HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kikötő

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kikötő
Kedd Júl. 04, 2017 7:01 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő
Szer. Júl. 05, 2017 12:25 pm
 



 


Lights of the night
Előzmény

- Az a játékszertől függ. Azt gondolom, hogy a másik dobogós kapcsán határozottan szeretik a piszkálást. – Muszáj elnevetnem magam, meglehet, erősen pikáns a mondandóm, de nem zavartatom magam miatta, elvégre ez tény, és nem azt fejtegetem, hogy mit piszkálnék vele kapcsolatban, sokkal inkább beszélek általánosságban.
- Akkor fel kell jönnöd, hogy kidobhassalak. A sütikért mindent. – Egészen hamar visszacsapott derűsbe a hangulatom, lám, nem olyan nehéz elszakadnom a komorságtól még mindig. Ez az, ami tulajdonképpen nagyon is éltet mindig, ettől izzok, élek, ragyogok fogalmazzunk akárhogyan. Ez vagyok én, és most világosodok meg igazán, hogy ezen tulajdonképpen nincs okom változtatni, akármennyire vonzódjak Bradleyhez. A nemet illik felfogni, eztán így fogok hozzáállni, és nem fájdítom azzal még inkább a helyzetet, hogy elmélyedek Brad életében. Talán megfutamodok, de igazság szerint nem hiszem, hogy van mitől, elvégre, hogyha Brad akart volna tőlem bármit, a fizikai vonzalmon túl természetesen, már rég kifejezte volna, van olyan magabiztos pasi, hogy egy pillanatig se agyaljon azon, ha valakit az életében szeretne tudni, tartani. Én azt hiszem kellőképpen kifejezetem magam ilyen téren, különben nem jártam volna be hozzá a kórházba minden áldott nap.
- Remélem, megvédesz a szatíroktól. Még jó, hogy nem valami akciófilmre készülsz, tutira nem férne bele az éjszakai hamburgerezés. – Nekem se nagyon, ami azt illeti, mert az edzőm szerint diétáznom kellene, hogy faragjunk az alakomon, bár én egyébként tökre ki vagyok békülve magammal, de sütivel, pizzával, fagyival, hamburgerrel nem igazán beszélhetünk izomépítésről.
Végül hagyom elúszni a lehetőséget Brad nagy titka kapcsán, nem, ha meg kell tudnom valaha, ne azért legyen, mert kénytelen elmondani, hanem azért, mert szeretné, hogy tudjam. Illetőleg, tényleg azért mentem oda hozzá eredetileg, hogy kicsit feldobjam, jobban esik ehhez a gondolathoz visszakanyarodni, mint feszülten várni a vajon mit fog mondani kérdéskört.
- Akkor legyen az első, ami eszedbe jut, tök mindegy, mi az. Összehozzuk. – Ne gondolja, hogy én bármikor a levegőbe beszélnék, nem, határozottan vevő vagyok gyakorlatilag bármire, határaim nyilván nekem is akadnak, de elég nehéz megugrani őket. - Ugye? Szerintem határozottan nyerő lenne. – Elvégre, semmiféle kapcsolat nem lehet olyan elbaszott, hogy minden alkalommal kudarcba fullad. Vagy ha igen… nos, akkor valóban nem sok értelme van, és kezd formálódni bennem valami olyasmi, hogyha most is ennyire félremegy minden, akkor a jövőben kénytelen leszek Bradley elkerülő hadműveletbe kezdeni, mindkettőnk érdekében.
- Ez valami zseniális ötlet. Mármint, hogyha valaki tud jachtot vezetni, de gondolom te többször voltál már a közelében, mint én. Benne vagyok. – Határozottan lelkesedés csillan lélektükreimben, bár összekeverhető az éjszakai fényekkel, ám tény, ilyesmit még sosem csináltam, szóval határozottan jót tenne szerintem némi lelket zsibongató izgalom.
- Nyilván, üres hassal nem lehet jachtot elkötni. – Csilingel a nevetésem az éjszakába, páran kószálnak a környéken, de abszolút elvétve, ehhez már egészen késő van, a csillagok is harsányan világítanak, a felhők most megkímélnek bennünket a látványuktól, határozottan kellemes az este, már-már romantikus, noha fölöslegesen, lévén ilyesmiről nincsen szó.
- Szép estét, egy dupla sajtburgert kérnék, mehet bele csípős szósz, meg minden, ami belefér, illetve sült krumplit is kérnék mellé. Meg colát. Szóval jöhet menüben. – Esik le, hogy van ilyen lehetőség. - A lehető legnagyobban. – Elvigyorodik a pasas, és utánam Bradleyre tekint, hogy felvegye a rendelését, aztán elkezd tüsténkedni a kis bódéjában, most már csak egyedül van rá. Addig megtámaszkodom a magas kisasztalnál, ami arra szolgálna, hogy állva megegyék a vásárlók az ételt. - Szóval, Mr. McShane, mi eddigi életének legőrültebb cselekedete? – Fúrom tekintetem kíváncsian az övébe, ez valahogy adja magát a jachtlopás fényében, illetőleg fel vagyok készülve arra, hogy visszakapom a kérdést, s nem fogom eltitkolni az én randevúmat a szökőkúttal.


Vissza az elejére Go down
Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: Kikötő
Kedd Júl. 25, 2017 3:47 pm
 



 

Bradley


Marion

Hogy kidobhasson, előbb fel kell mennem, ez éppenséggel betűre igaz. Viszont...
- Hogy felmehessek, előbb fel is kell hívnod – folytatom a visszafelé mazsolázást, legutóbb ez megtörtént, még ha csupán provokálásból is, a nyakamat rá, hogy biztosra vette: úgysem jelenek meg. Ezzel a tapasztalattal a hátunk mögött, vajon megtenné újra? Vagy neki is csak a szája nagy?
Más kérdés, hogy elmennék-e. Nyilvánvaló rossz döntés lenne, de annyit hoztam már mostanában, hogy fel sem tűnne eggyel több vagy kevesebb. A kórházban amúgy is sokat változott a kapcsolatunk, de vajon ez elég lenne?
- Ígérem, pajzsom alá veszlek, ha valaki lófarokkal kerget – vigyorodom el a megjegyzésre, a kecskét inkább nem teszem hozzá, csak magamban mosolygok az elképzelésen.
- Hát akkor nem. De még egy ártatlan fagyizás sem. – Sanyarú idők is voltak. Egyrészről. – Ebben viszont konkrétan hamburgert kell zabálnom, szóval, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy próbálni jöttünk. – Ez egyébként titkon célom is valahol, legalábbis volt, amíg nem jött elő a meséljek a múltamról címzetű feladvány. Helene-nel az egyik legfontosabb jelenetem a kikötőnél játszódik, a ma este után pedig úgy érzem, jogosan vannak kételyeim afelől, hogy mennyire is fog menni Kate-tel az összhang.
Marion, úgy látszik, tényleg elengedte a témát. Nem mondom, hogy bánom, igazából megkönnyebbülés és meglepetés is egyben, egy részem azonban sejti: nem örökre mentettek fel a téma súlya alól.
- Nehéz lenne megmondani, hogy melyik volt az első – mosolygok az orrom alatt, ahogy leveszem róla a tekintetem, kioldom az övet, és a kulcsot kihúzva már nyitom is az ajtót.  Előbb magamnak, aztán neki is, hacsak ki nem száll előbb. Ahogy átgaloppolok a másik oldalra, egészen randihangulatban kezdem érezni magam, ami igen csak vicces a mi esetünkben, tekintve, hogy mi minden van már mögöttünk. Ez viszont mintha tényleg kimaradt volna. Még javában ez a mókás-érdekes gondolat jár a fejemben, amikor végül mégis megosztom vele az egyik alternatívát. Nem mondom, hogy a legelsőt, de azért ez is szorosan az elsők között volt.
Szóval mindegy, mi az, huh?
Tetszik ez a magabiztosság, és még inspiráló is. Vagy inkább vakmerőség? Tökmindegy. Ráhibázott, talán tényleg erre van szükségem ma este.
- Az a valaki tud jachtot vezetni – biztosítom somolyogva, ahogy becsukom mögötte az ajtót. A tekintete közel kerül, gond nélkül olvashatok belőle, nem is kerüli el a figyelmem az éledező huncutság, amit csak egy újabb mosollyal nyugtázok, és amit a rögtön utána felhangzó nevetése is megerősít. Kezd határozottan előnyös fordulatot venni az este.
A hamburgeres kioszkhoz érve abszolút hagyom kibontakozni,
- Én csak egy szerény csípős burgert szeretnék. Tudja, vigyáznom kell az alakomra – játszok rá Marion rendelésére. – És egy cukormentes kólát. Számolja egybe.
Nehéz visszatartani a vigyorgást, de megpróbálom fapofával megállni.
- Inkább legyen két Captain Morgan – módosítok, ahogy a pillantásom a mögötte sorakozó gyér italkészletre téved, rum viszont bőségesen akad. Nem kérdeztem Mariontól, hogy benne van-e, csak a tekintetem indul felé, ha ellenére van, biztos vagyok benne, hogy jelezni fogja.  – Ha már úgyis a fedélzetre készülünk – és ha már a kóla eleve adott.
Legőrültebb cselekedet? Ó, jó felé haladunk, nem mondom.
- Ha ezt az éhség hozza ki belőled, konzultálni fogok a személyi edződdel – mosolyodom el szemtelenül, mert hát bevallom, mostanában nem ehhez az oldalához voltam szokva, de a meglepetés nagyon is kellemes, épp csak nem bírom ki, hogy ne élvezkedjek rajta.
- Lássuk csak – gondolkodom el futólag, karjaimat hátravetem és megtámaszkodom a hátam mögött lévő kerek, magasított asztallapon. Eszemben sincs megválaszolatlanul hagyni a kérdést, de azért mégis valami publikusabb alternatíva után keresgélek. Gondosan feledve például, hogy az öcsém pasija nem is olyan rég megfogta a farkamat.
- Egyik este, mikor már túl voltunk az aznapi forgatáson, egy kis alkohol jótékony segítségével mindenki a sebeit nyalogatta. Ed különösen kivolt, kicsit nehezen viselte, mikor a koreai mitugrász kipattant a csomagtartóból, és ránk támadva kábé az összes megbeszélt rúgást elvétette. A jelenetet ráadásul többször fel kellett vennünk, az egyiknél már én hallottam, hogy roppan szerencsétlen térde. Talán ez lehetett az oka, hogy egyszer csak beállított egy tálca, házi készítésű, vicces süteménnyel. nem tudom, honnan szerezte, de jó félóra után valakinek az is eszébe jutott, hogy mi van, ha szegény tigris is éhes. Miért nem viszünk neki is egy kis nasit? – pillantok rá halvány, nosztalgiázó mosollyal, ugyanakkor kezd kirajzolódni a nyakamon némi libabőr, mint mikor az ember olyasmire gondol vissza, amire végtére is büszke így utólag, érdekes kaland volt, de a józan esze mégse nagyon érti, hogy mehetett bele akkoriban ekkora ökörségbe.
- Szóval megetettük a cicust, mire a gondozói észrevették, már kis híján letépte Ed karját. Én egész könnyen megúsztam, de az az este alakulhatott volna jóval viccesebben is – nyomom meg a végét egy kis morbid hangsúllyal, hogy értse a célzást. A heg azért még a mai napig megvan.
- Te jössz – passzolom át szépen a kérdést a hosszú beszámolóm után, remélem nem hitte, hogy megússza. Közben megkapjuk az italokat, és felé koccintva, le is iszom az első pár kortyot. Mintha pont ugyanazt játszanánk, mint a múltkor.
Viszont már kapjuk is kézhez a burgereket is, segítek neki elvenni a krumplit, ha nem férne minden a kezébe egyszerre, ugyanis nincs szándékomban itt maradni. Ahhoz túlságosan vonzó a part.
- Ugye lesétálunk vele a mólóhoz? – Ha igen, ha nem, pár perc múlva előhozom én a témát, nehogy azt higgye, hogy elfeledkeztem róla. – Szóval? Mi lehet Miss Marion Miller legelvetemültebb sztorija? Kíváncsivá tettél. – És a szememben valóban érdeklődés csillan.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kikötő
 



 

Vissza az elejére Go down
Kikötő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: