HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 London

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
TémanyitásTéma: London   Pént. Jún. 16, 2017 6:59 pm
Admin
Admin - Adminisztrátor
avatar


Avataron : Admin
Kor : 167

Anglia


Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTéma: Re: London   Szomb. Jún. 17, 2017 1:20 pm
Lars Wagner
Igazságügy - Nyomlaboros
avatar


Avataron : Orlando Bloom
Kor : 36

+18

Waldnak

A kávé után úgy döntöttem, hogy sétálok még egy kicsit a Temze mentén, mielőtt visszamennék a szállásra. A napom elég sűrű volt, és a bőséges is vacsora is hozzátett, hogy még a kávé se akarjon hatni, holott szokott. A korlátra támasztom az alkarom, úgy nézem a vizet az éjszakai fényben. Mostanra már kevesen járkálnak erre, és jólesik ez a kis csend. Már többször jártam a városban, az utóbbi időben pedig egyre sűrűbben, ebbe munka is beletartozott.
Már nem vagyok szomorú az életemmel kapcsolatban. Ami segítséget adtam, mind ellenem fordult. Mintha a világ utálna azért, mert teszek akármit is. Egy ideig furdalt a lelkiismeret, aztán dühös lettem, végül szomorú. Aztán pár hete egyszerűen elegem lett és visszatértem oda, ahonnan indultam: ha nem tetszik nekik, amit és ahogy teszek, akkor legfeljebb békén hagynak, de én én maradok. Így tudok segíteni, létezni, ha nem kérnek belőle, akkor ennyi volt.
Senki sem érzékelt ebből semmit, az évtizedek kiváló gyakorlási lehetőséget adtak, továbbra is a kedves, néha nagyszájú, néha kelekótya, de a munkájában profi Larsot kapták, és nagyon elkezdtem foglalkozni megint a külsőmmel.
Álmosan dörzsölöm meg a szemem, s indulnék el, mikor érzem, valaki átkarol hátulról, de már nem tudok szólni sem, mert az arcomra kendő tapad, szúrós szaggal. Próbálom visszatartani a lélegzetem és megfogni vagy kicsúszni az ölelésből, a reflexeim lassúak, nem szoktam ilyen lassan kapcsolni, és a hozzám szorított karjaimat is a mellkasomnak passzírozza, így a maradék levegő is kifogy a tüdőmből, hogy a kényszerű levegővétel után már csak a sötétséget tapasztaljam.

Az ébredés fejfájós, pillanatokkal később már nem ez a legnagyobb problémám, hanem az, hogy nem tudok szabadulni. A hely ismeretlen, és míg a jobb kezem és a bal lábamon fémes érintést érzek, addig a bal csuklómon és jobb bokámon puhább, de szorosabb szíj tart az agyához feszítve. Megszólalnék, de nem tudok, a számra kendőt kötöttek. Ágyékom tompán lüktet és sajog. Elkap a pánik, az emlékek, érzések visszatérnek, s riadtan kapom a fejem az ismerős hang irányába.
- Egy kis ízelítőt már kaptál abból, ami jár neked.


Elvesztettem a napok számolását, egy idő után nem is tudtam vele foglalkozni. Hogy tudatosan koncentráljak arra, miként meneküljek ki a helyzetből, csak rövid időkre jött elő, a többire szavakat sem tudtam találni. Mint ahogy jó pár éve sem. Most azonban durvább, agresszívabb volt és láttam a szemeiben azt, amiről tudtam, innen kiút nincs, saját lábamon biztosan nem. Semus nem csak revansot akart, és megleckéztetni, hanem kiélvezni minden egyes pillanatot, ami egyáltalán nem a kedves érintésekben és szavakban nyilvánult meg. Egyre kevésbé bírtam, s annál inkább előtérbe került az életösztönöm, ami a legutóbb is megmentett tőle. Megjátszottam, hogy előbb vesztek eszméletet, így tudtam figyelni és pihenni is, még ha csak rövid időkre, a tudatom sokszor elúszkált a semmibe.

Eszmélésemkor sehol sem láttam, s nem is hallottam motoszkálni, így körbenéztem, s rövid várakozás után nem várakoztam tovább. Menekülni akartam, az életösztön azonnal bekapcsolt, félretolva a kétségbeesésem. Vagy az is segített, jelen pillanatban az sem érdekelt. Szabadulni és élni akartam. Tőle távol. Nem tudom, mennyi időbe telt, mire szabad lett előbb az egyik, majd a másik kezem, hallottam a jobb kezemben egy reccsenést, de foglalkozni nem tudtam vele, rávetettem magam a másik kezemre. Felülni kín volt, míg a lábamat oldoztam el, miután levettem a számról is a kendőt, de még zubogott bennem az adrenalin löket. A bal lábamon a bilinccsel foglalkoztam éppen, és azzal, hogy ne ájuljak vissza, mikor meghallottam a bejárati ajtó jelzését, hogy valaki megérkezett.
Az adrenalin újabb lökete tovább vitt, életben akartam maradni, de most már csak a szerencse tudna segíteni. Nem fogok tudni időben kiszabadulni a bilincsből, így hagytam és keresni kezdtem mindenhol a tekintetemmel a lehetőséget. A közeli, de nem elérhető távolságban, a fotelben csillant valami, ami reményt adott, de magamtól nem értem el. A szívem a torkomban volt, úgy éreztem, minden perc egy óra, s mire zörrent a zárban a kulcs, csak elértem, amire olyan nagyon áhítoztam, azonnal kézbe fogva, s célra tartva, furcsa térdelésben az ágy mellett, rajta, mert a bilincs még a lábamon volt.

Láttam az arcát. Láttam a tekintetén a hitetlenséget, majd a dühöt, majd pedig a fegyverének a csövét, de addigra már elsütöttem a kezemben lévőt, hiába alig bírtam mozdítani az egyiket a szabadulás után, szinte azonnal egy ütést éreztem a fejemen és minden eltűnt a tudatomból.

Seattle – Hírek – később

„... Londonban végre sikerült megtalálniuk azt a sorozatgyilkost, aki eddig már három áldozatával végzett. A rendőrség közleménye szerint lövöldözést jelentettek a helybeliek és kivonulásuk után holtan találták áldozata mellett Semus Lemmington, 42 éves férfit, akit huszonöt évre ítéltek el több államban elkövetett nemi erőszakért, de jó magaviseletért előbb szabadult, ezután kezdett gyilkolásba. Áldozata jelenleg az intenzíven van, aki feltehetőleg ellenállás közben került tűzharcba a férfival. További hírt az áldozat állapotáról a hozzátartozó beleegyezése nélkül nem hoznak nyilvánosságra. És most következzenek további híreink...”
Vissza az elejére Go down
 
London
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: