HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Hazel & Gregory lakása)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Vas. Márc. 19, 2017 11:12 pm
 



 




Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne


A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 21, 2017 10:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Hétf. Márc. 20, 2017 10:38 pm
 



 

Haldoklom. De most hót komolyan. Reggel így ébredtem, hogy egyszerűen tudtam és ennek semmi köze az egyébkénti Damoklész kardjához, ami a fejem felett lebeg. Tetőtől-talpig, a zsigereimben, a csontjaimban is, úgyhogy a mai nap nem voltam hajlandó bemászni dolgozni. Meg másra se nagyon.
Csak a nappaliig vánszorogtam ki, a pihe-puha szőrös, nyulas mamuszomban, meg a köntösömben a takarómat is magam után nyúzva és plüss unikornist is. Már majdnem dél van és a tévé bámulásánál tovább nem sikerült jutnom, amikor pedig végképp úgy vagyok vele, hogy kész, nem bírom tovább, rátapadok a telefonomra. Valakinek tudnia kell, hogy baj van és hazajönnie és ápolnia vagy időben megtalálnia a testemet, mielőtt még oszlani kezdene vagy egyéb gusztustalanságba fordulna.
12:23
Tuti, hogy haldoklom, csak gondoltam szólok.
Rányomok a küldésre Liának címezve. Aztán megint pötyögni kezdek, de a hülye autocorrect bekapcsol és beletelik vagy két percbe, mire ki bírom nyomkodni. Hülye telefon.
12:25
Hozzál haza citromot, meg mézet, meg gyógyszert légyszi!
Ez is elküldöm neki, aztán beugrik, hogyha már bevásárlólistát küldök neki, akkor más is kéne, szóval megint nekiállok smst írni.
12:43
Meg wc papír is, meg zsepit és kotont. Tejet is.
Kapcsolgatni kezdek a tévét, de semmi értelmes nincs benne, úgyhogy rövid időn belül megint a telefonom után nyúlok.
12:57
Unatkozom.
13:02
Gyere haza.
13:07
Lázam van, tuti, hogy lázam van.
13:12
37.4 fokos vagyok, az már láz, ugye?! Vattapamacsot is hozni kéne, elhasználtam a tiédet.
Tök jó tapintása van és ha már ott voltak a fürdőszobában – jah, oda kihúztam a belem azért –, akkor gondoltam le is foglalhatnám magam valamivel. De csak addig, amíg be nem villan, hogy más gond is van az eddigieken kívül.
13:43
Éhes vagyok. Mikor jössz haza? Lehet addigra már nem fogok élni. Nincs már hangom sem.
13:56
Te tudtad, hogy mennyiféle emojit lehet küldeni? Most fedeztem fel őket, van hányós is köztük. Én is olyan beteg vagyok.
Meg leginkább rendkívül unatkozós állapotban… és a halálomon. Komolyan érzem a vég kezdetét, már a taknyom és a nyálam is összefolyik. Lövök egy képet a fejemről és elküldöm azt is neki, hogy lássa, mennyire szarul vagyok és szükségem van rá. Mert ki a faszomra számítson az ember, ha nem a lakótársára, amikor épp dögleni készül?! Na ugye, hogy ugye...
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Szer. Márc. 22, 2017 9:30 pm
 



 

Greg & Lia

A halántékomat dörzsölve sétálok vissza a szünetemről. Ritka alkalmak egyike, de közel sem lehetetlen, amikor sem a koffein, sem a nikotin nem képes eléggé felturbózni a szervezetemet, de hát ez van, ha alig alszol éjszaka. Nem tett különösebben jót annak a Chambers nevű nőnek a látogatása a minap, mert egyszerre kattog megállás nélkül az agyam, és támadnak folyamatosan az emlékek. Ilyenkor mindig jobban szeretek éjszakás lenni, de az élet sajnos nem kívánságműsor.
- Ana! – kap el a folyosón az egyik munkatársam, ezzel még azelőtt kirángatva a búskomor fellegekből, mielőtt azok elkendőzhetnék a gondolataimat. – Figyelj, be tudnád vinni Mrs. Harpernek a gyógyszereit? Téged úgyis annyira szeret. Én lennék a soros, de ha fél percen belül nem vagyok a műtőben, Dr. Higgs ki fog nyírni.
- Persze – bólintok értő mosollyal.
- Már kiváltottam mindet, a pult alatt hagytam megőrzésre. Neked odaadják. – Hálásan mosolyogva szorítja meg a karom. – Kösz, Ana!
- Menj csak – intek a fejemmel a műtők irányába. Inkább ez, mint hogy nekem kelljen most komolyan koncentrálnom valamire.
Elindulok a pult felé, valahol félúton érezve meg a telefonom rezgését a zsebemben, de nem törődök vele. Nem tudok semmi olyan halaszthatatlanul fontos dologról, ami ne várhatna délutánig, de amikor a pulthoz érve – érzésem szerint nagyjából egy perc múlva – ismét rezegni kezd az átkozott, kezd gyanússá válni a helyzet. Lehet, hogy az a nő megszerezte a telefonszámomat és innentől kezdve zaklatni fog? Mondjuk inkább ez, mint a hír, hogy itt van Jack...
Elég rápillantanom a kijelzőre, hogy tudjam: a világon minden a legnagyobb a rendben. Arra tippelek, hogy Greg csak unatkozik, mert mondjuk épp nincs mit csinálnia a műhelyben, de az üzeneteit elolvasva az égre emelem a tekintetem. Más sem hiányzott az életemből, mint hogy... Nem, jobban belegondolva pont ez hiányzott. Ha Greg nekiáll előadni a férfinátha fokozott verzióját, esélyt sem fog adni, hogy másra figyeljek.

12:29
Küldjem a mentőket?


Visszasüllyesztem a telefont a zsebembe és a figyelmemet inkább a gyógyszerek átvételére fordítom. Hogy aggódom-e? A legkevésbé sem, Greg esetében inkább az ejtene kétségbe, ha nem jutott volna eszébe megosztani velem, hogy a halálán van.
Derűs mosollyal az arcomon lépek be a 1107-es kórterembe, megzörgetve a pirulákat az apró, műanyag pohárban.
- Hogy vagyunk ma, Esther? Ideje bevenni a gyógyszereit – sétálok az ágy mellé.
- Á, Emiliana! – derül fel az idős asszony arca. – Örülök, hogy újra látom, kedvesem. Én kicsattanok az egészségtől, de a magácska szemei ma különösen furcsán csillognak.
- Rosszul aludtam, semmi ok az aggodalomra. – Nem is akkora füllentés, és legalább a szemeibe sem kell néznem, mert lefoglalom magam azzal, hogy megtöltsem a poharát friss vízzel.
- Hát persze, az én Ernestem is mindig ezt mondogatja.
- Ma is meglátogatta? – kérdezem rezzenéstelen mosollyal, miközben segítek neki felülni és kitámasztom a hátát néhány párnával.
- Minden nap eljön, kedveském – kuncogja. – Már alig várja, hogy csatlakozzam hozzá.
Figyelem, ahogy lassú mozdulatokkal és megfontolt kortyokkal beveszi a gyógyszereit, és fogalmam sincs, boldogságot érzek-e, vagy inkább szomorúságot. Mrs. Harper azért kedvel engem, mert én vagyok az egyetlen, aki még a háta mögött sem néz rá ferde szemmel, amiért váltig állítja, hogy a néhány éve elhunyt férje rendszeresen látogatja a kórházban.
- Csak nem azt tervezi, hogy elhagy minket, Esther? – vonom fel a szemöldököm évődve.
Örömmel tölt el, milyen vidáman és szívből mosolyog, pedig mindketten tudjuk, hogy mi az igazság. Az agytumora műthetetlen volt, és mostanra már többszörösen áttétes.
- Ne aggódjon, magácskán tartom majd a szemem! – fenyeget meg a mutatóujjával.
Nem hiszek különösebben istenben és az ehhez hasonlókban, most mégis azt kívánom, bár átadhatna majd valakinek egy üzenetet ott fent.

Két frontról kezdődik az őrültekháza, egymás után négy mentő fut be, és miközben végezném a dolgomat, a telefonom rezgés szempontjából kezd inkább egy olyan eszközre hasonlítani, amit nem telefonálásra használnak az emberek és semmiképpen nem hordanám a zsebemben. Szeretném azt mondani, hogy ezért még leszámolás lesz otthon, de sajnos tudom, hogy Greg betegsége engem előbb fog a sírba kergetni, mint őt.
A legújabb beteget lenyúlja előlem David, amolyan hálája jeléül, amiért beugrottam helyette Estherhez. Azt hinném, hogy amilyen fejetlenség volt itt egyik pillanatról a másikra fél órával ezelőtt, lesz valami dolgom máshol, de aztán kiderül, hogy nem; az infarktusos beteget stabilizálták, máshol pedig csak útban lennék.
Nagy sóhajjal előveszem a telefonomat és megnézem, mi volt olyan nagyon Greg-féle sürgős. A szemeimet forgatom, de aztán kis híján elnevetem magam kínomban. Ez tényleg szörnyű néhány nap lesz.

13:27
Dolgozom, valakinek fizetnie kell a temetésedet. Mégis mit csináltál annyi vattával?

13:28
Tudod mit, erre inkább ne válaszolj.


A főnővér magához hív, hogy lepapírozzuk az extra műszakot, úgyhogy megint félreteszem az én egyetlen és utánozhatatlan lakótársamat. Ha tudná, hogy ma estig nem megyek haza! Még jó, hogy tudom, van valami kaja a hűtőben. Máskülönben lelkiismeret-furdalásom lenne, de így biztos lehetek benne, hogy csak lusta elmászni odáig.
- Állj! – jelenik meg mellettünk Anna, akitől átvettem a ma délutáni műszakot, éppen amikor a főnővér felcsapja a beosztást. – Változott a terv, mégis szabad vagyok ma délután, Vincent tárgyalását lefújták, szóval el tud menni Bobbyért. – Szólásra nyitom a szám, de rögtön leint. – Annyiszor ugrottál már be helyettem, Em, hogy ezt most nem hagyom. Menj haza és pihenj! Nyúzott vagy.
- De...
- Moore-nál a pont – szegezi rám a tekintetét a főnővér, ezzel egy csapásra lezárva a vitát. – Pihenjen, Winslow, holnap szeretettel várjuk.
- Remek – sóhajtok fel.
Az órámra nézve azt is megállapíthatom, hogy kerek húsz percen belül lejár a műszakom, tehát mindjárt mehetek haza folytatni az ápolónősködést.

14:13
Azt hittem, már meghaltál.

14:14
Ha hánysz, te takarítasz!


Ezúttal szerencsére senki nem vár az öltöző ajtajánál, nyugodtan tudok búcsút inteni a többieknek és az ajtó felé venni az irányt. A Camry ott vár a parkolóban, ahol hagytam; nem egy nagy szám, de nekem pont megteszi.

14:20
Indulok haza. Kell még valami?


És ezt most pont úgy írtam le, mintha nem szelektíven lenne a fejemben a bevásárlólista.

***

Egy kisebb és egy nagyobb zacskóval felszerelkezve baktatok fel az ajtóig. Beügyeskedem a zárba a kulcsot, majd a jól begyakorolt csípő- és lábegyüttessel bejutok a lakásba, és be is zárom magam mögött az ajtót.
- Megjöttem! – kiáltom el magam. – Szóljak a halottasháznak, vagy jöhet a lasagne?
Viszonylag jókedvemben talált a bevásárlás, mert kevés volt az ember, ezért – bár az óvszerről megfeledkeztem – úgy döntöttem, feldobom egy kicsit a beteg napjait. Greget ismerve hamarabb meggyógyítja egy jó kaja, mint a citromos tea és a megfázásra való italok, de ha már ez utóbbiakat nem úszhatja meg, legyen valami finom is a gyomrában.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Szomb. Márc. 25, 2017 10:18 pm
 



 

A plüss unikornisomat simizem mer' megnyugtat jó?!!, amikor csipákol a telóm és úgy rám hozza a frászt – épp már egészen lementem alfába a nyugisimiben –, hogy elhajítom azt a szart a picsába, keresztül a nappalin, majdnem kidobva vele az ablakot. Szerencse, hogy visszapattant róla és nem törte ki, mert nagyon nem volna fasza, ha most még azt is rendbe kéne hozatni, meg új készüléket se szívesen vettem volna.
A mobil után csoszogok, felveszem és cseppet sem kellemes szívroham után kezdek csak el visszapötyörögni.
12:33
Baszki, majdnem kitörtem az ablakot és agyoncsaptam vele valakit. Totál megtörténhetett volna.. Egyelőre még ne, de szólj nekik, hogy legyenek készenlétben a biztonság kedvéért. Amúgy mik is a jelei a szívrohamnak? Azt hiszem kaptam egyet.
Visszaroggyanok a kanapéra és átölelem a szőrös és puha dögömet, még az állam és az orrom is belefúrom. Lenyugtat faszásan és most pont ez kell. A szívem még mindig szúr és teljes egészemben zsibbadok már mindenhol. Biztos, hogy ez a vég. A vég legvége már.
A következő sms-e kérdésére már elkezdem a választ írni, mikor jön a következő és törölhetem ki az egészet, amit már eddig sikerült bebetűznöm. Szájbiggyesztés és szemforgatás keretében, bosszankodva törlöm ki.
13:41
Ha nem akarod tudni, legközelebb ne kérdezd meg. Már majdnem beírtam a teljes sztorit, amikor közölted, hogy nem akarod tudni.
Kis sokkal inkább nagy túlzással adom elő a drámakirályt, érezze csak, hogy mi a helyzet. Leginkább dögvész és halál. Kitört a pestis vagy tudomisénmi, lehet tőlem ebola is, mindegyik halálos kimenetelű. Nem érem már meg a holnapot, ez fix.
14:25
Bármelyik percben megtörténhet.
Höh, nem nyúlik a bugyis fiókodba.
Egy pap. Az utolsó kenet vagy miafaszom miatt. Siess!
Körbevigyorgom a fejem mielőtt elküldöm neki a választ, hadd izguljon, amíg haza nem ér, hogy mit kerestem – amúgy semmit – a bugyis fiókjában. Legalább gyorsabban emelgeti a lábacskáit.
A haldoklást persze egyetlen percre sem hagyom abba – nem mintha volna más választásom vagy ilyesmi – és mikor Lia végre hazaesik, épp csendes és kellemes magányomat töltöm az ágyamban a kezemben saját magammal. Kellett a törődés, nah.

- A maradványaimat itt találod! Már, amit a csótányok meghagytak belőle… Szia! – mászok el a hálómból, ezúttal az unikornisomat bent hagyva – neki is kell a pihenés –, de a szőrös-puha mamuszom azért rajtam van, meg a köntös is.
- Ah, éhen döglök, duplán is, úgyhogy ühüm, jöhet. – felteszem a seggem a konyhapultra és a szatyorban kutakodok, ami általa került a lakásba.
- Mi volt a melóban? – a válaszra azonban nem mondhatni, hogy nagyon várnék, mert ahogy áttúrom a vásárolt cuccokat, valamit nem lelek és rá kell kárdezzek.
- Hol a koton? – úgy nézek rá, mint a kiskölyök, akitől elvették a nyalókáját és nem akarják neki visszaadni a nagyon a játszótéren. Nem hiszem el, hogy pont azt felejtette el. Remélem, hogy a táskájában vagy a zsebében van vagy valami.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Hétf. Júl. 24, 2017 10:43 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Hétf. Aug. 21, 2017 9:48 pm
 



 



Hazel & Gregory


A reggeli megszokott rutinotokat kezdetben semmi sem töri meg, nyugodtan zajlik minden, ahogy eddig mindig. Egyikőtök munkája sem követeli meg, hogy már reggel hét körül benn porosodjatok egy irodában, vagy valami elviselhetetlen főnök pattogjon nektek, hogyha kilenckor még csak a reggeli felett ücsörögtök, bizonyosan megvitatva egymással a szokásos kis dolgaitokat, ahogy az lakótársak között normális. Túlzottan meleg nincsen, mégis fülledt, kissé párás levegő szökik be a nyitott konyhaablakon, ám mindez aligha adna okot aggodalomra.
Nyugodtan fogyasztjátok a napindító ételt, illetőleg kávét, teát, gyümölcslevet, kinek mi szokása. Kintről beszűrődik a már ilyenkor javában felbolydult város moraja, olykor dudaszó harsog, vagy éppen egy-egy indulatos szitokszó mar az érzékenyebb fülekre. Szokásos hétfő reggel.
Greg talán csak valami számára tetszetős dalt szeretett volna bekapcsolni, amikor a rádióhoz nyúlt fél tíz előtt két perccel, és bizonyára minden drámaíró elalélt volna a gyönyörtől, amikor a lesújtó hírek előtti utolsó dal Pharrell Williams Happyje. Tudhatta is szerencsétlen rádiós, hogy hamarosan megszakítják az adását, és mentális bombát dobnak a városra. Ugyan már. A meglehetősen pozitív dal még alapul szolgál némi vidámsághoz, ha már a hétfőket a legtöbben annyira utálják. Ámde amint vége, már felhangzik a gondosan megszerkesztett kis sajtótájékoztató szöveg, értesítve a lakosságot arról, hogy bizony némi időre kénytelenek lesznek a város egy bizonyos elkerített részén belül maradni. Felsorolják az érintett főbb komplexumokat, illetve azon utcákat, ahol a felvont kordon helyet kapott. Nem meglepő talán, hogy mindennek a közepén pont a kórház áll.
Amennyiben Hazel és Gregory kellőképpen tisztában a város felépítésével, bizonyosan hamar rájönnek, hogy a lakásuk sajnálatos módon a kordonon belül van. Ez egy részről pozitív, legalább van hol aludniuk, más részről ellenben aggasztó lehet, elvégre mégsem mehetnek csak úgy oda, ahová akarnak. Ellenben maximum két napról van szó, nem igaz? Mégis mi baj lehet? Vajon megszólal valamelyikükben a vészcsengő, hogy talán jobb lenne hosszabb távra gondolkodni? Van otthon egyáltalán annyi kaja, hogy elég legyen két napra? A hallottak alapján a legokosabb talán az lenne, ha kis sem mozdulnának, elvégre ilyen esetben érdemesebb lehet biztosra menni. Ugyanakkor tiszta sor, hogy nem mindenki képes megülni a fenekén, akkor sem, ha pusztán csak két napról van szó. Elvileg.

a Staff



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Hazel & Gregory lakása)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Hazel & Gregory lakása)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: 
Hazel & Gregory lakása
-
Ugrás: