HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Under The Needle tetováló szalon

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Under The Needle tetováló szalon
Vas. Márc. 27, 2016 1:22 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Vas. Márc. 27, 2016 1:53 pm
 



 

TO CALLIE

Azt nem mondanám, hogy hirtelen ötlet. Az viszont, hogy mennyire átgondolt vagy sem már egy más kérdés. Egy olyan kérdés, aminek a felfejtésébe nem annyira szeretnék belemenni, viszont mégsem tudok a kocsiból kiszállni, pedig már vagy húsz perce leparkoltam a szalon előtt.
Mondjuk úgy, hogy én és a tűk sosem voltunk valami nagy barátságban. De még csak megtűrő-elviselő viszonyban sem, talán ez az oka annak, hogy eddig eszembe sem jutott volna kivarratni magam, pedig két húgom is megtette már és legjobb tudomásom szerint boldogok az életre szóló emlékkel a bőrükön. Úgy döntöttem nekem is kell egy esküvő előtti kiborulás a küszöbön.
Amint lesz elég bátorságom bemenni. Mindjárt. Csak még egy tíz percet üldögélek itt. Vagy húszat.
A telefont babrálom a kezemben. Esküszöm, én el akartam mondani Keithnek, de tekintve, hogy mindenen vitatkozunk az utóbbi időben, annyira mindegy, hogy előtte vagy utána fogunk nem, nem mindegy.
Callie számát keresem ki. Nem tudom, hogy miért pont az övét, talán, mert négyünk közül őt tartom a legbátrabbnak – máskülönben aligha hiszem, hogy katonának állt volna – és nekem olyan valaki kell, akiben megvan az, ami bennem nincs és talán nem akarja első ízben leharapni a fejem. Abból az utóbbi időben több, mint elég jut ki.
Rányomok a hívás gombra.
- Szia! Mit csinálsz most? Találkozhatunk, van egy kis időd? Várj, smsben átküldöm a címet, ha tudnál jönni, hálás volnék érte. Puszi. – ha felvette, akkor kicsit terjengősebbre veszem (majd) a szöveget, ha csak a hangpostáját érem utol, akkor a rövid üzenet hagyás híve vagyok. Mindenesetre akármelyik módon érem is el, a címet mindenképpen átküldöm. Aztán várok. Leginkább arra, hogy megérkezzen.
A közben jelentkező gyomorgörcsömet pedig betudom az idegeskedésnek.

//később teszek bele fejlécet is ^^//
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Márc. 29, 2016 11:59 am
 



 

TO ANNA

Azt hiszem, istenesen bekarmoltam tegnap este, de hullára nem emlékszem igazából semmire sem, mondjuk azt sikerült már észlelnem a telefonomon, hogy minden tesómnak küldtem egy szeretlek, bocsánat mindenért sms-t, Jasonnek meg egy szimpla hiányzol strófát, képzelem, mennyire volt oda érte a kötelességei kellős közepén, de hát istenem, ittasan mindenki csinál gyökérséget. Egyébként sem tudom, miért menekültem az alkoholba, de legalább otthon tettem valami istentelenül pocsék bor társaságában, és mivel a pszichológushoz járáson kívül rettenetesen üres a naptáram a kényszerszabim alatt, még mindig az ágyamon fetrengek, a párnámon már csinos adag nyálcsík gyűlt össze.
A telefoncsörgésre azonban úgy ugrok fel, mint akit kergetnek, kezemben a pisztolyom, igen, a párnám alatt alszom vele, nem normális, tudom, de kell, mert nélküle nem hiszem, hogy képes lennék a legcsekélyebb mértékben is nyugodtan aludni. Végül ledobom magam mellé, mikor látom, hogy csak a telefonom csörög.  Álomittas hangon nyöszörgök bele.
- Hallo? – Úgy tíz másodperc múlva rájövök, hogy Anna az, meg arra is, hogy vele még nem is beszéltem, pedig pár napja itt vagyok, de hát a legnagyobb tesótól mindenki tart, akkor is, ha csak pár perc választja el tőle. Egyszerűen csak társult hozzá egy neki kellene a legfelelősségteljesebbnek lenni felhang, aminek szerintem az esetek többségében hullára nincs köze a valósághoz, de a berögződések attól még nem változnak. - Aha, van, csak összekaparom magam a romjaimból, megyek. Szia! – Erőteljes szemdörzsölésbe kezdek, szerintem bőven többet döglöttem tíz óránál, de még mindig zsong a fejem, szerintem hamarjában közelebbi barátságot kötök egy aszpirinnal. Meg a fél literes kávésbögrémmel.  
A zuhany nem maradhat el, mert bűzlök, és a lelki nyavalyáimon kívül nem óhajtom a külvilágot mással is sokkolni. Azért igyekszem sietni, mert nem akarom sokat váratni Annát, de még így is beletelik jó egy órába, mire odaverekszem magam hozzá. A hajam feltűztem, és maradtam az egyszerű farmer, póló, rövid bőrkabát kombinációnál, majd elbaktattam a megadott címre. Eszembe nem jutott volna felülni a motoromra, nem éreztem magamat beszámíthatónak, a járgányomat meg nem kockáztatnám.
Mikor kiszúrom a kocsiját, elsőként odalépek, nem győzve csodálkozni ama tényen, hogy épp egy tetováló szalon előtt parkol. Sőt, a megadott cím is azt az helyiséget jelzi. Gondolkodás nélkül bekopogok az ablakán, vagy húzza ki, vagy szálljon ki, bekiabálnom fölösleges lenne, szóval csak akkor kezdek beszélni, ha valamelyik megtörtént.
- Hú, tetoválás? Erre sosem mertem volna fogadásokat kötni, de szerintem szuper dolog. – Kúszik halovány mosoly ajkaimra, ami azért fejlődés, de még közel sem az igazi. Egyelőre nem tudom, miért hívott ide, de csak kibukik hamarosan, eskü, szívesen fogom a kezét, amíg varrják, más ötletem nem igazán van. Talán nekem is kellene még egy.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szer. Márc. 30, 2016 2:14 am
 



 

A hangja pont olyan, amire anyánk azt mondaná, hogy kásás. Ez pedig azt jelenti, hogy tutira most kelt fel – gondolom – hála nekem. Upsz.
- Bocs az ébresztőért. – csacsogok még a vonalba, aztán pedig, ahogy megszakítjuk a hívást, már pötyögöm is be a címet, ahogy ígértem neki.
Az, hogy mi még nem találkoztunk amióta itt van, nem kelt bennem rossz érzést. Tudom milyen elfoglaltnak lenni és amúgy is, nem fogok és nem is akarok ilyesmi miatt egyik húgomra sem neheztelni, plusz azt vallom, hogy a telefonnak mindig két vége van, én is fel tudom emelni, ha akarom, mint példának okáért most is.
A romjait illető megjegyzésből pedig gyorsan levonom a lehetséges következtetéseket – hogy tulajdonképpen mi is döntötte abba a bizonyos romba –, amiben nagy segítségemre van az előző este tőle kapott sms is.
Mindenesetre amíg várok, jó lenne némi bátorságra is szert tenni, amihez a legkönnyebben és gyorsabban vezető út nem is a kocsimban van, hanem a szemközti kis üzletben. Kiszállok és nagyjából tíz perc múlva már ülök is vissza a járműbe egy papírzacskóval a kezemben. Megint megragadom a telefont és egy újabb sms-t küldök Callienek, remélve, hogy azért tíz percnél több készülődés kell neki és még időben elér hozzá az üzenet.
Ugye vezetésképes állapotban vagy? Ha igen, hozd a jogsid is, kelleni fog.
Majd, ha ideér, elmagyarázom neki. Mondjuk, ha eleve autóval jön vagy motorral, akkor amúgy is nála lesz. Belenyúlok a zacsiba, de nem veszem ki az üveget, csak letekerem a tetejét és a számhoz emelem, hogy jó nagyot kortyoljak belőle.
Az alkohol istenesen összehúzza az arcomat – ma még nem volt időm, meg eszembe se jutott enni – és így azt hiszem nagyon hamar nagyon jó kedvem fog majd tőle kerekedni. De most még ott nem tartunk.
Az elkövetkezendő egy óra alatt –, hogy elüssem az időt – újabb rekordot döntök meg candy crushban, aztán, amikor elunom, akkor a rádiót kapcsolgatom – a hír blokkot messziről kerülöm –, váltogatva a zenecsatornák között, aztán azt is elunom és nekiállok sms-t írni Keithnek, hogy jelezzem, lehet tetováltan érek ma haza, de mivel elég bénán hangozna – vagyis látszódna a telefon képernyőjén –, hogy figyi édes, épp egy delfint varratok magamra, de lehet egyszarvú lesz belőle, mit vigyek haza vacsira? kezdetű mondat, így inkább feladom. Meg amúgy is, ez az én testem, mi az már, hogy külön engedélyt vagy bejelentést kell kérjek és/vagy tegyek, ha olyasmire készülök, amire készülök?! Most meg előbújt belőlem a feminista. Pia hatására könnyebben kibukik.
Mire Calliet meglátom az ablakon keresztül, hiányzik úgy jó két vagy három decinyi az üvegből, én meg roppant jó kedvűen intek neki, hogy üljön be mellém.
Ha megteszi, akkor először is megölelem, így ültő helyemben. Ha nem, akkor értelemszerűen én szállok ki, de az ölelést akkor sem ússza meg.
- Szia! – szorítom még magamhoz – hát régen láttam, na, persze, hogy hiányzott – mielőtt elengedném.
- Elvileg. Gyakorlatilag meg nyuszi vagyok. Mutasd a tiédet! – kérem tőle, bízva abban, hogy a szemrevételezés, majd segít.
- Ugye bejössz velem? És maradsz is? – ha közben engedi megtekinteni a tetoválását, akkor megcsodálom.
- Nagyon fáj? – pillantok az enyémekkel egyező színű szempárra.
- Amúgy anya árult be, mármint, hogy a városban vagy. – mosolyodok el. Tudom, ez nem volt kérdés, de valamiért úgy gondoltam tudnia kell. Vagy az is lehet, hogy már tudja.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szer. Márc. 30, 2016 1:19 pm
 



 

- Ugyan, előbb-utóbb már időszerű lett volna. – Kamuzok igazából, mert nagyon jól esett volna egész nap aludni, sőt, az utóbbi időben inkább csak fetrengenék, de nem áll szándékomban ennyire elhagyni magam, az egyszerűen nem én lennék. Ilyesmi miatt sosem nehezteltem senkire, maximum még gyerekkorunkban anyára, hogy vasárnap sem aludhattunk tovább kilencnél. Én nem tudom, ő min él, de minden nap hatkor kell, akár van jelenése, akár nincs.
„Nanáááááá…”
Válaszolom vissza, végül is részeg nem vagyok, csak másnapos, de ha maradt is még bennem bármi, az úgyis kimegy, amíg sétálok, vagy amíg csináljuk, amiért szüksége van rám, utána már annyira nem fogok aggódni, és bátran beülök a volán mögé. A jogsimat ennek ellenére majdnem otthon hagyom. Van autóra is, motorra is, univerzális vagyok ilyen téren, sőt mi több, már harckocsit is vezettem, egyszer tankot is, szóval egész jól megy. Csak a tegnap estén túlságosan is ferde volt, és egyelőre óvatoskodom. Közben tovább nézegetem a telefonom, de legalább nem lelem újabb nyomait magányos iszogatásomnak, nem volna túlságosan kellemes találni egyebeket is.
Végül kiszúrom Annát, és egész hamar megorrolok magamra gondolatban, hogy nem vettem meg a hot-dogot, amit megkívántam útközben, mert azt hiszem, nem ártana a drága nővérkémnek némi szénhidrát. Azért beülök mellé, noha nem vágom egészen a dolgot. Most azért hívott, hogy itt ücsörögjünk? Az ölelgetést nagyon szoknom kell, de már Hales is megörvendeztetett kettővel, és a másodikba már annyira nem akartam belehalni. Úgyhogy most nem is próbálok elhúzódni, végül is, Anna sosem bántott, és Marly sem, Halessel csináltuk ki egymást rettenetesen.
- Hali! – Kisvártatva azért jobban feloldódom, vélhetőnek annak is köszönhetően, hogy egész sokáig húzza a dolgot, és visszaölelem én is.
- Nem nagy cucc, de azért ne egy egész hátas darabbal kezdd. – Azzal először kinyújtom felé a jobb csuklómat, amin a végtelen jel van, illetőleg elseprem a fülem mögül a hajam, hogy lássa a madárkáimat is. Egyik sem túl nagy, de nem is az volt a célom vele, hogy feltűnőek legyenek.
- Ne viccelj, persze. – Illetőleg simán megnézheti a tetkóimat, abszolút nem zavar a dolog, nem azért csináltam, hogy dugdossam őket mindenki elől, bár tény, hogy nem hagynám pár emberen kívül másoknak, hogy tüzetesebben megszemlélje őket.
- Nekem nem fájt, de szerintem mindenki másként viseli. Ne görcsölj rá, és kész. Hümm, ha gondolod, csináltathatunk egyszerre, és akkor kevésbé fogsz csak a sajátodra figyelni. Mit szólsz? – Vetem fel az ötletet, próbálva úgy segíteni, ahogy tudok. - Egyébként van ötleted? - A következő szavaira csak elhúzom a számat. Anya kerek-perec kijelentette, hogy nem fogja titkolni előttük a dolgot, szóval nem lep meg a dolog.
- Mondta, hogy spicli lesz, úgyhogy sejtettem. – Érdekes, nem érzek benne szemrehányást, és azt hiszem, nagyon hálás vagyok neki, amiért nem állít falhoz, és gyötör meg lelkileg mindkettőnket, mint Hales, vagy nem vágja a fejemhez, hogy szükségük van rám, mint Marly.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szer. Márc. 30, 2016 9:45 pm
 



 

- Annál valami szolidabbra gondoltam első körben. – azért egy egész hátas minta kissé meredek volna azt hiszem, szóval arról eleve le is mondok, főleg, mert tervben is volt.
Szemrevételezem a kezét és a füle mögött is.
- Ó istenem, ezek annyira nagyon szépek! – csodálom egy kis ideig – azért nem zavaróan hosszúra nyúlt percekig – mindkét csodálatos mintát.
- És ugye nem hagyod, hogy félúton lelépjek vagy valami?! Mert utólag tutira megbánnám, hacsak egy fél akármi kerülne rám. – de ezzel együtt azt is tudom, hogy képes lennék felállni az egész közben, hogy ez már pedig nem kell nekem, de csak azután, hogy már elkezdte a srác vagy a csaj felvarrni a mintát.
- Komolyan? – elkerekedő, de hálás pillantással nézek a húgomra, mert ez oltári édes tőle, hogy a kedvemért bevállalna még egy tetoválást.
- Az nagyon jó lenne! – eszembe sem jut lebeszélni, gondolom, ha nem akarná, akkor eleve fel sem ajánlja, elvégre ő is pontosan annyira felnőtt nő, mint én, tökéletesen meg tudja hozni a maga döntéseit és én ezt tiszteletben tartom.
- Mármint a mintára? Talán egy pillangó. Szeretem a pillangókat. – kislányosnak tűnik vagy sem, nekem tetszik.
Eszembe sem jut szemrehányást tenni neki bármiért is. Felnőtt nő, nem tartozik nekem se bejelentkezéssel, se elszámolással, se semmivel. A testvére vagyok, akire számíthat, ha kell, nem csak a vér köt minket össze, hanem az is, hogy a fogantatásunktól osztoztunk mindenen, és, ha négyünk közül valaki megérti, hogy mennyire kell a saját élet, a saját dolgok, távol a többiektől, de szeretve őket, akkor az én vagyok.
- Ne neheztelj rá nagyon, csak jót akar. – mármint anya, akkor is, ha nem feltétlen a legjobb módon teszi mindig. Mégiscsak az anyánk, szeret minket.
- Öhm… találkoztál Hales-el? – óvatosan érdeklődök, nincs most sem vád a hangomban vagy a vonásaimban, egyszerűen csak érdekel, ennyi az egész.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Csüt. Márc. 31, 2016 12:38 pm
 



 

- Köszi. – Szeretem a tetoválásaimat, és egyiket sem bántam meg, noha egyik sem épp nagy darab, olyasmire szerintem én sem vállalkoznék.
- Dehogy hagyom, maximum addig szekállak, míg vissza nem mész befejezni. – Képes lennék rá, ez garantált, elvégre, úgy igazán nevetséges lenne a dolog, és semmi értelme sem lenne a világon. Most már kezdem érteni, miért engem hívott, és azt hiszem, nem lesz gondom a feladat megoldásával.
- Persze. Valami hasonlóan hatalmas mintával kibékülnék még, bár már én is nézelődtem, mi illene még hozzám. – Nagy hirtelen még nincs ötletem, de biztosan van pár alapminta, amiből ki lehet indulni, és ha látják az emberen a valós érdeklődést és szándékot, nagyobb az érdeklődés. Én mindkettőt itt csináltattam, szóval még azt sem mondhatom, hogy idegen lesz a hely. - Akkor ezt túltárgyaltuk. – Most aztán járhat az agyam, hogy miféle tetoválás is legyen a hármaska.
- A pillangó szép is. – Sokaknak van, köztük nekem is a végtelen jelbe vegyítve, én is bírom őket. Külön viszont nem szerettem volna valamiért, mindenesetre illik Annához. - Csodákat tudnak belőle kihozni, mekkorát szeretnél? – Kezdésnek talán jobb a kicsi, de ezt döntse el ő. - Tényleg, hová tervezed? – Ez még nem mindegy, van, ahol jobban fáj az elmondások alapján, nekem egyik sem volt vészes, de ha választani kéne, a csuklómat jobban megéreztem.
- Már nem haragszom, bár akkor kicsit szívtam a fogam. Tudom, hogy jót akar, bár néha hagynia kellene, hogy magától történjenek, és nem kerítőnőt játszania. – Tudom én, unatkozik, megfosztották az általa szeretett dolgoktól, ám attól még tényleg nem kötelező mindenbe beleütni az orrát.
- Igen, találkoztunk. Veszekedtünk, sírtunk, idővel megleszünk. – Azt viszont nem tudom, ki fogom-e bírni, hogy Hales szerint már örökké hazudnunk kell erről mindenki másnak. Vajon mit gondolnának rólam, ha tudnák, miattam volt börtönben? Az én tettemért hurcolták meg. Istenem, ezt legszívesebben sosem tudnám meg, egy részem reméli, hogy így lesz, a másik viszont szeretné tisztára mosni Hales nevét.
- Na? Bemegyünk? Vagy kell még némi folyékony bátorság? – Ha igen, akkor nem leszek rest telefonon felhívni Jaspert, rettentő hülye neve van szegények szerintem, viszont ő tetovált, és jól eldumáltunk, azt mondta, bármikor jövök, szívesen megcsinálja a vágyott mintámat. Anna alkoholfogyasztása amúgy totál hidegen hagy, én meg bagózom, és? Senkinek semmi köze hozzá.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Csüt. Márc. 31, 2016 3:41 pm
 



 

- Oké, az jó. – mosolyodok el szélesen. Tudtam, hogy ő kell nekem ehhez, mert tudja, hogyan kezeljen, ha begyulladok és most ezért nagyon hálás vagyok neki.
- És te mit szeretnél és persze hová? – ha már mindketten benne leszünk és tű alá kerülünk, persze, hogy érdekel, mire is gondolt. Meg hová is gondolta.
- Túl igen. És szerintem is, azt hiszem annál maradok. Gondolom csak vannak mintáik vagy valami. – ahogy beszélgetünk róla, kezdek megint felbátorodni és összeszedni magam, hogy végre kiszálljak a kocsiból, elvégre ezért jöttem és ezért rángattam ide Calliet is.
- Nem túl nagyot, mondjuk úgy ekkorát. – mutató és hüvelykujjam közötti távolsággal prezentálom a méretet, talán 4 vagy 5 centi, nem túl nagy, de azért nem is olyan pici, hogy csak nagyítóval lehessen megtalálni, aminek nem sok értelme volna, azt hiszem.
- Ide. Diszkrét, csak az látja, akinek meg is akarom mutatni… vagy hülyeség? – jobb kezemmel mutatom a helyét csípőm jobb oldalától befelé az alhasamra. Hirtelen jött ötlet, nem tudnám megmondani, hogy miért pont oda gondoltam, ez jutott eszembe elsőre.
- Tudod milyen anya. Hogy mondod meg egy búgócsigának, hogy ne búgjon? Tényleg, náluk jártál? – én a magam részéről egy ideje már nem találkoztam velük, de még nem vészesen túl régen.
- Mondtam Halesnek, hogy örülnének, ha elmenne hozzájuk, de nem úgy tűnt, mintha nagyon akarózna neki. – nem kell közvetítőt játszanom se a szüleink, se a testvéreim között, de nem tudnék nyugodt lelkiismerettel aludni, ha legalább nem próbálnám meg. Nem erőszakosan, csak finoman, ennél messzebb azonban nem akarok menni, túl sok sérülés következhetne belőle és abból bőven kijutott az elmúlt egy évben mindannyiunknak.
- Mi történt közöttetek? Baj van, Callie? – csendesen és törődőn kérdezek rá, mert egy ideje gyanítottam, hogy valami van a húgaim között, amiből azt hiszem nem csak engem, de Marliet is kihagyták. És persze, hogy szeretném, ha rendben lennének, de fogalmam sincs, hogyan segíthetnék neki, pedig szeretnék.
A húgom kezéért nyúlok és ha engedi, akkor finoman és együttérzőn szorítom meg. Mellette vagyok, akarom tudja, mellettük állok, nem számít mi történt.
- Be, gyerünk, menjünk. – szusszanok egyet és gyorsan még egy korttyal rásegítek arra a bátorságra, majd Callie kezébe nyomom a kulcsaimat.
- Ez jobb helyen lesz nálad. – mert a végén még olyan bátor leszek, hogy eszembe jut volán mögé ülnöm és azt nagyon nem kéne.
Kiszállok a kocsiból, becsapom az ajtót – jó, azért nem durván, elvégre nem wc ajtó ez – és megvárom, amíg a testvérem be is zárja. Ha engedi, akkor a karjába karolok és vele együtt megyek a szalonba, ahol simán magam elé noszogatom őt, remélem megbocsátja.
- Hello! – köszönök azért, a számból mégsem áll ki a kapanyél, így illik, ha belépek valahová, akkor ez az első, egy hello. Vagy valami ahhoz hasonló.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Pént. Ápr. 01, 2016 11:46 am
 



 

- Eeeez egy jó kérdés. Kitalálom, meg ismerem az egyik tetováló srácot, maximum felskiccel nekem valamit nagy hirtelen. – Simán megcsinálja, jól elbratyiztunk az előző kettőnél, noha egyik sem túlságosan nagy, de akkoriban még elég csicsergős csajsziban nyomultam. - Lehet, hogy már valami nagyobbat is be mernék vállalni, de az több idő, szóval még nem tudom. – Csak idő kérdése, hogy beleszeressek valamiféle elgondolásba, de ha más nem, valami apróságot bevállalok simán Anna kedvéért, nekem ez nem gond. Legalább ilyen téren rendelkezésre tudok állni.
- Vannak persze, de ha kellőképpen érzékletesen meséled, le is rajzolják, és megcsinálják neked álmaid pillangóját. – Egy tetoválás örökké az ember része marad, nem mindegy, mit varrat magára az ember. - Na, az máris nagyobb, mint az enyémek. – Mondhatnám, hogy bevállalósam, de az enyémek célzatosan azok, amik. Következésképpen nem is akartam nagyobbat belőlük.
- Nem, egyáltalán nem hülyeség, ha oda szeretnéd, akkor nem is lehet kérdés. Egyébként is, vannak, akik sokkal durvább helyekre tetováltatnak, szóval ez abszolút nem lesz számukra sem meghökkentő. – Amikor másodszor benn ültem, egy csak konkrétan a vénuszdombjára óhajtott tetkót, amitől én kiszaladtam volna a világból. Egyrészt azért az biztos jobban fáj, másrészt pedig brr… soha.
- Addig rágta a fülem, hogy elmentem, igen, nem is engedett el egy fél napig, bár mikor elkezdte magyarázni, hogy jó lenne, ha néha ennék is, elég frusztrált lettem. – Szeretem anyáékat, csak van, hogy nem segít semmin az, hogyha bele akarnak szólni az életünkbe. Elvégre, már elég idősek vagyunk, hogy saját döntéseket hozzunk, hibákat kövessünk el, és hasonlók.
- Azok után, hogy máris megkapta, hogy anya miatta boldogtalan, csodálod? Mondjuk, lehet, hogy ő túlozta el, azt hajlamos rá, mindenesetre eléggé bántja az a nőügyletes hülyeség. Mondjuk a magam részéről nem értem a dolgot, de nem is nekem kellett tyúkólba járnom soha. – Én éppen ezért nem is vetettem fel neki, meg akkor még anyánál sem jártam.
- Próbáljuk megoldani, maradjunk ennyiben. Még nem igazán vagyok kész arra, hogy beszéljek róla. – A Halessel való kapcsolatom szorosan hozzátartozik a velem történtekhez is, illetőleg, ő azt szeretné, ha nem beszélnénk az igazságról senkinek sem, így meglehet, hogy szükség lenne némi egyeztetésre, mert a végtelenségig nem lehet kerülgetni a forró kását. Ebben csak megerősít az, amikor megszorítja a kezemet. Tudniuk kellene nekik is, nem szabadna, hogy titkok robbantsanak szét minket, mégis vannak mindenkinek. Marlynak is. S ki tudja, talán Annának is, sosem néztem volna ki belőle, hogy valaha tetoválást akarna csináltatni.
- Hajrá! – A kulcsot bedugtam a zsebembe, de csak aztán, hogy bezártuk az autót, és mehettünk is befelé. Nem kételkedtem, hogy ez most a biztonságosabb megoldás. Onnantól meg egymásba karolva táncoltunk be a helyiségbe.  
- Hello! Jasper benn van?                
- Igen, öt perc, és felszabadul.
- Köszi! Gyere, üljünk le, addig nézegesd a képeket. – Önállósítva vettem el az egyik mintákkal telerakott albumot, és nyomtam Anna kezébe, majd egy másikat magamnak is elemeltem.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szomb. Ápr. 02, 2016 11:58 pm
 



 

- Mármint mekkora az a nagyobb? És a srác jó fej? Ugye türelmes? – nyilván nem a mintha felvarrásához, mert az gondolom alap, hanem ahhoz is, ha valaki nem kőkemény macsócsávó, hanem mondjuk középmagas, vörös, majrés kicsit – nagyon –, ha tűkről van szó…
- Ó, ez nagyon jól hangzik. – bólintok is egy aprót és máris ezernyi pillangó repked lelki szemeim előtt, ahogy azon agyalok vajon konkrétan milyet is szeretnék. A színeit már legalább tudom, a piros és a fekete ízléses mixelése egészen tetszene.
- Szerinted túl nagy? – morfondírozva pillantok a húgomra, ha azt mondja jobb volna kisebbel kezdeni, tök simán hallgatni fogok rá. Tetkó kérdésben jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint én, szóval nem is kétséges, hogy minden szavát elhiszem. Mondjuk amúgy sem, nincs okom arra, hogy ne higgyek, a testvéreimnek akármiben is.
- Oké, mert most, hogy beszélünk róla, egyre biztosabb vagyok, hogy oda szeretném. És jesszumpepi, azt hiszem én az olyasmit kihagynám inkább. – nevetem el magam a végére. Köszönöm, de a cici-szeméremdomb-popsi és egyéb olyan helyek, amelyek még meredek számba mennek, ha tetoválásról van szó, nálam nem jöhet szóba. Vagyis én nem szeretném.
- Meg akart tömni, mi?! A múltkor velem is megcsinálta. – na igen, anya már csak ilyen. A jó szándék vezérli, de attól még meg tudom érteni, hogy miért is frusztrálta Calliet a dolog, én is pontosan ugyanúgy érzem magam, amikor anya előjön a „nem eszel eleget” dologgal.
Elkerekedett szemekkel hallgatom a húgomat és első körben egy gyenge hápogásig jutok, leginkább a meglepettségtől.
- Látom, átment a lényeg... – húzom el a számat, mert pont nem erről szólt az, amit mondtam – és mondani akartam – Halesnek, de úgy tűnik, totál mást sikerült leszűrnie. Vagy csak a felére figyelt annak, amiről beszéltünk.
- Én megértem anyát. – jegyzem meg csendesen, mert annak ellenére, hogy Hales két szóban beavatott abba, miért is juttatott valakit kómába, attól még a börtönnel elég rendesen beletaposott a család életébe. És azzal együtt, hogy szeretem a húgomat és azok után, ami vele történt, még jogosnak is ítélem a tettét, nem változtat az elmúlt egy éven. Természetes, hogy senkinek sem volt könnyű hozzá állni az új helyzethez, főleg nem a szüleinknek.
- Oké Callie. Szeretlek, ugye tudod?! – még nem engedem el a kezét és egy szelíd, de szeretetteljes mosolyt is küldök felé. Ha itt lesz az ideje, akkor meghallgatom, szeretném, ha tudná, de erőltetni nem fogom a dolgot. Sosem tenném.
Kocsiból ki, szalonba be – csakis Callie után –,és én követem a húgomat tovább is, amikor lecsüccsenünk, képeket nézegetni.
Hamar belefeledkezek a skiccekbe és fotókba. Elképesztők, egyik szebb, mint a másik.
Éppen egy csodaszép pillangót veszek szemügyre, amikor Jasper is megérkezik.
- Callie, ugye? Vagyis… az egyikőtök Callie… – és már megint megtörténik, ami egész életünket végigkíséri. Soha, senki nem tudja melyikünkkel is beszél éppen, beleértve olykor a saját szüleinket is. Jó, ők azért annyira nem vészesek, de azért volt már, hogy anya simán Callienek, Halesnek vagy Marlienak szólított, ha éppen nem annyira figyelt.
Felállok és a kezem nyújtom a srácnak.
- Anna vagyok, szia. És ő Callie. – pillantok a húgomra, majd vissza Jasperre.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Ápr. 05, 2016 10:25 am
 



 

- Mondjuk akkora, mint a tenyerem. Olyan nagyon nagy nekem sem kéne, és jó fej, én bírom, türelme is van, bár nem tudom, meddig terjed. - Én ugye nem vagyok majrés csaj, bár szerintem a kifejezetten parás tyúkok úgysem jutnak el addig a pontig, hogy egyáltalán tetoválni akarjanak. Eszükbe sem jut.
- Nem vészes, inkább azt döntsd el, hogy tényleg, teljesen biztosan akarod, és valóban ne hagyjam, hogy felállj abból a székből, ha már egyszer beleültél? – Még egy lehetőséget azért kap tőlem, de ha erre is rábólint, akkor már tutira nem menekül. Aki egyszer kitalált ilyesmit magának, az szerintem csinálja is végig, úgysem fogja nyugton hagyni a gondolat soha. Én így voltam vele, aztán hamar orvosoltam is a problémát, bár sosem gondoltam át olyan vérmesen minden egyes szegmensét az életemnek, igyekeztem a pillanatnak élni. Jelenleg azért már egészen más a helyzet, és egyelőre elég reménytelennek vélem az egészet, de látom a fényt az alagút végén, csak rettentő messze van.
- Ha oda szeretnéd, ott a helye. – Mosolygok rá. Nos, ennyit arról, hogy majd távolságtartó leszek velük, és igyekszem ellökni őket, egyszerűen nem megy, naiv elgondolás volt, meg istenes hülyeség is, ami azt illeti. Alig bírtam ki eddig is nélkülük, nem gondolhattam, hogy menni fog a továbbiakban, úgy nem, hogy ilyen közel vannak.
- Igen, bár az mondjuk nem esett le neki, hogy mindegy, mennyit töm belém, attól még otthon, egyedül nem fogok megenni egy kisebb hadseregre valót. – Régen sokat sütöttem-főztem anyával, ezt is hagytam az utóbbi időben kikopni az életemből, bár ez nem azt jelenti, hogy adott esetben nem menne. - Ne hibáztasd, most hajlamos mindent magára venni, majd ő is rájön, hogy nem úgy gondoltad. Meg anya sem. – Nem csodálkozom a dolgon, tekintettel arra, hogy mennyire össze lehet most zavarodva, és mennyire frusztrálom én magam is, holott abszolút nem akarom bántani, de bizonyos dolgok túlzottan fájnak nekem is, amellett, hogy szinte a szemébe sem tudok nézni, annyira szégyellem magam, hogy hagytam a börtönben szenvedni.
- Én sem mondtam, hogy nem, egyszerűen nem fogom fel, hogy miért nem látja, ha ennyire kirekesztőek vele, holott nem is ő hibázott, akkor nem érdemes sírnia utánuk. – Csóválom meg a fejem, imádom anyát, de olyan vonat után futni felesleges, ami nem vesz fel. Márpedig Hales sosem lesz nem börtönviselt, tiszta előéletű, maximum akkor, hogyha kiállnék és bevallanám, hogy én voltam. Más kérdés, hogy jó eséllyel kitekerné a nyakamat érte, mert akkor valóban semmi értelme nem lenne az elmúlt egy évnek. Ám, ha egyszer lehetőségem lesz elítéltetni a bűnöst, akkor tisztára moshatom a nevét, bár még magam sem tudom, miként kellene csinálnom, csakis úgy működne, ha csapdába csalnám.
- Persze, hogy tudom, én is szeretlek. Mindegyikőtöket, akkor is, ha vannak titkaim. – Ugyan kinek nincsenek? Már rég nem vagyunk a nap nagy részében együtt, hogy tudjuk, mikor miért sóhajt mélyebben valamelyikünk, minden egyes apró információval egyetemben róla.
- Jelen! – Emelem fel a kezem, elmúlt már két éve is, hogy legutóbb itt jártam, nem szükségszerű, hogy emlékezzen rám, úgyhogy nem lep meg a dolog, de azért bemutatkozom én is.
- Lehetséges, hogy egyszerre varrjatok ki minket? Nekem van már, de Annának még nincs, és eléggé parázik a dologtól.
- Persze, megoldható, lemondtak két időpontot is mára. Sikerült esetleg mintát választani?
- Igen, én [url=http://www.cuded.com/wp-content/uploads/2013/08/7-feather-tattoo.jpg]őt szeretném. Éééés, van esetleg női tetoválótok?[/color] – Ez mondjuk csak most esik le, és bár láthatólag nem érti, de azért bólint, hátra is szól. Én nem akarom, hogy egy férfi tetováljon, még akkor sem, ha már megtette korábban. Kár, hogy nem tudtam előre, hogy mi a terv mára, utánanéztem volna ezeknek. Kész szerencsénk, hogy minden összejön, különben Anna talán meg is gondolná magát.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szer. Ápr. 06, 2016 11:30 pm
 



 

- Igyekszem azért nem adni a hülye libát, csak nah… tudod, hogy mi a fékem ebben az egészben. – félek a tűktől. Nem a varrótűktől, már amivel gombot lehet felvarrni meg hasonlók, hanem azoktól, amik a bőröm alá találnak be. Injekciós vagy tetoválótű, az most mindegy, viszont magát a tetkót meg szeretném. Patthelyzet. Szóval alapvetően nem akarok én világgá szaladni, de félek, hogy megvan az esélye és ezért kell nekem Callie, mert mindannyiunknál bátrabb és tökösebb a maga női nemében, és a húgom és szeretem és hiányzott és nem akarom tovább gondolni ezt az egészet. Senki mással nem jöttem volna, mint vele, ennyi az egész.
- Húha, az azért nem kicsi. – le a kalappal előtte, amiért bevállal egy nagyjából – ha jól számolom, akkor kb 15-20 centi nagyságú tetoválást. Váó!
- Ne, ne hagyd! Tutira akarom, szeretném ha rajtam lenne, csak a felviteli procedúra az, ami kissé aggaszt, de az sem a tetoválás miatt, semmint a tű az oka. – magát a mintát akarom és nemcsak azért nem szóltam erről Keithnek, mert annyira ragaszkodok a titkolózáshoz pedig de, hanem mert azt szerettem volna, ha ez az én döntésem lesz egyedül. Elvégre ez az én testem és szeretem a vőlegényem, de ez akkor is az én döntésem kell, hogy legyen.
- Akkor azt hiszem meg is van a helye. – jelntem ki roppant határozottan. Nem egy nagyon előre elgondolt hely az, ahová szeretném, viszont ez volt az első gondolatom és azt hiszem, hogy hallgatni fogok rá. Callie mosolya pedig csak ad még egy utolsó löketet, ami megerősít és úgy érzem nincs, ami eltántorítson már.
- Ez szerintem egyikünk esetében sem esik le neki. Nem baj, anya dolga ez. – nevetek fel, ha hangosan nem is, de legalább jó kedvvel. Tudom, hogy milyen anya és szerintem mindünknek megvan az a dolog, amit nehezebben viselünk tőle, de ugyanakkor – nekem például – hiányozna, ha megváltozna és nem ilyen lenne.
- Nem, egyáltalán nem hibáztatom. Nem azok után, hogy beszéltünk. – ez Hales titka, nem fogom elárulni őt, de Callienek sem hazudni. Nem vagyok híve a hazugságoknak, elkerülöm őket, akkor is, ha nem mindenkit avatok be mindenbe. A titok az nem hazugság és előbbiből több, mint elég van nekem is… Halesnek is megvan a joga hozzájuk, akkor is, ha szerintem jobb volna, ha mindannyiunkkal megosztaná. Mármint Callievel, Marlieval és velem…
- Nekem nem panaszkodik. Csak látom rajta, hogy hiányzik neki és bántja, amit nem csodálok, egész életében körülöttük forgott és viszont, persze, hogy nehezen fogadja el a változást és nem tudja le annyival, ha nem akarják őt, akkor ő sem őket. A változás nem ennyi idő alatt és nem is ilyen könnyen zajlik le. – húzom el a számat, mert lehet, hogy Callienek a seregben nem okozott annyi gondot, amit Hallie tett, de anya – és gyakorlatilag én is – más helyzetben van – vagyunk –. Nem, egyáltalán nem lehet – és szerintem nem is szabad – egyetlen vállrándítással elintézni, amikor mindketten megkapjuk gyakorlatilag mindennap ugyanazokat a kéréseket Hales kapcsán. Anya a befolyásos és gazdag barátnőtől, én a sajtótól. Bármennyire is szeretem a húgomat, akkor sem válik szórakoztatóvá vagy semmitmondóvá, amikor azt kell mondanom, hogy erre a kérdésre nem szeretnék válaszolni, mert mindegy mit csinálok, akkor is megkapom az arcomba újra és újra, mit is csinált a húgunk. Nem szégyenkezem miatta – félreértés ne essék, és továbbra is szeretem –, de ez nem olyasmi, amit annyival le lehetne tudni, hogy amelyik szekér/vonat nem vesz fel, azután kár futni…
- Mindannyiunknak vannak titkai Callie. Ilyenek vagy olyanok, de egyikünk sem kivétel. Csak az a kérdés, hogy ezek a titkok mennyire szakítanak szét minket idővel. – csendesen jegyzem meg, szeretettel a hangomban, a legkevésbé sem szemrehányással és ha nem is konkrétan miatta – miattuk – gondolom így – elvégre nem tudom mit titkolnak – akkor is így hiszem. Ugyanis, ha nem vigyázunk, hamarabb nő az egész a fejünkre, semmint hinnénk és akkor vajon miféle visszaút marad számunkra???!
Közben Jasper tűnik fel a színen és amint a helyreigazítás nevek kapcsán megvan, hogy ki kicsoda, hagyom Calliet érvényesülni, elvégre ő a szakavatott jelen esetben és abszolút nem én.
- Áhh, oké és örülök, hogy látlak megint Callie. Meg neked is Anna, hogy eljöttél. Szóval miben segíthetek? – fordul a húgom felé és csak akkor pillant rám, amikor a nevemet említi.
- Igen, lehetséges, viszont megkérdezhetem, a munkámmal szemben van kivetnivalód? – kérdez vissza a srác a húgom kérését illetően mielőtt még hátraszólna, amin egyébként én magam is meglepődök, viszont – lehet ez ilyen ikerizé –, de azonnal veszem a lapot és megszólalok, mielőtt még Callienek adódna rá lehetősége.
- Én szeretném, ha te varrnál ki, Callie sok jót mesélt rólad. – nem mondom, hogy nem furcsa Callie kérése a női tetoválót illetően, viszont valamiért a bőröm alá férkőzik egy kellemetlen érzés, aminek okán igyekszem menteni a menthetőt – vagyis Jaspert megszerezni magamnak, Callinek pedig nem jelezni semmilyen módon, hogy a kérése aggodalomra adott okot bennem –, a srác pedig örömmel bólint és talán a lelke is megnyugszik. Nem a munkájával gond. Szerintem legalábbis.
- Igen, én pedig ezt a mintát szeretném, ha lehetséges. – tolok a srác orra alá egy pillét, amit nagyon is bejön, miközben Callieére is rálesek.
- Óó, ez nagyon szép. – nagyon szép, viszont esetemben szóba sem jöhet egy ekkora méretű tetkó, így csak ámulva figyelem a nálam sokkal tökösebb húgomat.
Jasper bólint és hátra kísérve mutatja az utat, na meg az egymás mellé pakolt két széket – ami inkább kórházi, de minimum masszőr ágynak megy el, semmint székeknek – és ezek lesznek a mi helyeink az elkövetkezendő pár órában.
Előkerül a női tetováló is, aki Callievel foglalkozik, én pedig Jaspernek adom elő közben, hogy hová is szeretném azt a pillangót, majd pedig kigombolom a nadrágom, hogy hozzá is férjen az említett területhez.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Vas. Ápr. 10, 2016 4:08 pm
 



 

- Majd sikongatok helyetted, és akkor engem néznek betojinak. – Jó, nyilván nem az, de elég sokat szívtam már a vérét gyerekkorunkban is a tű miatt, nem vágom, miért fél tőlük, de nem fogom firtatni, vannak ilyen emberek és kész. Én meg a férfiaktól félek, inkább nem venném górcső alá, hogy egy átlagnő melyikkel találkozik gyakrabban. Tűvel vagy férfival? Sokkal gázabb vagyok, mint Anna.
- Tényleg nem kicsi. – Bizonyos értelemben a halált szimbolizálja, és nekem most pontosan ez a célom vele. Mondhatni, igyekszem feldolgozni egy bizonyos dolgot, amit szerintem sosem leszek képes, és még addig sem jutottam, hogy egyáltalán megtudjam, lehetne-e gyerekem, ha akarnám. Ha a közelembe engednék még valaha férfit. Fogalmam sincs, és ez a bizonytalanság egyszerre nyugtat és őrjít meg. - Mondom, majd nyávogok én. – Kacsintok rá, az aztán nem úgy, úgyis tartaléklángra tettek a katonaságnál, mintha legalábbis alkalmatlan lennék rá, igazán nyavalyoghatok egy kicsit. Kiborulni ettől pluszban nem fogok. Anyára már csak bólogatok, ő már sosem fog megváltozni, de nem is baj, így szeretjük, és fogadjuk el, igaz, szegénynek rengetegszer kellett már a fogát szívnia miattunk, és atyaég, vajon hányszor fog még erre kényszerülni? Nem is akarom megtudni.
- Akkor jó. – Nem tudok, meddig bírja még el a lelkem a Hales miatti bűntudatot, de most nem bírok erre gondolni, mert darabjaimra hullok megint. Azt hittem, képes leszek erősnek lenni, de amint megláttam az ajtómban, már tudtam, hogy esélytelen.
- Változás… nos, igen, ebben van valami, bár én a magam részéről simán elküldtem volna őket a picsába, de nyilván anya nem ilyen. Ott rúgnak belé, ahol akarnak. – Istenem, el akarom mondani, legszívesebben a világra ordítanám, hogy én voltam lobogtatva azt a kurva látleletet is az erőszakról, még sperma mintám is van, de sosem küldtem el elemzésre, mert én tudom ki volt. Ő is tudja. Rohadtul tudja, és nem érdekli. Még csak azt sem merném kijelenteni, hogy nem tenné meg még egyszer.
Mégis, Hales miattam szenved, mert én engedtem, hogy élete legnagyobb baromságát megtegye, és ez alól nem mentség, hogy aznap este azt hittem, el fog húzni onnan ő is. Én nem bírok így tovább élni, úgy nem, hogy mindennek ő issza meg a levét, ennyire nem lehetek önző féreg, és ha így haladunk, elég hamar eljutunk majd arra a pontra, hogy nem fogja megérni az egy éve semmiképp, mert a börtönben eltöltött idő egy dolog, de élete végéig kísérteni fogja, és ezt nem hagyhatom.
- Régen nem voltak. Marlienak is van, biztos vagyok benne, pedig az valami jó dolog, mégsem akarta elmondani. Nem mintha nem érteném meg, hisz én sem beszélek az én dolgaimról. – Szeretnék, tényleg, de nem bírok, van bennem valami fizikai gát, más módszerhez folyamodom, talán összerakják, ha nem is gyorsan, de bízom benne, mert így könnyebb, nyíltan, szemtől-szembe… nem hiszem, hogy menne.
Kissé keresztre feszít Jasper kérdése, és nyelek is egyet, hogy megpróbáljak kinyögni valami kézenfekvőnek ható hazugságot, de Anna megelőz, amire végül mosolyogva bólogatok. Hát persze, hogy ezért. Nem vagyok ostoba, sejtem, hogy Anna fejében szöget fog ütni a semmi értelme sincs nem azzal tetoválni, aki már kétszer kivarrt dolog, de ez olyan probléma, amivel majd később foglalkozom.
- Köszi, viszont így én tovább leszek itt, mint te, de kénytelen vagy megvárni, remélem tudod. – Elvégre ivott, és a kulcsa nálam van, azt pedig én ugyan vissza nem adom. - A pillangód is nagyon szép. – Valahol nagyon is melengeti a szívemet, hogy mindkettőnkön lesz egy-egy pillangó, igaz az enyém sokkal kisebb, de attól még az. A végtelen jelet pont miattuk csináltam, noha akkor még nem volt ennyire elkeserítő a helyzetünk, de ettől még sosem fogom megbánni.
A női tetováló előtt sokkal lazábban bújok ki a pólóm egyik ujjából, hogy elkezdhesse az oldalamra varrni a mintát, ahogy nézegetem a mintáit, nem aggódom amiatt, hogy nem lenne szép, sőt, még meg is jegyzi, hogy azt pont ő varrta, szóval teljesen nyerő a dolog. Egyébként, még erre is azt mondja, hogy maximum másfél óra alatt megvan, attól függ, hogy bírom. Nos, én kétségkívül remekül, ettől senkinek sem kell félnie. A fizikai fájdalom legalább biztosít arról, hogy érzek még valamit.
- Na, milyen? – Pillantok közben Annára, valószínűleg jobb, ha megpróbálom szóval tartani, bár ilyen téren kicsit berozsdásodtam az utóbbi időben, de majdcsak belejövök. - Kellene már valami négyes program is… – Ott pusztulnék el, de na, valahol el kell kezdeni a rehabilitációt.
Vissza az elejére Go down
Annaleigh Lott-Devonshire
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Ápr. 12, 2016 6:44 pm
 



 

A húgom szavait követően elnevetem magam, de hálás szemekkel pillogok rá.
- Köszönöm. – kuncogok még, jól esik, hogy bevállalná helyettem, csak közben majd meg ne feledkezzek arról, hogy befogjam a szám és ne kezdjek el nyivákolni. Összetett feladatnak tűnik, leginkább azért, mert a tűktől való félelmem nem döntés kérdése, ha így volna, akkor nem lenne semmi probléma, elvégre ki akarna egy fóbiát az életébe?!
Mintán innen és nyávogás előrevetítésén túllendülve kerül elő anya és Hales. Azt hiszem – noha nem minden részletet ismerek – valahol megértem mindegyiküket. Anyát is és Halest is. Legalábbis szeretem ezt gondolni és hinni benne.
- Nem vagyunk egyformák. Vagy nem mindenben... – sóhajtok egyet, kicsit talán gondterheltebben, mint kellene. Anyával kapcsolatban megállja magát az egyetemes igazság, kívülről csak a rokoni szálak felfedezésének egészséges mértékéig hasonlítunk, azonban, ami a húgaimat és engem illet… A külsőnk egyforma, a személyiségünk más, de a temperamentumunk például már megint a nagyon is egymásra hajazó kategóriába esik meglátásom szerint.
- Callie… én tudom Marlie titkát... – nem fogok a szemébe hazudni és úgy tenni, mintha gőzöm sem volna arról, hogy miről is van szó, mert az nem igaz.
- És tényleg jó. Szerintem hamarosan elmondja nektek is, csak… adj még neki egy kis időt. – talán nem fair ez így, elvégre mind a négyen ikrek vagyunk, mégis vannak olyan titkaink, amelyet csak egyikünk vagy másikunk ismer rólunk, sőt olyan is, amit egyáltalán nem, senki sem, mint az enyém is. Nem jó ez így, de tény, hogy akkor is így van.
A lányoknak nem hazudnék. Talán elhallgatok dolgokat – túl fontosakat is –, de nem hazudok. Ez azonban a vadidegenekre nem vonatkozik és különben is, inkább csak füllentek, azt sem magamért, hanem a húgomért. Akkor is, ha nem tudom miért kell megtegyem, egyszerűen csak érzem, hogy meg kell.
- Ó persze, nagyon szívesen. – bólint Jasper és előzékenyen tessékel be hátrafelé, míg én egy pillantás erejéig Callie tekintetét keresem. Nem fogok rákérdezni, most még biztosan nem. Ha valaki, hát én nagyon is jól megértem a titkokat és azt, ha valaki megtartja őket. Ha eljön az ideje, talán majd Callie is beavat az övébe.
Fülig belepirulok, amikor a bugyim pántját is lejjebb tornászom kicsit, elvégre nem volna kötelező – én döntöm el, hová is szeretném, azt a pillét – viszont tudom, hogy oda akarom, ahová másképpen Jasper nem férne hozzá.
Felülök a szék-ágy akármire és közben Calliet figyelem, az valahogy megnyugtat.
- Ujjajistenem! – nyígok fel, amikor meghallom a jellegzetes berregő hangot, mire Jasper értetlenül pillant rám.
- Még el se kezdtem.
- Tudom, csak parázok. – vallom be kelletlenül.
- Nem lesz olyan rossz. – vigyorodik el, én meg bólogatok és összeszorítok az ajkaimat – meg a szemeimet is a biztonság kedvéért – és megkapaszkodok a szék szélében.
- Akkor kezdem. – nem látom, csak hallom őt és bólogatok röviden, de hevesen. Ugorjon csak az a majom a vízbe, ha tudom már milyen, akkor nem fogok rajta tovább ennyit parázni. Gondolom én legalábbis.
- Fura... – préselem ki ajkaim között és közben Calliere sandítok.
- Neked? – gőzöm sincs, hogy bírja ki, az övé nagyobb lesz és nem is az első már… asszem én vagyok túl majrés. Vagyis inkább tuti.
- Aham… jó lenne. Mire gondoltál? – olyan gyorsan hadarom el mindezt, ahogy csak tudom. Így valahogy jobb.
- Tényleg, nyár elejére van már programod? – óvatos puhatolózás – szintén elhadart –, elvégre megígértem neki, hogy kitálalok a lányoknak és én igyekszem is… tényleg.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Csüt. Ápr. 21, 2016 1:53 pm
 



 

- Én ne adnék? Közel egy éve inkább távol vagyok, mintsem bármelyikőtök közelében legyek. Azt hiszem, nem lenne szép tőlem, ha rosszul esne. – Attól még esik, nagyon is, de úgysem mondanám, vagy juttatnám a tudomására másként. Csak épp, míg az ő titka pozitív, ami talán feldobna mindenkit, az enyém rettenetes, és sosem akarnám magammal rántani őket, épp elég nekem lenn a mocsárban.
Csak hálásan pillantok vissza Annára, és már most tudom, hogy én ezt nem fogom sokáig bírni, eddig csak azért ment, mert kellően messze voltam, önkéntes száműzetésben, ha úgy tetszik, azonban most… Egy mosoly árnyát erőltetem magamra, de hamis sajnos, és nem kétlem, ő tökéletesen átlát rajta.
- Nyugi, különben végig énekelni fogok, ami ugyan nagyon szórakoztató lesz, de szerintem a tetoválásainkon is meglátszana. – Próbálom oldani kissé a görcsöt Annában, mert ez összességében egyáltalán nem fáj. Néhol kissé kellemetlenebb, főleg, ha csont közelében van, de egyébként aligha nevezhető fájdalmasnak. Igaz, lehet hosszú órák után mást mondanék.
Én megmutogatom közben a csajszinak, hogy hova lesz, és előre várom, hogy miként fogom kenegetni egyedül az egészet. Nagyjából esélytelennek látom, de hát, majd valahogy megoldom. Olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy…
- Én tudom, milyen, volt már tetkóm, semmi gáz. – Meg sem rezzenek, bár a sokadik kis apró részletnél már lehet, hogy ki leszek borulva, mindenesetre azt sem fogom kimutatni, végtére is, katona volnék.
- Nem tudom, bármire, amit együtt csinálunk, csak most született meg a fejemben, ennyire még nem gondoltam át. – Meg is vakartam a tarkóm, azt sem tudom, mennyire lenne jó ötlet, mindenesetre kicsúszott, és egyébként is szeretem őket, rossz nem lehet. Maximum lélektépő, de őszintén, talán épp itt lenne az ideje.
- Nincsen, miért? Nyaralunk? – Kötve hiszem, de ez nem is most fog kiderülni, mert én megkapom, hogy jó volna, ha kevesebbet beszélnék, mert túlságosan bezavar a tetkónál, szóval… minimalizálom a dolgot, Anna meg szolidarít, ahogy hallom. Sebaj, nyilván egyébként sem most lesz utoljára lehetőségünk beszélni.  

//Köszönöm szépen! <333//
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Május 03, 2016 10:23 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szomb. Szept. 10, 2016 9:55 pm
 



 

Norah & Nyssa


Eldöntöttem. Kell egy tetkó a másik mellé és mi más is lehetne az, mint pár madár, ahogy épp elrepülnek? Ha már azért jöttem ide, hogy új életet kezdjek, meg is pecsételem valamivel. Szó szerint. Egy életem végéig tartó pecsétet nyomatok magamra, ami majd emlékeztet arra, hogy ne a múltban éljek és, hogy bizonyos dolgokat igenis el kell engedni olykor. Ezt volt a legnehezebb elfogadnom és megértenem, mikor a férjem elment.
Nem volt nehéz felkutatni a városban az egyik legjobb tetováló szalont. Főleg zsaruként nem nehéz feladat ez, így aztán a szabadnapomat mindjárt azzal töltöm, hogy megkeresem magamnak a megfelelő képet a neten, hogy aztán elbandukoljak a szalonba és felvarrassam magamra. Persze, mint minden jó kislány már előre elküldtem a mintát a fazonnak és kértem időpontot is, így most kissé idegesen, de elindulok végül.
Útközben ugyan még kétszer rám tör a pánik, hogy talán mégse kéne ezt és esetleg a kollégák sem fogják jó szemmel nézni, de aztán úgy döntök, hogy teszek rá magasról. Nekem az kell oda és kész. Senkinek semmi köze, hogy miért épp ez és miért pont a csuklómra akarom. Egyébként meg azért oda, mert mindig szem előtt lesz így és akkor sem fogom elfelejteni, ha épp beüt a sz*r, ami lássuk be, bármikor előfordulhat. Kell valami majd, amibe kapaszkodhatok és eszembe juttatja, hogy egyszer már átvészeltem valami nagyon durvát, szóval menni fog még egyszer.
Mikor belépek az ajtón egy cseppet sem szolid külsejű fazon széles mosollyal az arcán üdvözöl egy pult mögül, én pedig odasétálok és bemutatkozok, hogy ki vagyok és miért jöttem.
-Ülj le oda, kérlek. Hamarosan neki látunk majd.- vigyorog én pedig leülök a fekete bőr kanapéra és csak, hogy múljon az idő, egy tetoválós magazint kezdek lapozgatni. A hangszórókból, melyek a helyiség négy sarkában csüngnek a sarokban, természetesen valami durva death metal üvölt, amitől legszívesebben a plafonra másznék, de elviselem. Hamarosan úgyis más lesz, amit majd el kell viseljek és a fájdalom szerintem jobban leköti majd a figyelmem. Csak essünk már túl rajta...


A hozzászólást Norah C. Davies összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 16, 2016 1:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Szomb. Szept. 10, 2016 11:48 pm
 



 

To Norah

Végre itt az ősz. Seattle-ben ilyesmire egyébként sem kell sokat várni, rövid és nem túl meleg a nyár. Minden évben alig pár hét alatt elsuhan és sokan észre sem veszik. Nekem például nem is számít nyárnak az a néhány eső mentes nap. Számomra a nyár harminc fokot, hét ágra sütő napot és rengeteg fürdési lehetőséget jelent a vízben. Igen, ilyenkor le sem tudnám tagadni, hogy én Hawaii megszállotja vagyok. Amerika a hazám, Seattle az otthonom szinte egészen kicsi korom óta, de én Honoluluban születtem és ott töltöttem el életem legfelhőtlenebb idejét is. Ezt pedig nem lehet összehasonlítani vele. Pontosan ezért töltött el olyan nagy örömmel, hogy idén sikerült valaki egészen egyedit létrehoznom. Aki ismer, pontosan tudja, hogy nincs kisállatom, mert mellettem nem élne meg a legtöbb, a növényekből pedig csak a szívósakat kedvelem. Lehetőség szerint a kaktuszt és az aloe verát tartom a párkányon, de pár éve megpróbálkzotam valamivel. A liliomfélék családjába tartozó virág gyönyörű és egzotikus, valamivel kellemesebb időhöz szokott, mint Seattle állandó hidege, de a legnaposabb ablakomban, házon belül megélhet. A virágzáshoz viszont idő kell. Tavaly nem jött össze. Idén azonban sikerült. És így már szabadulhattam is el a munkából. Évek óta tervezem a tetoválást, amely a nagymamámat jelképezi. Minden veszteséget a bőrömre íratok valamilyen módon, de az övét különlegesre akartam. Koreából származott, és bár csak utazás során érintette az anyaországot, a kultúráját anyám és én is megtapasztaltuk. Ezért egy ritka, koreai búcsúvirágot akartam magamra rakatni az emlékére. Mikor először megjelentem a szalonban az ötlettel és a képekkel, azt mondták, még soha nem láttak ilyet és eléggé művi lesz a véreredmény. Így nemet mondtam és rendeltem az interneten pár virághagymát. Tudom, sok macerának tűnik egyetlen tetoválás miatt, de a nagyi megérdemli. És ez számomra is állandóságot adott. Szóval, mikor pár napja megláttam a kinyíló bimbókat, ismét hívtam a helyet és kértem időpontot. Ezúttal nem csak képeket hoztam, hanem cserépben magát a növényt is. Elég furcsán nézhetett ki. Tíz centis, barna cserép, benne pedig két hosszú zöld szálon piros virágfejek. De a vörös pókliliom ilyen. És a pultnál ülő lánynak valószínűleg szóltak is rólam, mert a várakozók székei felé int, majd eltűnik hátul. Csak helyet foglalva tűnik fel, hogy ismerős a nő mellettem. Láttam már az örsön. Ő Hudson új társa. Szegény, részvétem...
- Hello! Te vagy Norah, igaz? - fordulok felé halvány mosollyal, miközben végig is nézek rajta. Sötét haj, világos bőr, világos szemek. Tényleg hasonlít picit rám. Tetoválást viszont nem látok. Vagy nincs rajta, vagy könnyen elrejthető helyekre tetette. Nem mintha az enyéim feltűnőek lennének különösen. De akkor is. - Nem gondoltam, hogy pont itt futok össze veled először - próbálok kedvesen fordulni hozzá, de igazából az agyam épp máshol jár kissé. Nem akartam hirdetni az új tetkót, amíg gyógyul. Majd utána. De így nem tudom, mekkora az esélye, hogy eltitkolhatom. Pech...
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Hétf. Szept. 12, 2016 8:09 pm
 



 

Norah & Nyssa


Hanyagul lapozgatom a katalógust -immár a harmadikat- és, bár imádom a tetoválásokat, nem igazán hat meg egyik sem azok közül, amiket olyan nagy cicomás nőszemélyeken látok az újságban. Persze, a kigyúrt macho-s képekkel már más a helyzet, mert a férfiakon piszok szexi számomra egy-egy tetkó, de amikor egy nő van tele varrva úgy, mint egy rapper... hát nem is tudom. Lehet az is stílusos, ez egyértelmű, na de mi lesz, ha egyszer szülni megy az illető vagy megházasodik? Hogy néz már ki a gyönyörű menyasszonyi ruha alól kivirító számtalan tintapacni? Mondjuk ezt épp én mondom, aki most azért ül itt, mert tetkót szeretne, de más az, ha valaki olyan helyre varratja, ahol könnyedén el lehet rejteni, ha olyan helyre kell menni.
Gondolataim mély szakadékából egy nő hangja rángat vissza és már-már össze is rezzenek, annyira váratlanul ér, hogy itt engem bárki megszólíthat, de végül csak elmosolyodok. Elég szokatlan egy idegen városban, hogy akárki megismerjen, de őt speciel tudom, hogy hol is láttam már.
-Szia! Igen. Te pedig... Nyssa ugye? A boncnokunk.- mosolyodok el és remélem nem sértődik meg, amiért így sikerült megjegyeznem magamban, hogy ki is ő. Nem beszélve arról, hogy a vezetéknevét akkor sem tudnám kimondani, ha agyon vernének vagy épp 100 millió dollárt pakolnának ide ki elém az asztalra.
Az újságot persze rögtön ledobom az asztalra és barátságosabb stílust öltök magamra, mert ugye mégis csak egy kollégával hozott össze a sors, akit nem is baj, ha sikerül kicsit jobban megismernem. El nem tudom képzelni, mi visz rá valakit, hogy boncolásra adja a fejét, de ennek ellenére szimpatikus a nő.
-Hát én sem gondoltam volna, hogy épp itt futok össze valakivel. Meg amúgy sem akartam reklámozni, hogy tetkót csináltatok. Nem tudom, hogy állnak ehhez az őrsön.- sutyorgom az utolsó mondatot ide-oda ingatva a fejem, de úgy érzem Nyssától nem kell félnem, ha ez ilyen tilos dolog lenne éppenséggel vagy valami. Ő is tetkót csináltatni jött, szóval, ha ő bemártana -amit kétlek- velem együtt bukna. De egyébként sem egy zárdában dolgozunk, hogy az ilyesmi tiltott dolog lehetne.
-Na és... mi jót varratsz magadra?- kérdezem érdeklődve, arcomon pedig halvány mosoly villan és, csak remélni tudom, hogy nem veszi tolakodásnak a kérdést. Kérdezhetném azt is, hogy mi okból kifolyólag szánta el magát erre a lépésre, de az már végképp magánügy.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Szept. 13, 2016 12:03 am
 



 

- Igen, az egyik városi halottkém vagyok - válaszolok halvány mosollyal a lánynak és igazából meg sem lepődöm azon, hogy erről a tényről jegyzett meg. Mert alapvetően két nagyon fura dolog van velem kapcsolatban, amely alapján az emberek felismernek. Az egyik, hogy kimondhatatlan a vezetéknevem. Szinte a fél világ benne van, így mindenki egyszerűen a keresztnevemen hív, függetlenül a kapcsolatunk minőségétől. És én szólítottam meg Norah-t elsőre kersztnéven egyébként is. Jó, mentségemre szóljon, hogy amennyi társat az elmúlt egy évben Hudson elfogyasztott, azok után én már nem tudom követni, melyiknek mi a vezeték neve. Sajnálom, ennyire még nekem sem jó a memóriám. De ők könnyebben megjegyeznek engemet. Elvégre én vagyok az egyetlen olyan boncnok a város alkalmazásában, aki nő és fiatal. A főnököm majdnem hetven éves már, a másik két segédje pedig az ötvenes és negyvenes éveik második felét tapossák. Így igazi orgazmus tud lenni a mgfáradt rendőr szemeknek, amikor én vonulok ki a helyszínre elegánsan, mosolyogva és jobb napjaimon még egy felesleges adag kávét is fel tudok mutatni. Rosszabbakon meg szó szerint kipofozom azt, aki túl zöld és túl közel kerül a tetemhez. Igen, egyszer megtakarítottam egyet, amelyre ráhánytak. Elég pocsék élmény volt, hogy ne akarjam megismételni és vérmesen figyeljek is rá...
- Van jó néhány zsarunak tetoválása, amíg nem az arcodon van horogkereszt formájában, szerintem senkit nem zavar - mikor az én csuklómon meglátták az apró fekete írást, rögtön lekaptak engem, szóval ezt tudom. Nagyjából azt akarták tudni, hogy a vállam és a fenekem nincs-e varrva, mire persze igennel válaszoltam. Utána megmutatták, hogy nekik milyen mintáik vannak és mindet meg is dícsértem, szóval élvezték a figyelmet. És várták, hogy megmutassam, én mit rejtettem még el. Nagy poén volt az a nap. Mert nekem nincs sok tetoválásom. Most akarom az első nagyobbat megcsináltatni a továbblépés emlékére. A csuklóm belső felén egyetlen sor van, az elmékezz felirat és egy dátum. Ezen kívül a jobb gyűrűs ujjamon egy apró fekete kör a tenyerem felől, de azt még nem szúrták ki. A többi varrás, amire ők annyira kíváncsiak voltak, hegek vagy azok eltűntetése. A balesetben volt jó néhány repesz, amelyet ki kellett belőlem szedni és nem szégyellem bevallani, hogy plasztikai sebész segítségét is kértem utána, hogy eltűnjenek a csúnya nyomok. Szóval igen, varrva voltam, csak éppen más módon, mint hitték. De nem vették zokon a dolgot. Legalábbis azóta is felbukkan néha valaki az ajtómnál, hogy megmutassa a legújabb szerzeményét, így ebben hiszek...
- Egy vörös pókliliomot akarok. Már voltam itt korábban, de a mester azt mondta, mivel még életében nem hallott erről a virágról, nem mer kép alapján dolgozni. Meglátjuk, egy élővel mit kezd - teszem hozzá, miközben a pulton lévő felé bökök. Nem éppen átlagos virág. Egyetlen hosszú, zöld száron található jó pár egymáshoz közel ülő vörös fej. Igazán látványos tud lenni. Bár én a jelentése miatt választottam ki. - És te mit tervezel? - fordítom vissza a kérdést, miközben az asztalra pillantok. Van ott jó néhány magazin becsukva. Nyilván valóan nem ezekből akar választani, mert akkor megjelölné. Szóval szerintem kész terve van...
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Pént. Szept. 16, 2016 1:28 pm
 



 

Norah & Nyssa


Elég meglepő, hogy egy ilyen fiatal és csinos nő halottkémnek megy, de persze, ezt is el kell valahol kezdeni. Az az őrült, aki azt hiszi, hogy halottkém mindig 60 éves tájt lesz valaki, előtte meg teljesen más helyen dolgozik. Egyébként, ahogy hallottam, fiatalsága ellenére nagyon jó a szakmájában, bár gondolom pár éve azért benne van már a... dolgokban.
-Ha nem baj, megkérdezhetem, mégis mi vitt rá arra, hogy ezt a szakmát válaszd? Úgy értem... sok gyerek inkább orvos akar lenni, gyerek vagy épp állatorvos... szóval, inkább azon szoktak ügyködni, hogy életben tartsanak valakit. Te, hogy hogy ezt választottad?- érdeklődök mosolyogva, hangomból pedig semmi gúny vagy ilyesmi nem hallatszik ki. Nem is lenézően kérdezem, mert nem ez a célom. Tényleg érdekel, hogy mi kell ahhoz, hogy valakit ez érdekeljen. Talán, a halál érdekli jobban, az okait szereti fejtegetni vagy ilyesmi. Igazából, a jó öreg kaszás már engem sem hat meg jó ideje és a gyomrom is elég erős, na de van, hogy olyan hullát találunk amihez, ha hozzá kellene nyúlnom, kiszaladnék a világból.
-Ezt örömmel hallom. Eszem ágában sincs ilyesmit tetováltatni magamra, így aztán nem hiszem, hogy zavarni fog bárkit is. Legalábbis, remélem.- mosolyodok el a jó hír hallatán, mert ezek szerint nem veszik ezt olyan komolyan. Bár, akkor igen sok jó rendőrtől el lehetne búcsúzniuk, mert a legtöbb zsaru, katona, tűzoltó vagy hasonló hivatású ember fel szokott magára varratni valamit az első meghatározóbb élménye után. Valami kell az embernek, ami emlékezteti a rosszra vagy épp a jóra. Ha túlél valamit, ha elveszít valakit vagy szimplán, ha baromságot csinált. Feledékeny népség vagyunk.
-Nagyon szép. Színesben szeretnéd gondolom. Vagy maradsz a feketénél?- érdeklődök szolidan, bár én konkrétan mellőzni szoktam a színes tetoválásokat (ennek ellenére tetszenek, csak magamon nem tudnám elképzelni), mert számomra a sima fekete az igazi, de ízlések és pofonok. Mindenki más és más és ez így jó.
-Egy iránytűt akarok a csuklómra, hogy sose felejtsem el, hogy haladni kell tovább előre, bármi történjék is.- mosolyodok el, de persze nagyon részletezni nem akarom. Utálom sajnáltatni magam és amúgy se jó mindig felemlegetni a dolgokat. Idővel úgyis elterjed az őrsön, hogy én vagyok a bostoni özvegy, vagy már el is terjedt a hír, de őszintén szólva nem zavar, amíg nem kezdenek el másképp kezelni emiatt. Bostonban ebből lett leginkább elegen, hogy minden tekintetből sütött rám a sajnálkozás és a szánalom. Ezekre pedig nincs szükségem.
-Jesszusom, kezdek ideges lenni, pedig ez nem az első tetoválásom lesz.- nevetem el magam nagyot sóhajtva, de ez szerintem normális, hogy kicsit parázik az ember. Elvileg mindenhol máshogy fáj, így aztán lehet, hogy most össze fogom magam csinálni. Na jó, kemény csaj vagyok ám, bírom a fájdalmat, szóval nem lesz gond, de némi drukk azért bennem van.
-Gondolom, te se elsőnek jársz itt.- pillantok rá az ajtóról, amit eddig vizslattam, hátha végre megjelenik valaki, hogy haladhassunk, ugyanakkor az igazat megvallva itt is egész jól el vagyok így, hogy tudok kivel dumálni. A katalógusok már elég unalmasak voltak.

//Mintát váltottam, mert a pihés mégse jön be annyira Very Happy xD //
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Szept. 20, 2016 11:23 am
 



 

- Nem baj, nyílt titok minden rendőr számára, akivel már dolgoztam, hogy nem önként választottam a patológiát. Egy időnként remegő kezű idegsebészt nem szívesen alkalmaznak élő emberek gyógyításakor. De egy hullát újra megölni nem lehet - kegyetlen igazság ez, amit Maria vert belém, mikor azt hittem, minden a fejemre omlott. Kétségbe voltam esve olyan szinten, hogy nem hittem benne, fel lehet még állni és van értelme folytatni. Elveszítettem a céljaimat és mindent, amiért korábban keményen megdolgoztam. Nem állítom, hogy nem éltem, az önámítás lenne, de éveken át a tanulás volt az első az életemben, ennek rendeltem alá mindent és mindenkit. Orvos akartam lenni, méghozzá kiváló és el is értem. Még be sem fejeztem a tanulást, máris állás ajánlatok tucatjai vártak és ez büszkeséggel töltött el. Tudtam, hogy akkor is lesz hova mennem, ha két évre vállalok jótékonysági munkát és segítését az elesetteknek. De a baleset véget vetett ezeknek a lehetőségeknek. Én pedig tudtam, hogy évekig kell tovább tanulnom, ha bármilyen más szakterületen szeretnék dolgozni és az kegyetlen lett volna. Így maradt a patológia. Elvégre néhány év után, amit szikével a kézben töltöttem el valamelyik kórház sürgősségi osztályának környékén, már el lehet rólam mondani, hogy könnyebben hozok össze agyműtétet mint diagnózist tüdőgyulladásra...
- Ennél a virágnál minden jelentést hordoz, a szirmok száma és alakja, a virág színe és a szár helyzete is. Szóval feketében értelmetlen lenne magamra varratni - nem mintha ettől kellemesebb lenne a tény, hogy vörösben és zöldben sokkal jobban fog fájni. De már eldöntöttem régen, hogy megcsináltatom és azóta sem bántam meg a dolgot. Több mint egy évem volt a növényt ápolva gondolkodni rajta és csak annyit értem el vele, hogy még biztosabb vagyok benne, nekem erre a mintára van szükségem. Az ezer felé nyíló, vörös liliom mindig is a halálhoz kapcsolódott a távol kelet mitológiájában és ezen nem lehet változtatni. Ugyanakkor az elválás utáni remény jelképe is, hogy lehetőség van újra találkozni a túlvilágon. Számomra pedig ez a remény a mentőöv, hiszen tudom, hogy soha nem fogok olyanokat találni, mint akiket elveszítettem. Nem mondom, hogy nem próbálom meg folytatni az életet és boldognak lenni, de tudom, hogy soha nincs két ugyanolyan kapcsolat és a tény elszomorító. A virág viszont segít lezárni. Eljutottam addig, hogy elfogadjam azok halálát, akiket szerettem és ezt ki is akarom fejezni úgy, hogy örökre megmaradjon. A bőrömbe vésve, szó szerint...
- Nem, de ez lesz a legnagyobb tetoválásom. Eddig csak kis fekete mintákat csináltattam. Ezt a virágot viszont legalább egy éve szeretném, így volt időm tökéletesíteni a méretet és helyet is - amiből az lett a végén, hogy jobb, ha a vállamra kerül és nem a bokámra. A bokám ugyan diszkrétebb, ha elrejtésről van szó, de sokszor kell harisnyában és térdig érő fekete szoknyában megjelennem a bíróságon, ahol nem olyan biztos, hogy pozitívan értékelik a dolgot. Ellentétben egy kisebb mintával a vállamon, amelyet simán eltakar a blúz és fölé húzható kosztümkabát is. Szóval akármennyire is beleszerettem, azért én még mindig az ésszerűség határain belül maradtam meg. Jöhet, de csak mértékkel. Ez az életfilozófia igazán csodákra képes számomra...
- Az emberek általában valami konkrét esemény miatt választanak tetoválást. Nem mondom, hogy áruld el nekem a tiédet, de jelzem, hogy a zsarukat nagyon fogja érdekelni, ha kiszúrják - ez pedig egy olyan reális figyelmeztetés, amit én nem kaptam meg időben. Számukra sokszor a kép pozitív, azért választják, hogy ellensúlyozza azt a sok rosszat, amit a munka során látnak, de éppen ezért kíváncsiak a többi jelentésére is. Egy dátumnál nem kell sokat gondolkodni, az pontosan az, aminek látszik, emlékeztető egy konkrét eseményre. De a virágot tuti, hogy megpróbálják értelmezni minden lehetséges módon. Szerencsére nem kell titkolnom. Maximum a nagyapám előtt. Ő biztos, hogy elsőre nagyon nem fogja szeretni még akkor sem, ha ezt az imádott felesége emlékére csináltattam...


A hozzászólást Nyssa Kaianae-Plyseckaja összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 30, 2016 3:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Csüt. Szept. 29, 2016 7:46 pm
 



 

Norah & Nyssa


Nem mondom, hogy szomorúan hallom, amit mond, mert biztos vagyok benne, hogy remekül végzi a munkáját, de érzem, hogy nem ez volt a nagy álma, mikor elindult a pályán.
-Igazából, szerintem sokkal nehezebb megtalálni, mitől halt meg valaki, mint kideríteni, hogy mi a baja. Nem azért, mert itt már úgyis halott az illető, hanem, mert izgalmasabb és nehezebb. Vagy tévedek?- érdeklődök finoman, mert bár sok mindent nem tudok erről a pályáról, volt már dolgom holttestekkel és néztem is ilyen műsorokat, szóval én így látom a helyzetet, de lehet, hogy tévedek.
-Igazad van. Ebben az esetben tényleg jobb színesben.- mosolyodok el és persze elgondolkodok azon, vajon miféle jelentősége is lehet majd a virágnak, de rákérdezni nem akarok. Ha az orromra akarná kötni, már elmondta volna, ezek szerint viszont személyes és magánügyről van szó, amit nem szívesen reklámoz. Annyira meg amúgy sem vagyunk még jóban, hogy ennyire bele menjünk a dolgokba. Jelentése van és kész.
-Na és miért, csak most szántad rá magad?- kérdezem finoman, hiszen megint csak nem akarok túl kíváncsinak tűnni, de érdekel, mi lehet olyan löketet adó dolog, ami miatt úgy dönt, hogy egy egy éve tervezgetett mintát végre magára varrat. Biztos, valami évforduló vagy fontos esemény áll a háttérben. Bár, én is, csak most szánom rá magam erre, holott a férjem lassan egy éve halott.
-Nos, mivel előbb-utóbb valaki kikotyogja, hogy mi szerepel az aktámban és miért, tök mindegy szerintem, hogy tőlem hallod-e vagy sem. Özvegy vagyok, eléggé megviselt az ügy, ez a minta viszont remélem, majd emlékeztet rá, hogy haladni kell tovább előre.- mosolyodok el és remélem, hogy nem fog jobban belekérdezni az ügybe, mert részleteket nem akarok mesélni. Elég ez a kis infó is, amit most elhintettem, meg ezt már amúgy is elég sokan tudhatják, azt hiszem.
-Izgulsz?- kérdezem még óvatosan, apró mosollyal az arcomon, mert én picit félek, de szerintem ez látszik is rajtam.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Pént. Szept. 30, 2016 3:33 pm
 



 

- Ez relatív, aki él, elmondhatja, mit érez, de ki is sugározhat a fájdalom. Egy halott esetében, ha van egy folt a röntgen képen, simán fel lehet vágni, kivenni és megnézni, mi az - igen, morbidul hangzik, de sokszor tényleg ebből áll az én munkám. Végig nézem a testet, listázom a külsérelmi nyomokat, zacskózom a bizonyítékokat, majd vágok. Kiveszek, lemérek, vizsgálok, mintat gyűjtök és minden mehet a megfelelő tartósítő folyadékba. Közben pedig előkerül egy csomó kellemetlen rész, amit egyszerűen le kell önteni azon a nagy teljesítményű ipari lefolyón, amit a padlóba építettek és csövek vezetnek oda a boncasztaloktól. Elég pocsék meló ahhoz, hogy jó kedvvel senki ne tudja csinálni, de hála a hidegnek, legalább szagok nincsenek. A többit pedig meg lehet emészteni az idő nagy részében. Amikor nem, akkor pedig ott van az alkohol. A legjobb barát több szempontból is...
- A virág miatt. A vörös pókliliom egyedi, búcsúvirágnak hívják a távol keleti kultúrában. Sosem nő egyszerre a virág és a levél. Amikor a levelek elszáradnak a hidegebb kora őszi időben, akkor kezd virágozni. A halálon túli összetartozás metaforája. Számomra fontos, hogy pontos mintát varrassak a bőrömre, a tetováló viszont kép alapján nem tudott dolgozni. Így megvártam, amíg virágba borul a saját példányom - ezért nem a nagyi halálának évfordulóján varrattam fel a mintát. Az majdnem negyed éve volt már, de akkor még csak zöld levelek látszottak a cserépben. Előző évben pedig még túl kicsi volt a növény ahhoz, hogy tisztességesen kivirágozzon. Most viszont más. Négy hosszú, vékony és sötétzöld szár alkotja, melyek tetején gömb módra terülnek el a virágfejek és szirmok. Egy szálon több is nőhez, ezzel kap igazán szép alakot. A nevét pedig a vékonyabb, szinte már alig látható és hosszú szirmok után kapta, melyekkel csalogatja a rovarokat. Ha az ember megfelelő szögben nézi, nagyon hasonlítanak egy pók lábaira. Csak sokkal több van belőlük, egészen pontos számot nem is tudok. Valahol húsz körül lehet, szerintem. Ami valljuk be, már nem kevés. Imádni fogom felvarratni, előre tudom...
- Sok ember azt mondaná ez a jó felfogás és így kell viselkedned, mert még fiatal vagy és a többi sablonszöveg. Részemről legyen elég annyi, remélem sikerül - mert ugyan fogalmam sincs róla, mióta lehet özvegy, de szemmel láthatóan jól bírja. Vagy csak megtanulta, hogy nem titkolhatja el. Benne van az aktájában. Nekem nincs. Az enyémben annyi szerepel, egy balesetben sérültem meg. Ezt el is mondom, ha úgy van. De többet nem. Mert a többi magánügy. Senkinek nincs köze hozzá, hogy a baleset mellett is boldog lennék, ha nem veszi el egyből a számomra legfontosabbat is az életemből. Ő nem volt még a férjem. Az esküvővel várni akartunk a küldetés végéig. Még nyolc hónap volt hátra. De már nem élte meg. Nekem pedig azt az egyet sikerült elérni, hogy az egyébként sem lélekmelengető aktámból kihagyják a vele kapcsolatos részeket. Most sem említem. Megértem Norah-t, de én még nem tartok ott, ahol ő. Nem tudok beszélni róla. Nem tudok tanácsot adni. És a továbblépésem is eléggé érdekesen alakul. De próbálkozom...
- Nem, nem igazán. Inkább aggódom, szabad napos vagyok, de ha valami nagy rondaság történik, behívhatnak, amikor épp a tű alatt fekszem. Az nem hiányzik - mert szeretném egyszerre letudni. Órákig fog így is tartani megrajzolni és felvarrni a mintát, nem akarom félbe szedni csak azért, mert a másik halottkém nem akar egyedül dolgozni. Szóval lehet, kivételesen kikapcsolom a telefonomat. Egy kis szünetet igazán megérdemlek... - Nálad mennyi az esélye, hogy keresnek? - jól van, néha kíváncsi vagyok. És szeretném tudni, hogy együtt vagy külön fogunk-e lebukni...
Vissza az elejére Go down
Norah C. Davies
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : ♦ Jaimie Alexander ♦

TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
Kedd Nov. 01, 2016 11:20 pm
 



 

Norah & Nyssa


Valahogy meg tudom érteni, hogy mi is a jó oldala a szakmájának, ugyanakkor szerintem pont az a kis pluszt hiányzik belőle, ami széppé teheti az egészet. Mármint, szerintem. Nekem közöm nincs az egészhez, de azt tudom, hogy semmi sem kárpótol jobban a sok végig kávézott éjszakáért, a rengeteg idegeskedésért és a sok gondolkodásért, mint az, amikor sikerül valakit megmenteni. Megtalálni valakit, akit elraboltak és fogva tartanak valahol vagy épp lecsukni egy gyilkost, akiről tudjuk, hogy nem egy gyilkosságot tervezett még véghez vinni. Számomra ez többet jelent, mint bármilyen kitüntetés vagy fizetés emelés. Nála pedig épp ez hiányzik, hiszen az "alany" már rég halott, mikor hozzá kerül. Esélye nincs megmenteni az illetőt, segíteni rajta vagy ilyesmi. Igaz, fájdalmat már nem okozhat semmiképp sem és a másik lehetőség sincs a képben: hogy esetleg az ő hibájából hal meg valaki.
-Ez igaz, de a tudat, hogy már esélyed nincs megmenteni az illetőt, nem bánt? Vagy épp ez az, ami miatt tetszik a szakma? Megkeresed az okokat, mert számodra az az igazán izgalmas rész?- találgatok, miközben próbálom megérteni, mi is a varázsa annak, amit ő csinál. Hiszen mindenki, aki valamilyen szakmának szenteli az életét azért csinálja, mert van valami, ami miatt tetszik neki. Ugyanakkor azt is tudom, hogy csak akkor érteném meg a dolgot, ha én is azt csinálnám, amit ő.
-Nem egy egyszerű növényről van ezek szerint szó.- mosolyodok el, miközben figyelmesen végig hallgatom a virág rövid ismertetőjét, majd az említett növény felé pillantok és pár pillanatig elmélázok a dolgon.
Szeretem az ilyen bonyolult növényeket, amelyek nem csak úgy vannak és kész, hanem törődést és figyelmet igényelnek, mert ezeknek hála végül megajándékoznak minket valami izgalmas, már-már misztikus jelenséggel. Ugyanakkor nekem nincs türelmem ezekhez.
-Az igazat megvallva, én se mindig érzem úgy, hogy ez a helyes hozzáállás és abban sem vagyok biztos, hogy menni fog, de nem is temethetem el magam élve. Olykor-olykor mélyponton vagyok, de mindig visszamászok valahogy. Nekem így sikerül ezzel együtt élni.- vonok finoman vállat, hiszen fogalmam sincs mások, hogy viselik az ilyen ügyeket, de nekem nem volt egyszerű és még most se az. Épp emiatt temetkezek a munkámba és emiatt jöttem el ide is, egy számomra teljesen idegen városba. Azt remélem, hogy sikerül tovább lépni. Felejteni nem akarok, mert szép emlékek élnek bennem, de tudom, hogy annak vége és kész. Le kell zárni a múltat és haladni tovább.
Azt viszont érzem, hogy valamit ő is gyászol és talán ez az, ami miatt most itt van. Na és persze az, hogy ez a virág nem adja magát olyan könnyen. Nem virágzik minden nap, csak bizonyos időközönként.
-Az még egy érdekes szituáció lenne, de azért van az embernek szabad napja, hogy szabad lehessen kicsit. Szerintem, akármennyire is szereted a munkádat, néha jó kicsit kiszabadulni a boncasztal mellől, nem?- pillantok rá egy gyengéd mosollyal az arcomon, majd kérdése hallatán elgondolkodok egy picit és végig zongorázom, hogy mennyi az esélye, hogy bárki is keresni fog.
-Azt hiszem, könnyen előfordulhat, hogy valami ügy miatt hívnak majd, de majd valahogy megoldom.- döntöm el végül is könnyelműen, de igazából fogalmam sincs, mit mondanék, ha hívnának. Bocsi, épp tetkót varratok magamra? Érdekes lenne.
-Jó időbe fog telni, mire rád varrják a virágot, ugye?- kérdezem finoman, hiszen minél több időt tölt itt ő vagy én, annál nagyobb rá az esély, hogy keresni fog valaki. De vajon melyikőnk telefonja fog előbb csörögni?
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Under The Needle tetováló szalon
 



 

Vissza az elejére Go down
Under The Needle tetováló szalon
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Everest Tattoo

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: