HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Metróállomás

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Metróállomás
Kedd Május 03, 2016 10:03 pm
 



 

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 21, 2017 10:11 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 38
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Júl. 22, 2017 11:25 pm
 



 

- Részemről nem tudok ígérni előre semmit – értek már meglepetések, holott azt gondolnám, az én életemnél cifrább és összetettebb kevesebb van.
Nem vágok képet és nem sóhajtok fel arra, amit válaszol. Egy egyszerű kérdésre olyan választ kaptam, hogy fejtsem meg. Nem tudom, milyen ember Nath, de feltételezem, kevesen lépnek túl ezen a stílusán. Én meg láttam elég ilyet, s nem vagyok egyáltalán sértődős, hogy ne zavartassam magam, túllépek az ego szítta válaszon, a lényegre válaszolok.
- Ahogy jónak látod – bólintok. Kérlelni senkit sem szokásom, ha kedve van, jön, ha a lányának is kedve van, akkor jönnek. Viszont ezzel együtt azt is észrevettem, hogy nagyon óvatosan fogalmaz, ha a családjáról van szó. Apatigris, másféle formában. Vajon mi történhetett vele, hogy így reagál, ha érzékenyebb területre teszem az ujjam?
- Nagyszerű. Átérzem a gondodat, voltam hasonló cipőben – igaz, fiatal voltam még akkor. – A sarkon van egy jó kis pub, csapolt sörökkel.
Az állomás sincs messze onnan, na meg, azért annyit én sem iszok, hogy taxit kelljen hívni, mert már négykézláb sem bírok megmaradni.
- Mit gondoljak át? – nézek rá értetlenül.
Az edző megnézte a kezem, amikor levettem a kesztyűket, de én csak egy kézfeltartással és egy bólintással elintéztem. Készültem rá, hogy a kesztyű és közöttem is lesz meccs, edzés közben.
Zuhanyzás előtt is, amit ilyenkor hideg vízben szeretek megtenni, felér így együtt egy szaunával, és utána is, jegelő sprayt szedek elő, s lefújom a kezeimen a sebeket, hagyom megszáradni, s csak utána kezdek neki öltözni. Nem kötöm be a kezem, mert bár sérült, a levegőn hamarabb rendbe jön, holnap már tudok vele dolgozni, minden gond nélkül.
- Köszönöm a figyelmességet. Megtörtént – a táskámba nyúlok, amit úgy tartok, ahogy eddig is szoktam, sosem voltam anyámasszony katonája. De nem a sprayt veszem elő, hanem egy tubus kenőcsöt és felé dobom, miközben tartok hozzá. – Ezzel kend be magad este, meg majd reggel is, segíteni fog – ugyanis a brutális izomláz enyhe kifejezés lesz hozzá, amit érezni fog, hiába érzi úgy, maradt még benne szufla bőségesen. Ezért szeretek ide járni, mert belsőleg épít az edző, s nem a látszatra ad.
- Meghívlak – indulunk meg a pub irányába, amely a saroknál található, a pult indulok.
- Szép estét, Arline – barnahajú, telt keblű, egészen fiatal és belevaló csapos, otthonosan mozog a sörök világában és az emberekhez való hozzáértésében. A szokásos hogy vagy formulák alatt leülünk, s csak utána adom le a rendelést.
- Két mongúzt kérünk.
Veszek a földimogyoróból, abból edzés után bármennyi mennyiséget képes lennék megenni.
- Sikerült berendezkednetek? Ha segítségre lenne szükséged, szólj – kutatok a kabátom belső zsebében, de csak egy tollat kotrok ki, így elveszek egy szalvétát és ráírom a telefonszámom, átcsúsztatom Nathnek.
- A magánszámom, azt biztosan fel fogom venni. Kivéve, amikor nem, mert éppen dolgozom, ez esetben visszahívlak – ami lehet akár tizenkét óra is, de ez mellékes most.
- A lányod mennyire szokta már meg itt? Feltételezem, te is hagytál ott barátokat – a tálnak beszélek, nem nézek Nathre. – Nekem a nyelvvel voltak gondjaim – az itteni szokásokról és világlátásról nem is beszélek, egyrészt akkor még magam sem értettem sok mindent a világból, de éppen eleget ahhoz, hogy teljesen felborítson mindent nálam. – A szüleimnek meg velem – mosolyodom el. – Ha nem akarsz róla beszélni, válthatunk témát – nem akarok én senkinek sem a magánéletében vájkálni, de talán neki is segíthet az, hogy tud erről valakivel beszélni. Feltéve, ha nincs olyasvalaki már itt, akivel ezeket meg tudja osztani.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Hétf. Aug. 21, 2017 11:58 am
 



 

A kaland miatt a helyszín felszabadításra került, a megkezdett játék a Margószéli jegyzeteknél folytatható. Megértéseteket köszönjük. (:




játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lullaby
avatar
Admin

Admin : Mesélő
Kor : 167
Avataron : Lullaby

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Hétf. Aug. 21, 2017 9:41 pm
 



 



Selena & Cameron

Mint minden átlagos hétfő reggelen, most is nagy tömeg várakozik a metróállomáson, amelyre mindketten megérkeztetek. Talán nem indult reggel az autó vagy a motor, esetleg kilopták a bicikli első kerekét, túl fáradtak voltatok ahhoz, hogy rollerre pattanjatok. A metró környezetkímélőbb, noha kellemetlenebb is, mert valljuk meg, a nagy tömeg kevéssé vonzó akkor is, ha maga az utazási forma az egyik legolcsóbbnak mondható a városban. Unott arcok mindenfelé, fásult kezdése a szokásos hétköznapoknak. Van, aki még a tegnapi buli után próbál józanodni és talán maga sem tudja, hogy éppen hazafelé tart vagy már a munkahelyére. Az idősebbek a kórház felé indulnak, másoknak pedig egészen más az úti céljuk. Minden ember egy-egy külön, a maga nemében talán érdekes történet hordozója, de semmiképpen sem annyira megdöbbentőé, mint ami hamarosan a teljes állomás nyugalmát felbolygatja.
Míg a szerelvényre vártok, a szemközti falon a napi híreket vetítik ki. Trump elnök újabb agymenéseitől a legtöbbeknek a haja hullik ki, mások viszont sűrűn bólogatva értenek egyet mindennel, amit látnak és hallanak. A napi csúcshőmérséklet 26º fok körül lesz várható, részben napos időjárással. Az álmos hangulatot azonban merőben felrázza, amikor a kivetítő a megszokott információs képsorok után 09:37kor – miután a metró pontosan 5 percet késik –, közzé teszi, miszerint a város egy részét karantén alá vonták. A közlekedést lezárták, az utakra nem mehetnek a lakosok, a tömeges rendezvényeket törölték és betiltják. Felhívják mindenki figyelmét, hogy tartsák meg egymástól a 4-6 lépés (2m) távolságot és térjenek vissza otthonaikba. Csupán 48 órára egyelőre.
Mindenki a telefonjához kap, de a vonalak hamar túlterhelődnek, képtelenség elérni a szeretteiket. Egy férfi, aki láthatóan nem tudja jól kezelni a helyzetet és a kiborulás szélén van, a dúvadként való megindulás közepette sodorja el Selena-t nekilökve ezzel őt egy másik idegen nőnek; Cameron-nak. A lendület és a nagy tömeg miatt kis helyeknek köszönhetően a szerencsétlen eset következtében kérdéses, hogy Cameron meg tudja-e tartani az egyensúlyát, vagy beesik a sínekre..

//OFF:
Selena, amennyiben Gaspar bejut a kordon területére, nyugodtan megkereshetitek egymást a későbbiekben kedvetek szerint. A telefonvonalak, habár jelenleg túlterheltek, élnek, bátran próbálkozhattok elérni a másikat.//

a Staff



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Vas. Aug. 27, 2017 9:34 am
 



 

Annak ellenére, hogy hétfő van, nem mondható el rólam, hogy sok dolgom lenne. Többekkel közös kis vállalkozásunk irodájába készülök. Taxiban ültem eleget mostanában, a bringám bedöglött, a vezetéshez pedig álmos vagyok, úgyhogy marad a tömegközlekedés. Különösebb bajom ezzel sincs. Szeretek emberek között lenni, főleg, ha láthatok néhány érdekes szituációt, amit esetleg lencse végre is kaphatok, többnyire titokban. Senki nem szereti, ha a magánszféráját kéretlenül megörökítik. Nem értem, hogy miért? Számomra teljesen mást jelentenek a képek. Lehet, hogy egy-egy jelenetből ragadok ki részleteket, de az a lényege, hogy másoknak mit jelent az a pillanat, ha meglátják a falra akasztva egy galériában. A valódi szituációt nagyon kevesen találnák ki. Valójában még azok közül is, akik megélték a helyzetet.
A metróállomáson ácsorgok, a peron szélén. Vállamon a fényképezőgépem táskája, benne a vagyonokat érő géppel. Sokkal jobban sajnálnám, ha a benne lévő képek vesznének el, semmint a gépet, de azért lehet, hogy hullajtanék érte egy-két könnycseppet. Hozzám nőtt az évek alatt az én drágaságom. Otthon már lementettem őket a gépemre, most az irodaira is rápakolom, biztos, ami biztos. Azt hiszem, egy lemezre is kiírom őket, hogy meglegyen a két másolat. Utána jöhet a beígért mennyiség előhívása, majdhogynem lényegtelen finomítások után.
Jobb kezem szokás szerint a táska pántjába kapaszkodik, balomban pedig egy kávé igyekszik lehűlni. Miután úgy fél órája leszálltam egy másik metróról, ami elhozott idáig, beugrottam egy kávézóba. Szeretem azt a helyet és éppenséggel időm is volt rá. Nem kellett volna?
A hírekből kiindulva, talán nem. Miután sikeresen túléltem Trump mai napra jutó agyatlanságainak végighallgatását, valami olyasmire vált a hírcsatorna, ami felér egy rohadtul pocsék viccel. Mégis hogy kerülhetnék karantén alá? Bár, az igazat megvallva… Nem is annyira rossz a gondolat. Megint olyat láthatok, amit még nem, ráadásul közvetlen közelről, ha hihetek a bejelentésnek. A gépem nálam van, méghozzá feltöltve, tehát… Ez egy szerencsés nap! Szerencsés két nap.
Fejem jobbra-balra fordítgatom, kíváncsian az emberek reakciójára. Szívesen készítenék már most néhány képet, de türtőztetem magam. Előbb a kávén essek túl, addigra lesz ideje megemészteni az eseményeket az embereknek, meg nekem is. A bámészkodásnak hála, későn veszem észre a közelgő veszélyt. Egy rohanó alak képét látom, majd valaki más eltakarja a kilátást. Kávém azon nyomban a földön köt ki, mert elengedem, hogy ellen tarthassak a belém csapódónak. Egyensúlyomnak lőttek. Túlságosan megleptek. Ki számítana itt efféle támadásra? A sínek egyre közelednek, én pedig lökök egy kisebbet az ismeretlen nőn, hogy még véletlen se essen velem. Ennyit a két méteres távolságtartásról.
Gépem táskáját egyik kezemmel magamhoz szorítva esek fenékre a két sín között. Fülembe hangos reccsenés hangja szökik, és sajnos van egy erős sejtésem, hogy mi adhatta ezt ki. A farzsebemben megbújó telefon. Annak valószínűleg annyi, de legalább a gépem megúszta és azt hiszem, én is.
Vissza az elejére Go down
Selena Fuentes
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Gina Rodriguez

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Szept. 02, 2017 8:20 pm
 



 

Mint minden hétköznap reggelt, a mait is rohanással indítottam. Annyira képtelen vagyok a korán kelés képességére, hogy azon mindig meglepődök.. mikor már azt hinném, hogy felkeltem, akkor történik valami, s mire újra kinyitom a szemem már félig elkéstem. Azután kezdődik csak a kapkodás. Kerek negyed órám maradt felöltözni, kávézni és megreggelizni összesen. A tusolást szerencsére elintéztem még este, így ezen korai órában már nem kellett azzal is vacakolnom. Majd miután minden teendőmmel megvoltam, a táskámat a vállamra kaptam és már futottam is a metróállomáshoz. Szerencsém volt, mert késett néhány percet a metró, így oda tudtam érni időben.
A korház fele menet végig a mai programomon és a tegnapi kávézásomon töprengtem. Azok a napok, amikor Gaspar elhozza hozzám a kis Mateo-t a rendelőmbe, mindig jobban telnek, mint a többi. Erre ma is sor fog kerülni, így biztos vagyok benne, hogy a mai napomat is fel fogja pörgetni a kis rosszcsont kisfiú. A tegnapi kávézás után, valamiért még az átlagosnál is jobban vártam, hogy viszont láthassam a kis krapekot a jóképű apukájával. Nem is tudom, miért..
Ha valaki megkérdezné, mennyi idő alatt futott be a metró, melyen utaztam abba a megállóba, ahol le kellett szálnom, furán néztem volna rá, mert igazság szerint fogalmam sem volt róla.. ahogyan arról sem, hogy mennyi ideig állhattam egy helyben, azok után, hogy bemondták a híreket. Általában annyira lefoglalnak a gondolataim utazás közben, hogy nem marad agyi kapacitásom az időn is rágódni. Ezúttal is így történt.  A lényeg, hogy éppen elindultam a szokásos irányba, mikor a hang, mely a napi hírekről tájékoztatta a jelenlévőket akaratlanul is megállásra késztetett. Nem, nem a Trump-ról szóló információkra gondolok, hanem az azt követő szavakra.. karantén? Hogy lehet, hogy karantén alá vonták a fél várost? Mi történhetett? De, ez a hír még hagyján, az jobban lesokkolt, mikor egy ismeretlen férfi teljes erejéből hirtelen nekem vetődött. Ezzel a mozdulatával az egyensúlyomnak is lőttek, minek következtében dominószerűen valakit én is meglöktem.. de nem is akárhogyan, mert szegény nőt a lökésem egyenesen a sínek közé juttatta. Abban a percben, amint kiszúrom, mit okoztam, azonnal fordulok is felé, és nyújtom ki a kezeimet a nő irányába, hogy segíthessek neki kijutni a sínek közül. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem azok után, hogy oda juttattam.
- Ne haragudj. - Kérek elnézést tőle.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Kedd Szept. 26, 2017 4:42 pm
 



 

A napom egészen addig tűnik szerencsésnek, amíg a sínek között nem landolok, kávé nélkül, valószínűleg törött telefonnal. Egy darabig csak saját magammal foglalkozok, na meg sajgó hátsómmal, teljesen figyelmen kívül hagyva az elém lógatott kart, amire végül akkor figyelek fel, amikor meghallom a sajnálkozó hangot. Már nyúlnék a kéz felé, de bevillan az imént hallott információ. Nem ártana távolságot tartani, amit az elmúlt nagyjából másfél percben, kis híján másodjára szegtem meg. Lehet, hogy szeretek tapasztalatokat szerezni különböző területeken és egy kevésbé halálos járvány esetén talán az elkapásával is kísérleteznék, de nem vagyok teljesen hülye. Persze az sem biztos, hogy a jelenlegitől az emberek feldobják a tappancsot, viszont jobb nem kísérletezni. Azt meghagyom az orvosokra meg az egerekre.
Kezem visszahúzom, majd önerőből állok a lábaimra, ügyesen feltornázva magam. A biztonság kedvéért a síneket is elhagyom, nagyjából oda állva, ahol az esés előtt lehettem. A földön lévő kávés bögre erről tanúskodik.
- Ne aggódj miatta, nem a te hibád! – eresztek meg egy kisebb mosolyt.
Itt az ideje a komolyabb vizsgálatnak, avagy „Meg kellene nézni, mi maradt a farzsebben lévő kütyüből.”. A hátlapnak érezhetően nincs komolyabb baja, leszámítva némi görbületet, de a kijelző… Ahogy kiveszem onnan és orrom elé tartom a telefont, lemondó sóhajt hallatok a sűrű pókhálóssá tört üveget nézve. Az eszköz nem ad életjelet, vége, temethető.
- Nem tudod véletlen az iménti ökör elérhetőségét? Elküldeném neki a számlát – magyarázom, meglengetve a nő előtt a mobil maradékát.
A biztonság kedvéért magamnál tartom ahelyett, hogy az első kukába dobnám. Sosem lehet tudni, mikor veszem hasznát valamelyik részének, bár a két nap még a legrosszabb körülmények között is túlélhető. Hacsak nem nyír ki valaki véletlenül, de ebben nem hiszek. A romokat visszadugva zsebembe, fényképezőgépem táskáját húzom magam elé. Kinyitom, kiveszem a gépet és gyorsan ellenőrzöm. Nagy tömegben nem lenne előnyös használni, arra már sikeresen rájöttem. Még egy ilyen akció, párosítva mérhetetlenül negatív szerencsémmel és ennek is annyi. Nem fordulhat elő! Még csak az kellene! Az ellenőrzés során készítek egy képet a név és többnyire minden egyéb szempontjából ismeretlen nőről. Annyit tudok, hogy szorult bele annyi, hogy segítsen egy bajba jutottnak, ha részben ő okozta a gondot. Ez azért már valami, talán ki is jöhetünk egymással.
- A nevem Cameron Reyes. Téged hogy hívnak? – érdeklődöm, elvégre nem hívhatom mindig nőnek.
Persze az sem garantált, hogy sokáig osztozunk egy négyzetméteren. Lehet, hogy amint meggyőződik épségemről, magamra hagy, a többi félnótással együtt. Sebaj, abba is képes vagyok bele törődni!
Vissza az elejére Go down
Selena Fuentes
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Gina Rodriguez

TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
Szomb. Okt. 14, 2017 12:03 pm
 



 

A mai reggel sem kezdődik zökkenőmentesen, jövök rá abban a pillanatban, amint meghallom a híreket, illetve egy idegen nekem vetődik, minek következtében dominószerűen én is meglökök egy nőt. Míg én megúsztam gond nélkül, ő nem volt ilyen szerencsés, a sínek közé került a lökésemnek hála. Gyorsan felé hajolva ki is nyújtom az egyik kezemet az irányába, de látva, hogy nem túlzottan akaródzik elfogadni a segítséget, visszahúzomat azt magam mellé. Nem csodálkoztam a tapintatosságán, kiváltképpen az előbbiek után. Simán akarhatnék én is rosszat neki, legalábbis ő gondolhatja ezt, teljesen idegenek vagyunk egymásnak. Mondjuk nem akarok, de ő ezt nincs honnan tudja.
- Hát, nem egészen, de közrejátszottam benne.. -  sóhajtok egyet, de annak örültem egy aprócskát, hogy nem engem tart hibásnak a történtekért. Bőven elég az is, én annak érzem magamat.
Aztán, miután elővette a telefonját, hogy megvizsgálja, milyen állapotba került a készülék az eséstől, egy pillanatra még rosszabbul kezdem el érezni magamat. Bár, a hátlapja megúszta szerencsésen, a képernyője igencsak rosszul járt.
- Sajnos, nem. - Húzom el az ajkamat együttérzően.
Miután a fényképezőgépét is leellenőrizte, majd kiderült, hogy annak - legalábbis látszólag - nem lett különösebb baja, kicsit megkönnyebbültem, de az érzés tovább is szált és a meglepettség váltotta fel a helyét, abban a pillanatban, mikor amolyan ellenőrzésképpen készített egy fényképet rólam. Legalábbis remélem nem más miatt volt szüksége a képemre, például bizonyítékként, hogy itt voltam..
Ám, látva, hogy nem csak a nevem után érdeklődött, hanem ő maga is bemutatkozott előtte, én is felbátorodtam egy kicsit.
- Selena Fuentes. - Mutatkozom be én is egy barátságos mosollyal az arcomon. - Egyébként jól vagy? A telefonod állapotát leszámítva. - Érdeklődök a hogyléte felől. - Ha nem, épp a korházba tartok, szívesen bekísérlek, ha szeretnéd. - Ajánlom fel barátságosan, hiszen más sem hiányozna, mint utólag meghallani, hogy rosszul lett félúton. De, méghogyha nem is jönne vissza hozzám a hír, akkor sem hagyna a lelkiismeretem nyugton.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Metróállomás
 



 

Vissza az elejére Go down
Metróállomás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: