HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Blake nyaraló

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Blake nyaraló
Hétf. Ápr. 04, 2016 5:37 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Ápr. 04, 2016 7:43 pm
 



 

To Callie

Nagyon reménykedtem abban, hogy nem fog semmi balul elsülni, hiszen pontosan tudom, hogy Callie annyira változékony, mint egy időjárás. Szeszélyes a maga módján és azt semmiképpen se szeretném megkockáztatni, hogy valami miatt megijedjen. Eléggé izgultam, talán úgy festhettem, mint egy kisgyerek, amikor valami csínyre készül a szülei nyaralójában, pedig erről szó se volt. Nem tudom, hogy a húgom miként tudta meg, de alig bírtam leállítani a kíváncsi-fáncsit. De végül sikerült. A kocsimat telepakoltam a szükséges dolgokkal, de azért még így is maradt bőven hely és szerencsére még Szundi is időben szólt, így még tudtam variálni a kimenővel. Persze nem igazán tetszett az parancsnoknak, de még mindig remekül tudok érvelni, így végül meg is kaptam a szükséges eltávot. Havernak meg meghagytam, hogy addig ne ölese meg magát és ne rúgassa ki magát. Ő pedig inkább nekem mondta szinte ugyanezt, csak nála inkább a megölés volt a jelentősebb szó, mintha Callie-tól annyira félni kellene.
Bevágtam a táskámat a kocsiba, majd még eligazítottam a többieket, hiszen a csapatban mégis csak én voltam a rangidős és amíg nem vagyok itt, addig valakinek át kell vennie a helyemet és el kell végeznie a szükséges dolgokat. Majd pedig úton voltam, hogy felvegyem őt. Mosolyogva köszöntem neki, majd megöleltem, ahogyan egy jó barát tenné és újabb fejre puszit zsebelhetett be. A csomagját pedig elvettem, ha engedtette és beraktam azt is a kocsiba, hogy utána meghódítsuk a tavat és a nyaralót. Zene kellemesen töltötte be a köztünk lévő teret, amit néha a beszédünkkel törtünk meg, majd pedig letértem az egyik mellékútra, ami picit rázósra sikeredett, de hát régóta nem járt már erre senki se, hiszen még csak most jön vissza a tavasz.
- Izgulsz, Szundi? – kérdeztem tőle kíváncsian és mosolyogva, hiszen még se rohanhatom le azzal, hogy beszélte valakivel azóta a történtekről. Ha szeretné, akkor ő elmondja, vagy majd én óvatosan kipuhatolom a dolgokat.
- Meg is érkeztünk. – állítottam le a motort, miután a parkolónak kialakított részbe beálltam, majd pedig mosolyogva szálltam ki. Ha elég gyors voltam, akkor még neki is kinyitottam az ajtót, ahogyan illik, majd pedig intettem a fejemmel, hogy jöjjön. Megkerültem a házat, ami egyenesen a teraszhoz vezetett, majd pedig ott is volt velünk szemben a tó. Kíváncsian fürkésztem az arcát és reménykedtem, hogy tetszik neki.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Kedd Ápr. 05, 2016 11:06 am
 



 

TO JASON  

- Szia! – Igyekeztem egészen derűsen fogadni, bár az elvárásoknak megfelelően nem voltam napsugaras jókedvemben, ettől függetlenül azért nagyon igyekeztem. Kicsit fel voltak dagadva a szemeim, tegnap sikerült megint elég sokat sírnom, úgy érzem mostanra, hogy ennek egyszerűen soha nem lesz vége. Mindenesetre jelenleg nagyon igyekeztem nem a történteken, meg a Halessel való találkozásomon kattogni. Inkább menekültem jelenleg Seattle elől.  
Az ölelését viszonoztam, mikor megláttam végre, és még puszit is kapott, de a csomagomat én magam raktam be a csomagtartóba. Nem vagyok én gyenge kislány, s papírból sem vagyok, megy ez nekem egész könnyedén. Annyira vészesen sok dolgot szerintem egyébként sem szoktam.
- Ugye nem volt gond a kimenővel? – Azt tényleg nem szerettem volna, ha miattam kap mínusz pontot, és orrolnak meg rá, szóval remélem, simán el tudta intézni, egyébként nem beszéltem olyan sokat, inkább a tájat figyeltem, az érdekesebbnek tűnt bárminél, mint amit most képes lennék kiejteni a számon.
- Miért, szörny van a tóban? Akkor izgulok, egyébként meg szerintem inkább jót fog tenni ez a kis kiruccanás. – Ha nem otthon lazsálok, legalább valamelyest olyan az érzés, mintha tényleg nyaralnék, és nyugodtan pihennék, nem csak próbálom elütni valamivel a jó sok szabadidőmet.  
- Egész gyors volt. – A világ végére ugyan nem jöttünk, meg eleve a tengerpart is közel van hozzánk, de ez azért mégiscsak más. - Hűha, szép kis kégli, nem semmi nyaraid lehettek gyerekként. – Én sem panaszkodom, de el bírtam volna képzelni, hogy mi négyen csajok egy ilyen helyen tomboljuk végig a nyarakat. Imádtam volna. Hát még akkor mennyire elámulok, amikor meglátom a tavat is. - Nem semmi. Muszáj lesz benne fürdenünk legalább egyszer. – Legalábbis én fogok, ha már eleve hoztam fürdőruhát, hátha holnap, holnapután melegebb lesz. - Meddig is kaptál kimenőt? – Nem mindegy, mennyire van lehetőségünk elengedni magunkat.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Csüt. Ápr. 07, 2016 8:01 pm
 



 

Láttam rajta, hogy nincs jól, de míg a húgomnál vagy Isa-nal, a másik húgomnál szóvá tettem volna simán, addig inkább Callie-nál nem. Nem akartam még inkább rontani a helyzeten. Úgy gondoltam, hogy okkal van feldagadva a szeme és okkal sírt. Csak reménykedni tudtam, hogy sikerült kicsit előrébb lépnie és beszélnie a testvérével, ha pedig nem, akkor pedig továbbra is maradunk a jelenlegi terelgetésnél.
- Nem, sikerült elintéznem, hiszen itt vagyok. – mosolyodtam el szélesen, de az már tény, hogy nem volt egyszerű, viszont elintéztem és csak ez számít. Az pedig, hogy cserébe mit fogok megtenni rám tartozik, s nem Szundira, mert a végén még kikapná a bőröndöt és azt mondaná, hogy nem megyünk sehova. Már csak az kellene, akkor szerintem „elrabolnám”. Persze nem úgy, hogy a frászt hozzam rá, de azért engem se kell félteni, hiszen már kiismertem.
- Szeretnéd, ha lenne benne szörny? Nem elég ez a nagy mamlasz, aki éppen itt ül veled? – kérdeztem tőle poénkodva, miközben az utat fürkésztem, hogy nehogy valami baj legyen. Ha valaki vezet, akkor sose árt igazán ébernek lenni. Én pedig nem kórházba akartam kerülni, hanem a nyaralóba… vele…
- Gondoltam a rövidebb úton menjünk, de ha szeretnéd, akkor el is tévedhetek. – tudom, hogy eléggé idióta tudok lenni, de hát na, ilyennek is kell néha lenni, meg nem lehet mindenki komoly és öltönyös, mint a bátyám. Nem is értem, hogy miként nem vitték tovább a nagypapa és az ősök hagyományát. Azt hiszem katona is a nagypapám és a történetei miatt lettem. – Igen, eléggé jók voltak. – vakarom meg a tarkómat, mert a részletekbe nem túlzottan akarok belemenni, se a haverokkal és a csajokkal itt töltött nyaraimba. Régen volt már és teljesen más személy voltam akkoriban. Sokszor lelógtunk ide és a szüleim nem is tudták. Igen, én voltam és vagyok talán a család fekete báránya még mindig. – Benne vagyok, de aztán nem ér rajtam leverni a port, hogy beteg lettél. – sétálok mellette jó kedvűen, majd kicsit ki is nyújtóztattam az elgémberedett végtagjaimat. – 4 nap múlva takaródóig kell visszaérnem, ha nem érek be, akkor jöhet a büntetés. – s úgy teszek, mint aki nagyon tartan tőle. – Esetleg megmutassam belülről a helyet, vagy inkább máris mártóznál? – vontam fel a szemöldökömet, ha a házat választotta, akkor sietve halásztam elő a kulcsokat, ha pedig a tavat, akkor őrült módjára dobáltam le a ruháimat, majd vetődtem bele a vízbe a kicsit odébb található stégről.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Vas. Ápr. 10, 2016 3:24 pm
 



 

- Te cseppet sem hasonlítasz semmilyen szörnyre, de ha szörny lennék, akkor tutira vége lenne a nőknek, mert mindenki beleesne a csapdádba. – Mennyire nem lenne már fair, ha valaki hozzá hasonlatos az lenne, nem mintha lennének köztünk szörnyek, de na, érdekes fejtegetés, én viszont most jobban szeretnék jelentéktelen dolgokkal foglalkozni, hülyeségeken agyalni pedig határozottan annak minősül.
- Bármikor szívesen eltévednék veled, szóval ezzel nem ijesztesz meg. – Tényleg akárhová, a világ végére is, mert ha ő ott van, biztonságban érzem magam, holott egymagamban is így kéne lennie, régebben így volt, ma már ez egyáltalán nem igaz sajnos. Mindenesetre zavarni az sem fog, hogyha rövidebb úton jutunk el a nyaralóba, legalább tényleg elzárkózhatunk a világ elől. Fura, hogy a velem történtek ellenére egy férfival akarom megtenni mindezt, de hát tőle sosem féltem, és nagyon-nagyot kellene fordulnia a világnak ahhoz, hogy ez megváltozzon. Szerintem esélytelen, és ennek én nagyon tudok örülni.
- Ohhó, pikáns orgiákat szimatolok, ejnye Blake, hát milyen malac dolgokat mesélnének azok a falak? Azért szólj, ha olyan helyre akarnék leülni, amivel… nos, mondjuk meztelen hátsók találkoztak, mert azért az undi. – Nem vagyok tisztaságmániás, de azzal a világból ki tudnak kergetni a pasik, ha meztelenül mászkálnak, és… brr… ne is beszéljünk róla. Nem mintha az elmúlt időszakban ebben lett volna részem, de azért akadt rá példa, és egy tópart melletti nyaraláson azért történhet egy, s más.
- Most úgysem zavarna vizet semmiféle betegség, elvégre átmenetileg nincs melóm. – Nem mintha nem kapnék pénzt, viszont ha alkalmatlan minősítést kapok, akkor már úgy lesz, és megnézhetem magam. De ciki lenne visszaköltözni anyáékhoz… - Azért a büntit ne kockáztassuk, négy nap is sok idő. – Egész bezsongtam, ami azt illeti, de tény, hogy ezzel elnyomok magamban minden frusztráltságot, ami amúgy nem épp pozitív dolog, de most tényleg inkább jól érezném magam, minthogy megint sírdogáljak.
- Menjünk be, a tó nem szalad sehová, és nincs rajtam a bikinim. – Nem mintha ne lennék olyan őrült, hogy ruhástul belevessem magam, de szerintem akkor még rosszabbul járnék a megfázásokra való tekintettel. Meg le is kéne pakolni, és… - Hú, te nem vagy éhes? Valami búfelejtő zabálás is jól jönne, remélem, van a közelben valami boltocska, mert hamar ki fogok fogyni a hozott chips és édesség arzenálból szerintem. – Vonultam is befelé, ha kinyílt az ajtó, mint aki tökéletesen otthon érzi magát.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Vas. Ápr. 10, 2016 11:19 pm
 



 

- Legalább valamiben igazán jó lennék. – hülyülöm el a dolgot, hiszen anélkül se panaszkodhatok, de már vége van annak a korszakomnak. Mindenkinek benő előbb vagy utóbb a feje lágya és nekem neki köszönhetően nőtt be. Fogalmam sincs arról, hogy ez miként lehetséges, hiszen mi csak barátok vagyunk, de érzem, hogy hozzá van köze. Miatta nem tudok már csak úgy csajozni és nem törődni semmivel se, de még se tudom érte hibáztatni.
- Hmmm, valóban? – vonom fel a szemöldökömet és sunyi mosollyal pillantok rá, hiszen az erdő egyik eldugott szegletében leszünk, így bármikor eltévedhetünk. Katona vagyok és ismerem is a környéket remekül, de talán próbára teszem egyszer majd Szundit, aztán kiderül, hogy mennyire is gondolta komolyan a dolgot. Örültem annak, hogy bízik bennem és nem tart tőlem. Sokaknak fura lenne az, hogy pont a történtek után egy férfiben bízik meg igazán, de számomra nem volt az. Inkább örültem annak, hogy nem veszítettem el és tudok neki segíteni, még ha néha túl lökött is vagyok.
- Ohh, szóval olyannak tartasz, aki orgiákat rendezett itt. Vigyázz, mert még a végén a szívem vérezni fog. – s játékosan még a szívemhez is kapom a kezemet. Majd pedig kicsit játékosan meglököm őt a csípőmmel. – Ha ez a helyzet, akkor lehet jobb, ha be se jössz, mert a végén sehova se ülhetsz le vagy feküdhetsz le. – szólalok meg komolyan és közben egy pillanatra se fordítom el a fejemet, de végül játékosan rákacsintok. Nem kell attól tartani, tény, hogy nem voltam sose papnak való, de attól még ennyire eszement se voltam. Na, meg azért a mi időnkben, amikor kamaszok voltunk, akkor azért másabbak voltak a fiatalok, nem pedig olyan léhűtők, mint most.
- Ha gondolod, akkor lehet. Lehetnél a takarítónőm. – pöckölöm meg a nóziját játékosan, majd magamhoz vonom. Játékosan kap egy újabb puszit a fejére, majd elindulok a terasz felé vele együtt. – Amúgy meg ne aggódj, ha egyszer menekülni akarsz onnét, akkor a lakásom mindig nyitva lesz előtted. Nem túl gyakran vagyok ott, így csak áll. – pillantok rá mosolyogva, majd hamarosan ki is nyílik az ajtó. – Pedig szeretek büntben lenni, anyu. – röhögöm el a dolgot a végén, de hát én ilyen vagyok. Nem tudok mindig komoly lenni, akár baj, akár nem. – Ha így haladunk, akkor lassan félnem kellene, mert a végén még engem szervírozol fel. – pillantok rá mosolyogva, miközben befelé tessékelem őt, hogy menjen csak előre. Rumli nincs, hiszen leugrottam és kitakarítottam tegnap, ha már amúgy is csúszott az egész. – A közelben van egy bolt, de tudod oda már a kocsi nem visz. Az erdőn át vezet az ösvény, így csak annyit veszel, amennyit el is bírsz. – vakarom meg a tarkómat. Vagyis el lehetne jutni kocsival is, de túlzottan szerettem ezt a hagyományt, meg egy séta senkinek se árt meg. – Ha gondolod, akkor este lehet bográcsozni is, persze csak akkor, ha nem tartasz attól, hogy megmérgezlek.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Ápr. 11, 2016 12:08 pm
 



 

- Mi ez a pesszimista hozzáállás? Azt hittem, kettőnk közül én vagyok a depis. – Pislogok nagyokat, és egyáltalán nem értem, mi a baj, vagyis lehet, hogy nincs is, csak én látok bele mindenbe olyasmit, amit nem kellene, fogalmam sincs.
- Persze, miért mondanék olyat, ami nem igaz? Azért nem kell rögtön sántikálni valamiben, ismerem ezt a mosolyt… – Böktem rögtön oldalba, mert az egy dolog, hogy véletlenül nem bánnám, de azért nem kell rögtön olyan helyzeteket generálni, amikor megtörténhet. Meg, itt nem is lenne az igazi, gondolom ő elég jól ismeri a környéket, szóval kötve hiszem, hogy el tudna tévedni. Elvégre, itt töltötte a legtöbb nyarát, annyi idő alatt bőven ki lehet ismerni a helyet.  
- Most miért? Ha valakit úgy ismerünk meg, hogy majdnem ágyban kötünk ki, hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy fontos számára a testi érintkezés. Meg ne csinálj már úgy, mintha nem láttalak volna már számtalan csajjal. – Tény, hogy egy ideje már nem történt ilyesmi, de attól még nem egyszer volt rá példa, hogy valamelyikbe belefutottam. Épp ezért hittem azt, hogy mostanában van valaki komolyabb is az életében, de egyébként ennek meg semmi nyomát nem látom, szóval nem értem, mitől változott meg. - Fúj, de undi vagy. Disznó. – Nevetek fel, valahogy nem akaródzik elhinni, hogy tényleg mindenhol bizonyos maradványokat lehetne fellelni. Brrr. Nem, ebbe inkább tényleg nem gondolok bele. Meg abba sem, hogy vajon hányszor volt itt csajokkal, olyanokkal, akikkel nem barátok voltak, hanem másként hódoltak egymás oltárán. Fogalmam sincs, miért zavar, mint ahogy arról sem, mit kezdenék azzal a helyzettel, ha tényleg lenne valakije. Elvégre, ki viselné el a mi barátságunkat? Bele tudnék halni abba, ha hanyagolna, vagy egyenesen mellőzne egy másik nő miatt. Igaz, azzal is tisztában vagyok, hogy ez rendkívül igazságtalan lenne a részemről.
- Köszi, de nem, hacsak nem akarod, hogy minden koszosabb legyen. – Rántom fintorba az orromat, és futólag megölelem én is. Nagy mamlasz, de tényleg, mégis imádom, és örülök, hogy a búfelejtő estémen bele futottam, mert ha nem megyek el akkor inni a Williammel történt szakításunk okán, talán sosem találkozunk, vagy igen, de közel sem így alakulnak a dolgaink. - Persze, tudom, hogy hozzád mindig mehetnék, de az sem az igazi, ha nem vagy ott. – Ez szerintem egészen kézenfekvő, attól még volt már rá példa, és talán a jövőben is lesz, nem tudhatom. - Naná, majd kikötözlek és megostorozlak. – Csóválom meg a fejem.
- Megvesztél útközben, vagy mi? Szerintem nincs is rajtad egy tisztességes húsdarab, mindenhol csak izom. – Szorongatom meg a felkarját, és valahogy a kelleténél tovább tart a dolog, mert hát… na, ebbe mindig belefutok. Istentelenül jó pasi, és még sosem gabalyodtunk össze, akaratlanul is eszembe jut néha, és fura, mert talán nem normális a történtek után, bár, azóta még nem volt ilyesmire példa, talán nem reménytelen a helyzet, ha képes vagyok ilyesmin gondolkodni. De akkor sem Jasonnel, fiatalabb és a legjobb barátom. Másban viszont nem bízom. Ördögi kör. Végül azért csak eleresztem a kezét, hogy bemehessek.
- Ezt úgy mondod, mintha olyan gyenge kislány lennék. Khm… Nos, nem vagyok, meg egyébként is, csak jó táska és pakolási tehetség kérdése. – Szóval ez engem ugyan nem fog abban akadályozni. hogy elmenjek nasiért, ha olyan kedvem lesz. - Te tényleg a szokásosnál is hülyébb vagy ma. Már miért tartanék tőle? Egyáltalán hogy jut ilyen eszedbe? Tudom, hogy csak viccelni akarsz, de ez egyáltalán nem vicces. – Fortyanok fel kissé, majd körbepillantok. - Öhm… hol lesz a szobám? Vagy… alszunk együtt? – Rég volt, még azt sem tudom, menne-e, de ha valaki mellett, hát mellette nyugodtan alszom.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Vas. Ápr. 17, 2016 11:27 pm
 



 

- Én jelenleg nem látok egyetlen egy depis alakot se, de szólj időben, mielőtt még elütném az illetőt, hogy meg tudjak állni. – szólalok meg komolyan, majd rövid időre oldalra pillantok rá. Lehet, hogy még mindig nincs jól, de azért szerintem izgatott is és az picit elnyomja a depijét. Meg nem fogom állandóan erre emlékeztetni. Az nem segít rajta.
- Pedig néha az se árt. Meg abból lesznek a legjobb kalandok, nem gondolod? – kérdezem tőle, de már inkább az utat nézem, hiszen letértünk már a főútról és eme földút eléggé veszélyes tud lenni. Gödrök, kidőlt fák, vagy éppen valamilyen állat, ami éppen előttünk akar átszaladni.
- Remélem tudod, hogy ezzel magad alatt is vágod a fát, mert akkor te se voltál szende lányka, ha egy idegen pasival ágyba bújtál volna. – kacsintok rá és egy kisebb mély nevetés is társul hozzá, hiszen mindenhez két ember kell, legalábbis a legjobb esetben. Nagyon reménykedek abban, hogy most nem fogja emiatt felidézni azt, ami történt vele, mert ránk értettem a dolgot és nem arra. Másrészt meg tényleg nem vágytam már kalandokra. Őszintén szólva magam sem tudom, hogy mi kellene. Talán tényleg a haveroknak van igazuk és itt lenne az ideje végre újra kirúgni a hámból és akkor minden könnyebb lenne. Francokat! Tudom, hogy semmi se lenen könnyebb. – Röff! Röff! – szólalok meg az újabb meggyezésére, majd kicsit felé is dőlök, mintha tényleg egy disznó lennék. De ha már szerinte annyira undi vagyok, akkor nincs menekvés, mert a disznó őt is elkapja. Persze nem olyan módon.
- Akkor legfeljebb az utolsó napunk takarítással fog telni. Meg akkora koszt nem is tudnál csinálni. – mondom neki barátságosan, majd egyre beljebb kezdem el terelni, ha már megjöttünk, akkor fedezze fel azt is, hogy hol fog lakni a következő pár napban. – Akkor talán én is gyakrabban szállnék meg ott. Így nincs nagyon miért odamennem. A porcicáknak kötve hiszem, hogy hiányoznék. – rántom meg a vállaimat, mintha semmit se mondtam volna, pedig azért elárultam kicsit magamat, hogy szeretek a közelében lenni. – Szóval szereted a szadizást? Mik ki nem derülnek rólad vöröske. – s játékosan össze is kócolom a haját. Érezheti, hogy csak szívom a vérét.
- Csak nem irigy vagy? Ha akarod, akkor edzhetünk együtt és te is visszanyered az izmaidat – simán képes lennék érte erre. Amikor pedig tovább fogdossa a karomat, akkor nem teszem szóvá. Csak hagyom, hogy a gondolatai elnyeljék, majd amikor elveszi a kezét, akkor úgy teszek, mintha semmi se történt volna. Felesleges lenne szóvá tenni, abból jó nem származna és most a jókedv miatt vagyunk itt.
- Nem erre utaltam és akkor majd holnap elmehetünk oda is. Mára van kaja, s akkor majd te pakolsz és tuti minden be fog férni. – kacsintok rá, de az már más kérdés, hogy miként fogunk oda eljutni, mert nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Sőt, ha jó idő lesz, akkor lehet még egy fürdés is be fog figyelni. S eme gondolatra mosoly kúszik a képemre. – Jóóóóóó, értettem Miss komoly. Nem viccelek ilyennek inkább, majd a kezemet jártatom, hogy hamar legyen vacsi, mert a végén engem eszel meg. – s el is indulok a többi szoba felé, amikor a kérdése megállít. Neki dőlök a falnak és onnét pillantok fel rá. – Szeretnél együtt aludni? Ha igen, akkor csak szólnod kell és úgy lesz. – a hangom teljesen komoly. A viccnek eltűnt még az írmagja is. Ebben nem ismerek tréfát. Közelebb lépek hozzá, majd kiszedem arcából a haját. – Szóval melyik szobát szeretnéd számunka? – S azzal a lendülettel bólintok is a fejemmel, hogy menjen előre és rendezkedjen be, én pedig elindulok kifelé, hogy szerezzek tűzfát, hogy legyen mit a bogrács alá rakni.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Csüt. Ápr. 21, 2016 3:52 pm
 



 

- Valóban nem, szerelmi bánattól szenvedő, szomorú, kétségbeesett lányka voltam. – Azért akárhonnan nézzük, Williammel éltem eddig a legtovább kapcsolatban, csak épp nem voltam hajlandó a bizonyítási vágyamat, és az elképelésemet, hogy igenis katona lesz belőlem, feladni a kapcsolatunkért. Tudtam, hogy kellene, hisz nem az a fajta volt, akinek ilyesmi belefér az életébe, elfogadás ide vagy oda. Nagyon rosszul voltam akkor, atom részegen, nem hiszem, hogy a kettő egy kalap alá eshetne bármilyen tekintetben is, de semmi kedvem vitatkozni.
- Hahh, ez valami kihívás? Tutira tudok akkora koszt csinálni. – Más kérdés, hogy ezzel szemben nem akarok, mert annyira igénytelen még nem lettem.
- Szerintem a porcicáid egész nap utánad nyávognak. – Egy gyenge mosoly azért telik tőlem, és őszintén, ha bármilyen cicája lenne, az is egész nap nyávogna utána. Még jó, hogy nincs, a gondolattól is falnak megyek. Miéééért zavaaar? A szadizásra csak megcsóválom a fejem, nyilván vicc volt.
- Naaaaa, hagyj békén. – A hajamra nem vagyok kényes, a macerálásra annál inkább, szóval elhessegetem a kezét, de még mindig sokkal derűsebb az arcom, viszont az tuti, hogy kölcsönkenyér visszajár alapon én is a hajához nyúlok, hogy jól összeborzoljam.
- Hát hogy néznék ki ekkora izmokkal? Megvesztél? Neked jobban áll, én ezzel inkább nem versenyeznék. – Óafrancba is. Mikor rájövök, mit művelek, már el is kapom a kezemet, mert bizony átléptem a határt. Mármint, csak barátok vagyok, már megbeszéltük réges-rég. Jó, tudom, én beszéltem meg vele egyszer, amikor rajtakaptam, hogy vetkőztet a szemével, hogy álljon le, ez köztünk nem pálya. Évekkel ezelőtt volt, mégis egészen tisztán emlékszem. Arra is, hogy nagyon is kellemesen bizsergető volt a gondolat, hogy még egy magamfajta, nem épp a leghibátlanabb külsővel és szépséggel megáldott nőszemély is felkelti a figyelmét.
- Simán. – Bólintok rá rögvest, holnap akkor mehetünk kifosztani a legközelebbi boltot. Nem félek a kihívásoktól, már az értelmes fajtáktól ugyebár, határa mindennek van. - Dehogy eszlek meg, tutira nem vagy finom. – Jesszus, dehogynem, biztos, hogy az, mármint nyilvánvalóan nem érkezési célzattal. Kissé zavartan helyezem egyik lábamról a másikra a testsúlyomat a kérdése nyomán, tudom, hogy rég volt, és utálom a gondolatot, hogy az az eset ezt is elvette tőlünk, mert már nem tűnik olyan egyszerűnek és könnyednek, mint amire emlékeztem. Ez szörnyen zavar.
- Ühüm… – Motyogom, és inkább nem beszélek tovább, mert nem szeretném, hogy kicsússzon egy azt hiszem, szeretnék, vagy valami hasonló. Nem vagyok bizonytalan, csak még mindig nem találom a helyem, a régi életemben egyáltalán nem, az újban pedig még nem. - Azt. amelyikben a legkényelmesebb ágy van. – Fogalmam sincs, melyik az, és lehet, ő sem tudja, melyikre illik ez a titulus, de hát ő kérdezte, engem meg ismer… hajlamos vagyok ilyesmivel sorozni bárkit a legegyszerűbb kérdésekre is.
- Várj… Jason? – Pillantok utána. - Ha odaraktad azt a gulyást, akkor… bekennéd a tetoválásomat? Csináltattam egy újat Annával a minap, és most eléggé érzem, hogy feszül. – Nem most rögtön kell nyilván, addig ráér, míg a kaját felteszi főzni. - Tudok egyébként segíteni valamiben?


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Szomb. Ápr. 30, 2016 10:56 pm
 



 

- Tudod mit? – pillantok rá egy kisebb mosollyal az arcomon, majd mielőtt még visszakérdezhette folytatom tovább a dolgot a költői kérdésemre. – Most ne beszéljünk arról, ami egykoron volt. Az a múlt, s mi a jelenben vagyunk. S amúgy se egereket itatni jöttünk ide. Bármilyen is voltál akkor, örülök annak, hogy keresztezték egymást az útjaink és csak ez számít. – mondom neki komolyan, ugyanakkor barátságosan. Láthatja rajtam, hogy őszintén gondolom azt, amit mondok. Tényleg nem bántam meg, még ha nem is annyira egyszerű a mi kapcsolatunk, barátságunk. Minden egyes küzdelmet megér. Illetve tényleg nem akarom most a fájdalmas múltat felhánytorgatni. Nem azért jöttünk ide, sokkal inkább amiatt, hogy jól érezzük magunkat és mosolyt csaljak az arcára.
- Szundi, erre mondják, hogy hiszem, ha látom, de szerintem úgyse bizonyítanád be sose. – nevetem el magamat jókedvűen. Nem nézném ki belőle, hogy képes lenne elviselni a kupit.
- Majd legközelebb, ha otthon járok, akkor kikérdezem őket, vagy majd meghallgatom azt a zengő éneket, amivel utánam sírtak. – kacsintok rá játékosan, hiszen semmilyen értelemben nincs cica, aki utánam sírhatna, vagyis talán egy van. De ő pontosan itt ül mellettem és csak barátok lehetünk, semmi több. Nem lenne szabad semmi másra gondolnom, de még se mindig megy. Néha elkalandoznak a gondolataim és olyankor tényleg muszáj észhez téríteni magam.
- Bagoly mondja verébnek! – nyújtom ki tiszta idiótán a nyelvemet, amikor az én hajamat próbálja összekócolni. Nincs akkora, hogy túl nagy káoszt tudjon alkotni, de ennek ellenére is a hecc kedvéért játékosan megpróbálom megakadályozni benne.
- Ha te mondod, akkor biztosan úgy van. – s rossz fiús mosoly terül szét az arcomon. Figyelem őt valami megfoghatatlan csodálattal. Majd végül sietve fordítom el a fejemet, hiszen nem akarok neki se semmilyen kínos helyzetet okozni, se megijeszteni őt. Egy barátra van szüksége, akkor itt van neki egy barát. Évekkel ezelőtt már egyszer rajta kapott, hogy kicsit talán másképpen tekintek rá és elfogadtam azt, amit mond. Néha a legnagyobb kincs pont az, ami nem lehet a miénk úgy, ahogyan szeretnénk, de már annak is örülök, ha boldog lesz valaha valaki mellett. Még ha ez esetleg nekem fájna, de abból ő semmit se láthatna, mert sose fogom magára hagyni a vörös démonomat.
- Hmm, lehet ezzel nem értenének egyet sokan. – nevetem el magamat, meg kicsit tetetett beképzelt hangnemben adom elő ezt az egészet. Majd legyintek, mert tényleg nem akarom kínos helyzetbe hozni. Figyelem őt és türelmesen várok, hogy válaszoljon. Nem értem, hogy miért nehéz válaszolni, de amikor meghallom, amit mond, akkor sietve bólintok, hogy rendben van, majd picit megvakarom a tarkómat is. – Nem tudom, hogy melyik a legkényelmesebb, évek óta nem jártam itt és sok minden ki lett cserélve a felújításkor. A legutolsó szoba egyedül tabu, de a többit szerintem nyugodtan próbáld ki és amelyik megtetszik, az lesz az ágyunk. – pillantok rá barátságosan, közben pedig reménykedek neki, hogy így megfelel majd. Végül pedig sarkon fordulok, de mielőtt eltűnhetnék, megállítanak a szavai és kíváncsian fordulok vissza. – Igen? – kérdezek vissza, majd amikor meghallom a szavait, akkor csak bólintok. – Persze, majd amint felraktam bekenem. Először szerintem nyugodtan tedd otthonossá a helyet, utána kint várlak. – majd azzal a lendülettel kisietek. Elkezdek tűzet rakni, majd figyelem a tótükrét, idegesen simítok végig az arcomon, hogy a mindenféle fura gondolatokat távol űzzem magamtól. Nem szabad semmi olyat gondolni, majd sietve készítem elő a dolgokat, hogy utána szép lassan hozzálássak a kaja elkészítésének is, majd az egyik farönkön foglalok helyet és onnét bámulok a messzeségbe.



Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Kedd Május 10, 2016 9:05 am
 



 

- Ami azt illeti, szívesebben lennék a múltban, mint itt. Már félre ne érts, nem veled van a baj, egyszerűen csak… nézz rám, szánalmas, gyenge utánzata vagyok önmagamnak, és képtelen vagyok arról beszélni, ami történt. Csak melletted érzem néha kicsit a réginek magam. – Vallom meg töredelmesen, ami talán azért van, mert ő az egyetlen, aki tudja, mi történt velem, hisz ő vitt be a kórházba, és állt mellettem, amikor… nem tudok még rágondolni sem. A francba is, nyugi Callie, nem akarsz megint bőgni, összetörni, nem teheted, fel kellene állnod, Halesnek valahol igaza van, még akkor is, ha egyelőre nem tudom, hogyan csináljam.  
- Hát, hazafelé majd benézhetsz a lakásomba. Pizzás doboz gyűjteményem van. – Nyilván változnak az idők, illetve, jelenleg inkább én. Nem mondom, hogy büszke vagyok rá, de attól még, hogy szégyenletesnek tartom, nem lesz több erőm tenni ellene. Épp annyira nem tiptop a lakásom, mint amennyire én magam sem vagyok az.
- Ne legyél ilyen ironikus, szerintem a legjobb pasi vagy, akivel valaha találkoztam, tuti sírnak utánad, csak nem veszed észre. – Csak lenne három évvel idősebb, a két kezem összetettem volna már rég… Nem tudom, miért ekkora gát ez bennem, mert amúgy bárki joggal hihetné, hogy egy pár vagyunk, olyan szinten közvetlenek vagyunk, és mászunk bele sokszor egymás intim szférájába. Olyan szinten, hogy ő az egyetlen pasi, akinek huzamosabb ideig elviselem a közelségét.
- Úgy van. – Vágom rá, és mivel épp nagyon másfelé igyekszem nézni, nem csípem el a pillantását, ami talán szerencsés is jelen helyzetben, mert így nem jövök zavarba még amiatt is.    
- Na mi a szösz? Te provokálsz? – Vonom fel a szemöldököm, és azért némi somolygás a képemre kúszik. Tulajdonképpen azt sosem értettem, miért nem lépek át vele egy bizonyos határt, legalább egyszer, de valamiért úgy gondoltam, az visszafordíthatatlan károkat okozna a barátságunkat illetően.  
- Jól van. Miért tabu egyébként? Az a szüleidé? – Ezt totál megérteném, de azon igazán nem csodálkozhat, hogy a tabu kifejezés kissé meglódította az érdeklődésemet az említett szoba iránt. Mindenesetre nem fogok bemenni sem, értek én a szép szóból, a többit viszont megnézem magamnak, és majd választok. Ágyunk… van ebben valami keserűen romantikus, mert mindketten tudjuk, hogy bármennyire is a többes szám, mi nem vagyunk egy pár, és nem is oly módon közös, mint a legtöbbeknek, akik egy fekvőalkalmatosságra keverednek.
- Rendben, köszi. – El sem hiszem, hogy ezt megkérdeztem, tök hülye vagyok. Áhh, már mindegy, hiszem, hogy tőle kibírom, kis lépések, meg minden. Ha vele működik valami, idővel csak elmosódnak majd a saját magam által felállított határok, legalábbis nagyon remélem.
Körül is nézek a szobákban sietve, látvány alapján kettő közül választanék, szóval úgy gondolom, hogy azokat letesztelem kényelem terén, és kiválasztom a jobbnak tűnőt. Így is lesz, s pár perc múlva már a nyertesen heverészek, mellette a táskám, meg behoztam Jasonét is, s a plafont bámulva kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy ez azért nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt. Mármint, amikor dolgoztunk, vagy távol voltunk, sosem gondoltam arra, hogy mennyire de nagy awwww pasi is ő, és most… hogy gondolhatok ilyesmire, mikor el sem tudom képzelni, hogy bárkit közel engedjek magamhoz olyan téren. Ám legalább a fantáziám szintjén hagy maradjon meg nekem az ilyesmi, ott viszont határozottan szívesen eresztem el magam.
Kisvártatva sikerül kiérkeznem a bográcsozás helyszínére, és le is teszem magam mellé a farönkre.
- Hú, de elgondolkodtál. Minden oké?


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Vas. Május 29, 2016 1:20 pm
 



 

- Talán nem vagy olyan, mint régen voltál Szundi, de én azt is tudom, hogy mélyen legbelül még mindig meglelhető az, aki egykoron voltál. Ugyanakkor még mindig csodálatos és erős vagy, még ha te ezt nem is gondolod. Talán nem tudod elmondani mindenkinek a dolgot, de idővel menni fog, hiszen bennem megbízol, akkor másokban is megfogsz, ha itt az ideje. – mondtam neki gyengéden, majd óvatosan végig simítottam az arcán, végül pedig eltűrtem egy tincset, mielőtt még félreértené a dolgot. Még szerencse, hogy ennyire rakoncátlanok a tincsei, így tudom menteni a meggondolatlan tetteimet, mert nem akarom ráhozni a frászt.
- És legalább szépek azok a dobozok? – kérdeztem tőle bolondosan, de szívesen benéznék, miért ne tenném? Fontos számomra és ha kell, akkor majd együtt hozzuk helyre a lakását is, mármint takarítjuk ki. Nem szeretek takarítani, de azt se hagynám, hogy a megtörtsége miatt esetleg olyan helyen kelljen élnie, ami igazából nem vall rá.
- S miért számít az, ha sírnak utánam, de engem nem érdekelnek? Vagy talán engem csak egy személy érdekel, nem pedig ők? Változtatna valamit a dolgon? – kíváncsian fürkésztem őt, hiszen roppant mód nem mondtam ki azt, hogy ő lenne az a valaki, meg eléggé általánosságban is beszéltem. Fiatalabb vagyok nála, ez is tény, de a kor az csak egy szám, s amúgy se az határoz meg minket, hiszen néha 15-nek is lehetne nevezni a sok hülyeségem miatt, ahogyan jóval idősebbnek is, ha annyira komoly vagyok.
- Én? Olyannak ismersz te engem? – kérdeztem tőle ártatlan fapofával, hiszen én aztán sose provokálnám őt, de végül csak megjelent az a jól ismert rosszfiús mosoly is, mert miért ne? Szememre való, s nem is annyira kiállhatatlan, mint amilyennek hiszi magát, vagy más őt.
- Bingo, pontosan azért. – bólintok is hozzá, hiszen a testvéreim szobája pont nem érdekel. Amúgy is régebben állandóan váltottuk, meg gondolom a húgomét is felfogja ismerni, mert tuti elhagyott egy-két női dolgot a szobában. Nem is ő lenne, ha nem tenné. Ha pár napra jönnek le, akkor is képes telepakolni ezt a helyet. Talán idén nyáron én is benézek hozzájuk, amikor itt lesznek, ha kapok kimenőt, vagy esetleg nem szólít el a kötelezettségem, hiszen most is dúlnak még a háborúk idegenben, s bármikor visszaküldhetnek minket is. Nem véletlen nem vonultam még vissza, korai lett volna…
Csak bólintok, hogy nincs mit és azzal a lendülettel sarkon is fordulok. Talán inkább most kellene megmártóznom a tónak a vízében, hogy lehűtsem kicsit magam. Egyszerűen nem értem, hogy miért vágom saját magam alatt a fát, mert egyre inkább nehezebb csak barátként tekinteni rá, de azt is tudom, hogy képtelen lennék neki ártani vagy kihasználni őt. Lehet jobb lenne, ha már elmennék én is a haverokkal majd kiengedni a fáradt gőzt és akkor nem gondolnék olyan tekintetben rá, de ez valahogy másabb volt, olyan, ami nem helyes és nem lehet. Neki így jobb, mert nem veszíthetem el, ahogyan ő se a legjobb barátját. Igazán remek helyzet és napokig még itt leszünk….
- Miért ne lenne hercegnő? – s ha még esetleg idejében sikerül elkapnom őt, akkor inkább az ölembe vonom, s a karomat köré fonom, ha hagyja. – Nézd! – s azzal előre felé mutatok, hiszen megjelent egy-két madár is, s éppen vadásznak a vízben. – Gyakran járnak ide, Ő Bob. A bátyámmal neveztük el, a kicsit foltosabb pedig Mayor. A húgom adta neki azt nevet. Kicsiként találtuk őket, sérültek voltak. Vélhetően vadászok ártottak nekik és a családjukat, de mivel ők semmire se voltak jók, így hátra hagyták. Mi meg befogadtuk. Azóta a ház mellett szoktak tanyát verni. – pillantottam a vöröskére, majd pedig újra a tó irányába fordultam, hiszen szép lassan a nap is egyre lejjebb bukott a horizont alá. – Van kedved most megmártózni? Vagy majd holnap, ha jobb idő lesz? – kérdeztem meg kíváncsian, hiszen már az idő se annyira meleg, de ki tudja. A kaja elfő magában is. Nem kell állandóan itt lenni mellette.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Jún. 27, 2016 9:04 pm
 



 

- Tudom, hogy igazad van, de… akkor is pokoli nehéz még csak feltételezni is, hogy valaha képes leszek rá. Nagyon távolinak tűnik. Ha nem téged hívtalak volna fel akkor, szerintem te sem tudnád. – Sóhajtok egy mélyet, szeretném, ha képes lennék mindezt a helyén kezelni, de egyelőre sajnos nem megy. Bízom benne, hogy az itteni kiruccanásunk segít valamicskét rajtam, mert őszintén szólva közel sem vagyok biztos abban, amit mond. Kellene róla beszélnem, legalább a pszichiáteremnek, de arra is képtelen vagyok.
- Szép barnák, mint egy megszokott, egyszerű doboz. – Csóválom meg a fejem, kifejezetten nem érdekel ez a része. Az a lehető legkevésbé fontos, hol lakom most, a lényeg, hogy nem ott, ahol eddig, hiszen ott nem bírnék.
- Hogyne változtatna? Ha érdekel valaki, mondd meg neki. Előre utálom a csajt, de na, majdcsak lesz valahogy. Szóval, ne hagyd elmenni magad mellett a lehetőséget, megváltoztál, azt még én is látom fene nagy befordultságomban, szóval, ha valóban érdekel valaki, akkor tegyél érte, máskülönben mi értelme elzárkóznod a szokásos kalandjaidtól? – Fene bölcs vagyok, tudom én, de igazából komolyan gondolom minden szavamat. Nem olyan, mint volt, én sem olyan vagyok, holott bőven volt kalandunk előtte, nekem legalábbis a komoly kapcsolatom bevégeztével csak olyan jöhetett szóba, most pedig már… semmi, mert nemes egyszerűséggel nem érzem magam rá képesnek.
- Pont olyannak. – Ezzel bizonyosan ő is tisztában van, szóval nem is ragoznám a továbbiakban. Ugyanakkor ott az a mosoly, amivel nem biztos, hogy tudok mit kezdeni, és bosszant, hogy azelőtt simán leszerelem, vagy éppen egészen másként megyek bele a játékba.
A kissé lendületesebb kifordulását nem igazán tudom mire vélni, de inkább pakolok, ő meg intézi a kaját. Észre sem veszem, hogy dúdolgatva választok végül ágyat, és cipelem be a bőröndöket, táskákat, s amint ezzel megvagyok, már indulok is ki utána.
- Nem tudom, bármiért. Rossz csillagállás, idegesítő nyaralópartner… ilyenek. - Sikkantva landolok az ölében, és nem mozdulok, már csak azért sem, mert a minap pont én ültem rá a hátára, képmutatás lenne kerülnöm a fizikai kontaktust. Ellenben ilyen közel az arcához óhatatlanul is beszívom az illatát, és hosszú pillanatokig csak vonásait szemlélem, a tudatom mélyén motoszkál a gondolat, hogy nem akarom azt a nőt, bárki is keltette fel a figyelmét, nem bírnám elviselni, ha köze lenne hozzá. Annyira hülye vagyok… Mégis mit képzelek magamról? Jár neki a boldogság, a legjobb barátom, ezt illenék kívánnom neki, nem azt, hogy kisajátíthassam, és soha ne legyek képes megadni neki azt, amire egy férfinak szüksége van. Csak kisvártatva eszmélek, hogy mutatni akar valamit, és végül fel is nézek az égre, hogy megszemléljem Bobot és Mayort.
- Ez nagyon kedves dolog volt, és tök jó, hogy azóta is itt repkednek. – Mosolyodtam el, aztán úgy döntöttem a kérdése kapcsán, hogy ideje némi terápiás jelleget alkalmazni, ha már gyógyulni akarok, nem örökké depresszív állapotban leledzeni. - Akkor… csináljuk úgy, ahogy előtte csináltam volna. Segítesz ebben? Én nem biztos, hogy képes vagyok annyira visszatekinteni. Szóóóval… mit csinált volna a régi Callie? Fürdik veled most? Illetve, ha fürdik veled, akkor bemegy átvenni a fürdőruháját, vagy simán bevállalja fehérneműben? – Tudom, talán merész kérdés, de nekem is újra fel kell fedeznem a lényt, aki régen voltam, különben nem fog sikerülni. Sejtem a válaszokat, de tőle kell hallanom, nagyon is jól ismer, és sosem bántana, ezt tudom, mint ahogy azt is, hogy mindig az igazságot fogom kapni tőle… Tökéletesen megbízom benne.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Jún. 27, 2016 10:24 pm
 



 

- Vélhetően ebben igazad van Callie, sose voltam mindentudó és sose akarok az lenni, de abban hiszek, hogy vagy annyira erős, hogy idővel szép lassan megtudsz majd másoknak is nyílni, addig pedig itt vagyok én, hogy támogassak és ne hagyjam azt, hogy újra magadba zuhanj. – a hangomban már nyoma se volt a játékosságnak, de annál inkább komolyabb volt. Nem fogom magára hagyni és remélhetőleg erre már ő is ráébredt. Nem tagadom, hogy néha eléggé nehéz volt, főleg eleinte, de megérte minden láthatatlan harcot az, hogy kitartottam mellette. Én látom azt a mélyen lappangó csodát, amit ő nem lát, ahogyan mások se. A világ csak annyit lát, hogy megváltozott és vélhetően mindenki különféle okokat kreál rá, de valószínűtlennek tartom azt, hogy eltalálná bárki is a valódi indokot, hiszen az olyan, amibe senki se akar belegondolni, pedig napi szinten jelen van ebben a bolond társadalomban sajnos...
- Akkor itt az ideje a dobozt kicsit kipingálni. – kacsintottam rá játékosan és sejtheti, ha én egyszer oda beszabadulok, akkor nem fog az olyan doboz maradni, s esetleg lehangoló maradni. Kell valami, ami elkezdi őt még inkább visszarángatni az életbe.
Kicsit felvonom a szemöldökömet arra, amit mond, majd megrázom a fejemet is, hogy inkább hagyjuk, a torkomat is megköszörülöm, mielőtt megszólalnék. – Ez nem ennyire egyszerű Callie. Néha talán pont amiatt változunk meg, aki sose lehet a miénk, vagy talán csak nem vesszük észre az apró jeleket. Másrészt meg a világ is változik és nem lehetünk örökké szoknyapecérek, vagy másképpen gondolod? – kérdeztem meg tőle kíváncsian, hiszen minél több ideig figyeltem, annál inkább ráébredtem arra is, hogy miatta vagyok képtelen felcsípni nőket. S nem csak amiatt, ami történt vele, hanem sokkal inkább Miatta. Ő érte akartam megváltozni, még ha úgy éreztem, hogy esélyem se lenne és sose lenne képes úgy nézni rám, de néha nem lehet miénk a legnagyobb kincs.  Néha már az is elég, hogy az ilyen személyek mellett lehetünk, s ha egyszer boldognak fogom őt látni, akkor annak igazán fogok örülni, még akkor is, ha esetleg fájni fog mélyen legbelül.
Csak egy hamiskás mosolyt villantok rá, majd pedig könnyedén tűnök el, hogy a boszorkánykonyhát beizzítsam és még időben tudjunk vacsorázni is, hiszen még a végén esetleg kiderül, hogy valami diétába kezdett és egy idő után már nem eszik bizonyos óra után. Akkor tuti, hogy én fogom megenni, hiszen egy-két kiló igazán ráférne.
- A csillagok szerintem a helyükön vannak. – mutatok az égre. – Idegesítő nyaralópartner? Hát talán most, hogy mondod… - kezdek bele pimaszul, majd ha csak ki nem robban az ölelésemből, amire vélhetően kicsi az esély, hiszen látom a fürkésző pillantását, még ha nem is teszem szóvá. Mintha rövid időre még talán messze is járna. Fürkészem őt, majd végül, hogy „kiengeszteljem” őt egy apró puszit nyomok a feje búbjára, hiszen egyáltalán nem idegesítő. Én szeretem a társaságát és vélhetően jobban is élvezem, mint illene vagy éppen kellene. Nem teszem szóvá, hogy késen reagál, türelmesen várom, majd ha a csillagokat és eléggé érdekesnek találja, akkor könnyedén mutatom meg neki azt, amit szerettem volna.
- Talán csak érzik, hogy valahol szeretik őket és nem csak ketten vannak a világban. – felelem neki kissé sietve, majd óvatosan pillantok rá, mert talán magára is értheti kicsit a dolgot. Talán a világ számára jelenleg rideg és ijesztő tud lenni, de attól még nincs egyedül, sőt, rajtam kívül is vannak olyanok, akik számára fontos és biztosan mellette állnának.
Csak lassan bólintok, majd kíváncsian fürkészem őt. Ajkaim mosolyra húzódnak, majd idegesen túrok kicsit a hajamba, mintha hirtelen tanácstalan lennék, hogy feleljek őszintén és kockáztassak, hogy újra esetleg visszahúzódik a csigaházába, vagy inkább legyen kegyes hazugság, de végül inkább merek. – Akit egykoron ismertem ő simán bevállalta volna azt, hogy csak ledobálja a ruháit és könnyedén csobban a vízben, talán még előttem is. – felelem végül egy rossz fiús mosoly keretében, de a szemeim könnyedén elárulhatják azt, hogy az igazat mondom. – Viszont azt tudnod kell Callie, hogy semmi se kötelező, ha szeretnél, akkor megyünk, ha előtte inkább átöltöznél, akkor megvárlak. – tettem hozzá még komolyan, miközben gyengéden simítottam végig a hüvelykujjammal arcán, ha engedi.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Kedd Jún. 28, 2016 3:05 pm
 



 

- Azért remélem, nem csak addig leszel itt. Mármint, nehogy azt hidd, hogy nekem bárki más kell ilyen téren… – Kissé összezavarodtam, mert… tudja a fene, lehet, hogy csak hajlamos vagyok olyasmit belelátni a szavaiba, amik nincsenek ott, ugyanakkor kissé furán hangzott, de jó eséllyel semmi olyasmi nem lakozik a gondolatai közt, hogyha én felállok a földről, akkor már nem lesz az életem része. Ezt semmilyen körülmények között nem bírnám elfogadni, ugyanakkor azt is tudom, hogy a végtelenségig nem is működhet olyan formában a kapcsolatunk, amilyenben a történtek előtt volt, vagy éppenséggel kezd lenni megint, hiszen elméletileg egy ágyban fogunk aludni. Tudom jól, hogy ez nem valósulhatna meg, ha lenne valakije, egyetlen épeszű nő sem tűrne el ilyesmit.
Csak legyintek. Jól megvagyok a pizzás dobozaimmal a nagyobbacska, színtelen dobozomban, szivárványszínről nem álmodozom jelenleg, idővel talán majd átfazonírozom, de egyelőre nekem nagyon is jó úgy, ahogy van.  
- Ne hülyíts már, hogy van olyan nő, aki nem lehet a tiéd? Észveszejtő pasi vagy, csodás barát, mindenről lehet veled beszélni, a hazádat szolgálod, és ráadásul még főzni is tudsz. Totál hülye az a tyúk, aki nem vesz észre. Persze, nem lehet örökké szoknyapecér valaki, de ha az a liba nem vesz észre, akkor mi értelme megtagadnod magadtól bármit? Vagy úgy gondolod, hogy akkor észre fog venni? – Vonom fel a szemöldököm. Nem is értem, és ráadásul még az is zavar, hogy mindezt észre sem vettem. Talán valaki a bázisról? Az szerintem feltűnt volna, hacsak nem nagyon friss a dolog. A legjobb barátom, mégis vak vagyok arra, hogy ezek szerint valaki iránt érzéseket táplál? Szégyellhetném magam, hogy ennyire csak a saját problémáimmal voltam elfoglalva. Attól még mások élete nem állt meg.
- Dög vagy. – Bököm vállon, és nem tudok mit kezdeni a közelségével, mármint… ennek magától értetődően természetesnek kellene lennie, mert mindig az volt köztünk, de eddig nem így néztem rá, és fogalmam sincs, most miért teszem. Nem dolgoztam még fel, de már a bázison is tovább érintettem, mint illő lett volna, most meg bámulom, mint valami idióta tini, aki nagyjából akkor jön rá, mennyire helyes is az, akinek az ölébe pottyant. Nyelnem kell egyet, hogy elűzzem ezeket a gondolatokat, elvégre, ott van az, hogy sosem kezdek fiatalabbakkal, mert… nos, már nem is tudom, miért fogadtam meg régebben, de eddig tartottam magam hozzá. A puszira felsóhajtok, és fogalmam sincs, mi az isten haragjáért jut eszembe az éjszaka, amikor megismerkedtünk… sakál részeg voltam, szinte semmire sem emlékszem, de olykor bevillan pár benyomás a csókjáról, és azt is tudom, hogy másnap reggel utáltam magam, amiért beájultam, ugyanakkor, az is biztos, hogyha akkor megtörténik, sosem lettünk volna barátok.
- Ez jó dolog… – Mosolyodom el, de aztán némileg komolyabb témákra evezünk, nem azért, mert adja magát, hanem mert a fejemben megfordul egy amolyan vészterv féle, hátha a kutyaharapást szőrével módszer beválik.
- Máááármint, minden egyes ruhadarabot? – Vonom fel a szemöldököm. Nevetséges, hogy fogalmam sincs, hogyan reagáltam volna egy évvel ezelőtt… a történtek előtt. Annyira sutának és félnek érzem magam, árnyék vagyok csupán, a sajátom.  - Nem, nem szeretnék átöltözni. – Emelkedem meg az öléből, és bújok ki a ruhámból, ami totál lehangoló, és halálosan nem szexi, csak ilyen bő cuccokat hordok. Ellenben még így is rögtön láthatja, hogy közel sem vagyok csúcsformámban, sokat fogytam, a depresszió és a rendszertelen életmód megtette a hatását. A fehérneműm egyszerű pamut, testszínű, semmi kihívó, leplezni kívánok mindent, ami vonzóvá tehet a férfiak szemében, és nem biztos, hogy valaha akarok majd másként létezni.
- Aki elsőként ér a vízbe, az választ oldalt. – Már az ágyon, noha tudom én, hogy úgyis átengedné nekem azt, ahol aludni szeretnék, de így legalább indokot adok arra magamnak, hogy a stég felé rohanjak, onnét a vízbe vetve magamat. Az sem zavar jelen pillanatban, hogy le fog ázni a kötésem, úgyis be kell kenni, amire már megkértem, maximum így tolódik egy keveset…


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Szer. Júl. 06, 2016 11:44 am
 



 

- Milyen téren is? – pillantottam rá egy féloldalas pimasz mosoly kíséretében, hiszen szemmel láthatóan belezavarodott a dologba, s most voltam olyan idióta, hogy erre lecsaptam. A karomat összefontam magam előtt és úgy vártam a válaszára, hogy van miként is fogja ezt befejezni. Bár magam sem voltam abban biztos, hogy tudni akarom a választ… De ha legalább egy kis sugár megjelenne, hogy akár számára is jelenthetnék többet, akkor vélhetően már kicsit másképpen is elkezdenék küzdeni érte, de csak úgy, hogy ne essen pánikba, hogy ne akarjon elfutni. Én képes lennék rávárni akár még megannyi tavaszon át, ha egyszer tudnám azt, hogy a végén enyém lesz, ajkait megízlelhetem és a karjaimban tarthatom. Jó, tudom, most kellene kupán vágni, hogy elég legyen ebből a nyálas szarságból, ami annyira rám nem volt rám jellemző, de valahogy a közelében mindig másabbnak láttam a világot, ahogyan másabb gondolataim is támadtak, mint a legtöbb nő közelében.
Szavaira kicsit feljebb szökik a szemöldököm, de az egom dicsérgetését és fényezgetését a világért se akarnám félbeszakítani, így inkább csak kaján vigyorral a képemen hallgatom őt végig, majd legyintek először egyet. – Tudod, vannak olyan nők, akik talán nem veszik észre a nyilvánvalót, de attól még szerintem nem kell a férfinak tovább sétálnia. Ha igazán akar egy nőt, akkor ki fog mellette tartani és reménykedni fog abban is, hogy egyszer talán észre veszi az, aki miatt megváltozott. Ha így lesz, akkor az idióta igazán szerencsés alak lesz, ha nem, akkor meg egy vesztes. De azért köszönöm, hogy simogattad az egomat. – kacsintok rá játékosan, hogy oldjam a feszültséget, vagy esetleg inkább csak eltereljem erről a dologról a beszélgetést, hiszen ha kiderülne az, hogy róla van szó, akkor azt is kinézem belőle, hogy sietve menekülne el. Legrosszabb esetben elhajtana a kocsival, jobbik esetben csak az erdőben kutakodhatnék utána, vagy csak bezárná magát az egyik szobába. Egyik kimenetel se tetszett túlzottan, így inkább hallgatok és tovább maradok a barátszerepébe, még ha néha túlzottan is nehéz, hogy ne vonjam a karjaimba és ne ízleljem meg azon ajkakat, amikhez egykoron szerencsém volt.
- Mondj valami újat Szundi! – nyújtom ki rá gyerekesen a nyelvemet, miközben a bogrács körül ülünk. A kezemet lazán fonom köré, hiszen nem akarom azt, hogy nyomasztónak érezze, meg ha menni szeretne, akkor menjen, ha sok lenne számára. Nem akarok én semmit se erőltetni. Sose voltam olyan, aki rákényszerítené magát egy nőre, mondjuk sose volt rá szükségem. A nők jöttek maguktól is, én pedig könnyedén használtam ki, amíg eme vörös hajkorona tulajdonosa be nem toppant az életemben és mellettem nem ragadt.
- Biztosan szeretnéd tudni erre a választ? – kérdezem tőle széles mosollyal az arcomon és a pillantásom vélhetően nagyon is elárulja, hogy igen, minden ruhadarabját lerántotta volna magáról. Még talán gyorsabban is, mint én a sajátomat, hogy utána szírén módjára vonzza be a gyanútlan férfiakat. Figyelem azt, ahogyan egymás után hullnak a földre a ruhái. Szeretném én tőle megfosztani őket, ahogyan azt is látom, hogy mennyit fogyott. Nem örülök annak, hogy ennyire csont és bőr lett, de még így is iszom a látványát. Az is feltűnik, hogy semmi kihívó fehérnemű nem van rajta, de ezt nem is bánom, hiszen úgy még nehezebb lenne visszafognom magam.
Amikor pedig elkezd rohanni és meghallom a szavait, akkor csak morranok egyet. – Nem szép dolog csalni! – kiálltok utána játékosan, majd rohanás közepette ledobom magamról a pólót, majd a cipőt, zoknit, míg végül a nadrág is lekerül rólam. Egyedül a bokszer marad, hiszen azért zavarba se hoznám. Futok, de nem teljes erőmből, így amint belép a vízbe pont mögé érek és felkapom, majd vele együtt zuhanok bele a tó hűsítő vízébe, hogy véletlen se dőljön el az, hogy ki választhat oldalt. – Nos, azt hiszem oldalválasztás terén nem jutottunk előrébb. – újabb kacsintás, hogy utána eltűnjek a víz alatt, s kicsit a lábát csiklandozom meg, hogy utána pár méterre tőle bukkanjak fel.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Júl. 11, 2016 12:55 pm
 



 

- Hm? Hát megnyílás és támogatás terén. Nem is tudom, mintha úgy hangzott volna, hogy azután, ha felépültem, ejtenem kéne a legjobb barátomat, mert másokban megbízom. Na ilyen sosem lesz, hacsak… tudom is én, nem leszek teher, és döntesz úgy, hogy te nem akarsz az életem része lenni. – Magyarázom nyugodtan, nincsen ebben semmi egyéb, legalábbis részemről, egyszerűen csak… kellemetlenül ért, vagy mintha azt gondolná, hogy olyan számító dög vagyok, hogy csak addig van szükségem rá, míg fel nem épülök. Ez hülyeség, hiszen előtte is a legjobb barátom volt, mindig szükségem lesz rá. Remélem, neki is rám. - Nem tudom elképzelni az életem nélküled, na… – Sóhajtok fel, akármennyire is tűnjek szánalmasnak emiatt, de bízom benne, hogy ő nem tart annak.    
- De… miért csak vársz? Miért nem mondod el neki? Ha olyan csőlátású az a nőszemély, akkor… nem éri meg segíteni neki? Most őszintén… nem tudom, mi oka lenne bárkinek legalább nem megpróbálni, hogy működne-e veled a dolog. – Beharapom az ajkaimat, s hosszú pillanatokig lesütött szemmel fürkészem a földet. Bárki is az, már most utálom, de Jason boldogsága nekem is fontos, márpedig most nem az. - Ugye… nem miattam van? Mármint, amiatt, hogy elég szoros a kapcsolatunk… Mert ha igen, akkor ez tényleg ne akadályozzon, gyűlölném a gondolatát, hogy miattam vagy boldogtalan. – Nyelek egyet, és továbbra sem tudok mit kezdeni a torkomban felgyűlő gombóctól. Egyáltalán miért erőltetem ennyire a dolgot, ha egyébként nem akarom, hogy legyen valakije? Szörnyen önző vagyok, de ha ez a lány, akiről szó van, észrevenné, biztosan kevesebb ideje jutna rám.  
- Mondjak újat? Tutira ideje lenne beszélnem a pszichológusommal, mert fura gondolataim vannak. – Fogalmam sincs, miért nyögöm ki, ha folytatni nem bírnám, mert mégis hogy az istenbe tudnám lenyomni a torkán, hogy pont ő, a legjobb barátom az, aki annyi idő után élesztgeti bennem a parazsat, és férfiként gondolok rá… Hogy milyen lehet vele az, amit végül sosem tettünk meg. Főleg most, hogy van valaki, akire szemet vetett. Nevetséges vagyok, borzasztóbb időzítés a világon nincs. Az egyik kezének ujjai közé fonom a sajátomat, és talán percekig is csak szótlanul nézem, mintha legalábbis ez lenne a legmegnyugtatóbb látvány a világon, még a mellkasának is döntöttem közben a fejem, és igyekeztem nem azon gondolkodni, hogy mennyire hiányozna, ha egy lány elcsavarná a fejét, és csak vele foglalkozna, a kétségbeesésem ezt illetően egyre nagyobb volt, szóval kénytelen voltam elhessegetni a gondolatokat, mielőtt elbőgném magam.
- Igen, azért kérdezem. – Elképesztő az a széles vigyor, meg az a kaján pillantás, és persze, hogy simán levettem volna mindent, dilis kis céda voltam, és sosem okozott gondot sem a kihívó öltözködés, kirívó viselkedés, vagy éppen a szex… most meg… úgy öltözködöm, mint egy apáca, igyekszem elbújni, és már el is feledtem, milyen érzés. Inkább maradok a finomított verziónál, elvégre, addig már nem futja a bátorságomból, hogy mindentől megváljak, ez is bőven elég szerintem.
- A cél szentesíti az eszközt. – Vigyorodom el rohanás közben, de nem torpanok meg, hogy bevárjam, bár az tuti, hogy a futtában vetkőzése megérne pár pillantást. A következő lélegzetvételem már egy hangosabb sikkantásba torkollik, amikor felkap, és bevetődünk a vízbe, de annyi időm szerencsére még van, hogy levegőt tudjak venni, mielőtt elmerülök… Igyekszem azért vissza a felszínre, pont olyan vagyok, mint egy ázott veréb, bár talán vörös verebek nincsenek.
- Akkor majd nemes lelkeddel hagyod, hogy én válasszak. – Vigyorgok rá, a kedvem határozottan jobb, és a csiklandozás csak még inkább rátesz pár lapáttal, nem is vagyok rest rögtön utána vetni magam, bár tuti, hogy csak akkor fogom elérni, hogyha hagyja magát, de ha sokáig nem tenné, hát aljas eszközökhöz folyamodok, és a lélegzetemet visszafojtva maradok a víz alatt, ezzel talán ráhozva kicsit a frászt…


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Szer. Júl. 13, 2016 10:24 pm
 



 

- Pedig egyáltalán nem akartam erre célozni. Lehet, hogy néha túl sokat rágódsz a dolgokon Calie. Jobb, ha végre elhiszed, hogy a nyakadon ragadt ez a nagygyerek addig, amíg ki nem rakod a szűrömet. Nem azért vagyok melletted, mert éppen valakire szükséged van és én vagyok ez, meg hasonló, hanem amiatt vagyok melletted, mert fontos vagy számomra, nem is kicsit és ezt jobb lenne, ha végre elfogadnád. – mondtam neki komolyan, hiszen sose fordult meg a fejemben, hogy esetleg kihasználni vagy bármi. Meg arra se gondoltam, hogy idővel esetleg kidobna csak azért, mert jobban van. Lehet, hogy akkor már agyára fogok menni, de akkor elfogadom, ha nem akart többet látni, viszont ki tudja, hogy mikorra lesz igazán jól, így annyira nem is akartam ezen agyalni. Majd eldől, hogy mi lesz, hiszen az élet úgy is szereti megkavarni a dolgokat. – Ezt örömmel hallom. – húztam magamhoz, majd egy apró puszit nyomtam a fejetetejére, hogy utána elengedjem őt, hogy mehessen arra, amerre szeretne.
- Először is nem mindig minden miattad van, így nem kellene aggódnod emiatt. Elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem azt, hogy kivel milyen a viszonyom, s mit tennék. – kezdtem bele, majd egy aprót mélyről jövő sóhaj hagyta el az ajkaimat. – Tudod, nem mindig minden fekete és fehér, bár ezt szerintem pont nem neked kellene mondanom. Néha nem lehet csak úgy lerohanni valakit, néha idő kell, mert talán megijedne egy ilyen hírtől, vagy csak újra bezárkózna. Így inkább vársz, s megpróbálod a legjobb énedet adni a közelében, s reménykedsz abban, hogy egyszer majd észreveszi azt, amit látni kell. – világítottam rá a lényegre. Fogalmam sem volt arról, hogy emiatt magára fogja-e érteni a dolgokat, vagy inkább csak arra gondol, hogy esetleg túl visszahúzódó a lány. Ezt azt hiszem már nem nekem kell eldöntenem most. Meg azt se tudom, hogy miként fog reagálni eme dolgokra, így inkább csak csendesen vártam, s reménykedtem abban, hogy semmi rosszat nem mondtam, miközben kíváncsi és fürkésző pillantásokkal néztem őt.
- Minden rendben van? – pillantottam rá aggódva, majd mielőtt felelhetett volna ismét megszólaltam a mély és dörmögős férfias hangomon. – Nem vagyok pszichológus, de tudod jól, hogy nekem bármit elmondhatsz. Mindig szívesen meghallgatlak. – nem értettem, hogy hirtelen mi lelhette, de valamilyen szinten azért jó volt hallani azt, hogy beszélnie kell vele, vagyis remélem ez inkább a gyógyulása miatt van és amiatt, hogy még inkább szeretne megnyílni és nem amiatt, mert esetleg valami baj történt és hasonló dolgok. Figyelme őt, s nem szakítom meg. Nem zavar az, hogy engem figyel. Sőt, inkább jól esik, hogy képes vagyok ennyire lekötni a figyelmét. Tény, hogy jobb lenne, ha beszélne is közben, de azért mindent se lehet egyszerre. Majd szépen sorjában.
Nem szégyelltem titkolni közben a kaján vigyoromat, hogy mindent ledobált volna régen, de én azzal is beérem, ha csak valamennyit dobál most le. Vehetjük úgy, hogy ez is egy jel az gyógyuláshoz. S annak meg eléggé örültem, hogy én segíthettem hozzá ehhez a fajta gyógyuláshoz.
Hamarosan pedig én is rohanok, felkapok és csobbanás. A sikolyára számítottam, de legalább nem kezdett el úgy sikoltani, mintha fája neki az érintésem. Akkor nem tudom, hogy mit csináltam volna… Inkább jobb nem is belegondolni, mert szerencsére jól sült el a tettem.
- Minek nézel engem, valami hős lovagnak? – kérdeztem heccelve őt, még hogy átadom. Majd jól behuppanok és majd úgy teszek, mint aki már alszik is. Megnézném, hogy akkor mit csinálna. Amikor pedig megpróbál elkapni, akkor hagyom neki, nem egyből, de idővel, majd mosolyogva kapom el őt. Majd mielőtt bármit tehetne elkapom és hamarosan kicsit el is dobom a vízbe, már ha nem ellenkezne túlzottan, majd pedig ismét közeled felé, ahogyan egy ragadozó tenné, vagy mint egy „cápa”. Nekem se kellett sose a szomszédba mennem a hülyeségért.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Pént. Júl. 15, 2016 9:08 am
 



 

- Igazából, nem is az volt a mondandóm lényege, hogy ezt valaha megkérdőjeleztem volna, vagy ne fogadnám el, sokkal inkább az, hogy neked nem kell attól félned, hogy el foglak dobni, ha esetleg helyrejön a lelkivilágom. Soha nem lennék képes megtenni. – Ahhoz túl fontos a számomra, miként én neki, s mellesleg, azt hiszem, nagyon is önző vagyok, és az életem részének akarom tudni. Pár hónapig azt is nehezen viseltem, ha ő ér hozzám, de tudtam, hogy nem azért teszi, mert bántani akar, hanem segíteni, ezért sosem szóltam róla, mostanra pedig már képes vagyok az ehhez hasonló érintéseket, apró puszikat örömmel fogadni, ugyanakkor, fogalmam sincs róla, mennyire van ez jól úgy, hogy tulajdonképpen csak ő az, akivel ezt meg tudom tenni, és férfiből van.
- Jójó, tudom, felnőtt ember vagy, ne ugassak bele az életedbe… Csak… Boldogtalannak látlak, és ez zavar. – Mondom lehajtott fejjel, tudja jól, hogy fontos nekem, kimondatlanuk is az egyik legfontosabb szereplője az életemnek, és mint olyan, nehéz azt látnom, hogy viszonzatlanul sóvárog valaki után, aki még csak észre sem veszi, hogy milyen remek embert tudhatna maga mellett.
- Remélem, észreveszi. – Mosolyogva pillantok fel rá, arcát fürkészve, elmerülve kicsit a szemeiben, ajkai ívét szemlélve egy cseppnyi vágyakozással lelkem tükreiben, aminek én magam még tudatában sem vagyok. - Ha csak feleolyan elcseszett, mint én vagyok, szerintem nem fogja. Én akkor sem venném észre, hogy valaki belém zúgott, ha a homlokára lenne tetoválva, olyan szinten félek, hogy sosem lennék képes megnyílni másnak… Néha azt sem tudom, hogy a saját testvéreimnek képes leszek valaha. Te vagy az egyetlen, aki mindent tud rólam. – Nyelek egyet, és csak valahol nagyon haloványan a tudatomban sejlik fel ama elgondolásom, hogy a leírása rám is illene, és amióta megerőszakoltak, sőt, talán valamivel már előtte se nagyon láttam más lányokkal, viszont nálam sem próbálkozott. Vajon segítene, ha kicsit jobban megfigyelném, miként néz mondjuk rám? Ez azonban egyelőre nem fogalmazódik meg bennem ennyire konkrétan.
- Na, ezt tuti nem, ez nagyon fura… mármint, biztos totális idiótának tartanál, meg elszúrnám a barátságunkat, és… kínos, na. – Egy kicsit bele is pirulok, régen is szörnyen ritkán fordult elő, de ha igen, az mindig valami szexuális tartalommal fűtött dolog okán fordulhatott csak elő. Nem vak szerintem, szóval ha eddig nem is, előbb-utóbb fel fog tűnni neki, hogy néha ott ragad rajta a pillantásom, és az totál kínos lesz, fogalmam sincs, hogy fogom megmagyarázni.
Érdekes, de eszembe sem jut, amikor felkap, hogy zavarna az érintése, igazság szerint egészen régen nem zavar már, de csak az övé nem, más férfiakkal nem ennyire egyszerű, azok tekintetében tudok csak kivételt tenni, akikben előtte mélységesen megbíztam. Jason évek óta a legjobb barátom, minden csepp bizalmamat élvezi, és rettentő sokat köszönhetek neki. Nagyon szar embernek érezném magam, ha más kegyetlensége folytán róla is rosszat feltételeznék.
- Valami olyasmi, és tudom, hogy úgyis át fogod engedni nekem a választást, ha más nem, majd naaagy, csillogó szemekkel nézek rád, amitől úgyis megenyhülsz. – Nem fair ám, tudom, de ez mindig hatásos, szóval nem vagyok rest bevetni ellene. Repülök is annak rendje és módja szerint, és egész könnyedén feledkezem bele a pillanatokba, játszom a cápától rettegő fürdőzőt, vagy épp vetem rá magam, hogy lenyomjam a víz alá, és abszolút nem zavar, hogy néha ő is hozzámér. A fene nagy szórakozás közepette azért elég gyorsan hűl is a levegő, mégiscsak tavasz van egyelőre.
- Meg fogunk fagyni, míg beérünk, nem hoztunk törülközőt. – Már kissé vacogok is szavaim közepette, úgy pislogok rá, bár tudom, katonák vagyunk, kemények vagyunk, ennél sokkal rosszabbat is átéltünk, ne nyafogjak. Őszintén, nem tudom, én az vagyok-e még, elvett tőlem nagyon sok mindent a múltam, többek közt az önbizalmamat is a képességeimet illetően.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Kedd Aug. 16, 2016 11:23 am
 



 

Szavaira inkább csak bólintottam, hiszen nem láttam értelmét tovább rágni ezt a dolgot. Lehet, hogy most így gondolja, de majd eldől, hogy mi lesz akkor, amikor ténylegesen helyre jön. Nem kételkedem a szavaiban, viszont már sokszor láttam azt, hogy az élet milyen könnyedén tudja keresztbe húzni az emberek számításait is. Én pedig nem álltam arra készen, hogy egyszer ne legyen az életem része, de ha esetleg egyszer valaki meghódítja a szívét és az a pasas nem akar Callie közelében látni, akkor sok választásom nem lesz. Nem akarok én senkinek se az útjában állni.
- Akkor talán itt lenne az ideje, hogy szemüveget vegyél, mert nem vagyok boldogtalan. Fáradt már annál inkább, ahogyan azt se tudom, hogy mikor vethetnek be ismét minket és nem szívesen hagynálak magadra. – mondtam neki komolyan, mert nem voltam boldogtalan. Tanácstalan már annál inkább néha, ahogyan kissé zavart is, amiatt amiket mostanában elkezdtem érezni Callie közelében, de ezt még nem nevezném boldogtalanságnak. – Vagy ha csak te nem így hívod azt, hogy valaki aggódik érted, akkor tényleg boldogtalan vagyok. – tettem hozzá még egy játékos mosoly keretében, hiszen tényleg nem voltam boldogtalan. Mégis miként lehetnék, ha még mindig az életem részese. Az meg már csak részletkérdése, hogy nem úgy, ahogyan én szeretném, de türelmes vagyok és a boldogsága számomra fontosabb, mint a sajátom. Ennyire egyszerű ez a képlet.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és kissé komorrá változik az arckifejezésem. A hajamba túrok – nem mintha olyan nagy lenne -, majd a messzeségbe pillantok. Mit mondhatnék neki? Mi adna neki erőt ahhoz, hogy végre higgyen magában és esetleg egyedül is elkezdjen még inkább sétálni a gyógyulás ösvényén? Magam sem tudom, de végül újra megtalálom őt az íriszeimmel és arcom barázdái kicsit megenyhülnek.
- Tudod, te elcseszetnek látod magad, míg más nem annak lát. Valaki szépnek gondol, míg valaki más átlagosnak, s most jöhetne az, hogy elkezdünk beszélni arról, hogy melyik kategóriába ki szerint mi tartozik, de beszélni róla állandóan, vagy rágódni nem ugyanaz, mintha csak végre nem görcsölsz valamin és hagyod azt, hogy az események magukkal rántsanak. – kezdek bele és közben őt fürkészem, majd egy kósza tincset a füle mögé simítok, ahogyan az ölemben ül. – Ne azon rágódj, hogy mi lesz akkor, ha nem tudsz megnyílni, hanem inkább arra gondolj, hogy mi lenne akkor, ha megtudnál. Megannyi jó dolog történne veled. A pozitív dolgokra koncentrálj Szundi, mert az élet eléggé rövid lehet és könnyedén elveheti a számodra fontos emberek életét is. S utána csak ülni fogsz és bánni azt, hogy bizonyos dolgokat nem tettél meg. – fejezem be a gondolatmenetet és reménykedek abban, hogy legalább egy kicsit tudtam neki segíteni. Nem érdekel az se, hogy melyik nő miként néz rám, ha számomra egyetlen egy nő létezik és ez szerintem sose fog változni, de az ő felépülése sokkal fontosabb, mint a saját idióta érzéseim.
- Miért szúrnád el? Annyira vészes csak nem lehet, de ha nem, akkor nem. – s poénból bevágtam azt a tipikus durcás pasi fejet, hogy akkor ne mondja el. Én itt szinte mindenbe beavatom, erre meg ő kizár a dolgokból. Pedig lehet, hogy tudnék segíteni neki abban is, lehet, hogy részben abban lenne a gyógyulásához vezető út. Természetesen nem gondoltam komolyan a durcázást, ezt pedig ő is láthatta rajtam. Ha nem akar valamit elmondani, akkor nem kell. Semmi se kötelező.
- Csak ábrándozz, már régóta nincsenek olyan varázsereje a szemeidnek, hogy meg tudj velük venni engem. – mondom bolondozva neki, mert tényleg képes lenne azzal a nézésével lekenyerezni. Szerintem könnyebben, mint bármi mással. Az az ő titkos fegyvere, amit sose hezitált bevetni ellenem.
A bolondozás pedig könnyedén ragad minket magával. Fel se tűnik, hogy mennyire elszalad az idő, csak amikor Cali szóvá teszi, hiszen jó érzés volt hallani a nevetését, látni a mosolyát és látni azt, hogy ha nem rágódik a dolgokon, akkor mennyire könnyedén bele tud feledkezni a bolondozásba.
- A lakásban meleg lesz, mert begyújtottam kaja csinálás közben, ott fel tudsz melegedni, vagy… - pillantottam rá mosolyogva, s ha engedte, akkor egészen közel húztam magamhoz. Arcunk szinte egymáshoz ért, leheletünk egymás arcát karcolta, miközben szorosan tartottam magamhoz, ha csak azt nem észleltem, hogy teljesen ellenére lenne. Annyira közel volt, olyan könnyű lett volna megcsókolni, de még se tehettem meg. Nem szabad. Ha pedig továbbra is nagyon vacogna, akkor könnyedén kapom a karjaimba, hogy utána vele együtt szaladjak be a házba, ahol lerakom, majd egy törülközőt csavarok közé. Én sietve törlöm meg magam, majd pedig vissza is megyek megnézni azt, hogy miként is van a kaja. Nem a vizes alsó fog zavarni. Volt már rosszabb is katonaságban, kint a fronton. Nem mindig tudom felejteni, de igyekszem és mellette legalább megy.
Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Szer. Aug. 17, 2016 2:55 pm
 



 

- Jó, nem vagy boldogtalan, de boldog se, mert a lány, aki érdekelne, nem vesz észre. Ez nincs rendben, na, akármit is mondasz. Azt meg tudod jól, hogy megértem, hogyha a meló miatt hagysz magamra. – Hogyne érteném, én is katona vagyok. Vagy voltam. Magam sem tudom már. - Hát, miattam lehet is aggódni mostanság, az biztos. – Vallom be töredelmesen, tény és való, hogy az utóbbi bő egy évem nem volt maga a kéjmámor, sőt. Nem is igazán tudom, hogy van-e ebből kiút, de talán idővel sikerült majd újra magamra találnom. Bízom benne, és azt is tudom, hogy egész mini hadsereg segítene, ha hajlandó lennék végre megnyílni.  
- Őszintén, Vidor, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz most. Jól hangzott, meg minden, de… mégis milyen bizonyos dolgokat bánnék meg? Nem is akarok megtenni semmi olyat, amit eddig nem. Az viszont tény, hogy ezzel - Mutatok végig magamon. - Mindenki mást is rombolok magam körül, eszemben sincs, de egyszerűen nem megy másként. Könnyebb volt, míg nem küldtek pszichológiai vizsgálatra, és a seregbe ölhettem minden zajos gondolatomat. Azóta egyszerűen túl sok időm van agyalni, és ezt nem szeretem. – Sóhajtok fel, és amúgy miért is ilyen jó a közelében lenni? Mármint, mindig jó volt, de ez másfajta jó, más férfi hozzám sem érhetne, de az nem zavar, hogy ő összefonja rajtam az ujjai, hogy a combjaim alatt feszülnek az övéi. Egyáltalán nem. Még csak eszembe sem jut, hogy bántana bármikor, olyan mélységesen bízom benne. Tőle még tudat alatt sem félek, nem kapcsol be a belső riasztórendszerem.
- Mert ez tipikusan olyan dolog, ami elszúr egy barátságot. – Mert miként is magyarázhatnám el neki, hogy túl sokszor ragadja meg mostanában a külleme a figyelmemet? Hogy fura módon elkezdtem vonzódni hozzá, bár nem tudom, hogy kifejezetten ő az, aki ezt kiváltja belőlem, vagy csak a testem sír bizonyos dolgok után, amiket más férfitól aligha kaphatna meg, mert más nem érhet hozzám. Nem, ilyet sosem tennék vele, nem mondhatom el, addig semmiképpen, amíg nem rendeztem le magamban, hogy tulajdonképpen melyikről van szó.
- Haaaaaahhha… na ne viccelj, Blake. Akarsz fogadni? – Nyilván én sem mondom komolyan, mert tudom, hogy simán ellágyulna a tekintetemtől, és ezt ki is használnám, mi tagadás, hogyha úgy hozná a szükség.
Nekem is jól esik ilyen szinten megfeledkeznem magamról, és nevetni egy kicsit, komolyan nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy egy ilyen csodálatos ember a legjobb barátom, egyszerűen mindig, minden körülmények között tudja, hogy mi kell nekem.          
- Oké, az jól hangzik. – Mosolyogva bólintok, de arra határozottan nem számítok, hogy olyan közel húz magához, amitől a tarkómon az égbe merednek a pihék. Érdekes módon még csak eszembe sem jutott eltolni, sőt, olyan eszement gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy szeretném megcsókolni. Ugyanakkor figyelmeztettem magam, hogy csak akkor kockáztathatom a barátságunkat, hogyha biztos vagyok benne, hogy őt, magát akarom, nem csak azt, amit mint férfi nyújthatna. Annyira basszus. Hogy a francba fogom én ezt kitalálni? Szerencsére sokáig nem kell visszafognom magam azt illetően, hogy orbitális marhaságot csináljak, mert a további vacogásom tökéletes hangulatrombolónak bizonyul, és kiemelt a vízből, hogy bemeneküljünk a melegbe. Ahogy így nézem, egyre inkább biztosra veszem, hogy ő mindentől megvédene, ha tudna. Tulajdonképpen végig mellettem volt, a tenyerén hordoz, ott segít, ahol tud, és… még most is a karjaiban menekít be a hideg elől. Hümm. Nem biztos, hogy fel vagyok készülve arra, amerre ez a gondolatmenet vezet, úgyhogy gyorsan abba is hagyom.
Amíg kinn időzik, én bevonulok a kiválasztott szobába, hogy átöltözzek, mert a vizes fehér neműm miatt is fázom, olyan szinten túlzásba viszem, hogy a pólómra még pulcsit is húzok, melltartót azt nem veszek fel, mert hát valljuk be, nincs sok semmi jelenleg a melleim helyén, mert persze, hogy abból fogytam legelőször, igaz, ami igaz, éppenséggel nem is hiányoznak, és addig szerintem nem is fognak, míg nem akarok igazán tetszeni senkinek. Jason még ebből a szempontból is hálás szerep, a totális meztelenségen kívül már látott mindenhogyan, a legrosszabb napjaimon mackónadrágban és bő pulcsiban, kócosan, zsíros hajjal, illetve a legpompázatosabbra kirittyentve is. Előtte sosem volt az a görcsös megfelelési kényszerem, hogy de lásson már szépnek mindig, minden körülmények között. Most sem bánom, hogy nedves hajjal, pulcsiban, és bő nadrágban kell látnia. Amúgy, a nadrág a méretem, mármint, az eredeti, csak hát… erősen vissza kéne híznom azért valamennyit.
Gondolom, inkább benn eszünk, úgyhogy addig megterítek. Ha egyedül lennék, nem ennék, de így legalább rá vagyok kényszerülve, talán a négy nap némi rendszert visz majd ilyen téren az életembe.
- Na, kész van? Megterítettem! – Pillantok ki az ajtón kisvártatva, ha ugyan nem hozta már be az egészet addigra.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Jason Blake
avatar
Inaktív

Kor : 27
Avataron : Liam Hemsworth ▼ ▲

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Pént. Szept. 02, 2016 2:37 pm
 



 

- Szerintem ez meg nem ennyire egyszerű és szemmel láthatóan nem fogunk egyetérteni, így inkább lapozzunk Szundi. – pillantottam rá komolyan, hiszen nem fogom kinyögni azt, hogy róla van szó. Még a végén inkább megijedne és mehetnénk is haza. Az is lehet, hogy inkább taxival menne, mintsem velem. Én pedig nem akarok elrontani semmit se, hiszen még ha pokolian is nehéz, de még barátként is jobb mellette lenni, mint sehogyan se. – Mindenkiért lehet aggódni, de egyszer jobb lesz, hidd el. – tettem még hozzá, és ha lehetőségem volt, akkor gyengéden simítottam végig az arcán. Én hittem abban, hogy egyszer jobb lesz a helyzet nála is, hiszen már most se teljesen lök el mindenkit magától. Megteszi, de nem akarja teljesen megtenni. S ha már a testvéreit elkezdi közel engedni, akkor már az is egy apró siker. Nem olyan dolog történt vele, amit két perc alatt el lehetne felejteni. Vélhetően sose lehet, de túl fog tudni jutni rajta. Én legalábbis hiszek ebben.
- Például azt, hogy elszállnak feletted az éveid? Vagy csak azt, hogy valami megmozdult benned, de még se engeded azt, hogy utat törjön magának? – pillantottam rá kérdőn. A pasik eleve nem lelkizésre lettek teremtve, és én se voltam profi benne, de igyekeztem ilyenkor is mindig türelemmel fordulni Callie irányába. Nem volt egyszerű és talán sose lesz, de vannak olyan áldozatok, amiket érdemes meghozni bizonyos emberekért. – Ha úgy gondolod, hogy ezzel nem csak saját magadat pusztítod, hanem a környezeted is, akkor miért nem próbálod meg a dolgok másik oldalát látni? Mármint ismerlek Callie, talán gyengének hiszed magad, de nem vagy az. Tudom, hogy nagyobb küzdőszellem él benned, mint a legtöbbekben. Tudom, hogy képes vagy rá és nem is lennél egyedül. Mielőtt még eleshetnél, majd én elkaplak, de ha meg se mered próbálni, akkor miként változhatnának meg a dolgok? – közben pedig végig őt fürkésztem. Nem akartam megbántani és ezt ő is sejthette, de azt is tudta, hogy pasi létemre eléggé őszinte és nyílt vagyok. Ez pedig most se volt másképpen. – Talán elmehetnénk együtt futni, vagy csak kereshetnénk neked valami ideiglenes munkát, amíg nem térhetsz vissza. Biztos vagyok benne, hogy jót tenne neked is, még ha elsőre ijesztőnek is hangzik. – vetettem fel egy dolgot, hiszen ha idáig képes volt eljönni és maga mögött hagyni a biztos környezetet, akkor erre is képes lenne. Lehet, hogy hatalmas harcot kellene vívnia miatta, de tudom, hogy képes lenne rá. Erősebb, mint azt bárki is gondolja.
Az újabb kijelentésére csak idegesen simítok végig az arcomon, hiszen sejtem, hogy mi lehet a dologban. Néha egy-egy szó sokkal többről árulkodik, mint gondolnánk. Szóval megfordult a fejében… - Vagy csak sokan azt hiszik. Aki nem mer, az nem is nyerhet. Nem is tudom, hogy ki szokta ezt mondani. – pillantottam rá komolyan, hiszen nem egyszer hallottam már tőle is ezt. Talán itt lenne az ideje, hogy kicsit megfogadja a saját tanácsait is. Ez is mondható egy jelnek, de ez még túl apró. Képtelen lennék most lépni, mert félek, hogy mire észbe kapnék, addigra már hét határon is túl lenne… Azt pedig nem akarom, hogy elszaladjon.
- Ohh, miért ne?! – pillantottam rá jókedvűen, mert már a móka és a pasi büszkeség miatt is képes lennék csak azért se beadni a derekamat a tekintetének. Még akkor is, ha eléggé nehezen menne. Majd eltakarom a szemeimet és akkor nem tud lekenyerezni. Komolyan néha olyanok vagyunk talán, mint két óvodás. Talán most is kicsit, vagy legalábbis a húgom biztosan ezt mondaná ránk.
Nem lök el, csak figyeljük a másikat, miközben a leheletünk egymás arcát simogatja. Annyira közel van, annyira könnyű lenne azt a pár centit áthidalni, de aztán képtelen vagyok rá. Nem miatta, hanem magam miatt, mert nem akarok neki fájdalmat okozni és ki tudja, hogy miként élné meg ajkaink játékát. Az is lehet, hogy eleinte nem bánná, de aztán igen. Azt pedig képtelen lennék elviselni, ha előlem is teljesen bebújna a csigaházba. Így inkább csak melegebb „vidékre” viszem őt, mielőtt nekem még a fogai kitörnek a vacogástól, vagy inkább összeszed valami meghűlést. Én pedig inkább az étellel foglalkozom, amíg ki nem szól. Igazából már percek óta készen volt, de valahogy jó érzés volt ott ülni a tűz mellett, a csillagos égbolt alatt és kicsit lehűteni a gondolataimat. Nem akartam ostobaságot csinálni, de egyre inkább úgy éreztem, hogy nehéz lesz megállni azt, hogy ne csináljak semmi olyat, amit nem kellene… Aki nem kockáztat nem nyerhet, de hirtelen nem tudtam, hogy megéri-e kockáztatni, hiszen a másik oldalt az állt, hogy akár örökre is elveszíthetem. A csilingelő hangja szakított ki végül a gondolataimból.
- Készen van, mindjárt megyek! – mondtam sietve, majd pedig egyik rongy segítségével sietve kaptam fel a bográcsot, hogy a korábban az étkezőbe készített tárolóra rakjam. – Szedj nyugodtan, eloltom még a tűzet. – pillantottam Calliera barátságosan, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Én pedig nem kapkodtam el a dolgokat, hiszen szükségem volt egy kis időre. Annyira nem könnyű lehűteni a gondolatainkat vagy éppen az érzéseinket.
- Remélem jó lesz! – szólaltam meg, amikor már én is kicsit rendbe szedtem magam és helyet foglaltam vele szemben. Az étel illata pedig könnyedén lengte be a teret.


Vissza az elejére Go down
Caleigh Devonshire
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Hétf. Szept. 05, 2016 12:19 pm
 



 

- Oké, lapozzunk. – Nem szokásom erőltetni azt, amit ő nem akar, és igazság szerint abban sem vagyok biztos, hogy tovább kell ragoznom ezt a témát, mert az sajnos nem bukott ki, kicsoda is ez a csaj, akit én nem ismerek, de ő szabályosan belezúgott. Basszus, miért zavar ez ennyire?
- Évek… alig több mint egy éve történt, nem tehetek róla, de nem olyan egyszerű megemésztenem. Nem tudom, lehet, hogy megmozdult bennem valami, de egyelőre még én is csak ott tartok, hogy próbálom kitalálni, mi az. – Mármint, úgy minden téren, mert az is rág már belülről, hogy beavassam a testvéreimet, főleg Hales az, akivel beszélnem kellene a velem történtekről, de egyelőre határozottan nem állunk jól, mindenesetre remélem, idővel enyhülni fog közöttünk a feszültség.
- Azon vagyok, hogy változtassak, de rettenetesen nehéz. Tegnap megpróbáltam elmondani Halesnek, de nem ment, és megint olyan volt, mintha már semmi sem maradt volna közöttünk a régi időkből, hogy miattam tönkrement az élete. Tudom, hogy megértene, mégsem vagyok képes kinyögni. – Még Jasonnek sem mondtam azóta soha szó szerint, tudja, miről beszélünk, de azt, hogy megerőszakoltak, szerintem még soha nem ejtettem ki a számon. - A futásban benne vagyok, a munkát nem tudom, azt még megrágom, nem biztos, hogy el tudnék viselni sok embert magam körül. – Meg aztán, van hivatásom, nem áll szándékomban leváltani, csak éppen össze kell szednem magam. Kellene…
- De mi van, ha az, amit nyernék, nem olyan jó, mint ami most van? Vagy… ha nem is nyernék? Nem vagyok olyan állapotban, hogy kockázatot merjek vállalni, előbb össze kell szednem magam. – Nem ostoba, talán érti, miről beszélek, de ha nem, akkor sem fogom ennél nyíltabban kifejezni magam, egyelőre rendbe kell tennem a fejemben dúló háborút, s bízom benne, hogy sikerrel is fogok járni.
- Oké, ha én nyerek enyém a jobb oldal, ha te, akkor a tiéd. – Vigyorgok rá, és a kisujjamat nyújtom, hogy ezzel pecsételjük meg a fogadásunkat. Nem nagy tét, de nem is ez a lényege az egésznek. Ugyanakkor számíthat rá, hogy mostantól egész este meglehetősen bűbájosan pillogó szempárral találkozhat, s azért azt elég nehéz lenne kivitelezni, hogy végig kerülje a tekintetemet.
A vízben töltött pillanatok már-már felidézik, milyen voltam egykor, de nyilván még nem az igazi, mert a régi énem teljesen simán lesmárolta volna, akkor is, hogyha azzal a barátságunkat kockáztatja, ilyen szempontból örülök, hogy most nem az a Callie van jelen, mert soha nem akarnám ilyen szinten megbántani. Hamarosan azonban már benn időzök a nyaralóban, és miután kiszólok neki, már kész a kaja is, így miután minden a helyére került a megterített asztalnál, mi magunk is, akkor már meg is tömhetjük a bendőnket. Röpkén átöleltem a homlokpuszinál, és csak mosolyogni tudtam, mert örültem, hogy itt van nekem, és azt hiszem, nagyon-nagyon szerettem volna, hogyha nem csak az elmém, a vágyaim és az érzékeim játszanak velem, hanem tényleg vannak érzéseim a barátiakon túl is…
- Biztosan! Jó étvágyat! – Fogalmam sincs, mikor ízlett ennyire főtt étel.

[szeptember eleje]  

Már egy ideje rágtam Jason fejét, hogy lógjunk el megint, rég volt az az április, amikor eltöltöttünk itt pár napot, és szerettem volna megismételni. Sok okom volt rá, egyrészt rettentő sok minden történt azóta. Elcitáltam magammal Anna és Keith esküvőjére is, beszéltem a velem történtekről a tesóimmal, sőt, végül a pszichológusommal is, akivel még mindig folyik a kezelésem, de szerinte jól haladunk, és esélyesnek tartja, hogy legkésőbb januárban ismét engedhessen dolgozni. Megváltás lenne számomra, komolyan. A nagy őszinteségi rohamok, hétvégi közös csajos kajálások közepette már oda is eljutottam, hogy felszaladt pár kiló, na jó, azt hiszem, szám szerint öt, az már egész sok, és jobban is érzem magam tőle. Odáig jutottam, hogy nemrég vettem egy szűk farmert, bár, még nem volt rajtam. Mostanáig. Fogalmam sincs, miként fog reagálni, ha az orrára kötök valamit, de… meg akarom tenni, és meg is fogom mielőtt esetleg belekeveredik valami kapcsolatba egy csajjal, akit nem bírnék elviselni, mert számos jó szokásunktól meg kéne válnunk miatta.
Egy ideje már bátrabb vagyok az öltözködésemet illetően, szóval nem hat számmal nagyobb zsákokat aggatok magamra, és az elmúlt másfél évhez képest rettentő sokat mosolygok. Ezt mindnyájuknak köszönhetem, csak sajnos túl sok idő volt rájönnöm, hogy egyedül nem fogok megbirkózni a velem történtekkel, és igenis szükségem van a testvéreim és a legjobb barátom támogatására, segítségére. Néha már szabályosan úgy érzem, jól vagyok, és fel merek oldódni egy-egy pillanatban.
- Huhú, már itt is vagyunk. – Vigyorgok rá, és alig bírok megülni a fenekemen, sok minden van, amit legutóbb nem tettem meg, pedig gondoltam rá, igazság szerint a négy nap alatt végig azt próbáltam kitalálni, hogy amit érzek, az csak annak szól, hogy ő az egyetlen férfi, akiben bízom, és akinek hagyom, hogy hozzámérjen, vagy annak, hogy nem vettem észre, hogy a barátságunk elmélyülésével eljutottam oda, hogy nem viselném el, ha bárki máshoz köze lenne, és azt szeretném, hogy én legyek az a lány, akiről beszélt… Úgy érzem, van erre némi esély, de előbb valahogy ki kell puhatolóznom, mert túlságosan bátor azért még nem lettem ilyen téren.    
- Kár, hogy ilyen későn értünk ide, most már tuti nem fogunk fürdeni. Viszont, anya küldött velem mindenféle jóságot, levest, pörköltet, tésztát, Anna muffint, én meg hoztam tequilát… meg narancsot és fahéjat. – Hogy minek a keretében fogyasztjuk még el, nem tudom, a vetkőzős-ivós póker valahogy túl konkrét, de van az a játék, amikor tagadó mondatokat kell gyártani, és ha valaki csinálta azt, amit a másik nem, akkor iszik. Illetve kamuzni is lehet, de akkor is inni kell. Az elég poén… majd feldobom a labdát.


erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén.

Fontos, hogy akik elszenvedik az
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
Csüt. Okt. 27, 2016 8:36 am
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Blake nyaraló
 



 

Vissza az elejére Go down
Blake nyaraló
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: