HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

The Aerial Kalandpark

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: The Aerial Kalandpark
Szer. Ápr. 13, 2016 3:11 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Elwood Fitzpatrick
avatar
Inaktív

Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Szer. Ápr. 13, 2016 3:47 pm
 



 

Nem tudom miért mentem bele ebbe az őrültségbe. Nem mondom magam keményfejűnek, aki ne látná be a hibáit, vagy a tévedéseit, és annak ellenére, hogy mennyi szarság történt velem, hajlok a változásra, még akkor is, ha szívem szerint inkább mégiscsak véget vetnék ez egésznek. De jó. Legyen így. Kitartónak tűnt a kislány, és talán a pislákoló lámpafény, a vízfelszínről visszacsillanó hold, a kabócák nászéneke sugallta nekem, hogy másszak le a korlátról. De volt valami ennél is fontosabb. Valami, ami zsigeri félelmet és bizonyos fenntartásokat ébresztett bennem. Olyan szívfájdítóan emlékeztetett rá. Nem hasonlított, csupán emlékeztetett. Johanna szépsége szelíd volt, mosolya és galamblelke össze sem hasonlítható Vivienne harsány életörömével.
Igazából nem lenne kötelező itt lennem. Holott vártam a találkozást – ami bevallom furcsán hatott rám- tartottam is tőle. Kíváncsiság ébredt bennem, így leküzdöttem a késztetést, hogy egyszerűen csak eltűnjek a süllyesztőben. De az igazi nevemmel az igazi telefonszámomat adtam meg neki. Nem nyomtam ki a hívását. Igent mondtam erre a különös, tőlem idegen elképzelésre. Eljöttem.
Kalandpark, a legkézenfekvőbb eszköze, ha valakit fel szeretnél deríteni, de én nem vagyok szomorú. Mosolygok, viccelek, félig csupán, de részt veszek mindenben. Nem tudom milyen elvárásokkal érkezik ő. De türelmesen várakoztam a bejárat előtt, a kocsimban. Ingujj, mellény, lazára kötött nyakkendő, farmer és egy eltaposott tornacipő. Le sem tagadhatnám, hogy az egyetemről szalajtottak. Nem mintha akarnám. A munkám örömet okoz, és igazán érdekes. Még akkor is, ha sokaknak lövésük sincs róla, és valami bizarr áltudománynak tartják. Pedig evolúciós szempontból nézve, rettentően meghatározó tudomány. Így tudunk kapcsolatot teremteni az állatvilággal, megérteni a viselkedésüket, és nyomon követni azokat a belső erőket, amik különbséget tesznek köztünk. Csodálatos.
Furcsa, hogy ha másról nem is, de erről még mindig csipetnyi lelkesedéssel tudok beszélni. Megkönnyebbülök, hogy van valami, ami eltemet és elzár az emberektől. Ezért is imádom az állatkertet.
Az órámra néztem. Közeledik a pillanat. Még van egy negyed óra. Kikászálódtam a kocsimból, és a zsebembe túrva a számba dugtam egy szál cigarettát. Az önpusztításnak a leggyengébb szalmaszálába is rettenet erősn kapaszkodok, és a cigaretta nyugalommal áraszt el, holott tudom, az emberek általában a hiányától idegesek, és csak azért higgadnak le, mert ideiglenes nikotin adagjukhoz jutottak. Érdekes módon az embernek alapvetően szükséges a nikotin. Igen, erős túlzás, de más szó híján azt mondom szükséges, mert például az autonóm idegrendszer egyes receptorai nikotinos vegyületekre reagálnak. Ezen receptorok működése nélkül a neuronok például képtelenek lennének az információ szállítására.
De elkalandoztam. Egy padra húzódva, mit sem törődve a körülöttem lézengőkkel, békésen dohányoztam, és vártam, hogy felbukkanjon szőke hősnőm, aki megmentett azon az estén a végzetes ugrástól. Hálásnak kellene lennem. De…nem tudom mit érzek. Valahol ott bujkál bennem a reményteli kisördög, hogy hátha nem jön el mégsem. Az ötlet csak egy légből kapott ijedt kapaszkodó volt, amit az este szült nála. De aztán...valahol mégis, szeretném ha eljönne.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Pént. Júl. 22, 2016 4:16 pm
 



 





játék vége




Vissza az elejére Go down
Lainey Whittard
avatar
Inaktív

Kor : 10
Avataron : Kristina Pimenova

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Vas. Júl. 31, 2016 11:36 pm
 



 

Új játék - Dove & Lainey



Szépen süt a nap. Kellemes az idő. Az égen nincs egyetlen felhő sem. Ez Seattle-ben ritka. Végre nem kell felöltözni. Elég egy szoknya és egy rövid ujjú pulcsi, hogy kimehessek. A nagyi kísér ki engem a szabad levegőre. Előre futok. Tudom, hogy jön utánam. De a nagyi mindig lassabb nálam. Előre mehetek néha. De mindig meg kell őt várnom az ajtó előtt. Meg is teszem. Megállok a betonon és körülnézek. Üres minden. Senki nincs itt. De nem lepődöm meg rajta. Nem is szabad másnak itt lenni. Embereknek biztosan nem. De állatoknak igen. Azonnal oda jön a lábamhoz egy kutya. Ismerem. Megszagolja a kezemet. Utána megsimogatom a hátát és a füle tövét. Aranyos. Elviseli. A nagyi is kiér. Erre morogni kezd. Csúnyán néz a nagyira. Ijesztő. A nagyi is megijed. Látom rajta. Vissza hátrál. Azt mondja, menjek én is. De nem tudok. A kutya beáll közénk és morog.
- Becsukom őt nagyi, utána jövök – szólok neki és elindulok jobbra. Nincs messze a ketrec. A kutya jön is utánam. Nem vitázik. Mikor bemegyek, jön ő is. Hagyja, hogy magunkra csukjam a ketrecet. Utána az ajtóhoz megyek. Csak akkorára nyitom ki, hogy én kiférjek. Ő benn marad. Szomorúan néz. De hát nem szabad megmorogni a nagyit. Ezt meg is mondom neki. Nem válaszol. Megfordulok. Ideje visszamenni. Oldalt megmozdul valami. Nagy, fekete és fehér. Egy madár az. De nem valami szabadon lévő. Egy kakas. Nagy piros taraja van. És éles csőre meg karmai. Felborzolja a tollait. Csak figyelem. Ijesztő. Egyszer csak felugrik. Egyenesen a fejem felé tart. Felemelem a kezemet. Arra száll rá. A körmei a karomba vájnak. Érzem őket. A szemet próbálja támadni a csőrével. Sikítok. Próbálom ellökni. Rázom a kezemet. Leesik végül. De azonnal feláll. Kitárja a szárnyait. Így még sokkal nagyobb és ijesztőbb. Megfordulok. Az ajtó felé kezdek futni. Szólongatom a nagyit. Mondom neki, hogy nyissa ki az ajtót. De nem hall meg. Már sikítok. Hallom a kakast mögöttem. Nagyon közel van. A hátamnak is ugrik egyszer. Már ott vagyok. Az ajtó csukva. Elfordítom a kilincset. Nem nyílik. Megint próbálom. Érzem, hogy a kakas rám ugrik. Ott van a fejemen. Próbálom lelökni. Megint csípni akar. Becsukom a szemem. Érzem, ahogy mozdul. Majd egy csattanás. Kinyitom a szemem. Az ágyban vagyok. A szobámban. A fejemen van valami. Sikítva dobom el. Átrepül a szobán. A sarokban puffan le. Azonnal oda nézek. De nem kakas. Nem támad újra. Csak egy maci volt. Az ágyam felett a polcon szokott lenni. Nem szeretek vele aludni. Furcsa a ruhája. Szúrós anyagból van. Mindig megkarcolt. Most is.
Hallom anyut. Biztosan a szobám felé jön. Azonnal kiugrom az ágyból. Kinyitom az ajtót és hozzá szaladok. Megölelem. Most már nem bánthatnak. Anyu megvéd. Anyu mindig megvéd. Bújok hozzá. Tudom, hogy folynak a könnyeim. És még mindig félek az álomtól. És a macitól is. Nem akarok visszamenni a szobámba. A konyhába megyek. A széken ülve mesélem el neki, mit álmodtam. Nem akarom újra látni a macit. Nem akarom, hogy a szobámban legyen. Én se akarok a szobámban lenni.
- Menjünk el valahova, kérlek! Nem akarok itt lenni. És nem akarok állatokat sem – teszem hozzá és szipogok még egyet. Most már kezdek megnyugodni. Lassan fordulok a szobám felé. Látom az ajtót. Nyitva hagytam. Az ágyamat is. Előtte van a földön az órám. Leverhettem álmomban. Az ébresztett fel…
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Hétf. Szept. 19, 2016 5:48 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Vas. Márc. 26, 2017 9:31 pm
 



 




Seth
&&
Ruby

 
Cigi után kutattam a lakásom nagyjából bármely szóba jöhető pontján. És ha nem szoktam volna le úgy fél éve és biztos-ami-biztos alapon nem tüntettem volna el az utolsó fél dobozt is nehogy kisértésbe essek, akkor most nem idegesen túrnám fel a bugyis fiók utolsó rejtett zugát is. A franc essen belé! A mozdulat miatt kellett volna, vagy legalábbis hanyagul erre fogtam, semmi esetre sem vallottam volna be, hogy zug-pöfékelő vagyok hébe-hóba. Nem találtam természetesen és ez felettébb aggasztott, egészen addig a pillanatig, amíg rá nem döbbentem, hogy talán jobb is ez így, hiszen órákkal később Seth-el fogok találkozni, és amilyen szimata van, azonnal rájönne, hogy megint rágyújtottam. Nem nézte jó szemmel, igaz én sem az egyéb dolgai miatt. Sosem felejtem el azt az alkalmat, amikor az intézetben elvitte helyettem az első bagós balhét, amit utána persze évekig vágott a fejemhez. De a barátság erről is szól, nem? Hogy mi volt ez az eset? No igen,tíz évesen a gyermeki kíváncsiság vitt rá, hogy lenyúljam Mrs Montessi fél doboznyi francia cigarettáját, aminek a neve éppolyan kimondhatatlan volt, amilyen borzalmas az íze az első pár slukk után. De hát hős akartam lenni, és eldicsekedni, hogy én már ezen is túl vagyok. A parkban rejtőztem el, és emlékszem, hogy egy kissé kiszáradt bokor tövében történt az eset. Mennyire baromi büszke voltam magamra addig a pillanatig, amig egy hosszú árnyék fölém nem magasodott. Kis híjján majdnem belefulladtam az éppen csak beszívott slukkba, és némiképp megkönnyebbülve fújtam, jobban mondva dohogtam ki magamból, amikor tudatosult bennem, hogy csak Seth az. Akkor már évek óta barátok voltunk. Persze lehordott a sárga földig, közölve, hogy éppen most vertem be a koporsómba a szöget, meg persze azt, hogy a bagó fog a sírba vinni. Felvázolt nekem mindent tüdőrákról és egyéb nyalánkságokról, de az igazat megvallva akkor ez nem hatott rám túlságosan ösztönzőleg. Végül Mrs Montessi, akinek szerintem külön kifinomult szaglása volt a leginkább tehéntrágyára hasonlító cigarettáját illetően ránk nem bukkant. Seth kikapta a kezemből a cigit, és bandatagokat megszégyenítő lazasággal úgy biggyesztette a szájába a füstölgő rudat, mint Popeye a pipáját. Persze botrány lett belőle, és két hét eltáv megvonást kapott, amit vele töltöttem, sosem hagytam volna magára. Nem csak azért mert elvitte helyettem a balhét, hanem azért sem mert a barátom volt. Így működtek nálunk a dolgok, és a mai napig így működnek.A barátságunk nem csak szavakban nyilvánul meg, sőt azt hiszem ő az egyetlen akivel még hallgatni is jó. Csak fogja magát az ember kiül pár rekesz sörrel a teraszra, lelógatja  a csupasz lábát a fekete éjszakába, bámulja a csillagokat, és néha hümment egyet. Ezek voltak a mi legjobb estéink. Néha Ulzen elmagyarázta, hogy addig nem lesz tartós kapcsolatom, amíg az életem része Seth, mert barátság ide vagy oda, egyetlen hím sem veszi jó néven  a konkurenciát. Őszintén? Az összes hím bekaphatja! Senkinek még csak fogalma sincs arról miket éltünk át mi ketten azóta az alkalom óta, hogy első összetört éjszakámon, amikor az intézetbe kerültem odajött hozzám és megvigasztalt. Senkinek még csak fel sem tűnt, hogy némán ráz a zokogás az ágyamban, csak neki. Hiányzott a saját otthonom, a saját közegem, a szüleim...a megszokott kis világom, amit egyetlen pillanat alatt veszítettem el, és lettem az állam kegyelmére bízva, és háromszáz másik gyerekkel összezárva, egy bizonytalan jövőbe indítva. Még a vacsoráról megmentett keserű csokoládéját is nekem akarta adni, ami egyébként bűn rossz volt, de a sós könnyek közepette elcsámcsogva nem is számított annyira. Így kezdődött a mi barátságunk, és bármi is történik, még ha a legnagyobb baromságot is követi el, akkor sem fogom magára hagyni. Pár éve a születésnapjára kapott tőlem egy pólót, amit legtöbbször alvósnak használ, mert pár mérettel elszámoltam magam, és élcelődve meg is jegyeztem neki, hogy csini hálóing lett belőle. Na szóval erre a pólóra egy feliratot szitáltattam mely szerint:

“ Az igazi barát meghallgatja a hülyeségeidet. Elmondja, hogy hülyeség. Majd tovább hallgat.”

Ez mindent elmondott rólunk, ami persze fordítva is igaz. Ulzen halála után ő volt az aki nem egyszer összeszedett a gyógyszeres kábulatból és órákon keresztül vigyázott rám, amíg én meghitt kapcsolatot ápoltam a fürdőszobai fajansszal. Persze milliószor kijelentette, hogy egy idióta picsa vagyok, meg persze azt, hogy nem túl romantikus egy tegnapi pizzát rókázó nőre vigyázni az ocsmány bugyikékre pingált fürdőszobájában...egyetlen szerencséje volt, hogy meg sem tudtam szólalni a visszakívánkozó kajától. Guszta, mi?
Kicsit lelkiismeretfurdalásom is volt, hogy az utóbbi években egy ügynek olyan szinten megszállottja lettem, hogy rá nagyon kevés időt fordítottam. Többször mondtam le közös programokat, és persze arra hivatkoztam, hogy bent kell maradnom még átnézni néhány aktát….aztán akkor kapcsoltam először, hogy gond lehet vele, mikor megsűrűsödtek a hívások. Ha gond volt és engem kellett elérni, akkor mindig úgy kerestek, hogy Whittmann ügyvédnő. Ez volt közöttünk az egyezményes jel, hogy rohadt nagy slamasztikában van és kéne egy jelvény villantós, valamit nagyon jól kamuzós szöveg, amivel kihozhatom. Persze nem szívesen csináltam, mert minden ilyen alkalommal az állásommal játszottam és persze a jó híremmel. Ha minden  a tervek szerint alakul, akkor pár éven belül századosi rangig is juthatok a csoportomon belül, mint első nő az utóbbi harminc évben. Ez pedig nagy szó, és nem szeretnék azon elcsúszni, hogy a legjobb barátom után sikálok el mindenféle piti ügyet. Komolyan néha már nem tudom eldönteni, hogy mi vagyok neki: hátvéd, anyapótlék, nővérpótlék, barátnőpótlék (na jó, ez azért némiképp sántít) vagy tényleg a barátjának tekint még, mint régen, mint az árvaházi időkben amikor még érdekek nélkül tudtunk kiállni egymásért.
Nem tudom mit várok ettől az egésztől, vagy, hogy várok egyáltalán bármit is? Igen, azt hiszem nagyon is….azt akarom, hogy minden olyan legyen mint régen. Mert érzem, valahogyan az utóbbi időkben egyre többször, hogy titkol előlem valamit. Valami fontos kell legyen, mert még azt is tudom róla alapvetően, hogy odavan az epres shake-ért, hogy imádja az ananászt, hogy az éppen aktuális barátnőit is gyümölcs ízű óvszerrel kényezteti, és megveszik ezekért a csitt-csatt zenékért….műfajt nem tudnék mondani, de elég messze van az én ízlésvilágomtól. Már legalábbis ami Parov Stelart és a kora harmincas éveket illeti. Állandóan magával rángat mindenféle meccsekre, amikre én el is megyek és a kezdeti fanyalgásomat legyőzve fél órán belül én leszek a lelátó azon részén a leghangosabb, legközönségesebben káromkodó, legtöbbször felugráló keménymag egyszemélyben.
A mai találkozót én kezdeményeztem, és az sem volt véletlen, hogy éppen ide. Tőlem szokatlan volt ez tudom, már csak azért is mert a természetjárás időnként kimerült nálam abban, hogy megnézek valami utifilmet meló után, amin persze elalszom, de legalább félútig eljutok, és nem köpöm ki a tüdőmet. Szóval nem nekem találták ki a kalandparkokat, és egyéb ilyen helyeket, mert ezekből bőven elég volt az évente négy alkalommal elrendelt kötelező kiképzés, ahol szintfelmérés keretében kell arról bizonyosságot tenni, hogy nem jöttünk még ki a gyakorlatból. Kalandparkba járni kicsit olyan mint a szakácsnak minden évben egyszer elmenni valami étterembe és végigkóstolni az étlapot. Mégis azt hiszem ez volt az egyetlen hely ahol nyugodtan tudtam vele beszélni, és reménykedni abban, hogy elmondja végre mi az amit titkol előlem. Persze lehet paranoia,meg az is lehet, hogy semmi ilyesmi nincs….akkor meg lesz egy közös programmal fűszerezett délutánunk, és izzadtan, redvásan hulla fáradtan megyünk majd haza.
A kis terepjáróval jöttem, mivel még sosem jártam itt, csak a neten láttam pár fotót, amik ősszel készültek ugyan, ettől függetlenül felkészültem a tökig érő sárra meg persze arra, hogy nem egy Michelin csillagos szálloda fog várni a park közepén. Legalábbis a leírás szerint volt egy kis beülős hely, ahol átlag kajákat szolgálnak fel, és meggyes pitét...na ez volt  a varázs-szó, mert ezért a süteményért ölni tudtam volna. Képletesen persze. És tartottak azokból az egészséges magvakból, meg mindenféle bio-bigyóból is amit Seth szeretett. Ilyen szempontból is ideálisnak bizonyult. A találkozó előtt fél órával érkeztem meg, legalábbis az előtt az időpont előtt amit Seth-el megbeszéltem, hogy még legyen időm kicsit feltérképezni a helyet, meg persze normális parkolót találni a kocsimnak. Persze bolond voltam ha azt hittem, hogy az efféle helyeken csak a dagonya meg a civilizáció teljes hiánya található. Volt itt mindent...murvával kirakott rendes parkoló is, ahova letettem a járgányt. Körbejártam az éttermet, és az előtte lévő padok egyikét néztem ki magamnak, hogy leüljek és élvezzem a kora tavaszi napsütést. Csípős volt még kicsit az idő, és hamiskásak azok a napsugarak, de bevallhatom valahol legbelül élvezettel töltött el, hogy a mai napra szabadságoltam magam. Még a mobilomat is kikapcsoltam, sőt a szolgálati telefon is rezgőre állítva pihent a kabátom zsebében. Ez is nagy szó nálam, hogy pár órára tényleg képes vagyok félretenni a melót. A paddal szemben lévő asztalkára csaptam fel a lábaimat, szépen keresztben egymáson, és a napszemüvegemet az orromra biggyesztve, karomat a pad háttámlájának két oldalán megtámasztva, hátradőlve napfürdőzni kezdtem. Legjobb számításaim szerint is minimum fél óra, amíg Seth ide nem ér. Sosem pontos ha velem van dolga...a minimum tíz perces késések nála megszokottak. Miért most ne hódolna eme királyi hóbortjának? Vagy tévedek?

Vissza az elejére Go down
Seth Williamson
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 30
Avataron : Nick Bateman

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Kedd Márc. 28, 2017 6:16 pm
 



 

Ruby & Seth
Rég találkoztam már úgy igazán Rubyval, az-az ügy amivel foglalkozott fontos volt, tudtam jól. Nem szerettem emiatt zaklatni, mármint a saját problémáimmal, megvolt nekem is a magam dolga, drogügyletek felderítése, még mélyebben elmerülni a mocsárban. Ő volt az egyetlen kapaszkodóm ami még tartott, felelősségteljes munkát végeztem, én is, csak én jobban belecsöppentem mint ő. Azért választottak engem anno, mert nekem nem volt semmi veszteni valóm, néztem ki annyira rossz fiúsan, hogy elhiggyék rólam, hogy egy semmirekellő alak vagyok. Bár jobb szerettem volna inkább a terrorelhárításnál dolgozni, ott nem kellene annyira titkolóznom. Az ezredesem felvett a megbeszélt időben, neki most kellett találkoznia velem, most kellett kihoznia a városból, mert most kell beszélgetnünk, arról, hogy hol tartok a nyomozásban, van-e újabb csempész ügy a láthatáron. Vagy újabb menekülő a városból. Adtam én el már hamis iratokat menekülőknek is, akik valamely maffia elől menekültek, ezt nem igazán szoktam lejelenteni, hiszen az embereket védem nem? Mindenről még az Ezredes sem tudhat. A hátamon egy táskával várakoztam az iparnegyed határán vele, tipikusan az a hely, ahol illegális munkásokat vesznek fel építkezésekre.
- Will, már jön is a köcsögöd! - hátra pillantottam a vállam felett a kiabálóra.
- Ha megfizeti hogy azt tegyek vele amit akar, akkor miért ne, talán ha mosakodnál, és adnál magadra, meg nem a bagót köpködnéd, lehet, hogy egy nap téged venne fel. - bedobtam a terepjáró hátuljára a cuccomat és az arcomba toltam a napszemüveget, majd bezártam a sötétitett üveges ajtót magam mellett, beültem és becsatoltam az övet.
Egy szót sem szóltam, amikor kipillantottam az ablakon és figyeltem a mellettem elhaladó várost, a térdeimet betámaszottam a műszerfalhoz. Az Ezredes ha lehet azt mondani afféle apa pótlék volt a számomra, már a rendőrtisztin is, de ha az lenne, ha igazán annak tekintene ő is engem, akkor nem dobott volna ki ide a szarba nem? De. Ennyire én sem vagyok már naív.
- Mostanában megszaporodtak a piti kis letartóztatásaid. Jobban oda kellene figyelned, ez a legutóbbi uszodába szökésed éjjel…
- Ha nem gyűjteném a mínuszokat, nem lenne hiteles nem? - röffentem oda morcosan, nem egyszer volt már, hogy kimentette a szarból a seggem Ruby, piti dolgok, tényleg csak azok, beszöktem olyan helyekre ahova nem lett volna szabad, banda tagos falfirkálás közben kaptak el, ott csücsültem is egy darabig, mire jöttek, mert még az Ezredes is dumált előtte velem.
Bolti lopásig nem vetemedtem, de mindig úgy tűnt látszólag, hogy rosszkor vagyok rossz helyen, csakhogy az Ezredes be tudjon vinni egy kis elbeszélgetésre, ha jó ideje nem jelentem meg az iparnegyedes megbeszélt időpontra.
- Tud magára vigyázni egyébként is, és figyelek, hogy ne hagyjak kettőnkre utaló nyomokat. - morogtam szűkszavúan.
Ezután egy darabig csendben telt az út, majd elővette a kis diktafonját és elkezdtem beszélni, hogy ki merre hány méter, ki holt tart, és azt is megbeszéltük, hogy mikor lenne jó lecsapni, ne azonnal, hogy még véletlenül se tudják, hogy én vagyok a spicli. Kimentenének akkor vajon?
Hosszú volt az út, és ahogy távolodtunk a városból, eszembe jutott az, hogy mennyire jó volt régen amikor a gyeriben kirándulásokat terveztek. Baromira élveztem, Ruby kevésbé, de imádtam kúszni -  mászni ide-oda menni. Az egyetlen problémám az volt, mindig is, hogy sosem lehettem olyan szabad mint amennyire akartam lenni, szerettem hegyet mászni, szerettem volna bicikli versenyző lenni. Vagy öttusázó. Simán sportoló, megbántam, hogy Rubyt követtem a rendőrtisztire. Állítom, hogy sportolóként nagyobb karriert futottam volna, mint itt.
A kirándulás… egyszer Ruby és én elkalandoztunk még valahol az Olympic Nemzeti parkban, aztán leszakadtunk a turista ösvénytől, és Ruby felsértette a térdét, meg a bokáját is meghúzta, azóta utálja a természetet, én akkor eldöntöttem, hogy hegyimentő leszek, tizenöt évesen, vagy túra csoport vezető. A hátamon cipeltem az erdőben, egészen az egyik út széléig.  Ahol is órákkal később ránk akadt egy mentő csoport, valami szerviz út volt, amíg ott ücsörögtünk, senki sem járt arra, egy elhaladó lélek sem. Egy hős voltam, mert hazacipeltem Rubyt és magamra vállaltam az ötletet, hogy én csaltam el őt egy forrás felé, ahonnét érdekes hangokat hallottunk, őzgidák voltak egy csoportban, baromi aranyosak voltak, addig amíg be nem sötétedett. A természet apró csodáiba bele tudott feledkezni az ember.
- A mai napig úgy gondolom, hogy jó ötlet volt áthelyeztetni a gyilkossági nyomozók közé, a végén még lebuktatott volna téged, az a szerencse, hogy az akkori ügynél nem voltál ott a helyszínen. - a merengésemet ez a monológ szakította félbe és oldalra pillantottam az Ezredesre a szemüvegem felett.
- Tudod… remélem megérem azt, hogy előléptessenek újra, és egyszer végre talán nem kell titkolnom a jelvényemet senki előtt. Egyébként pedig te is tudod, hogy jó volt drogkeresőként- Feldobtam a lábamat a műszerfalra és hátra döntöttem az ülésem. - Bár jelenleg több jogom van úgy cselekedni ahogy neked nem… és nem küldenek pszichológiai vizsgálatra, ha önvédelemből lelövök valakit. - nem csak ő vette fel a beszélgetéseinket, én is. Otthon vezettem egy aktát, a saját jegyzeteimmel, arról, hogy milyen ügyön dolgozok és egy búcsúlevél is várta Rubyt, ha ne adj isten meghaltam volna. Remélem ilyen nem lesz.
Valóban a megbeszélt időpont után tíz perccel vágódtam ki a kocsiból és emeltem ki a platóról a táskámat. A kocsim… a Mustang a legújabb kétezer tizenhatos… lehidalna Ruby ha meglátná, azt… az egyik ketrecharcos szponzoromtól kaptam ajándékba, így lecserélhettem a csotrogányomat. Csinos negyvenes üzletasszony, meg kell hagyni, de azt tuti nem magyaráznám ki előtte; mármint Ruby előtt, hogy honnan van a kocsi.
Hoztam magammal egyébként váltó ruhát is, nem fogok farmerban parádézni, melegítő nadrág, edző cipő és egy kapucnis pulcsi, és tökéletes lesz így minden. A kocsiból kiszállva a kalandpark irányába pillantottam, egyből elöntött az izgatottság. Baromi jó helyet talált ki Ruby, még akkor is ha utálta az ilyet, volt, hogy velem készült az erő felmérőire az évi kötelezőkre, annál többet nem ugrabugrált feleslegesen. A tekintetemmel őt kerestem. Meg is találtam, éppen napfürdőzött. Mosolyogni kezdtem amikor egyre közeledtem hozzá é a vigyorom kiszélesedett amikor megérkezve, fölé állva eltakartam előle a napot.
- Készülsz a megmérettetésre?- raktam le a táskámat a fa asztalra és a szemüvegem felett pillantottam le rá, miközben leültem a praclija mellé az asztalra.
- Vagy… vársz a barna szemű herceg csókjára, Csipkerózsika? - próbáltam meg közelebb hajolni hozzá, és meglegyeztem az arcát a szemüvege előtt. Csók?! Ugyan! Nem tudtam volna elképzelni, hogy megcsókoljam, egyszerűen csak…mert és kész ő a barátom és a barátokat nem csókolgatjuk nem?
Kivettem a borzasztóan egészséges italomat a táskámból, aminek a szagától Ruby már teljesen kivan ha megérzi, nem is tudja elképzelni hogy hogyan tudom meginni ezt az epres shakenek nevezett borzalmat, pedig én imádom, esküszöm!
- Ha így folytatod, borzasztó epres csókot fogsz kapni. - dünnyögtem pár korty után. Felkeltem az asztalról. - Merre van a bejárat és az öltöző? - csaptam össze a tenyerem, és úgy néztem a kalandpályát, csillogó szemekkel, mint az ötéves Disney Landet. Gondolnád, hogy ott is eltévedtünk? Ott tört össze a lelkem, amikor megtudtam, hogy Mickey Egér valójában egy ember aki belebújik a ruhába, mert én hülye túl kíváncsi voltam, és beszöktem az öltözőbe…
- Hol a cuccod? - tettem pár lépést az étterem irányába, majd amikor megláttam a kis utat a kalandpark bejáratához újra a talán még a padon ücsörgő felé pillantottam.
Azért volt a sok kérdés, mert izgultam a móka miatt, és ugye…bennem volt az is, hogy rég találkoztunk, vajon van-e más célja ezzel az egésszel Rubynak? Mert általában mindig én voltam aki kezdeményezett, ám egy ideje ezek is elmaradtak, kezdtem megérteni, hogy kevésbé kíváncsi rám. Vagy pasija van, és majd az egész végén közli, hogy az új pasija nem nézi jó szemmel a jelenlétem? Végig vezettem a szemem a murvás úton, és a kocsija mellett állva kezdtem gyorsan átöltözni, ha nyitva volt az ajtó oda dobtam be a táskám. Azért… igyekeztem úgy átöltözni, hogy ne lássa meg az itt-ott éktelenkedő vörösebb, lilásabb foltokat, a hasamon vagy a hátamon. Egy hete nem voltam már meccsen, most kicsit pihentem és pénz sem kellett annyira.
Megjegyzés: Zene:

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Pént. Márc. 31, 2017 10:39 pm
 



 




Seth
&&
Ruby



Élvezettel nyújtóztam el a nap ragyogó, bár kissé még talán hamis fénye alatt. Néha kinéztem a szempillám alól, és elvigyorodtam egy fészekaljnyi család érkezését látva, ahogyan apuka megpróbálta egy csokorba tartani a gyerekeket. Akik persze a szélrózsa minden irányába akartak menni. Öt gyerek és mind mást szerettek volna csinálni. Kicsit keserű mosolyba futottak ajkaim, amikor eszembe jutott hányszor akartunk mi is mást csinálni, mint ami az előírás volt, de persze mindig ott voltak a szigorú felügyelők, akik ügyeltek arra, hogy egyikünk se tehesse éppen azt amihez kedve szottyan. Nálunk még a játéknak is előírt ideje és hosszúsága volt. A szabályok kéremszépen, azok szabályok. Amire mi, a lázadóbb fajta fütyültünk, ami meg persze senkit nem érdekelt, ettől még megtalálták a módját, hogy a fene nagy egyediségre vágyásunkat letörjék. Fejem hátrahanyatlott, és újra lehunyva a szemeimet, megint visszareppentem a múltba. Nem mintha az érzelgősség alapvetően jellemző lenne rám, ettől még nem vagyok fából, nekem is megvannak a magam emlékei, és az azokhoz köthető dolgok, csak éppen én nem vagyok az, aki ezekről beszélni szokott. Mindenki másképp dolgozza fel a régmúlt dolgait, és van akiknek egy élet is kevés hozzá. Én is ez a fajta vagyok, és bevallom hősiesen ez az egyik olyan gyengeségem amit igyekszem nagyon erőteljesen legyőzni, csak éppen nem megy. Talán ezért lehetett az, hogy egykor Ulzen halála után ki akartam mászni a gödörből de a nagy lendületem nem felfelé, hanem egyre inkább lejjebb vitt. Nem tudtam ezt a helyzetet kezelni, már csak azért sem, mert úgy éreztem az élet elárult, másodszor is, és megint elveszi tőlem azt, akire apámként tekinthettem. Aki a maga sajátos, és nyers stílusában oktatott ki helyenként, és rángatta meg  a grabancomat, ha éppen valami orbitális baromságot készültem elkövetni. Ma már bizton állíthatom, hogy ha a hadnagy nincs, akkor lehet már én sem lennék a rendőrség kötelékében, hanem vert kutyaként adtam volna fel az álmaimat. Kemény meló ide vagy oda. Pedig gyerekkorom óta ezért küzdöttem, ez volt életcélom, amire mindent feltettem. Egy zsaru soha nem tévedhetetlen, ugyanakkor tudnia kell helyrehozni a hibáit. Ha erre sem képes, akkor nem méltó a jelvényére. Néha magam is megkérdőjelezem ezt a saját személyemet illetően, de mindig arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy más pálya egyszerűen nem lehetett számomra alternatíva. Nem csak azért, mert a bűn miatt veszítettem el egykor a családomat, hanem azért sem, mert képtelen lennék úgy élni, és úgy foglalkozni valami egészen mással, hogy közben tudom, bűnözők ezrei mászkálnak szabad lábon és talán lesznek általuk az állam kegyeire bízott árvák gyermekek, amilyen én is voltam egykor. Persze mindezek fényében lehetne azt mondani, hogy boldogtalan és persze depressziós hónapokkal teletűzdelt időszakaim voltak és csak egy hajszál választott el attól, hogy végül a saját fejemhez fogjam a pisztolycsövet, mint nem egy kolléga. Lehet, hogy ez mind igaz is volt bizonyos mértékig, de nekem Ulzen halála után is volt valaki akibe kapaszkodhattam, a mégoly rengeteg baromsága ellenére is. A barát pedig sokkal erősebb tényező a serpenyő egyik oldalán, semmint a tengernyi szarság a másikon és mégsem képes elbillenteni a rossz irányba. Azon túlmenően, hogy pokolian bántott a lelkiismeretem, mert az utóbbi időben túlságosan lekötött a munkám, és nem figyeltem az egyetlen barátomra eléggé, meg persze a saját életem örökös felszínen tartása...bizony jócskán be tudtam volna pancsolni neki azért, hogy egy fél éven belül már többször kellett előzetesből kihoznom, vagy éppen elsimítani utána ügyeket, eltüntetni papírokat, vagy törölni ki a nyilvántartásból olyan dolgokat, amelyek jobb ha meg sem történtek volna, és jobb ha ennek írásos nyoma sem marad. Seth az utóbbi időben furcsán viselkedett….ezt lehet, hogy más nem vette volna észre, és lehet, hogy már régebb óta volt ez így, csak éppen én eddig nem igazán foglalkoztam vele. Tulajdonképpen meg sem tudtam volna mondani, hogy mióta volt más, vagy mióta láttam őt annak. Ez is azt bizonyítja, hogy valahol félúton elveszítettem a kapcsolatot a valóság, és persze az általam olyan eszement módon hajszolt fantom világa között. A hadnagy ugyebár mindig azt tanította, hogy ha mocsok jó akarsz lenni abban, hogy lekapcsolj valakit, akkor válj vele eggyé, használd az ő gondolatait, furakodj be az elméjébe, és amikor már elég mélyen leszel a lekvárban, akkor tudni fogod mit kell tenned. Nekem ez olyan szinten sikerült az utóbbi hónapokban, hogy nem vettem észre miképpen veszítek el mindenkit magam körül és válok egyetlen eset idióta megszállottjává. Pech.
Ez a kirándulás kell most ahhoz, hogy visszataláljak egykori barátságunkhoz, aminek az alapjait a nevelőintézetben tettük le és amely megingathatatlan és kikezdhetetlen volt a maga nemében. Tudom ezek kurvanagy szavak, de ez akkor is így van. Ha jobban megnézzük a magánéletem, akkor valahol leragadtam az örökös exbarátnő és a hugica szerepkörében megspékelve némi anyakomplexussal. Mondtam már, hogy nem vagyok normális? Tudom….tudom...valamilyen szinten igaza volt Rod-nak. De a francba! Nem fogom senkiért feladni azt a hígagyút, aki most is műkörmös luvnyákat megszégyenítő módon késik. Persze nem állítom azt sem, hogy ezt nem szoktam meg. A találkozókat amikor megszerveztem kettőnk között mindig rászámoltam a Seth féle késést. Most próbáltam valahogyan összeszedni a gondolataimat amíg megérkezik, kiélvezni egyben a napsütést, kizárni az ezerfelé tartó család folyamatos és hovatovább idegesítő zsinatát és ha így folytatom akkor negyed órán belül zen állapotba fogok süllyedni. Szó szerint süllyedni, mert sikerült majdhogynem elaludnom, és ha nem jelenik meg pillanatokon belül egy árnyék, amit lehunyt pilláim mögül is észrevettem, akkor tuti, hogy az asztal alá fogok csusszanni, mint valami túltöltkezett Gimli.
- Míííííílyen megmérettetésre? - húztam el szándékosan a mondatom elejét, és a szemüvegemet megpöckölve kikukucskáltam kissé szűkösre vett szemeimmel az érkező irányába.
- Ugyan te barom! Ha akarnám se tudnám felvenni a versenyt veled késésben!- ez beszólás akart volna lenni, de abból is a gyengébb fajta sikeredett. Ma nem vagyok formában, ellenben ahogyan elnézem ő nagyon is. Amikor tovább próbált húzni és közelebb hajolt az egyik szabaddá váló kezemmel amolyan levegő püföléssel hessegettem el.
- Na mész már el innen! A végén még rekordot döntesz és egy percen belül kellően kihúzod a gyufát!- ami persze csak egy újabb széles vigyort váltott ki nála. Ezt látva meg én is átmentem vadalmába, és elröhögtem magam. Egyszerűen olyan a mosolya mint egy kisfiúnak aki megépítette élete első hóemberét, és most kurvabüszke arra, hogy a nagymama repedt fazekát megtalálta a fészerben, és azt is rárakta. Ez amúgy egy sajátos jellemzője volt Sethnek: ragályos volt a mosolya. Lassan emeltem le a szememről a napszemüveget, és akkurátusan, kellő lassúsággal biggyesztettem be a kabátom mellső zsebébe, majd visszahelyezkedtem az eredeti testhelyzetbe.
- Figyelj, te ma valamit szedtél? Pörgetőt, rakettyuszt….bármit amitől úgy be vagy zsongva, mint a zizegő celofán? Nyugodj le! Azért mert túrázni jövünk még nem kell rohanni. Csak szépen, kényelmesen.- a fejemmel a parkoló irányába böktem ahol a kocsim volt. A csomagtartót telepakoltam mindennel amire szükségem lehet.
- Hogyhogy hol a cuccom? A kocsimban természetesen. Vagy mit gondoltál? Teljes menetfelszereléssel fogok itt ücsörögni és várni rád?- noha egy alapos letolás akart lenni, tudnia kellett, hogy az egész a szokásos színjátékunk része, és mire a mondatot befejeztem már feltoltam magam a padról és közelebb menve hozzá belecsimpaszkodtam a nyakába és átöleltem. Laza másfél fejjel volt magasabb nálam, és gyakran viccelődött azzal, hogy ha pár centivel alacsonyabb lennék én lennék a legideálisabb pohártartó. Szemét!
- Se ölelés, se semmi? Hiányoztál, megnyalogatom a kulccsontod, rágjam meg a cuki orrod? Semmi hasonló bók?- röhögve engedtem el és boxoltam bele a mellkasába. Jó volt látni, még akkor is, ha alapvetően az agyamra tudott menni a hülyeségeivel. Ugyanakkor ő volt abban is az egyetlen aki olyan szinten tudott felidegesíteni, hogy vörösben úszott a fejem a nevének említésére is. Hagytam, hogy elsétáljon, és fejcsóválva követtem az autó irányába, miközben távolról felpattintottam a központi zárat. Mire végül beértem már öltözni kezdett. A mosolyom azonban irgalmatlan gyorsan lefagyott, amikor a póló cserénél az oldalán egy lilásabb foltot láttam megvillanni. Nyeltem egy nagyot, de nem tettem szóvá, ahogyan azt sem, hogy a hátán egy ugyanilyet figyeltem meg, némiképp már jobban gyógyult mint az előző. Sietve állapítottam meg magamban, hogy nem frissek a sérülések, de nem is több hónaposak. Ezek talán néhány naposak, tán egy hetesek lehetnek. Mi az amit még nem tudok róla? Mi az amit még mindig nem mond el nekem, és miért kell ez az egész színjáték?
Kinyitottam a sofőr oldalt, és félseggel be is ültem, babrálgatva az automata ablakemelő gombjával.
- Régen kellett már kivakarjalak a köztörökök cellájából. Gondolom nem hiányzik az ottani klíma…- jegyeztem meg, és próbáltam a világ legtermészetesebb hangú terelését előadni. Mással szemben ment volna, de Seth átlátott, rajtam, ahogyan én is rajta. Csak egyszerűbb volt azt a játékot játszani, amit éppen most csinálunk: mintha minden frankó lenne, mintha semmi gond sem lenne, és két régi haver összejött egy kis élménytúrára. De nem ez volt a célom….azt akartam, hogy beszéljen, hogy mondja el ami bántja, hogy legyen velem őszinte. Mert elnézve azokat a sérüléseket, nagyon nem az. Régen tudtam ezeket is róla. Tényleg én vagyok ennyire egoista és nem törődöm, hogy nem vettem észre az apró jelekből, hogy valami nem klappol?
Nagy sóhaj közepette átnyúltam az anyósülésre, és magam elé húztam a hátizsákom abban kezdtem matatni néhány heveder és a kényelmesebb túracipőm után. Ledobtam a bőrkabátot, és a helyére egy kapucnis melegítő felsőt vettem fel.
- Mit szólnál ha bemelegítésnek a dögönyözővel kezdenénk?- sandítottam hátra. A reakciója elég árulkodó lehet. A dögönyöző egy falszerkezet volt, aminek az oldalán kisebb, cipőnyi párkányok álltak ki. Ezeken kellett végigugrálni egy kifeszített háló felett, miközben random, a falon található résekből egy puha, szivaccsal bevont méretes bunkó csapott ki. Ha valaki nem volt elég ügyes, akkor ez a bizonyos szivacs bunkó eltalálta és az illető egyensúlyát veszítve a mélybe zuhant. Seth testén lévő sérülésekkel nem lehet éppen leányálom ezt végigcsinálni, szóval két dolog lehetséges: vagy bevallja mi a szitu, vagy eljátssza a mártírt és összeszorított fogakkal végigcsinálja a dögönyözőt. Én tudom melyiket választottam volna...és sejtettem, hogy ő melyiket fogja.

Vissza az elejére Go down
Seth Williamson
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 30
Avataron : Nick Bateman

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Hétf. Ápr. 03, 2017 9:52 pm
 



 

Ruby & Seth
Örülök, hogy ott voltam akkor amikor kellett , mellette. Engem is megviselt, hogy elvesztette a hadnagyát, tudtam, hogy közel állt hozzá, de nem hagyhattam, hogy öngyilkosságig elhajszolja magát. Miatta tartottam ki a munkámban, tiszta fej kellett ehhez, és nem fért bele az, ha elvesztem őt is, ő volt a kapaszkodóm, hol a derekába csimpaszkodtam, hol belé, de az utóbbi időben úgy éreztem, hogy már csak a csuklója vagy a bokája jut nekem, a képzeletbeli szakadékom felett lógva. Nem akartam elveszíteni őt, és ott voltam a rémes fürdőjében, a lakásában, az összes gyógyszert és piát kihordtam akkor a lakásából, egyedül a cigit voltam hajlandó megengedni neki, hogy amíg túljut a nehezén, addig legyen mivel elterelnie a figyelmét az egyéb szerekről, de ezzel is jól haladt, viszont… Nem lehettem vele állandóan, két hetet tudtam engedélyezni magamnak, addig kicsit kivontam magam a forgalomból, minden téren. A kritikus hét után , azért hónapokig mellette maradtam, persze se csajok, se semmi más, az akkor bimbózó aktív szex kapcsolatom is beadta az unalmast, holott azt az egyik klubban ismertem meg, ami a ketrec harcos maffiafőnök kezeiben volt, és ott hírem van, tudom. Azért volt annyira rendes, hogy azt a kevés cucccomat is, ami volt a sporttáskámba dobja ki, az ajtaja elé.
Már vigyorgok, amikor visszakérdez, majd felnevetek és ártatlanul pillantok le rá, mint a ma született bárány.
- Ugyan… képzeld, stoppolnom kellett, a fazonhoz kellett igazodnom, és majdnem minden bokornál megállt hugyozni! - tártam szét a karom és feltoltam a szemüvegem a fejem tetejére. Bárcsak igaz lenne, hogy ezért késtem.
Vele röhögtem a megjegyzésen, imádtam amikor nevet és röhög, és olyankor kis fura hangot is hallat, nem most, amikor tényleg igazán nevet, majd bepisil a röhögéstől.
- Semmit sem szedtem, tudod, hogy milyen anti drogos vagyok, még edzés előttit sem vettem be. - magyarázhatom én neki, hogy mi az, de egy biztos az olyan ital, amiben sok a koffein és izzadsz tőle mint a ló, megpörgeti az anyagcserét, az ilyen testépítős szarságokat szedem csak. Egyszer megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy mi az edzés előtt, közbeni utáni, de csak az lett a vége, hogy be lett tömve a szám egy nagy falat natur csirkével, és hápogtam mint a kacsa, akit tömnek, mert fárasztó volt az ömlengésem az ilyen cuccokról, de komolyan! Ő kérdezte, ő kezdte és ő ment bele és még ő tömi bele a számba, hát megáll az eszem! Mindegy, azóta kétszer meggondolom,hogy ilyenekről beszéljek a közelében.
A csirkét meg kell rágni, nem egyben lenyelni mint a nokedlit, még szerencse ,hogy mindkettőnk ért a heimlich fogáshoz, mert majdnem megfulladtam a kis híján egyben lenyelt csirkétől, aztán bosszúból leöntöttem a pólóját vízzel, és már kvittek is voltunk, én láthattam őt vizes pólóban! Istenem! Micsoda gyönyörűség volt, peresze nem kellett félteni, ő is jött, de egy kancsóval, csupa víz volt minden, de legalább nevettünk, örültem, hogy kezdett túllendülni a társa halála fölötti gyászban és önhibáztatásban.
Amikor belecsimpaszkodott a nyakamba, felemeltem a derekánál fogva és halkan felnevettem.
- Jó a dudád csajszi, nincs kedved megismertetni a botkormányommal? - röhögtem fel, és utána letettem a földre, miután megforgattam. Eszembe sem jutott, hogy ez távolról nézve gyanús lehet másnak, vagy többet gondolnának bele.
A kocsihoz érve öltözködni kezdek, és remélem, hogy nem veszi észre, nagyon remélem, pedig az ajtóban igyekszem takarni magam. Gyanakodva húzom össze a szemöldököm és pillantok le az első ülés irányába.
Utalni akar ezzel valamire? Emlékszem arra az esetre, a nyomorék gecik sokan voltak. Rendesen elagyabugyáltak, nem is értem, hogy miért oda tettek, de biztos úgy gondolták a rend drága őrei, hogy rám fér egy kis nevelés, szívesebben ültem volna az olaszok cellájába, ismertem is közülük párat, ők legalább nem drogokkal foglalkoztak,hanem fegyverekkel, tőlük vettem azt a kevlar pulóver szerűséget, imádom. Szóval a törökök… Csak akkor álltak le, amikor a főnökük válla és kulcscsontja roppant a kezemben, és egy kis fojtó szorítással egyetemben, tartottam a karjaim között, a fazonnal lila volt már a feje az erőlködéstől, hogy levegőt kapjon a többiek pedig arra vártak, hogy mikor engedem el, a szemhéjam felrepedt, a szám is belül, de nem az a fajta vagyok aki hagyja magát. Nem hiába járok ketrec harcolni, csak az a rendőrség egyik cellája a másikért még pénzt is kapok. Így valamilyen szinten a rendőrségen vissza kellett fognom, magam, de így is húzós volt a helyzet, utóbb kiderült, hogy a rendőrök még fogadtak is, hogy kibírom e az előzetest, a kötelező huszonnégy-órás benntartást, mert csak annyi ideig tarthattak bent, mivel én csak a cécó közelében voltam, nem csináltam semmit.
Az ezredesemet jól le is szúrtam, hogy miért olyan helyre tettek be.
- Jah, elég durva helyzet volt. - dünnyögöm szűkszavúan. Ő is letolt utána, sőt… még képes volt oldalba is bökni, meg hátba is veregetni, amolyan baráti szerűt, de azt a fajtát, amelyikkel úgy is tisztában van hogy mely helyen fáj éppen most, csakhogy érezzem a törődését, mert mérges volt rám, tudom. Láttam a szemeiben.
A következő kérdésre kérdés nélkül bólintottam, de mivel nem láthatta, amikor beültem a kocsiba, hogy felvegyem a cipőm és bekössem, hiszen a nadrágot és a pólót már felvettem, már csak a kapucnis felsőm maradt. A cipő bekötése közben szólaltam meg.
- Benne vagyok. De tudod… szerintem mindenhez van cuccuk, - pillantottam hátra a vállam felett a hevederes táskájára. - Kivéve ha a táskádban kaja van, azok a szendvicsek abból a szendvicses bárból! Aszalt paradicsomos sonkás sajtos! Marhahúsos sajtos! Tudod amelyikben olyan tatár beefsteak szerű krém van! Hozzál olyat? - terelésből jeles, még jó hogy. Azokkal a baromi jó szendvicsekkel le lehetett venni a lábamról.
Eltüntettem a cipőfűzöm a cipőben, felvettem a pulcsim, és a táskát bedobtam az ülés mögé.
- Kész vagyok! - dörzsöltem össze a tenyerem. A kocsi elé lépkedtem, és végeztem pár bemelegítő mozdulatot, kicsit húzódtak a foltjaim, de nem vészes, kaptam már annyit ,hogy ne fájjanak.
- Végig rohanok veled azon az izén, de utána jössz a magasba a biztosító köteles részen . - vigyorgok rá elégedetten, végig akarok menni, függeszkedni, rugaszkodni és kapaszkodni akarok. Amikor végzett a készülődéssel és öltözködéssel, a vállánál fogva magamhoz ölelem és kicsit megszorongatom, barátiasan. Az egyik csajom azt mondta, hogy túlságosan érintés mániás vagyok, férfi létemre, pedig csak… nem tudom. Szerettem mindent feltérképezni a testükön, volt fél évig tartó kapcsolatom is, én tényleg kibírtam anélkül hogy félre keféltem volna, de a csaj… Egyszer hamarabb értem haza és a fürdőben találtam a faszival. Akkor szó nélkül pakoltam össze. Állítólag azért csalt meg és intézte így, hogy féltékeny legyek rá. Merthogy sok csaj legyeskedik körülöttem a ringnél, hát kösz te ribanc, az egy dolog ha legyeskednek, de soha sem értem hozzájuk! Negyed éve pedig sikerült szert tennem egy saját lakásra! De csak albérlő vagyok.  Vajon lesz saját lakásom egyáltalán? Valaha? Mindig is szerettem volna olyan tornácos házat, kis előkerttel és kutyával, és baromi nagy hátsó kerttel a kutya miatt. Mindegy hogy milyen szőrös csak négy lába legyen és ugasson. Még esküszöm megtanulnék kertészkedni is, megtanulnám hogy melyik virágnak melyik hely a jó. A gyeriben volt egy apáca aki naphosszat a virágokat ültetgette, öntözgette és nevelgette, sokat segítettem neki. Mindig megnyugtatott, miután volt, hogy egyedül éreztem magam. Bentlakó voltam, amióta az eszemet tudom, csak az árvaházban nevelkedtem, megvolt a magamhoz való eszem, mégsem értem, hogy miért nem kellettem senkinek. De Ruby más, ő elfogadott engem. Néhány gyeris társam szemében én voltam a nagy báty aki nem engedi, hogy molesztálják őket a többiek.
Még ragtapaszos Miller szemüvegét is visszaszereztem a nagyoktól, igaz tele voltam sérülésekkel utána. Szerintem ezért, azt hitték, hogy én túl verekedős gyerek vagyok, mert többnyire sebek tarkítottak, mindenhol. Esélyem sem volt elmagyarázni ,hogy miért vagyok olyan mint egy festővászon. Az első fogam pedig verekedés közben esett ki. De büszke voltam magamra. Még azt is elfelejtettem hogy megvertek, a fűben kezdtem keresni a fogam.
A kalandpark bejáratához érve megvettem mindkettőnk jegyét, nem érdekelt, hogy Ruby hívott meg.
Kiadták mindkettőnknek a bukósisakokat, és ahogy tovább sétáltunk, ránk erősítették a hevedereket, rám nem kellett, szakszerűen vettem fel.
- Hozzám ne érj, szoktam hegyet mászni az Olimpic hegységnél.- mutattam be a hevederbe bújós, meghúzós manőverem. Rubynak is segítettem ha szerette volna, elememben voltam.
- Tuti elbír a cucc száztíz kilót? - pillantottam oda a részmunkaidős kocka gyerekre, aki a hevederek felhelyezésében segített mindenkinek.
- Ha még nem voltak ilye helyen, javaslom majd a gyorstalpaló kis előadáson vegyenek részt. -nincs az az isten, hogy a gyerekeknek fenntartott gyakorló rövid pályára betegyem a lábam, az egészet sétálva a földről végig megtehetném a magasságom miatt. Megcsóváltam a fejem.
- A hölgynek. - itt Ruby felé mutatok. - Segítek kiigazodni.
A srác bólintott. Mindenhol voltak felügyelők, több helyről lehetett indulni. A tekintetemmel azt a bokszolós akadálypályát kerestem, amivel Ruby szeretett volna kezdeni. Csak egy háló volt alá kifüggesztve, oda eshettünk be.
- Ott van! - mutattam abba az irányba amit kiszúrtam. Telefon nem volt nálam, mert minek is egy ilyen helyre? Ki is kapcsoltam, hogy ne tudja senki lenyomozni hogy merre lehetek, már aki tudja a privát számom. A sötét ügyletekkel tarkított telefonom pedig direkt otthon hagytam, nem volna jó ha az itt csörögne, vagy Ruby észrevenné, hogy kettő is van.
A faforgáccsal felszórt helyen vágtunk át a Ruby által kiszemelt cél felé. Egy kezelő állt a falnál, itt irányították a gyorsaságot és az erősséget is.
- Csak utánad! - intettem előre mosolyogva a társamnak. Jól esett megfeledkezni a problémáimról, arról, hogy miért nem lehetek őszinte Rubyval. Tudtam ,hogy itt jól fogom magam érezni, és pont erre volt szükségem.
Megjegyzés: Zene: Lullaby

Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Vas. Ápr. 09, 2017 4:02 pm
 



 




Játék vége




Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Kedd Júl. 04, 2017 6:41 pm
 



 

Emilie – Lars – még június közepe előtt

Az utolsó negyedórára szerintem teljesen meghalt a külvilág számomra, már előtte sem létezett nagyon. Nem pont az utolsó pillanatban szeretném elszúrni, ha már csapatmunka. Swan az első pillanatban megfogta a fantáziám.

Lizard21: Szia! Ez szuper volt, kösz a súgást!

Ki kell tolnom a képem a hűtőhöz és nem csak bemutatkoznom kéne neki, hanem el is tulajdonítani belőle valamit. A Bolognai az egyik kedvencem, nem véletlenül, s mivel a főzés-süteményezés az egyik kémia-imádásom netovábbja, eléggé fel is van turbózva az eredeti recepthez képest. Az utóbbi időben kevés időm volt a konyhában kiélni ezt az oldalam, de most egy méretes adaggal indítottam a napot, ennek egy hányada kerül éppen belém, a gép előtt ülve.
Nem mellesleg, nehezen tanultam meg Swant kezelni, egy ideig más karakterrel voltam, mert nagy falatnak tartottam, aztán inkább egy vállvonás kíséretében Swant választottam.

Lizard21: Nekem mára több nem fér bele, holnap hosszúzok. Pénteken vagyok.

Naja. A főnökasszony is egészen véletlenül pont akkor hosszúzik. Na meg, jelentés nap lesz, s tavaly óta az osztály jelentését tőlem kéri, azzal az indokkal, hogy az én jelentésem a legpontosabb. Ha tudná, mire képes egy Excel táblázat...

Lizard21: Figyi, jövő hét szombaton lesz a branch, múltkor mondtad, hogy tudsz jönni. Áll még? Én biztos ott leszek, ki nem hagynám!

Néha el szoktam menni az ilyen talikra, még akkor is, ha kilencven százalékuk akár a gyerekem is lehetne. Hol érdekel ez engem? Mint ahogy az sem, ha őket igen. Ennek a csoportnak, példának okáért nem mondtam el, hogy mennyi is vagyok, mondván, a szám jelzi, hogy mennyi.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Kedd Júl. 04, 2017 7:59 pm
 



 

Tökre nem fair, hogy egy ilyen hülye picsa miatt kell kikapnunk! Annyira fortyog bennem a düh, hogy elég lenne egy apró szikra és máris belobbannék. Ebben az esetben azonban kiváló kifogásom lenne, hogy miért nem megyek el arra a ... bigyóra.
~ Köszi Lizzy, hogy emlékeztettél a dologra! - puffogok magamban, és olyan vadul püfölöm a billentyűzetet, hogy egy pillanatra megsajnálom a gépem. Pedig nem úgy gondoltam Drágaszágom, anyuciban csak felment kicsit a pumpa és ennek most te iszod meg a levét. Annyira szajnálom Drágaszág, ugye szeretsz még?

Magic_Mushr00m: Naná, ki nem hagynék egy ilyen lehetőséget!

Egy pillanatra a hányinger kerülgetett, amikor kimondtam a szavaimat, de ittam egy korty zérót és már rendbe is került a hormonháztartásom. Nyugi kislány, odamész, jópofizol, végighallgatsz pár anekdotát, hogy mennyire királyok is vagyunk a játékban, elköszönsz és hazajösz.
Csak azt tudnám meg, anyám honnan tudta meg, hogy meghívtak erre az izéra. Biztos titokban olvassa a naplómat, de ha olvasta, akkor tud Diana-ról is, hogy mennyit fantáziáltam róla és... Tehát! Mégis honnan tud róla és miért gondolja, hogy ez egy tök jó ötlet, meg mindenképpen ott kell lennem és annyira jó, hogy végre emberek közé járok. Pedig így is elég sokat vagyok emberek között! Első körben szeretett osztálytársaimat kell elviselnem a hét öt napján, hat kötőjel nyolc órán keresztül, és basztikuli, az is elég nagy meló! Most sírni volna kedvem, bevetni magam az ágyamba és átaludni a szombatot, mert az biztos, hogy én oda azok közé ezekkel a belső gondolatokkal tutira hogy biztosan nem és egyébként is! ANYA!!!

Magic_Mushr00m: Miről foglak megismerni szépfiú?

Vigyorgom el magam, aztán belegondolok, hogy akár egy negyvenéves könyvelő is lehet a belvárosból, aki csak azért beszélget velem, mert kedvét leli a friss húsban. A marharépa azonban én vagyok, mert el kellett neki mondanom, hogy tizenhat vagyok és lány. Mintha kiírtam volna a nyakamba akasztott táblára, hogy szabad préda és úgy járnám körbe az Internet adta bulikahelyeket. A frinces francba, hogy nem tudom tartani a számat!
Lizzy meg valószínűleg egy kretén. Bár ahhoz képes, hogy kretén, nagyon jól el lehet vele beszélgetni. Például múltkor egy kisebb előadást tartott a klórgázról és meg ittam minden szavát és olyan csillagos és pirospontos ötöst kaptam a beadandóra, hogy azóta sem köszöntem meg neki egyetlen szóval sem. Talán én vagyok a kretén. Nem talán, biztosan!

***

- Anya, ne hagyj itt!
- Mi ütött beléd Mimi?
- Anya, emberek előtt ne! Megkértelek rá!
- De olyan aranyos becenév. Az én kis Mimim! - nevette el magát, majd kinyitotta az ajtót és szinte kirúgott az anyósülésről. Valamiért ragaszkodott hozzá, hogy ő hozzon el, talán nem bízott benne, hogy eljövök, ha egyedül indulok neki. Annyira ismer már, mintha a gyereke lennék! - Csörögj, mikor jöjjek érted!
- Ring-ring!
- Jaj, ne durcáskodj már. Menj, érezd jól magad! Puszi!
- Puszi! - elhajtott és én nem tehettem semmit, hogy ezt magakadályozzam. Márcsak egy könnycsepp hiányzott szemem sarkából, hogy örökre búcsút intsek neki, eltemessem egy feneketlen kútba és az emlékét is kitöröljem az emlékezetemből. Mother, why have you forsaken me?
Egy idősebb férfi kezdett méregetni. Úgy kapaszkodom a táskám pántjába, mint a hét törpe egyike, aki a világ legnagyobb gyémántját kaparta ki a bányában és most Hófehérkének akarja adni, mert akkor az megpuszilja az orrát és kiveri neki. Jézusom Emilie, mégis mi a franc ütött beléd?! Hófehérke sosem puszilná meg a ragyás képét egy törpének!
Hiába nézel öregem, én nem fogok előtted megszólalni, és bármennyire is fókuszálsz a szemüveged mögül a melleimre, azok visszafejlődtek és nem is léteznek. Jól megadtam neked! Like a boss! Jézusom, ne gyere közelebb! Még egy lépés és sikítok! Esküszöm, összecsődítem a rendőrséget, a nemzeti gárdát és még a katonaságot is, ha még egy lépést teszel felém. Na jó, legyen ez az utolsó. Okés, te akartad, én szóltam neked a fejemben, nem mondhatod, hogy nem figyelme...
- Szia! Sajnálom, hogy így ismeretlenül megszólítalak, de véletlenül nem te vagy MM (emem)? Magic_Mushr00m? - természetesen nem én vagyok, hogyan is lehetnék az, hiszen engem most hagyott el az anyám, elévetett a farkasoknak és mindjárt meg is leszek erőszakolva itt mindenki előtt.
- Deee...
- A francba is! Scott Portland vagyok! Vagyis... Mastodon514! Elvira, hé, figyelj csak! Itt van MM! - köszönöm szépen, hogy az egész világ figyelmét felhívod a jelenlétemre, eddig talán két srác tekintetét vonzottam, de csak azért, mert részben kívánatos lehetek olyanoknak, akiknek már teljesen elment az életkedve és a nulla alá adták le az elvárásaikat, de most az a bizonyos Elvira és három másik mutáns pillantott felém. Esküszöm, villant mindegyik szemfoga!
- Víííííí! - nagy mentés, már nem rám figyelt a közönség, hanem az Elvira nevezetű egyénre, aki fülsiketítő vonatsípként közeledett, majd a nyakamba borult, én pedig megadtam magam a felsőbb hatalomnak, és hagytam, hogy felkapjon és megpörgessen. - Istenem, mióta szerettem volna találkozni veled! Barbarella vagyok...
- Szia! - dünnyögtem karjainak szorításában, majd amikor lerakott, helyére raktam a csontjaimat és ellenőriztem, hogy egyik szervem sem szakadt ki a helyéről.
- Gyere, bemutatlak a többieknek! - csak négy lépésre volt szüksége a távolság megtételéhez, nekem pedig kilencre, de ki számolja, ugye? - Tzarox, Bebe_lyn és Lizard21.
Az első két srácnak csak biccentettem, hiszen ők is ugyanolyan szerényen és megilletődva álltak ott, mint én, de nekik annyi előnyük volt, hogy tizenéves férfiemberek voltak, míg én egy törékeny lányka. A harmadik srác pedig inkább fickó volt. Egyáltalán nem tűnt negyvenkét éves könyvelőnek, és amint végigmértem, be is haraptam alsó ajkamat. - Te milyen magas vagy...
Mutatkoztam be, majd talán el is csöppen a nyálam, ha nem csukom be a szám. Micsoda belépő!
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Szer. Júl. 05, 2017 11:20 am
 



 

Ha nem súg, akkor még nagyobb lett volna a veszteség, így beleállva viszont legalább nem húztak minket annyira végig a flaszteren. Csak a karakterem nyírtam ki, amit kifejezetten rühellek. Vissza fogja kapni a csapattárs, nem csak tőlem, e felől kétségem sincs.
- Ja, aha – enyhén szobapenész jellem, derülten is nézem a monitort a válaszra.

Lizard21: A nevemről, miután bemutatkoztam?

szünet

Lizard21: Spock pólóban fogok feszíteni. Téged miről?

A faj az egyik kedvencem, talán pont azért, mert amiknek be akarják állítani őket, sokszor elcsúszik, ellentmond a várt rendszernek, s éppen ezért hajaznak annyira az én jellememre, amitől csillagszeművé tudok változni.
Rá pedig baromira kíváncsi vagyok, a dumája megfogott, s a heves igazságérzete. Ha tudná, mennyire kurvára nem olyan a világ. Az embereké legalábbis tuti nem.


Sokáig szemeztem a fekete inggel, egyet azonban tudok. A tinikor éppen arról szól, hogy kibaszottul nem elégedettek a külsejükkel, erre pedig rátesznek egy lapáttal azzal, hogy olyan tramplin öltöznek, mint a kiherélt nitrogén. Ráadásként megígértem, hogy megsétáltatom Spockot is, így azt húztam végül magamra, fekete, testhez álló farmerrel és fekete tornacsukával. A csuklómról elmaradhatatlanná váltak a vastag karkötők, most széles, fekete bőrt tettem rá.

Mastodon határozottan hülye vagy nem eléggé ostoba, de nem véletlen a választott karaktere sem, úgy illik hozzá, mint hozzám a fekete ing. Elvirától görcsöt kapok, nem jó kedvemben, valamiért mindig a Jégkorszakból Scratet juttatja eszembe. Legközelebb makkot fog kapni ajándékba tőlem, csak szét ne válassza a bolygót.
Kevésbé sem feltűnő a színes hajú lány kiszállása a kocsiból, nem e miatt vélem őt a csapattársunknak, hanem mindaz, amit chaten kapok ízelítőt belőle, azt most élőben, arcra és testalkatra írottan is megkapom.
Elvira felé nyúlna a kezem, hogy a tarkójánál fogva visszarántsam, de elkések vele, így csak sóhajtok egy nagyot, Bebe_lyn felröhög a képem láttán, Tzarox meg zavarba jön. Nem is csodálom, helyes kis fruska az új tag, ha úgy más kapura játszanék és húszassal kevesebb lennék, légy és a papírja lenne...
- Levegőt is hagyjál benne – szólalok meg.
- Kuss féllábú, most éppen örülök.
- Én is szeretlek – de már rám se figyel, Magic_Mushr00m teljesen leköti a figyelmét.
Ahogy vártam, beégetéssel kezd, nem is vártam mást, de valahogy mégis másként sült el, mint ahogy számítottam rá. A tüskés rinocérosz helyett egy cuki nyuszi, pelyhecskésen.
- Nem, Lizard21 – vigyorgok. – A hajad klassz, megadhatnád a fodrászod számát. Nyugi, a színt nem nyúlom le, se a fazont – a tinik és az egyediség. De a fodrászom sem feltétlenül váltanám le.
- Hol marad, aki megfingatta a bandát a múltkor? – néz körbe Barbarella.
- Nem jön, de érthető – vonok vállat.
Elsírta bánatát nekem, én meg közöltem vele, hogy ne legyen ego pöcs, dolgozzon inkább egyedül, de ne döglesszen be egy egész bandát, mert éppen heroesni van kedve.
- S ha már mindenki összegyűlt, akkor van egy hírem – előveszem a zsebemből a papírt és feltartom. – Beneveztem a csapatot a versenyre.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Szer. Júl. 05, 2017 3:24 pm
 



 

Még mindig Barbarella hatása alatt vagyok, annyira megnyomorgatott, hogy biztos soha az életben nem lesz gyerekem, na nem mintha valaha akartam volna, de így egy gonddal kevesebb. Szuszogok és pihegek, amikor a hármas elé állunk, és Isten lássa lelkem, nem oltani akartam Lizzyt, hanem meglepődtem. Olyan volt, mint egy zsiráf és most nem csak a magasságára gondolok. Szép, szép, de otthonra nem kellene. Bár anyámat el tudnám vele képzelni, mégiscsak egy korcsoport, de anyám egy albatrosz, amit már mondtam. Egy életre választott pár, így nem lesz Lizzy sem a nevelőapám. Pedig mennyit tudnánk együtt kockulni! Vágyálom...
- Sziasztok! - köszönök most már illedelmesen, s kezet nyúltok pukedli helyett. Már ezzel a mozdulattal kikerültem a komfortzónámból, hiszen gyűlölöm más emberek érintését. Nem a baciktól félek, és nem is fáj, ha valaki megérint, de ez a százhatvan centi és negyvenkilenc kiló az én váram, ne tessék az háborgatni.
Próbálok mosolyogni a fodrászomat illetően, de inkább valami maszat jelent meg az arcomon, ami tökre a védjegyemmé vált a tizenhat év alatt, mert olyan egyedi, hogy egyetlen olyan tiszta pillanatom sem volt még, amikor igazi és csábító mosolyt tudtam villantani. - Anyám festette.
Hazudtam neki, de vajon miért is hazudtam? Fogalmam sincs, de annyi szent, hogy nem adom meg neki a telefonszámát, mert bármennyire tűnik jófejsrácarcnak, azért ilyen szinten még nem vagyunk. Persze, online megbeszéltük már, hogy összenőtt a két szemöldököm és ezért kell már most szednem az orrnyergem fölötti részt; hogy elsírtam magam, amikor láttam a Fast and Furious hetedik részének végét, de nem azért, mert meghatódtam, hanem mert olyan foshurka volt a számítógépes Paul Walker. Mégis kit akartak ezzel átverni? Baromok!
~ Jobb is, hogy nem jött... - na persze, hangosan kimondani egy ilyen mondatot, mi vagyok én? Che Guevara? Bár van egy pólóm a fejével, de sosem voltam az a forradalmár típus, így inkább öltözőszekrényem legmélyére száműztem. Nem úgy, mint ezt a spagettipántos trikót, aminek körül és belül tizennégy százaléka látható a műbőrkabátom miatt. Alul farmer, koptatott és mindkét térdénél kivágott, ami azért ciki, mert egy tök jó farmert tettem tönkre csak azért, mert anyám nem engedi, hogy eleve kivágott farmert vegyek. Olyan maradi és visszamaradott! És bár puffogott, hogy miért tettem ezt a nadrágommal, jól megbűntetett azzal, hogy addig kell hordjam, amíg ki nem növöm. DE ANYA, NÖVÖK ÉN MÉG EGYÁLTALÁN!
- Ugye ezt nem mondod komolyan? - Barbarella, aki tyúkanyóként körzött köröttünk csapott le elsőként a válaszadásra, majd Bebe és 'rox is hüledezett, hogy végül Mastodon csapja le a hangszeren az utolsó akkordot. Micsoda képzavar! Mondtam volna én is valamit, de inkább csak egy lépéssel hátráltam és már fordultam volna, de visszatartottak. - Hé, M&M, te mit gondolsz? Mégiscsak te játszottál a legtöbbet közülünk!
Igaz, ami igaz, én játszottam a legtöbbet, annak ellenére, hogy csak három hónapja csatlakoztam hozzájuk. Tankot kerestek, én fasírtban voltam az akkori klánommal, úgyhogy elmentem velük egy-két partyra és közöttük ragadtam. Meg jófejsrácarcok, szóval nem para közöttük lenni, de tény, hogy Lizzy hirtelen jött meglepetésére nincs felkészülve a társaság.
- Szerintem még nem vagytok készen Barb... - ismét a válltáskám pántjába kapaszkodtam és ha asztmás lettem volna, már nyúltam volna a toroksprayhez, de szerencsére ennyire szánalmas nem vagyok. Spock-kal kezdtem el szemezni és közben Lizzy mellbimbóival, de mondjuk inkább azt, hogy a vulkáni szempárral. Az sokkalta egészségesebb. Szóval - tettel és gondolattal - kérdezték a véleményem, én pedig válaszoltam rá, mégis zúgolódás lett a vége. Mastodon egy szájtrombitával fitymálta le a véleményem, Bebe pedig a fejét rázta, miközben legjobb haverja csak sóhajtozott. Na, pontosan ezért nem szokásom kérdésekre válaszolni, mert ennek ez lesz a vége. Túl őszinte vagyok, hogy a lábam törne ketté! Mégis, mire gondolt Lizzy, hogy ilyen helyzetbe hoz, mire?
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Csüt. Júl. 06, 2017 8:40 pm
 



 

- Szia! – nyújtok szintén kezet, szinte elveszik a markomban az övé, óvatosan szorítom meg.
- Aha, persze – mert elhiszem az anyám festette mesét, az arcomon látni, a mosolyomon főleg. S azt is, hogy nem bántódtam meg a válaszon. Nem mondja meg, akkor nem mondja meg. Nem vagyok egy sértődős fajta, ellenben szurkálni és visszapiszkálni felettébb szeretek, ha a megjátszott egoról van szó. M&M-ről elég sokat tudok, mint ahogy ő is rólam, például arról, hogy veszett stílusbolond vagyok, és a megfelelő külsőről ódákat tudnék zengeni, s talán éppen ez segít beilleszkedni a kockaság mellett egy tinibandába. Oké, otthon ripacskodok, meg nem is adnám elő a menőt. Mert nem vagyok, ők sokkal jobban érdekelnek, új generáció, friss fej, s engem is rebootolnak rendesen. S mert M&M-el nagyon jól el lehet dumálni, nem csak a stílusa miatt. Egyszerűen odáig vagyok érte és ennyi.
- Miért, lehet komolytalanul is elmondani? – képet vágok és testtartást váltok, a hangom is megváltoztatom. – Hé skacok, megyünk versenyezni – visszaváltok a normális énembe, addig közbeszúrja Scott, kissé dühösen.
- Faszért nem szóltál.
- Miért, el se jöttél volna? Gyáva kukacok – vonok vállat és a papírt a kuka felé kezdem terelni a kezemmel. – Szépen fog csengeni a nevünk a nem mertünk kiállni táblán, meg a csak a szájuk járt táblán...
Összeráncolom a homlokom értetlenül, ahogy M&M-re nézek. Ez meg mit bámul rajtam?
- Éppen az a jó, ha azt hiszik. Majd alaposan pofára fognak esni – ahogy fordulok, azért rálesek a pólómra, hot-dogot faltam be, de nem emlékszem rá, hogy a mustár lecsöppent volna.
Barbarella kikapja a kezemből a papírt.
- Szemét vagy - erre vágok egy kösz, neked is képet. - Ki szavaz a részt vétel mellett? – felteszem magasra a kezem egyből, körbenézek, ki jelentkezik még, s erősen szuggerálom M&M-et, ha esetleg olyan kétségbeesetten kapaszkodna továbbra is a táskájába.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Pént. Júl. 07, 2017 3:27 pm
 



 

Ne, Lizzy, most annyira utállak ezért, hogy nincsenek rá szavaim! Előbb pontosan elmondtam, hogy nem állunk készen, mégis most azt várod el tőlem, hogy tegyem fel a kezemet? Barb mindig szétcsúszik a hosszabb játékok végére, ha fél óránál hosszabb ideig tart a meccs, akkor használhatatlan. Mastodon időzítése rengeteg sok jóindulattal szólva is pocsék, s amíg nem tudja tökéletesen zongorázni a skilleket, addig veszít a DPS-éből és meg vagyunk vele lőve. Bebe tipikus egykarakteres játékos, aki azzal az egy karakterrel csodákra képes, de ha valaki megnézi a profilját a verseny előtt, nem is kell mást tennie, mint pick előtt bannolnia. Tzarox meg? A flame király? Olyan gyorsan elveszti a fejét, hogy egy vödör vízzel sem lehet lehűteni, ha valaki "egyvéegyben" megveri! És te velük akarsz versenyre menni? Pont velük?
- Én, én... - micsoda remekbeszabott válasz. Benne volt minden, aminek benne kellett lennie! Leginkább azt a rövidke szünetet imádtam, amit a két szó között hagytam. Megismételhetetlen, egyedi és annyira én vagyok, hogy mindjárt elsírom magam. Ennek ellenére, még mindig magamon érzem Lizzy tekintetét és ahogy körbenézek a többieken, ők is ugyanezt a taktikát alkalmazzák. Csak éppenséggel ők nem tartják magasba a kezüket, mint a Spockot magán tudó férfi. Viszont már nem a mellbimbóit nézem és ez is haladás. Aztán nem is tudom hogyan, de elindul a kezem felfelé, és már majdnem megharapom saját magam, hogy ugyan felejtsem már el a dolgot, de nem tudok gátat szabni az önállósodott végtagomnak. Te szemét!
- Mégis mit csinálsz M&M? Az előbb még azt mondtad, hogy nem állunk rá készen, most mégis menjünk versenyre? Hülye picsa! - igen, erről beszéltem. A flame király Scott és az ő rendkívül tapintatos megjegyzései.
- Vigyázz a szádra öcsi! - Mastodon próbálta megnevelni a srácot, de ami a szüleinek sem ment, azt nem most fog megtörténni.
- Gyere Bebe, hagyjuk a francba ezeket a lúzereket, amúgy is dobbantottunk volna a klánból, nem?
- Ja, dobbantottunk volna, lúzerek! - vigyorgott rá a másik, majd valami rituális kézfogást ejtettek meg, ami egy törzsi táncnál tök jól mutatott volna, de innen nézve inkább szánalmasnak tűnt.
- Jaj, srácok, ne csináljátok már!
- Elmész te is a picsába! - folytatta Scott, mire Mastodon majdnem képen törölte, de a fiú fürgébb volt ennél és inkább elszaladt a haverjával. - Kösz a nagy semmit gecók!
- Ja, kösz a nagy semmit! - kontrázott rá Bebe, majd pár másodperccel később már nem is láttuk őket. Éppen ez a pár másodperc kellett ahhoz, hogy letegyem a kezemet, mire újra Barbarella rikács hangját hallottam, de nem felém irányult, hanem élete párja felé, hogy mégis mit képzel, hogy meg akar ütni egy gyereket és azonnal takarodjon a kocsihoz, mert nem áll jót magáért és este még számolnak ezért, meg majd beszélünk és sziasztok! Pontosan nem tudtam, hogy mi történik körülöttem, de már kezdtem érezni, miért jó a katasztrófa turizmus. Mert elnézve a történéseket, kár lett volna kihagyni, még úgy is, hogy valszeg kereshetek magamnak új klánt. Szerintem két perc alatt menni fog.
- Ugye ez most nem miattam van? - ültem le a padkára, majd táskámból egy csupor vizet vettem ki és kortyoltam bele egy aprót. - Kérsz?
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Pént. Júl. 07, 2017 10:22 pm
 



 

Látványosan mosolygok M&M-re, el sem próbálom képzelni, milyen gondolatok cikázhatnak a fejében. Nem kedvesek, azt azért látom.
Érdeklődéssel vonom fel a szemöldököm, várva, miként cselekszik.
- Mert ő nem olyan beszari, mint ti, elviszi a hátán az egész bandát – felelem könnyedén, aztán Scott felé nézek. – Nem a korosztálya vagy, kisapám. Ha ők lepicsázzák egymást, ámen, ellenben te... – nem mondom végig a mondandómat. Nagyot szólt? Nagyot szólt. Nem szeretem, ha másokra ilyen megjegyzéseket tesznek.
Most már karba fonom a kezem, s ezek után már nem szólok semmit, csak figyelem, mit csinálnak, félig komolyan, félig mosolyogva.
Még nézek utánuk, aztán M&M felé fordulok.
- Igen – felelem ismét könnyedén, még fel is vonom a szemöldököm, aztán szélesen elmosolyodom, aprót megrázva a fejem a kínálásra.
- Egy olyan értékes játékosnak, mint neked – kis szünetet hagyok. – és nekem, nem ilyen pancser csapattagokra van szükségünk – elé tartom a papírt, ahol a jelentkezés fizetve üresen van.
– Tetszett a műsor? – utálom a játszmákat és az ilyeneket. De őket egyszerűen lehetetlen volt kidobni a klánból, pedig már próbálkoztam vele. Végül erre a döntésre jutottam, mint megoldás.
- Van egy klánunk, s azt veszünk be a bandába, aki nekünk megfelel. Deal? – tartom fel a kezem egy hi5ra.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Szer. Júl. 12, 2017 10:25 pm
 



 

Nekem ez tökre nem megy könnyen! Online még elvagyok az emberek kilencvenkilenc százalékával, mert akkor egyfajta védőburok van rajtam és nem az számít, hogy fiú, lány, kerti törpe, magasban szárnyaló Concorde vagy éppenséggel kipukkadó gennyes fekély vagyok. Online egy játékos vagyok, akit az alapján ítéljenek meg, ahogyan írtja az ellent és ne amiatt, hogy tizenhat éves és kék a haja. Pedig most itt tökre az alapján lettem megítélve és egyáltalán nem tetszik a dolgok ilyetén alakulása. El szeretnék futni, ha nem a padkán csücsülnék és ordítani bele a vak világba, hogy "Tessék engem békén hagyni a picsába!"
De nem lehet, s amikor Lizzy a papírt mutogatja és még kérdése is van, akkor szívem mélyén átalakulok harcos amazonná, olyan Wonder Woman-es gyilkológéppé, letépem a heréit és megetetem vele! Mégis mi a tököm volt ez az egész? Kihasznált, felhasznált, elárult és még a vizemből is majdnem adtam neki? Na azt lesheti, hogy valaha valamit is adok neki! Maszkimum két mokkát a szeme alá! Azt érdemli.
- Nem, egyáltalán nem tetszett. - szipogok egyet, de nem attól, hogy mindjárt elsírom magam, hanem azért, mert az orrom megtelt. Tudom nagyon jól, hogy fújni kellene, de nincs nálam zsepi. Sosincs nálam zsepi, inkább szívom, az sokkalta egyszerűbb. Persze vannak helyzetek, amikor soha nem tenném meg, például Diana előtt, de Lizzy teljesen más. Ő nem egy férfi, nő, mustáros flakon, összecsomósodott hajtól boglyás hajkefe vagy éppenséggel papucs orrán pamutbojt, hanem egy másik játékos. Egy olyan játékos, mint én és előtte nem kell emberként ... kultúr emberként viselkednem. Mert nem akarok és megbántott és különben is most utálom. Nagyon!
- Nem pacsizom. - néztem szigorúan a fellegek fölé, hiszen valahol ott lehetett klántársam feje, majd szipogtam egy újat és felpattantam. Bakancsom alatt majdnem összetört a beton ... aszfalt ... tök mindegy, szemeim pedig olyan szikrákat vágtak, hogy még én is megijednék magamtól, ami azért valljuk nem nagy szó, hiszen mindentől állandóan megijedek. Orvosi tű, na az a kedvencem! Minden egyes alkalommal merényletként fogom fel az oltásokat, és aszerint is viselkedem. Engem ne bökdössenek csak úgy!
- Azért ezt tökre megbeszélhettük volna másképpen is. Nem azt mondom, hogy nem volt hatásos, de ettől én két éjszakát fogok hánykolódni az ágyamban, mert az tuti, hogy nem fogok tudni aludni. Egyébként Lizzy, miért is itt találkoztunk? - értem én, hogy kalandpark, de egyikünk sem az a tipikis kalandorfajta, bár róla ezt olyan egyértelműen nem tudnám állítani. Úgy értem, tök erősnek látszik, és amennyire mostanában megkeveredett a szexuális orientációm, még a végén nyáladzva fogok epekedni utána. Mert azért na, így élőben rettentően szexi és ... na, álljon meg a menet! Éppen haragszom rá, nem térítsenek el a gyönyörű szemei!
- Te nem vagy éhes? Majd meghalok egy hamburgerért! Bár nem kéne ennem, mert így is teljesen hájas vagyok és kipukkadok a sok zsírtól, de rohadtul jól esne ezután a rengeteg bonyodalom után! Azt meg, hogy üzletet kötünk, még nem döntöttem el. Teljességgel csalódtam benned és most vissza kell dolgoznod magad a szívembe! - az utolsó szavakat színpadiasan mondtam, fejemet eltartva tőle, állam az égnek állt és még talán kézcsókra is kirakom a praclim, ha nem lenne tele a táskámmal és a csuporral. Ideje lenne eltenni.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Csüt. Júl. 13, 2017 9:26 pm
 



 

Hunyorítok egyet a szememmel, ahogy ránézek, egyszerűen látni rajta, hogy most, most robbanni fog. Tudnám miért, akkor boldogabb lennék, de ha most megkocogtatnám a fejét, akkor szétrobbanna, inkább megkeresem rajta a csapot, hogy a gőz kijöjjön legalább. Szipog? Ú, a francba, ha itt és most nekem bőgni kezd, én itt hagyom, esküszöm. Mi a francot kell ezen sírni?
- Kár – húzom el a szám. – Pedig jól begyakoroltam – elveszem előle a papírt, galacsint gyúrok belőle és belehajítom csont nélkül a közeli kukába. Nem fog nekiállni bőgni, megkönnyebbülök.
Látom, hogy a hang irányába fordul, én meg odahajolok a nézésének irányába, még ha nem is kell sokat, úgy nézek rá.
- Akkor ne tedd – rántom meg a vállam, s kiegyenesedek. Most mi a redvást csináljak egy hisztiző tinivel? Nem veszem fel a hisztijét, senki hisztije nem foglalkoztat. Ha baja van, nyissa ki a száját, ha megtartja magának, magára vessen.
Szerencsére, M&M kinyitja a száját, alig láthatóan, megkönnyebbülten veszek levegőt és fújom ki.
- Miért fogsz hánykolódni az ágyadban? Azalatt játszhatnál is az új klántagokkal.
Zsebre tolom a kezem, úgy nézem a tömeget.
- Mert azt akartam, hogy csakis a beleegyezéseddel szerezzünk itt új tagokat. De ha éppen kiborulni akarsz, klánépítés helyett – leülök, mert ez hosszabbnak tűnik. Erre meg ő pattan fel. Muszáj vagyok elmosolyodni.
Az ér, ha most megfulladok a röhögéstől? Diszkréten vagy a nélkül? Ahogy előadja magát, egy ideig nézem, aztán felguggolok, egyik térdem az aszfaltra teszem, úgy nézek rá. Mivel éppen a fejem mögül süt a Nap, így egyik szememmel hunyorítva nézek rá, csak a szavaim végére nyitom ki. Stílusnak kell lenni.
- Két, dupla sajtburger? Kólával? Fagyival? – kérlelő a hangom, javaslatba burkolva, de ahogy M&M-nél, úgy nálam is jelen van a színpadiasság.
- Meghívlak – állok fel, edzett vagyok, de ahhoz értek, mikor érdemes mozdulni.
- Hogyhogy eljöttél? – az eddigiek alapján nem úgy néz ki, hogy marha nagy kedve lett volna eljönni. – Ja, és nem az itteni hamburgeresre gondoltam – bökök a hüvelykujjammal kifelé a parkból. Ellennék, de a sor itt olyan hosszú, hogy az pont betenne még jobban M&M-nek. – Máshol jóval nagyobbak és finomabbak. Öt perc kocsival – észbe kapok, hogy is hangozhatna, megvakarom a tarkóm. – Vagy mehetünk tömegközzel is – cukros bácsi a fene, csak látni, hogy nekem valóban nem a kor a lényeg és egyéb szaros külsőségek.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Pént. Júl. 14, 2017 2:09 pm
 



 

- Nem fogok kiborulni, ahhoz azért sokkal több kell. - például, ha magas a pingem és szétfagy az egész játék, na akkor ki tudok borulni. Nem is kicsit, hanem nagyon, most azonban nem voltam ennek a határán, szóval Lizzynek nem kellett aggódnia, hogy hisztirohamot kapok. Aztán körbenézek, ahogyan a tervét emlegeti, és olyan hitetlen arcot vágok, hogy magam is meglepődök. - Itt kockákat? Szerintem tökre elvetélt ötlet. A hozzánk hasonlók ilyenkor inkább a gép előtt ülnek és nem egy kalandparkban túrják a sarat.
Elnézek mellette, ahogyan egy fiatal lány lépkedett mellettünk, olyan rövid nadrágban, hogy azt inkább lehetne bugyinak nevezni, mintsem ruhának. Hümmögtem egyet a hosszú combjaira, majd szipogtam egy újat, hogy visszatereljem a gondolataimat kettősünkre. Valahogy nem ment, mert végigmértem magamon, hosszú nadrágomon, majd vissza comboskára és a kerek hátsójára. Mert az is van neki, arányos, gömbölyű, körzővel rajzolt és olyan kemény, hogy akár diót is lehetne törni rajta. Persze az utóbbit csak elképzeltem magam apró és egyszerű módján. Ténylegesen visszaröppenteni az tudott, hogy Lizzy leült, én pedig felugrottam. Mit ugrottam, szárnyaltam, Superman elbújhat mellettem és vidéki suttyónak néz ki ehhez a mozdulathoz képest.
~ Ugye most nem fogod megkérni a kezem? - összepisilem magam, ha csak arra gondolok, hogy akár ez a fordulat is kikerekedhetne ebből a térdelésből, de összeszedem magam, hiszen még csak most ismertük meg egymást személyesen, és bár olyan tökéletes pasi, hogy a környék összes nője, asszonya, lánya, vénlánya, rózsaszínbe bújtatott csecsemője engem irigyel és azonnal igent mondana neki, én tartom magam. Szemeim könnybe lábadnak, ahogyan a sajtburgert ... dupla sajtburgert ... két dupla sajtburgert emlegeti, és azonnal átölelném, megszorongatnám, odaadnám neki a szűzességemet, de amikor a meghívást részt emlegeti, majdnem összesesek a gyönyörtől.
- Akkor ez most egy randi lesz? - vigyorgom el magam, majd amilyen hirtelen jött a gondolat és annak kivitelezése, annyira sebesen mostam le arcomról a mosolyt, mert azért basszus, mégiscsak az apám lehetne, én meg ilyen hülyeségekről beszélgetek itt vele. És akkor még felajánlja a kocsiját is, mert Lizzy olyan. Aztán meg a tömegközlekedést, mert én meg ilyen vagyok. Sokáig tépelődöm magamban, hogy erre a kérdéskörre mégis mi lenne a jó válasz.
Egyrészt anyám hangját hallom a jobb fülemben, ahogy albatroszként rikácsol, védi a lányságomat és hogyan is képzelem, hogy beszállok egy idegen kocsijába. A bal fülemben pedig egy apró hangocska csábított a sötét oldalra, könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb és simulékonyabb megoldás lenne, s ahogyan elindultam egy irányba, bár fogalmam sem volt, hogy merre parkolt, nem nagyon érdekelt. Majd kijavít. - Mehetünk kocsival, de hátra ülök és a sofőröm leszel. Mert megérdemlem.
Újra elvigyorgom magam, s most kicsit tovább tartott, amíg a meggondolatlanság miatt lefacsarodott onnan. - Anyám valahogyan megtudta, hogy lesz ez az izé, és addig nem nyugodott, amíg meg nem ígértem neki, hogy eljövök. Azzal, hogy elhozott ide, segített, hogy betartsam az ígéretem.
Pömpis lett a szám, majd egy követ is elrúgtam nagyon messzire, három méter igenis nagyon messze van, ha nem vagy sportos és olyan gyengék a lábaid, hogy alig bírják el a hájas tested ... szóval (tettel és gondolattal) pömpis lett a szám és csak sóhajtottam egyet.
- Egyébként tökre nem ilyennek képzeltelek el. A hangod alapján inkább mackósabbnak gondoltalak volna, meg egy kicsit marconábbnak. Tudod, olyan ... Trónok harcából meg van Sandor Clegane? Szóval olyan, mint a Véreb csak sebhelyek nélkül. Félre ne értsd, nem akartam, hogy úgy nézz ki, csak a hangod alapján ... izé, na ... jobban is nézel ám ki. - ez most mégis honnan a francból jött és kivel cseréltem le magamat az elmúlt pár másodpercben? Mert, hogy egyáltalán nem így viselkedem másokkal, főleg nem apám korabeli férfiakkal, akik majdnem megkérték a kezemet, amire éppenséggel akár igent is mondtam volna... Szóval (tettel és gondolattal) mi a rettenet bújt belém?
- Bocs, nem úgy gondoltam ám, tökre megértem, ha most jól itthagynál és soha többet nem állnál szóba velem. Mert én biztos nem állnék szóba magammal, és tulajdonképpen minden egyes szóval bizonyítom, hogy miért is, mert tulajdonképpen most annyira ideges lettem hirtelen, hogy el tudnék süllyedni a betonba és állíts már le kérlek! - hadartam. Amikor ideges vagyok, hadarok. És bármennyire is gondoltam azt, hogy ezek a szavak benne maradnak a fejemben, valahogyan kijöttek és már búcsút intettem a sajtburgernek ... a dupla sajtburgernek ... a két dupla sajtburgernek, meg az üdítőnek és a fagyinak is. Viszlát gyomromat feleslegesen tágító finomságok és felesleges kalóriák. Szipp!
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Hétf. Júl. 17, 2017 3:26 pm
 



 

El nem árulná, miért ad magának álmatlan éjszakákat, az én fantáziám meg széleskörű, mint a Van der Waals-kötés (amelyet még csak véletlenül sem hívott viccből a csoportom Wagner-kötésnek konzekvensen), szóval inkább megvárom, míg kiböki.
- Ez tény. Még nem kezdett el sípolni a rendszer – vágok egy arcot, félig mosollyal.
- Biztos? Akkor eltévedtünk volna és a LOL-találka helyett halászfesztiválra tévedtünk be? – mutatok egy eléggé meredek megjelenésű csajra, nem csodálom, hogy még M&M is jól megnézi magának. Stílusa az van, még én is megnézem magamnak hátulról, korántsem a karosszéria érdekel, hanem a ruha és a test zseniális összejátszása.
Alapjáraton szerettem volna meghívni hamburgerre, tiniként képes voltam fél tonna húst megenni, pizzával és bolognaival megspékelve. Azért belül kicsit megkondul a szégyenharang, mert nem lejáratni szándékozom most, csak annyira kézen térden fekvő volt a helyzet, hogy engedtem a spontaneitásomnak és így kérdeztem rá.
- Ha utána meglátogatsz a rácsok mögött – pislogok vissza „ártatlanul”, de a képemen ott vigyor nekem is. Az apja lehetnék, s pedofil nem vagyok, haverja szeretnék lenni. Bár kétszáz éve semmi gond nem lett volna, sőt, a szülők közölnék, hogy gyerekeim, házasság. Fúj.
Még így is a cukros bácsi hátszele fúj az egészből, de kocsival hamarabb is ott vagyunk.
- Deal. Persze, csak, ha becsatolod a biztonsági övet – cukkolom, majd megérintem a vállát és a szemben lévő irányba mutatok. – Arra parkolok.
Egészen helyes, ahogy vigyorog, csak mindig tök hamar lelohad róla. Tiszta tini-Heidi, de szerintem mi csak hallgassunk Walddal. Elég szar a világ, hogy ennyire macsónak kell lenni, ha férfinak születik az ember. Oké, nőként borzalmas lennék, ez tény.
- Az anyák mindent tudnak a gyerekeikről – vonok vállat. – Egész jó fej lehet, mint ahogy te meg az vagy – elvégre kivághatta volna a balhét, hogy de akkor sem megy, tíz körmét belevájva az ajtófélfába, csak, hogy ne lehessen kiráncigálni. Nem úgy néz ki, de szerintem tényleg szereti az anyját. Erre elmosolyodom. Utáltam kamasznak lenni, a mostaniak sokkal jobban kezelik szerintem ezt a kort.
Fekete színű Chevrolet Sail várakozik ránk, kéket akartam, ennél a színnél kötöttem ki végül.
- Megtaláltad a kocsit – a felnire pattan a kavics, muszáj vagyok ismét elvigyorodni.
Kezem már majdnem a kilincsen van, megállok, s megvakarom a jobb halántékom. Ezt a sorozatot kivételesen nézem. Ami az eddigiekből nagyjából három rész, s abban éppen benne volt Véreb.
- Ez... hízelgő. Nem vágyom arcot csúfító sebre – vigyorgok rá. Ahhoz túl piperkőc vagyok, vagyis inkább mondhatni, adok magamra, s abba egy arcsérülés nem tartozik bele. A kiborulás semmi lenne ahhoz képest, amit akkor levágnék, ha beszereznék csak egy század százaléknyi sebet az arcomra, mint az övé. – Tehát gizda vagyok és jóképű? – a vigyor pimasz mosolyra vált.
Végül a jobb kezem a kocsi tetejének döntöm és elnevetem magam, ahogy még jobban belezavarodik a mondandójába, aztán mosolyra váltva nézek rá.
- Jól áll, ha zavarban vagy. A durcás-szomorú arc egyáltalán nem. De a legjobb a vigyorgó arcberendezésed. Eszemben sincs téged itt hagyni, elvinni, enni annál inkább. – felé lépek, először csak fordulok.
- Amazon, vagy hercegnő? – vagyis beszáll egyedül, vagy még mindig a mert megérdemlem kategóriába tartozik, hogy az ajtót is kinyitom neki.
Belül rend és tisztaság, Black is száguldozik velem, de ahhoz specális üléshuzatot használok, utána meg jöhet a porszívózás. Vagyis szőrszívózás.
Ahogy megkerülöm a kocsit, esik le, mi is volt ez. Nem lep meg, de azért beletúrok a vállig érő hajamba. Majd kiábrándul belőlem, remélve, utána még azért szóba áll velem.
- Amúgy... – ülök be a kormány mögé, s az indítókártyát becsúsztatom a helyére. – idősebbnek gondoltalak, totál fekete cuccban, olyan vasalt bakanccsal, hogy nem kívánnám, kínálj meg vele – a visszapillantó tükörből ránézek. – A felvágott nyelved meg humoros. Anyáddal egyetértek, ilyen humort kihagyni vétek, másoknak is jár belőle, miért csak magadnak tartogatod - hunyorgok egy rövidet.
Komolyan mondom, még ha viccelődésnek is szánnám. De a tinikor egyik hátrány előnye, hogy vagy közösségi ember, vagy magányos farkas, esetleg megspékelve némi penészvirágsággal.
Az út hamar véget ér, forgalom alig van, s parkolóhelyet is találok, fenékkel gördülök be, jó szokásom szerint, s még jóval rövidebb ideig is tart, mint szemből beparkolni.
- Te adod le a rendelést, a minimum tétel, amit megdumáltunk. Pluszba jöhet bármi. A menüből – még mielőtt kajánul közölné, hogy egyhetes maraton LOL-t. Bár azt sem bánnám. Nagyon ki kéne már ütni a fejem, a reset gomb egyre erősebb pirossal villog, hogy meg kéne nyomni.
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Hétf. Júl. 17, 2017 5:06 pm
 



 

- Fúúúúj, utálom a halat. Egyszer majdnem meg is haltam egy szálkától! Pedig a csomagolásra az volt írva, hogy filé vagy mi, a legjobb része a halnak, erre ráharapok és érzem, hogy a fogamon megakadt egy bigyó valami. Azonnal kiköptem, de közben lepergett előttem az életem... Nem volt hosszú film. - nézek rá mufurcul, ami inkább a halrudacskának szólt, mint neki, majd fogadom az érintését és az útbaigazítást. Okés, egy más helyzetben és egy vadidegennel azonnal felsikítanék, hogy mégis miért, meg hogyan és egyáltalán, és tulajdonképpen, de Lizzy érintése valahogy nyugtatólag hat és nem is akarok azonnal a paprikasprayhez nyúlni. Anyám ötlete volt, hogy ha már nem vagyok hajlandó küzdősportolni, akkor legalább valahogyan meg tudjam védeni magamat. Ehhez mondjuk hozzá kell tenni, hogy soha, de soha nem megyek olyan környékre, ahol ténylegesen használni kellene a bigyót, de inkább kerülöm a konfliktust vele, mert úgy jó a családi harmónia.
- Viszek kenyérbe sütött reszelőt. - mosolygom el magam, majd nyelvet öltök a biztonsági öves felvetésre. Természetesen és naná, hogy mindig bekötöm magam, mert törvénytisztelő állampolgár vagyok, és tuti, hogy még sosem próbáltam feltörni a NASA szervereit, Isten engem úgy segélyjen! Aztán meg mélyen hallgatok arról, hogy anyám milyen jó fej lehet. Jó, alapvetően nincsen vele semmi gond, csak van ez az albatrosz üzemmód, amit nem tudok rajta megfejteni. Talán szívtelennek hangzik, hiszen én egy apát vesztettem el, míg ő egy férjet, de én arról a férfiról nagyon keveset tudok és nem is emlékszem rá túlzottan. Ha nem lenne róla az a képem, akkor már az arcát is elfelejtettem volna. Erről persze anyám nem tud, hiszen benne annyira élesen élnek még az emlékek, hogy tökre kiábrándulna belőlem, ha megtudná a sanyarú igazságot. Pedig egyszer el kellene mondanom neki, de mégis, hogy kezd hozzá az ember? Szia anya, nem emlékszem apára. Mi lesz vacsorára? Aztán egy hónapig nézhetném, ahogy próbálja sírás közben összerakni darabokra hullott életét. Mint amikor apa egyik kollégája látogatott meg minket, mert tatarozták a cég irodáját és egy fiókban megtaláltak egy kis izét ... névjegykártyát meg valami másik izét ... határidőnaplót. Igen, minden nap tizennyolc napig álomba sírta magát. Én meg csak néztem és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak, szóval inkább kockultam és nem mondtam neki ellent addig. Tökre jó fej lány vagyok!
- Ha ezt akarod meghallani az egészből, akkor ja. Gizda vagy és jóképű! - mosolygom el magam ismét, tucatjára, szinte már fáj is az arcom, mert erre nem voltam felkészülve. Chaten dobsz egy smiley-t, egy olyan vihogósat, közben meg ugyanazzal a fapofával ülsz a monitor előtt, mint addig, még tudtára adtad a világnak, hogy akkorát nevettél az egészen, mintha még életedben nem röhögtél volna ekkorát. Ez viszont így megerőltető, káros az egészségre ... és annyira rohadt jó! Mert azért na, társasági lény az ember, Lizzy pedig tökre jó társaság. Egészen eddig a pillanatig... Annyira ég a fejem, hogy szinte felgyulladok, ilyet érezhetnek azok, akik spontán égést produkálnak, mert amikor azt mondja, hogy a vigyorgó fejem tetszik neki a legjobban, akkor mégis mi a francot kezdjek erre? Harcos amazonként rántottam fel a kocsi ajtaját, majd beszálltam és már nyúltam is az övhöz, hogy tökre bebizonyítsam, nem hiába öltöttem ki a nyelvemet. De még mindig égtem, nagyon égtem, átizzadtam és a világ összes hónaljkenőcse sem lenne elég ahhoz, hogy visszafogja a mirigyeimet. Ja, izzadtságmirigyek, az ősellenségem!
- Jól van na! Tökre nem tudom ám kezelni, hogy így ilyeneket mondasz rólam! - megszeppentem saját bátorságomtól, majd elhallgattam és az ablakon kifelé bámultam. Hatalmasat sóhajtottam, majd a visszapillantón keresztül kerestem a tekintetét. - Anyám megölne, ha átmennék emóba. A fekete cuccokra gondolok... Ne értsd félre. Volt egy korszakom, amikor próbálkoztam, de kinőttem. Meg egyébként is, anyám szerint nőiesebben kellene öltözködnöm. Mert így hogy fogok tetszeni a fiúknak? Ja, a fiúknak...
Teszem hozzá flegmán, majd újra a mellettünk elhaladó város nézem. A fiúk ... nem ... érdekelnek. De tényleg nem. Tökre kivan velük minden apró kis zegzugom, mert olyan éretlenek és hülyék, mint egy csapat varacskos disznó párzás idején. Bár azt pontosan nem tudnám megmondani, hogy a varacskos disznó mit csinál párzás idején, és talán még képről sem ismerném fel a varacskos disznókat, de a fiúk olyanok, mert kész. - Egy bakancsnak viszont tökre örülnék, csak amit kinéztem magamnak, azt nem engedhetjük meg magunknak, így most spórolás és köszi, hogy meghívsz ebédelni és tulajdonképpen hálás is vagyok nagyon! Baj, hogy csak tizenhat vagyok?
Teszem fel a tökre releváns kérdést, mert biztos azért emelte ki, mert baj van velem. Aranyos kis lány vagy Mimi, csak nőjjél még pár évet, hogy komolyan is lehessen venni téged. Mert most leginkább egy bizonytalan töpszlinek nézel ki, akinek a szava annyit ér, mint egy nőstény varacskos disznónak párzás idején a kan varacskos disznókkal szemben. Hülye varacskos disznók! Szemetek!
Hatalmasat nyelek, majd kiszállok a kocsiból és elindulok a bejárat felé. Jól van, most mindjárt meg kell szólalnod, de Lizzy mit fog rendelni? Ő is két dupla sajtburgert? És mi van, ha szalmakrumplit is kérni fog és meg nem mondom és akkor meg fog haragudni rám, itthagy és fizethetem a számlát, nem fogok bakancsot venni ebben az évezredben, nevettség tárgya leszek, jönnek a varacskos disznók és azok is kiröhögnek, meg a fiúk és anyám is lemond rólam...
- Szia, üdvözöllek a Big Kahuna Burgernél, mivel szolgálhatok? - mosolygós lány és meg a fölötte lévő táblát figyelem, és olyan hosszú őzést vágok le, hogy még a fejem is behorpad a nagy igyekezetben.
- Hát, ugye ... őőő ... négy dupla sajtburger... - Lizzy felé fordulok, tökre bizonytalan vagyok, annyira máshol akarok lenni, hogy akár még egy báli ruhát is felvennék és árulnám a petrezselymet, ami nem tudom, hogy mit jelent, de teljességgel ciki dolog lehet, ha anyám mindig ezt mondogatja. Szóval (tettel és gondolattal) Lizzy arcát bámulom, beszűkül a világ és próbálnék szavakat formálni, de nem jön, egyszerűen nem jön. - Két nagy kóla, két közepes burgonya, két fagyi ... egy epres és egy karamellás, meg két citromtortát elvitelre.
- Adhatom menüben, úgy olcsóbb?
- Persze... - Lizzy mellbimbója ... akarom mondani Spock szemei erőt adtak, bár nem tudom hogyan és miként, de jól csinálja az ürge. Kicsit még el is nevetem magam, amikor a leányzó bepötyögi a rendelést, majd illedelmesen félreállok, hogy Spock szemei ... Lizzy mellbimbói ... a francba már velem! Szóval, hogy fizethessen. - Tényleg annyira köszi!
Mosolygom el magam, majd már majdnem ott tartok, hogy megölelem és megint feleségül megyek hozzá, de nem ennyi ember előtt. Majd a kocsi hátsó ülésén... Fúúúúj!
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Kedd Júl. 18, 2017 5:40 pm
 



 

A nem volt hosszú filmre visszaszorítom a mosolyt, inkább felvonom az egyik szemöldököm.
- Tengeri herkentyűk sem jöhetnek? Rák, osztriga, kagyló? Halakban is vannak nagyon jók, a filét meg nem szálkázták ki rendesen – nem erőltetem, nem is ez érződik a hangomon, sokkal inkább az, hogy a tőmondatokból beszámoló kezd kerekedni, beszél. A mufurc nézésre már nem tudom a mosolyt visszatolni magamban, halványan megjelenik az arcomon.
Az érintés teljesen önkéntelen, szinte csak az ujjam hegyével érintettem. Ritkán érintek meg másokat, s meglep, ez mennyire természetesen jött most tőlem. Van valami M&M-ben, ami megnyit, másként, mint eddig másoknál.
- Héj, nincs is akkora rinocérosz körmöm! – adom a műsértettet.
Grimaszolok a nyelvöltésére, egy nagyon szívesen jelentéssel. Hát persze, hogy hallgat, amikor jó fejnek tartom őket, mire is gondoltam, amikor kimondtam! Tényt állapítottam meg, s nem vagyok rest kimondani, még ha érzékeny kamasz lélekről is van szó, amely pusztán csak azért érzékeny, mert teljesen másként működik. Gondolom én, legalábbis, mert visszanézve innen a kamaszkoromat, ez tűnik a legvalószínűbbnek.
- Ühm. Inkább, mint a fél hajam ne legyen meg, s tele legyen sebbel – simítok végig a hajamon oldalt, megjátszva a kevélyt, miközben mosolygok, majd megingatom a fejem, ahogy a kilincs után nyúlok, hogy nyissam neki az ajtót.
- Oké, Wonder Woman – emelem fel a kezem megadóan, ahogy besöpör a kocsiba.
Rövid ideig hallgatok csak, aztán sóhajtok egy nagyot. Ahogy M&M őszinte, az tetszik, többen tanulhatnának tőle, talán az emberek is jobban megértenék egymást. Ebben két dolog hibádzik. Idealista vagyok, azoknak meg sosem kedvezett ez a világ. Másrészt, ne prédikáljak vízről, ha bort iszok, orbitális hazugsághegyeimmel a világ felé. Önvédelembe és testvéri szeretet köpenyébe burkolva.
- Azt árulnád el nekem, hogy mindenki, aki kamasz létformában van, miért mászik falra attól, ha jót mondanak róla – érdeklődő mosoly van az arcomon, ahogy ránézek a visszapillantóból, aztán egyik kezem a kormányról felemelve, csak legyintek.
Megrázom a fejem, hogy nem értem félre, s a vezetés közben a szavaira is figyelek. Egy kivétel van, amikor se látok, se hallok, ha dolgozom.
Elgondolkodva nézek rá a tükörből.
- Nem akarsz nekik tetszeni? – jaj istenem, Lars, hogy tudsz ekkor buggyant kérdést feltenni, amikor tiniként én is tele voltam gátlásokkal, aztán meg átszakadt elég rendesen, a ló túloldalára is lendültem vele. Gondolatban facempalmot tolok, de már kimondtam. – Oké, értettem, nem foglalkoztatnak a fiúk – lazán vetem oda, mégsem úgy, mintha nem érdekelne a válasza.
- Hogy jön ide a tizenhat? Miért baj? – megütközök a kérdésén, előre is tolat minden más kérdésnél, aztán visszatérek a többi kérdésre.
- Húzós ára van egy jó vasalt bakancsnak. Én sem engedhettem meg magamnak, de már nem is bánom – bólintok, miközben tekerem a parkoló felé a kormányt. – Vettem egy sima bakancsot, valahogy jobb is volt. Természetes, hogy meghívlak ebédelni.
Az üdvözlés után M&M-re nézek, aki feltűnően félbevágta a cserfes üzemmódot, míg befelé tartottunk. Mit mondtam, ami nem volt okés? Majd kiböki, ha meg nem, akkor megtartja magának.
A rám nézésre pedig csak szemöldökfelvonással bólogatok felé, jelezve, hogy mondja nyugodtan. Aztán egy ejha képet vágok, eltalálta az ízlésem, így látatlanban is. A menüre önkéntelenül bólintok.
- Nagyon szívesen - az érintős terminál M&M oldalánál van, ezért átnyúlok oda, kicsit felé fordulva, miközben rámosolygok.
- Keresel helyet, vagyis ne, ne keress helyet, nincs három kezem. Négy – számolom a tálcákat, amiket az eladó pakol össze.
- Ezeket viszem én – veszem kezembe az innivaló-fagyi-süti tálcát, a többit meghagyom M&M-nek. Édesszájú vagyok, cukor és édesítőszer nélkül, a gyorskajákért sem rajongok, ennyi azonban még belefér. Hol maradna különben a társasági élet ezen oldala?
A helyválasztást rábízom, ha tanácstalan, egy saroknál elfoglalom az egyik üres asztalt.
A fagyikra nézek.
- Javaslom a fagyiba belevetődést, míg horrorisztikus textúraváltozáson át nem esnek. Ha ez belül zajlik, azt nem bánom. Melyik az enyém? – biccentem oldalra a fejem. Kíváncsi vagyok, melyiket választja nekem. A ciki akkor lesz, ha mind a két fagyit magának kérte.
- A sütiválasztás tökéletes – a cukron kívül, ami kibírható mennyiség. – Neked is a kedvenced?
Vissza az elejére Go down
Emilie Boone
avatar
Oktatás

Kor : 17
Avataron : Jodelle Ferland

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Kedd Júl. 18, 2017 8:05 pm
 



 

- Mert, ha valaki jókat mond rólam, akkor biztosan, száz százalékig és még tökre is akar tőlem valamit. A tapasztalat beszél belőlem, sokat megéltem már, hihetsz nekem teljesen. - igen, tökre így gondoltam. Meg így is volt. Thomas Vandoren esete jutott eszembe, amit nevezhetnénk életem egyik, ha nem a legnagyobb csalódásának. Nem tudod, hogy kicsoda Thomas Vandoren? Úr ... Isten, mégis kivel kell megosztanom ezt a kocsit, ha még a suli legtökösebb, mindenki által irigyelt és szeretett kamaszáról sem tudsz semmit? Okés, megbocsátok, mert veszel nekem dupla sajtburgert, de tény, hogy rettentően rezeg a léc alattad és a szakadék, ahová esel lézerrel felszerelt krokodilokkal van tele, meg robbanótöltettel kitömött piranjákkal.
Tehát Thomas Vandoren... Tulajdonképpen egy senki vagyok a suliban, ha nem járnék be, akkor maszkimum a konyhás néninek hiányoznék, mert én vagyok az a csaj, aki megdícséri a munkájukat és megköszöni, ha fasírtot ehet ebédre. Szeretem a géppel készített, fagyasztott és utána kiolvasztott kajákat, és a suli konyhájában minden étel ilyen. Szóval (tettel és gondolattal) Thomas Vandoren valamiért érdeklődést nyilvánított ki irántam, amit a "Nagyon teccő..." kezdetű mondatával juttatott a tudatomra. Természetesen ignoráltam, mert egyrészt fúj fiúk, másrészt meg miért pont én? De hajthatatlan volt és csapta nekem a szelet, nem értettem, tökre elbizonytalanított egész lényemben, majd meg is csókolt, mire tökön rúgtam. Nem tetszett neki a helyzet, amit azért valljuk be, teljesen és tökéletesen megértek, hiszen másra számított, de azt én nem tudom neki megadni. Fél évvel később tudtam meg, amikor az egyik haverja valamiért kikotyogta, hogy szerelmes volt belém és tökre komolyan gondolta velem. HOGYMI? Énbelém valaki szerelmes legyen? Mennyire lehet meghúzatva a srác, hogy a világtörténelem leglényegtelenebb egysejtűjét választja ki szerelmének tárgyává? Addig sem tartottam sokra, de azután, miután ekkorát csalódtam benne, a magam szintjére soroltam be. Ekkora lúzert!
- Nem, nem akarok... És a tizenhat azért baj, mert azt mondtad, hogy idősebbnek gondoltál. Szóval biztosan csalódtál vagy valami, mert különben nem mondanád, hogy idősebbnek gondoltál. De most, hogy tudod a sanyarú igazságot, tökre pisisnek érzem magam. - pömpi száj, majdnem könnycsepp, ehelyett csak szipogás és elszontyolodás, de ez már mind a múlté, hiszen már bementünk az étterembe, rendeltünk, megkaptuk a tálcákat és még feladatot is kaptam. Lizzy, tökre te vagy a férfiember, döntsél már egyszer te is ebben a kapcsolatban, mert így nem fog működni kettőnk ki nem mondott szerelme. De annyi szent, ha megcsókolsz, téged is tökön foglak rúgni, mert ezt a kettő dolgot összekapcsoltam a fejemben. Csók egyenlő rúgás a koronaékszerekre. Mindig ezt csinálom!
- Oúúúú... - a mondat valahogy úgy hangoztt volna, hogy "Ott van egy szabad asztal, szerintem ott foglaljunk helyet és fogyasszuk el anekdoták társaságában a tápláléknak alig nevezhető fogásokat." Ehelyett az iménti hang hagyta el a torkomat, mert megláttam a Sidney Sisters-t. Chloe Sidney és Claire Sidney. Az iskola két legnagyobb pletykafészke, akikkel van szerencsém spanyol és matek órára járni, de most hirtelen azt akarom, hogy bárcsak ne találkoztam volna velük sose az életemben. Mert, ha látnak most Lizzyvel, akkor estére már az ikreimnek is lesznek nevei... És szerintem tökre rossz anya lennék!
- Inkább erre! - majdnem felkiáltok, amivel azt érem el, hogy az ikrek rám figyeljenek, felismerjenek, lássanak Lizzyvel, kombináljanak, és amikor látom, hogy a mobiljuk után nyúlnak, már látom magam előtt a New York Times legújabb szalagcímét: "Férfitársaságban látták a zakkant kékhajú kockát, a testét árulja aranyért!"
Azonnal leülök, szinte ledobom a tálcákat, majd amilyen gyorsan csak lehet, elbújok saját árnyékom mögé, de a baleset már megtörtént és csak abban tudok reménykedni, hogy nem jut el Diana fülébe. Vajon mit gondolna rólam, ha megtudná, hogy negyven éves férfiakkal randizgatok? Mégis mit gondolna, alig tudja, hogy a világon vagyok és biztos vagyok benne, hogy más is tudna neki segíteni angolból, és soha sem fog kiteljesedni a szerelmünk, nem lesz közös gyerekünk, talál magának valami másik pasit, lehet, hogy éppen Thomas Vandorent és akkor Thomas Vandoren már nem lesz olyan lúzer, mint én és akkor tényleg én leszek a világ leglényegtelenebb egysejtűje... Anya!
- Hogy mi a tiéd? - zökkent vissza a való világba Lizzy kérdése, majd meg is rázom a fejemet, annyira magával ragadott Diana. Mint mindig. - Karamellás. Múltkor mondtad, hogy mennyire szereted. Azt hiszem...
Kissé zavartan viselkedek, mert megrohamoztak az érzelmek és még azt sem hallom, amit a tortával kapcsolatban mondott. - A pár asztallal arrébb ülő ikerpár nemsokára elkezd vihogni és sugdolózni, aztán megint vihogni és végül el is fognak menni mellettünk, olyan pillantásokat vetve ránk. Kérlek, hagyd őket figyelmen kívül, az egész rólam szól, nem rólad. Itt jönnek... csak természetesen!
Grimaszolok, mosolyt mímelek, ami mindennek lehetne nevezni, csak természetesnek nem. Röhögve lépkedtek el mellettünk, és olyan pillantásokat vetettek ránk. Istenem, meg akarok halni!
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
Csüt. Júl. 20, 2017 5:10 pm
 



 

Nagyon undorodhat a haltól, ha nem feszegeti tovább a témát, ezért hagyom is a kérdésem megismétlését. Nincs hal, üzenet véve.
- Én mióta tartozom az átlagba? – szavaimba némi irónia is vegyül. – Az előbb mit is mondtál arra a filmre? Milyen hosszú is volt? – teszem az ártatlant.
Valójában örülök, hogy beszélgethetek vele, vele lehetek. Kevesekkel vagyok barátságban, s még kevesebbet engedek magamhoz. Nem azért, mert fájna, ha bántana, azon már jó pár éve túl vagyok. Rájöttem, hogy nekem halál jó így.
Nem akar a fiúknak tetszeni. Talán kamaszos kisebbrendűség okán, ezt sem fogom feszegetni, inkább szépen odaszúrkálok neki, hiába jön nekem majd megint azzal, ha szépeket mondok róla, biztos akarok valamit. Akarok valamit, hogyne, azt, hogy jobban érezze magát a bőrében és az életében.
- Ismételjem meg, amit az előbb kérdeztem? – nézek rá ismét. Mégpedig azt illetően, hogy az átlagba tartozok-e. – Érettebb vagy, mint a korosztályod, ezt akartam ezzel mondani. Mióta szokásod a szavaimban a rosszat látni mindig? – érdeklődéssel teli a hangom, merthogy ennyire savanyú káposzta nem szokott lenni, aztán ahogy meglátom az arcberendezését, elnevetem magam. – Ez az arckifejezés is jól áll.
- Úúú? – állok meg, s nézek rá, aztán a tekintetének végpontját keresem, de nem jutok a végéig, mert máris indul tovább, én meg nem akarom szem elől veszíteni. Mintha olyan könnyen menne, a haja messziről kirí tömegből.
- El is mondod, mi történt, vagy Vulkáni hallgatásba burkolózol? – nem csak magát, de a tálcát is ledobja, holott az előbb éppen az aszfaltra olvadt a két hambi említésére.
- Egy felhők felett merengő M&M az enyém – a karamella említésére, s hogy emlékszik rá, észrevehetően lágy mosoly jelenik meg a képemen. Jó érzés tudni, hogy valaki figyel rám ebben. – Jól hiszed. Köszönöm – veszem el a karamellás fagyit, s elé tolom az epreset.
Valami nem stimmel, és végre ki is böki. Ezt is a bizalom egy újabb jeleként fogom fel. Felvonom a szemöldököm, s másodpercek alatt magasabb fordulatszámra kapcsol az agyam. Figyelnem kell arra is, hogy M&M velük jár egy suliba, tehát rajta fog csattanni esetlegesen, ha túl direktbe tolom.
- Ugyan, ezek a libák csak vihogni tudnak az üres fejükkel – legyintek, s mondom úgy, hogy meg is hallják. – Azt is bénán – kapom be elégedetten a karamellás falatot. – A fagyi többet ér, inkább azt edd, mert szétolvad, oda az élvezet. Mennyei – és tele annyi cukorral, hogy a téli hegyoldal nem lesz olyan fehér, mint holnap reggel a nyelvem.
Kamaszként is azon a véleményen voltam, mint most, mégpedig, hogy olyan magasról teszek az olyanokra, akik lekezelnek, lenéznek, mintha levegőből lennének.
- Minek zavartatod magad az olyanokon, mint ők? Miért foglalkoztat, mit sugdosnak a hátad mögött rólad? – komolyan kérdezem, még a fagyi evésben is megállok, nem csak, mert hideg.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: The Aerial Kalandpark
 



 

Vissza az elejére Go down
The Aerial Kalandpark
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: