HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Sigmund & Trinity

Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Sigmund & Trinity
Kedd Márc. 14, 2017 6:09 am
 



 

Egy péntek reggel

Gyűlöltem a kórházakat, most mégis az egyik felé tartottam. A taxi a reggeli dugóban vesztekelt, én pedig telefonom kijelzőjét vizslattam szüntelen, újra és újra ellenőrizve az időt. Előre megbeszélt időpontom volt, melyet már hetekkel ezelőtt leegyeztettem. Én, személyesen, hiszen vannak dolgok, amiket egyszerűen nem bízhatok másra. Például az első elbeszélgetés az ügyfeleimmel... Sokan azt hiszik, megjelennek a klubban és már elő is kaphatják a nemesebbik szervüket és végigdöngethetik a lányokat vagy éppenséggel a fiúkat. Mennyi, de mennyi csalódott arcot láttam már, amikor rájönnek, hogy az első alkalommal csak velem találkozhatnak, s a szobák közelébe, ahol a varázslat történik, nem juthatnak. Most is megmosolygom az egyik férfi történetét, aki valamit félreértvén teljes harci felszerelésben jelent meg, s úgy beszélgette végig velem azt a fél órát, amíg kicsit megismerhettem. Szívszorító látvány volt végignézni rajta, hiszen a rózsaszín tüll és a bézs szín jóganadrág egyáltalán nem állt jól neki, mégis irigyeltem nyugalmát, amit önmagára erőszakolt.
A taxi hirtelen fékezett, kibillentett a gondolatmenetből, s újra visszarántott a reggeli forgalom lassan hömpölygő áramába. Sóhajtottam, mert sóhajtanom kellett, amikor újra megnéztem a telefonomat. Még tizennégy perc, jegyeztem meg magamnak félhangosan, amire sofőröm visszakérdezett. Egy mosollyal szereltem le és egy fejrázással, majd újra az ablakon néztem ki. Az ötszázhuszas keleti hídfőjénél tértünk be az alagútba, majd lassan, de biztosan eljutottunk a hídig. Mindig is furcsának találtam, hogyan is tervezhették ide ezt az úszó szerkezetet, de a városvezetésben nálamnál biztosan okosabb emberek ülnek, szóval pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Én pedig azt tudom róluk, hogy mi a vágyuk ... legalábbis egy részüknek, hiszen vendégeim között tarthatom őket számon. A fickó a rózsaszín tüllel? Nos, ő az egyik közülük.
Az építkezést figyelem a híd mellett, mellyel a régi híd maradékát bontják el. Felemelő érzés volt először végighajtani az új aszfaltcsíkon, felavatni sok év hosszú és kemény munkáját, birtokba venni a Lake Washington felett húzódó pontonhidat. Emlékszem, még a megnyitó eseményre is kilátogattam, bár azt pontosan nem tudtam megmondani, hogy miért. Most is mosolyt csal az arcomra a gyermeki öröm, amivel a polgármester szavait hallgatom, s ahogyan egy szebb, jobb, kívánatosabb jövőt fest fel. Emlékszem, hogy akkor ettem utoljára vattacukrot, s rettentően gyűlöltem magam ezért a merényletért, hiszen valódi terrortámadás volt a testem ellen. Kalóriabomba, ha úgy tetszik, s ahogyan felhajtunk az I-5-ös autópályára, a szenvedésre kellett gondolnom, amit a pillanatnyi gyenge momentum miatt kellett elviselnem az edzőteremben.
- Nemsokára ott leszünk. - nyugtatott a taxis, amikor újra a telefonra néztem, s valahol hálás voltam neki a szavakért, s azért is, hogy hagyott a gondolataimba merülni, s nem idegesített felesleges beszéddel. Vannak pillanatok, amikor kellemesen eldiskurálok bárkivel, de most túlzottan görcsben áll a gyomrom ahhoz, hogy feloldódjak. Pedig már megszokhattam volna a vizsgálatokat, minden három hónapban elvégeztetem magamon. Hiszen, amit a lányaimtól és srácaimtól megkövetelek, azt nekem is végig kell csinálnom: negyedévente egy friss és negatív laborlelet, kivizsgálással és orvosi szakvéleménnyel. Nálam csak így lehet dolgozni, még akkor is, ha szexuális aktus a legritkább esetben történik meg. Persze ez is az ügyfelek és a munkatársaim között létrejött szabályrendszer része, amibe általában nem szólok bele, csak akkor ha már túlontúl veszélyessé válik a helyzet. Néha fontos a tisztálátás.
"Virginia Mason Kórház" - olvasom le a lehajtó melletti táblát, már tényleg nem vagyunk messze. Sóhajtok, majd végigmérek magamon: hófehér nadrág, mely talán nem volt a legjobb választás ehhez a kocsihoz; vékonypántos fekete magassarkú, ami állítólag olyan kemény hátsót csinál nekem, amin diót lehet törni, s valahol ez is a cél az ilyen cipőkkel; fekete trikó, csak és kizárólag a prűdek miatt, hiszen nélküle is tökéletesen érezném magam; méregzöld, merészen ujjatlan és még merészebben átlátszó ing, ami kicsit talán túlzás egy kórházba, de megengedem magamnak az ilyetén túlkapásokat; motoros bőrdzseki, mert anélkül nem lenne tökéletes a megjelenés. Mellettem egy apró hátizsák, szintén bőr és szintén fekete, benne mindennel, amire egy mai lánynak szüksége lehet. S persze a vizeletminta... Egyszerűen sosem tudtam parancsra megnyitni a csapokat, így lemaradva rengeteg filmről az aranyeső témájában, amit annyira nem is sajnálok.
- Tizenhét hatvan. - mondja a sofőr, amikor megállunk, s egy huszast adok neki, nem kérve a visszajárót. Már éppen nyitnám az ajtót, amikor az magától kezdett el működni, illetve miután ocsudtam a meglepetésből, láttam, hogy egy férfi volt velem ilyen előzékeny. Magas, kora negyvenes, rőtes haj és borosta, s valami elképesztően kék szemek, amik még az ajtó ablakán keresztül is ragyogtak.
- Köszönöm. - mosolyogtam a férfire, miközben alsó ajkam apró erőszakkal haraptam be. - Nagyon kedves...
Kaptam fel vállamra a háskát, persze óvatosan, nehogy kifolyjon nekem itt a minta, s hangos kopogások mellett indultam az épület felé. Vérvétel, vizeletminta, gumikesztyűs néni bábmutatványa. Ezek várnak rám, a mai reggelen.
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 42
Avataron : Kevin McKidd

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Szer. Márc. 15, 2017 7:56 pm
 



 

.: PÉNTEK :.

Nem voltam ügyeletes. Műtét után hazamehettem volna, mert lejárt a munkaidőm, de bent ragadtam az egyik rezidensemmel. Rengeteg kérdése volt és szeretek tanítani, hát mindenre aprólékosan igyekeztem válaszolni neki. Ha ez azzal járt, hogy a szabadidőmet - szabad éjszakámat, mondjuk úgy - a kórházban töltöttem, akkor azzal. Úgysem az igazi mostanában semmi. Bár azóta már egész jó, hogy nem lihegnek a nyakamban és intenek - intenének - le folyamatosan azért, mert nem bírom - szerintük - a terhelést.
Könyörgöm az égre! Nem agyműtéten estem át és nem vágták le a lábamat, épp csak eltört a csontom. A legjobb seattle-i kórház vagyunk, remek szakembereket foglalkoztatunk, hát nehogy már azon kelljen aggódnom, hogy az ortopédián nem raktak elég jól össze. Teszteltem a munkájukat, hogy mit ne mondjak. És egyébként egész jól vizsgázott a dolog, nem szoktam rá a fájdalomcsillapítókra sem, s a műtétekről se hagytam lemondatni magam. Ha megfosztottak volna tőlük, csak maguknak ártanak. A morcos Dr. Mallors rettentően nem kellemes társaság, tudom én.
- Nem, az nem egészen úgy van. Ha van kedve sétálni egyet velem, akkor megmutatom, hogy mire is gondolok. Tudja Dr. Falk, a betegek néha lehet, hogy furcsának tűnnek, de a hozzátartozóik sokszor több törődést igényelnek és nehezebb őket elviselni. Nem véletlenül nem engedjük, hogy bizonyos tanulási szint előtt gyászhírt közöljenek. Hiába van valakinek jó szíve, s kommunikál jól. Nem ez számít, hanem az, hogy mennyire tudja betartani a szabályokat.
Hátam mögött összekulcsolt kezekkel haladok mellette. A műtök fölé vezetem, szándékomban áll vele beülni az egyik épp folyó operáció galériájára. Nem azért, mert témába vág, hanem azért, mert tanulhat belőle. És tudom, hogy mik a hiányosságai.
- Nem, semmiképpen sem szabad testi kontaktusba lépni velük. Nincs ölelés, nincs simogatás. Azon felül pedig isten őrizze attól, hogy magyarázkodni kezdjen. Inkompetensnek tűnik tőle és saját hibának állítja be azt, amit egyébként el sem követett. Elég a "mi mindent megtettünk, de sajnos nem élte túl a műtétet és a részvétem kombinációja. Se nem túl sok, se nem túl kevés..
Jócskán benne járunk már a reggelben, mire az ő munkaideje is lejár, s ezzel én magam is idejét érzem annak, hogy a távozás mezejére lépjek. Szabadnapom következik, szeretnék hát átöltözni, hogy fussak egyet reggeli előtt. Úgy könnyebben megy majd a pihenés is.
Talpig civilben sétálok ki a főbejáraton, hogy az első utamba kerülő taxit leinthessem. Nem kell soká várakozzam, érkezik egy a kórház elé, hát nem is nagyon kell integetnem. Másra használom a kezemet, mégpedig arra, hogy előzékenyen kinyissam az ajtót a bent ülőnek - az ablakon bepillantva könnyedén észrevételezem, hogy nő az illető.
- Kérem! - biccentek fejet udvariasan felé. - Szép napot önnek! - toldom meg ennyivel, majd beszállok a hátsó ülésre. Miközben megadom a címemet a taxisofőrnek, az ablakon kinézve szemrevételezem a befelé haladó hölgyet. Már nem köt sem hűségi fogadalom, sem semmilyen. És vakságot egyébként sem fogadtam, semmikor.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Pént. Márc. 17, 2017 10:44 am
 



 

//Egy kávézó, valamikor kora reggel

Mondhatjuk úgy, Elena a patronáltam volt. Szíven viseltem a sorsát, ő pedig itta minden szavamat, szinte mentoraként tekintett rám. Ez nemcsak holmi hiú ábránd részemről, saját szavait ismételtem el gondolataimban, amitől apró mosoly kerekedett arcomra. A mosoly azonban azonnal eltűnt, amikor felállt asztalunktól és két cuppanós társaságában búcsút intett. Nem tudom, hogy miért akart velem beszélni, de a munkavállalóim számára több voltam, mint egyszerű főnök, aki kérte, annak lehettem barát, akivel minden apró gondolatukat megoszthatták. Valami hasonló történt most is, bár beszlégetésünk nem vezetett sokra. Kapott egy telefont és a meghitt együttlét azonnal szertefoszlott. Azok a fránya telefonhívások...
Én maradtam, s a kávémat szürcsölve múlattam az időt. Figyeltem a népszerű hely közönségét, amint felkészülnek az előttük lévő napra, ahogyan újságot olvasnak, amint élik számukra jelentékeny életüket. Számomra azonban nem jelentettek semmit sem, hiszen átlagos volt mind, unalmas és kiszámítható. Például az öltönyös fickó, aki drágának ható ruhákban, valódi bőrnek látszó aktatáskával és jól láthatóan hamisított Breitling karórával ült a sarokban. Fontosnak akart tűnni, de látszott rajta, csak a külsőségek éltetik. Telefonált, híreket olvasott mobilján, megpróbált kitűnni, mégis inkább szánalmasnak tűnt minden mozdulata, minden előre begyakorolt manírja. Talán még sajnálnám is, ha érzelmeket akarnék pocsékolni rá. Ezt azonban nem teszem, annyira nem kelti fel érdeklődésem.
- Köszönöm! - biccentek a pincérnek, aki kicsit megkésve, de meghozta a rendelésem második felét, mely három apró gyümölcskosárka volt. Egyszerű édesség linzertésztából, vanilíás krémből és bogyós gyümölcsökből, porcukorral meghintve. Két falattal fogyasztom el az elsőt, majd félretolom a tányért, mert az ízlésemnek túl édes. Elena rendelte, ő mindig is kedvelte a mámorítóan cukros falatkákat, nekem viszont minden apró kalória egy merénylettel ért fel. Persze, beleférhetne egy újabb harapás a fanyar gyümölcsökkel komponált mesterműbe, de akkor gyűlölném magam. Gyűlölném és ismét egy edzőterembe kötnék ki Marion mellett. Mosolyra húzom a számat, ahogyan az ismeretlen ismerős képe gondolataimba kúszik. Vajon ő most mit csinálhat? - A számlát kérem.
Biccentek a pincérnek, majd befejezem a kávémat, és sóhajjal kulcsolom össze ujjaimat keresztbe vetett lábaimon. Egy apró morzsát veszek észre A-vonalú, vörös bőrszoknyám redői között, amitől azonnal megszabadulok, megjelenésemnek tökéletesnek kell lennie! Ezért van még rajtam egy fekete harisnyanadrág, mindenféle mintától mentes, sűrű szövésű darab és egy piros magassarkú bokacsizma. Megjelenésemet egy hófehér, hosszúujjú ing egészíti ki, melynek gallérja szorosan illeszkedik nyakam köré.
Ekkor toppant be egy ismerős arc, s egy ismerős szempár. Egyik férfi ismerősöm szokott azzal viccelődni, hogy ő sosem felejti el a nők hátsóját, ezer közül is megismeri azt, amelyik megtetszett neki. Én valahogy hasonlóan vagyok a szemekkel, s ezek a gyönyörű kék íriszek nagyon beleivódtak lényembe. Milyen véletlen lehet az, hogy újra találkoztunk? Talán az lenne, ha hinnék a véletlenekben, de azt nem merném kijelenteni, hogy újabb találkozónk sors szerű lenne. Figyelem magabiztos lépteit, ahogyan leül, ahogyan rendel, amint kellemesen elbeszélget a férfivel, akivel jött. Mosolyommal válaszolok a pillantásra, amivel végigmér, s miután fizettem, ajkamat beharapva, kicsit kacéran, kicsit játékosan álltam fel, majd fekete táskámat magamhoz szorítva indultam el felé, s mintha csak meglöktek volna, úgy simítok végig vállán, amikor elhaladtam mellette.
- Sajnálom. - sikkesen nevettem rá, ha felnézett, majd kezemet visszahúzva indultam tovább, mintha mi sem történt volna. Amint kiléptem a kávézóból, egy taxit leintve vetettem bele magam a mai napba, klubom életének igazgatásába.
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 42
Avataron : Kevin McKidd

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Pént. Ápr. 07, 2017 8:14 pm
 



 

.:Egy kávézó, valamikor kora reggel:.

Ismerem őt. A betegem volt a felesége évekkel ezelőtt, én mentettem meg - szerintük - az életét. Szerintem pedig nagyon nagy tiszteletlenség a többi kollégával szemben azt gondolni, hogy egyedül enyém az érdem. Rendben van, hogy én voltam a vezető sebész, de ez nem így működik.
Emlékszem, hogy mi volt a baleset oka. Túl nagy autó, státusszimbólum, de mivel túl drága lett volna újonnan megvenni vagy rendesen felújítani, épp csak kipofozták ott, ahol a papok táncolnak, ahogy mondani szokás. Rossz karban volt, s a baleseti jegyzőkönyv szerint ez okozta a bajt. Hivatalosan persze nem erősítették meg, de én már akkor sejtettem, amikor kiértem a helyszínre. Talán a nők megérzései jobbak, mint a férfiakéi, de attól még nekem is van szemem.
Enyhén összevont szemöldökkel fordulok el tőle - még az utcán - és a hamisított órájától. Nem értek hozzá egyébként, de mivel ismerem a családot, sejteni vélem, hogy így van ez. Számomra a külsőség ilyen szinten mit sem ér, és bár megértő embernek tartom magam - ha nem is hiszik ezt rólam - ezt felfogni sem tudom, hogy miért szükséges. Elfogadom, mert elfogadom, de ettől még nem tudok azonosulni vele. És egyébként sem akarom, hogy felismerjen. A hálából is sok tud lenni, hogyha alapvetően piócisztikus jellemmel párosul.
A kávézóval szomszédos könyvesboltba - milyen bizarr már! egy könyvesbolt, ami éjjel-nappal nyitva van. nem sok esélyt adok neki a hosszútávú fennmaradásra a piacon - belépve azonnal, célirányosan kerítek magamnak egy eladót. Sadie a lelkemre kötötte, hogy mégis melyik könyvet szeretné megkapni, de nekem már a címe elég volt ahhoz, hogy eszem ágában ne legyen még csak kiejteni sem a szerző, sem a kötet nevét. Felírattam hát vele, s csak odadugom a kiszolgálószemélyzet orra alá.
- Ajándékba kérték. - állok elő magyarázattal, mert ez a Sötét ötven árnyalata (még jó, hogy a családunk nem trendi, semmilyen szinten, így ehhez is éves lemaradással jutott el egy szem gyermekem) kiakasztó számomr aannyira, hogy még csak azt se valljam be: a lányomnak lesz.
Első körben azt mondtam neki, hogy szó sem eshet arról, hogy megvegyem helyette. Végül aztán csak beadtam a derekam, mert hatott az "ez csak egy könyv" felszólalás. Mondjuk amellett, hogy nálunk aludt - megint - az a nyikhaj nekem ez nem csak egy könyv a fejemben, de igyekszem elhessegetni ezt a gondolatot. Főleg, mert a végén még eszembe jutna az ivás is, amit pedig nem óhajtok ennyi év tisztaság után újra elkezdeni.
- Mennyi még? - kérdezek rá telefonon Mattre immár a könyvesbolt előtt állva. Természetesen megint jókor sikerül hívjam, a sarkon akkor fordul be vihogva. Elképesztő számomra, hogy még mindig olyan, mintha tíz évesek lennénk, úgy viselkedik. Régi barát, ritka találkozások, de őszintén szólva: mind emlékezetes.
Matthew után a kávézóba belépve azonnal levetem a sapkám és a kabátom zsebébe gyömöszölöm. A zipzár jön soron, miközben a pult felé indulva végigfuttatom tekintetem a törzsközönség mai alakulásán. Az öltönyösön épp csak átsiklom. Nagyon remélem, hogy ahogy az utcán sikerült elkerüljem a felismerését, úgy itt is sikerülni fog.
- Remélem, hogy ma nem készültél semmivel, amivel borzolni fogod a kedélyeket. - feddem meg szavaimmal komolyan, de azért szám sarkában ott bujkál a mosoly. Hagyom, hogy elsodorjon a beszélgetés fonala, de azt a szokásomat nem vetkőzöm le, hogy a környezetemre is figyelek körben. Így sikerül észrevennem a nőt, aki rám fókuszál.
Udvarias a mosoly, amit felé intézek, válasz a figyelmére. Az fel se tűnt, hogy az ő pillantása volt válasz az enyémre. Ösztönösen jött elő belőlem a végigmérés. Hiába noh, férfiból vagyok, s van szemem.
- Nem történt semmi, Miss! - nyúlok felé, hogyha kell, akkor megtámasszam egy kicsit, egyensúlyának visszanyerésében segítve ezzel. A végégre illesztett miss után hagyok némi szünetet, mintha várnék valamire. A nevére talán? Épp annyira nem tudható, mint amennyire nem hiszem el, amikor percekkel később Matt rám vigyorog és közli, hogy bejön nekem a nő. Bejön. Isten az égben! Ez a férfi sose fog felnőni, ami a fogalmazásmódját illeti (se). Nem hívom fel szíves figyelmét arra, hogy igaza van-e vagy sem. Inkább visszakanyarítom a beszélgetést a legújabb hóbortja - az ejtőernyőzés - felé.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Csüt. Ápr. 20, 2017 2:59 pm
 



 

Vannak vágyaim. Olyan olthatatlan érzések kerítenek néha hatalmukba, hogy mindent és mindenkit elfelejtek magam körül, s amíg szenvedélyem tárgyát nem szerzem meg, addig használhatatlanul hánykolódok saját önsajnálatom végtelen tengerén. Adam is vágyam tárgya, de a vele kapcsolatos ingereket már tudom kezelni. Nem mutatom ki a dühömet, amikor lemondja a találkozónkat, mert inkább Caterinnel töltené az estéjét. Nem befolyásolja a napomat, amikor kinyomja a hívásomat, mert éppen azzal a másik nővel van együtt. S nem lehet észrevenni rajtam a lemondást, amikor véletlenül megemlíti őt és látom a szemeiben azt a bizonyos csillogást. Nem, ezeket az érzéseket elrejtem magamban, visszafogom és elvágom. Senki sem tudhatja, hogy mennyit jelent ő nekem, még ő sem. Viszont amikor egyedül vagyok, amikor fürkész tekintetek nem figyelik minden apró mozdulatomat, akkor összetörök, leengedek és sírok. Mint ahogyan percekkel ezelőtt is, amikor megálltam hazafelé egy szupermarketnél.
Pedig semmi dolgom nem lenne itt, hiszen a házvezetőnőm mindent megvesz és elintéz, amire csak szükségem lehet, de vannak igényeim, amit nem bízhatok rá. Függőséget okozó szerek, amik akár kábulatba is képesek sodorni valómat. Anyagok, melyek a kiutat jelentik számomra, összetört lelkemnek és meggyötört érzéseimnek. Ez nem bízhatom rá, hiszen még magam sem tudom, hogy ma mire vágyom. Milyen utazást, milyen delíriumot követel magának elmém, milyen láncreakciót beindító robbanást kíván magának a testem. Sós karamellás, mentás-csokoládés vagy pralinés-tejszínes? Lehetetlen volt a választás!
- Gyűlöllek téged Häagen-Dazs, amiért ennyire finom vagy! - szitkozódtam a hűtőpult előtt, egyik lábamról a másikra topogva, s már éppen nyúltam volna az egyikért, amikor egy kis hang a fejemben lebeszélt róla. Egy másik zönge mégis győzködött, hogy az lenne a tökéletes választás, erre egy harmadik fonéma Ben and Jerry's felé hajtott. Teljes káosz!
Tépelődésemet egy idősebb hölgy vette észre, össze is mosolyogtunk a hatalmas választék felett, neki azonban mégis sikerült választania. Klasszikus csokoládé. Az örök és kényeztető!
- Szedd össze magad Trinity, ez csak egy vödör fagyi! - korholom le magam, és már éppen megelégeltem volna saját döntésképtelenségem, amikor pillantásom felfelé kúszik az üvegajtón és ... fanfárok zenéjét hallottam, éteri gyönyörrel csillámló kiscicákat és kiskutyákat falkában szaladni, s egy pillanatra orgazmus közeli élményben részesítettem magam, hiszen megláttam őt! Akartam, kívántam, imádtam és vágytam rá! KELLETT NEKEM!
- Helló epres sajttorta, milyen régen nem találkoztunk! - haraptam be alsó ajkamat, s szinte már kislányos ujjongással ugráltam a jéghideg verem előtt. Remélem, senki nem vette észre gyermeki rajongásom, de biztonságképpen körbenéztem, amikor megláttam azokat a kék szemeket. Azokat a vakítóan gyönyörű kék szemeket, s hirtelen el akartam süllyedni vöröslően égő arcommal együtt.
Vajon mennyit látott a jelenetből? Mennyire nézhet hülyének? Ó Istenem, miért pont most és pont így? Helyre kell tennem ezt a szituációt, vagy örökre megbélyegzett leszek! Persze csak azután, hogy megszerzem magamnak az áhított édességet. Könnyed és nőies mozdulattal tépem fel a hűtőszekrény ajtaját, majd pipiskedve nyúlok fel a legfelső polcra, hogy ujjaim közé kaparintsam szenvedélyem papírbödönbe csomagolt tárgyát. A vékonyka póló nem nyújtott túlzott védelmet a fagyos környezet ellen, így mellbimbóim azonnal jéggé fagytak, s szinte lyukat fúrtak a fehér anyagon. Mosollyal az arcomon közelítettem meg a férfit, majd bevásárlókocsimmal az övé mellé parkoltam le.
- Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy meg kell magyaráznom az előbb történteket. - nevetem el magam, amikor végigmérem alakját, arcának vonásait, három napos borostáját, és azokat a zafírként tündöklő szemeit. Ó, micsoda pasi!
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 42
Avataron : Kevin McKidd

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Vas. Május 07, 2017 10:14 pm
 



 

Először a Szürke ötven árnyalata, majd az olyan lehetetlen dolgok, mint a bevásárlás egy illatszerboltban? Nem. Határozottan nem voltam hajlandó a tamponvételt bevállalni. Legyek ettől én az év legrosszabb apája, akkor sem. Inkább a halál. Kis túlzással persze, de igen. Valahogy így.
Sarah anyjától hazafelé tartva folyamatosan a beszélgetésükön dohogok, amit sikerült elcsípjek. Természetesen a volt feleségem szerint is hülye vagyok, elvégre orvos létemre nem kellene zavarjon semmi, ami az egészségüggyel kapcsolatos, akkor sem, ha egy nő egészségével. Szerencséjükre épp nem egy olyan napomon kaptak el, amikor be akartam sétálni ebbe az utcába. Provokáltak, játék volt és én hagytam magam felbosszantani. Nem is annyira az exem viselkedésén, hanem a lányomén. Nem tetszett, hogy partner volt az anyja ilyen irányú dolgaiban. Szemtelennek tartottam tőle és nem állt jól neki. De három nap szinte folyamatos ügyelés után nem voltam olyan állapotban, hogy időt fecséreljek rájuk. Egyetlen, rosszalló nézés volt csak a válaszom és az ígéret, hogy mire Saraht vasárnap hazahozza, addigra lesz otthon elég ennivaló. Nem, mintha hagynám általában éhezni a lányomat, de mindegy.. ebbe az utcába se sétáltam bele.
A bevásárlólista otthon maradt. Általában nem hozom el, megjegyzem és kész, de most olyan szivacsosra fáradt az agyam, hogy minden információt kiszorított magából, ami a venni valókat illette. Éppen ezért itt helyben, az üzlet polcsorai között kellene reprodukáljam. Menne is, hogyha nem kötné le a figyelmemet egy meglehetősen furcsa jelenet a hűtőpultnál.
Nem járok modern performaszokra. Sőt, igazából semmilyenre. A munkán kívül nem sok minden létezik számomra, ami szabadidő címkével illethető lenne, így a színház kimarad. Nem vagyok hát túltöltve furcsaságok figyeléséből, ami azt eredményezi, hogy a hölgy és az édesség romantikus drámája igencsak magára vonja a figyelmemet. Pláne akkor, amikor belép a képbe az erotika is.
Nem tudom eldönteni, hogy visszamenőleg máglyán kéne elégetni a melltartó feltalálóját, vagy kötelezni kéne minden nőt arra, hogy hordjanak. Igazán nehéz ilyen látvány mellett arra koncentrálni, amit a furcsa sütitáncot járó hölgy mond nekem.
- A világért se fogja vissza magát. - nyelem le a megszólalás helyett majdnem belőlem előtörő "ne álljon ellen a kísértésnek" kifejezést. Elég idős vagyok már ahhoz, hogy pontosan tudjam milyen kifejezéseket ne használjak, pláne olyankor, amikor nagyon is megállhatnák a helyüket.
- Kíváncsi volnék rá, hogy mindenért ennyire lelkesedik-e. - kacsintok rá minden szemtelenség nélkül. Nagyon szép, szemrevaló teremtés, tekintetemmel körül is táncolom. Nem zavarón, nem sértőn, de azért annyira nem leplezett módon. Karót nyelt szadistának tartanak a munkahelyemen - is - de ettől még nem fából faragott a teremtő engem sem. Pláne akkor, ha ilyen csinos valaki szólítja meg, s ilyen sokat hozzátesz a csevegéshez a hűtőpult működése is.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Trinity Grey
avatar
Inaktív

Kor : 31
Avataron : Jessica "Stoya" Stoyadinovich

TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
Pént. Május 12, 2017 3:16 pm
 



 

Élveztem a kendőzetlen pillantásokat, hiszen szeretem, amikor egy férfi nem rejti el érdeklődését, amikor annyi önbizalommal áldja meg a Sors, hogy kicsit talán túl is teng benne a magabiztosság. Kicsit kihúztam magam, alig halmaimat próbáltam nagyobbnak feltűntetni, s amíg őt figyelem, akaratlanul is beharapom alsó ajkamat. Figyelem őt, néztem rőtes haját, s igen nagy önuralomról teszek tanúbizonyságot, amikor nem túrok bele pár napos borostájába.
Ápolt, igényes megjelenése van, mégis van benne valami rosszfiús, ami a méhemig hatol és amitől forróság önti el ágyékom. Hatalmasat nyelek, majd felnevetek, s valamiért olthatatlan vágyat érzek arra, hogy festett vörös tincseimmel babráljak. Fejemet lehajtom, szemeim mégis az övébe fúródnak.
- Mindenért lelkesedem, ami élvezetet okoz. Egy vödör fagylalt, egy kellemes masszázs, egy férfi odaadó figyelme... - ujjaimat szűk farmerem zsebeibe süllyesztem, tornacipőbe bújtatott jobb lábam pedig a kocsim egyik kereszttartó rúdjára emeltem. - Nevezzen őrültnek, de az élet apró örömei néha annyira el tudnak varázsolni, hogy magam sem értem a saját reakcióim. Vegyük például ezt a fagylaltot! Másnak talán csak egy vacsora utáni édesség, de nekem egy kellemes kényeztetés, egy pillanatnyi mennyország.
Elnevetem magam. Mellbimbóim még mindig üvegvágóként merednek előre, de már nem a hűtő fagyos csókja miatt keményednek, hanem ettől az édes kis beszélgetéstől, a férfi megnyerő kisugárzásától, azoktól a pillantásoktól, melyekkel szinte levetkőztet és magáévá tesz. Akaratlanul is újra beharapom alsó ajkamat, hiszen elképzelem, ahogyan erős ujjai húsomba marnak, ahogyan ellenállhatatlan akaratának engedelmeskedve teszek meg neki mindent, amit csak óhajt.
- Kétszázhat, öt-negyvenkilenc, huszonhárom, negyvenkettő. Hívjon, s talán megosztom magával a mennyországom. - pedig a fejemben sokkalta szexibbnek és elvarázsolóbbnak tűntek ezek a szavak, de így kimondva őket, csak elpirultam a saját hülyeségemen. El sem hittem, hogy megadtam egy idegennek a telefonszámom és hogy ilyen csöpögős szavakat használtam utána. Mosolyom még mindig arcom dísze volt, de már nem volt olyan őszinte, mint pár pillanattal ezelőtt. Így inkább lábammal meglöktem a bevásárlókocsit és a teljes megsemmisülés elől menekülve eliszkoltam.
- Cecily vagyok... Csak azért mondom, ha tudni szeretné, hogy kit nem fog soha felhívni. - fordultam még vissza, majdnem leverve két sor babkonzervet és még egy kataszrofális balesetet is sikerült elkerülnöm egy fiatal anyukával. Irány haza összeszedni magam és elfelejteni ezt a teljes megsemmisülést. Olyan ciki vagyok!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Sigmund & Trinity
 



 

Vissza az elejére Go down
Sigmund & Trinity
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: