HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

The Revoir

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: The Revoir
Vas. Ápr. 17, 2016 7:45 pm
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Bradley McShane
avatar
Média és művészet

Kor : 31
Avataron : Bradley Cooper

TémanyitásTárgy: Re: The Revoir
Pént. Szept. 01, 2017 12:17 pm
 



 

Furcsa újra az egyetemi időkről beszélgetni. Eddig úgy voltam vele: szép volt, jó volt, és mint minden, ami abban az időszakban az életem részét képezte, mára törvényszerűen elmúlt. Hogy átadja a helyét valami újnak. Azóta persze gyökerestől megváltozottaz életem, ez nem kérdés. Semmi sincs már úgy, mint akkor... Mintha fényévekre lenne a mostani állapotoktól. Chantal felbukkanása mégis - furcsán - olyan érzetet kelt, mintha valójában nem is változott volna olyan sok minden.
- És egyszer sem gondolkodtál arra, hogy mi van, ha mégis igaza van? - dobom rá azonnal a milyen tökéletes vagyok részre, majd szórakozottan felpillantok a szemeibe, de a folyatásra már inkább én is csak mosolygok. - Ha őszinte akarok lenni, arra sem igazán emlékszem, kiről beszélünk - az arca teljesen homály mostanra, ennyit arról, hogy összeillettünk volna avagy sem, meg egyéb baromságok.
- Látom, csak úgy süt rólad az együttérzés - pillantok végig rajta somolyogva. - De az a helyzet, hogy sosem jöhetett volna létre ilyesmi, még csak az elvek szintjén sem - hajolok hozzá egy kicsit közelebb - mivel még a klub tiszteletbeli tulajdonosa sem tudta soha eldönteni, hogy miért nem akarja megtenni.
Nagyon magabiztosan bújnak elő belőlem a szavak, nem csodálkoznék, ha pár másodpercre eltöprengene rajta: vajon tényleg vágom-e a mögöttes szituációt, de valójában hatalmas blöff az egész. Hiszen inkább én vagyok az, aki sosem tudta meg az igazi okot. Csak nagyon szerette volna.
- Hmm. Ez nem hangzik olyan rosszul. - Az elégedettségen túl viszont nem tudok nem felfigyelni rá: vajon ezzel azt akarja mondani, hogy csak azért állt ellen anno, mert úgy érezte, nem akarnám eléggé? Vagy arra már teljesen más szabályok vonatkoznak? Csaknem elég pia van bennem, hogy szemtelenül feltegyem a kérdést, aztán valami mégis megállít. Nem tudom megmondani, hogy mi, talán mégsem akarom ennyire pontosan tudni a választ. Sem azt, hogy végérvényesen elszalasztottam, sem azt, hogy esélyem sem volt soha. Sokkal kellemesebb elmerülni ebben a rejtélyes, már-már magától működő flörtölésben, amit ma este mindketten produkálunk. Vajon a szokás kedvéért?
- Áll az alku - egyezek bele gondolkodás nélkül, elvégre ez is olyasmi, ami csak a képzelet tárgyát képezi. Bár arra igen hatásos. - De csak ha, cserébe én is írhatok egy listát.
- Túlságosan is... - nyugtázom a szavait, de a mondanóm olyan halk, hogy már-már összeolvad azzal a kósza sóhajtással, ami az érintése nyomán szökik ki belőlem. Nehéz lenne tagadni, hogy jólesik a közelsége, legyen az kanapén fetrengés, tánc, vagy éppen laza egymás mellett szobrozás a pultnál. Séta a szűk kis mellékutcákban. Random újratalálkozás egy kerek kis asztal mellett elköltött vacsora kertében. Ahogy visszafelé pörgetem az eseményeket, egészen megrészegít a sodrás. És a tény, hogy épp a derekát ölelem, ha akarnám, bármikor átléphetném a határokat, és kicsit mintha úgy érezném, hogy neki sem lenne kifejezett ellenére. Megváltozott volna valami az egyetem óta? Vajon ha most próbálkoznék nála, most is elutasítana? A kérdés azonban tárgytalan. Ezúttal én vagyok az, aki megálljt parancsolna a dolgoknak. Mert ennek így kell lennie. És helyesebb is, ha erre gondolok inkább.  Hiszen igaza van. Mindenkinek vannak titkai. És hiába állunk ilyen közel egymáshoz, egymáséiról halvány fogalmunk sincs.
A taxiba huppanva, lehunyom egy picit a szemem, azért én is kezdek fáradni, de álmosnak még annyira nem mondanám magam. Érzem, hogy hozzám bújik, csakúgy mint régen, nekem pedig a tíz perccel ezelőtti jelenet jár a fejemben. A vak is látta, hogy valamiért zavarban volt, ez pedig végképp újdonság... Az érintése zökkent ki, amivel a nyakam vonalán játszadozik végig, értem a célzást, felé is fordulok, a tekintetünknek már nincs is ideje találkozni, mikor ajkai megérintik az enyémeket. Egy gyorsan múló másodpercre lefagyok, a meglepettség és a meglepő természetesség egy rövid időre egymásnak feszül bennem, amíg az agyam próbálja helyre tenni a jelentet, de aztán hamar feladom; hogy viszonozzam, perpillanat sokkal csábítóbb ennél. Meg is teszem, ahogy felé fordulok, a tenyerem a ruha anyagán keresztül a combjára siklik, muszáj hozzáérnem, muszáj közelebb vonnom, hogy elég valóságos legyen. Mennyire vágytam erre régen, hányszor eljátszottam a gondolattal, és mennyire kívántam az utóbbi másfél órában...
De épp hogy elkezdődne valami, a taxi megáll, és automatikusan elhúzódunk egymástól. Máris itt lennénk? A tekintetemben látszik a vacilálás, jelenleg nincs más, amit jobban szeretnék, de tudom, ha én is kiszállok vele, akkor a ma este után csaknem lehetetlen lenne betartani a szabályokat. És arra sem állok készen, hogy elmondjam neki, hogy miért nem.
- Azt hittem, ettől azért messzebb laksz... - jelenik meg egy halvány mosolyránc a szám szegletében, és ujjaim megszorítják a combját, mielőtt vonakodva eleresztenék. Lehajtom a fejem, és veszek egy mély lélegzetet.
- Szóval, azt mondtad attól függ a következő találkozó, hogy ki áll elő hamarabb egy vacsorameghívással, huh? - a mondat egyszerre kérdés és még inkább emlékeztetés, jelzés, egyfelől, hogy ma nem tervezek felmenni hozzá, másrészt hogy nagyon is szándékomban áll legközelebb.
Most hogy rátaláltam, nem akarom újra elveszíteni. Sem így, sem úgy. Kísértsük a sorsot, nemdebár? Az úgyis annyira a mi műfajunk.
Másról sem szól az utóbbi, kibaszott két évem. Mondhatni, edzésben vagyok.

//Noshát, zárókategóriában indult, a te döntésed, mennyire járt sikerrel. :"DD //
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: The Revoir
Vas. Szept. 03, 2017 2:39 pm
 



 




~ Bradley & Chantal ~


Igazából  nem nehéz elhinnem neki, hogy még azt se tudja nagyon, kiről beszélek. Nem igazán emlékezett sokáig soha, egyetlen csaj nevére sem azok közül, akiket sikeresen meghúzott. Valahol legbelül pedig még hízelgő is számomra, hogy nem emlékszik a csajra. Ha összefutnék vele, biztos az orra alá dörgölném, hiszen rám bezzeg emlékszik, annak ellenére is, hogy nem voltam soha a partnere egy éjszakára sem. Mondjuk csúnya lenne, ha nem emlékezett volna rám, mikor jó haverok voltunk.
-A klub tiszteletbeli tulajdonosa mindig is, nagyon jól tudta, hogy miért is nem akarja megtenni.- vigyorgok rá szemtelenül, hiszen tudom jól, hogy most azt várta, hogy majd elmondom neki az okot, de nem fogom. Bökje csak az orrát még jó ideig, aztán majd egyszer, talán eljön az idő, mikor elárulom neki, hogy mindig is odáig voltam érte most pedig, hogy újra összefutottunk és minden felelevenedett, rá kell döbbenjek, hogy nem múlt el. Az érzéseim szép lassan felébrednek és hiába, hogy ilyen sokáig szunnyadtak, ugyanolyan erőteljesek, mint voltak. Talán ez -és az elfogyasztott pia mennyisége- az oka annak, hogy végül a taxiban összebújva nem bírok ellenállni és megcsókolom.
Rögtön, abban a pillanatban úgy tűnt, hogy talán hülyeséget csináltam és hibáztam, de végül viszonozza a csókot én pedig halkan belesóhajtok. Te jó ég, milyen régóta vártam már ezt és most, hogy megtörtént rá kell döbbenjek, hogy a képzeletemben elcsattant csók semmi ahhoz képest, amilyen a valóságban.
A vérem csak úgy dübörög a fülemben, a testem azonnal reagál és a bizsergés végig szalad rajtam, ahogy megérinti a combom. Már épp azon kezdek agyalni, hogy az ölébe mászok -mit sem törődve a taxisofőrrel-, mikor megáll az autó ő pedig azonnal elhúzódik.
A fejem rögtön kitisztul és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy hibát követtem el, vagy épp életem legjobb döntése volt, hogy megcsókoltam. Az is lehet, hogy ezzel egy sor olyan eseményt indítottam el, amit nem kellett volna. Hiszen olyan, mintha egy kiéheztetett ember kapna egy fél szelet kenyeret, hogy aztán még jobban akarja a többit. Ezek után akárhányszor ránézek majd, ez a csók fog eszembe jutni. Veszélyes vizekre eveztem...
-Gyalog messzebb van, elhiheted.- motyogom fülig pirulva, közben kerülöm a tekintetét, mert nem igazán akarom, hogy lássa, mennyire felkavart ez a csók és, hogy mennyire zavarban vagyok. Ha még tíz perccel tovább kocsikáztunk volna, most biztos azon lennék, hogy felhívjam magamhoz, de így még nem varázsolt el annyira az élmény, hogy ilyen hülyeséget csináljak. Talán jobb is, hogy ilyen közel lakok.
-Öhm... hát igen. Majd megbeszéljük, jó? Most viszont mennem kell. Köszönöm az estét, jól éreztem magam...-menekülök is kifelé a kocsiból kapkodva, közben kétszer leejtem a táskám és még sikerül a fejemet is bevernem kiszálláskor, de végül megmenekülök. Most minél messzebb kell kerülnöm tőle és azt hiszem, az lesz a legjobb, ha jó ideig nem is beszélünk.
-Szia!- intek, ahogy elindulok a bejárati ajtó felé, a végén pedig már-már kocogok. Mit tettem? Nem vagyok normális. Olyan sokáig ellen tudtam állni, erre most elszúrok mindent...


//Na tessék Razz Akkor itt a záró... Razz    /
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: The Revoir
Szomb. Szept. 16, 2017 6:19 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: The Revoir
 



 

Vissza az elejére Go down
The Revoir
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: