HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kuba

Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kuba
Kedd Ápr. 12, 2016 6:13 pm
 



 

Part



Hotel



Öböl



Nightclub

Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Ápr. 12, 2016 9:31 pm
 



 

Joel and Chloe


- Gyere már Chloe az istenit, hiszen Kubába mész, és akármilyen rongyokat nem vihetsz oda. – harsogja túl a nappaliból áradó zenét a legjobb barátnőm hangja, és a kis hálóm rejtekébe hívogat. Amint átlépem a küszöböt már tudom, hogy nem volt olyan jó ötlet Amyre bízni a csomagolás egy részét.
- Mit csinálsz?! – hőkölök hátra, amint a fehérneműs szekrényem tárva-nyitva áll, és az ágyra dobálva válogatja át a bugyikat, melyeket „különlegesebb alkalmakra” tartogattam.
- Ezt eddig miért nem láttam? – fordul felém és egy piros, csipkeszegéllyel övezett tangát lóbál a magasba tartva.
- Mert nem neked vettem. Még akkor sikerült rálelnem, amikor Daviddel voltam együtt. Ilyeneket nem hordok a hétköznapokban Amy. – csóválom meg a fejemet, és odarohanva hozzá kikapom a kezéből, és elkezdem összehajtogatni, hogy visszategyem a helyére.
- Á-á. Ugye nem akarsz tényleg egy tündibündi kislánynak tűnni a doki szemében? Istenem soha nem foglak megérteni, de ma legalább engedd meg nekem, hogy vállaljam helyetted a szexi S.O.S. cuccok bepakolását. A bikini felhozatalod is borzalmas, ezért volt merszem venni neked kettő újat. – már meg se kérdezem, hogy honnan tudja a méretemet, így csak kíváncsiskodva pillantok az ágyon heverő táskára, és ülök le, hogy szemügyre vegyem. Ki is emelem az első darabot, és menten elpirulok.
- Ez mi? – mutatom fel a kék háromrészest, de nem bírok kiigazodni rajta, bár a fonás alapján is érdekes lenne ebben pózolni a parton.
- Ez egy trikini. Imádni fogod. A másik a fehér. Nem szeretném, ha a szégyenlős oldalad kerülne előtérbe. Nem esküdtél senkinek sem örök hűséget, és különben is nem apácának neveltelek ki. Engedd el magad, mert mégis egy franciával fogsz utazni, és mint tudjuk a franciák tudnak élni. Ez meg megy a bőröndödbe. – ellenkezést nem tűrve kapja fel a bugyit, és dobál be mindent a fekete gurulósomba, úgy hogy engem meg se kérdez már.
- Hogy állsz az esti öltözékekkel? Hoztam neked egy cuki darabot. Csak miattad szenvedtem vele, amíg a kórházban voltál, mert én ilyen kedves vagyok. Várj, hozom is. – szalad ki a szobából, én meg csak kapkodom a fejem. Mi lenne az őrült barátnőm nélkül velem? Alig pár nap telt el a hazaérkezésem óta, de az életem a feje tetejére állt. Apa rendet tett, és a jóslatokat betartva egy egész hónapig etethetném az afrikai szegényeket. Két napja ment haza, de még ma is beszéltem vele skype-on. Az utat nem mertem neki említeni, mert nem örült volna, ha belevágok a kórházi ellátás után. A munkahelyemen csak annyit mondtak, hogy ennyi jár, mert mostanában túl sokat stresszeltem, és ebben volt igazság is.
- Itt is vagyok. Nézd. – ismét egy olyan darab, amit magamtól nem vennék meg, de Amy rám tukmálja.
- Lenge, és szexi. Ebben nem lehet nemet mondani neked. Vigyél kalapot is, és naptejet. A fényképezőgépedben már cseréltem elemeket, így ki fog tartani abban a nyamvadt négy napban. Jaj, Chloe annyira fogsz hiányozni. – jön oda hozzám, és olyan ölelésben részesít, melytől majd szétrobbanok, de aztán még időben elenged.
- Nyílj ki virágszálam. – kacsint rám, és a nappaliban felhangzó zenére elkapja a karomat, és táncra perdít. Nevetve pörgök vele együtt, és elfeledkezek egy kis időre, hogy milyen kaland is vár rám holnap.

Az istenit! Miért éppen ilyenkor kell elromlania az ébresztőmnek? Kapkodva látok neki a készülődésnek, hiszen késésben vagyok. Azt se tudom, hogy az eszemet, vagy magamat fogom-e hamarabb itthon felejteni. A piros nyári ruha, és a hozzáillő kalap kicsit merész választás, de egye fene egyszer utazom Kubába. A magassarkúm egyik felét egy lábon ugrálva veszem el.
- A picsába. – szaladok át a nappaliba, és kitárva az ablakot kiabálok le a taxisnak, hogy azonnal megyek. Az útlevelem majdnem itt felejtem, így vissza kell fordulnom, és már a sofőr is a fejét rázza.
- Hölgyem el fogunk… - felmutatom a mutató ujjamat, hogy ne merje végigmondani, mert én is tisztában vagyok vele. Valamilyen csoda folytán mégis sikerül elkészülnöm, és percekkel később a kocsi anyósülésén foglalok helyet. A jegyemet forgatom a kezemben, és az ülésszámot olvasom el immár harmadjára. 16 B, szóval nem én fogok az ablak mellett ülni, de sebaj, a lényeg, hogy odaérjünk. A Nemzetközi Repülőtér még három kilométerre van, de nekem nagyon is fogytán az időm. Joel meg fogja gondolni magát. Nem hiszem el, hogy éppen ma aludtam el. A bajárat előtt farolunk le, ahol nem is lenne szabad, így jó nagy summát adok a sofőrnek, és egy puszit is nyomok az arcára. Valószínű a vörös rúzsom lenyomata ma egész nap rajta fog maradni. Úgy rohanok át az előtéren, mintha az életem múlna rajta, és tényleg bekövetkezik a legnagyobb félelmem. A kapukat zárnák már be.
- Neeeee… - állok meg lihegve, és támaszkodom meg a bőröndöm fogantyúján, hogy ne csússzak tovább.
- Hölgyem saj… - az arcába nyomom a jegyemet, és nem tágítok mellőle.
- Nekem fel kell szállnom arra gépre. A férjem ott vár rám, és ez lesz a nászutunk. – állok elő a legnagyobb hazugsággal, mire a nő megenyhülni látszik.
- Jó…akkor adja ide, siessen. – tol meg, én meg nem tudok eléggé hálás lenni neki. Szaladva megyek végig, és majdnem megállítanak az átvizsgálásnál is, de elüvöltöm magam, hogy sürgős, így csak megnézik a jegyemet, és mindent könnyedén megúszva végre elérek az utolsó folyosószakaszra. A kalapomat sikerül majdnem elhagynom, de még időben kapom el. Lihegve szaladok fel a lépcsőn a járatra, és a tekintetemmel a partneremet keresem. A stewardess egyeztet valakivel, majd rám néz.
- Hol ül a férje? – érdeklődik, én meg a nyakamat nyújtogatva mutatok rá a kék szempár tulajdonosára.
- Ott is van. – megkönnyebbül a nő, de ragaszkodik ahhoz, hogy a helyemre kísérjen.
- Szívem, bocsánat a késésért. – esdeklően nézek rá, hogy vegye a lapot, de nem vagyok benne biztos, hogy meg fogja tenni, hisz elvégre majdnem lekéstem a gépet, és cserben hagytam.
- A hölgy a felesége uram? – érdeklődik kedvesen a légi kísérő. Végem lesz, ha most nem hazudik.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 21, 2016 9:02 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Ápr. 13, 2016 8:53 am
 



 



Chloe & Joël


Annyira nem lihegtem túl a készülődést, bedobtam pár pólót, inget, alsót, zoknit és nadrágot. Aludni mondjuk többnyire alsóban szoktam, de azt hiszem, Chloe lelki üdvéért magamra kapok majd egy pólót is, már ha nem lesz agyrohasztó meleg. A napszemüveget a fejemre toltam, rövidnadrágot nem hordok, szerintem egyáltalán nem férfias, és nyilván magamhoz mérten bekerült pár elegánsabb darab is, mert ki tudja. A fürdőnadrágokat el ne felejtsük… Nos, részemről az sem a manapság divatosnak ható térdig érő rettenet volt, hanem a száras kisalsóra hajazó fajta, szeretek tisztességese lebarnulni, ha már ilyen helyre megyek.
Sehonnan nem kések, soha, az én világomban az nem igazán megengedhető, már csak azért sem, mert életek is múlhatnak rajta, igaz, olyankor nem időpontra megy az ember, de késlekedni sosem szoktam. Taxit sem hívok, megtúráztatom megint az egyik bátyámat, aki a reptér közelében dolgozik, igaz így kicsit előbb ér be, de annyi baj legyen. Az viszont bevallom, kicsit fáraszt, hogy minden kapunál leállnak velem cicázni a hölgyek, nem is értem. Sőt, az, akinek az átkutatás a feladata, egészen kényelmetlenül alaposan csinálja, amire csak sóhajtok egyet, csendben tűröm, de aztán már el is foglalhatom hamarosan a helyemet. Az órámat szemlélem, látok némi esélyt arra, hogy a kisasszony nemes egyszerűséggel beijedt, bár attól én még tudnám magam remekül érezni Kubában, igaz, kissé csalódottan és értetlenül állnék az eset előtt. A fagyis eset után volt két nap pihenőm, és mire megint műszakot vállalta, már kiengedték, szóval azóta nem láttam. Vagy eljön, vagy nem.
Az ablakon kitekintve nézem a sürgés forgást a reptéren, s mikor bemondják, hogy öt perc múlva felszállás, már egészen biztosnak érzem, hogy nem jön el. Írok egy sms-t még Angienek, hogy iráááány Kuba, vigyázzon magára meg a kiscsajra, aztán kinyomom a telefonom, és bepakolom a kézitáskába, amit aztán felpakolok a csomagtárolóba. A magam részéről azt hiszem, inkább átalszom a repülőutat, minthogy bármi egyebet tegyek, most még az sem vonz, hogy az egyik stewardesst elkapjam egy fordulóra, pedig az aztán nem lehetetlen küldetés. A kis szőke már így is többször ment el a folyosón, mint szerintem kötelessége lenne, és mindig idemosolyog. Már kétszer megkérdezte, hogy kérek-e valamit.
Már épp zárnák az ajtót, hogy induljunk, amikor beront valaki, nem telik sok időbe, hogy a kalap alatt felismerjem az utazótársamat, és derűs tekintettel figyelem, ahogy láthatóan nagyon sietett, és kissé talán kétségbeesett is. Ha már rám mutogat, hát mosolyogva visszaintek, mintha mi sem lenne természetesebb, egyébként is ismerem, simán belefér, csak azt tudnám, mit kell annyit magyarázni a stewardessnek.
- Azt hittem, már sosem érsz ide, mondtam, hogy ne aludj a barátnődnél, mert el fogsz késni. – Csóváltam meg a fejem, és a légi kísérő kérdését hallva már azt is tudom, mit áll még itt, mintha nem lenne dolga. - Hogy a feleségem-e? – Abszolút nem, de ha valaki ekkorát hazudik, hát viselje a következményeit, és én nem fogom hagyni, hogy ezt csak úgy megússza, arról szó sem lehet. Számra meglehetősen magabiztos, sármos mosoly csúszik, ahogy a kacsója után nyúlok, hogy nemes egyszerűséggel az ölembe rántsam, és esélyt sem adva neki, hengereljem le egy csókkal. Nem csak olyan, mintha megtenném, valóban tisztességesen csókolom, tűzzel és szenvedéllyel, befurakodva ajkai közé, sőt, még arra is ragadtatom magam, hogy a másik kezem épp hogy becsúszva a nyári ruha szegélye alá simuljon feszes combjára. Elvégre a feleségem, nemde? Gyűrű ide vagy oda, és a mai világban az sem szokatlan, hogy a nők nem veszik fel a férjük nevét. Magyarázat mindenre van.
- Na de… - Nyögi a hölgyemény, és láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel, de hát, ő kérdezte, a nyílt hazugságot pedig nem szeretem felvállalni. Végül, hogy ne süllyedjen el szegény, és Chloe se gyulladjon fel, eleresztem, és segítek neki megtalálni az utat a székébe.
- Szeretnél az ablak mellé ülni? Cserélhetünk. – Ajánlom fel, és abszolúte elégedett vagyok magammal, mint úgy egyébként mindig.
- Akkor… kellemes utat! – Köszön el tőlünk, s ha a kisasszony az ablak mellett kíván ülni, akkor fel is állok, hogy helyet cseréljünk. Talán kevésbé akar felképelni, hogyha legalább a látványt élvezheti.
- A feleségem, mi? – Sandítok rá némileg meglepetten, bár magyarázatot kifejezetten nem várok, mint ahogy én sem lennék hajlandó taglalni azt, hogy volt képem megcsókolni.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Ápr. 13, 2016 12:50 pm
 



 

Joel and Chloe


Esetlenül állok a hátam mögött a nővel együtt, aki egyszerűen nem képes békén hagyni. Miért olyan fontos, hogy a férjem a repülőn van-e, vagy sem? Ha belegondolok, hogy ebből valami jó kis pletykát akarnak kihozni, akkor nekem végem van, de most nem is akarok belemenni a részletekbe. A hazugságom már így is akkora méretet öltött, amit nem kellett volna, ha viszont nem teszem meg, akkor lekésem a gépet, és örökre bánhatom, hogy kihagytam Kubát. A stewardess ugyan kedves, de fogytán a türelme, mert fel kellene szállnunk, és én tartom fel őt. Végül Joel megtöri a jeget, és megszólal, én meg is könnyebbülnék, hogy ennyivel megúszom, mert végül a barátnőmös sztori még a helyét is megállná.
- Tényleg nem kellett volna, de tudod, hogy Amy milyen… - legyintenék egyet, de visszakérdez a nyilvánvalóra, és akkor már tudom, hogy bajban vagyok. Most mondjam, hogy igen, amikor megismétli a feltett kérdést, de nincs időm reagálni, mert a kezét nyújtja felém, és beleránt az ölébe. Nem is lenne baj, de nem vagyok hozzászokva a közelségéhez, és mindketten tudjuk, hogyan reagálok én a szívtipró megjelenésére. Agyrázkódást kapok, nekimegyek az ajtónak, és még akkor is egyfajta euforikus állapotban lebegek, amikor hozzám szól, de itt nem áll meg, és mire lenne időm megdöbbenni már az ajkai az enyémet súrolják. Nem finoman teszi, és nem is éri be látszólagos megoldással. A szívem őrült sebességbe kapcsol, és lesokkolva engedem neki, hogy a nyelve utat találjon az enyémhez. Forrón, és szenvedélyesen ránt magával az örvény, és elfelejtek lélegezni is. Igazából, ha most megkérdeznék tőlem, hogy lány vagyok-e, akkor félő még arra se tudnék egy épkézláb választ adni. Elveszi az eszemet, és bár nem kellene, de a testem ösztönösen válaszreakciót bocsájt ki magából. Közelebb hajolok hozzá, édes ajkai játékának ritmusát felvéve pihegek a karjai között, és először az sem tűnik fel, hogy a ruhám alá csúsztatott keze már régen a tilosban jár. Miért is éppen pirosban jöttem? A mögöttünk álló nő felháborodása kólint fejbe, hogy nem csak ketten vagyunk a gépen, és ez nem éppen ideillő gesztus lett volna, de nem tehetek róla…ma végképp szét fogok esni. Végül elereszt, és az ablak melletti helyről kérdez, de jelenleg forog velem a világ, és tényleg kiesik az is, hogy késtem, és hazudtam is. Megszólalni nem merek, mert a végén valami hülyeséget mondanék, ezért csak bólintok, és amikor feláll, akkor elsasszézok mellette, és lehuppanok az ülésre. A légi kísérő kettesben hagy bennünket, és jó utat kíván, de én még az előbbi DNS cserénél tartok. Joel Roux megcsókolt engem? Az a férfi, aki eddig csak a táncban mert hozzám nyúlni, és a kórházban is az úriembert játszotta? Végképp összezavarodok, és magamat legyezve kipillantok a repülő szárnyára, mert ennél többet jelenleg nem látok. Nagyon meleg van idefent, és szinte felégek. A ruha most csak rosszabb, viszont ami jobban zavar, hogy az alhasamban keletkezett üresség, és sóvárgás nem akar múlni. Milyen lehet az ágyban, ha ilyen volt egy csók vele? Pipacsvörös arcomat legyezgetem, és erősen egy pontra koncentrálok, de nem bírom kizárni a jelenlétét. Meg is szólal, de remélem nem vár tőlem választ erre. Igen, hazudtam, és nem kellett volna, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen következményekkel fog járni. A tekintetem ráemelem, és meggyőzőm róla, hogy nem fogok szétesni, de késő, mert amint találkozik a pillantásunk, én automatikusan a számat kezdem el rágni. Ha most állnék, akkor már összecsuklottam volna. Az érintése egy újabb lenyomat lett a combomon, így összébb zárom őket, és kis tudatzavar után szólalok meg egércincogó hangon.
- Nem tehetek róla…nem engedtek volna fel a gépre… - életem legrosszabb döntése lehet, hogy makogok, de ebben van igazság. Kék íriszeim lesiklanak, amikor észreveszem a vörös rúzsom maradékát a száján.
- Ó, elnézést… - mentegetőzök, és kislányos zavarodottságomban hajolok oda, hogy az ujjammal töröljem le. Az egyik kezemmel a combján támaszkodom meg, és óvatosan törlöm le, de egy szőke stewardess zavar meg minket.
- Elnézést uram, esetleg hozhatok Önnek valamit? – szépen behajol előttünk, én meg szikrát nem kapok a betekintéstől, csak nagyra meresztem a szememet, és a kezem egy leheletnyit feljebb csúszik a kelleténél jobban, és ráfogok arra, amire most nem kellene. Chole a tűzzel játszol…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:23 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Ápr. 13, 2016 2:17 pm
 



 

Mi tagadás, érzékelem, hogy ismét sikerül heves szívdobogást kiváltanom belőle, ami valamilyen szinten egészen hízelgő, bár félő, hogy megint maga alá zuhan itt nekem, azt meg nehéz lenne megmagyarázni, hogy a tulajdon feleségem elájul a csókomtól, nemde? Legalább nem próbál eltolni, igazából nem is a helyzetemmel szeretnék visszaélni, de a sablonos, magától értetődő megoldásokat nem igazán kedvelem. Megbotránkoztatni a környezetemet talán egy kicsit, bár bevallom, Chloe reakciója is egészen érdekel az egésszel kapcsolatban.
Lám-lám, úgy tűnik, valaki valóban nem olyan ártatlan, mint amilyennek kinéz, és még inkább rátesz arra a bizonyos tűzre, úgy simul a karjaimba, mint valami bújós macska, és talán ezen a ponton felülbírálhatnám magam a szűz kérdéskört illetően, mert talán mégsem, de azért fenntartásaim még mindig akadnak. Ettől még igencsak kedvemre való a feszes combon nyugtatni a kezem, és beszívni az illatát. Finoman ráfogva a tarkójára tartani a másik kezemmel, beletűrve a sűrű, barna tincsekbe. Megkegyelmezek egyelőre, bár magam sem tudom, hogy mennyire kellene belelovallnunk magunkat ebbe az egészbe, mert a tengerparti vakáció egy dolog, de azért én még én vagyok, és otromba dolog lenne az ujjaim köré csavarni egy fiatal teremtést, aki talán már most inkább komolyabb kapcsolatra vágyna. Fogalmam sincs, ennyire közel sem ismerem.
Mikor annyira magára talál, hogy át tud ülni az ablak mellé, finoman a derekára simítom a tenyereimet, hogy rásegítsek a mozdulatra, de ez már alig érződik, nem végigtapogatni akarom. Azért nem kicsit könnyebbülök meg, hogy nem ájult el nekem megint, szép lett volna. Megmosolyogtat, hogy legyezgeti magát, és kénytelen vagyok bevallani, hogy rajongok a hatásért, amit kiváltok belőle, pedig még csak nem is akarom elcsábítani. Jobban mondva, most már ebben sem vagyok annyira biztos. Még az ajkait is harapdálja. Vajon tudatos? Nem, kétlem, hogy rájött volna, hogy tetszik, mikor ezt csinálja, annyira talán nem fifikás, vagy bizonyára a legjobb színésznő, akit valaha láttam. Az összezárt combok láttán legalább tudatosul bennem, hogy az is feltűnt neki, noha méltatlankodni elfelejtett. Azt azért jó lenne tudni, hogy ki merné-e fejezni, ha nem akar valamit, mert nem akarnék kellemetlenségekbe beleszaladni.
- Nem tudom, mondták-e már, de nem árt ilyenkor időben felkelni. – Húzom egy kicsit az agyát, bár egyértelműen most is kínban van szegény, amit ugyan nem szeretnék, de az én szemszögemből nézve nagyon is szórakoztató a dolog. - Ne is törődj vele, szerencsére a feleségem nem akadhatna ki a dolgon. – Kacsintok rá, elvégre ebben a képletben most ő lenne az említett, és bajos is lenne, ha a saját rúzsa miatt bosszankodna, de azért nem hessegetem el, mikor le akarja törölgetni. Csak hajrá, még kölcsönkenyér visszajár alapon a combomon is támaszkodik meg. Rendkívül szellemes.
- Köszönöm, de… – Mondanám, hogy nem, de Chloe ismét alkot, és az eddigi kóválygó fogalma sincs hol van állapotból hirtelen inkább a lényegre tapint változatba nyargal át. Eszem megáll ettől a nőtől. Fel is nyögök, és megfeszülök kissé, mégiscsak az a legérzékenyebb testrészem. - Mégiscsak kérnék egy kis… jeget. – Villantom meg fogsoromat a szőke stewardessnek, aki biztosan több figyelmemért áhítozna, de Chloe mellett nehéz másra figyelni, főleg, ha sakkban tartja az embert. A hölgy el is siet, hogy teljesítsem a kérésemet, és ha már ennyire közel van a bizonyos tűzhöz a kisasszony, hát nézzük milyen gyorsan kap lángra. Alig mozdulva egy kissé előrébb csúszok a széken, és… nos, hacsak nem veszi el kellőképp gyorsan a kezét, még markánsabb élményben lehet része.
- Én elhiszem, drágám, hogy még nem csináltuk repülőn, de talán ezt meghagyhatnánk akkora, mikor kijutunk a mosdóba. – Azért igyekszem úgy mondani, hogy ne hallja meg más, de a szerepemnél tartom magam. Nem mondom, hogy nem lennék benne, de belőle nem nézném ki, nyilván véletlen volt, bár attól még érdekel, hogy valóban mindentől ennyire elvörösödik-e, esetleg idővel hozzáedződik a helyzethez. Vagy mondjuk hozzám. - Be kéne kötnünk az öveket. – Említem meg mintegy mellesleg, ha még mindig nem ült vissza rendesen a helyére, mindenesetre én igyekszem bepótolni eme hiányosságot.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Ápr. 13, 2016 8:28 pm
 



 

Joel and Chloe


Még álmomban se gondoltam volna, hogy idáig fogok jutni. Majdnem lekésem a repülőt, majd egy olyan hazugság részese leszek, amit én találtam ki, de az irányítószerepet elveszítem, és helyette más kapja meg, és ki más lenne ez, ha nem a sármos francia doki? A fenébe is, hogy ilyen hatással van rám minden egyes alkalommal. Hogyan fogadhatnám meg a barátnőm tanácsát, ha egyszerűen képtelen vagyok uralkodni az érzelmeimen, és egyből kiüt, hogy mi is hoz zavarba? Nem egy hétköznapi eset, és eddig egyetlen pasi közelében sem produkáltam ilyen tüneteket, de ez már kész rémálom, és még süllyedhetek ennél is mélyebbre. A cukkolás nem maradhat el, de én kénytelen vagyok legyezni magamat, mert félő, hogy itt égek el, és ezt egy szimpla csók váltotta ki belőlem. Mondjuk nem is volt annyira sima, mert beleborzongtam, és meg kellett állapítanom, hogy ez a férfi fényévekkel tapasztaltabb nálam. Bele se merek gondolni, hogy hány nőt csókolhatott így még rajtam kívül. Mások ugyanígy érezhették magukat, csak nem mutatták ki, mert profik voltak. Be kellene iratkoznom egy tréningre, ahol megtanulhatom elrejteni a nyilvánvaló jeleit a zavaromnak? Már magam se tudom, de folytatja az élcelődést, és pipacsból, paprikavörösre váltok. A rúzsom lenyomatát igyekszem eltüntetni a szép arcáról, de olyan ügyetlen vagyok. Nem kellene ezt csinálnom, mert könnyedén megoldaná egy papírzsebkendővel, vagy egy szalvétával…igen és akad itt olyan nő is, aki ebben segítene neki nagyon szívesen. A szöszi stewardess nem rest megzavarni a kettősünket, én meg ebben a pillanatban érzem úgy, hogy ideje lenne közelebbről megismerni a doktor úr nemesebbik szervét. A föld alá, sőt a pokol legmélyebb bugyrába kívánom magamat, hiszen ekkora balfék még soha nem voltam. A jég kérése után kettesben maradunk, és igyekeznék elvenni a tenyeremet a tilos zónából, de előrecsusszan, és immár teljesen rámarkolhatok a férfiasságára.
- Micsoda? – kapom fel a fejem, és a huncut vigyorral ellátott, csillogó kék szempárba tekintek fel. A megalázottságom eme fokán, már mit is mondhatnék?
- Én…nem…úgy…gondoltam. Párdon, bocsánat. – húzom el a kezemet onnan, mintha piszkavassal égettem volna meg, és azonnal visszahelyezkedem az ülésemre. Az övről el is feledkezem, amíg fel nem hívja a figyelmemet rá, így eleget teszek neki, de ezután az ablaknak döntöm a fejemet, és a kalapomat úgy igazítom, hogy még véletlenül se lássa az arcomat. Megsemmisültem, végem van. Még el se indultunk, de már lebőgtem előtte. A csók, most meg az alsó madárfogás. Az önvédelmi tanfolyamon azt tanították, hogy ilyenkor jól meg kell szorítani, és akkor el lehet menekülni. Nem is értem, hogy most miért ezek jutnak az eszembe.
- Köszöntjük kedves utasainkat a Havannára tartó járatunkon. Én Elisabeth Town vagyok a fő légi kísérő, és még három társam, Liza, Camille, és Sylvia fognak segíteni abban, hogy kellemesen teljen az útjuk. A kapitány ma Samuel Morgan lesz, aki nemsokára be is jelentkezik Önökhöz. Kérjük, kapcsolják be az öveiket, és várják meg, amíg elérjük a megfelelő magassági szintet, utána szabadon lehet a mosdót is használni. – miközben a fő stewardess beszél, addig az egyik barna elmutogatja, hogy hol találjuk a mellényt, és az oxigén maszkot, illetve a kijáratokat. Félig takarásban maradok, a kalapom jó rejtekhely, de hamarosan feltűnik mellettünk a szöszi, és átnyújtja Joelnek a kért jeget.
- Camille a nevem, ha bármiben a segítségemet kérné. – kacsint rá, én meg megforgatva a szemeimet inkább befogom, és lehunyom a szemhéjamat. Kis idő el is telik, amikor egy hang jelzi, hogy ki lehet kapcsolni az öveket. Megint feltűnően megjelenik mellettünk a szőkeség.
- Hozhatok esetleg egy kávét, vagy valami frissítőt, uram? – olyan durván hajol be, hogy nem bírom időben elkapni róla a tekintetemet, de nem is zavartatja magát, mintha ott se lennék. Leveszem a kalapom, és kicsatolom az övemet.
- Jaj, maga amúgy francia? Az előbb már meg akartam kérdezni, mert olyan volt a hanglejtése… - támaszkodik meg Joel ülésének a szélén, és azon az idegesítő hangján próbál turbékolni vele.
- Elnézést, de szeretnék kimenni a mosdóba. – integetek, de észre sem vesz. Megelégelem a locsifecsit, és felállok, de majdnem bevágom a fejemet, így begörnyedek, és kilépnék, de immár két szempár szegeződik rám.
- Tőlem folytathatják, de mosdóba kell mennem. – a táskámból még kikapom a rúzsomat, és ha elengednek, akkor elindulok a kijelölt területre megigazítani ezt a csodát, mert a felét a sofőrön, a másik felét Joel-en hagytam. De idegesít Camille….



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Ápr. 13, 2016 11:25 pm
 



 

- Nyugi, nem mondom ám komolyan. Teljesen… – Tényleg nem csináltam még repülőn, és nem is markolt még rá senki az ékességemre ilyen nyilvánosan, kész szerencse, hogy ezt azért senki sem látta, mert még a végén kitennének minket, és agyő Kuba, felettébb kár lenne érte, főleg ilyen felvezetés után.
- Nincs semmi baj, bár alapvetően nem szeretem, ha olyan húzogatja a bajszomat, aki nem kezdene semmit a helyzettel, de betudom a zavarodnak. Ebben a helyzetben gondolom kiváltképp pofátlanság lenne megkérdeznem, hogy tegezhetlek-e, igaz? – A végére lehalkítom a hangomat, mert mégiscsak a feleségem volna, de azért vonuljunk legalitásba az etikett ezen körét illetően, és megkérem az áldását is rá.
- De azért ennyire nem lehetett csalódást keltő… – Oké, meglehetősen durván pakolom a szenet a tűz alá, de nem tehetek róla, tényleg felettébb szórakoztatóak a reakciói. Ismét csak ott tartok, hogy fogalmam sincs, hányadán is áll a férfiakkal, mert rettentően tapasztalatlannak tűnik, és sokszor úgyis reagál, de a tánc… a csók… Ez még megfejtésre vár.
Visszahelyezkedem kényelmesen, és becsatolom magam, majd nyugodtan várom, hogy meginduljon a gép, és felszálljunk. Hagyom, hagy nyugodjon meg szegény, elég kemény kezdés volt ez azért, nem akartam sokkolni, de kellett neki elővenni a feleség kártyát. Az közben hidegen hagy, mit magyaráz a gép személyzete, mert igencsak sokszor volt már alkalmam repülni, és tudom a szabályokat. Azért azt megnézem, hogy ott van-e alattam a mentőmellényem, mert ki tudja, mindenki szokott hibázni, bár egy mentőmellény hiánya valakinek az életébe kerülhetne.
- Örvendek, kedves Camille. Megegyezhetünk abban, hogyha szükségem lesz valamire, majd jelzem? Illetőleg, megérdeklődhetné a hölgytől is, aki itt ül, és nem mellesleg a kedves feleségem. – Helyezem is a kezem Chloe kacsójára, hogy összefonhassam az ujjainkat, ez sokkal finomabb megnyilvánulás a házasságunk kamu tényét illetően, mint az előző. A jeget azért elveszem, bár még nem kezdek vele semmit, talán szükséges sem lesz.
Remélem, ennyi elég lesz a Camille nevezetűnek, hogy többet ne akarjon nekem cickót villantani. A közönséges nőket sosem szerettem, azokat sem, akikben nincs annyi tartás, hogy legalább azt megvárják, hogy jelezzem, felkeltették a figyelmemet. Viszont csalódnom kell, mert hamarosan ismét feltűnik, én meg kissé lemondóan dörzsölöm meg a halántékomat. Ilyen komolyan nincs. Csak megcsóválom a fejem, remélem, erre lelép, de attól tartok, csalódnom kell.
- Bizonyára megnézte az utas listát, és tudja a nevem. Az is kellőképpen francia, mint én magam is. Esetleg segíthetek én magának valamit? – Közben Chloe menekül, bár nem tudom, hogy tényleg ki szeretne menni, esetleg csak idegesíti a szőke, aki egyébként engem is rettenetesen, de mint látható, nem mindenki hallja meg, ha nem kívánatos társaság. Azért figyelmeztetnem kell majd kedves utastársamat, hogy a magázódást mellőzze, ha tartani akarja magát a kamu dumájához, mert így még mindig lebukhat. Mindenesetre én kiengedem, és Camille is kénytelen lesz. Egy kis ideig még nézek Chloe után, majd feltekintek a stewardessre.
- Komolyan köszönöm a kitüntető figyelmet, de nincs rá szükségem. Elnézést, most lenne némi házastársi kötelességem. – Azzal felkelek az ülésemből, és elindulok a mosdó felé, hogy odaérve könnyedén kopogtassak be rajta, jelezvén a kisasszonynak, hogy van itt valaki. - Minden rendben, Chloe? – Szólok be, bár a korábbiakkal ellentétben eszemben sincs lerohanni, de őt ismerve van okom az aggodalomra a testi épségét illetően.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Csüt. Ápr. 14, 2016 12:47 am
 



 

Joel and Chloe


Felettébb zavarban érzem magam, és ezen most azt hiszem, csak az segítene, ha lehűthetném magam, és lekókadna a kedvem is, és itt nem az alaphangulatra gondolok, mert túl sok atrocitás ért néhány perc leforgása alatt. Ki kezdte ezt a játékot? Én, csak éppen én nem tudtam tartani a tempót. Joel elnézést kér tőlem, és megint beékelni azt, hogy talán nem lenne ínyemre a helyzet, és megint nem vágok vissza neki. Nem vagyok egy Humor Harold, de még egy vagány csaj se, aki az ilyen szituációkat simán megoldja egy frappáns válasszal. Megint övé a győzelem, bár nem tudom, hogy mennyire vehetjük ezt versenynek. Mindenesetre befogom, és csak arra kapom fel a fejemet, hogy tegezni akar. Komikus, hogy még csak most jutunk el oda, mégis bólintok neki a kalapom takarásában, hogy semmi akadálya. Seattle ékességét most szúrom ki felszállás közben, amikor a szőke ismét tiszteletét teszi nálunk, és csak fél füllel hallgatom, hogy mi folyik közöttük. Meg akarja kapni, mint a csecsemős nővérke pár nappal ezelőtt. Sóhajtva merülök el a kinti táj szépségében, ahogyan egyre magasabbra szállunk, és a felhők fölött érzem magam. Imádok repülni, és ha tehetném, akkor többször utaznék, de mostanában nem sok alkalmam volt, hogy elhagyjam az országot, sőt anya halála óta nem igazán vállalkoztam nagyobb túrára. A szárny elhajlását figyelem, de aztán egy aprócska információ üti meg a fülemet, ami ledöbbent. Az ujjaink összefonódását automatikusan megengedem, viszont ezzel ellentétben szótlan maradok. Tényleg kijelentette, hogy a felesége vagyok, vagy csak rosszul hallottam? Igazából mindegy is (nekem nem, mert ha lehetne, akkor most a bennem élő kislány külön számot adna elő, esetleg bukfencet vetne, és sikongatva szaladna körbe és körbe), mert Camille nem veszi a lapot. Kis idő telik csak el, hogy újra feltűnjön, és folytassa egyszemélyes hadjáratát a sármos férfi ellen, akivel én fogok négy napot eltölteni és nem ő. Mantrázok, és már mindent csinálok, de képtelen vagyok elviselni, így menekülőre fogom. A legjobb lesz, ha rendbe teszem magam, mert egy kis idő még hátravan, hogy leszálljunk Havannában. A szűk folyosón hamar elérek a mosdóig, de várnom kell.
- Ön is sorban áll? – érdeklődöm a mellettem álló úriembertől, de csak megrázza a fejét.
- A feleségemre várok. – kedvesen elmosolyodik, én meg türelmesen dőlök neki a falnak, és kerülöm, hogy odanézzek a szöszire. A zár hamarosan kattan, és bemehetek, de előtte még magamon érzem a férfi pillantását. Végigmér, és őszintén nem is csodálkozom, mert a nyári ruhám ismét nem a visszafogott darabokat képviseli. Bezárkózom, és a tükör előtt megállva szemlélem önmagamat.
- A fenébe is Chole, nem kell minden női társad előtt hallgatagnak lenned. – rovom meg a tükörképemet, és az ajkaimhoz érintve a rúzst, megerősítem a vonalat legalább kétszer. A szín harsányabb lesz, és még egy csókot is dobok magamnak. A hajam szétment a kalap viselése miatt, így csak felrázom egy kicsit, és beletúrok. Olyan hatást kölcsönzök a frizurámnak, mint aki most szexelt, kicsit vagányabb, és vonzóbb megjelenést biztosít. A melleimet a két kezemmel megemelem, és magamra kacsintok. Na, ilyen lennék én hódítva? Elgondolkodom, de le is teszek a tervemről, amikor kopognak, és a hangot meghallva a szívem nagyot dobbant. A rúzst visszahelyezem a kupakjába, és kitárom előtte az ajtót, és szemérmetlenül mérem végig immár felfrissült állapotomban.
- Minden a legnagyobb rendben. Felfrissítettem magam. – mutatom meg neki a rúzsomat, és közelebb lépek, míg az egyik kezemmel tartom a mosdó ajtaját. A tekintetünk összefonódik, én pedig kihasználva ezt kicsit lábujjhegyre állok, és egy puszit nyomok az arcára. Hosszan időznek ajkaim a jobb arcfelén, és érzem kellemes férfias illatát is.
- Köszönöm. – búgom a fülébe, bár szerintem fogalma sincs, hogy miért mondtam köszönetet neki. Elzavarta a szöszit, és nekem ez pont elég a nyugodt repüléshez, de még mindig nem távolodok el tőle.
- Vissza kellene mennünk, nem? – halkan kérdezek rá, és az ülések fele tekintek, de senki nem figyel ránk, és éppen senki nem igyekszik a mosdóba se.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Csüt. Ápr. 14, 2016 1:08 pm
 



 

Chloe menekül, nem lep meg, és akaratlanul is elgondolkodom azon, mennyivel kellemesebb az ő bájosan, zavarban levősen ügyetlen kis személyiség, már a jelenlétemben, mint a nyomulós stewardessé, aki kétségkívül csak arra jó, hogy berángassa valaki a mosdóba, és két perc alatt elintézze. Akármennyire is vagyok szoknyavadász, én nagyon is szeretem kiélvezni a dolgokat, és ha már elcsavarom egy nő fejét, legalább a szex idejére érje meg neki. Az ilyen nők esetében mondjuk olykor megesik, hogy valóban azt kapják, amit akarnak, mert őket nincs kedvem ilyen téren a tenyeremen hordozni. Nem érdemli meg az, aki rongynak tekinti saját magát.
Leépítem, amilyen gyorsan csak tudom, és elindulok a kis barna után, aki addigra már kétségkívül beszabadult a mellékhelyiségbe. Arra azért nem kifejezetten vagyok felkészülve, amilyen pillantással találkozom, de hamarosan már derűsen szemlélem vizslató tekintetét, mondanám, hogy várjon csak, amíg meglát fürdőgatyában, de frissen szerzett önbizalmát nem óhajtanám pár szóval elfújni. Meg aztán, ez nyilván kétélű fegyver, arra már sikerült rájönnöm, hogy jó eséllyel vadítóan tökéletes teste van, így ezen a ponton még én is ehetem majd a kefét.
- Azt észrevettem. – Eljutok odáig, hogy teljesen biztos leszek benne, tetszeni akar, sőt, talán dögösebbnek is óhajtana látszani, mint amilyen egyébként, mármint a hétköznapokban. S ha ez még nem lenne elég, mintha átlépné önnön árnyékát, közeledik is kissé. Nem olyan markánsan, miként én tettem, inkább a saját, finom módján, az már csak mellékes, hogy könnyedén a derekára siklik az egyik tenyerem, miközben, egész közel simulok hozzá, kissé az ajtókeretnek döntve, nem érdekel az sem, hogy ismételten rúzsnyomos leszek, párszor volt már benne részem azért, nem zavartatom magam hát miatta.
- Bármi is az, nagyon szívesen. – A búgó hang is azt jelzi, hogy valaki nagyon is kész valamire, de még mindig ott tartok, hogy így nem, őt nem. Ő azért ennél értékesebb, és ha már bemutatkoznék ilyen téren, nem egy szűk helyen megesett, gyors numerával tenném. Az közel sem lenne olyan felejthetetlen. Könnyedén hajolok oldalra, hogy ajkaim megtalálják nyakának vékony bőrét, elvégre, ha már ilyen közel vagyok valakihez, bűn lenne nem adni, s egyúttal el venni is egy keveset. Azt viszont semmi nem akadályozza, hogy ne tudatosítsam benne, hogy miféle gondolatok is járnak a fejemben.
- Fogalmad sincs róla, mennyire szeretnélek betolni oda, felhajtani a vérforralóan rövid szoknyádat, és érzéki magasságokba repíteni. – Valósággal a bőrére karcolom a szavaimat, kihasználva azt a közelséget, amit a puszival nyújtott nekem, egyúttal a nyakára lehelve forró lélegzetemet. - De túlságosan zavarodott vagy, a hely sem megfelelő, és különben is, rengeteg időnk van még. – Hintettem egy apró csókot a vékony bőrre, majd hátrébb lépve eresztettem útjára. Meglehet, szemét dolog, hogy csak gerjesztem a feszültséget, de most, hogy rájöttem, igazság szerint egyértelműen vevő lenne rám, úgy érzem, hogy csak fokozni a dolgokat a beteljesülésig nem más, mint édes szenvedés. Veheti ígéretnek… hacsak nem forráz le azzal, hogy hagyjam békén, ő ezt nem akarja.
- Az ülése arra van, kisasszony! – Mutatom az irányt, és nem épp titkolt szándékom, hogy közben hátulról is végigmérjem, nem mintha ne látnám hamarosan bikiniben, de egy jól választott ruha azért egészen más. S ha elindul, hát én is megyek utána, hogy visszataláljunk a helyünkre, ám ha ragaszkodik hozzá, hogy én menjek előbb, akkor úgy lesz. Kényelmesen elhelyezkedem ismételten, bár most azért bevallom, kissé szűknek érzem a nadrágomat, de szerencsére nem teljes a harci dísz, így nem válik szörnyen kínossá a helyzetem, és egyébként is, lassan jön az ebéd, a tálca pedig remekül eltakar ilyen tekintetben.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Csüt. Ápr. 14, 2016 3:09 pm
 



 

Joel and Chloe


Félek, hogy vissza fog utasítani. Ez az első gondolat, ami megfordul a fejemben. Túl merész lettem volna, hogy így kirúzsozva kilibbennek a mosdóból, és rávetem magam az „újdonsült férjemre”? Más esetben biztosan, mert tőlem ez is bátorságra vall, hogy magamtól szaladok a karjai közé, és egy puszit nyomok az arcára. A rúzs lenyomata ott marad, de most cseppet sem zavar, és nem én leszek, aki letörli neki. A szemem villog, és várakozóan tekintek fel rá, de egy szívesen kívül úgy tűnik, hogy a tettek mezejére lép, mert az ajtónak lök, és átfogja a derekamat is. A torkomban dobog a szívem, mert soha nem csináltam extrém helyen, és a repülőgép annak számítana. Nem tudom, hogy mire számítsak egy tapasztaltabb férfitól, hiszen David csak kettő évvel volt idősebb nálam, de Joel sokkal többel. A nők számát nem merem megsaccolni, akikkel lefeküdhetett, de biztosan több, mint az én egy szem versenyzőm. A hab a tortán, hogy még nem volt orgazmusom. Amynek se mertem elmondani, hogy milyen gyatrának éreztem a volt páromat az ágyban, mert nem lehettem biztos abban, hogy nem én vagyok a hibás. Mégis hogy lehettem vele együtt két évig, ha egyszer sem juttatott fel a csúcsra? Egyszerű a válasz…szerelmes voltam, és azt hittem, hogy az a lagymatag érzés az, amit eget rengető orgazmusnak hívnak az aktus végén, csak éppen tűzijáték, és szikra nélkül. Ezzel szemben Joel szemében ott ég a szikra, de nem rámenős, vagyis nem mindig. Fogalmam sincs, hogy mit gondolhat rólam. A nagy nemet várom, de helyette egészen kellemes meglepetés ér. A nyakam ívére hintett csókok felkorbácsolják a szenvedélyemet, és rendesen rosszul érzem magam minden egyes kiejtett szava után. Mondja, miért kínoz engem? Szeretném, ha megtenné, amit mond. Nem akarok megállni. A térdeim megrogynak forró leheletétől, és fél aléltan bújok a karjai közé. Akaratlanul tör fel a garatomból a nem túl odaillő nyögés, és félig le is hunyom a szemhéjamat, amikor rájövök, hogy nem fog semmi történni közöttünk. Nem utasított vissza örökre…csak egyelőre. Butuskán bólintok egyet, és némileg imbolyogva indulok meg a helyemre, amit ha nem mutat meg előre, akkor képes vagyok eltéveszteni. Imádkozom, hogy kibírjam az ülésig, mert a tekintete a hátamat égeti. Bizsergek a fejem búbjától egészen a lábujjam hegyéig. Lerogyok, és az ablakon nézelődök ki, amikor utolér, és lehuppan mellém. Milyen játékot űzzünk egymással? A légzésem valamelyest normalizálódik, és vetek rá egy pillantást. Ennek a férfinak a rendelőjébe tévedtem be másfél hete, és azóta minden gondolatom valamilyen úton-módon hozzá kapcsolódik. Az ajkamat harapdálom, miközben a barna hajú stewardess közeledik felénk.
- Itt az ebédidő. Mit szeretnének kérni? – odakapom a tekintetemet, és rájövök, hogy ma még nem ettem semmit, és farkaséhes vagyok, azonban a választék nem nagy.
- Ha lehetne, akkor szeretnék a fasírtgolyókból, egy kis mustár szósszal, illetve a zsemle az jó lesz. Csoki van? – érdekesen hathat a mellettem ülő szemében, hogy nem vagyok rest nagyobb kalóriákat is bevinni. A végén meg is kapom az adagomat egy narancslével megspékelve, és lehajtom a kis tálcát, hogy rápakoljak. Összecsapva a tenyeremet látnék neki, de előtte megvárom, hogy Joel is rendeljen magának, aztán leszedem a rúzsomat egy zsebkendő segítségével.
- Nem olyan rossz a kaja, de azért nagyobb választékkal is rendelkezhetnének. – jegyzem meg, és bekapom az egyik fasírtgolyót, de előtte megmártogatom a mustárban, és úgy kapom be. Észre se veszem, hogy a szám széle olyan lesz, így beöblítem egy kis folyadékkal is.
- Istenem, de éhes vagyok. – szinte rá is vetem magam a kajára, és addig nem állok le, amíg el nem pusztítok mindent, és a csokit is be nem nyomom. Az összhatás egy elpilledt kislány lesz, tele gyomorral. A szemetet összegyűjtik, én pedig ásítok egyet közben.
- Azt hiszem, kicsit aludnék. – mire kimondom a szavakat, már nehezen bírom nyitva tartani a szememet, és az ülésnek dőlve hunyom le a szemhéjamat. Az álom hamar rám talál, de azt már nem veszem figyelembe, hogy a fejem oldalra billen, és Joel vállán szuszogok tovább egyenletesen.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Pént. Ápr. 15, 2016 10:35 pm
 



 

Könnyedén tartom meg, eszemben sincs engedni, hogy megint elaléljon itt nekem, még akkor sem, ha most nem azért tenné, mert beütötte a fejét. Rettenetesen imádom ilyen szinten uralni a helyzeteket, és őszintén, ritka az olyan nő, aki még annyira tiszta, hogy minden modorosságtól mentesen, a maga természetességében reflektáljon rám. Igen ám, csakhogy ez nem véletlen, én sem huszonöt vagyok már, hogy a fiatal lánykák pironkodva lessék a szavaimat. Chloet sem értem, őszintén, tudom, ki vagyok, hogy festek, és egoizmusom birtokában sem foghatom fel, hogy nem zavarja, mennyivel vagyok idősebb. Ugyanakkor egészen hízelgőnek is találom a dolgot, kár lenne tagadni.
Még csak azt sem mondhatom, hogy nem esik jól karjaim közé zárni, sőt mi több, nem beszéltem a levegőben sem. Elég egyértelmű a képlet, és nem szokásom elmenni a lehetőségek mellett. Csak arra kéne rájönnöm, volt-e már egyáltalán férfival, mert még mindig nem dőlt el igazán egyik irányba sem az a bizonyos mérleg, s félek, hogy nem is nagyon fog. Érdekesen marja végig érzékeimet a csalódottság miazmája, nahát, kicsi lány, hát tényleg elég lenne ennyi? Egy gyors menet a repülőgép mellékhelyiségében? Nem, ezt ő sem gondolhatta komolyan.
- Ne aggódj, jövünk még visszafelé is. – Célzok, naná, mert ha már kevésbé kap szélütést a közelségemtől, és tudja is, mit csinál, már nem zavartatnám magam az egész miatt, ám egyelőre itt még nem tartunk, és nem szeretném, ha utólag bánná a dolgot. Nem abból a fából faragtak, szoknyapecér vagyok, de az illedelmesebb fajtából. Ehelyett finoman beterelem a helyünkre, és ha leült, én is helyet foglalok mellette. Már megint az az ajakharapdálás. Vajon tudja, mennyire elárulja magát? Remélem, nem, pont ez a jó benne, hogy nem tudatosan modoros, egyszerűen természetes.
- Én is ezt kérném, a csoki nélkül, és egy erős feketét. – Nem érzem magam éhesnek, én reggeliztem, számomra az a nap fő étkezése, kivéve, ha épp ügyelek, bár akkor is hajlamos vagyok kilógni a kantinba, anélkül nem kezdődhet el úgy igazán egy napom sem.
Azzal egyáltalán nem foglalkozom, melyik nő mennyi kalóriát visz be, elvégre elég ritkán töltök el annyi időt valakivel, hogy ezt tudjam róla, és egyébként is mellékes szempont. Kapcsolatra sosem vágytam, bár tény, hogy akkor zavarna, ha az illető nem enne a főztjeimből, vagy nem vihetném el Angiehez egy kiadós vacsorára.
- Még szerencse, hogy épp olyan helyre megyünk, aminek felettébb érdekel a konyhája. Majd bepótolod az ínyencségekkel a repülőút hiányosságait. Azt hiszem, vacsorára fogunk úgyis odaérni, bár gyanítom, addig kapunk még egy adagot majd. – Mégsem egy két órás útról beszélünk azért, szóval csak nem szúrják ki ennyivel a szemünket. Egy mosollyal dobom meg a szerencsére nem nyomulós stewardesst, mikor elveszem az én adagomat, és kezdem is kibontogatni, hogy lassan kiélvezve a falatokat vegyem magamhoz. Ha éhes vagyok, sem tömök magamba semmit sem társaságban, az egyszerűen nem illene hozzám.
Mikor újból megszólal, és rápillantok, kénytelen vagyok egy diszkrét vigyort elnyomva az arca felé nyúlni, hogy letöröljem ajkáról a mustárfoltot, majd elégedetten nyaljam le azt az ujjamról. Jelen esetben eszembe sem jut, hogy ez több lenne egy apró gesztusnál, de talán letörölhettem volna szalvétával is. Már lényegtelen.
- Tényleg éhes voltál. – Állapítom meg, noha nincs ebben semmi extra, mint már mondtam, felőlem annyit eszik, amennyit akar, szerencsés, mert mindez az alakján nem látszik meg. Én még ráérősen eszegetem a fasírtgolyókat, mikor ő már bejelenti, hogy aludni.
- Akkor szép álmokat, Csipkerózsika. – Felelem egyszerűen, noha meglehet, már nem is hallja, igencsak könnyen elbágyadt. Már-már felmerülne bennem a kérdés, mit művelt éjszaka, de tudom jól, hogy a repülőutak könnyen el tudják nyomni az embert. Annyi szerencsém azért akad, hogy épp befejezem, amikor a feje a vállamon landol, így az evésben már nem akadályoz a dolog. Úgy minden másban egyébként igen, és mivel így olvasni nem tudok, egy darabig egészen belemélyedek az apró tévék által közvetített filmbe, egészen addig, míg én magam el nem alszom szintúgy, bár nekem már nem jut váll, amin pihentethetném a fejemet. Nem mintha vágynék rá.

A repülőút ezenkívül nyugodtan és eseménytelenül telt, tulajdonképpen a nagy részét átaludtuk, bár a következő étkezésre magamhoz tértem, de utána már az zavart be, hogy sötét van odakinn is, és megint elnyomott az álom. Evés után úgyis könnyebben szunnyad el az ember. Végül akkor tértem magamhoz, amikor bemondták, hogy hamarosan leszállunk, és ha Chloe esetleg még aludt volna, az arcát cirógatva igyekszem felkelteni, mert így biza nem tudom bekapcsolni az övem.
- Havana már vár minket! Igaz, a transzferbusz nem biztos, hogy így fogja gondolni, még a hotel is rettentő messze van. Szerintem valamikor hajnali három körül fogunk odaérni. – Méricskélem a prospektust, sebaj, azt mondjuk nem tudom, hogy fogunk majd megint aludni, de ha más nem, találunk majd módot az idő elütésére…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Pént. Ápr. 15, 2016 11:49 pm
 



 

Joel and Chloe


Az evés nem tartozik azon dolgok közé, melyeket nem élveznék, és nem tagadnék meg magamtól. Séf vagyok, aki imádja a világ bármelyik konyháját, és szívesen tölti meg a gyomrát finomabbnál finomabb ételekkel. Az ebédünk nem egy nagy adag, de azért nem rossz, és hamar el is tüntetném, de nem veszem észre, hogy mennyire malac tudok lenni. Joel törli le a szám szegletéből a mustárfoltot. Kissé zavarban vagyok, de nem tesz megjegyzést rá, így elkerülhető, hogy megfulladjak étkezés közben. A narancslé jól esik és hamar el is telítődöm, de ő veti fel a kubai konyha remekeit, és a lehetőségeket, amikkel élni akarok, ha egyszer odaérünk.
- Én is alig várom már. Biztosan mindent végig fogok kóstolni, és jegyzetelni is fogok, ha összeakadok egy helyi lakossal. A spanyolom nem olyan jó, de csak megértetem magam. – vonom meg a vállamat, és perceken belül már sűrűn pislogva eszmélek rá, hogy el fogok aludni. Meg is említem az utazótársamnak, de az már nem marad meg, hogy nekidőlök a vállának. Órák esnek ki, és csak az ébreszt fel, hogy a nyakam beállt, és meg kellene mozdulnom. Hunyorogva nyitom ki a szememet, de egy ing lesz a társam, és a sármos doki közelsége. Kell egy kis idő, hogy felfogjam, hol is vagyok, de aztán kitisztul a kép. Ő még alszik, én meg rajta aludtam. Szép bemutatkozás Chole! A tv-re pillantok, de ott nem látom a kijelzőn, hogy mennyi az idő. Az ablakon kitekintve az alkonyat vár. A nap lemenőben, és gyönyörű vörösre festi az ég alját. Kedvem lenne megörökíteni a pillanatot, így előkeresem a telefonomat, és kattintok néhány képet, de előtte repülő üzemmódba állítom át. A vicc kedvéért, vagy csak a saját szórakoztatásomra lencsevégre kapom Joelt is, amint szunyókál. Biztosan nem örülne, ha most látna, ahogyan koncentrálva kinyújtom a nyelvemet, és a legjobb szögben lövöm el a fotót róla. A stewardessek nem mászkálnak, és valami film megy a tv-ben, így azzal foglalatoskodom, de nem sok kell, hogy megint elunjam magam, és benyomja a szunyát. Az idő rohamtempóban telik, és legközelebb már sötétben kelteget egy hang. Mocorogva nyitom ki a szememet félig, és az arcomat a vállába fúrom, de a pilóta figyelmeztet minket a leszállásra, és az övek becsatolására. Ásítva egyet tartom a szám elé a kezemet, és becsatolom az övemet.
- Hajnali három? Az még nagyon sok idő…és neked van prospektusod? – lepődök meg, mert nekem csak a jegyet adta, és ennyivel el voltam intézve. Akkor most ki is lesz a főnök? Hát, ha már ennyire képben van, akkor nem fogok ellenkezni, hogy ő irányítson. Az ablakon hiába tekintek ki, mert a sötétben nem sok mindent lehet látni, de perceken belül érezhető az ereszkedés is. De utálom ezt a részét a repülésnek. Erősen kapaszkodva koncentrálok, hogy ne duguljon be a fülem, mégis hasztalan, mert amint földet érünk, máris cseng, és a bal hallójáratom bedugul. A stewardess megköszönni, hogy az ő légi társaságukat választottuk, és kellemes ittlétet kíván. A kalapomat keresem, és ki is oldom az övemet, így nemsokára nem úgy fogok kinézni, mint egy menekült, hanem mint egy turista. A gépről nagyon nehezen evickélünk le, de legalább már biztos talaj van a lábam alatt. Kóvályogva követem az idegenvezetőmet, és mielőtt elbúcsúznánk, a szöszi ránk néz.
- Sziaaa… - integetek neki, de felszegi a fejét, és nem is hajlandó rám nézni. Valószínű féltékeny, de arról nem én tehetek. A bőröndöket összeszedni újabb tortúra, de fél órával később, kissé a párás éghajlatban állunk meg a buszmegállóban.
- Mennyi idő innen a szálloda? Két, vagy három óra? – meg se merem saccolni, mert csak rosszabbul érezném magam. Egy jó kiadós zuhanyra vágyom, és egy kényelmes ágyra jelen helyzetben, de várnunk kell. A sofőr végül ránk akad, és bemondja a hotel nevét is, aminek a hangzása is érdekes, de egy kisebb csapat kínai delegációval ülünk be a kisbuszba. A bőröndöm hátrakerül, és most még ahhoz is fáradt vagyok, hogy azzal foglalkozzam, hogy a térdem Joel térdét súrolja. Az időérzékemet totál elveszítem, és bambulok kifelé, de a nagy semmin kívül egyelőre nem sok kecsegtető dolgot látok. A sofőr helyi, és hol angolul, hol spanyolul próbálkozik a megértetésével.
- Senora… - tekint rám, én meg érdeklődve nézek vissza rá.
- See? – csak bólintok, és egy mosolyt is megeresztek felé. Érteni értem, de válaszolni már nem tudnék. A kis utunk kezd a végéhez közeledni, és amint megszabadulunk a kínaiaktól, egy kicsit fellélegzem én is.
- Alig várom, hogy odaérjünk. – fáradt mosoly kúszik az arcomra, és nem kell sokat várnom, hogy a kivilágított kupolás, medencés rész feltűnjön a szemünk előtt. Még a szavam is eláll a látványtól, mert nem számítottam ekkora luxusra. A bejárat előtt tesz ki minket a férfi, és egy fiúcska már jön is, hogy elvigye a bőröndjeinket.
- Úristen…ez hatalmas. – tátva marad a szám, miközben befelé sétálunk, és nem is tudom, hogy hova kapjam a fejemet. Az előtér kövezete márvány, és hatalmas oszlopok nagyobbítják meg még jobban a teret. A recepciós pult óriási, és egy mosolygós indiai férfi köszönt bennünket a túloldaláról.
- Jó estét kívánok a Varadero Hotelben. Elkérhetném a voucherüket? – nyújtja elegáns fehér kesztyűbe bújtatott kezét, én meg várakozóan tekintek a mellettem állóra, kinek birtokában van ez a kis papír. A férfi néhány billentyűt leüt a gépén, aztán széles mosollyal üdvözöl bennünket ismét.
- Ó, Önök nyerték meg a táncversenyt? Ebben az esetben… - int az egyik személyzeti felelősnek, aki virágfüzérekkel szalad elénk, és engedélyt kérve akasztja az egyiket az én nyakamba, a másikat pedig Joelébe, ha megengedi neki.
- A Las Cubas lakosztály lesz az Önöké. Jose lesz a kísérőjük. A medencét bármikor használhatják, huszonnégy órás portaszolgálatunk van, és ha bármilyen kívánságuk van, akkor bizalommal forduljanak felénk. A lakosztályból is elérhetőek vagyunk, ha a telefonban megnyomják a csillag gombot. – aligha fogom még fel, hogy itt vagyunk, és ez bizony tényleg Kuba.
- Kövessenek. – hajol meg mélyen előttünk a másik fiú, így csak egy mágneskártyát kapunk, és annyi a dolgunk, hogy körbevezessenek itt. A nyakam nyújtogatom, és ha most háromszázhatvan fokban tudnám elforgatni, akkor nagyon hálás lennék érte, de csak egy irányba nézek, és az a lift. A harmadik emeleten szállunk ki, és kanyarodunk be a folyosóra. Egészen a végéig el kell mennünk, de nem bánom, mert már most imádom a helyet. Jose tárja ki előttünk az ajtót, és amikor belépek újabb érdekesség fogad. A nappalinkat két kanapé, és egy dohányzóasztal tölti ki, a fürdőben sarokkád, és zuhanyzó is található, nem kevésbé a pezsgőfürdő funkcióval, de akkor torpanok meg igazán, amikor a tekintetem a háló felé siklik. Hatalmas kerek ágy uralja a teret, félhomályba vonva a szobát a sok gyertyaláng, és a selyemágyneművel leterített ágyig virágszirmok ezrei mutatják az utat.
- Egy kis pezsgővel szeretnénk kedveskedni a nyerteseknek. – erős akcentussal mutat a jégtartóban heverő üvegre a fiúcskánk, aztán meghajol, és egyedül is hagy minket. A háló ajtajának dőlve fogadom magamba a látványt, és dolgozom fel az információt. Egy ágy+ két személy = forró első éjszaka Kubában. Paprikavörös leszek, mert a repülőn elsuttogott szavak járnak a fejemben, még akkor is, amikor összenézek Joel-lel.
- Én megyek fürdeni. – nyögöm ki, és otthagyva foglalom be a fürdőt, csak éppen a cuccaimat elfelejtem bevinni…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Ápr. 16, 2016 12:51 pm
 



 

- Van, bementem az utazási irodába, akin keresztül megvalósították ezt az egészet, és ott tájékozódtam egy kicsit. Megnézheted nyugodtan, úgyis kettőt kértem. – Ha már ketten jövünk, ugyebár, nem árthat ebből sem plusz egy darab, legalábbis úgy voltam vele, hogy határozottan jól fog jönni. Lám, annyira nagyot azért nem tévedtem. Nem áll szándékomban levezényelni az egészet, már csak azért sem, mert én a stresszes életmódomból kifolyólag szívesebben feküdnék jó hosszasan a tengerparton, viszont amilyen kis bénácska tud lenni, egyedül inkább nem engedem sehová, mert ha eltéved nekem, akkor aztán kereshetem az örökkévalóságig.
Ami a szőke stewardesst illeti, hát vele nem foglalkozom kifejezetten, mert nemes egyszerűséggel nem érdekel a személye, felőlem pukkadozhat magába, szerencséje, hogy sok pasit nem érdekel, ha így odaveti egy nő magát, simán kihasználják. Én nem bírom az ilyet, maximum akkor élek vele, ha nincs kedvem játszmákhoz, és túl fáradt vagyok ahhoz, hogy az ujjam köré csavarjak egy hölgyeményt.
- Azt hiszem három. – Akkor látom meg a kisbuszt, meg a kínaiakat, amire nem vagyok rest felülbírálni magam. - Legalább három. – Igyekszem nem feltűnően pofát vágni, de az ilyen turistákkal valahogy mindig hosszabb az út, mert szeretnek ezer helyen megállni, és kismillió fényképet csinálni. Szerencsére azért a sofőr nem hajlik meg az akaratuk előtt, nyilvánvalóan ő is szeretne mihamarabb hazaesni.
- Én is, annyit ültünk már, hogy kezdek megkövülni. – Nem mintha le akarnám járni a lábam, de jobb szeretek vízszintesbe aludni. Ha már az egész napot gyakorlatilag átaludtuk, nem volna nagy kunszt tovább folytatni egy kényelmes ágyban. Legközelebb csak akkor csacsogok, ha már szálloda közelbe értünk, nem szívlelem ezeket a hosszú utakat, valahogy mindig agyonhasznált törülközőnek érzem magam, mire megérkezünk, pedig én aztán szeretek csúcsformában lenni.
- Valóban elképesztő, remélem, a szobák is szépek. – Bár, az eddigiek alapján nagyon csodálkoznék, ha másként lenne, mindenesetre reméljük a legjobbakat. Utálnám, ha ennyi utazás után még panaszkodnom kellene a szoba és az ellátás miatt. A recepciós pult és maga a bejárat gyönyörű, kezdenek eloszlani a félelmeim. Át is adom a recepciósnak a vouchert, és remélem, minden rendben lesz vele, bár miért is ne lenne, ha már egyszer a repülőjegyekkel sem volt.
- Igen, mi volnánk. – Biccentek, spanyolul nem tudok, de szerencsére az angolt is egészen jól gyűri a férfi, szóval nem kell kényelmetlenül éreznem magam, hogy nem boldogulok ilyen téren. Jó, hát a virágfüzért kissé túlzásnak találom, de lehajtom a fejem, hogy a nyakamba akasszák, belehalni nem fogok, az biztos. A lakosztály azért meglep, de legalább nem kell azzal sokkolnom a kisasszonyt, hogy egy ágyban alszunk, ott vannak fotelek, jó esetben kanapé is, ahol el lehet férfi rendesen.
A medence állandó használatára elvigyorodom, kellemes lenne egy kis éjszakai őrület, de nem ma, ma már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kimozduljak a szobámból, reggelig legalábbis. Szó nélkül követem is a fiút, aki a szobánkba kísér minket, és várom az eredményt. A szálloda szép, bár engem a minőségi élmények jobban megfognak, mint a puszta látvány, nem árt, ha a kaja is jó.
Amikor végül bemegyek, felszalad a szemöldököm, mert azért erre nem számítottam, főleg az ágy az, ami igazság szerint sokkol, mert… honnan vették, hogy egy pár lennénk? Az ilyesmivel rettenetesen mellé lehet nőni, no de sebaj, van két kanapé is, el fogunk férni, nincs ezzel a világon semmi baj. Bár a sok rózsaszirom és gyertya azért már túlzás szerintem.
- Nagy kérés lenne a pezsgőhöz egy kis eper? Lehet róla szó? – Pillantok még Joséra, nem tehetek róla, meglehetősen nagy ínyenc tudok lenni, és szeretem az epret, a pezsgőt kevésbé, de eperrel az is fantasztikus.
- Természetesen, megnézem, mit tehetek.
Azzal távozik is, mi pedig ketten maradunk. Beljebb tolom a bőröndöm, és ha már így teszek, hát húzom magammal Chloe csomagját is, utóbbit a hálóban parkolom le, az enyém megáll a kanapé mellett. A vörösségére nem reflektálok, mert bár értem, miért reagált így, de jelenleg nem látom túl sok értelmét annak, hogy fokozzam a kínját.
- Csak nyugodtan! - Mutatok a fürdő felé, és bár feltűnik, hogy a bőröndje itt maradt, én már csak azzal foglalkozom, hogy lezúgjak a kanapéra, és a tarkóm alá gyűrve a kezeimet pihentessem egy kicsit a szemeimet. Én magam is szeretnék lezuhanyozni, de nyilván erre csak akkor lesz esélyem, ha ő már végzett. Közben megjön az eper is, leteszem az asztal közepére, és még pezsgőt is töltök, ám megvárom vele. Igaz, úgy fél óra után döntök akképp, hogy nem várok tovább, ledőlök. Egy szem epret azért bekapok, lazán kioldom az övemet, a nadrágom gombját, hogy kihúzzam belőle a fehér ingemet. Épp ott tartok, hogy leoperáltam magamról, és a kanapéra dobtam, háttal állva a fürdő ajtónak, mikor meghallom, hogy nyílik az ajtó. Így hát szembetalálkozhat a már sokat emlegetett deltás vállaimmal, és hátammal. Hurrá… Szinte várom a puffanást, ami az újabb ájulást jelezné, inkább meg sem fordulok, csak várom, hogy… tudom is én, elmenjen mellettem, és bemeneküljön a hálóba, mert nyilván egy szál törülközőben van, tekintettel arra, hogy a csomagja kinn maradt. Igyekszem diszkrét lenni, és nem megnézni magamnak, épp elég kínos lehet a helyzet neki enélkül is.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Ápr. 16, 2016 4:22 pm
 



 

Joel and Chloe


Kuba gyönyörű…már amennyit eddig láttam belőle, de a hotel elnyerte a tetszésemet. A recepciós rendes volt, és még virágfüzért is kaptunk, de ez az egész jobban hajazna arra, hogy mi egy pár vagyunk, pontosabban friss házasok, akik a nászútra érkeztek..na és ezt a felvetésemet a lakosztály látványa alá is támasztja. Őszintén két embernek, akik együtt táncolnak kötelességük, hogy egy párt is alkossanak? Nem tudom, hogy rajtunk kívül hány összeverődött páros akadt a táncparketten, de azért meglepő, hogy az emberek egyből erre gondolnak. A repülőn elejtett füllentésem akár még igaz is lehetne, csak éppen Joel meg én sose leszünk házasok, és ahhoz is sokat kell előrelépnünk, hogy ne legyek zavarban a jelenlétében. A vakszerencse vezérelt hozzá aznap, amikor dr. Calhounhoz akartam elmenni, és arról sem tehettem, hogy a Cuba bárban összeakadtunk, és annak hála most éppen Közép-Amerika egyik legnépszerűbb turisztikai helyszínén vagyunk. A háló bemutatása sokkol le igazán, mert mindenre számítottam, de erre a romantikus, már-már túlzott hangulatteremtésre nem. Az első adandó alkalommal élek a menekülés lehetőségével, és végig se gondolva a menetet már be is zárkózom a fürdőbe. Chole Ward az örök menthetetlen. A helyiségben van időm körülnézni, mert bugyit, és hálóinget sem hoztam be. Szerencsére törölköző akad, sőt még fürdőköpeny is, de nekem megteszi az előbbi is. A hatalmas mosdólaphoz lépek, és tükörben szemlélem meg a kinézetemet. A pironkodásom eredménye még jól látszik, sőt a rúzsom enyhe árnyalata is megmaradt. A reklámban legalább igaza volt a modellnek, hogy hosszantartó hatást vált ki. Szükségem lenne egy hajgumira is, de ezeknek a hiányában, csak megállok a WC mellett, és lehajtom az ülőkéjét. Kibújok a magassarkúmból, és hátul babrálva a cipzárral sikerül a ruhától is megválnom. A tükörben egy kívánatos, a húszas évei elején járó nőszemély tekint vissza rám, aki akár lehetne a bujaság istennője is, de nem lesz, mert nem vagyok olyan. Szépen összerendezem a ruhadarabokat, és meztelenül állok be az üvegajtóval ellátott óriási zuhanykabinba. Szerintem rajtam kívül három ember is elférne itt. Az első gombot megnyomva valamilyen lágy zene harsan fel, és meg is ijedek, így kikapcsolom. A másik szerkezethez nyúlok, ahol még a hőfokot is beállíthatom. A vállamat hirtelen éri a meleg gőzpára, és utána a rázúduló vízmennyiség, de jólesően felnyögve ropogtatom ki elgémberedett végtagjaimat, és merülök el a zuhany adta élményben. A tusolást elnyújtom, sőt mi több még a hajamat is megmosom. Kellemes levendula, és méz illat száll fel a kabinban, miközben egy kisebb habpamaccsá válik a fejem tetején lévő hajkoronám. Dudorászok egy kicsit, és el is lazulok. A hely már most megérne egy ötöst, így sokkal frissebben lépek ki, mint ahogyan ide beléptem. Az egyik fehér törölközőt csavarom a testem köré, és a bal hónom alatt meg is kötöm, hogy ne essen le. Felkapom a ruháimat, és éppen akkor lépek ki, amikor Joel vetkőzni kezd. Nekem háttal áll, de így is jól kirajzolódnak az izmai, és a bicepsze. Szeretnék észrevétlen lenni, de nem sikerül, mert tisztában van vele, hogy szabad a pálya a fürdő felé.
- Én…én bemegyek a hálóba. Szabad a fürdő. – csuklik el a hangom, és sietős léptekkel távozom. Nem csapom be az ajtót, de behajtom, és nekidőlve fújom ki az eddig bent tartott levegőt. A bőröndöm az ágy mellett áll, de az övé nincs itt. A romantikus kellékek nem tűntek el, így neki is kezdek a gyertyák elfújásának egyesével. A hajam csapzottan vetődik újra és újra neki a hátamnak, és mivel eléggé csöpög belőle a víz, így kénytelen vagyok megállni, és levenni magamról a frottírt. A hajamra varázsolok egy turbánt, és a kis ruháim közül előhalászom „a menő fekete és vörös bugyim”, meg hozzá felülre egy selyemhálóinget, a szememhez illő világoskék színben. Belebújok, és alaposabban megszárítom a hajamat, aztán a törölközőt ki is terítem.
- Ez nem maradhat így. – rázom meg a fejemet, és nekiállok a rózsaszirmok eltűntetésének is. A tenyerembe gyűröm össze őket, de nincs szívem kidobni, így az orromhoz emelem őket, és beleszagolok a levegőbe. Virágillattal telik meg az orrüregem, és roppantul élvezem, hogy kikapcsolódhatok. A vállaim is elernyednek, így csak az éjjeliszekrényre szórom őket. Az ágy egy embernek túl nagy, mégis az az érzésem, hogy Joel nekem akarja átengedni az egészet. A cuccait kint hagyta a kanapé mellett, ez még nem kerülte el a figyelmemet. A díszplédet lehúzom róla, majd összehajtom és félreteszem. A fürdőből még hallani lehet a zuhany hangját, ezért merészen lépek ki a hálóból, és a pezsgőspoharakra téved a tekintetem. Kitöltött nekem is egy pohárral, és egy kis tálka eper is dukál mellé. Az érzékeimnek nem mondhatok nemet, így odasétálok, és a dohányzóasztal fölé hajolva elveszek egyet. Pontosan tudom, hogy nézhetek ki bepuccsítva, mert a zuhanyból már nem jönnek ki hangok, és mikor hátranézek, akkor majdnem kiesik a számból az eper, mert Joel lép ki a fürdőből.
- Megkívántam az epret. – kapom be, és felé fordulok. A pezsgős poharat is felkapom, és azzal öblítem le a lédús gyümölcs zamatát.
- Jó ötlet volt a részedről... – állok esetlenül, és nem bírom levenni róla a szemem. A hajam, hullámosan, és vizesen omlik a vállamra. Az ajkaim utána sóvárognának.
- Nincs kedved inkább velem aludni a másik szobában? Túl nagy az az ágy. – harapom be az alsó ajkamat, és zavartan pillantok végig rajta. Túl lengén vagyok a térdig érő hálóingemben. Az anyag nem olyan vastag, de itt meleg van, és nem akartam túlontúl beöltözni.
- Már elfújtam a gyertyákat is. – sütöm le a szememet, hogy egy kis levegőhöz jussak. Össze vagyok zavarodva, de közben őrülten kívánom, hogy leteperjen…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Ápr. 16, 2016 9:39 pm
 



 

- Rendben, csak nyugodtan. – Rejtély számomra az, hogy aki a mosdóból kilépve a gépen totálisan szexre kész volt, az a zuhany alól illatozva érkezvén ennyire nincs tudatában önmagának. Az biztos, hogy ő maga sem tudja igazán, hogy mit akar, ami nem mondhatni, hogy megkönnyíti a helyzetemet.
Bevonulok hát zuhanyozni magam is, bár én az axe tusfürdőmön kívül tudatosan nem viszek be semmit, lévén reggel borotválkoztam, nincs szükségem semmi egyébre. Párdon, fogat mosni is vágyok, de szerencsére az is benne van a kis táskában, amit felcsapok a csap szélére. A nadrágomat már benn veszem le, minden egyébbel együtt, nyugisan állok be a zuhany alá, és csapatom magam egy ideig a középmeleg vízzel, majd alaposan lesikálom magamról az út porát. Ami azt illeti, bizonyos szempontból határozottan feszült vagyok, és kiéhezett, ritkán fordul elő velem, hogy egy nőről nem tudom eldönteni, hogy mit akar. Igaz, vélhetőleg Chloe maga sincs ezzel tisztában.
Sokkal gyorsabban végzek, mint ő, hozzászoktam a gyors zuhanyokhoz, amennyit sikálom magam műtétek előtt, erre nem szeretek sok időt fordítani. Annál sokkal értékesebb dolgok akadnak, példának okáért az alvás, de nyilván ezer másik dolgot fel tudnék sorolni. A fogmosás majdhogynem tovább tart, mert rettenetesen utálok fogorvoshoz járni, és hacsak tudom, elkerülöm.
Azonban akármire is sikerül gyorsan végeznem, arra határozottan nem számítok, ami látványként fogad, és enyhén fel is szalad a szemöldököm. Mármint, selyemhálóing. Nos, élek a gyanúval, hogyha nem akarna semmit, valami sokkal szolidabbat vett volna magára. Mondjuk, ami azt illeti, nála csak én óvatoskodom el kevésbé a dolgot, tekintve, hogy egész egyszerűen képes vagyok egy szál, a derekamra csavart törülközőben kilépni a fürdőből. Nem voltam sosem szégyenlős, és nem is óhajtom elkezdeni, ráadásul kifejezetten nem kedvelem még kissé nedvesen magamra húzni a ruháimat.
- Én is. Meg mást is. – Szólalok meg kissé karcos hangon, és nem, eszemben sincs elvenni a tekintetemet a látványról, ha már ilyen zavartalanul tárul elém. Megfordul a fejemben, hogy lazán az ajtófélfának dőlve figyelem egy darabig, hogy ezzel vajon mit kezd, de végül egyszerűen odasétálok mellé, és én magam is lehajolok egy eperért, hogy alig pár centire tőre ráérősen eszegessem meg, azt tesztelve, vajon elmenekül-e megint.
- Tán félsz benne egyedül? Csak aludni nem szoktam senkivel, attól tartok, nincs kivétel. – Húzom el a szám, noha bosszús nem vagyok, de semmi sem indokolja, hogy megtegyem, bájos, kedves nő, de ahhoz sajnálatos módon túlságosan kívánom, hogy pusztán feküdjek mellette, nyomulni pedig nem fogok, mert egyszer beenged, másszor elmenekül. Maga sem tudja, mit akar. Igaz, már megint az ajkát harapdálja, de az, hogy nem állja sokáig a tekintetem, megint csak azt sugallja, hogy ne tegyem meg, amit szeretnék. Ugyanakkor mégiscsak egy meglehetősen dögös göncöt vett magára, és per pillanat nem úgy tűnik, mint aki a szoba magányába menekülne előlem.
- Az jó, csoda, hogy nem gyulladt fel semmi. – Emelek fel még egy epret, de ezúttal az ő ajkai előtt állítom meg, hogy vegyen belőle kóstolót, ezzel átszelve azt a pár centit, ami még közöttünk feszül. Sóhajtva nézek végig rajta lefelé, és meglehetősen nagy önuralomra van szükségem, hogy ne rántsam magamhoz, és vessek véget ennek a végtelennek tetsző játéknak.
- Csak… mondd, hogy nem vagy még szűz. – Lehelem majdnem ajkaira egy mély sóhaj keretében, és készen állok mindenféle viharra, sértődésre, hisztire, elrohanásra… talán csak arra nem, hogy válaszol…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Ápr. 16, 2016 10:41 pm
 



 

Joel and Chloe


A hármas és a négyes agytekervényem elakad valahol félúton, mert az agyamban a kép kimerevített változatban áll meg. Joel Émeric Roux egy szál törölközőben áll velem szemben, és úgy tűnik, hogy végre sikerült őt is lenyűgöznöm, vagy mindenesetre egy kis ideig nem tud, mit mondani, és bármennyire is szerény vagyok, ez még az én női hiúságomat is legyezi. Az eper nagyon finom, és a lenyelés után is még sokáig érzem a számban a zamatát, de jobban járok, ha a pezsgő is fogy vele együtt. Az első pillanattól fogva nem bírtam volna elviselni, ha Joel az orvosommá válik, mert ahhoz nekem túl jól néz ki, és nem fért volna bele, hogy odalent másképpen szemléljen meg. Az orvos, az orvos, és ha már úgy állt volna hozzám, akkor a verseny se jöhetett volna létre, és a tánc sem közöttünk. Nem ódzkodtam én a férfiaktól, csak éppen néhány hónap is eltelt, mióta szakítottam Daviddel, és azóta ahogyan Amy mondta apácaként tengődtem. Fiatalságom teljében vagyok, mégsem vetettem bele magam az egyéjszakás kalandokba, hanem a munkámnak, és az álmaimnak éltem…idáig. Akárhányszor ránézek a velem szemben állóra, akkor a lélegzetem is elakad, és ezzel ő nagyon is tisztában van, mégsem tett ellene semmit. Fogalmam sincs, hogy kíván-e…de a repülőn említette, hogy lefeküdne velem, de előtte semmilyen jelét nem adta. A tánc alatt éreztem azt a bizsergést közöttünk, de ez nem volt több, mint az a pár perc. Azóta fagyiztam vele, beszélgettem, és ha éppen valami kétértelmű került szóba, akkor zavarba jöttem, és most sincs másképpen, mert így látni Adoniszi testét…hát igencsak felébresztette bennem az alvó oroszlánt. Vannak igényeim, de nekem ezeket nehezebben sikerül kifejezésre juttatni, mint más női társaimnak. Amy simán odadobja magát, ha egy kicsit jobban berúgott, de ahogyan az elmúlt napokban láttam, sokkal merészebben vetik rá magukat más hölgyemények a kiszemelt áldozatra. A csecsemős nővér, a szőke stewardess. Azt hiszem én egy kihaló félben lévő csoporthoz tartozom, akik még pironkodnak, ha egy tökéletes férfival találkoznak, és meglepődnek azon, hogy egyáltalán felkelthetik a figyelmüket. Miért baj, ha nem vagyok olyan, mint az átlag? Ezekre a kérdésekre nem fogok választ kapni, és Joel sem marad távol tőlem, hanem szépen odasétál, és bekap egy szem epret, de nem akárhogyan eszi meg. Játszik velem, érzem, hogy tesztelget, mégsem szólok semmit. A tekintetem követi minden mozdulatát, egészen addig, amíg meg nem szólal.
- Szerencse. – jegyzem meg halkabban, mert hirtelen kiszárad a torkom, és a nyelés is nehezebben megy. A szívem miatt zúg a fülem, és előjönnek a tipikus tünetek a közelében. Kívánom, és csak egy szavába kerülne, hogy eljussunk ketten az ágyig, de kissé úgy érzem, hogy csak szórakozik rajtam.
- Nem félek, csak gondoltam, hogy… - mutatnék a bőröndjére, de kihasználva az időt elővesz egy másik gyümölcsszemet és pontosan az ajkaim elé tartja. Kicsit bebandzsítok, ahogyan lenézek rá, és automatikusan nyalom körbe az ajkaimat. Már éppen beadnám a derekamat, mert olyan jó a közelében lenni, markáns illatát az orromba felszökve, elbódulni, és elveszni ebben a tökéletes pillanatban, de arcon csap a kérdésével. A tekintetem fátyolossága eltűnik nyomban, és acélos elhatározottság lép helyébe. A tekintetemet az övébe fúrom, és azt hiszem eljött az idő, hogy felháborodjak.
- Úgy tudtam, hogy erre megy ki a játék… - rázom meg a fejemet, és csalódottan mérem végig.
- Baj lenne? Nem Joel, nem vagyok az. – az ereimben száguld az adrenalin, de ezzel most felhúzott.
- Problémát okoz a tapasztalatlanságom? Bánt, hogy nem vagyok olyan, mint a szöszi a repülőn, vagy a csecsemős nővér? Akkor sajnálom. – erőteljesen fordulok meg, és indulok meg célirányosan a szoba felé.
- Köszönöm, megleszek egyedül is. – csapom be az ajtót, és meg se állok az ágyig, így csak ledőlök rá, és a fejemre húzom a párnát. Hogy én milyen ostoba voltam…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:27 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Ápr. 16, 2016 11:05 pm
 



 

Csak a fejem csóválom. Fogalma sincs, kivel játszik, lehet, csak nem akarja látni, de én nem az a fajta férfi vagyok, akit pár órányi édes női báj megváltoztat. Még az is lehet, hogy kedvelem, de egyszerűen rettenetesen fiatal még ahhoz is, hogy ő maga tudja, mit akar kezdeni egy férfival, akinek a közelében nemes egyszerűséggel elmegy az esze. Én pedig nem dönthetek helyette bizonyos dolgokról, mert ez nálam nem így megy, ha nem látom, hogy tudja mit akar, és tökéletes tisztában is van a lehetséges következményekkel, akkor nem lépek, mert vannak dolgok, amiket nem nekem kell lerendezni, mielőtt bármi történne.
Sejtem, hogy nem lesz pozitív végkimenetele a kérdésemnek, de nem érdekel, mert kénytelen vagyok feltenni, idővel talán majd leesik neki a tantusz, hogy totálisan kétértelmű jeleket küld, és párdon, de nem szokásom kihasználni mások gyengeségét, hogy utána azt kelljen látnom rajtuk, hogy megbánták. Nem testileg, érzelmileg.
- Mire is? – Kissé értetlenül csóválom meg a fejem, mert jelen pillanatban nem értem, milyen játékról is beszélünk. Ha én játszom, ő aztán duplán teszi, csak épp még annyira sem ismeri magát, hogy észrevegye.
- Igen, Chloe, baj lenne. Nem vagyok olyanoknak való, mint te. – Sóhajtok fel fáradtan, kezdem úgy sejteni, hogy akkor sem, ha nem az, márpedig azt mondja, de túlságosan tapasztalatlan, fiatal, nem olyan edzett a férfiak gyökérségeire, mint idősebb társai, sokkal inkább meg lehet sebezni, és ezt nem akarom neki. Épp eléggé megszívta az utóbbi időben már.
Nem érti. Egyáltalán nem, hisz hogy is érthetné, nem ismer, szinte semmit sem tud rólam. Talán kikezdtem a stewardessel? Vagy épp megkérdezte, hogy a csecsemős nővérrel történt-e bármi? Műtét közben nehéz ugyanis, de nem vagyok az a típus, aki magyarázkodna, egyetlen nőnek sem, így hát most sem teszem, különösképpen azért nem, mert jogtalannak érzem a dühét.
- Én is köszönöm, hogy bebizonyítottad, minden nőt csak megdugni érdemes, mert ha elkezdünk törődni velük, és megpróbálni vigyázni rájuk, még a végén mi leszünk a bunkó parasztok. Első körben, Chloe, talán neked kellene eldöntened, mit akarsz, nem másoktól várni, hogy döntsenek helyetted. – Szóltam utána kellemesen higgadtan, de alig csapódott be az ajtó, már fel is pakoltam a bőröndömet a kanapéra, és kihalásztam a fürdőnadrágomat belőle, hogy gyorsan felkapjam, és a következő lendületemmel már húztam is kifele a szobából. Köszönöm, de női hisztiből már egy életre elég volt, és inkább lehűtöm magam, ha már nonstop lehet használni azt a medencét. Esküszöm, kihullik tőle a hajam, azt hiszem, közel sem lesz olyan érdekes és hamar elröppenően fantasztikus ez a négy nap, mint számítottam rá…
Amint kiérek, már dobok is egy fejest. Senki sincs kint, nem zavarom a kutyát sem, istenesen pofán vág a hideg víz, de most épp erre van szükségem, nem tűnt fel, mennyire szétvet az ideg, és jelen pillanatban istentelenül elegem van minden nőből. Basszameg.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Vas. Ápr. 17, 2016 12:31 am
 



 

Joel and Chloe


Szavai sértenek, és fogalmam sincs, hogy mit higgyek. Nem hozzám való? Kértem én, hogy együtt legyen velem? Mondtam, hogy szerelmet valljon, vágytam többre, mint egy éjszaka? Őszintén nem tudom, de nem mertem volna belelovallni magam semmibe, amibe nem biztos, és Joel esetében aztán még az is kérdőjel volt, hogy kedvel-e. Kislánynak tart, aki pironkodik, és elájul a jelenlétében. Ennyit szűrt le, és a bájos kislány image ma este már nem felelt meg az elvárásainak, mert többet akart. Lefeküdtem volna vele, erre még kérnie se kellett volna, csak egy apró jel, hogy bejövök neki, hogy akar. Vágytam arra, hogy a karjaiba zárjon, és úgy csókoljon meg újra, mint ahogyan a repülőn tette. Vágytam az érintésére, és sóvárogtam utána, hogy végre beteljesüljön a játékunk végkimenetele. Naiv lettem volna? Egyáltalán nem, mert tudtam, hogy mit várhatok, ha ebbe belemegyek. Egy futókaland leszek, mint a többi nő az életében, de azzal is beértem volna, ha legalább egy éjszakáig én vagyok az, aki kitölti a gondolatait, és nem sóvárog más után. Egy megállóhely lehetek az életében, hogy nyomot hagyhatok benne, de ennek ellenére mi történt ma este? Egyszerűen a legalapvetőbb dologra kérdezett rá. Nem vagyok szűz, csak tapasztalatlan, aki egy is kalandra vágyik, és egy olyan férfi társaságában tenné meg ezt, aki tudja, hogy mi fán terem a gyönyörteremtés. David nem bírta nekem megadni, így máshol kerestem a boldogságot. Huszonhárom évesen rájöttem, hogy nem állok készen egy újabb komolyabb kapcsolatra, ahol a csalódás várna rám, de jobban fájt, amit utána vágott a fejemhez. Miért csak egy dugásra érdemes minden nő? Ugyan, a faszom ki van ezzel a pasival. Nem tudom, hogy mit gondol rólam, vagy éppen mit akar tőlem. Egyik pillanatban még tegeződünk, a következőben meg már magázódunk. Nagyot sóhajtva emelem fel a fejemet a párnáról. Kicsit zsong, de sírni nem tudok, már nem. Annyi könnyet ejtettem férfiak miatt, hogy most nem lennék képes. Kitámolygok az ágyról, és elindulok kifelé, de a táncpartnerem hűlt helyét találom egy félig nyitott bőrönddel. Micsoda kellemes meglepetés… a francokat! Dühösen megyek oda, és túrom fel a ruhatárát, melyet más esetben nem tennék, de rájövök, hogy hasztalan. Nem tudom, hogy hova ment, de nem is érdekel, vagy mégis? Egy újabb nőt ment meghódítani? Haragosan hajítom el az egyik ingét, amikor a tekintetem megakad a pezsgős üvegen. Mi bajom lehet, ha megiszom a maradékot? Le is ülök, és az ölembe fektetve a kis drágaságot foglalok helyet a kanapén. A lábaimat keresztbe teszem, és megnyakalom. A buborékos folyadék megtornáztatja a gyomromat, de nem állok meg az első kortynál. Döntöm magamba, hogy ne is tudjak a létezésemről se, és ne Joel szavai járjanak újra és újra a fejemben. Sikerül a felét leküldenem, és nem túl lányosan böfögöm vissza a felét. A hatás nem marad el, mert hamar a fejembe száll, hogy már szédülök is.
- Még, hogy én vagyok a döntésképtelen. – morgolódom magamban, aztán folytatom az egy személyes ivászatot, amíg az üveg ki nem ürül, és nem érzek annyi bátorságot magamban, hogy beolvassak neki, ha visszaér. Nem is kell sokat várnom, hogy kinyíljon az ajtó, és kék íriszeimet a belépőre ne emeljem. Úszni volt. Csuromvizes, de még ez is jól áll neki. Határozottan pattanok fel, de majdnem eldőlök. A szédülés most a pia miatt van, de legalább megvan bennem a kellő erő, hogy beolvassak neki.
- Te.. – sietek elé, és a mellkasába bökve kezdek bele.
- Én…én képes vagyok dönteni, és most végighallgatsz. – tekintek fel a csodálatos kék íriszekbe.
- Akartalak az első pillanattól fogva, sőt bemásztam volna az ágyadba, ha azt kéred tőlem, de nem…csak játszottad az úriembert. Én nem vagyok olyan, mint a Bögyöskéid fele. Szeretem, ha egy férfi lép, ha elcsábítanak. Szeretem, ha kényeztetnek. Az előző balfék barátom még arra se volt képes, hogy kielégítsen. Ez az én titkom Joel. Ezért vagyok bizonytalan. Nem bátorítasz, és meg kell hagyni még így is jól nézel ki, bassza meg. – emelem az üveget a számhoz, de az már régen üres, és határozottan berúgtam a hirtelen alkoholbeviteltől.
- Én lefeküdtem volna veled, de nem kellettem. – bökök még egyszer a mellkasába, de már nem látok tisztán. Egy üveg pezsgő nem sok egy fáradt nőszemélynek? De, határozottan. Chole-pezsgő 0-1.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Vas. Ápr. 17, 2016 11:09 am
 



 

Őszintén, arra apellálok, hogy mire visszajövök, már alszik, és nem kell ezzel foglalkoznom, legalább még pár órán keresztül, sajnos csalódnom kell. Mikor meglátom az üveget, pár pillanatra lehunyom a szememet, oké, ez rosszabb lesz, mint amire számítottam. Folyékony bátorság, fantasztikus.
Felvont szemöldökkel várom a te után a kirohanást, és majdnem közbeszúrok, hogy nahát, hozzám mertél érni megint, kész csoda. Mégsem teszem, mert annyira nem vágyom olajjal locsolni a tüzet, bár érzem, hogy megint fel fog menni bennem a pumpa, pedig épphogy lenyugodtam.
- Hogyne, feszült várakozással. – Szúrom közbe, és máris úgy gondolom, kár volt ezért az egészért, inkább nyomtam volna Amy kezébe, jöjjenek szépen ketten, és töltsék el csajosan, ahogy akarják ezt a négy napot. Mindenesetre többet nem szólok, várom, hogy végigmondja, noha több ponton is vagy röhögni vágynék, vagy megint itt hagyni a francba. Végül aztán egészen nyugodtan emelem mellkasom elé a karjaimat, hogy összefonjam őket, tökéletesen jelezvén, hogy amit nyitottam felé, és nyilvánvalóan ő észre sem vette, azt egy huszárvágással elintéztük.
- Egy. Nem játszom az úriembert. – Sem a munkámban, sem civilben, az, hogy milyen vágyaim vannak, és hogy hajlamos vagyok az egy éjszakás kalandokra, nem minősít életem ezen területén.
- Tényleg nem vagy, ezért sem végezted még az ágyamban, de úgy tűnik, mégiscsak olyan akarsz lenni, mint a bögyöskéim fele, máskülönben nem pörögnél azon, hogy még nem tehetted szét nekem a lábad. Már-már sajnálom, hogy ez eddig nem volt világos a számomra. Valóban csak erre vágysz, elintézhettük volna a gépen is, de gondoltam megvárom, hogy biztos legyél benne. Kár volt. – Köhögök egyet, hogy némileg benedvesedjen a torkom, és tovább tudjak beszélni, mert ha már én pofán lettem vágva becses véleményével, igazán érdemel viszonzást.
- Oké, nézzük, fagyi, csók, eper, pezsgő… Biztosan más a véleményünk bizonyos dolgokról. – Nem, a jelek szerint pont nem a kényeztetésre vágyik, mert isten bizony, nagyon szerettem volna tényleg vigyázni rá, mert… egyszerűen ezt váltotta ki belőlem, de már egyértelmű, hogy erre közel sem volt szüksége.
- Nem bátorítalak? Vagy csak nem veszed észre… Vörös ruha? Vörös rúzs? Ez a hálóing? Attól, hogy valami nem feltétlenül nyilvánvaló, még létezhet. – Csóválom meg a fejem, és ha jobban maga mögé néz, marhára tudja, hogy ez mind miattam van, mert tetszeni akart, és amilyennek többnyire tűnik, már egy olyan ruhához is bátorság kell nála, nemhogy a valamit alig takaró hálóruhához. Az viszont mégiscsak beteszi a kaput, hogy közli, nem kellett.
- Mégis melyik kibaszottul kifacsart világban hiszi azt egy nő a viselkedésemre, hogy nem kellett? Azt bezzeg észre tudtad venni, hogy kikezdett velem a csecsemős nővér, meg a stewardess, de azt már nem sikerült, hogy kívánlak. Bocsássa meg nekem a világ, hogy ajtóstul rontani egy félig bezárt ajtón nem szándékoztam. Úgy látom, kellett volna, igaz, ezen a ponton elgondolkodhatnánk azon is, hogy mégis melyikünk van egy dekoratív használati tárgy szintén kezelve. – Érdekes, ritkán érzem úgy egy nő részéről, hogy a külsőmön kívül valójában semmi sem érdekli, és még azért sem csapott senki patáliát, hogy nem akartam kihasználni a pillanatnyi gyengeségeit. - Menj aludni, Chloe, részeg vagy… – Közöltem végül, hogy ellépve mellette menjek a bőröndömhöz, csak most szúrva ki az eldobott ingemet, és túrtam ki belőle egy pólót, meg alsónadrágot. Utána elkezdtem megtörülközni egy szárazabb példánnyal, amit magammal vittem, már teljesen átázott. Ha ezzel megvoltam, már húztam is fel a pólót, és indultam a fürdő felé, hogy a vizes fürdőnadrágomat is levegyem.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Vas. Ápr. 17, 2016 1:13 pm
 



 

Joel and Chloe


Dühös voltam, és meggondolatlan, mert a pezsgő olyan hatalmat adott a kezembe, amit nem szerettem használni, ha nem muszáj. Nem voltam ilyen, csak egyszerűen az alkoholtól felerősödtek az érzelmeim, keverve a kételyeimmel, és kitörtek belőlem, mint egy vulkán. Joel nem érdemelte meg, hogy így beszéljek vele, végképp nem azt, hogy megosszam vele, ami az én szívemet nyomta. Két idegenként érkeztünk ide, akik között alakult valami, vagy csak én hittem azt, hogy van valami bizsergés közöttünk. Az üveg nyakát markolászom, amikor megszólal, és kissé fejbe kólint a felismerés, hogy megint téves következtetéseket vontam le egy-egy jelenetből, vagy elejtett félmondatból. Nem akarom annyira széttenni a lábam neki, mint ahogy szajkózom, mert mégsem vagyok egy útszéli szajha, viszont megfordult a fejemben, hogy neki csak arra kellek. Óriási tévedés volt a részemről. A felsorolt tettek mögött tartalmasabb elgondolások voltak, és nekem kellett megint szarul éreznem magam, hogy nem vettem észre a nyilvánvalót. Nem vitt ágyba, mert nem akart lerohanni, nem akarta, hogy feszengjek a jelenlétében, de mégis a legnagyobb arcon csapás az volt, hogy kíván. Elcsesztem! Vörös felirattal a homlokomon mászkálhattam volna a folyosón, hogy mekkora egy lúzer vagyok. Miért akartam versenyre kelni olyan lányokkal, akiket nem ismerek, és továbbmegyek ennél, még csak nem is akarok hozzájuk hasonlítani? Így akartam imponálni az előttem álló férfinak, aki most dühös rám, és joggal teszi ezt? Már nem is vagyok benne biztos, hogy végig akarom hallgatni, mert annál szarabb ember leszek a saját szememben. A szemgödreim mélyén könnyek gyülekeznek, de tartom magam, és csak akkor szeretném kiadni magamból, ha egyedül maradok. Párás tekintettel tartom vele a szemkontaktust, és amikor elzavar aludni még ellent sem merek mondani neki, mert egyértelműen részeg vagyok. Csendben teszem le a dohányzóasztalra az üres pezsgős üveget, és kullogok be hangtalanul a szobába. Az ágy még nagyobbnak tűnik, én meg egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam jelen pillanatban. Becsukom az ajtót, mert úgyis tudom, hogy ma este már nem fogunk osztozkodni a szobán, sőt valószínű a következő négy napban is ez lesz a felállás. A fejem kicsit kótyagos, de tisztában vagyok vele, hogy az előbb mi zajlott le közöttünk. Be is mászok az ágyba, és a fejemre húzva a takarót gömbölyödök össze, és halkan szipogva pityeredem el. A sírás nem tart sokáig, és a repülés okozta fáradtság miatt hamar elalszom.

Másnap reggel korábban ébredek, mint szerettem volna, és az időeltolódás miatt sem vagyok éppen csúcsformában, de a másnaposság sokkal rosszabb. A szám íze borzalmas, így jól esne egy zuhany, vagy éppen valami víz. Amint felülök, máris az ablak felé tekintek, és rájövök, hogy még mindig Kubában vagyok, és még mindig Joellel osztozkodom egy lakosztályon. A nap hétágra süt, és a medence hívogatóan csábít magához. Mi bajom lehetne egy kis úszástól? Ki is mászok, de ügyelek rá, hogy ne verjek fel senkit. A bőröndömből a horgolt kék trikinit veszem elő, és itt a szobában öltöm magamra, mert nem akarok egyelőre a fürdőben tevékenykedni. A kinézetem nem lehet éppen csábító, de a legkevésbé sem izgat, hogy miképpen nézek ki most. A kilincset lenyomva lábujjhegyen közlekedve hagyom el a hálót, és a kiterített törölközőmmel a hónom alatt lépek ki a lakosztályból. A kanapé felé vetek egy pillantást, de Joel még mélyen alszik. Olyan cukin hortyog, de azt hiszem, nem éppen én vagyok az a társaság, akit ma reggel látni akar. A lift helyett a lépcsőt választom, és az előtéren végigkelve most egy lány mosolyog rám a pult mögül, így megtorpanok.
- Elnézést, de lehet használni a medencét? – állok meg előtte, mire bólint, és mutatja az utat, hogy merre találok ki oda, de előtte még érdeklődöm a reggeliről, hogy mettől meddig lehet menni, és hogy esetleg van-e kész programtervezet. Mint kiderül Helena elég jól beszéli az angolt, ezért felvilágosít a fakultatív lehetőségekről, és egyből felcsillan a szemem a hajókirándulás hallatán.
- Nagyszerű, akkor lennél szíves felírni engem is? Chole Ward a harmadik emeleti lakosztályból. Tizenegykor indul, és akkor ebéd a fedélzeten? – érdeklődöm, és egy prospektust is kapok róla.
- A jacht akkor indul el a kikötőből, és egy egész délutános kirándulásra visz a közeli Öbölbe, ahol delfinekkel is lehet úszni, búvárkodni, akinek éppen mihez van kedve. – teljesen fellelkesülök, és megköszönve a segítségnyújtást a medence felé veszem az irányt. Néhányan már a szélén napoznak, de nekem úsznom kell, hogy felébredjek rendesen még a reggeli előtt. A törölközőmet, és a papucsomat az egyik napozóágyon hagyom, és óvatosan mászom bele a jéghideg vízbe. Eleinte megrázkódom, de amint pár hosszt magam mögött hagyok, már érzem is a jótékony hatását a reggeli testmozgásnak. A negyedik körnél tartok már, amikor egy pincér közeledik felém a medence széléhez.
- Jó reggelt kisasszony. Az egyik úriember küldte Önnek ajándékba ezt a koktélt. Elfogadja? – hajol közelebb hozzám, én meg kíváncsian tekintek körbe, hogy ki lehetett az, de mivel egyetlen jelentkező sem akad, így elutasítom.
- Köszönöm, de nem. – ennyivel le is tudom a dolgot, és most inkább háton úszom tovább. Amy nem választott rosszul a bikinit illetően, mert kényelmes, és ha belegondolok annyira nem is vészes.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Ápr. 18, 2016 11:34 am
 



 

Ohh, plusz pont, nem vitatkozik, hanem elmegy aludni. Esküszöm ennél nagyobb megkönnyebbülés nem is érhetett volna ma este, nem vagyok az ilyen jelenetek híve, és őszintén, fogalmam sincs, egyáltalán végighallgattam-e valaha bárki hisztijét a húgomon, illetve Roseon kívül. Anya nem szokott, ő ennél méltóságteljesebb nő. Megvárom, míg becsukódik a szoba ajtaja, én pedig elhúzok a fürdőbe, és megválok a kényelmetlenül nedves. Megtámaszkodom a csapon, és percekig csak a tükörképemet nézem, jelen pillanatban egész egyszerűen nem szeretnék itt lenni. Nem kedvelem a komplikációkat, sem a műtőmben, sem a magánéletemben. Jobb a kiszámíthatóság, ha tervezhetek előre, de Chloe mellett ez lehetetlen. Tényleg rettenetesen fiatal, és bármennyire is szajkózza, ő sem tudja, mit akar. Csak megerősített abban, hogy hagyjam veszni ezt a lehetőséget, bármennyire is legyen vonzó nő.
Végül közel fél óra múlva már én is a kanapén alszom, nem vagyok hajlandó pólót felvenni, alsógatya pont elég lesz, magamra húzok egy takarót, és a fejem alá gyűrök egy kispárnát. Igaz, ami igaz, kényelmesebb lenne az ágyban…

Fogalmam sincs, mennyit sikerül aludnom, valamikor nyolc magasságában kivergődöm a fürdőbe, mert az az egy pohár pezsgő, amit megittam lefekvés előtt, igen gyorsan átstartolt a szervezetemen, szóval kiadom magamból. Visszavánszorgok a szobába, és bár kinézek az erkélyen, sőt, még a szomszédból kapok is egy füttyentést a harmincasnak kinéző nőszemélytől, de csak egy erőltetett mosolyra, és intésre futja, több kommunikációra egyelőre még nem vagyok képes. Hozzá vagyok ugyan szokva a nem alváshoz, de három és fél óra az lótúró esti fénnyel… Gondolkodni sem tudok, és a rohadt kanapéból is elegem van, inkább a szőnyeg, komolyan.
Nem tudom, miféle indíttatásból nyitok be a hálóba végül alig egy perc múlva, de amikor megteszem, egyértelműen meglep, hogy Csipkerózsika nem alussza édes álmát. Hát jó… fogom a takaróm és a párnám, és bevackolom az ágyba magam, mert ha neki per pillanat nem kell, egészen simán sajátítom ki. Így jár, aki elhagyja a fedélzetet. Tökéletes lelki nyugalommal alszom hát tovább, hátha sikerül még két-három órát beiktatni, talán attól már életképesnek érzem magam, bár igazából ebben sem vagyok teljesen biztos. Egyelőre nincs kedvem megmozdulni, és erről árulkodik az is, hogy fél perc alatt visszaalszom.
Az óramutató pár perce áthaladta a tíz órát, én még mindig vígan hortyogok, elhessegetve az arcomat érintő fuvallatot, vagy tudom is én, mi lehet az. Nem is esik le, hogy Chloe próbál ébresztgetni, merthogy hamarosan jelenésünk van. Olyannyira nem, hogy legalább öt percbe kerül, míg bármi egyebet reagáljak, abban pedig nem biztos, hogy lesz köszönet.
Az arcomat simító finom ujjakra siklanak a kezeim, hogy nemes egyszerűséggel magamra rántsam a tulajdonosát, s ha már egyébként is ilyen közel van hozzám, nos, nem vagyok rest át is fordítani magunkat, hogy csípőnk egészen szorosan simuljon egymásnak, és sajnos, nem sajnos ez a közelség elég galád módon elárulja a férfiak reggeli rémálmát, de ezzel még aligha áll módomban foglalkozni. Csak beszívom a kisasszony illatát, nyilván félálomban vagyok még, azt sem tudom, kivel vagyok, voltam, akármi, csak azt, hogy imádom a reggeli szexet ébresztőként. Meglehetősen magabiztosan siklik fel szabad kezem az oldalán, és most még azzal sem foglalkozom, hogy némileg nedves még rajta a bikini, és kellemetlenül hideg. Épp ott tartok valahol, hogy a már eleve ágyhoz szegezett keze mellé felcsapjam a másikat, amikor végre felnyílnak a szemeim is, és közvetlenül közelről nézek a ragyogó kék szempárba, amik talán riadtan, dühösen, ki tudja miként vetülnek rám, mindenesetre épp elég kijózanító a gondolat, hogy azonnal igyekezzek visszavonulót fújni.
- Ó te jó ég, ne haragudj…


Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Ápr. 18, 2016 2:21 pm
 



 

Joel and Chloe


A reggeli úszás megtette a hatását, mert kellemesen ellazulok és fel is frissülök egyszerre. Amint kiérek a medencéből már többen is megbámulnak, így magam köré csavarom a törölközőt, és belebújok a papucsomba. Az étkezde felé veszem az irányt, mert a macskajajra nincs is jobb, mint egy kis narancslé, valakinek éppen a tej, de mindenképpen szükségem van egy kis táplálékra, mert én jártam rosszabbul az alkohollal, és nem Joel. Fogalmam sincs, hogyan fog reagálni arra, hogy feliratkoztam a hajókirándulásra, de a tegnap este történtek ellenére szeretnék részt venni rajta. Én voltam a hülye, és emiatt eleget rágódtam az elmúlt órákban is. Beállok a sorba a svédasztal előtt, és szerzek egy tálcát is. Ma én leszek a soros, hogy összeszedjek némi táplálékot mindkettőnk számára, mert nem hinném, hogy olyan hamar kikelne az ágyból a nagyságos úr. Amikor elindultam a medencéhez, akkor még az igazak álmát aludta a kanapén, és szerintem ez akkor sem fog változni, ha én visszaérek. A tojásrántották, és a friss gyümölcsök mellett haladok el, de már az illatuktól is felfordul a gyomrom. Két tálra helyezek el pirítóst, egy kis vajat, meg felvágottat, aztán továbbhaladok, és szemlélődés közben egy kis trópusi gyümölcsöt is felteszek a tálcánkra. A friss pékáruból is választok néhányat, és elindulok az italos stand felé. A kávéról nem fog lemondani, de azért nem ártana egy kis ásványvíz sem neki. Olyan lelkesen készítem össze a közös reggelit, hogy még egy kis plusz ajándékkal is készülök. Az egyik pincértől kérek egy vázát, és abba belehelyezek egy itteni virágot. A nevét nem bírom megjegyezni, de a királykék szín illik mindkettőkhöz. Ketten is ugranának, hogy segítsenek nekem, de elutasítom őket, és egyedül megyek fel a lifttel. A mágneskártyát egy kis ügyetlenkedés árán bírom csak belehelyezni az ajtóba, és amikor kitárul meg is lepődök, mert a kanapé üresen áll. A lábammal csukom be a nyílászárót, és pakolok le a dohányzóasztalra. Vélhetőleg csak egy helyen lehet, és az az én szobám lesz. Az egyik szekrényen találok egy kis papírtömböt, és onnan kitépve egy lapot firkantom rá a következő szöveget: „Bocsáss meg a tegnap este miatt. Chole” A kis váza elé teszem, és benyitva a hálóba ott találom az álomszuszékot. A törölközőtől időközben megváltam, de a bikinitől még nem tudtam. Az éjjeliszekrényre helyezem le óvatosan a tálcát, és odalépve hozzá hajolok fölé. Először csak az arcát fújom meg, aztán megsimogatom, de semmi reakció.
- Joel, elmúlt tíz óra, és feliratkoztam a nevünkben a hajóútra. Egy óra múlva a kikötőben kell lennünk. Kérlek, ébredj fel. – jobban fölé tornyosulok, és lágy hangon keltegetem, de hasztalan, mert öt perc is eltelik, és még én se reggeliztem, sőt még át se öltöztem. Az ujjaim megpihennek markáns arcélén, de mire észbe kapnék, ráfog a kezemre, és magára ránt. Nincs időm felsikítani sem, mert váratlanul ér a közelsége, és nem akarok megint egy ilyen lehetőséget elszalasztani. A szívem a mellkasom fogságában verdes, és újabb fordulatként máris alatta találom magam. A jobb karomat a fejem fölé szegezi, és közel hajolva a nyakamhoz megérzem csupasz bőrömön a forró leheletét. A pulzusom az egekbe szökik, és elfelejtem azt is, hogy sietnünk kellene. A csípője az enyémhez préselődik, és a vékony, horgolt anyagon keresztül is érzem, hogy készenlétben van. Ajkaimat kéjes nyögés hagyja el, és nem ellenkezek vele. Lehunyt szemhéjakkal élvezem, ahogyan ujjai végigzongoráznak az oldalamon, de amint felnyílnak a szemeim, akkor döbbenek rá, hogy nincs tisztában a tetteivel. Kómás tekintettel mered rám, és a megdöbbenéstől még az én pupilláim is kitágulnak. A fenébe!
- Joel… - ismétlem a nevét elcsukló hangon, de inkább a csalódottság villan át kék szivárványhártyáimon, amikor rájön, hogy nem is az vagyok, akit várt. Azonnal lemászik rólam, mintha leforrázták volna. A szívemet fagyos vasmarok szorítja el, és nem sok kell, hogy újra sírva fakadjak, de megemberelem magam. Nem számítottam rá, hogy le fog teperni, hiszen tegnap este csúnyán összekaptunk, mégis mikor hozzám ért, majdnem felégtem a karjai között. Az üresség veszi át a hatalmat felettem, és összeszedve a maradék erőmet ülök fel, és kerülve a pillantását állok fel az ágyról.
- Ott a reggeli a tálcán. Negyven perc múlva a hajón kellene lennünk. Hagylak reggelizni. – vissza se nézve indulok meg, de még észrevétlenül elveszem az üzenetet a tálcáról, és összegyűröm, majd a tenyerembe zárom. A bőröndömet is húzom magammal, hogy a fürdőben pakoljak ki. Be is zárkózom oda, és a reggeli jókedvem tovaszáll. A hatalmas helyiség közepén állítom meg a bőröndömet, és leguggolva tolom le a cipzárt, hogy a ruháimhoz hozzáférjek. A fehér bikinit, és egy halványzöld bokáig érő nyári ruhát veszek elő. A vizestől megválok, és az egyik még használatlan kisebb frottírt veszem el, hogy megszárítsam magam vele. A tükörben cseppet sem az a látvány fogad, amit szeretnék látni. A kék lélektükreim mélyén még mindig ott csillog a remény, de végtelen szomorúság vegyül belé. Gyorsan felveszem a fehér fürdő szettemet, és fölé a lenge, nyári öltözéket. Egy arany sarut halászok elő mellé, és most odaállok közvetlenül az egész alakos tükör elé, hogy a vizes hajzuhatagomat a fejem búbjára tűzzem fel konty formájában. Fogalmam sincs, hogyan fog eltelni ez a pár nap, ami előttünk áll még…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:29 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Ápr. 19, 2016 1:24 am
 



 

Felettébb kínos. Mármint, nem azért, mert ne tenném meg vele egyébként szívesen, sokkal inkább azért, mert nem tudatos volt, és azért, ami történt tegnap este. Abszolút nem állunk azon a szinten, hogy ezt megtehessem vele, és nem is akartam bántani, egyáltalán nem. Erre mégiscsak sikerült, minő meglepetés… Isten bizony, senki másra nem gondoltam, mégis, akaratlanul az fut át az agyamon, hogy ezért csalódott, egyelőre azonban közel sem érzem magam olyan tettre késznek, hogy utána induljak, vagy éppen mondjak bármit, ami egy kicsit is vigasztaló lehet. Lassan úgy érzem, szinte kötelező jelleggel bántom folyamatosan, pedig pont ezt akarnám elkerülni, és még azzal sem takarózom, hogy szerintem túlérzékeny kissé, az nem az én műfajom.
Még legalább két percig fekszem a hátamon, csillapodok minden téren, majd feltornázom magam ültembe, és a tálcára téved a tekintetem. Nos, nem mondhatnám, hogy egy személyesnek lett tervezve, szóval felkelek, magammal viszem a nappali helyiségbe, és leteszem az asztalra, egy péksüti szerűséget azért felveszek, mert baromira éhesnek érzem magam.
Csak aztán indulok el a fürdő felé, igen ám, de közben eszembe jut, hogy így talán mégsem kéne. Valami hajóutat említett… Hát, azt hiszem, akkor okosabb belebújni egy fürdőalsóba, illetőleg magamra kapok egy pólót, meg egy rövidnadrágot is. Abszolút nem jellemző viseletem, de mégsem mehetek farmerban vagy öltönynadrágban hajókirándulásra… Az azért elég gatyarohasztó lenne, önmagam ellensége azért még nem vagyok. Azonban amint ezzel megvagyok, már indulok is a fürdő felé, hogy halkan bekopogtassak az ajtón.
- Fogalmam sincs, mi jár most a fejedben, de nem azért hagytam abba, mert nem rád számítottam, hanem azért, ahogyan a tegnap este, illetve a ma hajnal véget ért. – Talán ajtónk keresztül könnyebb lekommunikálni a dolgot, fogalmam sincs, mindenesetre én megpróbálom, és határozottan jól is esik kimondani, bár, talán semmit sem érek vele, de legalább megpróbáltam.
- Úgy tűnik, két személyre hoztál reggelit, szóval… megesszük? Egyedül ennyit úgysem bírnék elpusztítani. – Egyébként de, viszont nem akarom kihagyni belőle, ha már láthatólag két főre készült. Még virágot is hozott díszítőelemnek. Igazán bájos egyébként. Várok azért egy kicsit, mert igaz, nőből van, ők meg szeretnek sokat készülődni, de egyrészt elvileg időre megyünk, másrészt remélem nem zárkózott be oda örökre csak mert… ismételten ott tartunk, hogy inkább le kellett volna támadnom. Félelmetes.
- Na? Kijössz? Kérlek… – Többször azonban nem vagyok hajlandó kérni, ennyit eleve nem „könyörögtem” soha senkinek, és rendszert sem vagyok hajlandó csinálni belőle, az egyszer biztos.


Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Ápr. 19, 2016 9:03 am
 



 

Joel and Chloe


Az átkozott bőröndöm szélében akadt el a kistáskám, melyben a fogkefém is lapul a többi nélkülözhetetlen kozmetikai szerek között. Nem akarok szétesni, ha nem muszáj, mert valaki nem akart. Nagy kaland, mással is előfordult már, velem is elő fog még, mert nem vagyok a szerencse kiszemeltje, hogy egyből mindent megkapjak. A legjobb dolgokért az életben meg kell küzdeni, csak éppen most fogalmam sincs, hogy ez mennyire érné meg. Az álmaim biztosan, hiszen a végcél lebeg a lelki szemeim előtt. Nem is gondolkodom ezen tovább, inkább előhalászom a fogkefémet, meg a fogpasztát, és nekilátok a szájhigiéniai teendőknek. A smink a csap szélén fekszik, és elgondolkodom rajta, hogy felvigyek-e egy alapot, de lemondok róla, ha ma szórakozni akarok, és nem azzal foglalkozni, hogy miképpen nézek ki az óceánban. A sikálás közben azonban Joel halk kopogása szakít félbe, és felkapom a fejemet arra, amit mond. Még a vizet is elzárom, hogy ne értelmezzem félre a szavait. A tegnap este kerül szóba, és a félreértésünk. Teniszlabda méretűre zsugorodik össze az amúgy is liftező gyomrom, így hát kénytelen vagyok egy mély levegőt venni habos szájjal. Nem akart lerázni, és velem akar reggelizni? Teljesen összezavarodom az éles váltáson, és kiköpöm a fogkrémet. Mindenre számítottam, csak erre nem. Gyorsan végzek a mosakodással, és a törölközőt kapkodom, de annyiszor esik ki a kezeim közül, ahányszor az ajkaimról akarom letörölni a mentás és mézes fogkrém utó habját. A végén már szinte összeborítok mindent a kis táskámba, és a bőröndbe dobom vissza. A kinézetem marad ilyen, egy kis karikával a szemem alatt, miközben az égszínkék íriszeim úgy csillognak, ahogyan nem lenne szabad nekik. Kis idő el is telik, amikor a zárt ajtón keresztül rákérdez a kijövetelemre. Nem mondok neki semmit, csak kitárom a nyílászárót, és farkasszemet nézek vele. Már felöltözött, és magához képest elég lazára fogta az összhatást, de még így is megdobogtatja a szívemet. Őrült gondolatok kavarognak a fejemben, és hirtelen azt se tudom, hogy mit csináljak. Önkéntelenül jövök zavarba, s az alsó ajkamat harapdálva mérem végig. Kissé szapora lesz a szívverésem is, és szinte hezitálok. A nappaliba hozta át a közös reggelinket, ahogyan átkukkantok a hóna alatt, és meg is lepődöm, hogy velem akar étkezni. Nem azt mondta tegnap este, hogy minden nő csak egy dugásra érdemes? Nem kellene foglalkozni sem velük? Most mégis bocsánatot kért tőlem.
- Joel…én… - dőlök neki az ajtófélfának, és keresem a szavakat, hogy elmondjam neki, én voltam a hülye, és nem ő. Nem akartam megbántani. Végül hagyom a fenébe az ellenérzéseimet, és hogy jelen pillanatban mennyire vagyok szégyenlős, mert odalépek hozzá, és a nyaka köré fonva a karjaimat, lábujjhegyre állok, és finoman megízlelem az ajkait. Nem vagyok rámenős, és még próbálkozásnak is kevés, mégis megtettem, és ez óriási lépés tőlem. Lehunyt szemhájakkal számolgatok magamban, aztán megtörik a jég, és a nyelvünk hegye összeér. A bizsergés a gerincoszlopom aljától indul, és a lapockámig terjed szét. Kellemesen elszédülök, ahogyan elmélyítjük a csókot, és közelebb bújok hozzá. Az illata elbódít, és nem akarok sehova se menni. A csókunk megrészegít, és én szakítom meg hirtelen. Fátyolos tekintettel pillantok fel kék lélektükreibe, és vörösségem újabb határokat feszegetve inkább a pólójába fúrom az arcomat, és oda motyogok bele.
- Ennünk kellene, mert éhes vagyok én is. – mutogatok az asztal felé. Nem tudom, hogyan fogja értelmezni ezt a lépésemet, de ostoba lettem volna kihagyni.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 20, 2016 11:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Ápr. 19, 2016 1:03 pm
 



 

Kissé azért megkönnyebbülök, mikor kijön a fürdőből, de mondani nem nagyon akarok semmit, mert nekem is van egy stílusom, és hozzáállásom, nem akarnám megint elszúrni és belegyalogolni a lelkébe. Általában az ilyesmit kerülöm, és ritkán is esik meg velem, hogy megtegyem, bár nem mondom, hogy sosem fordult még elő.
Viszont a pillantása, a gesztusai már megint arról árulkodnak, hogy megveszik értem. Az ég szerelmére, Chloe, meg foglak égetni. Talán remélhetem, hogy a vonzalom szín tisztán csak testi, akkor nem lesz baj, igaz? A világért sem szeretnék egy ifjonti szívet depresszióba taszítani azért, mert nekem fogalmam sincs róla, miként kell szeretni. Mikor elkezdene beszélni, csak megcsóválom a fejem.
- Ne… inkább csak együnk. – Ha akarnék is még mondani bármit, már arra sem lenne esélyem, mert átszeli a köztünk lévő távolságot, és megízleli ajkaimat. Én, ha csókolok, az sosem félmunka, abban nincs élvezet, így hát magától értetődően nyúlok dereka felé, hogy magamhoz húzzam kissé, miközben másik kezem felszalad a tarkójára, hogy beletúrhassak a barna tincsekbe. Könnyedén tartom, ha esetleg megint ki akarnának szaladni alóla a lábai, és basszameg, megint csak arra tudok gondolni, hogy istentelenül akarom, ugyanakkor az is felmerül bennem, hogy ártani fogok neki, de az is kezd körvonalazódni, minél tovább tart ez a huzavona, annál rosszabb lesz mindkettőnknek. Sosem voltam ennyire tanácstalan azt illetően, hogy valakit a magamévá tegyek-e vagy sem.
Végül elhúzódik, nem tartom vissza, lévén legyen meg mindenkinek a szabad választása, megsértődni én ugyan nem fogok, lévén vele ellentétben egészen egyértelműen érzem, hogy rám van kattanva. Édes, ahogy megint elvörösödik, pedig ez csak egy csók… elképzelni sem tudom, milyen lenne, ha mondjuk a szemérmét illetném csókokkal. Amellett, hogy nyilván felettébb élvezetes lenne a dolog.
- Ámen. – Mutatok az asztal felé, csak utána. Le is ülök az egyik kanapéra, és kényelmesen ráérősen megreggelizhetünk, bár ezen a ponton már nem tudom, hogy mennyi időnk marad. A végén valószínűleg kapkodnunk kell magunkat, hogy elérjük azt a hajót.
- Szóval, hajókirándulás? Hová is? Meglep, hogy feliratkoztál… velem. – Túlságosan is, mert amennyire tegnap esélyesen megbántottam, épp annyira kételkedtem benne, hogy bárhova jönne még velem a következő napok folyamán. Sebaj, tiltakozni nem fogok, a hajókirándulás alatt még véletlenül sem járom le a lábamat, és még némi színem is lesz. Meg nézhetek csinos hölgyeményeket bikiniben, köztük Chloet is, mert nyilván ostobaság egész nap ruhában lenni, ha lehet süttetni is a hasunkat.
- Induljunk, mielőtt lekésnénk, kár lenne érte. – Azzal ki is terelem a lakosztályból, és a vége nyilván az lesz, hogy rohanhatunk a kikötőbe, de legalább jól bereggeliztünk. Nem mintha nem adnának rajta ebédet, na de azért mégis legalább tizenkét órája csak pár szem eper landolt a gyomromban.
A hajó már velünk fut ki, így elégedetten szusszanok a korlátnak dőlve, majd kereshetünk is magunknak helyet a fedélzeti napozóágyakon, szerencsére akad még szabad. Nyugodtan le is roskadok az egyikre, és dobom rá a magunkkal hozott törülközők egyikét.
- Ez meleg volt… – Nem árt szusszannunk egyet szerintem, bár egész jó kondiban vagyok, szóval hamar helyrejövök majd, ez biztos.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kuba
 



 

Vissza az elejére Go down
Kuba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: