HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Raoul háza)

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nappali (Raoul háza)
Vas. Május 28, 2017 7:29 pm
 



 

First topic message reminder :

...


Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 26
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Szer. Júl. 05, 2017 4:56 am
 



 

- De, ha egyszer így van - mondok neki ellent. Tényleg butaságnak érzem, amit mondott, de, mint már említettem, nem vagyok a dícséretekhez szokva, finoman szólva… Ezt viszont nem látom értelmét Raoul orrára kötni, mert ki tudja, lehet, a végén még úgy reagálna, mint Éti, és megpróbálna meggyőzni az ellenkezőjéről, teszem azt azzal, hogy elkezd zavarba hozni ilyen komolyan sem gondolt dícséretekkel.
Biccentek a szavai hallatán, ha már iszunk, a gold pont jó lesz. Nekem speciel jobban is ízlik, mint ez, a silver verzió, de persze ez is finom, csak ott valahogy kellemesebb az összhatás.
- Oké, ezt megjegyzem. Ha a következő mozizást egy szabadnapomra időzítjük, sütök neked mexikóis pizzát - ajánlom fel. Nem vagyok egy főzőzseni, de az ilyen, egyszerűbb receptekkel azért hellyel-közzel elboldogulok. Még nem gyújtottam magam a konyhát, szóval csak tudok valamit, bármit is gondoljon az anyám.
- Az egy díjátadó, olyan, mint az Oscar, csak ezen a rossz filmeket, alakításokat díjazzák - felelem Raoul kérdésére. Mivel belement, hogy megnézzük azt a borzalmat, már előre dörzsölöm a tenyeremet, hogy ez így milyen vicces lesz. Alig várom, hogy lássam, milyen fejet vág majd közben.
Valósággal összefut a nyál a számban, amikor lerakja elém a frissen sült pizzát, aminek az illata szinte rögtön megcsapja az orromat, és már alig várom, hogy nekiláthassak.
- Köszönöm, nem szükséges - rázom meg a fejem, miután szemügyre vettem a pizza tetején leledző sajt mennyiségét. - Így pont jó lesz.
Viszont, mivel még igencsak forró a pizza, kiszaladok a konyhába egy késért, és egy villáért. A szüleim olykor hülyének néznek amiatt, hogy egy pizzát is képes vagyok így enni, de mivel nem tudok neki ellenállni, szükségem van az evőeszközre, hogy nekiláthassak. Ha ez megvan, vágok magamnak egy falatot, megfújom, majd bekapom, és jóízűen megrágom.
- Finom! Valamelyik szupermarketben vetted?
Elvégre, manapság egész jó mélyfagyasztott kajákat lehet kapni, Raoul-ból pedig nem nézem ki igazából, hogy a rengeteg elfoglaltsága mellett nekiállt volna saját pizzatésztát gyúrni, meg ehhez hasonlók.
Míg eszegetek, és várom, hogy Raoul is csatlakozzon hozzám, Topáz kisomfordál az eddigi búvóhelyéről, majd felugrik a kanapéra, és leül mellém, mintha csak így szeretné jelezni, hogy ehhez a vacsorához neki is kedve szottyant.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Szer. Júl. 05, 2017 6:44 pm
 



 

- Ha azt akarod hinni magadról, hogy csúnya vagy, tedd csak. A véleményemen nem változtat semmit.
Senkit sincs kedvem meggyőzni a saját véleményemről, eleget küzdök én a munkahelyemen ezzel, ráadásként úgy vagyok vele, hogy mindenki azt hisz magáról, amit akar. Mint ahogy az sem zavar, kinek mi a véleménye rólam. Sokan és gyakran utálnak ezért, mert úgy gondolják, szívtelen vagyok. S mivel másként vélekedek, így nem is zavar a véleményük.
- Ha együtt készítjük, felőlem mehet – nem kívánom olyan zavarba hozni, mint Juliet, utólag esett le, mekkora marha is voltam, hogy kényelmetlen helyzetbe hoztam, holott többször is rám szólt.
Felvonom a szemöldököm, ami akár a kétkedés jele is lehet.
- Oké, örülök, hogy nem hallok róla – a profizmusra való törekvésem nem viselné könnyen, még ha véleményem szerint a hibáinkból tanulunk a legtöbbet.
Csak némán lesem, ahogy kiszalad. Talán nem jó a pizza? De hiszen úgy nézett rá, mint egy éhes farkas, aki hónapok óta nem evett.
- Jó étvágyat! Ó, dehogy – dőlök hátra a kanapén megnyugodva, ahogy visszatér az evőeszközökkel. – A bejárónőm készítette, leadtam neki a rendelést. Tolmácsolom neki a véleményed – cserébe a családjának is készíthetett, számára így kényelmesebb, én meg ezáltal duplán jól járok.
- Az enyém is kész – állok fel, s másik tálcán hozom be az enyémet, s elvágom hatfelé a pizzavágó késsel, majd egyet kihúzok félre, hogy hűljön. Kézzel eszek, pizzát nem tudnék máshogy enni.
- Mennyei. Sosem fogok ilyen jót készíteni – hümmögök. – Te mikor gondoltad meg magad? – kerül a látóterembe Topáz.
- Van még valami terved mára? – a séta és a kertben ücsörgés kilőve, az eső az nem adja fel. Márpedig szeretek kint ücsörögni.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 26
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Szer. Júl. 05, 2017 7:09 pm
 



 


- Lehetetlen vagy, Raoul - emelem égnek a tekintetemet.
Oké, nem várom el, hogy ő nyomja az egekbe az önbizalmamat, vagy ilyesmi, szó sincs róla, de azért ez a nemtörődömsége néhanapján elég zavaró tud lenni, még, ha ő nem is feltétlenül veszi ezt észre. Ettől függetlenül, nem igazán tudok rá haragudni, hiszen tudom, milyen, de néha hajlamos vagyok megfeledkezni erről.
- Ugyan, szívesen megcsinálom egyedül is - mosolygok rá - De persze, örülök a segítségnek. Majd megveszem a hozzávalókat, jó?
Remélem, ennyi feladatot azért még hajlandó meghagyni nekem.
- Hát, most már hallottál róla - kuncogok. Egyre jobban várom ezt az estét, garantáltan jót fogok szórakozni Raoulon.
- Álljunk meg egy szóra! - nézek rá döbbenten, még az evést is abbahagyom egy pillanatra meglepettségemben - Neked bejárónőd van?
Nem tudom, miért ért ez ennyire váratlanul, de eddig eszembe sem jutott, hogy Raoul egy bejárőnőt foglalkoztat, pedig valójában esetében ez nagyon is logikus. Elvégre sokat dolgozik, mégis, mikor lenne ideje háztartást vezetni? És, ha már felesége nincs, kell valaki, aki képes rendet tartani helyette.
- Tényleg nagyon finom - ismerem el, miközben tovább falatozok.
Egyszer el kéne csípnem ezt a híres bejárónőt, és elkérni tőle a tésztája receptjét. Az enyém valahogy sosem sikerül úgy, mint szeretném. Vagy túl száraz, és kemény, vagy nem sül át rendesen. Több receptet is kipróbáltam már eddig, de nem bukkantam rá a tökéletesre. Vagy a sütőmmel nem stimmel valami? Nehéz megállapítani. Topáz persze nem válaszol, csak átpártol Raoul mellé, és szinte esdeklő pillantásokat vet rá egy falat finom pizzáért.
- Nincs, azt hiszem. Miért, neked van? - kérdezem. Ha más programja van, persze, megeszem a pizzámat, és már megyek is haza, nincs ezzel baj, de mindössze ennyiből nem tudom megállapítani, hogy miről is lehet szó egészen pontosan.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Pént. Júl. 07, 2017 9:06 pm
 



 

- Te is – mosolyodom el.
Lehetetlenek a nők, komolyan.
- Nem, nem jó – mosolygok vissza. – Miért akarsz kizárni, amikor éppen felajánlom, hogy valamit tegyünk meg együtt? Nem ez a barátok programja? Hogy együtt csinálnak meg valamit?
Meg akarom vele értetni, hogy éppen ezzel zár ki mindenkit az életéből. Mintha direkt csinálná. Aztán legyintek.
- Túlléptem a hatásköröm. Ha egyedül akarsz bevásárolni, tedd. Jó nekem a közös pizzasütés is – a kifakadásaimról lehetne zengedezni. Még csak meg sem emeltem a hangom, vagy beszéltem gyorsabban. Sokkal inkább magyarázatnak tűnt, mintsem szemrehányásnak a szavaim.
- Ehhe – nem tudom, jó volt-e, hogy hallottam róla, most már kíváncsi vagyok a filmre, ha már képes volt málnát kapni.
- Ez mióta újdonság? – nézek rá meglepetten. Ennyi munka mellett nincs időm a házzal foglalkozni, meg a kerttel, elég régóta.
- Megmondom Marianak, hogy ízlett – szereti, ha dicsérik a főztjét, de hát szívből-lélekből főz, az pedig rossz ízű már nem lehet véleményem szerint.
- Mert akár gyalog is hazakísérhetnélek. Egy búcsútequila után. Kettő, esetleg – nem vagyok nagy alkoholista, a kettőt azért tettem hozzá, hogy ne érezze úgy, hogy megszabom, mennyit és mit fogyasszon.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 26
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Pént. Júl. 07, 2017 9:28 pm
 



 

A szavaitól igencsak hülyén érzem magam, kínomban a lábujjaimat kezdem bámulni.
- Nem arról van szó, hogy ki akarlak zárni, csak veled ellentétben, én nem vagyok hozzászokva, hogy másokkal csináljak bármit. A szüleimen kívül csak Étienne volt nekem, és mivel ő sem volt mellettem minden nap, megszoktam, hogy egyedül intézem a dolgaimat. Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy mennyire nem vagyok barátkozós típus.
Nem akarom ezzel megbántani, mindössze próbálom vele megértetni, hogy ami neki ennyire evidens, csoportos tevékenységnek minősülő dolog, az nekem egyáltalán nem az. Még véletlenül sem egy burokban nőttem fel - már olyanban, amit a szüleim teremtettek volna -, csak egyszerűen jobban érzem magam egyedül az esetek nagy többségében. Asszociális vagyok, vagy mi. Már az is csoda, hogy már két filmnézős estét töltöttem Raoul-lal, igazából. Tőlem ez hatalmas előrelépés.
- Nem tudom, nekem újdonság - ismerem el, de mi tagadás, azért az elmúlt pár évben már nem jártam itt olyan gyakran, hogy az ilyesmivel képben legyek, mint egy bejárónő, aki helyette is képes rendben tartani ezt a házat, és vezetni a szerény, egyszeméyles háztartását
- És, ha már megmondod neki, akár a tésztája receptjét is elkérhetnéd, hogy azt süssük meg legközelebb, mit szólsz? - dobom fel neki az ötletet, s ezzel mintegy összekötöm a kellemeset a hasznossal, hiszen így nem kell kémet játszanom, hogy kitudakoljam, Maria mikor jár erre, és nyílna így lehetőségem nyakon csípni, és megkérdezni tőle.
- Legyen egy búcsútequila, és utána hazakísérhetsz - egyezem bele, miközben bőszen igyekszem leplepzni, hogy mennyire zavarba hozott ez a felajánlás… Miközben, Raoul-nak ez minden bizonnyal teljesen természetes, hétköznapi gesztus volt, de, mint mondtam, én egy kicsit sem vagyok hozzászokva az efféle dolgokhoz.
- Még búcsúpuszit is kérsz? - kérdezem végül, és el is nevetem magam, azt hiszem, ez már betudható az eddigi két tequila hatásának, mert józanul biztosan nem jutott volna ekkora ostobaság az eszembe, de, ha mégis, akkor se mondtam volna ki hangosan. Remélem, Raoul nem fogja túlreagálni, betudja annak, hogy be vagyok csípve, és annyiban hagyja a dolgot.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Vas. Júl. 09, 2017 12:39 pm
 



 

- Mivel arról volt szó, hogy kicsit nyitsz végre, így igen, úgy teszek, mintha nem tudnám – ha felnéz, akkor mosolyt lát az arcomon. Fel akarom rázni, mindössze ennyi az egész. – Nem erőltetek semmit, Esther, úgy teszel, ahogy jónak látod.
Ha viszont nem kér belőle, ha mégis vissza fog húzódni, nem fogom háborgatni, mert akkor tudni fogom, hogy úgy döntött, neki úgy a megfelelő.
- Sokáig nem akartam – elvégre nem egy gazdag családba születtem, nekem szokatlan volt mindez. Ám a helyzet tarthatatlan lett egy idő után, azután pedig sok más egyéb is megváltozott, hogy végül felvegyek egy bejárónőt.
- Ennek még inkább örülni fog. Vagyis tripla adag pizzát fogunk készíteni, mert meg akarja ő is kóstolni a remekművünket – vigyorodom el.
- Rendben – a citromot elnyűttük, sóból sincs már sok, így azokat pótolom, majd töltök Esthernek és magamnak is.
- Nagyon jól éreztem magam, s a további ismétlésekre – emelem a poharam felé.
- Adhatok – nem jövök azzal, hogy még be is takargatom, mert amilyen befelé forduló, nem félrenyelné az alkoholt.
Ez a mennyiség nem árt meg nekem, éppen ezért nagyon nagy mennyiségű alkoholt fogyaszthattam el akkor, amikor megtörtént az ominózus eset. Azt hiszem, két nap esett ki utána.
Topáz kuncsorgását fel sem vettem, mert ebből nem lehet neki adni, de távozás előtt kárpótolom finomsággal, neki valóval, főként amit Esther hozott neki és egy kis tejet, ami szintén tilos, de megveszik érte. Egy kis bűnözés mindenkinek jár.
- El ne pakolj, minden jó ott, ahol van. Kivéve ezt – azzal a pizzát el is csomagolom, már ami maradt és Esther kezébe nyomom.
A kabátot ezúttal én segítem fel rá, s a táskát is a kezébe adom, elvéve tőle a pizzás szatyrot.
- Útközben beugorhatunk a fagyizóba. Megkívántam egy kis kávés-kakaós gombócot. - valójában őt akarom meghívni, de így még csak vissza se utasíthat.
Szerencsére Topázt annyira lefoglalja az evés, hogy fel sem figyel, amint a ház ajtaja becsukódik.

//Köszönöm a játékot, mindjárt megy a kezdőm is Cool //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Szer. Júl. 19, 2017 8:11 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Szer. Júl. 19, 2017 10:58 pm
 



 

Új játék - Raoul & Nyssa - II. forduló


Nem vagyok százas. Oké, ez nem új hír, korábban sem voltam az, amikor mindenféle hülye ötletek valóra váltásáról volt szó, általában a józan eszem győzött azért. A mai nap úgy tűnik, elég látványos kivétel. Hogy miért? Nos, nekem sincs fogalmam róla, egyszerűen csak úgy alakult, hogy minden létező programomat lemondták. A hivatalban kivételesen nincs sorára váró hulla kupac, a nyári hőségben a legjobban klimatizált helyiség a boncterem és ilyenkor persze, hogy mindenki próbál benn lenni, akinek nincs saját klímája, így pedig elég hamar a végére értünk a testeknek. Sőt, most választotta a nyaralást a krav maga tanárom is, így nagyjából déltől mást sem csináltam, csak rendet raktam kicsit a lakásban, majd elmentem a könyvtárba egy kis kutató munkára és végül ez sem volt elég, hogy elaltassa a kisördögöt, aki nagyjából reggel óta a vállamon csücsülve mondta a magáét. Mi volt az elmúlt egy-két hétben a legnehezebb feladatom? Olyan napot találni a macskázásra, amikor Raoul és én is szabadok vagyunk. Komolyan mondom, ez nehezebb volt, mint megírni az egész havi beosztásokat az ügyeletes halottkém szerepére, pedig azzal minden hónapban órákig szöszmötölök. Nem hittem volna, hogy egy onkológus ennyire elfoglalt, de az alapján, amit a beosztásáról tudok, köszi szépen Daisy felvigyázó naptár, igencsak sok felé jár el és általában akkor van szabadja délelőtt, amikor én épp próbálom tartani a nyolctól négyig munkaidőmet. Hétvégén? Amikor épp nem ügyelek, akkor ott van jó néhány másik állandó program, egy utazás Hawaiira vagy egy pasi. Vasárnap pedig úgy emlékszem, a Roux családi nap van és oda azért már nem. Ennyire nem vagyunk jóban, sőt, igazából semennyire sem, csak nekem van egy macskám, aki szétunja a fejét, neki meg egy másik, akit szocializálni kéne. És sms-ben azt mondta, mehetek megtenni. Az időpontot lemondania azóta sem sikerült, rajtam pedig egyértelműen erőt vett a kíváncsiság. Mennyi idő megszerezni valakinek a címét, ha forró drótod van több testvéréhez is? Nekem öt perc volt. Csak mert az első jelölt nem vette fel. Mázlira a második nem sokat kérdezett, így nem volt időm meggondolni magamat. Miért csinálom ezt igazából? Fogalmam sincs. Raoult még csak nem is nagyon ismerem. Oké, megvan a telefonszáma, köszönünk egymásnak és még egy szülinapi köszöntést is kap, de kettesben csak egyszer beszéltünk, a bárban pár hónapja. Mégis, valahogy magamra emlékeztetett már akkor. Meg egyébként sem szeretem azokat, akik semlegesen állnak hozzám. Utálsz? Túlélem. Kedvelsz? Szervezzünk közös programot. Semlegesség? Olyat csak a főnökeimnek és a város vezetésnek tűrök el...
Ötven perccel később már egy macskahordozóba zárt macskával, egy üveg martini-vel és egy kis házi nasival együtt kanyarodom be a háza elé. Már, ha a GPS, amit igénybe vettem a helyszín megtalálására, nem küldött félre. Bár elsőre jónak tűnik a hely. Köszi szépen névjelzett postaláda. Motort leállít, alkoholt elsüllyeszt a táskába és kiemeljük a cicát is. Szerencsére ez a hordozó egy könnyű műanyag és ugyan nem nagy, de Mercy kényelmesen elfér benne és túlélte minden idegeskedés nélkül az utat. Meglepő, tekintve, hogy ritkán hordom ki a lakásból és az is az állatdoki általában. Mindegy, Raoul ma kihúzta a rövidebbet. Mosolyt fel és csengetek. Vagy sikerül, vagy remek sztori lesz ebből...
- Meglepi! Tudsz róla, hogy hetek óta ez az első olyan este, amikor egyikünknek sincs programja? Babafelügyelő - segítem hozzá a megoldáshoz, hogy ezt mégis honnan vettem. Én alkottam meg Angie ajándékaként a programot, még szép, hogy látom az egészet. Ez megmagyaráz engem meg a jól látható macska hordó kosarat is a kezemben. Volt olyan őrült valaki, hogy tényleg komolyan gondolta a le nem mondott meghívást. - Hoztam Mercy-t Topáz mellé, egy adag martinit meg a következményekre, szóval beengedsz vagy vesztegessek tovább? - mosolyt fel, viccet félretenni. Főleg, mert az utolsó része tényleg komolyan van gondolva. Valahol a táskámban az üveg mellé még egy doboz házi snack-et is becsúsztattam. El sem tudják képzelni, mennyire sok hely van benne, ha nem a laptopomat cipelem. Bónusz pont, hogy az üzletasszonyos szerelésemet is elhagytam, helyette farmer és póló, meg egy nagyon kis adag smink van rajtam, majdnem semmi. Első pillantásra megmondhatja, hogy ma nem az idegein zongorázni terveztem...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Csüt. Júl. 20, 2017 5:53 pm
 



 

Mélyen belélegezve a levegőt, simítok végig a tarkómon, hogy aztán a nyakamnál álljon meg a tenyerem.
- Ha még egy megjegyzést teszel a házamra, a kertben fogsz sátorozni. Télen is – nyugodt a hangom, ténymegállapítást tettem. Nincs miért haragudnom egy tini srácra, aki a nélkül is elég nagy pácban van, hogy nincsenek már a szülei.
- Baró – néz körbe elégedetten a tetőtérben. Erre már csak képet vágok.
Kezdhetem elölről az egész házbővítést, festéssel, mindennel. Ugrott a franciaországi út, időm nem lesz rá, s a rá félretett pénz a második bővítést még éppen fedezi.
Topáz előbb kapja fel a fejét, nem figyelünk rá. A csengetésre a szomszéd srác néz ki az ablakon. Utcafrontit kap, legalább nem az én hálóm ablakát fogják éjszakánként betörni a kavicsokkal.
- Egy oltári klassz csaj áll kint a bejáratnál – hajol ki az ablakon, aztán onnan fordul vissza, Topáz meg már szalad is le. Kutyának készült szerintem. Kitekintek csak, a kocsiból egyből tudom, ki érkezett.
- Az az oltári klassz csaj nem a te súlycsoportod.
- Segáz. Adsz lóvét, a haverokkal eltengődök, míg ti ketten...
- Nincs semmi ketten – veszem elő a tárcám és pár papírpénzt átadok neki. – Nem vagyunk olyan viszonyban, s nem is leszünk.
- Jah, persze. Martinnál töltöm az éjszakát.
Elindulunk közben lefelé, inkább nem válaszolok semmit. Útközben felkapja a gördeszkát, amit már ezerszer mondtam neki, hogy nem folyosói lom, ha igen, kidobom.
- ’kólom – azért hátrafordul még, hogy onnan is megnézze Nyssát, mielőtt a deszkára állva elgurulna.
- Szia! – nem túlzottan vágytam most társaságra, hirtelen szakadt vége az esti egyedülléteknek, hogy emésztgessem, ugyan mit is rontok el a találkáimban. Chantal annyira a múlté, hogy azóta nem is hívtam, nem dacból, nem is fájdalomból. Nem akarom rabolni az idejét azzal, hogy velem tölti. Ha hívna, nem lenne ellenemre. Vagyis igen. Kínosan éreztem magam a végén, s láttam, hogy ő is. De felnőttek vagyunk, feldolgozom én is, hogy nem fogadta el a közeledésem, s rá kellett jönnöm, annyira nem is hiányzik, hogy udvarolgassak, elvagyok így. Meg a szomszéd sráccal újfent, aki már nem csak azért ruccan át néha, mert utálja az üresen kongó házat.
- A micsoda? – nem értem mit mond. Aztán a macsakhordozóra fókuszálok.
Kezdem utálni a macskákat, kicsit túl sok lett az utóbbi időben. Kutyát fogok beszerezni, ha így haladunk.
- Hiszen írtam, hogy hozhatod – a női logikát fejtsem meg egyszer, akkor sem fogom érteni.
- Gyertek be – az estém valóban veszett fejsze nyele lett, arrébb lépve tessékelem be őket, Topáz már sündörög is Nyssa lábainál, s néz felfelé.
Rumli nincs se az alsó szinten, se az emeleten, ellenben a tetőtér olyan romhalmaz, ahogy az alatta lévő emeletek sosem néztek ki.
- Betegyem a martinit a hűtőbe? A hordozót tedd le nyugodtan, csak még ne engedd ki.
Zafírnál bevált ez a technika, aztán, hogy mennyire szedik szét a házat később, azt nem tudom.
- Ettél már valamit? Van valami őrületesen csípős mexikói, fél pizza, meg talán fagylalt is akad. Vagy inni valamit?
Pedig legszívesebben azt kérdezném, miért is jött pontosan?
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Csüt. Júl. 20, 2017 11:52 pm
 



 

Azt hiszem, egy kezem nem is lenne elég, ha fel akarnám sorolni az összes indokot, ami az ellen szól, hogy én itt legyek. Mert eléggé hívatlanul érkeztem a helyzethez képest, mert a csengetés után nem sokkal egy srác rohan ki kellemes estét felkiáltással és mert Raoulnak még nem sikerült lemosnia a képéről a meglepetés és hitetlenkedés kettősét, mikor végre visszanyeri a szavait. Oké, ha nem tudná szerintem rólam egy ideje már, hogy hajlamos vagyok az ilyen meglepő magánakciókra és a humoromat is ezekben csillogtatom meg, akkor szerintem átgondolná, hogy az orromra vágja-e az ajtót. Így viszont? Udvariasan válaszolgat nekem és behív. Oké, az utóbbinál tényleg nem adtam neki túl sok esélyt arra, hogy visszautasítson és ennyit talán még ő is túlél. A fél családját ismerem, jó, igazából a szülein kívül mindenki másra van telefon számom, a naptáramban van a szülinapi dátumuk és tudják, hogy felhívhatnak, ha szívesség kell, de Raoul valahogy mindig kimaradt a szórásból azzal az örök visszahúzódó természetével. Szóval adok még neki még egy esélyt, hátha sikerül tovább jutnunk az udvarias frázisokon, amelyeket mások nap mint nap ismételnek meg. Utolsó esély mondhatni, ha most sem törik meg a jég, rá hagyom a dolgot. Van különbség a kitartás és a tapadás között az utóbbi pedig nagyon nem az én stílusom...
- Nem gond, Mercy egész jól tűri a bezártságot - válaszolok, miközben óvatosan lepakolom a földre a ketrecet és kíváncsian kinyújtom a kezemet a mellettem termő angóra macska felé. Ezek szerint ő lehet Topáz, vagyis Raoul házában a mindenség ura. Ideje megismerkednünk akkor. - A martininek jó ötlet a hűtés, hacsak nem akarod azonnal kinyitni - válaszolok és kihalászom a táskából az üveget és átnyújtom neki. Oké, nem éppen a legformálisabb ajándék átadási ceremónia, hogy úgy mondjam, de megteszi. És lehet, hamarosan szükség is lesz rá, mert egy picit kínos a szituáció. Nem mintha ez engem zavarna, egyszerűen a kezébe nyomom az üveget és visszafordulok a hófehér macska felé. Dögönyözni ugyan nem kezdem, azzal jó adag panaszos miákolást váltanék ki a ketrec lakóból, de megismerkedni szabad. Elvégre az a cél, hogy megtűrjön engem, minket idebenn a következő pár órában. Ahhoz nem árt a kedveskedés.
- Nem köszönöm, már ettem, de vizet szívesen elfogadok... ezek ketten éppen barátkoznak - teszem hozzá, mert azt sem tudom melyik macska furább, aki kijutni próbál a rácsokon át vagy a másik, amelyik be. Hoppá, ha ilyen jóban lesznek a végén még tényleg maradhatunk, amíg ezek felforgatják a házat. És, milyen jó, hogy Raoul egyezett bele az otthona feláldozásába, én kiakadnék, ha nálam csinálnák. Igaz, ami igaz, nálam létezik a macska biztos kifejezés és érvényes minden egyes felületre másfél méter felett egy méteres ugrótávon kívül, mert egy hátsó lábbal a macskám nem fog ebből rekordokat dönteni. Topáz nyilván nem csinál problémát ilyesmiből, szóval a gazdija már régen elpakolhatta a törékeny cuccokat. Én legalábbis ezt tettem volna a helyében...
Gyorsan levetem a cipőmet majd a macska hordozót felemelem és egy igencsak vigyázó fehér gombóc társaságában beviszem a nappaliba és lerakom ott egy semleges helyre. Második kör, amíg a főnök azt nem mondja, hogy Mercy kijöhet, odabenn lesz, de ez nem jelenti, hogy nem szabad körülnéznie. Bár, fogalmam sincs, mennyit lát igazából, de nekem akkor is jobb érzés, ha a közelben van, elvégre őmiatta vagyok itt. Ez elég hihető indok még magamnak is.
- Oh, gyönyörű a kilátás, már értem miért kerülhettek ide ekkora ablakok - fordulok a hátsó terasz rész felé, ahol elég látványos a zöld terület képe. Most még fenn van a nap, de hamarosan lemegy, mindent beláthatóvá téve. Igazán impozáns látvány, csak nem gondoltam volna, hogy pont egy orvos rajong ennyire a természetért. Számomra a modern technika jelenti a megnyugvást, de nem vagyunk egyformák ugyebár. Mindegy, ideje visszafordulnom a házigazdához.
- Nézd, tényleg van egy macskám, akire ráfér a társaság, de ha nem akarod, nekünk nem kell beszélgetni semmi személyes témáról. Nem vagyok nagy építész, de ha a házról van kedved mesélni, meghallgatom. Vagy a legújabb orvosi kutatásokat is. Bármit, ami nem az időjárás - teszem hozzá, miközben közelebb lépek a kanapéhoz és persze a férfihoz is. Most nem játszani jöttem, vagy ilyesmi, tényleg csak az érdekel, milyen ember Raoul és sok mindent le lehet szűrni a világnézetéből a szavai után. Ha flörtölni akarnék, akkor sokkal kacérabb ruhát választok, felteszek egy erősebb sminket és talán a parfümöt is megpróbálom. De minimum egy magas sarkút felhúzok kezdésnek. Ez ezerszer egyszerűbb. Lenne pontosabban, ha nem mennék át ügyetlen balerinába, amikor a semmiből a lábam alá kerül Topáz. Kell vagy négy öt tánclépés, hogy kikerüljem, ne lépjek rá, ne essek át benne és bele se rúgjak. Kár, hogy gyakorlatilag csak négyre elég hely van a kanapé és köztem, így az utolsónál már szépen neki megyek a szélének és egyszerűen belezuhanok. Látványosan féloldalas, a hajam azonnal az arcomba kerül, és kell pár pillanat, hogy egyáltalán felfogjam a helyzetet és kiszabadítsam a kezeimet. - Peched van macska, egykor balettoztam - szúrom oda, miközben kikotrom a fekete tincseket az arcomból. Na, így máris jobb. És izé... Raoul röhög a háttérben?
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
Vas. Júl. 23, 2017 12:13 am
 



 

Felkuncogok, a martini mégsem fog a hűtőben landolni.
- Gond vagy nem gond, az élete múlik rajta, vagyis jobb, ha tűri egy ideig – nem igazán szeretném, ha Topáz hirtelen elgondolásból nekiesne Mercynek. Poharat veszek elő, s mivel nem vagyok egy csicsázós típus, így viszem be a nappaliba az italt, s teszem a dohányzó asztalra.
- Topáznál bevágódtál – macskaszagot érzett rajta, s ez már felér neki egy szerelmi vallomással. Mégis, a macskahordozó jobban vonzza, ismerkedni kezd a benne lévővel. Szaglászik, tisztes távolságból, a simításra Nyssától fejsimulással felel, amikor odaér a keze, de láthatóan most a macska jobban lefoglalja.
- Hozom – visszafordulok ásványvízért a konyhába, kivéve a hűtőből egy hűtött, bontatlan, kétliteres mentes ásványvízért és egy pohárért. Előbb a vizet töltöm, aztán a martinit.
- Nem szeretnék semmit sem kitakarni a látványból – nyújtom felé a poharat, majd kihúzom a teraszajtót, ami szintén teljes egészében üveges, s teszek egy invitáló mozdulatot. Hogy néha ruhátlanul grasszálok a házamban vagy a teraszon, magánügy. Aki meg szeret kukkolni, tegye.
- Sajnálom, de feleannyira sem értem a női nyelvet, mint amennyire szeretném – fordulok felé mosollyal.
– Kifejtenéd, mit értettél az egész alatt? S miért csak nekem kéne beszélni? Az egyoldalú monológ, vallatás, s nem kommunikáció, mint ahogy a kérdezz-felelek sem. Te is beszélsz magadról, meghallgatlak, s én is. Remélhetőleg értem is, mert a női társalgás sosem volt az erősségem, sajnálom. Mert ez így úgy hangzott, mintha ezért a helyzetért, ami nem tudom, mi is, mert nem fogalmaztad meg egyértelműen, így nem tudom, mit is értesz ez alatt, de annyit leveszek, hogy így az egészet úgy állítod be, hogy az én hibám – elmosolyodom. – Szóval, kezdjük elölről – tartom felé a saját, martinival teli poharam, koccintásra. – A megfelelő kezdetre.
Sosem szerettem a bújócskázó, sejtelmes szavakat, mondatokat. Rengeteg félreértésre adnak okot, ezért a legelején elvágom ezt a lehetőséget, mint ahogy most is teszem, mielőtt végleg félrecsúszna minden.
Nézem a látványt, ahogy táncikál Topázzal, majd a huppanást is, se mosoly, se nevetés nem hagy el, csak megfigyelek.
- Topáz, menj onnan – nem kiáltok, nyugodt szavak hangzanak el tőlem, s miután látom, hogy Nyssa biztonságban megérkezett a kanapéba, lépek oda Mercy hordozójához és kinyitom, majd szélesre tárom és helyet foglalok az egyik fotelben. Jelzés volt Topáztól, hogy most már jöhet, aminek jönnie kell. Még szerencse, hogy Nyssa nem törte ki a nyakát.
- Hallgatlak, a nyitó pozíció a tiéd, s nem lehet felém irányítani a társalgást, a téma csakis te lehetsz – adom meg az irányvonalat, mielőtt ismét faggatásba kezdene, amit kifejezetten nem szeretek. Főleg a kérdésbe burkolt okolásokat, faggatásokat.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Raoul háza)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Raoul háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Raoul háza
-
Ugrás: