HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Marshmallow Teaház

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Marshmallow Teaház
Szomb. Ápr. 30, 2016 11:24 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Kedd Május 03, 2016 9:53 am
 



 

A férjemnek van egy legjobb barátja, méghozzá egy nő személyében. Személy szerint sosem hittem a férfi és nő közti barátságban. Szerintem az egyik mindig többet érez. Most is ettől félek, Hope ki nem állat. Csak tudnám mit vétettem neki, semmi rosszat nem követtem el ellene. De látom a szemeiben ahogy rám néz azt a utálatot. Vagy csak én gondolom így? Nem hiszem. Kerül engem, nem szeret egy légtérben tartózkodni velem. Hozzánk is leginkább akkor jön amikor csak Alex van itthon vagy bemegy hozzá a munkahelyére. A helyzet tisztázása miatt lebeszéltem vele egy találkozót egy csendes kis teaházban.
Félreteszem a papírokat amik felett egész eddig görnyedtem. Majd holnap ráérek velük foglalkozni. Felállok és vállamra veszem a táskám, végigsimítok a szoknyámon, hogy a gyűrődéseket kiegyenesítsem. Elindulok, a lépcsőházban még megállok, hogy megnézzem a postaládánkat. Képeslapokat várok és ma kellett volna érkeznie kettőnek is. Ahogy kinyitom három levél csusszan a kezembe. Ezekkel később is ráérek foglalkozni, a táskámba rejtem őket és már az utcára is lépek. A kocsim szerelőnél, úgyhogy fognom kell egy taxit. Vagy tíz percig álldogálok várakozón, míg végre sikerül egyet elkapnom és már indulok a megbeszélt hely felé.
A teaházba lépve Hope-t keresem, de még sehol sem találom, valószínűleg késni fog, vagy el sem jön. Azért az egyik sarokban keresek helyet magunknak, ott nyugodtabban fogunk tudni beszélgetni. Ahogy helyet foglalok egy felszolgáló máris mellettem terem és felveszi a rendelésem. Ez a kedvenc helyem, mert itt nem csak a tea nagyon finom, de a szokásos omlós keksz helyett pillecukorral szolgálják fel.
Az ajtóban feltűnik Hope, intek neki, hogy itt vagyok, erre jöjjön. Nézem ahogy végiglejt az asztalok között.
- Szia! – köszönök és közben az arcát fürkészem. Kíváncsi vagyok milyen érzések futnak át rajta. Vajon csak azért jött el, mert nem akart több problémát kettőnk között vagy ő is komolyan gondolja, hogy meg kell beszélnünk a dolgokat?
- Hogy vagy? - egy egyszerű kérdéssel indítok.
Vissza az elejére Go down
Hope Gillian O'Hara
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Hilarie Burton

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szomb. Május 07, 2016 12:10 am
 



 

Sosem adtam hangot annak, hogy ne kedvelném Alex nejét. Soha. Egyetlen rossz szavam sem volt, vagy megjegyzésem, annak ellenére, hogy valóban így érzek. Alexnek sem. Az már persze más kérdés, hogy valószínűleg nem tudtam átverni, de mindig igyekeztem jó barátjának lenni és mivel annak idején nekem sem esett a legjobban, hogy a megszökésemet pedzegette a saját esküvőmről, megfogadtam, hogy én ilyesmit nem teszek. Vagy legalábbis megpróbálom. Ezért nem mondtam sosem, hogy Amanda bizony nem a szívem csücske és éppen ugyanezért bólintottam rá a meghívására, noha gőzöm sincs – jó, fogalmam azért van –, hogy mit is akarhat tőlem. Főleg most, hogy családdá válnak Alex-el.
Időben érkezem a megbeszélt helyszínre, arcomon most is ott egy kedves és barátságos mosoly, mint mindig és amikor meglátom a legjobb barátom nejét a teázóban az egyik asztalnál, visszaintek neki mielőtt még csatlakoznék hozzá.
- Szia! Hogy vagy? – ülök le a vele szemben lévő székre és a kérdésem nagyjából egyidejűleg hangzik el az övével.
- Köszönöm, remekül. És te? Hallom gratulálhatok a nagy hírhez, szóval fogadd őszinte jó kívánságaimat! – mellékelek egy visszafogott mosolyt is. Ahogy arról már Alex is tájékoztatott – nem mintha magamtól ne tudtam volna – ez a gyereke, így pedig kutya kötelességem örülni neki. Hát megteszem, mert jó barát vagyok, mindig is az voltam, plusz a kicsi nem tehet az égvilágon semmiről sem.
- Minek köszönhetem a meginvitálást? – ugyanolyan kedélyes mosoly van ajkaimon, mint eddig, nem adom jelét annak, hogy nem szívesen vagyok itt, főleg azért, mert Alex miatt nagyon is lelkesen és boldogan teszem meg. Akkor is, ha ebbe beleszakadok belülről.
Nem akarok udvariatlannak tűnni, de nem szoktunk együtt teázni, találkozni sem, így tényleg érdekel, hogy miért is vagyok most itt, miért hívott és legfőképpen mit akar?!
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Hétf. Jún. 27, 2016 2:56 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Cornelia H. Waldorf-Jones
Inaktív

Kor : 26
Avataron : Miranda Kerr

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Csüt. Szept. 15, 2016 10:13 pm
 



 


Olivia & Cory

Gossip girls





Arcátlanság, vagy sem? Ó, nem tudom eldönteni jelenleg, pedig már három újságot is felvásároltam, hogy elolvassam a díjátadóról készült cikket.

Adrian James Skyberg, aki idén nemcsak a saját megrendeléseinek tett eleget, hanem a Virginia Mason Kórház belgyógyászati szárnyának felújítását is elvállalta, így nem véletlen, hogy idén is ő lett az egyik nyertese az építőipar nagy üzletembereinek….bla bla bla. Az ujjamat a lap aljára csúsztatom, ahol természetesen Magnolia Henderson neve szerepel. Nem akarok összefüggést keresni a nyálcsorgató nőszemély, és az istenített adonisz között, de felmerül bennem a kérdés, ha valaki ennyire fényez valakit, akkor a, mindenképpen kontaktba akar kerülni vele.. b, már meg is történt, és a felejthetetlen este emlékére jöhetett ez a szuperszonikus nyáltenger. Már éppen összehajtanám, és továbbállnék, mert találkozóm van Livvel, így nem akarom lekésni a reggeli teázást. Milyen szokatlan, hogy nem kávézóba megyünk, de egy-kettő tea is van olyan jó, mint a fekete leves, így felvetettem neki, hogy elnézhetnénk oda. Mindketten a gyakornoki program részesei vagyunk, bár nekem ez már nem az első munkahelyem, és vészesen közeledik a gyakornoki vizsgám is, de egyelőre nem kell pánikolnom, és csak estére kell bemennem dolgozni. Az utolsó bekezdésen akad meg a tekintetem, és már látom is, ahogyan a fejemben elpattan egy ér.
„Cornelia H. Jones, és Adrian Skyberg közös fotója avatta a legnagyobb sikert, és egyben botrányt is, amikor kiderült, hogy Michael Jones lányát, a fent említett úriember mentette meg két hónappal ezelőtt a biztos haláltól. A híreket ugyan egyik fél sem erősítette meg, de a képen látható intim közelség vajon arra utalhat, hogy az alig pár hónapja eljegyzett Ms. Jones talán gyengéd érzelmeket táplál Mr. Skyberg iránt, és az úriember sem közömbös a hölgy iránt? Mindenesetre az este Ms. Jones ájulásával vetett véget a sajtó további jelenlétének…"de jó, hogy van, aki előregondolkodik, és ha kell, akkor megvédi a becsületemet. Mérgesen gyűröm össze a három példányt, és hajítom ki az első kukába az utcasarkon. Még korán van, de Seattle már olyan, mint egy invázió. Az úttesten másodszori nekifutásra sikerül átkelnem, és elérnem az épület elejét. A mellékutcában tudok csak bemenni, de nem bánom, mert nem olyan zsúfolt, és nem is fog rajtam csámcsogni a fél média. Apa már azzal az ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha hagynánk érdeklődni őket, és a nagylelkűségünk jeleként meghívnánk Adriant vacsorára. Hogyne, hogy megint az orrom alá dörgölje, hogy mennyire nem megy a boldog menyasszony szerepe? Egy frászt akarok azzal a férfival egy levegőt szívni, előbb leszek leprás, minthogy vele üljek le egy asztalhoz. A névjegyét azóta is megtartottam, csak érteném magam, hogy miért. Végül kinyitom az ajtót, és betérek a kellemes megjelenésű vendéglátóegységbe. Az egyik szabad asztalt már be is támadom, és lehuppanok a legközelebbi székre. Egy idősebb hölgy fárad oda hozzám, és érdeklődi meg, hogy mit kérnék.
- Elnézést, de még várok valakit, és vele szeretnék rendelni. – éppen csak, hogy kibújok a világoskék ballonkabátomból, amikor betoppan Olivia. A szőke fürtjeiről azonnal meg lehet ismerni. Erős hadonászásba kezdek, hogy észrevegyen, és ha megteszi, akkor áthajolva az asztal fölött puszilom meg az arca két oldalát.
- Borzalmas a közlekedés. – panaszkodom, és a fülem mögé tűröm az egyik elszabadult hajtincsemet.
- Mi a helyzet, te nem most voltál reggeles? Én esti műszakba megyek… - fintorgok, és felkapom az itallapot, hogy körülnézzek a választékot illetően, miután helyet foglaltam vele szemben.  

Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Vas. Nov. 06, 2016 10:30 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Csüt. Nov. 10, 2016 9:19 am
 



 

Mostanság alig volt időm eljárni ide-oda, túl sok teendőm adódott a rendőrségen, amit el kellett végeznem. Volt néhány keményebb napom jelenleg, viszont egyelőre lenyugodtak a kedélyek is, így időm most már van.
Barátaimmal szeretnék eltölteni kicsi időt, de első személy, akire gondoltam, az Lee volt, az apja majd máskor következik a sorban. Miért épp Lee? Számomra ő nagyon fontos gyermekkora óta. Sok időt töltöttem el vele ahhoz, hogy ne ő legyen az első, aki eszembe jut. Igaz, nincs nagy korkülönbség közöttünk, csupán tizenkét évvel vagyok idősebb nála, és mivel nekem nincs gyermekem, de én mindig törődtem vele és vigyáztam rá, ha más nem ért rá. Mondhatni én a bizalmasa vagyok, "pótanya."
A megbeszéltnél kicsit korábban érkeztem meg a teaházhoz, de én már csak ilyen vagyok. Az autómmal az épülettel szemben lévő parkolóban parkoltam le, jó rálátással a teaházból. Mondjuk ki, elég bátornak kéne lennie ahhoz valakinek, hogy a rendőrfőnök kocsiját próbálná ellopni. Rosszul fejeztem ki magamat, nem bátornak kell hozzá lenni, hanem valami hatalmas nagy baromnak. Soha nem lehet tudni ezt sem.
Szeretek az ablak mellé ülni, s amikor megláttam, hogy van szabad asztal ott, mindenféle hűhó nélkül elfoglaltam azt a helyet. Valami cseresznyés-meggyes teát fogok inni, mert imádom azokat az ízeket, és mint gyümölcsöket is. Gyorsan leadtam saját rendelésemet, mert már azelőtt odajött a pincér, hogy lehuppantam volna. Mosolyogtam ő rá is, de nem tudom, felismert -e, de nem igazán érdekel. Bár ahogy nézem, ő is azok közé tartozik, akik állandóan a telefont nyomkodják eszelősen. Kicsit elszaladtak másfelé a gondolataim, de a következő ajtócsapódásnál már felfigyeltem. S kit láttak meg szemeim rögtön azután? Igen, bizony őt. A másik félt, akit nagyon vártam már.
- Lee! - felálltam a székből, és üdvözöltem őt egy öleléssel, és elmaradhatatlan volt a puszi is az orcájára. - Annyira örülök annak, hogy végre összejött ez a kis találkozó - mosolyom szerintem az arcomra fagyott. - Ülj csak le - én már vissza is ültem a helyemre, és vártam, hogy a szembelévő széket elfoglalja ő.


Vissza az elejére Go down
Leander Niffenegger
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Jack Falahee

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Csüt. Nov. 17, 2016 7:52 pm
 



 


Kedvelem Celiát. A nagyi ugyan tökéletes anyaszerepet töltött be az életemben mindig, de azért ő mégis csak a nagyanyám, éppen ezért nagyon könnyen sikerült az életembe fogadni édesapám barátnőjét, akit sokszor hoztam azzal kellemetlen helyzetbe - vagy csak így felnőtt fejjel hiszem kellemetlennek - hogy rákérdeztem nála gyerekként, vajon mikor lesz már apa felesége? Most mondjuk, hogy a képben van ez a Patricia - meg egyébként is, előtte sem volt aktuális a dolog soha - elég hülye kérdés lenne, de őszintén megvallom, még mindig inkább tekinteném Celiát a mostohámnak, mint azt a másik nőszemélyt. De hát na, az élet nem kívánságműsor. És egyébként is jobb, ha nem szólok bele apám szerelmi életébe, akkor talán ő sem érez rá késztetést, hogy beleszóljon az enyémbe. Jobb ez így, mindenkinek.
Nem szoktam késni, de Celiát megelőzni lehetetlenség. Évek óta próbálkozom, de valamiért ráérzése van arra, mikor és mennyivel előbb szeretnék jönni, s valahogy Murphy mindig korábban kavarja őt a helyszínekre, mint engem. Emlékszem, egyszer direkt egy órával korábban be akartam ülni a kávézóba, erre nem éppen felszabadult egy üres órája, s beült oda olvasni, amíg várakozott? Pedig a rendőrfőnök üres órái kuriózumszámba mennek. Valaki viszont szeret megviccelni ekképp engemet.
- Szia! - viszonozom az ölelését, s a puszit is, amit kapok, mielőtt leülnék vele szemben.
- Hát még én mennyire örülök! Hogy vagy? Rendeltél már?
Nyitásnak talán kicsit sok a kérdés, bár a kettő még nem tömeg, szóval nem kell szégyellnem magam. Előtte mondjuk amúgy sem szokásom.
Ültemben bújok ki a kabátomból, s akasztom a szék támlájára, miközben várom a válaszait.


Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szomb. Nov. 26, 2016 11:41 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Kedd Dec. 13, 2016 5:43 am
 



 



Roux & Roux

Meló. Papírmunka. Minden elvégezve és semmi izgalmas nem történt. Dove még mindig sehol, de háromnaponta legalább felhív. Minden rendben van…
A Törpe pedig… feladja a leckét… nem vagyok az apja ugyan, de rettentő mázlista vagyok. Ott a húgom, aki egy újabb porontynak adott életet, akit imádok dajkálni. Ott van a kisebbik öcsém, akit imádok és az ikerleánykái. Ott van a másik öcsém, akivel nem tudok megférni öt perccel több időt egy légtérben, és nem azért mert valamelyikünk elenged egy békegalambot. Ennél több és nagyobb súlya van a dolognak. Éti pedig… Öcsi épp nemrég lepett meg egy SMS-el, amit szívesen fogadtam és válaszoltam is. Épp ideje volt. Úgyis beszédem van vele…. nem sok mindent terveztem holnapra, kiváló alkalom az összefutásra. Ami a talin történik, az ott is marad! Mert ilyenek vagyunk, hiszen csak két év van közöttünk….
Egy család vagyunk, de mi ketten mindig jobban kijöttünk, mint mondjuk Raoullal…
Holnap. Egy körül, a találka helyszínét pedig ő határozza be. Nem is tudom mit kezdenék nélkülük. Nem lenne teljes a boldogságom…. ebből is már egy poronty hiányzik.. egy saját. Úgy tűnik azóta teljesen megátkoztak.
Pillanatok alatt menetkész lettem, idő előtt elindultam a találka helyszínére, hiszen hiába megyek kocsival, még gyalogolnom is kell.
Az én tempóm viszont mostanában felér egy teknősével. Hiába a saját gyógyszeres kezelésem sem vált be…. de attól még eszem őket. Műtétről szó sem lehet. Előbb akasztom fel magam, minthogy szikével hozzám érjenek.  Jól vagyok így. A parkolóba megérkeztem, bár majdnem volt egy ütközésem egy idiótával, aki nem ismeri a körforgalmat, de ez már csak ilyen. Innen már csak séta jön.
Mobil elő. Időben vagyok. Van egy nyugodt hely a környéken és mivel mindketten ismerjük, az a helyszín lesz a találkánk színtere. Bár az előbb még nem láttam az autóját, hacsak nem vett egy újat…
A vendégtérbe érve körülnézek, de semmi ismerős arcot nem látok, csak a tulajdonosét és a felszolgáló hölgyét. A szokásos helyemre telepszek várakozva, közbe egy kávét is rendelek, sütivel mindennel.
Egy SMS-t is dobok szívem nője felé egy mosoly kíséretében és ezután az öcsémre való várakozás maradt már. Kik nem ismernek minket, de láttak már minket tesókat összefutni, mindig azt hiszik én vagyok az örökmozgó öcs… pedig bátyó vagyok, csak nem épp a szigorú fajtából. Chh én meg a szigorúság? Szakállt kellene tán növesztenem?
Talán…. De az nem megy az imidzsemhez.



/ Bocsi a rövidségért és a késésért Very Happy /
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
avatar
Új regisztrált

Kor : 41
Avataron : Nick Wechsler

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Csüt. Dec. 15, 2016 12:22 pm
 



 

Ralf/Étienne

Egy ajtó balról. Mostanában nem csak, hogy taxival közlekedem, kifejezetten a bal oldalra ülök. Lehetetlen kinyitnom az ajtót jobb kézzel, vállal sem megy, az univerzum összes csillaga bejelentkezik. Megvolt a műtét, most már csak várni kell a gyógyulást, hogy fel tudják mérni, valóban minden rendben-e. Így most még mindig felkötve cipelem magamon a saját karomat és rettentően kezdem unni.
Ennek is meg kell történnie és kifejezetten vágyom a találkozóra. Ralffal a kölcsönös gőzkieresztés mellet az igazi bro’ érzés is megvan: mi vagyunk a legidősebbek a testvérek közül, a felelősség és minden egyéb, ami a legidősebb testvérek életének velejárója. Az néha a bokorban, mint mostanában nálam az elmúlt időben nagyon oda került, látszatra legalábbis. Ralffal nagyon egy keréken mozgunk sok mindenben, ez pedig szilárd alapot ad arra, hogy egymáson eresszük ki a gőzt, értve a dörgést.
Lesz mit elmondanom neki, a visszatérésem óta is rengeteg sok minden változott. Róla még mindig nem tudok közben semmit. Jelen helyzetben az is nagyon sokat nyomott a latba, hogy másoktól mennyi mindent tudtam meg, de nem tőlük.
A helyet nem véletlenül választottam. Legelsőnek brahiból. Teát csakis akkor, ha félholt vagyok, nem is kértem, mindig kávét kérek, töményet, a tea nálam mosogatóvíz.
Fenének van kedve cipekedni, most még nem is lehet, szigorúan feküdnöm kéne. Meg a nagy fenéket, elég tehetetlennek kezdem érezni mostanában magam, nem bírok megülni a hátsómon.
- Üdv. Téged is látni, erre vonultak a verebek? – a kezem most nem tudom nyújtani, inkább vállon lapogatom, aztán átölelem, azzal az egy karommal.
– Jó látni, bro’.
Ledobom magam a szemközti székbe az asztalnál, és kikotrom az ajánlatot, a sütiket nézegetve.
- Amint látod, idén fújtak a motorozásnak – elejét veszem a kérdezősködésnek, mintha Ralf olyan lenne. Talán ezért is könnyebb vele szót értenem.
– Többet kéne járnom edzésekre, akkor még egyben lenne.
Hosszas csönd után és a rendelés után tekintek csak Ralfra.
- Tudom, nem kellett volna szó nélkül elhúznom a belem. Ezt tartottam akkor helyesnek és még most is így gondolom. A bocsánatkérés azért jár – mert valóban jár.
- Veled mi a helyzet? – le kéne szenvednem a kabátom, már egészen rutinom van benne, tegnap óta viszont nehezebb mindent megtenni, majd el fog múlni.


//Rövid? Az enyém akkor milyen? Embarassed A tiéd nagyon szuper lett! *.* //
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Vas. Jan. 01, 2017 10:21 am
 



 

Az öcsémmel való találkozás ennyi idő után felemelő érzéssel tölt el. Jobb mint egy szex. Egy családtag fontosabb az ilyen érzéseknél. Érkezése a figyelmemmel együtt jár. Megérkeztél végre. Az ölelés oda vissza jár, egy alapos hajbögyörgetés kíséretével… Hiányzott egészben. Úgy ahogy van!
- Hát még téged, Öcsi. - nos igen, mindenkinek megvannak a becenevei tőlem. Ő normálist kapott, hiszen közelebb áll hozzám… a többieket is szeretem, de vele valahogy jobb az összhang. Ami meg a motorozást illeti, az most nem érdekel.
Az öcsémet akartam látni újra és nem versengeni vele. Ilyesmi gondolatok meg sem fordultak a fejemben. Ugyan már. Ő a fontos most, nem az, hogy kieresszük a gőzt.
- Elmentél. Szükséged volt rá. Ne kérj bocsánatot olyan miatt, amit helyesnek tartottál a saját érdekedben. - magyarázok, mert néha erre is szükség van, majd szúrósan pillantok rá a helyzet kedvéért.
- De azért írhattál volna egy "jól vagyok seggfejkéim"-et legalább. - mosolyodok el a végére. A keze érdekel, de megvannak a sorrendek nálunk. Mindig is voltak és mindig is lesznek balesetek, vagy így vagy úgy. De azért a bocsánatkérése jól esik, valljuk be. Nem voltam sosem szigorú bátyó, de vannak helyzetek, mikor megkövetelték azt, hogy a mókamester igen is gatyát húzzon.
- Velem? - húzódnak fel szemöldökeim, majd elpillantok a bent lévőkre.
-  Nem sok minden… a szokásos dolgok. Raoul meg én megint szétkaptuk egymást… - elmosolyodom nosztalgikusan, hiszen mi ketten mindig ezt csináltuk.
- Azt hiszem kezdem feladni a dolgokat… már ami Mallors-t illeti… - még mindig utálom, nem is arról van szó, hanem szereti a húgomat és ezt bizonyította is már több ízben…
- Tökivel meg… még szokom a lányait. Vicces az egész helyzet. - pillantok az öcsémre és fel sem tűnt, hogy kihagytam magam a sorból. De az is sorra kerül mindjárt.
- Örülök, hogy ti vagytok a családom. - mindig is szerettem őket. Mindegyikünk más.
- Örülök, hogy visszatértél Jules. - komolyak a szavak a neve említése miatt. Sose hívom Julesnek, csak akkor ha komoly dolgok vannak terítéken.
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
avatar
Új regisztrált

Kor : 41
Avataron : Nick Wechsler

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Vas. Jan. 01, 2017 6:25 pm
 



 

- Na, várj, bro’, egyszer legyen hosszabb a hajad! – nevetek, ahogy összeborzolja a hajam, csak párat simítok bele, teljesen lényegtelen, hogyan áll. Jó újra látni, hiányzott a képe.
Amit a legjobban bírok benne, az az együtt hallgatás. Más már kész idegbeteg lenne, nálunk ez elő nem fordul. Tudjuk, itt a másik és majd úgyis kiböki, ha eléggé beleszorult a levegő, hogy ki is mondja.
Nem tudom pontosan meghatározni, miért, hatalmas nyomás szabadul fel a mellkasomról. Ismerjük egymást, és tudom, hogy ha még haragszik is, éppen ő az, aki a legjobban megérti a lelécelésem.
- Meg mások érdekében – vakarom meg a pajeszom. Egy héttel a lécelésem után senki se ismert volna rám és cseppet sem voltam közlékeny állapotban.
Szemöldökömet ráncolom össze meglepetten, majd a mosolyt látva, viszonzom. Megérdemlem, s igaza is van.
- Igen, azt kellett volna – de akkor csak menekülni akartam, eltűnni az emberek szemei elől, a legkisebb zaj, a látványuk is hihetetlenül ingerelt, csak úgy zsibongott a fejem, próbálta felfogni ésszel a számára lehetetlent.
Hümmentek a visszakérdezésére, bólintok is.
- Miért is nem lep meg? – mosolyodom el. A kettejük közötti feszültség már nem is tudom, mióta van meg, és egy időben dolgoztam azon, hogy ez eltűnjön vagy csökkenjen, de végül úgy döntöttem, elég nagyok már eldönteni, mihez kezdjenek egymással.
Érdeklődéssel vonom fel az egyik szemöldököm, ahogy Tris kerül szóba.
- Feltételezem a komabort még nem fogjátok felhajtani – ez komoly lépés a részéről, pedig duruzsoltam én is a fülébe Tris erényeiről, aztán már nem, főként, mert teljességgel megértettem bajainak okát. Ők is elég nagyok elrendezni a dolgaikat, ha meg nem, akkor még mindig ott öcsike lába és keze, hogy hasson egy kis noszogatással.
- Ne is mondd – meresztem a szemem. – Amikor kinyögte, hogy mi a helyzet – értve Joëlre – azt hittem, viccel. – komolyan azt hittem. Aztán ahogy ment tovább benne komolyan, kicsit lezsibbadtam, éppen azért, ami velem történt.
Szomorkásan komoly a mosolyom, ahogy ránézek. Pedig majdnem nem tértem vissza, pár hónappal később pedig tényleg majdnem nem. Ez változtatott meg bennem sok mindent.
- Majdnem nem jött össze – megköszörülöm a torkom, a rendelés megérkezik, addig hallgatok.
- Magadat szépen kihagytad a felsorolásból. Veled, mi a helyzet?
Azután megint csak hallgatok. El akarom mondani neki a távozásom okát és azt is, hogy mi történt még utána.
- Volt egy kapcsolatom – nyelek egyet. – És nem sült el a legjobban. Háromszor lett várandós tőlem, egyik sem maradt meg és... szakított velem, szerinte az utolsó, esésből eredő vetélés nem volt véletlen. Pár hete azonban a férje is özvegy, akihez visszament végül.
Nem tudom eldönteni, hogy már annyiszor mondtam el, hogy annyira már nem is fáj, vagy egyszerűen segített az idő is?
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Hétf. Jan. 09, 2017 2:12 pm
 



 

Nevetése még nagyobb mosolyt csal képemre. Ezt már szeretem. A testvéreim mosolya az én boldogságom is. Mindig így akarom őket látni. Igaz… ebbe nem sok beleszólásom van, de többet tehetek jómagam, minthogy csakis azt akarnám. Ha az összes testvérem eltűnne, a magányom kiteljesedne végképp. A család mellett a helyem és ezt az öcséim is ekképp gondolják. Ki a fontosabb… Jó… hát Angie a lányait biztosan előtérbe sorolja, hiszen egy gyerek az első helyre kerül a születése előtt, fogantatása után és születése után.  
Joel és a lányai meglepetés volt mindenki számára, leginkább Joelnek volt a legnagyobb és most szokniuk és tűrniük kell egymást. A családi összeruccanás alkalmával volt időm megtanulni melyikük melyik, azzal már nem lehet gond. Túl sok legalábbis. Ami pedig Julest illeti… én mindig is megértettem őt, mindet, ami azt illeti, de korban ő áll a legközelebb hozzám és összenőttünk. Ahogy kijelenti a majdnem nem tértét vissza, el akarom kapni a tekintetét, de addigra a rendelés is megjön. Ismét a hallgatásba burkolózunk.
Nem szidom le, mert tudom mire célzott és miért. Nincs okom haragudni rá. Csak éljen. Ez a legfontosabb. Az egészségük.
- Velem? Semmi érdekfeszítő… dolgozom és próbálom élni az életem… - Dovéról beszéljek vele? Vagy a fiamról? Vagy Deressieről? Esetleg a kislányról? Élet? Ez a titkolózás hozzátartozik? Valamikor ki kell nyögnöm, különben szétrobbanok és a bizalom, melyet belém fektettek, el fog tűnni. De ez nem olyan dolog, amit itt el lehet mondani… majd ha neki képes leszek megnyílni, akkor a többieknek is. - A lábam meg…szarabb mint volt. Több gyógyszert szedek rá, mint a kezdeteknél… csak ezt ne mond nagyon vissza Angiéknak… - kacsintok rá játékosan, noh tudom, ez nem vicc. Ráadásul éjszakánként jéghideg az a lábfejem, még zokniban is.
Szavaira felfigyelek. Volt? Vetélés… még mindig nem vagyok orvos, de ez… ráadásul háromszor? Rájárt a rúd Étire is. - Fura nő… - nem gondoltam végig szavaimat, csak jött, amit elsőre kigondoltam róla ezek alapján.
- Hogy viseled? - őszinte, aggódó kérdés. Mert szerette azt a nőt, biztosan. A gyerek elvesztése meg fájdalmas… ezt meg tapasztalatból tudom. Bár a kérdés az is lehetne: Mindketten akarták a babát?
Vagy a nőnek volt egy újabb oka arra, hogy maga mellett tartsa az öcsémet.
Túl sok akció filmet nézek, le kellene állnom…
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
avatar
Új regisztrált

Kor : 41
Avataron : Nick Wechsler

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Csüt. Jan. 12, 2017 12:01 pm
 



 

Hihetetlenül távolinak tűnik a fél év, és ugyanolyan hihetetlen távolinak tűnik az az idő, amennyi eltelt a visszatérésem és a sérülésem óta. Nem az vagyok, mint aki elment, s már nem is az vagyok, mint a sérülés előtt. Kidobhatok majdnem harminc évet az ablakon, a saját hülyeségem miatt. Erre mondanák azt, hogy jobb későn, mint soha. Nem tudok Ralfra ránézni, a rendelés a legjobbkor jön, inkább hallgatok.
- Ezt úgy mondod, mint amikor valami nagyon pocsék dolog történik az ember életében – mert bizony felfigyeltem arra a szóra, mert én is ezen függtem és léteztem évtizedekig, az utolsó fél évben meg nagyon.
Elmondod? – csak röpke pillanatig nézek rá, meghagyom neki az intimitást, hogy ne érezze kényszernek. Ha nem akarja elmondani, nem fogom faggatni. Ebben is elég jól értjük egymást és bízunk egymásban.
- Egy feltétellel – dőlök hátra, majdnem elfeledkezve, hogy az egyik karom voltaképpen nincs. Zsebre akarnám vágni a kezeim, de ez most viccesen nézne ki, így inkább hagyom a bal kezem az asztalon, a csészét fogva.
– Ha együtt keresünk egy szakorvost és elkísérlek – mert ettől nem fog menekülni. Aggódom érte és nem fogom hagyni, hogy rosszabb legyen neki. Persze, az is benne van, ha nem kér belőlem, akkor nem fogom erőltetni. Már senkinél sem akarok erőltetni semmit, az aggodalmam azért még kifejezem.
- Volt – mert már nem él Salmah. Már elengedtem, de a múltamnak nagyon fontos része volt. Mint ahogy a szívemnek is.
- Szarul, és nem büszkén – túrok bele a hajamba, majd az államat a tenyerembe támasztom és úgy bámulom a sárgásbarna löttyöt. Az nem fog nekem az élet nagy kérdéseire választ adni.
- Nem akarok több kapcsolatot. Elég volt, több temetésre nem akarok menni – nyögöm ki végül. – Bocsánat, ne haragudj – intek a kezemmel, majd veszek egy mély levegőt.
- Elengedtem Salmáht, lezártam. A többit az időre bízom – belekortyolok az italba, túl forró, de most jól esik. – És te? Azt ne mondd, hogy te se – értem a kapcsolatra.


Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Hétf. Jan. 16, 2017 8:41 am
 



 

Nem hiába ő van hozzám legközelebb korban és lélekben egyaránt. Már sejti.
Történt valami…valami nagy volumenű dolog. De nem ezért gyűltünk össze mi ketten itt… hogy rólam beszéljünk. De ő kíváncsi rá. Akarom de még sem.
Ez vagyok én. Elmondod?
Meglepetten pillantok rá, úgy viselkedik, mint aki már rég belém látott. Felnőttél kistestvér.
- Fogalmam sincs…. - hogy miről beszélsz? - …hogy hol kellene kezdenem. - mert ez az őszinte válaszom. Fogalmam sincs hogyan kellene elkezdenem, szóval…
- Majd egy pofa sör után máskor… jó? - mert talán egy kis itóka mellett könnyebben jön rám minden szar a körülmények ellenére is. De mindenféleképpen mesélnem kell erről neki, vagy legalábbis valakinek, mert ebbe őrülök meg.
Jól ismer már. Jómagam ezt nem tartom hatalmas problémának, szóval magamtól nem mennék el. Gyógyszerfüggő lennék? Olyasmi. Velem jönne, tehát mennem kell. Tudjuk mit jelent.
- Rendben… meggyőztél. - elmehetünk, majd, nem most, nem holnap, majd később.
Fura nő volt…. bazd meg. - Részvétem. - nem tudtam, nem szólt róla… Tényleg, semmit sem tudtam az egész esetről, gondolom a többiek sem, de hogy most hogyan áll a szénája… nos fogalmam nincs. Nem, nem tudom mit érez, de átérzem.
Én a gyerekemet vesztettem el és a bátyámat…fogalmam nincs milyen érzés lehet elveszíteni a szeretett nőt. Senki sem szeretné… Se nő, se… semmi élvezet? Jó ezt tényleg nem így kellett volna… vegyünk visszább.
- Hé öcsi… - nézek rá komolyabban, mint nagy testvér a kistestvérre.
A testvérem. Feltétlen szeretetet, örök piszkálódást, egymás elfogadását és támogatását jelenti.
- Ezt így nyíltan nem jelentheted ki… max ha jövőbelátó képességeid jelentkeztek már. – ami persze lehetetlenség. Jó persze, túllépni egy ilyenen nem könnyű, akár évek telhetnek el mire rá mer nézni egy nőre újból…
A kávéról jut eszembe, igyunk, mert csak forrón jó, belekortyolok. Kérdésére azonban azonnal leteszem a poharat.
Rá nézek… - Tudod… ez is egy olyan dolog, amit egy pofa sör mellett tudok elmesélni… - nevetem el magam a végére, de aztán köhintek egyet és a mellkasomra ejtem kezemet, a szívem felé.
És nem, ez kivételesen nem poén lesz.
- Az egyiket itt őrzöm, a másikat egy másik országban. - mert a két nő között óriási különbség van.
Az egyik utál, úgy lépett le az életemből, úgy lépett le egy másik országba, a gyerekünk emlékével.
A másik a munkája miatt lépett le, azzal hogy szeret és figyeljek a lánykájára. Problémás az életem… de kinek nem?
- Zajlik az élet. - s nem csak most zajlott, hanem zajlott ez hat évvel ezelőtt is. A balesetem előtt és után is. - Különben berendezkedtél már?
Vissza az elejére Go down
Jules Étienne Roux
avatar
Új regisztrált

Kor : 41
Avataron : Nick Wechsler

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Hétf. Jan. 16, 2017 12:54 pm
 



 

Ebben is tökéletes tesók vagyunk, eszméletlenül nehezen jönnek ki belőlünk a vallomások, egy ilyen helyen, sör nélkül meg végképp. Amit megígérünk, azt viszont be is tartjuk. Tudom, hogy el fogja mondani, ha itt az ideje, felkészült rá, hogy elmondja. S ezzel azt is tudom, hogy van baj, s hogy az a baj a múltban történt, ami még most is hat, dolgozik benne. Nem vagyunk mi véletlenül, tesók? Felpillantok rá, állom a tekintetét, határozottan. Igen, itt vagyok és veled vagyok, bratyó.
- Szavadon foglak, én állom a cehet – tudom, hogy nem fogja elmismásolni, s a kijelentésemmel egyben nem fogom ebben tovább faggatni, no meg, nem is felejtettem el, be fogom rajta vasalni, ezt is tudhatja.
- Ennek örülök – megkönnyebbült mosoly ül ki az arcomra. Nem kell csatát vívnom, aggódom érte, amit mondott, sokféle szempontból nem jó. Túlaggódni nem fogom, azt én sem viselem el, magamba pakolok mindent, mert nem akarom, hogy más is ezen rágja magát. Éppen ezért mérlegelem nagyon komolyan Ralf szavait. Elfogadta, hogy segíthessek neki.
Egy futó mosoly, amelyben több a szomorúság, néma válasszal köszönöm meg a részvétet, nincs hozzá hangom. Azt hittem, hogy félév segít, de aztán jött Salmah halálának a híre és végül a végakarata. Nem kéne ebbe belecsúszni Jules, sosem voltál egy nyivákoló típus! Nagy levegőt veszek, lassan és kiengedem. Aztán meglepetten beleröhögök a vérkomolyságba, mondatának végén. Mindig is tudta, hogyan rázzon ki a hülyeségemből.
- És megjósoltam volna minden tesómnak, mi vár rá fél éven belül – nem, nem léptem túl az időtényezőn, amit bátyám mondott, hiszen eleve mélyen bennem van. A kesergés azonban nem segít, sosem segített.
- Látod, ha rendelkeztem volna jövőbelátó képességgel, most söröskancsó lenne a kezünkben, egy kocsmában – nevetek, még ha éppen nem is teljes jókedvűen, emelem fel a bögrét egy koccintásra.
Komoly érdeklődéssel figyelve teszem le a bögrét, a mozdulatból sejtem, hogy ez egy teljesen zavarban lévő vallomás lesz tőle.
- Hát tesó, mi aztán nem tagadhatjuk le egymást – a bögréről felszabaduló kezem a vállára helyezkedik és jó alaposan megszorongatom a vállát, igaz, testvéries módjával.
Nadiya eltűnt az egyik reggel a házból, s utána hiába kerestem. Nem akarom megkapni a hírt, hogy a teste került elő már csak, élettelenül...
- Ez igaz – sóhajtva kortyolok bele a bögrébe, aztán megakad a mozdulat. A kiságyat tegnap szereltem szét...
- Fogjuk rá. Már csak egy szoba van hátra a teljes átalakításig – ha már kisbaba szoba nem lehetett, egy-egy (kettő) kamaszlány még elférjen benne, ha éppen világmenekülni támad kedvük.
- Eladtam a kocsit, vettem egy kis faházikót a hegyekben – nem akarom, hogy másé legyen mindaz a hely, ami szemtanúja volt a szétesésemnek és ami megmentett önmagamtól. Megvettem.
- Két házavatót is kéne tartanom, azt hiszem. Ránk férne – el akarok terelődni a nyomorúságos témától, ahhoz tényleg sörre van szükség. Nekem is, s nem csak egyre.
- Vagy szilveszteri bulizni. Akár nem pontosan szilveszterkor – nem tudom, hogy foglalt a napirendje és szeretném, ha jönne.
– Kétszemélyesen is lehet oltári bulikat csapni.
Főleg pedig sok pofa sör mellett végre kiengedni mindazt, ami bennünk van. Elég rendesen lesz mit kiadni, ahogy látom.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szer. Feb. 15, 2017 9:37 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Kedd Május 23, 2017 12:47 am
 



 

 
Essie & Trish



Tudom én, hogy mennyire ritka az én szakmámban, hogy valakit tényleg érdekeljen az emberek sorsa, de én általában nagyon a szívemen viseltem a pácienseim ügyeit. Ma is a nap legnagyobb részében terápiákat bonyolítottam le, és morcos rendőrökkel való találkozókat éltem túl, de agyban nem voltam most ott a toppon. Igazából végig azon a találkozón járt az eszem, ami délután várt rám. Nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de némi aggodalom mégiscsak felütötte bennem a fejét. Még ha nem is engedtem, hogy személyesebbé váljon a dolog a kelleténél.
Igen, ugyanis nyilván nem volt teljes mértékben szakmai, mivel egy teaházban ücsörögtem, és itt készültem némi lelki támogatást nyújtani egy fiatal lánynak. Esther és én ismertük már egymást, bár nem az őrs falain belül volt szerencsénk a másikhoz. Általában én olyan időpontokban jártam ki a lőtérre, amikor kevesen voltak, mivel nem kívántam nagydobra verni, hogy értek a fegyverekhez, méghozzá nem is olyan rosszul. Ez mondjuk úgy, hogy az én kis titkom volt, meg azoké, akikkel ritkán összefutottunk a gyakorlás közepette. Hozzá már többször is volt szerencsém, mivel sokszor pont olyan holtidőt választott, amilyet én is.
Nem mondanám azt, hogy különösebben közeli kapcsolatot ápoltam volna vele, de tudtam, hogy kicsoda, tudtam, hogy melyik részlegen dolgozik, és azzal is tisztában voltam, hogy miért járt ki a térre. Ám bármennyire barátságosan viselkedtem is vele, valahogy mégsem sikerült bizonyos falakat ledöntenem nála, a szelíd erőszakkal sem. Éppen ezért váltottam taktikát, és döntöttem úgy, hogy az égvilágon semmit nem fogok erőltetni. Majd amikor ő úgy fogja érezni, akkor nyitni fog felém. Az emberek már csak ilyenek.
Arra mondjuk nem számítottam, hogy mindez a közeli jövőben fog bekövetkezni. Amikor megkeresett, hogy szeretne velem beszélni, elég nyitottan álltam a dologhoz. Érdeklődéssel fogadtam, és ugyan aggódtam azért, hogy mi történhetett, ami ilyen változást állított be nála, valahol mégis örültem, hogy tudta, hozzám fordulhat. Jó, a rendőrség berkein belül elég jól ismert volt a személyem, mivel sokan szidtak, mások meg kedveltek. Megosztó személyiség vagyok, szakmai értelemben legalábbis. Magánemberként sosem volt problémám azzal, hogy kijöjjek másokkal, de a rendőrök egy külön állatfaj.
Úgyhogy most némi feszültséggel ugyan, de vártam rá. Türelmesen, még arra is felkészülve, hogy esetleg nem fog eljönni a megbeszélt időpontra. Én azért felkészültem a különleges terápiára, rendeltem egy kanna menta teát, meg két bögrét hozzá. A sajátomban már ott gőzölgött a kellemes illatot árasztó főzet, lábaimat pedig könnyedén kereszteztem a bokáimnál az asztal alatt. Félreeső asztalt választottam, ahol nem zavarnak sokan, meg persze olyan időpontot itt is, ami kedvezett egy bensőséges beszélgetésnek. Nem volt szokásom efféle kivételeket tenni, de a szégyenlősség miatt azt is megértettem, hogy semmi kedve nem volt az irodámban megejteni ezt. Ezért nem is hibáztathattam, még a marcona zsaruk sem szívesen jöttek oda.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 27
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szer. Május 24, 2017 5:32 am
 



 

Nem vagyok teljesen biztos benne, de azt hiszem, kezdek felnőni. A Raoullal való találkozás - na, meg a szüleim zúgolódása a háttérben, akik folyamatosan azt szajkózták, hogy bármennyire is rajongtam a keresztapámért, ez a viselkedésem egy kicsit sem teszi indokolttá - rádöbbentett, hogy ha nem akarok teljesen megzavarodni a gyász miatt, akkor segítséget kell kérnem, mégpedig minél előbb, mert a fegyverszakértői záróvizsgámig már csak néhány hét van hátra.
Relatíve sokáig gondolkoztam azon, hogy vajon merre is indulhatnék ezzel a céllal, majd eszembe jutott az őrsön dolgozó Patricia, aki az egyik pszichológus nálunk, ennek ellenére, vicces módon, nem egészen onnan ismerem, hanem éppenséggel Bill lőteréről. Igazság szerint, el sem tudom képzelni, hogy mégis mit gondolhat rólam, hiszen, ő mindig is próbált velem kedves lenni, én viszont, egy, vagy talán két alkalmat leszámítva, elbújtam a csigaházamban, és annak biztonságos sötétjéből szemléltem inkább a világot. Ennek természetesen nem az az oka, hogy bármi problémám lett volna a fent említett nővel, csak igen komoly problémám van azzal, hogy megnyíljak másoknak, és beengedjem őket a fejembe… Márpedig, Patricia esetében alighanem kénytelen leszek rá, annak érdekében, hogy tanácsot tudjon adni nekem.
Mondanom sem kell, igencsak meglepődött rajta, amikor az egyik lőtéren töltött este odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy tudnánk-e találkozni valamelyik nap, munkaidő után, mert a segítségét szeretném kérni. Mondhatnám, hogy szakmai téren, hiszen valóban az ilyen irányú előmenetelem is függhet a beszélgetésünktől, de a problémám, ettől függetlenül, elsősorban magánjellegű. Még az sem kizárt, hogy az is megfordulhatott a fejében, hogy a józan eszem esetlegesen szabadságra ment, mert így tartotta kedve… Szerintem meg inkább arról lehet szó, hogy épp most jött meg, valamilyen szinten. Elvégre, már hónapok óta cipelem ezt a terhet, és most már igazán itt lenne az ideje, hogy kezdjek is vele valamit, mielőtt derékba töröm az egész életemet.
Hála az égnek, beleegyezett, és most éppen a találkozó helyszínéül szolgáló teaház felé rohanok, mert a fentiek, valamilyen különös okból kifolyólag összeesküdtek ellenem, nehogy véletlenül időben el tudjak indulni. Egyáltalán nem úgy jött ki a lépés, ahogyan azt szerettem volna, mert hol ez jött közbe, hol pedig az. Amikor végre, valahára leraktam a laboros köpenyt, akkor eszméltem rá, hogy késésben vagyok, és rohannom kell. Így hát futólépésben, némileg levegő után kapkodva érkezem meg a Marshmallow-hoz, majd lököm be annak ajtaját. Odabent körülnézve, nincsen nehéz dolgom, hogy észrevegyem Patriciát, hiszen az égővörös hajszíne odavonzza az ember tekintetét, ha akarja, ha nem. Mivel sosem rajongtam a hajfestékekért, kicsit irigy vagyok rá, hogy neki ez természetesem módon megadatott, annak ellenére, hogy én ilyen hajkoronával, alighanem nevetségesen festenék. Mint mondjuk egy kis manó.
Amikor odaérek az asztalához, rögtön szabadkozni kezdek:
- Bocsánat a késésért, kicsit megszaladtak a dolgok odabent - szabadkozom, miközben helyet foglalok, a táskámat pedig magam mellé teszem a szőnyegre.
Szerintem Patricia is pontosan tudja milyen ez, amikor befut egy-egy új ügy, rendszeresen előfordul, hogy annyira rákoncentrálunk, hogy csak gyártjuk magunknak a feladatokat, amikkel aztán mindenféleképpen haladnunk kell, legtöbbször akaratlan túlórák formájában. Bár most, a teaházban függő óra tanúsága szerint nem késtem olyan sokat, de azért valamennyit mégis, és ez nagyon zavar.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szer. Május 24, 2017 9:11 pm
 



 

Már-már kezdtem azt gondolni, hogy egyáltalán nem is fog eljönni. Persze nem lett volna semmi abban, ha esetleg meggondolja magát, és mégis úgy dönt, hogy nincs szüksége erre a beszélgetésre, de azért rosszul esett volna, ha nem szól róla. Akkor feleslegesen tettem volna szabaddá a délutánom a kedvéért, bár a pozitív oldalát nézve a dolognak, legalább ittam volna egy finom teát. Apró örömök az életben, ugye?
Ám szerencsére némi késéssel ugyan, de végül mégiscsak befutott. Kisvártatva pillantottam csak fel, amikor halkan csukódott az ajtó, de ajkaimon máris végigfutott egy barátságos mosoly, amikor kiszúrtam őt. Enyhén megemeltem a kezemet, és intettem felé, hogy ezzel is megkönnyítsem számára a felfedezésemet, noha nem tartottam attól, hogy túl sokáig kellene keresgélnie. Egyrészt nem volt olyan nagy a hely, másrészt nem volt dugig, hogy belevegyüljek az emberek áradatába. Meg hát, amúgy sem vagyok éppen beolvadó jelenség.
- Szia! – üdvözöltem egy könnyed mosollyal, ahogy felpillantottam rá. – Ugyan már, ne is törődj vele! – legyintettem egyet könnyedén, mert én aztán tényleg nem az a típus vagyok, aki ezen fennakadna. - Bárkivel megesik, hogy beszippantja a munka mókuskereke. – és ez bizony igaz is volt, ezért igazán nem hibáztathattam. Főleg, hogy neki is voltak főnökei, akik valószínűleg ráosztottak valamilyen elvégzendő feladatot. – Gyere, ülj csak le nyugodtan! – kínáltam hellyel máris, egyetlen kézmozdulattal intve a másik szék irányába.
- Remélem, szereted a menta teát, mert azt kértem. Bár, ha valami mást jobban kívánnál, nézd meg nyugodtan az itallapot és válassz! – nyújtottam felé a kezem mellett fekvő papírost. Ha átfutotta, akkor addig türelmesen néztem őt, ha pedig megfelelt a választásom, akkor öntöttem neki készségesen, az ízesítést azonban már rábíztam. – Milyen napod volt? – választottam bevezetésnek egy semlegesebb témát, hogy ne érezze magát annyira feszültnek. Úgy sejtettem ugyanis, hogy nem lehetett könnyű meghoznia a döntést, hogy hozzám forduljon. Erre már csak a korábbi viselkedéséből is következtettem, persze lehet, hogy tévesen.
- Gondolom befutott egy új ügy. Már kezdtem azt hinni, hogy el sem fogsz jönni. – nem megrovásnak szántam, és a szavaim esetleges élét igyekeztem elvenni az újabb mosolyommal. Úgy tapasztaltam, hogy ez megnyugtatóan szokott hatni azokra az emberekre, akik egyébként nem szívesen keresnek engem fel. Kivételt képeztek ez alól természetesen a beutalt rendőrök, akik nem önként akartak hozzám fordulni, hanem egészen egyszerűen kötelezve lettek rá. Nos, ők roppant elutasítóan viselkedtek az esetek többségében, és olyankor valahogy nekem sem volt hangulatom ahhoz, hogy jó pofát vágjak hozzájuk. Olyankor rendszerint csak meghallgattam őket, elmondtam a véleményemet, és levontam a magam következtetéseit. Ez azonban most teljesen más lapra tartozott, és különben is kötetlenebb találkozó volt. Próbáltam valahogy a szakmai, és a „baráti” találkozó között lavírozni.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 27
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Pént. Május 26, 2017 1:50 pm
 



 

Nagyon utálok késni, főleg amiatt, mert úgy érzem, emiatt mások elítélnek majd, függetlenül attól, hogy ez az én hibámból történt-e meg, avagy sem. De remélhetőleg, Patricia azért megértő lesz majd, és nem csak a hűlt helyét találom majd a teaházban. Egy hatalmas kő zuhan le a szívemről, amikor észreveszem őt az egyik asztalnál ücsörögve, és hálát adok az égnek, hogy ekkora szerencsém volt most.
- Szia! - köszöntöm egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében, majd leteszem magam az asztalnál álló másik székre. Jól esik végre leülni egy kicsit, az iménti rohanás kissé kikészített. Lehet, nem ártana ismét edzésbe kezdenem? Mintha kezdenék kijönni a gyakorlatból, vagy valami ilyesmi. Mindegy, Patricia kérdezett valamit, most elsősorban arra kell reagálnom, nem pedig az ilyen semmiségeken elmélkednem.
- Igen, szeretem - biccentek.
Bár nem vagyok egy nagy teaivó egyébként, de velem is elő szokott fordulni, hogy esetenként rákívánok, ezért egy-két doboznyi teafű mindig akad a konyhaszekrényem egy eldugott pontján, ahol aztán percekig lehet kutakodni, ha eszembe jut. De azért megnézem az itallapot, azonban végül én magam is a mentatea mellett teszem le a voksomat, mivel ez olyan, amit ízesítés nélkül is szívesen elfogyasztok.
- Azt hiszem, ezt a kis intermezzot leszámítva, egészen kellemes… És neked? - érdeklődöm kedvesen, ha már így rákérdezett nálam. Bár az igazat megvallva, ma, a munkát leszámítva, nem sok mindent csinálok.
- Nem, eszembe sem jutott - rázom meg a fejem, és szinte rögtön el is szégyellem magam. - Csak egyik pillanatról a másikra a feje tetejére az egész kóceráj. De biztosan találkoztál már ezzel a jelenséggel te is - bár fogalmam sincs, mennyi időt szokott az őrsön tölteni, hiszen ott még sosem találkoztam vele, alighanem mindig elkerüljük egymást.
Nem akartam megváratni, egyáltalán nem számítottam rá, hogy így elhúzódnak majd a dolgaim. S, bár a hangsúlyából nem azt érzem, hogy meg akarna bántani, én mégis elszomorodom ettől. Nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozni, viszont további szabadkozásnak sem igazán látom értelmét, így azon túl, hogy még egyszer bocsánatot kérek, nem tudok mit tenni.
- Sajnálom, hogy így alakult - mondom még egyszer utoljára, majd töltök magamnak a mentateás csészéből, amit a felszolgáló letesz elénk. Szerencsére, a melegre való tekintettel, olvadozó jégdarabok is úszkálnak benne, így kellemesen hűsít, amikor végül a csészét az ajkamhoz emelem, és kortyolok belőle egy keveset. Egyelőre nem tudom, hogyan hozzam fel Trish előtt a témát, próbálom végiggondolni a dolgot, hiszen nem egyszerű a helyzet, és még magam sem tudom, honnan lenne érdemes indítanom a történetet.

Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Hétf. Május 29, 2017 7:27 pm
 



 

- Nagyszerű! – mondtam egy elégedett mosollyal. Így aztán bátran felkínálhattam neki a kannát, és ha engedte, akkor töltöttem is neki. – Van itt mindenféle, amivel kedvedre ízesítheted. – mutogattam a cukorra, a citromra. A magam részéről nem éltem ilyenekkel, én csak úgy natúran ittam, kiélvezve a növény sajátos aromáját. Sokszor még a levelet is megeszegettem a végén, mivel mindig olyan kellemes ízt hagyott a számban.
- Csak a szokásos! – legyintettem egyet könnyed mozdulattal. – Volt néhány páciensem, meg egy kis papírmunka. A délutánra viszont igyekeztem magam szabaddá tenni, úgyhogy már időben ide sikerült érnem. – egyébként sem voltam az a késős fajta, de mindig közbe jöhet valami, mint ahogyan történt ez vele is ugyebár. – Nekem általában nincsenek túl izgalmas napjaim, csak nehezebb, vagy könnyebb esetek. – és tényleg így is volt. Ma viszonylag könnyedebbre sikerült a nap, de holnap két olyan emberrel is volt találkozóm, akik nem túl együttműködőek a terápia során. Ez azonban az én gondom volt, és nem szerettem volna vele traktálni most.
- Persze, tényleg nincs semmi baj! – biztosítottam róla újra, és az ajkaimon megjelent egy barátságos mosoly is. Közben megkavartam a teámat, hogy gyorsabban lehűljön iható hőmérsékletűre. – Essie, semmi baj! – nevettem most már el magam. Aranyos volt, hogy ennyire zavarta, de én tényleg nem idegeskedtem emiatt, inkább csak aggódtam. A becenevét még az egyik lőtéren megejtett találkozónk alkalmával sikerült belőle kihúznom, bár nem volt könnyű dolgom akkor sem. Azóta azért is szólítottam így, hogy hátha oldottabb lesz tőle valamelyest. A légkör is bizalmasabb, kevésbé feszélyező talán. Általában így tapasztaltam.
- Nos, akkor elárulod, hogy miért szerettél volna találkozni velem? – kérdeztem néhány percnyi hallgatás után, mert úgy ítéltem meg, hogy felesleges kerülgetni a forró kását. – Remélem nem haragszol, hogy így rákérdezek. Nem sürgetni akarlak, de meglepődtem, mikor megkerestél… - vallottam be őszintén. Mivel korábban mindig olyan távolságtartó, már-már elutasító volt velem, ezért nyilván váratlanul ért. És gondolkodnom sem kellett egy pillanatig sem azon, hogy segítsek-e. Mert bizonyára valamiben segítségre volt szüksége, máskülönben az ember nem fordul csak úgy egy pszichiáterhez.
- Ha még át akarod gondolni a dolgot, nem siettetlek. – mondtam végül, nehogy rosszul vegye ki magát a helyzet. Nem siettem sehová, és őt sem akartam sürgetni. Ráértünk akár egész délután is, de minél előbb tisztában leszek a részletekkel, annál előbb léphetünk előre egyet az ügyben. Azért tekintetem némiképp aggodalmat tükrözhetett, ahogy időnként felpillantottam rá, viszont mereven bámulni mégsem kezdtem el. Helyette óvatosan beleiszogattam a bögrémbe, mivel én vele ellentétben melegen kértem.
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 27
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Szer. Május 31, 2017 8:26 pm
 



 

- Köszönöm - biccentek, majd csepegtetek a teámba némi citromlevet, és egy egészen kiskanálnyi cukrot, csak az íze kedvéért.
A natúr teával se lenne egyébként semmi bajom, de most úgy érzem, így jobban fog esni, miközben persze figyelmesen hallgatom Patricia-t is.
Valahogy nehezemre esik elképzelni, hogy Trish napjai unalmasak legyenek. Attól még, mert én a puszta gondolattól is rosszul vagyok, hogy emberekkel kelljen foglalkoznom - már olyan szinten, mint ahogyan azt ő teszi -, nem tűnik izgalmaktól mentesnek a munkája. Biztosan rengeteg érdekes emberrel találkozik, és szerez tapasztalatokat, míg én, a zárkózottságomból adódóan, inkább csak elvegetálok, ha társaságban kell megnyilvánulnom. Már az is rekordnak számít tőlem, hogy fel mertem őt keresni, és megpróbálni a segítségét kérni. És, ha már segítségkérés, most már igazán itt lenne az ideje, ha legalább megpróbálnám neki felvezetni a gondomat, különben sosem jutunk egyről a kettőre. Vagy legalábbis én biztosan nem. Szedd össze magad, Essie!
- Azt hiszem, nem tudok feldolgozni valamit - felelem a kérdésére.
Mivel ő pszichológusként - vagy pszichiáterként? Ezt sosem tudom - dolgozik, biztosan van tapasztalata ilyen jellegű problémával, ezért is fordultam éppen hozzá, annak ellenére, hogy eleinte kicsit féltem ettől. Tartottam tőle, hogy esetleg elutasító lesz velem. Nem rosszindulatból, hanem azért, mert nem ismer, és nézzünk szembe a ténnyel, egy valódi pszichológiai kezelést kétlem, hogy a gyakornoki fizetésemből képes lennék kifizetni…
- Nem, azt hiszem, megvagyok - rázom meg a fejem, majd gyorsan végiggörgetem a fejemben, hogy mit is akarok mondani.
Veszek egy mély levegőt, majd belevágok.
- Néhány hónappal ezelőtt elvesztettem a keresztapámat. Biztosan hallottál a bevásárlóközpontban történtekről… Ő is ott volt. Eleinte úgy tűnt, csak könnyebb sérüléseket szenvedett, majd kiderült, hogy belső vérzése van, amibe végül belehalt - foglalom össze a történteket röviden Étienne haláláról.
Ennél többet, ha akarnék, se tudnék mondani arról a napról, mert alighanem, itt helyben elbőgném magam, mint egy óriáscsecsemő, az meg hogy venné ki magát? Noha könnyen lehet, hogy Patricia látott már ennél cifrábbakat is a praxisában, nekem valahogy eszem ágában sincs leégetni magam.
- Nem sokkal azelőtt találkoztam vele, éppen feladta a mentőorvosi tanfolyamra a jelentkezését… És azóta egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy a saját fegyverszakértői vizsgámra készüljek… A tankönyvet sem vagyok képes a kezembe venni. Szívem szerint, az egészet hagynám a francba. Nem vagyok normális, igaz? - pillantok végül Trish-re, majd a kezembe veszem a magam csészéjét, és kortyolok egy nagyot a mentateámból.
Egyáltalán nem lennék meglepve, ha ebben egyetértene velem, hiszen teljesen sültbolondnak érzem magam… De olyan, mintha a halála egy furcsa blokkot képezett volna a fejemben, amit most képtelen vagyok áttörni, hiába is próbálom. Ugyanakkor, még nekem is feltűnik, hogy, még ha csak egészen enyhén is, de remeg a kezem. Vajon a stressz az oka? Vagy a megkönnyebbülés, hogy végre Éti testvérén kívül mással is képes vagyok beszélni erről? Jó, a legzavarbaejtőbb részletet egyelőre kihagytam a mesémből, de erre később is ráérünk, azt hiszem.  
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
Kedd Jún. 06, 2017 12:48 pm
 



 

Továbbra is türelmesen vártam, hogy felhozza a találkozónk okát, noha órákig sem akartam itt ülni és semmiségekről beszélgetni. Ezért is próbálkoztam meg egy kicsit terelgetni, és csak reméltem, hogy ezzel nem pont az ellenkezőjét fogom elérni. Még csak az kellene, hogy meggondolja itt nekem magát, mikor már éppen sikerült annyi bátorságot merítenie, hogy felkeressen. Tisztában voltam vele, hogy mekkora szó ez, még ha nem is mondtam neki.
- Értem. És, mi lenne az? – kérdeztem finoman, kéz kezem közé fogva a bögrémet. – Folytasd csak nyugodtan! – biztattam, ha már végre belekezdett. Nem akartam éppen most megakasztani a történetben, holott még nem is mondott igazából semmit. – Igen, hallottam. – biccentettem, de nem akartam további fejtegetésekbe merülni, amíg még beszélt. – Nagyon sajnálom, Essie! – őszintén mondtam, ez valószínűleg az arcomra is kiülhetett, ahogy felé pislogtam. Abba meg inkább nem mentem bele, hogy mit gondolok a keresztapját kezelő orvosokról, hogy ilyet nem vettek észre.
- Közel álltatok egymáshoz? – szúrtam közbe a kérdésemet, mert ezt azért jó lett volna tisztázni már most. Szerettem a teljes képet nézni minden esetben, és ha esetleg ő nem tart valamit fontosnak, akkor is rá kellett kérdeznem arra, ami éppen eszembe jutott. – Dehogynem! – közöltem vele határozottan. – Ez még csak eszedbe se jusson, hogy nem vagy normális. – figyelmeztettem komolyan, mert nem szerettem, ha a betegeim ezt mondták. Én sohasem gondoltam ezt róluk. – Hogy is ne lennél az, mikor felismerted a problémát és segítséget is kértél? – igazából költői kérdésnek szántam, és ezzel is csak biztosítani akartam arról, hogy minden rendben lesz majd.
- Tehát a fő problémád nem is azzal van, hogy nem tudod magát az elvesztését feldolgozni, hanem emiatt lett benned egy gát, és ha jól sejtem, a vizsgád pedig közeledik… - ismételtem el a következtetéseimet, hogy megerősíthessen benne, jól látom a dolgokat. – Ez igazából előfordulhat. – mondtam némi gondolkodás után, és reméltem, hogy ettől majd kevésbé érzi magát furcsának, vagy súlyos esetnek. – Valószínűleg annyira megviselt az, hogy csak úgy elveszítetted őt éppen akkor, amikor változás előtt állt, hogy te most nem tudsz továbblépni a saját életedben közelgő változás felé. – igazából még csak hangosan gondolkoztam, de akár egyet is érthetett, vagy meg is cáfolhatott bátran.
- Úgy gondolom, hogy annyira sajnálod azt, amit elveszített ezzel, hogy magadtól is meg akarod vonni. Miért is sikerülhetne neked az, amire vágysz, mikor neki már nem adatott meg, hogy elérje? – kortyoltam egy újabbat, hagyva neki pár másodpercnyi időt. – Szoktak efféle gondolataid lenni? – kérdeztem rá kerek perec, mert az tényleg érdekelt volna, hogy mindez csupán tudat alatt jelenik meg nála, vagy tudatosult is már benne. Talán utóbbi esetében könnyebb lenne.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Marshmallow Teaház
 



 

Vissza az elejére Go down
Marshmallow Teaház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Lao She Teaház

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: