HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kuba

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kuba
Kedd Ápr. 12, 2016 6:13 pm
 



 

First topic message reminder :

Part



Hotel



Öböl



Nightclub

Vissza az elejére Go down

Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Május 04, 2016 1:45 am
 



 

Heves gyomorkorgásra ébredek, és morogva fordulok oldalt, tökéletesen megvan a fejemben a tegnap este minden részlete, így bevallom, kissé meglep, hogy Chloe nincs itt. Végül ez az, ami ébredésre késztet, és kimászok az ágyból, nem fáradok a lepedővel, valószínűleg nincs a szobában, csak akkor tudnám, merre van. Mi az istenért nem bírt felébreszteni, ha elmászkál? Most mégis hol keressem? Még hajlamos nekem eltévedni… Na mindegy, a zuhany kötelező, a tegnap este kissé hevesre, és testnedv termelőre sikerült, így hát igyekszem is gyorsan befelé, azaz, igyekeznék, de rögtön megtaposom az óvszeres dobozt.
- Ó te szentséges… – Tudtam, hogy el kellett volna mondanom. Késő bánat… arra viszont elég, hogy jobban siessek, mert szegény lánynak nem kéne órákig abban a tudatban léteznie, hogy akár teherbe is eshetett, mert nálam ez nem opció. Nem olyan rég volt, öt éve, mikor végleg tudatosult bennem, hogy nekem nem kell gyerek, nem lennék képes apává avanzsálni, egyszerűen nem nekem való. Imádom a kölyköket, amíg máshoz tartoznak, de magam mellé soha nem tudtam elképzelni. Stabil párkapcsolatot sem, nemhogy gyereket.
Tíz perc alatt összekapom magam, és ahogy az óra elüti a delet, már kinn is vagyok. Lekéstük a vacsorát. Meg a reggelit. Az ebédet ki nem hagynám, csak előtte jó volna meglelnem a kisasszonyt.
A recepción hiába magyarázok a barna hajú, kék szemű hölgyeményről, mondom el többször a nevét, vagy utalok rá feleségemként, nem vergődöm zöldágra a fazonnal, úgyhogy körbenézek először a recepción, majd kinn a medencéknék, a partig nem sétálok le, majd maximum akkor, ha nem lelem meg az útba eső helyiségekben sem. Az étterem is sorra kerül, és a gyomrom ismét hangos korgással jelzi, hogy ideje lenne enni.
Már épp kifordulnék innen is, amikor meglátom a barna tincsek gazdáját, meglehetősen gondterheltnek tűnik, ami részben sajnos az én hibám, szóval illenék tennem ellene valamit, mert nem járja, hogy kiboruljon nekem fölöslegesen. Odabaktatok hát, és csak remélni merem, hogy felindultságában nem fog nekem rögtön elrohanni ki tudja, hová, hanem meghallgat, és eljut majd a tudatáig ama tény, hogy teljesen feleslegesen aggódik.
Könnyedén húztam ki a kis asztalnál hozzá legközelebb eső széket, az információ milyensége miatt nem szólnék át neki az asztal másik oldaláról. Egy mély sóhajt követően bele is kezdek, s ha esetleg nagyon beszélhetnékje támadna, finoman ajkai elé helyezem mutatóujjamat, de nem érek hozzá.
- Tudom, hogy ez minek tűnik, de nyugodj meg kérlek. Semmi esélye sincs annak, hogy megtörténjen az, ami miatt aggódsz. – Talán felfogja majd, mire is utalok, de nem szívesen kezdenék el besikerült babákat emlegetni egy étterem közepén ebédidőben. Mint ahogy a sterilizálást kimondani is meglehetősen kellemetlen lenne, de ha szükséges lesz, úgyis megteszem.
- Legalábbis, én nem vagyok képes rá, máskülönben biztosan nem lennék ennyire felelőtlen. – Ami nem vagyok jelenleg sem, lévén sterilizáltan aligha van szükségem kondomra, de ezt már ennyire szájbarágósan nem szeretném érzékeltetni, bőven elég volt belőle ennyi is. Remélem, még nem döfködött meg egy keze ügyében fekvő villával, késsel, bármivel…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Május 04, 2016 1:02 pm
 



 

Joel and Chloe


Huszonhárom röpke év az életemből, és egyszerűen itt ülök Kuba egyik legnívósabb szállodájának a közepén, és azon agyalok, hogy teherbe estem-e, vagy sem. Egyetlen alkalom is elegendő ahhoz, hogy baba legyen belőle…de mint én várandósan? Kiráz a hideg az elképzeléstől, mert túl fiatal vagyok a gyerekvállaláshoz, és túlontúl nem készültem fel egy olyan eshetőségre, hogy Joel gyermekét hordjam a szívem alatt. Nem is ismerem, fogalmam sincs, hogyan reagálna rá, és arra se találtam még megfelelő magyarázatot, hogy miért nem húzta fel a kondomot. Minden egyes nap ő tart kiselőadást a rendelőjében, hogyan előzzük meg a nemi betegségeket, és a nem várt terhességeket. A hajamat szálanként bírnám kitépni, de mégsem teszem, csak bámulok a nagy semmibe, és a megoldást keresem ebben a kilátástalan helyzetben. Valószínűleg még mélyen alszik odafent és gondoktól mentesen fordul át a másik oldalára. A gyomrom enyhén liftezik, és akkor szűkül össze borsóméretűre, amikor megjelenik az ajtóban Joel. Még nem gondoltam végig, hogyan kellene adagolnom. Felmérem a menekülési útvonalat, de túl lassúnak bizonyulok, mert kihúzza a mellettem lévő széket, és leül rá.
- Joel én annyira, nem tudom… - kezdenék bele, de a szám elé teszi a mutatóujját, és csendre int. Nem értem, de biztosan jó okkal tette, hogy belém fojtsa a szót. Ezt már megtanultam a két nappal ezelőtti esetből, hogy jobban járok, ha végighallgatom, mert ő az idősebb, és az okosabb is. Nem hiszem, hogy nem tűnt volna fel neki a probléma. A szívem hevesen ver a mellkasom fogságában, mikor ráemelem kék íriszeimet, és végighallgatom, amint mond. Nem értem miről beszél először. Nyugodjak meg? Miért is? Majd vállalja a gyereket, és boldogan élünk, mint egy nagy család? Soha! Nem képes rá…először majdnem egy ostobaságot kérdezek tőle, de befogom, és nagy szemeket meresztek rá. Az agytekervényeim dolgoznak, és mire eljut az értelme is mondatnak a központba, már biztos vagyok benne, hogy csak egyféle módon értelmezhetem, amit mondott. Emésztem a hallottakat, miközben egy pincér jön oda hozzánk, és a rendelésünk felől érdeklődik. Joel egy hosszabb listát ad le, biztosan éhes, mert tegnap este óta nem ettünk semmit, és a reggeliből is kimaradtunk, de amikor rám szegeződik a két szempár csak megrázom a fejemet.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. Csak egy pohár vizet kérnék. – pillantok fel a pincérre, de ez mind hazugság. Nekem is szükségem lenne a táplálékra, mert ugyanúgy nem fogyasztottam semmit, de a hír hallatán még eléggé le vagyok fagyva. Megkönnyebbülök, mert nem kell attól tartanom, hogy terhes lennék, de az már nem fér a fejembe, hogy valaki ennyi idősen elköttesse magát. Biztosan megvan az oka rá, talán egy rosszul végződött házasság, egy meggondolatlan lány a múltjából, viszont nekem ez túl sok egyelőre. Most jövök rá, hogy egyáltalán nem ismerem őt, és ez egyszerre annyi információ, amihez nekem idő kell, hogy feldolgozzam. Halkan ülünk egymás mellett, de félek ezek után a szemébe nézni.
- Ki kell mennem a mosdóba. – állok fel esetlenül, és a vélhetőleg jó irányba indulok meg, de a nagy igyekezetemben felborítok egy másik pincért, és elesik a tálcával együtt.
- Annyira sajnálom. – guggolok le hozzá, hogy segítsek, de megkér rá, hogy ne tegyek semmit inkább. Szédelgek, így nagy nehezen felállok, és a mosdó felé veszem az irányt. Menekülnöm kell, idő kell, hogy feldogozzam ezt. Fél órával ezelőtt még azt hittem, hogy lehet teherbe estem, most meg kiderül, hogy egy steril férfival feküdtem le. A lengőajtót belökve éppen annyi időm van, hogy ne essek össze, hogy elkapom a mosdó szélét, és mélyeket lélegzek. Egy idő után a szédülés enyhül, de nem múlik el. A gyomrom hangosan korog, így rásimítom a kezemet, és a tükörképemet figyelem. Elsápadtam. Kétségbe estem. Felszabadultam. Ledöbbentem.




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 08, 2016 11:53 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Vas. Május 08, 2016 1:05 am
 



 

Láthatóan halvány lila gőze sincs róla eleinte, hogy miről is magyarázok neki, de idővel csak megbarátkozik a gondolattal, hogy velem baba nem jár. Nem mintha oka lenne kiakadni rajta bárkinek is, hisz soha egyetlen nőt sem engedek olyan közel, hogy problémás legyen a nemzőképtelenségem. Arra viszont soha nem is vetemednék, hogy úgy fűzzek be egy nőt, hogy ezzel nincs tisztában. Igazság szerint nem számít, mert soha nem is akarok senkitől komolyabbat, jobb ez így, kellemetlenség mentes, hogy úgy mondjam. Nekem sem öröm beismerni egy ilyen intim, alapvetően csak rám tartozó dolgot. Egyszerűen senkinek semmi köze hozzá, a magánügyem, az én döntésem, a saját jövőképemmel pedig mindig is tisztában voltam.
Azt hiszem, sokkoltam, de mit is kezdhetnék ezzel? Nincs köztünk semmi azonkívül, hogy istenien vagyunk képesek ölni egymást, és tegnap este határozottan élveztük egymás társaságát. Tulajdonképpen fogalmam sincs arról, miért is viseli meg látszólag ez az egész ennyire. Nem is akarok rajta gondolkodni, addig semmiképpen sem, amíg nincs tele a hasam, mert istentelenül éhes vagyok már.
- Enned kéne. – Állapítom meg halkan, bár, inkább azt kellene mondanom, hogy jól teszi, hogy nem eszik, elvégre, sosem hallgat rám. Nem táplálok illúziókat, nyilván most sem fog, de felnőtt nő már, csak el tudja dönteni, mire van szüksége.
- Csak tessék, Chloe.- A menekülés úgyis nagyon megy neki, addig sem kell magyaráznom a miértjeimet, ami alapvetően még csak nem is tragikus, egyszerűen tisztában vagyok önmagammal, és tudom, hogy nekem nem való gyerek, soha nem is akartam, akarnék, még csak egy kapcsolatig sem vagyok hajlandó eljutni, hát hogy a túróba férne bele egy gyerek a képletbe?
Meg sem lep, hogy tankként lohol előre, és nemes egyszerűséggel fellök egy pincért, nos, ha ez a nőszemély nem lenne, ki kellene találni. Ettől még egy meglehetősen fantasztikus éjszaka után most igencsak ramatyul érzem magam, és jobbára csak azért eszek, mert tudom, hogy szükségem van rá, az étvágyam igencsak gyorsan ment el a reakcióját látván.
A női mosdóba azért nem fogok utána menni, de az egyik kedves, szerencsére angolul tudó pincérlányt megkérem, hogy nézze már meg, jól van-e a most kirohant hölgyemény, mert féltem a testi épségét. Fogalmam sincs róla, hogy vissza fog-e jönni egyáltalán, de inkább magamba tömök pár falatot, hogy kibírjam a következő étkezésig, mert ki tudja, melyikről maradunk le. Ha nem kerül elő, akkor majd önállósítom magam, és kiélvezem a magam módján az itt eltölthető időt, ha meg visszajön esetleg… nos, egyelőre fogalmam sincs, mennyire lesz ez az egész a továbbiakban kellemetlen, de reménykedem, hogy nem szabadítottam végleg viharfelhőket a fejünk fölé.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Vas. Május 08, 2016 12:01 pm
 



 

Joel and Chloe


A tükör előtt állva hezitálok. A szédülés, és a korgó gyomrom összefogtak ellenem, így az lenne a logikus, hogyha csatlakoznék hozzá az étteremben és nyugisan megebédelnénk együtt. Miért is menekültem el? Azért, mert nem erre számítottam, de ami Joellel kapcsolatos, arra sohasem készülhetek fel. Annak se kellett volna meglepnie, ha azt mondja, hogy van egy felesége, vagy éppen gyereke. Igazából semmit nem tudok róla, és jól mutatja ez a példa is, hogy talán jobb lenne nem több információval gazdagodni, mert mindketten rosszul járunk. Nem akarok én beleszólni az életébe, azt meg végképp nem, hogy azt higgye, hogy ítélkezem felette. Rendkívül nehezen beszélhetett erről, hiszen az nem volt benne a képletben, hogy nem védekezünk, én bepánikolok, aztán meg kiderül, hogy feleslegen aggódtam túl magam. Az elmúlt egy óra szörnyen telt, mert még én kerestem kifogásokat arra, hogy miért nem húzta fel a kondomot. Ésszerű magyarázatok után kutattam a kis elmémben, de a sterilizálásra nem szavaztam volna. Egészséges, szexi férfi, aki megtagadja magától a lehetőségét annak, hogy gyermeke legyen. Túl határozott, és túl félelmetes számomra ez a véglegesség. Honnan tudja, hogy mit hozhat a jövő? Nem lesz egy olyan pillanat az életében, hogy mégis akarna…de aztán már nem lehet. Nem is kellene, hogy foglalkoztasson a téma, mert magamat ismerve úgysem fogok rákérdezni a miértekre. Nem az én asztalom, hogy mások magánéletében turkáljak. Még a legjobb barátnőmet se nyúzom, hiszen nem attól vagyunk barátok, hogy erőszakosan kiszedjek belőle információkat. Ha akarja, úgyis elmondja, és tudja, nálam biztonságban van a titka. Nem ítélkezem inkább, és elengedem a dolgot, pedig kíváncsi vagyok. Megmosom az arcomat, hogy felfrissüljek, de tisztában vagyok vele, hogy ennem kellene. Az ajtó hirtelen nyílik ki, és egy kedves pincérlány érdeklődik a hogylétem felől.
- Jaj, köszönöm jól vagyok, nem történt semmi. – füllentem neki, és egy széles mosoly kúszik az arcomra, miközben elhagyom az illemhelyiséget. Az előbb okozta károkat már feltakarították, és minden rendben zajlik az étteremben, amikor megállapodik a tekintetem Joelen. Csendben eszeget magában, és az étlapot nézi. Beharapom az alsó ajkamat, és elhatározom, hogy elindulok felé, de egy pincér megelőz. A közelben fékezek le, és nem kerülheti el a figyelmemet, amit mond neki a férfi.
- Elnézést uram, de egy hölgy azt állítja, hogy a felesége, és a recepción várja… - kissé megdöbbenek. Én ugyan nem állítottam most ilyesmit, ami csak egyet feltételezhet, hogy…tényleg házas. Eltátom a számat is, de még időben észbe kapok, és hátrálásra kényszerítem magam. Vissza se nézve szedem a lábaimat, és elhagyom az éttermet. A recepció felé csak egy pillantást vetek, ahol egy kreolbőrű szépség tűnik fel. Azt mondanám vérprofi, és talán modell, vagy táncos a testalkata alapján. Nem…nem leszek féltékeny. A liftbe éppen csak, hogy beférek, amikor becsusszanok az idős házaspár mellé. Idegesen lépkedek, és képtelen vagyok elhinni, hogy ekkora ökör voltam. Mrs. Roux személyesen tett látogatást ide, szuper. A felvonó kinyílása után már szaladok is a lakosztályunk felé. Én nem akarok részt venni semmilyen családi drámában, hát amilyen gyorsan csak lehet, lelépek. Amint belépek, húzom is a bőröndömet, és bedobálva a dolgaimat szaladgálok, mint a mérgezett egér egyik helyiségből a másikba. Minél hamarabb felszívódok, annál jobb. Már majdnem elkészülök, és amint kilépek az erkélyre egy szőke nővel találom szembe magam, aki a másik lakosztály vendége lehet.
- Jó napot, a maga társa az a férfi, aki tegnap reggel kijött ide? – érdeklődik tőlem, én meg nem túl kedvesen válaszolok vissza.
- Nem. Semmi közünk egymáshoz. – zárom is be az ajtót, de a meleg levegő szinte fullasztóan hat rám. Nagyon szédülök már, de nem állok le a pakolással…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 09, 2016 1:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 12:31 pm
 



 

Oké, harmadjára ez már egyáltalán nem vicces. Nem vagyok egy idióta palimadár, akit úgy rángat, ahogy csak kedve tartja. Következésképpen az anyagszalvétám a tányéromon landol, még meg sem ettem, és meglehetősen mogorván tekintek a pincérre, majd kissé talán ridegebben fejezem ki magam, mint szeretném.
- Nincs feleségem, és ha még egyszer bárki idejön hozzám ezzel, akkor panaszt fogok tenni. – Kurvára elegem van. Jelen pillanatban Chloeból is, mert mégis mi az istent képzel magáról, hogy itt hagy, mint macskát szarni, aztán a recepción a feleség kártyát villogtatja? Én mondom, ne csodálkozzon a világ, hogy nem akarok kapcsolatot, rohadtul csak a baj van a nőkkel. Mindegyikkel.
A következő mozdulatommal már fel is állok ültemből, és elindulok a recepció felé, nagyjából a tekintetemmel ölni tudnék jelen pillanatban. Chloe alakját viszont már egészen jól ismerem, és nincsen sehol, következésképpen fordulok is a szobánk irányába. Remek, még túráztat is. Isten lássa lelkem, ha nem két nap múlva lenne esedékes a visszaút, már indulnék is, kell a francnak ez az idegbaj. Azt nagyon is letojom, hogy valaki utánam szól, mert jelenleg engem hagyjon békén minden nőnemű, aki jót akar magának, mert még ki találok borulni úgy istenesen. Igaz, lövésem sincs róla, hogy a jelenlegi állapotomnál tudok-e jobban.
Meglehetősen lendületesen vágom ki a hotelszoba ajtaját, és keresem a tekintetemmel a barnát. Elég hamar meglelem, ami azt illeti, rohangál, mint a mérgezett egér, és fogalmam sincs, akarok-e kezdeni bármit is azzal a ténnyel, hogy pakol.
- Mégis mi az istent képzelsz te magadról? – Dörrenek rá tökéletesen felháborodottan. - Az egy dolog, hogy semmi jogod besérülni azon, amilyen döntést én meghoztam az életben, a saját életemben, de az már egy másik kérdés, hogy a kivonulásod után mégis milyen jogon ugráltatsz a feleség kártyát lobogtatva? Kurvára elegem van belőle, hogy úgy ugráljak, ahogy fütyülsz. Nem vagyok a kiskutyád. A férjed sem, mint ahogy hála istennek senkié sem. Leszállhatnánk erről a témáról végre. – Ragozhatnám a végtelenségig, mint ahogy azt is szívesen a fejéhez vágnám, hogy én megmondtam, hogy jobban jár, ha távol tartja magát tőlem, nem véletlenül tettem, ezek után úgy hiszem, a saját rossz döntését nem rajtam kellene levernie, és eljátszani a sértett királykisasszonyt, holott tulajdonképpen én aztán abszolút nem bántottam. Az, hogy nem húztam gumit, utólag talán valóban hibás döntés volt, de kövezzen meg érte, hogyha már jó eséllyel soha többé nem látjuk egymást, mert ezek után mondjuk hullára biztos, hogy inkább a tengerbe dobom a telefonom, minthogy valaha is felhívjam, akkor kellőképpen kiélvezzem a helyzetet. Jelenleg ott tartok, hogy a nőktől úgy kompletten elment minden kedvem, inkább elmegyek Tibetbe zarándokolni, vagy tudja a hóhér.
Mellkasom előtt összefont karjaimmal állok meg az ajtóban, és várom, hogy befejezze ezt a marhaságot, de ha tovább folytatja, esküszöm, még segítek is neki kivinni a kis bőröndjét, és menjen a szexi, szándékoltan provokatív gönceivel oda, ahova akar.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 1:37 pm
 



 

Joel and Chloe


Magam se tudom, hogy hányadán állok a történtekkel. A nemzőképtelenségét is feldolgoztam, és hajlandó voltam túllendülni rajta, hiszen bajom nem lett belőle, és az ő magánügye, hogy miért köttette el magát. Az viszont, hogy nem szólt a feleségéről már olyan mértékű hazugság, amit nem viselek olyan jól. A dráma messze áll tőlem, de nem szolgáltam rá, hogy valaki megtépjen, mert éppen a férjével hetyegtem Kubában. Az ég tudja, hogy milyen játékszere voltam az elmúlt napokban, de nem is firtatom, mert mindjárt foglalok repülőjegyet, és még ma hazamegyek. A bőröndömbe dobnám bele az egyik cipőmet, amikor kivágódik az ajtó, és teljes életnagyságában jelenik meg a feldúlt férj. Na, még a végén én leszek a hibás mindenért. Rám förmed, és úgy szórja a szavakat, mintha méreg lenne, és minél jobban meg akarna sebezni vele. Kezdek bepöccenni én is rá, meg a fellengzős viselkedésére, hát nem vagyok rest szó nélkül hagyni a rágalmait.
- Mit képzelek magamról? Te… - a cipőm még a kezemben van, és ha most nem számolnék el magamban kettőig, akkor lehet hozzá is vágnám, hogy a monoklija szép színt váltson.
- Besérüljek? Két óráig abban a hitben léteztem odalent, hogy felcsinálhattál, majd közlöd velem, hogy mégsem, mert steril vagy. Nálam nem úgy működik a helyzet, hogy mosolygok az ilyen hírek mellé. Időre volt szükségem, hogy feldolgozzam, ezért kimentem a mosdóba. Ég lássa a lelkemet, hogy ezzel is én lettem megint a rossz. Nem sértődtem be, mert semmi közöm a magánéletedhez. Soha nem ringattam magam álomvilágba, ha rólad volt szó. Két napja így is vékony jégen táncolunk. – a szemeim szikrákat szórnak, de folytatom, és erősen szorítom a fekete magassarkúm orrát.
- Semmilyen kurva feleség kártyával nem ugráltattalak. Ott tartózkodtam az étteremben, amikor elmondta neked a pincér. Nem én vártalak odalent, hanem a dögös macád. Mégis mit kellett volna tennem? Várjak, hogy beállíts a feleségeddel, és én legyek a lotyó, Joel? Igen, leszállhatunk erről a témáról. – állom a jeges kék tekintetet, és ledobom a cipőmet a bőröndöm mellé. Jócskán felment a vérnyomásom, és ideje lenne ennem is, mert nem érzem jól magam. Elindulok az ajtó felé, de elállja az utat, és várakozóan néz rám.
- Engedj el a picsába, mert semmi kedvem ehhez. Kint vár a szőkéd, odalent meg a feleséged. – vágom hozzá cinikusan a szavakat, és felpillantok a kék íriszekbe. Próbálom visszatartani a sírást is, hiszen nem fogok neki elégtételt adni, hogy ilyen állapotban lásson. Könnypára lepi el a szememet, de a szédülésem erősebb jelenleg.
- Állj félre, légy szíves. – veszek vissza a hangerőből is jócskán, és magam előtt fűzöm össze a kezeimet, mintegy védekezően. David ilyenkor már megütött volna, és nem szeretem, ha egy férfi üvöltözik velem. Igaza volt, hogy figyelmeztetett, mert már az első alkalommal hallgatnom kellett volna rá. Csak sérülök a közelében.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 09, 2016 2:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 2:01 pm
 



 

- Tudod, ha már eleve eldöntötted, hogy egy seggfej vagyok, nem tudom, minek akartál lefeküdni velem. – Ami azt illeti, lehetnék ennél sokkal nagyobb szemét is megjegyzések terén, de nem leszek, mert bármennyire is szeressem a női nemet, soha nem úgy hódolok egyikük szépsége előtt sem, hogy megígérem, lehozom neki a csillagokat is az égről. Mindig mind tudják, mire számíthatnak, és Chloet is figyelmeztettem, az ne az én hibám legyen már, hogy nem akadnak le rólam a nők. Arról se, hogy ő nem hallgatott a szép szóra. Meglehetősen gyermeteg és ostoba dolog csak a saját fejünk után menni.
Hallgatom, lévén én is megmondtam a magamét, de azt hiszem, ezen a ponton én ezt befejeztem. Ha nem ringatta magát álomvilágba, mi az istenként pakol úgy, mint akit égő vasvillával üldöznek? Azért arra a cipőre magam is számítok, de szerencsére nem vágja hozzám, csodás lenne a dokihoz menni magas sarkú okozta sérülésekkel.
Halkan sóhajtok, jól van, látom az információ megint csak részletekben ment át, és a lényeg még véletlenül sem. Halvány gőzöm sincs arról, ki a franc szórakozik már megint velem, de ha lenne feleségem, biztos nem tölteném itt az időmet 23 éves leányzókkal. Mindenesetre többször nem fogom elmondani, mert mint mondtam, én ugyan nem csinálok hülyét magamból, eddig is épp eléggé sikerült már.
Már rá sem nézek, mert nem érdekelnek a mérhetetlen hülyeségei, szívesen megkérdezném, hogy mégis mikor látott engem bármelyik nővel bármit csinálni, mióta elutaztunk ide, mert hogy egyel sem, az rohadt biztos, és kurvára elegem van abból, hogy azok miatt esik állandóan nekem, akik nem bírnak megmaradni abban a valószínűleg rendkívül szűk bugyijukban.
- Menj csak, Chloe. Idővel talán nem csak azokat a szavaimat fogod meghallani, amin fel lehet kapni a vizet.
Nem, igazából tudtam, hogy ilyen már biztosan nem lesz, mert én senkivel nem vagyok hajlandó ilyen ostoba műsort levágni. Az meg mélységesen sért, hogy azt feltételezi rólam, hogy olyan gerinctelen féreg vagyok, hogy csalom a feleségem. Ha már lenne, nem tettem volna meg, de nincs, és soha nem is lesz, mert kell a francnak az ehhez hasonló jelenetek és féltékenységi rohamok sokasága. A jövőben azt sem fogom hagyni, hogy egy nő a figyelmeztetésem ellenére a közelembe férkőzzön. Majd szépen megértik a nemet. Kedvem lenne szétverni valamit, de csak egy könnyed mozdulattal ellépek előle, még az ajtót is kinyitom, ha már ekkora büdös parasztnak tart, legyek az úgy istenigazából. Közben már indulok is befelé, hogy összepakoljam a bőröndömet, nem, én ugyan haza nem megyek még, nem ettem meszet, de kérek egy másik szobát, ebben kurvára nincs kedvem maradni.
Soha egyetlen nő sem idegesített fel ennyire. Indulatosan arrébb rúgok egy párnát, le is verem az egyik erkélyajtót szegélyező hosszú vázát vele, ami hangosan csörömpölve törik össze. Remélem, nem egy vagyonba kerül, mert az aztán még megkoronázná ezt az istenesen elbaszott napot.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 2:49 pm
 



 

Joel and Chloe


Szavai értelmét megint nem tudom hova tenni, mert előbb még én voltam a szemét, és az a nő, aki szórakozik vele. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy mit gondolhat rólam, de nem csupa jót, az is biztos. Bánja a pillanatot, hogy tegnap lefeküdtünk egymással. Minden rossz ellenére se tudnám elfelejteni, amit tegnap este az ágyban művelt velem. Úgy csókolt, és úgy tett a magáévá, mint még senki más. Végre igazi nőként kezeltek, de ma olyan szinten taszított le a mélybe, amire szintén még nem volt példa az életemben. Értetlenül tekintek fel rá, amikor szabad utat enged, és ki is nyitja előttem az ajtót. Mit lehet ezen másképpen érteni? Tele van a töke velem, és nem bír elviselni. Nem én hazudtam a recepciónál, hogy a felesége vagyok (ezzel az alkalommal biztosan nem), de mégis én lettem a bűnbak. Az sem számít, hogy lent várják epekedve? Megtorpanok, és végignézek a félig becsomagolt bőröndömön. A szívem azt súgja, hogy maradjak, de az eszem szerint most kellene lelépnem, mert a veszekedésünk után nem tudom, hogy mire számítsak még. Végül kilépek a folyosóra, és becsukom az ajtót. A korgó gyomrom hívószava ellenére sem indulok le az étterembe, mert képtelen lennék egyetlen falatot is enni. Megállok az ajtónk közelében, és nekidőlve a falnak csúszok le az aljáig, és leülök a földre. A fejemet lehajtom, és azon gondolkodom, hogy mikor ment tönkre minden. Ma reggel olyan jól indulhatott volna a reggelünk. Ha tegnap este elmondta volna, akkor ma nem menekülök el, és most is együtt lennénk valahol. A hajókirándulás után azt beszéltük, hogy elmegyünk a partra, és körülnézünk a bazárban. Szerettem volna Havanába is elmenni, hogy kipróbáljam a kubai konyhát, és belevessem magam az igazi latin estbe. Egy karnyújtásnyira volt a lehetőség, de hagytam elszalasztani. Éppenséggel tényleg nem ártana, ha lemennék enni, legalább pár falatot, de a lábaim nem visznek előre. Egy kis ideig még várok, de akkor meghallom, hogy valami eltörik. Nem vagyok benne biztos teljesen, de nagy eséllyel ez a mi szobánkban zajlott le, és akkor csak egy ember okozhatta a törést, és az nem más, mint Joel. A kíváncsiságom nagyobb úr, mint a félelmem, ezért felállok, és imbolyogva térek vissza a kiindulási pontra. Halkan nyomom le a kilincset, amikor kitárul előttem, és meglátom nekem háttal állva őt. A bőröndje a közelében van, és egy váza fekszik ripityára törve az erkélyajtó közelében. Az indulatait mindenki másképpen vezeti le, de nem sok jóra utal, hogy mellette áll az utazótáskája.
- Joel..- mérem végig a rendetlenséget, de nem teszem szóvá neki azonnal. Szomorúság vesz rajtam erőt, mert ennek az egyik oka, vagy talán az egyetlen oka én vagyok. Nem szerettem vitatkozni, de meg kellett védenem magam az aljas rágalmak ellen, melyekkel, percekkel ezelőtt illetett. Mondanom kellene neki, hogy ezt nem kellett volna? Talán én is eltörtem volna, ha egyedül maradok itt. Végigmérem a rendetlenséget, aztán megállapodik a tekintetem rajta, ahogyan felém fordul.
- El akarsz menni? – a hangom csendesen hallatszik a szobában, mert már nincs kedvem megemelni, és újra üvöltözni, mert értelmetlen lenne. Az én bőröndöm is majdnem indulásra készen áll, de még nem akarom elhagyni Kubát. Az indulatból keletkezett ötletem hirtelen már nem is olyan jó, mert ő veszi el. Nem akarom, hogy elmenjen. Akaratlanul is kibuggyan egy könnycseppem, de nem szipogok, és nem is sírok. Őt figyelem szótlanul, de érzem, hogy a végét járom az erőmnek.
- Nem akarom, hogy elmenj. - sápadtan meredek előre a kék lélektükrökbe, és a melegnek köszönhetően összerogyok a szőnyegen hirtelen. Nem ájulok el, de már nem bírok talpon maradni.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 09, 2016 5:49 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 3:35 pm
 



 

Már nagyjából csak az eltűnés van hátra, meg a töredelmes bevallása a recepción, hogy eltörtem azt a szart, amikor Chloe visszajön, és ha mosdatlanabb lennék, mint amilyen vagyok, gond nélkül közölném, hogyha már ki kellett engedjem, ugyan menjen már isten áldásával. Még csak felé fordulni sem akarok, mert iszonyatosan dühös vagyok, és eszemben sincs lenyelni a kendőzetlen véleményét szerény személyemről, köszönöm szépen, de abból bőven elég volt ennyi is, nincs szükségem rá, hogy még valamit a fejemhez vágjon.
- Nem csak el akarok, el is fogok. - Vágom rá kurtán, és most jut eszembe, ki is csomagolom a bőröndöm, de csupán annyira, hogy az ő repülőjegyét kivegyem, és átadjam neki, mert részemről már annyit sem szívesen szívok vele egy levegőt, hogy átadjam. Elég volt, jó kis műsor volt, most lett elegem az egészből. Egyszerűbb lett volna elhúznom, ha nem jön vissza, de mindegy, kétségtelenül még illik rúgni belém párat, elvégre, büdös bunkó vagyok, nyilván megérdemlem.
Azért, amikor van képe azt mondani, amit, már megfordulok, még mindig dühös tekintettel, mert kezdem azt érezni, hogy ez az egész csak arról szól, hogy ő mit akar, és eszébe sem jut, hogy esetleg más homlokegyenest mást részesítene előnyben.
- Nos, talán erre szokták mondani, hogy késő bánat, noha bevallom, érthetetlen számomra, miért ne akarnád, ha ekkora pöcs vagyok, és szerinted megdugok minden nőt, aki csak hozzám szól. Ja, és csalom a nem létező feleségemet. – Nem akartam még ennyit sem mondani, de nemes egyszerűséggel forr bennem az indulat, és képtelen vagyok visszafogni magamat. Ellenben az összerogyása némileg megakaszt, hagyom is parlagon a vitás helyzetet, és a telefonhoz lépek.
- Recepció? Hozassanak fel kérem az étteremből minden fogásból egy keveset, egy nagy kancsó vizet, egy üveg rumot, és valamilyen gyümölcslevet. Igen, mehet a nevemre. Köszönöm. - Bontom a vonalat, aztán minden további szó nélkül odamegyek Chloehoz, hogy felnyaláboljam a földről, és elinduljak vele az egyik kanapé felé. Nem gondolnám, hogy túl sok megbeszélnivalónk akad, de azért azt még megvárom, hogy felhozzák az ételeket, és egyen valamicskét, hogy ne legyen ennyire sápadt. Életemben nem láttam még egyetlen ennyire felelőtlen nőt sem, ami az egészségét illeti. Igaz, ezt már meg sem jegyzem, de milyen csodálatos is lenne, ha egyedül lenne, és nem bírna elmenni sehová sem.
Miután leültettem, és a biztonság kedvéért a homlokára biggyesztettem a tenyerem, illetőleg a csuklóján megnéztem a pulzusát, ám azt követően a bőröndömet az ajtó mellé toltam, onnan legalább egyszerűbb kivinni. Nem, azt hiszem, már tényleg nem érdekel, mi az, amit akar. Eszik szépen egy keveset, aztán én már itt sem vagyok.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 5:55 pm
 



 

Joel and Chloe


A szavai újabb tőrdöfésként ivódnak belém. Inkább ki se kellett volna mondanom, hogy azt szeretném, hogy maradjon, mert megint csak azt hallotta meg, amit ő akart. Gyengének érzem magam, de attól még tartom vele a szemkontaktust, melyből határozottan lejön, hogy nem akar velem huzamosabb ideig együtt maradni. Nem akarom erőltetni, mert ez is már olaj volt a tűzre, és nem tettem vele jót, sőt éppen ellenkezőleg. Kissé bambán állhatok vele szemben, amikor felhozza a sérelmeit, és kissé értetlenül is tekintek rá. A válaszra már nem marad időm, mert összecsuklok, és a földön kötök ki. Forog velem a világ, és a négy fal is. A levegő fullasztó, és a gyomrom egyre jobban összeszűkül az eltelt órákat számítva. A szőnyegen feküdve lehunyom a szememet, és azt hallgatom, hogy Joel a telefonhoz lép, és kaját rendel, meg egy istenes mennyiségű folyadékot is, többek között alkoholt. Valószínűleg nem nekem szánja, de a haragja ellenére is segít. Amikor felkap a földről, csak egyszerűen nekidőlök a mellkasának arra a kis időre, amíg le nem ültet. A hirtelen testmozgástól hányingerem támad, és legszívesebben mennék is a mosdóba, de állva se bírok megmaradni, nemhogy megkockáztassam a testhelyzet-változtatást. A homlokomhoz érinti a kezét, és meg is lepődöm, hogy milyen jól esik ez a hirtelen jött testhőmérséklet különbség is. A szédülés csak nem akar elmúlni, de a biztonság kedvéért még a csuklómon is kitapintja a pulzusomat. Nem szólunk egymáshoz, és mivel ő nem akar beszélgetést kezdeményezni, valahogyan én sem erőltetem a dolgot. A szememmel követem, ahogyan arrébb tolja a bőröndjét, és megállítja az ajtó közelében. Túl határozott, én meg bármit mondok az úgysem lesz jó. A rosszullét időszakos, és kezdek egy kicsit hozzászokni az üléshez is, amikor csengetnek, és megérkezik a sok-sok étel és ital, amit az előbb rendelt. Már megy is ajtót nyitni, és betessékelni a szobapincért, aki egy kis kocsin tolja be a finomabbnál finomabb kajákat. A hasamra simítom az egyik tenyeremet, miközben ők szót váltanak. Nem túl feltűnően elveszek egy tányért, és egy kis congrirát szedek magamnak. A nyál is összefut a számban, és rám jön a kíváncsiság. Leülök, és egy kanál segítségével kóstolok bele a babos rizsbe. A gyomrom hálásan fogadja el a meleg ételt, én pedig nem túl kapkodóan nyelem már le a második falatot is. Iszonyatosan éhes vagyok, és észre se vettem, hogy lassan tizenhét órája nem ettem semmit. A tegnapi ebéd már nem most volt, és a vacsora, illetve a reggeli hiányát már megéreztem. Nem bírok betelni vele, és szépen egy szuszra a fél tányér is elfogy. A pincér meghajol, és távozik is, így kettesben maradunk, de ez nem tudom, hogy mennyire jó ötlet jelen helyzetben. Magamban kellene tartanom a mondandóm, de egyszerűen képtelen vagyok. Töltök egy pohár vizet a kancsóból, hogy leöblítsem a nehéz ételt.
- Szerinted, ha egy seggfejnek tartanálak, akkor eljöttem volna veled Kubába? Együtt aludtam volna veled egy szobában, sőt engedtem volna, hogy benevezz a versenyre? A nem létező feleségedet nem én találtam ki, hanem aki ezt állította magáról a recepción, és az nem én voltam. - pillantok fel oldalasan rá, és iszok egy korty vizet.
- Nem te mondtad, hogy nem kezdenél ki egy olyan szűzies lánnyal, mint én? Túl ártatlan vagyok egy magadfajtához. Nem lehetek elég jó neked… - csuklik el a hangom, és inkább az evésre koncentrálok. Bennem is van tüske, de megpróbáltam túllépni rajta. Végül csak visszakanyarodunk oda, mert akárhányszor feltűnik egy nő a közelünkben, én elbizonytalanodom, és attól rettegek, ha visszatérek az úszásból, vagy odakintről, akkor egy ágyban találom vele. A szomszéd nő megjegyzése sem a legjobbkor érkezett. Mindez akkor sem számít, mert az én önbizalmam van a béka segge alatt, és nem az övé. Csendben rágom meg az ételt, és most kerülöm a pillantását, pedig érzem, hogy engem figyel. Fogalmam sincs, hogy jól tettem-e, hogy ezeket elmondtam neki, vagy sem. Ha el akar menni, úgyis el fog, és egy traktorral se tudom visszatartani. Már látom is magam előtt Amy ledöbbent arcát. Chloe miért kell neked mindent elrontanod?



A hozzászólást Chloe Ward összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 10, 2016 11:08 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 10:17 pm
 



 

Hála istennek, hogy legalább nem kell azért noszogatnom, hogy egyen, nem szívesen tenném meg, meg úgy egyáltalán, semmit sem szívesen tennék már. A jelek szerint mi ketten képtelenek vagyunk arra, hogy felhőtlenül eltöltsünk egymás társaságában négy napot, márpedig, ha így van, kár is erőltetni. A szenvedés híve azért nem lettem életem során.  Ami engem illet, mivel megint ott voltam kénytelen hagyni a kajámat, én is fogok enni, de néhány szó, meg a borravaló átadása után a rum az, aminek a nyakát megragadom, hogy egy istenes adagot húzzak belőle. Van az a pont, amikor már csak ez segít, és én bizony elérkeztem ide, bármennyire is hangozzon ez éppenséggel gázosnak. A magam részéről eszemben sincs tovább pofázni, mert arra is sikerült rájönnünk, ha a szavak nem a barátaink, amennyiben egy levegőt szívunk, s ami nem megy… nos, azt sem kell erőltetni. Igen ám, de a jelek szerint ez az, amit szintén csak én gondolok így, mert néhány falat után a kisasszony ismét érez magában némi erőt arra, hogy kinyissa a száját. Nem mondom, hogy örvendek a dolognak, de nyilván végig fogom hallgatni, különösképpen azért, mert még mindig rohadtul éhes vagyok, és semmi kedvem egy harmadik helyen is megkísérelni teletömni a hasam.
- Mégis csont nélkül feltételezted, hogy nős vagyok, és ráadásul csalom is. Az persze egy pillanatra sem jutott eszedbe, hogy te is ezt kamuztad már több alkalommal. – Világítok rá, miután lenyeltem az aktuális falatot. Próbálok higgadtabban hozzáállni, és úgy ahogy sikerül is, bár az is tény, hogy egyáltalán nincs már kedvem ragozni a témát, de mint kiderült, úgyis az van, amit a kisasszony akar, én meg csak tűrjem és hallgassam. Most legalább nem ordít, ez is valami.
- Nem, én azt mondtam, hogy meg foglak égetni. Már meg is tettem. Azt meg hagy döntsem már el, mi a jó nekem. Gondolom, az sem jutott el a csinos kis kobakodig, amit tegnap éjszaka közben mondtam. Komolyan olyan felszínes alaknak gondolsz, aki az alapján ítél meg bárkit, hogy mit tud az ágyban, vagy mit nem? Tényleg túl ártatlan vagy hozzám, de az ágyban minden tanulható, én sem úgy kezdtem, hogy tudtam, mi kell egy nőnek. Rohadtul szánalmas, és béna voltam, meg nyeszlett is, ha már itt tartunk. Az idők változnak. – Vonom meg a vállam, bár halvány lilám sincs, ebből ő mi a túrót akar kihozni, mert hogy a témán már túl vagyunk, és ahogy a helyzet áll, köszönöm, de inkább kihagynám a többit, és közel sem azért, mert nem volt jó, vagy nem tartom messzemenőkig gyönyörű nőnek, egyszerűen nekem ez a hajtépés nem kell. Annyit tényleg nem ér egyetlen isteni alkalom sem.
- Felvilágosítanál akkor, ha már itt tartunk, hogy IGAZÁBÓL mi is a problémád? – Kérdezek rá, mert komolyan úgy érzem, hogy csak a forró kását kerülgetjük, mint két hülye macska, viszont én szeretnék ettől elszakadni, mert a ködösítés nem az én műfajom. Még az önbizalomhiányát sem értem esetemben, mert még csak nem is néztem meg úgy igazából, sőt, semennyire egyik másik nőt sem.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 09, 2016 11:48 pm
 



 

Joel and Chloe


Szavai mélyén még mindig ott bujkál a sértettség, és bármennyire is igyekszem tenni ellene, hogy elássuk a csatabárdot, sajnos nem fog menni. Én igyekszem magamhoz mérten, mert mégsem hiszem, hogy így kellene lezárunk ezt a négy napot, de holmi keveset ér, amit mondok, vagy teszek neki. Az étel jól esik, mert lassan egy nap is kiesett, és ezt nem viseli jól a szervezetem. A gyomrom már nem korog hangosan, de muszáj többet innom, mint egy pohár víz, mert a bab eléggé szívós, és nem akarok még pluszban rosszul lenni, vagy fél éjszaka a mosdóban ülni. Az ilyen helyeken vigyázni kell az ilyesmikkel, de előfordulhat, hogy csak én ragozom túl. A kérdései teljesen jogosak, mert az lett volna az ésszerű, ha nem menekülök ki az étteremből, hanem rákérdezek a feleség témára, de már annyiszor hibáztam, és nem is a logikus megoldások híve vagyok. A mosdóban megjöhetett volna az eszem is, de nem mindennap fekszik le az ember egy steril férfival. Ha belegondolok még ez sem gond, csak akkor megijedtem tőle. Nem látok bele a fejébe, és nem is fogok. Másképpen működünk, és másképpen is érzünk. Ami neki nem bántó, az már nekem lehet az, és be is bizonyította, hogy nem tűnik fel neki, ha átlép egy határt. Az is szöget üt a fejemben, miközben őt hallgatom, hogy miért vette a szívére ennyire, amit mondtam. Eddig nem vette fel, ha olyasmi csúszott ki a számon, de a mai valahogyan a velejébe talált. A kis apróságok fel sem tűntek eddig, mint az ösztönös gondoskodása, az utánam küldött pincérnő kérdése. Az ajkamba harapok, és az ölembe fektetem a tányért, hogy válaszolni tudjak neki.
- A nős téma az én hibám, és hiába mentegetőznék, mert nem lenne értelme. Előtte mondtad el, hogy nem tudsz gyermeket csinálni, így talán azt vártam, hogy akkor már csak az hiányzik, hogy kiderüljön, hogy van egy feleséged, és van egy gyereked. A pincért odajött az üzenettel, én pedig meghallottam. Mégsem éreztem úgy, hogy ezek után képes lennék a szemedbe nézni, és számon kérni tőled, hogy ez igaz-e? – hajtom le a fejemet, és a kanállal beletúrok egy kicsit az ételbe, mert kezdek eltelítődni, és nem akarom, hogy kijöjjön belőlem. A szédülés elmúlóban van, és némi erőt is érzek magamban, hogy folytatni tudjam, bár az utolsó kérdése talán túlmegy azon, ami belefér ebbe a pár napos ismeretségbe.
- Nem veled van a probléma, hanem velem. – vonom meg egyszerűen a vállamat, és némi szünet kell, hogy ne legyen túl rossz végigmondani, amit hangosan el fogok neki mesélni.
- Amikor folyton azt hallgatod, hogy milyen rossz vagy, nem bírsz teljesíteni, üvöltenek veled, és még rosszabb dolgokat is tesznek, akkor egyszerűen elveszíted a magadba vetett hitet. Két évig voltam egy olyan férfi bábja, aki azt tehette velem, amit csak akart, de kitartottam mellette, mert szerettem. Mérgesen nekem jött, megütött…és egy alkalommal majdnem… - itt elcsuklik a hangom, és nem vagyok képes a szemébe nézni. Motyogva beszélek tovább hozzá, és a tányér tartalmát figyelem közben.
- Nem akartam elhinni, hogy elfogsz velem jönni, ahogyan azt sem, hogy le fogunk feküdni. Nem ringattam magamba illúziókba. Minden nő rivális, és mégsem. Én rettegtem attól, hogy mással fogsz ágyba bújni, amíg itt vagyunk…de ez az én hibám… - a szám belsejét harapdálom, amíg meg nem érzem a friss vér ízét. Nem vagyok nyugodt, és amikor felemelte a hangját csak még jobban előtörtek belőlem a múlt szellemei. Észre se veszem, de megerednek a könnyeim, és szépen lassan a tányér szélén folynak végig.

Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Május 10, 2016 9:41 am
 



 

Ami azt illeti, én tökéletesen tudom, miért háborít fel ennyire, hogy házasságszédelgőnek gondol. Katolikus, vallásos családban nőttem fel, azért van ennyi testvérem, mert a szüleim addig potyogtattak minket, amíg csak bírták… Ott ugye isten ellen való vétek a védekezés, hisz miként is ajándékozhatna meg bennünket gyermekkel, hogyha mi teszünk ellene? A házasságtörés még inkább, és ha valamit, hát ezt istenesen belém nevelték az őseim. Pont ezért nem házasodok. Meg bírnám állni, hogy ne menjek félre, de meg is keserítene mind engem, mind az asszonyt a helyzet, s válásról szintúgy szó sem lehetne. Minek hát egyáltalán ezen gondolkodnom? Nem nekem való. Épp annyira nem, mint a gyermek sem, tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen férfiak, sőt, nők is. Mindenkinek a szíve joga úgy élni az életét, ahogy az neki tetszik, köszönöm, én így érzem jól magam, és nem hiszem, hogy ezen bárminek vagy bárkinek változtatnia kellene.
- Nem, se feleség, se gyerek. – Felelem rá kurtán, de magyarázkodni én aztán senkinek sem fogok ebben az ügyben. A húgom megint állapotos, szóval ismét lesz lehetőségem babázni, nekem az pont egészséges mennyiségű egy gyerekből. Saját nem kell, a Roux nevet örökítsék tovább a bátyáim. Ha ugyan fogják valaha, mert náluk sem tűnik éppen esélyesnek a dolog jelenleg
- Szerintem meg probléma senkivel sincs, mindenki olyan, amilyen, nem kell ilyen negatívan hozzáállni. – Nyilván nem kell magáévá tegye az én életszemléletemet, nem is erről van szó, egyszerűen csak nem értem, miért így kell hozzáállni.
- Egy elmebeteg állat miatt nem kell ennyire leírnod magad, sőt, semennyire sem. Mint már mondtam, csak idő kérdése, meg választásé, bár ez utóbbi ahogy látom, neked nem megy a legtökéletesebben. Legközelebb sokkal körültekintőbben válogasd meg, kit engedsz be a szívedbe. – És nyilván nem magamról beszélek, mert én megint egy pocsék választás lennék, lévén nem hajlok kapcsolatra semmilyen szinten sem. - De tudod, ha még mindig ennyire megvisel, valószínűleg nem tetted túl magad a dolgon. – Azt nem mondom, hogy egy pszichológus jót tehetne a kis lelkével, mert biztosan megsértődne rajta. Egyszer engem is elküldtek, mert a nőkhöz való hozzáállásom miatt megkérdőjelezték azt is, amit szakmailag nyújtani tudok. Csúfos kudarcot vallottak, ami azt illeti, én meg felettébb elégedetten kértem fizetésemelést, máskülönben örömmel fordultam volna a kamarához, hogy meghurcoltak. Egyébként tényleg rohadtul aljas dolognak tartottam. Tartom most is, de már más a vezetőség szerencsére.
Azt meg mindennél jobban gyűlölöm, ha erőszakoskodnak egy nővel, szóval ezen a ponton fogom magam, és leülök mellé, hogy átkaroljam a vállát, és megnyugtatásnak szánva húzzam közelebb, biztonságot sugárzó közelségbe. Igaz, sosem lehet nála tudni, hogy mire miként reagál. Egyébként, az üvöltözést nem veszem magamra, ennél sokkal hangosabb vagyok, ha valóban üvöltök, de persze ezzel sem lehet tisztába, ugyanakkor valahol azért sejtem, hogy megviselte a jelenet őt is, bár ettől én nem vagyok hajlandó rosszabbul érezni magam, így is elég pocsék már a kedvem.
- Akkor közlöm, hogy nem fogok mással ágyba bújni, amíg itt vagyunk, ha valakivel együtt megyek valahová, teszem azt mint most, egy nyaralásra, akkor nincs más. De esetleg elevenítsd fel, hogy hányszor bámultam meg bármelyik másik nőt kérlek. Ha sikerrel jársz, megkövetem magam. – Nem fog, hisz ilyen nem történt. - Hogy lehet az, hogy ennyire nem vagy tisztában az értékeiddel? Sosem volt valami nagy önbizalmad? – Gondolom nem, máskülönben nem hiszem, hogy ennyire taccsra vágta volna ilyen téren az a két év, mindenesetre szívesen behúznék annak a mocsoknak.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Május 10, 2016 11:12 am
 



 

Joel and Chloe


Nem szeretek magánjellegű problémákról beszélgetni, csak az arra érdemes személyekkel, akiket már beengedtem az életembe, és bizalmat szavaztam nekik. Azonban az élet megtréfálhat, és olyan helyzetekbe is sodorhat, ahol muszáj megnyílnia az embernek. Nem hiszem, hogy Joel is önként bevallotta volna nekem, hogy elköttette magát, ha nem esek pánikba, és nem szaladok el reggel. Különös játékot űz velünk a sors, miközben tisztában vagyok vele, ha már szóba került David, akkor el kell mondanom, hogy miért is óvom annyira a szívemet, és miért bizonytalanodom el az ő közelében. Joel túl határozott, és tapasztalt hozzám képest. Nem feltétlenül az ágyban nyújtott teljesítménye miatt (amit meg kell hagyni egy ideig nem fogok elfelejteni), hanem amiatt, hogy sokkal másképpen látja a világot, mint én. Már nem hisz a mesékben, és tudja, hogy mit vár el az életétől. Én még csak most teszem meg az első lépéseimet egyedül, és bontogatom a szárnyaimat. Az étterem megnyitása is nagy falat, és fogalmam sincs, hogy mit fog hozni a jövő. Az években mért érettsége jóval meghaladja az enyémet. Hallgataggá válok, miután kiöntöttem a lelkemet neki, és csak az ő szavai csengenek a fülemben újra és újra. Nem lennék túl Daviden? Így ez ebben a formában nem igaz, de biztosan kihatással van a jelenlegi kapcsolatrendszerem ez egészen biztos. Az önbizalmat nem lehet egyik napról a másikra felépíteni, de igyekszem, és ez már haladás nálam. Elvégre bevállaltam, hogy táncoljak a bárban vele, és elutazzak Kubába alig kéthetes ismeretség után. A sírás elkerülhetetlen, hiszen régi sebeket szakítottam fel, és azok még fájnak. Leül mellém a kanapéra, és közelebb von magához. Nem ellenkezem, mert pontosan erre van szükségem. A tányért leteszem a másik oldalamra, és közelebb bújok a vállához. Férfias illata felszökik az orromba, és lehunyva nedves szempilláimat élvezem a biztonságot, amit csak ő nyújthat jelenleg. Elveszek a karjai között, de megmosolygom, amiket mond. Felpillantok a kék íriszekbe, és halkan szólalok meg.
- Nem bámultál meg senkit, azonban több nő akadt, akik bebújtak volna az ágyadba, és nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket. A szomszédból is érdeklődtek, hogy ki vagy nekem. – szelíd mosoly ül ki az ajkaimra, de a másik kérdésére már nem tudok ilyen jókedvűen válaszolni.
- A soha az túlzás. Amíg anya élt én voltam a szeme fénye, és ez sokat segített. Támogató szüleim vannak, és nem szenvedtem semmiben sem hiányt, de nem is voltam az a lány a gimiben, aki mindenkinek széttette volna a lábát. Anya halála után minden megváltozott, és azzal én is, hogy már nem volt mellettem az a személy, akihez rohanhattam, ha megbántottak. – szomorúvá válok, de nem kellene, hogy az legyek.
- Miért nem akarsz gyereket Joel? Tényleg csak a kíváncsiság hajt, mert nem ítéllek el, ahogy te gondolod, csak tudod…ez olyan végleges döntés. Nem hittél abban, hogy ez a jövőben változhat? – harapom be az alsó ajkamat, de közben egy percre sem tévesztem el szem elől a kék lélektükröket. A vállán pihentetem a fejemet, és jól érzem magam, hogy nem veszekszünk, csak beszélgetünk. Nem akarok innen mozdulni, és elmenni sem.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 11, 2016 9:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Május 11, 2016 10:36 am
 



 

- Olyan nő egész sok akad, de addig, amíg csak engem néznek, és nem én vagyok akkora tapló, hogy hölgytársaságban másokkal foglalkozom, aligha kellene aggódnod. – A szomszéd nem érdekel, a stewardess sem érdekelt, és az sem, hogy mi a francot akar nekem a magát feleségemnek való a recepciónál. A nem megjelenésemet veheti egy csinos nemnek, hisz bárki is legyen, nem ismerem, az fix, úgyhogy nem fogok ezen görcsölni.
- Sajnálom az anyukádat. Ha valamibe, hát a drága mama elvesztésébe én magam is belerokkannék. – Ha valaha le kellett volna tennem valamelyik szülőm mellett a voksom, az anya lett volna, nagyon anyás voltam mindig, vagyok is még, ami azt illeti, én például ki nem hagyom a vasárnapi ebédjét, ha nem dolgozom éppen, az egyszer biztos. - Ez nem meglepő, egy szülő elvesztése nagyon komoly dolog. Nekem három bátyám volt a húgom mellett, de a legidősebb meghalt. Hosszú évekig próbálták megmenteni… valószínűleg emiatt orvos Raoul bátyám, ő onkológus. Én meg… nos, én nyilván nem emiatt lettem szülész- nőgyógyász, de az orvosi pályát ezért választottam. – Nem akartam, hogy úgy érezze, csak ő adja ki magát, meg aztán, más olyannal beszélni erről, aki szintén elvesztette egy családtagját. Én legalább tudom, mit érezhet, nem csak úgy mondom.
- Tudom, neked ez valószínűleg ijesztő, de én tökéletesen tisztában vagyok önmagammal, és képes vagyok komoly, felelősségteljes döntéseket hozni. Vallásos családban nőttem fel, azért van ennyi tesóm, amit én sosem bántam, mert imádom mindnyájukat. Viszont nálunk a házasság messzemenőkig végleges, a szüleim bele is pusztulnának a szégyenbe, ha elválna bármelyikünk is. A húgom esetét még most sem emésztették meg, pedig azóta már eltelt 16 év. Én meg ismerem magam, nincs olyan nő, aki mellett képes lennék lecövekelni életem végéig, és mielőtt kiakadnál, ez nem a nők hibája. Én vagyok ilyen, nehéz eset… plusz rengeteget dolgozom, szinte sosem vagyok otthon. Én a karrieremre tettem fel az életemet, ebbe nálam nem fér bele sem a gyerek, sem a feleség. Őszintén, milyen nő viselné el, hogy a héten max három éjszaka vagyok otthon, akkor is hulla fáradtan kerülök ágyba? S ha képtelen vagyok lecövekelni egyetlen nő mellett, nem lenne fair egy gyereket kitenni a szülők közt vándorlásnak. – Nem tudom, érti-e, nem is kell értenie, ez az én dolgom, az én életem, s úgy élem, ahogy nekem tetszik. Nem hiszem, hogy valaha megbánnám, sosem éreztem kényszert a génjeim továbbörökítésére. Annyi terhességen és szülésen vezettem át másokat, hogy az bőven elég számomra, az érzelmi teher nem kell mellé. Mondhatjuk, hogy silány az érzelmi életem, de úgy hiszem, a szüleim, testvéreim, és az unokahúgom irányában bőven elegendő érzelem jut.
- Nem véletlenül mondtam, hogy próbáld meg távol tartani magad tőlem, te még fiatal vagy, inkább az érzelmeid vezetnek, nem a higgadt logika. Ja igen, még mielőtt megkérdeznéd ezt is, nem, soha nem voltam szerelmes. – Nos, most már remélem, nem is leszek, mert azt meglehet tényleg utálnám, ha a szeretett nő gyermekre vágyna, és nem tudnám megadni neki.

Fura volt azon kapni magam, hogy több órányi beszélgetés után már elkezdett alkonyodni, ahogy kipillantottam az erkélyajtón. Remélhetőleg addigra már Chloe is sokkal jobb színben volt, nem tudhatom, elvégre arról, hogy mikor mi baja fizikailag, nem szokta kinyitni a száját.
- Hát azt hiszem, itt a vacsoraidő is. – Nem mintha jelen pillanatban éhesnek érezném magam, csak jelzem, mennyire elment az idő. Nem bánom egyébként, mert legalább nem hajtépéssel telt. - Mihez van kedved? Mert a magam részéről éhes most nem vagyok. – Elég szép mennyiséget pusztítottunk el ugyanis.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szer. Május 11, 2016 9:40 pm
 



 

Joel and Chloe


- Az aggodalom mindig bennem lesz, nem olyan egyszerű ezen túljutni. – rázom meg a fejemet, de nem tekintek el másfele. Joel kék íriszei megbabonáznak, és a hangjától libabőrös leszek. Részvétet nyilvánít az édesanyám után, és jól esik, hogy végre meghallja, amit mondok, és nem beszélünk el egymás mellett. Furcsa hallani az ő szájából, hogy a mamájáért rajong. Nem hittem volna, hogy ennyire szoros a viszonyuk, de a hanglejtéséből, és a pillantásából azonnal lejön. Kis irigység kap el. Neki még van esélye megosztani élete minden percét az anyukájával, örömmel fordulhat hozzá…de nekem erre már nem lesz lehetőségem. Mosoly ül ki az arcomra, de aztán le is fagy, amikor szóba kerül az elhunyt bátya. A többiek is előkerülnek a kalapból, és hirtelen kezdem más színben látni őt. Nem fogom azt állítani, hogy nem kemény, de sokkal emberségesebb most már a szememben. Nem megközelíthetetlen, és nem kell attól rettegnem, hogy leeszi a fejemet.
- A bátyád miatt lettél orvos? – lepődök meg, és tisztelettel adózom előtte. Ha már a testvére nem élte túl a halálos kórt, akkor legalább a saját módján segít másokon. Rengeteg édesanya foglalhatja imába dr. Roux nevét én úgy hiszem. Kiváló szakember, ehhez kétség sem fér, és ehhez elég volt egyetlen röpke fél órát a rendelőjében eltöltenem, annak ellenére is, hogy én nem lettem a páciense.
- Sajnálom a bátyádat, de úgy hiszem értelmet adott az életednek. Raoul és te is kiváló orvosok vagytok, bár őt nem ismerem személyesen. Az édesanyám leukémiás lett…fél év alatt vitte el a rák. – csendesen bújok hozzá, és hallgatom tovább, mert kíváncsi vagyok az életére. Milyen lehetett gyermekkorában, hogyan viselkedhetett az egyetemen. Egy talány nekem ez a férfi, de meg akarom fejteni.
- Joel… - hatalmas égszínkék szemeimet ráemelem, és miután elmondta az érveit az elköttetésre, utána szólalok csak meg.
- A vallás sok ember életét meghatározza, és megértem, hogy milyen lehet ilyen családban felnőni, bár a saját bőrömön nem tapasztaltam, mégis egy kis ízelítőt kaptam belőle. Édesapám szülei se tolerálják a félremenést, azt meg végképp nem, ha valaki egy gyermek életét akarja kioltani, vagy ellenáll a természetes fogantatásnak. A szigorú erkölcsöknek is megvan a maga előnye, de közben a hátránya is. A család nagyon fontos, de életed csak egy van, és azt nem határozhatják meg ők. Megértelek, hogy ilyen döntést hoztál, de nem értek veled egyet. Sokan vállalják a feleség szerepet egy orvos mellett. Több száz, ne adj isten több ezer olyan házasság köttetett, ahol a nő, vagy a férfi az életmentésre tette fel az életét, mégis családot alapított mellette. Az elhivatottságodat megértem, és azt a csodát is, amit nap, mint nap átélsz a boldog kismamák mellett, de egy saját gyermek, aki a véredből van az egészen más, az a te csodád lesz Joel. Nem ítélkezem, de inkább azzal van a baj, hogy eleve eldöntötted, hogy nem akarsz se megházasodni, és ebből következik, hogy gyermeket sem akarsz. Fura azt hallanom egy harmincöt éves férfi szájából, hogy még nem volt szerelmes, tényleg… - hallgatok el, és a felkarját simogatom. Még mindig a karjai között vagyok, de cseppet sem zavar a közelsége, inkább ellenkezőleg. Kezdem megszokni, és beengedni a saját terembe is.
- Hidd el van olyan nő, aki elviselné…aki szeretne téged. – halvány mosoly kúszik az arcomra, mert nem akarom elmondani neki, hogy bizony megeshet, hogy még rátalál a szerelem. Akkor minden észérve, és addigi elve meg fog dőlni. Félelmetes lesz, sőt talán kiborító. Ezt már nem merem kimondani neki, mert olyan lenne, mintha egy szamarat akarnék meggyőzni arról, hogy ő ló. Elfogadom hát az érveit, és tovább beszélgetünk minden másról. Szóba hozom neki, miért a lila a kedvenc színem, kicsit mesélek a főzésről is, hogy szerettem bele édesapám mellett.
Az idő csak úgy repül, és közben a rengeteg étel el is fogy. A szédülésem abbamarad, és helyébe egy kellemes elégedettség lép. Kezdem megkedvelni, pedig tudom, hogy a tűzzel játszok, és nem kellene belebonyolódnom, de parancsolhatok a szívemnek? Amikor rákérdez, hogy mihez lenne kedvem, akkor valahogyan felgyorsul a szívverésem is, mert ma este egy dolgot szeretnék nagyon…és az nem más, mint a tánc.
- A főzés mellett még egy dolgot csinálok szívből, és az a tánc. Szeretnék elmenni táncolni ma este a belvárosba, ha nem gond. Cseppet sem vagyok már éhes, hiszen végigkóstoltuk az étlapot. – kuncogok fel, és teljesen felvillanyoz, hogy kibékültünk. Észre se veszem, hogy mennyire túlpörögtem, amikor felpattanok a kanapéról, és megtámaszkodva a két combján egy puszit adok a szájára.
- Várj meg itt, egy pillanat. – beszaladok a szobába, és a bőröndömet eldöntöm oldalra. Feltúrom a felét, de nem hiába, mert megtalálom azt a két darabot, amit kerestem. Az egyik egy ezüstszínű, testhez áll ruha, pánt nélküli. Nagyon szeretek benne bulizni menni, de a másik mozgatja meg inkább a fantáziámat, mégis ezzel nyitom meg a sort. Lekapom magamról a fehér nyári ruhát, és belebújok ebbe. Tükör csak a fürdőben van, de most nincs is rá szükségem, mert a választást Joelre fogom bízni. Egy kecses mozdulattal lépek ki a hálóból, és csípőre téve a kezemet állok meg előtte.
- Rád bízom a ruhaválasztást. – harapom be az alsó ajkamat. Még meg is fordulok a tengelyem körül, hogy jobban szemügyre tudjon venni.
- Ebben versenyre is nevezhetnék, de Amy egy külön ruhát varrt nekem erre az útra. Csak akkor mondd ki a választásodat, ha azt is láttad rajtam. Egy perc, és jövök is. – egy puszit dobok a levegőben felé, és visszasietek átöltözni. Izgalommal tölt el, hogy a barátnőm divattervező, és abban a megtiszteltetésben részesít, hogy külön készít nekem egy-egy darabot. A fekete, szinte rám simul, de jóval rövidebb, mint az előző. Éppen csak, hogy takarja a tomporomat, de hihetetlenül vonzza a tekintetet is. A hosszú ujjú verzió miatt kicsit tartottam, de vékonyka az anyaga. Egy csábító bestiának érzem magam benne, és a poén kedvéért előkeresem a telefonomat. Már csak egy csík van rajta, és töltenem is kellene, sőt több nem fogadott hívásom van, de most csak egy számot szeretnék betenni. Elindítom a videó portálon a Madonna Like a virgin című számát, és feltekerve a hangerőt indulok meg kifelé. Az egyik lábamat húzom végig az ajtófélfán, és az énekesnő hangját utánozva lépek színre. Lassú, és kecses léptekkel közelítek hozzá, miközben a csípőmre teszem a kezemet, és még be is forgok előtte. Hátradobva a hajamat pipiskedve megyek előre, és állok meg előtte. A kezeimmel végigzongorázok a testem vonalán, aztán megtámaszkodok a két combján, és a szöveget imitálom tátogva. Kinyomom a fenekem, és behajolok előtte, aztán hátrafele futva megyek vissza a kiindulópontra, és guggolok le, de aztán a hátsómra érkezem. Nevetve nézek fel rá.
- Na, melyik legyen? – fújom ki a levegőt, és beletúrok a hajamba.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 12, 2016 3:43 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Csüt. Május 12, 2016 12:54 pm
 



 

- Igen. Nyolc éves voltam, mikor meghalt. Ő volt a legidősebb, mind felnéztünk rá, de végignézni, ahogy valakit szépen lassan elsorvaszt a betegsége… Nagyon sokáig képtelen voltam feldolgozni. – Erről nem szoktam beszélni, nem is szeretek róla, akkor, ártatlan kisfiúként olyan volt ez számomra, mint a pokol, és rettentően hiányzott a nagy és erős bátyám, hiába volt még kettő. Máig elmerengek azon, vajon milyen lehetne, ha még élne.
- Köszönöm. El sem tudom képzelni, milyen lehet elveszíteni egy anyát. – Tekintve azonban, hogy mennyi idős vagyok, hamarosan fel kell majd készülnöm erre a lehetőségre, de bolond lennék idejekorán temetni vagy gyászolni bárkit. Azt viszont nem mondom Chloenak, mert érzésem szerint mind ő, mind az édesanyja jobban járt, hogy ilyen gyors lefolyású volt a betegsége. A bátyánk évekig szenvedett, a szemünk előtt épült le teljesen, sosem fogom tudni kiverni a fejemből, hová sodorta a kór. Ez azonban nem verseny, így ezt már nem említem, nem is kell, hogy tudja. Neki megvan a saját fájdalma ilyen téren, s nekem is. Csak ölelem tovább fél karral, hátha kicsit jobb lesz, nem számottevően ugyan, de talán ez is segít.
Legszívesebben leállítanám, mert az egy dolog, hogy beavattam a saját igazságomba, de azt már közel sem szeretném végighallgatni, hogy szerinte miben hibás a döntésem, és miért kellett volna máshogy tegyem. Ez olyasmi, amire meglehetősen érzékeny vagyok, soha, senkinek nem hagytam, hogy belemásszon a legmélyebb magánügyeimbe, nem fogok kivételt tenni.
- Nem, nem lesz az én csodám, lévén nem lesz gyermekem. Ez nem egy meghozandó, hanem egy már meghozott döntés. Chloe, elhiszem, hogy zavaró, hogy ennyire tisztában vagyok azzal, mit nem akarok, de ezen változtatni akkor sem lehetne, ha akarnám. Nézd csak meg, hogy te mennyire kiborultál már jó pár alkalommal mellettem? Mi lenne, ha mondjuk együtt lennénk, és úgy kapnál rajta másokkal flörtölni? Vagy netalántán azon, hogy egy idő után nekem már nem elég csak egy nő? Nem vagyok, soha nem is voltam monogám típus, abban reménykedni bárki részéről pedig, hogy engem meg tudna változtatni, felettébb értelmetlen dolog szerintem. Fura, nem fura, ez van. – Ebben mondjuk nyilván nagy szerepe van annak is, hogy még csak esélyt sem adtam a dolognak, mert senkit sem voltam hajlandó megismerni, hogy a külsején túl bármi is érdekeljen még benne. Azt pedig nagyon sok nő elmondhatja magáról, hogy gyönyörű.
- A munkámat el. Azt, hogy megcsalom esetlegesen, nem hiszem. – Csóválom meg a fejem, mondhatnánk, hogy nem tudhatom, ha sosem voltam még kapcsolatban, de túlzottan is biztosnak érezném magam, lévén ha a legkisebb probléma is felmerülne, máris menekülő utat keresnék. Ezt meg egyetlen nő sem érdemli, így hát nem is próbálkozom.
Szerencsére a téma hamar el is sikkad, bevallom, nem szívesen beszélgetnék róla a továbbiakban, mert tény és való, hogy nem könnyed nyaralása való téma.
- Részemről nem gond, csak be lehet valahogy jutni innen is… majd megkérdezzük a recepción. – Bár talán annyira nem lenne messze gyalog sem, de térkép ahhoz sem ártana, biztos, ami biztos alapon. Azért a térdtámasztós puszi kissé meglep, de ennek jelét nem mutatom, csak azt remélem, nem indult el egy olyan úton már most, ahonnan rohadt fájdalmas lesz visszafordulnia, nem lenne ínyemre, ha meg kellene bántanom pusztán csak azzal, hogy önmagam vagyok. Csak tudnám, miért nem hagytam, hogy eljöjjön azzal, akivel akar, lett volna épp elég dolgom a kórházban is.
- Oké. – Nem tudom, mit tervez, de amikor meglátom, akkor már sejtem, pláne a hozzátűzött szavaival. - Olyan ruhád nincs, aminek a látványától nem akar rád ugrani a fél város? – Kérdezem, mert mondjuk a pánt nélküli miniruhák pont olyanok, csak a fejem csóválom, nem, nem azért, mert nem tetszik a ruha, hanem nem értem, hogy szinte nulla önbizalommal hogy lehet az, hogy most simán forgolódik előttem. Sosem fogok kiigazodni a nőkön. - Roppant kedves Amytől. Remélem, nem átlátszó. - Nyelek egyet, bár azt már most borítékolnám, hogy a másik ruhával még nagyobb bajban leszek. Nem is tévedek sokat, pláne úgy, hogy még a jelek szerint kisebb fajta előadást is rittyent nekem hozzá. Összeszűkült szemekkel figyelem, ahogy behajol előttem, és fogalmam sincs, mi ezzel a célja, de közel sem vagyok benne biztos, hogy ebben a ruhában, ezzel a stílussal eljutunk bármilyen táncos helyre.
- Gyere csak ide… – Mutatóujjammal még hívogató mozdulatot is teszek, aztán ha engedelmeskedik, hát előre nyúlva emelem az ölembe, tekintettel arra, hogy megtanulhatta már, az ilyesminek nálam következménye van, talán annyira nem lesz meglepve. A szoknya vonaláig combjaira simítom a tenyereimet, majd hátrasiklanak a derekára, hogy egy hirtelenebb mozdulattal rántsam közvetlen közelre, olyan szinten, hogy az alant kivillanó fehérnemű gátlástalanul találkozhasson érdeklődésem egyértelmű jelével, és még azt sem tagadom meg magamtól, hogy közel hajolva csókoljam meg egészen magától értetődő heves szenvedéllyel. Csak a hosszúra nyúló, letaglózó csók után hajolok a füléhez. - Ha táncolni akarsz, nem ebben jössz. – Suttogom érdesen, meglehetősen feltüzelt hangon, hallja, lássa, érezze, mit váltott ki belőlem.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Csüt. Május 12, 2016 3:52 pm
 



 

Joel and Chloe



A beszélgetésünk olyan irányt vesz, amit nem szeretnék feszegetni, de ő se nagyon. Csak az okokat mondtam el, és a saját véleményemet, de ezzel megint mellélőttem, mert nem olyan ember, aki elviseli, ha valami nem úgy hangzik, ahogyan ő szeretné azt hallani. Nem bíráltam felül a döntését, hiszen már megtörtént, csak felmutattam azt a bizonyos tükröt, melyben a lehetőségek rejlenek, és ez rémisztő lehet. Nem állítom, hogy okosabb lennék nála, de amondó vagyok, hogy nagyobb eséllyel azért nem volt kapcsolatban, mert nem akart, és nem fér bele az életébe egy komoly viszony, meg egy gyerek sem. Valamilyen szinten lesújt, hiszen tényleg ha a későbbiekben szerelmes lesz, akkor akár egy szakító ok is lehet abból, hogy nem tudja megadni a szeretett nőnek az egyetlen ajándékot, méghozzá a gyermeket. Kár is ezen rágódni, és megpróbálom lenyugtatni őt is.
- Nem akartam, hogy azt hidd, hogy ellened vagyok, csak másképpen látom a meghozott döntésed következményét, mint te. Talán belefér, hogy egy kívülálló másképpen vélekedjen erről, mint te, és nagy butaság olyat feltételezni Joel, hogy mi együtt leszünk. A feltételes mód sem állná meg a helyét. – fejezem be helyette a mondatot, és el is terelem a figyelmét egy kis játékkal. Felpörgök, és megpuszilom, bár nem gondolom végig, hogy ez hogyan jöhet le neki. Nem is gond, mert a ma este a szórakozásról, és a felejthetetlen élményekről szól. Túl komolyak lettünk, és olyasmit osztottunk meg a másikkal, mely a gyenge pontunk is lehet. Nem akarom firtatni, hogy nem tartom magam szépnek, vagy éppen min változtatnék, ha befeküdnék egy plasztikai sebész kése alá. Az önbizalmam hátul kullog valahol, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek erősebb, olykor jobb pillanataim. A ruhapróba meghozza a kellő hangulatot egy kis tánchoz is. Az ezüstszínűt nem szívesen venném fel, mert túl szűk, és ha latin táncokat akarunk lejteni a táncparketten, akkor bizony meggyűlne a bajom vele. Végül a földön kötök ki, amikor Madonna száma elhallgat, és nevetve tekintek fel a kék íriszekbe.
- Menjek oda? – harapom be az alsó ajkamat, és nagy nehezen felállok, de az egyensúlyom még nem a régi. Halkan sikítok fel, mert az ölébe ránt, sőt inkább ráültet a lábaira. Muszáj szétterpesztenem, de hála istennek a ruha anyaga nyúlós. Zavartan nézek végig rajta, ahogyan a mellkasa gyorsabban emelkedik, és süllyed az intimitás jeleként. A keze a combomra siklik, így azonnal érzem a hőt. Felégek, ha nem fog elengedni. A különös bizsergés a hatalmába kerít, és már el is felejtem, hogy rám ripakodott órákkal ezelőtt. A józan eszem búcsút mond, és helyébe a vörös köd lép. Fehér tangám anyagán keresztül is érzem az erekcióját, és belém fojtja a feltörő nyögést, mert lepecsételi az ajkaimat édes csókjával, és mohón teszi a magáévá. A hajába túrok szenvedélyesen, és közelebb húzom magamhoz. Érezni akarom, ismét a részese szeretnék lenni annak a különös vonzalomnak, amit csakis Joel képes felébreszteni bennem. A szunnyadó nőiességem új erőre kapott, és szeretném, ha ez a perc nem érne véget. Túl keveset kaptam még ebből a férfiból, és ha így folytatjuk, akkor hamar rá fogok szokni a jóra. Szinte fáj elszakadni puha és meleg szirmaitól, ahogyan a fülemhez hajol, és próbál meggyőzni arról, hogy nem ez a ruha lenne a legjobb választás, ha táncolni készülünk.
- Mhm. Ha ebben jövök, akkor is táncolhatunk. – a nyakam ívét odatolom az ajkaihoz, és beleborzongok a puszijaiba. Észhez kell térned Chloe, mert soha nem fogsz eljutni a belvárosba! Kelyhet formálok a két tenyeremmel az arca köré, és odahúzom, hogy egy szűzies csókot nyomjak a szájára.
- El akarok menni, és veled akarok táncolni. – mélyedek bele a szemébe, aztán kimászok az öléből.
- Kell egy kis idő, hogy elkészüljek, addig menj, öltözz át. – nehezen veszem rá magam most erre, mert legszívesebben a nyakába ugranék, de nem tehetem meg. A bőröndje még mindig az ajtó mellett áll, de reménykedem benne, hogy sikerült dűlőre jutnunk, és nem akar itt hagyni a lakosztályban. A fenekemre simítom a kezemet, hogy ne lássa a bugyimat, aztán bezárkózom a hálóba. Elő is veszek egy fekete tangát, és egy másik melltartót is. A hajamat kiengedem, és többszöri fésűroham után úgy hagyom.
- Nem töltenél nekem egy kis rumot? – kiabálok ki, mert rendelt már ide, csak még nem kóstoltam meg. Egy pohár nem a világ vége, és amúgy is az éjszakába indulunk. Az ágyon törökülésben helyezkedem el, és a kis kézitükrömet a magasba tartva húzom ki a szememet. Az erősebb sminket csak a bulik alkalmával szeretem, így a rúzst már el is hagyom, csak egy vékony réteg rózsaszín szájfényt viszek fel. Az ujjaimmal egyengetem el, és meglepődöm azon, hogy mennyire átalakultam. A cipőm legalább tíz centis sarkakkal rendelkezik, na meg egy művelet, mire befűzöm. Elől többször kell megkötnöm a hozzá tartozó szalagokat. A parfümöt se viszem túlzásba, így egy húsz perccel később csatlakozom hozzá, és a fülem mögé tűrve az egyik hajtincset állok meg a közelében.
- Voltál már a recepción, messze van a belváros? – érdeklődök szimplán, de Joel közelében ez olyan nehéz. Megint kezdek kislányos zavarba jönni, és majdnem félrelépek, de még időben kapaszkodom meg a vállában, hogy ne boruljak előtte fel.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 13, 2016 3:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Pént. Május 13, 2016 12:57 pm
 



 

- Feltételezni bármit lehet, legyen bármilyen abszurd is. – Hanyagul rántok vállat, nem, eszemben sincs kapcsolatba keveredni senkivel, nem erről van szó, a megértést óhajtottam volna elősegíteni vele, de azt már megszoktam, hogy pont a mondandóm lényege nem megy át sosem. Néha totálisan úgy érzem magam, mintha a falnak beszélnék, mindenesetre ezen a ponton be is fejezhetjük az életem és döntéseim taglalását, mert azok véglegesek és visszavonhatatlanok. Holt biztos lehet benne, hogy harmincöt éves korára tökéletesen tudni fogja ő maga is, mit akar az élettől, és nem fogja hagyni, hogy bárki eltántorítsa tőlük. Ki tudja, talán már anyuka lesz valami korrekt pasi oldalán, aki nem egy büdös paraszt, vagy épp nem fut olyan szinten a szoknyák után, mint én. Noha esetemben sokszor inkább úgy érzem, a szoknyák futnak utánam. Mint mondjuk ez a kis huncutság is.
- Igen. – Bólintok a kérdésére, és nem kicsit zavar vágyaim tárgyának kézzel fogható valósága, mert az isten szerelmére, az ilyen ruhák nem utcára valóak. Olyan egyszerű lenne félretolni a fehér anyagok, és csillapítani a helyzeten, de nem vagyok az a típus, aki csak a saját örömét helyezi előtérbe, noha az tény, hogy meglehetősen spontán ember vagyok, és határozottan nem bánnám, ha most sem ismerné a nemet. Csókolom, és olyan közel húzom, amilyen közel csak tudom, az isten szerelmére, ennél azért általában sokkal jobban uralom önmagam.
- Ami azt illeti, inkább kevesebbet, mint többet. – Nahát, alamuszi nyuszi nagyot ugrik, ha már ennyire lelkesen tolja oda a nyakát, hát nem vagyok rest kiélvezni a helyzetet, és forró leheletem is végigkíséri apró csókjaim nyomát, némileg megborzongatva a kisasszonyt. Ő akarta… bár bevallom, az azért derekasam meglep, hogy a szolid csók után képes kimászni az ölemből. Határozottan kellemetlenül ér a dolog. - Khm. Így… nem tudok táncolni. – Állapítom meg mindenféle kecmec nélkül, tény és való, hogy a felhúzlak, aztán ott hagylak játékot sosem kedveltem, de rendben, Chloe, ha te így, hát én is, majd egy hasonlóan kiéhezett pillanatban visszakapod.
- Hogyne, majd ha lejegeltem magam, kétségkívül az lesz az első. – Jegyzem meg ironikusan, hisz az egy dolog, hogy itt hagy álló szerszámmal, de az, hogy még utasítgat is, határozottan nincs ínyemre.
- De. Még tortát is sütök közben. - Édes jézus. Veszek inkább egy hidegzuhanyt, rumot meg töltsön magának, bár esélyesen még akkor sem lesz kész, mire végzek a zuhannyal, szóval nem zavartatom magam. Két perc múlva már a hűs csempének döntött homlokkal próbálok úrrá lenni magamon, és kiverni a fejemből a hirtelen fellobbant vágyakat, de az is biztos, hogy ezek után semmi kedvem elindulni sehová sem. Épp olyan tehetséges mások kedvének lelohasztásában, mint az idegeimre menésben. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy valaki felbérelte a folyamatos szivatásomra.
Mire végzek, még mindig nem bújt elő, szóval megkapja a hülye rumját, és még a recepciót is felhívom, hogyan is tudunk bejutni a belvárosba, hívnak taxit. Remek. Úgyis alig várom, hogy abban a ruhában lássam táncolni. Igen, ez már irónia, pillanatok alatt tűnt el a fellobbant jó kedvem, és az ajtóhoz gurított bőröndömből jut eszembe, hogy tulajdonképpen át akartam cuccolni egy másik szobába. Kényelmesebb lenne, mint megint a kanapén dögleni.
- Nem tudom, milyen messze van. Hívtak taxit. – Nem nézek rá, lévén egy szál törülközőben feszítve keresem a felvenni kívánt cuccaimat a bőröndömben. Közben érzem, hogy lazul a törülköző, de csak kibírja a kanapéig… - Visszamennél még két percre? – Kérdem még mindig háttal neki, aztán ahogy felállok, és megfordulok, azzal a lendülettel adja meg magát a törülköző is, és landol a földön. - Ó de fasza… – Káromkodod egy sort, de legalább tele van a kezem a gönceimmel, így azt ékességem elé tolhatom. Eztán már fölösleges szégyenlősködnöm, ha nem ment vissza a szobába, s ebben az esetben kénytelen végigasszisztálni a felöltözésemet is. Ha már feketét vett fel, gondoltam részemről is ez lesz a nyerő választás.
Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy megint majdnem elesik, és belém kapaszkodva tudja csak megtartani az egyensúlyát.
- És ebben akarsz táncolni? – Kérdezem a hangulatomhoz képest tök normálisan, és nézek le a cipőire. Tény, hogy nagyon dekoratív darabok azokkal a pántokkal, de ha nem tud valaki járni bennük, akkor odavész az általa kölcsönzött elegancia és nőiesség nagy része. Mindenesetre, ha sikerült visszanyerni az egyensúlyát, már tényleg megyek felöltözni, hogy mihamarabb indulhassunk.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Pént. Május 13, 2016 3:19 pm
 



 

Joel and Chloe


Életemben nem tudtam még ilyen gyorsan döntést hozni. Kellőképpen belementem a játékba, aminek a kezdeményezését én tettem le az asztalra, de aztán jobban vonzott az, hogy ma este egy jót táncoljak, mint itt egyből a lakosztályban egymásnak essünk. A probléma ott kezdődött, hogy Joel kevésbé élvezte azt, hogy cserbenhagytam az előjáték közepén, és könnyedén kicsusszantam az öléből, holott éppen úgy szerettem volna, ha ledönt, csak éppen nem gondoltam, hogy jó ötlet lenne egyből.
- Hogyan nem tudsz táncolni? – fordulok felé, de látható nyomot hagytam benne, és ez mosolygásra késztet. Nem mondok semmit, mert a végén felhergelném, így csak bevonulok a szobába, és nekilátok a készülődésnek. Semelyik pasit nem mertem még így otthagyni, látván, hogy ennek súlyos következményei lesznek. A pattogó, és ironikus megjegyzésére nem reagálok. Hozzá van szokva, hogy egyből megkap mindent, és nem kell harcolnia érte. A nők a lábai előtt hevernek, és csak egy szavába kerülne, hogy széttegyék előtte a combjukat. Nem tartottam magam könnyűvérűnek, de sajnos ezen az utazáson már olyan énem is előtérbe került, amiről nem hittem, hogy létezik. A morcos, és sértett énem most egy kis elégtételt vett, amiért úgy beszélt velem délután, mintha a kapcarongya lennék, pedig nem érdemeltem meg. Nem ugráltattam eddig, de most én is érzem, hogy átléptem egy határt. A rumot azért megkóstolnám, és ha nem készíti ki, akkor sem fogok falnak menni, mert nem vagyok egy királykisasszony, aki ne tudná kitölteni magának. Egy kérdést azért megért. A cipőben holtbiztos vagyok, ami a választásomat illeti. Szeretek benne táncolni, csak éppen a felvétele egy külön művészet. Amint elkészülök, már megyek is ki hozzá, de még ő is csak törölközőben flangál. A kérdésemre a taxi a megoldás, és ennyiben is hagyom, mert megbotlok. A közelében hihetetlenül bénán tudok viselkedni, de ezt már számtalan alkalommal láthatta. Egy ajtót is képes voltam lefejelni, mert a deltás vállaival voltam elfoglalva. A törölköző isteni sugallatra hullik alá, én meg nem tudok máshova nézni. Szemügyre veszem, és bele is vörösödöm abba, amit látok. A férfiassága láttán elgondolkodom azon, hogy akarok-e még táncolni, de nem igazán. A válla az utolsó mentsváram, így nem taknyolok el.
- Ebben…táncolni…izé…ja. – az összeszedettségem elszáll, és elengedem, hogy elinduljon felöltözni. Az angyali énem egyből visszavág, hogy megérdemeltem, hiszen otthagytam az előbb. A szám kiszárad, és a gyomrom liftezni kezd. A recepcióról felszólnak, hogy megérkezett a taxink, én meg úgy gondolom, hogy ideje egy kis folyékony bátorságot innom. A kiöntött rumot leküldöm a torkomon, de máris érzem a bódító hatását, na meg a nyelőcsövem égetését. Kellemesen bizsergető érzés kerít a hatalmába, és a nyugtalanságom szinte azonnal elillan. Joel hamarosan kijön a szobából, és testet ölt a szexisten. Az ajkaimat nyalogatom, majd kissé szédülten, csillogó szemekkel mérem végig.
- Itt a taxi…menjünk. – intek neki, és pirospozsgás arccal könnyedén hagyom el a lakosztályunkat. Se papírok, se pénz nálam. A telefonomat nem is merem hozni, így örülök, ha leérünk az emeletről. A liftben eljátszom az ötlettel, hogy nekiessek, de a Grey-es megoldást kiiktatom. Megárt a sok szexkönyv, mert a valóság sokkal intenzívebb. Érzem a testéből áradó hőt, de nem merek ránézni. Beszállok előre a sofőr mellé, és ha már ő is beült, akkor elindulunk, de alig teszünk kétszáz métert, a férfi vállára helyezem a kezemet.
- Öhm…mégsem megyünk a belvárosba. Sajnálom. – adok egy puszit az arcára, és a sofőr meghökkenve tapos a fékbe. Imbolygás nélkül szállok ki a part mellett, és a sötét ellenére a holdfény kellő világítást biztosít. Tisztában vagyok vele, hogy Joel ideges lesz, és ha már kiszáll, hogy megérdeklődje mi a francért gondoltam meg magam, akkor megfogom a kezét, és a homokba húzva magammal közeledünk a morajló végtelen kékség felé.
- Túl sokat láttam ma este…és túlontúl akarlak, még a táncnál is jobban. – türelmetlenül ragadom meg a fekete ingének gombjait, és kezdem kigombolni, hacsak nem állít meg, mert fel vagyok készülve erre is.
- Joel… - búgó hangon kérlelem őt, és közelebb lépve nyúlok be az inge alá, hogy a tenyeremmel fedezzem fel tökéletes mellizmait. Nagy és kék íriszeimet ráemelem, és beharapom az alsó szirmomat.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 16, 2016 8:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Szomb. Május 14, 2016 4:44 pm
 



 

Csak megcsóválom a fejem, ezt nem vagyok hajlandó kimondani, hiába is szeretné, elvégre, egyértelmű szerintem, de ha számára nem, hát célzatos pillantással lesek le túlzottan is feszessé vált nadrágomra. A helyzet az, hogy meglehetősen negatívan csapódik le bennem a ténykedése, mert az egy dolog, hogy én rántottam az ölembe, de előtte úgy rázta magát előttem, hogy meglehetősen félreérthetetlen hergelésnek tűnt. Nos, sikerült, és itt is hagyott a francba. A rum most sokkal finomabbnak tűnik, nyelem is, mint kacs a nokedlit. Mi a büdös élet folyik itt? Ha nem a világ végén lennénk az otthonunkhoz képest, úgy húznék el, hogy csak úgy porzik utánam az út. Jelenleg azonban nem tehetem ez meg, az meg a legalja lenne tahóság terén, ha átkopognék a szomszédhoz, ha már úgyis annyira bejövök neki. Nem, ennyire nem vagyok disznó, de attól még eszembe jut, ugyanakkor nem szokásom olyat kiejteni a számon, amihez nem tartom magam. Megmondtam, hogy nem leszek mással, amíg itt vagyunk.
Nem elég, hogy délután házisárkány módjára üvöltözött velem, és hisztizett olyasmiért, ami a. meg sem történt, b. semmi köze hozzá. Ráadásul emellé még ki is derült, mi a valós véleménye a jellememet illetően, hisz nyilván megcsalnám az asszonyt, ha lenne. Nem is maga a tény, hogy megtenném, de hogy szerinte olyan gátlástalan nyilvánvalósággal, hogy eljövök négy napra Kubába egy huszonhárom éves nőszeméllyel? Hát persze. Erre még itt is hagy így. Eszem megáll.
Éppen annyira azon ki, hogy a zuhanyom és az ő elkészülte végeztével képes konkrétan a szerszámomat bámulni, mikor leesik a törülköző. Oké, vagy én bolondultam meg, vagy Chloe viselkedésében az ég világon semmi logikus nincs.
- Ne dadogj… Ha az előbb be tudtál sétálni a szobádba, ne merj nekem elgyengülni. – Közlöm kurtán, mert bevallom, még a hidegzuhany sem segített sokat a dolgokhoz való hozzáállásomon, szóval még mindig meglehetősen morcos vagyok. Még a felöltözésemet követően is azon a szinten vagyok, hogy inkább rá sem nézek. Nem, nem ezzel büntetem, egyszerűen eszemben sincs még egy, a korábbihoz hasonló fiaskóhoz. Még van egy egész napunk mielőtt a negyediken hazaszárnyalnánk. Az isten szerelmére, fogalmam sincs, hogy fogom kibírni. Megyek is utána, csak a tárcám meg a szobakulcs van nálam, utóbbit leadom a recepción, hülye lennék becipelni a városba, még a végén elhagyom.
Még a sofőr mellé is ő ül. Tökéletesen kiheréltnek érzem magam, és szinte már ég a nyelvem a vágytól, hogy szembejöjjön valami maca, akivel flörtölni kezdhetek, és visszaadjam a kölcsönt. Beülök hátra, és bebaszom magam után az ajtót. Egy durcás kisfiúra hajazhatok, bár azt hiszem, esetemben ez sokkal rosszabb. Nem szoktam így viselkedni, nem szokott érdekelni mit és miért csinálnak a nők, jelenleg mégis ez a helyzet.
- Femme folle… – Peregnek a francia szavak a számról, a sofőr látja, mennyire felforrt rögtön az agyvizem, de annyira nem jó arc, hogy a semminek ne kérje el az árát, így köszönetképpen megint istenesen berakom magam mögött a kocsiajtót.
- Chloe, figyelmeztetnélek, hogy vészesen közelítesz a tűréshatárom vége felé. - Még rángat is, hát eszem elszáll. Nagyszerű, a homok jót tesz az elegáns nadrágnak, amit magamra húztam, a cipőmről ne is beszéljünk, lehet, hogy őt nem érdekli a sajátja, engem határozottan igen. - Erre csont nélkül vevő lettem volna fél órája, most csak rohadt frusztrált vagyok. – Szögezem le, bármi is volt fél órája, az már nincs, gondoskodott róla, hogy letegyek az elképzeléseimről ilyen téren, és ha tetszik, ha nem, csettintésre nem dugok. Szó nélkül kulcsolom össze a hátam mögött a kezeimet. Nem Chloe, én ugyan meg nem mozdulok.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy nem a saját külön bejáratú Ken babád vagyok, akit ott hagyhatsz felhergelten, hogy aztán alig fél óra múlva közöld, hogy mégis kívánod? – Nem beszéltem hangosan, inkább fojtottan dühös volt csupán a hangom, ilyesmit eszemben sincs szétkürtölni.
- Igen, Chloe? – Kérdezek vissza, de hiába néz rám úgy, ahogy, én magam nem keresem a pillantását, túlságosan is vadul munkál bennem a harag, és szerencsére most még a testem sem válik árulómmá, legalábbis egyelőre, és bár el nem zavarom, őszintén szólva kétlem, hogy annyira nagyon akarná, hogy sutba dobva minden szemérmességét igyekezzen gondoskodni arról, hogy ismét hangulatba kerüljek. Megtehettem volna, hogy szó nélkül nekitaszítom a legközelebbi pálmafának, és felgyűrve a ruháját vágom be neki, és basszus, ha nem verettem volna negyed órán keresztül hidegvízzel, hogy lelankadjon, meg is tenném, de nem vagyok gép, és jelenleg nem megy ilyen egyszerűen… legalábbis nem ennyi idő elteltével. Szóval nagyon örvendek a hirtelen jött türelmetlenségének…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 16, 2016 8:14 pm
 



 

Joel and Chloe


A kocsiban tanúsított viselkedésem, és a francia káromkodása még nem vették el a jókedvemet, és bár táncolni indultunk, most szívesebben töltenék el vele kettesben egy kis időt a parton, mint több száz ember között izzadjam végig az estét. Eléggé úgy tűnt, hogy amúgy sincs ínyére az ötletem, de lehet csak én vettem rosszul le a jeleket, de ahogyan elindult öltözni…mégiscsak felhúztam, és ezért hiszi azt, ha nekem hátul franciául beszél, akkor nem értem. A sofőr hirtelen fékez le, amikor ledöbbentem, mert én se gondoltam végig teljesen, hogy lehet őrültséget művelek, de megtettem. A puszi után szinte kirángatom Joelt a hátsó ülésről, és vele együtt tartok az óceán hívogató morajlása felé, de az előbbi „elfogadható hangulata” immár semmissé foszlik. A sofőr el is hajt, és ketten maradunk. Magamhoz képest kissé rámenősen oldanám meg a helyzetet, és vezetném rá arra, hogy fejezzük be, amit a lakosztályban elkezdtünk. Ésszerűtlen leszek, de betudom ezt annak, hogy a rum elvette az eszemet, és hamar a fejembe szállt. Nem nevezném magam még részegnek, de jó érzések kerítenek a hatalmukba, és égek a vágytól, hogy ismét a karjai között lehessek. Eleinte nem is figyelek fel arra, hogy mit mond, mert nem akarok megsértődni. Ma már túl sokszor tettem meg, és hülye picsának tűnhetek a szemében. Igazából miért zavar, ha annak tart? Nem vagyok a barátnője, csak az alkalmi utazótársa. Akkor viszont nem kellett volna zavarnia, amikor mások érdeklődtek felőle. Mindenhol feltűnt egy jó maca, aki még a csöcseit is bevetette volna, csak hogy egy kicsivel több figyelmet kapjon tőle. A kezeim szélsebesen járnak, és türelmetlenül oldom ki a gombokat az elegáns ingén. Amy meglepődne, ha most látna, mert nem szoktam így viselkedni, és a bugyimba se szoktam csinálni attól, hogy valakit félmeztelenül lássak. Joel viszont elveszi a maradék józan eszemet is, amit nem a pia vett el még. Amikor a Ken babás hasonlathoz érünk, akkor megmerevedek, és az addig serényen járó ujjaim lehanyatlanak a testem mellé. Kissé értetlenül, majd dühösen kezdek felnézni rá. A kezeit direkt a háta mögé fűzte össze, hogy ne tudjon hozzám érni, majd még jön azzal, ami a lakosztályban történt. Kissé ostobán érzem magam, amikor találkozik a tekintetünk, de nem tudom szó nélkül hagyni a feltételezését.
- Vous pensez que je joue avec toi? Ne soyez pas surpris. Eh bien, je parle français. /Szerinted játszom veled? Ne lepődj meg, jól beszélek franciául. – ennyi pont elég is, mert én is teszek egy lépést hátra tőle, és lehajolok, hogy kioldjam a nagyszerű szalagokat. A cipővel már úgysem tudok mit kezdeni a homokban, így inkább megválok tőle. Némi hadakozás árán, de sikerül levennem, és a kezembe veszem, majd kiegyenesedem, és az anyanyelvemen folytatom.
- Fájt, hogy nem akkor kaptál meg, amikor te szeretted volna, hmm? Szerintem akkor kvittek vagyunk. Tegnapelőtt reggel engem se kérdeztél meg, hogy mit akarok, amikor magadra rántottál félkómásan. Úgy látszik, nekünk ez nem megy. Isten mentsen attól, hogy a határaidat feszegessem Joel. – a szél a hajamba kap, és az arcomba fújja, ezért elveszem onnan, de többször meg kell ismételnem a mozdulatsort, hogy ne egyem meg.
- Nem kellek, túlélem. Fél órája még én nem voltam kapható rá, elvégre honnan kellett volna tudnom, hogy milyen hangulatban leszel. Nem vagy a játék babám, és nem is leszel. Sőt felmentelek a hősies ígéreted alól. Keress valami olcsó szajhát, akit gyorsan megkaphatsz, és még nem is ellenkezik. Keresek én is magamnak valakit… - tartom fel a két cipőmet a magasba, és hátat fordítva neki indulok meg az óceán mellett az ismeretlen felé. A puha, és meleg homokszemcsék csiklandozzák a talpam alját. Roppantul nem így terveztem el, hogy lejöjjünk a partra, vagy elmenjünk táncolni. Nem is értem, hogy minek csinálok magamból újra és újra hülyét, amikor a kedvében akarok járni. Felvettem a ruhát is, pedig nem jellemző rám az olcsó megjelenés. Ha már rajtam van, akkor ne menjen kárba, és ha már megnyertem ezt az utat Kubába, akkor ki is fogom élvezni az ittlétet, és nem fog érdekelni, hogy nem kellek egy bizonyos férfinak, amikor én is hajlandó lennék a szexre. Nem úgy működök, ahogy ő, sőt messze menőkig távol áll tőlem az egy éjszakás kalandok hívószava. De talán ideje lenne kivételt tennem.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 17, 2016 12:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Hétf. Május 16, 2016 11:55 pm
 



 

- Csodálatos. És. Igen. – Amivel alapvetően a világon semmi bajom nem lenne, ha a játék nekem is tetszene, de mostanra eljutottam arra a pontra, hogy nem fogok úgy viselkedni, hogy ne másszak bele abba a picsa érzékeny lelki világába, és ne az számítson elsősorban, hogy ő miként érezhetné jól magát. Egyszerűen fogalma sincs róla, mennyire kitüntetett helyzetben volt eddig, és mennyire az számított inkább, hogy rá figyeljek, és az ő igényeire. Kurvára rábasztam, az a nagy helyzet, és valahol pontot kell tenni a dolog végére, úgy hiszem, ez itt és most eljött. Leginkább azért, mert annyira még nem nő, s abszolúte nem magabiztos, hogy a sorok mögött meglássa a kellemesebbig megoldást, és én sem vagyok akkora pöcs, hogy közöljem, elég lenne egy kicsit rásegíteni a dolgokra, máris lelkesebb lennék. Nem, én nem fogom megtanítani arra, hogyan kell bánni a férfiakkal, isten ments. Így is kikészít, hát még akkor milyen lenne, ha tudná is, mit csinál. Egyszerűen fogalma sincs róla, mekkora hatással tud lenni az ellenkező nemre, és a legapróbb, szerint ártatlan húzásai is milyen élesen képesek lecsapódni.
- Chloe, én nem is szerettelek volna megkapni. – Közlöm, és talán furán hat, de ez attól még tény. Az meg egy másik, hogy gyakorlatilag állandóan alig ruhában parádézott előttem, épp hogy csak nem villogott a feje fölött a dugj már meg felirat. Lehetnék sokkal nyersebb is, de nem leszek, maradjunk ennyiben, igaz, szerintem már rohadtul semmiben sem kellene maradnunk, mert láthatólag kölcsönösen az őrületbe kergetjük egymást, ez pedig még egy könnyed haveri viszony alapja sem lehetne, nemhogy bármi egyébé.
- Cicavirág, kettőnk között az a különbség, hogy én félálomban rángattalak magamra, te meg totál tudatosan lejtettél előttem szinte semmit sem takaró ruhákban. Hovatovább, tudom mikor csalódott egy nő azért, mert nem azt akarják tőle, amire ő gondolt. – Akkor is savanyú volt a szőlő, most is az, de köszönöm, itt fejeztem be, hogy minden úgy történik, ahogyan ő akarja, mert ha egy kicsit is a dolgok mögé nézett volna, beláthatná, hogy így volt, ám ezt sem szándékom tovább firtatni, lévén csupa nagy betűvel: ELEGEM VAN.
- Már megbocsáss Chloe, de te hülye vagy. Ott ültem felizgatva azon a rohadt kanapén. Ez milyen világban jelenti azt, hogy nem kellesz? Te hagytál ott lógva, isten bocsássa meg nekem, hogy most nincs kedvem egy csettintésedre ugrani, mikor meggondolod magad. A férfi biológiával képben vagy? Ha nem, nézz utána. – Láthatólag nincs, és nem is fogom magyarázni.
- Ühüm, mert téged olyan lassan kaptalak meg, és ellenkeztél. – Szúrok oda, és ha ő arra, hát én biztos isten, hogy rohadtul az ellenkező irányba. - Csináld csak, és pont olyan leszel, mint akiket megvetsz… – Kiabálok még utána, de én felőlem annak teszi szét a lábait, akinek akarja, én ezt itt és most befejeztem, soha többet. Csak szálljak le arról a kurva repülőről, és azt is elfelejtem, hogy létezett. Csak tudnám, mi az istenért cseszem fel magam rajta ennyire, nekem is elmentek otthonról, az tuti.
Nincs messze a szálloda, simán lesétálom, sőt, amilyen dühös vagyok, rohadt gyorsan sikerül is. Bár, nagy hirtelen más ötletem támad, és a recepción megkérdezem, merre van a bazárt, mert szeretnék venni némi vásárfiát népes kis családomnak, és addig se görcsölök azon, hogy milyen marhaságot csinál már megint ez a hülye csirke…
Hiába akarom azonban elfoglalni magam, olyan ideges vagyok, hogy alig húsz perc alatt megveszek mindent, amit akartam, mondjuk nem gáz, amúgy is utálok vásárolni. A szállodába visszaérve legszívesebben beülnék a bárba, de úgyis ott van még a rum, ezért inkább csak némi jégkrémet kuncsorgok az étteremből, még jó, hogy buknak rám a nők, fű alatt jut egy egész doboz, úgyhogy már indulok is vissza azzal egyetemben a lakosztályba. Cseszd meg, Chloe, ma én alszom az ágyban, te meg a kanapén, vagy a következő esze hagyott idiótánál, akit az ujjad köré sikerül csavarnod.
Mi sem természetesebb, minthogy bevágódjak a kényelmes ágyba, egy tálcán a fagyi, mellettem a rum, és reményeim szerint hamarosan bealszom valamelyik jó kis amerikai filmen, talán a fagyi lenyugtatja majd annyira az idegeimet.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Május 17, 2016 12:51 am
 



 

Joel and Chloe


Nem kifejezés, hogy mennyire dühös vagyok. A szavai járnak újra és újra a fejemben. Nem egyszerűen megsértett, hanem a ribancok sorába léptetett elő, akikkel lefeküdt. Én akartam, én kérettem magam, pedig pontosan az ellenkezőjét kellett volna tennem. Igaza volt, én nem vagyok olyan, és azt se tudom, hogy miért tettem szét neki a lábamat. A bárban nagyon is jól érezték a többiek, hogy a szerényebbik tábort erősítem. Nem vagyok szertelen, de még felelőtlen sem. Nem váltogatom a partnereimet hetente, és nem fekszem le akárkivel. David óta nem voltam férfival, de Joel annyira levett a lábamról már az első percben, amikor megláttam, hogyha egy kötélen lógva kér meg rá, hogy feküdjek le vele, akkor is megtettem volna. Nem azért, mert könnyűvérű lennék, hanem mert még senkihez nem vonzódtam ennyire. Mi történt velünk? Egy délután alatt fordult megint ellenünk a világ. Elmondtam neki, hogy meghalt az anyám, hogyan bánt velem az előző barátom. Nem szokásom kiönteni a szívemet egy vadidegennek, aki a következő pillanatban az őrületbe kerget. Nem vagyunk képesek négy napig összezárva lenni. Lelkiekben már felkészülök arra, ha visszaérek a szállodába, akkor szét lesznek dobálva a ruháim, vagy már ott se lesz. Nem tudom, hogy mi fájna jobban, ha egy összetört váza, vagy a hűlt helye várna. Gondterhelten sétálok végig a parton, de túl kihalt most minden. Az éjszaka leszállt, és csak az óceán az egyetlen társaságom. Keresek egy korhadt faágat, és leülök rá. Igen, nem így kellett volna alakulnia ennek az estének, de amit tervezek Joellel az mindig másképpen sül el. A térdeimet felhúzom, és ráfektetem az államat. A hömpölygő víztömeget figyelem. Valami nem stimmel velem. A legrosszabb énemet hozza ki belőlem. Nem ilyen vagyok, de ő ezt látja belőlem. Mi az átkozott francnak kellett bennem az orvosi rendelőbe, amikor ő volt? Magamat okolhatom, hogy most itt vagyunk. Ha nem akartam volna felvágni előtte, hogy tudok táncolni, akkor másik cicababával lenne itt, és engem békén hagyna. Nem veszekednénk, és nem is feküdtünk volna le egymással. Megrázom a fejemet, és a földön találok egy kagylót. Nagyot lendítek rajta, és elhajítom a vízbe.
- Anya mit kellene tennem? – suttogom halkan a szavakat, aztán mélyet sóhajtok, és a magam mellé helyezett cipőket nézem. Ebben akartam ma táncolni, de addig már nem jutottunk el. Nem tudom, hogy mennyi idő telik el, hogy itt ülök, de kezdek elfáradni, így felállok, és visszafordulva teszem meg azt a pár száz métert a szállodáig. A fejem ki is tisztult. Felkészülök a legrosszabbra, ami várhat. Mondjuk, nem örülnék neki, ha a közös szobánkba felhozna valami pipit, de nem hinném, hogy képes lenne rá. A recepción az indiai csávóm köszönt, nekem viszont csak egy intésre van erőm. A liftben nekidőlök a falnak, és magamban számolgatom az emeleteket. Végül felérek, és amikor lenyomom a kilincset, akkor a tv hangja csapja meg a fülemet először. Tehát visszajött. Ledobom a kanapé mellé a holdonjárómat, és úgy folytatom az utat a háló felé. Amint belépek a tálca és a fagyi tűnik fel először. Összepréselem az ajkaimat, de a tekintetem nem tudom levenni róla. Befoglalta az ágyat, hát nem marad más választásom, mint a kanapé. Szótlanul sétálok oda a bőröndömhöz, de érzem a tekintetét a hátam közepén. Kikeresem a selyemhálóingem, meg egy másik alsóneműt. A hajamat felkötöm egy laza kontyba, de a tekintetem nem tudom elvenni a takarómról.
- Arra szükségem lesz. – mutatok az én térfelemre lévőre. Oda is lépek, és merészen odanyúlok érte, de a kezem az övének ütközik.
- Sajnálom, csak a takaróm kell, és itt se vagyok. – nézek rá, de az érzelmeimet próbálom magamba fojtani. A probléma, hogy félig rajta fekszik, így nincs pofám kihúzni alóla. Remélem, megteszi magától is…



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 17, 2016 7:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Kuba
Kedd Május 17, 2016 3:40 pm
 



 

Ami engem illet, szintén nem így képzeltem a ma estét, de most már halálosan mindegy. Amit mondtam, megmondtam, nem leszek akkora görény, hogy bárkit is felhajtsak ma estére, akármennyire is felmentett alóla. Ha nem tudtam volna, hogy tart ettől, akkor sem teszem meg. Meg már én is eljutottam arra a szintre, hogy homlokegyenest szembe megyek vele. Csak azért is. Bár a dologhoz az is hozzátartozik, hogy jelenleg nem csak gondolati szinten, de fizikailag is képtelen lennék a szexre, rohadtul fáj még mindig hála a hideg vizes zuhanynak, de ha nem iktatom be, szerintem még most is problémás lenne ilyen téren a helyzet.
A jégkrém gyorsabban fogy, mint a rum, utóbbi hamar az éjjeli szekrényen landol, jobban érezni nem fogom tőle, maximum fényévekkel szánalmasabbnak, arra meg nincs szükségem. Annak sem örülök túlzottan, hogy visszajön, ezek szerint nem talált magának másik lúzert, ez mondjuk meglep, lévén szerintem az első szembejövő pasi a seggét verhetné a földhöz, ha egy ilyen nő letámadná. Sebaj, úgyis elég esélyes volt, hogy csak a szája nagy. Csak akkor nézek rá, mikor háttal van, ám akkor sem sokáig, mert semmi értelmét nem látom mostanra.
A szavaira végül felsóhajtok, felőlem aztán húzgálhatja a takarót. Más esetben ez a jelenet sem így zajlana, de a lassan megszámlálhatatlan számú veszekedéseink egyikén vagyunk túl, és semmi kedvem poénkodni. Nem akaszt meg, hogy a kezemnek ütközik az övé, eszemben sincs olyasmit tenni, amit megint megbánhatnék, de el sem húzom, elvégre nem viszolygok tőle, vigye csak a takaróját, ha akarja. Az viszont tuti, hogy elképzeléseimmel szemben menve felkelek az ágyról, viszem a takarót és a fagyit, elvégre ez utóbbi most a leglényegesebb a számomra, és kivonulok a nappaliba. Aludjon csak az ágyon, mégiscsak ő a nő, az én ablakomon meg nem ló nézett be, bármennyire is hiheti néha azt bárki. Mellesleg alsógatyában vagyok, és eszemben sincs a takaróval beburkolni magam, ez a műsor úgysem jött már be korábban sem, szóval nem is feltételezném, hogy bármiféle hatást kiváltanék. Jesszus, a végén még nekem sem marad önbizalmam… na jó, ezt erősen kétlem, ennél azért sokkalta jobban ismerem magam, és a sikerem a nőknél.
A kanapén landol a takaróm, én meg rajta, egyelőre csak hosszában ráülök, amíg van jégkrém, addig kár lenne aludni. Különösképpen álmos sem vagyok, és még a kedvem is szar, szóval néminemű problémába ütköztem az éjszakámat illetően, de maximum majd tényleg lemászok a bárba legalább dumálni egy jót. Már, ha lelek olyat, akivel egy nyelvet beszélünk. Ami Chloet illeti, mivel inkább elkerülném a további szájtépést, nem nyitom ki a sajátomat sem, biztosabbnak tűnik az elmém épségét tekintve…
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kuba
 



 

Vissza az elejére Go down
Kuba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: