HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Zach szobája (Jackie háza)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Zach szobája (Jackie háza)
Szomb. Nov. 11, 2017 10:31 am
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Szomb. Nov. 11, 2017 1:22 pm
 



 

7:32 reggel és szabadnap. Máskor nem okoz gondot tovább aludni és kényelmesen átfordulni a másik oldalamra, alaposan a fejemre húzva a takarót közben, odafészkelődve a mellettem fekvőhöz, de ma valahogy nem megy. Hogy az izgatottság vagy csak szimplán valami ki tudja honnan és miért, de mindenképpen hirtelen jött insomnia áll a háttérben, tudja a franc. Az viszont egészen biztos, hogy kísérletet sem teszek a visszaalvás felesleges kergetésére, helyette inkább óvatoskodva settenkedek ki előbb takaró alól majd a hálóból is.
A fürdőszoba meglátogatása után az első utam a konyhába visz egy nagy bögre kávé miatt és ha már ott vagyok, bedobok a sütőbe pár sajtos-vajas kiflit – éljenek a hűtött és félkész dolgok –, így amíg a friss koffeinadag elkészül és kitöltésre kerül, addig nagyjából a sós péksüti is majdnem teljesen átsül. A bögre a konyhapulton landol, elő kell kerítsem a fülhallgatómat, amit a jó ég tudja hová sikerült a legutóbbi alkalommal elhánynipakolni. Tízperc kutakodás és a nappali feltúrása után végre meglesz – a kanapén az egyik párna alatt, hogy a búbánatba került oda? – és a friss pékáru illata alapján a reggeli is kész. A sütőt kikapcsolom, kiveszem a benne készülteket, egyet felmarok, a fogaim közé harapom, a bögre az egyik kezem, a telefonom a fülhallgatóval együtt pedig a másikat foglalja el. A szerzett zsákmánnyal pedig az átalakuló vendégszoba felé veszem az irányt. Motoszkáló hangokat a hálóból még egyelőre nem érzékelek, így azt feltételezem még alszik(?) a paplan alatt megbúvó és nem is akarom felébreszteni csak azért, mert ma besózott hátsóval sikerült kelnem.
A kávét az ablakpárkányra teszem le, a fülhallgatót meg a hallójárataimba akasztom és zenét indítok el, ahhoz elég hangosan, hogy totálisan ne halljak meg semmit sem a külvilágból. A kifli majszolása közben leszedem a festékes vödör tetejét, immáron a zene ritmusára önfeledten mozogva és lejtve is, azután az egyik hengert fogom meg, belemártom a pasztellkékségbe, lehúzom az arra alkalmas műanyag tálcán, hogy csak a szükséges mennyiség kerüljön a felvivő eszközre és a korábban világos falak egyikét festeni kezdem. Úgy, ahogy vagyok, pizsamanadrágban, topban, reggeli közben, zenére táncolva..


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Szomb. Nov. 11, 2017 9:25 pm
 



 

A hátamról az oldalamra fordulva nyújtózok el az ágy bal felére az ágynemű felett, hogy öntudattalan húzzam magamhoz közelebb.. Az üres helyénél fogva csak az illatlenyomatos takarófelét. Szó szerint a pofámra esek, ahogy a lomha lendület egyenest a matracra vet és az arcom beleépül a párna szövetébe. Elnyűtten morgom az anyagba a hiányának tudatosulását, de az ébrenlét mezsgére nem lépek át, éppen hogy, egy lapos szusszanást követően egy darabig még az ágyban maradás mellett döntök, elfoglalva egy jelentős részt a territóriumából.
A tényleges ébredésem az óra szerint nyolc óra tizenhét perckor történik meg és egy nagy nyújtózást követően kifordulok az ágy szélére kidörgölni a megmaradt álmot a szemeimből. Következőleg a fürdőszobában fogom megismételni a műveletet hideg víz segítségével, a tükörbe tekintve, pedig megállapításra kerül a holnapi nap folyamán ideje lesz megigazítani a borostámat. A vállamra hajolva nyomok el egy utolsó ásítást, már kilépve a folyosóra, ahonnan egyből a földszint felé veszem az irányt a levegőből kiszimatolt pékáru okán, aminek az ötletét egyből helyesléssel jelzi a gyomrom. Az odalent talált kávé hőmérsékletéből nem nehéz megtippelnem, hogy régebben készült, akkor is, ha nem sokkal. Egyelőre nem foglalkozom a koffeinnel, a tálcáról elveszek egy kiflit és a hollétét jelző zajokra, neszezésekre igyekszek összpontosítani, hátha magamtól is megtalálom, ne kelljen a hangomat felemelve érdeklődni merre ette magát ébrenlétében. Se messzire nem kell mennem, se sokáig nem kell kutatgatnom a nyomait akadt egy mostanra eltüntetett, méretes morzsa a padlón, ami egyébként megelőlegezte az irányát, a második harapásnál már a szoba küszöbénél állok, épp egy normál hangerejű köszönést eszközölök és az ajtófélfán koppantok egyet az öklömmel.. Azaz koppantanék, a táncos lejtésű, festési mozdulatokat meglátva az utolsó pillanatban meggondolom magam, csak finoman neki fektetem a kézfejem a fának. Lenyelem a falatot, mert a műsor folytatódik tovább és nem érzek rá késztetést, hogy azonnal megszakítsam. A köszönést sem hallotta meg a fülében dübörgő zene miatt és szemmel láthatóan nagyon belemerült a mázolásba. Egy-két percig elácsorgok, szórakozok a látványon és nem egyszer követem nyomon a csípőjének mozgását., amíg az utolsó falathoz nem jutok és közelebb lépek hozzá, ezen a ponton ügyelve rá,  hogy vakfoltjából közelítsem meg, ne vegyen észre.
Ha sikerül a közelébe érnem a lassú tempómban, figyelemfelkeltés végett, gyengébben belecsípek a jobb oldalába és direkt úgy helyezkedem az utána lévő, továbbra sem elsietett lépésemnél, hogy ne lendületből vágja nekem a festékes hengert. Mondjuk annak az esélye megmarad, hogy ha amennyiben nem arra fordulna a könyökét nemes egyszerűséggel beépíthetné a gyomromba.. A szabad balomat már ennek kivédésére tartom épp, míg a jobbot csak megpihentetem a csípőjén és finoman úgy terelem, inkább a festéket felvivő eszközt lendítse, ha meglepődik.



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Vas. Nov. 12, 2017 11:54 am
 



 

Egyelőre csak kényelmes magasságban viszem fel a kékséget a világos szín fölé, ami úgy nagyjából a térd szintjétől addig ér, ameddig fel tudok nyújtózkodni. Alatta és felette ráér még, utóbb úgysem látszanak meg a nyomai, hogy milyen sorrendben került fel a festék a falakra. A zene miatt nem hallom meg mikor kelt fel a paplan alatt hagyott és különben is remekül lefoglalom magam, teljesen belefeledkezve a műveletet kiegészítő táncmozdulatokba, ami leginkább csak a fülembe tomboló, ritmusra történő mozgásban és lejtésben merül ki. Szabadon, érzésből, ami éppen jól esik alapon és gyakori csípőriszával megtűzdelve, amit csak az ide-oda reppenő barna tincsek rázása múlhatna felül, merthogy a hajamat elfeledtem copfba csomózni. Pár napja vágattam belőle, így most alig ér a vállamig és bár a fülem mögé simítottam jó néhány alkalommal az arcba szemtelenkedő szálakat, valójában két másodperc után kiszabadultak onnan, így egy idő után inkább felhagytam a sziszifuszi próbálkozásokkal.
Az első elindított szám óta már ki tudja éppen hányadik szól majdnem max hangerőn a fülhallgatón át, amikor az oldalamnál érzem a finom csípést, ami az intenzitás lágyságától függetlenül is a frászt hozza rám, korábban ugyanis semennyire sem érzékeltem azt, hogy időközben nem csak felébredt az addig szundikáló, hanem fel is kelt, mi több, meg is talált. A felsikkanásba forduló kurvaélet talán nem is érthető, de ez az első, ami úgy tudattalanul kiszalad a számon, a mellé társult összerándulás kíséretében, amit azonnal a fordulás követ, természetesen a kezemben lévő hengerrel együtt. A lendülettől pedig a még megfelelően le nem húzott és az imént festékbe mártott kékségből leszakadó cseppek is kísérik. Nem túl sok, de néhány egészen biztosan önálló, repülő életre kel és csak az ég tudja, hol is fog becsapódni, bár némi ötletem azért van ezzel kapcsolatban. Még idejében sikerül leállítanom az önkéntelen mozdulatot és a becsapódás előtt visszafogni, meg persze az is segít, hogy Ő maga is valamilyen módon segíti a lendítést, mint a fogaskerekek munkáját a megfelelő olajozás. A másik kezemmel szinte azonos időben tépem ki a fülemből a mini hangszóróként is definiálható eszközt. Meglepett, nem is kicsit, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennek ki leszek téve a reggel vagy a nap akármelyik részének folyamán. Bakker.
- Úristenbaszki, de megijesztettél.. – a szívemhez kapok azzal a kezemmel, amikben még ott lógnak az erőszakosan eltávolított fülhallgatók, így is hallani, hogy baromi hangosra toltam fel a hangerőt és semmit sem sikerült meghallani vagy érzékelni a jelenlétéből, közben pedig sikerül tökéletesen a karjába simulni. A henger még a másik kezemben virít a maga kékségében a festéktől. A közölt mondattól számítva talán még három-négy másodpercig tart a megnyugvás ideje, amikor is a csuklómat finoman, de azért törődést éreztetően a vállának ütöm, a festéshez használt eszközzel a markomban. Nem áll szándékomban összekenni, ezért is inkább a kézfejem alatti résszel érintem. - ..dög vagy! – csóválom meg a fejem, immáron egy kezdődő mosoly kíséretében és leeresztem a hengert tartó karom, a mázoló kiegészítőt pedig ki is ejtem belőle az előzetesen  a festés miatt a padlóra terített takarófóliára. A nevetés könnyedén tör ki belőlem miközben átkarolom a nyakát. A zsebembe rejtett telefont kiveszem és az asztalra pakolom, majd a másik karom is odafonódik a válla fölé.
- ..javíthatatlan.. – valamivel halkabban toldom hozzá az előzőekhez és felnyújtózkodom egy reggeli üdvözlő csókért, majd hirtelen ötlettől vezérelve a meglepetés erejével rugaszkodok el a padlótól, hogy a lábaimmal a csípőjét fogjam közre. Nem tartok attól, hogy nem tart meg, de ha mégsem így lenne esetleg, akkor max borulunk egyet, mindkettőnkkel történt már rosszabb is..
Újra csókolom, előbb az alsó ajkát kóstolva, majd a felső is megízlelve, hosszabban elnyújtva és belefeledkezve nem mintha megérdemelné az iméntiek után.
- Jó reggelt.. – suttogom alig lehelve az ízlelt húsra és választ sem várva, a magam kedvéért ízlelem újra, hosszasan lepecsételve a csókját.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Vas. Nov. 12, 2017 4:49 pm
 



 

Ha olyan ember lennék, aki egy hangyányit is foglalkozik a közösségi média oldalakkal valószínűleg ez lenne az a pillanat, ahol előkeríteném a telefonomat a tökéletes zsarolási alapul szolgáló jelenet megörökítésére.. Csakhogy teljesen hidegen hagynak az ilyen dolgok, a készülék egyébként sem tudom a hálóban vagy még estéről a nappaliban hagytam, a showműsor, pedig szórakoztatóbb annál, hogy egy másodpercre is itt hagyjam vagy előbb hozzam a tudtára az ittlétemet, minthogy kiélvezném a látványt. Az agyam egy darabig kattog rajta vajon honnan van benne ennyi energia s tenni akarás ilyen korai időszakban a szabadnapján, míg végül egy vállvonással zárom le a gondolatmenet felgöngyölítését és megindulok felé. A küszöbnél állva más szerepelt az eredeti terveim között, ami az üdvözlésének módját illeti, de igazán nem tehetek róla, hogy pár lépés múlva ő maga vívta ki a változtatást az újabb oldalra kilendülő mozgásával. Az oldalba csípésének ötletétől, ha nagyon akartam elállhattam volna, számításba véve az esetleges baleset okozását a kezében lévő eszközök miatt is többek között, de nem körvonalazódik a koponyám négy fala között ez az opció, ergo: soha nem is létezett, nem foglalt helyet a listán miként közelítsem meg.
Az észrevétlenségemre nem fektetek nagy hangsúlyt annak kivételével ne kerüljek a látóterébe, amíg a falfestésre koncentrál. Ráérős tempóban viszem véghez az elképzelésemet és fogalma sincs róla, hogy milyen nehezen tartom meg magamnak a kikívánkozó nevetés egy részét, amikor felvisong a váratlan csípés következtében. Az elejét nagyon is jól értettem a száján átbukó szitoknak, a folytatást nem nehéz kitalálnom. A fordulási irányát kihasználva teszek fél lépést hátra, de túl hirtelen rántja a karját és a hengeren kövéredő festékcseppek nem egyenes csíkon mozogva érnek célpontot, egy-kettő oldalra is megszökik a gyűjtő felületéről.. Az egyik szememet automatikusan lecsukom, amikor az egyik ilyen szökedék az arcomon köt ki. Éreztem a valóban kis méretű pötty becsapódását, ami újabb rázkódást eredményezett a vállvonalom, ahhoz viszont kevés, hogy foglalkozzak vele és a kézfejemmel letöröljem, vagyis még jobban elkenjem magamon. Apróság, pont leszarom. A figyelmemet sokkal inkább orientálom az eddigre derekának két oldalánál fogva tartott nőre, a teljes sikertelenséget szimbolizálva, ahogy megpróbálom pontosabban meg se próbálom levakarni az önelégültséget hirdető vigyort a képemről. Nyíltan élvezem a rágyakorolt hatást.
- Nem fogok hazudni, hogy sajnálom, nagyon is megérte.. – a kezeimet komótosan fűzöm össze a háta mögött, finom húzással hívom magamhoz. Persze, persze, segítek neki lenyugodni, ez az elsődleges célom vele.. A tekintetemet végigfuttatom rajta, került-e rá festék az iménti bravúros mozdulatsorának hozományaként és közben szerényebb méretűre zsugorodik az arcomat szelű ív, a gyengéd ütögetéskor, pedig mindenttudó hatásúvá érlelődik. Ne már, tényleg…?
- Sokkoltál a szembesítéssel. – apró bólintásokkal kísérem a mondatot, aminek a szó szerinti jelentésétől minden kétséget kizáróan távol áll az miként értelmezem, miként címzem a részére. A rövid időre szóló megkomolyodásom mértéke kicsi, megjátszott és a legkevésbé sem objektív, mint a hangom volt.. A topja alá, gerincvonala mentén felfelé kúszó tenyerem biztosíthatja róla, majd a későbbi, elégedett mosoly féloldalra húzódása az övének láttán. A vonásaim, pedig visszatükrözik milyen mélyre szaladt a soron következő megjegyzése, ahogy a meglepetés erejét kihasználva arcon csapott vele.. Nagyon. A helyezkedéseihez automatikusan idomulok, a tornászkodó nyakív nyomán előre dőlök, a szempáromat leeresztem a szájának vizslatásához, mielőtt az enyémmel találkozna és puhán a bőrére fújnám a feleslegesen tartalékolt levegőmet. Az ugrására egyáltalán nem számítok.. A váratlan időzítés revansát a csókba óhatatlanul beleforgatott, első ízben megakasztott nevetés, másod ízben szélessé vágyakozó mosolygással fogadom, miközben a jobbomat a hátánál, a bal alkaromat a feneke alatt átvezetve támasztom meg a nyakamba mászót. Én vagyok a javíthatatlan, huh? Bagoly mondja verébnek.
Az üdvözlést nagy-nagy kedvvel veszem és kifejezetten utána hajolok, hogy nyomatékosan hozzam a tudtára az elcsaklizott oxigénnel, ajkával, nyelvével együttesen. A rövid eltávolodásakor, a jó reggelt-ezésnél fordulok át kissé mohóbbá és hajszálon múlik ne kapjak utána türelmetlenül, végül az állammal bököm meg finoman az övét, míg befejezésre nem kerül a hivatalos köszöntés, hogy ott folytassuk ahol abba hagytuk. Az ízét sokkal jobban szeretem még kávé előtt..
Ha rövidesen nem hagyunk szünetet egymásnak, akkor kisebb lépések megtételével haladok az asztalhoz, ügyelve rá ne épüljünk bele a lapjába és a hátsóját tartó kezemmel kis helyet biztosítok neki, letenni. Én annyira nem siettetem legalábbis az elszakadást, kijár ennyi, ha már nem egy-két, léha, tagokat életre bizsergető nyújtózkodás közben kezdtük a reggelt. Ha ő nem állít le, valamivel később, egy utolsó, hosszan szívott csókkal fogom megtenni, finoman feljebb igazítva az idő közben önkénytelenül lejjebb csúszott pizsamájának derékrészét.
- Jó reggelt neked is. – megismételve az övét, halkan lehelem a még meleg ajkára és egy rövid ízlelés erejéig még visszadőlök rá. Utána kijjebb egyenesedek valamelyest, de ugyanúgy kényelembe helyezem magam a szimpatikus domborulatain, simítok egyet a felületükön a rajtuk történő megállapodásnál.
- Van valami külön oka annak, amiről nem tudok, hogy már ilyen hamar fent vagy; gyakorolni akartál…? – nyomom meg felemásan egyik, majd másik oldalról a csípőjét, célozgatva arra nagyon is jól láttam a risza pillanatait. - Vagy ha nem akartad éhen haljak, miután felkelek, igazán nem kellett volna.. – poénkodom el a végét fél gőzzel és valóban kíváncsi vagyok az okra. Abban az esetben is, ha nincs különösebb most úgyis tudom, hogy nem gyűrtem magam alá alvás közben, a belőle kiszorított levegőre nem foghatja..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Vas. Nov. 12, 2017 7:13 pm
 



 

Az önelégült vigyort látva a képén, amihez rögtön hozzá is passzítja mennyire nem sajnálja, hogy instant szívroham közeli állapotba hozott; egy hangtalan ahra formálódnak az ajkaim, a kiengedett levegő helyett azonban inkább beszívom azt, hogy megbotránkozással álljak elébe a hallottaknak. Persze nagyjából rögtön sikerül is lebuktatnom magam, mert bár a vállát éri a bosszúcsapás, azért elnevetem magam, egyáltalán nem visszafogva az ingert. Festék pettyek valószínűleg díszelegnek rajtam itt-ott, akár az iménti mozdulatsornak köszönhetően is, de a korábbi, addig zavartalan mázolásnak is hála, ezt a tevékenységet nem nagyon lehet teljesen sterilen elvégezni.
- Borzasztó vagy, remélem tudod.. – rázom meg az üstököm enyhén, de már egyértelműen a felfelé törleszkedés közben, ahogy átkarolom a nyakát, előtte azért szabaddá téve mindkét kezemet. A tenyere alá simulok, amikor a gerincem mentén halad felfelé az érintése, a bőrömön szétszalasztott forró levegő pedig jól eső borzongással tölt el és innen már könnyedén születik meg a gondolat a felugráshoz és a csípője köré fonódáshoz. A váratlan nevetés és mosoly kettőse hasonlót csal az én ajkaimra is, de közben eszembe sem jut elszakadni az övéitől, ahhoz túlságosan is vágyom utána, kellemesebb és kényelmesebb is ott csüngve kivárni, amíg visszatér a csókba fojtott birtokháború lemeccseléséhez. Annak a végét vagy inkább a lélegzetvételhez juttató szünetét csak a reggeli köszöntés idejére lopom kettőnk közé, hogy azután még egyszer megízlelhessem a nyelvét és az ajkait, ugyanolyan mohósággal, amilyennel ő is megajándékoz és érzésem szerint már korábban is tette volna, megakasztva ezzel a két rövidke szó kimondását (ami végül elmaradt).
A továbbiakban nem akarok szünetet eszközölni magunknak és először fel sem tűnik, hogy helyet változtatva ballag az asztal felé. A felismerés akkor szökik a tudatom mélyére és onnan a felszínre is, amikor megérzem, hogy letenni igyekszik. Lazítok a combjaim szorításán, már nem kell megtartanom a súlyomat vagy segítenem ebben őt és hamarosan a bútordarab hideg felületére ülök fel. A sietség számomra sem égető, az elnyújtott, hosszan kiélvezett oxigén ide-oda lopás és adogatás annál inkább a kedvemre van és amint megérzem az elhúzódást, késleltetve adok neki lehetőséget arra, hogy a reggeli üdvözlés nagyjából felééig eljusson, mielőtt a pólója anyaga után nyúlok és nemes egyszerűséggel arra markolva húzzam vissza az előbb magára hagyott ajkaimhoz. Belesomolygok a csókba, bal kezemmel pedig a tarkójára simítok, a jobb marad a sötét textilbe marva, hogy még egyszer megszívhassam az alsó ajkát, aztán eleresztem a kiegyenesedéshez. A lábaimat az övéi köré fonom, immáron a kényelmesebb ülő pozícióban, a kezeim pedig a felsőre szegélye alá merészkednek, hogy ujjbegyeimmel érintsem az izmokra feszülő bőrt. Játékosan és kedvtelve haladok végig rajta, finom simításokkal , amíg a kérdést megkapom.
- Éhes vagy? – fogom meg a végéről az elhangzottakat és a viccelődést érzékelve, rögtön át is csúsztatom a válaszként szánt visszakérdezést valami egészen másba. Kétséget sem hagyok afelől, hogy ezt nem feltétlenül a gyomrára célozva értem és, hogy nyomatékosítsam is a dolgot, a hasfalánál kötnek ki az ujjaim, lassan lefelé szánkázó mozdulattal. Úgy egyébként pedig hihetetlen, hogy még mindig milyen hatással van rám Ő és amit az érintésem alatt érzek. A finoman kirajzolódó izmokon túl a nagyjából köldökig felszaladó szőrcsíkot is ugyanannyira szexinek és beindítónak találom.
- Gondoltam este megleplek egy nem-számított öltánccal, de így, hogy kilestél már nem lenne az igazi.. – csalódást mímelő sóhajtással adom elő a pimaszkodó füllentést, amit éppen most találok ki, csakis abból fakadóan, hogy kérdést kaptam rá, na meg persze a ráutaló csípő böködés is nagyban hozzátett a hirtelen jött ferdítéshez. Az ujjaim továbbra is illetlennek kikiáltható helyeken tesznek gyengéd felfedező barangolásokat, mielőtt azonban elérnék addig a pontig, ahol szó szerint direktbe váltana az eddig is igencsak egyértelmű és semmivel össze nem téveszthető utalások hada, elveszem a kezem és a póló anyagán keresztül a csípőjére illesztem a tenyereimet. Nevetve-mosolyogva pillogok fel rá, mielőtt még komolyan is megválaszolnám az érdeklődést. A jó kedv nem tűnik el a vonásaimról, de a hanglejtésemből azért kihallható, hogy a folytatásnak nem sok köze van a bolondozáshoz.
- Nincs. Felébredtem és nem tudtam visszaaludni. ..oké, lehet közrejátszik az, hogy izgulok a környezettanulmány miatt, akkor is, ha bőven időben vagyunk még addig. – több, mint egy hét van még addig, a festés, a bútorok és a többi apróság is bőven el fog készülni és a helyére kerülni, az eszemmel én is tudom. Ami meg a többit illeti, le se tudom tagadni, hogy emiatt nem megy a lustálkodás.
- Hogy aludtál egyébként? – a kérdésre a választ még elcsípem mielőtt az ajtócsengő pofátlanul rondítana bele a reggeli idillbe. - Ez a futár lesz.. – számítottam rá, hogy ma érkezik a többféle megrendelt cucc közül néhány, csak épp arra nem, hogy ennyire a reggeli órákban ér ide. Már, ha tényleg az áll az ajtóban és nem mondjuk az egyik koránkelő szomszédot ette át a fene valamiért. A pakliban az is benne van. Akárhogyan is, úgy helyezkedek, hogy egyértelmű legyen, le kívánok szállni az asztalról és, ha enged, akkor a földszint felé veszem az irányt. A korábban felhozott kávém még érintetlenül hever az ablakpárkányon, igazság szerint elfeledkeztem róla korábban, azóta pedig már teljesen kihűlt.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Vas. Nov. 12, 2017 11:52 pm
 



 

..és még én vagyok borzasztó? Nem tudom ki volt az, aki egyből elárulta magát a félbe szakadó színészi játékával. Áh.
- Túl sok eddig nem ismert információval látsz el. – a szavaim tökéletes ellentéteként kezdek kisebb bólogatásokba; sokkal jobban tudom nála, hogy mennyire az vagyok.. Jelenleg mégse érdekel, a legkevésbé sem, egyik értelmezésében sem a ténygondolat, csakis kizárólag az a pont, aminek puha felületére beszéd közben rég ráakaszkodtak a szembogaraim, már akkor, amikor hanggal ölelte körül a megosztanivalóját és amit igazán használhatna beszéd helyett másra is. Rám van írva a véleményem, a tekintetem iránya sokat elmond helyettem, ahogyan a pőre bőrébe simító tenyerem, a nyelés következményeként mozduló gigám és a plusz levegővétel, annak ellenére, hogy már telve van a matériával a tüdőm s csak annyit érek el vele; hosszabban oszlathatom el a bőrén, marad akkora mennyiségem a hirtelen támadó ötletekor, hogy kedélyesen fújtassak értékelésképpen. A kunkorodó vigyorgás visszafogását nagy igyekezettel kezelem, most, hogy végre ízlelésközelből is az enyém a kiszemelt ajka. Az üstökömet mindinkább az övének döntöm, feszítem és a lapockánál zongorázok tovább az ujjaimmal, noszogatón bele-belemarva, mintha jelen helyzetünkben lenne még mit kipréselni közülünk. Nehéz nem mindvégig arra gondolni, hogy milyen ügyes mozdulattal tárta szét, tartja meg a lazán nyúló lábakat és mit mozgat meg bennem a magam körül érzett szorításukkal. Nehéz nem arra gondolni mivel indíthattuk volna napot a testmeleg ágyneműk között és ahogy az asztalra helyezem meg kell szívjam az enyéim közt morzsolt ajkát, el kell orozzam a légvételi szabadságát, sokkal jobban oda kell préseljem a csípőmhöz az ölét, mert már-már fájdalmas formában lép fel a hiány tudatosulása.. Túl fájdalmasan ahhoz ellennyomás híján, szűkölés nélkül ne morogjak oda neki a rendes reggeli elmaradásáért.
Kívánom. Nagyon is be vagyok gerjedve rá és ugyan nem zavar a tudat, a festés után nem vendégszobaként fog funkcionálni a helyiség, de nem rohanunk sehová, többszörösen is behajthatom rajta az érezhetően mindkettőnk részéről benyújtott igényeket, mert ő is csatlakozik a sérelmezettekhez.. A markában csomóvá gyűrt pólóm anyagának húzásakor könnyen szélnek ereszti a kedvem a megkezdett mondat félbehagyására és alkalmazkodok a mosolyához, viszonzom, még jobban fölé hajolok kárpótlást masszírozva belé. Utólagosan és előzetesen egyszerre, amiért hűlni, csillapodni hagyom. A látványától nem szakadok el azonnal, bő másodperccel később veszem fel a szemkontaktust és vezetem mélyebben a felsője anyaga alá a tenyereim, akárcsak ő is teszi; provokálással a tettében. Oh, come on.. Vészesen kevés beszédre költhető affinitással akaszkodok a mogyoróbarna szempárjába, pontosan tudja mi a válaszom és nem is fáradok vele, elismerésként húzom félre az állkapcsom, nedvesítem be a nemrég még gondozásban lévő számat és döntök kicsit félre a fejemet. A top anyagával eddig nem babráltam, de ezen a ponton előre vezetem a kezeim és elkezdem feljebb húzni elől, leplezetlen szándékkal az iránt, hogy első ízben a hasfalára dőljek rá, őt megdöntve a kényelmesebb hozzáférés okán. Ráérősen teszem egyelőre, olyannyira, hogy ne akadályozzam a szavak megformálásában, de az öltánc megemlítésénél mélyen nyalom, majd csókolom rá az egyetértésem a szegycsont felé útra..
- A-a.. Gyakorolhatsz a következő alkalomra, hm? – csak egy gyors szemre vételezés erejéig pislogok fel rá és tolom még feljebb az útban lévő anyagot, hogy szabaddá tegyem a bal keblét amennyiben nem ágáll ellene.. Adok-kapok játékot játszunk, nem? Nem maradok adósa a nagyon is jó munkát végző érintések után. Felnyúlok, hogy finomabban, törődőn dörgöljem meg a hüvelykujjammal a megragadott halom felületét és az alig, de érzékelhetően másabb hangvételű beszéd folytatásánál nem sokkal, de feljebb emelkedem. Így is, úgy is meg kellett volna tennem, ha nem is feltétlen a jelenlegi mértékkel és egészen szelídebbé válik mind a tartásom, mind a rajta pihenő tekintetem az oké-ja után felsorakozó kifejtésnél. A balomat átvezetem az oldalára, hogy ott melengessem. Nem rohanunk sehová. ..ezzel se.
- Ha elzárjuk a létrát és a szerszámokat nem hiszem sokat fognak kötözködni. – elevenítem fel a robajjal és javítással járó jelenetet, amikor a két kölyök tapasztalatot akart szerezni. A derekára simítok közben és vissza. Édes volt a vallomás az izgatottságáról, amivel az ő szintjén azért nem tudok azonosulni, de ez nem jelenti azt ne akarnám én is a pozitív értékelést. Az övébe azért vegyül szerintem egy késhegynyi aggodalom, vélhetően, szerintem. - Viszont, ha az azt megelőző vagy aznap annyira nem fogsz bírni magaddal, hogy már hajnalban fent lennél, előre szólok; belecsavarlak este a paplanba. – ..hogy ne szökjön ki olyan korán, talán egy kicsit higgadjon is. Ha már most ilyen sózott seggű.. A poénosabb megfogalmazást és a lényeget nem gondolom olyannak, amit észben kellene tartania bármelyikőnknek is, sokkal inkább célom a nyugtatás, ha van miért. Connor miatt már eleve voltak biztonsági intézkedések, a szobán kívül nem sok tenni való akad.
- Jól, a szokásos mélyen. Nem nyomtalak meg, ugye? – alapjáraton emlékszem rá, de a gyógyszerek utóhatásaként kevesebbszer nevezhető felületesnek az alvásom, hiába álltam le róluk már több, mint egy hete. A kérdésem végét elnyeli a csengőszó, mire kelletlenül tör fel a nemtetszés a torkomból és hajolok el, helyére igazítva a felsője szegélyét.
- Persze, hogy akkor jönnek korán, amikor ráérnének.. – az orrom alatt reszelem, ahogy utat engedve neki félre állok, biztosítva a teret számára a leszálláshoz. A lépcsőfordulóig elkísérem, de ott megvárom, amíg átveszi a csomagot – ha valóban az érkezett –, nincs kedvem csak a futár miatt keríteni egy farmert vagy bármilyen rendesebb gatyát.
- Mi érkezett? – az ajtó becsukódásakor lépek utána, hogy segítsek odacipelni a dobozt, dobozokat ahova gondolja.



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Hétf. Nov. 13, 2017 1:45 pm
 



 

Szélesedő mosoly mögé bújtatott, rövid, beleegyező hümmögésekkel válaszolok a szarkazmussal átitatott kijelentésére, szavakkal azonban már nem kívánok reagálni. Ahogyan az ő kékjei az ajkaimra fókuszálnak, tökéletes előfutáraként annak, hogy mit szeretne, úgy az én szempárom is vágyakozón az övéin találnak megnyugvást közvetlenül azelőtt, hogy megízlelném őket. Akarom, nagyon is. Elorozni az oxigént előle majd mégis visszaadni belőle, végül a kedélyes fújtatását szenvtelenül kiélvezni, amit bőrömön enged szét. Az ujjaim a tarkója felől futnak a rövidre nyírt hajába, a bokáimat pedig szorosan kulcsolom össze mögötte, combjaim közé zárva a csípőjét. Noszogató érintésének eleget téve préselem az övéhez a mellkasom, az ajkait vég nélkül újra és újra kóstolom, gyengéden harapom vagy megszívom, mikor melyikhez van kedvem. Egyelőre nem akarom elengedni, több kell belőle, sokkal több.
Az asztalhoz érve, engedek a lábaim szorításán, de eszemben sincs elvenni azokat, továbbra is köré fonva esik jól tartani. A helyezkedést nagyon is szívesen veszem, könnyedén csúszom közelebb, hogy továbbra is összefeszüljön egyre inkább felajzott ágyéka az ölemmel. Még nem akarom, hogy elhúzódjon, igazából a viszontköszönés idejére sem, amit végül félbeszakítok azzal, hogy visszahúzom magamhoz. A kérdés-felelek előtt még egyszer ízlelni, érezni vágyom az ajkait a sajátomon mielőtt hosszasabban elengedném. Szemrebbenés nélkül, önös érdekből csúsztatom a kezeimet a pólója alá, hogy beszéd közben másképpen is fenntartsam az érdeklődését, na meg persze, mert egyszerűen jól esik érinteni, érezni a bőrét, a meg-megfeszülő izmok játékát a hasfalán, amikor előrébb dől, másik szögbe hajlítva ezáltal engem is. Magam mögött támaszkodok meg a bal kezemen, a másikat azonban eszemben sincs elvenni róla, ahhoz túlságosan is élvezem az adok-kapok játék rám eső részét. Mélyebben szívom be a levegőt, amint az ujjai egyre inkább feljebb tornázzák időközben a topot rajtam. Válasz nélkül hagy, már, ami a szavakban történő kifejtést illeti, azonban enélkül is tökéletesen a tudtomra hozza mi a kérdésemre a felelet az éhségét illetően. Automatikusan hajtom hátrébb a fejemet, hogy könnyebben hozzám férjen és amíg kedvét leli a csupasz bőrfelületeim újra felfedezésében, könnyedén teszek említést arról a bizonyos öltáncról. A nyelve érintésére egyszerre fonódnak szorosabban a csípője köré a lábaim és a szemeimet is lehunyom egy pillanatra. Akkor nézek csak vissza rá, amikor a gyakorlást emlegeti. Szélesen mosolyogva harapom be az alsó ajkam és nedvesítem is be a válasz előtt. - Akár még arról is lehet szó.. – mit lehet, lesz is, ha így folytatja, amit elkezdett. ..és megteszi. A még feljebb tornázott anyag szemtelenül könnyedén adja meg magát és fedi fel a bal keblem. Megint mélyebben szakítok oxigént a tüdőmbe az törődőn dörgölő érintésének köszönhetően és nagyon nehéz nem figyelmen kívül hagyni inkább az elhangzott kérdést, válaszadás helyett pedig csak belefeledkezni abba, amit csinál. Ez azonban nem volna túlságosan szép tőlem, mármint szó nélkül hagyni érdeklődő szavait, ezért kénytelen vagyok nem kívánt önuralommal, de arra koncentrálni, hogy eláruljam, mégis miért keltem ma korán. Most már a jobbomat is elveszem róla és azzal is magam mögött támaszkodok meg, a lábaimat azonban továbbra is köré kulcsolom.
Apró bólintásokkal értek egyet vele. - Remélem, hogy így lesz. – igaza van, túl sok mindenbe nem lehet belekötni, legalábbis nagyon bízom abban, hogy nem fognak. Egy szekundumnyi időre elkalandozik a tekintetem az éppen átalakuló szoba felé, amit nagyjából abban a pillanat von vissza magára, amikor újra megszólal. Egyre szélesedő mosollyal majd egy kuncogó felnevetéssel fogadom a szavait, mert sikerült hibátlanul magam elé képzelni a felvázolt jelenetet. - Igenis, értettem.. – nagy komolytalan bólintással veszem tudomásul a hallottakat, majd levegőt sem véve folytatom;
- ..vaaagy van más módja is annak, hogy az ágyban tarts hajnalban. Esetleg előtte kifárassz annyira, hogy eszembe se jusson ne átaludni a kora reggelt.. – ha már amúgy is témánál vagyunk, mozdítok egyet a csípőmön, elérve ezzel, hogy az övének dörgöljem az amúgy is odafeszülő ölemet. Mindezt egy rettentően pimasz mosoly kíséretében megejtve.
- Ezt jó hallani, örülök és nem, nem hiszem. Szerintem mindenhol maradéktalanul ép vagyok, bár lehet nem ártana azért leellenőrizni, csak a biztonság kedvéért. – azt tényleg megkönnyebbüléssel és jó érzéssel veszem tudomásul, hogy jól aludt az éjjel, ami pedig a folytatást illeti, megjátszott komolysággal adom elő, egészen addig, míg egy széles mosolyba nem fulladnak az utolsó szavak. A csengő ugyan már belepofátlankodott az Ő szavaiba, de nem tudtam megállni, hogy ne csűrjem még az orra alá az ellenőrzés kérdését. Visszaegyenesedem ülő helyzetbe és egy rövid csókot pecsételek az ajkaira, miközben eleresztem a lábaim szorításából. - Ne morogj, innen folytatjuk. – teszek ígéretet rá, nekem sem tetszik, hogy félbeszakítanak abban, ami után egyre jobban ácsingózok.
..és nem tévedtem az érkezővel kapcsolatban, tényleg a futár állított be, több dobozzal is, de koránt sem a teljes mennyiséggel, már ami a rendelt holmik számát illeti. Aláírom az átvételt és magamhoz ölelem a kihozott dobozokat, az ajtót pedig a csípőmmel lököm be végül. - Köszi. – átadok a cuccokból, elfogadva a segítséget és igazából bárhol jó, ahol le tudja pakolni. - Passz, még nem tudom pontosan. Egy rakat holmit megrendeltem a napokban.kicsit talán többet is, mint egyébként feltétlenül szükséges lett volna. - ..de mindjárt ki fog derülni. – egy kést halászok ki az egyik fiókból, hogy könnyebben menjen a leragasztott dobozok kibontása. A felsőt leveszem a kupac tetejéről és átvágom a ragasztószalagot, majd a kést átadom neki, ha gondolja, bontsa ki nyugodtan a következőt. A nálam lévő csomag falra feltehető, a kék minden árnyalatában játszó, nagyobb méretű betűket rejt magában, összesen négyet, amiből kitehető lesz Zach neve. - Ezt majd az ágy fölé gondoltam feltenni. – az ötlet igazából a húgáéktól jött, tudom, hogy Connornak és Zolának is van hasonló, természetesen az ő neveikkel a szobájukban. Nem létszükséglet, de barátságosabbá, otthonosabbá és nem utolsósorban személyesebbé teszi a szobát. Szeretném, ha Zach jól érezné magát és gyorsan megszokná az új helyet, akkor is, ha nem ismeretlen a számára a ház.
Ha közben Ő is úgy döntött, hogy kibont egyet, akkor a következőben három különböző, kinek-kinek megfelelő méretű, teljes baseball mez lapul, a sapkától kezdve egészen a zoknikig bezárólag. Névre szólóan, egészen pontosan vezetéknévre, merthogy az is szerepel rajtuk, mindenkinek a sajátján. Kiveszem és a fejemre illesztem a 'Collins' feliratú baseball sapit, ami közvetlenül a 'Harper' névre "hallgató" mellett virít. A gyerek méretű, Zach vezetéknevével is ott figyel a többi holmi között. - Belátom, ez nem feltétlenül volt szükséges.. – széles mosollyal az ajkaimon fordulok felé.
A többi dobozban gyerek mintás ágyneműhuzat, függöny is lapul meg néhány játék és plüssfigura.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Csüt. Nov. 16, 2017 11:14 pm
 



 

Az utólagosan pótolt reggeli köszöntés nagyon hamar és nagyon könnyen alakul át többet akarásba. A tarkóm felől szántó ujjak jó munkát végeznek és kevésen, talán egy hajszálon se múlik, hogy viszonozzam a rövidebbre nyesett hajába túrást, mindinkább felgyűrve a markomba gyűjtött mennyiséget a koponyaforma hátulsó tetejére.. Azon a ponton túl biztosan nem érdekelt volna a beszélgetés fonalának felvétele, mindegy milyen téma kerül bedobásra. A visszahúzásommal tulajdonképpen elérte ezt, felfektetem az alkaromat a döntött hátára és egészen közel tornáztatom a hajtövéig, annak alját morzsolt gondozásba veszem. Piszkosul tisztában van a rám gyakorolt hatásáról az ilyenkor éledő önállóságának. Az egyszerű beszélgetés emiatt sem megy, helyette kiegészítő tevékenységet vállalok az ízének, bőréről való mintavételével, miközben az oldalánál határozottan simító tenyereimmel a vonalait dagasztom. Lassú, mély szippantásra volt szükségem a festékszagú levegőből, centiméterek távolságára tőle, hogy az ismert, komfortérzetet is.. biztosító illatából is merítsek egy keveset némi önuralom magamra erőltetéséhez az emlékeztető miatt. A pólóm anyaga alá vesző kezek szabad bejárásuknál fogva bármikor kitapinthatják, hogy az érdekeltségem a legkisebb mértékben sem csökkent az irányába, a csókjának, a testének, az Ő kiélvezésében csak nem akarom elkapkodni a kényelmes reggelt. Akkor se, ha ugyanannyira izgatónak találtam volna az azonnali, türelmetlenebb folytatást.. A folytatást illetően nem hagyok kétséget; lesz, addig is éberebbé váló figyelemmel nyomatékosítom a felmerült ötletének támogatását. Ha csak humorizálnak kívánt a tánc említésével, most szívhatja a fogát, mert nem hagyom elúszni a lehetőséget.
- Akár, huh? – megkérdőjelezem a helyes szóhasználatát a hangsúlyommal és a visszakérdezésemmel egyaránt, az arcomra rajzolódó kifejezéssel, pedig tetézem. Nincs ott semmilyen akár, még, végképp nem lehet.. A lesz önmagában bőségesen elég lett volna, ha az igen szó annyira nem állt a szájára és teszek róla amennyiben ez valóban így volt, akkor másként gondolja. Több felületet kívánok felfedni a bőréből, többön végighaladva kívánom érinteni, hogy az egyszer már hallhatóan is mélyebbre szaladó lélegzetvételét megismételje és amikor megteszi, fejben elégedetten már a következő lépésnél járok. Járnék..
Finomítok a tartásomon és az osztatlan figyelmemet most a mondanivalójára költöm el. Csak röviden követem a tekintetét a szemem sarkából a renovált helyiség falaira.
- Biztos. – ha probléma lesz az egész folyamat alatt az nem a környezetből fog fakadni. Nem úgy érzem.. A nevetésére még egy kicsit feljebb kúszok, de a közelségéből nem csípek le, túl kellemes meleget ont magából. Plusz a kedélyéből is kölcsönzök.
- Aham, tudod, hogy örömmel állok szolgálatodra.. – a pofátlan ingerlés és a vele kéz a kézben járó mosoly hathatós páros. A jobbommal az arcához nyúlok, hogy élénél fogva tereljem felém, míg a csókjáért hajolok röviden, de nem gyorsan oltani a szomjamat. Ami pedig az utána következő kérdés visszapasszolásakor adott heccelését illeti apró, de komolyabb bólogatásokkal nyugtázom, éledő kelletlen szájízzel a csengő, minket rohadt jó időben félbe szakító hangja miatt. Csak a biztonság kedvéért.. Hogyne, átérzem a helyzet súlyosságát, mégha vissza is húzom az illedelmes helyére a felsőjének szegélyét a morgásommal egy időben, melyet a gyors helyezkedésével, szájbetapasztalással hallgattat el. Utóbbiért, az ígérettételt követően még egy kicsit elállom az útját.
A megfigyelő állásomból, ahogy rátámaszkodom a korlátra jó látképet kapok a csomag átvételéről és a szállítólevél aláírását követően már mozdulok is, sokáig ne takarják ki előle a dobozok a belteret.. Több, mint a felét veszem el a nála lévők közül és csak biccentek a köszönetre. Az ebédlő asztalon fogok helyet találni nekik, ha ő nem inkább a pultra tette le a saját adagját, mert akkor csatlakozom hozzá.
- Aha. Tényleg, az ágyat már régebben megrendelted és még sehol. Nem kellett volna már megjönnie? – az alaposan körberagasztószalagozott papírforma két oldalára támaszkodom, míg a kést nem nyújtja felém az egyszerűbb csomagbontás érdekében. Épp csak belemélyesztem a fényes felületébe, amikor előkerülnek a betűk.
- Nem fogja soknak érezni?..már az erőlködést. Fogalmam sincs hogyan reagálna a fejtámla fölé függesztett nevének Zach, nem-e tartaná soknak vagy gondolná kényelmetlennek.. Nem, mintha ne ezt akarta volna, de passz, finoman fogalmazok, ha azt mondom ez egy rohadtul ismeretlen terep nekem, mégcsak nem is járt, mint Jacks-nek. A kérdéssel nem kötözködni akartam vagy letörni a nyilvánvaló lelkesedését, ezt tudnia kell. A felhasítás után a dobozaink közé rakom a vágóeszközt és innentől mindkét irányba feltépem a fedelét, hogy megnézzem mit rejt magában. A szembe köszönő sapkákra először kérdőn meredek rá s mielőtt még mentegetőzésbe kezdene megcsóválom a fejemet, menthetetlen vagy ívelődéssel a szájszegletemben, amit az őt illető pillantásomba is beleforgatok a lopás nagy jelenetekor.
- Akarom ezután tudni milyen túlzásokba estél még, hm? – a hümmentés egyszerre történik a simléderéért nyúlással, hogy hátra fordítsam a fejtetejére rakott sapkát, mielőtt a könyökömmel grátiszként oldalba is bökném. A nők és a vásárlási kényszer.. Hibáztatni nem hibáztatom, fel se rovom neki, ezt az esetet nem hasonlítom össze komoly indíttatásnál fogva a fehérnép többi tagjára jellemző pénzszórással.
Alányúlok a rétegeknek, hogy sorra végigvegyem pontosan miket rendelt, van-e valami más az alján vagy tényleg egy komplett felszerelést válogatott össze. Az az egy kifli viszont nem sokat ért, egy másikért megyek a tálcához, hogy folytassam a bontogatást és a fiókból előtúrok egy filcet is, ne a kipakolásnál kelljen nyitogatni őket vajon mi van az adott darabban.
- Egyébként.. - kiveszem a számból a pékárut, amint előkerítem az íróeszközt. - Mondott valamit Neela azzal kapcsolatban mikorra várható, úgy nagyjából, hogy végignyálazzák az életünket? - a cuccokat úgyse tudjuk hova kivenni, úgyhogy az eszembe jutó kérdés után a kenyérféle tördelésével, evésével foglalkozom, ha nem bök oldalba, hogy máskor morzsázzak.



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Pént. Nov. 17, 2017 1:38 am
 



 

A tarkóm felett lévő sötét szálak tövétől egészen a gerincem aljáig szalad le újabb és újabb hullámokban a bizsergető és elsősorban leginkább izgató érzés, amikor végül úgy dönt, hogy az ujjai között fogja morzsolgatni azokat a bizonyos tincseimet, amiket ebben a felvett pózban elér. Ezzel (is) pedig ugyanolyan hatást gyakorol rám, amilyet én is rá, szavak nélkül is tudom és azt hiszem Ő sem lehetne ennél jobban tisztában vele fordítva. Legalábbis ebben hiszek. Baromira nehéz visszatérni a beszélgetéshez, válaszokat adni az elhangzott kérdésekre, azok után pedig pláne, hogy láthatóan nála elértem azt a pontot, amikor már a verbális kommunikáció aláfeküdne a fizikai behatásoknak és inkább azokra reagál. Bassza meg, nem is sejti mennyire szeretem ezért (is). Mégis önuralmat gyakorol, amit nekem is illenék és meg is teszem. ..már amennyire, mert az ujjaim hegyével pofátlanul írom a bőrére, mennyire is vágyódom utána.
- Akár.. – szándékosan hagyom lógva a kérdést még egy odacsavart, rettentően pimasz mosoly kíséretében, ami tökéletes kísérője lesz annak, hogy mindketten nagyon is jól tudjuk; ez többé már egyáltalán nem lesz sem kérdés, sem pedig feltételes megjegyzés, ha akarja, megkapja. Nem szántam komolynak vagy valóban valóra váltandónak, de mostanra ez mit sem számít, amennyiben valóban be akarja vasalni, egyáltalán nem fogok ágálni a dolog ellen. Igazság szerint eléggé izgatónak is találom és nem látom okát, miért is ne próbálhatnánk ki, mi több, most már én is akarom.. ..ahogyan azt is, hogy többet vágyjon látni a pőre bőröm felületéből valahol abban reménykedve, hogy a beszélgetés fonalát inkább elvágja majd, de a lassabb tempó mellett dönt, ami pontosan annyira idegőrlő, mint amennyire dögösen begerjesztő is. A téma tovább szövése pedig természetes lehűtője lesz a beszélgetés mellett történő, szavakat nem igénylő eseménynek.
Röviden sikerül felszámolni a felmerülő, leginkább a részemről meglévő aggodalom csíráinak fejtegetését, amit kicsit sem bánok. Nem rágódom rajta ugyanis, ha megvan a megerősítés, hogy nincs miért vagy, ha lesz is, az nem azért fog történni, mert nem tettünk meg minden létezőt annak érdekében, hogy lenyűgözzük a vizsgálóbizottság tagjait. Nem kell hosszas, lélekre ható beszéd, elég azaz egyetlen szó, ami elhangzik a részéről és egy kicsivel könnyebb lesz a vállaimat nyomó feszültség terhe. Ezért pedig – sok más mellett is – rendkívül hálás vagyok neki. Ennek köszönhetően pedig pofátlanul könnyedén gördülök át a következő témára és fűzöm is tovább a saját szájízem szerint.
- Tudom, de attól még jó hallani. ..még jobb megtapasztalni. – szó sincs bármiféle reklamációról vagy ehhez hasonlóról a részemről, pusztán ez az igazság. Akármennyire is vagyok tisztában most már azzal kapcsolatban, hogy mit tudok kiváltani belőle vagy, hogy vannak dolgok, amiket úgymond kérnem sem kell vagy mindenképpen megkapok, attól még nagyon is izgató tud lenni, ha alá is támasztja, valóban így van. - Nagyon helyes.. - ejtem a puha alsó húsra halkan és az arcélemre futó érintését követően automatikusan hajolok előrébb, egyfelől, hogy közénk suttogjam a válaszomat, végigoszlatva a bőrén a forró leheletem, másrészről pedig, hogy elérjem az ajkait újrakóstolás miatt és amennyire ő sem siet az enyémek ismételt ízlelésével, úgy én sem sietem el az övéinek megint megtörténő felfedezését. Mi több, kiélvezem azt, amennyire csak lehet.. A kérdés-felelet párosához visszatérve azonban az ajtó csengő vágja ketté a kellemes idillt, amitől én sem vagyok túlzottabban boldog, de tudva azt, hogy valószínűleg minek okán is tapadt valaki a megérkezést jelző kis szerkezetre, nem szeretném, ha lelépne azzal, hogy kézbesítés sikertelen volt és visszavinné a már kifizetett holmikat. Végigsimítok rajta a futó csók alatt, érzékelem, hogy nem azonnal fogja hagyni a szökésemet és koránt sem bánom, amiért így dönt. Végül azonban kénytelen-kelletlen kászálódom le az asztallapról, hogy végül az ajtónyitást követően vegyem át a kihozott több dobozt is, amely a megrendelt holmikat rejti. ..amiknek a száma rögtön csökken azután, hogy a futár elmegy és a kupac mennyiségének nagyobb része is továbbadásra kerül. Nincs gondom az ebédlőasztalra való lepakolással, így én is oda teszem le a nálam maradt pakkokat.
- Keddre ígérték a kiszállítását a szekrényekkel és az asztallal, meg a kis székekkel együtt. – nem csak egy ágy, hanem egy ruhásszekrény, egy komód, egy gyerek méretű kerek kis asztal és ahhoz való kicsi székek is érkezni fognak, ha minden jól megy, akkor a következő héten. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gebasz és valóban meg is érkezik a rendelt holmi addigra.
- Tényleg, mi legyen a régi szekrénnyel, ami most a garázsban porosodik? Dobjuk ki vagy kell az oda? – mielőtt Zach szobájának neveztük volna ki az egykori vendégszobát, be volt az is rendezve. Az ágy elég régen tartozéka volt már a meglévő bútoroknak, így az kérdés nélkül ment a szemétre, de a szekrény még egész tűrhető állapotban van. Jó, nem annyira, hogy maradjon a helyiségben, ezért átköltözött szépen a garázsba, de ott vagy helyet kell neki csinálni vagy szintén lekukázni. Kérdés, hogy mi legyen a sorsa?
Időközben kinyitom az előttem lévő dobozt és átnyújtom az ehhez szükséges konyhai segédeszközt, ami most remek kelléke lesz a csomagbontásnak. A benne lapuló holmi láttán kedélyes mosoly költözik az ajkaimra, egészen addig, míg az elhangzó kérdést meg nem kapom. Nem veszem rossz néven, nem arról van szó, még csak nem is piszkálásként élem meg, sokkal inkább érzem azt, hogy talán igaza lehet, ettől pedig egyetlen másodperc alatt válok bizonytalanná azzal kapcsolatban, amit eddig jó ötletnek tartottam, hiszen nálam jóval gyakorlottabb szülők is használják, feltettek ilyesmit a gyerek(ek) szobájába. Basszus..
- Nem tudom. Szerinted messzire megyek vele? – annak idején nem egy nevelőszülőt jártam meg és egyik sem tett meg még csak hasonló gesztust sem miattam, így saját tapasztalatom sincs a dolgot érintően. Ma pedig már a fene se tudja, hogy annak idején kamasz fejjel mennyire örültem volna ilyesminek, kisebbként meg még kevésbé tudom elképzelni. Eleve majdnem kétszer annyi idős voltam, amikor a rendszerbe kerültem, mint most Zach. A kérdés elhangzását követően felpillantok rá és azt hiszem tökéletesen rám van írva, hogy már nem feltétlen tudom, tényleg jó ötlet volt-e a beszerzése a kezemben tartott holminak. ..ez pedig frusztrál. Leginkább azért, mert nagyon ritka az, amikor nem tudom mit akarok. Jelen esetben, hogy akkor most felpakolásra kerüljenek-e a betűk vagy sem? Szerencsére nem ebben a pillanatban kell majd eldöntenünk.
A következő doboz kibontásakor pedig már egyértelmű lesz, hogy mindenképpen sikerült kissé eltúloznom a bevásárlást, nem tagadom és ebben nem csak a fejcsóválása az, ami ráébreszt a nyilvánvalóra.
- Nem. Határozottan nem akarod. – rázom meg a fejem és nevetem is el magam egyszerre. Nem ez az egyetlen olyan dolog, ami nem volt létszükséglet, tisztában vagyok ezzel magam is.
Ahogy megfordítja a feltett sapkámat, úgy fészkelődöm a karjai közé és a könyökböködést egy viszonozottal hálálom meg, hogy aztán egy rövidebb csókért nyújtózzak fel hozzá. Eleresztem, amint a dobozban lapuló holmik alá nyúl és leveszem a baseball sapkát is és visszaejtem a többi holmi tetejére. A mez komplett, azonban az ütő, a kesztyű vagy a labda hiányzik a csomagból. Azokhoz kettőnk közül ő ért jobban, ennek okán pedig lemondtam arról, hogy én válogassam össze miből melyik lenne a legmegfelelőbb egy ötéves gyerek számára (is).
Utána fordulva figyelem a mozgását, amikor a reggeli és a filc után nyúl. Az egyik kezemmel az asztallapnak támaszkodok, a másikat pedig lazán a csípőmre teszem. - Hm? – toldom meg szinte azonnal az Egyébkénttel kezdődő kérdését, mással azonban nem áll szándékomban félbeszakítani.
- Csak annyit, hogy beletelik jó pár hétbe. Remélhetőleg azért még december előtt végeznek, de nincs rá garancia. A jövőheti látogatás után kapunk időpontot a személyes interjúra és csak azután ülnek össze döntést hozni. – a papírokat már leadtuk, amelyek gyakorlatilag az életünket tartalmazzák, remélhetőleg annak az átnézésével már haladnak, bár a franc se tudja valójában is így van-e.
- Figyelj csak.. – nem akarom, hogy letegye a kezében tartott kiflit vagy abbahagyja az evést, de a kékjei után határozottan kutatok és végül oda is lépek hozzá, elé, amikor magaménak érzem a teljes érdeklődését. - ..köszönöm. – halkan szusszanok egyet. - ..hogy belementél, vállalod velem ezt az egészet.. mindent. ..és azt is, hogy nem röhögsz ki ezek miatt. Hálás vagyok érte, nagyon is. – bökök a fejemmel a dobozok felé, mert tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nem racionálisan vagy tőlem talán nem megszokott módon kezelem az egész helyzetet, de a tekintetemet nem veszem le róla egyetlen pillanatra sem.
- Szeretlek. – tudom, hogy nem éppen ez a legkedveltebben elhangzó vallomás kettőnk között, most mégis valahogy helyénvalónak és idepasszolónak tűnik, a rendelt holmik és reggeli gyanánt szolgáló sós péksütemény felett, pizsamában ácsorogva, itt-ott festékpettyektől díszítetten.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Kedd Nov. 21, 2017 1:24 am
 



 

Érzem az egyenetlen légzéséből, a szabálytalanabbul emelkedő s süppedő mellkasából, a vékony bőrfelületét meg-megrezegtető dobbanásokból, a kényelmesedő, mégis szorosabban ölelő lábtartásából, hogy kölcsönösen vágyjuk a másikat. ..és még fel se tekintettem rá az arcáról leolvasni a további jeleket, csak a felső szegélyének útból történő félrehúzásakor. A támaszkodása, a hátrébb vetett feje.. Diszkrét, az igyekezettől kifejezetten fájdalmassá váló nyeléssel zsonglőrködök az önuralmammal, amihez nem járul hozzá a felemelt hangsúlyú mondatvéggel, a nyitva hagyott folytatással és válaszadás helyett a megregulázott levegővételre összpontosítok, jó néhány agyamba égett, elképzelt jelenetképpel. Mozdulatlanul állok meg egy hosszúnak érzett másodperc erejéig, az önző szándék által vezérelt cirógatást az azt követő időegységben elnyomott sóhajnál kezdeményezem és már-már feszültséget gerjeszt bennem milyen visszafogottan teszem, aminek az orvoslására többféle mód létezne az adott momentumban. A legkézenfekvőbb eszembe jutásakor visszasiklik a tekintetem a nemrég langymelegen magára hagyott keblére, míg a másik.. A derekára simítom a tenyerem, ott gyürködöm a bőrét a bordakosár darabjain zongorázva.
Megtartom a kényelmes, laza közelséget és nem távolodom messzire tőle. A kifújásokkor távozó levegőjét még kellemesen érzem a bőrömön végigszaladni, a maga módján segít a csillapodásban, a felmerülő aggály határozott kezelésében, amit biztató simítással kísérlek meg hathatóssá avanzsálni. A várt hatást elérvén gond nélkül festem fel az eddig fejemben élő képet a jövőbeli korán keléseiről, amit a folytonos izgatottsága vált ki belőle. Ha pokrócba csavarom nem fog sokat mocorogni, komfortosan odafészkeltethetem a bal felemhez, hm.. Az elképzelésével viszont egy csapásra semmissé teszi a szórakozott terv további szövögetését.
- Abban biztos vagyok. – a megjegyzés az egyértelmű hova hajolásom kezdetekor érkezik és vele egy időben nyúlok az arcélét megszerezni, kiélvezni kicsit a kívánt ajakpárnáit, melyekről legördült, egyenesen rám az az izgalmat fokozó két szó. Könnyen meg tudnék feledkezni a feladatokról, a még meg sem száradt festékről a falon vagy a még homályosan az eszemben lévő kérdésekről, hogy konkrétumok nélkül haladjunk tovább, elmélyítve a csókot, de a mantra, a mantra a türelemre intésről.. Egyikünk sem megy sehová. A csengő megszólalásáig legalábbis így volt.. Nem rejtegetem, hogy a lelkesedésnek tökéletes ellentettjét váltotta ki belőlem az éles, kicsit visszacsengő hang és éppen ezért rabolom el még egyszer a váratlanul beállító elől. Újfent érzékeltetem vele mennyivel jobban érzem magam a mostani felállásban, mint abban, mikor már lekászálódik az asztal lapjáról, hogy a szállítmány papírjait aláírja a csomagok leellenőrzése után.
Az ajtó csukódásánál caplatok lejjebb a lépcsőn, hogy a hozott holmi jelentősebb részét átvegyem tőle és az étkezőasztalra pakoljam. Az ágyra vonatkozó információkat egy hümmentő bólintással konstatálom.
- Legalább nem külön részletekbe jön. Haladás. – nem, mintha jelenleg olyan elfoglalt lennék, hogy problémát jelentene kettőnél többször az ajtóhoz menni csöngetés ellenében.. Megforgatom a támasztékul használt dobozt, hogy a címkére vessek egy ellenőrző pillantást, amannak leírásáról pislogok vissza rá a kérdésnél.
- Tartsuk meg, pár polcot fel tudok fúrni a lapjaiból a falra és jobban kiürül az alsó rész. A cuccok meg tényleg olyan helyen lesznek, ahol csak mi érjük el. A maradék felesleget majd kikukázzuk. – megvonom a vállam, ami annyit tesz alsó hangú, mellékes javaslatról van szó. Egyáltalán nem ragaszkodom hozzá. Különösebben fontosnak sem tartom, a garázs jobbá egyébként is le van zárva. ..ahogy ez a doboz is még egy rövid ideig, a nála lévő kibontásáig.
Megdörgölöm a tarkómat.
- Csak kérdezzük meg szeretné-e vagy se. Nem ismerem annyira, hogy tudjam miként állna hozzá, de lehet furán jönne ki máris ott csüng a neve egy totál idegen, új ágy felett. Passz, az a biztos, ha megmondja, nem? – a korához képest egyértelműen érettebb kölyök, lehet gyerekesnek tartaná csak nem mondaná, mert nem nézem ki belőle, ha baj lenne arról egyből szólna. Megtartaná magának inkább, amit az utóbbi idők körülményei alakítottak szokássá. Persze.. Nem vagyok nagy pszichológiai szakértő.. A gömbölyded vállát megdörzsölöm, kimondatlanul sarkallva arra ne gondolja túl olyannyira rosszul érezze magát a betűk megvásárlásra miatt. Hibát nem követett el, majd Zach dönt. A számla úgyis itt kell legyen valahol a dobozban, a visszavitel nem kivitelezhetetlen, ha úgy alakul.
Az előző ötletét nem könyveltem el túlzásnak, csak próbáltam valamennyire a kölyök szemszögéből nézni – már ahogy ez tőlem lehetséges egyáltalán.. –, de a padlótól plafonig szerelés leoszt egy meglepetéspofont. Nem rossz értelemben, de azért azt megnézném mikor lesz felvéve az egész szett és finoman hangot adok a véleményemnek, ha nem is közvetlen formában.
- Oké. Ne tájékoztass, majd menet közben, apránként. Köszi. – a végszónál kerül hátra a fejébe húzott sapka simlédere és kedélyesen vizslatom végig az adok-kapok bökdösés alkalmával. A nyújtózkodását derékrásegítéssel támogatom arra a rövid időre, inkább csak az ízét lopom le az ajkának felszínéről, utána visszakanyarodok a ruhák átfutására, van-e benne egyéb is, mint amit elsőre észrevettem. A doboznak márcsak méreténél fogva sem számoltam ütővel melléjük. Később.
Visszahajtogatom a tetőt és a szegényes mennyiségű reggeli kipótlásán, írószer előkaparásán kezdek ügyködni. A sima helyben állás komolyan húznám a szám, ha emiatt kellett volna leállnunk.., csend megkerülése miatt még a kiflivel a számban kezdek neki az érdeklődésnek és strázsálok le a pulttal szembe, úgy, hogy ő lényegében közénk van ékelődve egy lépésnyi szabadtér meghagyásával. Kis bólintással nyugtázom a menetrend egyes pontjait, a tele lévő szám miatt nem pofáznék közbe.
- Nem sietik el az biztos.. – egy morzsoltabb falatot még pont nem nyeltem le, de ennek ellenére érthető volt a kommentárom. Értem, hogy nem csapják össze a munkájukat és idő kell hozzá, csak a szar munkához kell a legtöbb, ez köztény. Egy újabb harapást intézek a figyelemfelhívásnál, automatikusan moccan feljebb a szemöldökvonalam; figyelek, tessék? A leválasztott porció elpusztítására felületesebben fekszek rá a nagy mondatindítás hatására. Igazság szerint nem vennék rá mérget ennyiből, hogy jó lesz a folytatás. ..amivel nem mellesleg; meglep. Rá van írva a képemre kérdő jelleg, némi szemöldökráncolás formájában a szusszanását megelőzően, mert nem tudom hova tenni a nyíltan közölt hálát. Csendben hallgatom a kifejtést és nem tehetek róla, utólag érzékelem, esik le finoman meg-megingattam közben a fejemet.
- Miért röhögnélek ki…? – a pultra rakom a reggeliből hátralévőt és lassan eresztem ki a levegőt a tüdőmből. Kis ív rándul a szám sarkában és helyet bérel. Hallottam, tudom fontosnak érezte mindezt elmondani és nem kicsinylem le az elhangzottakat, egyszerűen csak.. Nem tudom mit mondhatnék. A fejemben is csak kusza foszlányokként lelhető fel, nem egybefüggő gondolatként, rendes menettel, segédlettel az összefogalmazásához. Az arcának jobb felére fektetem a kezemet, a kissé előre bukó hajtincsek alá férkőzök. Mondhatnám azt nincs mit megköszönnie, mert valahol így van.. Vagy mondhatnám azt szívesen, ami abszolút hülyeség lenne és akként is hangozna. A megfelelő feleletet nem ismerem és az ezen dolgozó agytekervényeimet egy szekundumra meg is állítja.
Szótlanul állok. Csendben, elég nagyban, de nem ismétlődik a történelem azzal a rendkívül kínos alkalommal régebbről, ahol rákérdezett zavarna-e, ha mondaná. Idő kell és ezt abból tudhatja, hogy noha a szám nem mozdul, a másik kezem az arcának másik felé siklik, belesimítva annak élébe, ismét a szálak alatt kikötve, azokba gabalyodva. A légszomj erősen megkísért..
- Én is téged. - leül a hangom, éppen csak és őt mindenben megelőzve egészítem ki. - Én is szeretlek. - önmegerősítésként szolgálnak az eszközölt alig-bólintások. Az egyetlen alkalommal, amikor megosztottam vele ebben a formájában hogyan érzek, eléggé elbasztam. Rémesen sikerül. Komolyan gondoltam, de az ok aminél fogva kimondtam.. Azóta is szarul érzem magam miatta és az az egy bocsánatkérés, ami másnap elhangzott nem volt valami sok, ha súlyos, komolynak szánt igen, akkor se. Szeretem - legyen akármilyen számra nem is álló a szó -, elég ijesztő belegondolni mennyire nehezen tudnám elképzelni mi lenne, ha most nem itt tartanánk és nem, nagyon nem is akarom.
A sötét barna szempárról nem szakítottam el a sajátomat, végig belenéztem és most fogom először megtenni, lejjebb ereszteni, az arcán ejtett simításkor, megelőzve a hajoló mozdulatot; ha már ilyen bénán teszek vallomást a szavakkal való hadiláb okán, hadd bizonyítsam magabiztosan, olyan módon, amivel nincsenek problémáim..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Szer. Nov. 22, 2017 1:04 am
 



 

Cause you make the darkness less dark
You make the edges less sharp
You make the winter feel warmer
You make my weakness less weak
You make the bottom less deep
You make the waiting feel shorter
You make my crazy feel normal, every time
You are the who, love is the what and this is the why


Akarom, vágyom rá, századszor, ezredszer is magamon érezni az érintését, a bőrömön szétfuttatott lélegzetét, ajkainak kóstolását, az ujjaival az izmokba gyűrt türelmetlenségét,  a sürgetőn kapkodó és mégis ráérősen matató mozdulatokat.. Mindet egyszerre és most, elhalóba fúló légvételek sóhajai között, szavak kísérete nélkül, szándékosan hanyagolva őket, mert nem kellenek most. Nem lenne szükség rájuk és mégis.. ..mégis időt szakítunk mindre, ráérős kényelemmel, éppen csak ingerelve egymást az elejtett, de koránt sem szándékolatlan mozdulatokkal, lassan végnélkülibe nyúló simításokkal, a ruhadarabok alá minduntalan férkőzéssel, a fel-felvetett és fantáziát kellően felkorbácsoló ígéretekkel. Mint egy direkt megkomponált, elnyújtott előjáték, amit annak ellenére, hogy átlépnénk, mégis jól esik megadni az idejét és módját. ..bár a végére meginognék, megtenném, engedve a lassan szűkölő késztetéssel sürgető sóvárgásnak, ha a csengő nem szólna közbe és vágná ketté az elkapott pillanatba való kapaszkodást.
Nem csak érzékelem a nem tetszését emiatt, hasonlóan érzek hozzá és még egyszer mélyen lélegzem be az illatát, ízlelem meg az ajkát és kedvtelve futtatom végig az ujjaimat az arcélein és a mellkasán mielőtt ígéretet tennék a folytatásra és végül kelletlenül leszállnék az asztalról ahol egyébként szívesebben maradnék.

- Így kértem a kiszállítást. Úgy gondoltam jobb egyben lerendezni a szoba rendezést meg a bútor összeszerelést. – lapokra szerelve fog érkezni és bár opció volt az, hogy a kiszállításkor össze is tegyék a darabokat, feleslegesnek ítéltem a lehetőséggel élni. Egyfelől majdnem másfélszeres áron jött volna ki úgy a végösszeg, másfelől pedig úgy gondolom, hogy tökéletesen meg fogunk birkózni a dologgal mi magunk is.
Miközben a dobozok lepakolása és majd kinyitásának megkezdése köti le a kezeimet, a figyelmem végig az övé marad és, ha már témánál vagyunk bútorkérdésben, akkor azt hiszem nem árt, ha végre kiegyezünk abban is, mi legyen a garázsba száműzött darabbal. A terveit hallva beleegyezően bólintok párszor. - Megbeszéltük, legyen így. – nincs ellenvetésem a fele-fele megoldási javaslattal, ami kell, azt felhasználjuk, a polcok meg amúgy is szükségesek a helyiségben, főleg, amióta itt költöztünk össze, mindketten rendelkezünk annyi garázsban tárolandó cuccal, ami jobban és átláthatóbban fog elférni ebben a megoldásban. Ezért abszolút támogatom a javaslatot. - Péntek-szombaton dolgozom, de vasárnap vagy a jövőhét elején tudok segíteni, ha van kedved akkor nekiállni. Oh tényleg, míg el nem felejtem; Henderson megkérte a gazdaságis Addy kezét még a múlthét elején és a lényeg, hogy szombat este műszak után az egység egyöntetűen elvonul velük együtt a Zane'sbe inni rájuk. Van kedved jönni? Nem csak tűzoltók lesznek jelen. – a hétvégi meló péntek estétől szombat estig tart a 24-72 órás váltás miatt, Henderson az egyik tűzoltótársam, Addison pedig az állomáson dolgozik. Évek óta zajlik a dráma kettejük között, ha nem is akar odafigyelni az ember, mert nem érdekli a másik magánélete, ők ketten megoldották, hogy mindig mindenki teljesen naprakész információkkal rendelkezzen róluk. Mindegy, az ő dolguk, a közös buliból azonban senki sem akar – és ahogy ismerem őket nem is fog – kimaradni, viszont a legtöbbünknek szinte senkinek sem a kedvese nem a tűzoltóság berkein belül dolgozik és ki-ki elhozza a maga csatolmányát. Persze nem erőszak a dolog, ha nincs kedve, akkor nem fogom erőltetni, egy kérdést azonban mindenképpen megér a dolog. Főleg, hogy a kocsma éppen az, ahol nekünk is sikerült annak idején egymásba gabalyodnunk és olykor nem árt kicsit feleleveníteni az emlékeket. Szó szerint...
Túljutva a szekrény és a meghívás kérdésén, végigszalad rajtam a kellemetlen bizonytalanság érzése a kérdése jogossága hallatán. Egy csapásra bizonytalanodok el a nyitott csomag felett, amiből az eddig olyan édesen kivirító, a kék minden árnyalatában játszó betűk egyszerre tűnnek inkább a túlbuzgóságom kifacsart eredményének. Visszakérdezek és a válaszára megint csak apró bólogatások lesznek előfutárai a beleegyezésemnek. - Persze, igazad van, jobb, ha megkérdezzük. – azzal a lendülettel pedig visszahajtogatom a dobozt. Ha szeretné vagy nem bánja, ráérünk akkor is feltenni, ha pedig a háta közepére sem kívánja, akkor jogos, hogy jobb, ha nincs egyáltalán feltéve a falra.
A vállamat érő dörzsölésre egy halványabb mosollyal pillantok felé és végül félre tolom a dobozt, hogy helyet csináljak egy következőnek. ..aminek a tartalma a határozottan feleslegesen megrendelt holmik kategóriáját erősíti. Ez azonban a neveinkkel ellátva sem annyira személyes, mint az előző pakk tartalma vagy nem úgy és a rossz érzést lerázva magamról halászom ki az egyik sapkát, a saját nevemre címzettet.
- Ahogy akarod. – nevetem el magam  és viszonozom az oldalba kapott böködést, hogy aztán egy törleszkedő odabújással csókoljam újra. A derekamra tévedő keze alá természetességgel idomulok és bár nem kifejezetten mutatom jelét a nyilvánvalón túl, valójában rettentően élvezem, amikor ilyen módon a karjában a tart.
A dobozok kényelmes tempóban, semmint túl lassan átnézésre kerülnek, amikor pedig a reggeli folytatására adja a fejét, eszembe jut, hogy hangot adjak annak; hálás vagyok azért, amit Zachért és értem is tesz. Mielőtt azonban szavakkal is kifejezhetném azt, ami késik így ugyan, de nem múlik, előbb a ránk váró procedúrának a vége kerül szóba, ami sajnos a nincs annyira közel, mint amennyire jó lenne, ha már ott tartanánk.
- Nem. Azt soha, semmilyen körülmények között nem teszik. – húzom el a számat, de most kivételesen nem csak amiatt, hogy Zach ügyében nem csipkedik magukat. Tapasztalatból tudom, hogy semmilyen helyzetben sem áll rájuk a gyorsaság.. Ha nincs több kérdése a témát érintően, akkor végre előhozakodok azzal, hogy megköszönjem, amit tesz. Nekem fontos. Akarom, hogy tudja; nem veszem sem félvállról a beleegyezését és még csak természetesen kijáró hozományának sem az együttélésünknek. A szemöldökráncolásában és szusszanásában rejlő meglepettséget és értetlenséget látom és értem, de még ha talán nem is tartja szükségesnek, hogy megköszönjem, amit épp az imént tettem, attól még nekem fontos. Nem várok rá választ, csak azt szerettem volna, ha tudja. Ha tudja, hogy tisztában vagyok azzal, ez nem kis dolog volt a részéről és én tényleg hálás vagyok érte. Nagyon is.
A kérdésére automatikusan nyúlok a mezeket rejtő doboz után, aminek felhajtom a fedelét és egy minden elkövetett bűnt bevalló mosoly társaságában pislogok rá fel. - Az ilyenekért. – mint amilyen az is, amit a csomag rejt és amiből lesz is még, de kiegyeztünk abban, hogy nem akarja tudni mi a folytatás, pontosabban, majd később, menet közben mehet a tájékoztatás, az is inkább apránként.
Választ nem várok a köszönetre meg úgy igazán semmire sem az elhangzottakból. Az arcomra kerülő tenyeréhez húzok, nem nagyon, éppen csak arrafelé hajtva enyhén az üstökömet, amikor még valami kicsúszik a számon, kevésbé véletlenül, semmint szándékosan. Tisztában vagyok azzal, hogy bár annak idején rákérdeztem; mennyire zavarná, ha olykor kimondanám azt, amit a legtöbb párocska számolatlanul vall meg egymásnak naponta, mégsem vált közöttünk bármikor előrángatható vallomássá. Nagyon nem. Most mégis kimondom, mert ki akarom mondani, megosztani vele. A szótlanságát kísérő, időközben a másik arcélemre fektetett kezének külső felére simítom a tenyerem, puha gyengédséggel. Nem várom a viszont kimondást, így, amikor mégis megteszi, egy megkönnyebbült, de ezzel együtt, pofátlanul felszabadult és örömteli, a zárt ajkaim közé préseltből, nyíltan szélesedő mosoly lesz a zsigeri válaszom, a kis gödröcskéket megjelenítve ezáltal az arcomon. Korábban egyszer sem volt meg igazán a módja ennek, sem akkor, amikor azon a bizonyos éjszakán a direkt kérdésemre válaszolt, sem a legutóbbi alkalommal, amikor magától és valójában először mondta ki nyíltan. Most azonban.. nem, nem akarok tökéletesebbet, ennél szebbet. ..és, ha csak sejteném, hogy a vallomástételének ezen módját bénának tartja, elárulnám neki, hogy rohadtul nem az..
A tekintetét végig viszonoztam és most is, amikor azonban lejjebb révednek a kékjei, én is hasonlóan teszek és az ajkaira vándorol lélektükreim párosa. A gyengéd simítására válaszul a szabad kezem a dereka magasságában teszem rá előbb, majd alig pár másodperces késéssel tükörként másolom a bensőséges érintést és hamarosan a tenyereim az arcélén találnak megnyugvást. Ahogy ő hajol, úgy törleszkedem felfelé hozzá én is, végül gyengéd, de ugyanannyira vágyódó csókkal pecsételve le a félúton való találkozást. Nem akarom elereszteni és most nincs azaz ég, hogy bármi félbe szakítson. Kivártuk az idejét és most jött el. Forrón tapadok az ajkaira, újra ízlelve azokat az arcán pihenő kezeim pedig hamarosan elveszem és a pólója derekához viszem őket, nem titkolt, mostanra valóban türelmetlenkedő szándékkal kezdve egyre feljebb gyűrni rajta az anyag szegélyét.


Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
Yesterday at 11:15 pm
 



 

You make my whole world feel so right when it’s wrong.

Néma áh-t ejtve emelem meg az államat, amikor kiderül az ő kifejezett kérése volt a megrendelt áruk egyszerre történő szállítása. Megvallom őszintén nem figyeltem vagy emlékeztem rá ugyanattól a cégtől érkeznek a bútorok, amiknek helyet kellett csinálni a szobában a meglévők leselejtezésével. A garázsban pihenő szekrény kivételével mindegyik múlt hét során az utca végére kihelyezett konténerben végezte, ami elvileg még pár napig ott lesz a folyamatban lévő költözködés miatt. Van időnk eldönteni kidobjuk-e vagy se, de igazából nem lenne rossz felhasználni. Nem fontos, mert a káosztól messze van a garázs állapota, de volt időm agyalni azon mivel mit kezdhetnénk. Több, mint szeretném.
- Király. – nem mutatom ki ugyan, de felér egy falat kenyérrel a halálig untató órákban, hogy ott is pakolászhatok majd, meg átnézhetem a lehetőségeinket, ha már a nagytakarítástól a legkisebbig bezáróan minden szart megcsináltam a ház körül. Tényleg mindent. Nem tudom mi van a lábammal, de a futás még mindig nem megy úgy ahogy kéne, egy idő után fájdalmas élességgel adja tudtomra a nemkívánatos terhelést a sérült izomcsoport. Röhej azon kívül minden oké és ilyen hangyafasznyi apróság miatt vagyok még mindig off-on. A dobozra támaszkodva hallgatom és igyekszem belőni melyik kollégájáról beszél, mert a nevét már biztosan hallottam, arcot viszont nem tudok egyelőre kötni hozzá, de ahogy a végére ér nem túráztatom az agyamat. Elég egyértelműen íródik a képemre miért is..
- A Zane’s-ben, huh? – a gyors benedvesítésig összepréselem a számat, majd  úgy helyezkedek jobban felé tudjak fordulni és bólintok a felvetett programra. - Persze, miért ne? Henderson különben az a fazon, akinek sose áll be a szája és nettó faszság szintjén ontja magából a sztorijait vagy keverem…? A szekrény szétkapását meg hagyom addig akkor, megvárlak vele. – ha segíteni szeretne nem fogom visszatartani tőle, de a húgommal való találkozót, akkor mindenképp előrehozom, ha belefér a hetébe és a patkánya sem lesz otthon. Most, hogy adódna feladat el kellett terelnem a figyelmem róla, amit a xbox-szal egy darabig még meg tudok csinálni, de lassan kivégzem a három napja beszerzett játékot is.
Látom rajta, hogy egyik pillanatról a másikra sikerül elérnem meginogjon abban a témában, amihez eddig nagyon magabiztosan állt hozzá és gondolatban pofán baszom magam minek szólaltam meg, ragasztottam át rá az ötletből fakadó bizonytalanságomat. Gyerek. Mindennek örülnek kábé.. Vissza már nem szívhatom, amit mondtam. Igyekszem érzékeltetni vele cserébe, hogy egyáltalán nincs baj a próbálkozással, a faldíszek beszerzésével. Kisebb vagy nagyobb sikerrel. Az benne dől el, remélem inkább az utóbbi eset lesz érvényben és a magamnál tartott csomagot odébb tolom a ragasztószalag elvágásához, benne lévők áttekintéséhez, amikkel kapcsolatban másabb kétségeim támadnak. Kényelmetlenül nem fogja érinteni a srácot se, de lerí, hogy a rajta lassan túlnövő lelkesedés okozta a vásárlási lázát, aminek mint kiderül további következményeivel is számolnom kell az elkövetkezendőkben. Meg az is lerí róla, hogy erősen a kedvemre akart tenni vele, amit egy zsörtölődő törődéssel adok a tudtára az oldalát célba véve. A makacs viszonzást benyelve tovább nő a kényelmes vigyorom, készségesen forgatom bele a csókba, amihez segítő kezet nyújtok, pontosabban röviden tartok a vékony top anyaga alá simítva. Ahogy doboz visszazárását követően ellépek a reggelimért beakasztom az ujjam a nadrág gumírozott szegélyébe, hogy egy kicsit piszkáljam az anyag pedzegetésével, mielőtt egy témáját tekintve nagyobb falatba harapnék a magamnak orzott kifli mellé..
Sokat vagy érdemben nem tudok hozzátenni, a véleményem csak stabilabb lábakon áll a megerősítés hallatára. A rendszer nem csak a mi szektorunk hányadék és nem ismétlem el magamat vagy szajkózom az egyértelműt. Különösen, mert tudom nem egyedül Zach miatt szökik kellemetlen íz a nyelvére. A figyelése közben ez egyértelmű, amit számomra élesen vág el a folytatással. A kiváltott meglepődésemet nem tudom palástolni ez ügyben. Vagy az első ízben okozott zavart, amiből kialakult a szolidabb reakció. A reggelit leteszem a kezemből az egyetlen eszembe jutó, relatíve értelmes mondat kinyögése után. Nem kis ügyről van szó vagy olyanról, ami könnyű lenne, de már elmondtam neki hogyan döntöttem és az az volt, hogy a nehézségek ellenére támogatom. Túl mélyen benne vagyok az általa okozott káoszban ahhoz, hogy kihátráljak belőle és elbírjak a tudattal miről mondott le, mennyit jelentett volna neki, mindezt azért, mert balfasz voltam. Igen, bizonyos mértékben magamra kellett erőltetnem az el nem tervezett jövőképet, de ez akármennyire is hangzik nyersen, negatívan.. Nem, nem olyan. Megingatom a fejem a demonstrációra, mert az ilyenek hol nem számítanak apróságnak? Vagy hol számítanak bajnak, elviselni valónak vagy kinevetni valónak olyan értelemben, amiért köszönetet vagy akár árnyalt bocsánatot kellene kérnie a vallomást tevő mosolyával? Az arcát megkaparintva még egyszer ismétlésre kerül a fejcsóválás mozzanata és készülnék a másik kezemet tükörmásként a másik orcafelére támasztani, amikor előkerül egy újabb.. Járatlanabb terep bejárása. Közvetett ígéretet tettem rá próbálkozni fogok, görcsös emlékeztetőre nincs szükségem, ellenben az idővel, amit a hiánypótló mozdulattal nyújtok el némileg a rákészülés okán. Röhej mennyire a komfortzónám szélére lök megbirkózni vele, miközben csak arról van szó ki is kéne mondanom és a legkevésbé vágyom arra szabadkoznom kelljen, mert kifog rajtam. Kifejezetten dühít a gondolata, aminek nem születik látható jele és a maga groteszk módján segít.
Egy szerencsétlen, szárazon induló nevetési ingernek is elmenne a tüdőmet megzörgető megkönnyebbülés, ami az arcára futó, széles mosoly láttán keletkezik. Egy kicsit még inkább a kezeim között tartom a vonásokat keretező éleit, a hüvelykujjammal végigszántok a puha bőrfelületen. A látványtól nem tudok elszakadni, azonnal semmiképp nem, mert nagyon is jó érzés nézni, hiába tér vissza s növekszik egyre jobban a késztetés a fent félbeszakítottak folytatására, olyan közel tudni amennyire csak lehetséges. Nem akarom elkapkodni a most-ot, de sokáig elhúzni se, aminek a tenyereinek elhelyezésekor vetek véget. Eleget kellett várnunk és puha, egészséges önzéssel tapasztom az alsó húsra a bocsánatkérést a nehéz természetemért, a tökéletesen még nem körvonalazódó hálámat, amiért el is viseli.. Ellent feszítek a fejtartásának, de újra s újra felbuzdulok az izgatóan megmutatkozó vérmérsékletén és kieresztem a levegőmet, majd hosszúra göngyölt másodpercig fosztom meg a sajátjától az egyértelmű szándékának felismerésekor a pólóm aljánál. Eleresztem a gyűrt bőrét, borzolt haját, de mielőtt a karjaimat segítőleg megemelném odafordítom, szorítom a közel eső pult lapjához és épp csak addig fogom meghagyni az ajkának szabadságát, amíg át nem bukik a fejtetőmön az idegesítő anyag, amiből ő jóval többel rendelkezik nálam. A felsőjét ráérősnek ítélem, míg a pizsama nadrággal nem tudok ilyen elnéző lenni és mélyen a pamut alá vezetem mindkét kezemet, előbb újra bejárva a már nagyon jól ismert felszínét a combjának, az éppen csak kitapintható anyajegyét is beleértve az oldalsó részen, mielőtt a derékrészéhez kanyarodnék, elkezdeném lefejteni addig a pontig, ahol már magától hull a földre az alsóneművel egyetemben. Jobban, szomjasan kapok utána, a nyelve alá, érte és a mezítelenné avanzsált csípővonalát bebarangolva a fenekénél horgonyzok le, markolással, jelzésértékű emelő erővel kérve rá ismételje meg azt az ugrást, amit az emeleten eszközölt.. Ugyanott folytatjuk, ahol abba hagytuk. Pontosan ugyanott és ahhoz fel akarom tenni a konyhabútorra, előre is sajnálkozva azon, hogy amaz kissé hűvös lesz neki az első másodpercekben..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Zach szobája (Jackie háza)
 



 

Vissza az elejére Go down
Zach szobája (Jackie háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal
Similar topics
-
» Vöröske és szöszi szobája - Iz és Bree

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Jackie Collins háza
-
Ugrás: