HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Westbrook's)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nappali (Westbrook's)
Vas. Jún. 25, 2017 11:49 am
 



 

...


Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Westbrook's)
Vas. Jún. 25, 2017 7:41 pm
 



 


Az elmúlt hetek olyanok voltak, mint kapcsolatunk elején. Mikor még nem mérgezte meg az a tudás mindkettőnk elméjét, amelyek most egyre mélyebbre ássák magunkat bennünk. Hiába tiltakozunk ellene, nyomom el magamban a gondolatot, tudom, hogy egyszer, a leváratlanabb pillanatban bukkan majd fel és elsöpör mindent, mint lepusztítóbb szélvihar. De addig is, élünk, mintha mi sem történt volna. Legalábbis ezt mondjuk magunknak… hogy semmi sem változott. Ugyan olyan szerelmes vagyok, mint azelőtt, csupán egy kis időre volt szükségem.
Apa megállás nélküli próbálkozásai mára már elmaradoznak, azért a héten egyszer még felhív és Cass felől érdeklődik. Ő viszont egy percre sem hajlandó beszélni vele. Ez olykor vitákat szít kettőnk közt, hisz igyekszem apánk felé terelni Őt, Ő viszont makacsul tartja magát. Nem hívhatom magunk közt John-t úgy, mint az apánk, jobbára keresztnevén emlegetem, vagy egyszerűen csak apunak, jelezvén, hogy a férfi hozzám tartozik és nem hozzá. Borzasztó érzés hallani apám hangjában a kétségbeesést, amiért eszeveszett módon kapálózik a fia után.  
A telefon zenélni kezd a táskám mélyén, miközben az 56-os sztrádán hajtok végig, hogy hazajuthassak végre egy fárasztó nap után. Könyékig a táskában matatok, másik kezemmel a kormányt markolom, de az istenért sem akar a kezembe akadni az a francos készülék. Lehajtok az útról, megállok egy pihenő övezetnek jelölt bódé mellett. A kijelzőn apám mosolyog, nevét háromszor jelzi a képernyő. Mély levegőt veszek, tárcsázom a számát és várok.
-Annicka! – Szól bele élettelen hangon, csupán egy hajszál választ el attól, hogy elbőgjem magam. – Kicsim, olyan régen hallottam a hangod. – Ajkamba harapok, tudom, hibás vagyok, amiért valahányszor felhívott vagy kinyomtam vagy hagytam, had csörögjön. Képtelen voltam beszélni, nem bírtam csevegni vele Cass-ről, az ő hogylétéről.
-Tudom Apa és ne haragudj, nagyon sok a dolgom mostanában. – Hazudom könnyedén, de a lelkem mégsem veszi olyan könnyen az akadályt. – Nincs baj ugye? Olyan furcsa a hangod. – Jegyzem meg és pillanatra kihagy szívverésem. Akármennyire is gyűlölni akarom, megvetni azért, amit velünk tett, nem tudom. Mégis csak az apám. Felnevelt, ruháztatott, a legjobb iskolákba járatott. Egyszer, csak megbarátkozom tetteinek gondolatával.
-Dehogy édesem, semmi baj. Rég hallottam a hangod. Átjöhetnél, ha ráérsz. Ha úgy van és ő is szeretne jönni… - Torkán akadnak a szavak, szinte érzem vívódását a vonal túlsó végén.
-Majd megkérdezem tőle. – Válaszolok kurtán, úgyis tudom, mi lesz Cass válasza, de nem lombozom le ezzel apámat. – Most mennem kell, úton vagyok hazafelé. Majd hívlak apa. Szeretlek. – Motyog még valamit, hallom, ahogy csikorgatja fogait, általában idegességében csinálja. Elköszön, elneveti magát, majd ő is szeretetéről biztosít.
Néhány perci csak ülök a kocsiban, legszívesebben belehajtanék a mellettem csordogáló patakba. Nem fulladnék meg tőle, de talán észhez térítene.
A nap narancsosan bukik le a horizont alatt, mikor megállok a házunk előtt. Táskák és papírok súlya alatt tipegek szörnyű kényelmetlen magas sarkúmban az ajtóig. Babrálok néhány percet, mire végre bejutok. – Cass, édes, hazajöttem. – Szólalok meg azonnal, amint becsukom magam mögött az ajtót és lepakolok a kis komódra az előszobában. Kilépek a cipőmből, a lábam felsikít örömében, ahogy szétterül meztelen talpam a hideg padlón.
A nappaliba sétálva aztán eldöntöm, hogy egy szót sem szólok arról, miért késtem. Cass úgysem érti meg, makacs, mint az öszvér, apám pedig kitartó. Igazán megadhatná magát végre és eltölthetnénk egy kis időt hármasban megint... mint régen.

A reag erre a dalra íródott  
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Westbrook's)
Vas. Júl. 02, 2017 6:20 pm
 



 

Örülök, hogy sikerült rendeznünk a dolgokat Nickával. Legalábbis… úgy-ahogy. Az a néhány héttel korábbi beszélgetés mindenképpen jót tett nekünk, és a kapcsolatunknak. Ha akkor nem megyek oda, szerintem még mindig úgy kerülgetnénk egymást, mint korábban. A sebem szépen begyógyult, és ugyan van jó néhány heg a kezemen, de az nem különösebben zavar engemet. Szinte nem is gondolok arra a kiderült információra, amit néhány hete tudtunk meg, és látszólag a feleségem sem. Persze néha-néha előjön, mikor mondjuk az apja próbál találkozni velem, vagy bármi ilyesmi. Élből elutasítok mindenféle ilyen találkozót, mert egyszerűen nem akarom látni őt. Nem volt korábban bajom vele, de mióta beleütötte olyan dolgokba az orrát, amikbe nem kellett volna, azóta inkább tartom tőle a távolságot. Sajnálom, hogy Nickával emiatt néha viták szoktak kialakulni, de az idő múlásával ezek egyre rövidebbek és ritkábbak lettek. A másik pedig, mikor előtör belőlem is ez az egész, mikor megpróbálnék kicsit jobban közeledni hozzá. Mármint úgy értve, hogy mondjuk az ágyban. Nem is különösebben szoktam ezzel próbálkozni, mert… nem tudom, ott motoszkál bennem ez a tudat. Szóval a kapcsolatunkból az intimitás ezen része szinte teljesen kiveszett.
Az egyetlen reményünk pedig nem volt más, mint az újabb vizsgálat. A beszélgetésünket követő napokban adtuk be valamikor a mintákat, hogy újabb tesztet akarunk. A férfit ismerem, és amolyan barátom is egyben, szóval tudtam, hogy a lehető legdiszkrétebben fogja kezelni ezt az egészet.
Szokás szerint én értem haza korábban, és hazafele jövet még boltba is beugrottam. Úgy gondoltam, valami vacsorát összedobok magunknak, a főzési készségeimre amúgy sem lehetne panasza. Plusz ki utasítana vissza egy finom friss étkezést egy fárasztó nap után? Na ugye. Tudtam, hogy mikor fog végezni Nicka, és úgy terveztem már el az elejétől, hogy kicsit később fejezem be a főzést, mert ha késik is, legalább nem hűl ki a kaja. Ha pedig időben érkezik, akkor meg az illatok csak még inkább beindítják az ízlelőbimbókat.

Hazaérve belesek a postaládába, és kiveszem a tartalmát, de meg nem nézem, ehelyett beérve a házba rádobom az étkezőben lévő asztalra, és már meg is célzom a fürdőt. Gyorsan megtisztálkodok, aztán pedig felveszek valami kényelmesebb nadrágot és egy trikót, majd a konyhába megyek. Elkezdem előkészíteni a vacsorát. Ez úgy is olyan kaja, ami nem szükségel folyamatos odafigyelést, szóval addig rá tudok nézni a levelekre, míg az készülget. Semmi extra nincs benne, igazából a szokásos számlák, de aztán olyasmi akad a kezembe, aminél le kellett ülnöm. Egy-két percig csak bámultam a borítékot, aztán szinte mindennemű gondolkodás nélkül bontottam ki. Meg akartam várni Nickát, de tudom, hogy egyszerűen képtelen lettem volna bármi másra odafigyelni, és csak ezen kattogott volna az agyam. Kocsiba meg nem szállhatok, hogy egyenesen a feleségem felé vegyem az irányt. Meg akármi is áll benne, legalább tudok rajta rágódni, és gondolkozni a továbbiakon. És legalább azt is el tudom dönteni, hogyan prezentáljam neki az eredményt. Amint elolvasom, még kicsit vizsgálom a papírt majd visszateszem a borítékba, és összehajtom kétszer, majd a zsebembe rakom.

A sütőbe éppen visszarakom még az utolsó menetre a kaját, mikor hallom Nickát hazaérkezni. Kezeimet megtörlöm, és már indulok is az ő irányába, hogy aztán odaérve hozzá egy csókkal köszönthessem őt. – Szia, drága. Mindjárt kész a vacsora. Remélem egy kis milánói makaróninak nem mondasz nemet. De látom, hogy mindjárt leszakad a lábad, szóval menj csak a nappaliba, én meg hozom azonnal. Innivalót mit kérsz hozzá? – aztán nyomok még egy gyors csókot az ajkaira és máris visszatérek háziasszony üzemmódba. Ki is szedem a vacsoránkat a sütőből, majd pedig szedek ki tányérra jó nagy adagokat. Én részemről tuti el fog fogyni, és ha Nickának is olyan napja van, akkor azért őt sem kell félteni. Előveszek két tálcát még, azokra rápakolok mindent és már indulok is vissza a nappaliba. Lerakom a dohányzóasztalra az enyémet, másikat pedig odaadom neki. Ha kért valami innivalót, még azt is ráegyensúlyoztam a tálcájára. Aztán pedig helyet foglalok mellette a sajátom adagommal. – Jó étvágyat – mondom neki mosolyogva, aztán én pedig már bele is kóstolok a főztömbe. Szeretek főzni, és szerintem jól is tudok, ezt a kaját pedig különösen jól tudom csinálni.
- Milyen napod volt? Nekem szerencsére egész nyugis, jóval hamarabb is sikerült eljönnöm ezért – kérdezem tőle egy kis idő elteltével. Késett egy kicsit, de pont eleget, szóval nem panaszkodom. És nem is firtatom miért. Közbejöhetett bármi. Dugó, sokat beszélő ügyfelek, ilyesmi.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Westbrook's)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Westbrook's)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Lakások (Belváros)
 :: 
Westbrook's home
-
Ugrás: