HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Asztalok (Espresso Vivace)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Asztalok (Espresso Vivace)
Szomb. Május 27, 2017 11:00 am
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Szomb. Jún. 03, 2017 1:26 pm
 



 

Heidi and Chloe



A sport és én valahogyan soha nem függött össze, és a rendszeresség amúgy sem volt jellemző rám a munkám mellett. Néha futottam, vagy elmentem úszni, befigyelt egy kis tenisz is, de az éjjel-nappali műszakok leszívták az erőmet, és inkább otthon senyvedtem a kanapén, vagy maximum levittem a kutyát sétáltatni. Megannyi tévhitet olvastam össze a neten, hogy rendesen összezavarodtam. Az első trimeszterben ne hagyjam abba a normális testmozgást, de a klóros medencéket kerüljem az embrió növekedése miatt. A futással is csínján bánjak, ajánlottabb a terepen való kocogás, mintsem az aszfalton, nehogy ráerősítsek a gerincproblémákra. A legjobb az lett volna, ha valaki megmondja nekem, hogy mit csináljak, és akkor aszerint cselekedtem volna, végül találtam egy jónak tűnő programot, és fel is hívtam a szervezőt, hogy időpontot egyeztessek vele. A kismama jóga lett az én mozgásformám, nem terheltem le a szervezetemet, és nyugalmat hozott a feszült hétköznapokba. A barátaim, de még a családom se tudott arról, hogy gyereket várok, mert még nem látszódott a pocakom. A három hónap nekem babonát jelentett, de ebben a közegben szabadon beszélhettem róla, mert különböző szakaszban lévő kismamák látogattak el, részben az egyensúly megtartása, részben a sport miatt. Mia nagyon kedves volt, és aggódnom se kellett, mert az egyik legjobb szakember hírében állt, így nem kellett attól tartanom, hogy olyat teszek, ami nem lenne egészséges. Intim pillanatok szövődtek a leendő anyukák között, és volt szerencsém, egy pár évvel idősebb lányt is megismerni, akinek eléggé szokatlan szakmája volt, és igen vagánynak számított a csoporton belül is. Heidi megjelenése felpörgette az eseményeket, és mindenki sokkal nyitottabb lett a környezetében, ami rám is kiterjedt, és bátorkodtam elhívni egy kávézásra, ha már ennyire megkedveltem. Nem sokan jártak velem egy cipőben, ő már előrehaladottabb állapotban volt, már a nemét is tudta a babájának, mondjuk személy szerint még nem mertem rákérdezni, mert minden egyébről esett szó. Kiderült, hogy van két fiútesója, így aztán végképp felnéztem rá, mert nekem egy se volt. Szerettem volna egy testvért, de nem jött össze, és anya már úgysem élt. A hiánya a mai napig fáj, de új kalandok elé nézek, és tudom, hogy ettől függetlenül is velem van. Egy csípőfarmert választottam mára, hozzá egy ujjatlan fehér felsőt, meg egy farmermellényt, na és ha már beköszöntött a jó idő, akkor a magassarkú sem maradhatott ki. Régen éreztem ennyire csinosnak, és lezsernek magam, sőt a kedvemhez illően még egy aranykarkötőt is feltettem. A megbeszélt kávézóhoz tömegközlekedéssel jutottam el, mert az autót igencsak régen használtam, és lett volna mit csiszolni a tudásomon, de sebaj, mert nincsenek aranyból a lábaim, hogy ne bírjam a sétát. Simán lefékeztem a bejárat előtt, és az aranyozott karórámra tekintve, jól bemértem az érkezés időpontját. A sarkon nemsokára fel is tűnt az újdonsült ismerősöm, és egy széles mosollyal üdvözöltem.
- Sziaa Heidi…úgy örülök, hogy eltudtál jönni. – intettem neki, és ha nem ódzkodott, akkor még két puszit is adtam neki, aztán kitártam a bejárati ajtót, és beléptem vele együtt a klimatizált helyiségbe. A sarokban észre is vettem egy szabad helyet, és az irányítást átvéve mentem oda, és akasztottam rá az ablak melletti székre az oldaltáskám pántját.
- Szeretnélek meghívni, szóval mit kérsz? – pillantottam rá, és időközben elővettem a pénztárcámat is, hogy majd a pulthoz sétáljak. Izgatottan vártam, hogy mit hoz a délután, és a kettesben eltöltött pár óra.




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 04, 2017 12:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Szomb. Jún. 03, 2017 6:20 pm
 



 




Chloe and Heidi

Emlékszem, amikor megérkeztem Seattlebe, még mennyire sok időt töltöttem a négy fal között vagy éppen a rendőrségen, már csak azért is hogy egy kis nyüzsgés vegyen körül. Ezen a két helyen kívül még legfeljebb a parkba jártam le Blacckel, hogy egy kicsit levegőn is legyek, de mivel a testvéreimen kívül senkit sem ismertem még a városban nem nagyon tudtam kikkel találkozni. A rendőrségen lévő női dolgozók igen kis százaléka volt az aki egyáltalán szóba állt velem, de ők is csak a köszönésig. Túlságosan is lekötötte őket először az a pletyka, hogy miért is nincs az oldalamon egy férfi amikor terhes vagyok, utána pedig az, hogy mégis miféle nő vagyok, aki inkább a mesterséges megtermékenyítést választja a természetes módszer helyett.
Amikor pedig természetesen hozzám is eljutottak ezek a nagyon kedves megjegyzések, hát egy életre kigyógyultam belőle hogy bármelyikükkel is megpróbáljak barátságot kötni. Nem vagyok kimondottan bosszúálló típus, de ezek után remélem egyikük sem várta el, hogy majd bájt csevegek velük a szabadidőmben. Annál sokkal többet érnek nekem a nyugodt, egyedül töltött percek. Egyébként is művész vagyok, az egyedüllét pedig számtalan lehetőséget biztosít az alkotásra. Ezért is készítettem már számtalan szénceruzás rajzot Blackről, amiből a legjobbat terveim szerint a babaszoba falára fogom felvarázsolni. A legutóbbi terhes tornán ezt meg is említettem az egyik lánynak Cholénak, és meg is beszéltük hogy valamelyik nap megiszunk együtt valamit és akkor megmutatom neki a rajzaimat. A mai nap tökéletesnek ígérkezett erre, mert bár hűvös szél fújt, a nap néha néha azért előbújt a felhők mögül. Kényelmes farmerben és egy ejtett vállú vastagabb anyagú sötétkék felsőben, hozzáillő táskával az oldalamon és egy A4es mappával a kezemben indultam útnak a találkozóhelyünkre.
A kávézó az Espresso Vivace nevet viselte és belvárosban egy sétáló utca szomszédságában kapott helyett, aminek köszönhetően nem kellett túl nagy zajra számítani. Magam is elhaladtam néhányszor a városban tett sétáim során mellette, de a belső részében még sosem volt szerencsém járni. Valahogy nem úgy hozta az élet. Főleg mivel általánosságban nagyra értékelem a pontosságot, tehát nem szerettem soha elbámészkodni a kirakatok előtt. Mindig célirányosan az úti célom felé haladtam ilyenkor. Alighogy befordultam a megfelelő utcába, már ki is szúrtam Cholét, aki éppen akkor fékezett le a kávézó előtt.
- Szia Chole. Ezt jobban össze sem időzíthettük volna. - mosolyodtam el vidáman ahogy odaértem hozzá és viszonyoztam a puszit amelyet az arcomra kaptam. Mappával a kezemben, Choleval az oldalamon léptem be a kávézóba, és ő már ki is szúrt nekünk egy remek helyet az ablak mellett. sosem voltam oda a pultokért és a hozzájuk tartozó bárszékekért, ezért megkönnyebbültem, amikor egy sima kétszemélyes asztalhoz lépett.
- Rendben van, köszönöm. Azt hiszem egy banán turmixt, vagy ha nincs akkor egy sima gyümölcstea is megteszi. - válaszoltam kedvesen, és meglepődtem mennyire egy rugóra jár az agyunk. Én magam is fel szerettem volna ajánlani hogy meghívom, de ezúttal ő volt a gyorsabb. De nem baj, nem hinném, hogy utoljára találkoztunk a tornán kívül.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Vas. Jún. 04, 2017 12:47 pm
 



 

Heidi and Chloe




Nem vagyok egy nyitott személyiség, a megerőszakolásom óta kerülöm a nagyobb tömeget, de már kezdek feloldódni, és nagyban hozzájárult az is, hogy milyen barátaim, és családom van. A terhesség egy új világot nyitott meg nekem, nem találok rá szavakat. A nehezebb napok valóban megviselik a szervezetemet, de boldog vagyok. Gyerekem lesz, ez volt minden vágyam, az más kérdés, hogy nem vártam, de jött, és ennél nagyobb ajándékot aligha kaphattam volna. A mai nap jó lesz, már alig várom, hogy egy kicsit elbeszélgessek Heidivel. Roppantul élvezem a közös órákon a társaságát, mert erős, és pozitív, most erre van szükségem, hogy osztozkodjam. A fogantatásról nem beszélgettünk, úgy gondolom ez mindenkinek a saját ügye, mert korántsem biztos, hogy happy end a történet, és nem akarom megbántani azzal, hogy illetlen vagyok. Az ismerkedésnek is megvannak a maga fázisai, és ha egyszer talán eljutunk oda, akkor mesélni fogok én is, de egyelőre őrizzük meg ezt a bimbózó barátsághajtást. A megbeszélt helyre egy kicsivel hamarabb érkezem, de tényleg csak pár perces az előnyöm, mert hamar feltűnik a sarkon, és két puszival üdvözöljük egymást. A mappa eszembe juttatja, hogy mesélt a hobbijáról, ezért fel is éled bennem a kíváncsiság, de előbb térjünk be erre a kis hangulatos helyre. A pultot messziről elkerülöm, nem szeretem, és az ablak mellett ki is szúrok egy remek asztalt. A táskámat ledobom, és megkérdezem, hogy mit kér.
- A banánturmix az jó választás, mindjárt jövök is. – mosolyodok el, és elsétálok a rendelésfelvételhez. A pultban egy nálam idősebb lány áll, látszik rajta, hogy tapasztalt, és egy kis névtáblácska is rá van tűzve a pólójára.
- Elisabeth… - kicsit megérint a neve, mert az édesanyámat is így hívták. Könnybe lábad a szemem, de hamar észre kapok, és rápillantok.
- Miben segíthetek? – melegség árad szét bennem, és kikérem Heidi italát, de én még hezitálok.
- Az eperturmixba kérhetnék édesítőszert…nem ajánlott a cukorbevitel. – könyökölök fel, és a bólintás után, hátranézek a vállam felett. Nincs tömeg, de azért akadnak rajtunk kívül is egy páran. Öt perc alatt elkészülnek a turmixok, így kifizetem, és a szívószálas csodákkal térek vissza az asztalunkhoz. Heidi elé teszem a sajátját, és helyet is foglalok vele szemben.
- Hogy telnek a hétköznapok? Még nem is kérdeztem meg, pontosan melyik hétben jársz? Látod az alapvető információk elvesznek valahol, mert rajtad már látszik, rajtam meg még nem. – kapom be a szívószál végét, és felhörpintek egy kisebb adagot.
- Rosszul vagyok, elég gyakran, de remélem most már alakulni fog. Sajnos nálam ez nemcsak a reggelekre hat ki. – sóhajtok egyet, és kíváncsian mérem végig őt. Valóban tündököl, erő sugárzik belőle.


Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Hétf. Jún. 05, 2017 7:22 pm
 



 




Chloe and Heidi

Néhány ember azt gondolja annyira jól ismeri azokat akikkel együtt él,pedig ez nem igaz. Élhetsz együtt hosszú ideig valakivel, aztán amikor elsodor titeket egymástól az élet, majd ismét találkoztok néha azaz érzés kerít a hatalmába, hogy nem is ismertétek egymást igazán. Én magam is így éreztem az első néhány napban amikor újra egy fedél alá költöztem a bátyáimmal. Hosszú évekig csak ritkán találkoztunk és leginkább telefon útján tartottuk a kapcsolatot. Ez pedig akaratlanul is egy olyan távolságot lopott közénk, amely annak idején gyerekként nem is létezett. Bár szertettel és örömmel fogadtak, amikor megkérdeztem mehetek-e hozzájuk, nem kergettem ábrándokat, hogy ez a helyzet nekik sem volt egyszerű, és azzal is tisztában voltam, hogy csak ideiglenes. Hamarosan saját otthon után szeretnék nézni, ami a baba miatt valóban egyre kezd sürgetőbbé válni. Nem mintha a fiúk nem várnák legalább akkora izgatottsággal és örömmel, mint én, de az a lakás az övék. Ők rendezték be, ők választották ki maguknak, az ő otthonuk igazán. És ez olyasmi amit tisztelek és én is megszeretném teremteni magunknak. Kezemmel akaratlanul is gyengéden simítok végig a pocakomon, és eszembe jut, hogy Nathaniel milyen féltő gondoskodással veszi körül Lisát. És ezt meg sem próbálja titkolni, ahogy néhány férfi teszi azt. Ezzel pedig még a korábbi tetteinél is sokkal többet nőtt a szemeben. Nem is tudom igazán megfogalmazni az érzést, de őrülök, hogy a sors úgy hozta, hogy visszatért a életembe.
Türelemmel várom, amíg Chole a pultnál leadja, majd meg is várja rendelésünket végül pedig kényelmesen visszatér az asztalunkhoz. Úgy látom, ő is előnyben részesíti most a gyümölcsös dolgokat. A kezében lévő epres vagy esetleg málnás turmix alapján legalább is ezt a következtetést vonom le.
- Már a 18. hétben vagyok, és nem haragszom egy cseppet sem. A tornán mindenki tudja mindenkiről, hogy terhes. Akikkel pedig csak köszönő viszonyban vagy azoknak nem számít. - vonom meg a vállamat kicsit sem véve a szívemre a dolgot, mivel igen kevés lánnyal vagyok jóban a csoportból. Vagy is hogy csak Choleval és egy Isabella nevű hölggyel. Meg persze az is kérdéses meddig maradok még a csoportban, tekintve a múltkori alakításomat Walddal. Egyszer mindenki eléri a türelme határait, na én akkor értem el.
- A hétköznapok pedig mostanában egyre jobban telnek. Két napja már mellőzöm a reggeli rohangálásokat, ha érted mire gondolok, szóval kezdem képletesen rózsaszínben látni a világot. És te? - kérdezek vissza majd a szívószál segítségével bele kóstolok a turmixomba. Fantasztikus íze van, egészen biztosan tesznek bele egy kis fahéjt és még valami más fűszert is, mert nem olyan az íze, mint amilyet én készítek, pedig én is fahéjat használok hozzá, persze csak egy keveset.
- Hm, úgy a 4. héttől mostanáig tartottak nálam a rosszullétek és az elején nekem is kiterjedtek az egész napomra. De hála istennek csak két hétig, utána már csak reggel jelentkeztek. - vigasztalom Cholet, hogy még ő is lehet szerencsés. Isabella a saját elmondása szerint az első terhességével, még a nyolcadik hónapban is a reggeli rosszullétekkel küzdött. De nem biztos, hogy ez a remek hír, most segítene Cholen.
- Apropó, elhoztam a rajzokat, amiket ígértem. - tolom felé az asztalon keresztül a mappámat, amelyet eddig az egyik kezemben szorongattam. Kevés embernek mutatom meg a vázlataimat, még annak ellenére is hogy tudom tehetséges vagyok. Általában mindenki már csak a kész, befejezett műveimmel találkozik. Kivétel persze ez alól a családom.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Szer. Jún. 21, 2017 10:35 am
 



 

Heidi nekem most olyan kapaszkodót jelent, mint senki más. A barátnőm már túlesett a terhességen, és megszült, nekem viszont most kezdődik ez a kaland, és minden képlékeny. Nem tudom, hogy hol fogok lakni, nem tudom, hogy miképpen fogunk családként működni Joellel. Szeretem, de ez elegendő ahhoz, hogy egy életen át elviseljen? Félelem munkál bennem, de már nem rohanok világgá, mert nem is engedne el. Bízom benne, hogy jól alakulnak a dolgaink, és nem ásunk még nagyobb árkot közénk azzal, hogy szülök egy gyermeket neki. A két turmix kikérése után visszatelepszem az asztalunkhoz, és elzárom a kételyeimet, mert most jobban érdekel, hogy a jelent éljem meg, és eszmecserét folytassak az új ismerősömmel.
- Igen tudják, de nem mindenki kürtöli világgá. – mosolyodom el szelíden, és a fülem mögé tűröm az egyik kiálló hajtincsemet, de sebaj, így beleszürcsölök a turmixomba, és a szívószálam végét rágcsálom. A napsütés kellemesen cirógatja a bőrömet, és az émelygés is elenyésző.
- Hűha, akkor tényleg szerencsés vagy…de eléggé elhúzódtak a megkeserítő reggeli rosszullétek. Nekem sajnos nincs napszakhoz kötve, egyelőre bármi kiválhatja, és este is a mosdó közelében vagyok. Egyesek szerint ez normális, de ki tudja mi lesz még. Hallottam az egyik barátnőmtől, hogy akadnak nők, akik végig rosszul vannak. – fintorodom el, mert annyira nem támogatnám, ha végig kellene rókáznom kilenc hónapot, de bármi becsúszhat. Az eper édeskés íze lenyugtatja az ismételten háborgó gyomromat, és a jóleső szuszogó hangok kiadása után dőlök hátra.
- Más tünetek nem jelentkeznek nálad, mint a mellfájás, vagy a megduzzadt lábak? Nem tudom, hogy tényleg mire számítsak. Minden könyv mást ír, és nem szeretnék az az anyuka lenni, aki túlliheg a létező összes apróságot. – horgasztom le a fejemet, mert talán kiakasztó lehet, hogy ennyit pattogok, de az újdonság erejével hat rám, hogy valóban összejött a baba. Nem terveztük, nem is beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha…mert tudtam, hogy nem vagyunk felkészülve rá. Lassan már annyit regélek róla magamban, hogy elhiszem ez nem nekem való.
- Tényleg? – lepődöm meg, és odacsúsztatom a kezemet, hogy elvegyem előle a mappát, és annak a tartalmát. Említette, hogy unalmas óráiban a művészeteknek él, de Chantal, meg a nagymamám mellett lassan kisebbségi komplexusom lesz, ha így folytatjuk. Kinyitom, és az első rajzon megpillantok egy kutyát.
- Ejha…nem is mesélted, hogy van háziállatod…nekem is van egy kutyám. – a pupilláim kitágulnak, és folytatom a nézelődést, de egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat arra, amit látok.
- Nagyon tehetséges vagy…ez mivel készült? – érdeklődöm, és az ujjam hegyét odatartva egy bizonyos pontra, körbe is rajzolom a kis eb fejszerkezetét.
- Mindenesetre fog egy picit…de nagyszerűek. Amolyan kikapcsolódási elfoglaltság, vagy nagy szenvedélyed a rajzolás? – tekintek fel a velem szemben ülő lányra, és az arcát fürkészem.
- Köze van a tehetségednek a munkádhoz is? Hallottam, hogy a rendőrségen vagy, de nem tudlak elképzelni abban a hivatalos felszerelésben. – valóban csak az én fantáziám ennyire gyér, de Heidi sokkal talpraesettebb, aztán ki tudja, még a végén én tévedek.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Kedd Júl. 04, 2017 3:22 pm
 



 




Chloe and Heidi

Rég volt hogy ennyire önfeledtnek, felszabadultnak mi több gátlástalanul boldognak éreztem volna magamat. Valahogy most kezdtem érezni azt hogy minden rendben van. Eddig folyamatosan stresszeltem, aggódtam és megőrjített a várakozás, majd a csalódás következett, hogy nem sikerült. Hogy elment a kisbabám, hogy valami pótolhatatlan veszítettem el. Most azonban érezem, hogy ez nem történhet meg ismét. Bőven túl vagyok a tizenötödik héten és a doki szerint mindketten egészségesek vagyunk. Mindössze annyit mondott, hogy nem bánná ha egy kicsit többet étkeznék naponta mint a három alkalom. Természetesen meg is fogadtam a tanácsát, és valahogy jól is esik, hogy akkor eszek amikor éppen megkívánom. Persze ez is a terhesség egyik mellékhatása hiszen régen egyáltalán nem volt rám jellemző a nassolás. Főleg nem mint az utóbbi két napban az éjszaka közepén.
- Igen, Isabella is végig csinálta az első babájával azt mondta. De ebben nem lehetsz biztos. Szerintem elmúlik amikor elmúlik, persze nem kellemes, de vele jár. - mondtam el a véleményemet a dologgal kapcsolatban. Engem persze az sem érdekelt volna hogy ha vég kell hánynom az egész terhességet, mert annyira szeretném a kisbabát, hogy ezt is vállalnám érte. Persze egy csöppet sem vagyok megsértődve hogy végül elmúltak a rosszulléteim.
Lassan a pult felé fordulok és felfedezek egy vitrint, amelyben több finomság is lapul. Látok Joghurtokat, torta szeleteket illetve apró teasüteményeket is. Ezek egészen jól illenének a turmixainkhoz, ha Cholénak is tetszik az ötlet, akkor megyek és szerzek belőlük néhányat.
- Nem hiszem hogy túllihegnéd. Én is elolvastam az összes könyvet és ez hasznos, mert ha bármelyik tünet is jelentkezik akkor már tudni fogod mit tehetsz ellene. Minden terhesség teljesen más. Valakinek még a hányásos rész is teljesen kimarad. Én attól borulok ki hogy folyamatosan pisilnem kell, illetve hogy fáj az oldalam. Tehát annyit pihenek amennyit csak lehet. - vázolom fel azokat a dolgokat amelyek véleményem szerint a hasznára válhatnak majd a későbbiekben esetlegesen. Ő még a terhességének nagyon az elején jár egyenlőre nem akarom megijeszteni, hogy a hormonok változása miatt bedugulhat az orra és akár vérezhet is. Ellenben jókedvűen figyelem, ahogy a kezébe veszi a Blackről készült legutolsó művemet, amely a lakás padlóján ülve ábrázolja Lars kutyusát.
- Igazából nem az enyém, hanem a bátyámé. Blacknek hívják a kutyust, a kép pedig egyszerű szénceruzával készült. - magyarázok, majd nagy élvezettel kortyolok bele ismét a hűvös turmixomba. Egyre jobban vonzanak azok a sütemények a pultban. Hazafelé lehet hogy veszek néhány dolgot, és sütök otthon valami ezekhez hasonlót, mire a srácok hazaérnek. Már ha egyáltalán hazajönnek aludni és nem vállaltak a mai napra éjszakás műszakot.
- És a tied milyen fajta kutyus? Művészeti egyetemen végeztem Londonban és egy galériában dolgoztam ott, mint restaurátor illetve néhány napja meg is vették onnan három képemet. - válaszolok mosolyogva a lelkes kérdéseire. Choléból rengeteg pozitív energia árad még annak ellenére is, hogy talán egy kicsit magában úgy gondolja hogy túl aggódja a terhességét. Nem tudom hibáztatni az aggodalmáért, elvégre én magam sem voltam ilyen nyugodt az előzőek esetében. Bár ebből a szempontból én nem most találkozok először minden tünetemmel, mint ő.
- Van köze igen, fantomkép rajzolóként dolgozok. És te? Úgy hallottam a vendéglátásban vagy, de melyik ágazatában? - kérdezek vissza, miközben a táskámból előkotrom a pénztárcámat, hogy ha neki is megfelel, akkor megszerezzem magunknak azokat a csinos ki süteményeket.
- Mit szólsz néhány sütihez? Vagy joghurt? - teszem fel a kérdést a pult felé intve lelkes mosollyal az arcomon.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Vas. Júl. 09, 2017 11:24 am
 



 

Heidi már sokkal előrébb tart, mint én, ami nem is baj, mert így ezeken a reggeli rosszulléteken, és a terhesség első szakaszában előforduló kellemetlenségekkel már tisztában van, és én ennek nagyon örülök, mert nem félek annyira, hogy valami hülyeséget észlelek. Joel azt mondta, hogy nyugodtan mondjak el neki mindent, ő már hallott sokkal cifrábbakat is, amit megértek, csak nő és nő között ez egészen más. Ő orvosi és férfi szemmel követi nyomon a várandósságot, és nem úgy, mint aki benne van, bár ez most merőben más neki is, mert az ő gyereke ugyanúgy. Hümmögve szívom fel az eperturmixom egy részét, amíg Isabella van témában.
- Nem tudom, hogy képes lennék-e még egyszer belevágni. Az első mindenkinek új, és félelmetes, de ahogyan említetted a másodiknál már sokkal rutinosabb az ember. Én már annak is örülök, hogy egy összejött. – szippantok fel egy nagyobb adag tejhabot is, mert a gyümölcskoncentrátum nem olvadt el benne teljesen. Heidi néha oldalra pillant, és mintha a pultot szuggerálná, de nem teszem szóvá, mert nem basáskodhatok mindenki felett. Hiányzik a munkámmal járó rohanás, és erről még nem is igazán értekeztünk otthon, de nem ártana, ha tudnám, hogy hol vannak a korlátaim, vagy erre magamtól kell rájönnöm?
- Akkor megnyugodtam. Így erre még nem is gondoltam, hogy minden terhesség más, de valóban ennek több értelme van, mint másnak. Két ugyanolyan nő se akad, hát akkor két gyermekáldás sem lehet ugyanaz. A pisilés nálam még a normális tartományban van, de többet iszom, és ez meglepő. Nem ittam meg a napi egy litert sem hónapokkal ezelőtt, de most simán letolom a két és fél litert is, ha úgy adódik. – mosolyodom el, és elveszem a felém nyújtott mappát. Az első alkotáson máris megakad a szemem, de jobban vonz a kutya látványa, és egyből beugrik a sajátom is, amit meg is osztok vele azonnal.
- A bátyádé…sebaj, attól még nagyon aranyos. Ez szénceruzával? – hökkenek meg, de azt hiszem ez csak a tudatlanságomnak tudható be, amiért nem mozgok otthonosan a művészet világában. A konyhában feltalálom magam, de máshol szörnyen ügyetlen tudok lenni. Amynek egyszer elrontottam a tervrajzait, és két napjába telt, hogy helyrehozza még a divatbemutató előtt. Vajon mekkora esélyünk lesz visszatérni a normális kerékvágásba a szülés után? Már soha nem lesz belőlem híres séf, hogy ne az apám árnyékában kelljen boldogulnom?
- Az enyém Boston terrier, roppant eleven….nem mondod Európában tanultál? Ejha..nem hittem volna. Ott is laktál ezelőtt? – csodálkozom el, de a portrékat még megnézem magamnak, és valóban elkönyvelem, hogy Heidi is az őstehetségek táborát erősíti, ami a rajzolást, és a festészetet illeti.
- Komolyan? Ennyi meglepetés már sok is lesz. A rendőrségen…ez az a szakterület, ahol az áldozatok leírása alapján te készíted el a rajzokat a bűnözőkről? – tátom el a számat, mert valahogyan ezt nehezen tudom elképzelni. A képességéből előnyt kovácsolt, és olyanokon segít, akiket valamilyen borzalmas esemény ért.
- Én..nekem van egy éttermem, de csak néhány hónapja nyitott meg. Séfként dolgozom már egy jó ideje, mióta elvégeztem az egyetemet, és egy nyarat Ázsiában töltöttem. – kortyolok bele a turmixomba, aztán felpillantok a velem szemben ülőre.
- Szóval ezért lested a pultot? – tekintek hátra a vállam felett, és szemügyre veszem a választékot, de egyből kiszúrom a mostanában felkapott új kedvencemet.
- Egy citromos pitét elfogadnék…addig én meglesem még egyszer a remekműveidet. – ajándékozom meg egy hálás mosollyal, és belemerülök a portfólióba, amíg vissza nem ér a finomságokkal. Középre helyezem a mappát, és a kezembe veszem a kis villát, hogy egy darabot leválasszak a tetejéről, és bekapjam.
- Hmm…ez isteni. – csillognak a kéklő lélektükreim, aztán megnyalom a szám szélét, és folytatom a beszélgetést.
- A képeken láttam néhány ötletet…azok a terveid, vagy már megvannak a bababútorok is? Jesszusom, még azt se kérdeztem meg tőled, hogy kislányod, vagy kisfiad lesz-e? – pillantok rá, és elnyámmogok a pitémen.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Kedd Júl. 25, 2017 11:10 pm
 



 




Chloe and Heidi

Mostanában mindig ez van velem. Szívatnak is érte néha a bátyáim, persze csak vicceskedve, hogy a sütemények illetve bármilyen nemű étel, jobban lázba hoz, mint egy helyes pasi. Szerintem magukban már elkönyvelték, hogy valószínűleg a nőkhöz vonzódom. Ez persze nem jelenti azt hogy bármelyikük is kimerné mondani, nemhogy a szemembe. Szeretem őket, de ezt határozottan rosszul gondolják. Még is inkább ez mintsem, hogy megtudják az igazságot. Nem tudnék velük erről beszélni, nem számít mennyi idő telt már el. Azt hiszem nem tudnám látni az arcukon a csalódottságot, hogy ennyi ideig hallgattam a engem ért lelki sérülésekről.
- Nos, nekem nem ez az első terhességem. Úgy értem, hogy korábban is próbálkoztam már, de a babák... nos nem érték meg a 15. hetet. De ő igen, és Joel doki szerint már túl vagyunk a nehezén. - simítok végig megkönnyebbül sóhajjal az alig látszódó pocakomon. Azt szeretném hogy a kisbabám már most érezze, hogy mennyire fontos a számomra, hogy ő jelenti az egész világot.
- Ne is mond. Én valamiért nagyon ráálltam a gyümölcs levekre. Illetve a gyümölcsökre abból a szempontból, hogy otthon turmixolgatok össze répát és narancsot, illetve kivit és avokádót. Meglepően jó ízük van, pedig a kivit sosem szerettem. Te hogy állsz velük, vagy inkább csak ásványvizeket iszol? - érdeklődtem, mert valahogy nekem inkább a gyümölcs és zöldséglevek váltak be, nem pedig a víz. Pedig régen általában szénsavas vízzel a táskámban indultam rajzolni vagy festeni a természetbe. Sokkal jobban éreztem magam tőle, mint az agyon cukrozott édes üdítőitaloktól, amiket manapság árulnak.
[color=Chocolate- Igen, nem bonyolult. Nagyobb kihívást érzek a festékkel készült alkotásokban.[/color] - mosolyodok el a döbbenetén. Tetszik a lelkesedése, arra emlékezetet, amilyen én voltam, amikor betettem a lábamat még gyermekként anya oldalán az egyik galériába. A rengeteg festmény és szobor, amely körülvett, napokig másról sem voltam hajlandó áradozni. A bátyáim pedig nem átallottak azzal viccelődni, hogy soha többet nem mehetek sem múzeumba sem pedig galériába, ha az ilyen hatással van rám.
- Nos, igazából Olaszországban születtem és nevelkedtem, Londonban mindössze 5 évet töltöttem. Nem olyan régen költöztem a bátyáimhoz ide Seattlebe. - válaszolok óvatosan fogalmazva és nagyon ügyelek, hogy amikor a költözést említem semmiféle felhangja ne legyen. Csak egy egyszerű tény, amit felett simán el lehet siklani. Nem is fontos, lépjünk csak tovább.
- Hát igen, ez vagyok én. Illetve a volt főnököm Londonban éppen néhány napja adta el három festményemet. Szóval azt hiszem büszke lehetek a dologra, még akkor is ha egyszerű tájlépek voltak. - mondom megvonva a vállamat, bár ennek ellenére valóban nagyon jó érzéssel tölt el a dolog. Hát még hogy már konkrét megrendelésem is van egy családi portréra, illetve egy másik tájképre.
- Csak nyugodtan, nem sietek sehova. - mosolygok rá, majd magamhoz véve a táskámat, a pulthoz sétálok és kikérek egy adag édes teasüteményt sajt magam számára, illetve azt a mennyeien kinéző citromos pitét Cholénak. Sosem voltam túlzottan oda a savanykás dolgokért, de ez a pite tényleg remekül néz ki. Lehet legközelebb még én is megkóstolom, ha erre járok, de most megelégszem az apró süteményekkel. A fizetés után térek vissza az asztalhoz, ahol Chole továbbra is elmélyülten tanulmányozza a képeimet.
- Van esetleg művész a családodban? - kérdezem kedvesen, miután letettem elé a tányért, majd a sajátomról elmajszolok egy sütikét. Nem bántam meg, hogy visszamentem értük, egyszerűen mennyeiek. Na igen valószínűleg csak a terhes nőknek képesek a sütemények ekkora örömet és boldogságot okozni.
- Ezek egyenlőre csak tervek, hogy milyen legyen majd a szoba falai, meg az egész környezet ami körülveszi majd őt. Igazából nem tudom... mármint, hogy nem akartam tudni. Csak amikor már itt van. - vonom meg a vállamat kissé sután, mert nehézkes lenne elmagyarázni a dolgot neki. Nem is tudom honnan kezdhetném, mert azt hiszem, ha csak annyit mondok, hogy utálom a férfiakat hát ez némi magyarázatra szorulna. Ez pedig elég bonyolult már önmagában is.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Hétf. Aug. 07, 2017 3:32 pm
 



 

Igazán bonyolult ez a terhesség témakör, és ha a barátnőm most lenne ebben az állapotban jobban ki is jönnénk egymással, de még így sem panaszkodhatom, mert akadt egy társam, és örülök, hogy közösségbe mentem. Tartottam a többi nőtől, nekem még szokatlan a tudat is, hogy az vagyok, és bár Joel nagyon türelmes, én aggódom, hogy a következő hónapok nem fognak olyan könnyen menni, mint eddig. A hangulatingadozás már jelen van, és a rosszullétek sem múlnak, ami viszont pozitív, hogy híztam egy kicsit. Rám is fért, ha őszinte akarok lenni, mert néhány helyen már a bordám látszott ki. Heidi felé fordulok, és érdeklődve hallgatom, amit mond, így még a szívószál is megáll a kezemben, amikor az kerül szóba, hogy nem az első terhessége ez.
- Nem tudtam, hogy ez már nem az első próbálkozásod. Joel nagyon jó doki, és biztosan ügyel rád. Szervi problémák, vagy más okokból mentek el a babák, ha nem vagyok túl indiszkrét? – tekintek a barna szempárba, és nyelek egy nagyot. A saját esetem is különleges, de ilyenkor mindig meglepődöm, hogy nem vagyok egyedül a bajokkal.
- Nekem cisztáim vannak a megmaradt petefészkemen…csoda, hogy teherbe estem. – nyögöm ki, mert még számomra is hihetetlen, de talán könnyebb lesz, ha mással is megosztom az én történetemet.
- Majdnem belehaltam a szeptikus sokkba, és Joelnek köszönhetem, hogy még életben vagyok. – hallgatok el, hogy időt adjak feldolgozni. Nem a legkellemesebb téma, de ha már így megosztotta velem, hogy már volt vetélése, akkor viszonozni szerettem volna az őszinteségét.
- Gyümölcspárti lettél? Ó, nekem még akadnak ellenvetéseim néhánnyal, például a dinnye, és a narancs szóba sem jöhetnek. A túl édes, vagy a túl savanyú határeset. Répa meg avokádó? Még soha nem gondoltam volna, hogy ezeket össze kellene párosítani. – mosolyodom el, és fejben meg is jegyzem, hogy nem ártana utána néznem az egészséges életmódnak.
- Egyelőre a megkívánom, és megeszem elvet követem, de diétát kellene tartanom. – dőlök hátra, az asztal szélén játszadozom az ujjaimmal.
- Vízből elég sokat iszok, és egy kis üveg mindig van nálam a nagy hőség miatt. – a táskámból kihúzom a három decis üveget, és megmutatom neki. Apró trükkök, de megkönnyítik az életemet ebben az ítéletidőben. A kánikula se jó, néha nem ártana egy kis eső már. A személyesebb információktól belelkesülök, na meg a vázlatoktól, melyeket megosztott velem.
- Olaszországban születtél? London is…akkor azt hiszem ezek után Amerika biztosan furcsa lehet. Kevés helyen jártam még, de Európa rajta van a bakancslistámon. – támasztom meg a kezemet, és most már befejezem a turmixomat.
- Több fiútestvéred is van? – enyhén megemelkedik az egyik szemöldököm. Nem tudok róla semmit, és ez megint olyan információ, ami váratlanul ért. El se tudom képzelni, hogy milyen lehet összeköltözni két férfival, akik vér szerint a rokonaid.
- Nagyon büszke lehetsz magadra. – dicsérem meg. A képek eladása is azt mutatja, hogy nagyon tehetséges, csak szerényen vélekedik a remekműveiről. A mosdóba igyekszem, már kilyukad a húgyhólyagom, addig van ideje választani Heidinek is az édességek közül. Visszaérve már teszi is le elém, aminek nagyon örülök, és egy hálás mosollyal köszönöm meg neki.
- Igen, van. A nagymamám festő. Eléggé híres művész, és éppen egy művésztelepet tart fent Rómában. – a villával le is török egy szeletet a citromos pitéből, és jóízűen elnyammogva pusztítom el.
- Babonás vagy ezzel kapcsolatban? Ha esetleg gondolod, akkor én szívesen elmennék veled vásárolni. A környezetemben mostanság úgysem igazán sok az a nő, aki babát várna. – hajtom le a fejemet, és a maradék két adagot is bekapom, majd megtörlöm a számat a szalvétával.
- Bizonyos dolgok illetlenségekbe mennek át, és szólj, ha nem akarsz róla beszélni, de mi a helyzet az apukával? – érdeklődöm meg, hiszen ez a másik sarkalatos pont egy babavárásnál.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Csüt. Aug. 10, 2017 8:30 pm
 



 




Chloe and Heidi


Cholé volt a második ember akinek arról beszéltem, hogy milyen érzés elveszíteni egy kisbabát. Vagyis hogy milyen érzés elveszíteni négy még meg nem született gyermeket. Analysse colt az első akinek teljes egészében elmondtam ezt a történetet. Persze ott vannak a testvéreim is, de teljesen más, hiszen ők végig élték velem mindegyiket, nem pedig csak úgy hallották, hogy ez valakivel megtörtént.
- Volt egy balesetem Londonban, akkor vesztettem el az első kisbabámat. Nincs szervi oka a dolognak, legalább is az eddigi számtalan vizsgálat nem hozott eredményt vagy okot. Azt mondják spontán vetélések előfordulnak. Vele már túl vagyok a nehezén és ez mérhetetlenül boldoggá tesz. - azt hozzá sem kellett tennem, hogy meg is nyugtat egyben. Ez természetes. Még Joel arcán is láttam a megkönnyebbülést, amikor bementem a kontrollra és kiderült, hogy ezúttal minden rendben van. A magzat szépen fejlődik és nekem sem jelentkeztek a korábban tapasztalt fájdalmak, vagy vérzések. Döbbenten hallgatom, hogy esetében maga a megfoganás is kész csodának számít. Ha most vallásos lennék valószínűleg azt mondanám, hogy ez isteni közbenjárás, de lehet egyszerűen csak a szerencsének, vagy a véletlennek tulajdonítani. Vagy simán csak a kis fickók erősebbek voltak, és tették a dolgukat. Ez a leglogikusabb magyarázat, ennek ellenére mégis megdöbbentő a dolog.
- Ez valóban megdöbbentő. Azt hiszem így teljesen érthető, hogy sokkot kaptál. - mondtam neki visszagondolva arra, hogy én hogyan reagáltam, amikor elmondták hogy elvesztettem az első kisbabámat. Nem voltam éppen az erős nők mintaképe... egyáltalán nem voltam szép látvány. Azóta sem voltam annyira szét csúszva, mint azon a reggelen amikor megtudtam.
- Igen, enyhén szólva is. Szerintem nem fogod megbánni, ha kipróbálod. A dinnye most sem tartozik a  kedvenceim közé a narancsot viszont csak facsarva fogyasztom. - szippantottam fel egy kis banános shaket a mondatom végeztével. Egyetlen egy gyümölcs van amivel a világból is ki lehet kergetni, az pedig az ananász. Valamiért mindegyik terhességemnél már csak ha ránéztem is elkapott a hányinger.
- Hidd el nekem, hogy nem kell diétáznod, a lényeg hogy figyelj az egyensúlyra, és akkor tulajdonképpen bármit megehetsz, amit megkívánsz. Nekem Joel ezt tanácsolta. - vonom meg a vállamat, jelezve, hogy nem rossz ötlet. Persze nekem egyébként is híznom kell, mert a súlyom el van maradva a szokásoshoz képest, legalább is a doki szerint. Adok a szavára elvégre ő valószínűleg több terhes nőt látott, mint embert a városban. Tehát tudhat valamit.
- Hát az itteni emberek ezerszer közvetlenebbek, mint Londonban annyi szent igaz. Ami pedig az utazást illeti, nem hiszem hogy megbánnád megéri meglátogatni jó néhány helyet. - válaszoltam neki és visszafogva magamat nem említettem meg egyetlen múzeumot, vagy képtárat sem. Nem mindenki rajonghat annyira a művészetekért mint én. Ő valószínűleg elbűvölőbbnek talál majd más dolgokat Londonban, például a Towert, vagy a Temze folyó partját. Ki tudja, mindenkit más fog meg abban a városban.
- Nos, igen igazából hárman is, de a legidősebb bátyám már házas, és a nejével él Dublinban. A másik két agglegénnyel élek együtt. - nevetem el magamat a mondandóm végére elvégre ha azt nézzük volt már rá példa, hogy Wald hazahozott valakit. Persze akkor láttam először és utoljára azt a lányt és hála istennek nem fordult ez elő olyan sokszor.
- Ez fantasztikus, látod, én Rómába szeretnék eljutni nagyon Párizs mellett. Ez a két hely valahogy annyira vonz. Régi álmom volt eljutni oda, de egyenlőre nem úgy alakult. Talán majd későbbiekben. - vonom meg a vállamat, mert tudom, hogy amíg a kisbabám elég idős nem lesz, egészen biztosan sehova sem megyek majd. Azt szeretném, hogy neki legalább akkora élmény legyen majd ez az utazás, mint nekem.
- Nos, én sem igazán bővelkedek olyan barátnőkben, akik éppen teresek, szóval ez nagyon jól hangzik. Cserébe ha gondolod a te kisbabád számára is megcsinálhatjuk a falfestést. Csak mond meg mit szeretnél és én papírra vetem, mint vázlatot. - ajánlom fel mosolyogva, majd csendesen elmajszolok néhány süteményt és hamarosan meglepődve veszem észre, hogy szépen lassan eltüntettem a tányérról az összeset. Nos ezt nevezné a bátyám úgymond farkas étvágynak, tekintetve véve, hogy ma már nem egyszer ettem. Az utolsó sütemény felé nyúlva megdermedek, amikor meghallom a kérdését. Persze erre számíthattam volna.
- Mesterséges megtermékenyítés útján estem teherbe. Hogy úgy fogalmazzak nem igazán bízom meg a férfiakban. - sötétül egy pillanatra a tekintetem és csendben várom az ítéletet. Általában a emberek ilyenkor szoktak elkezdeni távolodni tőlem. Amikor kiderül hogy nincs férfi az életemben, mi több nem is tartom őket alkalmasnak, arra, hogy legyen nekik benne helyük. Persze ezúttal lakatot tettem a számra és nem közöltem, hogy a férfiak jobb ha minél messzebbről elkerülnek.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Vas. Aug. 13, 2017 4:46 pm
 



 

Figyelmesen hallgatom Heidit, amikor a vetélése kerül szóba, és az előző gyermek elvesztése. Nem kellett még hasonlót sem átélnem, és bízom benne, hogy nem is kell a jövőben, mert abba bele sem akarok gondolni…Beleroppannék. Olyan kicsi volt erre is az esély, és most, hogy itt van a hasamban már csak az lenne a legnagyobb áldás, ha világra is tudnám hozni. Joel mindent megtesz ennek érdekében, és szerintem ő is úgy van vele, hogy csoda, hogy megfogant…így mindketten vigyázunk rá a kellő mértékben.
- Sajnos balesetek mindig előfordulnak, és most tényleg úgy tűnik, hogy minden rendben van. – nem szeretem én se, ha állandóan a hasamat bámulják, részben mert nálam még nem igazán látszik az állapotom, részben, mert félek, hogy valami rosszat látnak. A helyzet milyenségét csakis az anyuka tudja eldönteni, most mégis kivételt teszek, és egy mosoly kíséretében pillantok Heidi gömbölyödő pocakjára. A foglalkozásokon mindig olyan eleven, és életrevaló. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyűségeken ment keresztül. Beavatom én is a betegségembe, és annak nem túl rózsás lefolyásába, de ha azt nézzük, hogy ez mekkora ajándék mellette, akkor nem panaszkodom a múltban elszenvedett dolgokért.
- Igen, hát nem volt könnyű. Azt hiszem hét tesztet csináltam, de már nem emlékszem pontosan. – lepillantok a szívószálamra, és bekapva a végét szórakozom el vele. Ez az új hely biztosan Seattle egyik legfelkapottabb kávézója lesz, mert jól frekventált, és az ár-értékarány is jó. Miért gondolkodom ilyesmikben? A vendéglátás közel áll hozzám, de a kávézókkal nem tudnék mit kezdeni, ha nekem kellene irányítanom őket, ezért vissza is térek a jelenbe, és a velem szemben ülőre siklanak a kék íriszeim.
- Mindenképpen a héten neki is állok. Sütiket nem csinálsz belőlük? – érdeklődöm, hátha akad egy jó ötlete, és a végén a lányokat is meglephetem vele. Joel édesszájú, de fagyit sem ehetünk mindennap, szóval kellenek az új elgondolások. A neten állandóan nézelődöm, több oldalt is bekövettem, és ha akad valami, akkor megreformálom, és átalakítva megcsinálom. A siker általában nem marad el.
- Ez jól hangzik. – Joel neve többször is felmerül, de még nem osztottam meg vele, hogy nekem konkrétan a párom, és nemcsak a nőgyógyászom, de ez sokkal komplikáltabb történet, hogy csak úgy szóba hozzam.
- Londonban valóban szokás a délutáni tea, vagy csak a királynő szokása ez? Merevebbek, mint mi amerikaiak? – a kíváncsiságom határtalan, ha Európáról van szó. London még közvetlenül nem került fel a bakancslistámra, de nem bánnám, ha egyszer eljutnék oda is. Elvégre szinte egy gyökerekből származunk, ha a történelmet vesszük alapul. Ők vándoroltak ki erre a földrészre, és alapították meg később az országunkat is.
- Jesszusom, egyedül te vagy lány? Nem lehet könnyű. Te is főzöl rájuk, meg raksz rendet helyettük? – nevetve kérdezek rá, és fejben már meg is jelenik előttem egy kép, ahogyan rendre utasítja őket Heidi. Már megértem, hogy honnan is ered a határozottsága. Három fiú mellett felnőni kész kaland lehetett.
- Párizs nekem is egy be nem teljesült álmom. Francia étterem vezetése mellett ez nem is meglepő. Még az is lehet, hogy közösen fogunk utazni. – vetem fel, és nem vagyok rest elmajszolni az elém került citromos pitét.
- Nem mondod komolyan? Én szívesen benne lennék. Vannak már terveim a babaszobához, és legközelebb talán emiatt is összeülhetnénk. – elfogadom a felajánlást, és meg is köszönöm neki. A barátnők témakörhöz vissza is térek magamba, mert ha belegondolok, igazából csak Amy van nekem. Elmélázok ezen, de valamiért úgy érzem, hamar össze tudnék barátkozni komolyabban is Heidivel. A könnyed csevegés közepette egy másik kérdés is kicsúszik a számon, és nem kerüli el a figyelmemet, hogy lefagy. Az apa kiléte az ő dolga, és ha nem akarja megosztani velem azt is megértem, de a válasza minden elképzelésemet felülmúlja. Két pillanat is eltelik, mire megtalálom a megfelelő szavakat.
- Ez igazán példaértékű. – leteszem a használt szalvétát a tányérom szélére, és most ránézek, hogy folytatni tudjam a megkezdett gondolatmenetemet.
- Egyedül gyereket vállalni a mai világban hatalmas döntés, és ha nem lenne velem Joel…valószínű hasonló megoldást választottam volna én is a későbbiekben. – nagyot kell nyelnem, mert eszembe jut David, és az a szörnyű éjszaka New Yorkban. A pincérnő éppen ekkor jön felénk, és le is intem.
- Kérhetnénk még két turmixot? – a fiatal lány bólint, én meg elkomolyodva támasztom meg az államat a kezemen.
- A bizalom kérdése nem csak nálad sarkalatos pont a másik nemet illetően. – vékonyodik el az ajkam pereme, mikor összepréselem őket. Nem tudom miért, de megbízom Heidiben, így a következő szavaim talán meglepik, és le is fogják sokkolni.
- Tavaly nyáron megerőszakolt a volt barátom. – suttogom el a végét, és kiráz a hideg is, de állom a tekintetét.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Pént. Aug. 18, 2017 8:24 pm
 



 




Chloe and Heidi


Az idősebb korosztály egyértelműen elítéli és megvetéssel szemléli az életvitelemet, bár ezzel nem vagyok egyedül. A legtöbb mai fiatalt megvetéssel figyelik, ahogy folyamatosan részegek, drogoznak és hasonló remek dolgokat csinálnak. Az azonban hogy férfi nélkül, mesterségesen vállalok gyermeket egyértelműen mindenkinél kivágta a biztosítékot. A bátyáim persze egy sót sem szóltak, a megdöbbent hallgatáson kívül amikor először szóval került a dolog, de tudom, hogy nem örülnek neki. Persze nem hibáztatom őket érte... mindazonáltal megkíméltem őket egy lehetséges esküvőtől. Ezt legalább igazán értékelhetnék.
- Kimondottan szeretek sütni főzni. Most legutóbb Mascarponés málna tortát készítettem vanília krémmel. Nem volt kedvem piskótát sütögetni viszont valami gyümölcsöshöz volt kedvem. Ha gondolod leírom a receptet. - válaszoltam neki kedvesen, elvégre a gyümölcsöket nem feltétlenül csak nyersen vagy préselve lehet kellemesen elfogyasztani. A magam részéről sokkal jobban preferálom őket édességekben, mint megfőzve, például egy gyümölcslevesben. Persze ezt is egyén válogatja, lehet Cholénak jobban jönne egy remek görög gyümölcsleves, mint az én málnás sütim.
- A volt munkaadóm igazi angol. Amíg neki dolgoztam egy dolgot megtanultam, délután négy és negyed öt között kötelező volt elfogyasztani egy csésze teát. És persze közben egy kicsit pihenhetett is az ember. De átlagosan nem sokan tartják ezt a szokást csak vasárnap, amikor egyáltalán nem dolgoznak. - próbálom elmondani Cholénak, hogy nem minden angol olyan elvetemült ebben a tekintetben mint Mr. Lenox. A többi kollégám is csak a munkaszüneti napon tartotta a délutáni teát, vagy ha éppen a szüleikkel voltak, akik ragaszkodtak hozzá.
- Hát igen, valahogy úgy alakult, hogy mind fiúk lettek előttem. Persze hogy főzök rájuk, az más kérdés, hogy inkább esznek gyors kajákat a esetek többségében. Hála istennek, a maguk módján eléggé rendszeretőek. Persze most én vagyok otthon a legtöbbet, és takarítani nem olyan fáradságos, csak be kell osszam, mit mikor. - válaszolom meg a kérdését. Sosem voltam az a fajta, aki betrappol a szobájukba és összeszedi a szennyesüket. Pontosan tudják hol a szennyes tartó és hogy működik a mosógép. Teregetni persze egyikük sem szeret, de ez legyen a legkevesebb. Ha már szét válogatják és elindítják a mosást, akkor nem törik le a kezem a teregetésben.
- Hát én feltétlenül szeretnék eljutni oda, de majd csak akkor ha a babám megszületett. Azt szeretném ha azaz út, neki is olyan élmény legyen, mint amilyen nekem. - magyarázom Cholénak, majd a turmixom maradékát is eltüntetem a pohárból. Végezetül pedig azt a maradék pár sem sütit is utána küldöm, egyúttal el is határozom, hogy hazafelé veszek egy két dolgot és én is sütök valami hasonlót. Persze az nem lesz ugyanilyen, de én sem sütök olyan rosszul.
- Akkor viszont legközelebb nálunk én látlak vendégül, mert elég nagy helyre van majd szükségem. - villantok egy kedélyes mosolyt Choléra és csak reménykedek az igenlő válaszában, legalább is akkor, ha a következő tények, amelyeket megosztok majd vele nem késztetik meghátrálásra.
Szemeim enyhén elkerekednek, amikor újra a doki kerül a mondandója közepére és lassan leesik, hogy neki nem a nőgyógyásza, hanem a párja. Hoppá, mik ki nem derülnek Joellel kapcsolatosan.
- Én... ez... tudom, hogy mit érezhetsz. - felelem csendesen és érzem, ahogy a szavai nyomán a kezeim összeszorul a turmixos poharam körül. Talán azt gondolhatja, hogy ez csak amolyan szófordulat, olyasmi, amit mindenki más is mondana, de nem. Ő ezt persze nem sejtheti, és mivel most hogy kiderült ki a kedvese, esem ágában sincs elmondani neki. Ha Waldék valahogy rájönnének. Nem... végre rendben vagyunk, és azt akarom, hogy ez így is maradjon.
- A legjobb barátnőm hasonló cipőben jár. Nem hiszem, hogy ezen valaha is túl lehet lépni. Úgy értem idővel enyhül majd a dolog, de sosem leszel képes elfelejteni és legyőzni a bizalmatlanságodat. Rendbe jössz, de sosem leszel már a régi. Én legalább is így gondolom. - egy biccentéssel nyugtázom, amikor a pincérnő visszatér és két turmixot tesz elénk. Némi erőfeszítés árán pedig még az ujjaimat is lefeszegetem a pohárról, hogy elvihesse. Nem gondoltam volna, hogy a mai napom ilyen meglepő fordulatot tartogat a számomra.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Kedd Aug. 22, 2017 9:39 pm
 



 

Heidi egy napsugár, és nem túlzok, mert a foglalkozásokon is sokan kérik ki a véleményét, és csevegnek vele, ahhoz képest én visszahúzódóan viselkedtem, mégis egymásra találtunk, és örültem, hogy megejtettük ezt a közös találkozót.
- Megköszönném, ha leírnád. Bejelölhetlek facen, ha gondolod, és akkor ott átküldöd, vagy esetleg fent vagy más közösségi portálon? Az e-mail is megfelel nekem. – mondom neki, és folytatom az ivászatot. Nem probléma, hogy ételekről beszélünk, mert pont helyben vagyunk, ha megéheznék. A gyümölcsöket szeretem, néha még az extrémebb fajtákba is belemegyek, de mostanában óvatosabban kezelem a témát a várandósság miatt. A reggeli rosszullétek egész nap kísértenek, és nehéz olyat találni, ami bennem marad. Joel azt mondta, ha ez folytatódna, akkor be kell utalnia, de reménykedem benne, hogy ez csak az első trimeszter miatt van így, és a második harmadban már kényelmesebben fogok mozogni.
- Érdekesen hangzik, akkor a hagyományőrzőknél, és az idősebb generációnál ez még szokás. Én örülnék, ha nekünk is lenne hasonló, de Amerika más terület. – mosolyodom el, és a megannyi francia szabály is eszembe jut. A szívem vár valamire, de még nem tudom, hogy mire. Úgy érzem, valami készülődik a háttérben, de nem tudnám megmondani pontosan mi is az.
- Munka mindig van, és úgysem engednék neked, hogy túlhajszold magad. – a mindennapi teendők nem változnak meg a babavárás miatt, de nálam még ez is egy újabb problémaforrás, ezért inkább elhallgatok. A szédülés, és az állandó rosszullétek miatt hamarabb is fáradok, nem bírom úgy a dolgokat, mint régen. Nem is emelhetek nehezet, ami relatív, mert az étteremben muszáj, ha nincs senki mellettem, de erről meg a drága páromnak nem kell tudnia. A frászt sem szeretném ráhozni azzal, hogy veszélybe sodrom magamat.
- Ebben van igazság. – én olyan típus vagyok, aki hajszolja az élményeket, ha utazásról van szó. A konyha mindenhol jelen van, és nehezen állom meg, hogy ne mondjak igent. Amy is hasonló jellem, a divattervezés sem éppen állómunka, és nem csodálkozom azon, hogy már megőrül a négy fal között Kimmel.
- Örömmel fogadom el a meghívásodat. – görbülnek felfelé az ajkaim, és elfogyasztom a maradék sütimet is. A mondandója egy időre lefagyaszt, és be kell vallanom nem hittem volna, hogy neki is gondjai vannak a bizalmi kérdésekkel. A pillanat hozza, vagy csak én érzem a késztetést. Dr. Morgan szerint nem baj, ha találok olyan embert a csoporton kívül is, akivel megoszthatom a rossz élményeimet. A terápiák kötelezőek még most is, főleg a babavárás miatt. Joel támogat benne, ha van ideje eljön, de legfőképpen ez már rólam szól. Hogyan birkózom meg ekkora változással a megannyi negatív esemény után. A második turmixot csendesebben isszuk meg, nem érzem az előbbi vibrálást, mert komolyabb témák felé sodródtunk. Nem tudom, hogy most mit gondolhat rólam. Felé sandítok, de az arcára kiülő érzelmek sokszínűsége miatt totál zavarba jövök. Az együttérzése őszintének tűnik, aztán rá is jövök az okára.
- Ebben egyetértek. Már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Túl sok rossz történt, és megjártam vele a poklot. Most is pszichiáterhez járok, és rendszeresen látogatok egy csoportot is, ahol hasonló helyzetben lévő nőkkel beszélgetek. Az egyetlen jó dolog ő… - simítok a hasamra, és halovány mosollyal iszok bele a második adagba.
- Nem akartam elrontani a hangulatot, szóval bocsánat. – dőlök hátra, és belekortyolok még egyszer a pohárba.
- Köszönöm, hogy eljöttél. – teszem még mellé, aztán elterelem a témát, de a lenyomata már ott marad.
- A testvéreid mivel foglalkoznak? – lelkesebben teszem fel a kérdést, hogy elűzzem a rosszat.
Vissza az elejére Go down
Heidi Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Phoebe Tonkin

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
Kedd Okt. 17, 2017 2:52 pm
 



 




Chloe and Heidi


Apró mosoly csúszott az arcomra annak hallatán, hogy nem veti el a lehetőségét annak hogy recepteket cserélhessünk. A csoportban lévő néhány kismama, a lehető legmerevebben elzárkózott attól, hogy egyáltalán elolvassa a lehetőséget, hogy receptet küldjek nekik. Teljesen úgy vették a dolgot, hogy én akarom megmondani nekik, mégis mit főzzenek. Pedig ilyesmi nem állt szándékomban.
- A facebook nekem tökéletes lesz. Van néhány ismerősöm akivel csak ott tudom tartani a kapcsolatot, tehát elég sűrűn nézem. - mondandóm közben az asztalon lévő rajzok és festmények közé pillantok. Újra érzem a vonzást, szinte viszket a kezem az ecset után, hogy újra valami élőt, valami élettel telit alkothassak.
- Teljesen más ha engem kérdezel. Ami pedig a túlhajszoltságot illeti ha Larson múlna egész nap csak feküdnék otthon. A terhes tornára Wald szokott elkísérni. - gondolok szeretettel a testvéreimre. Független persze attól, hogy Waldnak a terhes torna olyan mint ha kórházban lábadozna hetekig, ettől függetlenül sosem hagyott egyedül elmenni. Vagy mindketten mentünk, vagy egyikünk sem.
- Ennek nagyon örülök. Megnézem hogy is dolgoznak a srácok és akkor egyeztetünk. Mert ha ők is otthon lesznek, akkor egészen biztosan nem lesz egy percnyi nyugtunk sem. ha Lars otthon van olyan Black sem bír magával. Neked mikor felelne meg? - intek a szénrajzon szereplő kutya felé. Ő tényleg az a fajta, aki tökéletesen képes átvenni a vele lévők hangulatát. Lars mellett egy izgága szőrgombóc, mellettem meg maga a védelmező nyugalom szigete.
Apró meglepődéssel hallgatom, hogy pszihológushoz jár, illetve egy külön csoportba is. Én sosem voltam képes arra, hogy idegen embereknek beszéljek arról, ami velem történt, még akkor sem, ha az eszemmel tudtam, hogy igazából azért ülnénk ott mindannyian. A pszihológust pedig eleve elvetettem már a legelején. Köszönöm szépen maximálisan képes vagyok felmérni a lelkivilágomban és gondolkodásmódomban esett károkat bizonyos események bekövetkezte után. Ezek a következménynek. Minden eseménynek, döntésnek és kimondott szónak van következménye. Nem az a kérdés, hogy ez mi, hanem hogy te hogyan kezeled.
- Én is örülök. Nagyon is. Kevés... nos igazából mindössze egy barátnőm van. - jegyzem meg pirulva, mert ha jobban végiggondolom már ennyi idősen nem feltétlen normális, hogy mindössze egyetlen bizalmasom van; Analysse. Nathaniel... nos, ő persze egy teljesen más kategória, elvégre barát, de vannak dolgok, amikről még ő sem tud.
A hangulat egy kicsit érezhetően megváltozott az asztalnál, de amikor ilyen témák kerülnek elő, ez nem is feltétlen meglepő.
- Nos, nem hiszem hogy nagyon meglepő lesz, de mindkét bátyám rendőr. Ennek fényében talán nem meglepő, az én munkaválaszatásom sem. - kortyolok bele a második adag turmixba, miután a pincér távozott. Nem is értem, hogy lehet kétszer is elkészíteni teljesen ugyanolyan ízűre a turmixokat. Ez valami olyan, ami még nekem otthon sem sikerül, pedig nem keveset kísérleteztem vele.

Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Asztalok (Espresso Vivace)
 



 

Vissza az elejére Go down
Asztalok (Espresso Vivace)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Espresso Vivace
-
Ugrás: