HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Sava & Brad

Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Sava & Brad
Kedd Május 16, 2017 9:16 pm
 



 

Bradley


Savannah

Los Angeles, valamikor három évvel ezelőtt (2015)


Amitől tartottam, ismét bekövetkezett. Méghozzá olyan bagatell módon... el sem hiszem, hogy ez velem történik, komolyan, ha elmesélném valamelyik műsorban, azt hinnék, csak a show kedvéért találtam ki.
Bárcsak úgy lenne.
A karmolás nyomok viszont nagyon is valóságosan virítanak a hátamon. Félreérthetetlen bizonyítékai a pár nappal ezelőtti, összességében egész vadra sikerült éjszakámnak, a sérülések pedig egy igazi nősténytigris szeretőről árulkodnak. Ezek már az ő szavai. Hiába mondtam, hogy szó sincs ilyesmiről, csak egy egyszerű és nagyszerű ballépés volt, a szónak most már minden lehetséges nemében. Sajnos az újabban-inkább-pólóban-alszom taktika sem vált be, pedig ha közel tíz napig magamon tudtam volna tartani a felsőm, megőrizhettem volna a titkot. De a nők mindig gyanút fognak. Az éjszaka közepén kirakott a saját lakásomból. Megint külön vagyunk. Megint végleg. És mindez néhány műköröm miatt.
A baj csak az, hogy cinikusság és önirónia ide vagy oda, attól még ugyanolyan pocsékul érzem magam. Nem akartam, hogy ez legyen, annyira spontán történt minden... bár most mintha eltökéltebbnek tűnt volna részéről az a fordulj fel, Brad-nek aposztrofált soha többé nem akarlak látni. Talán tényleg nincs is így ennek semmi értelme.
Mindezt a felfordulást egy utazás tette még felejthetetlenebbé. Új munka. Új film. Ezúttal Los Angelesben forgatok, egyelőre úgy tűnik, bizonytalan időre. Ha pedig azt vesszük, hogy néhány napja elméletben is szingli lettem, nem is jön olyan rosszkor az új környezet. A munka majd úgyis beszippant, és ezúttal nem is lesz olyan ismerős a terep. Tánc. Elvileg egy profi táncossal kellene néhány különösen profi jelenetet bevállalni. Nem mondom, hogy falábú vagyok, de ehhez a szinthez, amit itt elvárnak tőlem, még csak nem is konyítok. Ezt az apróságot pedig előlük sem titkoltam el, a válasz: ó, azt majd megoldjuk!
Ennek a Miss Callahan nevű megoldásnak kopogtatok éppen az ajtaján, mára lett kitűzve az első táncpróba időpontja. De a próbákon túl, mint megtudtam, rábízták az egész fizikai felkésztésemet, úgymint edzés, diéta, és tudja még a jó manó, hogy micsoda. Úgy is mondhatjuk, hogy teljes és kizárólagos jogot kapott a McShane-projektre.
Fogalmam sincs, hogy miben kellett volna megjelennem, így momentán a szokásos, farmer-ing kombináció feszül rajtam. A napszemüvegem éppen leveszem, amikor nyílik az ajtó.
- Helló. Bradley McShane – mutatkozom be rutinszerűen, és kezet fogok vele. – Úgy tudom, én leszek az új... öm. Mid is? – mosolyodom el félúton, mikor rájövök, hogy a saját csapdámban hasaltam el. A tanítvány szörnyen gyerekesen hangzik, a feladat felháborítóan steril, a kliens meg mintha a májamat cserélnék.
- Azt az alternatív útmutatást kaptam, hogy ha az első nap után nem szökök meg az első adandó alkalommal, az már jelent valamit. De hogy egész pontosan mit, azt senkitől nem tudtam meg – pillantok rá kérdőn, továbbra is bujkáló mosollyal. Maximalista típus vagyok, de a tánchoz nem értek. És ez most, hogy egyre közelebb kerülünk a tűzhöz, valahogy sokkal jobban motoszkál bennem. Ha kicsit tartok valamitől, akkor szoktam ennyire indirekt módon körbementegetni magam, de mindent megteszek, és egyelőre elég jól, hogy ebből ne látszódjon semmi.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Kedd Május 16, 2017 10:25 pm
 



 

Izgatott voltam. Nem azért, mert azzal fogok dolgozni, akivel, hanem sokkal inkább az előre lépési lehetőség miatt. Ez nagy dolog volt, még számomra is. Egyre fentebb ívelt az a bizonyos csillagom, és meg sem akartam állni a csúcsig. Egy ilyen munka pedig egészen jó kiugrási lehetőség volt, ráadásul szerepet is vállalhattam abban a készülő filmben. Még ha csak addig is, amíg a táncot előadjuk, de hát a jelenet kedvéért bevállaltam. Meg amúgy is bevállaltam volna, ha nem nekem kell felkészíteni a híres-neves színészt, aki elvileg semmit nem konyított tánchoz. Tökéletes szakmai kihívásnak tekintettem, meg persze még mindig a lehetséges dicsőség lebegett a lelki szemeim előtt.
Éppen ezen, és a jövőbeli terveim elmélkedtem ábrándozó mosollyal, amikor a kopogtatás kizökkentett. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ki lehet, így tempósan megindultam a kényelmes otthoni ruhámban, fél kezemmel a vizes tincseimet törölgetve.
- Egy pillanat! – szóltam ki sebtében, míg megtaláltam a kulcsot, aztán már kattant is a zár, én meg farkasszemet nézhettem legújabb kihívásommal. – Öhm, helló! Igen, tudom! – dünnyögtem, elfogadva a felém nyújtott kezet. – Ja, bocs! Savannah Callahan vagyok! – kaptam hirtelen észbe, és már villantottam is rá egy széles, barátságos mosolyt. – Gyere, bújj csak be! – invitáltam beljebb a lakásomba. Jó helyen volt, egész tágasnak is mondható, és én nagyon kedveltem. Ugyan a bérleti díja nem volt éppen tökéletes, de ki tudtam fizetni, és ez a lényeg. Közel volt a munkahelyemhez is, illetve ahhoz a helyhez, ahol általában próbáltam, hiszen a munkám sokszor szólított máshová. A főhadiszállás azonban itt volt pár saroknyira.
- Én csak a legújabb szakmai kihívásomnak hívlak! – vigyorodtam el ezúttal már oldottabban, ahogy rátaláltam a hangomra. Közben sikerült a hajam dörgölését is befejezni, úgyhogy hanyagul félredobtam a törölközőt a kanapé háttámlájára, úgy fordultam csípőre tett kézzel a látogatóm felé. – Ne haragudj, nem számítottam rá, hogy máris beállítasz! Még át kell majd öltöznöm, és remélem, hogy nálad is van valami kényelmesebb holmi… - néztem végig gyanakvóan rajta. A farmer határozottan nem lesz a legalkalmasabb öltözet a próbához.
- Nos, igen! Arra jobb, ha felkészülsz, hogy kemény menet lesz. Igyekszem majd mindent a tőlem telhető legjobban átadni. Igazából arra gondoltam, hogy kicsit gyakorlunk ma, és megmutatom, hogy mire gondoltam. Igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mit várnak, de egy érzelmesebb koreográfiára gondoltam, aztán meglátjuk. Lehet, hogy valami szenvedélyesebbre lesz szükség, vagy pörgősre. Szerintem még a rendező sem döntötte el, hogy pontosan mit akar látni. Elég határozatlannak tűnt, amikor találkoztam vele futólag… - motyogtam elgondolkozva, kicsit bő lére eresztve a magyarázkodást.
- A terem itt van a közelben. Ha megvárod, hogy átöltözzek, már mehetünk is belekezdeni. Ha te is készen állsz rá! – vigyorodtam el ismét. – Vagy előtte akár itt is megmutathatom laptopról… - utaltam itt magára a táncra, hogy nagyjából mire is gondoltam. Persze nem ugyanaz lesz, de hasonló. Most nem akartam teljes mértékben új koreográfiát kiagyalni, mert már az is nagy feladat lesz, hogy neki megtanítsam. Ezzel én magam is tisztában voltam, illetve lehetetlen elvárásaim sem voltak a dologgal kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Csüt. Május 18, 2017 12:55 pm
 



 

Bradley


Savannah

Mikor kinyílik előttem az ajtó, enyhén meglepődöm azon, amit látok. Több szempontból sem pont erre számítottam. Egyrészt láthatóan nem a legjobb időben érkeztem, még készülődik, és talán illetlenség is egy nőt ilyenkor zavarni. Korán jöttem volna? Ám nem pillantok az órámra, hanem inkább kezet fogok vele. A széles barátságos mosolya pedig el is varázsol. Ez a másik, ami váratlanul ér, nem számítottam rá, hogy a kollegina ilyen karakteresen szép vonásokkal rendelkezik. Habár íratlan szabály és általában hangosan ki nem mondott észrevétel, mindenki tudja, hogy a divatmodellek többsége és a legjobb táncosok arcra híresen randák.
- De csak ha nem zavarok nagyon, látom, korán jöttem, megvárhatlak az autóban is, ha úgy kényelmesebb készülődni – áldozok az udvariasságnak, legalább szóban, és az arcomon látszik, hogy komolyan gondolom, ettől függetlenül viszonzom a mosolyát, és mikor beinvitál, beljebb lépek vele. Nem hiszem, hogy élne az ajánlattal, de a lehetősége meg van rá, számomra így kerek a dolog.
Bár ekkor eszembe jut, hogy azt se tudom, mi a program mára.
- Már ha egyáltalán kifelé készülünk. Nem tudom, mit terveztél mára – hordozom végig a pillantásom egyelőre csak felületesen a lakáson, egész pofásnak tűnik. Fogalmam sem volt róla, hogy máris bele akarja-e vetni magát a munkába, annak is a fizikai részébe, vagy első alkalomra valami mást talált ki, de ha tippelnem kellene, első blikkre olyannak tűnik, aki rögtön az elején meg akar izzasztani. Ezek a táncos lányok már csak ilyenek.
- Kihívásnak végül is nem is olyan rossz lenni – mosolyodom el egy árnyalatnyi sunyisággal a hangomban, látom rajta, hogy ő is oldottabban viselkedik, így óvatosan, hangyaléptekkel tapogatni kezdem a határait. Ez már teljesen automatikus nálam, és általában már az elején kiderül, mennyire tudunk majd egymásra hangolódni, ami a közös munka egyik elég fontos komponense. Persze nem kizárólagos, dolgoztam már úgy is, hogy közben ki nem állhattuk egymást a partneremmel, és amint kamera mögé kerültünk, olyan szakadék ette magát közénk, hogy egy dinoszaurusz is szörnyethalna, ha véletlenül beleesik, de állítólag a filmen ez nem látszott. Kellemes attól függetlenül nem volt, és most sem erre törekszem.
- Nem igazán avattak be eddig, hogy mire lenne szükség. Sosem volt még táncpróbám, leszámítva az egyetemi bohóckodásokat, szóval jobb, ha már most beletörődsz: az a kihívás esélyesen nagyobb lesz, mint remélted – állapodik meg végül rajta a tekintetem, a mondandóm pedig ismét tele könnyed, humorba bújtatott mentegetőzéssel, de úgy vélem, ezt jobb a legelején tisztázni. Ki tudja, mit mondtak neki rólam.
- Őszintén remélem, hogy nem balett hacukában próbáltok – dermedek le egy pillanatra, amint beúszik elém a kép arról a borzalmas harisnyás, testhez simulós, végletesen buzis cicanadrágról. Még a hideg is kiráz gondolatban.
- Izgalmasan hangzik – bólintok a sebtében vázolt terveire. – Én azt csinálom, amit mondasz. Eddig ezt az egy instrukciót kaptam – mosolyodok el ismét, az már más kérdés, hogy megbirkózok-e a feladattal, mindenesetre lelkes vagyok, és ez talán látszik is rajtam.
- Szerintem ezt majd te fogod megmondani – nevetem el magam a ha te is készen állsz rá betoldásra. – Az előzetes csekkolással inkább nem élnék, ha nem baj, ne akarj máris megfutamítani.
Amíg eltűnik a szobák rejtekében, én magam a nappaliban foglalom le magam, és szemügyre veszem a képeket, ha vannak, próbálok minél több információt begyűjteni róla az ízlése, a környezete és a tárgyak alapján.
Amint kész van, és kilépünk a lakásból automatikusan az autóm felé veszem az irányt, és kinyitom neki az ajtót.
- Hallgatom a navigálást.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Csüt. Május 18, 2017 4:05 pm
 



 

- Egy kicsit későn kezdtem el készülni, bár igazából azt sem tudtam pontosan, hogy mikorra várjalak… - vallottam be őszintén, de azért elálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Egyáltalán nem zavartattam magam, amiatt sem, hogy néhány holmim szét volt hagyva a lakásban. Végül is, ettől otthon egy otthon, nem? Attól, hogy belakjuk azt, és a magunkénak érezzük. Én pedig jó pár hónapja béreltem már, szóval akinek nem tetszik, annak meg tudtam mutatni, hogy merre van az ajtó. – Egyáltalán nem zavarsz, ülj csak le, ha gondolod! – mutattam a nappaliban lévő kényelmes kanapé felé.
- Kérsz valamit inni? – ajánlottam fel két fordulás között, ahogy újra magamhoz vettem a törülközőt, hogy bevihessem a fürdőszobába száradni. – Igen, el fogunk menni hamarosan. – erősítettem meg a terveimet illetően. – Majd meglátjuk! – mosolyogtam rá szélesen, megállva menet közben. – Egyébként szeretem a kihívásokat, azok mindig jók. Azok visznek előbbre, és formálnak bennünket. – csillogtattam meg a hozzáállásomat a témával kapcsolatban. Jó kedvem volt, mert ma valami új fog kezdődni, és én imádtam, ha tiszta lappal indulhatott útjára valami, amit eddig még sohasem próbáltam.
- Tényleg? – kérdeztem vissza kicsit meglepődve, csípőmmel nekidőlve a fotel karfájának, ölemben szorongatva még mindig a nedves anyagdarabot, amivel korábban a hajamat szárítgattam. – Pedig azt hittem, hogy legalább veled közölték, hogy mire gondoltak. Rendezők… - forgattam rosszallóan a szemeimet. Az én világomban ez a pontatlanság nem fért volna bele, én szigorú szabályok és menetrend szerint éltem, de akkor is élveztem. Pontosnak és precíznek kellett lennem a munkám során, de a környezetem is ehhez szoktatott hozzá az évek alatt. Elvárások tömkelegével kellett mindig szembenéznem, úgyhogy most furcsa volt nekem, hogy a filmes világban ilyen téren ekkora lazaságot megengednek maguknak.
- Semmi baj! Lentről szép győzni, nem? Márpedig táncost fogok faragni belőled. Abban a tévés műsorban is mindig sikerül… - utaltam arra, ahol egy táncos megtanított egy másik hírességet ilyen-olyan táncokra, és versenyeztek a műsorban. – Semmi sem lehetetlen, csak akarni kell, és ha eléggé akarod, akkor menni fog! – én roppant pozitívan álltam hozzá egyelőre, mert nem volt okom másképp tenni. Az majd a mai próba után változhat esetleg, de addig kár lett volna aggódnom emiatt.
- Miért, van vele valami bajod? – kérdeztem vissza először komolyan, aztán elnevettem magam. – Dehogyis, ne aggódj! Közünk sem lesz a baletthoz, bár azt el kell árulnom neked, hogy a balettos férfiak igencsak rátermett lények. – akármennyire nem tűnt férfias hivatásnak az övék. – De egyébként elég lesz egy kényelmes nadrág is. Olyan, ami nem szakad el akkor sem, ha olyan mozdulatokat teszel. A farmer határozottan nem alkalmas erre… - böktem rá a ruházatára sokatmondóan. – Ezt már szeretem! – bólintottam, és most már felálltam a helyemről. Kedveltem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy én mondtam, vagy én akartam.
- Nem lesz semmi baj, de rendben. Csak azért gondoltam, hogy legyen némi elképzelésed, de van még időnk bőven. Majd holnap megnézzük. – szóltam még hátra a vállam felett, mielőtt eltűntem volna először a fürdőszobában, majd a hálómban. Gyorsan öltöztem át, én már eleve tánchoz, de a táskámba begyömöszöltem váltásruhát is, mert azt terveztem, hogy ebédszünetben elmegyünk valahová. – Kész is vagyok! – jelentettem ki alig pár perccel később, nem zavartatva magam a nedves tincseim miatt.
- Ó, nem! Nem kocsival megyünk, hanem sétálunk! – vigyorogtam rá szélesen. – Gyere, erre megyünk! – és már mutattam is az útirányt a stúdió felé. – Azt terveztem, hogy ma megnézem, hogyan mozogsz. Mennyire vagy fitt, mennyire bírod a strapát, és a többi. Aztán tartunk egy ebédszünetet, és a délutánt még kitalálom. Sok munka vár még ránk… - komolyan vettem, nagyon is komolyan. Valószínűleg ezért választottak éppen engem a többi táncossal szemben, habár náluk sem volt gond az elhivatottsággal, igazából pont emiatt volt akkora versengés köztünk. És én most megnyertem ezt a munkát, a nevem szerepelni fog egy film végén.
- Mesélj, Brad! Sűrűn megfordulsz itt az Angyalok városában? – pillantottam rá mosolyogva, a napszemüvegem sötét lencséi mögül. – Egyébként, ha bármi kérdésed van, valami nem tetszik, vagy már nem bírod a strapát, csak szólj! – ajánlottam fel neki egyből. Én minden percet szerettem kihasználni. Most még tudtam ismerkedni, hamarosan már a munkára fogok koncentrálni úgyis.
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Szomb. Május 20, 2017 9:51 pm
 



 

Bradley


Savannah

- Ó, ezek szerint nem a szervezés a legerősebb oldaluk. Nekem azt mondták, nyolcra van jelenésem nálad. Azt hittem, erről az apróságról neked is szóltak – simítom meg az államat. A magánéletben én is követhetetlen vagyok, de a munkában nem szeretem, ha ellinkeskedik a dolgokat. Mást hoznak kellemetlen helyzetbe vele. Momentán engem. – Azért nyugtass meg, hogy ez nem valami íratlan Los Angeles-i szokás. Mindössze két napja vagyok a városban és nem ez az első, ami nem megy gördülékenyen – látszik, hogy nem örülök a ténynek, de azért eszemben sincs nagyon felhúzni magam. Majd megbeszélem velük holnap.
- Kösz és még egyszer bocs – bólintok udvarias mosollyal a felkínált kanapéra. – Amennyiben a hamarosan nem a kifürkészhetetlen női időintervallumok közé tartozik, köszönöm, nem kérek semmit – engedek meg egy kicsit merészebb megjegyzést, de a mosolyom jelzi, hogy csak viccnek szánom, nőknél egyébként tényleg nem lehet tudni, mit rejthet magában egy elmorzsolt mindjárt, rögtön, hamarosan. Ebben már bőven van tapasztalatom.
- Akkor ebben hasonlítunk – ha nem kedvelném a kihívásokat, nagy eséllyel én sem vállaltam volna ezt a melót. De jól is jön most, ha valami extrán lefoglalja a figyelmem, és a szabadidőm nagy részét. Egyelőre lelkes vagyok.
- Már úgy értem, a táncbetétekkel kapcsolatban nem informáltak. De végül is nekem tényleg hiába magyarázták volna, ha egyszer nem értek hozzá. – Azt már megszoktam, hogyan is működik ez az úgynevezett mentor-rendszer, hogy jobban elmélyüljek a szerepben, gyakran kirendelnek mellém valakit, aki az adott szakmán belül elismert személynek számít, és az a feladata, hogy minél rövidebb időn belül minél mélyebben beavasson az adott terület rejtelmeibe, hogy aztán hitelesen el tudjam játszani. – Egyelőre – küldök felé egy sokatmondó mosolyt, ami arról árulkodik, hogy már én is alig várom a közös munkát.
Elnevezem magam, mikor a táncos műsort említi. Na igen, próbálom nem táncos lábú celebnek érezni magam, nagyon igyekszem majd, hogy valamivel jobban menjen majd annál a színvonalnál. Nem vagyok egy tévét nézős alkat, de láttam már pár epizódot belőle, és annyira nem volt árütő az élmény. Én viszont vagyok annyira maximalista, hogy a legjobbat akarom kihozni magamból. És első blikkre a tanár nénim is olyan alkatnak tűnik, aki tisztességesen ki fogja préselni belőlem az ehhez szükséges erőfeszítéseket. De korai még becslésekbe bocsátkozni.
- Ez így igaz. A lélektani support máris csillagos ötös – vigyorgok még mindig, aztán a komoly ábrázata láttán meg is fagy rajtam a mosoly. Ugye nem mondja komolyan, hogy tényleg abban a cuccban kell produkálnom magam? Ám mielőtt menten leizzadnék, elneveti magát, én pedig látható megkönnyebbüléssel kiolvadok, de azért ismét kap egy mosolyt, abból a fajtából, amiről le se tagadhatnám, hogy bosszút forralok. Titokban pedig máris elégedett vagyok, tetszik, hogy van humora a kisasszonynak. Néhány másodpercig azért eltart, míg próbáltam értemezgetni a rátermett lények definíciót.
- Nem a rátermettségükkel vannak problémáim – mutatok rá bujkáló mosollyal, de tovább inkább nem részletezem. – Ez jó hír. Az edzős cuccom bent van a kocsiban – nyugtatom meg, hogy nem farmerban próbálkozom majd a spárgával, aztán hagyom, hadd illanjon el készülődni. A hátraszólásra már nem akarok utána kiáltani, de akkor esik csak le, hogy ez a videó nézés voltaképp kötelező elem lett volna, szóval lehet mégsem kellett volna passzolni. Igazából az az elv vezérelt, hogy inkább tőle lássam majd a gyakorlatban, de ezt most már elég bajos lenne kimagyarázni.
- Hű, ez tényleg gyors volt! – csodálkozok rá, hogy máris elkészült, nem tudnám megmagyarázni, de kifejezetten tetszik, hogy nem szárít hajat.
- Vagy úgy. Ez esetben, egy pillanat – mosolyodok el a korrekción, és visszazárom a kocsiajtót. A cuccom azért szerencsére nem felejtem el kihámozni a hátsó ülésről, szóval az edzős táskámat a vállamra akasztva el is indulok mellette. – Szóval már a séta is a bemelegítés része? Remélem, ettől keményebb teszteket is kitaláltál – cukkolom gonosz mód, és talán egy kis nagyképűség is benne van. Nem gondolnám, hogy ne állnám ki az állóképesség próbát, egész kondiban érzem magam.
- Nem sokszor jártam erre, inkább csak átutazóban, szóval nagyrészt még feltérképezésre vár a város. Már ha marad időm a felkészülés mellett, és te sem sajtolod ki belőlem a szuszt – mosolygok én is a napszemüvegem mögött, az idő mindenesetre adott a városnézéshez. – Ha te lennél az idegenvezetőm, mire mondanád, hogy addig nem mehetek haza, amíg...?
- Úgy lesz – bólintok, de még most sem gondolnám, hogy különösen nehezemre esne majd a tréning. Mindenesetre kíváncsi vagyok. – És te mit csinálsz, amikor nem a színpadon és a próbateremben vagy?
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Hétf. Május 22, 2017 3:48 pm
 



 

- Nekem meg azt mondták, hogy nyolc után… - bosszankodtam azért egy kicsit, még az volt szerencse, hogy egyébként már felkeltem és elkezdte készülődni. Nagyon kellemetlen lett volna, ha éppen kikászálódok az ágyból, és pizsamában nyitok ajtót a leendő munkatársam, a feladatom előtt. Szerintem utána képtelen lett volna komolyan venni, márpedig a közös munka során ez elkerülhetetlen lesz.
- Hát, itt hozzá kell szokni. Imádnak variálni, általában minden a feje tetejére áll egyetlen pillanat alatt, és a szeszélyesség miatt hajlamosak hatvanhatszor megváltoztatni az elképzeléseiket. De ez szerintem a filmes szakmában mindenhol így van. Az én világomban ez a pontatlanság elképzelhetetlen. – vallottam be őszintén. Nálunk a szigor dominált, és ugyan akadtak kényeskedő dívák, de ők általában már megengedhették maguknak ezt a luxust. Én még túl fiatal voltam hozzá, és még csak küzdöttem azért, hogy a csúcsra törhessek. Szerintem egész jó úton jártam, és ez is egy kiugrási lehetőség volt most nekem.
- Rendben, ahogy gondolod! – rántottam meg könnyedén a vállaimat. Ha nem kér semmit, én bizony nem fogom rátukmálni. Azért néhány pillanatig erős volt a kísértés, hogy szándékosan húzzam el az időt, de nem szerettem pocsékolni az értékes perceket, amiket máris eltölthettünk volna együtt is, elkezdve a nagy felkészülést. – Majd meglátjuk, mi sül ki. Mondom, nekem már vannak ötleteim, szerintem remek lesz! – bizakodó voltam, még ha azzal egyelőre nem is voltam tisztában, hogy milyen képességekkel áldotta meg a Teremtő a mozgás terén. Én hittem abban, hogy mindenkit lehet tanítani és képezni, ha ő is akarja. Senki nem volt reménytelen eset, csak maximum több idő kellett a kibontakozáshoz.
A balettos szereléssel kapcsolatban nem bírtam kihagyni, hogy ne hozzam rá legalább pár pillanatra a frászt. Láttam rajta, hogy másodpercekre ugyan, de elhitte, és kis híján el is nevettem magam. Látni kellett volna az arcát, legközelebb talán le kellene videóznom, aztán nem kéne gyakorolnia tovább az őszinte meglepettség arckifejezését.
- Vannak, akiknek ez jön be. – bár az biztos kevés nő volt, én sem vágtam magam hanyatt a harisnyás férfiaktól. Ha normális ruhába bújtak, már más volt a helyzet, de nehéz volt elvonatkoztatni, ha valakit láttál már úgy. Magamban még az átöltözés közepette is ezen mosolyogtam, azt pedig elégedetten nyugtáztam, hogy el lett ismerve a teljesítményem, már ami a gyors elkészülést illeti. – Nem szeretem feleslegesen rabolni mások idejét. Akkor induljunk, és szedd ki a kocsiból a cuccot! Szükség lesz rá! – mosolyogtam, miközben felkaptam a napszemüveget, és megvártam, míg ő is kívül került az ajtón. Gyorsan ráfordítottam a kulcsot a zárra, aztán már meg sem álltam a lépcső aljáig.
- Ó, emiatt igazán nem kell aggódnod, Brad! – sokat sejtetően vigyorogtam rá oldalra. – Fel fogjuk mérni a jelenlegi fizikai állapotodat. Bár nem tervezem, hogy nagyon megerőltető lesz számodra a tánc, de azért oda kell tenned magad. Az oroszlán részét úgyis én fogom csinálni. – nyugtattam meg gyorsan, mert nem láttam értelmét, hogy feleslegesen ráhozzam a frászt már előre. Azzal semmit nem érünk, ha frusztrálja a dolog. – Az előbbi szerintem megoldható, de az utóbbit nem biztos, hogy tudom garantálni. Az étkezésre is oda kell majd figyelni, hogy kipihent és fitt lehess. Strapás lesz, de szerintem kibírható. – biztatásnak szántam igazából, miközben meneteltünk szépen a stúdió felé.
- Hát természetesen a Hollywood feliratot mindenképpen meg kell nézned, és ha szereted költeni a pénzed, akkor a Rodeo Drive! A Walk of fame is kihagyhatatlan. Ebédre pedig elviszlek a kedvenc éttermembe ma. – soroltam először a kliséket, aztán a személyes kedvencemet is hozzáfűztem azért. – Olyan nem nagyon van, bevallom. Próbálom beküzdeni magam a szakmába, és ez az én világomban nem egyszerű. Mindent alárendeltem a táncnak, szóval csak néha mozdulok ki, vagy megyek el néhány társasági eseményre, de legtöbbször korán fekszem, és gyakorolok, amikor csak tudok. Ha nem ezzel foglalkozom, akkor is szeretek elmenni futni, meg ilyen szörnyen unalmas dolgok. – magyaráztam jókedvűen, befordulva a következő sarkon. Már csak egy volt hátra a teremig.
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Pént. Május 26, 2017 1:30 pm
 



 

Bradley


Savannah

- Na de sebaj, készülődj csak, mintha itt se lennék. Ezt meg majd szépen leverem valakin holnap, bízd csak ide – már majdnem kacsintok egyet a végére, de végül inkább csak a mosoly mellett döntök. Úgyis készültem már letolni valakit a sorozatos pontatlanságok miatt, így legalább megvan a tökéletes apropó.
- Nagyon utálhatod a filmeseket – váltok kicsit sunyibb, szélesebb mosolyra, ahogy levonom a természetesen eltúlzott tanulságot, öt perc alatt ez a második alkalom, hogy negatív megjegyzést tesz rájuk, engem abszolút nem zavar, ez szerintem látszik is a mimikámon, és hát amúgy igaza van. A filmes világ tényleg egy káosz, de ilyeneket – hogy hányra is jöjjek pontosan egy hölgy lakására – azért ne rontsanak már el. Vagy tévesszék el sokkal elegánsabban.
- A táncosokról bevallom, nem sokat tudok. Még sosem volt táncos projektem, de ezt igyekszem észben tartani – hangsúlyozom ki somolyogva a pontosságot, sajnos nekem sem mindig erényem, ellenben mindig törekszem rá.
Amíg öltözködik, lehuppanok a kanapéra, és elő is húzom a telefonom, rácsekkolva néhány e-mailre. Közben pedig az jár a fejemben, hogy vajon lereagálja-e valamiképp a női elkészülési időre vonatkozó megjegyzésem, szeretem kóstolgatni az embereket, de ezek szerint ő nem annyira harap rá az ilyesmire. Vagy még csak a kétperces ismeretség okán ilyen vajlelkűen elnéző velem. Valamiért az az érzésem, hogy mihelyst elkezdjük a munkát, ez az észrevétel jelentősen meg fog változni.
- Azért én is bizakodó vagyok – vallom be végül, nehogy úgy értelmezze a mentegetőzéseimet, hogy nincs kedvem a feladathoz, vagy hogy esetleg megfutamodnék előle. – Főleg most, hogy megvolt az első találkozó. Bevallom, azért tartottam tőle, hogy kit is leszek kénytelen tanár néninek szólítani. – De eddig messzemenően elégedett vagyok a választással. Talán ez ír egy piros pontot a szervezőknek előbbi fekete pont mellé.
- Remélem, neked nem. Szeretek a munkatársaim kedvében járni, de ezt lehet, hogy mégse vállalnám be – pedig olykor azért szoktak elborult ötleteim lenni. Különösen, ha hölgyekről van szó. Feldobom a labdát, hátha kiderül belőle egy kis morzsa, azzal kapcsolatban, hogy őt mivel lehet levenni a lábáról.
- Igenis! – vágom rá, akár csak egy katonai forgatáson. A határozottsága nagyon is imponál. De engem nem is nagyon lehet máshogy instruálni, muszáj, hogy komolyan tudjam venni az illetőt, hogy elismerjem a tudását, és hogy ne kapjak tőle két perc alatt agyfaszt és akarjak kiugrani tőle az első nyitott ablakon. Akkor el tudom fogadni tőle az irányítást.  Hogy szimpatikus is vagy sem, az már csak másodlagos kérdés. Nyilván ennek örültem volna a legjobban, és eddig minden sansz meg volt rá, hogy a gyümölcsözőn túl élvezetes is lesz a közös munka.
Vállamon az edzős táskámmal elindulunk a próbaterem irányába, a rám villantott vigyora máris elég beszédes, de épp valami ilyesmit akartam kicsalogatni belőle. De ahogy befejezi a mondatot, támaszt bennem némi aggodalmat.
- No no no, szó sem lehet róla! – tiltakozom azonnal, amikor megemlíti, hogy az oroszlánrészt úgyis ő intézi majd. – Ragaszkodom hozzá, hogy ne bánj velem kesztyűs kézzel, nem egy celeb akarok lenni az említett tévéműsorból, aki viszonylag hihetően eltáncikál majd, hogy becsaphassa vele a kamerákat. Nem eljátszani akarom, hanem megtanulni, amit kell, tényleg komolyan gondoltam, hogy megteszem, amit csak lehet. Vagy profin szeretem csinálni, vagy sehogy. – Azt hiszem, jobb, ha ezt már az elején tudja rólam, hogy aztán így is kezeljen, megelőzve sok-sok félreértést, persze, táncban ő a profi, és ő fogja látni, hogy mennyire leszek – lehetek egyáltalán – képes, de mindenképp tudatni akartam vele, hogy részemről erre készüljön, bármit kér, száz százalékban rajta leszek. Tudom, hogy sok színész arra hajt, hogy minél előbb meglegyen vele egy viszonylag tűrhető eredménnyel, hogy aztán majd azzal takarózzon: hihetőnek hihető, egyébként meg nem a szakterülete, de én nem tartozom közéjük.
- A diétához már hozzászoktam, nemrég forgattuk az A-Team-et. Ott aztán egy fél grammnyi felesleg sem látszódhatott – emlékszem vissza erre az időszakra elég vegyes érzelmekkel. – Tekintve, hogy majdnem fél évig elhúzódott, szenvedtem is rendesen a pizza és fagyihiánytól. Gondolom, ők itt sincsenek a listán – pillantok felé reménykedő mosollyal, de igazából majdhogynem biztosra veszem a választ.
- Ez jól hangzik – csillan fel a szemem a közös ebédre, ez olyan gesztus tőle, amit nagyon is szívesen fogadok. Figyelmesen hallgatom, ahogy magáról mesél, szeretem ezeket az apró plusz információkat begyűjteni. Úgy tűnik, tényleg nagyon komolyan veszi. El is fog a kíváncsiság, hogy vajon milyen lehet élesben, tánc közben látni.
- Ha élvezed, és ha ennyire akarod, egyáltalán nem unalmas. Bárcsak én lennék ennyire elhivatott. – Mert az az érzésem, ő még rajtam is túltesz motiváltságban. – Na és mostanában mivel bűvölöd a közönséget? Ha valamelyik este rám törne az ellenállhatatlan késztetés, hogy meglesselek valahol – és az izomláztól még képes vagyok mozogni –, hová kellene beülnöm?
És végszóra meg is érkezünk, előre engedem, és közben megtudakolom, hol tudok átöltözni, néhány perc múlva pedig már a laza, fehér atlétás, edzőnadrágos Bradley is készen áll, hogy belecsapjunk a lecsóba.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Pént. Május 26, 2017 6:12 pm
 



 

- Azért nem utálom őket, mert szoktak egész jó megbízásokat adni, ráadásul remek kiugrási lehetőséget is biztosítanak, csak túl macerások. Nincsenek olyan jó tapasztalataim velük kapcsolatban, már ami a közös munkát illeti. Magával a munkával viszont nem szokott bajom lenni, a szervezés viszont pocsék. – magyaráztam, megrázva közben a fejemet. Nem voltam én előítéletes, és nem is akartam efféle képet lefesteni magamról. Egyszerűen csak voltak olyan dolgok, amik nem tetszettek velük kapcsolatban.
- Akkor én leszek az első? Ez igazán izgalmasan hangzik akkor, te gondolom még jobban izgulsz miatta, mint én. – vigyorodtam el szélesen, mielőtt eltűntem volna. Határozottan tetszett, hogy valamit én kezdhetek el vele, és hozhatom ki a tőlem telhető legjobbat. Meg persze azt, ami tőle telik, de ez valószínűleg teljesen nyilvánvaló volt. Nem is akartam hát tovább odázni a kezdés pillanatát, úgyhogy gyorsan összekaptam magam, ha már így alakult. Az idő pénz, ahogy mondani szokták.
- Ha nem szólítasz tanár néninek, akkor nem lesz nagy bajunk egymással remélhetőleg. – tettem csípőre szigorúan a kezemet, mint egy igazi tanár néni. – Azért bízom benne, hogy nem okoztam túl nagy csalódást! – szélesedett ki újra a mosolyom. Én is tartottam tőle, hogy milyen lesz ő magánemberként, de eddig úgy ítéltem meg, hogy talán egészen zökkenőmentes lehet majd a közös munka. Persze az is előfordulhat, hogy túl gyorsan vontam le hibás következtetéseket. Fiatal voltam még, és hiába dolgoztam emberekkel általában, mégis előfordult, hogy rosszul ítéltem meg valakit.
- Nem, nekem nem! – nevettem el magam könnyedén. Azért megnéztem volna tütüben, de nem fejtettem ezt most ki neki. Arra nem tértem ki, hogy engem mivel lehetne lekenyerezni, mert még soha senki nem próbálta meg, úgyhogy nem is nagyon tudtam volna mit válaszolni. – Ó, emiatt ne aggódj! – legyintettem egyet könnyedén. – Egyáltalán nem szándékoztam megkímélni téged, de az akrobatikusabb elemeket nyilván én fogom csinálni, látványosabb is lesz így. Egyébként bevallom, az még nekem is az első, hogy én is szerepelni fogok egy jelenetben. – vallottam be őszintén, oldalasan felpillantva rá menet közben.
- Jó, ez jó! Én is pontosan így vagyok ezzel! – bólogattam elégedetten arra, hogy profin szereti csinálni, ha már csinál valamit. Ebben legalább hasonlítottunk, így máris nem aggódtam annyira amiatt, hogy esetleg lustálkodni fog és alig leszek képes munkára fogni. Mondjuk, azért a saját képességeimben bíztam, de persze soha nem lehet ezt tudni. – Jó, azért ennyire keményen nem hiszem, hogy kell majd, csak legyél fitt, és egyél egészségesen. Ennyire megerőltető dologra nem készülök! – nevettem el magam, mert az oké, hogy nekem formában kellett maradnom teljes mértékben, de azért mégsem kell teljesen átalakulnia a szerepe kedvéért.
- Azért néha én is eszek ilyesmit, ha megkívánom… - vallottam be őszintén, cinkosan kacsintva egyet rá. – Másképp nem megy. Nektek másabb a szakma, de nálunk nagyon szórják ki az embereket. Egymás után jönnek a tehetségek, és elég egy kis sérülés ahhoz, hogy máris le legyél cserélve. – vontam meg a vállaimat, mintha nem lenne olyan komoly a téma, pedig tényleg így volt ez. Hatalmas volt a versengés nálunk. – Van egy táncos műsor, amiben szerepelek az egyik színházban, meg koreográfusi munkákat is csinálok. – tettem hozzá, hiszen ez igaz is volt. – De szerintem bőven fogsz eleget látni az elkövetkező hetekben ahhoz, hogy ilyesmire fanyalodj! – kuncogtam, feltolva a szemüvegemet a fejem tetejére.
- Megjöttünk! – jelentettem ki. – Itt menj végig a folyosón, aztán kanyarodj balra, és ott lesznek az öltözők. Pár perc múlva találkozunk a teremben, meg fogod találni! – engedtem útjára, és míg ő ezt intézte, addig én is bevonultam lepakolni. Nem nagyon öltöztem át, egy kényelmes legging volt rajtam, meg zokni, mert mezítláb terveztem ma gyakorolni. Míg vártam rá, addig elkezdtem kicsit melegíteni, meg nyújtani, de amint felbukkant, én fel is néztem, és küldtem egy biztató mosolyt felé. – Gyere, ülj le ide mellém. Megmutatom akkor, hogy mire gondoltam, aztán meglátjuk, hogy végül mit hozunk ki belőle! – döntöttem mégis úgy, hogy azért lássa, mire vállalkozott. Leültem törökülésben a parkettára, és a telefonomon kikerestem egy videót
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Szomb. Május 27, 2017 4:42 pm
 



 

Bradley


Savannah

- És akkor még a spanyol filmesekről nem is beszéltünk... – teszem hozzá mosolyogva, mert hát lehet ezt még fokozni. Dolgoztam már olyan stábban, ahol a kelleténél több spanyol vagy olasz kolléga aktívkodott, ez meg is látszott a projekten. Nem vitatom hát az álláspontját, bizonyára neki is megvannak a saját tapasztalatai.
- Ezek szerint nem ez az első filmes megbízásod – vonom le a tanulságot, és egyben érdeklődés is csendül a hangomban. Mondjuk olyan szempontból abszolút logikus, hogy nem olyat osztanak ki mellém, akinek fogalma sincs a kamerák előtti szerepléstől, ezt akár gondolhattam is volna. Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalatai vannak. Ha most nem árulja el, később úgyis rákérdezek konkrétabban.
- Úgybizony – mosolyodom el én is szélesen az észrevételen. – Abszolút szűz vagyok ezen a területen, szóval ennek a számlájára írd majd, ha sokat bénázok lányos zavaromban.
Mert ilyen biztos, hogy sok lesz. Lelkes vagyok és izgatott, kihívással teli, de valahogy úgy érzem, a tánc egész más terep lesz, mint a színészkedés, amiben már otthonosan mozgok. Noha, annyira azért nem áll távol egymástól a kettő. Mégis, az egyik legfőbb erősségem a rögtönzés, ami itt, a kötött koreográfiák világában, talán nem a legjobb módszer, de még ezzel sem vagyok igazán tisztában.
Vártam a hatást, amit a tanár néni fog kiváltani, de annyira jól játssza a sértődött szigort, hogy el is nevetem magam az alakításon.
- Megpróbálom észben tartani – válaszolom vigyorogva, direkt nem ígérve meg azonnal a soha többét. – Ha azt okoztál volna, hidd el, mostanra egész biztosan tudnád. – Szívesen visszakérdeznék, hogy remélem, belőlem sem ábrándult ki az elmúlt pár percben, hírességekről könnyű prekoncepciókat gyártani, aztán ahhoz mérni őket az első találkozás alkalmával. Sokan bele is esnek ebbe a csapdába, nem mondom, hogy lehetetlen ledönteni az ilyen előítéleteket, de azért meg tudja nehezíti a dolgom. Nála viszont egyelőre nem érzékeltem erre utaló jeleket, és ez elő is csalogatja az őszintébb, játékosabb énem.  Azért próbáltam nem túl sok lenni rögtön az elején.
A heves tiltakozásán megint csak elnevetem magam, egyelőre nagyon tetszik, hogy egyszerre határozott, céltudatos és a jókedvre is vevő, az előbbi két tulajdonság gyakran merevséget hoz magával, ami számomra legalábbis mindig jelentősen csorbít a munka élvezetén. A nevetését viszont öröm hallgatni. Azt kell mondjam, ez a három tulajdonság együttesen igazán szexi.
- Helyes – sandítok vissza rá én is a szemüvegem rejtekéből, bujkáló mosollyal. – Nekem laikusként annyi fogalmam van a táncról, hogy a látványos elemeket főleg a nő csempészi bele a műsorba, általában a nézők szemét ő kápráztatja el, a férfi dolga pedig, hogy megadja hozzá a kellő erőt, támaszt és segítséget. Mennyire járok tévúton?
Lehet, hogy baromság az egész, de nem árt, ha gondolkodásban is terelget egy kicsit, mert abban biztos vagyok, hogy a tánc nem csak előre begyakorolt mozdulatok egymásutánjából áll majd. Legalábbis, az kevés lesz, hogy igazán átütő legyen, amit csinálunk. Át akarom érezni a lényegét, és ebben csakis ő segíthet majd.
Az utolsó mondatára elmosolyodom, lehet, hogy táncban ő a profibb, de a filmekhez én értek jobban. Lehet, hogy az az első neki, hogy szerepel egy ilyen támogatottsággal rendelkező filmben, és ezt kitűnő ugródeszkának használhatja a karrierje szempontjából, de az ő szerepe pont akkor lesz tökéletes, és akkor fog jó kritikákat kapni, ha az enyémről nem elvonzza a figyelmet, afféle megmutatom, mit tudok attitűddel élve, hanem ha észrevétlenül rám irányítja. Nekem az lesz a nehéz, hogy megfeleljek ennek az elvárásnak, neki pedig az, hogyan ne uralja a terepet, és legyen mégis maradandó összhangban, amit csinálunk.
- Baj is lenne, ha nem ez motiválna a legjobban – kacsintok rá végül, most már megengedem magamnak, valami olyasmi bújik meg benne, hogy abszolút partnernek tekinthet benne.
- Ezzel azért megnyugtattál – örülök meg a hallottaknak elég látványosan. – Pedig, ha rád nézek, az az első gondolatom, hogy azt se tudod, mi az a fagyi. – Na jó, nem pont az első, maradjunk annyiban, de tény, hogy csodás alakja van, és remélem, átmegy, hogy ez voltaképp egy bók akart lenni. Amit mond, arra csak bólogatni tudok, igen, arra van némi rálátásom, hogy a táncosoknál nagyobb a nyomás és a terhelés, pont amiatt, amit ő is említ, nagyon durván nehéz elérni azt a fajta népszerűséget és megbecsülést, ahol már viszonylag biztonságban érezheti magát az ember, és még ekkor is, elég egy sérülés, és máris vége mindennek.
- Ebből a szempontból nem irigyellek. De biztos neked is megvan rá az ok, amiért mindezt vállalod, és míg mások szörnyülködnek rajta, te többnyire örömmel teszed – pillantok felé afféle eltaláltam? arckifejezéssel. Látszik rajtam, hogy érdekel, bár azt is érzem, hogy talán annyira nem akar beszélni róla. Nem is kérem, hogy menjünk a mélyére, negyed óra után az azért eléggé korai lenne, épp csak jelezni akartam, hogy értem, miről beszél.
- Lehet, hogy igazad lesz. De nem mondhatod, hogy nem vagyok elég lelkes – nevetek vele én is röviden, bár ő még nem ismeri a munkamódszeremet, ha forgatok, általában szeretem egyedül bóklászva körbejárni a helyszíneket, és a munkatársaimnak is szeretem megismerni azt az oldalát, amit nem abban a kötelező, kész helyzetben látok belőlük, amikor együtt dolgozunk. De ezt egyelőre nem kötöm az orrára.
Ahogy beérünk, a navigációja alapján könnyen megtalálom az öltözőket, majd a próbatermet is, ahol ő már nagyban melegít, én még kicsit elveszetten lépkedek oda hozzá, és letelepedek mellé.
- Na lássuk! – dörzsölöm össze a tenyereimet mosolyogva, azért bevallom, izgatott vagyok, a videó után pedig, ha lehet, még inkább. – Ó, te jó ég! – először nem is tudok mást mondani, még a látottak hatása alatt vagyok, elkerekedett szemekkel. – A választás tökéletes, és igen, kellőképp rám ijesztett – vigyorodok el a végére, és jobb kezemmel megvakarom a tarkóm, mintha enyhén zavarban is lennék.
- De kezdjük is, amíg még nem kezdek rettegni. Gondolom, előbb be kell melegítenem – pillantok rá bujkáló mosollyal, valami instrukciót remélve.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Szer. Május 31, 2017 9:31 pm
 



 

- Velük nincs sok tapasztalatom! – vallottam be mosolyogva. – De akkor ezek után talán nem is bánom annyira… - mosolyom kiszélesedett. – Nem teljesen, máskor is volt már ezzel dolgom, de én még sosem szerepeltem egyetlen jelenetben sem úgy, ahogyan most fogok. – magyaráztam könnyedén. Igazából emiatt nem aggódtam, inkább izgatott voltam a dolog miatt. Még mindig úgy hittem, hogy ez egy hatalmas előre lépési lehetőség számomra, amit hiba lenne kihagynom.
- Nem fogsz bénázni, mert én sem szoktam. Márpedig, ha téged én tanítalak… - csak a vállaimat vontam meg ahelyett, hogy befejeztem volna a mondatot, de egy sokat sejtető mosolyt azért küldtem felé. Arra utaltam, hogy én annyira jó vagyok, hogy abból is táncost faragok, aki még sohasem próbálkozott ezzel a mesterséggel. Ez persze nem volt teljesen igaz, vagy legalábbis én nem voltam teljesen meggyőződve róla, de legalább őt is biztattam vele, meg hitelesen is adtam elő magam.
- Egyáltalán nem jársz azon, én is valami egészen hasonló koreográfiát terveztem magunknak. Én fogom a látványosabb elemeket és mozdulatokat tenni, míg te leszel a támasz, a határozott pont, amibe kapaszkodhat az ember lánya. – vázoltam fel, és szándékomban állt még mindig megmutatni neki, hogy mire is gondoltam egészen pontosan. – Szerintem tetszeni fog, vagy legalábbis remélem. Tetszeleghetsz egy igazi kék szemű herceg szerepében. Maga a megtestesült erő, aki segítő, biztos kezet nyújt a nőnek. – taglaltam tovább. Én a lelki szemeim előtt tisztán láttam a jelenetet, és reméltem, hogy hamarosan majd ő is eljut ugyanerre a pontra.
- Ha teljesen összhangban mozgunk, és elő tudjuk adni, hogy működik köztünk a kémia, egyfajta vonzás, akkor nagyon látványos lesz az egész. – nem tudtam, hogy ezen a téren mennyire vizuális típus, de én nagyon kitartóan próbálkoztam azért elhinteni a kis ötletmorzsáimat, és hamarosan átültetni azokat a gyakorlatba is, amikor már számára is világossá válhat majd minden. – Dehogynem tudom! Sajnos! – nevettem el magam újra a fagyi emlegetésére. – Néha, amikor egy kicsit magam alatt vagyok, esténként ölbe veszem az egész dobozzal, és elkezdem behabzsolni. De ezt ne áruld el senkinek, különben egyből keresnek a helyemre a fegyelmezetlenségem miatt mást! – természetesen csupán viccnek szántam az egészet.
- Persze, hogy meg! – bólogattam jóval oldottabban. – Mindig is erre vágytam, és most, hogy sikerült ide bekerülnöm a legjobbak közé, nem vagyok hajlandó csak úgy kiengedni a kezemből. Majd amikor elérek a csúcsra, amit kitűztem magam elé, és a csillagomon lassan leáldozóban lesz, akkor visszavonulok. Addig azonban úgy érzem, hogy megéri hajtanom. – elég elhivatott voltam, de ezt eddig is láthatta. A mostani megnyilvánulásom pedig talán még inkább ráerősített a rólam kialakult képre. Sosem érdekelt, ha megszállottnak tartottak, mert valahol az is voltam, de másképp tényleg nem ment volna. Nem itt tartanék, ennyire fiatalon, ha nem ilyen beállítottságú lennék a gondolkodás terén.
Amíg arra vártam, hogy átöltözzön, azért számba vettem magamban a gondolataimat vele kapcsolatban. Alapvetően szimpatikusnak találtam, és a hozzáállását is tetszetősnek találtam, akárcsak a kék szemeket, és a megnyerő mosolyt. Bizakodtam azzal kapcsolatban, hogy menni fog-e nekünk a közös munka. Naná, hogy menni fog!
- Na, tetszik? – pillantottam rá oldalasan, bujkáló mosollyal. Őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire sikerült eltalálnom. – Tényleg? – egy kicsit elkerekedtek a szemeim, aztán őszinte mosoly áradt szét az arcomon, méghozzá a szélesebb fajtából. – Ó, de örülök! Egy kicsit azért izgultam, mert ugye nem volt semmi konkrét kikötés, de én ezt olyan jónak ítéltem meg, hogy gondoltam megmutatom. Ha meg nem jó, még lehet variálni, meg alakítani rajta. – magyaráztam gyorsan. – Egyáltalán nem kell megijedned tőle, szerintem nem olyan vészesen nehéz! – paskoltam meg biztatóan a combját.
- Igen, légy szíves! Egy kicsit mozgasd át magad, aztán megnézzük, mennyire érzed a zenét. A zene is ez lesz, de még keresek majd mást, hogy mire hogyan mozogsz. Látnom kell! – tettem hozzá, mert ha mindennél elkapja egyből a ritmust, az határozottan pozitív lesz. – Fuss egy kicsit körbe, mozgasd át a térdeidet, karkörzés, ilyesmi… - nem akartam túlságosan szájbarágósan magyarázni azért. Közben, amíg ő eleget tett a kérésemnek, én addig válogattam a zenék között, és stílusban találtam is egy hasonlót a miénkhez, amit elindítottam és felhangosítottam, mire a melegítés végére ért, és esetleg visszajött.

Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Szomb. Jún. 03, 2017 4:35 pm
 



 

Bradley


Savannah

- Akkor végül is mindkettőnk számára új lesz bizonyos szempontból. Így máris jobban érzem magam – viszonzom én is a mosolyt, nehéz is lenne mellőznöm, még nem kezdem igazán kapizsgálni, de mintha egy az egyben átragasztaná a másikra a jókedvet és a lendületet.  
Én leszek az első filmes partnere. Azért ez nem is olyan rossz cím.
A biztatására először elnevetem magam, nem azért, mert rosszul csinálná, sőt, éppen hogy tetszik a taktika.
- Ha azt mondanád: bízzak magamban, mert tudod, hogy fantasztikus leszek, nem is hinném el. De ha valaki azt mondja: önmagában bízik annyira, hogy egész biztos kisajtolja belőlem az ötcsillagos teljesítményt, az már sokkal hihetőbb. – És ebből adódóan, motiválóbb is, de ezt biztosan látja a tekintetemben. Fiatal kora ellenére már jócskán tapasztalt lehet ez a lány, és kicsit sem naiv, nekem pedig erős a gyanúm, hogy ezek is a foglalkozása számlájára írhatók. Ezen a pályán bizonyára csak így lehet bent maradni. De cseppet sem válik hátrányára ez a két tulajdonság.
- Felcsigáztál – hallgatom mosolyogva, miképp is él a fejében a jelenetünk, és azt kell mondjam, nagyon is tetszik. – Ugye, azt is tudod rólam, hogy szörnyen türelmetlen típus vagyok? – félig-meddig csak ugratom vele, de sajnos több benne az igazság, mint szeretném. – Legszívesebben most azonnal belekezdenék.
Mikor arról beszél, hogy el kell játszanunk, mennyire működik köztünk a kémia, titokban azért abban reménykedem, hogy nem kell majd ezen olyan sokat alakítani. Nagyon is el tudom képzelni, hogy pár nap alatt az ujja köré csavar, és ami engem illet, bizonyára én is rajta leszek az ügyön. Szimpatikus volt, csinos és vicces, ez pedig több mint aminek ellen szoktam tudni állni.
- Szerintem ezzel a részével nem lesz gond – mosolyodtam el újra, talán kissé szemtelenül, de hát, ez csak bók lehet számára. Egyébként a mondatainak hála valóban egyre jobban körvonalazódik a fejemben, hogy miről is lehet szó, és határozottan tetszik.
- Cipzár a számon! – nyugtatom meg vigyorogva, bár azt nem tudom biztonsággal eldönteni, hogy vajon viccel-e vagy tényleg komolyan mondja. Legalábbis az első részét, kirúgni azért biztos nem rúgnák ki egy kis fagyi miatt. Illetve nagyon remélem.
- Az elszántság fontos, néha még fontosabb is, mint a tehetség, az egyetemen elég sok tehetséges embert láttam elkallódni a lustaság, elzüllés vagy épp az érzelmek miatt. Egy ideig úgy gondoltam, hogy kár értük, aztán rájöttem, hogy előbb-utóbb úgyis kipotyogtak volna a szakmából, egyszer-kétszer lehet szerencséd, de nem tolhatja mindig más a szekeredet. Tudnod kell, mi az, ami igazán fontos.
Szóval cseppet sem ítélem el a tudatossága miatt, tisztában vagyok vele, hogy működik ez. Ami engem illet, nekem is bőven meg volt az ára a sikernek. És még mindig nincs teljesen bebiztosítva a karrierem, bár azért már nagyon jó ajánlatokat kapok.
Kicsit még akkor is ez járt a fejemben, amikor elváltunk, és elmentem átöltözni. A videó, amit mutatott viszont minden mást kisöpört a gondolataim közül.
- Nem-nem-nem! Tökéletes lesz – csapok le azonnal, mikor felajánlja, hogy választhatunk mást is, ha nem az igazi. – Első látásra szerelem – pillantok rá oldalra mosolyogva.
- Végül is, első ránézésre neked tényleg több dolgod lesz – bár sejtem, a látvány azért táncnál mindig csalóka, ha elbénáznám az emeléseket, akkor ő sem mutatna olyan szépen a kezeim között. Abban pedig mostanra egészen biztos vagyok, hogy nagyon is tetszik a motiváló-eszközkészlete, nem tudok észrevétlenül elmenni amellett a kis bátorító paskolgatás mellett, még ha számára nem is volt jelentősége. Elvégre táncos, bizonyára nem okoznak neki gondot az érintések.
- Az egyetemen én voltam a retró zenék koronázatlan királya – mind énekben, mind táncban, most már ezt is be merem vallani, de én is nevetve mesélem, ahogy visszagondolok azokra az évekre Chantallal, még mindig nonstop vigyorognom kell. – Viszont a salsa baromira nem megy, azt mondták, túlságosan kötött hozzá a csípőm és nem vagyok elég laza.
Nem gondolom, hogy ide éppen salsa-tudás szükségeltetne, de talán nem árt, ha megismerkedik a táncos önéletrajzommal, úgy könnyebb lesz dolgozni rajtam. Bár az sem kizárt, hogy elkezdek mozogni valamire, és két másodperc alatt ő maga is rájön mindenre.
Közben persze nagyban bemelegítek, mintha csak edzésre készülnék, nagyjából végzek is vele mire elindítja a zenét, kíváncsian lépkedek vissza hozzá, hogy most akkor vajon mi is lesz a következő lépés, mutatja, hogy mit kell csinálnom, avagy sem? De aztán úgy döntök, hogy nem várom meg az instrukciót, hanem amikor hátrafordul, váratlanul odalépek hozzá, és egyik kezem már a derekán is, a másikkal pedig az övét várva már ki is mozdítom a helyéről, és a zene ütemére táncba hívom, afféle meglátjuk, mi lesz belőle ambíciókkal. Az arcomon halvány mosoly játszik, a táncnak tiszteletet adó határozottság mellett, amitől egy kicsit több lesz az egész egyszerű bolondozásnál. Nem mutatom annyira, de megpróbálom komolyan venni, és részben hozzá igazodva, részben a saját tudásomat előhívva mozogni.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Kedd Jún. 06, 2017 1:58 am
 



 

- Valóban? – kérdeztem vissza nevetve. – Örülök akkor, hogy mind a ketten elsők leszünk egymás számára. – viccelődtem jókedvűen, mert hát miért is fogtam volna vissza magam? Jó előérzetem volt, ez egy jó nap lesz, és remek közös munka. Én legalábbis így álltam hozzá, és ha már így volt, akkor szerintem a fele utat meg is tettük. Innentől kezdve Bradleyn múlt, hogyan fogja csinálni a saját dolgát. Az nem volt kérdés számomra, hogy részemről apait-anyait bele fogok adni.
- Amúgy sem látom értelmét annak, hogy csak azért hazudjak neked, mert te vagy a főszereplő. Itt sok sztár van a városban, úgyhogy… - cukkoltam kicsit azzal, hogy nem is olyan különleges ő, mint esetleg máshol. – Téged még nem ismerlek, így nem tudhatom, hogy valóban fantasztikus lennél-e, de magamat ismerem, és tudom, hogy mire vagyok képes. – vagy legalábbis azt, hogy mire szeretnék képes lenni. Ha az elhatározás megvan, onnantól sima ügy lesz. Amúgy is sokat vártak el tőlünk, így aztán én sem adtam alább saját magammal szemben. Az a túlzott maximalizmus fog egyszer a sírba tenni, ez biztos.
- Ne aggódj, mindennek el fog jönni az ideje! – nyugtatgattam sokat sejtető mosollyal. Egyszer majd talán azt fogja kívánni, hogy bárcsak ne lett volna így, de akkor már mindegy lesz. El fogjuk kezdeni a közös munkát már ma, és az elkövetkező hetekben annyit fogunk dolgozni, amennyit csak bírunk. Az én tervem ez volt, az övé meg nem számított. Most én diktáltam, de ezt ugyebár meg is beszéltük már. – Majd meglátjuk! – kontráztam rá, mert nem akartam adni alá a lovat, vagy azt, hogy elbízza magát. Talán tényleg nem lesz gond azzal a kémiával, de ezt jobb, ha csak magamban erősítem meg, ő pedig megmarad szépen két lábbal a földön. Nem akartam egy lenni azok közül, akik egyből hátast dobnak azért, mert ő rájuk nézett. Ugyan már!
- Igen, az lehet. Viszont tehetség nélkül semmit sem ér az elszántság, legalábbis az én kis világomban. Attól még, hogy valaki nagyon akarja, és órákat tölt gyakorlással, még nem fog menni, ha nincs tehetsége hozzá. Lehet kitartó, lehet, hogy sokkal jobb lesz, mint azt magából kinézné, de egy olyannal szemben, akinek isten adta tehetsége van és zsigerből jön minden mozdulata, esélye sincs. Akkor sem, ha ez a tehetség egy lusta dög. – mosolyogtam szélesen a végére. Ez persze rám nem volt jellemző, mert tőlem nagyon távol állt a lustaság. – Pontosan így van! – egyetértően bólogattam továbbra is, mert én sem mondhattam volna szebben.
- Hú, akkor jó! – szusszantam megkönnyebbülve. Az egy dolog, hogy nekem tetszett a saját elképzelésem, de azért nem ártott, ha ő is áldását adja rá, szóval némi izgalom még így is volt bennem. Pedig elég biztos voltam ám a dolgomban. – Igen, de ne aggódj, azért neked sem lesz olyan könnyű. Ez is meg fog terhelni, mivel nem vagy hozzászokva. – nyugtattam meg gyorsan azt illetően, hogy azért ne aggódjon amiatt, hogy neki nem lesz dolga. Bizony, hogy lesz.
- A retro nem igazán az én műfajom, és amennyire tudom, ez a jelenetbe sem illene most bele. De vannak remek szórakozóhelyek a belvárosban, majd bemutathatod a tudásodat, disco király! – kuncogtam az orrom alatt jókedvűen, ahogy elképzeltem őt a ’70-es évek divatja szerint felöltözve. – Majd meglátjuk. Ha lesz időnk, megtanítalak rá, vagy legalábbis megnézem, mennyire vagy reménytelen eset. – ajánlottam fel készségesen, nehogy már efféle hiányosságokkal kelljen szembe néznie. Még mindig a fejemet ráztam vigyorogva, amikor befejezte a bemelegítést, én meg elindítottam végre a zenét.
- Ó! – csúszott ki a számon, amikor kis híján beleütköztem. Persze szinte egyből felvettem a lépést, ujjaim könnyedén csúsztak a szorításába, testem kecsesen simult hozzá, mégsem olyan tolakodóan, mintha el akarnám csábítani. – Igazából pontosan erre akartalak kérni! – vallottam be, ahogy hagytam, hogy vezessen. – Meg akartam nézni, hogy ha csak berakok egy számot, mennyire érzed a ritmusát. Úgy látom, nem lesz itt gond! – állapítottam meg elégedetten, kicsit talán meg is könnyebbülve. – Vezess körbe a téren. Hagyom, hogy te legyél a nagy és erős férfi, én meg a törékeny és irányítható nő. Járd körbe a helyet, ami a rendelkezésedre áll, és ne ess ki a ritmusból. – adtam a további instrukciókat, nem akadva fenn a közelségén. Megszoktam már, ez az igazság. Eredetileg egyébként nem akartam végig táncolni az egész számot, de miért is ne?
- Ha váltok, próbáld majd felvenni annak a számnak is a ritmusát. Nem baj, ha nem megy egyből, csak látni akarom, hogy megy! – küldtem felé biztató mosolyt, és amikor majdnem vége lett az előzőnek, a nadrágom derekához rejtett kis távirányítóval átvittem a következőre.
Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Pént. Jún. 30, 2017 11:13 pm
 



 

Bradley


Savannah

- Ebben azért, valljuk be, volt némi pikantéria – jegyzem meg széles mosollyal, kis híján én is elnevetve magam, de így hatásosabb, szeretném látni, ahogy elpirul, már most tudom, hogy imádni fogom zavarva hozni. Csak meg kell találni a kellő fogásokat.
De úgy látszik, őt sem kell félteni. A cukkolása célba talál. Legalábbis nagyon is jó helyen tapogat. Szándékosan húz, látom a szemeiben, és a mosolyából is érezhető. Különösen tetszik, hogy mellette őszinte is, ami engem illet, ez a két erény nagyon is jól tud motiválni. Máris ráérzett volna?
- Úgyhogy kénytelen leszek mindenkit túlszárnyalni – fejezem be helyette a félbehagyott mondatot bujkáló mosollyal. A színészet jól megy, a táncban azonban koránt sem vagyok fantasztikus. Viszont a segítségével az leszek. Efelől nincs semmi kétségem. Ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy ezt ki merjem jelenteni. Elég gyors emberismerőnek számítok.
- Én pedig mindkettőnk számára rejtély vagyok, de ebben rejlik az igazi kihívás. A könnyű siker, nem is siker, nem igaz? – Kicsit mintha kezdenék átsorolni izgulásból magabiztosságba, de ő hozza ki belőlem.
- Úgy legyen – válaszolok a sejtelmes mosolyra sejtelmes mosollyal. És bevallom, kicsit tovább is gondolom ezt a mondatot, mint amire ő valószínűsíthetően érti. Egészen felkeltette az érdeklődésemet, ami a jelenetünk kapcsán igazából nem is jön rosszul. Kell, hogy működjön a kémia, különben sosem tudjuk belecsempészni azt a bizonyos pluszt, ami a profizmus mögött életet lehel a produkcióba. Én legalábbis így gondolom, de lehet, hogy ez csak egy színészi berögződés. Egy alkalmas pillanatban – vagyis a lehető legalkalmatlanabban –, őt is meginterjúvolom majd ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Érdekel, hogy egy ennyire maximalista táncos erről hogyan vélekedik. De nem most. Az a majd meglátjuk egyelőre bőven elég.
- Persze, a tehetséggel nem veheti fel a versenyt a szorgalom – bólogatok helyeslően. – De ez csak a jéghegy csúcsára vonatkozik. Istenadta tehetségből nagyon kevés van. Sokkal kevesebb, mint amennyi sztár jelenleg lézeng a színpadokon. – Ez talán erős kritika, de valahogy akkor is így gondolom.
- Szeretem azt a megközelítést, hogy aki jó valamiben, kellő szorgalommal és kitartással, és valamennyi tehetséggel, elismerem, bármikor nagyon jóvá válhat. De igazán profivá sosem.
Szerintem ez valami hasonló lehet az ő világképéhez. Egyedül az utolsó mondatával nem rétek egyet, de ezt inkább most nem hozom fel. Nem egy tehetséget láttam sajnos elkallódni a saját lustasága, nemtörődömsége miatt. Belőlük már sosem lesz igazán az, ami lehetett volna. De isten ments, hogy letörjem a lelkesedését. Kifejezetten tetszik a hozzáállása, pontosan látom benne azokat a vonásokat, amikkel én is rendelkeztem pár évvel ezelőtt. Szörnyű, hogy néhány év is milyen sokat számít a mi szakmánkon belül. De mielőtt még kezdeném magam túl öregnek érezni, inkább ellövöm a gondolatot.
A videó szerintem teli találat, és ennek hangot is adok.
- Ebben biztos vagyok. – Sokféleképpen tudnám jellemezni az előttem álló feladatot, csak úgy nem, hogy könnyű lesz. Örömmel hallom, hogy eljönne velem szórakozni is, ez az én terveim között is szerepelt, de afelől már kétségeim voltak, hogy mennyire könnyen adná be a derekát egy ilyen invitálásra. – Élni fogok az alkalommal – vigyorodok el. – Meg fogsz lepődni. – Mintha kezdene előbújni a közvetlenebb oldala.
A klip meg is tette a hatását, teljesen ráhangolódtam a feladatra, annyira hogy meg sem várom a konkrét instrukciót, látszik, hogy profi, nagyon könnyen idomul hozzám, bár nem is számítottam másra. A megjegyzéseire elégedetten mosolygok.
- Igenis, mademoiselle. Koncentráljon, nehogy elrontsa a debütálásomat – cukkolom szemtelenül, bár ez jobbára inkább arra vonatkozik, hogy ha valamit elcsesszintenék, mentse meg a helyzetet.
- O-ó, erről nem volt szó. – Meglepődöm, de jobban aggódnék, ha valami gyors ritmusúra váltott volna, kell néhány másodperc, mire átváltok, reakcióidőre azért majd még gyúrni kell, de lassúzásban egész edzett vagyok. Egy kicsit közelebb vonom magamhoz, nem tolakodóan, de nem is bizonytalanul, inkább óvatosan, mint mikor egy filmben az a jelenet következik, hogy elszőször kerülsz a vágyott nő közelébe, és a világ arra az öt perces táncra szűkül össze. Nincsenek szavak, sem felesleges érintések, csak amit a mozdulatok során át tudtok adni. Ahogy újra mozogni kezdek, megkeresem a tekintetét, kíváncsi vagyok, mit látok a szemében tánc közben. Van-e valami különbség a beszélgetős mindennapokhoz képest, vagy rutinból csinálja?
- A tanárnő is kap egy feladatot, nehogy unatkozni kezdjen - a hangom automatikusan lehalkítom, és halványan elmosolyodom. - Helyezd jelenetbe a dalt. Vagy ha ez túl nehéz, keress hozzá képzettársításokat. Ami csak eszedbe jut.
Ekkor érkezik meg a zongorabetét, én pedig hitetlenkedve elnevetem magam, persze, hogy váratlanul ért, kiestem, de csak egyetlen másodperc-töredékre.
- Jesszus, ez alattomos volt! - préselem össze az ajkaim egy rosszalló pillantást próbálva produkálni, de csak mosolyogni tudok közben. Nagyon élvezem az egészet, és ez biztos, hogy átsugárzik rajtam.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
Vas. Szept. 03, 2017 8:21 pm
 



 

- Vagy legalábbis megpróbálhatod! – mosolyogtam rá szélesen arra vonatkozóan, hogy túl kell szárnyalnia mindenkit. Én ezt ugyan nem állítottam, de megcáfolni sem szerettem volna. Ráadásul, ez a cukkolás és oda-vissza adogatás kedvemre való volt, mert addig is oldódott a feszültség, és a kezdeti ismerkedés fázisán is hamarabb túllendülhettünk. Én a magam részéről sokkal jobban tudtam úgy együtt dolgozni valakivel, hogy kicsit jobban megismertük egymást. Persze az sem okozott volna gondot, ha távolságtartóan és felsőbbrendűen viselkedik velem, de egészen biztos, hogy akkor csak irritált volna, és minél előbb le akarnám tudni a közös munkát. Az pedig senkinek nem tenne jót.
- Én is ezt vallom, bár vannak kivételes tehetségek, akik könnyedén boldogulnak. – nekem is természetes érzékem volt a tánchoz, de befutni már korántsem volt olyan könnyű. És még mindig nem voltam ott, ahol lenni szerettem volna, csupán jó úton haladtam afelé, hogy elérjem a céljaimat. Ez pedig határozottan nem volt könnyű sikernek nevezhető, véres verítékkel jutottam el a jelenlegi helyzetemhez is, és még ki tudja, hogy mi várt rám a jövőben.
- Úgy látom, ugyanúgy gondolkodunk ebben a kérdésben. – nyugtáztam elégedetten. – Az a legrosszabb, amikor valaki sokkal tehetségesebbnek hiszi magát, mint amilyen valójában, és sztárnak nevezi magát, holott a nagyoknak még csak a sarkáig sem érhet fel. Ezek a legnagyobb ficsúrok! – háborogtam egy kicsit, mert nem egy ilyen esettel találkoztam már. Általában a hajamat téptem volna tőlük legszívesebben, de sokszor nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.
- Hát, akkor lepj meg! – biztattam lelkesen, kíváncsi lettem volna rá azért, hogy mennyire képes rá. A közös szórakozás egyébként úgy gondoltam, hogy majd kicsit összekovácsol minket, és a következő napokban még könnyebben értünk majd szót egymással. Nekem legalábbis ez szerepelt a terveim között. Minél jobban kijövünk, annál gördülékenyebb lesz a munka is. Bár elég hamar rá kellett jönnöm, hogy talán erre sem lenne szükség feltétlenül. Egész jól elboldogultunk egyből, és ezt határozottan pozitív előjelnek tekintettem.
- Nem baj! Látni akarom az improvizálásod! – mosolyodtam el szélesen. Éppen ez volt a célom, hogy ne számítson rá, és látni akartam, hogyan menti meg a saját helyzetét. Ugyan nem egyből, de elég hamar feltalálta magát, amivel nem kis elégedettséget okozott nekem. Bár szórakoztatott volna, ha ennél lassabban sikerül, de kinevetni semmiképpen sem akartam. Azért jól vette a kezdeti akadályokat is, pedig épp csak most csöppent bele a világomba.
A tekintetemből egyébként koncentrálást olvashatott ki. Figyeltem őt, figyeltem a zenét, és természetesen a saját mozdulataimat is, még ha azok természetesen jöttek is. Igyekeztem mindent kézben tartani, mégis úgy csinálni, hogy gyakorlatilag ő irányítson bennünket.
- Ácsi! Itt most én osztom a feladatokat! – szűkültek össze egy pillanatra a szemeim, de azért kíváncsian vártam, hogy mivel szeretne előhozakodni. Ám alighogy elmondta, én már váltottam is a következő számra. Nem bírtam ki, jót nevettem a reakcióján. – Még mindig szeretnéd, ha jeleneteken gondolkoznék? – vigyorogtam szélesen, közben kibontakoztam a karjaiból, és újabb számra váltottam. Hazudtam, voltak itt retro számok, és nem is voltam rest előkeresni az egyiket. – Na, mutasd mit tudsz! – csaptam össze a kezeimet, automatikusan mozogva a zene ritmusára. – Nagy volt a szád az előbb még, hát akkor lássuk! – kuncogtam jókedvűen. Nagyon kedveltem Bryan hangszínét, és ez a szám is mindig fel tudott vidítani.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Sava & Brad
 



 

Vissza az elejére Go down
Sava & Brad
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: