HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Metróállomás

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Metróállomás
Kedd Május 03, 2016 10:03 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szer. Május 04, 2016 11:44 pm
 



 

Hales and Keith

Nem akartam volán mögé ülni. Tömegközlekedéssel valamivel kevesebb, mint húsz perc az út, ha egy metrómegállót lesétálok és ez az idő pont elég ahhoz, hogy kényelmesen kikapcsoljam az agyamat zenehallgatás közben. Pont elég, mielőtt türelmetlenül felállnék, mert a szokásosnál is szűkösebb a tolerancia keretem az egy helyben való várakozáshoz – végre bemondja a géphang a következő célállomás nevét.. Megdobom a vállamon lévő táskát igazításként és igyekszem úgy helyezkedni, hogy a kiszálláskor pontszerző pozícióba kerülve ne kelljen három embernél többet kerülgetnem. Hiába, az amerikaiak sietségéhez és a vele járó rendezetlen saroktaposáshoz sosem fogok hozzászokni. Egy bizonyos pontig találok benne valami megmagyarázhatatlanul megnyugtatót az emberek nyüzsgésében, de egy pillanat alatt képesek elfeledtetni ennek a gondolatát is a lökdösődéssel, amiből most sem maradok ki. A hátam mögül érkezik az egyetemista fizimiskával rendelkező srác, a laptopomat is majdnem magával viszi, ahogy kifúrja magát a nyíló ajtóig és a zsebemben rezgő készülék jelzése ment meg, mielőtt fel találnám húzni magam az eseten.
A kifelé haladó tömeg szélét célzom be, de lassítok a lépteimen, ahogy sikerül előhalásznom a helyéről a mobilomat és meglátom az üzenetküldő nevét, de megállásra csak a leírtak kényszerítenek. Méghozzá egy fogszívás kíséretében.
Önnek egy új üzenete érkezett:
From: Victor
Bent hagytad a külső winchestert, nem akartál vele otthon dolgozni?
Az ajtó záródására jellegzetes hang emlékezteti az utasokat, egyidejűleg engem is a megkésett visszaszállási szándékról, ahogy elcsípem a becsukódás másodpercét a metrószerelvény felé kapva a tekintetemet. A múlt idő.. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mihez van jelenleg nagyobb kedvem: haza vagy visszamenni a HDD-ért, mert akárhogy is mérlegelem a helyzetet.. Nem akadályozza a benti munka zavartalan folytatását, ha csak holnap piszkálom meg az algoritmust, viszont szöszmötölős elfoglaltság lévén kapóra jött volna. Hosszasan fújom ki a levegőt, ami alatt arra a döntésre jutok végül, hogy visszamegyek érte. Végülis csak kétszer teszem meg ugyanazt az utat a feleslegesség jegyében.. Nem akkora ár, bár mostanra már bánom, hogy nem az autót választottam reggel.
Kipécézem az egyik szabad oszlopoldalt és menet közben kiveszem a nálam lévő könyvet, amit reggel találomra vettem le a polcról. Üdv Tesla.. Végül egy random oldalon nyitom ki a kötet és neki döntöm a vállamat a tartóoszlopnak.
Vissza az elejére Go down
Haleigh Devonshire
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Vas. Május 08, 2016 10:54 pm
 



 

Nincs kocsim. Papíron ugyan létezik a járgány, de odaadtam egy barátnak nem sokkal az eset előtt, s még milyen szerencse, hogy megtettem. Most meg nincs mit visszakérni, hiszen a kapcsolatot nem tartottuk. És egyébként sem tudnám miből fenntartani a kocsit, tekintve, hogy még mindig nincs legális munkám. Bezzeg illegális! Ha ugyan munkának lehet nevezni az illegális ketrecharcokat.
Szeretem, felpezsdít. Ennél közelebb úgysem leszek már ringhez soha, a priuszommal egyik szponzor sem állna velem szóba. Viszont ez a szenvedélyem, ebben érzem jónak magam, így módot találtam rá, hogy megint győztes legyek. Ázsióilag meg amúgy sem nagyon számít már egy kis rossz pont ide vagy oda  a törvény előtt. Legyek bármennyire is ártatlan abban, amiért ültem. Az igazságszolgáltatás nem válogat. Legfeljebb kártéríthetnének, de nem fognak. Nem olyan a helyzetem. Helyzetünk.
Lényeg a lényeg: metrózom. Akarok én rendes munkát, hát állásinterjúról vagyok hazafelé, ám már most tudom, hogy nem fognak felvenni. Bevallottam a pecsétfoltot a múltamon és bár nem kértek patyolattiszta előéletet, láttam én az interjúztató szemén, hogy itt akkor se rúgnék labdába, ha leszopnám. Amit amúgy sem tennék meg. Szóval ez van. Nem mondom, hogy nem vagyok dühös, de az, hogy nem ért meglepetésként a helyzet sokat segít a felfogásomon.
- Meg a jó édes..
Kezdek bele valamibe, aminek nem érek a végére és nem azért, mert annyira elöntene a jóindulat. Utálom a tűsarkúban tipegőket, akik nem néznek a lábuk elé, mégsem a női cipő által okozott lábsokk az, ami belém fagyasztja a mondat végét. Hanem az a kép, ami felpillantásomban tárul a szemeim elé. Sarkon fordulhatnék, de erősebb bennem a kíváncsiság. Mondjuk nem tudom mit fogok ezért kapni a nővéremtől, ha kiderül, hogy nem kerültem el a vőlegényét. Nem tiltotta mondjuk a találkozót, de.. bonyolultak vagyunk.
- Szia!
Támasztom meg az oszlop másik oldalát, hogy el ne dőljön. És amilyen sutának érzem ezt a köszönést, annyira az is lett szerintem. Sebaj, maximum hamar befejezzük a beszélgetést..


s mégis találsz hibát cselekedeteiben?

Bűn azt mondani: szeretsz valakit,
Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Kedd Május 24, 2016 12:26 am
 



 

Hiába próbálok arra figyelni, ami a papíron szerepel és folyamatosan olvasni, betűről betűre, szóról szóra.. A sorok között akaratlanul is ellavírozok, néha kihagyok egyet és csak a furcsa mondatszerkesztés végéhez érve ébredek rá az anomáliára. A napok óta bennem lévő feszültségnek köszönhetően az ilyen dolgoknál mutatkozik meg türelmetlenségem és dekoncentráltságom, mint várakozás, olvasás.. Megrázom a fejemet és megdörzsölöm a szemeimet, hogy felébredjek ebből az állapotból valamilyen úton-módon, de nem érzékelem a változást. A legkisebb jelét sem. Értelmetlennek találom a könyvvel lekötni magamat, ha nagyobb erőfeszítést igényel a tettetése, mint maga a feladat és arra a döntésre jutok, hogy elteszem; ekkor érzem meg az alagútban felerősödő szelet. Mindjárt itt lesz a következő metró.
Arra a rövid időre még visszadőlök az oszlopnak, miközben a telefonommal babrálok, továbbléptetem a zenét. A túloldalt elhelyezkedő vöröst nem veszem észre a szemem sarkából, a köszönését nem hallom meg a fülhallgató szigetelése és a hangosan szóló zene miatt. Csakis akkor figyelek fel rá, amikor beáll a szerelvény és az utolsó pillanatban szakítom el a tekintetemet a kijelzőről láblendítés közben. Pár másodperc telik el a kettő között - az észrevétlen “üdv” és a felismerés közt. A fejét bizonytalanul felütő meglepettségtől feljebb szaladnak a szemöldökeim: Anna..? A gondolat hamar elhal a tények fényében. Mostanra nem végezhetett a feszített tempójú és túlórát kedvelő munkában, ahová ráadásul autóval ment. A metró lenne a legutolsó, amit elgondolásom szerint időveszteséget minimalizálva vehetne igénybe. Az öltözékéről nem beszélve.. Nem, nem ilyen a stílusa, ami leszűkíti a kört. A zsinórhoz nyúlok, hogy kihúzzam a helyéről a fülest. Akad egy sejtésem - a keveset érő tudomásom szerint több nem lehetne, csak egyik húgával sodort össze a sors..
- Haleigh? - puhatolózok a kérdéssel jó-e a tippem. Az orromról lekerült a rögzítés, a tegnapi kontrollvizsgálat során a gyors regenerációra hivatkozva elhagyhatónak találta az orvos - legnagyobb örömömre.. A helyzet kissé kényelmetlenné válik, ahogy rágondolok és látom, hallom az ajtók nyílását, de nem mozdulok el, nem bökök a metró felé, hogy esetleg ugyanabba az irányba tart-e ő is. Kezdetben egy visszafogottabb, a véletlennek szóló mosoly ráncolódik a szám sarkában, de a másodperctöredékek múlásával a kínosság érzete kifakul belőle.
- A jobb horgodat még mindig csodálom.. - a ˝hogy vagy˝ és egyéb, rendkívül érdekfeszítő, beszélgetést kezdeményező kérdéseket azt hiszem inkább elhagyom. Kissé száraz a nevetésem, de ettől nem lesz kevésbé komolyan gondolt a megjegyzésem. A túlzott udvariasság nem biztos a legjobb módszer lett volna, de lehet azt kellett volna választanom, ha a viccel elütött balta élét kevésbé veszi jó néven - a részemről - tapintható feszültségoldás címszavával. Nem mindenkit üt ki a menyasszonya ikertestvére, nem mindenki találkozik vele véletlenül a metró aluljáróban a megfelelő szavakat, megmozdulást kutatva fejben..
Vissza az elejére Go down
Haleigh Devonshire
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Vas. Május 29, 2016 11:28 am
 



 

Sose volt nehéz elviselni azt a fura méregetést, ami az egész életünket kísérte. A saját anyánk sem mindig tudta, hogy melyikünk melyik így tulajdonképpen Keith reakciója sem lep meg, ám mégis, valahol rosszul kezelem. Nem önt el tőle a cinkos öröm, mint régen, amikor szánt szándékkal játszottam rá  - játszottunk rá - egyformaságunkra. Amíg a nevem nem reppen útjára ajkairól egész zavarban vagyok, pedig én szólítottam meg. Magamnak köszönhetem. Elvileg ezt is. De ettől nem kellemesebb.
Vörös tincseket reptető a bólintás, kedves, de egy kicsit - nem kicsit - zavart a mosoly, melyet lövellek felé.
- Hales.
Fogalmam sincs minek szalad ajkaimra ez a helyesbítés. Talán emígyen rángatom őt a belső körbe, így nyitom meg előtte a bocsánat-utcát, a családba tartozást. Nem, mintha a becenevem csak a családom tagjai számára lenne publikus. Nem fontos. Sőt, mi több.. baromság az egész.
Ha felszállunk, ha nem szállunk - az irány azonos - megkapom a mondatot, mely a maga groteszksége ellenére - vagy éppen amiatt - nevetésre sarkall.
- Nem te vagy az egyetlen.
Kacsintok rá, mert a helyzettel nem tudok mit kezdeni, hagyom hát, hogy az ego, a nyertes, a tudom is én mi előmásszon belőlem. Jobb tenyerembe temetem arcomat egy pillanatra, mielőtt megint felnéznék rá.
- Sose fogok tudni elégszer bocsánatot kérni, azt hiszem.
Rágcsálom meg alsó ajkamat. Úgy megkérdezném! De semmi közöm a magánéletükhöz, így a "jól vagy?" és a "kibékültetek?" is elhal ajkaimon. A csend magáévá teszi. Vagyis inkább a semmitmondó érdeklődés az útirány iránt.
- Merre tartasz?


s mégis találsz hibát cselekedeteiben?

Bűn azt mondani: szeretsz valakit,
Vissza az elejére Go down
Keith D. Lott
avatar
Polgárság

Kor : 31
Avataron : Sam Claflin

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Kedd Júl. 12, 2016 8:26 pm
 



 

Első ízben furán visszcseng a helyesbítés, nem tudnám megmondani a pontos okát, de túllendülök rajta és megjegyzem az új megszólítást. Lassabb bólintással fogadom el.
- Hales. - ..végül szóban is elismétlem és hagyom elmenni a metrót. Úgysem hallanánk rajta normálisan egymás szavait.
Eredetileg könnyebbé akartam tenni az elkövetkező perceket azzal, hogy viccel igyekszem tálalni és a kiváltott nevetés hallatán jónak könyvelem el a módszert, de a kacsintás megejtésekor egyetlen töredékmásodpercre visszalép a nagyon is furcsa térfélre a helyzet milyensége. Most már nem is kérdéses, hogy nem Anna, de ez egy újabb megszokásra váró dolog lesz: nagyon, kísértetiesen hasonlóak a vonások, a szeplők elhintési rendszere is a fedetlen bőrön, de a mozdulatok, azok lendülete valamelyest segít. Azt hiszem. Őszintén remélem és hogy nem csak bebeszélem magamnak.
Hamar szóra nyitnám a számat, hogy nincs szükség a sajnálkozásra, de még a múltbéli incidens felemlegetésére sem, de végül ráharapok a nyelvemre, mielőtt megtenném és mélyet sóhajtok. Egyszerűre számítottam?
Eehm, a Devonshire-k meg az egyszerűség.. Biztos családi vonás.
- Nos, azt nem mondhatom, hogy felejtsük el, mert azt hiszem ez elég marandó élmény marad mindkettőnk számára, de.. Nem haragszom. – nem csak úgy elkapok egy levegőben röpködő kifejezést, általános megnyugtatást. Tényleg így gondolom – a magyarázkodó, gesztikulálással kísért hanglejtés irama alább marad, mikor kimondom –, nem neheztelek rá és ezt az arckifejezésem is igazolja, az apró bólintással együtt a mondat végén. Báár..
– Ugyan a gyors közbelépés gondolatával nehezen békéltem meg, de nem vagyunk egyformák: én másként intéztem volna. – szívem meg a fogamat és nincs mit tenni értékűen megvonom a vállamat jobb híján. Az ez van szájelhúzásból egy számomra kényelmesebb, kevésbé kínosnak, de attól még igenis annak érződő mosoly marad hátra. Később – a később.. – erre talán mindenféle kellemetlen érzést mellőzve fogunk gondolni, addig is marad az ehhez az állapothoz vezető út kikövezése az elengedhetetlen idővel. Most átfutva a történteket, ha kerek egészében elmondtam volna Lance-nek, hogy egy olyan nő ütött ki, aki pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a leendő feleségem, de még életemben nem találkoztam vele ezelőtt.. Hmpff, biztosan megvádolt volna valamilyen tudatmódosító szedésével és nem, nem hibáztattam volna az első eszébe jutó ötlethez való ragaszkodásáért.
A kérdésével eszembe juttatja, hogy tulajdonképpen tartottam is valamerre és elrakom a közben kezemben maradt könyvkötetet.
- Eredetileg a munkahelyemre akartam visszaugrani, mielőtt haza megyek, de egy pillanatra megállva azt hiszem elfelejtettem anélkül a kitérő nélkül is el tudom érni az adatokat otthonról.. Te? Erre? - bökök a hátam mögé, egyenest a metró feljáró irányába. Egyenest a felszínre.
Vissza az elejére Go down
Haleigh Devonshire
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 29
Avataron : Rose Leslie

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Okt. 22, 2016 10:44 pm
 



 

//Jesszusmaris, bocsánat. Nagyon kiestem a kariból Embarassed Időfüggetlennek írtam engedelmeddel, a metróban végül is akármikor talizhattunk. Rolling Eyes//


A metrózajban egész érdekes színezetet kap nyelvének hegyéről leperegve a nevem. A becenevem, ahogy nem csak a család szólít, de amit nem hallottam már egy ideje idegen szájából. Bár.. Keith nem számít idegennek, ugye? Nem szabad így gondolnom rá, meg kell fegyelmezzem magam.
- Örülök, hogy nem. Semmiképpen sem lenne jó helyzetbe hozni vele Annát. Elvégre mindkettőnknek fontos az ő boldogsága.
Szimatoló, nyúlugrasztó kutyának is simán elmehetnék. Minden „ugye?” benne villódzik a kérdésemben, én már csak így működöm. Mert bármennyire is igyekezzem, Keith mégis idegen nekem és ő nem haragszik rám, az dicséretes, de ettől még bennem van némi keserű szájíz a lényét illetőn. Hiszen nem tudtam róla, a nővérem nem érezte fontosnak, hogy közölje velem, hogy párja van és ez alól elég nehezen mentesül a kettősük. Még akkor is, ha ésszel felérem, hogy Keithnek Anna némaságához nagy valószínűséggel semmi köze. Hisz nem úgy ismerem a nővéremet, mint akit akarata ellenére hallgatásra lehetne kötelezni bármikor.
- Nem kérdezem meg, hogy hogyan. Esélyesen úgy, mint egy normális ember. Khm.. mennyit mesélt rólunk Anna neked?
Tudom is én, hogy mire terjedt ki a némasági fogadalma. Ha vica versa le voltunk tagadva akkor az megint nem sokat fog javítani a helyzet ázsióján. De amúgy nem gyanakvásból kérdezem, egyszerűen csak magyarázom ilyen módon a bizonyítványomat. Hiszen ha tudta, hogy van egy boxoló, testi sértésért – mindegy, hogy nem én voltam, Anna nem (nem olyan rég) tudja – leültetett húga, annak az antréja és a helyzet elintézése szinte várható volt. Lehetett volna. Nem?
- Bo.. – kszolni megyek, lenne a folytatás, de még idejében csomót teszek a nyelvemre. Hiszen én már nem edzhetek. Hivatalosan nem is teszem. Jobb hát, ha nem beszélek róla.
- ..ltba akartam menni, de mint mindig, most is sikerült elfelejtenem a bevásárlólista alkotását és elment a kedvem a kotyvasztástól. Gondoltam visszafordulok és inkább rendelek valamit. – vállat vonok, függőben hagyom. Nem én vagyok a háziasszonyok gyöngye, no.
- Egyébként mivel foglalkozol? – kérdezem, mert ezt sem tudom. Kínos, de valahonnan csak el kell kezdeni, nem igaz?


s mégis találsz hibát cselekedeteiben?

Bűn azt mondani: szeretsz valakit,
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Feb. 04, 2017 5:35 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Vas. Feb. 05, 2017 2:24 pm
 



 

Egy cseppet megbámulják az emberek. Na persze nem azért, mert olyan feltűnő jelenség lenne. Még a drága ruháit is lecserélte, igazság szerint "kedves" lakótársa ruhatárából kölcsönzött néhány darabot. Igaz, ez a pulcsi nagyjából lóg rajta mint tehénen a gatya, tekintve, hogy a másik magasabb is, és hát több izom is van rajta, Oceannal szemben, aki még egy anorexiást is megszégyenítene a véznaságával. De hát most ez érdekli a legkevésbé. Még maga is meglepődött azon, hogy mennyire megváltoztatta őt Pilot. Hisz régen, mikor még Koreában élt, inkább a halált választotta volna, minthogy egy ilyen göncöt felvegyen. Most meg azon gondolkozik, hogy végleg eltulajdonítja Ashley-től ezt a pulóvert, mert neki abban a rendetlenségben fel sem fog tűnni, hogy valami hiányzik a szobájából. De komolyan, Ocean szerint az a lakás tisztaságot nem látott azelőtt, hogy ő betette volna oda a lábát. Az első percekben meg is bánta, hogy idejött, de aztán eszébe jutott, hogy miért is van itt, így erőt vett magán, hogy ne utazzon haza rögtön az első géppel. És már két hete itt van. Mondhatni egész jól bírja; igaz, ebben sokat segít az egyetem, amit az az idióta valahogy leszervezett neki, így el is kezdhette időben. És nagyjából az ideje nagy részét - már amikor nem a város utcáit rója, hátha megtalálja Őt - ott tölti, gyakorlatilag csak aludni jár haza. Haza... Ebbe is fura belegondolnia még, hisz nemrég még az a luxusvilla volt az otthona, most pedig... Hát most valami olcsó panellakás, hol ketten épp hogy elférnek. De idővel talán ezt is megszokja.
Most is épp az egyetemről tart haza, mikor a tömeg vádló tekintetének kereszttüzébe kerül? És hogy miért is? Az az apró dallam az oka, ami farmerja zsebéből megszólal, és ami egy új hívás jöttét jelzi. De tudja jól, hogy ki akarja őt hívni, tudja, és azt is, hogy nem áll szándékában vele, velük beszélni. Mióta csak eljött Olaszországból, az anyja napi rendszerességgel hívja, hátha rá tudja venni, hogy fejezze be ezt a gyerekes viselkedést és menjen haza hozzájuk. De erről Ocean egy szót sem akar hallani többet. Eleinte még felvette a telefont, mostanában viszont csak hagyja, hogy az apró, jól ismert dallam betöltse a teret, nem is foglalkozik vele, mintha nem is tőle származna a zene. a tömeg viszont megbámulja, hisz minden bizonnyal nem értik, miért nem veszi fel a telefont, ha egyszer hívják. Ezzel viszont nem törődik, csak a környéket pásztázva megy előre, mígnem a zene is abbamarad és már csak a város háttérzaja hallatszódik. És már szinte fel is adta a reményt, hogy ma rátalál, mikor egyszer csak megpillantja. Igaz, épp csak egy pillanatra, aztán el is fordul, s bár a haja színe is más lett, de még így is, ezer közül is felismerné azokat a jól ismert vonásokat. Azonnal szaporázza is a lépteit, végig rajta tartva a szemét, hogy még véletlenül se veszítse el. Most nem hagyja elmenekülni, épp ezért, szinte már rohan, ahogy utat vág a tömegen, hogy utolérje Őt, mielőtt még felszállhatna a metróra. És mikor végre sikerül beérnie, meg se várja, hogy a másik megforduljon, lerúgja a veséjét is, miközben bakancsa lenyomatát felfesti a hátára, nem foglalkozva az őket körülvevő tömeggel.
- Te idióta...! Hogy mertél eltűnni??

Szeretlek cica     na csapassuk    
Vissza az elejére Go down
Pilot D. Jung
avatar
Törvényen kívüli

Kor : 21
Avataron : Min Yoon Gi

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Csüt. Feb. 09, 2017 1:38 pm
 



 

hail to the king
Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy nyugodtan várjak a metróra, mert most nincs munkám, és viszonylag jobb körülményeket kaptam az olaszhoz képest. Most egy picit jobban kerestem, itt nem volt különösebb ranglétra, és a kézbe is többet kaptam, mint amennyit az a hülye kurva meg a hímringyó főnöke akart nekem adni, szóval mondhatni tök boldog vagyok, amiért így alakultak a dolgok. Már amennyire a boldogság engem elönthet, nálam ez relatív fogalom, mondhatni nem szeretem kimutatni az érzéseimet, furának tartom azt, ha valaki megteszi. Elvégre az emberek ezt csak kihasználják és felrúgják, nem szeretik, csak a baj lesz belőle minden egyes alkalommal. És velem is ez történt, amint belebotlottam Oceanba. Nem vagyok kifejezetten gyáva alak, mondhatni sokszor vak bátorsággal nézek szembe a gondokkal, és mindenki mással, de ez valahogy… Annyira arra késztetett, hogy elhúzzak. Nem akartam egy levegőt szívni vele, mert tudtam, hogy mivel azért én is emberből vagyok, akkor talán egy idő után hatna rám a szövegelése, hiszen tényleg őszintén kedveltem azt a barmot. És ha eléggé futna utánam, meg eléggé keresne, talán megint tudnám. Pontosan ezért mondtam fel, és reménykedtem abban, hogy most aztán tökéletesen összetörtem a rólam alkotott kis képét, és többet nem fog keresni. Hogy ezek után is táplálkozhatok az utálatomból, és mindazt a nyakába zúdíthatom. Hogy ehhez nekem jogom van. Jogom van, mert anno otthagyott a szarban, és ha elkezdem szeretni, akkor megint meg fogja tenni. Tapasztalat, hogy apám sem megbízható, sőt talán a legrosszabb ember, akivel valaha egy kalap alá sodort a sors. És nem érdekel, hogy ha anno ő nincsen, akkor nem születek meg. Talán jobb lenne. Talán jobb lenne, ha teljesen halott lennék, és nem kéne a saját létem értelme felett ítélkeznem, nem kéne azon gondolkoznom, hogy miért vagyok. Mert csak vagyok. Az a legszomorúbb, hogy egyenesen fingom sincs arról, hogy mi a funkcióm, csak sodródok, és ez nekem megfelel. Hiszen honnan tudnám milyen az, ha keményen dolgozom, honnan tudnám milyen, ha valaki jót tesz velem? Hiszen az összes ilyen kapcsolatom tönkrement. Ilyenkor mindig ugyanarra tudtam gondolni. Létezik-e egyáltalán a feltétel nélküli szeretet ezen a világon? Ha létezik, azt én biztosan nem fogom megkapni, főleg nem Oceantól.
Megráztam a fejem, hogy mindezeket a gondolatokat kiverjem belőle, hiszen ez egy új város, ami tele van rengeteg Oceannel, nekem pedig arra kell figyelnem, hogy elkerüljem őket. Fúj. Már a neve is gyanúsnak kellett volna legyen, tudnom kellett volna, hogy kis halként nem maradhatok meg, egyszer majd partra vet, és hagyni fog megfulladni. Ő ilyen.
Már éppen készültem volna felszállni a járműre, amikor valaki, aki igencsak elmeroggyantnak tűnik, ezt a pillanatot választotta a hátba rúgásra. Mégis miféle idióta, elszabadult faszmaradvány csinál ilyet? Azt sem tudom kicsoda… Ráadásul bakanccsal, bassza meg a ló. Ahogy megperdültem, azonnal ökölbe is szorult a kezem, és készültem, hogy egy igazán nagyot mossak be a ronda képébe annak, aki ilyet mert tenni velem. Mi baja van azzal, hogy megmertem állni ennek a retkes járdának a szélén.
Viszont, amikor meghallottam a hangját, egy pillanatra megálltam a mozdulatba. Na, ne már. Komolyan, ennyire klisések, és unalmasak lennénk. Ennyire élvezné valaki odafent, hogy baszogathat? Igyekezzen, rakjon alám még párat, és akkor tényleg felmegyek a nyakáért, de viccen kívül. Már kezd elegem lenni abból, hogy mindig én húzom a rövidebbet.
- Hát te? – fordultam meg végül, és feltűnően végigmértem hercegünk ruháit. Úgy néz ki ő is koldussá vált – Nem állnak jól ezek a göncök, szóval vissza kéne szöknöd a palotádba.
Nagyon gonosz mosollyal az arcomon jegyeztem meg ezt neki, és a tekintetem az övébe fúrtam.
- Komolyan, nagyon hálás vagyok neked azért, mert végre megtaláltad a farkad, és nem apuciéval lóbálózol, de ez nem jogosít fel arra, hogy a metróállomás közepén ezt csináld. Komolyan, mi lelt téged? Mióta akarod megmondani, hogy mit csináljak? – egy pár lépéssel közelebb sétáltam hozzá, aztán a füléhez hajoltam, hogy csak ő hallhassa a szavaim – Vagy hazatakarodsz, vagy megvárod, hogy kinyírjalak. Tőlem élhetsz akár itt is, de azt csendben tedd, mintha már a föld alatt rothadnál, egy olyan föld alatt, ahova nem jár senki. Mintha nem is lettél volna, Ocean. Tedd ezt, és én boldog leszek, mert nem látlak.
Nem másztam ki rögtön az intim szférájából, még megpaskolgattam az arcát, ami talán kissé túl erősre sikerült ahhoz, hogy paskolásnak lehessen nevezni, de nem számított. Ennél jóval erősebbet érdemelt volna, de nem verhetem meg itt, azért én sem vagyok teljesen állatias. Amikor már a biztonságos távolba húzódtam tőle, úgy mentem el mellette, hogy a vállammal erősen az övének ütköztem. Nem érdekel. Nem érdekel. Egyáltalán nem érdekel már.


743 |Son Ho Young & Dongjun - Senoya, Senoya |
ruha
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Hétf. Feb. 20, 2017 7:50 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Pént. Május 12, 2017 9:01 pm
 



 

Megkönnyebbültséggel dobom a táskám az öltöző padjára, s vágom magam is mellé, hogy öltözzek. Elég korán felfedeztem magamnak ezt az edzőtermet és szerencsémre, egészen jó kis bagázs verődött itt össze. A konditermekről inkább áttértem ide, miután meglepetten tapasztaltam, hogy attól úgy néztem ki, mint egy pufi, azóta módjával járok testépíteni.
Nem értem, mi történik a családban. Mégis, örülök, hogy lassan, de biztosan, a családom többi tagja az élet naposabb oldalában is osztozik, ideje volt.
Sok zsaru jár ide is edzeni, mintha össze lennék velük nőve, lassan úgy érzem, ámde remekül. Nem tartozom a sereghajtók közé, s ez elismerést vált ki belőlük. Azt azonban nem mondanám, hogy az élmezőnyben vagyok. Ahhoz túlságosan is, nos, orvos vagyok.
A kocsiban felejtettem a kesztyűt, új, és még be kell járatni, azonban elfeledkeztem róla, a kocsiban maradt. Az öltöző ajtaját olyan gyorsan nyitom ki, hogy nem veszem észre, valaki meg éppen be akar jönni, s teljes erőből nekimegyek, egy szerencse, hogy a kilincset még fogom, különben hátra is esnék.
- Bocs – azzal oldalt lépve, csak egy pillantást vetve a másikra, a bejárat felé sietve.
- Hé, doki, ne itt műts! – hallok bentről egy élces megjegyzést, röhögéssel, visszalépek, s benézek, mosollyal a képemen.
- Hallottam ám, George – azzal visszalépek a folyosóra.
- Rá se ránts, néha olyan, mintha, a felhők között mászkálna. Na, akkor tud jókat derülni a csapat – kacsint George a belépőre, ezt is hallom még.

- Késtél, negyven fekvőtámasz – ez fogad, ahogy belépek az edzőterem részébe. Halk sóhajjal lépek az egyik fal mellé, hogy lenyomjam. A késés miatti revansok rám is vonatkoznak, mint mindenki másra.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Csüt. Május 18, 2017 10:50 am
 



 

Ahhoz képest, hogy elviekben semmi közöm Heidi Wagnerhez, a vele való találkozás óta sikerült az életemnek alaposan felfordulnia. Nem tudom, minek néznek a testvérei és minek nem, de kikaptam egy vallatást, pár nem túl kellemes megjegyzést arról, hogy tartsam tőle távol magamat és néhány ajándék szívatást is a részükről. Fogalmam sincs, melyiküknek támadt ez a remek ötlete, de sikeresen elérték, hogy a zsaru, akivel együtt vagyok kénytelen dolgozni az információ megosztás jegyében, meghívjon a kedvenc edzőtermükbe pár menetre a szőnyegen, ringben vagy éppen a jó ég tudja hol. Nem fontos, a lényege a dolognak annyi lett volna talán, hogy megjelenik az erőszakosabb testvér is és helyre tesz, mielőtt neki állnék komolyabb terveket szövögetni a húguk ellen. Megjegyzem, ez eddig meg sem fordult a fejemben és elég látványosan grimaszoltam minden alkalommal, amikor emlékeztettek rá, hogy elvárnak és pontos érkezésre számítanak tőlem. Amit majdnem sérülésbe fordított egy kifelé siető férfi, miközben lendülettel nyitotta ki az edzőterem ajtaját. És legnagyobb megkönnyebbülésemre meg is kapta érte a magáét a bandától néhány beszólás formájában. Ezek szerint egymást is piszkálják.
-Hé, új srác, öltözz gyorsan, vagy elkésel – fogalmam sincs, melyik is kiáltott hátra, miközben a banda fele már teljes edző felszerelésben elvonul, de rájuk hagyom, amíg átcuccolok. Ha már úgyis mindenki tudja, hogy nem zsaru lennék, akkor nem látom értelmét, hogy ne a megszokott és kényelmes FBI feliratos edzőcuccban vonuljak ki. Legalább könnyebben megtalál a másik Wagner fiú. Elviekben. Gyakorlatilag kiderül, hogy ő elbliccelte az edzést és nekem így a doki jut társnak, amint befejezi a fekvőket. Addig van időm végig nézni rajta és megállapítani, hogy közel lehet hozzám korban. Megteszi próbának.
- Üdv, Nath vagyok, melléd osztottak be ma – mutatkozom be, amikor feláll és megállok vele szemben, készen rá, hogy kezdjük mi is a bemelegítő ütéseket egymáson gyakorolva. Sokan nem tudják, de nem a jól bevitt ütés a legnehezebben megtanulható dolog, hanem az, amit nem viszed be. Beleadod a tested, a lendületedet és megállítod a másik teste előtt egy-két centivel. Ehhez kell jó uralom a test felett. És ijesztő másoknak. - Jut eszembe, a srácoknak volt valami fogadása arról, hogy aki előbb hibázik, kérhet gyógypuszit a halottkémtől, ennek mi értelme? - ezt muszáj megkérdezni, mielőtt még igazán belelendülnénk a dologba, mert számomra olyan volt az egész, mintha kínai lenne, csak szóltak, hogy rám is érvényes. Persze azt nem értem, hogyan. Ha hibázol, akkor beversz egyet a másiknak, vagyis neki fog fájni. Elvileg akkor ő érdemelné a gyógypuszit, nem? Vagy ez valami fenyegetés, mert a halottkém is itt van valahol és az ő vigasztaló ajándéka egy jobbhorog?
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Pént. Május 19, 2017 9:48 pm
 



 

Hozzám lépve, végigmérem. Súlycsoportban alattam van, még akkor is, ha még mindig félig a pufi állapotomban vagyok, ahogy az egyik nővér megállapította. Mint kiderült, nem erősségei a testépítő fiúk és egyet kell értenem vele. Látszatra viszont nem adok, nem izomtömeg kell a K.O.-hoz, hanem helyesen kivitelezett ütés. A pólón azért leizzadok, egy kicsit más súlycsoportba tartoznak a hárombetűsök, mint a mezei fakabátok.
- Hello. Raoul – alkarjánál fogom meg, kézfogás gyanánt, már be van fáslizva a kezem, mára sok-sok ütésgyakorlattal készültünk, ezért is akarom ma betörni a kesztyűt, legalábbis elkezdeni.
Éppen megkérdezném, amikor elhangzik a kérdés. Az annyira nem foglalkoztat, holott éppenséggel nagyon is logikus, azok alapján, ami előtte elhangzott tőle.
Egy sokat jelentő arcot vágok George felé tekintve, tudván, ő volt a szarka, mire nem csak hogy visszavigyorog, de még integet is.
- Van. Három is. Ebből az első az, hogy a halottkém arra fogad, én fogok veszíteni. A második, hogy láttak vele, amint éppen szájrapuszit kapok tőle. A harmadik pedig az, hogy vannak szarkák, akiknek gyorsan eljár a szájuk, ha pletykáról van szó – visszaintegetek George felé.
A legjobb dolog az ilyenek elburjánzásának és a félreértések elkerülése végett, hogy ezzel a kifejtéssel elejét veszek mindennek, amivel rosszabbul sülhetne el a történet. Mert hogy a ritka alkalmak egyike, hogy abba enyhén bele is vörösödött a fülem, márpedig híres vagyok a pókerarcomról. Előveszem a pontkesztyűket és beállok, hogy tudjon Nath gyakorolni.
- A halottkém pedig vezető halottkém, és nő.
Jó fej nő, véleményem szerint, mert a barátai mellett foggal-körömmel kiáll, s támogatja. Vagyis bárki, aki kőszívűnek, vagy jégszívűnek mondja, éppen nem ebbe a táborba tartozik.
- Első alkalom itt? – nem minden edzésre jövök le, a munka az első, a családommal együtt, azután jön minden más. Nem véletlen, hogy én tartom a pontkesztyűt. Kíváncsi vagyok a technikájára, s mivel hozzám került, feltételezem, technikai értelemben egy szinten vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Kedd Május 23, 2017 8:26 am
 



 

Raoul nem először van itt, ez nem csak az edzettségéből látszik, hanem úgy egészében. A fekvőtámaszokat régi ismerősként kőszönti, a kezén a kötés tartós és biztos, a kézfogása sem hezitáló. Ezek szerint a zsaruk nem gondolták, hogy milyen poén lesz engem egy újonc mellé rakni. Azt hiszem, kezdhetek örülni a dolgoknak. Vagyis inkább nem tenném, mert még mindig nem tudom, melyikük Heidi bátyja, vagy hogy az említett úriember itt-e van már. Korábban azt mondták, késni fog és azóta nem láttam senkit érkezni, de azért nincs nagy bizalmam a fakabátok felé. Amelyiknek van húga, az most látványosan együttérezhet a Wagnerekkel, a többi pedig követi a felsőbb akaratot, amely itt nem az enyém. Még az FBI-nál sem, mert új vagyok, de a kor és a tapasztalat munka közben a hasznomra van, még itt... maradok a gonosz csábító, akinek be kéne verni néhányat. De ez utóbbit eszem ágában sincs hagyni, van nekem ezer jobb dolgom is, mint fél napig az arcomat jegelni egy könnyű edzés után. Ráadásul tudok egy kislányt, aki nagyon nem értékelné az ijesztő kinézetemet...
- Akkor ezt mindkettőnknek szánták, engem azért hívtak meg, hogy elkalapálhasson a zsaru, aki azt hiszi, rámásztam a húgára - bár éppen halvány lila gőzöm nincs róla, honnan szedik az egészet. Heidit jó néhány éve ismerem, korábban én tanítottam önvédelemre és néha beszélgettünk, most pedig teljesen véletlenül futottunk össze újra Seattleben. Azt sem tudtam, hogy a városban van, amíg szó szerint a lában elé nem hullott és azóta is csak egyetlen ebéd erejéig láttam. Ez persze senkit nem érdekelt a rokonai köréből, így csak vállat vontam és hagytam a dolgot a francba. Jobb időtöltést is ki tudok találni, mint a velük való meddő vita. De edzőtermet még nem nagyon találtam a közelben, így erre az egy meghívára ráálltam minden jobbik eszem ellenére.
- Itt igen, egyébként... nem annyira - nem tudom, hogyan lehetne szépen kifejezni, hogy ugyan én boxolok magamban, ha kell, de társaságban inkább a birkózás és társai maradtak meg, vagyis minden, amit egy FBI edzőteremben is láthat az ember, ahol a gyorsaság és a hatásosság a két fő szempont, senkit nem érdekel közben, mennyire nem szépen kivitelezettek az ütések. Ennek ellenére még egyszer ellenőrzöm én is a kötéseket, majd felhúzom a kesztyűt és rutinosan méretre is állítom, mielőtt lekezdeném a bemelegítő csapásokat. Rövid, precíz mozdulat, pontos találatok, de messze nem adtam bele minden erőmet a dologva. Ez csak gyakorlás. - Te is a hullaházban dolgozol, hogy dokiznak? - mert nekem nem úgy tűnik, mintha ez csak egy ok nélküli becenév lenne, sokkal inkább a hivatására utalhat. Azt persze senki nem mondta, pontosan milyen doki ő.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szer. Május 24, 2017 6:49 pm
 



 

A mosoly még a képemen van, a válaszra azonban felvonom a két szemöldököm, hitetlenül.
- Ha a húg elmúlt tizennyolc, onnantól kezdve közük nincs, mit csinál – nekem sem vállra borulós, pacsis a viszonyom Angie párjával a viszonyom, de nem is piszkálom őket. A zöld szemű szörnyeteg bennem van, elvégre a húgom, de szeretik egymást, Tristanra egy szavam nem lehet.
- Tökös vagy, hogy mersz kiállni magadért. Hol maradt a kihívód? – nézek körbe, mert nem vélem felfedezni, ki is méregeti esetleg edzőpartnerem.
Valami még eszembe jut.
- Azért, ezt a részét fogadd elismerésként. Jelentesz számára valamit, különben, ha nem érdekelnéd, akkor ide sem hívott volna meg. Jobb, sokkal jobb, mint a közömbösség.
Értetlenül nézek rá, a szemöldököm ismét összeráncolom.
- Ezt hogyan kéne értelmeznem?
Jó technika, gyakorlott, s nem egy éve csinálja, látni az ütésekből.
- Sebész vagyok, sebész-onkológus. Többnyire agyakban turkálok, de senki se akarjon tőlem lelki tanácsot kérni.
Ez csak részben igaz, hiszen rengeteg lelki segítség kell és lelki állóképesség orvosként, hogy támogatni és gyógyítani tudjam a pácienst. Ettől még nem leszek se Freud, se Jung.
- Ez még nem elég erős ütés, megy ez jobban is – hallani az edző hangját.
Veszek egy nagy levegőt, s jobban megtartom a pontkesztyűt, az arcomon látni, hogy számomra eddig is tökéletes volt Nathaniel ütése.
- Te pedig a hárombetűsnél vagy? Melyik részen? – nézek a pólójára.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Jún. 03, 2017 7:23 pm
 



 

- Nálad ez hogy vált be? Már ha van húgod, nekem ugyanis nincs... - és akikkel eddig találkoztam és jó családi kapcsolatban vannak, azoknál nem okozott gondot kicsit a szokásosnál is jobban védeni a testvért még azután is, hogy betöltötte a nagykorúság határát. Sőt, nálam a lányom ez a kategória hatványozottan, de azt talán még meg lehet érteni, hiszen másfél éves és elvileg én vagyok az egyetlen stabil pont az életében. Már a harmadik városban és második országban lakik, a környezete egyetlen állandó része a szobaberendezés, de az sem a végtelenségig, de azért mindent megteszek, hogy a legjobb kezekben legyen, amikor én éppen nem tudok vele lenni. És ritka hálás lehetek, hogy nem én vagyok az egyetlen kisgyerekkel az FBI-nál, mert a helyi bölcsöde megoldható dolog volt. Oké, az oktatókra és a segéderőkre alaposan rákerestem, de ez talán elnézhető. A fiamnál, aki már nagykorú, fele ennyire sem voltam parás soha, pedig neki voltak aztán hajmeresztő és kaszkadőröket megszégyenítő ötletei gyerekként...
- Igazából azt sem tudom, hogy néz ki. Csak a vezetéknevét ismerem, Wagner - amit nagyjából a hajamra kenhetnék, mert a többiek már csak összetartásból sem fogják kiadni, ha éppen azt csinálja, hogy a háttérből figyel engem és a mozdulataimat, várva, hogy megtalálja a gyengeségeimet. Megjegyzem, azokat ugyan keresheti jó ideig, nem véletlenül vagyok ott, ahol, az egyébként sem sok hibámat fél év intenzív kiképzéssel ritka gyorsan helyre tudták hozni az FBI-nál. Ugyanakkor nem vagyok már húsz éves és nem is szeretek nagyzolni, így semmi problémám azzal, hogy befogott szájjal kövessem az edzőt. Ma még. Holnap majd kiderül, hogy akarok-e még visszajönni valaha is ide...
- Az öltönyösöknek is megvannak a saját edzőtermei és aki nem hozza a normát, azt örömmel várják pluszban is - szóval azért nem vagyok kezdő, de ezt inkább a mozdulatok összefüggőségében és a pontosságban mutatom ki, nem abban, hogy teljes erővel próbálom kesztyűn át is eltörni a másik ujjait. Az nem az én stílusom és ugyan az edző meg is jegyzi, mire kicsit lendületesebben kezdem csinálni, de még mindig nem áll szándékomban teljes erővel kalapálni a dokit. Ha jól értettem, holnap neki még szüksége lesz a kezére, lehetőleg egyben. Azt pedig senki nem tudja garantálni, hogy nekem nem lesz egy dokira valamikor...
- Emberkereskedelem - nem mintha ez sokat mondana, mert mint minden ágazatnak, ennek is jó néhány változata van. Az egyszerűbb az, amikor illegális bevándorlóknak segítenek és átverik őket, ott mindig vannak emberek, akik hajlandóak beszélni, később a rabszolgamunka jön, majd a mindenféle félig törvényes vállalkozások és persze a legújabban az internet is ott van. Ez utóbbi pedig kifejezetten durva tud lenni, nem irigylem annak a részlegnek a vezetőjét sem... - Te hogy kötöttél ki a fakabátokkal edzésen? - dobom vissza a kérdést, miközben befejezem az utolsó, immár valamivel nehezebb mozdulat sort is és leállok, hogy amint mindenki más is eljut eddig kicseréljük a kesztyűket. De régen volt már, hogy ismeretlen alakok próbálták meg nem beverni az orromat. Remélem az önvédelmi reflexem még mindig olyan jó, semmi kedvem még vérezni ma...
- Mást is sportolsz? - teszem fel a kérdést alig több mint egy perccel azután, hogy Raoul neki kezd a saját körének. Nem rossz, rajta is látszik, hogy nem a héten kezdett, de a mozgása, hogy úgy mondjam, nem annyira merev mint egy boxolóé. Fogalmam sincs, dokiként mennyi ideig és milyen pózban kell állnia, de vagy ott van valami, vagy ráhúzott, én pedig az ilyesmit sokszor kiszúrom, hála a rutinnak...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Hétf. Jún. 05, 2017 4:17 pm
 



 

- Van ám, különben nem mondanám – vigyorgok. – A zöld szeműt le kell gyűrni. Nem mondom, hogy nem vágnám orrba a kedves párját, ha bántaná a húgom, de bízok a húgomban, hogy meg tudja oldani, vagy ott tudja hagyni, ha úgy alakul a helyzet. Felnőtt ember, azt csinál és úgy, ahogy neki jó. Én meg rágom a körmöm a háttérben – még mindig vigyorgok, mert bizony volt ám már ez a helyzet jó párszor, s erről még Angie sem tud. Nincs az az isten, hogy én bevalljam.
- Aha. Abból van pár – sajátos humoruk van a fakabátoknak, de nekünk, dokiknak is, ezért tudjuk egymást halálra ugratni a beszólásokkal. Veszélyes melókkal vagyunk, és minden tiszteletem az övéké, mert míg én jófajta légkondis helyen küzdök valaki életéért, addig ők a saját életüket is kockára teszik, akár a legmocskosabb sikátorban.
- Á – vágok hitetlen képet. – Formában vagy te, de te tudod – teszem hozzá még. Nem vagyok zsaru, se más védelmi egyén, fogalmam sincs, mi az alapszintű követelmény.
– Meg néha jó máshol is lenni, sokat lehet tanulni.
Az edző szavaira képet vágva bólintok kettőt és tartom fel ismét a kesztyűket.
Nem kell sajnálni, üss oda nekik.
- Ó – vágok meglepett képet. – Ez ugyan nekem nem sokat mond, de nem azt, hogy a Bahamákon szürcsölsz szalmakalapos italt.
Leveszem a pontkesztyűt, de nem veszem fel a másikat, kéne, be kéne törni, de majd ha rám szól az edző, akkor felveszem.
- Túl erős az ütésem és rúgásom – nem nagyon tartom vissza magam, de nem is adok bele apai-anyait, az edzés végéig szükségem lesz a szuflára, de ha csak legyezgetem a kesztyűt, azzal sem én, sem a partnerem nem tanul. Aztán felelek a másik kérdésére is.
– Mindenáron versenyringbe akartak behívni. MMA. Csakhogy a kezemre máshol is szükségem van, így inkább a zsarukhoz jöttem át, miután meguntam az állandó nyomást – aztán meg a folytonos betartást. Nem mondom, abból edződtem igazán és akkor lett elegem belőle.
Az edző hangját hallom, hogy vegyek vissza, megáll egy pillanatra a kezem, majd újrakezdem, ezúttal lazábban, nem teljesen bevive az ütést.
- Itt nincs ilyen nyomás rajtam, de nem is nyígnak, ha véletlenül beviszem az ütést. Megszokásról nehéz leszokni. – ott vagy élesben megy, vagy sehogy. A rúgások azért hiányoznak, de a thai boxosok is folyton ringe akartak vinni, így onnan is leléceltem egy idő után. Miután felszívtam azt, amit úgy véltem, nekem jó lesz. - Kondiztam is, életem legrövidebb edzésprogramja volt.
A bemelegítésnek vége, a párok maradnak, s jön az ütésgyakorlás, felveszem a kesztyűket, pontkesztyűre gyakorolunk.
- Gyakorolsz valami mást is? Pusztakezesre értve.
Alaptechnika lesz, amit nagyon tudok unni, még ha tudom, fontos is. Meg is kapom az első fél percben, a más alapállás, hol vagyok jelzőt, mire kiigazítom.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Pént. Jún. 16, 2017 11:02 am
 



 

- Akkor ideje elkezdenem emészteni, hogy egyszer, másfél évtized múlva a lányom is eljut addig - és igazából előre sajnálom őt miatta. Akkor ugyanis a mai rendszer szerint még mindig dolgozni fogok, aminek egyenes vele járója az is, hogy hozzáférésem lesz az FBI adatbázisaihoz. Ha már most képes vagyok megnézni a rendszerben a dadusokat, akkor már jobb nem elképzelni, mennyire tüzetesen fogom átvizsgálni a pasi jelöltjeit. És igen, tudom, hogy ezzel nagyon az agyára fogok menni meg minden, de attól még biztos, hogy nem lesz szívem őt felügyelet nélkül elengedni másképp. Sőt, nem tudok olyan helyzetet kigondolni, ahol még így is ne próbálnám meg ők szemmel tartani valamilyen módon. Egy dologban Andynek igaza volt, kizárt, hogy én hosszú távon kibírjam anélkül, hogy ne ellenőrizném a gyerekemet, merre jár, mit csinál, kivel barátkozik és így tovább. Csoda, hogy ő nem utált meg miatta eddig...
Raoul megjegyzésére a formámról inkább nem válaszolok, mert nyilván valóan igaz. Ha kommentálnám, azzal csak álszerénységet vagy éppen jó adag egot tudnék mutatni, rám pedig egyik sem jellemző különösebben. Igen, edzek mint minden más ügynök, talán kicsit komolyabban is, mert szeretném megtartani még jó ideig a munkámat, de nem sok kiegészítő sportot csinálok mellé, bevallom. Ellenben van egy tíz kilós kislány, akinek nem kell kétszer mondani, hogy felveszem, ezer örömmel töltené a napot a karomon ülve. Szóval azért a levezetés és a napi gyakorlat a súlyzókkal megvan. még ha kicsit extrém megoldásnak is lehet ezt nevezni.
- Inkább kikötői konténerek és mexikói határon ásott alagutak átvizsgálására gondolj - válaszolok egy egyedi mosollyal, mert ez utóbbi nagyon nem volt a kedvencem eddig. Főleg ami a két ország közötti átszokást illeti. Nem mintha olyan gyakran megesett volna eddig a személyes részvételem, de a legtöbb áldozat Amerikában spanyol vagy kínai ajkú és az egyik nyelvet meg kellett tanulnom miattuk. Akkor pedig már inkább a spanyolt választottam, bár még mindig jót nevet a félig mexikói kolléga az akcentusomon. Nem mintha az angolon nem szórakozna majdnem ugyanilyen jól...
A csere viszonylag zökkenő mentesen megy, nekem nem probléma leállni és felvenni a pontkesztyűket. A figyelmeztetést azért megszívlelem a doki erős ütéseiről és még egyszer ellenőrzöm a saját egyensúlyomat, mielőtt beállnék védekező állásba és hagynám, hogy ő csépeljen. Valamiben igaza volt, tényleg van erő benne, de ugyanakkor a pontossága jobb mint vártam, nem kell reflexből kimozdulnom, hogy védekezhessek elcsúszott támadások ellen. Tudom, hogy elvileg az én feladatom segíteni őt és nem ficálkolni, de attól még bevallom töredelmesen, lila foltok nélkül is tudnám élvezni a napomat. Az arcomat meg még inkább...
- Box, őnvédelmi edzés, időnként kosarazás. Semmi extra - legalábbis azokhoz képest, akik képesek napi sok órán át izzadni egy edzőteremben a tökéletes alak reményében. Nekem az az izom mennyiség már túl sok idő ráfordítást kíván, amit a munkámon kívül csak a lányomtól tudok elvonni. Ha mozgásra vágyom, éppen elég őt kivinnem a parkba, garantáltan a következő egy órát futva fogom tölteni vagy éppen guggolva. Utána pediglevezetésnek vihetem fel kézben a negyedikre. Remekül hangzik, nem? - Valahogy mindig jobban értékelték a kikérdező képességemet mint az izmaimat a munkában, és ezt soha nem bántam - na, igen, ez a tökéletesen illedelmes megfelelője annak, hogy én vagyok az a fajta kikérdező tiszt, aki mellett azért kezd el valaki beszélni, mert már nem bírja a csendet. Nekem van vége a munka időmnek és tudni fogom, hogy mikor értem el, mert jeleznek, de a másik félnek erről nincs fogalma. Ő csak annyit tud, hogy egy üveg víz társaságában leülök vele szemben és szó nélkül figyelem akár órákon át is. Ha nincs ablak és egy időmérő a kezemen, akkor fogalma sincs, mennyi idő telt el mióta benn vagyok, nem tudja, mennyit kell még kibírnia és olyankor akaratlanul is felgyorsul a pulzusa. Mikor pedig végre beszélni kezd, akkor hagyom, hogy arról tegye, amiről csak akar és nagyon óvatosan addig alakítom a beszélgetés menetét, amíg magától nem mond számomra fontos információkat el. Kivétel, ha ügyvéd is van a közelben, akkor jöhet a jogi szakszöveg néhány jó helyre becsúsztatott megjegyzéssel arról, hogy ezzel bizonyára ő is teljesen tisztában van és nem könnyű bizonyítani az ellenkezőjét. Csupa manipulatív megjegyzés... - Egy orvostól viszont elég meglepő ilyen edzettség. Ez valami Seattle-i szokás vagy... - a mondatot nem fejezem be, mert nem érzem szükségét. Nyilván való az akcentusomból, hogy angol vagyok és csak nem rég jöttem Amerikába, ez pedig simán megenged bizonyos tudatlanságot nekem a szokásokkal kapcsolatban...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Jún. 17, 2017 7:13 pm
 



 

- Az lenne a baj, ha nem jutna el eddig – mosolygok. – Bízz benne, és egyúttal tegyél meg mindent, hogy tudd, meg tudja védeni magát, mindenféle szempontból – de hol vagyok én, hogy még meg Nath életébe beleszóljak. – De nem osztogatok tanácsokat, úgy teszel majd akkor, hogy helyesnek tartod.
- Á, fényből árnyék – értem meg. – Nem lehet könnyű – de lehet oka, hogy ezt vállalta be. És látom rajta, hogy azért vannak sok, nem éppen kedvére való jelenetek. Mint ahogy nálam sem móka és kacagás, no meg happy end a dolgok vége.
- A kosárért irigyellek. Semmi extra? Boxolni nem éppen hétköznapi dolog – a harcművészet dívik, mert az menő, de semmit sem tudnak róla, én legalább be is vallom.
- Mindenki kiváló valamiben. Ha ugyanabban lenne mindenki, eléggé halottszagú és unalmas lenne minden.
Ami azt illeti, ehhez képest nem egy szószátyár típus, de nem is bánom. Vannak elég idegesítő példányai az osztályomon, akik inkább miattam csacsognak, mintsem a tudományért, és ennek általában nem örülök, s ilyenkor szoktam kedvesen leszerelni őket.
- Egy sok mindent látott ügynöktől elég szokatlan ez a kérdés – vigyorodom el. – Nem tudom, mi Seattleben a szokás, még ha nem is most költöztem ide Franciaországból – befogadott a város, de sosem leszek igazi amerikai vagy netán Seattle-i.
- Angliából, honnan? Közép-Anglia? – találgatok.
Aztán végül megadom a választ a korábbi kérdésére.
- Kisgyerekként sokszor csúfoltak, mert dundi voltam – a csúfolásba nem csak a szóbeli tartozott, volt ott verekedés is. – Meguntam és amikor a box-edző bejött és feldobta a lehetőséget, azonnal feltettem a kezem. Az első ütés után már nem nagyon mertek beszólni – azért sóhajtok egyet. – Kár, hogy már a gyerekek is korán kezdik, kit akarnak kiközösíteni. Én inkább a javamra fordítottam mindezt.
Arról mélyen hallgatok, hogy a fojtott dühömet is így adtam ki, amit bátyám halála iránt éreztem. Nem ezt érdemelte Elroy, és most Étienne sem. De, mint a legtöbb bánatom, ezeket is megtartom magamnak.
- Miért lettél hárombetűs tag? Ha nem vagyok túl tolakodó – mert nem mindenki érez elhivatottságot ebben. Van, aki meg megbukik a vizsgán.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Kedd Júl. 04, 2017 4:40 pm
 



 

- Nem nekem igazán nehéz, hanem azoknak a szerencsétleneknek, akiktől elszedik a pénzt az utazásért és utána senkit nem érdekel, hogy túlélik-e. Meg a tolmácsot sem irigylem, aki elárulja nekik, hogy visszafordítják őket - márpedig oda soha senki nem akar önként visszamenni. Bármennyire tragikusak is a körülmények, itt amíg jól dolgoznak, még mindig jobb soruk lehet, mint azokban az eldugott kínai falvakban, ahonnan jöttek. Vagy éppen a mexikói kartell területen, ahol soha senki nem tudja megmondani, ki tört be hozzád, erőszakolta meg a női rokonaidat, rabolt ki és vert össze, mert éppen ahhoz volt kedve. A senki földjén az erő az úr és csak azokat a szabályokat tartják be, amelyeket a főnök szabott ki, minden és mindenki feláldozható, akinek nincs haszna. És ezek még a jobbik esetek. Az én utálom listán csúcsán a belföldi gyermek kereskedelem áldozatai vannak legfenn, alig pelenkás kort elhagyó kicsik, akiket elraboltak a családjuktól vagy éppen eladott a saját anyjuk és utána senki nem áll ki értük. Pedofilok, gyerekeiktől megfosztott, elborult elméjű anyák, segélyforrást látó elszegényedett emberek bármire képesek a megszerzésük érdekében és senkit nem érdekel, hogy mennyire sérül a kicsi. Csupa olyasmi, amiről nem szabad és nem is akarok beszélni...
- Box munka miatt, mielőtt az FBI-hoz kerültem másfél évtizedet voltam zsaru is. A kosarat pedig inkább szeretem, az igazán jóhoz kellene még húsz centi magasságban - nem véletlenül vannak szinte mindenhol túlerőben a zsiráfok, kisebbeknek akkor van esélyük a kosár világában, ha elég gyorsan és mozgékonyak. Ami nem negyven év körül jön elő. Ettől még barátokkal és ismerősökkel szívesen játszom, de csak barátságos meccseken. - Ha nem félted a kezedet a labdától, megadhatom a park nevét, ahol összejárnak eléggé vegyesen amatőrök a játék kedvéért - teszem hozzá, mert ugyan csak nemrég jöttem ide, de vannak olyanok is a baráti körömben, akik éltek itt vagy a közelben és osztoznak a mániámban. Vagyis, bármi jobb mint a foci alapon inkább ezt választják. Tök mindegy, amíg kijön két csapat és páratlan létszám esetén egy vesztes bíró, a többit már megoldjuk...
- Liverpool és London... meg két év Atlanta - azért a frissen érkezett angolokhoz képest nekem megvan a saját beleszoktam akcentusom, csak egyértelműen nem az országnak ebben a részében szedtem össze. Egyébként sem titok, hogy azért akartam átjönni, mert így közelebb kerülök a családom maradékához, szóval elárulni nem sok. - Franciaország melyik része? - dobom vissza kérdést, mert vele ellentétben nekem ennyi idő után ezt megmondani már csak akkor menne, ha megpróbálna franciául beszélni. Amit meg nyilván nem a box edzés közepén fog megtenni, mert eléggé elvonná vele mindenki figyelmét...
- Minden összejött ellenem és kaptam egy lehetőséget a költözésre. Éltem vele - oké, ennél van hosszabb történet is, de annak az ismeretéhez kérlek villantsd fel a jelvényedet. Mert nem csak a zsaruknál voltam, utána volt néhány éves kis kitérőm a titkosszolgálatnál is, onnan akartak eredetileg az FBI-osok átemelni. Nekem pedig a családi krízis közepéből tökéletes lehetőség volt ez a menekülésre. És nem is bántam meg. Az exnejem kinyírt volna Angliában... - Orvosnak tanulni biztos nagyobb elhatározás volt ennél - teszem még hozzá, mielőtt pózt váltok, hogy az edző utasításai alapján folytathassunk a bemelegítést. Ahhoz képest, hogy nem tudok róla semmit, annyit elmondhatok, hogy nem kezdő a műfajban. Azonnal kiszúrta, amint próbáltam puhább lenni.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szer. Júl. 05, 2017 6:11 pm
 



 

- Ez igaz – már az, hogy ezt elmondta, sem lehetett könnyű, lévén én sem beszélek a betegeimről. – Azért neked sem vasárnap délutáni séta – vetem ellent azért, mert neki is ugyanúgy ott kell lennie, s nem csak egyszeri eset az életében, még ha mással is történik meg, s ráadásul a megoldásokkal is elő kell rukkolnia.
- A box jól jön kemény helyzetekben. Meglehet, inkább a szavak emberének tartom magam. Ha jó vagy kosárban, mindegy milyen magas vagy. Legfeljebb nem center leszel, ennyi az egész – vonok vállat.
A kosár vonzott, középsuliban kedveltem, de addigra már a másik sport lefoglalt, hogy meg tudjam magam védeni, mert egy idő után már nem csak verbálisan támadtak. Rossz lóra fogadtak.
- A legamatőrebb én leszek – mosolygom el magam.
Elégedetten nyugtázom, hogy azért még tudok valamit.
- La-Roque-Gageac. Franciaország középső részének délnyugati felében – nem zavar a francia szó, kiejtés sem, s a szülő-, egyben nevelővárosom nevét is így ejtem ki. – Régen voltam már arra, nyáron tervezem, hogy két hétre átruccanok – legalább. Itt az ideje, s nehéz bevallanom, akármilyen hosszú ideje élek is ebben a városban, hiányzik a szülővárosom, a kultúrám, az anyanyelvem.
- Érthető – nem forszírozom tovább az idekerülésének mikéntjét, egyértelműen érteni, hogy van más, sokkal prózaibb és komolyabb oka, hogy idekerült.
- Nem tudom, attól függ, téged mi vezetett odáig, hogy belépj hozzájuk. A bátyám rákos volt, s ez lendített az orvosi pálya felé – mint ahogy nagyjából majdnem az összes testvéremet is.
Az egyik ring köré állítanak össze bennünket, s kisebb, pár perces körökben nézzük végig az ütéseket mindenkinél.
Az ütésemre megkapom, hogy ne vegyem vissza, mire veszek egy levegőt.
- Az előbb erős volt, most gyenge – aztán, ha a jelzésemre kész a párom, akkor ismét ütök, hármat. – Milyen?
Erre átváltanak ütést fogadóvá, s maga az edző jön fel. Ez általában nem jelent jót, én viszont nem dacból kérdezem, a profizmusra való törekvés hajt előre, a bokszban is, így nálam, ha ő jön hozzám, sosem a beégés és a rendreutasítást érzékelem benne, hanem a fáradtságot, hogy jön és megmutatja.
Aztán visszaállok Nathaniel mellé.
- Családdal vagy egyedül jöttél? – egyik sem könnyű, ha van család, s egyedül jött, az a legrosszabb általában.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Hétf. Júl. 10, 2017 3:52 pm
 



 

- Elég vegyes a banda, az én stílusom például leginkább utcainak nevezhető, tisztességes pályára nem is engednének vele - mert ott a csapat a fontos és nem az egyéni villogás. Régebben, mikor a vége felé jártam a gimnáziumi éveimnek egy edző elkövette azt a hibát, hogy beküldött cserejátékosként egy meccsen. Enyhén szólva is látványos eredménye lett. Nyertünk, az nem kérdés. A másik csapatot az ideg kapkodta. Meg tőlünk is a kispadot és két mezőnyjátékost. Mert velük nem foglalkoztunk. A center, egy támadó és én. Mi mindig elöl voltunk, mindig útban és mindig elcseleztük a labdát Mátrixba illő mozdulatokkal és adtuk tovább egy másiknak bedobásra. Gyakorlatilag egyetlen térfélen ment le a meccs utolsó negyed órája és az alatt az idő alatt mi hárman domináltuk a labdát 85%-ban. Mikor elég pontot gyűjtöttünk a vezetéshez, már csak játszottunk. Passzok, pörgetések és cselek, de meg sem próbáltunk úgy tenni, mintha nem időhúzás lenne. A negyedben, ahonnan mi hárman jöttünk mindig ez volt a stílus. Aki a legtovább tudta egymaga megtartani a labdát, az volt a legjobb. Borítékolható nyereség mellett pedig minek strapáltuk volna magunkat további értelmes játékkal?
- Balhés srác voltam, de a rácsok belső fele nem vonzott. Maradt a külső - elvégre általában a zsaruknak jóval több erőszakban van része mint a legtöbb munkás embernek. Oké, vannak kivételek, a profi harcosok egyértelműen még ennél is magasabb szinten vannak, de attól még a legjobban néhány év aszfalt koptatás hűt le egy erőszakos kölyköt. Ráadásul, aki egy bizonyos környékről jött, abban az utca népe jobban bízott mindig is. Máig nem tudom hány hajléktalan, idős ember, prostituált, bárpultos és kidobó volt kapcsolatban velem az évek során. Őszintén mondom, vannak, akik csak azt nem hallják meg, amit nem akarnak...
Újabb váltás van a gyakorlat sorban én pedig engedelmesen beállok a többiek közé és kivárom a soromat. Nem mondom, hogy nagy örömmel, nem a kedvencem a szereplés. Tudom kezelni, de ettől még szeretnem nem kell és nem is fogom egyhamar. Hagyom, hogy előttem lemenjenek a rutin rókák, akinek megvan a maguk helye és stílusa, figyelem az edző tanácsait és el kell ismernem, látszik rajta a profizmus. Meg az is, hogy már mindenkit ismer és tudja mit várjon tőle. Ez jó, mert segít fejlődni, de egyben elveszik az újdonság varázsa is. Mindegy, amíg arra várok, hogy kifogjak valakit, van időt beszélgetni ismét Raoullal. Persze csak csendesen, nehogy mást zavarjon a dolog...
- Is-is. A lányom velem van, a fiam Angliában maradt az anyjával... ez hosszabb történet, mint aminek a végére érnék mielőtt sorra kerülök - fűzöm hozzá, mert itt lenne még mit beszúrni. Például, hogy nem az exnejem a lányom anyja, a fiam már van 18 és amint kezdődik az egyetem, szintén ide jön, ja, és a lányom még csak másfél éves és egyedül nevelem. Igen, enyhe káosz, szóval csak vállat vonok és utolsóként felmegyek a gyakorló partnerhez. Most, hogy nem a doki van velem azért kicsit másképp ütök, erősebben valamivel és sokkal jobban figyelek a pontosságra is, nehogy a testem megismételje a mozdulatokat, amelyeket az elmúlt fél órában gyakoroltam, ugyanolyan magasságban. Mert ez a férfi velem szemben inkább izmos, tömzsi típus, Raoul jó tíz centivel magasabb volt minimum. Azt pedig az edzőre hagyom, hogy megállapítsa, amit szerintem már korábban is sejtett. Nem először és nem is pár hónapja húztam én fel a box kesztyűket...
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szer. Júl. 12, 2017 8:52 pm
 



 

- Azt megnézném – jó volt labdát pattogtatni, s mostanában gondolataimban is van, aztán csak legyintek mindig rá. Nincs annyi szabadidőm, hogy mind a kettőnek teret adjak.
- Az igazságérzeted – halvány mosoly jelenik meg az arcomon. – Beszélhetnél a szomszéd gyerekkel – sóhajtok egyet. Mostanában egyre többet kell az őrsre mennem, s bár igazat adok többségében, miért is verekedett össze, vagy balhézott, nem örülnék neki, ha átlépné azt a bizonyos határvonalat.
- Alkalomadtán, ha kedved futja rá, bővebb lére is lehetne engedni – ott van a sok ha, nem akarok belemászni a magánéletébe, de ahogy most így látom, elég egyedül lehet a saját dolgaival. Úgy pedig nem könnyű új helyen. Én már csak tudom, mint ahogy a testvéreim is. S hozzá még a nyelvet is meg kellett tanulnunk, különben értelmi fogyatékosként is kezeltek volna bennünket.
Figyelem Nathaniel mozgását, valóban nem most kezdte, s ezt magam is tapasztaltam. Mégsem fellengzősködik, nem akar ... túl feltűnő lenni, jó neki az, ahogy van. Talán éppen úgy szeret eltűnni a tömegben, mint ahogy én. Ezért sem szeretem, ha a kórházban vagy az utcán úgy néznek rám. Mivel nem látom magam, s csak annyira adok magamra, amennyire úgy vélem, szükséges, nem is foglalkozom jobban azzal, hogyan nézek ki.
- Még egy kör párosgyakorlat, aztán végeztünk, fiúk.
Biccentek, aztán újfent Nathanielhez állok be párnak. Megvannak a kijavítások, finomítások, másokkal is, s most már odafigyelek arra is, hogy mind a ketten kesztyűben vagyunk. S most érzem, hogy pihentek a kezeim, hogy új kesztyű van rajtam, meg kell lazítanom, s tuti feltörte a kezem. Ezért nyúzok addig egy kesztyűt, ameddig lehet, sőt, ha lehet, egyáltalán nem használok. Ami ugyan hátrány, ha versenybe kerülnék, de nem versenyezek.
- Ha a lányod kedveli az állatokat, s te is jónak látod, eljöhetnétek macskasimogatóba – nem zárkózom el a külvilágtól, de nem is engedem be nagyon, hiába szokásom rendezni partikat. Attól az én váram még az enyém.
Nagy levegőt fújok ki, ahogy jelzi az edző vége, mehetnek a levezető gyakorlatok. A fogammal nyitom ki a kesztyűt, mind a kettőt, hogy minél előbb szabaduljak tőle. Valóban feltörte, mind a két kezemet. Nagyszerű. Szerencsére hamar be fog gyógyulni.
- Egy pofa sörre van időd beülni valahová? – nézek Nathanielre az öltözőben. A testvéreimről tudom, milyen az, ha valakit várnak otthon, én a másik véglet vagyok, a négy falon és önuralomra törő macskámon kívül senki sem vár. Nem sajnáltatom magam, kényelmes érzés bedőlni úgy az ágyba, hogy senki sem nyúzza szét se a fejed, se az idegeid. Nem, mintha zavarna, miközben alszok. S érdekes módon, akármennyire is tartottam attól, hogy ha Daisy nálam alszik, nem fogok felébredni, ha valami gond van, az első éjszaka azonnal pattantak a szemeim, ha Daisy csak megmoccant az ágyam közelébe állított ágyában.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Jones
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 39
Avataron : Daniel Gillies

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Csüt. Júl. 20, 2017 8:11 pm
 



 

- Talán majd mesélek, de nem ígérem, hogy nem fogsz tőle megijedni - mert családi élet szempontjából kifejezetten problémás eset tudok lenni, aki kiüti a vele egykorú férfiak felfogását, már ami a hátra lévő időt illeti a család alapításig. Nekem köszönöm szépen, de már megvolt, ami azt illeti duplán is a dolog. Sőt, a kapuzárási pánik sem aktuális, tekintve, hogy jelenleg az egyetlen nő, aki közelebb kerül ahhoz, hogy valami alakuljon ki közöttünk jóval fiatalabb nálam. És a jóval alatt azt értem, hogy több mint tíz évvel. Mondtam már, hogy nem szokványos az életem, mi?
Az edző hozzám nem sokat tud szólni, amin nem lepődöm meg, de eszem ágában sincs felhívni rá a figyelmet, hogy az általa kértnél sokkal trükkösebb ütésekre is képes lennék, ha azon múlna a dolog. Ez nem az én stílusom, az FBI központnak van saját box terme, ami ugyan nem felszereltebb, nem ismerem eléggé a csapatot, hogy a hangulatról beszéljek, de a bölcsöde sem idegen az épületben és a lányomat van hova tenni, ezzel pedig elég egyértelműen nyerni is fognak. Az állandóságot így is elég nehezen hozom össze az életében, nem akarok még bonyolítani rajta, ha nekem van más lehetőségem is.
Újabb gyakorlatok, ezúttal ismét Raoul lesz a párom és automatikusan állok be védekezőre, hogy először ő kerüljön sorra. Amikor pedig az edző távolabb kerül még beszélgetni is van lehetőségünk mellé. Egy kemény edzésen már a levegőért küzdenénk és ennél jobb dolgunk is lenne, de itt? Nos, valahol ismerkedni is kell, nem?
- Ha megszokta már az új környezetet rendben. De inkább kutya párti, eddig macskát csak a meséiben látott főleg - ami annyit tesz, a bunda és a mosakodás nem lesz idegen számára, de egy-két karommal azért óvatosan kellene bánni. Tudom, van az a mondás, hogy az állatok megérzik a kisgyerekeket és nem bántják őket, de én azért remélem, hogy Raoul alaposan lemanikűrözte a macskáját, ha már ilyen ajánlatokat tesz. Egyáltalán, említettem én, hogy a lányom mindössze másfél éves? Vagy ezt a részt is jótékonyan elsikáltam?
- Igen, annyi belefér - nem tudtam, milyen hosszú az edzés, így megegyeztem a bébi szitterrel, hogy egész estére készüljön és ha korábban érek be, akkor elszámoljuk az órákat. Talán nem fogja bánni, ha még egy órát át tanulhat nyugiban, mert mire hazajutok Lisa úgy is aludni fog. Akkor meg nekem is belefér egy kimaradás. - Tudsz valami jó helyet a metró vonal közelében? Utcákkal már elboldogulok, de fogalmam sincs róla, melyik a jó pub a közelben - talán még csak nem is a pub az ideális szó rá, de attól még talán a kérdés értelme eljut hozzá. Hol van egy viszonylag jó sör és valami harapni való készen, amihez nem kell messzire zarándokolni a metró megállók egyikétől. - Gondold nyugodtan át, amíg elkészülünk - azt nem teszem hozzá, hogy meg fogom várni, mert messze nem biztos, hogy én leszek a gyorsabb. Reggeli készülődésben már szép rutinom van, de helyet keresni művészet egy zsúfolt öltözőben és sokszor eléggé szerencse kérdése a dolog. Pakolásból ugyan jó vagyok, szóval tíz percet számolok magamra, utána kiderül, mennyire verte szét a kezét a doki...
- Azt nem kéne lejegelni? - teszem fel a kérdést óvatosan, mikor végre kiérünk és jól láthatóan óvatosan fogja meg a saját sport táskáját. Auuu, az a sérülés ott nem lehet valami kellemes, de túlélhető. Csak egy kis zúzódás. Minden férfival megesik néha. Bár a legtöbb utána nem akar precíziós műtétet végezni...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
 



 

Vissza az elejére Go down
Metróállomás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: