HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Szülészet-nőgyógyászat

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Szülészet-nőgyógyászat
Szomb. Márc. 26, 2016 1:01 pm
 



 

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 21, 2017 10:41 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Hétf. Ápr. 25, 2016 8:09 pm
 



 

- Őszintén? El. És igazából kedvtelve el is képzelem.Csak te vagy az, aki nem képes beemelni mindezt, mint lehetséges képet.
Nem kiosztom, csak véleményt formálok, mint azt tettem már oly sokszor az elmúlt évek során. Az rendben van, hogy nem csináltam éppen én sem tökéletesen, hiszen nem tizenöt éves fejjel kellett volna teherbe esnem, de ez van, ezzel kell élni, nem bánom egy percig sem, hogy Rose a lányom. Vele teljes az életem.
- Igen, tudom.
Sütöm le szemeimet bűnbánón. Nem akartam én előhozakodni olyannal, ami nem megfelelő, s még példának is harmatos, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Persze nem is ő lenne, ha nem tenne rá csípős megjegyzést, mi ilyenek vagyunk, igazán nem kell foglalkozni ilyetén velünk.
- Semminek nem nézlek, Joël, csak a tapasztalataimra hagyatkozom. Már nem a szűzlányokkal, hanem úgy egyáltalán a lányokkal kapcsolatosan. Egyébként ezt ti pasik gondoljátok túl. A nő mindenképpen nő. Ha szűz, ha nem, akkor is ugyanúgy megérdemli a tiszteletet.
Ha egy nő mondja, hogy a szüzesség nem akkora kaland, azt el lehet fogadni. Persze én is tisztában vagyok azzal, hogy ez mindenkinél más, de amondó vagyok, hogy erősen fel van fújva a dolog azért.
- Azért van, mert rohadtul jó pasi vagy.
Dicsérem meg elfogulatlan - na jó, kicsit elfogult - női szemmel, s kacsintok is mellé. Igazából tényleg nem csodálom, hogy bolondulnak utána a lányok, de azért ennek az emlegetett fruskának lehetne több esze. Meg a bátyámnak is. Hiszen azért a korkülönbség több, min meredek, ha nincs köztük semmi, akkor is.
- Igen, a nemét szeretném tudni. Sosem voltam türelmes alkat és egyébként is.. iszonyatosan kíváncsi vagyok.
Csillannak fel szemeim őszinte lelkesedéssel. Lehet abban a "ragyogok" dologban valami, bár én ezt nem gondoltam még így át soha, pláne, mert nem látom kívülről magam.
Amennyiben sikerül időpontot egyeztessünk, úgy amíg nem kell mennie dolgára, szívesen beszélgetek vele, de a terhére nem szeretnék lenni. Az időpontról pedig? Nem telefonálom meg Tristannek. Majd holnap átugrom, s megbeszéljük akkor vele. Hiszen szeretném, ha eljönne, mi sem természetesebb.

//Részemről ez lenne a záróm, de akár azonnali folytatásban is benne vagyok, bárhol Imádlak, bátyus! Köszönöm a játékot. Smile//






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Ápr. 26, 2016 8:55 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Csüt. Május 05, 2016 11:08 pm
 



 

Joël ¨ Tristan ¨ Angie

¨ előzmény ¨

Sose bújt ki, nem hagyott anyagilag - se - magunkra, erről nincs is szó. Egyszerűen csak megszoktam, hogy én is mindent megteremtek a lányomnak, hogy csak érte dolgozom. De nyilván - szerencsére - erről nem most folytatunk értekezést. Még jó, hogy a klasszikus családmodellt mindketten megkaptuk (és ki is nőttük) a magunk módján.
- Köszönöm!
Mosolygom rá hálásan ágyból való kikászálódás közben. Aztán körülbelül ennyiben is marad a vidámság oldala.
Elbújok az ölelésben, igyekszem objektíven magamévá tenni szavait, ez segít hozzá ahhoz, hogy vérszegényen ugyan, de képes legyek bólogatni is.
- Elhiszem. Elhiszem.
Hogy magamat győzködöm, vagy őt? Nem tudnám megmondani. Homlokomat mellkasának vetem egy pillanatra, mélyet lélegzem közelségében, mielőtt ellépnék, hogy először összeszedjem a ruháimat, aztán ezt követőn a fürdőszobába menjek öltözködni. Nem szemérmességi, sokkal inkább egészségügyi és praktikussági okai vannak mindennek, a vér az vér. Ég jézusom, a frász kerülget, de komolyan! Még ha csak pecsételő - mintha tudnám, hogyan hívják ezt! - vérzésről is legyen szó.
Hátamat az üléstámlának vetem, lehunyom szemeimet, amikor megszorítja a kezem.
- Igyekszem. Tudom, nem segítenék vele. Nem fáj.. semmi.. az jó jel.. ugye?
Muszáj beszélnem, nem vagyok képes csendben végigülni a kórház felé vezető utat. És az se segítene, ha ajkaimat véresre rágcsálnám, marad ház a szájjártatás..
- Félek.
..és a gyengeség jeleként funkcionáló vallomás. Hiába, sosem kezeltem jól a stresszhelyzeteket.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 34
Avataron : Richard Madden

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Csüt. Május 05, 2016 11:36 pm
 



 

Tisztában vagyok azzal, hogy megijeszti ez az egész, nincs vele egyedül. Mégis nyugodt maradok, miatta, érte. És nem, most az sem segít sokkal többet, hogy orvos vagyok, róla és a gyerekemről van szó, természetes, hogy aggódom értük. Mégsem csúszom szét, a hangom határozott marad, a mozdulataimban nincs kapkodás és tényleg igyekszem higgadt maradni, ami már-már – számomra – ijesztően jól sikerül.
- Igen, az jó jel. – pillantok rá oldalvást vezetés közben és még egy mosolyt is sikerül mellékelnem. Szívesen beszélgetek vele, tudom, hogy jobb, ha így terelődnek a gondolatai, ismerem annyira, hogy tisztában legyek azzal miért is van erre szüksége és próbálom is ebben támogatni. Így akármennyi kérdése van, válaszolok mindre, miközben lendületesen haladós tempóban igyekszünk a kórházba.
Egy kézzel kapaszkodom a kormányba, amikor a másikkal elengedem azt és a keze után nyúlok, hogy bátorítóan szorítsam meg.
- Hé, nincs mitől, ne fessük az Ördögöt a falra, oké?! – nem teszem a mondatba, hogy „még”, mert eszemben sincs ennél is jobban ráhozni a frászt. Tényleg nem ritka terhesség alatt némi vérzés, ezt mantrázom magamnak is. Hiába van így, aggódom, de ez az, amit a legkevésbé akarok átragasztani rá is.
A bejárathoz közel parkolok le, amikor végre elérünk a kórházhoz.
- Maradj itt, hozok egy tolókocsit. – hajolok oda hozzá, hogy futó csókot ejtsek arcára, majd futva teszem meg a távot a bejáratig és pár perc múlva a említett szállítóeszközzel térek vissza. Kinyitom az ajtót neki, segítek átszállni a kerekesszékbe, majd irány az épület.
- Joël is bent van. – nem feltétlen repesek az ötlettől, hogy a bátyja is bent legyen velünk, de van egy olyan érzésem, hogy le fogja rendezni a többi kollégát a húga miatt, amire nem árt Angienek is felkészülni.
- Felviszlek az emeletre. – tudom, hogy tudja hová is tartunk pontosan, de valahogy könnyebb így, hogy szóval tartjuk egymást.
Míg a liftben vagyunk, kezemet a vállára teszem és újabb csókot ejtek a feje búbjára, majd amint nyílik a felvonó ajtaja már kanyarodok is ki Angivel azon, egyenesen az egyik vizsgáló felé tartva. Lent jeleztem, hogy ide tartunk, így reményeim szerint már várnak ránk.



Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Hétf. Május 09, 2016 12:29 pm
 



 

Szép ám az élet, legalábbis abban a tekintetben mindenképp, hogy mikor visszajöttem kényszerű szabadságomról, mindkét kollégám beadta a törülközőt. Az egyik fertőző beteg, a másik meg az édesanyját cipeli mindenféle vizsgálatra. Nos, így hát a nyakamba szakadt mára az egész kóceráj, és már azt sem tudtam, hol áll a fejem, cserébe persze három nővérke sürgött-forgott körülöttem, de eszembe sem jutott semmi pikáns, lévén meghalni sem lett volna időm.
Akkor azonban, mikor Tristan felszólt, hogy azonnal dokira van szüksége, és meghallottam az asszisztensem tolmácsolásában, kis híján lefordultam a székről. Rohadtul remélem, hogy Angienek semmi baja sincs, azt meg pláne, hogy nem a Kubában és Varsóban bevásárolt babacuccok a ludasak, bár már egy ideje túl van a tizenkettediken, ilyenkor annyira már nem kockázatos.
- Oké, vezesd be őket, ha jönnek, a kint várakozóktól meg kérj némi türelmet. Atya ég, hányan vannak még? Nem is látom a lista végét. – Soha többet nem megyek szabadságra. Sóhajtok is egy mélyet, majd kissé feszülten várom, hogy megérkezzen Tristan, és feltételezhetően a húgommal, legalábbis nagyon ajánlom neki, hogy vele érkezzen. De nem, igazából pont én nem tartom szemét disznónak a három fiútestvér közül, szóval nem feltételezem róla, hogy mást is teherbe ejtett volna… Viszont azt nem értem a mai napig sem, hogyha mindenki mással tud védekezni, a húgommal mi az isten haragjáért nem.
- Dr. Mallors, jöjjenek. – Szól ki a nővérke, én még mindig az asztalom mögött csücsülök, mert az semmit sem fog segíteni, hogyha idegesen járkálok fel s alá. Még az is esélyes, hogy kapásból kifordulnak, ha meglátják, hogy én vagyok itt.
- Sziasztok! Még mielőtt mást akarnátok keresni, előre szólok, hogy ma egyedül vagyok, szóval, hogyha valami baj van, legyetek szívesek felülemelkedni a helyzet kellemetlenségén, és oldjuk meg. – Futott aggódón tekintetem a húgomra, és nem örültem annak, hogy tolókocsiban ül, mert nagyobb bajt sugallt, mint amivel talán szembesülni tudnék az esetében.
Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Május 10, 2016 12:54 am
 



 

Marad a bólogatás, melytől lassan úgy érzem magam, mint azok a kutyák a kalaptartón, amelyeknek olyan furcsa a feje. Megsimogatom Tristan kézfejét, mert bár ő akar lelket önteni belém, mégis valahol úgy érzem, neki is szüksége lenne erre. Majd pedig amikor a tolószéket említi, s meg is jelenik vele, felnyüszítek szinte.
- Ezt tényleg muszáj?
Suttogom, s bár az előbb mondta, hogy nincs semmi baj, hogy nem komoly, ezzel a gurulós eszközzel jobban megijeszt, mint bármivel az elmúlt fél órában.
Mindegy, nem fogok rajta hisztériázni, ha ez kell, hát ez kell, megadón helyezkedem bele, de igyekszem nem körbepillantani semerre, miközben felfelé megyünk a lifttel.
- Jó ég..
Szalad elő belőlem franciául a suttogás a bátyám említésére. Nem, mintha ne bíznék a szakértelmében, épp csak.. ez az egész amellett, hogy rettentően ijesztő, még kínos is. Az előzmények tükrében.
Nem mondhatja rám senki, hogy nem vagyok ideggyenge. Ajkaimat már addig is harapdálom, amíg be nem hívnak - na, ha valahová nem megyek tolószékkel, az a bátyám rendelője, abban hiba nincs! így hacsak Tristan nem erőszakoskodik, két lábon teszem meg az utat befelé, s csak odabent vagyok hajlandó leülni valahová.
- Azt mondta nem komoly.. hogy normális..
Vesztem el minden szakszerűségemet és felnőttességemet is a bátyám jelenlétében. Most már ő is világosan tudhatja - van egyéb okom is rá - hogy miért nem akartam, hogy kezeljen. Egyszerűen nem tudok nem úgy nyilatkozni, mint egy ijedt kishúg. Az se tűnik fel, hogy igen tömören sikerül összefoglaljam a tüneteimet. Sőt. Konkrétan sehogyan, hiszen "csak" a lényeg maradt el minden mondanivalósallangom közül.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 34
Avataron : Richard Madden

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szomb. Május 14, 2016 12:01 pm
 



 

Felvonom mindkét szemöldököm a kérdést hallva válasz helyett. Most komolyan? Jobb lesz így, nem poénból hoztam ki. A keze után nyúlok, hogy átsegítsem a beleülésbe, aztán már irány befelé az épületbe, majd pedig fel az emeletre.
Ahogy a nővér a nevemet mondja, megállás nélkül fordulok be Angievel a rendelőbe. Joëlébe. Na ez szép lesz…
- Maradj kérlek. – pillantok le gyermekeim anyjára, amikor ki akar szállni a székből. Nincs ebben semmi, a betegek amúgy is mind ilyenben üldögélnek, még akkor is, ha megkapták a zárójelentésüket, amíg a kórház területén vannak, az meg nincs a fejünkre írva, hogy miért jöttünk vagy akármi. Én ebben nem látok semmi különlegeset vagy extrát és jobban szeretném, ha Angie nem ugrálna fel, főleg, amíg nem tudni, hogy mi is baj.
- Joël. – biccentek egyet a fejemmel köszönésképpen. Angie fivérei közül még őt kedvelem a legjobban – pontosabban csak őt kedvelem – és beérve a rendelőbe, megállok. Kezemet Angie vállára teszem, a bátyának pedig kezet nyújtok még az üdvözlés részeként.
Gyermekeim anyjának megszólalása után halkan szusszanok egyet.
- Coitus utáni pecsételő vérzés miatt hoztam be. – ha nem Angie bátya lenne most itt, hanem akármelyik másik kolléga, akkor is a latin megnevezést használnám, így, ebben a felállásban meg aztán pláne. Azt meg nem kezdem ez ecsetelni, hogy eszemben sem volt a húgára hozni a frászt, így megmaradtunk annál, gyakran előfordulhat az ilyesmi és nem feltétlen jelent rosszat, de ezt a kolléga amúgy is jobban tudja, elvégre ez az ő szakterülete.



Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szomb. Május 14, 2016 5:27 pm
 



 

- Ha azt mondta, több mint valószínű, hogy igaza van.
Nos, Angie szavaiból finoman szólva sincs esélyem leszűrni a lényeget, következésképpen nem is próbálkoztam vele, ellenben Tristanra pillantottam, és egy biccentést, valamint kézfogást követően is rajta időzött a tekintetem, remélvén, tőle majd kapok „kicsit” pontosabb leírást is a panaszokat illetően. Közben friss papírszalagot húztam a vizsgálóra, mert épp hogy kiment az előző páciens, és ha valami gáz van, akkor ismerve Angie félelmeit a velem való közreműködés terén a terhességét illetően, hát eszemben sincs kockáztatni, hogy mellé még idegbajt is kap, hogy hozzányúltam. Kissé szerencsétlen helyzet, hogy csak én vagyok ma benn, de mivel az értékeivel semmi baj sincsen a gép szerint, így reményeim szerint elég lehet majd az ultrahangos vizsgálódás is.
- Rendben. Veszélyeztetett terhes nem vagy, ahogy láttam, a pecsételő vérzés miatt alapvetően valóban nem kell aggódni. Vannak olyan nők, könnyen lehet, hogy te is közéjük tartozol, akiknek nagy érzékeny a méhnyakuk, olyankor a már említett élethelyzet, illetőleg egy egyszerű hüvelyi vizsgálat vagy ultrahang is okozhat pecsételő vérzést. Hasfájást éreztél? Vagy egyéb panaszod nem volt? – Közben a vizsgálóasztal felé tolom, nézzünk rá a lurkóra, mert hát az a biztos, nemde? Meg egyébként is, Angiet úgyis csak az győzné meg, hogy nem kell aggódnia, ha feketén fehéren rendben vannak a gyermekük értékei. - Ránézünk, rendben? Talán még villant nekünk valami látnivalót is, most már lehet esélyünk elcsípni. – Kacsintok vidáman, nos, nekem láthatóan semmi nehézség sincs abban, hogy a húgom volt kénytelen bejönni a rendelőbe, de igyekszem az ő problémáira tekintettel lenni ezt illetően, mert nem célom, hogy kellemetlenül érezze magát. Már az eddiginél jobban.
Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Hétf. Május 16, 2016 11:24 pm
 



 

Kifejezett szerencsének tartom, hogy nem értem a szakzsargont. Így mondjuk sokkal kevésbé kellemetlen az egész, mintha nyíltan kimondta volna Tristan, hogy mi is előzte meg ezt az egész őtületet. Mondjuk ettől még nem kevésbé hozza rám a frászt, keze után nyúlok, ha még mindig vállamon nyugtatja övét, hogy egy pillanatra szinte belésimíthassam idegességemet. Utálom, hogy ilyen vagyok, hogy ennyire nem bírom a stresszt és hideg fejjel kezelni a dolgokat. Egyedül talán Rose esetében megy, s nála is csak akkor, hogyha az ijedelmét kellett megelőzzem. Például, amikor leesett a fáról, s eltörte a karját, vagy amikor koccantunk az autóval friss jogosítványosként. Semmi komoly, mondogattam magamnak, s ez a helyzet is olyan, amikor mantrázom, de egyszerűen nem megy az a megnyugvás.
- Nem, nem vagyok.
Ejtem vissza ölembe kezemet, hogy ott tördeljem tovább ujjaimat. Joël szavait valamiféle imaként igyekszem magamba inni.
- Nem, semmi ilyesmit. Mondjuk most már görcsben áll a gyomrom, de ez ismerős, mindig ez van, ha ideges vagyok. Nem gondolnám, hogy idetartozik.
A beszéd megnyugtat, könnyebbé teszi az egész helyzetet. Még mindig bizarr, hogy a bátyámmal beszélgetek ilyesmiről, de valahogy kezd kevésbé elviselhetetlen lenni az ügy. Kétségkívül jobb lenne, ha nem kéne az asszisztencia előtt tartani a hivatalos részét a dolognak, ugyanis van az a pont, amikor mint kétségbeesett kishúg bújnék el az ölelésében. Mint Elroy halála után, amikor csak egymásnak maradtunk. Mindenért hozzájuk szaladtam, tényleg mindenért. És kizártuk az életünkből anyát és apát.
- Oké.
Préselek ki magamból egy mosolyt, s akárhova is kell helyezkedjem, én bizony engedelmes gyalog leszek ezen a sakktáblán. S hogy a magam módszereivel küzdjek a megnyugvásért, anyanyelvemre váltok. Semmi újat nem mondok, de kell az ismétlés emígy.
- Bízom benned, Dr. Roux.
Nem távolságtartásból hívom így, hanem mert most tényleg, mint orvosnak adom a kezébe magam. És nevezzen szentimentálisnak a világ, így esett a legjobban.
Kezemet nyújtom Tristan felé, s ha közelebb lép, akkor két tenyerem zárójelébe fogom kezét, mellkasomra vonom. Jólesik, hogy itt van és egyébként is.. amellett, hogy még mindig egy merő aggodalomgombóc vagyok, hirtelen túlcsordul bennem a kíváncsiság is. Tudom-tudom, a baba neme nem megállapítható feltétlenül 100%-os bizonysággal, de bizony a dobás értelmében nagyon szeretném, ha amellett, hogy kiderülne, minden rendben van vele, még mutatna is valamit nekünk.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Hétf. Jún. 06, 2016 11:41 pm
 



 

- Nem, ez valóban nem köthető össze a történtekkel. – Azt hiszem, akkor tényleg semmi komolyról nincs szó, csak megbolygatta egy kicsit a dolgokat az együttlétük, ami amúgy tök normális dolog. Sokan hívnak fel utána sírva, és a legtöbben be is jönnek, mert nem bízzák a véletlenre a dolgot, és inkább nézzem meg őket legyek szíves. Azt kell mondjam, mindent figyelembe véve nagyon is jól teszik, és tényleg csak javasolni tudom a plusz ellenőrzést, minthogy idegeskedjenek rajta fölöslegesen, ha valami, akkor az bizony egyáltalán nem tesz jót.
- Ülj fel, kérlek! – Ha szükséges, segítek is neki, de talán csak azért, hogy futólag megszoríthassam a kezét kissé, némi erőt öntve belé, mégiscsak a húgomról van szó, nem tudom e nélkül megtenni. Ha felhúzta a felsőjét, és a nadrágjába is betűrte a papírtörülközőt, ami a ruházatát hívatott megvédeni, már nyomom is rá a zselét. - Bocsánat, ez hideg lesz kissé. – Amint megvoltam vele, már vettem is a kezembe a vizsgálófejet, hogy eloszlassam rajta az anyagot, és hamarosan láthattuk is a kis pacát a képernyőn. Na jó, annyira már nem volt kis paca, igazi, formás kisbaba képe rajzolódott ki, csak tudnia kellett az embernek, hogy mit lát éppen.
- Az értékei teljesen rendben vannak, a méretei pont megfelelőek, semmiféle rendellenesség nem látható, és ki ne hagyjuk a dolgok legjobb részét… – Elmosolyodtam, és már érkezett is a szívhang, ami szintén tökéletesen rendben volt. - Ami a kevésbé jó hír, hogy ebből még most sem tudom biztosan megmondani, milyen nemű csoda érkezik majd hozzátok. Tippem éppenséggel lenne, de arra meg nem éri meg támaszkodni, viszont a 4D-n mindenképpen látszana már. – Oké, meglehetősen biztos vagyok benne, de ezt nem jelenthetem ki, mert tény, hogy a sima ultahang képek láttán mindig megvan a lehetősége annak, hogy tévedünk.
- Azt kell mondjam, hogy egy kis ijedtségen túl a világon semmi baj sincs, úgyhogy megnyugodhatsz. De ha bármi ilyen van, hívj nyugodtan, akármikor… – Tudnia kell, hogy miatta a világ végéről is visszajönnék, csak ne essen baja.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szer. Aug. 10, 2016 10:25 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Sigmund Gallagher Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 42
Avataron : Kevin McKidd

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Aug. 30, 2016 12:06 am
 



 



Nem sokat tartózkodom a szülészeten. Balesetisként ez az a terület, ahová a legkevesebbszer kell feljönnöm, de ma megígértem egy betegemnek, hogy felkísérem az édesanyjához. Tüneményes a kicsi, két napja műtöttem az apját, s láttam el az ő törött karját, azóta ha bent vagyok, akkor mindenhová követ, s ahová tehetem a privát helyiségeken kívül, oda hagyom is neki. Nem vagyok benne biztos, hogy az édesapja túléli-e a hetet, az anyját pedig sürgősen meg kellett császározni, s el sem mozdul a koraszülött ikrek mellől az emeleten. Szerencsés nő, ha őszinte akarok lenni, s a babái is szerencsések. Ennél sokkal rosszabbul is elsülhetett volna az az autóbaleset. (Bár ha azt vesszük figyelembe, hogy a férje élet és halál között lebeg, s talán egyedülálló anyaként kell felnevelje a három gyermekét, akkor mindjárt nem olyan rózsás a helyzet. De hova lenne a nyugodt alvás, ha nem bíznék a szakértelmünkben? Remélem a legjobbakat, mert tudom, hogy mi mindent megteszünk.)
- Voltál ma apánál? - kérdezem a kicsit, miközben a lifttel haladunk célunk felé.
- Nem szeretek ott lenni. Félelmetesek a csövek és furán csipog a gép. De a doktornéni azt mondta, hogy jobban van. Hogy is hívják a nénit a szép felemás színű szemével?
- Jane. De nagyon jó megfigyelő vagy! Alig lehet észrevenni, hogy nem ugyanolyan színű a két szeme.
Nem beszélünk Janenel az utóbbi időben. A kanapés incidens után ugyan próbáltuk rendbe hozni a dolgokat, de nem igazán sikerült. A nőkkel nincs szerencsém. De legalább a gyerekek kedvelnek. Nem, mintha ez a két dolog egyenesen arányos lenne, de öröm az ürömben. Vagy valami olyasminek mondható.
- Anya bent van a húgaidnál. Vedd fel ezt- segítem rá a köpenyt - és sipirc. De ha a nénik azt mondják, hogy nem maradhatsz tovább, akkor tessék visszajönni a földszintre. A szomszéd néni megint jön érted hat után.
- Nem szeretem! Büdös..
Ehhez már aligha fűzhetek hozzá valamit, mert csukódik a gyermek mögött az ajtó, s én kint maradok a nővérpult előtt. Egy pillanatra egész megzavarodom attól, hogy hol is vagyok és merről tudnám a lépcsőt - egyedül nem szeretek liftezni - megközelíteni. Tanácstalanul lesek körbe, s mivel műszakkezdés előtt vagyok, utcai ruhában lézengek. Akár még valami hozzátartozónak is nézhetnek, legalább olyan kompetensnek tűnök itt.






Drive until you lose the road

Or break with the ones you've followed
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Aug. 30, 2016 9:53 am
 



 

Sigmund & Lilian

A kezembe kaptam pár kórlapot, és körbesétáltam az osztályon. Benéztem mindenhová, de minden csendes és nyugodt, ami számomra nagyszerű hír, mert nincs senkinél semmi baj. Még mindig nem tudom elviselni az apróságok sírását, pedig annál jobb nincs. Nem tudom, mikor válik elviselhetővé nekem, a tragédia felforgatta az életünket Dan-nel.
Úgy kószálok a szülészeten, mint egy szellem. Mindent ellenőriztem, amit csak szerettem volna, és ezután már csak le akartam ülni egy kicsit a fenekemre. Előbb viszont szükségem lenne valami kávéra vagy valamire, ami feldob energiával engem. Az automatához mentem, amire persze, ki volt írva, hogy nem működik. Nagyszerű...
A liftet hallottam kinyílni, de nem volt a látókörömben, így fogalmam sem volt róla, hogy ki jött vagy épp ment.
A nővérpult felé mentem, amikor megláttam, hogy valaki ott van. Nem hiszem, hogy itt dolgozik az osztályon, nem tűnik ismerősnek. Egy hozzátartozó lenne, vagy valaki más? Egyre közelebb mentem hozzá, s a nővérpultra tettem le a kórlapokat.
- Miben segíthetek? Kit keres? - érdeklődtem a férfitől, aki nagyon úgy néz ki, mint egy látogató. - Vagy ha eltévedt, akkor segítek eligazodni - egészítettem ki a mondandómat.
Ezután odafordultam hozzá, amikor ismerőssé vált az illető arca valahonnan... Honnan is? Kutattam az emlékeimben, amikor eszembe jutott. Amikor a tragédia történt. Nem sok mindenre emlékszem. Dr. Mallors arcára igen, amikor kitoltak a mentőautóból, és ő volt az első orvos, aki ott állt felettem. A sürgősségire vittek be először, azután csak foszlányok maradtak meg bennem.
- Elnézést, Dr. Mallors, nem ismertem fel magát hátulról - kezdtem el hebegni, de szerintem már ő is felismert engem. Inkább csendben maradtam, és elkezdtem rendezgetni a kórlapokat.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Pént. Szept. 16, 2016 9:50 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Vas. Szept. 18, 2016 9:40 pm
 



 


Joel & Cory

Emergency, we have a pregnancy!




Tudom nem illik panaszkodni, mert miért is tenném? Nőgyógyász, vagy gyerekorvos akarok lenni, most is a munkámnak élek, hiszen a rezidensem éjszakai ügyeletre osztott be, és mindenem megvan, amire vágyom, de akkor mégis, mitől vagyok kiakadva? Hát talán attól, hogy hajnali kettő óra van, a nőgyógyászaton vagyok, és nem történik semmi. Itt aztán tényleg nem kellene, hogy megálljon az élet. Igaz, ritkaságszámba megyek nő létemre, hiszen nem a betegek táborát erősítem, és nem is a nővérekét, hanem az orvosokét. Ha felnövök, egyszer az leszek, de még nem tudom pontosan, hogy melyik szakirány vonzana jobban. Jó pár évem van hátra, vagyis reménykedem benne, hogy a kedves vőlegényem nem tipor a mélybe, és nem kell lemondanom arról az álmomról, hogy a legnagyobbak között lehessek. Már kisgyermekkorom óta vágytam az életmentésre, és amikor itt állok a nővérpult mellett tettre készen, akkor nem történik semmi.
- Hilda biztos vagy benne, hogy nincs egyetlen kismama se, aki ma este akar szülni? – nézek rá boci szemekkel az osztályvezető nővérre, aki csak elnézően pillant rám, de mosoly bujkál a szája szegletében.
- Cory örülök neki, hogy te még hajnali kettőkor is fel tudsz dobódni, és olyan lelkes vagy, hogy azt tanítani kellene az egyetemen, de sajnos ma tényleg nyugodt éjszaka van. Dr. Baker az ügyeletes, és ha… - be se kell fejeznie a mondatot, mert a lift csilingelés közepette nyílik ki, és egy számomra ismerős férfi jelenik meg a tolókocsiba ültetett feleségével együtt a folyosón.
- Van itt valaki? A feleségem most fog szülni…hahó? – az ijedtség mindennapos a kispapák esetében, így csak odasietek, és biztatóan mosolygok rá a most érkezőkre.
- Edward…és Josephine…istenem hát elérkezett az idő? – pillantok a boldog kismamára, aki most nem annyira lelkesedik, de a tőle telhetően legkedvesebb hangnemben szólal meg.
- Jézusom Cory…te itt dolgozol? Micsoda megnyugvás nekem. – már nyúl is a kezem után, így nem vagyok rest megszorítani neki, és Edwardot is megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj.
- Dr. Baker az orvosom…úgy tudjuk, ma ő ügyel… - néznek rám mindketten, én meg heves bólogatásba kezdek.
- Így van, azonnal értesítjük, de mi lenne, ha Edward addig te kitöltenéd a papírokat, én meg bekísérném Josephine-t a vizsgálóba? – kérdezek rá kedvesen, és nem mozdulok a nő mellől. Hilda ugrik is, hogy előkeresse a dokumentumokat, én meg átveszem az irányítást, és betolom a legközelebbi terembe.
- Lélegezz mélyeket, és jövök is a doktor úrral, rendben? – a tekintetünk összekapcsolódik, és még egyszer biztatásképp megszorítom a kezét, aztán magára hagyom, mert nekem is feladataim vannak. Egyedül nem csinálhatok végig egy szülést, és ha van fogadott orvosuk, akkor kutya kötelességem jelezni felé az esetet. Az egyik ápoló igazít útba, hogy merre találom a felettesemet. Az egyik pihenőben látták utoljára, így futva teszem meg az utolsó pár métert. Az ajtó előtt fújom ki a levegőt, és két kopogás után merek csak benyitni.
- Elnézést dr. Baker, de Mrs. O’Donoghue-nál megindult a szülés, és a kettes vizsgálóban várja. – a látvány letaglóz. A borostás arcél, az üveges tekintet nem éppen arra utal, hogy képben lenne a főnököm, de ami jobban zavar az orromat megcsapó whiskey szag.
- Maga meg kicsoda? – csuklik kettőt, és kezd a gyanúm beigazolódni.
- Én dr. Jones vagyok, az egyik gyakornok, aki ma ügyel…és – némi dülöngélés után áll talpra, és szívja vissza a taknyát, majd belebújik a köpenyébe.
- Magácska orvos? Miért nem láttam eddig itt? – mér végig, mintha egy olcsó portéka lennék, éppen a kedvére való játékszer, ezért teszek egy lépést hátra.
- Szóval a kettes… - indul meg mellettem, és egy rágót keres elő a zsebéből, de ezzel nem fogja megszüntetni a belőle áradó bűzt. Elkap a bizonytalanság. Itt életeket mentünk, és ha egy szülés nem is annyira komplikált, de attól még nagy dolog. Az emberek azért jönnek ide, mert megbíznak bennünk. A józan eszem győzedelmeskedik felettem, így még nem érünk el a folyosó végére sem, de felteszem azt a kérdést, amit nem állna jogomban.
- Maga ivott? – nem kell okosnak lennem, hogy kikövetkeztessem a következő jelenetet. A szakorvos úgy fordul meg a szavaimra, mintha megégettem volna, és már most piros a feje.
- Mit merészelt kérdezni? – tesz felém még egy lépést, hogy rám ijesszen, de ettől még nem fogok meghátrálni.
- Azt, hogy ivott-e? A betege élete… - de mintha meg se hallana, úgy kezd el üvölteni velem két nővér láttára, mintha egy féreg lennék, és az sem zavarja, hogy hajnal van.
- Mit képzel magáról…betoppan ide, szinte a tojáshéj ott van még a seggén, és számon kérheti a felettesét? Jelenteni fogom a rezidensének a pimaszságát, és most húzzon el, ne is lássam… - földbe gyökerezik a lábam, és miután elmegy, még percekig szótlanul állok ott. Mit kellene tennem, ha egyszer éreztem? Ismerem a betegét, és tudom, hogy milyen nehezen jött össze nekik a baba. Nem lehet valaki ennyire felelőtlen. Hezitálok, de végül sután elindulok a műtők irányába. Kell lennie más nőgyógyásznak is idebent. Az osztályvezető nincs itt…de a táblára téved a tekintetem, ahol éppen egy méhen kívüli terhesség mellett meglátom dr. Roux nevét. Na, Cory rajtad a sor. Már nem figyelek, csak rohanok a műtők irányába, de megtorpanok, mert oda így nem mehetek be. Kénytelen vagyok felvenni a köpenyt, és a maszkot is, de a sapkára már nem marad időm. Benyomva a gombot be is lépek a steril helyiségbe, és többen elfelejtenek levegőt venni. Nem a hivatalos szerelésben vagyok, ez a munkámba kerülhet.
- Dr. Roux…sajnálom, hogy most zavarom, de szükségem van magára… - kérlelően tekintek rá, és ha követ, akkor a bemosakodóban állok meg. Idegesen mászkálok odakint, amíg meg nem jelenik, és nem tűnik túl boldognak a jelenlétemtől.
- Elnézést, én tudom, hogy nem lenne jogom ehhez, de odafent dr. Baker egy szülést akar levezetni…amivel nem is lenne gond, de úgy vélem alkoholt fogyasztott, és ezzel veszélyezteti a betege életét. Ismerem a kismamát, és veszélyeztetett terhes… - hallgatok el. Átléptem mindenfajta szabályt, ami most az orvosi karrierembe is kerülhet.


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Nov. 24, 2016 8:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Hétf. Szept. 26, 2016 8:32 pm
 



 

Cornelia & Joël

Nem vagyok hangulatomnál, szar úgy kezdeni a hetet, hogy a terhességemre áhítozó betegem olyan panaszokkal jön be, amik egyértelműsítik, mi is igazából a helyzet. Már attól sem voltam boldog, hogy felébresztenek, és be kell jönnöm Chloe mellől, de általában a pácienseim számára ugrok, azoknak mindenképpen, akik a magánrendelőmbe járnak, szép, nem szép, megfizetik, a kórházban sokszor nem a saját betegeimmel találkozom, inkább olyanokkal, akiknek teljesen mindegy.
11 körül érkezett a hívás, mondtam a férjnek, hogy menjenek be a kórházban, én is igyekszem mihamarabb odaérni. Chloenak írok egy cetlire pár sort, hogy be kellett mennem, de igyekszem vissza, remélhetőleg, mire felébred, már itt leszek, de sosem lehet tudni, mennyire csípnek el az ilyen esetekkor.
Éjfélkor már a műtőben voltam, sürgősségi beavatkozás, máskülönben életét veszthette volna az anya, magzatról nem beszélhettünk, még odáig sem jutott el a dolog, szerencse, hogy időben észrevették. A problémát relatíve hamar orvosolom, amikor benyit a műtőbe az egyik gyakornok.
- Jones, húzzon ki a műtőmből! Most! – Förmedek rá, mert semmi nem lehet olyan fontos, hogy minden előírást megszegve veszélyezteti a jelenlétével az asztalon fekvő betegemet. Az eszem elszáll. Szüksége van rám, hát mindjárt nem lesz, mert lecsapom, mint a taxiórát.
- O’Maley, zárja be. – Szólok a gyakornokomnak, jah, van nekem olyan is, több, mint szeretném, és mind fene lelkes, cserébe feleannyira sem tehetséges. A tököm kivan velük, Jones meg tudomásom szerint még arra sem volt képes, hogy eldöntse, merre tovább. Azonban nem ez az, ami miatt zabos vagyok, gyűlölöm, ha bepofátlankodnak a műtétemre. Amint kiérek, a maszkomat lerántom a fejemről, és még mielőtt megszólalhatna, letorkollom.
- Mégis mi az istent képzel magáról, Jones? – Az ujjaim szinte elfehérednek, ahogy a mosdótálat markolom. Nem hiszem, hogy erre létezik mentség, és örüljön, hogy nem azzal kezdem, hogy felcitálom egy jó kis fegyelmiért. Szerencséje, hogy éjszaka van, és a bizottság alszik.
- Az igen, mármint, egyrészt Dr. Baker egy pöcs, ezt mindenki tudja, de hogy maga honnan veszi a bátorságot, hogy minden etikai kódexet megszegjen, és ráadásul veszélyeztesse a betegemet, az számomra érthetetlen. – Bepillantok, hogy minden rendben van-e, aztán betolom az ajtót. - Csipogjatok rám, ha van valami, dolgom akadt. – A felfogtam jellegű bólintás után már indulok is kifelé, kutyafuttában lekapom magamról a köpenyt és a kesztyűket.
- Melyik betegről van szó? Mondjon el mindent, amit tud róla, illetve a terhességének lefolyásáról. – Dr. Bakernek már így sem vagyok a szíve csücske, de mit van mit tenni, ha valóban ivott, benn sem lehetne…
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Nov. 01, 2016 3:34 pm
 



 


Joel & Cory

Emergency, we have a pregnancy!




Kell lennie egy másik megoldásnak, egy másik orvosnak, aki nem ivott. Nem szívesen megyek másért, ha a közvetlen főnökömmel illene megbeszélni ezt, de amint felhoztam a gyanúmat, máris el lettem könyvelve egy taknyos gyakornoknak, akinek nincsen szava ebben a kórházban. Megszoktam, hogy a szakorvosok isteneknek képzelik magukat, de még ők is hibázhatnak, és most egy óriási hiba van készülőben. Nem szeretném kockára tenni a kismama, sem a gyerek életét, ezért veszem a bátorságot, hogy szinte rárontsak műtét közben az osztályvezető helyettes nőgyógyászra. Hozzám is eljutnak a pletykák, miszerint a doktor urat behálózták, de itt most nem ez számít, sőt az sem, hogy valaki jól néz ki. A gyakornoki programba nem azért kerültünk be, hogy a feletteseinket értékeljük kinézet, meg sármosság alapján. Sikerül a levegőt is bent felejtenem, és lefehéredek, mert nem erre számítottam Dr. Rouxtól. Szinte leüvölti a fejemet, hogy merészeltem őt megzavarni operáció közben, és igen…egy óriási hiba volt a részemről, de az nagyobb lenne, ha most hallgatnék. Fegyelmit kaphatok, de a lelkiismeretemmel nem tudnék elszámolni, ha Josephine-nek baja esne. Az apám ismerőse, és milyen fényt vetne Michael Jones lányára, ha már az életmentés mellett tette le a voksát, és veszélybe sodorja egy elit tagjának az életét?  Az újságok, és a média mindenhova beszivárog, és abban is biztos vagyok, hogy dr. Rouxhoz is eljutott, hogy az apám inkubátorokat vett a gyerekosztályra. A bemosakodóban várok, és ezernyi gondolat cikázik át a fejemen, hogy milyen mentséget keressek, de az igazság lesz a legkézenfekvőbb. Nemsokára ki is ront a műtőből, és az önműködő ajtó bezáródik mögötte. Még a maszk sem kerül le róla, de ismét újabb szidást kapok. Lehajtom a fejemet, és mélyeket lélegzek. Ha bebizonyosodna, hogy nincs igazam, akkor ki fognak rúgni, és még eljárást is indítanak ellenem, mert kétségbe vontam egy felettesem hozzáérthetőségét.
- Én sajnálom, de ismerem a kismamát, és nem maradhat egy olyan ember kezében, aki ivott. – halkítom le a hangomat, és nem merek felnézni a szemébe, mert tudom, hogy a határokat feszegetem. Az egyik legjobb nőgyógyász, és szülészorvos áll velem szemben, és éppen számon kér…jogosan. Alig egy fél órája még én fohászkodtam azért, hogy ma este történjen valami, erre tessék..megkaptam, így illene lenyelnem a békát is.
- Nem akartam a betege életét kockára tenni, csak…elnézést kérek. – pillantok fel rá sötétkék íriszeimmel, és nyelek egy nagyot. Ajaj, ennek biztosan lesznek következményei. Most készülök a gyakornoki vizsgámra, és csak ezután lesz belőlem rezidens. Egy kis porszem vagyok a kórházi gépezetben. Egy ideig fújtat még aztán, benéz a műtőbe, végül megenyhül, és előtör belőle azaz orvos, akire felnézek. Nem sietek, csak loholok a nyomában, de egy percre se hallgatok el, ha már kirángattam egy életmentő beavatkozásról.
- Josephine O’Donaghue, most van a harminckilencedik héten. Harminchét éves, lombikprogramban vettek részt a férjével. Vércukorbeteg, és a külső méhszája egy ideje már kinyílt. Nem tudták a folyamatot visszafordítani, így megindult… - ennyire telik tőlem, szinte már fuldoklom, amikor elérünk a kettes vizsgálóhoz, és benyitunk, de a látvány letaglóz. Dr. Baker üvölt a kismamával, és csak akkor áll le, amint meglátja a főnökét.
- Te mit keresel itt Roux? Maga…ki fogom rúgatni, ezt jelentem holnap a rezidensének. Készítse elő a kismamát…csendben legyen, nem adok epidurálist… - majdnem visszahőkölök. Hogyan képes valaki így beszélni a betegével?


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 09, 2016 6:50 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Csüt. Nov. 03, 2016 11:57 am
 



 

- Akkor sem rontunk be nem sterilen egy műtét közepére. Ott vannak a kihangosítók, azokon keresztül is lehet kommunikálni. – Magyarázom ingerülten, és pont nem érdekel, kinek a lánya, az érdekel, hogy a munkámat veszélyezteti, már egy kósza köhögésnek is nagy veszélye lehet a felnyitott betegem kapcsán, szóval nem kifejezetten értékelem a dolgot, sőt, dühít. Valahogy többet néztem ki belőle ennél.
- Egyébként, ha nem ismerné a kismamát, maradhatna olyan ember kezében, aki ivott? – Próbálok rávilágítani eme súlyos tényre, mert pont ez az, ami miatt úgy gondolom, nem ildomos az ismeretségi körünket kezelni. Túlságosan érintettek vagyunk érzelmileg, és ilyen mondatok szaladhatnak ki a szánkon, mint most Corneliának, erősen megkérdőjelezhetővé téve az objektivitásunkat. - Jones, ezt most elszúrta, és rohadt nagyot szívhat miatta. Miért nem értesítette a bizottságot a gyanújával? Ilyen esetben rögtön lépniük kell, behívtak volna egy másik orvost, vagy megcsipogtatnak engem, maga meg nem kerül ekkora bajba. – Mindennek megvan a menete, máskülönben nem működnének a dolgok, ez sem járja így, de nyilván nem hagyhatom ennyiben, mert én is felelősségre leszek vonva, hogy tudtam róla.
- A harminckilencedik hét mondhatni ideális, eleget volt benn a baba. Tud bármi problémáról a várandósság ideje alatt? Kérem a kórlapját minél hamarabb, és azonnal kerítsen egy szondát, mert bizonyíték kell, és amint én benn vagyok a kismamával, maga elmegy szépen és telefonál a bizottságnak, és beszámol mindenről, amit ma este tett és mondott. A saját érdekében, mert ha Baker megelőzi, rosszul fog járni. – Új kesztyűket húzok, amint benyitok a kettesbe, szokás szerint behúznék egyet Bakernek, Chloet is ő csinálta ki olyan gyönyörűen, amíg benn volt, a szakma selejtje, nem mondom, jó szakember lenne, ámde egy farok, és undorítóan viselkedik rendszeresen a betegekkel. A magánrendelőjében nyilván istenítik, annak körbenyalja a seggét, aki eleget fizet neki.
- Sok van már a rovásodon, Baker. – Ha már mellőzte a doktort a nevem elől, én sem erőlködöm, egyébként sem tisztelem az öreget. - Nem rúgatsz ki senkit, innen most kimész szépen, megfújod a szondát, ha besípol, azonnal hazahúzol, ha nem, folytathatod. Szerintem fair ajánlat. És ne beszélj így a beteggel, mit képzelsz magadról? – Csóválom meg a fejem, kétségtelen, hogy ez egy barom, de tényleg, nem tudom, az utóbbi időben mi történt vele, valószínűleg betett neki, hogy a kedves neje megcsalta, ámde ez jelenleg nem kifejezetten lényeges, semmi sem ok arra, hogy ilyen szarul végezze a munkáját.
- Dögölj meg, Roux. – Felhorkanok, és kieresztem magam előtt, nyilván nem fogja megfújni a szondát. - Jones, arról is számolj be a bizottságnak, hogy Baker a sírba kívánt, és megtagadta a szonda megfújását. Menj telefonálni, ide nem engedhetlek be. A recepción meg szólj kérlek, hogy küldjék be az ügyeletes szülésznőt. – Mert ismeri, és mert bizonyára nem olyan nyugodt, mint kellene lennie.
- Örvendek, Josephine, Dr. Roux vagyok, megnézzük, mi a helyzet a kis bennlakóval, rendben? – Mosolygok a nőre, és már bele is kezdek a vizsgálatába, aminek az eredménye sejtéseim szerint az lesz, hogy a baba onnan ma éjszaka kijön.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szer. Nov. 09, 2016 6:56 am
 



 


Joel & Cory

Emergency, we have a pregnancy!




Az ember életében eljönnek azok a pillanatok, hogy jól döntött-e, vagy sem. Nem szeretek felülbírálni senkit sem, és megtanultam az elit világában, hogy érdemesebb hallgatni, mert rosszul járhatok egyetlen elejtett mondattal is. Az itteni helyszín azonban elüt ettől, és életek múlhatnak azon, hogy hallgatok-e, vagy sem. Meghoztam a magam döntését, és egy másik szakorvos segítségét kértem a gyanúm beigazolásában, és igyekeztem egy olyan egészségügyi dolgozót találni, aki képes levezetni Josephinél a szülést. Az édesapám egyik ismerőse, különösebben nem áll közel hozzám, de amint dr. Roux elkezd beszélni, még az ütőér is megáll bennem. Hirtelen megkérdőjelezem még saját magamat is, meg hogy mekkora bajba kerülhetek, de aztán mélyen elzárom a gondolataimat. Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de majdnem kicsúszik a számon, hogy milyen lófasz bizottságot értesítsek hajnalban, amikor itt és most van szükség egy másik orvosra. Szarok bele az etikai folyamatba, meg az erkölcsi és betegjogi képviselet metódusába. Megtanultam az egyetemen, és nem, most nincs igaza a felettesemnek, de kettőnek beszólni valóban sok lenne a rovásomon. Megtettem, amit tudtam? Igen, mert szóltam egy másik orvosnak, akinek intézkednie kellene, de…a műtő. Igaza van, nem rontunk be, de hajnalban ne kelljen már kihangosítót használni, ha már a betegek alszanak. A csipogtatás az ideális ilyenkor, és nem egyszer történt meg, hogy beszólnak az ajtón keresztül. Nem mentem a műtőasztal közelébe, de maszkot viselhettem volna, ha már átléptem az automataajtó küszöbét. Mélyen le vagyok sújtva ettől a hangnemtől, de csak követem az osztályvezető helyettest a kettes vizsgáló felé.
- Vércukorbetegsége van, ennyit tudok. A kórlapot még nem nézhettem át, mert most jött be a kismama a férjével. Az én feladatom az volt, hogy értesítsem dr. Bakert… - jegyzem meg kissé talán sértődött hangnemben, de annyira loholunk, hogy ez nem igazán érződik.
- Igenis, Dr. Roux. – állok meg a terem előtt, és megvárom, hogy milyen jelenet fog odabent lezajlani, de a beteggel való ordibálás is azt hangsúlyozza, hogy nem követtem el hibát, mert szóltam egy másik orvosnak. Az egyik ki akar rúgatni, a másik nem enged dolgozni…szépen állunk, de csak bólintok a kérésre, és már ott is hagyom a vajúdó anyát, immár egy biztonságot jelentő szakember mellett. A nővérpultnál még hallani dr. Baker szitkozódását, én pedig a szívem szerint döntök.
- Elena ideadnád a jegyzőkönyvet…bizottságot hajnali kettőkor nem lehet hívni, és ennek úgyis a kórházigazgató elé kell kerülnie. – a formanyomtatvány kitöltése nem vesz sok időt igénybe, és közben megcsipogtatom a szülésznőt is. Hamarosan megjelenik a tökéletes kinézetű Caroline Ronald, és megáll mellettünk.
- Hívatott Jones? – nem szeretem a lenéző embereket, de ő is felettem áll, hát lenyelem a békát.
- Dr. Roux várja a kettes vizsgálóban dr. Ronald. Egy szüléssel. – teszem hozzá, és már rohan is el a szőke loknijaival. A végén alá is írom az észrevételeimet, és Elena elé csúsztatom.
- Tessék, itt az aláírásom is. Odaadnád majd Dr. Roux-nak is? A másik szakorvos nem fogja elismerni, de én kiírom a kérvényt a vérvételre. Az a legbiztosabb a bizonyításra. Ha nem vesz részt rajta, tudjuk mi lesz… - nézek össze a nővérrel, aztán halványan elmosolyodom.
- Én mindent megtettem. – vonom meg a vállamat, és a mosdók felé veszem az irányt. Jelenleg határozottan úgy érzem, hogy nem a szülészet-nőgyógyászat lesz az én terepem, sőt egyre biztosabb vagyok abban, hogy a gyerekosztályon a helyem. Egy részeges mentorral nem sokra mennék, a másik meg kitilt. Szépen állunk, de ez van.




A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 15, 2016 10:18 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szer. Nov. 09, 2016 2:48 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Nov. 15, 2016 10:30 am
 



 


Joel & Cory

i'm sick...help me!




A lift ajtaja éppen csak, hogy bezárul mögöttem, amikor a hátam a falnak vetem, és lehunyom a szemhéjaimat. A görcs élesen nyilall az alsó gyomortájékomba, de a legrosszabb sejtéseim szerint inkább máshova. Megrebben a szempillám, és egy kép villan be az elmémbe. Két emelet között ragadok, Adrian segít kiszabadulni, és majdnem belehal. Az emlék örvényében ugrok egyet, és a belgyógyászat ablakából lógok ki, ahonnan nincs visszaút. Az első alkalom, amikor személyesen érintett meg a halál angyala. A bordó estélyim fényes tapintású anyagát félretolom, és félve pillantok le a két combom találkozására. A szív alakú mélyedésből vér folyik végig, vörös mintázatot hagyva a hamvas, és fehér bőrömön. Ismételt nyilallás, és a szöveteim összerándulnak. A combomba vájnak ujjaim, hogy enyhítsem a belső kínt, a félelmet, hogy nem szállok ki innen. Hamarosan a kis csengő jelzi…nem szakadtam le, épségben megérkeztem a nőgyógyászatra, ha ezt nevezhetjük annak. A pulzusom a nyaki ütőeremnél pulzál, a szemem előtt pöttyök táncolnak. Kitévelygek a folyosóra. A nővérpult mellől halk beszélgetés foszlányai jutnak el hozzám. Képtelen vagyok egyelőre, hogy továbbmenjek, csak megtámaszkodom a hideg fal mellett, és a nyirkos tarkómat nekinyomom. A belső hang visítva adja a tudtomra, hogy nagy a baj, és orvosi ellátásra szorulok, de egyelőre senki nem vesz észre, és én sem fejezem ki a problémámat a nagyközönség felé. Pár hete innen menekültem el, mert nem mehettem be a szülésre Josephine-nél. Megkérdőjeleztem egy felettesem hozzáállását, és a másikkal szemben ellenszenvet éreztem. Nem kedveltem, amiért leteremtett, most mégis jobban örülnék neki, mint bárki másnak a világon. A világom összeomlóban van, és ha nem kapok segítséget, akkor itt fogok összeesni. A nővérpult felől érdeklődés érkezik az irányomba, és az egyik kedves alkalmazott odasétál hozzám.
- Ma nincs ügyeletben Dr. Jones, minden rendben? – a legszívesebben az arcába ordítanám, hogy semmi sincs rendben, és menekülni akarok a valóság elől, de jelenleg egy gyenge válaszra futja tőlem.
- Nem tudja, hogy dr. Roux ma este bent van-e? Szükségem lenne rá. – elharapom az utolsó mondatot, mert nem hittem volna, hogy valaha én kerülök ilyen helyzetbe.
- A doktor úr ma éjszaka ügyeletes, és a pihenőben van. Sürgős esetről lenne szó? – puhatolózik tovább a frissen manikűrözött, a címlapokról kilépett újonc. Nem érzem, hogy orvos lennék, vagy éppen életmentő. David még időben került be a műtőbe, de nem az én dicsőségem, hogy ez megtörtént. Adrian összezuhant, és ez sok, nem bírom. A testem felmondja a szolgálatot. A szüleimmel való hadakozás, a vőlegényem elhidegülése, a gyakornoki vizsga, a két stresszfaktor…túl sok.
- Nem. Személyesen keresem meg. – nyelek egy nagyot, és megindulok a nőgyógyászati pihenő felé, a hátam mögött hagyva az értetlen nővérkét. Minden lépéssel megküzdök, de megpróbálok úgy kinézni, mint aki nem éppen a halálán van, vagy az ájulás szélén. Az ajtó előtt néma fohászt mondok el, és egy erőteljes kopogtatás után merek csak benyitni. A megjelenésem cseppet sem kórházi, elegáns vagyok, akár egy civil.
- Dr. Roux ráérne egy pillanatra? – falfehéren mérem végig az ébredező férfit. Egy fejjel minimum magasabb nálam, de most az ágyon fekszik. A fájdalom most egy erősebb hullámmal csap le rám, így lerogyok az egyik székre az asztal mellett. A ruhám a fél oldalas sliccelés miatt szétnyílik, és a bokámnál a földre csorog a vörös vér. Ez már nem egy szimpla probléma.



A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 16, 2016 7:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Kedd Nov. 15, 2016 11:06 am
 



 

A legutolsó sürgős esetem kilenc körül volt, azóta jobbára csak a betegeimre néztem rá, jobban mondva, a legtöbbjük nem beteg, hanem nemrég szült, azért vannak még benn, én meg szeretek rájuk nézni, nem az a típus vagyok, aki a műtét után elfelejti a pácienseit. Tisztában vagyok vele, hogy egy nőnek ilyenkor mennyi kérdése van, én pedig még nem untam meg, hogy válaszoljak rájuk, számomra ez sosem lesz kötelesség. Ám tekintettel arra, hogy benn vagyok reggel nyolc óta, most jött el az ideje egy kis pihenőnek. Dobok egy sms-t Chloenak, hogy még élek, és próbálja meg megőrizni az ép elméjét az étteremben. Még egy csókos smileyt is kap, ennyi telik tőlem, amúgy meg gondolom oda meg vissza lesz, hogy csak úgy eszembe jutott, legalábbis a nők általában így vannak vele. Utána ledőlök, és hagyom, hogy elnehezüljenek a pilláim.
Lövésem sincs, mennyi idő telt el, mikor kopognak, jobban mondva tán dörömbölésnek is beillene, első reakcióm, hogy félkómásan rálesek a csipogómra, de az égvilágon semmi jele, hogy kerestek volna. Felülök, és épp a szemeimet dörzsölöm, mikor Jones bejön. Azóta az eset óta keresem, hogy behívjam egy szülésre, de valahogy sosincs a nőgyógyászaton, vagy másként vagyunk beosztva, szóval letettem a dologról, noha most biztos, hogy nem emiatt van itt. Már csak a ruhájából kiindulva, arról nem is beszélve, hogy falfehér, és…
- Basszameg… – A vér láttán meglehetősen hamar magamhoz térek, szerencsére mindig köpenyben alszom, így nem szükséges magamra kapnom, de egyébként sem tenném meg. - Dr. Jones, megsérült? Honnan vérzik? Miért hozzám jött? Úgy gondolja, nőgyógyászati probléma? – Kérdezem gyorsan, mellé lépve, és esélyesen marhaság lenne megvárnom, míg leakasztanak egy hordágyat, sokkal jobban járunk, ha beszaladunk a rendelőbe. Láttam már ilyet, nem keveset, de… nos, nem zárható ki, hogy Jones nem vár gyermeket, éppen ezért az lesz az első, hacsak nem kapok olyan választ, ami traumatikus sérülésre utal, de még mindig úgy gondolom, hogy egy, a kórházban dolgozó gyakornok olyat keres meg, akiről tudja, hogy segíthet. Könnyedén, de óvatosan kapom fel a székből, miután kitártam a pihenő ajtaját.
- Margaret nővér, ajtó! – Van kulcs a zsebembe, de érthető módon képtelen vagyok most benyúlni érte, de így is fél percen belül a rendelőben vagyunk, ekkorra már sikerült rájönnöm biztosan, hogy onnan vérzik, ahonnan gondoltam, így fel is teszem a vizsgálóasztalra. - Kimehet, Margaret nővér, szólok, ha szükségem lesz magára. – Életet lehelek a gépekbe, és pár pillanatig Cornelia ruhájára meredek. - Szabaddá tudja tenni a hasát, vagy tépjem el? – Esélyesen az összevérezett csodaruhának már úgyis lőttek, de ettől függetlenül inkább kérdezek, minthogy később panaszt emeljen ellenem, arra már rájöttem, hogy ő nem az a fajta, aki megtartja magának az aggályait bármivel kapcsolatban. Ez ugyan korrekt dolog, de indukálja, hogy jobban vigyázzon vele az ember.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szer. Nov. 16, 2016 7:10 am
 



 


Joel & Cory

i'm sick...help me!





A mai este annyi minden történt, hogy egy átlagember már összeroppant volna a szimpla kórházba jövetel alatt, de én ebbe dolgoztam a nap huszonnégy órájában, ezért nem is vettem észre az aggasztó jeleket, hogy éppen úgy megviselt, mint ha csak egy civil lettem volna. Nem istennek születtem, korlátokkal rendelkezem, pihennem kell. Az elmúlt hetekben még jobban rágyúrtam, extra műszakokat vállaltam, figyeltem, rajzokat készítettem a műtő galériájáról, de minden kevésnek bizonyult. A magánéletem csúnyán beleszólt a munkámba, és fordítva is. William már régen nem azt a támaszt jelentette, mint egy évvel ezelőtt, a szüleim még inkább nyomták az esküvőt, hogy végre apa is közelebb kerüljön a kormányzói székhez. Egyedüli felfrissülést Adrian megismerése hozhatott, meg az a mindent elsöprő csók, mely az ajkaimon csattant. Bárcsak megálltunk volna ott, és nem történik meg az együttlét. Nem azért ellenkezem, mert nem élveztem, hanem mert életemben először voltam gyenge érzelmileg. Nem mérlegeltem, és a pillanatnak éltem…és lám mi lett az eredménye? Hasonló gondolatok fordulnak meg a fejemben, miközben az ébredőző nőgyógyászt figyelem. Vajon hibát követtem el, amiért elsőre ítéltem? Nem bántott meg, a tanító jelleg benne volt, csak a körülmények…bizalmatlanná válok az emberekkel szemben, ha egyszer megsértik az igazságérzetemet. Orvos akarok lenni, és nem az a fajta, aki visszafogja magát, és csendben bólogat, sőt a betegeivel, vagy a kollégáival szemben se emeli fel a hangját, ha rosszul tesznek valamit…de úgy tűnik tanulnom kell még, a tapasztalat óriási előny. A káromkodás zökkent ki ebből a mélabús, ide-oda dülöngős transzomból.
- Igen, az. – válaszolok velősen, és már az erőm végén járok. Honnan tudom, hogy az a baj? Már a liftes akciónk előtt is sejtettem, élt bennem a gyanú, hogy valami nincs rendben. Elméláztam, eltoltam, nem figyeltem rá. A kis hang üvöltött, hogy Cornelia el kellene menned a boltba, venned kellene egy tesztet, mert mi van, ha becsúszott. Olyan előrelátó vagyok, kiszámítható, de most…íme a huszonöt éves gyakornok, aki egy politikus kicsi lánya, és nem bír ügyelni a védekezésre. A gyógyszerre kellett volna ráállnom, és nem engedni Willnek sem, hogy óvszerrel csináljuk. Kiszakadhat, lejárhat a szavatossága. Dr. Roux ugrik, és a karjai között landolok, talán az utolsó percben, mielőtt a földön kötöttem volna ki. A fekete pöttyök reves tánca megkezdődik, és versenyt futok az idővel. A rendelő ugyan nincs messze, de nekem az örökkévalóságnak tűnik, mire elérünk oda, és felkerülök a vizsgálóasztalra. Újabb görcs az alhasamban, és fájdalmamban még a magassarkút is lerúgom magamról. Lihegek, mint egy kivert kutya, és könnyek gyűlnek a szemembe. Ez nem én vagyok. Cornelia Jones nem sír mások előtt, csak nagyon ritkán, nem mutatja ki, hogy ennyire kiszolgáltatott. A kérdése hallatán szinte azonnal reagálok.
- Leveszem. – remegve támaszkodom meg a tenyeremen, és nyúlok a hátam mögé, hogy lehúzzam a cipzárt, de minden mozdulat egy pokolbéli kínzással ér fel. Visszahanyatlok, és leerőszakolom a derekamig. Innen már nem megy.
- Kérem, csak most az egyszer…gyűlölöm a hideg megnevezéseket. Cory, ha lehet…nem érzem magam most dr. Jones-nak. – lecsorog az arcomon néhány könnycsepp. A bugyimnak már annyi, és amíg az ultrahangra készül, lejjebb csúszok…borzalmasan szédülök. A hideg zselé még könnyebbségnek is elmenne, de a tekintetem a monitorra siklik. Összefolynak a szemcsés látottak.
- Ugye nem, nem vagyok terhes? – hány nő bizakodik ebben a diagnózisban szerte a világon, de újabb görcs rántja össze a méhemet, és immár a fejem is koppan, és néhány másodperces eszméletvesztés következik be. Az ébrenlét, és az öntudatlanság mezsgyéjén egyensúlyozom.


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 20, 2016 2:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Szer. Nov. 16, 2016 2:12 pm
 



 

Bólintok, és megvárom, hogy valamelyest lehámozza magáról a ruhát, eszemben sincs megnézni magamnak, egyrészt nem lenne túl professzionális, másrészt abszolút nem érdekel mostanában a többi nő, noha a betegeim egyébként sem mozgattak soha, tiltólistásak a közös együttműködés érdekében. Cornelia esetében még nem tudom, miként lesz, majd meglátjuk.
- Rendben, Cory, bár az, hogy használom a titulusát, nem feltétlenül hideg megnevezésre utal, de legyen, ahogy szeretné. – Elvégre a beteg az első, és én készségesen meghajlok a kívánságaik előtt, addig legalábbis mindenképpen, amíg mondhatni nem akarok a falnak menni tőlük. Ezt közel sem lehetetlen teljesíteni.
- Milyen fájdalmat érez? Görcsöl, szúr, tompa? – Hiszem én legalábbis, hogy a fájdalomtól könnyezik, bár lehet az ijedtség és feszültség is az okozója. A zselés folyadékot óvatosan szétkenem a hasán, ha állapotos is, még nagyon az elején jár, külsőleg semmi jele, a vérzés viszont biztos, hogy nem menstruáció, egyrészt, annak esedékességével mindig tisztában vannak a nők, másrészt felpuffadva sincs. Már a monitort figyelem, mikor elájul pár pillanatra, ez akár a vérveszteségtől is lehet. Mindenesetre előveszek egy steril törülközőt, hideg víz alá teszem pár pillanatra, majd kicsavarva a homlokához teszem, illetőleg áttörlöm vele az egész arcát. Várok addig, amíg kicsit jobban nem lesz, ha nem kezd el javulni az állapota, akkor kénytelen leszek másokat is beavatni, márpedig szerintem Cornelia egyelőre nem akarja, hogy szárnyra kapjon a pletyka a terhességét illetően. Szerencsére az eszméletvesztés nagyon rövid ideig tartott, s ha elcsípem a tekintetét, komolyan nézek rá.
- Attól tartok, nem közölhetek olyan hírt, amit a kérdése alapján hallani szeretne. A felvételek szerint hat hetes és három napos terhességről beszélhetünk. Itt van a petezsák, a fehér karika a szikhólyag, abból lesz a méhlepény, és itt az oldalán van egy pici dudor, nos, az az embrió. Cory, maga bizony állapotos. – Nézek rá komolyan, s kinyomtatom a képet, amin minden jelenleg megállapítható adat látszik. Odanyújtom felé, elhiszem, hogy ezt most fel kell dolgoznia, nyilván nem a legideálisabb a magánélete, különben egyrészt nem lenne egyedül, másrészt örülne a hírnek. Nem fogom semmilyen irányba befolyásolni, az nem az én tisztem, semmi jogom eldönteni, hogy egy nőnek mit kell éreznie egy ilyen hír hallatán. - Illetőleg, ezen a ponton fontos azt is megjegyeznem, amiért tulajdonképpen itt kötött ki. A beágyazódás sértetlen, minden rendben, a vérzés, még ilyen mértékben is előfordulhat az első tizenkét hétben, addig azonban az esetek nagy részében nem jár tényleges vetéléssel. Írok fel gyógyszert a biztonság kedvéért, egy hétnél tovább nem kell szedni, illetőleg hogyha a vérzés nem múlik el három napon belül, jó lenne, ha visszajönne. Javaslom addig tisztasági betét használatát, hogy könnyebben meg tudja állapítani, mennyi vér távozik. – Megállok, mert tudom, hogy mindaz, amit most hallott, borzasztóan sok lehet egy fiatal nőnek, és azt is meg kellene valahogy oldanunk, hogy ne így kelljen kimennie azon az ajtón, de ezzel a problémával még ráérünk foglalkozni, előbb szedje össze magát egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
Vas. Nov. 20, 2016 2:18 pm
 



 


Joel & Cory

i'm sick...help me!




A ruhámtól megszabadulni pontosan olyan kínos, mint amikor kizavart, mert ismerem a beteget, és nem lehetek jelen a szülésnél. A gyakornokok nehezen emésztik meg, ha nem úgy van az elképzelés, vagy a vágyott szakirány, ahogyan az a nagykönyvben megvan írva, de talán ennek így kellett lennie, és ideje lenne, ha ezen túllendülnék, mert ebben a pillanatban ez a felettes nekem segít, és egyáltalán nem fennhéjázó, ahogyan egy-két pletyka szól róla. Az estélyit sikerül derékig letolnom, és bizakodom benne, hogy nem az a helyzet, amitől rettegek. A fejem a vizsgálóasztalnak koppan, de előtte még tudok válaszolni a feltett kérdésre.
- Szúr, és befeszít…nagyon rossz. – lihegek, és amint a látóteremben nem látok mást, mint néhány fekete pöttyöt, akkor a külvilággal is elveszítem a kapcsolatot egy jó időre. Nem vagyok toppon, és az elmúlt hetek aggodalmai most ütnek ki nálam. Arra térek magamhoz, hogy a nyakamban egy vizes törölköző pihen. Szerencsére dr. Rouxon kívül más nincs bent a rendelőben, így nem kell attól tartanom, hogy más is megtudja…..a mit is? Lélegzetvisszafojtva hallgatom, de nem is kell igazán megértenem, mert az ultrahang nem hazudik. Kinyomtatja a képet, és a kezembe nyomva értesít róla, hogy hurrá hét hetes terhes vagyok. Ez valami égi összeesküvés ellenem. Nem vagyok apáca, de felelőtlen sem, mégis úgy tűnhet mások szemében. Iszonyúan nagy súly telepszik a mellkasomra, és pár percig csak bámulom a képet…és az embriót. Kicsi, nem lesz belőle élet. Nem tehetem tönkre a jövőmet, egy becsúszott babával. Nem leszek az a gyakornok, aki kiesik a programból, mert teherbe esett. Botrány lesz belőle, céltábla leszek a társaim között, a média rám fog szállni, és már ettől a ténytől is elkap a hányinger.
- Otthon kell maradnom? Tudja, jön a vizsga, és nekem…nekem meg kell írnom. Dolgoznom kell, mert lemaradok. Ez így nem helyes. – erednek meg a könnyeim, és legszívesebben összegyűrném a papírt. Nem jelent semmit. Ridegre váltok, és tudom, hogy mit kell tennem, még ha ezzel sokan nem is értenének egyet.
- Kérem, erről ne szóljon senkinek. A sajtó, a szüleim, a vőlegényem…. – törlöm le a kézfejemmel az újabb kicsorduló könnycseppeket, aztán veszek egy nagy levegőt.
- Mikor tudna előjegyezni abortuszra? – nyelek egy nagyot, és még hozzáteszem.
- Ha lehetséges, akkor kaphatnék egy telefont? Muszáj lesz telefonálnom. – valakinek el kell mondanom, fel kell hívnom Mariont. Ő az egyetlen személy, aki most segíthet. Nem hiszem el, hogy ez megtörténhet velem, iszonyúan lesokkol a kép. Egyetlen estére engedem el magam, egyetlen alkalommal akarok önmagam lenni, és ekkor is becsap a ménkű. Cornelia ezt meg nem történtté kell tenned.


A hozzászólást Cornelia H. Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 20, 2016 4:19 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Szülészet-nőgyógyászat
 



 

Vissza az elejére Go down
Szülészet-nőgyógyászat
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Virginia Mason Kórház
-
Ugrás: