HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nath lakása

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nath lakása
Szomb. Május 20, 2017 11:01 pm
 



 









Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Szomb. Május 20, 2017 11:55 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



A tomboltam, igen finom kifejezés. Pusztítottam, mint egy hurrikán, vagy mint egy fúria, akit ezeréves álmából ébresztett fel valami félkegyelmű idióta. És hogy ki volt ez a félkegyelmű idióta? Nem más, mint az én imádott és szeretett Lars bátyám, akit jelenleg egyetlen mokkáskanálnyi vízben is képes lettem volna megfojtani. Sosem arra neveltek, hogy tomboljak és törjek zúzzak, de most határozottan kedvem lett volna valamit -vagy inkább valakit- a falhoz vágni, teljes erőmből.
- Hogy mit csináltál?! - üvöltöttem, hogy úgy éreztem, ha ezzel a hangerővel fojtatom ezt a beszélgetést, egészen biztosan berekedek majd, de ez éppen egy cseppet sem tudott érdekelni. Lars természetesen csak hebegett habogott össze vissza, amíg én fel alá járkáltam és döbbenten, illetve szégyenkezve hallgattam, hogy Nath azért késett el két napja oly csúfosan a közös ebédünkről, mert a bátyám egyszerűen túszul ejtette az irodájában. Várjon csak a recepciós is, nem teszi majd zsebre, amit tőlem kap, az is biztos.
Igen borús hangulatban mentem el aludni, azzal a végszóval, hogy egy darabig nem áll szándékomban szóba állni Larssal. És ahogy másnap felkeltem, elhatároztam, hogy bocsánatkéréssel tartozom Nathnek a lökött testvérem miatt. Felkeltem hát és leszaladtam a boltba, hogy vásároljak néhány dolgot, az egyik kedvenc süteményemhez, ami eddig mindenkinek ízlett, aki csak kóstolta. A boltból a lakásba felérve gyorsan kötöttem egy kötényt magam elé és hozzáláttam a piskóta elkészítéséhez. Aztán rájöttem, hogy nem illene csak úgy betoppannom hozzá, írtam hát egy üzenetet Nathnek, hogy ráér e esetleg egy fél óra múlva.
Majd amíg a piskótám a sütőben töltötte idejét, hozzáláttam a tejszínes gesztenye krém elkészítéséhez. A rádióból halk zene szólt és én élveztem a magányt, mivel kivételesen mindkét testvérem dolgozott, így egyedül voltam otthon. Nem sokkal azután hogy a tortát összeállítottam és a hűtőbe tettem meg is érkezett a válasz egy címmel karöltve. Boldog mosoly kúszott az arcomra, így gyorsan átöltöztem. Mindössze egy farmert és egy vékony pántos pólót vettem a bőrdzsekim alá, mivel elég jó idő volt odakint. Végül magamhoz vettem a tortát egy hűtődobozba csomagolva és nem sokkal később már egy szép sötétbarnára festett ajtó előtt álltam halkan kopogva, hogyha esetleg a kis Lisa aludna ne ébresszem fel.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Május 23, 2017 11:45 am
 



 

A hétvége mondhatni az az idő, aminek az elsőtől az utolsó percéig a lányomé vagyok. Tudom, a legtöbb ügynök számára nincs szünet, nekem is be kell kapcsolva legyen a telefonom, de amíg nem hívnak, addig enyém az idő. És Lisáé, aki minden erőfeszítésem ellenére is kissé bezárkózott kislány és nem tudom őt hibáztatni érte. Még alig másfél éves és már túl van egy költözésen, a második bölcsödébe jár, vagy a negyedik dadust fogyasztja, egészében az egyetlen állandó pont az életében én vagyok és a cuccai. Talán ezért is lehet, hogy ilyenkor szinte már hajnali hattól fenn van és valamelyik plüss figurával a kezében átszökik az én ágyamba. És garantáltan le sem száll rólam egész nap, bár nem a ragadósság szó szoros értelmében teszi. Eljátszik magában vagy velem, de folyamatosan úgy fordul, hogy lásson engem vagy nekem dőljön, szóval ösztönösen tudnia kell, hogy ott vagyok. A hétvége fogalmát persze még nem érti, így a hétfőn utána rendszeresen húzósak, mert aznap már nem vele vagyok, hanem kiteszem őt a bölcsödében. Kissé zavaros, de jobban nem tudom megoldani és nyilván valóan annyira nem eshet neki rosszul a dolog, mert azokon az elválásokon kívül szinte csak akkor sír, amikor újabb fog miatt fáj az ínye és olyankor is inkább csak nyűgös kicsit. Röviden, minden tiszteletem azoké a nőké, akik képesek huszonnégy órás műszakokat lenyomni egy olyan baba mellett, aki egy-két óránként ébred, sír és lerí róla, hogy nagyon fáj neki a dolog. Ehhez képest Lisa úgy néz ki, mint aki nyugtatókon él, minimális nyűgösséggel...
A mobilom pittyogása hétvégén sok jót nem jelent a számomra, már szinte szenvedő arccal nyitom meg az üzenetet, és könnyedebb leszek látványosan, amikor kiderül, hogy Heidi írt rám. A sütemény felajánlásra azért felvonom a szemöldökömet, de ha annyira hozni akar, akkor én nem fogom megakadályozni benne. Visszaírom a címemet és hogy várom, majd még annyit azért oda biggyesztek az sms végére, hogy hívjon, ha nem talál ide, kissé rejtett ez a hely. Jól van, amikor kiderült, hogy Seattle-be jövök, akkor azonnal kerestem lakást megfizethető áron és nem érdekelt, hogy a létesítmény esetleg problémásan megközelíthető azok számára, akik nem ismerősek a környéken. A mérete volt a feltétel, a közelsége a főutakhoz és persze az előre bútorozás, mert egyedül a gyerek szobánál voltam hajlandó áthozni a korábbi cuccokat. Én már régen leszoktam róla, hogy tárgyakhoz ragaszkodjam...
Mire meghallom a szolid kopogást az ajtón, Lisa eljut addig, hogy a plüss figurákból valóságos labirintust építsen fel a kanapé és a konyha körül, nekem pedig nagyon oda kell figyelnem a lépéseimre, ha nem akarom valamelyik jobb sorsra érdekelt kisállatot kibelezni vagy felsérteni a talpamat egy műanyag darabbal. Azt már a fiamnál is megtanultam, hogy a gyerek mellett a lego a legrosszabb barát és a legjobb betörő fogó eszköz a közelben. Az új, hogy a pihe-puha kinézetű állatfigurák is harapnak. Mindegy, mert sikeresen elkerülöm őket és már nyitom is az ajtót Heidi előtt.
- Szia! Gyere be és ne törődj a rendetlenséggel! - fogadom őt az ajtóban, majd félre is állok, hogy be tudjon lépni, sőt, fél kézzel még időben elkapom a lányomat is, aki a korához képest nem várt fürgeséggel próbál meg kijutni az ajtón annak tudatában, hogy sétálni megyünk. Szerencsére a megfékezésében már van rutinom, kissé le kell guggolnom, hogy elérjem őt, de mire Heidi lerakja a kabátját az ajtó csukva lesz és ő már a nyakamba kapaszkodva figyeli a tálat. - A hétvége Lisa birodalma, ilyenkor hagyom neki, hogy azt játszon, amit csak akar - teszem hozzá magyarázatként, hogy miért van egy sárga takaró az étkezőasztalra pakolva és lóg le a semmibe, mellé pedig nagyjából három méterenként valami kisállat is jár erre. Amíg nem a tűzhellyel akar megismerkedni, lelke rajta. - A konyhapultra nyugodtan pakolj le, ha odajutsz, vagy egy pillanat és átveszem tőled - jegyzem meg, miközben egy kicsit magasabbra emelem a lányomat, a karomat kinyújtva magam felett és repülő módban leszáll hason a hatalmas plüss elefántra, amelyet az ágya mellől cibált ki nem is olyan régen...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Május 23, 2017 9:31 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



Nagyon reménykedtem benne hogy a kicsi Lisa még nem alszik, illetve hogy ha már ebédeltek, azért még maradt egy kis hely a tortának amit készítettem. Ez mellett pedig azt is reméltem, hogy mindkettejüknek ízelni fog a gesztenye tortám. Viszont igazán megkérdezhettem volna Nathet, hogy mi a kedvence akár neki akár Lisának mivel hogy tudomásom szerint nem éppen édes szájú. Arra persze volt eszem, hogy írjak neki ráér e de arra már nem hogy esetleg megérdeklődjem milyen süteményt szeretne. Én tényleg rettenetesen feledékeny vagyok az utóbbi időben bizonyos dolgokkal kapcsolatosan. Bár meglehet még mindig ideges vagyok ez miatt az egész miatt.
- Sziasztok. - köszönök kissé ideges mosollyal az arcomon, ahogy feltárul előttem az ajtó és szembetalálom magam Nathaniellel és az éppen szökni készülő kis leányzóval.
- Hát te kis pöttöm hova készülsz? - pillantok mosolyogva a kislányra, akit Nath meglepően rutinosan kap fel mielőtt még távozhatna a nyitott ajtón keresztül a lábaim mellett. Ezt követően persze gyorsan becsukom magam után az ajtót, elejét véve egy következő esetleges próbálkozásnak. Ezt követően halvány mosollyal az arcomon nézek végi a lakáson, amelyet teljes egészében egy a tündéri kislány már ki is sajátított és a saját személyes játszóterévé változtatott. Csak reménykedhetek benne hogy az én kisbabám is egy nap majd ekkora hévvel fog játszani, mert ez számomra azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott.
- Semmi gond, ez teljesen rendben van. - nézek rá elismerő mosollyal, mert amilyen hévvel Lisát szereti, úgy még nem láttam apukát a gyermekére tekinteni. Láttam néhány apukát aki a játszótérre járt a lányával, vagy fiával, de valahogy mindegyikük arcán látszott az a nyomottság, fásultság, szinte majdhogynem a kényszer. Nathaniel arcán semmi hasonlót nem tudtam felfedezni. Gyorsan felakasztottam a fogasra a kabátomat egy virtuóz mozdulattal, és a tortát is megmentettem a leeséstől, amely így biztonságosan eljutott a konyhapultra, miközben kikerültem a plüssállat tengert, majd Nathaniel felé fordultam. Most jön a fekete leves.
- Annyira sajnálom! - bukott ki belőlem ahogy ránéztem, és beharaptam az alsó ajkamat.
- Sosem gondoltam volna, hogy Lars ennyire idiótán fog viselkedni, kérlek ne haragudj miatta. Ő csak... túlféltő. Remélem a tortát elfogadod, mint bocsánatkérésemet a lökött bátyám miatt. - magyaráztam hirtelen felindultságomban és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, aminek az okát magam sem értettem. Tegnap tomboltam, ma reggel táncoltam sütés közben, nemrég ideges voltam most meg lassan sírva fakadok. Azt hiszem hogy egy kicsit túlpörögtek az érzelmeim ebben a két napban.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Hétf. Május 29, 2017 12:41 pm
 



 

Heidi szerencsére egészen jól veszi a felfordulást, az örökmozgó lányomat és persze az egész helyzetet. Ez jó, ugyan még eltart egy darabig, de nemsokára rá kerül a sor, hogy megpróbáljon lefoglalni egy túl kíváncsi babát és különböző szórakozásokat találjon ki a számára. Ideje találkoznia a csúnya, gonosz valósággal, ha ezt lehet így nevezni. Jó, azért rólam süt, hogy élvezem a helyzetet, cseppet sem zavar, hogy nagyjából havonta egyszer a mosógép is találkozik a plüss gyűjteménnyel, mert olyan koszos lesz a sok hurcolástól, mellé pedig a lakás fele olyan mint egy játékpark. Jó, nálam is vannak határai annak, mit kap meg Lisa és elég egyértelműen tudom szelektálni a fejlesztő feliratosakat is, de valahogy mindig jó ötletnek tartják a munkahelyemen üdvözlő ajándéknak a plüss-t adni, amelyet egyszerűen a többi mellé rakhatok a szobájába. Persze van még itt egy dobozni puha építő kocka is, valami állandóan pörgő, de a legutolsó házi barkácsolás óta nem zenélő izéke, amit az anyja küldött neki karácsonyra és Lisa máris imádja a sok gombot és fényt rajta. Ennél jobban csak a tévé távirányítója és a mobilom tudná lekötni, de ezeket inkább gyerek biztos magasságba rakom jó előre...
- Hogy... tessék? - pislogok nagyokat Heidire, mikor neki áll bocsánatot kérni, mert nekem éppen fogalmam sincs róla, ezt mivel érdemeltem ki tőle. Bevallom töredelmesen, én is éppen elég rideg voltam a bátyjával ahhoz, hogy ne vegyem zokon a zaklatását. Nem gondoltam volna, hogy meg kell említenem a késésem okát a húgának is, ráadásul pedig mondhatni már el is felejtettem. Kellemetlen találkozás, de ennyi, vége. Nem terveztem haragot tartani miatta vagy még egyszer felhozni, így most nem is tudom, mit mondhatnék Heidinek. Amivel talán még inkább elbizonytalanítom, mert látványosan könnyek szöknek a szemébe a dolog miatt. Fene, hogy ilyenkor fogyok ki a szavakból... - Nem kell bocsánatot kérned helyette, nem vettem a szívemre a dolgot. Te ... tényleg emiatt hoztál tortát? - nem tehetek róla, meglepett a dolog. Kevés törődő nőt fogtam ki eddig életemben és leginkább azt szoktam meg tőlük, hogy rám hívnak, hogy ugye minden rendben és már teszik is le a telefont. Nem sokakat zavar, mit tesz egy családtagjuk, még ők maguk rendben vannak. Egészében ez egy nagyon fura helyzet, amivel nem is tudnék mit kezdeni, ha Lisa nem indulna meg a doboz felé...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Május 30, 2017 5:01 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



Elnézve a számtalan plüssjátékot szerte a lakásban, rájöttem, hogy hamarosan nekem sem ártana néhányat vásárolnom belőlük, hogy mire megszületik a babám, már legyen néhány kis szőrmókja amihez odabújhat álmában. Nem szeretnék mindent az utolsó pillanatban beszerezni, szóval lehet a héten valamikor erre is sort kerítek. Néhány fehér színű babruhát már sikerült vásárolnom, de még nem akartam túlzásokba esni. Nem addig, amíg nem lendültem túl a 15. héten. Most azonban már hogy túl vagyok rajta úgy érzem, megtörik az eddigi szerencsétlen sorozatom és ez a magzat végre megszülethet. Egy olyan szerető családba, amelybe én is, még ha testvérek nélkül is. Helyette lesz két féltő bácsikája akik egészen biztosan elfogják majd halmozni a szeretetükkel. Közben szemügyre vettem Nath nappalijának a berendezését is és rájöttem, hogy minden felület igazán sima és gyermek biztos, ami igazi előrelátásra vall. Én is hasonló szempontok alapján kezdtem el lakást keresgélni, bár erről még nem tettem említést a bátyáimnak.
Ajkamat beharapva feszülten toporgok a konyhapult mellett, és idegesen bontom ki a dobozából a hatalmas gesztenyetortát egyfajta elfoglaltságként, hogy addig se kelljen Nath szemeibe néznem.
- De igen az én hibám! - tör ki belőlem és érzem, hogy akaratom ellenére megindul a szememből egy könnycsepp, melyet azonnal makacsul le is törlök. Nem vagyok az a fajta síros virágszál, sosem voltam.
- Említenem kellett volna téged, mikor hazajöttem Londonból, de nem meséltem nekik semmiről sem... - hallgatok el hirtelen, amikor rájövök mit is készültem majdnem elárulni magamról. Így inkább elhallgatok és a kis Lisa felé fordítom a figyelmemet, aki már úgy tűnik ki is néztek magának a finom kis tortát.
- Látom már kiszúrtad a meglepetést. - nézek a kislányra, majd lassan feléje nyújtom a kezeimet, hogy lássam emlékszik-e rám a parkból és hogy esetleg elfogad e. Elvégre mindössze csak egyszer találkoztunk és egyébként is a számára egy vadidegen nő vagyok. Apropó nő, talán illet volna megkérdeznem Nathanielt, hogy a neje itthon van-e. Nem mintha a torta nem lenne elég még egy felnőtt részére. De hogy ne legyen félre értés a jelenlétemet tekintve.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Hétf. Jún. 05, 2017 8:41 am
 



 

- Heidi, ez... nem tartozik rám és megértem, ha nem akartál nekik mesélni Londonról - teszem hozzá egy sóhaj kíséretében, amíg még tudom. Elképzelésem sincs róla, milyen lehet testvérekkel felnőni, mert nekem soha nem voltak. Az anyám pedig elég szemét volt ahhoz, hogy ne érezzem szükségét megosztani vele az életem fontosabb momentumait. Helyette egy-egy barátnak mondtam el, majd Melanie-nak a házasságunk elején, de egyébként semmi. Én ugyan nem kerültem ronda sérülésekkel hetekre vagy hónapokra kórházba, de attól még nekem is voltak rossz élményeim és nekem sem tud róla a családom. Lisa túl fiatal ehhez, Andy meg... neki éppen elég megbirkóznia a saját anyjával is, nem fogom még a saját kis problémáimmal zaklatni. Szóval számomra az, hogy Heidi titkolózik egy teljesen természetes állapot, melynek az is része, hogy a be nem avatott testvére félre érti a helyzetet. Megesik. Senki nem lát tisztán, ha nincs birtokában minden információnak. Engem mint már mondtam, nem igazán zavart a dolog. Valójában nem is bántam, hogy az ő kis titka lehetek, de ennek nincs köze a többihez...
Bevallom, nem vagyok jó a női könnyekben. Melanie zsarolásra használta, az anyám hisztire, Lisánál pedig azt jelenti, valami baja van. Ezek után pedig Heidinél hiába érzem és tudom, hogy a hormon ingadozás okozza őket, elég nehéz kezelni. Igazából állnék csak a lakásban mint valami szobor, ha a lányom nem oldja meg azzal, hogy hirtelen érdeklődni kezd a doboz iránt. Pontosabban tudni akarja, mi van benne, de még nem elég magas, hogy felmászhasson és megnézhesse, így pedig csak nyújtózkodni tud és nézni minden felnőttre, hátha megesik rajta a szívünk. Mielőtt azonban mozdulhatnék, Heidi megelőz és segít Lisának, ha elfogadja a kezét. És az én alapvetően félénk lányom most megteszi és máris támadja a fehér dobozt. Heidi ugyan mondta, hogy hozott bocsánat kérő sütit, de nem gondoltam volna, hogy egy egész tortát jelent ez. És jobb kérdés, hogy milyen tortát.
- A torta nagyon jól néz ki, kóstoljuk meg. Egyébként mi van benne? - kérdezek rá óvatosan, miközben rutinosan veszek elő egy nagy kést a konyha szekrény felső részéből. Tudom, ezt a pulton kéne tartani tartóval együtt, de a lányom már rájött, hogy székről oda is fel tud mászni, így inkább áthelyeztem az egészet. Mellé pedig tányérok, desszertes villák és természetesen Lisának a saját tányérja és kanala is előkerül. Mindkettő műanyagból van és nagy harc árán, de elértem, hogy a sárga micimackó, ne a rózsaszín malacka mosolyogjon róluk vissza. Bár bevallom, még nem tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer már elég erős akarata lesz és elkapja a hercegnő mánia. Alighanem imádkozni, hogy a kék ruhás Elza-t válassza. - Ezt tényleg te készítettem Heidi? - pislogok továbbra is a torta felé miközben a kést tisztességesen átadom neki. Eleve nem vagyok nagy süti rajongó meg ügyetlen is vagyok a darabolással, így egyszerűbb nekem, ha ráhagyom a profira. Persze közben azért Lisát átveszem, hogy ne nyúljon véletlenül rossz helyre vagy bökje meg szegény lányt.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Hétf. Jún. 05, 2017 7:55 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



Nem szeretnék kínos perceket átélni illetve okozni sem Nathnek pusztán azért mert kissé váratlanul meglátogattam. Bőven elég az hogy Lars megkavarta a dolgokat azzal a kínos jelenettel az irodájában, ahol őt tüntette fel, mint legalább is gaz csábítót. Legalább abból ahogy otthon elmondta a dolgokat, némileg ez jött le nekem. Eszembe sem jutna Nathet akár csak valami ehhez hasonló szituációba keverni. Bőven elég gondot és problémát tartogat az élet az ilyen félreértések nélkül is, amelyek bonyolítják a dolgokat. Legalább is ezen a véleményen voltam, mindazonáltal remélem, hogy senkinek sem okoz majd gondot a jelenlétem, ugyanis Lisa teljesen elbűvölt. Bár azt hiszem ez nálam valószínűleg mivel én magam is babát várok, nem nagy szó. Még is a kislány tekintete és őszinte gyermeki kíváncsisága felkelti bennem a védelmező ösztönöket még úgy is, hogy tudom ez a szerep nem az enyém, az ő esetében.
- Nem arról van szó, hogy nem akartam... hanem. Hanem hogy rólad legalább beszélhettem volna. - próbáltam meg valahogy kierőszakolni magamból a vallomást, hogy nem akartam őt száműzni az életemből a rossz élményeimmel együtt, csak azért mert véletlenül része volt benne. Sőt mi több hálás vagyok neki, hogy akkor éjjel a véletlennek köszönhetően ott volt, hiszen ha a kisbabámat már nem is tudta megmenteni, az én életemet igen. És ezzel lehetőséget adott nekem, hogy megpróbáljam másként, tovább élni az életemet. És én ezt szeretném maximálisan ki is használni. Azonban ha egy ember hosszú időn át hallgat el dolgokat, gyakran akkor is elhallhat amikor beszélni kell róluk.
Amikor Lisa bizonytalan kis mosollyal az arcán a karjaim közé mászik, óvatosan felemelem. Persze az én arcomon széles mosoly virít letörölve róla az iménti bizonytalanságot. Persze Lisa érdeklődése nem rám irányul, hanem inkább a tortát rejtő dobozra, amit ügyesen ki is csomagolok. Látva mekkorára tágulnak a szemei a szép torta láttán a szívemet jól eső melegség önti el.
- Gesztenye és tejszínhab, vaníliás piskóta alappal. A tapasztalatok szerint a gyerekek nincsenek oda a marcipánért és hasonló extravagánsabb tortákért. Meg aztán úgy tudom te sem vagy édes szájú. - teszem hozzá kedves mosollyal, miközben figyelem ahogy minden használati tárgyat elővesz ahhoz, hogy kényelmesen eltudjuk fogyasztani az édességet. Viszont úgy tűnik a szeletelést inkább rám bízza, így ennek megfelelően átadom neki Lisát, habár nehézkesen válok meg az időközben hajamat babráló gyermektől. Az egyik kezével a torta felé kapdosott, a másikkal viszont a hajammal játszott, amíg Nath át nem vette. Nem kell félteni hogy keveset mozog.
- Igen a délelőtt folyamán sütöttem. - válaszolok mosolyogva, majd átvéve tőle a kést három szeletet vágok le a tortából, egy kisebbet Lisának, hogy biztosan megegye és két nagyobb szeletet magamnak és Nathnek, remélve hogy bár nincs oda az édességért, azért ez szelet torta maradéktalanul eltűnik majd.
- Öhm... a volt nejed esetleg csatlakozik majd? - teszem fel igen óvatosan a kérdést, nem is igazán tudva hogyan is lehetne ezt szépen megfogalmazni. Elvégre amikor annak idején megismerkedtünk tudtam, hogy elvált, Lisa még is itt van. Ez az oka tehát hogy a késsel tétovázok mielőtt még egy negyedik szeletet is kivágnék a tortából és a fejemet sem igazán akaródzik felemelni. Így is érzem, hogy az árulkodó pirosság végig kúszik az arcomon.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Csüt. Jún. 15, 2017 11:55 pm
 



 

- Arról kell beszélned a testvéreidnek, amit fontosnak tartasz, az önvédelem tanár nem éppen ez a kategória a többi mellett - válaszolok óvatosan megválogatva a szavakat és a hang tónust, mivel nem akarom, hogy félre értse a dolgot. Nem szarkasztikusnak szánom a szavakat, sem pedig kioktatónak, és csalódott sem vagyok, amiért nem kerültem a fő témák közé. Igazából még mindig nem sokat tudok Heidiről, de nyilván valóan Angliából fontosabb téma volt a pasi, aki faképnél hagyta, mikor terhes lett, a támadás és az azt követő vetélés meg még ezer más dolog az egyetemen. Csupa olyasmi, ami sorsdöntő vagy nem élete legrosszabb estéjére emlékezteti, így végképp nem tudom hibáztatni azért, mert nem voltam téma. Bevallom itt magamnak, csendben, hogy akkor aggódtam volna, ha egy pszichológusi beszélgetés mellett bárhol máshol felbukkanok mint mesélni való. Azóta persze eltelt pár év, volt ideje megemészteni a dolgokat és elfogadni őket, sőt, nyilván valóan túl is lépett, mert ismét terhes és boldognak tűnik. Én pedig szintén tovább léptem a magam módján, elköltöztem és Lisának hála az egyik legboldogabb időszakomat élhetem meg életemben. Ez az örökmozgó szőke tündér ezerszer könnyebben tart fiatalon és fitten, mint bárki más. Így amint előszedem a tányérokat és a kést, már nyúlok is a lányomért, hogy átvegyen Heidi-től. Nem mintha olyan nagyon nehéz lenne, de azért terhesen inkább ne emelgesse. Nekem éppen elég felkapni őt és fél kézzel megtartani addig, amíg kihúzom a sarokból az etető széket. Persze mint minden más a közelemben, ez sem pompázik rózsaszínben, inkább diszkrét karamellbarna árnyalatot kapott. És bár Lisa még bőven belefér a súlyhatár szerint, attól még néha megengedem, hogy megpróbáljon egy nagyobb párnát és a széken ülve enni. Hamarosan ezt is meg kell tanulnia, de addig hátra van néhány hónap még.
- Előre figyelmeztetlek, Lisa eddig nem nagyon kapott gesztenyét, lehet elsőre nem fogja megenni, ne vedd sértésnek - szólalok meg, miközben a kisebb szelet tortát hagyom, hogy Heidi egy műanyag tányérba rakja, amelynek narancssárga Tigris fej mosolyog felfelé az aljáról. Sőt, még a hozzá illő gyerek villát is sikerül előszednem a fiókból a két másik mellé, így a lányom megpróbálhat egyedül enni. Kanállal már egészen szépen megy neki, az is elöl van, de pár napja ragaszkodik hozzá, hogy engem utánozzon és ennek része a villa meg a kés is. Utóbbira nem mintha olyan nagy szüksége lenne, neki általában puha vagy pépes étel jut, de azért szorgosan húzogatja a kásában például. Akkor próba szerencse. Miközben intek Heidinek, hogy nyugodtan jöjjön oda az asztalhoz a tányérokkal az etetőt is oda tolom, majd behúzom a mozgás gátló kart rajta. Régebben nem voltam ilyen paranoiás a témában, de a lányom megtanulta már, hogy ha eleget ficánkol, akkor az egész cucc mozogni fog.
- Tessék? Mit keresne itt a volt nejem? Nem tudlak követni... - vallom be nem kevés csodálkozással az arcomon, miközben két poharat és ásványvizet valamint alma levet is szedek elő az egyik szekrényből. Más üdítőt nem nagyon tartok, ami alkohol mentes, így jelenleg ez a választási lehetőség Heidi számára. Vagy a kancsó a pulton. - Vizet vagy alma levet kérsz? Harmadik lehetőség a kihűlt gyümölcstea cukor nélkül, ha ahhoz nagyobb kedved van - ebből a szempontból a lányom ugyanis nem tudná letagadni, hogy angol. A sima vizet nem nagyon issza meg, de amikor már színt kap meg egy minimális ízt a teafűtől, akkor nem kell könyörögni, hogy fogyassza el. Sőt, élvezettel dönt le mindent, ami barna, sárga, piros vagy éppen rózsaszín. Esetleg lila. Most már csak meg kellene találnom a pulton az ő poharát is, mert két perce még biztosan ott volt...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Szer. Jún. 21, 2017 3:15 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



Persze amikor a testvéreimmel vagy egy vadidegen emberekkel beszélgetek, akkor nem okoz problémát elmondani a véleményemet, vagy éppen kifejteni és megmagyarázni miért mondtam amit. Nath esetében nem ez az első alkalom, hogy nem hogy nem jönnek a számra a szavak, de egyszerűen elnémulok. Persze a fejemben megvan, hogy mi az amit mondani szeretnék, de ha a számon szűrés nélkül engednék kiáramlani mindent amit gondolok, valószínűleg nem értené teljesen miről is beszélek. Elvégre még én magam sem értem teljes mértékben csapongó gondolataimat. Alig ismerem és még is szinte sz össze ténnyel tisztában életben legrosszabb és legmeghatározóbb időszakával kapcsolatosan. Ott volt amikor elkezdtem felépíteni egy életet, ott volt amikor féltem, és megtanított hogyan védhetném meg magamat... és ott volt amikor az az élet összetört velem együtt. És most újra itt van, amikor már rendbe jöttem, túl éltem. Még ha kevés dolgot is tudok róla, ahogy rám néz nincs szánalom a tekintetében, vagy ítélkezés. Ő egy kivételes ember az életemben mégsem tudom hogyan adhatnám ezt a tudtára.
- Te nem csak egy tanár vagy... - kezdtem végül majd jobbnak láttam ha inkább befogom a számat. Ki kell bogoznom a gondolataimat, mielőtt még szavakba önteném őket, különben a végén, tejesen bolondnak fog tartani. Ahhoz hogy megértse miről is beszélek, el kellene neki mondanom, hogy mégis mibe csöppent bele. Főleg most, hogy Larssal már sikeresen megismerkedtek, ha a találkozásukat lehet annak tekinteni. Analysse is azt tanácsolta hogy beszélnem kellene erről a dologról, persze ő arra célzott, hogy a bátyáimmal kellene megvitatnom a történteket.
- Ez a tünemény nem tud olyat tenni amiért megsértődnék rá. - nyújtom mosolyogva Nath felé a műanyag tigris fejes gyerek tányért, majd felveszem a másik kettőt, amelyen a mi szelet süteményeink várakoznak. Szórakozottan figyelem, hogy milyen szakértelemmel helyezi Lisát az etetőszékbe, majd az asztal mellé, végül a tányér és kis villa a lányka elé kerül. Ő már fel is készült arra, hogy eltüntesse a tortát, vagy éppen a kóstoló után érintetlenül hagyja a tányéron ha nem ízlik neki a dolog. Készíthettem volna valami sima vaníliásat is, azzal nem tudtam volna mellé lőni.
Közben helyet foglalok az asztal mellett, melyre leteszem az eddig kezemben tartott süteményes tányérokat és próbálok a lehető legkevésbé kínosan érezni magamat a feltett kérdésem után. Ami persze lehetetlenné válik, miután ledöbbenek az adott reakcióján. Lehetséges lenne hogy teljesen rossz következtetést vontam le róla? Annyira meglepődött hogy a volt nejét említettem, hogy az ilyesmit nem lehet megjátszani. De akkor még is ki Lisa anyukája, ha nem a volt neje? Nathaniel egyenes ember, nem az a fajta aki megcsalná a feleségét. Persze nem tudom pontosan mikor váltak el... de akkor ezek szerint Lisa édesanyja nem a volt felesége. Akkor viszont vajon ki lehet? Hiszen azt tudom, hogy amikor megismerkedtünk nem volt senkije sem.
- Én azt hittem... mármint hogy Lisa... szóval... Ne haragudj, szóval Lisa anyukáját nem fogja zavarni a jelenlétem? - kértem bocsánatot némileg zavarban, hogy még a tányérból sem tudtam felemelni a pillantásomat, inkább mereven tanulmányoztam a villát, a tányér szélén lévő mintát, illetve a tortát, amelyet a két kezemmel készítettem. Kevés dolgot ismertem a múltjából és ez az ő részéről is így volt, én azonban szerettem volna többet megtudni róla, jobban megismerni, közelebb kerülni hozzá.
- A tea teljesen jó lesz, köszönöm. - biccentettem továbbra sem nézve fel rá, sőt inkább Lisa felé fordítottam a tekintetemet, hogy lássam miképpen is reagál az egyik legjobban készült süteményemre.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Csüt. Jún. 22, 2017 10:05 pm
 



 

Nem készültem Heidi érkezésére és ez látszik rajtam valamint magán a lakáson is. Nincs óriási rendetlenség és kosz, de egyértelműen minden négyzetméteren árulkodik valami arról, hogy egy kis gyermek is lakja. Nem határozható meg pontosan, hogy milyen nemű, mert egyedülálló apaként én igencsak utálom a rózsaszín sémát és mindent inkább barna-zöld-sárga-fehér világban élek meg, de a többi stimmel. Lisa pedig itt van, és igencsak érzékeltetni tudja a jelenlétét, ha úgy érzi, nem figyelek rá, ami nagyjából megmenti a legfurább helyzeteket ezzel a nővel. Félre értés ne essék, a magam módján kedvelem Heidit és tisztelem a lelki erejét, de attól még vannak olyan megszólalásai, amik egyértelműen összezavarnak, nem tudom hova tenni, hogy éppen bóknak vagy sértésnek fogjam-e fel és így tovább. Az FBI berkein belül a bűnözőkkel jól kijövök és tudok boldogulni, de úgy tűnik, ha a való életben is kamatoztatnom kell a tudásomat, akkor igencsak bajba tudok kerülni a másik fél kiismerésével. Vagy csak ezzel a nővel és a kedves rokonaival? Megeshet, mert eddig ők tudtak a legjobban megkavarni a városban. Mindegy, lényeg a lényeg, mielőtt igazán beállna a kínos csend a társalgásban, hála Heidi megjegyzésének, a lányom beveti magát és azonnal fel akarja fedezni az ajándék süteményt. Szóval helyzet megmentve, hozzá szólnom nem kell, csak asszisztálni az étel osztásban és ültetésben. Lisa ugyan még kap egy előkét, mielőtt neki állhatna igazán a sütinek, de nem ámítom magamat azzal, hogy így a ruháján nem köt majd ki a krémből. Esélytelen a dolog. Szuperanyuk ellenében viszont engem nem fog zavarni egy-két folt. A többihez meg nem vagyok elég jól ellátva, hogy úgy mondjam...
- Azért a helyedben eltűzném a hajamat, mielőtt kap egy tejszín pakolást - válaszolok halvány mosollyal, ugyanis a lányomnak mint minden más gyereknek nem okoz gondot mindent megfogni koszos kézzel és ide más ember arca, ruhája és haja is bele tartozik. Nem véletlenül ilyen majdnem katonásan rövid az én frizurám is, a legjobb védekezés egy apróság ellen. Akárcsak az a jó néhány fekete farmer hétvégére a szekrényemben, az is túléli a legtöbb ötletét különösebb fennakadás nélkül. Sok olyasmi, amit Heidi is nagyon hamar meg fog tanulni majd, ha egyszer a kezébe foghatja a saját babáját. Majdnem húsz hét múlva. Utána jön csak a neheze. Bármennyire is imádom Lisát, az első fél évre nem akarok visszamenni soha. Az túlélés játék volt a javából...
- Oh, így értetted... nem, Lisa szüleinek nem sok beleszólása lehet a dologba, tekintve, hogy lemondtak a lányukról és örökbe adták alig egy napos korában - persze azt azért nem fogom részletezni, hogy mennyire is volt nyílt az az örökbe adás és milyen szinten tudnak még mindig mindent a lányról és annak életéről. Havonta egyszer legalább látják skype-on is, beszélnek bele, kapnak képeket róla és hamarosan az apja is a közelben lesz. De ezt mind nem mondom ki hangosan. Ahogy azt sem, hogy elég speciális eset kellett ahhoz a jogi rendszerben, hogy egyedülálló férfiként és egy másik kontinensen élve vehessem magamhoz a lányt. Ha nem a szülők beleegyező nyilatkozata és a tény lett volna elöl, hogy Andyt a fiamként szeretem, akkor valószínűleg egy ilyen kérvényt élből elutasítanak. Nőnek még csak-csak megengednék a dolgot, de egy férfinak pár nélkül ezt nehezebb elérni. És a társadalmi egyenlőség látszatát most először hátrányból is tapasztalhattam meg. A feministák ugyanis elfelejtik, hogy amikor ők egyenlő fizetést és bánásmódot követelnek, azzal egyben el kellene fogadniuk a férfiak jogait a női privilégiumokra. Mint például gyereket vállalni egyedül...
Két pohár teával fordulok vissza az asztalhoz és Lisa elé a saját, csőrös poharát pakolom le, amiből már szerencsére egy ideje megtanult biztonságosan inni ahhoz, hogy ne nekem kelljen segíteni, Heidi pedig a szimpla üveg változatot kapja gondosan a Lisától távolabb eső oldalra pakolva. Egy mindenre kíváncsi másfél éves mellett az etikett néha jobb, ha egyszerűen kereket old. Magamnak vizet hozok és mire visszaérek a lányom arca már félig be van borítva a tortakrémmel. Ezek szerint ízlik neki. Nem tudom miért, de jó látni Heidi arcán a megkönnyebbülést miatta. Most mintha sokkal nyugodtabb lenne. - Akkor jó étvágyat - foglalok helyet én is és a villával levágok magamnak egy falatot a tortából. Piskóta, gesztenyekrém és tejszín, elvileg semmi olyasmi nincs benne, amit ne szeretnék, de inkább óvatos vagyok. Amikor utoljára ezt hittek egy amerikai reggeliről, akkor fahéjas sült szalonnával töltött juharszirupos gofrit raktak elém. Csupa olyan ízt, ami számomra összeegyeztethetetlen, bármennyire is harmonizál elméletben és sokak szerint gyakorlatban is. Úgy tűnik, Heidi azért sokkal régimódibb volt. - Ez nagyon finom! - jegyzem meg gondosan elnyomva a meglepettséget a hangomban, mielőtt még egy falatot ennék...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Hétf. Jún. 26, 2017 11:11 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi



Nagyon régen nem történt már meg velem, hogy zavarba jöttem egy beszélgetés kapcsán. Megtanultam kezelni hogy az emberek összesúgnak a hátam mögött, illetve mostanában már teljesen nyíltan akár a jelenlétemben is képesek rá, mindössze azért, mert nem az ő mércéjük szerint élem az életemet hanem a sajátom szerint. Nathaniel esetében még is úgy érzem, hogy nem vetne meg azért, mert úgy döntöttem, hogy egyedül nevelek majd fel egy gyermeket, elvégre most ő is ezt teszi. Persze esetében nem beszélhetünk mesterséges megtermékenyítésről ez nyilvánvaló.
- Ha eléggé ízlik neki csak nem dobál meg vele. - nevetem el magam, de azért a biztonságkedvéért felkelek és a fel akasztott táskámhoz sétálok. Valahol az alján emlékezetem szerint lennie kell egy hajguminak. Általában elég sok mindent tartok a táskámban, és most ahogy belekotrok még egy szén ceruzát is találok benne, néhány radír társaságában és violá a legaljáról egy fekete hajgumi is sikeresen előkerül. Sebtében az asztal felé sétálva három felé választom és összefonom a hajamat, így ha Lisa még is a gesztenyés tejszínes hajpakolást választja akkor sem lesz gond. Egy kis vízzel simán kijön majd és mivel nem esik az eső a megfázás veszélye sem fenyeget majd hazafelé menet. Nyugodt szívvel ülök tehát vissza az asztalhoz Nath mellé, majd belekortyolok a teámba. Otthon Lars gyűlöli ha valamiben nincs elég cukor tehát igen ritka az a lehetőség hogy valamit teljesen cukor nélkül igyak. Még a Londonból hazahozott igazi teáimat is képes volt telerakni cukorral amikor elkészítettem őket. Nekem akárki akármit mond, az igazi angol tea cukor nélkül néhány csepp tejszínnel az igazi.
- Ohh így azért némileg világosabb a helyzet. - bólintok amikor elárulja, hogy örökbe fogadta a kislányt. Még is fel nem foghatom, hogy lehet képes egy szülő lemondani a gyermekéről. Az ha valakinek megadatik egy gyermek szerintem az egyik legszebb csoda a világon. Persze vannak olyan élethelyzetek amik nem megfelelőek a gyermekvállalásra de akkor sem tudom elképzelni hogy egy anya csak úgy, minden küzdelem nélkül odaadja valakinek a gyermekét.
- Örülök hogy ízlik. - nyugszom meg, amikor Nathaniel az első óvatos falat után megszólal. Magam is csendesen falatozni kezdem a torta szeletemet és közben azon jár az eszem, hogy miért is örülök annak, hogy nincs az életében nő. Elvégre ezt egyetlen szóval sem mondta, csak azt hogy Lisát örökbe fogadta. De vajon miért? hogy jött neki az ötlet, hogy egy ennyire kicsi gyermeket magához vegyen? Meglehet hogy Lisa esetleg egy bűnügy kapcsán került volna az életébe?
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Júl. 04, 2017 8:06 pm
 



 

- Nem, akkor puszta kézzel fog enni, utána meg megölelget - Lisa eléggé szeretetre méltó és imád mindenki felé bizalommal fordulni. Anyám szerint én már gyerekként is hisztizni kezdtem, ha ismeretlenek érintettek meg, ehhez képest Lisa kacag, ahányszor felveszi valamelyik dadus, ha szépet mondanak neki az idős nénik, akkor puszikat dobál és még utána is nyúl a kéznek, ami esetleg végig simít az arcán. Egészében véve, nem fél semmitől és tisztában van vele, hogy minden rossztól megvédem. Nagyjából. Mert arról nem tehetek, ha elesik és beüti a lábát, olyankor a gyógypuszi és a fertőtlenítés lesz sajnos a soros, amit túl kell élni, de utána oda bújhat mellém és olvasok neki egy mesél. Amit ő választ ki és amilyen szerencsém van, mindig sikerült ugyanazt. Micimackó rövidített változatban. Nem véletlenül a tigrises evőszett a nyerő, annyira szereti a figuráit, hogy amíg rajta van a villán, az sem baj, hogy nem kanalat kapott. Persze, ha nagyon küszködni fog, kap kanalat is, egy ilyen korú kislánynak még nem kellene tudni ennie evőeszközökkel, de ő néhány hete próbál utánozni engem, mikor együtt eszünk. Ennek előnye, hogy fejlődik. Hátránya, hogy néha nekem is át kell térnem a zabkására, mert ugyanazt akarja reggelire mint én...
- Bevallom, ennél kicsit árnyaltabb a helyzet, a lényege, hogy a szülei nem tudták felnevelni és nyílt örökbe adás mellett döntöttek, ők választották ki, hova kerüljön - ezt általában inkább második gyereknél csinálják az anyák, ha az első óta nem javult a helyzetük és együtt akarják tartani a testvéreket, de sima esetben sem tilos. Van, aki megszüli a babát és nem is akarja látni, tudni sem akarja, kinek adják, más ellenben csak úgy képes lemondani róla, hogy az utolsó momentumig ellenőrizte az örökbe fogadó hátterét. Oké, én mondhatni a harmadik variáció vagyok, a családon belüli elhelyezés, de ez már megint nagyon komplikált...
A torta szelet viszonylag gyorsan fogy, Heidi igazán finomat készített és nem érzem szükségét az állandó beszélgetésnek, így jó pár perc telik el szótlanul. Nem feszélyező csend, csak egyfajta nyugalom, amelyet általában Lisával kettesben találok csak meg. Meglepő, hogy ez a távoli ismerősnek nevezhető nő mennyire illik bele, milyen könnyen elfogadtuk a lányommal mindketten a jelenlétét. Talán még filozofálni is kezdenék a dolgon, ha nem szólal meg a laptopom. Pontosabban a skype hívás jelzés nem bukkan fel. Teljesen elfelejtettem, hogy Andy mára ígérte magát. Egek...
- Bocsánat, erre válaszolnom kell - állok fel és lépek az ablak párkányhoz, amelynek a közepén pihent eddig a gép. Csak itt és vezeték nélkül nem éri el Lisa, ráadásul jól beállítva az egész szoba közepét látni a kamerán át. Gyorsan fogadom a hívást, egyelőre csak a hangot bekapcsolva amíg újra körül nem nézek. - Hello Andy! Korán hívtál! Egy pillanat is adom a képet is, csak valaki éppen most evett meg egy szép szelet tortát és csupa ragacs. Addig mesélj, mi van veled? - teszem fel a kérdést miközben felkapcsolom a hangerőt és hagyom, hogy a fiam beszédje az első munkahetéről körbe öleljen. Lisa már közben a sütit elpusztította, most néhány nedves törlőkendő és törölköző segítségével letakarítom az arcát, lekapom az előkét és viszem vissza a játékai közé. Nagyon jól el tud magában játszani, ha kap hangaláfestést. Ezt a programot pedig ismeri már. - Na, itt vagyok, kapcsolom be - nyomok egy újabb billentyűre, mire teljes képernyőn jelenik meg a fiam arca és elkezdem beigazítani a kamerát is. Persze, hogy egyből Heidi kerül a látószögbe, nem mintha lenne esélyem eltitkolni. - Ő Heidi, egy régi barát, hozott át házi sütit - mutatom be egy elég érdekes módon a képernyőn át és még éppen elkapom a pillantását, amire egy később beszélünk fejjel válaszolok és sikerül megtalálnom a tökéletes szöget. - Tiéd a terep, hívd nyugodtan Trist is, mi a háttérben leszünk - teszem hozzá, majd visszamegyek az asztalhoz. Tapasztalatból tudom, hogy ha itt csendesebben beszélünk nem hallja. Ellentétben Lisával, aki most megint a képernyő felé mutogat az egyik plüssel és a maga módján bevonja a játékba Andyt. - Ritka gyorsan időszerű lett az a magyarázat, gondolom - fordulok Heidi felé, mert nem lehet nem észrevenni, apa és lánya mennyire hasonlítanak. Andy szeme kék, Lisáé csokibarna, de ezen kívül az arcuk egyezik szinte teljesen. Ugyanaz a hajszín, orr és száj forma, lapos homlok, vékony arcél...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Júl. 04, 2017 9:15 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi




- Egy ölelgetés bármikor belefér neki. - válaszolok nyugodtan, majd mindketten tovább falatozunk a süteményből. A gondolataim persze továbbra is szokatlan kettősükön járnak, elvégre egy FBI ügynök joggal nem akarna csak úgy örökbe fogadni egy egészen fiatal kislányt. Kezdjük a veszélyes munkahellyel, illetve a korlátozott szabadidővel, amit vele tölthetne És még is megkapta. Vajon mi lehet a háttérben? Talán a volt neje esett teherbe valaki mástól? De nem hiszem, elvégre az imént mondta, hogy a volt feleségének semmi köze sincsen a kis Lisához. Persze nem az én dolgom, hogy tudjak mindenről, hiszen nem vagyunk annyira közeli ismeretségben. Ki tudja, talán ha több időt töltünk majd együtt a későbbiekben és úgy érzi érdemes vagyok a bizalmára talán elmondja. Bár az sincs kizárva, hogy ez egy olyan téma amiről nem akar ennél többet elmondani a későbbiekben sem.
- Értem, tehát akkor ismered a szüleit. - biccentek felé, amikor az utolsó torta falatkát is lenyelem. Ez megmagyarázza a dolgokat. Ha egy barátjának született éppen akkor gyermeke amikor nem voltak a megfelelő helyzetben, akkor nem csoda ha inkább az örökbe adás mellett döntöttek. Mosolyogva nézem a boldogan eszegető kislányt, és tisztán látom, amit eddig is megállapítottam; jobb helyen nem is lehetne mint Nathanielnél. Akárki is választotta őt ennek az apróságnak, a lehető legjobb döntést hozta. Éppen a teámba kortyolok bele, amikor Nath laptopja váratlanul megszólal. Egészen pontosan a Skypeja jelez egy hívást, amelyre úgy reagál mintha megcsípték volna.
- Semmi gond, ha gondolod addig vigyázok Lisára. - ajánlom fel neki ha esetleg egymagában szeretné lebonyolítani a hívást, amely érkezik. De úgy látom ez nem olyan természetű hívás, mert minden késlekedés nélkül bekapcsolja a gépet és egy Andy nevű férfit köszönt a vonal másik végén. Vagyis hogy a hangja alapján inkább azt mondanám, hogy fiút, mivel eléggé fiatalnak hangzik és az első munkahelyéről beszél. Kicsit veszélyezve hallgatom, elvégre ez az egész egy teljesen kötetlen magán jellegű beszélgetés.
Nathanielt azonban úgy tűnik egy cseppet sem zavarja a jelenlétem, legalább is egyetlen utalás sem érkezik hogy ideje lenne távoznom. Figyelem ahogy sürögve forogva egy kicsit szalonképes állapotba hozza Lisát, ha jól értem egy videóhíváshoz. Néhány percen belül pedig a kislány a játékai között önfeledten kezd lóbálni egy plüsst az immáron bekapcsolt kamera felé, amely egyenlőre rám irányul.
- Hm... Hello. - intek aprót udvariasan bár kissé zavarban is érzem magam, mert a kamera másik végén feltűnő hang tulajdonosa nemhogy fiatal de szinte még egyenesen tinédzser. Majd valami egészen más is feltűnik, mégpedig a hasonlósága Lisával, az arca, a homloka, a haja... döbbenetemben érzem hogy egy kissé elnyílnak az ajkaim, de ahogy Nath rám pillant, inkább zavartan becsukom a szám, és a hajammal kezdek babrálni. Jobban járok ha újra kibontom, most, hogy elmúlt a torta pakolás veszély.
Csak akkor emelem fel a fejemet, amikor Nathaniel visszaül mellém az asztalhoz. A szokottnál csendesebben beszél, gondolom, hogy ne zavarjuk Lisát és Andyt, illetve ahogy a kamera felé pillantok a Tris nevezetű lányt. Ahogy rájuk nézek teljesen egyértelmű a helyzet; Ők Lisa vér szerinti szülei.
- Bárki más talán válaszokat követelne tőled, de én fogok. Ha viszont megtisztelsz a bizalmaddal akkor meghallgatlak. - felelem csendesen immáron feléje fordulva.

 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Júl. 04, 2017 11:24 pm
 



 

Andynek van annyi esze, hogy ne szóljon semmit és ne kérdezzen oda nem illő dolgokat. Hála a jó égnek. Más gyerek már egészen biztosan azt érdeklődné meg, mikor szedett fel az apja egy ennyivel fiatalabb nőt, de nála más a helyzet. Talán mert tudja, hogy ha komoly, akkor úgy is elsők között fogja megtudni a dolgot. Esetleg tisztában van a ténnyel, hogy ennyi költözés mellett nem könnyű barátokat találni és a régieket duplán meg kell becsülni. C lehetőség, hogy megszokta már az állandóan változó dadusok mellett. Szeretek egyetemista lányokat alkalmazni, mert ők már elég ügyesek benne, itt Amerikában ez elég gyakori pénzkereseti lehetőség a tiniknek, ráadásul ők hajlamosabbak alacsonyabb árakat is elfogadni, ha cserébe nem zavar, hogy amint a kicsi lányom kidől a fáradtságtól azonnal tanulni kezdenek. És őszintén, ez miért zavarna? El tudnak ők boldogulni a könyveikkel és így is hallják, ha felsír vagy sikít mert éppen rémálma volt. Azt már nem kell tudniuk, hogy néha még rájuk is keresek az adatbázisban, hogy biztos legyek benne, tényleg ők a jó választás. Paranoia a köbön, tudom...
Picit szokatlan ez a két irányúság, de igazából nincs benne semmi tiszteletlen, mert én tudom, hogy csak azért ilyenkor hívnak, hogy láthassák Lisát is, velem később is tudnak beszélni. Így nem veszem zokon, hogy teljes figyelmüket a kislányra irányítják, aki éppen az egyik Micimackó figurát ölelgeti. Azt hiszem, tőlük kapta karácsonyra, vagy valamelyik nagyitól. Ezt az egyet ugyanis nem tiltottam meg, ha akarnak neki adni valamit, tegyék nyugodtan. Sőt, képeket is fogok mutatni neki a családról, ha idősebb lesz. Csak találkozni nem fognak. Adig biztos nem, amíg Melanie be nem jelentkezik az elvonóra, kézen fogva Tris anyjával. Álom, álom, édes álom. Jobban utálnak engem, mint amennyire a kicsi érdekli őket, ha csak ki nem derül, hogy valami zseni palánta.
Mindegy, Lisa járszik és baba módon mutogat, közben én vissza ülök Heidi mellé és úgy fordulok, hogy a hátam kitakarja az esetleges kamera képből is őt. Jobb, ha neki nem kell vigyáznia az arckifejezésére. Valahogy a családi helyzet tálalása soha nem tud meglepetések nélkül menni nálam.
- Andy és Tris Lisa vér szerinti szülei, most tizennyolc évesek, nemrég tették le az érettségit. Az angol jogszabályok szerint Lisa gyámja csak nagykorú személy lehet és egyikük sem akarta a saját anyjának adni a lehetőséget, így örökbe adták nekem - ez eddig elég tiszta és könnyen kitalálható, hogy az ifjú szülők mindössze tizenhat évesek lehettek, amikor a kislány megszületett, így nagyon gyorsan egy olyan döntést hoztak, amibe nem tudott beleszólni egyikük édesanyja sem. Pszichológushoz ugyan elküldték őket, de az annyit állapított meg, hogy felelősségük teljes tudatában választották azt a lehetőséget, amit és támogatja őket ebben, mert a saját lelki fejlődésükhöz erre van szükség. - Andy a fiam... - teszem hozzá csendesen, mert ez a meglepőbb része a dolognak. Én is fiatal voltam, alig múltam húsz, amikor Melanie terhes lett és azóta is apja vagyok. Az mellékes, hogy egy papír szerint nem vér szerinti, mert az nem töröl el sok évnyi szeretetet és ragaszkodást. Ő mindig is a fiam volt és az is marad. Lisa kicsit problémásabb már, mert tudom, hogy Andy lánya, de a sajátomként szeretem és élete végéig az fog a papírjaiban szerepelni, hogy ők testvérek. Ez a hasonlóság alapján még hihető is lesz később, amikor már nagyobb. Kevesebbnek fog tűnni a kor különbség. És el is fogom neki magyarázni a helyzetet. Majd. Most örülök, hogy túl kicsi megérteni még...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Szomb. Júl. 08, 2017 9:21 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi




Fogalmam sincs, hogy mi lehetne egy normális reakció erre a helyzetre. Nem vagyok a drámák és a titkok szövögetője és kitálalója. Sosem suttogtak titkokat a fülembe amelyeket meg kellett volna őriznem a család kedvéért. Egyedül a saját sötét titkaimat őrzöm mélyen a lelkemben, megkímélve másokat a sajnálkozástól és a hamis együtt érző pillantásoktól. Senki sem képes felfogni milyen érzés az ha megerőszakolnak... kivéve akivel ez szintén megtörténik. Analysse képes volt megérteni, és feldolgozni az őt ért lelki sérülést, ahogy én is.
Figyelem a kis Lisát ahogy a plüss játékait szelíd mozdulatokkal lobogtatja a laptop felé és közben kacag, újra és újra. Az egész lényéből sugárzik a feltétlen szeretet, amelyet a két kamerán át rá mosolygó tini felé mutat. Az ő arcukról viszont több mindent is le tudok olvasni. Szomorúság és sóvárgás keveredik az arcukon az örömmel hogy láthatják a lányukat. Mert ahogy az Andy nevű fiú néha a mellette helyet foglaló lányra pillant, nincs kétségem afelől hogy egy párt alkotnak. A bátyám Hans is ugyanilyen szerelmes pillantással méregette folyamatosan a feleségét. Már abban a rövid időben amikor együtt láttam őket, mielőtt elköltöztek. És amíg rá nem jöttünk nem olyan régen, hogy úgy néz ki Hanst csúnyán megcsalják.
Gondolataim mélyéből Nath mozgása ránt vissza a valóság talajára. Egyenesen a szemeibe nézve figyelem, ahogy felém közeledik, majd leül. Ahogy helyet foglal eltakarja előlem a játszadozó Lisát, és ezzel egyúttal a kamera másik végén ülő fiatalok elől is elrejt engem. Mielőtt még hozzákezdene mérlegelem magamban a dolgokat. Mi az amit el akarhat nekem mondani? Illetve a cselekedetei nyomán nyilván tart a reakciómtól, amelyet nem akar már tudtára adni. Vajon változtat majd valamit is a róla alkotott képemen az amit hallhatok? Ha hazudott nekem, akkor persze igen, a csalódás viszont egy olyan érzés amelyet képes leszek kezelni, elvégre nem először találkozom vele. Lassú mély lélegzetet véve készülök fel hogy meghallgassam a mondandóját, amikor egyszer csak belekezd. Nem beszél hangosan, hogy ne zavarja a háttérben játszadozó kislányt és a szüleit. Illetve nem egyszerűen a szüleit... hanem a fiát és az unokáját.
- Elég fiatal vagy ahhoz, hogy nagypapának szólítsanak. - jegyzem meg végül, majd a válla felett óvatosan kikukucskálva egy kicsit jobban megnézem magamnak a kamerán látható fiút, majd pedig szégyentelenül Nathaniel arcát kezdem pásztázni. Nagyon minimális a kettejük között lévő hasonlóság, szinte alig lehet észrevenni. Csak az arc csontjuk amely annyira meghatározó, ellenben az Andy és Lisa közötti hasonlósággal, amely viszont elképesztő.
- Gondolom Andy inkább a volt nejedre hasonlít. - teszek egy óvatos megállapítást. Nem kérdezem miért került hozzá Lisa. Annak idején is igen szűk szavúan nyilatkozott a volt feleségéről, ahogy én is a gyermekem apjáról. Mindkettőnknek meg van az úgynevezett csontváz a szekrényében. A kérdés csak, hogy mikor kezd el annyira szaglani hogy már más is megérezze a rothadását, és egyszer csak szélesre tárja a szekrény ajtót?

 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Kedd Júl. 11, 2017 8:34 am
 



 

- 21 voltam, mikor Andy született és 16 évesen rám licitált, így igen, van barátom, akinek megmondhatom, hogy az unokám is idősebb a gyerekénél - főleg, mert az illetőnek nincs gyereke és a tervei szerint nem is lesz még egy-két évig. Nem mondom, milyen fejeket vágott, amikor egyszer, pár sör után meséltem neki az életemről. Egyszerűen nem lehetett nem nevetni rajta, ahogyan elsápadt, mikor mesélni kezdtem. Igen, én is voltam fiatal és kevésbé felelősség teljes, legalábbis azt hittem, utána mint kiderült, csak jó alaposan sikerült átvernie egy számító nőnek. Így jár az, aki apa nélkül nő fel. Nem tudtam, hogyan kell annak lenni, előttem nem volt rá példa, de tudtam, hogy pocsék érzés és képtelen lettem volna megtenni ugyanezt a saját gyerekemmel. Melanie pedig tudta és kihasználta a dolgot. Akkoriban eléggé számító volt ahhoz, hogy ne vegyem észre, kijátszik engem. Utána persze ő volt az, aki nem szerette Andyt, mindig hibát talált benne és az alkoholhoz fordult. Mostanra szépen szólva is elitta az esze jó részét és a fia nem egyszer próbált meg elmenekülni tőle. Mindeddig sikertelenül. Szeptembertől azonban nem fogja tudni semmi megállítani őt. Igazából most sem tudná, de nyáron még Trish miatt maradt és megvárja azt is, amíg a lány sikeresen beköltözik az egyetemre. Utána... nos, jó kérdés. Szeretik egymást, az egyértelmű, van egy közös gyerekük, de ez már nem ugyanaz a szerelem, mint két éve volt. Egy bölcsebb ember szavaival élve akkor kell befejezni, amikor még mindig a szép emlékek vannak túlnyomó többségben. Szerintem ezt Andy ugyan nem olvasta, de a tevei megegyeznek vele.
- Itt sem ilyen egyszerű a helyzet. Andy a házasságunk alatt született, én neveltem, de genetikailag kizárt, hogy az vagyok... érzelmileg annál inkább. Mindig is a fiam volt és én vagyok az egyetlen apa, akit ismer - viszont Melanie szerintem az elejétől sejtette az igazságot. Andy nem rám, hanem rá hasonlított inkább, ami megeshet, de az elsődlegesen öröklődő barna szem és haj egyike sem üt be elég meglepő tud lenni. Nos, legalább a válópernél a kibékíthetetlen ellentétek elég hatásos volt. Nem mondom, látványos volt. A nő addig kardoskodott, hogy ne kapjak szinte láthatást sem a fiamra, hogy végül akaratlanul a tartásdíjról is lemondott vele együtt. Na, igen, az egyszerű családi élet soha nem az én kiváltságom volt. Mindegy, már megszoktam és igazából elég  ritkán mesélem is el bárkinek. Ha nem Heidi lenne, most sem mondanám el, de úgy érzem, ő megérti és megérdemli az igazságot. Hogy úgy fogalmazzak, akaratlanul is részese lettem a legsötétebb titkának, szóval ez egyenlítés. Mondhatni. Vagy csak ki akartam mondani valakinek, aki nagy eséllyel nem akad ki rajta. Egyre megy...
- Hozhatok még egy kis teát? - váltom fel a témát, mert ezen kívül nincs sok beszélni való róla, egyébként pedig az említettek éppen hallótávolságon belül vannak, mondhatni. Oké, inkább Lisával "beszélgetnek" és játszanak a képernyőn át, de attól még elég felhangosítaniuk a hangszórókat és engem is hallani fognak. Igaz, általában nem teszik, magán élet meg minden. - Ez nagyjából negyed óráig még tartani fog, utána Lisa elunja, kimegy a képből és megszakítják a hívást. Ha nem sietsz sehova, nyugodtan várd meg - lefordítva, nekem nem gond, ha fogod magadat és neki állsz kérdezgetni utána, bár az nem biztos, hogy minden kérdésedre válaszolni is tudnék.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Csüt. Júl. 13, 2017 10:21 am
 



 


Nathaniel &
Heidi




- Sokan még rám is ferde szemmel néznek, mert egyedüli anya leszek. Szerintem nem számít, a fontos az érzelmi háttér biztosítása. Abban pedig egészen biztos vagyok, hogy Lisa nem szenved hiányt szeretetben és törődésben. - mosolyodok el gyengéden, s közben a még alig látható pocakomra siklik a kezem. Látva őket ahogy a kamerán keresztül a kislányra néznek, és ahogy Nathaniel is lesi minden mozdulatát, csak abban bízhatok hogy az én babám is ennyi szeretet fog majd kapni, és ilyen boldog, önfeledt gyermek lesz. Utána pedig amikor már elég idő lesz az igazsághoz, hogy elmondhassam neki a történetemet,akkor meg fogom osztani vele. Nem akarom őt élete végéig, valamiféle féligazsággal és később hazugságokkal a háttérben felnevelni, úgy hogy mások tudjak, vagy ha nem is hát sejtik az igazságot a fogantatása körülményeivel kapcsolatosan. Éppen elég sötét titkot hordozok majd magammal én ebben a családban, nem akarom, hogy ez kihasson a gyermekem életére is.
- Nem lehetett egyszerű, és akkor még finoman fogalmaztam. - fogtam vissza a haragomat amely fellángolt bennem. Hogy volt képes az a nő, ilyen szégyentelenül hazudni és megcsalni valakit. Bár nem voltunk annyira közeli ismerősök azt még is kétséget kizáróan tudtam, hogy Nathaniel nem az a fajta férfi aki ezt érdemli. Mi több, abból is látszik, ahogy az Andyval való kapcsolatát és  Lisával való kapcsolatát kezeli. Illetve a volt neje irányába tanúsított reakciója is ezt bizonyítja. Egyszerűen közömbös az irányába, nem vakította el a sértettsége. Más férfi minden lehetséges eszközt megragadott volna, hogy bosszút álljon az őt ért hazugságok miatt. Akaratlanul is ökölbe szorult a kezem, majd amikor észbe kaptam inkább az asztal alá rejtettem. Ismeretlenül is dühös voltam arra a nőre, aki ezt tette vele, és a fiával, akit mindössze most láttam életemben először.
- Igen köszönöm, az jól esne. Nem igazán terveztem mára semmit sem. Szóval ha téged nem zavarlak... - biccentettem, amikor felajánlotta a teát, majd amikor felállt, a tekintetem Lisára siklott. Mosolyogva figyeltem, ahogy továbbra is lelkesen a saját gyermek nyelvén sietve igyekszik valamit a szülei tudtára adni. Hans is sokat gondolkodott a gyermek vállaláson, ez a gondolat pedig összeszorította a szívemet. Csak reménykedhetek benne hogy csak valami tévedésről van szó. Csak valami félreértésről, hogy az imádott felesége mégsem csalja meg.
A hazugságok és a féligazságok megmérgezik a kapcsolatokat, és a legrosszabb, hogy ezek az alapoknál kezdődnek. A legelső pillanatokban az emberek a bizalmatlanság okán hallgatják el egymás elől a dolgokat. Utána pedig azért, mert, mert attól tartanak a párjuk megveti majd őket. Szerintem a hazugság százszor rosszabb a bevallott rettenetes igazságnál.
- Lenne valamit, amit megszeretnék majd osztani veled. - felelem nagy levegőt véve. A szekrény ajtóm résnyire kitárult. Lássuk mi történik majd.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Hétf. Júl. 17, 2017 9:27 am
 



 

- Ebből a szempontból a férfiak helyzete kényelmesebb. Tudják, hogy egyedül nevelem a lányomat, de mivel ilyen kicsi, automatikusan azt feltételezik, hogy valami tragédia miatt nincs vele az anyja és nem kérdeznek vagy kritizálnak - így lehet szépen mondani, hogy a mai törvények általában anyának kedveznek. Nagyon ritkán és csak nagyon jó okkal kapja meg az apa a felügyeleti jogot és ennek is nyomós indoka kell, hogy legyen. Egy átlagos válásnál nem a gyerekek teljes felügyeletére mennek rá a férfi ügyvédei, hanem a láthatás és döntéshozás jogára, az is alap, hogy fizetni kell az asszony- és gyerektartást. Ez Amerikában még húzósabb mint Európában, ahol gyerek nélküli válás esetén bevett gyakorlat a vagyon megosztása és az isten veled kijelentés. Ennek köszönhetem, hogy nekem nem kell életem végéig fizetni Melanienak. Viszonylag olcsón megúsztam a vele való egyezkedést és Lisa esetében soha senkinek semmilyen joga nem lehet rajtam kívül a nevelésére. Ez Andy és Trish számára azt jelenti, hogy nem kaphatják vissza akkor sem, ha akarják, de egyben a nagyiknak sincs lehetősége rá, hogy megpróbálják elperelni tőlem. Hivatalosan teljes egészében örökbe fogadtam és alá van írva minden lemondó nyilatkozat, az csak az én egyediségem, hogy mondhatni a családban maradt a kicsi. - És itt nagyjából véget is érnek a helyzet előnyei sokszor. Tudod milyen elvétve akad olyan férfi mosdó, ahol van pelenkázó is? A legtöbb még csak a nőitől sincs leválasztva - így a fura pillantások mellett nagyjából minden mást is megkapok, ami csak odabenn előfordulhat. Vannak férfiak, akiket mindig is érdekelt, miért járnak a nők csoportosan oda és miért tud olyan sokáig tartani egy alkalom. Nos, nekem már nincs több kérdésem, ha ki akartam mozdulni a kicsivel az esetek 98%-ában ugyanis kénytelen voltam megejteni arrafelé is egy látogatást. Finoman szólva is fapofával megy már az egész...
- Nézd, én örülök az olyan társaságnak, aki tud már egész mondatokat formázni. Imádom Lisát, de a beszédnél még nem tartunk - oké, egy-egy szót már ki tud mondani, tudja jelezni, mi a problémája, de attól még egészen biztosan nem vele fogok társalogni. Maximum mesélni tudok neki, de valljuk be, a képes könyveket sem olyan magas szintűen írták meg a világban. Semmi bajom vele, hogy az egész hétvégét a lányommal töltsem, sőt, ilyenkor vagyunk igazán együtt, de amikor lefoglalja másfél órát át egyetlen játék vagy eszköz, amit tapogat, forgat, a szájába vesz és fel-alá járkál vele, akkor töredelmesen bevallom, én elunom magamat. Meg egyébként is, Heidi társaságában sokkal könnyebb figyelni, ahogy a valódi szüleivel beszél. Tudom, mi vitte rá őket, hogy örökbe adják és attól a pillanattól fogva, hogy megkaptam Lisát, irtó hálás vagyok nekik érte. Mégis, időnként a szívembe hasít a gondolat, hogy ez nem így van jól, neki nem hozzám kellene tartoznia. Elengedni viszont nem tudnám őt...
- Rendben, de megint itt kell hagynom téged egy pillanatra - nézek ez a gép felé, amely egyelőre biztonságban van a lányomtól, de ha egyszer rájön, hogy a kis játékokkal teli kannára ráállva eléri, már nem lesz. Így nem tehetek mást, csak gyorsan odébb pakolom a műanyag tárolót és közben kikerülök a képből. Nem mintha ez olyan jól működne, ha magamra vonom Lisa figyelmét, utána már nagyon nehéz őt visszacsalogatni a képernyőhöz. Most is érzem magamon a pillantását, ahogy a pulthoz lépek és az egész kancsó teát az asztalhoz viszem. Igazából már csak félig van és fel is pakolok egy adag vizet melegedni, közben pedig hallhatom, ahogy Trish a kedvenc fegyverét veti be, az éneklést. Ez nekem nem megy, de a lánynak kellemesen mély hangja van és a lánya imádja hallgatni. Van egy jó húsz percnyi felvételem tőle, amikor Lisa nyűgös és nem akar aludni, néha elindítom neki. Tudom, furcsa, hogy a valódi családja ennyire részt vesz az életében, de az enyémben is ott vannak és az elszakítás még rosszabb lenne. Ha majd Lisa kicsit nagyobb lesz, akkor még eldönthetik, hogy mit tudjon meg róluk. Andy és Lisa annyira hasonlítanak, hogy simán hihető a testvéri kapcsolat pont ugyanannyira, mint az apa-lánya. - Addig van kedved mesélni a te családodról? - fordulok vissza Heidihez biztató mosollyal, hiszen ezek után már igazán nem lehet olyan meglepő az ő helyzete. Legalábbis az egyedi családi hátteremet nem fogja egyhamar felülmúlni...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 21, 2017 2:51 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi




- Ritka aki erre gondol. A legtöbb ember a tények pontos ismerete nélkül automatikusan elítéli azt a szülőt, legyen az akár az apa, akár az anya, aki egyedül neveli a gyermeket. A legtöbbnek eszükbe sem jut, hogy ennek nyilván nyomós oka van. - feleltem, ahogy eszembe jutott a szomszédunkban lakó idős hölgy. Amikor hazaköltöztem a testvéreimhez, a elején azt hitte, hogy valamelyikük barátnője vagyok és viszonylag kedves volt. Aztán hamar kiderült hogy a kishúguk vagyok, még ezzel sem volt problémája, amikor azonban egyértelműen rájött, hogy várandós vagyok, már ferde szemmel nézett rám. Többször is hangot adott annak, hogy nem helyes, hogy a bátyáimmal élek, szerinte a férjemmel kellene. Amikor Lars finoman rávilágított a tényre, hogy nem vagyok benne a házasság intézményében, akkor pedig a kedves "páromat" vette a szájára, miszerint miféle alak az, aki nem vesz feleségül. Valahol itt esett le neki, hogy még csak párkapcsolatom sincs és azóta én vagyok a gonosz némber a szemében aki elválasztja a gyermekét az apjától. Ha keresztül ment volna azon amin én, szerintem háromszor is elgondolkozna a világnézetéről. És sajnos nem hat meg a tény, hogy az ő idejében ez még másként volt. A világ drasztikusan megváltott azóta, és ezt előbb utóbb el kell fogadnia. Ha meg nem, hát nem... de az én életembe legyen szíves nem beleszólni.
- Igen, sajnos, ez valóban így van. A múlt héten én is belefutottam egy kínosan feszengő apukába, bár ott a kislány már 6 éves volt. - biccentettem, mert eszembe jutott, hogy kérlelte a kislány, hogy a férfi kísérje be a wcbe. Az apuka persze derekasan magyarázta, hogy ő oda nem mehetne be, mert az csak a lányoknak van. Végül felajánlottam, hogy bekísérem a kislányt. Soha életemen nem nézett még rám férfi annyira hálásan. Ennek ellenére viszont nem mosolyogtam, látszott rajta, hogy inkább hétvégi apuka lehet, mivel akik egyedül nevelik a lányukat azok egyetlen feszengő pillantás nélkül bejönnek a női wcbe egy elnézést kíséretében a bent tartózkodóktól, mintha otthon lennének.
- Én is szeretek veled beszélgetni. Persze, semmi gond. - válaszolom mosolyogva. Figyelem, hogy mennyire otthonosan mozog a konyhában, ami bevallom szokatlan számomra. Meglehet azért, mert Lars és Wald rettenetesen esetlenül érzik magukat a saját konyhájukban. Legalább is nekem úgy tűnik, amikor néha figyelem őket, mindig percekig keresnek valamit. Meglehet persze ennek az az oka, hogy én mindig mindent elpakolok, amit nem használunk rendszeresen. Valószínűleg amíg csak ketten voltak, mindent elöl hagytak, hogy azonnal kéznél legyen, amikor szükség van rá.
Lisa arcán egyértelmű csodálat tükröződik,a hogy Nathanielt követi a tekintetével. Olyan mintha a férfi lenne az ő személyes páncélos lovagja, aki megóvja őt minden rossztól és felvidítja, amikor szomorú. És ez a valóságban így is van... kivéve persze a páncélos részét a dolognak. Bár nem tartom kizártnak, hogy ez a kislány egyszer bizony ráveheti Nathet, hogy öltözzön lovagnak a kedvéért.
- Nos, a egyik bátyámmal már volt szerencséd találkozni. - jegyeztem meg egy keserű fintorral utalva, a Larssal való közjátékára a rendőr őrsön. - A másik bátyám Wald, szintén rendőr, a harmadik bátyám Hans viszont fodrász, és a feleségével Írországban lakik. - kezdtem bele abba, mégis egészen pontosan hányan vagyunk testvérek. Jobbnak láttam figyelmeztetni Nathanielt, hogy valószínűleg Wald sem fogja jobban fogadni majd jelenlétét. Elvégre csak idő kérdése, hogy Lars dalolni kezdjen egy idegen FBI ügynökről, akit a kishúga még Londonból ismer.
- Wald, nem az édestestvérem, de e nem jelent számunkra semmit. A modora viszont ezerszer rosszabb Larsénál. - tettem hozzá megcsóválva a fejemet, ahogy eszembe jutott az arckifejezése annak idején, amikor bejelentettem hogy Londonban akarom folytatni a művészeti iskolát.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 28, 2017 9:52 am
 



 

- Idősebb gyerekeknél megesik, de Lisa még csak másfél éves. Ilyen kicsiket alapból az anyja nevelne, ha nem történik valami katasztrófa - vagy valami nagyon hasonló dolog. Nekem már volt időm kitapasztalni az emberek gondolkodását és nagyon megszoktam, mennyire igyekeznek a legegyszerűbbnek tűnő megoldásokat választani. A mai harmincas férfiak nagy része még a gyerek gondolatától is csak remegni kezd és nincs jobb ötlete, mint a tragédia. Én pedig hajlamos vagyok őket meghagyni ebben a felfogásban és nem részletezem, hogy Lisát egyedül fogadtam örökbe, mert azt éreztem, ezt kell tennem a családomért. És életem legjobb döntése volt. Nem mondom, hogy nem voltak itt is nehéz időszakok és problémás nappalok, éjszakák, de attól még a lányom és imádom őt. Sokkal jobbat tett a fiatalság érzetemnek mint bármilyen nő lett volna képes, ne adj isten egy újabb feleség. A kapuzárási pánik pár évig még odébb lenne, de hála Lisának, számomra alaposan ki lesz tolva a dolog.
Nem biztos, hogy pont a családjáról kellett volna kérdeznem Heidi-t. Nem mintha nem lett volna alkalmam már látni az egyik bátyját a háromból, mert arra emlékszem, azt mondták, ennyi van, de attól még nem sok közöm van hozzá, Persze, ő már tuja életem legnagyobb titkát, mert egyik oldalról nem érzem, hogy ebből pont ő csinálna friss pletykákat, a másikról pedig szemétség lett volna pár perc után kitenni és nem ezt akartam csinálni vele. Sokan nem tudják, hogy kik Lisa szülei, de aki látott már képet Andy-ről és Trish-ről, annak nem kell messzire gondolnia a megoldásért. Ezek ketten annyira hasonlítanak rá, hogy azt már nem lehet a fantáziára fogni. De nem akartam, hogy Heidi emiatt érezze úgy, neki is mesélnie kell. Talán, ha később jövök elő a témával, akkor nem lett volna ilyen nagy kavarodás. Így viszont? Nem tudom, mit tegyek. Nem akarok kellemetlen kérdéseket feltenni. Azt hittem egy pillanatra, hogy a család lehet semleges téma. Nem jött be, kár érte...
- Nálam jobban nem tudja senki, hogy mennyire nem a vér teszi a családi kapcsolatokat. Attól még ő a bátyád, szeretitek és véditek egymást, ez a normális - teszem hozzá halvány mosollyal miközben figyelem, ahogy a fiamék lassan búcsúzni kezdenek. Még nem kellene elmenniük, de Lisa figyelmét újra felkelteni szinte már lehetetlen, amint a dalnak vége, mellé pedig nagyjából öt percük maradt még. Nem tudom, mennyire nehéz nekik az elválás igazából, mert ez olyan helyzet, amit el sem tudok képzelni. Így csak figyelek Heidire és várom, ahogy egy hanggal jelezze a gép, kikapcsolt a skype. Sőt, a végére már a hang sem lesz, mert Lisa mellettem van és felkéredzkedik az ölembe. Akkor erről ennyit a jövő hét végéig.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 28, 2017 10:44 am
 



 


Nathaniel &
Heidi




Utólag visszagondolva valószínűleg Waldnak teljesen igaza volt. Választhattam volna bármelyik olaszországi művéseti képzőt, vagy esetleg ott a közelben valahol, de nem nekem minden áron London kellett. Már akkor is makacs voltam, érdekelt a művészet és tanulni akartam. És ha már ezt választottam, akkor a legjobb helyen akartam tanulni. És ebből nem engedtem. Hetekig böngésztem az összes létező jobb hírű művészeti iskolákat és összehasonlítottam egymással a képzéseket, a árakat, a helyszíneket az ellátást és a felvételi pontszámokat. Mindennek utána jártam, ebből persze a bátyáim nem érzékelhettek valami sokat. Ezért tűnhetett számukra egy elhamarkodott döntésnek. Hát nem volt az.
- Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben Lisa nem is kerülhetett volna jobb helyre. - válaszoltam őszintén, azt amit gondoltam. Nem hittem volna, hogy Lisának jobb helye lenne bárhol máshol, még a vér szerinti szüleinél sem, elégre még annyira fiatalok. Ez persze nem jelenti azt hogy felelőtlenek is, de egy kisgyermek esetében nagyon fontos a folyamatos felügyelet. Andy és Tris pedig még iskolába járnak és tanulnak. Ez mellett egy gyermek nevelése rettenetesen nehéz.
- Én... nos, a művészeti iskolában ismerkedtem meg Markkal. Ha úgy vesszük az első és az utolsó komoly kapcsolatom is volt egyben. A közös nyaralásunk közben hagytam faképnél, amikor kiderült hogy erőszakos hajlamai vannak. - kezdtem el mesélni és magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedén jönnek a számra a szavak, a rettenetes mondanivalójuk ellenére. Szemeimet az előttem álló pohár jeges teára szegeztem, ahogy visszaemlékeztem mi is történt velem annak idején.
- Az évzárói buli alkalmával mindenki a barátaival volt elfoglalva, senkinek sem tűnt fel a hiányom. Erősen ittas volt, és nem vette figyelembe, az ellenkezésemet... hogy én nem akarom. - ittam egy kortyot a teából, ami kellemesen hűsített és egy kis erőt is adott nekem, ahhoz, hogy folytatni tudjam. El akartam neki mondani, már régebben el kellett volna, elvégre megérdemelte, hiszen ott volt velem akkor éjjel.
- Aztán az útjaink hála istennek különváltak, azt hittem végleg de tévedtem. Véletlenül jártál arra akkor éjjel, és láthattad miként reagált a terhességemre. Meg akart ölni, mindkettőnket. - értem a kínos utolsó éjszakánk végére, mert Nathaniellel is akkor találkoztam utoljára, amikor az esetet követően elhagytam a kórházat. Nem köszöntem el tőle, csak összepakoltam a dolgaimat, beszéltem a főnökömmel és hazaköltöztem a testvéreimhez ide Seattlebe.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 28, 2017 3:45 pm
 



 

Valami nem stimmel Heidi-vel. Pontosan érzem, hogyan kapcsol ki a tartása, amit a fiam kilép a skype-ból. Mondhatni, itt maradtunk mi édes kettesben, maximum hármasban Lisával, aki még túl kicsi, hogy felfogja és megértse a felnőttek beszélgetését. Az ölembe mászik, átkarolja a nyakamat és hagyja, hogy a teát a kezébe adjam. A csőrös poharakkal már egészen jól boldogul, így magától iszik. És újra töltök Heidinek is. Nem tudom, hogy lehet, hogy ízlik neki a minden adalék mentes gyümölcs tea, amit általában a lányom fogyaszt, de ha neki úgy kellemes, hogy ezt issza, akkor legyen. Igazán szívesen készítek még egy adagot neki. Közben pedig hallgatom, hogyan kezd el mesélni. Mesélni a múltjáról, amit nem tudok hova tenni. Semmit nem kérdeztem tőle, nem követeltem válaszokat egy témában sem, ő mégis megadja őket nekem. És számomra új ez az egész, hogy megoszt valamit, amihez nincs közöm és személyes, csak mert neki éppen ehhez van kedve. Nagyon bátor dolog. Olyan bátor, amilyen én nem nagyon tudok lenni. Ebben a világban ritka kincs. Ha Andy nem telefonál be, én valószínűleg nem tudtam volna elmesélni ezeket a dolgokat. Trish-t látva viszont elég nehéz tagadni a tényeket. Csak ki kell nyitni az embernek a szemét a látáshoz, hogy úgy mondjam...
A szavai értelme csak késve jut el hozzám és nagyon nem tetszik, amit megértek belőle. Nem csak azért, mert elítélem ex rendőrként a nők elleni erőszakot, hanem mert tudom, hogy ha nem lesz jobban büntetve, akkor még a lányommal is elbánhat egyszer valaki. Egyszerűen csak azért, mert azt hiszi, hogy megteheti büntetlenül. Kegyetlen dolog. És elbizonytalanít. A legtöbb nő, aki ilyesmit túlélt egyszer is, nagyon nehezen viseli maga körül a férfiakat, akik nem a rokonai. Kikérdezni is női tisztek szokták őket. Heidi ehhez képest csak beiratkozott önvédelem órákra, járt rendszeresen és nem zavarta a tény, hogy férfi tartja. Még el is beszélgetett utánam néha a technikákról. Igazából még rá sem jöttem, hogy történt valami vele, amíg el nem ejtett egy megjegyzést. Biztos voltam benne, hogy ott hagyta csak a pasi és nem akarta a gyereket. Ezek szerint nem is tudott róla és nem érintette jól a dolog kiderülése. Mert annak az éjszakának a végére én is emlékszem. Vér, sérülések, könnyek és gyász. Lefordítva, ha nem bukkanok fel, most egyikük sem élne...
- Akkor miért mondtad azt, hogy kirabolni próbáltak? Nem értelek. Láttam mi történt veled. Hogy voltál képes hallgatni róla? Az a mocsok börtönt érdemel. Hogy mással ne tudja megtenni... - oké, a végén még sem kellett volna. Heidi itt van, túlélte és folytatja az életét. Boldog. Ez jó, nem? Akkor miért ébresztem fel benne a bűntudatot? Fogalmam sincs, de úgy érzem, nem jó ez így. Nem kellett volna így elvágni mindent, lezárás kellett volna. Börtön. Tárgyalás. Nyilvános meghurcoltatás. Mégis, abból Heidinek is kijutott volna. Ebből a szempontból pontosan értem, miért hallgatott eddig. - Sajnálom, én nem akartam... megértem, miért nem szóltál. Teljesen. De attól még nem könnyű megemészteni. Akkoriban a zsaruk több gyilkossági kísérletbe torkolló lopási üggyel is foglalkoztak, valaki nőket támadott meg. Általában valamivel idősebbeket nálad. Volt egy gyanúsított is. Elengedték. A te támadásod idejére bomba biztos alibije volt... - mi pedig nem tudtuk, hogy ezt nem ő tette. Hogy ez teljesen független a többi próbálkozástól. Szerintem azóta sem kapták el a férfit. Miután pár embert bevittek kihallgatni, leállt a dolog. Azóta sem tudtuk miért...
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 25
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 28, 2017 4:11 pm
 



 


Nathaniel &
Heidi




,,Éles sípolás ütötte meg a fülemet, de képtelen voltam rá hogy felnyissam a szemeimet. A világ zúgott körülöttem, de hallottam a motoszkálást a közvetlen közelemből. Nem voltam egyedül. De hol vagyok? Mi történt? És ki van még velem?
Éreztem a fájdalmat szinte minden porcikámban, ahogy automatikusan kinyitottam a szemeimet, amibe éles fény vágott. El akartam takarni a kezemmel, de valaki megállított a mozdulatban és egy hang arra kért ne mozogjak, csak lassan, óvatosan...
Ezután már csak a szavakra és arra a tompa lüktető fájdalomra emlékezte, ami akkor öntötte el a mellkasomat, hogy rájöttem, egyedül maradtam. Hogy Mark egyik célja legalább megvalósult. Elvesztettem a kisbabámat. De én túléltem."


Reszkető kezeimet lecsúsztattam a pohárról és inkább az asztal alatt a ölemben kulcsom össze, megakadályozva ezzel a remegést, legalább egy kicsit. Próbáltam óvatosan mélyebben lélegezni, hogy ne törjön ki rajtam a pánik. Az egyetlen ember akinek erről valaha is meséltem az Analysse volt, de neki is ennél tömörebben. Ő pedig nem kérdezett vissza, pontosan tudva, hogy nem kell részletezni, mi hogyan történt. Ő maga is átélte és ez éppen elég volt.
Még ültömben is összerezzentem a hangjában bujkáló vádaskodásra, s körmeimet inkább a combomba vájva tartottam magam a helyemen. Már nem vagyok az a lány aki elmenekül a félelmei és a ellenségei elől. Nem akarok az a lány lenni.
- Hallgattam, mert ismertem a családját. És mert soha semmilyen körülmények között nem akartam viszontlátni. Fiatal voltam és naiv... nem vettem észre időben, hogy nem jó emberek vesznek körül. - fixíroztam a asztallapot szégyenemben. Mert bárki bármit is gondol rólam, nem voltam büszke arra, hogy túléltem és elmenekültem. Olyan emberré váltam, aki menekül a sötét múltja elől. Aki mindig csak hallgat, és végül már annyira megszokta ezt, hogy lassan beszélni is elfelejt.
- Rajtad kívül egyetlen embernek mondtam el az igazat. Sajnálom, de nem akartam mást, mint elmenni és elfelejteni hogy ez valaha is megtörtént. - hunytam le a szememet, és erőnek erejével visszatartottam a könnyeimet. Wald bármikor megvigasztalt, de mindig kétségbeesett ha esetleg sírni látott. Nem akartam senki másnak ezt az érzést. Éppen eléggé kétségbe voltam esve helyettük is.
 
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
Pént. Júl. 28, 2017 10:44 pm
 



 

Furcsa ez az egész helyzet. Olyan, mintha részeg lennék. Minden tompa. Zsibbad a kezem és ha nem tartanám Lisát, egészen biztosan megpróbálnék fájdalmat okozni magamnak, csak hogy tudjam, tényleg olyan élesen érzem, mint korábban. Így viszont? Átölelem a lányomat, magamhoz húzom és a feje fölül figyelem Heidit meg a nagy vallomását. És nem tudom teljesen felfogni az egészet. Megértem, persze, vannak dolgok, amelyeket az ember nem szívesen oszt meg a nyilvánossággal. Mégis, általában meggondolják az áldozatok. Egyértelmű, hogy a tanúskodással egy hasonló helyzet elé néző lányt megmentenek egy-két kellemetlen élménytől, ami érheti az életben. És ezt a nők általában átérzik. Sokkal empatikusabbak nálunk, férfiaknál és egymások is segíteni akarnak, mert senki nem született arra, hogy bántsák. Heidi vallomása egy oldalról kellemes érzéssel tölt el. Megbízott bennem annyira, hogy élete egyik legnagyobb titkát megossza velem. De félek is az egésztől. Mert most már én is tudom, hogy hazudott. Félre vezette a rendőrséget. És lehet, hogy miatta szabadult ki valaki, aki korábban lányok tucatját támadta meg és kényszerítette dolgokra. Ez volt az egyik utolsó ügyem rendőrként és nem tudtam lezárni. Azt hiszem, máig nem sikerült a volt kollégáimnak. A gyanúsított pedig megpróbálta beperelni a rendőrséget is zaklatásért. Kellemetlen helyzet volt a javából. Erős késztetést érzek, hogy értesítsem őket róla ott, Londonban. Korábban meg is tettem volna. Ma már nem vagyok rá képes. Fogalmam sincs miért. Talán, mert Heidi az egyik első barátom itt. És terhes. És törődöm vele. És kedvelem. Mind megállít benne. És legfőképpen a tény, hogy ő még csak fel sem fogta, mit mondtam neki. Csak ül és hallgat, az utolsó szavai pedig másra vonatkoztak. Lesokkoltam. Legyen. Akkor időt kap, hogy megeméssze.
- Gyere - nyújtom felé a kezemet, hogy felsegítsem a székről, miközben fél karral még Lisát is meg tudom tartani. Nem vettem észre eddig, hogy eltelt az idő, de már ideje a lányomnak aludnia. Még mindig naponta kétszer van rá szüksége. És ez talán Heidin is segít. - Lefektetem Lisát, addig felforr a víz egy újabb adag teához... - és van ideje gondolkodni. Ezt persze hangosan nem teszem hozzá. Csak figyelem, ahogy utánam jön a gyerekszobába, miközben a félálomban lévő lányom feje a vállamra bukik. Lassan emelem fel és rakom bele az ágyába. Majd a polchoz lépek, ahol a mesekönyvek vannak. A Grimm meséknél tartunk éppen. Kinyitom a könyvet Holle anyónál. Ezt még nem olvastam neki. - Ülj le a karosszékbe és olvasd fel neki, tíz percen belül mélyen aludni fog - megvárom, még helyet foglal és a kezébe adom a mesekönyvet. Már megtanultam, hogy a lányom nyugtató hatással van a nőkre. Így rá bízom és hátra lépve a falnak dőlök.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nath lakása
 



 

Vissza az elejére Go down
Nath lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
-
Ugrás: