HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Nath lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTéma: Nath lakása   Szomb. Máj. 20, 2017 11:01 pm
Admin
Admin - Adminisztrátor
avatar


Avataron : Admin
Kor : 167









Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Szomb. Máj. 20, 2017 11:55 pm
Heidi Wagner
Igazságügy - Egyéb
avatar


Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 24


Nathaniel &
Heidi



A tomboltam, igen finom kifejezés. Pusztítottam, mint egy hurrikán, vagy mint egy fúria, akit ezeréves álmából ébresztett fel valami félkegyelmű idióta. És hogy ki volt ez a félkegyelmű idióta? Nem más, mint az én imádott és szeretett Lars bátyám, akit jelenleg egyetlen mokkáskanálnyi vízben is képes lettem volna megfojtani. Sosem arra neveltek, hogy tomboljak és törjek zúzzak, de most határozottan kedvem lett volna valamit -vagy inkább valakit- a falhoz vágni, teljes erőmből.
- Hogy mit csináltál?! - üvöltöttem, hogy úgy éreztem, ha ezzel a hangerővel fojtatom ezt a beszélgetést, egészen biztosan berekedek majd, de ez éppen egy cseppet sem tudott érdekelni. Lars természetesen csak hebegett habogott össze vissza, amíg én fel alá járkáltam és döbbenten, illetve szégyenkezve hallgattam, hogy Nath azért késett el két napja oly csúfosan a közös ebédünkről, mert a bátyám egyszerűen túszul ejtette az irodájában. Várjon csak a recepciós is, nem teszi majd zsebre, amit tőlem kap, az is biztos.
Igen borús hangulatban mentem el aludni, azzal a végszóval, hogy egy darabig nem áll szándékomban szóba állni Larssal. És ahogy másnap felkeltem, elhatároztam, hogy bocsánatkéréssel tartozom Nathnek a lökött testvérem miatt. Felkeltem hát és leszaladtam a boltba, hogy vásároljak néhány dolgot, az egyik kedvenc süteményemhez, ami eddig mindenkinek ízlett, aki csak kóstolta. A boltból a lakásba felérve gyorsan kötöttem egy kötényt magam elé és hozzáláttam a piskóta elkészítéséhez. Aztán rájöttem, hogy nem illene csak úgy betoppannom hozzá, írtam hát egy üzenetet Nathnek, hogy ráér e esetleg egy fél óra múlva.
Majd amíg a piskótám a sütőben töltötte idejét, hozzáláttam a tejszínes gesztenye krém elkészítéséhez. A rádióból halk zene szólt és én élveztem a magányt, mivel kivételesen mindkét testvérem dolgozott, így egyedül voltam otthon. Nem sokkal azután hogy a tortát összeállítottam és a hűtőbe tettem meg is érkezett a válasz egy címmel karöltve. Boldog mosoly kúszott az arcomra, így gyorsan átöltöztem. Mindössze egy farmert és egy vékony pántos pólót vettem a bőrdzsekim alá, mivel elég jó idő volt odakint. Végül magamhoz vettem a tortát egy hűtődobozba csomagolva és nem sokkal később már egy szép sötétbarnára festett ajtó előtt álltam halkan kopogva, hogyha esetleg a kis Lisa aludna ne ébresszem fel.
 
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Kedd. Máj. 23, 2017 11:45 am
Nathaniel Jones
Igazságügy - Ügynök
avatar


Avataron : Daniel Gillies
Kor : 39

A hétvége mondhatni az az idő, aminek az elsőtől az utolsó percéig a lányomé vagyok. Tudom, a legtöbb ügynök számára nincs szünet, nekem is be kell kapcsolva legyen a telefonom, de amíg nem hívnak, addig enyém az idő. És Lisáé, aki minden erőfeszítésem ellenére is kissé bezárkózott kislány és nem tudom őt hibáztatni érte. Még alig másfél éves és már túl van egy költözésen, a második bölcsödébe jár, vagy a negyedik dadust fogyasztja, egészében az egyetlen állandó pont az életében én vagyok és a cuccai. Talán ezért is lehet, hogy ilyenkor szinte már hajnali hattól fenn van és valamelyik plüss figurával a kezében átszökik az én ágyamba. És garantáltan le sem száll rólam egész nap, bár nem a ragadósság szó szoros értelmében teszi. Eljátszik magában vagy velem, de folyamatosan úgy fordul, hogy lásson engem vagy nekem dőljön, szóval ösztönösen tudnia kell, hogy ott vagyok. A hétvége fogalmát persze még nem érti, így a hétfőn utána rendszeresen húzósak, mert aznap már nem vele vagyok, hanem kiteszem őt a bölcsödében. Kissé zavaros, de jobban nem tudom megoldani és nyilván valóan annyira nem eshet neki rosszul a dolog, mert azokon az elválásokon kívül szinte csak akkor sír, amikor újabb fog miatt fáj az ínye és olyankor is inkább csak nyűgös kicsit. Röviden, minden tiszteletem azoké a nőké, akik képesek huszonnégy órás műszakokat lenyomni egy olyan baba mellett, aki egy-két óránként ébred, sír és lerí róla, hogy nagyon fáj neki a dolog. Ehhez képest Lisa úgy néz ki, mint aki nyugtatókon él, minimális nyűgösséggel...
A mobilom pittyogása hétvégén sok jót nem jelent a számomra, már szinte szenvedő arccal nyitom meg az üzenetet, és könnyedebb leszek látványosan, amikor kiderül, hogy Heidi írt rám. A sütemény felajánlásra azért felvonom a szemöldökömet, de ha annyira hozni akar, akkor én nem fogom megakadályozni benne. Visszaírom a címemet és hogy várom, majd még annyit azért oda biggyesztek az sms végére, hogy hívjon, ha nem talál ide, kissé rejtett ez a hely. Jól van, amikor kiderült, hogy Seattle-be jövök, akkor azonnal kerestem lakást megfizethető áron és nem érdekelt, hogy a létesítmény esetleg problémásan megközelíthető azok számára, akik nem ismerősek a környéken. A mérete volt a feltétel, a közelsége a főutakhoz és persze az előre bútorozás, mert egyedül a gyerek szobánál voltam hajlandó áthozni a korábbi cuccokat. Én már régen leszoktam róla, hogy tárgyakhoz ragaszkodjam...
Mire meghallom a szolid kopogást az ajtón, Lisa eljut addig, hogy a plüss figurákból valóságos labirintust építsen fel a kanapé és a konyha körül, nekem pedig nagyon oda kell figyelnem a lépéseimre, ha nem akarom valamelyik jobb sorsra érdekelt kisállatot kibelezni vagy felsérteni a talpamat egy műanyag darabbal. Azt már a fiamnál is megtanultam, hogy a gyerek mellett a lego a legrosszabb barát és a legjobb betörő fogó eszköz a közelben. Az új, hogy a pihe-puha kinézetű állatfigurák is harapnak. Mindegy, mert sikeresen elkerülöm őket és már nyitom is az ajtót Heidi előtt.
- Szia! Gyere be és ne törődj a rendetlenséggel! - fogadom őt az ajtóban, majd félre is állok, hogy be tudjon lépni, sőt, fél kézzel még időben elkapom a lányomat is, aki a korához képest nem várt fürgeséggel próbál meg kijutni az ajtón annak tudatában, hogy sétálni megyünk. Szerencsére a megfékezésében már van rutinom, kissé le kell guggolnom, hogy elérjem őt, de mire Heidi lerakja a kabátját az ajtó csukva lesz és ő már a nyakamba kapaszkodva figyeli a tálat. - A hétvége Lisa birodalma, ilyenkor hagyom neki, hogy azt játszon, amit csak akar - teszem hozzá magyarázatként, hogy miért van egy sárga takaró az étkezőasztalra pakolva és lóg le a semmibe, mellé pedig nagyjából három méterenként valami kisállat is jár erre. Amíg nem a tűzhellyel akar megismerkedni, lelke rajta. - A konyhapultra nyugodtan pakolj le, ha odajutsz, vagy egy pillanat és átveszem tőled - jegyzem meg, miközben egy kicsit magasabbra emelem a lányomat, a karomat kinyújtva magam felett és repülő módban leszáll hason a hatalmas plüss elefántra, amelyet az ágya mellől cibált ki nem is olyan régen...
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Kedd. Máj. 23, 2017 9:31 pm
Heidi Wagner
Igazságügy - Egyéb
avatar


Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 24


Nathaniel &
Heidi



Nagyon reménykedtem benne hogy a kicsi Lisa még nem alszik, illetve hogy ha már ebédeltek, azért még maradt egy kis hely a tortának amit készítettem. Ez mellett pedig azt is reméltem, hogy mindkettejüknek ízelni fog a gesztenye tortám. Viszont igazán megkérdezhettem volna Nathet, hogy mi a kedvence akár neki akár Lisának mivel hogy tudomásom szerint nem éppen édes szájú. Arra persze volt eszem, hogy írjak neki ráér e de arra már nem hogy esetleg megérdeklődjem milyen süteményt szeretne. Én tényleg rettenetesen feledékeny vagyok az utóbbi időben bizonyos dolgokkal kapcsolatosan. Bár meglehet még mindig ideges vagyok ez miatt az egész miatt.
- Sziasztok. - köszönök kissé ideges mosollyal az arcomon, ahogy feltárul előttem az ajtó és szembetalálom magam Nathaniellel és az éppen szökni készülő kis leányzóval.
- Hát te kis pöttöm hova készülsz? - pillantok mosolyogva a kislányra, akit Nath meglepően rutinosan kap fel mielőtt még távozhatna a nyitott ajtón keresztül a lábaim mellett. Ezt követően persze gyorsan becsukom magam után az ajtót, elejét véve egy következő esetleges próbálkozásnak. Ezt követően halvány mosollyal az arcomon nézek végi a lakáson, amelyet teljes egészében egy a tündéri kislány már ki is sajátított és a saját személyes játszóterévé változtatott. Csak reménykedhetek benne hogy az én kisbabám is egy nap majd ekkora hévvel fog játszani, mert ez számomra azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott.
- Semmi gond, ez teljesen rendben van. - nézek rá elismerő mosollyal, mert amilyen hévvel Lisát szereti, úgy még nem láttam apukát a gyermekére tekinteni. Láttam néhány apukát aki a játszótérre járt a lányával, vagy fiával, de valahogy mindegyikük arcán látszott az a nyomottság, fásultság, szinte majdhogynem a kényszer. Nathaniel arcán semmi hasonlót nem tudtam felfedezni. Gyorsan felakasztottam a fogasra a kabátomat egy virtuóz mozdulattal, és a tortát is megmentettem a leeséstől, amely így biztonságosan eljutott a konyhapultra, miközben kikerültem a plüssállat tengert, majd Nathaniel felé fordultam. Most jön a fekete leves.
- Annyira sajnálom! - bukott ki belőlem ahogy ránéztem, és beharaptam az alsó ajkamat.
- Sosem gondoltam volna, hogy Lars ennyire idiótán fog viselkedni, kérlek ne haragudj miatta. Ő csak... túlféltő. Remélem a tortát elfogadod, mint bocsánatkérésemet a lökött bátyám miatt. - magyaráztam hirtelen felindultságomban és éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, aminek az okát magam sem értettem. Tegnap tomboltam, ma reggel táncoltam sütés közben, nemrég ideges voltam most meg lassan sírva fakadok. Azt hiszem hogy egy kicsit túlpörögtek az érzelmeim ebben a két napban.
 
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Hétf. Máj. 29, 2017 12:41 pm
Nathaniel Jones
Igazságügy - Ügynök
avatar


Avataron : Daniel Gillies
Kor : 39

Heidi szerencsére egészen jól veszi a felfordulást, az örökmozgó lányomat és persze az egész helyzetet. Ez jó, ugyan még eltart egy darabig, de nemsokára rá kerül a sor, hogy megpróbáljon lefoglalni egy túl kíváncsi babát és különböző szórakozásokat találjon ki a számára. Ideje találkoznia a csúnya, gonosz valósággal, ha ezt lehet így nevezni. Jó, azért rólam süt, hogy élvezem a helyzetet, cseppet sem zavar, hogy nagyjából havonta egyszer a mosógép is találkozik a plüss gyűjteménnyel, mert olyan koszos lesz a sok hurcolástól, mellé pedig a lakás fele olyan mint egy játékpark. Jó, nálam is vannak határai annak, mit kap meg Lisa és elég egyértelműen tudom szelektálni a fejlesztő feliratosakat is, de valahogy mindig jó ötletnek tartják a munkahelyemen üdvözlő ajándéknak a plüss-t adni, amelyet egyszerűen a többi mellé rakhatok a szobájába. Persze van még itt egy dobozni puha építő kocka is, valami állandóan pörgő, de a legutolsó házi barkácsolás óta nem zenélő izéke, amit az anyja küldött neki karácsonyra és Lisa máris imádja a sok gombot és fényt rajta. Ennél jobban csak a tévé távirányítója és a mobilom tudná lekötni, de ezeket inkább gyerek biztos magasságba rakom jó előre...
- Hogy... tessék? - pislogok nagyokat Heidire, mikor neki áll bocsánatot kérni, mert nekem éppen fogalmam sincs róla, ezt mivel érdemeltem ki tőle. Bevallom töredelmesen, én is éppen elég rideg voltam a bátyjával ahhoz, hogy ne vegyem zokon a zaklatását. Nem gondoltam volna, hogy meg kell említenem a késésem okát a húgának is, ráadásul pedig mondhatni már el is felejtettem. Kellemetlen találkozás, de ennyi, vége. Nem terveztem haragot tartani miatta vagy még egyszer felhozni, így most nem is tudom, mit mondhatnék Heidinek. Amivel talán még inkább elbizonytalanítom, mert látványosan könnyek szöknek a szemébe a dolog miatt. Fene, hogy ilyenkor fogyok ki a szavakból... - Nem kell bocsánatot kérned helyette, nem vettem a szívemre a dolgot. Te ... tényleg emiatt hoztál tortát? - nem tehetek róla, meglepett a dolog. Kevés törődő nőt fogtam ki eddig életemben és leginkább azt szoktam meg tőlük, hogy rám hívnak, hogy ugye minden rendben és már teszik is le a telefont. Nem sokakat zavar, mit tesz egy családtagjuk, még ők maguk rendben vannak. Egészében ez egy nagyon fura helyzet, amivel nem is tudnék mit kezdeni, ha Lisa nem indulna meg a doboz felé...
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Kedd. Máj. 30, 2017 5:01 pm
Heidi Wagner
Igazságügy - Egyéb
avatar


Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 24


Nathaniel &
Heidi



Elnézve a számtalan plüssjátékot szerte a lakásban, rájöttem, hogy hamarosan nekem sem ártana néhányat vásárolnom belőlük, hogy mire megszületik a babám, már legyen néhány kis szőrmókja amihez odabújhat álmában. Nem szeretnék mindent az utolsó pillanatban beszerezni, szóval lehet a héten valamikor erre is sort kerítek. Néhány fehér színű babruhát már sikerült vásárolnom, de még nem akartam túlzásokba esni. Nem addig, amíg nem lendültem túl a 15. héten. Most azonban már hogy túl vagyok rajta úgy érzem, megtörik az eddigi szerencsétlen sorozatom és ez a magzat végre megszülethet. Egy olyan szerető családba, amelybe én is, még ha testvérek nélkül is. Helyette lesz két féltő bácsikája akik egészen biztosan elfogják majd halmozni a szeretetükkel. Közben szemügyre vettem Nath nappalijának a berendezését is és rájöttem, hogy minden felület igazán sima és gyermek biztos, ami igazi előrelátásra vall. Én is hasonló szempontok alapján kezdtem el lakást keresgélni, bár erről még nem tettem említést a bátyáimnak.
Ajkamat beharapva feszülten toporgok a konyhapult mellett, és idegesen bontom ki a dobozából a hatalmas gesztenyetortát egyfajta elfoglaltságként, hogy addig se kelljen Nath szemeibe néznem.
- De igen az én hibám! - tör ki belőlem és érzem, hogy akaratom ellenére megindul a szememből egy könnycsepp, melyet azonnal makacsul le is törlök. Nem vagyok az a fajta síros virágszál, sosem voltam.
- Említenem kellett volna téged, mikor hazajöttem Londonból, de nem meséltem nekik semmiről sem... - hallgatok el hirtelen, amikor rájövök mit is készültem majdnem elárulni magamról. Így inkább elhallgatok és a kis Lisa felé fordítom a figyelmemet, aki már úgy tűnik ki is néztek magának a finom kis tortát.
- Látom már kiszúrtad a meglepetést. - nézek a kislányra, majd lassan feléje nyújtom a kezeimet, hogy lássam emlékszik-e rám a parkból és hogy esetleg elfogad e. Elvégre mindössze csak egyszer találkoztunk és egyébként is a számára egy vadidegen nő vagyok. Apropó nő, talán illet volna megkérdeznem Nathanielt, hogy a neje itthon van-e. Nem mintha a torta nem lenne elég még egy felnőtt részére. De hogy ne legyen félre értés a jelenlétemet tekintve.
 
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Hétf. Jún. 05, 2017 8:41 am
Nathaniel Jones
Igazságügy - Ügynök
avatar


Avataron : Daniel Gillies
Kor : 39

- Heidi, ez... nem tartozik rám és megértem, ha nem akartál nekik mesélni Londonról - teszem hozzá egy sóhaj kíséretében, amíg még tudom. Elképzelésem sincs róla, milyen lehet testvérekkel felnőni, mert nekem soha nem voltak. Az anyám pedig elég szemét volt ahhoz, hogy ne érezzem szükségét megosztani vele az életem fontosabb momentumait. Helyette egy-egy barátnak mondtam el, majd Melanie-nak a házasságunk elején, de egyébként semmi. Én ugyan nem kerültem ronda sérülésekkel hetekre vagy hónapokra kórházba, de attól még nekem is voltak rossz élményeim és nekem sem tud róla a családom. Lisa túl fiatal ehhez, Andy meg... neki éppen elég megbirkóznia a saját anyjával is, nem fogom még a saját kis problémáimmal zaklatni. Szóval számomra az, hogy Heidi titkolózik egy teljesen természetes állapot, melynek az is része, hogy a be nem avatott testvére félre érti a helyzetet. Megesik. Senki nem lát tisztán, ha nincs birtokában minden információnak. Engem mint már mondtam, nem igazán zavart a dolog. Valójában nem is bántam, hogy az ő kis titka lehetek, de ennek nincs köze a többihez...
Bevallom, nem vagyok jó a női könnyekben. Melanie zsarolásra használta, az anyám hisztire, Lisánál pedig azt jelenti, valami baja van. Ezek után pedig Heidinél hiába érzem és tudom, hogy a hormon ingadozás okozza őket, elég nehéz kezelni. Igazából állnék csak a lakásban mint valami szobor, ha a lányom nem oldja meg azzal, hogy hirtelen érdeklődni kezd a doboz iránt. Pontosabban tudni akarja, mi van benne, de még nem elég magas, hogy felmászhasson és megnézhesse, így pedig csak nyújtózkodni tud és nézni minden felnőttre, hátha megesik rajta a szívünk. Mielőtt azonban mozdulhatnék, Heidi megelőz és segít Lisának, ha elfogadja a kezét. És az én alapvetően félénk lányom most megteszi és máris támadja a fehér dobozt. Heidi ugyan mondta, hogy hozott bocsánat kérő sütit, de nem gondoltam volna, hogy egy egész tortát jelent ez. És jobb kérdés, hogy milyen tortát.
- A torta nagyon jól néz ki, kóstoljuk meg. Egyébként mi van benne? - kérdezek rá óvatosan, miközben rutinosan veszek elő egy nagy kést a konyha szekrény felső részéből. Tudom, ezt a pulton kéne tartani tartóval együtt, de a lányom már rájött, hogy székről oda is fel tud mászni, így inkább áthelyeztem az egészet. Mellé pedig tányérok, desszertes villák és természetesen Lisának a saját tányérja és kanala is előkerül. Mindkettő műanyagból van és nagy harc árán, de elértem, hogy a sárga micimackó, ne a rózsaszín malacka mosolyogjon róluk vissza. Bár bevallom, még nem tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer már elég erős akarata lesz és elkapja a hercegnő mánia. Alighanem imádkozni, hogy a kék ruhás Elza-t válassza. - Ezt tényleg te készítettem Heidi? - pislogok továbbra is a torta felé miközben a kést tisztességesen átadom neki. Eleve nem vagyok nagy süti rajongó meg ügyetlen is vagyok a darabolással, így egyszerűbb nekem, ha ráhagyom a profira. Persze közben azért Lisát átveszem, hogy ne nyúljon véletlenül rossz helyre vagy bökje meg szegény lányt.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Hétf. Jún. 05, 2017 7:55 pm
Heidi Wagner
Igazságügy - Egyéb
avatar


Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 24


Nathaniel &
Heidi



Nem szeretnék kínos perceket átélni illetve okozni sem Nathnek pusztán azért mert kissé váratlanul meglátogattam. Bőven elég az hogy Lars megkavarta a dolgokat azzal a kínos jelenettel az irodájában, ahol őt tüntette fel, mint legalább is gaz csábítót. Legalább abból ahogy otthon elmondta a dolgokat, némileg ez jött le nekem. Eszembe sem jutna Nathet akár csak valami ehhez hasonló szituációba keverni. Bőven elég gondot és problémát tartogat az élet az ilyen félreértések nélkül is, amelyek bonyolítják a dolgokat. Legalább is ezen a véleményen voltam, mindazonáltal remélem, hogy senkinek sem okoz majd gondot a jelenlétem, ugyanis Lisa teljesen elbűvölt. Bár azt hiszem ez nálam valószínűleg mivel én magam is babát várok, nem nagy szó. Még is a kislány tekintete és őszinte gyermeki kíváncsisága felkelti bennem a védelmező ösztönöket még úgy is, hogy tudom ez a szerep nem az enyém, az ő esetében.
- Nem arról van szó, hogy nem akartam... hanem. Hanem hogy rólad legalább beszélhettem volna. - próbáltam meg valahogy kierőszakolni magamból a vallomást, hogy nem akartam őt száműzni az életemből a rossz élményeimmel együtt, csak azért mert véletlenül része volt benne. Sőt mi több hálás vagyok neki, hogy akkor éjjel a véletlennek köszönhetően ott volt, hiszen ha a kisbabámat már nem is tudta megmenteni, az én életemet igen. És ezzel lehetőséget adott nekem, hogy megpróbáljam másként, tovább élni az életemet. És én ezt szeretném maximálisan ki is használni. Azonban ha egy ember hosszú időn át hallgat el dolgokat, gyakran akkor is elhallhat amikor beszélni kell róluk.
Amikor Lisa bizonytalan kis mosollyal az arcán a karjaim közé mászik, óvatosan felemelem. Persze az én arcomon széles mosoly virít letörölve róla az iménti bizonytalanságot. Persze Lisa érdeklődése nem rám irányul, hanem inkább a tortát rejtő dobozra, amit ügyesen ki is csomagolok. Látva mekkorára tágulnak a szemei a szép torta láttán a szívemet jól eső melegség önti el.
- Gesztenye és tejszínhab, vaníliás piskóta alappal. A tapasztalatok szerint a gyerekek nincsenek oda a marcipánért és hasonló extravagánsabb tortákért. Meg aztán úgy tudom te sem vagy édes szájú. - teszem hozzá kedves mosollyal, miközben figyelem ahogy minden használati tárgyat elővesz ahhoz, hogy kényelmesen eltudjuk fogyasztani az édességet. Viszont úgy tűnik a szeletelést inkább rám bízza, így ennek megfelelően átadom neki Lisát, habár nehézkesen válok meg az időközben hajamat babráló gyermektől. Az egyik kezével a torta felé kapdosott, a másikkal viszont a hajammal játszott, amíg Nath át nem vette. Nem kell félteni hogy keveset mozog.
- Igen a délelőtt folyamán sütöttem. - válaszolok mosolyogva, majd átvéve tőle a kést három szeletet vágok le a tortából, egy kisebbet Lisának, hogy biztosan megegye és két nagyobb szeletet magamnak és Nathnek, remélve hogy bár nincs oda az édességért, azért ez szelet torta maradéktalanul eltűnik majd.
- Öhm... a volt nejed esetleg csatlakozik majd? - teszem fel igen óvatosan a kérdést, nem is igazán tudva hogyan is lehetne ezt szépen megfogalmazni. Elvégre amikor annak idején megismerkedtünk tudtam, hogy elvált, Lisa még is itt van. Ez az oka tehát hogy a késsel tétovázok mielőtt még egy negyedik szeletet is kivágnék a tortából és a fejemet sem igazán akaródzik felemelni. Így is érzem, hogy az árulkodó pirosság végig kúszik az arcomon.
 
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Csüt. Jún. 15, 2017 11:55 pm
Nathaniel Jones
Igazságügy - Ügynök
avatar


Avataron : Daniel Gillies
Kor : 39

- Arról kell beszélned a testvéreidnek, amit fontosnak tartasz, az önvédelem tanár nem éppen ez a kategória a többi mellett - válaszolok óvatosan megválogatva a szavakat és a hang tónust, mivel nem akarom, hogy félre értse a dolgot. Nem szarkasztikusnak szánom a szavakat, sem pedig kioktatónak, és csalódott sem vagyok, amiért nem kerültem a fő témák közé. Igazából még mindig nem sokat tudok Heidiről, de nyilván valóan Angliából fontosabb téma volt a pasi, aki faképnél hagyta, mikor terhes lett, a támadás és az azt követő vetélés meg még ezer más dolog az egyetemen. Csupa olyasmi, ami sorsdöntő vagy nem élete legrosszabb estéjére emlékezteti, így végképp nem tudom hibáztatni azért, mert nem voltam téma. Bevallom itt magamnak, csendben, hogy akkor aggódtam volna, ha egy pszichológusi beszélgetés mellett bárhol máshol felbukkanok mint mesélni való. Azóta persze eltelt pár év, volt ideje megemészteni a dolgokat és elfogadni őket, sőt, nyilván valóan túl is lépett, mert ismét terhes és boldognak tűnik. Én pedig szintén tovább léptem a magam módján, elköltöztem és Lisának hála az egyik legboldogabb időszakomat élhetem meg életemben. Ez az örökmozgó szőke tündér ezerszer könnyebben tart fiatalon és fitten, mint bárki más. Így amint előszedem a tányérokat és a kést, már nyúlok is a lányomért, hogy átvegyen Heidi-től. Nem mintha olyan nagyon nehéz lenne, de azért terhesen inkább ne emelgesse. Nekem éppen elég felkapni őt és fél kézzel megtartani addig, amíg kihúzom a sarokból az etető széket. Persze mint minden más a közelemben, ez sem pompázik rózsaszínben, inkább diszkrét karamellbarna árnyalatot kapott. És bár Lisa még bőven belefér a súlyhatár szerint, attól még néha megengedem, hogy megpróbáljon egy nagyobb párnát és a széken ülve enni. Hamarosan ezt is meg kell tanulnia, de addig hátra van néhány hónap még.
- Előre figyelmeztetlek, Lisa eddig nem nagyon kapott gesztenyét, lehet elsőre nem fogja megenni, ne vedd sértésnek - szólalok meg, miközben a kisebb szelet tortát hagyom, hogy Heidi egy műanyag tányérba rakja, amelynek narancssárga Tigris fej mosolyog felfelé az aljáról. Sőt, még a hozzá illő gyerek villát is sikerül előszednem a fiókból a két másik mellé, így a lányom megpróbálhat egyedül enni. Kanállal már egészen szépen megy neki, az is elöl van, de pár napja ragaszkodik hozzá, hogy engem utánozzon és ennek része a villa meg a kés is. Utóbbira nem mintha olyan nagy szüksége lenne, neki általában puha vagy pépes étel jut, de azért szorgosan húzogatja a kásában például. Akkor próba szerencse. Miközben intek Heidinek, hogy nyugodtan jöjjön oda az asztalhoz a tányérokkal az etetőt is oda tolom, majd behúzom a mozgás gátló kart rajta. Régebben nem voltam ilyen paranoiás a témában, de a lányom megtanulta már, hogy ha eleget ficánkol, akkor az egész cucc mozogni fog.
- Tessék? Mit keresne itt a volt nejem? Nem tudlak követni... - vallom be nem kevés csodálkozással az arcomon, miközben két poharat és ásványvizet valamint alma levet is szedek elő az egyik szekrényből. Más üdítőt nem nagyon tartok, ami alkohol mentes, így jelenleg ez a választási lehetőség Heidi számára. Vagy a kancsó a pulton. - Vizet vagy alma levet kérsz? Harmadik lehetőség a kihűlt gyümölcstea cukor nélkül, ha ahhoz nagyobb kedved van - ebből a szempontból a lányom ugyanis nem tudná letagadni, hogy angol. A sima vizet nem nagyon issza meg, de amikor már színt kap meg egy minimális ízt a teafűtől, akkor nem kell könyörögni, hogy fogyassza el. Sőt, élvezettel dönt le mindent, ami barna, sárga, piros vagy éppen rózsaszín. Esetleg lila. Most már csak meg kellene találnom a pulton az ő poharát is, mert két perce még biztosan ott volt...
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Szer. Jún. 21, 2017 3:15 pm
Heidi Wagner
Igazságügy - Egyéb
avatar


Avataron : Phoebe Tonkin
Kor : 24


Nathaniel &
Heidi



Persze amikor a testvéreimmel vagy egy vadidegen emberekkel beszélgetek, akkor nem okoz problémát elmondani a véleményemet, vagy éppen kifejteni és megmagyarázni miért mondtam amit. Nath esetében nem ez az első alkalom, hogy nem hogy nem jönnek a számra a szavak, de egyszerűen elnémulok. Persze a fejemben megvan, hogy mi az amit mondani szeretnék, de ha a számon szűrés nélkül engednék kiáramlani mindent amit gondolok, valószínűleg nem értené teljesen miről is beszélek. Elvégre még én magam sem értem teljes mértékben csapongó gondolataimat. Alig ismerem és még is szinte sz össze ténnyel tisztában életben legrosszabb és legmeghatározóbb időszakával kapcsolatosan. Ott volt amikor elkezdtem felépíteni egy életet, ott volt amikor féltem, és megtanított hogyan védhetném meg magamat... és ott volt amikor az az élet összetört velem együtt. És most újra itt van, amikor már rendbe jöttem, túl éltem. Még ha kevés dolgot is tudok róla, ahogy rám néz nincs szánalom a tekintetében, vagy ítélkezés. Ő egy kivételes ember az életemben mégsem tudom hogyan adhatnám ezt a tudtára.
- Te nem csak egy tanár vagy... - kezdtem végül majd jobbnak láttam ha inkább befogom a számat. Ki kell bogoznom a gondolataimat, mielőtt még szavakba önteném őket, különben a végén, tejesen bolondnak fog tartani. Ahhoz hogy megértse miről is beszélek, el kellene neki mondanom, hogy mégis mibe csöppent bele. Főleg most, hogy Larssal már sikeresen megismerkedtek, ha a találkozásukat lehet annak tekinteni. Analysse is azt tanácsolta hogy beszélnem kellene erről a dologról, persze ő arra célzott, hogy a bátyáimmal kellene megvitatnom a történteket.
- Ez a tünemény nem tud olyat tenni amiért megsértődnék rá. - nyújtom mosolyogva Nath felé a műanyag tigris fejes gyerek tányért, majd felveszem a másik kettőt, amelyen a mi szelet süteményeink várakoznak. Szórakozottan figyelem, hogy milyen szakértelemmel helyezi Lisát az etetőszékbe, majd az asztal mellé, végül a tányér és kis villa a lányka elé kerül. Ő már fel is készült arra, hogy eltüntesse a tortát, vagy éppen a kóstoló után érintetlenül hagyja a tányéron ha nem ízlik neki a dolog. Készíthettem volna valami sima vaníliásat is, azzal nem tudtam volna mellé lőni.
Közben helyet foglalok az asztal mellett, melyre leteszem az eddig kezemben tartott süteményes tányérokat és próbálok a lehető legkevésbé kínosan érezni magamat a feltett kérdésem után. Ami persze lehetetlenné válik, miután ledöbbenek az adott reakcióján. Lehetséges lenne hogy teljesen rossz következtetést vontam le róla? Annyira meglepődött hogy a volt nejét említettem, hogy az ilyesmit nem lehet megjátszani. De akkor még is ki Lisa anyukája, ha nem a volt neje? Nathaniel egyenes ember, nem az a fajta aki megcsalná a feleségét. Persze nem tudom pontosan mikor váltak el... de akkor ezek szerint Lisa édesanyja nem a volt felesége. Akkor viszont vajon ki lehet? Hiszen azt tudom, hogy amikor megismerkedtünk nem volt senkije sem.
- Én azt hittem... mármint hogy Lisa... szóval... Ne haragudj, szóval Lisa anyukáját nem fogja zavarni a jelenlétem? - kértem bocsánatot némileg zavarban, hogy még a tányérból sem tudtam felemelni a pillantásomat, inkább mereven tanulmányoztam a villát, a tányér szélén lévő mintát, illetve a tortát, amelyet a két kezemmel készítettem. Kevés dolgot ismertem a múltjából és ez az ő részéről is így volt, én azonban szerettem volna többet megtudni róla, jobban megismerni, közelebb kerülni hozzá.
- A tea teljesen jó lesz, köszönöm. - biccentettem továbbra sem nézve fel rá, sőt inkább Lisa felé fordítottam a tekintetemet, hogy lássam miképpen is reagál az egyik legjobban készült süteményemre.
 
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   Csüt. Jún. 22, 2017 10:05 pm
Nathaniel Jones
Igazságügy - Ügynök
avatar


Avataron : Daniel Gillies
Kor : 39

Nem készültem Heidi érkezésére és ez látszik rajtam valamint magán a lakáson is. Nincs óriási rendetlenség és kosz, de egyértelműen minden négyzetméteren árulkodik valami arról, hogy egy kis gyermek is lakja. Nem határozható meg pontosan, hogy milyen nemű, mert egyedülálló apaként én igencsak utálom a rózsaszín sémát és mindent inkább barna-zöld-sárga-fehér világban élek meg, de a többi stimmel. Lisa pedig itt van, és igencsak érzékeltetni tudja a jelenlétét, ha úgy érzi, nem figyelek rá, ami nagyjából megmenti a legfurább helyzeteket ezzel a nővel. Félre értés ne essék, a magam módján kedvelem Heidit és tisztelem a lelki erejét, de attól még vannak olyan megszólalásai, amik egyértelműen összezavarnak, nem tudom hova tenni, hogy éppen bóknak vagy sértésnek fogjam-e fel és így tovább. Az FBI berkein belül a bűnözőkkel jól kijövök és tudok boldogulni, de úgy tűnik, ha a való életben is kamatoztatnom kell a tudásomat, akkor igencsak bajba tudok kerülni a másik fél kiismerésével. Vagy csak ezzel a nővel és a kedves rokonaival? Megeshet, mert eddig ők tudtak a legjobban megkavarni a városban. Mindegy, lényeg a lényeg, mielőtt igazán beállna a kínos csend a társalgásban, hála Heidi megjegyzésének, a lányom beveti magát és azonnal fel akarja fedezni az ajándék süteményt. Szóval helyzet megmentve, hozzá szólnom nem kell, csak asszisztálni az étel osztásban és ültetésben. Lisa ugyan még kap egy előkét, mielőtt neki állhatna igazán a sütinek, de nem ámítom magamat azzal, hogy így a ruháján nem köt majd ki a krémből. Esélytelen a dolog. Szuperanyuk ellenében viszont engem nem fog zavarni egy-két folt. A többihez meg nem vagyok elég jól ellátva, hogy úgy mondjam...
- Azért a helyedben eltűzném a hajamat, mielőtt kap egy tejszín pakolást - válaszolok halvány mosollyal, ugyanis a lányomnak mint minden más gyereknek nem okoz gondot mindent megfogni koszos kézzel és ide más ember arca, ruhája és haja is bele tartozik. Nem véletlenül ilyen majdnem katonásan rövid az én frizurám is, a legjobb védekezés egy apróság ellen. Akárcsak az a jó néhány fekete farmer hétvégére a szekrényemben, az is túléli a legtöbb ötletét különösebb fennakadás nélkül. Sok olyasmi, amit Heidi is nagyon hamar meg fog tanulni majd, ha egyszer a kezébe foghatja a saját babáját. Majdnem húsz hét múlva. Utána jön csak a neheze. Bármennyire is imádom Lisát, az első fél évre nem akarok visszamenni soha. Az túlélés játék volt a javából...
- Oh, így értetted... nem, Lisa szüleinek nem sok beleszólása lehet a dologba, tekintve, hogy lemondtak a lányukról és örökbe adták alig egy napos korában - persze azt azért nem fogom részletezni, hogy mennyire is volt nyílt az az örökbe adás és milyen szinten tudnak még mindig mindent a lányról és annak életéről. Havonta egyszer legalább látják skype-on is, beszélnek bele, kapnak képeket róla és hamarosan az apja is a közelben lesz. De ezt mind nem mondom ki hangosan. Ahogy azt sem, hogy elég speciális eset kellett ahhoz a jogi rendszerben, hogy egyedülálló férfiként és egy másik kontinensen élve vehessem magamhoz a lányt. Ha nem a szülők beleegyező nyilatkozata és a tény lett volna elöl, hogy Andyt a fiamként szeretem, akkor valószínűleg egy ilyen kérvényt élből elutasítanak. Nőnek még csak-csak megengednék a dolgot, de egy férfinak pár nélkül ezt nehezebb elérni. És a társadalmi egyenlőség látszatát most először hátrányból is tapasztalhattam meg. A feministák ugyanis elfelejtik, hogy amikor ők egyenlő fizetést és bánásmódot követelnek, azzal egyben el kellene fogadniuk a férfiak jogait a női privilégiumokra. Mint például gyereket vállalni egyedül...
Két pohár teával fordulok vissza az asztalhoz és Lisa elé a saját, csőrös poharát pakolom le, amiből már szerencsére egy ideje megtanult biztonságosan inni ahhoz, hogy ne nekem kelljen segíteni, Heidi pedig a szimpla üveg változatot kapja gondosan a Lisától távolabb eső oldalra pakolva. Egy mindenre kíváncsi másfél éves mellett az etikett néha jobb, ha egyszerűen kereket old. Magamnak vizet hozok és mire visszaérek a lányom arca már félig be van borítva a tortakrémmel. Ezek szerint ízlik neki. Nem tudom miért, de jó látni Heidi arcán a megkönnyebbülést miatta. Most mintha sokkal nyugodtabb lenne. - Akkor jó étvágyat - foglalok helyet én is és a villával levágok magamnak egy falatot a tortából. Piskóta, gesztenyekrém és tejszín, elvileg semmi olyasmi nincs benne, amit ne szeretnék, de inkább óvatos vagyok. Amikor utoljára ezt hittek egy amerikai reggeliről, akkor fahéjas sült szalonnával töltött juharszirupos gofrit raktak elém. Csupa olyan ízt, ami számomra összeegyeztethetetlen, bármennyire is harmonizál elméletben és sokak szerint gyakorlatban is. Úgy tűnik, Heidi azért sokkal régimódibb volt. - Ez nagyon finom! - jegyzem meg gondosan elnyomva a meglepettséget a hangomban, mielőtt még egy falatot ennék...
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nath lakása   
Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Nath lakása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
-
Ugrás: