HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Nappali (Raoul háza)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTéma: Nappali (Raoul háza)   Vas. Máj. 28, 2017 7:29 pm
Admin
Admin - Adminisztrátor
avatar


Avataron : Admin
Kor : 167

...


Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Szer. Máj. 31, 2017 11:27 am
Esther Blomkamp
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 26

Nagyjából egy hete találkoztam Raoul-lal - jobban mondva, ennyi idő telt el azóta, hogy betoppánt hozzám, miután sikerült elfelejtenem, hogy mit is beszéltünk meg, s ennek ellenére, meglehetősen jól sikerült este lett belőle -, így most itt volt az ideje, hogy ezúttal én látogassam meg őt, na meg persze Topázt is, aki alighanem örülni fog a viszontlátásnak. Még nem teljesen hevertem ki a múltkori, boltbeli incidenst, azonban, amitől igazán tartok, az az a pillanat lesz, amikor el kell mondanom Raoul-nak, hogy mi is történt. Őt ismerve, biztosan fel fogja húzni magát azon, hogy nem telefonáltam neki azonnal, de remélem, meg fogja érteni, hogy a szüleim mellett nagyobb biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, minthogy hazamenjek a saját lakásomra.
A vinni szándékozott táskámba nem csak a kiválasztott DVD került bele - ami a Carrie névre hallgat -, hanem a Topáznak szánt játék, na meg csemege, plusz némi tortilla chips magunknak. Összedobtam hozzá egy mártogatós szószt is, amit egy csatosüvegbe töltve viszek majd magammal. Az öltözködést, mint olyat, nem lihegem túl, mert nem látom értelmét, rövidnadrág, sötétkék tunika, befont haj, és kész. A sminkelés nyűgjét egyébként se szeretem, így erről örömmel mondok le.
Az utazás nagyjából egy órát vesz igénybe, így közben zenét hallgatok, aminek megvan az a nem túl előnyös oldala, hogy folyamatosan ritmusra dobol a lábam, vagy éppen tátogom a szöveget, ami miatt a többi ember - talán nem véletlenül - igencsak ferde szemmel néz rám. amitől persze rögtön észbe kapok, és igyekszem megfelelően viselkedni, már amennyire ez lehetséges.
Amikor megérkezem Raoul házához, kicsit elkap az idegesség, hiszen évek óta nem jártam itt. És, bár ő maga hívott meg, azért felmerül bennem a kétség, hogy mi van, ha esetleg rosszkor jöttem, vagy ehhez hasonló… Nem akarok a terhére lenni. Én meg a paranoiám. Valószínű, hogy csak beképzelem magamnak az egészet, mint valami idióta, ennek ellenére, majd’ egy percig szobrozok az ajtóban, mire végre, valahára megnyomom a csengőt. S ezután nincs más dolgom, mint állni, és várni, közben az ujjam a táskámon lógó kis bojtszerűséget babrálják. .
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Csüt. Jún. 01, 2017 2:43 pm
Raoul Louis Roux
Egészségügy - Orvos
avatar


Avataron : Chris Evans
Kor : 37

Pár nappal később írtam egy üzenetet Esthernek, melyik időpontok számomra a jók. Ezzel egyrészt teljesítettem ígéretem, hogy filmezünk, másrészt kijön a lakásából, harmadrészt adok szabad választási lehetőséget a számára.
A kapucsengőt meghallva, kinézek az ablakon, de addigra már megnyomom a kapcsolat gombot, s amint megtudom, Esther érkezett, kinyitom neki a kaput, majd a bejárati ajtóhoz megyek és szélesre tártan várom. Farmer, kék póló és a szokásos ábrázatom.
- Szia! Gyere be. Dobd le magad a fotelbe.
Nincs időm még házomozizni sem, de a nagy képernyő, hangfalberendezés az nekem is megvan.
- Végre van indokom használni. Mit kérsz inni?
Pattogatott kukoricát teszek a mikróba, majd üdítőket pakolok ki a hűtőből. Szégyen, vagy nem, egyért sem én fáradtam. A bejárónőnek leadtam a megrendelést, így most azok figyelnek.
- Milyen filmet nézünk?
Egy elég nagy tálcával jövök be, rápakolva mindent, amit eddig kipakoltam.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Csüt. Jún. 01, 2017 7:56 pm
Esther Blomkamp
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 26


Nem is kell olyan sokat várnom, Raoul szinte rögtön beenged az épületbe, így nem telik bele sok idő, és már ott is állok az ajtaja előtt, ami, nem meglepő módon, most tárva-nyitva fogad, ha az ajtókeretet szinte kitöltő férfit nem számolom bele. Mindig is tudtam, hogy Étienne-hez hasonlóan, nem éppen kis ember, de ez a kép most valahogy szíven üt. Amikor nálam járt, nem tűnt fel ugyanez a jelenség. Na, mindegy, hamar túlteszem magam ezen a felismerésen.
- Szívem szerint benéznék a ruhásszekrényedbe, hogy vajon van-e benne más is, kék pólókon kívül - jegyzem meg kuncogva, ahogy ajtót nyit, és szembesülök vele, hogy a már általam is unalomig ismert ruhadarabokat látom rajta, pedig összességében nem találkoztam vele olyan sokat életemben, mint teszem azt, a testvérével, ennek ellenére, elég pontos képet kaphattam a gardróbja tartalmáról.
Az egy dolog, hogy férfiből van, de szívesen megnézném, hogy milyen az, amikor teszem azt bordó ing van rajta, vagy valami ilyesmi. Bármi, ami nem a megszokott. Ahogy belépek, ha akarnám, se tudnám letenni magam a már említett fotelba, mert egy szőrgombolyag máris ott tekereg a két lábam körül, szép nyolcasokat leírva, mintha csak kötelező volna.
- Szia Topáz - guggolok le hozzá, de előtte azért, ha tudom, a nassolnivalóval teli zacskót még Raoul kezébe nyomom, hogy aztán minden figyelmemet a macskájának szentelhessem.
- Hoztam neked valamit - mondom a háziállatkának, és a táskámból előkerül az ajtóra erősíthető játék, na meg a jutalomfalat is. Mondanom sem kell, mindkettő felkelti Topáz érdeklődését.
- Apukád biztosan felszereli majd neked - simogatom meg ismét, majd a játékot és az eledelt is leteszem egy szekrény tetejére. A táskámat egyelőre felakasztom egy ruhafogasra, majd amikor Raoul rákérdez, hogy mit is fogunk nézni, előveszem a DVD-t, majd meglebegtetem az orra előtt.
- Carrie. Nem a remake, hanem az eredeti. Mit szólsz? - kérdezem. - Egy kóla jó lesz, köszönöm.
A könyvet olvastam néhány évvel ezelőtt, a filmet azonban nem volt merszem egyedül megnézni, mert az alapanyagból kiindulva, vannak benen olyan jelenetek, amik olvasva ugyan nem viseltek meg, de látva, lehet, hogy egészen másként fog lecsapódni bennem. Végül nem a fotelban, hanem a kanapén foglalok helyet - persze szigorúan azután, hogy kibújtam a cipőmből, hiszen nem akarom bemocskolni a padlót, ha nem muszáj -, karnyújtásnyira a tálcán felszolgált nassolnivalóktól.


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Hétf. Jún. 05, 2017 4:13 pm
Raoul Louis Roux
Egészségügy - Orvos
avatar


Avataron : Chris Evans
Kor : 37

Csak egy pillanatra vonom össze a szemöldököm a pillanatnyi megakadásán, aztán rájövök az okára.
- Dehogy van tele. Azóta csak ezt hordom, hogy nálad voltam – szúrok vissza, mert bár képen töröl, elvégre nagy divatolós nem vagyok, de a kékben kiegyeztem, mint elmegy szín, erre kapok egy női lehurrogást. Hát, igazodjon ki az ember a nőkön, én azt mondom, az sose lesz.
- Bezzeg most előjössz – dohogok Topázon, de már vigyorgok is. – Ha néhol találsz némi festékes vödröt és vakolókanalat, csak ugord át. A szobákat festettem, már csak a bútorok vannak hátra – és jöhet a ház újraavató buli. Remélem, nem kell újra építenem a házam utána.
A macska kiszorítja Esther kezének korábbi tartalmát, ami nálam landol, mire engedelmesen bebaktatok vele a nappaliba, ahol, mintha nem is lenne házátalakítás, otthonos rend és nyugalom van.
- Eh, mondtam, hogy nem kell kaját hozni neki – azért a mosoly ott van a szám sarkában.- A szobákat meg szeretnéd majd nézni? Még tök kopaszak, bútor később lesz – de oltári büszke vagyok az egyes kőműves betétekre, amelyeket együtt tettem fel a festő-vakolóval.
- Várjál, ez az én dolgom – sietek vissza ki, mikor látom, hámozódik ki a kabátból.
- Carrie? Az mi? Horror? Egy ilyen tündéri névvel? Kóla. Máris viszem. Rumot kérsz bele? Topáz, ne... rohanj el a játékkal – fejezem be a mondandómat, miután látom, hogy a nappali felé rohan a zsákmányolt játékkal. – Igazán kedves tőled, el fogod kapatni, aztán meg majd én fogok hozzád járni, hogy meglátogassam a saját macskám – mosolyogva csóválom a fejem a konyha felé menet.
Kóla, citromkarikákkal külön tányéron, na és a nasik. Ledobom magam a kanapéra, előtte megnézem, nincs-e ott a macska. Ültem már rá, olyan szépen megkarmolt, hogy kis híján felkiáltottam. Két napig nem szóltunk egymáshoz, aztán meg éjjel a vánkosomra volt képe feküdni, mondván, na, ő most békült ki.
Most azonban Esther fotelkarfáján van elnyúlva, mancsai között a játékkal.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Hétf. Jún. 05, 2017 7:32 pm
Esther Blomkamp
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 26

- Legalább kimosod? - kérdezem félkomolyan, mert persze tudom, hogy viccel, de ettől még jól esik kicsit szívni a vérét ezzel kapcsolatban.
Bár az igazság az, hogy amilyen hektikus beosztásban dolgozhat, alapvetően nem teljesen elképzelhetetlen, hogy napokig ugyanazt az egy szerelést hordja, mert épp nincs ideje, vagy éppen türelme ahhoz, hogy átöltözzön. De erre nem áll szándékomban rákérdezni.
Azt hiszem, hiányoztam Topáznak, mert szinte azonnal úgy tolja magát a kezem alá, hogy simogassam, mintha csak kötelező lenne. Bár, amilyen régen találkozunk, ez talán nem is annyira meglepő.
- Tudom, de megláttam a boltban, és nem tudtam otthagyni. Úgy emlékeztem, hogy szereti az ilyen… lazac ízesítésű cuccokat - jut eszembe, hogy milyen macskaeledelt vettem is neki konkrétan.
Amióta megvettem, nem néztem a csomagolását, így ki is ment a fejemből, de most, hogy beszélünk róla, eszembe jutott. Azért remélem, Raoul nem lesz mérges rám emiatt, nem akarok neki semmi rosszat, csak egy kis figyelmesség Topáznak. És, ha már felajánlotta az idegenvezetést, hát nem tudok neki ellenállni.
- Persze, mutasd meg! Most szeretnéd, vagy majd filmnézés után? - kérdezem, miközben lassan helyet foglalok a nappaliban.
- Micsoda? - nézek rá kissé értetlenül, mert nem értem, mire gondolhat, mégis mi lenne az ő dolga?
- Igen, egy horror - bólintok - Nem ismered a Stephen King regényt? Abból készült. Szerintem a rumot hagyjuk meg későbbre.
Nem terveztem, hogy ma alkoholt is fogyasztanék - hiszen haza is kell jutnom, és oké, hogy ez tömegközlekedéssel prímán megoldható, viszont nem szeretnék rumtól bűzölögni a buszon -, de ki tudja, lehet, hogy a film meghozza majd hozzá a kedvemet. Közben jót kuncogok Topáz akcióján, bár nem jut messzire, mert a végén úgy dönt, hogy a karfámon kényelmesen elhelyezkedhet, és persze játszhat az új kis ketyeréjével, miközben az ujjaim masszírozhatják a hátát, amit hálás dorombolással viszonoz.
- Ugyan már. A macskák helyekhez kötődnek, magától hazajönne - mondok neki ellent, bár ez kicsit viccesen veheti ki magát, hiszen közben épp Raoul macskáját dögönyözöm, mintha nem lenne jobb dolgom, és most, hogy belegondolok, tényleg nincs.
Nem mintha ez baj lenne, hiszen éppen azért jöttem, hogy eltöltsek pár kellemes órát ezzel a kis szőrgombóccal. És különben is, Topáz bolondul a gazdájáért, szóval erpsen kétlem, hogy el tudnám rabolni tőle. Már ha ez szándékomban állna egyáltalán.
- Mi a helyzet a szakvizsgával? - kérdezem végül, amikor Raoul visszajön, immárom a rágcsálnivalókkal felszerelkezve. Nem felejtettem ám el, hogy erről mesélt a múltkor, amikor nálam járt. Közben felemelkedek ültömből egy kicsit, hogy az egyik kóláspoharat magamhoz ragadjam, és igyak egy nagy kortyot.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Vas. Jún. 11, 2017 9:23 am
Raoul Louis Roux
Egészségügy - Orvos
avatar


Avataron : Chris Evans
Kor : 37

- Én biztos nem – ingatom a fejem vigyorogva. – Azért van a mosógép – és a bejárónő, de ezzel ritkán hozakodok elő. Sznob marhának tartanak néhol, az irigykedésre és fölösleges elhatárolódásra meg nincs szükségem.
- A lábam marad – dörmögöm, ahogy Topáz szinte szándékosan ütközik a lábamnak szerintem, hogy odaszaladjon Estherhez.
- Rendben – sóhajtok megadóan. – De te mész vele sétálni és egerészni, fogynia kell, különben Garfield lesz. Márpedig nem szeretném meglátni, ahogy a szomszéd kutyát csapkodja újsággal – megint az oda nem illő humorom.
- Megmutatom most – csillan fel a szemem. Büszke vagyok arra, hogy nem csak annyi volt a részem az átalakításban, hogy mesterembereket megfizettem, hanem én is tettem bele kétkezi munkával. Ezért is csúszott el az egész időben. Mert sok dolgom volt.
- A kabátlevétel – tartom fel a kezemben azt, amiben éppen segítettem neki.
Az emeleten, közelebb a lépcsőkhöz, egy kisebb és egy nagyobb szoba lett kialakítva, s mivel még nincsenek bútorok benne, ezért csak a méretéből lehet tudni, melyik lesz kisgyerek szoba, s melyiket tervezem az ikreknek, ha esetleg úgy alakulna, nálam is lehetnének egy ideig. Hiú ábránd, tudom, de mással nem tudom, miként járulhatnék hozzá segítségben Joëlnek és Angienek.
A lányoké tágas, napfényes és hófehér falakkal rendelkezik, amit úgy festenek be, rendeznek be, ahogy majd nekik jó lesz. Kivéve a bútorokat, mert azok nemsokára érkeznek.
A kisgyerek szoba közel van az én szobámhoz, kisebb, de ugyanolyan világos.
- Itt tart egyelőre a projekt. A bútorok három nap múlva jönnek, addigra az áram, a fűtőtestek is készen lesznek – engedem előre Esthert, hogy bemehessen és körbenézhessen.
- Nem tudom. Kevés időm van regényt olvasni. Horrort – javítok azonnal, nehogy megsértsem bárki önérzetét.
- Oké – a rumot mellőzöm a készletből.
- Á, ez emberhez kötött – legyintek. – A múltkor képes volt utánam jönni, bekúszott a kocsiba, míg pakoltam, aztán meg a frászt hozta rám, amikor felugrott az anyósülésre – nem szokásom leizzadni, de akkor kis híján félrekaptam a kormányt, aztán meg csak nevettem.
- Siker! – vigyorgok fülig érő szájjal. – Ami egyúttal azt is jelenti, hogy egy hónap múlva jöhet a következő képzési egység – sosincs vége a tanulásnak, bánni nem bánom, de a közös megbeszéléseket jobban szeretem és a közös műtéteket. Sokkal többet tanulok közben, mint ezeken a papíralvásokon. Még ha fontosnak is tartom.
- Hogy állsz te a vizsgáddal?
Remélem, hogy összekapta magát, ennyi ideig önsajnálózni. Bár... megérteném, azt hiszem. Eléggé fejbevágott akkor, amit mondott, s elismerésem azért, hogy ilyen szépen meg is oldotta a dolgokat.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Szomb. Jún. 17, 2017 9:47 pm
Esther Blomkamp
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 26

- Gondoltam - mosolyodok el. Raoult ritkán látni legatyásodva, nekem, emlékeim szerint még nem is sikerült, éppen ezért, néha igencsak nehéz elképzelni, hogy nincs senki az életében, aki gondoskodna róla, hiába ez a helyzet. Hogy is mondta egyszer anyám? Nagyfiú már, megoldja. És tényleg.
S, ha már gondoskodás, nem szabad megfeledkeznem Topázról sem, aki valamiért komoly életcéljának tűzte ki, hogy úton-útfélen borsot törjön a gazdája orra alá, persze, csakis szeretetből, mi másból?
- Rendben, örömmel leszek Topáz macskasétáltatója - teszek ígéretet, és megpróbálok még komoly arcot is vágni hozzá, amit azonban a kis állatkát dögönyözve, nos, közel sem megy olyan könnyen, mint azt elterveztem, így rövidesen halk kuncogásba fullad az egész részemről.
Ám nem sokkal később le kell mondanom Topáz kényeztetéséről egy időre, ha már Raoul úgy határozott, hogy most mutatja meg, meddig is jutott eddig az emeleti szobák felújításával. Meglep, de mégis örömmel tölt e, hogy látom rajta, ennyitől is képes teljesen belelkesedni. Bár, nem is akkoa csoda, hiszen amennyire tudom, a két keze munkáját viseli magán az egész művelet, így rövidesen én is belelkesedem, mert tényleg szeretném látni, mire is jutott.
Ez persze nem jelenti azt, hogy útközben Topáz ne próbálna meg a lábunk alatt sündörögni, ám ebben a pár percben igyekszem tudomást sem venni róla. Majd ha végeztünk, megvigasztalom, fogadom meg magamban.
Odafent először csak be-beukkantok a két új szobába, a belépéssel megvárom, amíg Raoul megengedi nekem. Ostoba, gyerekes berögződés lehet ez a részemről, de nem tudom megállni, sajnos. Egyszer lehet, kinövöm, de egyelőre nem úgy tűnik.
- Nem is sejtettem, hogy ilyen ezermester vagy, tudod? Ha valaha veszek egy lakást, és felújíttatom, rád fogom bízni a dolgot - döntöm el, ahogy belépve, alaposabban is körülnézek, igaz, egyelőre nem sok látnivaló van egyikben sem.
Nem mintha mostanság terveznék ilyesmit, elvégre pénzem se lenne rá, hogy megfinanszírozzak egy házvásárlást, azonban el kell ismernem, hogy ez a felső szint egészen pofás kis ajánlólevél. Ha Raoul-nak valamiért fel kellene hagynia az orvosi pályával, jó ezermester lenne belőle, az biztos. Szemmel láthatóan alapos munkát végzett, mindkét szoba tip-top állapotban van. Persze, mint mondja, vannak még hiányosságok, de lenyűgöző, hogy önerőből meddig jutott.
- A bútorokat is te választottad ki? - kérdezem már lefelé menet, hiszen itt az ideje, hogy nekikezdjünk a filmnek.
- Csak mondtam - vonom meg a vállamat. Eszembe sem jutott megsérteni, vagy irodalmi analfabétának titulálni Raoul-t, mindössze arról van szó, hogy én annak idején a regénnyel ismerkedtem meg előbb, és a film teljes egészében kimaradt. De, ha már így alakult, most bepótlom ezen elmaradásomat, és tekintve, hogy kicsit szívbajos tudok lenni, örülök, hogy nem leszek egyedül közben. Apró siker.
- Ezek szerint, Topáz egy kutya, aki macska testben született újjá - állapítom meg, tettetett komolysággal a hangomban, és mit ne mondjak, nem kevés önuralmamba kerül megőriznem ezt a látszatot, hogy ne robbanjon ki belőlem a nevetés.
Örülök, hogy sikerült a szakvizsgája, bár az is tény, hogy nem is vártam tőle mást. Magamban bármiben lefogadtam volna, hogy ez fog történni.
- És mi lesz a következő egység, amit el kell sajátítanod? - érdeklődöm, nem mintha komoly anatómia zseni lennék de azért valamennyit én is tudok erről a témáról.
- Még van addig pár hetem. De gondolkozom rajta, hogy segítséget fogok kérni - ismerem el. - Az őrsön dolgozik egy pszichológus, és szeretném kikérni a véleményét erről az egészről.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Hétf. Jún. 19, 2017 5:52 pm
Raoul Louis Roux
Egészségügy - Orvos
avatar


Avataron : Chris Evans
Kor : 37

- Ez megbeszélve – mosolyodom el, ahogy látom, dögönyözi Topázt, az meg élvezi. Jó lesz nyitási kezdetnek Esther számára, Topáz meg jó léleksimogató. Igaz, engem inkább összetöretni szeret, de tudom, hogy azért, mert fél attól, hogy kirakom, holott most már nem tudnék tőle megválni. Férfi létemre megkedveltem, értett hozzá, miként tegye meg.
Hátrébb lépek, amikor Esthert beengedem, sőt, beljebb is sétálok, mintegy jelezve, nyugodtan jöhet beljebb. Bezzeg Topáz, ő egyből körberohangál a fal körül és szaglássza a sarkokat. Lepisili, ki fogom rakni a szűrét, esküszöm!
- Mesterember mellett könnyű – de azért vigyorgok. Volt, amit utána kellett javítanom, mert szerintem az úgy jobb volt, vagy munka közben szóltam, hogy ez így nem jó, másként viszont jobb. – A munkadíjam a csillagos ég – ugratom.
- Igen, bár a lányoknál szerintem lesz átrendezés, alapdolgokat berendeltem, aztán úgy bővítik, ahogy nekik tetszik. Daisy szobáját viszont én rendeztem be.
Közben abban reménykedem, hogy nem pink-lila lesz a szobaberendezés vége, mert én be nem fogok oda lépni.
- Ha kifejtenéd a csak mondtam helyett, szerintem jobban megérteném, miért kérdezed – így meg a tüske marad meg, vagy nem tudom, minek hívják.
Megvakarom az állam elgondolkodva, míg a nappaliban ismét keresem a távirányítókat.
- Még eddig nem ugatott.
A plafont vizslatom az órarendben, mert éppen örülök, hogy lesz egy kis szusszanásnyi időm és csak aláfirkantottam a következő képzési részt.
- Azt hiszem az idegsejt fehérje feldolgozása – érdekel, de egy ideje nem tudtak újat mondani, és rémunalom előadókat hívtak meg.
Leülök Esther mellé, ránézek, míg válaszol.
- Ha úgy érzed, segít, mindenképpen menj el hozzá – bíztatom. Nem mondom meg neki, hogy jó döntés vagy sem, s tudom, nem is ezért mondta.
- Kezdődhet a banzáj? – fogom kezembe a távirányítót, de csak akkor, ha nem akar erről többet beszélni.
– Topáz, megmondtam, hogy kajába nem nyúlunk – kapom fel a popcornos tálat a levegőbe. – Megmondanád, hogy legyek így szigorú? – nevetem el magam, mert olyan képet vág, amire nem tudok komoly maradni, vagy szigorú.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Kedd. Jún. 20, 2017 8:01 pm
Esther Blomkamp
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Kaya Scodelario
Kor : 26

- Tudod, lehet, nekem is vennem kellene egy macskát, és akkor kettőjüket egyszerre sétáltatnám… A végén biztos én lennék az őrült macskás hölgy az utca végéről.
És lehet nem is lenne az olyan rossz, szerintem hozzám illő szerep lenne. Érdeklődve nézek körül a két szobácskában, annak ellenére, hogy még nem sok minden akad bennük a falakon és az ablakokon kívül, de már most el tudom nagyjából képzelni, hogy milyen lesz majd, ha egyszer Raoul a felújítás végére ér, és a lányok kényükre-kedvükre berendezhetik a zugot.
- A csillagos ég? Hát miből tudom én azt megfizetni? - forgatom a szemem, de közben alig bírom megállni, hogy el ne mosolyodjak, hiszen tudom, hogy csak ugrat.
- Akkor is megmutatod majd, ha teljesen készen lesz? - kérdezem, majd helyet foglalok, és megcirógatom Topáz fülét, aki erre hevesen mozgatni kezdi azt, de nem úgy tűnik, hogy annyira ellenére lenne a dolog. Bár mit nem szeret ez a kis állat?
- Csak mondtam, hogy egy könyvadaptációról van szó, Raoul, nem utaltam semmire - mondom, bár egy kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy félreértett.
Biztosan helytelenül fejeztem ki magam, csak nem vettem észre… Megesik az ilyen, nem?
- A hangsúly a mégen van - mosolygok - De ha ugatni kezd, rögtön szólj, mert azt nekem is látnom kell! - kérem, és nem tudom megállni, hogy el ne képzeljem ezt a jelenetet, ahogy Topáz egy alkalommal heves ugatásban tör ki, mert a kutya énje nem bírja tovább a bezártság kellemetlen érzését.
- Érdekesen hangzik - biccentek, bár bevallom, ezt a témakört nem tudom hova tenni, hiszen eddig nem találkoztam ilyesmivel, de ha Raoul mondja, biztosan van valami valóságalapja, bármennyire is megfoghatatlannak tetszik is a számomra. Nem véletlen, hogy nem lett belőlem a szó szoros értelmében vett orvos, azt hiszem.
- Nem tudom, segíteni fog-e, de megér egy próbát, nem? - kérdezem, mintha csak némi megerősítést várnék tőle… És jobban belegondolva, könnyen megeshet, hogy valóban erről van szó. A szüleim véleményét nem merem kikérni, mert tartok tőle, hogy túlaggódnák a dolgot, ellenben bízom benne, hogy Raoul képes racionálisan látni a helyzetemet.
- Persze, felőlem kezdhetjük - egyezem bele, majd kezembe veszem a poharamat, és nagyot kortyolok a kólámból, ami így, citromkarikával sem rossz, nem is hiányzik belőle a rum.
- Őszintén? Szerintem sehogy - jegyzem meg mosolyogva, majd ismételten dögönyözni kezdem Topázt, aki úgy dönt, hogy az ölembe kucorodva fog filmet nézni velünk, bár, erősen kétlem, hogy az ilyesmi neki való lenne… De nem én vagyok az anyja, ugyebár. Legfeljebb az unokatestvér, aki néha meglátogatja, és akkor mindent kiszeretget belőle, amit csak lehet.
Ám most, nincs más hátra, mint előre, hiszen kezdődik a film. Eleinte nincs is vele semmi bajom, amikor azonban kezd eldurvulni a történet - például abban a jelenetben, ahol Carriet leöntik disznóvérrel -, az egyik kezemmel eltakarom a szemem, mert egyszerűen oda se bírok nézni. Lehet, hogy a horrorfilm nézés mégsem volt olyan jó ötlet, legalábbis részemről… De könnyen megeshet, hogy Raoul-nak sokkal jobban tetszik, és akkor végül is, megéri, nem? Hiszen nem potyára választottam a filmet.
- A könyvben nem tűnt ennyire durvának - mormogom az orrom alatt.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   Szer. Jún. 21, 2017 9:22 pm
Raoul Louis Roux
Egészségügy - Orvos
avatar


Avataron : Chris Evans
Kor : 37

- Ha ez minden vágyad, s foglalkoztat, ki miként gondol felőled – vigyorgok. Megtanultam nem foglalkozni azzal, kinek mi a véleménye rólam. Tudom, ki vagyok, mit akarok elérni, más nem foglalkoztat.
- Űrutazásból? – dobom fel az ötletet, ha már csillagos égről volt szó.
- Lakásavató, emlékszel? – nézek rá értetlenül. – A lakásavatót akkor szokás megtartani, amikor lakható állapotban van a legtöbb része. Mivel az új részt avatom, ezért akkor lesz megtartva, amikor itt már minden készen van. Vagyis, igen, megmutatom – érek a körmondatom végére. Ezt én mondtam volna?
- Ahá. Azt hittem, arra kérdezel, olvastam-e – így már értem.
- Látni? Én inkább hallani szeretném. Még fel is veszem, videóra. Senki sem hinné el. Bár azt hiszem mekegő papagájt már láttam és hallottam is – olyan meglepetések vártak az állatorvosi rendelőben, hogy még én lepődtem meg, pedig orvosként láttam már pár dolgot.
- Vagyis fogalmad sincs, mi az – bólintok komolyabban. – Mostanában egyre több bizonyíték van arra, hogy a nem megfelelő sejtenergia feldolgozás, közöttük a fehérje feldolgozás is, számos mentális betegséget okoz, és lehet beteg a sejt. Érdekes elgondolás és látok benne rációt. De ez most nem munka, bocs, hogy belemerültem.
Arrébb is mozdulok, hogy a beszélgetési helyzetből kikerüljek, hiszen nem ezért jött most Esther és én meg nem vagyok egy okostojás típus, sőt, kifejezetten rühellem őket.
- Akarsz menni, vagy nem akarsz? – nem leszek egy lendítő kar, ezt Esthernek kell tudnia. Az okostojások mellett agyturkászokat rühellem, engem csak jobban belesajtolt Étienne halála utáni depressziómba, viszont nagyon jó segítséget tudnak adni páciensek esetében, hogyan tudok rájuk hatni. Azt hiszem, a szemetesvödröt inkább a konyhában tárolom.
- Szerintem is – megmenti a popcornom Esther, hogy lefoglalja Topázt, így elindítom a filmet is.
Mondják, hogy az orvosok, főleg a sebészek, nem mások mint legalizált trancsírozók, és be kell vallanom, igazuk van. Egyenesen élvezem, ahogy halad előre a film, csak szedem a tálból a chipset, popcornt és meredek a képernyőre, még ki is húzom magam, ami nálam ilyenkor az izgatott figyelem jele.
- Mit? – csak egy perces késéssel esik le, hogy hozzám szólt, s később, hogy mit is, a kérdésem után. – Mi? Ez? – mutatok a filmre, le nem venném a szemem róla. – De hát ez nem is vér. Annak nem ilyen színe van már ilyenkor – ennyit a valóságtól való elrugaszkodásról, de a szememen látni, hogy teljesen beszippantott.
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: Nappali (Raoul háza)   
Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 
Nappali (Raoul háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Raoul háza
-
Ugrás: