HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

"Múzeumi" látogatás

Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: "Múzeumi" látogatás
Szomb. Szept. 23, 2017 2:18 pm
 



 

[Öt évvel ezelőtt]

Nagyjából egy héttel a Stella-nál tett, valljuk be, igencsak kényelmetlen - és legalább annyira kellemetlen - látogatásom után, a kémiatanárunk bejelentette, hogy a másnapi utolsó óránk helyett elmegyünk a Természettudományi Múzeumba. Ez alapvetően nem hangzott volna rossz programnak, ha valaha is érdekelt volna a fizika, kémia, vagy bármi ehhez hasonló. Ám, az iskola pechére, engem a táncon és a pasikon kívül nem sok minden érdekel ebben a rühes középiskolában.
Így talán nem meglepő, hogy hazafelé már azon kattogtak az agyamba ágyazott fogaskerekek, hogy mégis miféle kibúvót fogok találni magamnak. Na nem csak arra, hogy a múzeumba ne kelljen elmennem - pénteken!, mégis kinek van kedve a hétköznap utolsó napján turisták között nyomorogva, kiállítási tárgyakat bámulni? -, hanem ezzel az erővel iskolába se.
Otthon nem meglepő módon, csak az üresség fogad, mivel a szüleim éppen apám aktuális üzleti útján múlatják az időt, talán valahol Európában. Igaz, nem nagyon tudom, hogy kinek lehet szüksége egy amerikai jogászra bármelyik európai országban, de ők tudják. Lehet, hogy csak kibúvót kerestek maguknak, hogy meglóghassanak nyaralni. Áldásom rájuk, addig sincsenek útban… Ellentétben a házvezetőnőnkkel, aki, ha nincs jobb dolga, szeret a nyomomban sertepertélni, és nem békén hagyni. Végül arra jutok, hogy a legtöbb, amit tehetek, ha megkérem, hogy főzzön nekem valami vacsorát, addig is bezárkózhatok apám irodájába, amit átkutatok üres orvosi igazolások után. Tudom, hogy annak idején, amikor még szívesen vittek magukkal, betárolt egy tömbnyi aláírt igazolást, hogy az iskola ne szólhasson bele, mit csinálunk. Azóta is loptam belőle hébe-hóba, azonban, ha ezt észrevették, apám eldugta a tömböt. Most az egyik drága könyve mögött találom meg, és csenek el belőle magamnak legalább három lapot, hogy legyen belőle későbbre is. Nem különösebben zavar a lebukás gondolata, mert azon kívül, hogy leordítja a fejemet a szemtelenségemért, nem sok mindent tehet ellenem.
A szobámban kitöltöm az egyik papirost, majd az iskolatáskámba teszem, hogy biztosan ne felejtsem el magammal vinni hétfőn. A teljesítményemtől elégedetten dőlök hátra az ágyamon, és azon elmélkedem, mivel is kezdhetek majd az így keletkezett szabadidőmmel.

Nyilván, az első dolog, amit teszem, az az, hogy jó sokáig alszom. Már talán tizenegy óra is elmúlik, mire végre veszem a fáradtságot, és kikászálódom az ágyamból. Ha jól emlékszem, ma Esperanza is szabadnapos, így nem kell attól rettegnem, hogy megpróbálna kérdőre vonni amiatt, hogy még mindig itthon vagyok. Este arra jutottam, hogy meg kellene néznem az egyik ötcsillagos, belvárosi hotel felújított fürdőjét. Jó kritikákat olvastam róla a neten, és egy kis úszás se lenne ellenemre. Így, miután felöltözöm, az egyik táskámba bepakolom a kedvenc sötétkék bikinimet, lófarokba fogom a hajamat, de persze a vízálló smink sem maradhat el - mert sosem lehet tudni, hogy nem-e botlok ott bele valami helyes pasiba -, majd kiállok a kocsimmal a garázsból, és már otthon sem vagyok.
Nem mondom, a fürdő belépőjének ára igencsak borsos, ám szerencsémre mindkét szülőmtől kicsaltam külön-külön egy szép adag zsebpénzt, így nem visel meg különösebben a dolog. Az öltözőben átöltözöm, majd a drága, fehér köntösbe burkolózva indulok útnak, hogy mit is próbáljak ki elsőként. Választásom az üvegtetővel ellátott, méretes úszómedence, ahol most rajtam kívül alig négy-öt - valószínűleg nyugdíjas - vendég tartózkodik. A köntösömet az egyik nyugágyra teszem, majd mit sem törődve az öregasszonyok megbotránkozott pillantásaival, egy elegáns fejessel a vízbe ugrom, majd róni kezdem a hosszokat. Na, ez hiányzott már nekem. És mennyivel jobb ez, mint egy múzeum!
Vissza az elejére Go down
Moira Wharlos
avatar
Felső tízezer

Kor : 28
Avataron : Megan Fox

TémanyitásTárgy: Re: "Múzeumi" látogatás
Vas. Szept. 24, 2017 7:41 pm
 



 

[ Öt évvel ezelőtt ]

- Semmi gond, Mrs. Palmer, majd bepótoljuk! Kellemes időtöltést! - azzal kinyomom a telefont, s öntök magamnak egy hatalmas bögre kávét. Örülök, hogy végre ennek az idős hölgyeménynek jóra fordul az élete, s bár így eggyel kevesebben leszünk az órán, én egyáltalán nem bánom, hiszen tudom, hogy sokat segítettem neki abban, hogy helyre jöjjön kicsit lelkileg a fia halála után. Hiába vagyok huszonkét éves, ő pedig lassan hatvan, olyan kötetlenül tudtunk beszélgetni órákon át, hogy ezek a teázgatás melletti csevegések rám is jó hatással voltak. Mindig is szerettem az idősebb és értelmesebb társaságot, nem is véletlen, hogy az órákon megfordul a tizenöt éves kislány mellett a hetvenes éveiben járó asszony. Hiába, a lelki egyensúlyra való törekvés sosem érkezhet elég korán, és sosem késő elkezdeni!
Mindegy is, az órát mindenképpen megtartom, hiszen amellett, hogy öt vendégem biztosan lesz, a hotelben még meg is lett hirdetve a délutáni jóga. Így hát a teraszon, a kellemes ősziesbe forduló hűvösben, bevackolva egy vastag, kötött pulóverbe, megiszom a kávém, miközben a tekintetem elmerül a lágyan ringó hullámok között. Délelőtt van, nagyjából tizenegy óra körül mozoghat az idő, a város nagy moraja már itt zúg a fülem mellett. Ideje hát elkezdeni a napot!
Bepakolom a szőnyeget, a ruhámat, s a hangfalat a táskámba, majd már pattanok is be az autómba, s átverekedem magam a délelőtti forgalmon. Kicsit dugó van, s bár a hotel nincs olyan messze tőlem, talán fél tizenkettő után eshetek be a recepcióra. A járást tudom, a dolgozók ismernek, így talán dél előtt tíz perccel már harcra készen sétálok át az uszodán, nagyokat köszönve az ottani időseknek, és egy fiatal lánynak, akinek egyelőre nem látom az arcát. Kellemes és nyugodt kis hely, annak ellenére, hogy a város közepén van. Az uszoda mellett eleve van egy kis belső park, én pedig általában ott szoktam tartani az órákat, ha nem esik az eső. Most úgy néz ki, hogy egy-két kósza felhőn kívül csodás időnk lesz. Az őszi napsütésnél nincs is szebb, főleg ahogy az a parki fák lombkoronáin átszökik.
Odakintre érve összerakom az egyik fa alatt a hangfalat egy kis asztalon, amit összekötök a telefonommal. Van még nagyjából fél óra a kezdésig, így mellőzve a sietséget, lassan battyogok vissza a szőnyegért, illetve gyorsan átöltözök. A telefonomat kint hagyom, s ez bár felelőtlen dolog, de bízom abban, hogy akinek van annyi pénze, hogy idejárjon, az nem lopja el, no meg a kamerák is figyelnek. Így egy öt perc elteltével újra elballagok a medence mellett, ahol az iménti lány még mindig szorgosan úszik. Épp, mikor mellém ér, én lehajolok, merítek egy kis vizet a tenyerembe, hogy lehűtsem az arcom, s ekkor történik a baj. Mikor akarok felállni, a papucsom megcsúszik a peremen, én pedig úgy ahogy vagyok, belezúgok szerencsétlenül a medencébe, éppen arra a lányra, aki pont akkor úszik el alattam. Én ugyan gyorsan megkapaszkodok a szélén, de a szőnyegem, isten tudja miből készült, hamar a víz aljára süllyed, s nem is mozdul onnan.
- Ó, te jó ég, ne haragudj! Nem ütöttelek meg? - az arcom úgy vöröslik a kellemetlen helyzettől, mint a pipacs, s csak reménykedni tudok benne, hogy nem fogja leordítani a fejem. A többi úszkáló pár pillanatig figyel csak, aztán hamar újra a felszín alá buknak. Remek, én meg öltözhetek újra át...
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: "Múzeumi" látogatás
Kedd Szept. 26, 2017 11:27 am
 



 

Az úszásnak megvan az a páratlan előnye a számomra, hogy közben senkire és semmire nem kell odafigyelnem. Szerencsémre, az idős szállodai vendégek jobbnak látják, ha a szélnél evickélve töltik el szabad idejüket, meghagyva maguknak a lehetőséget, hogy bármikor elérhető közelségben legyen egy úszómester, vagy felügyelő - fene sem tudják, hogy hívják az ilyet egy ennyire előkelő helyen -, ha éppen fuldokolni támadna kedvük.
Na, nem mintha passzióból csinálnák az ilyesmit, de nekik nagyobb valószínűséggek görcsöl be hirtelen a lábuk, mint nekem, ugyebár… Éppen ezért élek a lehetőséggel, és szinte kisajátítom a hatalmas vízterület középső régióját, ahol kedvemre róhatom a hosszokat, hol ilyen, hol olyan úszásnemben. Nem vagyok ugyan profi úszó, de azért teljesen amatőr sem, ráadásul itt kétlem, hogy itt bárki is figyelné, hogy milyen időket úszom. Éppen ezért kerüli el a figyelmemet az időközben érkező nő, aki hangfalat cipel az uszodából nyíló belső kertbe, amit eddig nem is nagyon vettem észre.
Ez azonban hamar megváltozik, amikor épp elérem a medence egyik szélét, és megérinteném a kő borítást, meg persze kidugom a fejem, hogy levegőt vegyek, látom, hogy néhány centivel arrébb épp a víz fölé hajol, gondolom, önmagát szeretné lehűteni - bár amilyen lengén, de sportosan van öltözve, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy erre tényleg szüksége lenne -, azonban ekkor történik egy icike-picike probléma.
A gumis papucs megcsúszik a medence szélén tanyázó vízen, a következő pillanatban pedig a sötéthajú nő egyszer csak a medencében köt ki, de nem csak azon, hanem épp rajtam is. Csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy nem sokkal korábban vettem levegőt, ezért, noha megijedek, azért igazából csak elmerülök a másik ember súlya alatt… Ám, mivel a medence meglehetősen mély, szerencsémre ki tudok evickélni alóla - még, ha nem is megy ez olyan gyorsan -, majd a felszínre úszni. Nem meglepő módon, egy kissé riadt, kék szempár néz vissza rám, ami alighanem a magnós nőhöz tartozik.
- Nem volt vészes - rázom meg a fejem, bár mi tagadás, azért a fejtetőm fáj egy picikét, hiszen nagyrészt pont arra esett, de a víz sokat tompított az esésén, így kétlem, hogy komoly bajom lett volna tőle.
Egy pillanatra lenézek, és ekkor veszem észre a medence alján tanyázó szőnyeget.
- Várj egy picit, mindjárt felhozom - mondom neki, majd egy újabb mély levegővétel után alámerülök, hogy felkaparjam az aljról.
Mivel a matracot borító szövet megszívta magát, nem olyan egyszerű a dolog, de azért sikerül. Amikor a felszínre érek, kiemelem, és megpróbálom kirakni a medence szélére.
- Tessék. Bár, nem hiszem, hogy most túl sok hasznát fogod venni… - nézem a megszottyosodott valamit, ami jobb napjain talán egy jógamatrac lehet.
Vagy inkább már csak lehetett. Gondolom, a hotelnek azért van ilyenből még tartaléka, nem?
- Te jól vagy? - jut eszembe a kérdés, hiszen ő esett el, és nem kizárt, hogy megütötte magát valahol.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: "Múzeumi" látogatás
 



 

Vissza az elejére Go down
"Múzeumi" látogatás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: