HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Utak

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Utak
Hétf. Márc. 28, 2016 5:29 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Márc. 28, 2016 11:13 pm
 



 

Lott and Lott

Már éjfél is elmúlt és az orromban még javában lüktet a fájdalom. Nem gondoltam volna, hogy a sima kényelmi szempontokat figyelembe vevő indoklásomat a csorba egészségügyi állapotom fogja felváltani, hogy végeredményben miért is a taxira esett a választásom, nem az autóra. Egyszerre figyelni az utat, Audrey-t és a lehető legkevésbé összpontosítani a törött porc körülötti fájdalomra azt hiszem életem egyik legnagyobb kihívása lenne jelen pillanatban. Vagy csak a legkevésbé vágyott. Vagy csak az adott körülmények között legkevésbé vágyott.. Bonyolult, pont, mint Amerika.
Az sms-ben kért ellátmányból két adagot is magammal hoztam. Egyfelől, hogy biztos legyen, aminek annak kell lenni. Másfelől, hogy lekenyerezzem és ezáltal elhalasszam az orrom felőli érdeklődést. A rövid verzió elég lenne, hogy a menyasszonyom egyik - bemutatatlan - harcias ikertestvére betörőnek vélt a lakásban és ez a leszerelés következménye vagy inkább a kifejtős magyarázatra lenne szükség, aminek az összes komponensét még én sem szívesen szedném össze fejben? További hat, de tizenhat csomagot is megérne számomra, ha nem kellene, de akad ennél gazdaságosabb megoldás is, amivel - egy ideig - mindketten jól járunk.
A kiléptetési kapunál várakozom, lassan már több, mint húsz perce és ha minden igaz ezek lesznek az utolsók. A kijelzőről figyelemfelkeltő hangjelzéssel tűnik el a "késés" felirat, helyére a "most érkezik" szöveg kerül. Lehet hoznom kellett volna egy névtáblát.. Nem írtam meg üzenetben még a felszállás előtt, hogy mi történt, amit így utólag átgondolva lehet nem ártott volna.. Szerencsémre nem gyűlt össze vér a porc körül, csak a daganat lelohasztására kell ügyelnem a folyamatos jegeléssel - ami már most piszkosul hiányzik - és emiatt csak egy kisebb tapasz virít a helyén, rögzítés gyanánt. A véraláfutás is egészen felszívódott mostanra, úgyhogy csak minden harmadik idősebb hölgy néz rám rosszalló tekintettel, mint arra, akinek nem hiszik el, hogy neki ment az oszlopnak. Grátisz humormorzsa, hogy ez még mindig hihetőbbnek hangzik a valóságnál..
A stewardessek már gyülekeznek a zökkenőmentes kiléptetés garantálásáért és látni vélem a folyosón közeledő utashordát is. Nem nyújtózkodok, mert az érzésre elég kellemetlen lenne jelenleg, de alaposan ellenőrzöm a barna kobakokat, hogy amint meglátom Audrey-t magasra tartott kézzel intsek neki. A csuklómon ott van a még apáéktól kapott karóra, támpont gyanánt. Utána csak lejjebb kell eresztenie a pillantását.
Vissza az elejére Go down
Audrey Diantha Lott
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 24
Avataron : Emma Watson

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Kedd Márc. 29, 2016 1:14 am
 



 

Audrey

Keith


- Komolyan ennyire tuskó? Már ne is haragudj, Carol, de én a helyedben már rég lekoptattam volna. Nem igazán érdemli meg a figyelmedet. – Csinos stewardess lány volt, nem túl eszes, de kedves és jólelkű, a pasija meg egy barom az elmúlt fél óra tanulsága szerint. Igencsak jól kijövök az emberekkel, szóval könnyen megtalálom velük a hangot, róla meg lesírt, hogy kifakadni valója van, így mikor idejöttem egy kis vízért, megkérdeztem, hogy van esetleg valami baj? Vélhetőleg a bűbájos mosolyom és a szelíd érdeklődés kettőse törte el szinte azonnal a mécsest, és mesélte el kapcsolatuk heves történetét, amire csak ennyit tudtam mondani, mert ha valaki barom, azon sokat segíteni három év után már biztosan nem lehet. Na ezután még legalább öt percig zokogott a vállamon, bizonyosan csak sajnáltatni magát, mert az ilyen nők egyszerűen nem lépnek ki a temetni érett kapcsolatukból.
- Bocsánat, Carol, de mennem kell, ahogy hallom, leszállunk, és a bátyám tutira kirángatna a sírból is, hogy kitekerje a nyakam, ha olyasmi miatt patkolnék el, hogy nem kötöm be magam. – Emlékeztettem szerintem egészen észrevétlenül a feladatára, minek hála hamarjában összekapta magát, és már terelt is a helyembe, de azért a kezembe nyomta a névjegykártyáját – igen, manapság már a sarkon kukát levizelő kutyának is van, mert miért ne -, hogy hívjam már fel, mert szerinte nagyon kedves teremtés vagyok, és jó lenne még beszélgetni velem. Biztosítottam róla, hogy igyekszem nem megfeledkezni sürgős teendőim közepette róla, mert aliiig várom, hogy pátyolgassam a kis lelkét. Néha tényleg csak egy üveg vizet szeretnék, na, kell nekem annyit kérdezősködni.
Rettenet lassú ez a kicsekkolás, de azért nagy sokára már ott van a kezemben a bőröndöm, és húzom kifelé, a tömeget vizslatva bátyám remélhetőleg nem citromba harapott ábrázata után, mert azért egy mosolynak én is örülnék. Majdnem annyira, mint a gumicukornak, bízom benne, hogy hozott. Hamar kiszúrom azt a tök fejét, és már sietek is arra, hogy pár méterre tőle lendületet vehessek, és csuda gyermeteg módon az én nagy és erős bátyám nyakában landoljak. Nem vagyok egy nehéz darab, megszakadni nem fog, arról meg nem tehetek, hogy a haja istenes összeborzolása mellett – sosem hagynám ki -, elkezdek kuncogni, mert azt a sebtapaszt szerintem csak egy vak nem venné észre.
- Szexi vagy bratyó. Nekem pandás van, szerintem éjszaka kicserélem majd a tiédet is, mert az sooookkal menőbb. – Eresztettem végül el a nyakát vigyorogva, mintha legalábbis a kicsattanó jókedvem elég lenne arra, hogy ne akarjon elővenni a suli miatt, de egyelőre nem akartam róla beszélni, mert ha valaki, ő tuti kirakja a részinformációkból is, hogy vélhetőleg sokkal, de sokkal jobban érdek a számítógépekhez, mint azt bárki is feltételezte volna rólam valaha a környezetemben, nekem viszont nem áll szándékomban lebukni.


Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Pént. Ápr. 01, 2016 9:19 pm
 



 

Egy nagyobb ívű karmozdulattal hívom fel magamra a figyelmet, amint meglátom Audrey-t. A távolság, illetve az előtte lassan haladó emberek miatt, pedig csak egy megformált "Hey"-t küldök felé előzetes üdvözlésként, aminek a vége egy féloldalas mosolyba fordul. Néhányat előre lépek, hogy kiálljak az elém beállók mögül. Anyám váratlan és jónak egyáltalán nem nevezhető hírei ellenére természetesen örülök a szemtelen fejének. Furcsa arra gondolni, hogy ő lesz a legegyszerűbb, talán legbiztosabb pontja is most az életemnek.
A lendülete ellenére is, aminek már sejtem a végét, úgyhogy egy mély lélegzetvétellel készülök fel a neki futás pillanatában az elkapására - ez azért egy kicsit még fájni fog.. A maga módján most sem finomkodik és ez üdítőleg hat. Legalábbis egészen addig, amíg ki nem mutatja a foga fehérét és eszébe nem jut a magának amúgy is sokszor önálló életet követelő hajam at szénakazallá változtatni. Köszi húgi, én is szeretlek! Az arckifejezésem, ahogy fél szemmel felsandítok rá, miközben oldalra fújom a tincseit, mindent elmond helyettem: ezért még biztosan meg fog lakolni. Előrébb dőlök a kiegenyesedett tartásomból és lazítok a fogáson, hadd érjen talajt a lába, amikor megérzem, hogy szabadulni szeretne.
- Köszi, köszi, méltányolom a nagylelkűségedet, de szerintem neked nagyobb szükséged van rájuk. - a szabad kezemmel megpróbálok rendbe tenni az összekócolt fejtetőmet, a másikban lévő zacskót viszont még nem adom át. Egyből a kecskére a káposztát? Oh, még mit nem!
- Nem kell rám pazarolnod őket. - meg nem fogalmazott alkuként hangzik ahogy a sebtapaszok megtartására ösztönzöm a testvéremet, továbbá a következő felszólalásommal is kerülöm a számára kínos témát, hogy miért vett ki egy végleges szabadságot az egyetemen. Elsikkasztom, szőnyeg alá sepregetem az orromat és cserébe ezzel egy idővel az övét is. Nem kell külön hangot adnom neki.
- Nos, nem tudom mennyire vagy fáradt vagy éhes, most ugye nem terveztem semmit a kései idő miatt, viszont, ami a kaját illeti.. Muffin van otthon vagy rendelhetünk, ha gondolod. Kábé kihozzák addigra, míg hazaérünk. - illetve nálam van a kért gumicukor, amit át is nyújtok megőrzésre neki és vele együtt a bőrönd is ideiglenesen gazdát fog cserélni. Nem kérdéses vagy vita tárgya: hozom.
- Hogy bírtad a hosszú repülőutat különben? - ez idő alatt a taxi csak ránk vár, úgyhogy megteszem az első lépést a kijárat felé és nem átallok majd lenyúlni egy gumicukrot a fejadagjából, ha kinyitja. Na jó, legyen az kettő is.
Vissza az elejére Go down
Audrey Diantha Lott
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 24
Avataron : Emma Watson

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Ápr. 02, 2016 3:45 pm
 



 

Audrey

Keith


Szerencsére nem ejt le, de ezt nem is feltételeztem volna róla, mert kellőképpen stramm pasas ahhoz, hogy ne így legyen. Meg egyébként is, ha meg is történne, képes lennék úgy leérkezni, hogy ne essek a fenekemre, lévén elég hamar leérnének a lábaim. Ám az ölében landolok, és borzolom is össze tisztességesen a haját, mert ki nem hagynám semmi pénzért sem, hiszen rég láttam, noha ez a találkozás sem volt éppenséggel betervezve, mert nem hittem volna, hogy tényleg elküldenek, de kétségbe nem estem tőle egy pillanatig sem, majdcsak kitalálom, hogy legyen eztán, nem vagyok én olyan elveszett lélek, sőt, egyáltalán nem. Pincérkedésre minden hülye képes, meg hogyha bemegyek egy számítógép üzletbe, bizonyára két pillanat beájulnának attól, hogy mennyire vágom a témát.
A fújkálására felnevetek, hát istenem, az én hajamon már egy kevés fésülgetés is segít, jóval szelídebb, mint a jellemem maga, soha nem volt túl sok gondom vele.
Végül csak sikerül a rendeltetésszerű állapotba kerülnöm, és immár a földön állok.
- Nekem? Miért? Illegális ketrecharcokra fogsz kényszeríteni? Azt hiszem, arra nem lenne elég a pandás ragtapaszom, szóval szerintem gondold át. – Pislogok rá totális ártatlansággal, mintha ebből mindent komolyan gondoltam volna, nem vagyok én se szőke, se hülye, csak szelesebb a sokéves átlagnál, és mi tagadás, jó pár idióta ötletem volt már. -  Semmit sem tudok rád pazarolni, mert a tesóm vagy, szívesen adom. – A kuncogásom azért árulkodik arról, hogy értelemszerűen jóízűt nevetnék rajta, hogyha valaha is felvenne egyet is belőlük, nagyon édesek, totál nem pasis darabok, úgyhogy megértem. Amúgy csak a biztonság kedvéért van nálam, nem szoktam lesérülni. Viszont érdekes, hogy nem hozza fel a dolgokat, ám nyugtával dicsérem a napot, addig én sem firtatom a csinos kis orrát.
-  A muffin az kétségkívül tápláló, és rohadtul hizlaló, szóval megteszi, de ennék valami kevésbé desszert jellegűt is. Mondjuk palacsintát. Azt csak tudsz sütni, nem? – Villannak rá vidáman íriszeim, tudom én, hogy a palacsinta sem nevezhető főételnek, de hát szeretek ökörködni. - Viccen kívül, jöhet valami értelmes is. – Eme gondolataim azonban rögvest kiszaladnak a fejemből, amit meglátom a gumicukrokat, és máris csillogó szemekkel vetem magam rájuk. A bőröndöt viheti, úgyis nehéz, meg nagy, a laptopom is benne van, elég szép adag ruhával, egy hét hosszú idő, hát még a ki tudja mennyi… - Köööööszi! – Tépem is fel az egyik zacsit, hogy elkezdjek falatozni belőle.
- Lelket ápoltam, az egyik stewardess összeveszett a pasijával. – Csak akkor nyitom ki a szám, ha az aktuális falatot épp lenyeltem. - Úgyhogy mondhatni elég szaftos kis történet volt, hamar eltelt. És te hogy van? Meg Anna? Rég láttam őt is. – Igazából egészen kedveltem a csajt, nőt, na jó, idősebb nálam pár évvel, nem kéne csajoznom, tiszteletlen sem voltam vele soha, csak talán túrpörgött. Az sokszor megesik velem egyébként is.
- Idomítani fogom a gumicukraimat, hogy harapjanak meg. – Tettetem a felháborodásomat, de egyáltalán nem irigylem tőle, ennyire már ismerhet. - Hogy megy a biznisz? – A munka témát egyelőre nem feszegetem, nem kell ám rögtön tudnia, hogy én bizony nem fogok egy hét múlva ismét repülőre szállni.


Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Ápr. 04, 2016 11:08 pm
 



 

A könnyed felkapást egy ugyanilyen huppanás fogja követni, miután a testvéri szeretetének egy kifejezetten borzolós formájában részesít a lelkes nekilendülés mellett. Minden kétséget kizáróan ő a család házi szélvésze, ami egyből visszaköszön a jelenetben, ahogy ártatlan pillarebegtetéssel hozza szóba a ketrecharcra való kényszerítés lehetőségét.. Az elképesztő ötlet hallatán nehezen tudnék fapofát vágni, szusszanva mosolyodok el, elismeréssel adózva a fantáziájának.
- Kérlek, szerinted veszteséges üzletbe fognék? Ha csak lyukat nem beszélsz a hasukba, mielőtt kiütnének a ringben: az esélytelenek nyugalmával tartom meg a pénzemet. - ugyanakkor.. - Mondjuk, ha rajta van a pandás sebtapasz az jelentősen megnövelné az esélyeidet azt hiszem.. - szúrom oda mellékesen, egészen elgondolkodva, miközben elképzelem lelki szemeim előtt a nagy párviadal kezdőképét. Az iménti majomugrást, ha beveti megfélemlítő csapásként egészen esélyesnek nevezném a húgomat. Az övéhez hasonlóan, pedig most én fogom egy kicsit a hajába akasztani az ujjaimat, épp csak egy szerény buksisimi idejére. Nem vívom ki a női nem haragját azzal, hogy ténylegesen összekócolom a haját..
- Köszönöm. Tisztelettel visszautasítom a felajánlást. - helyére igazítom az egyik elkanászodott tincset és mint én a nevetéséből, úgy ő a félmosolyomból fogja tudni, hogy értékelem, de egyáltalán nem nekem való darabok jöttek szóba. Talán akkor sem tenném - magamtól, unszolás nélkül - az orrnyergemre a fekete-fehér medvéset, ha a mostani elengedné magát és nem lenne másik, amivel a hazaérésig helyettesíthetném. Tudattalanul nyúlok is ellenőrizni, egyfelől zavar a ténye, másfelől a zsibbadástól kevésbé érzem..  A megkezdett mozdulatot folytatom és átveszem a kezembe a kért árut tartalmazó csomagot. Ó, a gumicukor. Meglengetem előtte célzólag, hogy tudja csak kivel s mivel játszadozik.
- Rendben, tőlünk két utcára van egy jóféle streetfood kajálda. Életmentő és nagyon jó a marhából készült szendvicsük, de persze nem csak ebből áll a választék. A palacsintáról, pedig majd tárgyalunk reggel. - átvételre tartom a magammal hozott zsákmányt, ahogy rásandítok. Mit gondol, min éltem jó ideig, amíg utazgatással töltöttem az időmet..? Más kérdés, a komolyabb konyhai szaktudást igénylő ételeknek csak az elfogyasztásában tudok segédkezni..
Az édesség hozzá és a bőrönd hozzám kerül, ahogy kifelé igyekszünk a terminál területéről a kint várakozó sofőrhöz. A kilencórás utat az alapján elképzelni, amit elmondott.. nos.. a hamar nem éppen a megfelelő kifejezés arra, ami nekem eszembe jut a rövid beszámolóból kifolyólag.
- Legalább elmondhatod, hogy a személyzet odafigyeléssel gondoskodott a vendégek szórakoztatásáról. - hogy unatkozott-e az teljesen más lapra tartozik. - Mi megvagyunk, köszi. - felelem egy szelíd mosoly kíséretében. Az igazság jóval bonyolultabb annál, minthogy pár mondatban vagy a jelen körülmények között megosszam vele, szimplán, azért, mert nem találom útra való témának.. A megfelelő időben, talán.
- Most a munkában kis kavarodás volt náluk, nem tudom ébren lesz-e, amikor hazaérünk, elég sokat kivesz belőle a dolog. Nézd el neki. A sütikért cserébe. - szófordulat, amit nem szó szerint gondolok. Tudom ilyenért nem neheztelne rá. Valahol az is megeshet, hogy nem ezért mondtam.. Közben oldalra nyúlok, hogy én is edzem a rágóizmaimat a gumicukorral. A reakcióján jót szórakozom.
- Mit ketrecharc.. Bedoblak a cirkuszba ezzel a műsorszámmal. - veszem a számba az egyiket és ekkor érünk az automatizált ajtóhoz, ahonnan kellemesebb légáramlatok tolakodnak elénk. Hölgyem, a hintója előállt..
A kérdése egy jókora adagnyi levegőt szakít ki a tüdőmből.
- Ehh, tulajdonképpen jól. Jövő héten van az éves Sony-konferencia, amin részt vettem volna a főnökség megbízásából, de.. - szabad kezemmel körkörös, iránytadó mozdulattal vezetem tovább a gondolatmenetet: az orrommal történtek miatt ennek lőttek. - Ez van. - megvonom a vállamat, ezzel jelezve, hogy továbblépek rajta. Valamikor. - Ezt leszámítva változatlanul élvezem, hogy ott dolgozhatok és van egy olyan érzésem, hogy te is fogod.. Vannak kincseim, amik még nincsenek a piacon. - pislogok le rá cinkos tekintettel, ahogy a taxihoz érünk. Milyen király előnyei vannak, ha az ember egy videojátékokkal foglalkozó cégnél dolgozik, nem igaz?
Kinyitom neki az ajtót, végül bedobom a csomagtartóba a bőröndjét és megadom a legutóbbiak alapján kiválasztott úti célunkat a volán mögött várakozó fickónak. Seattle, ő Audrey.. Audrey, ez Seattle..
Vissza az elejére Go down
Audrey Diantha Lott
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 24
Avataron : Emma Watson

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Csüt. Ápr. 07, 2016 12:25 pm
 



 

- Ne viccelj, gyorsan futok, előbb fáradnak ki, és különös tehetségemre való tekintettel, ami a folyamatos pofázásban nyilvánul meg, bizonyosan esélyük sem lenne ellenem. Ne becsülj le, még a végén meg találok sértődni, és ellened uszítom a gumimaci hadseregemet. – Amúgy van nekem, virtuálisan. Nem véletlenül a GummyBear a hackernevem, de mivel a kutya nem nézi ki belőlem, hogy értek a számítógépekhez, és amúgy a világon több millióan rajonganak a gumicukorért, aligha kell amiatt aggódnom, hogy lebuknék vele. Nem is teszem, egyébként sem szokásom aggodalmaskodni, mert minek, az élet attól nem lesz kevésbé szar, hogy lerágom a tíz körmöm, ellenben, ha többet mosolygom még akár jó dolgok is történhetnek. - Szóval most már mindenféle teljesítményfokozó tulajdonságokkal ruházzuk fel a pandás sebtapaszt. Ám legyen. Van benne gördeszkázós meg vitorlázós. Szerintem az előbbi a gyorsaságra lehet jó, de az utóbbi… a ringben tuti nem lehet úszni, bár talán idekeverhetjük az ellenálló képességet. – Cuki a hajsimi, és édes, hogy mindig tekintettel van a frizurámra, amit a londoni esőtől kezdve már minden belőtt, csak én magam nem, de sosem volt szívem összetörni testvéri gondoskodását azzal kapcsolatosan, hogy nem érdekel a hajam.
- Kár. Kína pandaállománya most könnyeket hullajt, remélem ettől egy kicsit azért rosszul érzed magad. – Ontom magamból az esztelenséget, mint az esetek nagy részében, és én felettébb jól szórakozok mindig, arról azonban már kevésbé vagyok meggyőződve, hogy ezzel a környezetem is így van. Keith már legalább ismer ilyen téren, nem fog meglepődni, mennyire kattant egy liba vagyok.
- Már a tárgyalás lehetőségét is nagyra értékelem. – Biccentek komolyan, amúgy meg lelkesen bólogattam, úgy ácsingózva valami normális étel után, mint az asztaltól két méterre ülő kis szobacirkáló az óriási barna szemeivel reménytelenül várakozva minden egyes lehulló falatra.
- Ez inkább fordítva történt, mert engem azért annyira nem szórakoztat, ha valaki a durva pasijáról beszél, akit nem bír elhagyni sem, mert egyszerűen gyáva hozzá. Tudom, tudom, a mérhetetlenül magas elvárásaim miatt nincsen senkim, amellett, hogy én egy merő csődtömeg vagyok. Ez van. – Az egyik nálam szorosan kötődik a másikhoz, bár nem én tartom magam annak, apát idéztem, szerinte vagyok az, illetőleg úgy véli, lehetetlen követelményeket támasztok másokkal szemben. Ami amúgy nincsen így, de hát mindenki magából indul ki.
- Megvagytok? Hát ez fantasztikusan hangzik, tök irigy lettem… Vihar a paradicsomban? Gondolom, nem akarsz róla beszélni, szóval… akkor ne beszéljünk róla. Gondolom, megoldjátok, mint eddig mindent. – Nem mondhatnám, hogy olyan kicsattanóan boldognak látom jelen pillanatban, de nem fogok erőszakoskodni, mert olyan is van, amit meg én nem firtatnék, valamit valamiért.
- Ne hülyéskedj, holnap is van nap, az is lehet, hogy én is hamar kidőlök, de csak miután megvertelek Grand Slamen. Megvan még a PS-ed ugye? – Bírom Annát, de a bátyámat jobban, szóval nem is bánom, hogy kicsit többet lehetünk ketten, úgyis rég volt már rá példa.
- Simán, mint már mondtam, megoldom. – Jég hátán is. Ha kidobnának az utcára, nagyjából annyit töltenék ott, amíg találok egy működőképes számítógépet, amin garázdálkodhatok. Amennyi gyerek kezébe van tablet, laptop manapság, nem lenne túlságosan nagy harci feladat, és mivel gumicukor mindig van nálam…
- Mi köze az orrodnak a konferenciához? Előadást tartottál volna? Mert akkor értem, egyébként meg… nem. – Tisztára surmó dolog, mert nehogy ilyen miatt ne mehessen. - Háááh. Máris élvezem, lehet Anna nem fogja annyira… – Csücsörítek egyet, aztán már vágódok is be a taxiba, kedélyesen kívánva szép napot a férfinak, és már mehetünk is kajabeszerző körútra, amikor biztosan ragaszkodom hozzá, hogy Annának is vigyünk valamit, bár bizonyára Keith is szem előtt tartja a menyasszonyát, úgyhogy talán fölöslegesen zizegek neki. Maximum, ha már alszik, megesszük helyette. Utána meg suhanhatunk is hozzájuk, fene mód izgatott vagyok, pörgök mint a búgócsiga, és egyelőre nem úgy tűnik, mintha képes lennék lenyugodni.
Szerencsére a taxis képben van Seattle utcáit illetően, nem úgy, mint én, szóval hamarosan már meg is érkezünk Anna és Keith otthonába, amit valószínűleg kicsit meg fog bolygatni a jelenlétem, de hát istenem, egyszer élünk.

//Köszi! <33//

Folytatás majd itt


Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Csüt. Ápr. 07, 2016 3:04 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Philippa Decker
avatar
Inaktív

Kor : 28
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Pént. Ápr. 29, 2016 10:31 pm
 



 

to lucifer ♥
Bármennyire is megy az idegeimre Lucifer minden egyes pillanatban, amikor mellettem van kénytelen vagyok elismerni azt, hogy mennyire sok segítséget nyújt nekem. Meg igazából, amióta senki nem rajong  azért, hogy a partnerem lehessen mondhatnám azt is, hogy ez az egész helyzet igazán kivételes. Jó érzés, hogy van valaki, aki védi a hátsómat, ha arra van szükség, bár az egész stílus, amiben beszél magáról és az egész létezéséről egy kicsit frusztráló, de amíg nincs különösebben a munkára rossz hatással szerintem képes vagyok lenyelni tőle ezt az egészet. Nem mondom azt, hogy egyszerű, de volt már részem rosszabb dolgokban is.
Nem örülök annak, hogy most már teljes mértékű joga van itt lenni, de azért már az is elárul valamit az egész hozzáállásomról, hogy én voltam az, aki elküldtem neki a címet, hogy pontosan hova is kell jönnie. Az, aki megölte nem foglalkozott túlságosan sokat azzal, hogy elrejtse a holtestet, mert az út szélére kidobni valakit minden csak nem a legprofibb elrejtési módja. Mintha nem is akarta volna igazán elrejteni. Ilyenkor pedig vagy nem fél attól, hogy elkapják, vagy egyszerűen csak baleset volt az egész és bepánikolt, aminek az lett a végeredménye, hogy itt szabadult meg a hullától. De még annak a lehetősége is fenn áll, hogy valakire rá akarják kenni és azért nem tüntették el rendesen a holtestet. Ha minden nyom meglesz, akkor már valamelyik teórián el is tudunk indulni.
Meg sem kell fordulnom, már szinte érzem, ahogy feláll a hátamon a szőr pusztán attól, hogy megjelent. Pedig még csak meg sem szólalt mégis olyan könnyedén jeleztek az antennáim, hogy azt szinte már egy kicsit talán rémisztő is.
- Elég sokáig tartott míg ideértél. - Nem kell az órámra néznem ahhoz, hogy tudjam legalább fél órája küldtem el neki azt az üzenetet. - Már most meguntad volna ezt az egészet? - Valahogy ettől egyszerre lennék csalódott, ugyanakkor hálás is.
 
Vissza az elejére Go down
Lucifer de Berchelai
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Ápr. 30, 2016 10:55 pm
 



 




A detektív kisasszonynak ❤
rumble and sway



Az újonnan vásárolt fekete – az egy cseppet sem feltűnő – járművet leparkolva álltam meg a tett színhelyétől bosszantóan távol, mivel a rend őrei értelmetlenül nagy hatáskörű útszakaszt zártak le az eset révén. A megszokott hanyagsággal és lezserséggel haladtam, míg töretlen lelkesedésemet le nem törte az egyik mogorva képű rendőr. Bevallom: ilyen még nem történt, mivel általában minden helyszínre a detektívvel érkeztem és távoztam arról nem beszélve, hogy a legtöbben már ismerték tenyérbe mászó jelenlétemet – igen, gondolok itt többek között agyalágyult Burkhardtra, a detektív volt férjére. Az orromon feljebb tolva a napszemüvegemet győzöm meg a férfit arról, hogy jelvény hiányában is bizony itt volt a helyem. A meggyőzés mestere révén hamar fojtattam utamat; elég volt egy embert megkérdezni, hogy merre találom a nőt – a válasz pedig hamar érkezett egy határozott iránymutatás formájában. Alighogy megálltam kedvenc detektívem felett, hogy éppen csak kinyitva a számat szívélyesen üdvözöljem, amikor kioktató hangját hallva megemelkedett a szemöldököm. Boszorkány. Könyveltem el magamban immáron egyik kezemet zsebre téve. Hátborzongató volt, hogy a hulla felett térdelve is tudta, hogy megérkeztem.
– Hiányolta a társaságomat, detektív?! Ne is mondjon semmit! Ígérem, hogy ez a közös titkunk marad. – Közöltem bizalmasan lejjebb hajolva hozzá, belélegezve kellemes illatát. – Bevallom, unom. A társaság – a hullára mutattam – ellenben kimondottan érdekes, de ezt ne vegye magára… – Mindketten tudtuk azonban, hogy korántsem a hulla miatt tartózkodtam itt, hanem mert üzent értem márpedig egy gyönyörű nő kérésének nem szoktam nemet mondani – kiváltképpen az övének nem. Apropó… de mégis, amit valahol mélyen nagyon is bántam és kellőképpen átkoztam magamat, hogy mi végre találtam meg a legrosszabb pillanatban a helyes utat. Evégett értelemszerűen nem csoda, hogy bosszús voltam hiszen kihasználhattam volna egy kedvező helyzetet, hogy végre megtudjam, de persze emlékezzünk csak a Bibliára, hiszen Éva evett az almából, ami nem mellesleg félrefordítás, minek az eredménye az lett, hogy az emberiségnek bűnhődnie kell és a Paradicsom helyett a földi pokolban kell leélnünk rövidke életünket, tehát: a tudás és tapasztalás, nem feltétlenül jár jóval. A nap nagy részében ezzel áltattam magam. Nevetséges!
– A sztereotípiát erősítve, hoztam egy kis fánkot, kér? – Nyújtottam felé a kezemben cipelt rózsaszín dobozt. – Hoztam  csokisat, vaníliásat és sima lekvárosat. – Toldottam meg ennyivel továbbra is az orra előtt lebegtetve a dobozt.
– Közben meséljen, mit tudunk újdonsült barátunkról azontúl, hogy nincs túlságosan jó bőrben? – A nyomozás általában mindig akkor kezd izgalmas lenni,  amikor emberről emberre járunk és megpróbáljuk kitalálni, hogy ki volt az elkövető, milyen indoka volt és a többi, bár bevallom: ez még így is messze unalmasabb, mint ahogyan a filmekben ábrázolják.
Vissza az elejére Go down
Philippa Decker
avatar
Inaktív

Kor : 28
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Kedd Május 03, 2016 9:43 am
 



 

to lucifer ♥
Sosem fogom igazán megérteni, hogy mégis mivel tudja úgy levenni a lábáról az embereket Lucifer, de szerencsére rám valahogy ez hatástalan. Örülök neki, mert nem akarok belemászni az arcába és egyáltalán nem vágyom arra, hogy állandóan a nyakamban lihegjen, mint mindenki más. Ugyanakkor igen frusztráló az, hogy én vagyok az egyetlen, aki képes egy lépést hátrálni és ténylegesen átlátni a helyzetet, hogy milyen is ő. Úgy értem, szinte minden áldott nap feszegetni valakinek a magánszféráját. Mondjuk a lehető legtöbb esetében ez a valaki én vagyok, de talán pontosan azért csinálja ezt, mert én vagyok az egyetlen kihívás a számára.. De nem fogom megjátszani egy pillanatra sem azért, hogy abbahagyja. Ennyire azért mélyre nem süllyednék meg csak azért, hogy egy kis teret nyerjek tőle. Hiszen most is én hívtam ide. Akár tetszik, akár nem.. Nagyon jó érzéke van ehhez az egészhez.
Szavaira egyszerűen csak megforgatom a szemeimet, majd pedig felállok a hullától és felé fordulok. Mikor a közelében vagyok egyre többször használom a számoljunk el tízig módszert arra, hogy megnyugtassam magam. Olyan könnyedén táncol az idegeimen, hogy az már frusztráló.
- Egyszerűen csak, ha hívok valakit, hogy jelenjen meg valahol elvárom a pontosságot. - A dolgok nagy részével már végeztem is. Most már csak meg kell találnunk a megfelelő nyomokat arra, hogy mégis ki akarhatott ártani neki. Bár egy hozzá hasonló személynek azt hiszem megvannak a maga ellenségei. Vagy éppen egy őrült rajongó esett túlzásokba. Az még bele is férne abba, hogy nem tudna mit kezdeni a testtel. De, ha nagyon őrült lenne, akkor valószínűleg még egy darabig megtartaná a rothadó hulláját és kiélvezné az előnyeit, vagy úgy csinálna, mintha még mindig élne és önszántából lenne vele. Előfordultak már a legőrültebb esetek. Azt hiszem legtöbbször a magány az, ami ide sodorja az embereket. Hogy nincs velük olyan, aki megérthetné mi is megy végbe bennük.
- Nem kérek Lucifer, köszönöm. - Valahogy nem érzem azt, hogy egy tetthely lenne a legjobb helyszín arra, hogy fánkot egyek. Amúgy is valahogy már a gondolatára is összeszorul a gyomrom. Hozzászoktam a halott emberek látványához, de azért arra a szinte sosem fogok eljutni, hogy képes legyek enni, miközben őket nézem.
- Ő itt Anthony McDonell. Mindössze huszonöt éves. Filmszínész. Mint kiderült, mindössze pár napja került nyilvánosságra, hogy megkapott egy szerepet.. Szóval.. - Nagyon sok lehetőség van jelen pillanatban. Féltékenyek, avagy rajongók, akik már most a szereppel azonosították őt és ki akarták sajátítani. Az egyszer biztos, hogy elég hosszú listánk van a kihallgatható személyekről.

 
Vissza az elejére Go down
Lucifer de Berchelai
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Május 07, 2016 7:56 pm
 



 




A detektív kisasszonynak ❤
karma



– Egy kissé parázsló hangulatban van, Detektív! – Bevallom, hogy szerény természetemre nem volt jellemző a késés – nem egészen avégett, mert nem volt éppen elegendő elpazarolni való időm, hanem sokkal inkább azért, mert én magam sem viseltem túlságosan jól, amennyiben megvárakoztattak. Lehordó (?) kijelentése, azonban nem töri le sem magabiztosságomat, sem pedig lelkesedésemet – ez személyem külön varázsa, egyébiránt amelyet a Detektív nehezen visel – hanem a megszokott titkolt elégedett kifejezéssel meredek rá, mert hiszem hiába tagadja: de kedveli a társaságomat és elvárja, hogy mellette legyek. Fenomenális! Mindez nyilvánvaló, mint ahogyan égetően süt most a nap – és megjegyzem: borzasztóan nehezemre esik a véka alá rejteni, hogy ez milyen mérhetetlen büszkeséggel tölt el a felszínen, azonban odabent legbelül egészen más érzés töltött el, jóval kellemetlenebb: nem elégedett, nem magabiztos, hanem egyszerűen… természetes, mintha ennek így kellene lennie. Ezt nem helyeslem, ugyanis a szív dala minduntalan csak tévútra viszi az embert, melynek egy igen kiváló példája Shakespeare egy drámája, a Rómeó és Júlia.
– Pompás! Annál több marad nekem! – Mert, ha rajta kívül más is csak az én fánkjaimra áhítozik, felejtse el. A hulla látványától kicsit sem zavartatva magamat, nyitottam fel a doboz tetejét, szinte számat megnyalva vettem ki az egyik lekvárosat a helyéről. Jóízűen falatoztam. Ízek robbanását éreztem nyelvem érdes felületén, pedig mégis csak egy átkozott barack lekváros bőséges porcukorban fürdetett fánkról volt szó, nem Gordon Ramsey főztjéről. A tészta isteni volt. – Igazán sajnálhatja, hogy kihagyja az élményt. – Jegyeztem meg lenyelve az utolsó falatot, miközben hallgattam rövidke beszámolóját a szerencsétlenül járt ficsúrról. Nem különösebben érintett meg a halála – mint nagy átlagban senkié sem. Az élet vele járója volt, fölösleges volt ekkora feneket keríteni önmagában a halálnak. Persze azt elismerem, hogy balesetnek azért nagyon csúnya volt.
– Ó! Csak nem skót!? Nos, akkor a halál okára megvan a magyarázat. Senki sem kedveli őket. – Hanyag közönnyel vontam meg a vállamat, azonban tudván azt, hogy a Detektív alkalomadtán hajlandó mindent komolyan venni és úgy tűnt, amúgy sem volt éppen sziporkázó napja, komolyra fordítottam a szót. – A producere vagy a családja minden bizonnyal sokkal több infóval tud szolgálni. Gondolom, akadtak mániákus rajongói vagy kiemelkedő utálkozói, minden hírességnek vannak. – Persze, a legtöbben addig nem jutnak el, hogy ilyen rútul kinyírják a feltörekvő sztárocskát. – Testvére van? – Vontam össze a szemöldökömet. – Tudja, Káin is megölte Ábelt. – Logikus. Egy gyűlölködő testvér és az ügy már meg is oldva. Rengeteg gyilkosság, amúgy is irigység vagy véletlen miatt történik, de mivel a véletlenekben nem hittem, különös tekintettel az ilyen esetekben, nyilván az előbbi lehetett. – Szóval, család vagy producer? Hol kezdjük a kínvallatást?


A hozzászólást Lucifer de Berchelai összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 22, 2016 8:21 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Philippa Decker
avatar
Inaktív

Kor : 28
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Május 09, 2016 10:55 pm
 



 

to lucifer ♥
- Hát, mivel megöltek valakit és, amikor már kezdeném azt érezni, hogy komolyan gondolod ezt az egész tanácsadó pozíciót, akkor döntesz úgy, hogy nem jelensz meg időben. - Nem is igazán ezen van a hangsúly igazából. Csak magam sem tudom hova tenni ezt az egész helyzetet vele kapcsolatban. Az pedig, hogy Dan képes volt csak úgy faképnél hagyni.. Nem is igazán faképnél hagyni, mert egy sms-ben közölte, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, mert nincs értelme. Hát mondjuk talán igaza van. Egyszer már házasok voltunk nem működött naiv voltam, hogy hittem abban ez az egész működhet újra kettőnk között. De talán már azért is akartam, hogy működjön, mert talán képesek lettünk volna egy normálisabb közeget megteremteni a lányunk számára. Ebben azonban sikeresen elbuktunk, ismételten.
Más esetben elnézést kérnék, amiért így viselkedtem, de vele szemben valahogy most nem érzem ide illőnek. Még ezt is képes lenne úgy kiforgatni, hogy képes lenne az utolsó idegszálamat is megrántani, amely eddig még békésen szunnyad.
- Egészségedre. - Megforgatom a szememet és tényleg nem is tudom, hogy miért lepődöm meg azon, hogy olyan békésen falatozza, mintha nem éppen egy  hullától lenne pár méter távolságra, hanem mondjuk egy parkban nézegetné a járókelőket. Egyszerűen nem is akarom őt megérteni. Minél jobban össze akarom rakni a teljes képet vele kapcsolatban valahogy csak még inkább összekuszálódik az az egész. Ezért inkább nem is nagyon megyek bele ebbe az egészbe. - Hát valahogy kétlem, hogy ugyanazt az élményt élnénk át. - Lehet, hogy más körülmények között én magam is ilyen jóízűen megennék egy fánkot, de jelen pillanatban egyáltalán nem érzem helyesnek. Meg valahogy nem is igazán tudnék leerőszakolni egy falatot sem a torkomon. Nem éppen egy hulla felett szoktam étkezni.
- Ha nem így lenne, akkor valamit biztos rosszul csinálna. - Soha nincs egyetlen egy olyan híresség sem, akinek csak pozitív rajongói vannak. Mert bármennyire is rajongunk egy személy iránt vannak dolgok, amelyek miatt nem értünk velük egyet ennek köszönhetően pedig egyszerűen megcsappannak a pozitív érzéseink az irányukba.
- Legelső sorban úgy gondolom, hogy jobb lenne a producerrel kezdeni utána pedig mennénk a családhoz. Bár a fordított felállás is megoldható. - Úgy gondolom, hogy egyszerűbb lenne előbb elmenni a producerhez, hogy néhány apróbb infómorzsát kaphassunk, végül pedig a család helyre rakhassa a továbbiakat. De az is lehet, hogy egyszerűbb lenne egy kész képpel elindulni a producerhez, hogy abból kiindulva hallgassuk meg, amit el tud mondani az áldozatról. De ez az egész igazából azon múlik, hogy az áldozat mennyire állt közel a családjához, vagy a produceréhez. - Te, mit gondolsz?


 
Vissza az elejére Go down
Lucifer de Berchelai
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Vas. Május 22, 2016 9:15 pm
 



 




A detektív kisasszonynak ❤
kings



Megvallom őszintén és becsülettel, hogy évek óta nem fordult elő velem ilyen – és akkor sem volt túlzottan gyakori eset – hogy a kendőzetlen őszinteséget hallva tanácstalanul hovatovább szótlanul álltam egy nő mellett, egyik kezemet zsebre téve a másikban pedig szorongatva a fánkos dobozt. Természetesen, ezúttal nem ártott figyelembe venni azt az aprócska, ugyanakkor nem elhanyagolható tényt miszerint Decker Kisasszony nem csak egy volt a sok nő között, ugyanis valamilyen különös fortély útján-módján minden szempontból kitűnt közülük, ami nem mellesleg végtelenül bosszantónak bizonyult. A legtöbb esetben, nem törődtem volna vele – vagy a helyzet különlegességével, azonban ezúttal nem voltam képes figyelmen kívül hagyni, így tehát gyanakodva méregettem.
– Detektív – kezdtem bele nyugodt hangon, miközben egyik kezemet a hátára simítottam – lássuk be, hogy fél óra késésnél vétettem már nagyobb hibát is – példának okáért ott volt a legutóbb az, hogy egy kicsit lehetséges, hogy halálosan megfenyegettem a meggyilkolt hozzátartozójának egy családtagját, amit ugyebár a szabályzat tiltott máig érhetetlen okokból kifolyólag. – Tehát megkérdezem: mi nyomja valóban a lelkét? – Nem szívesen tapogatóztam a sötétben ellenére annak, hogy az éjszakába a pletykák alkalomadtán csempésztek egy kis fényt; az a hír járta – ami ugyan nem volt kedvemre való, azonban mit sem tehettem ellene – hogy volt egy pillanat, amikor kis híján összejöttek újra azzal a bájgúnárral, majd valami elromlott. Való igaz, hiszen azóta kevésbé látom errefelé röpködni – ami végtére is jó hír, ugyanakkor mégsem teljesen… A Detektíven nem használtam azt a lenyűgöző tekintetemet, hogy megtudjam amit akarok, elvégre több alkalommal megtapasztalhattam, hogy nála delejező tekintetem semmit sem ért.
– Ma különösen pesszimista, Detektív! – Egy gyermek elégedettségével, ugyanakkor egy kritikus keserűségével ízleltem a lekváros fánkot többek között avégett, mert a reggelim nem állt másból, mint egy csésze fekete kávéból mostanra pedig a gyomrom jelenetet rendezett volna. Az éhség Nagyúr – szokták mondani, s az én esetemben ezúttal valóban az volt.
– Jogos, jogos! – Bólintottam. – Soha életemben nem hallottam még a kölyökről, feltételezem, hogy alapvetően nem a botrányos sztárok mindennapjait élte… – Pedig elmondhatom magamról, hogy a feltörekvő tehetségek neveivel is tisztában voltam, kiváltképpen azokkal, akik a klubbomba jártak szórakozni és akik kapcsolatban álltak egyik-másik drogkereskedővel.
– Ha már a producernél tartunk, hogy is hívják? – Érdeklődtem azt követően, hogy lenyaltam a maradék porcukrot az ujjaimról. – Tehát…? – Várakoztam a válaszra, míg amaz meg nem jött, s ezt követően a telefonom névjegyzék listáját görgettem egyre lejjebb és lejjebb, végül megelégeltem és csak bepötyögtem a nevet. – Egy pillanatra, ha megbocsájt! – Odébb léptem, vártam. A telefon a túlsó végen hosszasan csöngött ki, s ezt követően kedves női hang szólt bele. Korábban lefeküdtem a nővel, majd egész jó kapcsolatot sikerült vele kialakítanom, így egy ideig bazsalyogva és kerülgetve a forró kását végül kibökte, hogy merre ebédel most a szóban forgó személy. – A producernek éppen ebéd-randevúja van az elhunyt fiú édesanyjával. Indulatunk, Detektív? – Néztem hátra a vállam felett a járgányom felé haladva. – Ezúttal én vezetek!
Vissza az elejére Go down
Philippa Decker
avatar
Inaktív

Kor : 28
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Csüt. Júl. 21, 2016 2:14 pm
 



 

to lucifer ♥
Lehet, hogy Lucifer igazi púp a hátamra, de amíg képes előrébb vezényelni az ügyet és segíteni nekem abban, hogy megoldjam ezzel a hozzátartozók pedig ezzel együtt megkaphatják az áhított lezárásukat. Azonban az senkit nem érdekel, hogy időközben nekem mit is kell elviselnem, mert lehet, hogy mindenki más a tenyeréből eszik én közel sem érzem át ugyanezt a varázst a közelében. Sokkal inkább irritáló. Egyáltalán mégis miért hoz fánkot egy bűntett helyszínére? Az egész annyira értelmetlen. Kétlem, hogy bárki másnak falatozni támadna kedve, ha egy hullához közelít. De hát ő csak az én szememben lehet furcsa alak.
- Pontosan. Ezért sem értem, hogy mégis miért is kell elviselnem. De ez azt hiszem ilyen a szerencsém. - Mindenki más képes szemet hunyni a sajátos módszerei felett, amiért egy kollégát már simán kirúgnának. Nem.. Ő még csak nem is igazán rendőr, egyszerű tanácsadó, de ha át is lépi a határt, amit minden rendőrnek be kell tartani, akkor is talál egy kiutat, amivel kihúzhatja magát a bajból. Szinte varázsütésre. Hogy lehet valakinek ilyen kisugárzása másokra? Számomra érthetetlen, mert nagyon úgy néz ki, hogy az én ereimben az ő hülyeségének ellenszere van. A baj csak az, hogy ezzel engem idegesít. Bár még mindig jobb, mintha én is olyan agyatlanná válnék mellette, mint mindenki más.
- Bármi is legyen, ami nyomja a lelkem Lucifer, elhiheted, hogy nem veled fogok róla beszélni. Inkább fókuszáljunk arra, amiért nagy nehezen idefáradtál. - Tudom jól, hogy az indulataim célkeresztjében nem ő áll, de valahogy mégis kénytelen vagyok rajta kitölteni, mert ő van hozzám a legközelebb és az igazság az, hogy az utóbbi időben ő táncolt a legtöbbet az idegeimen. Úgyhogy valamilyen szinten talán meg is érdemli a kegyetlenségemet. Meg persze az sem elfelejtendő tény, hogy róla tudom nem igazán fogja magára venni a dolgokat. Nem olyan típus.
- Alby Wouters. - Fogalmam nincs, hogy honnan van ez a név, de az egyszer biztos, hogy nem ezzel a névvel született. A hírességek mániája azt hiszem az, hogy egyszerűsítsék a nevüket valamilyen formában. Ő azt hiszem pontosan inkább bonyolítani akarta. Albert talán? Jobb, ha ezen nem is rágódom, mert ha sáros, akkor úgy is fény derül arra, hogy milyen névvel is született erre a világra.
- Ó, nem-nem. Nincs az a pénz, amiért beülnék melléd. Ketten vezetünk. Te, a saját kocsid és én a sajátom. Vagy pedig, ha túl magányosnak éreznéd magad, akkor velem jössz. De akkor sem vezethetsz. - Meg kell bíznunk valamilyen szinten abban a személyben, aki mellé csak úgy beülünk nem? Na, én pontosan ezért nem vagyok hajlandó beülni egy taxis mellé sem. Már épp elégszer láttam idióta sofőrt közöttük, hogy tudjam egyáltalán nem lenne jó döntés beülni egyikőjük mellé sem.


 
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Szept. 19, 2016 5:33 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Dec. 10, 2016 8:29 pm
 



 

Kék szivárványhártyáim ridegen méregetik az elhaladó embereket a parkolóházban, miközben az egyik tartóoszlophoz támaszkodok a hátammal, bal lábamat lazán felemelve az oszlopon tartom. A tágas, félig nyitott helyen átrohan a szél. Belekap a bőrdzsekimbe, és megtépázza a fejembe mélyen behúzott baseball sapkát is, mintha ezzel a természet megpróbálna eltávolítani innen. Mintha tudná, mire készülök. Meg sem rezzenek rá. Kezemben almát fogva ropogtatom az édes, hideg, mégis íztelen gyümölcsöt, mint akinek vagy ez a legfontosabb dolga, vagy épp ellenkezőleg, semmi más nincs, amivel elüthetné az idejét. Kocsimtól alig néhány lépésnyire állok, és láthatóan mindenféle agyi tevékenységet mellőzve apatikus arckifejezéssel nézek magam elé, néhány percenként az órámra tekintve.
Hamarosan itt kell lennie. Pontosan tudom, kit és miért keresek. Vanessa Dawson egy magas, karcsú nő, szőkésbarna, hosszú hajjal. Kávészín kabátban indult ma reggel otthonról, délben elugrott a mosodába, fél kettőkor ebédelni ment az egyik ügyfelével...és ő az egyik összekötő kapocs, amellyel közelebb juthatok Collierhez, és ahhoz, hogy minden egyes tagját a rohadék bandájának módszeresen ki tudjam csinálni, s közben még egyéb leszámolásokkal is végezni tudjak. Mert szent üggyé változott bennem a gyász utáni elsöprő erejű bosszúvágy. Dzsihádot indítottam ellenük, azok ellen, akik elvették tőlem az egyetlen igaz barátomat, Rhys Higgs-t. Aggódnom kellene magamért? Tekintetemben nyoma sincs sem aggodalomnak, sem félelemnek. Nincs mit veszítenem. Ha megölnek, tán még szívességet is tesznek vele, de addig a percig még kihasználom az időt, hogy a bandájukból a lehető legtöbbet vigyek magammal a pokolba. Szerencsém, hogy azt képzelik, meghaltam, eszükbe sem jut, hogy esetleg épp rájuk vadászok. Épp ezért van szükségem a nőre, hogy kiszedjem belőle a megfelelő információkat. Legnagyobb sajnálatára a holnapi partira már nem fog tudni eljutni, bárhogy ígérte is telefonban a barátnőjének. Hacsak nem képes szív és egyéb szervek nélkül élni...
A parkolóház elcsendesedik, csak néhány pár láb dobbanása, csoszogása hallatszik a durva, olajfoltokkal tarkított betonon. Felkészülök. Amint meglátom a kávészín szövetkabátban közeledő, telefonját nyomkodó nő alakját mélyebben hajtom le a fejem, aztán észrevétlen az oszlop mögé húzódok. Nem kell a feltűnés. Szerencsére a kamerák teljes takarásában vagyok, innen semmi nem látszik belőlem, a kocsimból sem. Még két perc, és a rendszer is meghibásodást fog jelezni. S mire a biztonsági felügyelők visszaállítják, addigra én már sehol sem leszek. Hosszú éveket töltöttem el katonaként, az idegen légióban, és rengetegszer béreltek fel ehhez hasonló munkákra. Eddig soha, semmilyen probléma nem adódott, most is magabiztosan állok a feladathoz. Vanessa Dawson még ma éjjel a prédám, áldozatom, játékszerem lesz, és hajnalra valószínűleg halott, én pedig birtokában leszek azoknak az információknak, amelyekkel ismét megteszek egy lépést az életre-halálra szóló sakkjátszmában, amelyben minden jó lépés után élő bábukként hullanak el az emberek. Az órámra pillantok, visszafelé kezdem számolni a másodperceket. És öt...négy...három...A másodpercek a léptek zajával egyszerre haladnak tova, míg várom, hogy az időzítő percekre vakítsa meg a felvevőkamerákat. Napok óta ezen a projekten dolgozom, minden tekintetben tökéletesen kivitelezhető tervet hívtam életre. A nő képét idézem fel magam előtt. Nem túl csinos pofa, felturbózott szilikon száj, műmellek, botoxozott ránckezelés eredménye. Van akinek ez bejön, részemről egyáltalán nem szimpatikus, de néha magam is meglepem, kikre tudok rágerjedni. De jelenleg eszembe sem jut ilyesmi. Talán rágódhatnék azon, hogy ő csak egy kishal a nagy óceánban, miért akarom elvenni az életét, mikor nem ő ártott nekem, de már nem tudok ilyesmivel foglalkozni. A lovagiasság és a jóra való hajlam azt hiszem végleg kihalt belőlem. Már csak egyetlen dolog tart ezen a világon, és az egyedül az, hogy bosszút álljak mindenkin, aki hozzájárulhatott ahhoz, hogy Rhys meghaljon. Szívemben ez az egyetlen érzés, aminek helye van. A nő elhalad a búvóhelyemül szolgáló oszlop mellett, én mélyet sóhajtok, és az órámra nézek. Az időzítés tökéletes. Abban a pillanatban amikor eléri a kocsim vonalát, pár lépéssel mögötte termek, és mire megmoccanhatna hirtelen mögé ugrok, majd szorosan befogom a száját. Karjait erős karjaimmal szorítom testéhez, és az autómhoz cibálom. Hiába kapálózik, jóval erősebb vagyok nála, a testét a kocsimhoz szorítom.
- Ne ellenkezzen és nem fog fájni. - suttogom a fülébe, bár ez kicsit úgy hangzik, mintha meg akarnám erőszakolni, pedig nem ez a szándékom. Zsebemből fecskendőt veszek elő, és gyorsan a nyakába szúrom. Közepes erősségű nyugtató van benne, így lassan érzem, hogy teste elernyed. Oda sem nézve nyitom ki a csomagtartómat, és a rongybabaként összecsukló nőt egyáltalán nem finomkodva dobom be gyorsan. kezét ezüst bilinccsel rögzítem teste előtt, lábait gyorskötözővel a bokájánál fogva, száját kendővel kötöm be, hogy ha kiált is, ne lehessen sem túlzottan érthető, sem túl hangos. Lehetnék alaposabb is, de még nem akarom, hogy meghaljon, még szükségem van néhány információra tőle. Miután ezekkel végeztem, a csomagtartót rácsapom, bevágódok a vezetőülésre, és gyönyörű R8-asomat helyettesítendő ócska, 2014-es, ezüst Ford Mondeot elindítom, majd teljes nyugalommal indulok el. Nem feltűnősködök, még biccentek is, mikor látom szemben jönni a biztonsági embereket, akik ellenőrizni akarják a kamerákat. Elégedetten sóhajtok, majd zenét kapcsolok. A csomagtartómban pedig ott pihen a zálog, amely biztosítani tudja nekem azt a kicsi képkockát, ami eddig hiányzott a bosszúmhoz. Ez a nap nem volt elvesztegetett.

*Órákkal később*

Az erdőben vaksötét uralkodik, csak a fényszóróim világítják meg a sötét aszfaltot. Elégedett vagyok. A nő még mindig eszméletlenül hevert az utolsó ellenőrzésnél a csomagtartómban, de él. Jómagam vacsoráztam egy jót egy út menti fogadóban, és bevásároltam még Seattle elhagyása előtt. Végtére is vendégem lesz, és ehhez szükségem lesz pár dologra. Például némi élelemre, lévén, hogy nem tudom mennyi ideig tart kiszedni belőle a fontos infókat, meg persze új késekre, savra, forrasztópákára, folyékony nitrogénre, kötélre, és néhány fiolára ugyanabból a nyugtatóból, ha a szükség úgy hozná. Persze sok minden más is van a tarsolyomban, de azokról már korábban gondoskodtam, ezeket azonban nem akartam használat előtt túl sokáig egy helyen tárolni. Hogy honnan szerzek be ilyen cuccokat? Ne kérdezze senki. Nagyon is jól tudom, hogy mindennek ára van, és bármi megvásárolható, ha az ember nagyon akarja. Én pedig tudom, hol keressem azt, amire szükségem van és a tőkém is megvan hozzá.
Lassan az erdei házhoz érek, amit kibéreltem. A semmi közepén, hatalmas fák közt bújik meg egy kis ház. Kellemes, kandallója is van, a konyhája egészen jól fel van szerelve. Egy hónapja béreltem ki azzal, hogy író vagyok, és magányra van szükségem a regényem megírásához, így nem is kérdeztek többet, csak ideadták a kulcsokat. Hirtelen dörömbölést hallok meg a csomagtartó felől. Próbálom nem figyelembe venni, fel is erősítem a zenét, de negyed óra múltán piszkálni kezd a dolog, így félreállok. Kiszállok a még járó járműből, és a csillagos, tiszta égbolt alatt, kezemben felkapcsolt elemlámpát használva a kocsi hátuljához sétálok, majd felnyitom a tetejét. A bent heverő nőre irányítom az erős fényt.
- Mi van? - dörrenek rá mély hangon türelmetlenül - Ne verd szét a kocsit, mert megjárod! Nemsokára megérkezünk, addig nyughass, vagy esküszöm, hogy nem kell majd nyugtató, hogy elhallgass végre! Mi a franc bajod van? - sziszegem fogaim között, s kérdőn felvonva a szemöldököm világítok rá az elemlámpával. Oké, persze, sejtem, hogy be van tojva, de miért gondolja bárki, hogy egy mozgó járműből bárki meghallja, ha dörömböl, főleg, ha szól a zene? Ezt sosem értettem az emberekben. Bár, lehet, hogy csak azért, mert engem még egyszer sem raboltak el. Türelmetlenül nézek a nőre, hátha kinyögi mi a franc baja is van. Remélem nem pisilnie kell, mert akkor esküszöm, nem várom meg, hogy eljussunk a házig, itt fogom megnyúzni. Talán le kéne vennem a szájáról a kendőt, hogy tudjon beszélni is? Ah, kéne neki még egy nyugtatót adnom.
Vissza az elejére Go down
Dawn Mackenzy Rhoswen
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Katie Cassidy

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Vas. Dec. 11, 2016 12:55 am
 



 

to becks ♥
Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy végre újra visszarázódom abba a közegbe, amit régebben az életemnek neveztem. Habár elég rögös úton indultam, úgy érzem, hogy egyre inkább közeledek a régi képhez, amit fél éve még fel sem ismertem volna. Nem mondom, hogy egyszerű lenne, hiszen továbbra is vékony jégen járok-kelek, de úgy érzem, hogy tényleg megvan a kitartásom ahhoz, hogy folytassam az egészet ott, ahol abbahagytam. Habár még mindig ott van bennem az a rengeteg félelem, amit nem tudok hova tenni, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lennék képes arra, hogy megküzdjek vele. Hiszen más talán már régen feladta volna. Mikor legelőször a padlóra került, de az sosem volt az én asztalom. Én nem vagyok az a típus, aki feladja. Ugyanakkor furcsa volt, hogy nem volt kire támaszkodnom. Ez pedig darabokra szakított, hiszen nem volt ott senki, aki összetartotta volna a darabjaimat és talán nem is maga a széthullás volt, ami fájt, hanem az, hogy egyedül kellett megtalálnom és összeraknom a darabjaimat. Úgy éreztem, hogy a világom megszűnt létezni és, ha akartam volna se tudtam volna soha visszatérni hozzá. Azonban nem adtam fel, mert az nem én lettem volna. De, hogy ezt elismerjem ahhoz szükségem volt nem is kevés támogatásra, amit habár már nem ugyanattól a személytől kaptam meg, de mégis akik csak abban a mélypontban ismerkedtek meg velem képesek voltak arra, hogy biztassanak engem, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset. Talán ők meglátták bennem mindazt, amit én abban a helyzetben képtelen voltam.
A parkolóházból sétálok kifelé, miközben igyekszem nem elesni és közben egy értelmes üzenetet pötyögni a barátnőmnek, amikor az egyik oszlop mellett elsuhanva érzem, ahogy erős karok fonódnak körém és bármennyire is szeretnék torkom szakadtából sikítani a számat is elfedi és bármennyire is próbálok küzdeni a szorítása túlságosan is erős ahhoz, hogy ellenkezni tudjak. Nem értem, hogy mi történik.. De mielőtt még túlságosan sok teória szőhetné be a gondolataimat egy szúrást érzek a nyakamban s utána minden elsötétül..

A sötétség, ami könnyedén ölelt körül, akkor sem szűnt meg létezni, amikor kinyitottam a szemeimet, hiszen pontosan ilyen sötétség vett engem körül, de a legrosszabb az egészben talán az volt, hogy a szűk térből és a zajokból arra mertem következni, hogy egy csomagtartó kellős közepén vagyok. A szám betömve, a kezeim és a lábaim mind összekötve valamivel, amit a sötétnek köszönhetően nem tudok megállapítani, de valahogy nem is érdekelt, hogy mivel vagyok összekötözve, vagy éppen mit tömtek be a számba egyszerűen csak ki akartam innen szabadulni. Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki eme nemes pozíciót, de igazán nincs szükségem most erre. Ismeretlen forrásból eredő klausztrofóbiám sem segített a helyzeten, ezért dörömbölni kezdtem és a lehető legtöbb hangot igyekeztem kiadni magamból, hogy biztosan meghalljanak, hiszen még a rádió is ment. Nem tudom, hogy ki ez a férfi, vagy egyáltalán mit akar tőlem, vagy tudjam is én, hogy mi történik itt, mert lehetetlenség, hogy ennyi idő alatt magamra haragítsak valakit. Legalábbis ennyire. Ha ez régebben sem sikerült akkor most mégis, hogyan hoztam össze? Mindenesetre úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok, ha nem kapok friss levegőt ezért csak még erőteljesebben dübörögtem, ami úgy tűnt, hogy működött, hiszen egy idő után, mintha lassulni kezdett volna az autó aztán hallottam az ajtó csapódását és nem sokkal azután ki is nyílt a csomagtartó, de a hirtelen szememmel érintkező fényforrás koránt sem volt a legkellemesebb élményeim egyike ezért elfordítottam a fejemet.
Durva szavait hallva, legszívesebben kimásztam volna az autóból és addig ütöttem volna, amíg mozog. HOGY MI BAJOM VAN? NEKEM MI BAJOM VAN? Hát ez a fazon nem normális az már egyszer tuti biztos. Nagy nehezen hozzászoktatom a szemeimet a fényviszony változáshoz, majd pedig a fényforrás mögötti alakot kutatom.
- Kiv... - Elég nehéz úgy beszélni, hogy szó szerint tele van tömve az ember szája. Nem tudom, hogy minek néz engem, de ezek szerint valami hasbeszélőnek kellene lennem, hogy még úgy is menjen a kommunikáció, hogy betömte a számat. Bár, akkor már eleve értelmetlen cselekmény volt, nemde? Kicsit feljebb emelem a fejemet, hogy legyen már olyan kedves és szedje ki ezt a vackot a számból. Na, nem mintha olyan személynek tűnik, aki rögtön meg is teszi, de egy próbát megér, ha mást nem is. Addig is áldom a szervezetem az adrenalin löketért, ami nem engedi, hogy hisztérikus sírásba kezdjek.
 
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Utak
Vas. Dec. 11, 2016 1:37 am
 



 

A nő dübörgése tettekre sarkall egy idő után. Baromi idegesítő tud lenni egy folyamatos, tompa hang a háttérben, úgyhogy kénytelen vagyok a semmi közepén félreállni, és megnézni, mi a franc baja van.  Az erdő csendje fogad, a motor irritálóan kitűnik a természetes hangok közül. Utálom ezt a kocsit, de sajnos az enyém túl egyedi ahhoz, hogy most előhozhassam, és azzal furikázzak. Ez meg olyan semmilyen, tucatkocsi, bárhol eltűnhetek vele a tömegben. A rabláshoz is jó volt, mert amúgy egész jól megy, a csomagtartójába pedig két ember is befér. Remélem Cairns és a haverjai szeretnek összebújni, mert mikor értük megyek majd, elég sokáig kell egymás leheletét szagolgatniuk. De egyelőre még tartom magam a sorrendhez, szépen, lépésről-lépésre haladok, mert ennek megvan a maga menete, mint egy szépen felépített szimfóniának, vagy egy musicalnek. Azt sem kezdhetik rögtön a legdrámaibb dalokkal, megvan mindegyiknek a menete. Nagy musical rajongó vagyok egyébként, bár erről gyakorlatilag csak Rhys tudott. Most már csak én.
Vanessa nem nagy fogás részemről, de fontos építőeleme a tervemnek, hála a folyton megfelelő helyre rakott kis seggének. Műnő, teljes egészében, az élete a fodrászat és a manikűrös körül zajlik, legnagyobb gondja nem haladja meg az időbeosztását, hogy mikor menjen szoliba vagy mikor rendelje meg az ebédjét, de az általam keresett pasasok történetesen odáig vannak érte, és sűrűn forog a köreikben, meg rajtuk is. Valamit biztos nagyon tud a csaj. Nekem is sokszor volt dolgom hasonló mű nőkkel, de számomra maximum ürítésre jók. Bár engem sem igazán lehet a munkán kívül túl sokra használni, már ami érzelmeket meg hasonlókat követelne, mert nincs az a nő a Földön, aki képes lenne megbirkózni a démonjaimmal, így ennek tudatában nem is keresek semmiféle nőszemélyt, akit magamhoz akarnék édesgetni. Alaszkában volt egy ígéretes, és azt is magam mögött hagytam. Még mindig szar arra gondolni, hogy volt pár hét, mikor azt hittem, lehet nő aki épp rám vágyna. De megtanultam a leckét: Becks nem kell senkinek. Hiába a dögös test, hiába a jóképűség. Nincs nő, aki meg tudna kedvelni ilyennek, amilyen vagyok, nincs senki, aki meg tudná szeretni sebzett lelkem és szívem. Kinek kellhetnék? Hisz mindenki csak azt lát, amit akar, és a legtöbbjük nem tekint túl egy klassz, vad meneten velem. Az életvitelemet sem tűrné egyik sem, hát nem is próbálkozok. Nem számítanak mert én sem számítok. Csak egy szellem vagyok, aki be akarja teljesíteni a küldetését. Aztán úgyis vége lesz mindennek. Hisz tudom jól előre, mire a hadjáratom véget ér, lehet, hogy Collier halott lesz, de a temetését én sem érem meg élve. Ez egy ilyen szakma.
Félre állok a kietlen, sötét úton, és a tejútrendszer csillagmiriádjai alatt kinyitom a csomagtartót, és elég mogorván mordulok rá a nőre, miközben látom, hogy a szemébe világítva elvakítom kissé. El is felejtettem, hogy ő végig vaksötétben volt. Stílusom azonban valóban célratörő és kegyetlenül nyers. Nem véletlenül neveztek mindenütt Mogorvának. Látom, hogy mondani akar valamit, ezért bár nem rögtön, be kell látnom, muszáj vagyok megtudni mit akar. Nagyot sóhajtok vergődése láttán, ahogy a fejét emelgeti. Van a helyzetben valami fura, de nem tudom mi az, ami nem illik a képbe. A gondolatot elhessegetem.
- Ajj, a francba....Legyen. Már most az agyamra mész...Na, mondd gyorsan, nem érek rá veled szórakozni, és ha könyörögni kezdesz, azonnal rád vágom a csomagtartót, előre mondom. Szóval? Mit akarsz? - szabadítom ki a szájából a kendőt az utolsó szónál, és figyelek rá, nehogy megharapjon. Még egy tetanusz a seggembe, az hiányozna csak igazán.
S míg hallgatom a nőt, óvatosan kémlelek körbe a csendes úton. Egy lélek sem jár erre, és a néma csend most nekem egyenlő a szabadsággal. Azt jelenti, még senki nem fedezte fel a nyomaimat, és ez szuper. Nem mintha nagyon aggódnék bármi miatt, de jó lenne mielőbb végezni a kihallgatással és a holttest eltüntetésévél is. Látom rajta, hogy meg van rémülve, de sajnos én ezen érzelmekre jelenleg teljesen immunis vagyok. Amúgy sem szoktam hinni olyan nők érzelmeinek, akik vígan viselnek rókabundát, de az állatvédelemről prédikálnak a mosodában, de még ha történetesen teljesen igaz lehet a rémülete, ez jelenleg engem egyszerűen nem érdekelhet. Hogy nézne már ki, ha minden elrabolt alanyt, akit valaha hóhérkézre adtam, hogy megszabadítsák a szerveitől, vagy behajtsák rajta a bűneiket, megszántam volna, és elengedek. Ez nem így működik. Megjártam a háborút, és az egész életem arról szólt, hogy az emberi élet semmit nem ér. Az enyém sem, másé sem. Mindig van valaki, aki többet fizet, mindig van valaki, aki szebb és jobb, mindenki pótolható. Miért tekintenék én másként vadidegenekre? Leszarom. Ami kell, elveszem, ami nem, arra meg szarok rá. Úgyhogy Vanessa bárhogy pattogjon is, dalolni fog nekem, mint a kismadár, vagy egyenként szabadítom meg a műkörmeitől, és az lesz a legkedvesebb közös programunk az éjszaka folyamán. Türelmetlenül szorongatom a csomagtartó szélét és kissé elirányítom a szeméből a zseblámpa fényét, míg hagyom, hogy belekezdjen a fontos mondandójába.
Vissza az elejére Go down
Dawn Mackenzy Rhoswen
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Katie Cassidy

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Vas. Dec. 11, 2016 10:32 am
 



 

to becks ♥
Próbáltam lépésről, lépésre visszaemlékezni, hogy mégis mit tehettem az elmúlt napokban, hogy ide kerültem, de valahogy semmi nem jutott eszembe. Gyermekded léptekkel igyekeztem visszatérni az életembe és most meg valaki finoman szólva úgy gondolta, hogy ez mégsem nekem való? Mármint őszintén nem tudom, hogy mi a fene történik itt, de a helyzet, amiben vagyok eléggé nyomasztó és egyszerre érzem azt, hogy egy hajszál választja el a testemet attól, hogy hisztérikus rohamot kapjak, ugyanakkor ott van az is, hogy legszívesebben darabokra szakítanám az autót. Mint valami Hulk. Vagy talán pont úgy, mint Hulk. A probléma csak az, hogy ez nem lehetséges ezért inkább örülök annak, hogy egyelőre még képes vagyok uralkodni az érzelmeimen és nem bőgök, mint valami nyomorult. Bár jelen helyzetben ez lenne a logikus, de valahogy van az a megérzésem, hogy bármennyire is pityeregnék és rebegtetném a szempilláimat egy pillanatra sem érdekelné. De ezen már meg sem lepődök.
Az agyára megyek. Ha-ha. Nagyon vicces. Valószínűleg nem lenne ebben a kis galibában ő sem, ha nem gondolja azt, hogy olyan jó ötlet engem elrabolni. Mert, ha ettől az agyára megyek, akkor ne akarja megtudni, hogy mire vagyok képes. Eléggé értek ahhoz, hogyan húzzak fel másokat. Mondhatni pontosan tudom, hogy hova kell szúrnom, hogy ténylegesen elérjem a kívánt hatást. Ugyanakkor az, hogy nem tudom miképpen kerültem ide nem teljesen igaz, hiszen emlékszem talán pont arra a pillanatra, mielőtt ideszorultam volna a csomagtartójába, de nem értem az okát. Vagy egyáltalán, hogy mit akar tőlem. Meg miért pont én kellettem? Ez az egész nem áll nekem össze. Mármint még csak nem is zsarolhat meg senkit sem, hogy pénzhez jusson, mert nem igazán tobzódom olyan emberekben jelen pillanatban, akik bármit hajlandóak lennének kifizetni. Ilyen téren azt kell mondanom, hogy egyedül vagyok, mint a kisujjam.
Mikor végre kiszedi azt a vackot a számból kell egy-két másodperc míg összeszedem magam és ténylegesen beszélni tudjak.
- Én mit akarok? Nem én tuszkoltam be magam ide, úgyhogy nagyon örülnék, ha legalább megtudhatnám, hogy miért is kerültem ide. Tudtommal senkinek nem tettem keresztbe, mióta visszajöttem Seattle-be, de ha esetleg tévednék, akkor nagyon szívesen veszem, hogy kijavítasz. - Már nem világít bele teljesen az arcomba, de még ennek ellenére sem elegendőek a fényviszonyok ahhoz, hogy meglássam ki is rabolt el engem. Bár a hangja egyáltalán nem ismerős így kétlem, hogy egymásba botlottunk volna valahol. Meg az ehhez hasonló piszkos munkát elég kevés ember csinálja meg magának, úgyhogy kétlem, hogy ténylegesen ő lenne a valamilyen húzásom célpontja. Talán hülyeség volt feltenni a kérdést úgy alapjában is. Habár fogalmam nincs, hogy egy ilyen helyzetben mi másról lehetne beszélni, mintsem arról, hogy mégis mi a fenét csináltam, hogy ide kerültem. Azért csak tudja, hogy valakinek keresztbe tettem-e vagy sem. Azonban, ha a válasz az, hogy igen valakinek nagyon keresztbe tettem még akkor sem tudom pontosan, hogy mivel, mikor és legfőképpen kinek sikerült ártanom. Mert egyáltalán nem állt szándékomban soha, senkinek sem komolyabb bajt okozni. Legalábbis addig nem, míg az illető nem tett nekem keresztbe. Akkor ott volt rá a vágy, de az esetek többségében képes voltam megfékezni önmagam. Most azonban már nem mondhatom el ugyanezt.
 
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Dec. 12, 2016 1:26 am
 



 

+18 - vulgáris szavak, szexuális utalások, brutális megnyilvánulások

Tiszta égbolt feszít felettem, míg a szűnni nem akaró rettenetes dörömbölés miatt  a csomagtartóba világítok. A sötét aszfalt rejtélyesen kanyarogva fut tova, csupán egy részét világítja be a Mondeo fényszórója, s a helyzetjelzőből szűrődő gyenge, vörös fény adja meg a Holddal összekapcsolódva testem sziluettjét. Az elemlámpa erősebben világít, elvakítom vele áldozatomat. Zavar-e az, hogy kellemetlenséget okozok neki? Egyáltalán nem. Szükséges rossz. Nagyon korán megtanultam azt, amit sok ember még idős korában sem hajlandó beismerni: egy élet vagy száz? Nem számít. Senki nem pótolhatatlan senki életéből, sem a társadaloméból. Meghal az elnök? Választanak újat. Meghal egy családfő? Még le sem telt a gyászév, és az özvegyasszony egy másik pasason tekereg. Eltávozik egy szülő?
Pár hónap, és csak a halottak napi virág emlékeztet arra, hogy valaha köztünk járt. A sebek behegednek, a hiány eltompul. Az arc elmosódik, a hang megkopik az emlékezetben, míg végül...a feledésbe merül. Csak idő kérdése. Tehát nem törődök azzal, hogy kinek fog majd ez a nagyszájú, szilikonnal bélelt kéjmunkás hiányozni. Mert nekem addig kell bevégeznem azt, amit elterveztem, amíg még eleven tűzként éget a gyász. Míg Rhys kesernyés ízű nevetése a fülemben cseng, míg még emlékszem, milyen volt a hangja, mikor felhívott, és csak annyit szólt a telefonba: "Este a bárban. Tízkor. Utánfutót ne hozz. Csömöröm van a buláktól." vagy " Ha jössz át, hozz pulykamellet meg valami pékárut...Leszarom, akartál-e jönni. Van söröm. Akkor hatkor. Te főzöl." Addig kell megtennem, amit megkíván a bajtársiasság és a barátság, amíg még kihűlt szívem sivár dombján ég az egyetlen tűz, amely még az élők közé soroltatott. Mert ha az kihuny...abban a pillanatban teljes mértékben szomjazni fogom a halálomat. De addig a percig egyetlen cél éltet: bosszút állni az egyetlen emberért, akit közel engedtem magamhoz. Bosszút állni mindenkin, akinek köze volt Rhys halálához. S a legvégére hagyni azt a két embert, akik az én mércém szerint a legnagyobb felelősséggel tartoztak ezért. Colliert. És Maya Cairnst.
Most azonban ez a kis tüneményes plasztikaszökevény lesz a porondon, és azt kívánom neki, gyorsan adja tudtomra ami kell nekem, mert így talán lesz esélye a gyors, és relatíve fájdalommentes halálra. Ha azonban nem teszi, nagyon hosszú, fájdalmas és fáradtságos napoknak nézünk elébe.
A csomagtartót tartva figyelmeztetem, majd rántom le a szájáról a kendőt. Tényleg nincs időm és kedvem vele foglalkozni. Nem értem, hogy nem veszi észre, hogy ez nem játék, vagy buli, hanem egy tényleges emberrablás, amelyben ő az áldozat, én pedig a nagy, gonosz, csúnya bácsi, aki minden porcikájában fenyegetésnek számít. De a nő jóformán rám támad. Csípős nyelvét jól felvágták, az már egyszer biztos. Belső feszültségem egyre csak nő, míg hallgatom. Komolyan megfordul a fejemben, hogy szájba vágom, de meggondolom magam. A kocsit nem akarom takarítani. Szavaira mély levegőt veszek és néhány másodpercig emésztem amiket mondott. Joga van tudni? És ez a hangnem? Ez tényleg azt hiszi, hogy szórakozásból csinálom ezt? Elborul az agyam. A dühömet sajnos sosem kezeltem túl jól, s bár az évek alatt elsajátítottam néhány önuralomra kényszerítő praktikát, ezek jelenleg nem képeznek működőképes perspektívákat. A csomagtartót elengedve, akár egy kobra, olyan gyorsan kapom el az arca két oldalát, és szorítom össze de úgy, hogy érezze, elég egy rossz mozdulat, és a fogaival együtt az állkapcsa bánhatja. Közelebb hajolok hozzá, úgy morgom az arcától alig pár centiméternyire, miközben szorításom cseppet sem enyhül, ezzel pokoli fájdalmat okozhatva neki.
- Na ide figyelj, te pökhendi kis ribanc. Leszarom, mekkora császárnőnek képzeled magad, vagy azt, hogy kivel keféltél az elmúlt évek alatt. Ha még egyszer ilyen hangnemet ütsz meg velem szemben, kitépem a nyelved, és feldugom a seggedbe, világos voltam? Csak, hogy tisztázzuk az erőviszonyokat, és a felállást: Te itt nem parancsolsz, és jogod ahhoz van, amit én adok neked, szóval a helyedben meghúznám magam, és megpróbálnék addig láthatatlannak maradni, ameddig csak lehetséges. Mert hidd el nekem, hogy hamarosan eljön az idő, amikor mindent megtennél azért, hogy egyedül lehess a csomagtartómban. És ha még egyszer egyetlen nyikkanást is meghallok, hátrajövök, kiráncigállak innen, és mivel amúgy is baromira jó kedvem van, megásatom veled a saját sírodat, aztán elvágom a csinos kis nyakacskádat, hagyom, hogy megfulladj a tulajdon véredben, aztán a fejedet pedig feltűzöm a Space Needle-re. De előtte még úgy megbaszom minden lyukad, hogy a végére nem fogod tudni eldönteni hol ér véget a puncid és hol kezdődik a segged. Érthető voltam?
Nem hagyok időt az ellenkezésre, bár biztos vagyok benne, hogy kellően hatásos voltam ahhoz, hogy az elkövetkezendő egy órában míg felérek a házhoz Vanessa maga alá vizelve szűköljön nyomorúságán hátul. Elengedem az arcát, majd gyorsan vissza is rángatom a szájába a kendőt, és szó nélkül csapom rá a csomagtartó tetejét. Kétséget sem hagyok afelől, hogy amit mondtam, komolyan is gondoltam. Nem vagyok egy kedves pasas. Nem akarok mást, csak információkat azokról, akikkel kapcsolatban áll. A pasasok dumálnak. Sokat. Főleg szex előtt, közben, és után. Nekem pedig dátumok kellenek, időpontok, helyszínek, nevek. És mindent meg is fogok kapni. A kocsi hátulját elhagyva a kavicsokat gyötörve a talpam alatt visszamegyek a kocsi utasterébe, majd bevágom az ajtót, és padlógázt nyomva elindulok. A motor felbőg, kavicsokat szórók a hátam mögé a kerekekkel. Felhúzott ez a követelőző liba, de nem baj. Most még lehetett nagy a pofája. Meglátjuk akkor is ekkora lesz-e, mikor savat csepegtetek a szemeibe vagy a bőrére? Rhys, a lelkem már úton van hozzád a pokolba. Remélem addigra betöltesz valami magas pozíciót, mert akiket utánad küldök, azoknak csakis a legjobb kínzókamra jár.

//A következő reag már mehet a házhoz, ha megfelel neked IDE //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szer. Feb. 15, 2017 9:43 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Édua Tatyana Meixner
avatar
Oktatás

Kor : 31
Avataron : Crista Cober

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Hétf. Márc. 27, 2017 10:08 pm
 



 



to: Philip
from: Édua


Égő ágak közt táncol a ború,
egy újabb megfáradt lélek megy el!
A börtön-test után megmaradt hamut
a börtön-világotok nyeli el!


Olyan műgonddal rendezem kontyba barna tincseim, mintha legalábbis engem temetnének. Egy kicsit mindig olyan. Nem sok gyászszertartáson jártam életemben, de az a kevés bőven elég volt, hogy őszinte legyek. Nyilván. Kinek ne volna? Bár engem nem a halál ténye aggaszt és szomorít el, hanem éppen az életé.
Kifacsart egy logika, de a halál az halál. Nem meghalni könnyű, hanem élni nehéz, tovább élni. És sajnálok mindenkit, akinek része kell legyen ebből a kiüresedett életből. Márpedig a sajnálat nem feltétlenül az az érzés, mellyel úgy vélem, hogy tisztelgek mások előtt. Ilyen formán nem is szeretem. Képtelen vagyok kezelni és mit kezdeni vele.
A fekete csizmán felhúzott zipzár surranó hangját sóhajom kíséri. Próbálom kitalálni mindazt, amit mondhatnék, tán papírra is vetném megfogalmazódó gondolataim, ha ugyan lennének olyanok. Nem tudom.
Részvétem.; Itt vagyok.; Szeretlek. Egyik se jó. Marad hát egy könnyed telefonbillentyűt simító ujjtáncból születő üzenet, mely tartalmaz minden praktikus lényeget:
Éphram nincs itthon. Nálam alszol, apelláta nincs. Van egy valag piám, a tort rosszullétre hivatkozva kihagyod.
Smiley nincs, az mégis csak illetlen volna. Viszont miután magamra kanyarítottam a kabátomat, a lépcsőházból még megkapja a folytatást.
Húsz perc és ott vagyok érted. Ezúttal én vezetek.
Meg akarom menteni, a világon mindentől meg szeretném védeni, de tudom, hogy nem vagyok hozzá kompetens. Talán pofátlanság, hogy kiragadnám a gyászoló családja köréből, de.. én így tudok segíteni. És fogok is, addig éljek. Hacsak nem zavar végérvényesen el.

Az autóval hangosan fékezek, s isten engem úgy segéljen, addig fekszem a dudán, amíg elő nem kerül. Ajkaimat éppen csak pirosra rágcsálom, míg várakozom. Szeretem, amikor feketét visel, mindig úgy véltem, hogy szexi benne, ahogy a fekete eddig az elegancia színe volt bennem, de most szinte remélem, hogy valami csilicsáré színbe bújt. Hülyeség. Nyilván nem tett így. De egyszerűen fáj tudomásul vennem a fájdalmát, tehetetlennek érzem magam én már csak ilyen megakasztó gondolkodásmóddal rendelkezem.
- Lake View? - kérdezek rá a temető melyikségére, amint beült, ha ugyan megtette. Mielőtt a váltóra fognék, cseppet sem véletlenül a keze után nyúlok. Ha elkapná, akkor csak a térdére simítom tenyeremet. Épp egy szívdobbanás. Semmi több. S már indulhatunk.
- Kinéztem egy lakást. Egy tetoválószalon fölött van. Szerintem egy fokkal kevésbé bulis, mintha Éphramot győztem volna meg arról, hogy hadd nyissak szalont a lakásában, de azért megteszi. - veszem fel egy korábbi beszélgetésünk fonalát. A legrosszabb témafelvetés talán, de.. fogalmam sincs mi az, amit mondanom kellene. Nem akarom még jobban elszomorítani vagy épp felhívni gyászban gyengeségére a figyelmét. Hát terelek. Legfeljebb hárítja masszívan a törekvéseimet. Meg fogom emészteni.
Vissza az elejére Go down
Philip Lamberg
avatar
Felső tízezer

Kor : 30
Avataron : Vinnie Woolston

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Ápr. 08, 2017 8:41 pm
 



 



Édua & Philip

-Stand by my side, I need you near me
Feeling you close to me-


Ujjaim a zakóm utolsó gombjainál járnak, mikor futólag végignézek magamon a tükörben. Kicsit talán kialvatlan az ábrázatom, de amúgy minden a helyén. Mint mindig. Még a fekete sem annyira szokatlan rajtam. Akár egy meetingre is indulhatnék.
Bárcsak ott kellene inkább beszédet mondanom.
Az életem rendezett, jól szervezett, túlzott merevség nélkül, de mindennek megvan a megfelelő helye és időpontja, ezt hoztam otthonról, és meggyőződésem, ha megkérdeznénk a világ tíz legsikeresebb emberét, hogy mi a sikerük kulcsa, biztos, hogy mind a tíz listáján megtalálnánk valahol.
A húgom hirtelen halálhíre viszont olyasmi, ami nem szerepelt a naptárban, és ami egy lórúgással lendített ki a megszokott ritmusból. Legalábbis az azonosításkor még azt hittem, így lesz. Aztán jött a temetés szervezése, amit azonnal magamra vállaltam, ne a szüleimnek kelljen foglalkozni vele, ennyivel is talán kisebb rajtuk a teher. Megroppantak, látszik rajtuk, én pedig annyira komolyan vettem az intézkedést – azt akartam, hogy minden apró részlet túlzottan tökéletes legyen –, hogy mostanáig teljesen lefoglalta a figyelmemet. Könnyebb volt így.
Addig még nem jutottam, hogy azt is végiggondoljam, mi lesz a temetés után, de mindig is az a fajta ember voltam, aki agyban azonnal tudomásul veszi a dolgokat, az érzelmi realizáció viszont sokkal később követi a mentális folyamatokat. Fene tudja, hogy ezúttal mikor érint meg igazán a veszteség. Egy hét? Egy hónap? Kettő? Voltam már egy-két távoli nagynéni, és alig ismert nagymama temetésén, de még sosem vesztettem el senkit, aki igazán közel állt volna hozzám. Ez viszont nagyon is új helyzet. Nem ismerem a forgatókönyvet, és ez... bizonytalanná tesz. És ha valamit, hát a bizonytalanságot szívből utálom.
Egy sms zökkent ki, reflexből a zsebembe nyúlok. Édua.
Akaratlanul is mozdul a szám sarka a szövegre. Ő legalább a régi. A terv pedig vonzó, tudja, hogy semmi kedvem a részvétteljes rokonok közt feszíteni, de még nem tudom, mennyire megvalósítható. Attól is függ, hogy az öregek milyen állapotban lesznek. Mennyire lesz szükség rám.
Jól hangzik. Megbeszéljük még. – Épp hogy elküldöm, érkezik is a következő, ami még sarkosabb félmosolyt fakaszt, és ezt a válaszom is tükrözi. – Kapd be, Ed.

- Ühüm – csapom be magam után a kocsiajtót, az anyósülésen. – Késtél. Tíz perc múlva ott kell lennem. Akkorra hozzák a koszorúkat, és nélkülem biztos, hogy elbasszák.
Ezúttal semmit nem akarok másra bízni. Bár azt is tudom, hogy addigra nem érünk oda. Sebaj. Ő is tudja, hogy nem ellene dörmögök. Csak feszült vagyok, amit amúgy nem akarok mutatni előtte, és irreális meggyőződésem, hogy ezt jól is csinálom. Na meg, ez az antré a helló, hogy vagy, és a kösz, hogy beugrottál értem helyett is megteszi.
Olyan a fejem, akár egy túlzsúfolt akvárium, amiben mostanra azért tuti megdöglött néhány aranyhal, ebből kifolyólag, a fizikális dolgok legtöbb részét, ami nem a szervezéshez kapcsolódik, pusztán csak automatikusan csinálom. A beszállásom is ilyen. Nem tűnik fel, de akkor nézek rá először, amikor a kézfejemre illeszti az övét. Mintha csak realizálni akarná, hogy igenis létezik ez a pillanat. Nem is tart tovább.
- Kedvelem a bátyád, de ez a verzió valahogy nekem is jobban tetszik. Nem szeretek hímekkel osztozkodni a fürdőszobán. Ma estére hová küldted szegény párát? – Őt ismerve, túl nagy véletlen, hogy Éphram éppen ma kámforosítja magát.
- Mikor nézed meg? Elkísérhetlek... – Feltételes módban. Talán megszokás, mintha csak az időm nagy része most is be lenne táblázva, és nem tudnám egyből biztosra ígérni, hogy ráérek, de talán még inkább büszkeség, hogy ne tűnjön fel a magam elől is gondosan elhallgatott igazság, hogy mennyire szükségem van a társaságára. Ő az egyetlen, aki mellett kicsit könnyebb ez az egész felfordulás.

Vissza az elejére Go down
Édua Tatyana Meixner
avatar
Oktatás

Kor : 31
Avataron : Crista Cober

TémanyitásTárgy: Re: Utak
Szomb. Ápr. 29, 2017 9:56 pm
 



 

Nem járok temetésre. Általában nem. A mi családunk nem arról híres hogy ilyen szinten kifelé élje az életét. Azóta pláne nem, hogy a föld alá tettük őt. Rég volt, tán igaz se volt, bőröm alatt mégis ott zsibong az érzés. Fáj. Neki. És borzasztó átérezni a nyomorúságát. Akkor is ha nem mondom ki. Akkor is, ha nem lehet - talán - róla pontos fogalmam. Csak szar és kész.
Úthengerként igyekszem átrobogni az életén ma, el kívánva seperni mindazt, ami érheti. Éppen ezért olyan az sms amilyennek, olyanok az egész napot illető ötleteim amilyenek.

Dehogy beszéljük. Így lesz.

Küldöm a választ, megfellebbezhetetlenné téve azt, amit akarok. Eszemben sincs hagyni hogy csak azért maradjon mert szükség van rá. Butaság. Ha hagyja magát kizsigerelni lelkileg azzal nem használ csak árt. Mert minél hamarabb roppan bele a bánatba, annál kevesebb ideig tud a labilisabb családja rendelkezésére állni.
Legyek most én a rossz, az aki elcsábítja, belefér. Ha nem köszöni majd meg senki, akkor is.

Mondd és mutasd. Majd eldöntöm, hogy bekapom-e.

Kap a végére egy nyelvöltést is, hangulatkeltés formájában. Hadd érezze a törődést.
Rámosolygott, amikor beszáll. Legyen ez bármilyen szentségtelen is ebben a helyzetben.
-Tipikus hozzáállás. Amit nem te csinálsz az már nem is jó, ugye?
Froclizom kedélyesen miközben indulásra osztokelem a masinát.
Olyan szívesen mondanék még valamit. Valamit ami kifejezőbb az érintésnél. De végül csak megfogom őt aztán el is eresztem mintha az intermezzo csak lényegtelen közjáték lett volna. Hogy mennyire nem volt az azt gondosan magamban tartom.
-A helyet nem konkretizáltam. Azt mondtam nekik hogy pasit viszek fel magamhoz és hangosan szeretem. Gondolhatod mennyire nem kellett győzködni. - nevetem el magam csendes diszkrécióval. Mégis csak egy temetésre tartunk éppen.
-Rugalmas a csóka. Menjünk holnap?
Kapok az alkalmon mint türelmetlen kisgyerek. Kapóra jön igazából azt illetőn is, hogy az abszolút kimozdításra játszom.
-Mondd csak, a szüleid tudják hogy én jövök veled?
Majdnem azt kérdezem, hogy tudják-e mit hazudott kettőnkről az azonosításon, de még idejében féket rakok a nyelvemre. Inkább azzal foglalkozom, hogy parkolóhelyet találjak magunknak. Egy temető környékén ez azért nem is olyan egyszerű.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Utak
 



 

Vissza az elejére Go down
Utak
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: