HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Fency shoes

Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Ione Worthington
Szer. Aug. 16, 2017 12:07 am
 



 

Kérek szépen egy törlést Smile

Köszönöm! Smile


A hozzászólást Ione Worthington összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 17, 2017 3:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 42
Avataron : Kevin McKidd

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Szer. Aug. 16, 2017 11:29 am
 



 

Kedves Waterlily!

Elore is elnezesedet kerem amiert ekezetek es sablon nelkul kapod az elfogadod, de annyira szerettem volna en irni neked hogy nem gyoztem kivarni az estet, amig vegre gephez kerulok Embarassed
Imadom a kulonleges pbket es neveket es te ebben mindkettoben remekeltel, szoval mar az elso pillanatban levettel a labamrol. Es akkor meg tetezted is!
Tetszett hogy keveredett mind a jellemleirasban mind pedig a tortenetben a ket, egymastol tavol allo szakmad es az ezek okozta fejtores. Szeretheto volt a viszonyod apaddal a bukkanok ellenere is es rokonsagot ereztem a karaktereddel ebben hiszen szemelyem is inkabb apas mint anyas (: Van benned nyers ero es magabiztossag de megis hagytal egy noies oldalt is a sorok kozott - vagy csak en akartam belelatni - aminek kulon orultem. Igazan kivancsi lettem arra hogy mikeppen fog alakulni a sorsod, mit fogsz valasztani szoval nem is tartanalak fel tovabb. Huss foglalozni, adminnak fokarit elluldeni es jatszani. A vegere csak egy keresem maradt, melyet persze nem kotelezo teljesiteni am nagyon boldogga tennel vele. Valasztanal idezetet amit beleszerkesztesz az elotorisablon megfelelo reszebe? Nagyob erdekelne mi az ami passzolna Ionehoz es egyebkent is ugy lenne teljes szamomra az egesz (;
Udvozollek az oldalon!






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Fency shoes
Csüt. Aug. 17, 2017 9:49 pm
 



 

Június közepe előtt, Elizabeth és Lars
Bevásárlóközpont



Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Csüt. Aug. 17, 2017 9:50 pm
 



 

Türelemmel várakozom, még idő előtt érkeztem a megbeszélt helyre, ahonnan majd együtt rohamozzuk meg az üzleteket Bethtel. Kell nekem most ez, szükségem van rá. Leanderrel történt este óta a kondit a rendszeres látogatás mellett eléggé leharcolom, a megengedettnél jóval több időt töltve ott. Mégsem tudom levezetni, kiengedni magamból mindazt, ami bennem van. Blackkel is többet kocogok, mint eddig, ezt kevésbé díjazza.
Mára már elmúlt az érzet boldogító oldala, hogy képes voltam ismét szerelembe esni. Ja, kenhetem a hajamra, tehetem vitrinbe, néha letörölgethetem róla a port. Hurrá, nagyszerű, ünnepeljük meg! Hogy baszná meg az összes cupidó, hogy pont nálam kell tüsszenteniük!
Beth érdeklődése, hogy volna-e kedvem vásárolni menni vele, új fényt csillantott fel előttem. Hátha ez segít! Sütifalásról nem vagyok híres, fagyit sem tolom magam, nem nő vagyok, az isten szerelmére! De vásárolni, azt szeretek. Stílusos ruhákat.
Éppen ezért egy doboz fánkkal és két pohár kávéval várakozom a padon az épület előtt. Jó idő van, s üres hassal elmenni, vásárolni a legnagyobb vétek. Cukorbombával is, így kellően egészséges változatot választottam ki.
- Szia! – amint meglátom, integetek neki, nem pudlikutya módra, csak a kezem tartom fel, jelezve, hogy észrevettem. Leveszem a napszemüvegem, sosem tolom a fejemre.
- Mielőtt betámadjuk a sorokat, gondoltam jól esne egy kis harapnivaló.
Beth jó ízléssel rendelkezik öltözködés terén és sok egyéb másban, ami fontos a jó megjelenéshez, különben nem mennék vele, csak akkor, ha rejtetten nem tanítani szeretném, mi áll jól neki, s mi nem. Őszintén elmondom a véleményem, de sosem bántón, nekem is rosszul esik, ha azt mondják rám, hogy ronda vagyok az adott ruhában. Ami nem létező faktor, így eleddig még sosem hallottam.

Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Pént. Aug. 18, 2017 12:29 am
 



 

Lars meg én eleinte csupán munkakapcsolatot ápoltunk egymással, de hát nem is barátkozom én olyan könnyedén. Jobban mondva, nincs bajom azzal, hogy másokkal szóba elegyedjek, de közel engedni magamhoz őket már teljesen más lapra tartozik. Ettől függetlenül a kollégáim legnagyobb részével jó viszonyban voltam, és erre büszke is lettem az elmúlt években. Lars azok közé tartozott, akikkel többször is összekerültem már egy-egy ügy kapcsán, idővel pedig valahogy jóban lettünk. Mármint úgy igazán jóban, és engem az sem zavart egy pillanatig sem, hogy meleg. Sőt, talán még jobban is tetszett, mert így volt egy barátom, akivel megoszthattam bizonyos dolgokat – amiket amúgy nem szoktam, szóval lényegtelen -, de mégsem nőből van. Velük valahogy sohasem jöttem ki annyira jól.
Már jó ideje feltűnt, hogy valami nem stimmel, de rákérdezni odabent nem akartam. Ezért is gondoltam azt, hogy meginvitálom egy kellemes szombat délelőtti vásárlásra. Éppen nem volt egyetlen folyamatban lévő ügyem sem, ami ritkaságszámba is mehetne akár, szóval tökéletes időzítésnek tűnt a jelenlegi hétvégére egy efféle program. Tudtam, hogy ezt kedveli, én pedig így mutattam ki a törődésemet, azt hiszem. Ráadásul én is szerettem volna venni valamit Mollynak, akit következő hétre vártam látogatóba.
Szokásomhoz híven nem sokat késtem, maximum egy-két percet. Én is futólag intettem csupán oda, nem kezdtem eszeveszett csápolásba, mint egy idióta, komolytalan suhanc. Egy kósza mosoly azonban megjelent a szám sarkában, mire odaértem hozzá a padhoz.
- Hát, szia! Megint előbb érkeztél, mi? – ingattam a fejemet, miközben leutánozva a mozdulatsorát, én is a fejem tetejére toltam a szemüvegem. – Mi ez, fánk? – szimatoltam bele a levegőbe. – Nem éppen a legdiétásabb, de egy-kettő azért mindig jöhet! – döntöttem végül, magamban pedig máris azt latolgattam, mikor fogok tudni elmenni a terembe lemozogni a sok plusz kalóriát, amit most beviszek a szervezetembe. Egyébként sosem figyeltem oda görcsösen az ilyesmire, nem vagyok nagy egészségtudatos nőszemély, de néha kell egy kicsit mozogni, én így tartom.
- Rendes kajára nem vágysz? – sandítottam oldalra, miután lehuppantam mellé az ülőalkalmatosságra. – Az egyik azok közül remélem, hogy az enyém, mert ma még csak egyet ittam! – kezdtem el szemezni az egyik pohár kávéval, immár kezemben tartva a lassacskán olvadó fánkot. A cukormáz nem mindig a legjobb, de sajnálatos módon mindig ellenállhatatlannak tartottam a színes, mókás fánkocskákat. Nincs ennél tökéletesebb reggeli.
- Mollynak találnunk kell valami igazán elragadót! – közöltem a mai célkitűzésemet két ragadós falat között. Az unokahúgomnak hála istennek egészen hasonló alkata volt, mint nekem. Jó, azért én kicsit teltebb vagyok, de általában be tudtam saccolni a méretét.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Pént. Aug. 18, 2017 9:22 pm
 



 

Végignézek rajta, s a második mondatom tükrözi a véleményem is.
- Ha ebben a ruhában jöttél vásárolni, ennél csak rondábbakat fogsz magadra aggatni – nézek végig rajta elismerően.
- Véletlenül jobban ott ragadt a gázpedálon a lábam – adom az ártatlant. Valóban szeretek pontos lenni, vagy előbb érkezni pár perccel. Pontosság a mérvadóm, s nincs ez másképp az idővel sem.
- Mi az, hogy nem a legdiétásabb! – méltatlankodom. – Először kóstold meg, azután mondj véleményt, meg úgy egy nap múlva – nyitom ki a dobozt és tartom az orra elé. Ugyanis sehol egy fehér liszt, sehol egy fehér cukor vagy műszar édesítő benne.
- Utána lehet róla szó. Még a végén két mérettel nagyobb ruhát vennél meg – ugratom, majd a kezébe adom a kávés poharat. Tudom, hogyan szereti, így kértem ki az eladótól is.
- Parancsolj.
Aztán elhűlve néznék rá, ha nem tudnám, mekkorákat tudnak örömködni a lányok, amikor ruhát kapnak. Én is örömködnék, még ha nem is vagyok lány.
- Milyen alkalomból? – azt sem fogom megkérdezni, hogy csak egyet? Mert én magam képes vagyok fél napot eltölteni üzletekben, de akkor is a legtökéletesebbet veszem meg. Kevés ruhám van, de azok egytől egyig klasszisak és kombinálhatóak.
Felcsippentem az egyik fánkot, majd a felét legalább leharapom. Nem szokásom teketóriázni a finomságokkal.
- Ez esetben már tudom, hol kezdjünk – nyelem le a falatot egy korty kávéval, amiben csak tejszín van kísérőnek. Szívesen megkérdezném, mi van vele, hogy érzi magát, de mivel utálom ezeket a kérdéseket, ezért a köszönésnél láthatta az arcomon, mennyire is jó látni.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Pént. Aug. 18, 2017 10:26 pm
 



 

- Ugyan már! – ezúttal már jóízűen el is nevettem magam, legyintve egyet könnyedén. – Hiszen semmi extra nincs rajtam, de azért köszönöm a bókot. – végig is néztem közben magamon, mert tényleg nem értettem mire ez a nagy elismerés. Vásárláshoz, és a hétköznapokban amúgy sem szoktam túlzásba vinni. A munkahelyen is általában köpenyben vagyok, vagy egyéb védőruházatban, ha éppen dolgozok valamin. Ezúttal szűk farmert, telitalpú kényelmes szandált, és egy vidám sárga színű trikót viseltem. Mint mondtam, semmi különleges.
- Ennél azért már jobban ismerlek, de szép próbálkozás volt! – ingattam a fejemet. Nincs baj a pontossággal, én is mindig törekedtem rá. Sok nővel ellentétben ezért is nem késtem el sehonnan az esetek nagy többségében. Azt nem mondanám, hogy nem fordult már elő, de hát ki nem járt még így? Sokszor tőlünk független okok állnak a háttérben. – Akkor is megenném, ha holnapra híznék tőle két kilót. Túlságosan szeretem, és jól rá is éreztél, hogy ma még nem ettem. – panaszkodtam látszólag, de a kezemben máris ott virított a finom édesség, hogy beleharaphassak.
- Nyugi, én is csak utána gondoltam, afféle levezetésnek! – emeltem fel megadóan gyorsan a kezeimet. – Mit szólnál egy kis indiaihoz? Mostanában azt nem ettem, és tudok egy jót a környéken. – vetettem fel az ötletet, de persze rugalmas voltam. Ha most nem kívánta, vagy egyszerűen csak nem is szereti túlzottan, akkor nekem jó lesz bármi más is. Lehet, hogy mire odajutunk, annyira éhes leszek, hogy majdnem mindegy a kaja jellege, csak tápláljon.
- Köszönöm! – már magamhoz is vettem a gőzölgő italt. Mélyen beszívtam az illatát a kis nyíláson át, majd óvatosan kortyoltam egyet. Jól esett, hiába égette meg egy kicsit a számat. – Hát csak úgy! – vontam meg a vállaimat sután. – Látogatóba jön, és szeretném őt meglepni. Puszta figyelmességből, szeretetből, hívd, ahogy akarod! – soroltam fel a választható alternatívákat. – Na, és hol? Azt hiszem, inkább rá kellene most koncentrálnom ruha terén, bár ha látok valami csodálatost saját magamnak, azt is meg fogom venni. – határoztam el magam. Néha magamra is kellett gondolni, ezzel én is tisztában voltam.
- És neked van már terved, hogy mire lenne most szükséged? Vagy csak verjünk el egy csomó pénzt és csapjunk egy jó napot? – vonogattam játékosan a szemöldökömet, mintha valami turpisságra készültem volna. Igazából csak abban reménykedtem, hogy bármi is a baja, sikerül róla egy kicsit elterelnem a figyelmét. Ez lett volna a lehető legjobb forgatókönyv a mai napra.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Szomb. Aug. 19, 2017 9:04 pm
 



 

- Miért nem tudják az emberek csak úgy elfogadni, ha dicséretet kapnak? – vonom össze a szemöldököm, de a szememben ott van némi mosoly. – Ez volt az utolsó bók, amit hallottál tőlem, ha a köszönöm előttieket nem vonod vissza – öltöm rá a nyelvem hegyét.
- Jól van, jól van – ismerem be, hogy ez csak félig-meddig igaz. Szeretek pontos lenni, de legyalulni a fél várost ezért nem fogom, inkább előbb indulok el.
Elégedett mosollyal nézem, ahogy máris kivesz egy fánkot, s nem hogy a kilók sem zavarják. Jó, engem, saját magamon, nagyon tudnak zavarni, a pocakos, korabeli srácoktól meg kifejezetten rosszul vagyok. Közelebb tolom a dobozt felé.
- Indiai jöhet, minden mennyiségben – a fűszeres ételekért azért rajongok, kevesen tudják, mennyire egészséges tud lenni a sok fűszer a testnek. Túllépni nem érdemes, de nem véletlen, hogy van, akinek éppen azok segítettek sok nyavalyáján túllendülni, hogy töménytelen mennyiségben tolták magukba az adott fűszert, fűszereket.
- Egészségedre – bólintok a kávé megköszönésére.
- Oké-oké – tartom fel a kezem. – Azt hittem, hogy valami jeles esemény lesz, és meglepni szeretnéd. Oké, az ideutazása is az – mosolygok rá. – Mennyi ideig marad? – mert akkor nem csak egy ruhakölteményre lesz majd szüksége. – Jól teszed – ha nem akarná megvenni, akkor majd megkapja tőlem.
- Nadrágra – adok egy nemesen egyszerű, ámde annál hétköznapibb választ. – Embertelen, hogy nem tudnak normális nadrágokat árulni. Már elkezdtem keresni egy jó szabót, hogy varrjon nekem nadrágot, mert tömegcuccokban normális nadrág, az a nincs.
- Csapjunk egy jó napot! – ha vásárlás nélkül megyek haza, az sem érdekel, nem ragaszkodom, hogy valamivel a kezemben menjek haza.
És nem akarok gondolni most másra, mint vásárlásra. Ekkor hussan el az utcán egy tűzoltó autó, s kapcsol akkor szirénába, amikor elhalad mellettünk. Ennyit az elfelejtésről...
- Mehetünk? Inkább megmutatom, mint elmondom, mire gondoltam - még egy tűzoltó, piros csodaautó és inkább hajókázni megyek a nyílt óceánra, esküszöm.
A bolt a földszinten van, a fánk doboza, valamint a kávés poharam a kezemben, a benti szelektívben dobom ki.
- Erre gondoltam – mutatok befelé az egyik boltba. Nőies ruhák, de azért kényelmesek is.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Szer. Aug. 23, 2017 10:54 pm
 



 

- Nem tudom! – rántottam meg a vállaimat egyszerűen. – Talán csak én vagyok túl szerény ehhez! – vigyorodtam el ezúttal szélesen, mert szerintem mind a ketten tudtuk, hogy ez nem igaz. Ennyire már ismert. Nem voltam azért elszállva magamtól, de tisztában voltam azzal, hogy az egyik legjobb szakember vagyok a saját tudományterületemen, és amúgy is megvolt a magamhoz való eszem. Sőt, e mellé még nem is voltam bányarém, noha rám fért volna némi karbantartás, ezt nem tagadom.
- Jó-jó, rendben! – emeltem fel megadóan a kezeimet. – Néha kell egy kicsit az én önbizalmam is doppingolni, még ha jól is álcázom, hogy szükségem van ilyesmire. – nevettem fel jókedvűen, mert ez volt az igazság. Olykor-olykor kaptam ám bókot mástól is, de Lars elég kritikus volt ahhoz, hogy tőle még jobban essen, mintha holmi halandó férfiak szájából hangzottak volna el a dicsérő szavak. – Vigyázz, még a végén elveszíted… - ujjaimmal ollót imitáltam, amit a nyelve felé közelítettem játékosan.
- Azért ne hizlalj fel nagyon, ha kérhetem! – azzal már finoman vissza is toltam felé azt a bizonyos dobozt, fogyassza csak ő is a fánkot. A végén képes lennék még az előtt betolni az összest, hogy feltűnne nekem. – Helyes! – lelkesültem be ismét, amikor elfogadta az indiai kajára tett javaslatomat. – Akkor ezt legalább már nem kell majd később kitalálni. Elég lesz azzal a problémával is megbirkózni, hogy mégis mi a fenét vegyek Mollynak. – elgondolkozva meredtem pár másodpercig magam elé, aztán kortyoltam egy nagyot a kávéból. Csak óvatosan, hogy azért ne forrázzam le magam teljesen, de még így sem sikerült elkerülni a kellemetlenséget. Túl mohó voltam, magamra kellene vetni miatta.
- Így van, nekem ez felér egy jeles eseménnyel. Mostanában csak telefonon tudtunk beszélni, mert nem ért rá. Éli a saját életét, még ha ezt roppant nehezemre esik is elfogadni… - sóhajtottam kissé gondterhelten, mert nagyon hiányzott az az időszak, amikor még velünk lakott. Amikor még mindnyájan egy család voltunk. Nos, ennek már vége, de talán jobb is így, legalábbis ami Kylet meg engem illet. – Igazából fogalmam sincs, nála nem lehet tudni. Egy hét, vagy kettő? Majd ahogy érzi magát, de annál tovább biztosan nem. Amennyire tudom, még vannak vizsgái, csak tart egy kis szünetet közben. – jól teszi, még ha én nem is így csináltam annak idején. Mondjuk úgy, hogy kissé stréber voltam az egyetemen.
- Nadrág. Rendben. Színes, vagy egyszerűbb? Elegáns, vagy hétköznapi? – tettem fel a magam roppant logikusnak tűnő kérdéseit. – Az nekem is jól jönne, pont most zártam le nemrég egy ügyet, úgyhogy egyrészt van is mit ünnepelni, másrészt nincs égbe kiáltóan fontos dolgom. Ritka alkalmak egyike! – hívtam fel rá a figyelmét, mintha nem tudta volna magától is. Közben már a második fánkot majszoltam el, hogy a fene essen belé!
- Jó, de ezt hozd, és edd is meg! – nyomtam a kezébe a fánkos dobozt, a sajátomban meg maradt a még mindig kellemesen gőzölgő kávés pohár. – És itt mind a kettőnknek találunk valamit? – kémleltem be kíváncsian, és míg a kirakatot tanulmányoztam, gyorsan megittam a kávét. Még csak az kéne, hogy véletlenül leöntsek valami borzalmas darabot, és meg kelljen vennem.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Pént. Aug. 25, 2017 10:19 am
 



 

- Többet nem foglak dicsérni – sóhajtok egyet, de a mosoly ott van a szám sarkában. Pedig sokan irigykednének, ha csak feleannyira néznének ki jól egy hétköznapi, utcai ruhában, mint ő. – Na, azért – hatott a zsarolás, adom a megenyhültet. Amúgy is kapna bátorítást, ha megérdemli. Ha nem, akkor építő véleményt. Hazudni nem fogok, ha már hallgatásban egeket veri a képességem.
Egy pillanatra még jobban kinyújtom a nyelvem, majd gyorsan visszahúzom, szélesen elmosolyodva.
- Ezzel sosem fogsz felhizlalódni. Se cukor, se műszarok benne. Ez kaja, nem úgy, mint a sarki fánkosé... – hanem a másik sarki fánkosé, ahol Daniel előszeretettel jegyezte meg a legelső alkalommal, mit szeretek és mit nem. Nem tudom azt mondani, hogy kár, hogy már nem akarok semmilyen kapcsolatot. Mert akkor akarnék. Nem akarok. Elég volt.
- Helyes? – vonom fel a szemöldököm. – Kiskutya vagyok, akinek meg kell paskolni a buksiját, ha helyesen pitizik? – ingatom fejem. Nem kedvelem ezeket a reakciókat, számomra a másik lekicsinylését jelenti.
- Csak ismered, milyen a ruhatára – kortyolok a kávéba. – Szoktatok együtt is vásárolni, úgy tudom – mintha rémlene, na meg, feltételezem, ha van ilyen bizalmas viszony, hogy Beth ruhavásárláson gondolkodik.
- Nagyon jól kezeled, pedig – nem fogok jönni általános, semmit mondó igazságokkal, idézetekkel, amivel meg lehetne tölteni a Csendes-óceán harmadik legnagyobb szemét-szigetét. Mert azoknak tartom ezeket az idézeteket. A tények és a ráció embere vagyok. Forró a kávé, beleiszol, s leég a szőr a nyelvedről, semmilyen idézet nem ment fel az alól (és húz védőréteget a nyelvedre), hogy hülye vagy.
- Jó feje lehet, ha tud közben pihenni – untam a vizsgaidőszakot, alig vártam, hogy túl lehessek rajta.
- Tweed. Acélszürke. Mintázat nélküli – azt sok mindenhez fel tudom venni. És mert, bár szeretek boltokba mászkálni, vásárolgatni, ebben is határozott elképzeléseim vannak, s a boltban célzottan fordulok meg.
- Ez esetben triplán ünnepelünk! – pihennie sem ártana, mert utána biztosan a lánya fogja lefoglalni.
- Mi az, hogy egyem meg? Az én már nem kérek többet, jobban hangzik – nem szeretem, ha parancsolós mondatokat kapok, azokra mindig reagálok. Vagy éppen, hogy nem. A válaszom keménységét egy kacsintással enyhítem, elvégre nem megsértődni vagyunk itt. Csak mihez tartom magam, az meg a tartásom és a büszkeségem.
A kuka tetejére teszem a dobozt, a maradék fánkkal, a poharat a szelektívbe dobom.
- Azt hiszem, nem tervezek fellépni transzvesztita showban, így kihagyom a felpróbálást.
Mosolygok, majd elindulok az egyik irányba, s keresek virágmintás, fehér alapú, könnyed nyári ruhát, s remélem, jól lövöm be a méretet.
- Ebből egyből kettőt vennék, jól állna nektek – tartom felé a ruhát, majd egy mozdulattal elé tartom, s bólintok a saját véleményemre.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Szomb. Aug. 26, 2017 12:43 pm
 



 

- Van, akit még a levegő is hizlal, drágám! – veregettem meg a combját barátságosan, bár igaz, hogy én nem panaszkodhattam. Amikor időm engedte, akkor eljártam konditerembe, úszni is szoktam, valamint néha futni. Igyekeztem karban tartani magam, hiszen még előttem állt az élet, még ha nem is a húszas éveimet tapostam már jó ideje. Szerettem odafigyelni az egészségemre, persze ennek ellenére sokszor lecsúszott a mirelit, vagy a gyorskaja, de ezúttal örültem, hogy nem erről volt szó. Amúgy sem gondoltam azt magamról, hogy híznék pusztán a lélegzetvételeimmel, de valamit mégiscsak mondanom kellett.
- Jaj, ne sértődj már meg, tudod, hogy nem úgy gondoltam! – forgattam a szemeimet rosszallóan. Sokszor Lars magára vett olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Tény, hogy van egy stílusom, és ezt meg kellett szoknia a körülöttem lévőknek, de ez már csak ilyen. Biztos neki is voltak olyan rossz szokásai, amik nekem már fel sem tűntek, vagy régen idegesítettek, mostanra meg elfogadtam őket. Nem lekezelni akartam én egy pillanatig sem, egyszerűen voltak természetes reakcióim, és nem tudtam kibújni a bőrömből. Pedig milyen sokszor lett volna az jó nekem!
- Igen, szoktunk! Bár tudod, hogy milyenek ezek a mai fiatalok. Hónapok alatt képesek gyökeresen megváltozni, mert jön egy új fiú, vagy barátnő, akinek más stílus jön be. Egyedül a mérete az, ami valószínűleg nem változott azóta, hogy találkoztunk. – sóhajtottam elgondolkozva, aztán megráztam a fejem. Nem volt egyébként semmi gond Mollyval, elég jó gyerek volt, de néha csapongóvá tudott válni, és én nem mindig voltam képes őt követni. Akkor sem, ha olyan hatalmas korkülönbség azért nem volt közöttünk. Szerettem, hogy baráti a viszonyunk, de sokszor estem abba a hibába, hogy mégis inkább anyjaként gondoltam magamra a nagynéni szerep helyett.
- Úgy gondolod? – húztam el kicsit a számat, Lars felé sandítva, amikor közölte, hogy jól kezelem a helyzetet. – Olyan vagyok néha, mint azok a borzalmas anyák, akik burokban akarják tartani a gyereküket, és foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, hogy késleltessék a kirepülésük idejét. Én nem akartam ilyen lenni, de attól még nem könnyebb. Néha éjszaka felébredek, hogy vajon minden rendben van-e, pedig nem tartom magam kifejezetten anya típusnak. – szusszantam hosszan, és máris igyekeztem inkább másra koncentrálni, mielőtt még nagyon elkalandoznék ebbe az irányba, és borongóssá válna a hangulatom. Kitelik tőlem az ilyesmi, pedig a cél az volt, hogy felvidítsam a mellettem ülőt.
- Rendben! Vettem, a szememet meg nyitva tartom! – kacsintottam játékosan, miután feltápászkodtunk, hogy elkezdjük végre a vásárlást is. Sejtettem, hogy már előre kigondolta, hogy mit szeretne. Ennyire azért már ismertem őt, ezért is mertem rákérdezni. – Jó, akkor én már nem kérek többet, lennél olyan kedves, hogy megeszed az utolsót? – javítottam ki magam a békesség kedvéért. Nem volt nekem célom megbántani, mikor éppen nem ez volt a mai találkozó apropója. – Oké! Pedig biztos jó móka lenne! – nevettem el magam, de természetesen csak viccnek szántam. Nem akartam női ruhákba bújtatni.
- Vegyünk ugyanolyat? – elgondolkozva méregettem a Lars által választott darabot. Tetszett egyébként, jól eltalálta az ízlésem, habár a ruháim többsége hasonló stílusú volt, úgyhogy annak nem volt nehéz dolga, aki kicsit is meg szokott nézni. – Nincs valami más alapszínnel, mint a fehér? – néztem el mellette kíváncsian. – Akkor nem lenne teljesen egyforma, de mégis jól állna mind a kettőnknek. – magyaráztam, amit már bizonyára magától is kitalált, de hát szeretek beszélni.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Vas. Aug. 27, 2017 8:37 pm
 



 

- Lars – fogom meg finoman a kezét, ahogy megpaskolja a combom és veszem le róla, de aztán úgy teszek, mintha meg sem történt volna. Egyiket sem szeretem, talán egyedül M&M érte el, hogy a Lizzyre hallgatok, de még az is szokatlan. A drágámról Semus hangja bukkan fel minduntalan, s cseppet sem számomra kedves módon.
- Akkor mondd úgy, ahogy gondoltad és máris jobb mindenkinek – mosolygok rá. – A sértődés nem az én asztalom – a fánk mennyei, a másik felét be is falom, elegánsan, nem szeretek állat módjára habzsolni.
- Mmm, azért már nem tini, de ... – bólintok párat. – az jó, akkor könnyen fogunk ruhát találni neki – mosolyodom el győztesen.
- Igen – bólintok komolyan, s figyelmesen hallgatom végig. – Attól, hogy elengeded a kezét, még nem jelenti azt, hogy nem is foglalkozol vele többet – barátságos mosoly ül ki az arcomra. – Mit értesz anya-típus alatt? – sosem tudtam, kinek mit takar, s mielőtt még bármit mondanék, kíváncsi vagyok rá, mit ért ő alatta.
- Köszönöm – húzom ki még jobban magam.
- Köszönöm a figyelmességed, én is jól laktam – biccentek elégedetten. – Mit szólnál ahhoz, ha egy éhező társunkkal is megtennénk? – teszem a kuka tetejére a dobozt.
- Ha-ha. Kérek narancs színű parókát is hozzá akkor. Vagy szőkét – vigyorodom el.
Komolyan nézek rá, érdeklődéssel, amikor végignéz a ruhán, várom a töprengésének a végét.
- Hozzád ez megy. Neki pedig ezt ajánlom – halványkék, égkék alapú a ruha, minden más ugyanaz. – Kiegészítőkkel is mássá lehet tenni ugyanazt a ruhát – jegyzem meg, keresve egy arany és egy piros színű, vékony övet, és két, teljesen eltérő stílusú kalapot, kiegészítve a ruhákat. – Ezek még jó kalapok, nem úgy, mint némelyik fast-akármilyen üzletben.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Vas. Szept. 03, 2017 9:54 pm
 



 

Nem tagadom, egy kicsit azért rosszul esett ez az elutasító reakció, de nem akadtam fent rajta túl sokáig. Felesleges lett volna, mert annak csak vita lenne a vége, és ma még mindig nem ezért futottam össze vele. Majd rágódom rajta otthon, amikor már egyedül leszek, ettől függetlenül én nem éreztem úgy, hogy sértőn viselkedtem volna. Persze kinek mi megy az agyára, igaz? Lehet, hogy pont rosszra tapintottam rá ezzel a természetes gesztussal. Sosem lehet tudni, mert annyira nagyon jóban azért nem voltunk, hogy egyből minden gondját nekem újságolja el.
- Remélem! Még szeretném azt hinni, hogy bármit kap is tőlem, annak még örül. Persze lehet, ha visszamegy az egyetemre, belöki a szekrény mélyére, de én legalább abban a tudatban lehetek, hogy sikerült neki valami igazán passzolót vásárolnom. – néha bosszantóan naiv tudok lenni, ezzel én is tisztában vagyok. Ez a tudat azonban kellemesebbnek tűnt, ráadásul Molly egyébként nem ilyen, úgyhogy igazán felesleges volt efféléken törni a fejem.
- Tudom én, de mégis úgy érzem, hogy már nincs rám akkora szüksége… - sóhajtottam elgondolkozva, pedig tisztában vagyok vele, hogy ez bizony az élet rendje. – Nincs a véremben a hatalmas gondoskodás, nem jön nekem zsigerből az ilyesmi, mint másoknak. Ennek ellenére próbálkozom, és szerintem egész jó munkát végeztem vele. Persze Kyle is kellett hozzá, de hát… - csak legyintettem végül egyet az exem emlegetésére. Közben sikerült is bejutunk a boltig, ahol kíváncsian vetettem bele magam a nézelődésbe.
- A szőke lehet, hogy jobban passzolna hozzád. A narancsot valahogy nehezebben tudom elképzelni! – küldtem felé én is egy szélesedő vigyort most, hogy némiképp talán enyhült az a feszültség. Vagy az egészet csak képzeltem volna? Már magam sem voltam biztos benne, ezért is nem vesztegettem az időt arra, hogy túl sokat agyaljak rajta. Így is gyakran túlzásba vittem, de ez azt hiszem, hogy női betegség. – Igen, ez tényleg illene hozzá! – bólintottam, amikor meglelte a kék színű ruhát. – Persze, tudom, de talán mégis cikinek érezné, ha véletlenül ugyanakkor vennénk fel. – próbáltam a mai fiatalok agyával gondolkodni. Nem voltam ám olyan régen Mollyval egykorú, csak más idők voltak még azok.
- Úgy gondolod, hogy jól állna nekem a kalap? – közben a fejembe nyomtam az egyiket, úgy illegettem magam a tükör előtt. Még a ruhát is odatartottam, csak hogy teljes legyen az összkép. – Mit gondolsz, próbáljam fel? – fordultam felé. Nyilván fel kellett volna próbálnom, hiszen ezért is kereste ki nekem a kínálatból. Már csak a próbafülkére kellett rálelni, kutatóan körül is néztem az üzletben.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Hétf. Szept. 04, 2017 9:30 pm
 



 

Nem adom további jelét, hogy nem tetszett, amit tett és mondott, nem tehetett róla, s nem is haragszom rá. Éppen ezért pár másodperc után már ismét ugyanolyan vagyok, mint előtte.
- Jaj már! Csak ismered már, hogy milyen – nem fogom letorkollni csak azért, mert már megint a negatív felhangjával jön, lepereg rólam ez. Így gondolja, ilyen beállítottságú, én meg nem változtatom.
- Persze, hogy nincs, az ég szerelmére, felnőtt ember lett! Egyre mindig lesz szüksége – nézek rá mosollyal. – A szeretetedre.
Nem vagyok egy szivárvány típusú ember, a racionalitás a vezérrugóm, egy valamit azonban megtanultam. A szeretet fontos. Beengedni valakit az életünkbe és figyelni, vigyázni, óvni, mindezt a kölcsönösség igénye nélkül, számomra ez a szeretet.
- Hm. Azt hiszem, meg is van a Halloween-i jelmezem paróka ötlete – ökörködni is kell, még ha nem is tudok lazítani, annyira savanyú szőlő nem vagyok. Széles a mosolyom, s tekintetem már keresi is a megfelelő ruhákat.
- Lehet még nézelődni – sem erőltetni, sem eldönteni nem akarom helyette, ezért, ha nemet mondott volna, nemes egyszerűséggel visszacsúsztattam volna a ruhát oda, ahonnan elvettem.
Nyugtázom, hogy eltalálhattam a megfelelőt, ettől függetlenül is keresgélhetünk még, de próbálni is érdemes.
- Elképzelhető – bólintok. Engem nem zavar, rajtam úgyis minden sokkal jobban áll, mint a másikon, így a szerény véleményem és nyugodt önbizalmam kiiktatja ezt a tényezőt bennem.
Nem állok mellé a tükör előtt, ahol állok, én jobban látom, mintha mellé állnék.
- Úgy látom – javítom ki. Azt, hogy tudom, az is természetes, mivel elég jól értek a stílushoz, nem a divathoz, a stílushoz. És ez a kalap, nem, nem fiatalabbá teszi, sokkal inkább önmagává. Mindenki fiatalodni akar, én meg tökre örültem, amikor elhagytam a kamasz esetlen, kezes-lábas testalkatom és végre nem kölyökként kezeltek.
- Te hogy gondolod? – utalok vissza a kalapos dologra. Elvégre neki kell döntenie.
Csodálkozó pillantással nézek rá, és karba fonom a kezem.
- Mi van, ha azt mondom, nem gondolom? – kacsintok rá mosolyogva. Istenem, az ilyen női kérdésektől azért a falat tudom kaparni. Mert biztos, hogy fel akarja próbálni, olyan nincs, hogy egy nő illegne a tükörben a ruhát felpróbálva, mielőtt megvenné.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 37
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Vas. Szept. 10, 2017 8:02 pm
 



 

- Ismerem, de sokszor mégis azt érzem, hogy nem eléggé! Vagy már nagyon sokat változott, mióta búcsút intett a „szülői” háznak. – vontam meg könnyedén a vállaimat. De tényleg szerettem azt hinni, hogy Molly meg én jó viszonyban vagyunk egymással. Sőt, közeli viszonyban, és tényleg tudom, hogy mi kell neki, mi az, ami elnyeri a tetszését, vagy esetleg mire van szüksége.
- Azért nehéz elengedni a kezét, és akkora teret adni neki, amekkorára szüksége van egy ilyen idős lánynak. Nem lehet mindig a szoknyám mellett, de néha visszasírom még azokat az időket, tudod? – mosolyodtam el, mert beugrott egy-két kedves emlékkép, amiket a szívemben őrizgettem az unokahúgomról. – Igen, én is szeretek erre gondolni. – bólintottam végül, annyiban hagyva a témát. Majd lesz valahogy, igaz? És különben is, ez az élet rendje, legalábbis ezt szokták mondani. Nálam is hasonlóan volt, sőt, én valahogy mindig is önállóságra törekedtem, már jóval előbb, mint kellett volna. Sosem állítottam, hogy nem voltam fura, az átlagostól eltérő gyerek.
- Rendben! Majd ne felejts el hozzánk is bekopogtatni! – nevettem fel jókedvűen, mert elképzeltem őt egy parókában. – Már csak hozzá passzoló ruhára lesz szükség, és kész is. – tettem hozzá, de ötletem az még nem volt. Jó sok hónap választott még el minket a beöltözős ünneptől, amit én nem is bántam annyira. A rendőrségen is szoktak csinálni összejövetelt, de annyira nem rajongtam azért, hogy jelmezt húzzak. Pedig sokan jó mókának tartják.
Közben mosolyogva próbálgattam a Lars által ajánlott kalapot. Nem szoktam ilyesfajta dolgokat hordani, de most mégis tettem egy próbát, hátha eltalálta. Nézegettem még magam némi hümmögés közepette, csak utána fordultam vissza felé.
- Azt hiszem, hogy nem is áll ez olyan rosszul. Nem szoktam kalapot hordani, de lehet, hogy kellene! – újra elgondolkozva a tükörképemre sandítottam pár másodpercig. – Bár elég ritkán tudnám viselni, mert a munkahelyre felesleges, annyira sok helyre meg nem járok, de talán nem hagyom itt! – döntöttem el hirtelen a sorsát, és már dobtam is bele a kosaramba, mielőtt meggondolnám esetleg magam. Minél többet agyal az ember, annál inkább el szokott bizonytalanodni, ez már csak így van.
- Valószínűleg akkor is fel fogom venni! – vigyorodtam el. Lehet, hogy sok nő volt bizonytalan, talán én is annak tűntem most, de alapvetően nem ez volt rám a jellemző. Én egy határozott fellépésű hölgyemény vagyok, aki a legtöbb esetben azért nagyon is tisztában van azzal, hogy mit akar. – Akkor most megyek! – jelentettem ki magabiztosan, és el is mentem a próbafülkék irányába. Alig pár perc elég volt ahhoz, hogy már az új szerzeményemben lépjek ki. – Hogy áll rajtam? – kérdeztem, őszinte választ várva tőle. Tudtam, hogy úgyis megmondaná, ha nem jó. – Ha esetleg találsz valami jobbat, ami szerinted jó lenne nekem, nyugodtan szólj! – kértem mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
Szer. Szept. 13, 2017 10:20 pm
 



 

- Hiszen még saját magunkat sem ismerjük! – nevetek fel, nem kinevetve őt, hanem inkább a könnyebb oldaláról nézve a jelenlegi dolgot. Én meg aztán pláne nem ismerem magam, mert minduntalan fejest ugrok olyan szituációba, ami után szívok, veszettül. Elsöpröm a gondolatot és az érzetet, most Bethre akarok figyelni.
- Csak sejtésem lehet róla – mosolygok rá. Nincs gyerekem, nem neveltem sosem. Inkább azt éltem át, mennyire nem azt kaptam, amire vágytam, s mégis megkaptam. Például ott van Wald. Azt akartam, hogy életem része legyen. Mellettem legyen. Lett is, testvérként. Hát így fogok én kérni bármit is a sosem létezett Mikulástól.
- Nagyon hiányozhat. És azért rettentően büszke is lehetsz rá – terelem ismét a pozitív dolgok felé ebben.
Elgondolkodva húzom résnyire a szemem, úgy nézek rá.
- Valami zöld jól passzolna a szőkéhez. A többi meglepetés – húzom ki magam művi kevélységgel, mosollyal a képemen. – Be én! Bekopogok! Csokid nem lesz, kapsz csínyt! – Nyújtom ki a nyelvem hegyét felé.
- Nem is áll rosszul?! – Hüledezek, ahogy ránézek. – Fantasztikusan festesz benne!
Próbálgatni jó dolog, mindig mondom én, de sosem hisznek nekem. – Már miért lenne felesleges? Ha az öltöny nem az, akkor a kalap sem – jelentem ki határozottan.
- Valószínűleg – vágok egy képet, miközben a bal kezem lendítem egyszer, egy hessintést utánozva.
Amíg öltözik, mert remélem, ajánlom neki, hogy úgy próbál, nekem is megmutatja, milyen csodásan fest a ruhában, még nézelődöm a holmik között, s kiválasztok egy tökéletes felsőt a lányának.
- Ebben észveszejtő lesz – ami nagyon távol áll az utcai kirakattól, amit kifejezetten közönségesnek és ízléstelennek tartok.
- Lássuk csak – mérem végig, majd ingatni kezdem a fejem. – Nem jó. Valami még hiányzik – azzal benyúlok a fülkéjébe és előveszem a kalapot, a fejére helyezem.
- Ez, hiányzik. Meg ez – az övet a dereka köré fonom, nagyon óvatosan, gyengéden, s becsatolom.
- Most nézd meg magad – állok arrébb, hogy gyönyörködhessen magában a tükörben.
- Szerintem csodálatosan nézel ki, a döntés még így is a tiéd – ha nem jön vele, nem fogom rábeszélni.
- Ezt találtam még a lányodnak – tartom elé a felsőt. – A többit hanyagolhatjuk az itteni kínálatból.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Fency shoes
 



 

Vissza az elejére Go down
Fency shoes
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: