HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Lupton Coffee Bar

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Lupton Coffee Bar
Vas. Május 15, 2016 6:36 pm
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Claire J. Palmer
avatar
Média és művészet

Kor : 28
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Szer. Május 31, 2017 12:53 am
 



 

- Lehet, de szinte már egy család vagyunk… - sajnálkoztam, egy apró sóhaj kíséretében. Nem tehetek róla, de ragaszkodtam hozzájuk, tényleg csapat voltunk, úgy igazán. És nem voltam biztos benne, hogy képes lennék-e szembenézni azzal, ha úgy döntenének, hogy hirtelen ott hagynak inkább bennünket, mert nem bíznak eléggé a sikerben. Bármilyen csekély legyen is az, én még mindig nem adtam fel, talán ostoba vagyok emiatt. Nehéz lett volna megmondani, de a lényegen mit sem változtatott, meg akartam menteni a műsort, méghozzá bármi áron.
- Most is igyekeznek ők, de tényleg nem tudom, hogy egy efféle hír mit váltana ki belőlük. – gondolkoztam hangosan, aztán elmélázva beleittam a jeges kávémba. Attól legalább némiképp jobb kedvem lett, mivel az íze kellemesen betöltötte a számat. – Ja, igen. Szeretem a komoly dolgokat, keresem is őket, nem csak ostoba szórakoztatást akarok vinni a reggelekbe, de ilyenben még nekem sem volt részem. – vallottam be őszintén, pedig készítettünk már néhány fajsúlyos interjút a karrierem során. Nemzetbiztonságot érintő ügy azonban még sosem került a közelembe, és a továbbiakban nem is vágytam rá még egyszer.
- Nem pontosan erről van szó, hanem az emberrel, akivel az interjú lett volna, azzal történt egy kisebb galiba. Nem volt lehetősége megjelenni ugyanis, ezért ugrott be helyette ez a pasas, cserébe azért, mert hajlandó voltam ejteni az eredeti témát. – nem tudtam igazából, hogy mennyit mondhatnék el neki erről, de nem is érdekelt. Ő a barátnőm, bíztam benne, és valakivel amúgy is muszáj volt megbeszélnem. Egyébként semmi nagyon konkrét információ birtokába nem kerültem, mivel abban sem voltam teljesen biztos, hogy amiket Thaddeus mondott nekem, azok igazak lennének.
- Azt hiszem, hogy randira gondolt, mivel előtte taglalta, hogy milyen magabiztos, szexi és gyönyörű nő vagyok, és felkeltettem az érdeklődését. – próbáltam magamban felidézni, amiket mondott. Így az én számból elég röhejesen hangzott, így átvetítve magamra a jellemzést. – De, van néhány ígéretes egyén. – bólogattam, számba véve a szóba jöhető férfiakat. – Egyébként nem tudom, mit tegyek. Azt mondtam neki, hogy ha sikerül a segítségével feltornázni a nézettségünket, akkor elmegyek vele. – vallottam be őszintén, kíváncsian várva, hogy vajon mit tanácsol. – Amúgy nem néz ki rosszul, bár biztos vagyok benne, hogy több mint tíz évvel idősebb lehet nálam, hatalmas két méteres néger fickó és lerí róla, hogy katona. – foglaltam össze úgy tömören, hogyan is fest ez a bizonyos Mr. Gatwick.
- Visszatérve a vak randikra, azok annyira nem viccesek. Nekem mostanában többet is próbáltak szervezni, de nem élveztem különösebben. Ott volt az a pasas, akit a harmadik randin küldtem el, mert szörnyen rám telepedett, meg volt egy FBI ügynök is, ő egész helyes volt. – jutott eszembe Nathaniel. – Tudom, és ezt nagyon sajnálom… - szorítottam meg biztatóan a kezét, mielőtt újra a villámért nyúltam volna, hogy egyek egy falat süteményt. Természetesen csak a feléig szándékoztam behabzsolni, mert a többit Marionnak akartam adni.
- Jó, én nem is gondoltam erre! – próbáltam koncentrálni, követni a sztori fonalát. – Igen, ezt mondtad. – bólogattam, végre megtalálva a káoszban a logikát. – Akkor biztosan nagyon helyes! – vigyorodtam el szélesen, máris kíváncsi voltam rá, hogy ki lehet az. – Miért ne lehetnél? Ne hülyéskedj már. Ha tetszik, hát csípd fel, elég jól nézel ki hozzá, a fenébe is! – épp csak nem csaptam rá indulatosan az asztalra. Néha azt hiszem, hogy hajlamos vagyok belelovalni magam a dolgokba. – Szerintem azért nem, mert nemet mondott neked, és ez bosszant. – közöltem nagy bölcsen a meglátásomat. – És milyen munkát végez a filmben? Valamit a háttérben, vagy színész? – puhatolóztam tovább.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Pént. Jún. 02, 2017 8:29 pm
 



 


Friday coffee time

Ráhagytam, döntse el ő, miként kezeli a helyzetet, lehet, úgy dönt, a mostani megoldás a legésszerűbb, azzal valóban megkímélne mindenki mást, csak épp magát kínozza, ám ha felvállalja, lelke rajta. Meglehetősen erős nőről beszélünk, szóval szerintem nem fog beletörni a bicskája.
- Áhh, értem. Azt viszont nem, hogy miért foglalkozott bárki azzal, hogy neked bukik a műsorod? Mármint, ha ez ahogy említetted, nemzetbiztonsági ügy, akkor mit számított a te veszteséged? Nem lett volna ésszerűbb egyszerűen titokban tartani? – A kis halak vesztesége úgymond nem feltétlenül szokott számítani ezeknek a szerveknek, bár lehet, tévedek, nem vagyok annak a világnak a részese, de így ebben a formában csodálkozom azért az egészen.
- Legalább a szeme jó. – Kacsintottam, hisz mi tagadás, én is ilyennek tartottam a barátnőmet, mindenesetre abban a hatalmas néger pasas aposztrofálás nekem nem azt súgta, hogy olyannyira bejönne neki, de ne legyek ilyen felszínes, az érzések tekintetében tök mindegy a külső. Kíváncsi leszek arra a randira, hogyha megvalósul.
- És sikerül feltornázni? – Kérdezek rá első körben, bár, hogyha dilemmázik, akkor esélyesebbnek vélem, hogy feljebb kúszott a nézettség, de inkább hallanám az ő szájából, minthogy találgassak. - A katonák nem egyszerű esetek, de akármi is legyen a véleményed róla, ha megígérsz valamit, azt illik betartani. Maximum megbeszélünk valami jelet, hogy kimenekítselek. Felhívlak egy megadott időpontban, és segítséget kérek… Aztán nem kell ott maradnod végig, ha nem jó a randi, ha meg igen, akkor egyszerűen annyit mondasz, hogy épp nem érsz rá. – A mai világban azért nem oly meglepő, ha valakinek berezeg vagy csörög a telefonja egy vacsora közepébe. Rohadt illetlen dolog véleményem szerint, de amennyire hozzánk nőttek ezek az eszközök, sajnos túl gyakran lehet ilyet látni.
- Nekem már lassan tök mindegy, csak kénytelen legyek egy férfi közelében lenni x ideig. Hátha magamhoz térek. – Nem vagyok a kétségbeesetten randizás híve, még csak a randizásé sem, én bulizni járok, bepasizok, hazavisz, én viszem haza, téma végeztével lelépünk kategóriát erősítem. Az a vicces, hogy ennek dacára sem bő azon férfiak listája, akik a bugyimon belül kerültek. - Na és ha egész helyes volt, hogyhogy nem találkoztatok még egyszer? – Igaz, Claire nem mondta, hogy az volt az egyetlen, de talán hallottam volna már róla, hogyha több alkalmas illetőről lenne szó. Bár abba belegondolva, hogy eddig én is mélyen hallgattam Bradleyről, nem biztos.
Míg ő az egyik sütit ette a feléig, én a másikat, aztán majd cserélünk.
- Szívdöglesztő. Szemtelen. Sármos. Lehengerlő. Titokzatos. – Ha öt szóval kellene jellemeznem. Az elsőt azért jó alaposan elnyújtom, csak hogy érezze, mennyire nagyon helyes. Tisztában van azzal, hogy nekem rettenetesen kényes az ízlésem pasik terén, és bizony nehéz felkelteni az érdeklődésemet.
- Ez nem ilyen egyszerű. – Kezdem el a hajam végét tekergetni, miközben szabad kezemmel a kávéspoharat emelem ajkaimhoz. Csípjem fel, hahh, még ha hagyná magát, sem lenne egyszerű, leginkább magam miatt.
- Ez tényleg bosszantott. Azóta mondjuk már tudom, hogy én is felkeltettem az érdeklődését, csak éppen nem hajlandó átlépni egy határt valamilyen okból kifolyólag. – Az viszont tény és való, hogy ez az első eset, hogy egy pasit nem sikerült behálóznom, ehhez határozottan nem vagyok hosszá szokva.
- Egyenesen az egyik főszereplő. – Arról gőzöm sincs, említettem-e neki korábban, még a forgatások előtt, hogy Bradley lesz a férfi főhős, elképzelhető, mert a baráti körömben szóba került, ám most képtelen vagyok felidézni bármit, ami az információáramlással kapcsolatos. Az egyik kezemmel továbbra is a hajam piszkálom, a másik tenyerembe pedig belesimítom az arcomat, kissé elmerengve pillogva magam elé.
Vissza az elejére Go down
Claire J. Palmer
avatar
Média és művészet

Kor : 28
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Pént. Jún. 02, 2017 9:37 pm
 



 

- Nem tudom. – vontam meg a vállaimat tanácstalanul. – Na, jó, elmondom. Valakinek muszáj, és remélem, hogy nem hallgatnak le. – már maga a feltételezés is nevetséges volt, hogy valaki éppen engem akarjon lehallgatni. – Szóval az történt, hogy ez a pasas jött volna elég durva témájú interjúra hozzánk, de Mr. Gatwick szerint megbomlott az elméje kissé, és dicsekedett is a szereplésével. Ők letartóztatták, és így nem tudott eljönni hozzám, ezért jött szólni, hogy ejtsem a témát, meg amúgy sem lesz kivel beszélgetni. Én persze teljesen kiborultam, de ezt értsd a szó legrosszabb értelmében. Előjött belőlem a sárkány, leüvöltöttem a fejét, ő meg aztán felajánlotta, hogy az okozott kár miatt szívesen beszáll ő, mert neki is vannak remek történetei. – ez nem is sikerült olyan rövid beszámolóra, de nem bántam.
- Igen, sikerült… - ismertem be, némi bujkáló mosollyal. Büszke is voltam rá, hogy így alakult, meg meg is rémített, hiszen volt egy megállapodásom a szóban forgó férfival. – És ez nagyon is jó, csak ugye… - hagytam félbe kínlódva a mondatot. Szerintem ő is pontosan tudta, hogy mi járt a fejemben, hogy mire gondoltam. – Tudom-tudom. Egyébként nem néz ki rosszul egyáltalán, csak kicsit megrémít. Olyan tiszteletet parancsoló kisugárzása van, de nagyon udvarias és barátságos. Fura, nem tudom mennyire lehet színjáték, és mennyire a valódi önmaga, amit mutatott. Elég profi, talán ettől hozzá rám a frászt. – vallottam be elgondolkozva.
- Nagyon csábító ötlet, de azt hiszem, egyből átlátna a szitán! – nevettem el magam. Elképzeltem, hogy milyen arcot vágna a fickó, ha közölném vele, hogy dolgom van éppen most. Én sem hinném el az ő helyében. – Azért ennyire ne add le, nem olyan vészes a helyzeted! – újra felnevettem, hiszen Marion gyönyörű, és nem volt neki erre szüksége. – Nem is tudom. Még szerintem semmi nincs veszve, hiszen elég friss az élmény. Csak úgy reppenek egyiktől a másikig, ismerkedek. – vontam meg a vállaimat. Nem kerestem én az igazit, viszont az esélyt megadtam bárkinek, aki szeretett volna jobban megismerni. Ki tudja, hogy mikor botlik bele az ember egy igazán érdekes férfiba.
- És téged szörnyen idegesít, hogy nem tudod, mi ez a bizonyos ok, igaz? – kérdeztem nagy komolyan, mintha annyira szakértő lennék ilyen szerelmi témákban. Pedig nagyon távol álltam én tőle. Volt egy főiskolai szerelmem, akihez férjhez mentem, majd pár év alatt el is váltunk. Nem éppen pozitív élmények, ha engem kérdeztek. – Hogy micsoda? – kerekedtek el a szemeim. – Jézusom, a színészekkel azért vigyázz! Lehet, hogy csak kelleti magát, de ha trófeának kellesz majd végül, akkor megyek és agyon csapom. Hogy hívják? – kérdeztem rá most már kerek perec, mert ha főszereplő, akkor bizonyára ismert is. És ha ismert, egy magamfajta biztosan ismeri legalább a nevét. Találkozni nem hiszem, hogy találkoztunk már, de sohasem lehet tudni ugyebár.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Szomb. Jún. 03, 2017 12:43 pm
 



 


Friday coffee time

- Ez hallod, para. Mármint, hogy egyáltalán eszedbe jut a lehallgatás gondolata. – Egyből viszketni kezd a tarkóm, holott eddig eszembe sem jutott, hogy bármilyen módon figyelhetnének bennünket. Jesszus, komolyan, mibe keveredett ez a nő? - Ijesztő lehettél. – Nevetem el magam, elvégre, gondolom a pasasnak nem lett volna kötelessége, hogy kisegítse. - Vagy totálisan az esete vagy, és így akarta abszolválni azt a randevút. – Nem tudom, mit gondoljak az egészről, de valahol tényleg nagyon rendes dolog, hogy végül segített Clairen, még ha nem is miatta történt az a kellemetlenség, hogy interjúalanyt nélkül maradt.
- Hát drágám, tudod mit mondanak, az ígéret szép szó. Egyébként meg, mi lehet a gond egy randiból? – Haha, ezer meg ezer, de ő legalább randizik, ha meg nem érzi jól magát a férfi társaságában, többet nem kell elmennie, és kész. Mi sem egyszerűbb ennél. Szerintem legalábbis tiszta sor, hogyha valakivel nem jön ki az ember, azzal nem találkozik többet. Én azokkal sem szoktam, akivel meg igen, mert kórosan kerülöm a kötődést, és lám, mégis belegyalogoltam valamibe, amibe nem kellett volna, de hát ez van, majd valahogy megoldódik. - Szerintem bőven elég, ha ebból indulsz ki, veled milyen, nem pedig abból, milyen lehet másokkal, vagy éppen a munkájával. Udvarias és kedves, ráadásul rendvédelemben dolgozik, baj szerintem nem lehet belőle. – Annyi maximum, hogy nem akar majd többet randizni vele, de az bárki mással is simán előfordulhat. Megenni nyilván nem fogja érte.
- Azt mondod? Tudok én rettentően hiteles lenni. – Kuncogok, de ahogy gondolja, nem fogom ráerőszakolni ezt a fajta menekülő útvonalat.
- A kis méhecske. Karácsony előtt még én is reppentem ide-oda, és élveztem. – Hahh, még nő is belecsúszott a repertoárba, de a robbantás, aztán Bradley kórházban töltött időszaka igencsak felborította bennem a bocit, és szinte semmit sem vagyok képes úgy látni, mint előtte.
- Eleinte nem érdekelt igazán, akkor csak ágyba akartam bújni vele, mint a többi pasival, akik felkeltették a figyelmem, de igen… most már mondhatni szörnyen idegesít, bár inkább csak úgy fogalmaznék, hogy szeretném tudni, mi az, ami ennyire gátolja. – Ez az, ami megriaszt, mert hasonlóra még nem volt példa, az egy szem langyosvíz kapcsolatom is évekkel ezelőtt volt, és akkor sem mondhatom, hogy igazán érdekelt volna, miként működik a párom, inkább csak azért jöttünk össze, mert nem voltam még annyira magabiztos és merész, hogy felvállaljam, nekem nem kell kapcsolat, inkább hagytam magam beleerőszakolni a társadalmi elvárásokba.
A kifakadására kénytelen vagyok elnevetni magam, a végére csak megcsóválom a fejem.
- Claire, úgy beszélsz, mintha cseppet sem ismernél, és nem tudnád rólam, hogy nekem is csak trófeának kellett eddig minden pasi. Szóval egy büdös szavam nem lehetne, ha visszakapnám a sorstól mindezt egy olyan férfitől, aki meg engem érdekel. De nem így van, mert nem egy alkalma lett volna felszögelni a falra a skalpomat, és nem tette meg. Szóval nem kellek. – Sem annak, sem másnak. Most nem. Jobban mondva, kellenék, mert mondta, mert érzem és tudom, hogy munkál benne felém vágy, csak éppen ennek beteljesedése erősen akadályozott. - Bradley McShane. – Nyilván hallott róla ezt-azt korábban, én is hallottam, csak épp sem eddig, sem eztán nem fog érdekelni, mert közel sem az minősít egy embert, ahogy a világ látja és vélekedik róla. - Egyébként meg, egy rakás színésszel volt már dolgom, igaz nem sokkal kerültem közelebbi „kapcsolatba”, – emelem meg az ujjaim macskakörmöket formázva. - de semmivel sem tartom őket másabbnak, mint bármelyik férfit. Ez jellem kérdése, nem foglalkozásé.
Vissza az elejére Go down
Claire J. Palmer
avatar
Média és művészet

Kor : 28
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Szomb. Jún. 03, 2017 1:47 pm
 



 

- Marion… csak vicceltem! – nevettem el magam szívből jövően. Az tényleg elég para lett volna, ha komolyan gondolom, bár valljuk be őszintén, már ezen sem lepődtem volna meg azok után, hogy Thaddeus felbukkant az irodámban csak úgy a semmiből. – Alighanem tényleg az voltam, vagy csak nagyon szánalmasnak és kétségbeesettnek tűntem, ha nekimentem egy két méteres katonának is azért, mert megpróbálta szabotálni a műsoromat! – kuncogtam az orrom alatt. Alapvetően pedig nem voltam agresszív, de akkor és ott azon a reggelen nagyon kiborultam. És a frász is rám jött, de az már mellékes igazán.
- Lehetséges, erről már fogalmam sincs. De az biztos, hogy ez az ő döntése volt, mert telefonált előtte egyet. Úgy csinált, mintha az anyjával beszélt volna, de sejtettem, hogy nem, és be is vallotta végül. Szerintem a főnökeitől kért engedélyt arra, hogy segítsen. – rántottam meg a vállaimat, mert ez már igazán nem az én dolgom volt, és nem is érdekelt, mivel a lényeg az volt, hogy elintézte a dolgot. Kihúzott a szarból, és még a nézettség is emelkedett valamelyest, aminek igazán nagyon örültem. Ez volt a célja az egésznek.
- Azt hiszem, hogy semmi, de még nem is hívott miatta. – legyintettem egyet a kezemmel. – Talán megúszom az egészet, és nem kell, hogy emiatt fájjon a fejem a későbbiekben. Én nyilván nem fogom hívni, hiába tudom már az eredményét a mutatóknak. Ha ő sem keres, akkor ennyi volt, egy gonddal kevesebb. – mert legalább nem kell majd meghoznom egy döntést, ami később még ki tudja, hogy mivel járhat. Különben sem tudtam még mindig, hogy mit gondoljak erről a fickóról. Sohasem lehetnék biztos abban, hogy mit csinál, mikor mond igazat és mikor nem, szóval teljesen macerás az egész.
- Igen, de azért elég ijesztő a gondolat, hogy hány ember élete szárad a lelkén. – beleborzongtam a gondolatba, mert legyen bármilyen művelt is, ő maga mesélt ezekről a dolgokról. És valahogy ebben a kérdésben sejtettem, hogy nem hazudott, ki is néztem belőle, hogy képes lenne ilyesmiket megtenni, nekem pedig ez annyira idegen volt. – Nem, szerintem sem bántana engem, nincs is rá oka. – zártam végül le, kissé megnyugodva. Ez kellett nekem, egy remek beszélgetés a legjobb barátnőmmel. Már korábban is sort keríthettem volna rá, még hét elején, de nem telefonon akartam erről beszélgetni vele.
- Na, jó, azért majd szólok róla, ha úgy alakul. Ha eltűnnék, legalább te tudj róla, hogy kivel voltam utoljára. Bár lehet nem is az a valódi neve, ahogy nekem bemutatkozott… - ez most először jutott eszembe, de inkább gyorsan tovább is tereltem a gondolataimat. Ettem még egy falat süteményt, és inkább koncentráltam arra, amit Marion mesélt. Az sokkal érdekesebbnek tűnt amúgy is. – Lehet, hogy történt valami rossz dolog vele a közelmúltban, és emiatt. Ha esetleg tényleg tetszel neki, akkor lehet, hogy nem akarja elrontani a dolgot. – vetettem fel a tipikus női gondolatot. Máris próbáltam pozitívan lefesteni a helyzetet, és bizakodni. – Vagy tényleg csak szórakozik, és ez minden. – tettem végül hozzá, de szerettem volna azt hinni, hogy nem így van.
- Mondhatnám, hogy szerelmes vagy, de szerintem ez még nem az, csak tudnál az lenni! – jelentettem ki némi gondolkodás után, és mivel közben elértem a süteményem feléig, odatoltam Marion elé a tányéromat. – Az egy dolog, hogy te milyen vagy a pasikkal, sokan meg is érdemlik. Az meg egy másik, hogy nem látnám szívesen, ha valaki veled szórakozna így! – szegtem fel az államat komolyan, dacosan. Attól, hogy ő kihasználja őket, őt még ne használják már ki. – Ugyan már, ne beszélj hülyeségeket! – néztem rá szigorúan arra a marhaságra, hogy nem kell senkinek.
- Bradley McShane?! – egy kicsit megemelkedett a hangom, de gyorsan le is halkítottam. – Tudom, hogy ki ő, de még nem volt hozzá szerencsém. Talán elintézhetnél majd egy interjút vele, biztos oltári lenne! – vigyorodtam el szélesen. Sajnos máris a munkán járt az eszem, ami miatt gyorsan zavarba is jöttem. – Ne haragudj, szörnyű vagyok! – csaptam a homlokomra párszor. – Ebben talán igazad van, de mégis olyan mások. Külön állatfaj az én szememben. Hisztisebbek és nyűgösebbek, mint egy átlag pasas, bár tény, hogy azok se semmik! – ismertem be, megrázva a fejemet.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Szomb. Jún. 03, 2017 4:52 pm
 



 


Friday coffee time

- Vagy úgy, hát, bocsi, annyira nem tűnt viccesnek. – Vigyorodom el végül, nem vagyok paranoiás, de ha már szóba került ez a nemzetbiztonság témakör, annyira azért nem tűnik esélytelennek egy ilyen dolog.
- Így belegondolva rendkívül vicces látvány lehetett. Az esélytelenek nyugalma biztos megfordult a fejedben. Igaz, ami igaz, hatásosnak bizonyultál. – Máskülönben tényleg nem foglalkozott volna szerintem azzal, hogy kisegítse, bár nem tudhatom, anélkül, hogy ismerném az illetőt, ezt nehéz megállapítani.
- Akárhogyan is, a lényeg, hogy segített, ami jót tett a műsornak, az meg neked ugyanúgy jó, szóval mondhatni, megérte. – Vontam le a következtetést. - Hát hallod, de bájos vagy. Egy gonddal kevesebb? Ha már kisegített, a minimum azért, hogy legalább megpróbálod élvezni azt a randit, ha megvalósul, vagy legalább úgy csinálsz. – Somolyogtam az orrom alatt. Lehet, hogy egy két méteres pasastól én is berezelnék, kiváltképp egy szigorúbb katonaembertől, de hát ha már ebben egyeztek meg.
- Mi az, hogy hány ember élete szárad a lelkén? Már ezt azért mondod, mert katona? Már ne is haragudj, de ha a hazáját védi, akkor ez azért nem róható fel neki. Vagy hogy gondoltad? – Az nekem eszembe sem jutna, hogy egy katonát gyilkosnak tituláljak, de lehet, másról van szó, elvégre, szinte semmit sem tudok erről a pasasról, szóval megeshet, hogy nem pont erről beszélt Claire.
- Jól van, majd megbeszéljük, hogy a randi után bejelentkezel, mondjuk x időpontig, ha az nem történik meg, akkor riasztok boldog-boldogtalan. – Azért remélem, ilyesmi nem fog előfordulni, azt tényleg nem gondolnám, hogy egy ilyen tag bántana ártatlan civileket.
- Valami rossz biztosan történt. – Bólintottam, hiszen a vezeklés nagyon is ilyesmire utal, de erről nem beszélek, lévén abszolút semmivel sem vagyok tisztában, eszemben sincs valakivel találgatni, meg egyébként esélyesen olyan komoly témakörről beszélünk, amit nem illik elmesélni senkinek. Mármint, nem illene, ha tudnék róla sem.
- Nem hiszem, hogy szórakozik. Hidd el, egyik pasinak sincs ekkora önuralma szórakozásból. – Kúszik némi pír az arcomra, és valóban úgy gondolom, hogyha már ott fekszik valaki alatt egy nő egy szál fehérneműben, akkor rohadt nagy erőknek kell benne munkálnia ahhoz, hogy végül ne tegyen semmit.
- Ebben van logika, még akkor is, ha a szerelem szótól falnak tudnék szaladni. – Kerültem világ életemben a puszta esélyét, és most olybá tűnik, mégis olyan verembe estem, amiből nem tudok kimászni, és egyre inkább magához akar ragadni az érzés, ami elől menekültem. Talán ha nem félnék ennyire tőle, már rég megtörtént volna. Akkor aztán megnézhetném magam…
Nevetnem kell arra, hogy engem bezzeg ne bántsanak a pasik. Miért is ne tehetnék? Bizonyára volt olyan pasihoz közöm, aki többet akart volna, volt, aki utána hetekig hívogatott kitartóan, míg végül rájött, hogy vélhetőleg direkt nem veszem fel.
- Én sem látnám szívesen, de ugyanúgy megérdemelném, mint a farok pasik. – Rántottam vállat, aztán sütis tányért cseréltünk, és elkezdtem enni a másikat is. Aranyos, hogy így érez, és én is zokszó nélkül hasonlót mondanék neki, de ettől még sajnálatos módon kijárna az a pofon számomra a sorstól. - Nem hülyeség, így van. Más kérdés, hogy alapesetben már rég túllennénk a dolgon, és nem zavarnának be holmi érzések, szóval inkább úgy fogalmazok, hogy nem kellhetek. – Félreértés ne essék, még mindig csak és pusztán Bradleyről van szó, a többi pasi jelenleg szemernyit sem érdekel.
- Ühüm. – Éééés már megint elpirulok, azt meg nem tudom, mire véljem, hogy így megemelkedik a hangja, de mivel nem mond semmi konkrétat, gondolom maximum a híre alapján jutott erre. - Megkérdezhetem majd róla, ha komolyan gondolod. Viszont azért az remélem tiszta, hogy amit én elmondtam, arról te nem tudsz. Ugye? – A barátnőm, sosem feltételezném róla, hogy visszaél a hallott infókkal a saját javára, tudja jól, hogy az a barátságunk végét jelentené. Ennél azért lényegesen korrektebb embernek ismerem. Meg az is üdvös lenne, hogyha összejön ez az interjú, akkor nem buktatja le magát még Bradley előtt sem abban az értelemben, hogy többet tud, mint kellene.
- Szerintem minden pasas haldokolni szokott már egy kis náthától is, szóval ez inkább nembeli sajátosság. Szerintem azért gondoljuk őket másoknak, mert közszereplők, sokkal többet látjuk, halljuk őket, mint a többi férfit. Pletykálnak róluk, az újságokban szerepelnek, másrészt még a szerepeikkel is hajlamosak azonosítani őket. – Fejtegetem, aztán a sütit leöblítem pár korty kávéval.
Vissza az elejére Go down
Claire J. Palmer
avatar
Média és művészet

Kor : 28
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Vas. Jún. 04, 2017 6:32 pm
 



 

- Persze! Már úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy és ennél rosszabb nem lehet csak attól, mert hangot adok a véleményemnek. Ha nem mehet adásba a műsorom, akkor mindennek vége. – vázoltam fel pár szóban, hogy mi is játszódott akkor le a fejemben. Bár valójában túl sok ésszerű gondolat akkor is ott nem akadt a fejemben, de ez már ugyan lényegtelen. A fontos az, hogy végül nem lett az égvilágon semmi nagyobb baj.
- Igen, végül is, megérte. – nyugtáztam én is a véleményét, egy nagyobb bólintással együtt. – Mármint úgy értem a gondot, hogy legalább nem kell gondolkoznom azon, hogy mihez kezdjek vele. – forgattam a szemeimet, mert így kimondva elég gonosznak hangzottam, pedig szerintem egyáltalán nem voltam az. Csak egy kicsit megijesztett a pasas, de ez előfordul. Szerintem Marion is így gondolná, ha találkozott volna már vele, de addig úgysem fogja érteni, hogy miről beszélek. – Jól van, úgy fogok tenni! – emeltem meg végül megadóan a kezeimet. Az mondjuk még mindig biztos volt, hogy semmiképpen sem szerettem volna betenni a lábam egyelőre a lakásába, hiába invitált oda is többek között.
- Azért mondom, amiket mesélt. – elgondolkozva kavartam meg a jeges kávémat, aztán visszapillantottam a barátnőmre. – Jó, tudom én, de akkor is! – ismertem a maszlagot a haza védelméről, meg arról, hogy csak a kötelességét teljesítette, de igazából a másik oldal is pontosan ezt teszi valószínűleg. Ugyanúgy megölik egymást, és ez akármilyen célból történik is, nem jó. De ezt most inkább nem kezdtem fejtegetni, mert vagy nem értenénk egyet, vagy csak elmenne a kedvem, azt meg nem akartam. Ez ma egy csacsogós délután volt, nem pedig ilyen mély témák boncolgatása.
- Rendben, ebben megegyezhetünk! – mentem bele vigyorogva, hogy aztán jóval érdekesebb témákat vehessünk elő. Például ezt a rejtélyes pasast, aki teljesen felforgatta az én barátnőm világát, ami egyáltalán nem volt megszokott dolog számomra. Valószínűleg számára sem, mert máskülönben nem lett volna így kiakadva miatta. – Na, jó! – szusszantam, beadva a derekam. Talán tényleg nem szórakozik, de sosem lehet tudni. Én azért még kételkedtem, ha nem is mondtam tovább semmit ezzel kapcsolatban. Marionnak kellett tudnia, én meg amúgy sem ismertem az illetőt.
- Elhiszem, pedig lehet, hogy nem is olyan rossz… - gondolkoztam el. Oké, hogy én sem voltam még szerelmes, de olyan sokan imádták az érzést, hogy biztosan volt benne valami. Sokan magába a szerelembe voltak szerelmesek. – Talán, de attól még, hogy megérdemelnéd, nem szükségszerű meg is történnie. – zártam rövidre határozottan, mert én erről bizony nem szándékoztam vitát nyitni. Nem akartam, hogy pórul járjon, és kész. Attól még, hogy ő olyan, amilyen, az én barátnőm. És én egyetlen percig sem ítéltem el miatta, hiszen mindenki úgy éli az életét, ahogyan szeretné. Az más kérdés, hogy én nem ez a típus voltam, de ez szerintem sohasem okozott közöttünk problémát.
- Szerintem előbb-utóbb el fogtok jutni addig, ha így haladtok. Ha igazad van, és tényleg akar téged, csak visszafogja valami, akkor… - csak a vállaimat vontam meg. – Vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek, bármennyire igyekszik is az ember. Lehet, hogy mind a ketten küzdötök valami olyan ellen, ami már rég el van rendelve, csak idő kérdése. – persze nem hittem annyira a sorsszerűségben, de sohasem lehet tudni. Vannak, akik esküsznek rá. – Naná, hogy komolyan gondolom! Egy híres színész, aki éppen itt forgat? Imádnák a nézők, minden ilyet imádnak… - legyintettem egyet. Muszáj volt felpezsdítenem valahogy a műsoromat, és ehhez minden eszközt meg is ragadtam, amit csak tudtam.
- Hát hogyne! Pedig arra gondoltam, hogy majd az új hódításáról fogom kérdezni. – tettem úgy, mintha tényleg bánnám, de végül a mosoly végig szaladt az ajkaimon, hogy így próbáljam eloszlatni az aggodalmát. – Nyugalom, nem vagyok amatőr, Marion! – paskoltam meg a combját biztatóan, ha már itt ült mellettem. – Ez igaz! És ezt mindig is utáltam, amikor valaki azt hitte, hogy a szerepe maga az embert jelenti. Vannak őrült fanatikusok, egyszer egy ilyen bejutott a stúdióba. Gondolhatod… - még a hideg is kirázott az emléktől. – De hát biztos nem kell bemutatnom, te többet mozogsz sztárok között. – vigyorogtam rá szélesen.
Vissza az elejére Go down
Marion Miller
avatar
Média és művészet

Kor : 27
Avataron : Margot Robbie

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Pént. Jún. 16, 2017 1:25 pm
 



 


Friday coffee time

- Értem. Végülis, nála van a te számod, szóval tényleg nem neked kell ezen görcsölnöd. – Ami azt illeti, egy randin szerintem bőven van mit kattogni, szóval ezért fejezem ki magam ilyen módon. Azért visszanézve a múltamba, elég ritkán fordult elő, ha igen, általában rettenetes vége lett, mert hülyén viselkedem mindig, ha valaki közeledni akar hozzám nem csupán a testiséget tekintve. Tettem egyszer egy próbát, nem ment. Illetve, a gimis legjobb barátomra mindig rettentően rá voltam kattanva, de ugye velük nem kezd az ember, mert hülyeség szétbarmolni egy ilyen jó kapcsolatot. Mondjuk úgy közel tíz éve egy büdös szót sem hallottam felőle, még facebookon sem az ismerősöm, eleinte kerestem párszor, de sosem hívott vissza. Biztos beszippantotta az egyetem, aztán meg a sportkarrier, meg tudom is én még mi. Vettem a lapot, azóta pasikkal még a barátságot sem erőltetem.
A háborús témát inkább elengedtem, nem volt szükséges szembe mennünk egymással, mert az biztos, hogy nem értettünk volna egyet. Nem mondom, hogy a háború mindenre feljogosít, de ha a katonáink nem tennék azt, amit, akkor már talán otthonunk sem lenne, szóval én a magam részéről sosem hibáztatnám őket.
- Ahh, ha engem kérdezel, az, ami olyan szinten elveszi az ember eszét, minden, csak nem normális… – Én soha nem akartam, pont ezért menekültem el mindenki elől, aki hasonlót gerjeszthetett volna bennem. Talán pont ezért kellene Bradley elől is menekülnöm, de relatíve lehetetlennek tűnik úgy, hogy egy projekten dolgozunk, vagyis fogunk, ha beindulnak a munkálatok.
- Ez igaz. – Én aztán nem tűzök céltáblát a fejemre, nem akarom én mindenáron megütni a bokám, de nem lepődnék meg, ha a sors így törlesztené a számlát. Az élet nem habos torta, márpedig az enyém eddig az volt. Legalábbis mióta eljöttem otthonról.
- Ha valamiben, akkor ebben az eleve elrendeltetésben nem hiszek. Ugyan már. Ha annyira el lenne rendelve, biztosan nem bírna ellenállni, de az nagyon jól megy neki. – Rántok hirtelen vállat, nem akarom túllihegni, lesz ami lesz, vagy ami nem lesz, az biztos, hogy a társaságát kedvelem, és nehezemre esne mellőzni, de ebből még nem vonok le messzemenő következtetéseket, hiba lenne.
- Beszélek vele, ha mást nem, összehozok nektek egy személyes találkát, és majd te meggyőződ. – Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy menne neki, és inkább ő próbálkozzon, mint én. Ebben a műfajban nem vagyok otthon, és az utóbbi időben a meggyőző erőm is csorbult nem keveset, következésképpen értelme sincs erőltetni a dolgokat.
- Felőlem aztán, szerintem olyan egyébként sincsen neki. – Vagy ha akad is, az nem én vagyok, szóval ez a része különösképpen nem köthető hozzám, és ha jól tudom, még lefotózniuk sem sikerült minket egymás társaságában, máskülönben már rég dörömböltek volna nálam a firkászok. Meg egyébként sem láthattak volna semmi olyat, amiről érdemes beszélni. A kórházban meg nagyon kényesen ügyeltek arra, hogy ne jusson be senki, akinek nem ott van a helye. Egy fiaskó akadt, de nem lett belőle probléma.
- Jesszus, részvétem. Tény, hogy vannak nagyon kattant tagok, az ilyenektől mentsen meg az ég mindenkit… Kész szerencse, hogy nem vagyok közszereplő. Hú, ez de szerénytelenül hangzott. – Nevetek fel, elvégre, lehet, hogy abszolút nem lenne őrült rajongóm. - Igen, és az én szakmámban nagyon sokan akadnak, akik csak azért csinálják, mert esélyük nyílhat hírességekkel kapcsolatba lépni. Elég szánalmas, ha engem kérdezel. – A süti eltűnt a tányéromról, pedig ma vevő lennék még jó párra, az egyszer biztos, de vissza kell fognom magam, a személyi edzőm szerint kár volna kidobnom az ablakon, amit eddig elértem. - Ráadásul, az új lakótársam is pasi, sosem éltem még pasival, bár eddig nem rossz, van egy macskája, egy kis dög, de annyira édes, hogy én is szeretnék egyet. – Ecsetelem a további apró-cseprő dolgokat.
Vissza az elejére Go down
Claire J. Palmer
avatar
Média és művészet

Kor : 28
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
Hétf. Aug. 14, 2017 10:53 pm
 



 

- Amúgy sem hiszem, hogy túl sok időm lenne randizgatni. Néha belefér egy-egy, de amikor még bizonytalan is vagyok az üggyel kapcsolatban… - csak a fejemet ráztam meg végül. Majd ráérek akkor görcsölni, ha megtörténik az a bizonyos telefonhívás, amit eddig ugyebár sikeresen megúsztam. Nem tudom pontosan, hogy miért lett volna ennyire ellenemre a dolog, de ezt még meg kellett alaposan fontolnom magamban, az is biztos.
- Lehet. De attól, hogy nem normális, még lehet csodás, nem? – nem vagyok egy nagy szerelem-párti, ezt bizonyára már ő is tudta rólam. – Hiszen mi sem vagyunk teljesen normálisak, és nézz csak ránk! – viccelődtem jókedvűen. Ezzel csupán arra akartam utalni, hogy a nem túl megszokott vagy átlagos dolgok is lehetnek jók. – Biztos így van megírva. Hú, és dobálom tovább a rosszabbnál rosszabb közhelyeket! – eszméltem rá, mire zavartan el is nevettem magam. Inkább levágtam még egy falatot a villámmal a süteményből, hogy betömjem vele a számat. Lehet, hogy mind a kettőnknek az lesz a legjobb.
- Szerintem nem sokáig fog ellenállni neked, ha tényleg meg kell történnie a dolognak. Amúgy is ellenállhatatlan vagy, barátnőm! – vigyorodtam el szélesen. Tényleg így gondoltam, már az első találkozásunk óta. Valahol talán még irigyeltem is kicsit Mariont, hogy ő mindig olyan kis tip-top a megjelenését illetően, de nekem meg ebben van a magam bája. – Rendben, azt nagyon megköszönném! – én beértem már ezzel is. Volt egy sanda gyanúm, hogy ha ő fogja rá megkérni, akkor belemegy majd. Talán kicsit kéreti magát, de a vége úgyis az lesz, hogy rábólint az interjúra. Nekem nagyon tetszett volna, ráadásul szerintem tovább vinné azokat a mutatókat felfelé, és most pontosan erre volt szükségem.
- Rád gondoltam, te buta! – ingattam meg a fejemet elnézően. Nyilván nem kezdeném el a hódításairól faggatni valószínűleg amúgy sem, hacsak nincs valami olyan cikk a bulvárlapokban. De hogy a barátnőmet hozzam kellemetlen helyzetbe, az végképp nem lenne rám jellemző. Sok dologra képes lettem volna azért, hogy jól teljesítsek a karrieremben, de ennyire még én sem voltam megátalkodott. Tudom, hogy rengeteg embernek a szakmámban semmi sem szent, de azért én szerettem azt gondolni, hogy mégsem tartozom teljesen az átlagba, akiket annyira utálnak. Firkászok, riporterek, producerek, egyre ment. A médiát sokan egy kalap alá vették, és gyűlölték.
- Egyszer még lehet, hogy ki fogsz lépni a háttérből, és azzá válsz. Pláne, ha megkapod azt a bizonyos szobrocskát! – vonogattam cinkosan a szemöldökömet, hiszen pont nem olyan sokkal ezelőtt beszéltünk erről. Még mindig alig akartam elhinni igazából, de továbbra is büszkeséggel töltött el az ő sikere. – Komolyan?! – kérdeztem vissza elképedve. Azért ennyire megszállott lenne valaki, hogy inkább csinál valami olyan melót, amit nem szeret annyira? Pusztán a sztárok miatt? Te jó ég! Bár manapság már semmin nem kellett volna meglepődnöm, az is tény.
- Tényleg az. Nem is értem, hogy bírják akkor. Ez olyan, mint amikor valaki csak a pénzért megy hozzá egy öreg pasashoz, és elviseli őt, amíg muszáj. – talán rossz a párhuzam, de a lényeg ugyanaz volt szerintem. – Új lakótársad? – kérdeztem vissza, immár sokkal nagyobb érdeklődéssel. – És miféle pasi ő? – kíváncsiskodtam, ezúttal az italomat véve a kezeim közé. – Helyes? – hajoltam közelebb Marionhoz, miközben máris azon gondolkoztam, hogy talán meglephetném majd egy cicával. Magának nem biztos, hogy megvenné, bár a születésnapja még jóval odébb volt sajnos. Talán karácsonyra.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Lupton Coffee Bar
 



 

Vissza az elejére Go down
Lupton Coffee Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: