10:06 pm
 



 

Újabb nap az edzőtermek útvesztőjében. Igazság szerint meglepően nem volt már idegen, holott olyan sokszor még nem voltam, de már kezdtem megszokni, és ami még inkább meglepett, megszeretni. Nem zavart, hogy minden második nap totálisan szétizzadom a gönceimet, az sem, hogy vannak gyakorlatok, amikor indokolatlanul sokan bámulnak, de az edzőm közölte, hogy ennek örülni kell, azokat nem bámulja a kutya sem, akik nem néznek ki jól, szóval vegyem bóknak. Én nem nézelődtem, tele volt a fejem mindennel, főleg a tesómmal és Bradleyvel. Nem fért bele mindenféle izomkolosszus pasi képe, bár egy hete komolyan elgondolkodtam, hogy talán élnem kellene az egyik edző ki nem mondott ajánlatával, legalábbis én annak vettem a szekrényembe dugott névjegyét, se szó, se beszéd. Még meggondolom, de egyre inkább úgy érzem, hogy KELL egy pasi, mert már szabályosan le tudnám kaparni a falat. Inkább nem latolgatom, mióta árulok petrezselymet ilyen téren, rettentő gáznak érzem már.
Nem tudom, hogy hívják a csinos barna nőt, azt sem, hogy miért ismerős, mert valahol már láttam, erre a fejem merném tenni már az első találkozás óta. Formás és figyelemfelkeltő, olyan, aki nehezen tűnik el a tömegben, mert valami körüllengi. És engem néz most is. Nem tudom hová tenni a dolgot, mármint, az már lejött, hogy esélyesen szimpatizálunk, de valahogy ma minduntalan elkapom a tekintetét. Párszor elmosolyodtam izzadás közben, azon gondolkodva, hogy vajon mikor és hol találkozhattunk az edzőtermen kívül. Kommunikáció nélkül azonban nem hiszem, hogy fog sikerülni, az is lehet, hogy csak hasonlít valakire.
Utána végzek pár perccel, elkapom a másik edző pillantását, rám kacsint, a fülem mögé tűröm egy, a copfomból kiszaladt kósza tincsemet, ajkaimon mosoly csillan, oké, legyen, legközelebb elkapom, egy gyors zuhanyzós szex mindig isteni, nemde?
A zuhanyzóba lépve levedlettem az izzadt gönceimet, még a bugyit is lazán legörgettem magamról, nem voltam szégyenlős, szerettem a testemet, az sem zavart volna, ha koedukált a zuhanyzó, igaz, pont az ilyen felfogásom miatt néznek sokan ribinek, bár, amilyen szinten nincs ellenemre a kötöttségek nélküli ágytorna, nem olyan meglepő, bár azt sokan nem tudják, hogy huszonegy voltam, amikor először komolyan pasi közelbe kerültem.
Talán megkérdezhetném a nevét, ha már meztelenül is láttam. Határozottan hibátlan egyébként, bár azt kell mondjam, Tara nagyobb hatással volt rám, mint nő, sőt, tulajdonképpen az egyetlen nő volt, aki hatással volt rám, azóta sem igazán tudom, hogy miért. Miért van az, hogy a nőktől mostanság egyértelműbb jeleket kapok, mint a pasiktól? Vagy pasi fronton ennyire beszűkültem volna? Fogalmam sincs, igazság szerint benne lehet a pakliban, mert nehezebben tűnik fel egy-egy szemet gyönyörködtető hímpéldány, mintha kizárná az agyam, holott én ezt rohadtul nem akarom. Ő már lassan végzett, legalábbis úgy tűnt, és mivel a törülközője a földön hevert, hát lehajoltam, és a hátára terítettem, amikor elzárta a vizet.
- Egyébként, Marion vagyok. – Mutatkoztam be, bár ha emlékezetem nem csal, korábban már hallhatta, én viszont nem az övét. Ám amint ezen túl voltunk, beléptem a szomszédos fülkébe, hogy lemossam magamról a nap maradványait.

[Egy lehangolóan unalmas hétfő délután]

- Sziasztok! – Lendültem be az öltözőbe, arcomon a jól megszokott mosolyom, bár nem volt a legizgalmasabb a napom, tulajdonképpen utáltam az egészet, alig vártam, hogy jöhessek edzeni, és kiadjam magamból az összes frusztráltságomat. Észrevettem Trinityt, neki még intettem is egyet pluszban, már majdnem edzésre készen volt, én még épp csak letettem a táskám, és lehúztam a lábamról a magas sarkú csizmáimat. A másik két csaj már túl volt az edzésen, két perc múlva elköszöntek. A kabátomat beakasztottam a szekrénybe, utána bekerült a pulcsim is, és totál lazán kaptam le magamról az alatta lévő passzos pólót, majd a melltartómat. Nem tököltem az ilyesmivel sosem, elvégre a saját időmet vesztegetem, hogyha szórakozom az átöltözéssel.
- Újabb nap az izzadásra, igaz? – Csacsogtam, mintha kötelező lenne, bár egyébként szerettem beszélgetni, és mostanság olyan sokszor összefutunk, hogy szinte kényszert éreztem rá. Feltéptem a táskám cipzárját, hogy előhalásszam belőle a sportszerelésemet, és magamra húzzam a sportmelltartót, aztán jöhet a vetkőzés alulról, ugyanezt a procedúrát eljátszva, az meg totálisan hidegzuhanyként ér, hogy épp akkor tárul ki az ajtó, amikor behajolva rángatom le a lábfejemről a passzos farmerom szárát. A felhangzó füttyszó hallatán lángba borul a képem, és jobb híján annyira vagyok képes, hogy rögvest felüljek a padra, legalább ne virítson a vicces kedvű tahók képébe a hátsóm.
- Ajtóóóó, taplókáim!
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Pént. Márc. 17, 2017 11:39 am
 



 

- Szia Marion! - a lány, az álmaimból. Nem esek túlzásokba, tényleg láttam őt az egyik álmomban. Bár inkább volt nevezhető az élmény rémálomnak, mintsem egy kellemes, szívet melengető vágynak, amihez szívesen visszatérne az ember. Egy kaszárnyában voltam, teljes menetfelszerelésben, amire azóta sem találok magyarázatot, hiszen sosem voltak bennem honvédő hajlamok, s azt sem lehetne mondani, hogy vonzanak a katonaság egyenruhái. Mégis ott álltam, lihegve, elfáradtan és meggyötörten, ő pedig hozzám hasonlóan terepszínű ruhákban méregetett. Néztem őt, próbálva megtartani a méltóságomat, de a tüdőmet szúró érzés miatt majdnem elhánytam magam és alig tudtam egyenesen maradni. Valamit mondott nekem, amire nem tudtam választ adni, mert nem értettem pontosan vezényszavát, mire ő mérgesebben, hangosabban üvöltötte el magát. Ismét csak bambán viszonyultam szavaira, mire ő megütött, s felszakadt ajkam sebének vérét éreztem nyelvemen. Ekkor ébredtem fel, s azóta sem találtam magyarázatot az álomra.
- Így van. Formában kell tartanunk magunkat, nem de? - nevettem el magam, aztán csak sóhajtottam, amikor feltárult előttem tökéletes alakja. Újra irigység lett urrá rajtam, annak ellenére, hogy nem volt okom panaszra. Egy egész alakos tükörben mértem végig magam, a feszülős anyagba erőszakolt testemen, majd pillantásom pár fokkal térítettem jobbra, hogy újra végigmérjem őt. Meg kell vallanom, el tudnék vele képzelni más helyzetet is, melyben megizzadnánk, de nem a homoerotikus vágyak korbácsolják szenvedélyem, hanem a felismerés öröme, a felfedezés szívet mardosó vágya. Megráztam a fejemet, hiszen ... szedd össze magad Trinity!
Kiáltása miatt rezzenek össze, mint a tetten ért tolvaj, aki egy puska csövével néz szembe, s azonnal becsukom az ajtót, hogy kényelmesen tudjon öltözködni. - Tegyük hozzá, a helyükben én sem tudnám visszafogni magam.
Vicceskedtem el a helyzetet, s csak pillanatokkal később eszméltem arra, hogy mit is mondtam. Most komolyan, miért kellett ezt mondanom? Arcom vörösre vált, majd egy gyors elnézést kérő mondattal léptem ki az öltözőből, s a gépek felé vettem az irányt.
- A harmadik sorban a középső futópad bemondta az unalmast. - mondta az egyik edző, aki valószínűleg beszélgetést akart velem kezdeményezni, de nem vettem fel a fonalat. Még valami olyasmit is mondott, hogy "firmware hibája" van, amit nem teljesen értettem, de lelke rajta. Pedig nekem annyi is elég lett volna, ha egy papírt kitesznek a használhatatlan gépre, mint ahogyan azt meg is tették.
Elhaladok a "firmware hibás" futópad mellett, amit egy munkásruhába öltözött fickó vizsgálgatott, majd egy tükörben láttam, hogy a hátsómat vizslatva szakította meg pár pillanatra a dolgát. Nem vettem fel, hiszen az ilyen szempárok fürkész tekintetét folyamatosan el kell viselnem, s ha mindegyik férfi kíváncsiságát kikérném magamnak, az egész napom rámenne. Így inkább egy félreeső, távolabbi padot nézek ki magamnak, s apró nyújtás után belevetettem magam a testedzésbe.
Ismeretlen ismerősöm jelent meg, ismét csak végigmértem, ahogyan a szerelőruhás mókus is, akivel végül összeért tekintetünk. Mosolyogtam rá és megráztam a fejemet, mire ő visszatért az elektronika bütyköléséhez, én pedig folytattam utam az egyre nehezedő "terepen".
- Ma mi a terv? - kérdeztem érdeklődve a szőkeségtől, majd figyeltem, ahogyan az edzője is megérkezett. Talán válaszolt nekem, talán nem, nem veszem magamra, ha kérdésem felelet nélkül marad. S amint az tréner beszédbe elegyedik vele, fülembe nyomom mobilom fülhallgatóit, s a zene ritmusát követve vágtam bele a tíz mérföldembe. Tényleg egy lehangolóan unalmas hétfő ez...
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Pént. Márc. 17, 2017 11:39 pm
 



 

- Nem kiskamaszok már szerintem. Neked meg remekül megy a visszafogás, úgy egyébként. – Mosolyodom el, elvégre igazából pár pillantáson kívül, ami még bőven normálisnak mondható, eszembe sem jutott, hogy akarna tőlem bármit. Ez a megjegyzés mondjuk egy kicsit elbizonytalanított, de nem vonok le belőle messzemenő következtetéseket, az közel sem olyan gyakori, hogy nők kattannak az ember lányára. Egyébként, ha így lenne, lassan elgondolkodhatnék rajta, hogy esetleg úgy látszik, a saját csapatomban játszom? Az, hogy kimenekül az öltözőből végül, azt sugallja számomra, hogy itt bizony helyzet van, de én ezt komolyan nem értem. Miért vonzom jobban mostanság a nőket? Egyszerűen rejtély. Nem mintha ne lenne szép, mert az, és nagyon csinos, de mégiscsak a pasikhoz vonzódom elsősorban, de az valahogy mostanság nem megy. Ráadásul nem tudom kiverni a fejemből azt a csókot sem a kórházban. Bradley még csak nem is tudja, nem árultam el magam, de… Talán nem kellett volna, átléptem egy határt, amit nem lett volna szabad, és csak saját magam zavartam össze vele.
Befejezem az öltözködést, aztán kisietek az öltözőből, és rohadtul remélem, hogy a két majom, aki benyitott a női öltözőbe, már nincs itt, mert határozottan nem vagyok humoromnál az eset kapcsán.
Ma laza szürke edzős póló került a sportmelltartóm felé, és fekete háromnegyedes nadrág. Annyira rákaptam az edzés ízére, hogy mostanában szinte csak ezen járt az eszem, de határozottan jól jött, mert elterelődtek legalább a gondolataim.
- Szerintem szokás szerint egy kis cardio bemelegítésnek, aztán, ha jól emlékszem, ma felsőtest nap van, szóval arra dolgozunk. – Ecsetelem mosolyogva, és valóban, ahogy megérkezik az edzőm, máris felküld az ellipszis gépre tíz percre, szóval nekikezdek rögvest. Egyre kevésbé érzem egyébként satnyának a törött karomat, bár még mindig van mit dolgozni rajta, érezhető a különbség a két karom között, de az edzőm szerint pár hónap múlva mindez már csak rossz emlék lesz. Szerencsém van, mert bár kétszeresen is eltört a felkarcsontom, de rendesen a helyére rakták, és mostanra már helyrejött annyira, hogy dolgozhassak vele. Ha nem sérültem volna meg, biztos, hogy nem lyukadok ki a konditeremben, mindig szentül meg voltam győződve arról, hogy nekem ugyan semmi szükségem ilyesmire.
Most sem a saját zenémet hallgatom, nem tudom, miért, de nekem jobban esett arra mozogni, ami a teremben ment, nem szerettem volna bebújni a saját kis világomba, a környezet ingerei mindig sokkal jobban érdekeltek. Így volt ez most is. Ám akármennyire temetkeztem volna valami kütyü által teremtett térbe, akkor is észleltem volna, hogy alig öt perc múlva valami lecsapja a biztosítékot, a gépek leállnak, többen vélhetőleg leeshettek a padokról, ellipszisekről, mert hallok pár jajgatást, nekem sikerül koordinálnom a mozgásomat, nem szaladnak ki alólam a lábaim, a futógép esetében sokkal könnyebb ilyenkor úgymond pofára esni. Gőzöm sem volt, tulajdonképpen miért teszem, de arra indultam, amerre Trinityt sejtettem, a sötétben azért nehezebben tájékozódtam.
- Trinity, megvagy? – Ezzel párhuzamosan kérdezte meg az egyik tréner is, hogy mindenki jól van? Illetve egy kis türelmet kértek, keresik a problémát. Jelenleg senki nem szúrta ki, hogy a szerelő cseszhetett el valamit nagyon a bámészkodásban, mert ájultan terült el az elromlott futópad mellett.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Pént. Márc. 31, 2017 11:58 am
 



 

Bólintással válaszoltam Marion mondandójára, s ahogyan ő is tovalibbent, én is belevetettem magam a testformálás sanyarú perceibe. Kizártam a világot, amikor a fülembe tettem a saját zenémet dallamosan közvetítő fülhallgatókat, majd elindultam a magányos utamon. Lassú, monoton tempó fogadott az első pár másodpercben, ami arra hivatott, hogy bemelegítsen, felkészítse izmaim az elkövetkezendő megpróbáltatásokra, hogy szívritmusom olyan magasságokba repítse, ahol a legjobban tudok teljesíteni. Egy pillanatra elfelejtettem, hogy hol vagyok, szememet lesütve szeltem a métereket, tettem lábaimat egymás után, haladva a szalag diktálta sebességgel. Erősödött a cipőim adta metronóm ütemes csapása, ahogyan a gép felpörgetett, testtartásom pedig az iramhoz igazodott, vonásaim átalakultak az egyre növekvő sebességtől. Élveztem, ahogyan copfba fogott hajam a vállamat verdeste, ahogyan izzadságcseppek szaladtak végig testem apró hajlatain, ahogyan szabadnak érezhettem magamat arra a pár percre, amíg tartott az élmény.
Amikor kinyitottam a szememet, a hátsómon csücsülve kémleltem a sötétséget, s a hasamat szorongatva hallgattam a kétségbeesett hangokat. Azt pontosan nem tudtam, hogyan kerültem ide, de annyi biztos, hogy amikor a gép megállt, én haladtam volna előre, azonban a futópad kerete, melyre a kezelőfelületet szerelték, megfogott. S ha már ott voltam, az elektronika belemászott a gyomorszájamba, hogy aztán visszapattanva a felületéről a popsimra essek hátra. Felkavaró érzés volt, ahogyan sziszegve fájlaltam testem meggyötört részeit, majd a nevemet hallottam, ismerős fonéma által kiáltva.
- Persze, megvagyok! - engedtem ki hangom Marion vélt irányába, majd kitapogattam a mögöttem lévő területet és eldőltem, hogy kifújjam magam. Csak reménykedni tudtam, hogy senki nem lép majd rám, de az ettől való félelem gyengébb volt, mint az elhatározás, hogy fújok egyet. - Veled minden okés?
Kérdeztem vissza immáron vízszintesben, majd csak pihegtem a hirtelen jött szünetnek adózva. Nyújtottam hasfalam görcsbe rándult izmait, edzőfelszerelésemen át masszíroztam a sérült rész feszes felületét, orromon keresztül szívtam be az egyre állottabbnak tűnő levegőt. Csak most tűnt fel, hogy a légkondiciónáló folyamatos zúgása eltűnt, s a hatalmas ventillátorok nem keringetik az ablaktalan terem levegőjét. Sóhajtottam, majd eszembe jutott, hogy összeszedjem a fülemből kiesett kanócot, s amikor már azt markolásztam, lábaimat felhúzva vártam a megmentésre. Persze csak átvitt értelemben, hiszen leszámítva hasfalam és tomporom sajgását nem volt semmi bajom. Viszont jól esett megtalálni a nyugalom szigetét ebben a fekete káoszban. Legyen már világosság!
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Csüt. Ápr. 06, 2017 8:27 pm
 



 

Meglepetésként ért szerintem mindenkit, hogy a világosság egy szempillantás alatt cserben hagyott bennünket, s éppen úgy a technika is elpártolt tőlünk. Nem volt mit tenni, meg kellett várni, míg helyreáll a rend. Már hogyha valaki folytatni szerette volna az edzését, márpedig én ezt a tábort erősítettem. Szerettem látni, ahogy finoman átalakul a testem, és ahol korábban puhább voltam, noha a feszességre sosem volt panaszom, ott elkezdtek izmok fejlődni. Csak a karom bosszantott, lassabban alakult, mint szerettem volna, de sejtettem, hogy több hetes gipszgyönyört nem tudok pillanatok alatt magam mögött hagyni.
Több helyről is puffanást hallottam, ami meglehetősen ijesztő volt azért, reméltem, hogy senkinek sem esett baja, de név szerint az edzőkön kívül csak Trinityt tudtam megszólítani, és azt tudtam, hogy ő éppen gépen ült. Ezért érdeklődöm meg, jól van-e, és elkezdek óvatosan felé botorkálni. Már, amennyire ki tudom venni a hollétét a hang hatások alapján. Nem olyan egyszerű azért a dolog.
- Ez jó hír. Remélem, másnak sem esett baja. - Párak nyöszörgését hallottam ugyan, de hangosan senki sem jajgatott, szóval olyan nagy baj biztosan nem történt. Szabályosan vaknak éreztem magam, ahogy haladtam a kardio gépek között, de mivel előre emelt kézzel csoszogtam, mint valami zombi, nem akadtam fenn egyikkel sem, ellenben istenesen belém loholt valaki más, de olyan szinten, hogy szabályosan az ölemben kötött ki, és úgy megfejelt, hogy hangosan felnyögtem, és hanyatt vágódtam. Ennyit arról, hogy viszonylag szerencsésen megúsztam a dolgot.
- Basszus, nem lehetne óvatosabban? - Próbáltam összekaparni magam, a tag meg olyan béna volt, hogy kis híján minden tagomon végigtapizott, mire sikerült feltápászkodnia. Elmormolt egy tömör, halk bocsánatkérést, aztán éreztem, hogy ellép mellettem. Legszívesebben a lába után nyúltam volna, hogy kirántsam. Büdös gyökér, legalább csinálna úgy, mint aki sajnálja a dolgot, de biztos csak nekem vannak irreális elvárásaim a környezetemmel szemben.
- Akkor én most itt maradok egy ideig. - Magyaráztam, mit sem törődve azzal, hogy akad-e valaki aki hallja. Istentelenül hasogatott a fejem, szóval eszemben sem volt megkockáztatni azt a felkelést, hogy aztán megint kidőljek. - Eddig az volt, de nekem jött valami barom, és szerintem irdatlan nagy púp lesz a fejemen. - Válaszolok a kérdésére kisvártatva, eddig próbáltam eldönteni, mennyire vagyok okés, de arra jutottam, hogy egyáltalán nem.
A földön fekve oldalra néztem, és ahogy a szemem kezdte megszokni a sötétséget, már láttam formákat, de még így is relatíve sok időbe került, míg felfogtam, amit látok.
- Úristen. MIKE, valaki? A szerelő itt fekszik mozdulatlanul! - Szóltam hangosabban a megszokottnál, és tudom, az itt sokat nem segített a helyzetükön, de talán az edzőm emlékszik, hogy az ellipszisekhez küldött, és idetalálnak. Jesszusom, remélem, nem halt meg a tag.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Pént. Ápr. 07, 2017 3:13 pm
 



 

Hallottam egy puffanást, s kisvártatva meg is tudtam, hogy Marion került le a földre, amikor a púpjáról beszélt. Ez volt az a pillanat, amikor végülis felültem, majd felálltam és minden eszközömmel elindultam a lány vélt irányába. A szemem nekem is kezdte elfogadni a sötétséget, majd ahogyan már éppen kezdtem megszokni az egészet, a neonlámpák vakító fénye világította be a teret. Nem mondhatom, hogy túlzottan örültem ennek a változásnak, hiszen a hirtelen jött áradat szinte kiégette a retinámat, újra elvéve látásomat.
Foltokban tértek vissza az alakok és a színek, Marion kiáltását hallottam, hogy a szerelő mozdulatlanul fekszik, de egyelőre inkább azzal voltam elfoglalva, hogy megtaláljam újra a szemem világát. Ekkor rúgtam bele a lányba.
Nem volt akaratlagos, s inkább meg kellett volna állnom, hogy teljesen tisztában legyek a környezetemmel mielőtt felfedező botorkálásba kezdtem, de talán a szőkeségnek nem fájt lábam durva érintése. Mondjuk az is igaz, hogy inkább csak érintettem őt cipőm orrával, és nem egy pontrúgó erejét vittem bele a mozdulatba. - Jaj, sajnálom, bocsánat!
Kérek tőle azonnal elnézést, majd a kezemet nyújtom felé és ha elfogadja, akkor segítek neki felállni. Ha nem, akkor hagyom, hogy egyedül oldja meg a feladatot. Szerettem volna neki segíteni, s ha tényleg nem utasít el, akkor leszek kapaszkodója, hogy lendületet vegyen. S talán túl nagy elánnal álltam a rendelkezésére, hiszen amikor megrántottam, akkor nagyon megindult felém, szinte letaglózott vonzó testének közeledte. Nem, most nem gondolhatok ilyenre, nem kalandozhat el a figyelmem, a fickónak is szüksége van segítségre, de ... nos, azt nem tőlem fogja megkapni.
Nem voltam érzéketlen, sőt nagyon is törődő nőnek tartom magam, de ez nem az én dolgom, hogy megnézzem, hogy van a szerelő. Csak figyeltem a hirtelen szaporodó tömeget a férfi körül, én pedig egy tapottat sem tettem irányába, nem az én dolgom. - Azt hiszem mára nekem elég is volt az izgalomból.
Mosolygok Marionra, ha még mindig itt állt mellettem, s ha mégsem, ha belé több Teréz anya szorult, mint belém, akkor csendesen, minden feltűnést kerülve slisszoltam ki a teremből, magam mögött hagyva a mozdulatlan szerelőt, az aggódó edzőket, a sopánkodó tömeget és Mariont, akiről nem tudtam levenni a szememet. Még mindig gyötört a gondolat, hogy valahonnan ismernem kellene, hogy többet mond nekem a neve, mint amit gondolok. Apró rezgést érzek a kezemben, egy SMS csengőhangja robbantott ki a gondolatvilágomból, s amikor elolvastam az üzenetet, villámcsapásként ért a felismerés.
- Marion Miller. - mondtam ki halkan a nevét, s ha még ott volt, akkor ő is hallhatta. Caterin húga! Jézusom, miért játszik a Sors ilyen kegyetlen játékot? Miért kell a világnak ilyen picinek lennie? Adam, akitől az üzenetet kaptam az imént, említette, hogy az exének van egy testvére, de a neve nem ragadt meg bennem, mert nem tartottam fontosnak megjegyezni. Most azonban, ahogy olvastam a férfi rövid szöveges üzenetét sokkolt a felismerés, hogy Marion talán az a Marion lehet... Vagy talán mégis csalárd játékot játszik velem a tudatom? Csak összezavarnám önmagam? Nem, az nem lehet, ő nem lehet, ne legyen az!
- Bocsánat, sajnálom, mennem kell! - zavartan köszöntem el tőle, majd gyors lépésekkel indultam el az öltözők felé. Közben ujjaim veszett sebességgel körmölték a választ, elutasítva Adam meghívását egy fontos ügyfélre hivatkozva. Meg fogja érteni, mindig megérti. Marion, kérlek ne legyél Miller!
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Kedd Ápr. 18, 2017 12:54 am
 



 

- Bakker. – Szisszentem fel, ahogy felvillantak a lámpák, és kiégett a szemem. Egyből a talaj felé fordítottam a fejem, és behunytam a szemeimet. Ehhez inkább fokozatosan szoktatnám magam hozzá. Mások is hasonlóan lehettek vele, mert mindenfelől hallottam a kelletlenkedéseket. Igazán szólhattak volna előtte, ez így nem járja. Az viszont biztos, hogy a mai edzéstől határozottan elment a kedvem, nem szívesen folytatnám, lehet, hogy inkább hazahúzok, és befalok egy pizzát. Legjobb… ha Mike a fejembe látna, tuti rögtön lecsapna, de szerencsére nem lát.
Már páran elindultak felém, vagyis inkább az eszméletlen szerelő felé, engem meg ismét betalál valaki, kapok egy finomabb rúgást comb tájékon, de hát istenem, ennél durvábban is jártam már ma, azóta se nagyon merek felállni. Lehet, hogy nem ártana bemennem a kórházba, hogy megnézzék, nem kaptam-e agyrázkódást, de úgy vagyok vele, hogyha egy plázarobbantást megúsztam némi bokaficammal, meg kartöréssel, akkor kemény fából faragtak, és nem egy fejelés fog kiütni.
- Rá se ránts, alig éreztem. – A fejem viszont istentelenül fáj, de nem fogok nyafogni, nem vagyok az a típus. Ellenben elfogadtam a felém nyújtott kezet, és talán kissé tovább is tartottam, mivel akkor sem voltam tökéletesen biztos abban, hogy két lábbal állok a talajon, amikor végre sikerült felkecmeregnem. Emiatt az illendőnél pár pillanatig közelebb vagyok hozzá, de igyekszem korrigálni egy bocsi rebegve. Hú, de nem lesz ez így jó. Azt hiszem, taxival megyek haza, és veszek egy doboz jégkrémet is sebnyalogatás címén a pizza mellé. - Ezzel határozottan én is így vagyok. Úgysem bírnék már edzeni. – Mikenak biccentettem, és indultam a pár pillanattal ezelőtt furán szabadkozó Trinity után, de olyan lassan botorkáltam, és időközben megálltam hosszú percekre pihenni, hogy mire elértem az öltözőig, már sehol sem volt. Mike persze bejött utánam, ellenőrizte, hogy jól vagyok-e, és a lelkemre kötötte, hogyha hánynék, vagy valami, akkor azonnal kórház. Csak így volt hajlandó elengedni végül, és két óra múlva már a vágyott pizzával és fagylalttal randevúztam.

Két hétig nem kerültem a terem közelébe, mert nem éreztem túl jól magam, másnap elmentem a dokihoz, azt mondta, hogy szerencsére nincs agyrázkódásom, de jó lenne, ha kímélő életmódot folytatnék pár hétig. Máig bírtam, de tegnap azért még benéztem arra a kontrollra, és azt mondta, minden rendben. Eljöttem hát, és alig vártam, hogy mozoghassak végre.
Éppen akkor nyitottam volna be az öltözőbe, amikor Trinity elkészült, és kifelé jött, szóval annak rendje és módja szerint beleszaladtam.
- Jesszusom, bocsánat! Ó, Trinity, szia! Hogy s mint? Rég láttalak… mármint, én egyébként sem jártam erre, szóval nehéz lett volna összefutni. – Csacsogom lelkesen, legutóbb elég gyorsan elszelelt, de nem tulajdonítottam magamnak a dolgot, inkább a helyzetre fogtam. Mindenesetre, hogyha sietne edzeni, akkor elengedtem magam mellett, nekem még úgyis át kellett öltöznöm.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Szer. Ápr. 19, 2017 12:57 pm
 



 

Furcsa hatással volt rám a két héttel ezelőtti felismerés, s azóta csak halogattam, hogy újra az edzőterembe jöjjek. Nem azért maradtam távol, mert annyira nagy fájdalmat okozott nekem a hirtelen találkozás a futógép középkonzoljával, s a váratlan haláleset sem hagyott bennem mélyebb nyomot. Igen, a hír igaz: a fickó, aki meg próbálta szerelni az elromlott gépet meghalt. Pontos részleteket nem tudok, csak azt láttam, hogy a terem tulajdonosa gyűjtést szervez az özvegynek és a két félárvának, akik utána maradtak. Én is beleadtam egy huszast, de azt pontosan nem tudom, hogy miért. Talán egy láthatatlan elvárásnak akartam megfelelni, azoknak a rosszalló tekinteteknek, melyek nem hagyják, hogy magasból telibe sza... Pedig hidegen hagy a férfi halála, nem ismertem és nem is érdekelt a családja.
- Szia Marion! - szakít ki a gondolataimból az ok, amiért nem edzettem az elmúlt napokban. Pedig nem is hasonlít Caterin-re, egyáltalán nem tűnnek testvéreknek, s így lehet, hogy agyam mégiscsak csalárd módon űz belőlem gúnyt. - Semmi gond, én sem voltam az elmúlt időben. Kicsit rossz érzésem van olyan helyre jönni, ahol meghalt valaki.
Hazugság, de talán megúszom, s miért is kételkedne a lány a szavaimban. Visszagondolva, igen érthetetlen módon viselkedtem a legutóbb, erre játszhat rá a mostani felvetésem is.
- Ha már így összefutottunk, lehet egy személyes kérdésem? - mégis mi a fene ütött belém? Menekülnöm kellene előle, kizárni őt az életemből, hiszen ha mégis ő Adam exének húga, akkor nem kellene vele találkoznom. Nem volna szabad veszélyeztetnem a férfi boldogságát csak azért, mert féltékeny vagyok. Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy az ő boldogsága fontosabb az enyémnél? Nem tettem már fel ezt a kérdést magamnak túl sokszor? Miért kínzom magam ennyire? Miért nem tudom elfelejteni őt és valaki mással megtalálni a saját boldogságomat? Miért nem lehet ennyire egyszerű a dolog?
- Meg mernék esküdni, hogy mi már találkoztunk valahol, de egyszerűen nem tudlak hova tenni. Olyan ismerős a neved, mármint a Marion... Dolgoztál valaha felnőtt filmekben? - kérdésemben több válasz volt, mint amennyit általában meg szoktam osztani az emberekkel magamról, de a különleges helyzetek különleges megoldásokat követelnek.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Szer. Ápr. 19, 2017 2:21 pm
 



 

Párszor beszéltem azóta Mike-kal, szóval képben vagyok a történtek okán, de a terem egy nap kivételével nyitva volt azóta. Az meg nyilván nem az ő hibájuk, ha a szerelő nem tette meg a szükséges óvintézkedéseket. Szomorú, tényleg, főleg, hogy két gyereket hagyott maga után, de basszus, miért nem vigyázott jobban? Ez volt a szakmája, tudnia kellett volna, hogy miként nyúljon az elromlott géphez. A gyűjtésbe beszálltam, nem vagyok én szőrösszívű, de nem ez fogja kihúzni a családot a vízből, egy elvesztett apát nem lehet pénzzel pótolni. Hahh, milyen aktuális téma az életemben… Ebbe inkább nem gondolok bele, mert elég hamar elcseszné a kedvemet.
- Ezt nem csodálom. – Nem akarom túltolni az érzelgőst, elvégre nem vagyok az, és tényleg nem mozgat a kötelezőnél jobban a dolog. Ha ismertem volna, az más lenne, de nem így volt. Az viszont biztos, hogy az életben többet nem fogok ahhoz a géphez nyúlni, ha még megvan, a tulaj helyében én megszabadulnék tőle, akkor is, ha javítható. Erkölcsi okokból, vagy mifene, bár ha kisült a vezérlőrendszere, akkor szerintem totál mindegy neki.
- Persze, mondd csak. – Várok akkor még egy kicsit, még mielőtt bevenném magam az öltözőbe, bár meglep a dolog, nem számítottam személyes kérdésre tőle. Ő amolyan biztos pont nekem itt a teremben, de ezen felül közelebb sosem kerültünk egymáshoz ismeretség tekintetében.
Ahogy belekezd, először csak megcsóválom a fejem, mert nekem azelőtt nem volt ismerős, hogy ide betértem volna, szóval azt kizárnám, hogy találkoztunk valahol, de amikor meghallom a valódi kérdést, lefagyok pár pillanatra, megállok a mozdulatban, és pislogok párat. Ezt fel kell dolgoznom, de érzem, hogy közben lángra kap a képem, nem vagyok prűd, abszolút nem, de… mennyire normális ilyen kérdést arcba kapni? Meg egyáltalán hogy jut valakinek eszébe ilyet kérdezni?
- Ha engem felnőtt filmben láttál, akkor biztos van egy örökbe adott ikertestvérem, akit ráadásul ugyanúgy Marionnak hívnak. Ennyire sok ilyen témájú filmet nézel? – Kérdezem, inkább poénra véve a dolgot, mert igazából én is szoktam olykor nézni, szóval nincs ebben semmi. Az egyelőre meg sem fordul a fejemben, hogy ő viszont dolgozhatott ilyen filmekben, azért kérdezi. - Viszont pár filmben sminkeltem, vagy voltam maszkmester, esetleg ott tűnhetett fel a nevem. Őszintén, fogalmam sincs, honnan lehetek ismerős. – Próbálom kicsit lecsillapítani a zavaromat, és szerencsére azért elég nyílt nőszemély vagyok ahhoz, hogy ezt viszonylag hamar képes legyek abszolválni.
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Szer. Ápr. 26, 2017 4:12 pm
 



 

- A manóba, teljesen félreértettél! - nevetem el magam, nem játszok túlzottan rá, de csilingelő hangom azért betöltötte a rendelkezésre álló helyet. - A legtöbb lányt ismerem a pornóiparból, sokakkal még dolgoztam is együtt, szóval nem, nem az ikertestvéredet láttam egy filmben. Bár őszintén megvallva ismertem egy lányt, aki kiköpött másod...
Beharaptam az alsó ajkamat, úgy mértem végig őt, majd elnevettem magam és nekidőltem a szekrényeknek. - Pontosan tudom, hogy milyen kérdés fog most következni, szóval elébe megyek a dolgoknak... Igen, felnőtt filmekben szerepeltem, de az már évekkel ezelőtt volt.
Már nem nevettem, csak mosolyogtam, hiszen amikor ezt megtudják rólam az emberek, általában kétféle reakciót kapok tőlük. Vagy soha az életben nem találkozom velük, vagy ideig-óráig érdekesnek tartanak, aztán lépnek le örökre. Fogalmam sem volt, hogy Marion vajon melyik tábort erősítheti, de volt egy olyan érzésem, hogy meg fogom tudni azonnal.
Taktikám azonban teljesen félresiklott, én akartam róla megtudni többet, neki kellett volna elcsicseregnie, hogy ismeri Adam-et és nem nekem kellett volna beavatnom az egyik titkomba. Egy olyan titokba, amiről a lepel egy Google kereséssel lehull, s olyan anatómiai atlaszokat elhomályosító részletességgel lehet engem megcsodálni a milliónyi kép- és videótalálatok között, hogy az csudi!
- Na mindegy, sajnálom, hogy felhoztam a dolgot. Annyira össze-vissza vagyok manapság, hogy nem is tudom, merre áll a fejem. Biztos csak megbolondultam odabent! - újra elnevetem magam, majd jobb kezem mutatóujját halántékomra teszem, s csuklóból forgatom meg az egész tenyerem, mutatva a lánynak, hogy mennyire dilis vagyok. - De, ha már így elcsacsogtunk, nem lenne kedved bedobni valamit edzés után?
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
Vas. Ápr. 30, 2017 12:50 pm
 



 

- Akkor, hogy értetted? – Pislogok kissé még mindig zavartan, de kezdek lecsillapodni. Azt kérdezte felnőtt filmben dolgoztam-e, ezt valahogy nem tudtam másként értelmezni. Nem túl megnyugtató, mikor azt mondja, hogy ismerted egy lányt, aki a kiköpött másom, és valahol ezen a ponton fordul meg a fejemben, hogy várjunk csak, ismeri a legtöbb lányt a pornóiparból. Ezek szerint, ő is abban dolgozna? Ezek szerint nem nézek elég pornót, mert még nem láttam egyben sem. Hiába, azért bőven kevesebbszer van erre igényem, mint a pasiknak.
- Igazából, nem akartam megkérdezni, de köszönöm az őszinteségedet. – Én ugyan nem nevettem, de mosoly játszott az arcomon, meg sem változott a mimikám, vagy bármi vele kapcsolatban, mert nem számított a foglalkozása, nem oszt, nem szoros. Abból él, amiből tud az ember, vagy amihez ért. Azt nem tudom, szerette-e csinálni, vagy éppen rákényszerült, de nem is tartozik rám, eszemben sincs faggatni ezzel kapcsolatosan.
- Ugyan, semmi gond, én is megkérdeztem volna, ha ismerős lennél, mármint, hogy honnan lehetsz az. – Nyilván nem úgy, hogy figyi, téged láttalak ebben meg ebben a felnőtt filmben? Szerintem a legtöbben nem tesznek fel ilyen kérdéseket, én legalábbis nem, nyílt vagyok, de azért ennyire talán még sem, vagy nem is tudom. Lehet, van az a kíváncsiságfaktor, amikor óvatosan puhatolóznék. Nem tudhatom, senkivel sem találkoztam még, aki mögött ilyen pályafutás áll, vagy csak nem tudok róla. Jobban belegondolva esélyesen az utóbbi eset áll fenn. - Azért bolondnak nem tűnsz, ne aggódj. – Kacsintok rá mosolyogva, és elnevetem magam én is, azt inkább nem ragozom most, hogy én mennyire nem vagyok egyben odabenn mostanság, mert nem tartozik a tárgyhoz, és friss ismeretségünket nem bombáznám rögtön negatív infók tömkelegével. Igaz, ami igaz, annyira már nem friss, de szerintem mióta kerülgetjük egymást a teremben, ez a beszélgetésünk a leghosszabb.
- De, nagyon szívesen. Mi az, ami neked belefér? Mert az egy dolog, hogy én simán bedobok egy pizzát – csak az edzőm meg ne tudja -, de esélyes, hogy ezzel egyedül vagyok. – A legtöbb nő falnak szalad ekkora szénhidrát mennyiségtől, én csak azért nem, mert egyrészt sosem voltam hízékony, másrészt úgyis mindig leedzem, mióta ide vagyok kényszerülve.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Marion és Trinity
 



 

Vissza az elejére Go down
Marion és Trinity
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: