HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Mallors ház)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Márc. 12, 2016 7:07 pm
 



 

...
Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Kedd Május 17, 2016 11:09 pm
 



 

Tristan ¨ Angie

Eszméletlenül rég nem voltam már itt, főleg nem egyedül. Mrs. Mallors nevét látva a telefonom kijelzőjén először semmi rosszra nem gondoltam, majd elkapott a páni félelem, végül pedig felvéve a telefont egészen megnyugodtam.
Rosenak vannak kulcsai a nagyanyja házához, azzal jöttem be. Nem mondom, hogy nem értem meg miért engem kért meg rá, hogy ápoljam a növényeit, amíg odavan, hiszen egy férfinál nyilván jobban értek hozzájuk, de azért van az egészben valami meglehetősen fura. Nem az én dolgom persze foglalkozni azzal, hogy mi van közte és a fiai között, de a titokzatosságából telefonban - hiába, éltem velük pár évet, s nagyon megkedveltem Tristan édesanyját, rá vagyok hangolódva - az a gyanúm, hogy itt valami nagyon nem kerek. De nincs hozzá közöm, távol álljon tőlem, hogy vájkáljak a magánéletében.
Szerencse, hogy úgy kellett jönnöm, amikor ő nincsen itthon. Már nem olyan egyszerű mindenféle ruhákkal eltüntessem alakom változását - épp ezért kerülöm Étiennet is - azt pedig nem kérdeztem még Tristantől, hogy az édesanyja tudja-e az új helyzetet. Szóval jobb ez így, egy nő szeme úgyis kiszúrná a középkorai terhességemet, s hát úgy vélem, hogy nem tőlem, hanem a fiától kéne mindezt megtudnia.
Istentelenül sok növény van ebben a nappaliban, s nem is mindegyiket bírom kicipelni a zuhanyba, hogy lemossam a leveleiket rendesen. Pedig szeretném rendesen végezni, amit rám bízott, szóval ha már rászántam a napomat, dobok egy smst Tristannek, hátha tud segíteni. Rose egy barátnőjénél van, őt nem kérhetem.

Szükségem lenne az erős karodra. Ráérsz ma? Anyukádnál vagyok. Csók, Angie

Azt, hogy "egyedül", elfelejtem közölni. Át sem gondolom, csak amikor már rányomtam a küldés gombra. Mindegy, már így marad. Csak nem fogja azt hinni, hogy elárultam bármit.. nélküle.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 34
Avataron : Richard Madden

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Vas. Jún. 05, 2016 6:32 pm
 



 

Erős kérdőjelbe szaladnak a szemöldökeim, amikor megkapom Angie üzenetét. Nem teljesen tiszta, hogy mégis mit csinál anyám házában, de ezt ráérek személyesen is megkérdezni és nem így üzengetéssel kideríteni.

Fél óra és ott leszek. Tris

Küldöm neki vissza és gyorsan levedlem orvosi gúnyám. A műtőből jövök, ezért még idő, mire visszaveszem az utcai felszerelésem, de csak tíz perc és nagyjából negyedóránál több nem kell, hogy anyám házába érjek. Igen, apának volt fontos, hogy ennyire közel lakjunk a kórházhoz, anya meg nem költözött el a halála után, ma is ott él, ahol Sig és én felnőttünk és ahová Roset hazahoztuk. Istenem, az se mostanában volt.
Miután megvagyok az átvedléssel autóba ülök és egészen a szülői házig vezetek. Még mindig van hozzá kulcsom, szerintem Signek is.
- Angie, anya! – kiáltok be, jelezve jöttömet, majd pedig kiveszem a kulcsot a zárból és becsukom magam mögött a bejárati ajtót.
Beljebb haladok, és meglepetésemre csak a gyermekeim anyját találom itt.
- Anya merre? – láthatóan ő jobban tudja – feltételezem legalábbis –, mert nekem nem említette, hogy elmenne, mondjuk azt se, hogy Angiet áthívja.
- Mihez kell segítség? – tűröm fel a hosszú ujjú felsőmet az alkaromon, miközben odalépek Angiehez egy rövid csók erejéig.



Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Hétf. Jún. 06, 2016 11:48 am
 



 

A válaszsmsben kiszámolt idő - ezt is bírom Tristanben, mindig nagyon precízen lövi be mikor és hova ér oda - éppen elég arra, hogy egy kicsit leüljek a kanapéra és kifújjam magam. Már nem akarok állandóan elaludni, az a szakasza elmúlt a terhességemnek az első harmaddal, de így a felében járva azért már érzem a lábamat, ha sokat "cipelem" Minit. És még élénken emlékszem arra, hogy ez mind semmi a továbbiakhoz képest. Mondjuk tény, hogy a fizikai munka, amit évek óta végzek megedzett, emlékeim szerint Rosenál sokkal kevésbé bírtam elviselni a várandóssággal járó plusz terheket.
Amikor nyílik az ajtó, felkelek a kanapéról, Tris elé indulok.
- Anyukád nincs itthon. Elutazott.
Kezdem ezzel rögtön, hiszen mikor már elküldtem azt az üzenetet, leesett, hogy pontatlanul fogalmaztam meg benne a dolgokat.
Az apja hangjára a pici is reagál, eddigi nyugodalmát felváltja a lelkes ficánkolás. Pocakra simított tenyerű kuncogás rá a válaszom.
- Igen, itt van apa.
Duruzsolom átszellemülten, egyértelműen meg nem született gyermekünkhöz beszélve. Nem szoktam magamnak megengedni az ilyesmit, csak akkor, ha egyedül vagyok, de Tristan előtt Rosehoz is beszéltem, nincsen ebben semmi kivetnivaló.
Az üdvözlő csókocskát viszonozom, majd a nappali felé bökök fejemmel.
- Anyukád megkért, hogy locsoljam a virágait, amíg nincs itthon, de eszembe jutott, hogy mennyire kényes rájuk, gondoltam segítek neki annyiban, hogy le is tisztogatom őket. De némelyik sokkal nagyobbra nőtt példány, mint amire számítottam, nem tudom őket kicipelni a zuhanyba egyedül. Egyébként ő tudja?
Azt, hogy újra nagymama lesz. Természetesen. De megint sikerül félig-meddig fogalmaznom.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Tristan Edward Mallors
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 34
Avataron : Richard Madden

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Kedd Aug. 30, 2016 4:53 pm
 



 

Nem mondom, hogy nem lepődök meg azon mi is a helyzet, vagyis, hogy Angie jobban tudja hol az anyám, mint én magam. Igazság szerint ez marha fura, de gondolom hamarosan kiderül majd, hogy ez miért is van így. Ha meg nem, akkor kénytelen leszek elővenni anyát, hogy ezt meg mégis mire véljem.
- Hogyhogy elutazott? Hová utazott? És te miért tudsz róla, én meg miért nem? Vagy miért nem tőle... – gőzöm sincs, hogy életem asszonya tudja-e a válaszokat a kérdésekre, de ettől még felteszem őket, mert csak irritálja a csőröm az egész helyzet.
- Mozog? – oké, a képemen rögtön ott terem egy széles mosoly és Angie szépen kerekedő pocakjára simítom a kezem, hogy érezzem a lányunk ficergését.
- Hogy van? – még nem veszem el a kezem és a kérdés egyértelműen a még meg nem született kisasszonykánkra vonatkozik.
- Oké, értem. Te ülj le, és mondd, hogy mit csináljak, oké?! – nem engedem, hogy bármit is emelgessen, arra tökéletesen jó vagyok én, szóval az irányítása alatt állok neki a növények kicipelésének a fürdőszobába.
- Tudja, mondtam neki. Azt mondta felhív majd, még nem tette? – bár gondolom ezek szerint nem, mert akkor nem volna kérdés, hogy anyám tud-e a babáról vagy sem. Tud. És éppen ezért is fura, hogy még nem telefonált. Oké, Signek van igaza, anyánkkal valami nincs rendjén, ami azt illeti.
- Mikor mész legközelebb ultrahangra? – fordulok felé, ahogy visszatérek a fürdőből a második növényért és azt is felmarkolva cipelem be.
- Hallod bébi, mi nem fogunk ennyi zöldséget tartani otthon, ezt most mondom… illetve, szerinted ne keressünk egy nagyobb lakást vagy házat? A két csajnak kell a több hely, mit gondolsz? – arról már volt szó így emlékszem, ha nem, akkor so sorry, hogy összeköltözünk még a kicsi megszületése előtt. És szándékomban áll el is venni Angiet, amiről az makacssága és önfejűsége okán már tud – hihetetlen egy nő, de így szeretem –, viszont a nagy kérdést, majd akkor akarom feltenni neki, amikor nem számít rá és amikor meg is szerveztem azt olyanná, amilyet érdemel.

//bocsánat, hogy kiscsillió évet kellett rá várnod legközelebb már gyorsabb leszek, cserkészbecsszó //



Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Okt. 22, 2016 10:47 pm
 



 

//Ugyan, én is lassú voltam, mint a csiga Embarassed Semmi baj! //

- Nem tudom, édes, nem avatott be. Csak megkért, hogy gondozzam a virágait, mertg emlékezett rá, hogy régen mennyire szerettem foglalkozni velük. – mosolyogva emlékszem vissza azokra az időkre. Tris és a bátyja totálisan alkalmatlanok voltak arra, hogy kezdjenek bármit a virágokkal. Az csak hagyján, hogy a hibiszkuszt csak teában ismerték és a fikuszról azt hitték az anyjukkal káromkodunk, de mellettük egy kaktusz is képes volt kidögleni. Vagy elrothadni. Nem tudom, hogy azóta változtak-e ebben, de feltételezem – talán tévesen – hogy nem, hiszen az anyjuk mégis engem keresett fel, s nem őket.
- Mozog bizony. Egy pillanatra sem képes leállni. Nem is tudom kitől örökölte. – kacsintok Tristanre. A „lelőhetetlen” jelzőt simán megörököltem már a családban, s ő sem éppen arról híres, hogy sokat ül nyugton a fenekén, szóval tényleg az lenne a meglepő, ha a lányunk nem játszana akrobatát odabent nulla-huszonnégyben.
- Remekül. Szépen fejlődik, minden rendben van vele, az orvos szerint olyan, ahogy a nagy könyvben meg van írva. – sóhajtva forgatok szemet, de nem rosszallóan, inkább hálásan és szeretettel. Be nem vallanám, de tényleg könnyebben fáradok, mint korábban, s bár ezt kimutatni szintén nem kenyerem, nagyon szeretem Tristanben, hogy ezt is észreveszi. Ismer. Mindig, mindent tud rólam anélkül, hogy el kellene mondanom neki, s ez amellett, hogy néha már-már ijesztő mértéket ölt (öltött, amíg nem voltunk együtt, s próbáltam őt – totálisan sikertelenül – elfelejteni), egyszerűen imádom érte.
- Állítsd be a sárkányfát a zuhanyba, vagyis a sárkányfákat. Azok ni. Van belőle két nagyobb, meg egy pici, azt szerintem nemrég ültethette csak cserépbe anyukád. Ha bent vannak, akkor átteszem a székhelyem a fürdőbe, hogy ne kelljen átkiabáljam a teret ahhoz, hogy beszélgethessünk. – magyarázom, s közben hallgatom szavait, figyelem a mozgását.
- Nem telefonált. Valamin összevesztetek? Egyébként.. mit szólt? – fura, nem szokott ennyi kérdőjel lenni Tris és az anyja között. A második kérdésemet pedig kissé félénken teszem fel. Elvégre ezer oka lehet arra, hogy nem hívott fel azzal, hogy gratuláljon.
- Egy hónap múlva. Eljössz? – emlékeim szerint mondtam neki – akartam – az időpontot, de ahogy így emlegetjük elbizonytalanodom mert már nem emlékszem ebben a játékban mekkora a magzat, de legyen megegyezés szerint nem sokkal a family trip előt.. vagy nemtom, mindegy xD.
Elnevetem magam. - Nem is férne el. Meg egyébként se. Szeretem a növényeket, de csak úgy, ha nem én felelek értük száz százalékban. – a kérdését megelőzendő tettem megjegyzést a lakásméretekre. Most viszont rátérek a rendes válaszadásra is. - De, lehet hogy kellene. Bár ki tudja Rose mit szólna hozzá. Mostanában elég szeszélyesen kezeli a változásokat. Házra vagy lakásra gondoltál inkább? – nyilván pénzfüggő is, de ez nem jelenti azt, hogy a kérdés irreleváns.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Hétf. Dec. 19, 2016 9:26 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Vas. Feb. 26, 2017 10:45 pm
 



 

Új játék - Angie & Nyssa

Egy hónap. Egy hónap telt el a végzetes nap óta, amikor a legnagyobb káosz közepette hívást kaptam az egyik legjobb barátomtól. Hívást, amely egy egész család számára újabb, kitörölhetetlen tragédiát jelent, és valakinek egyszerre a bánat és bűntudat érzését is. Jules Étienne Roux távozott az élők sorából, a halál műtét közben az asztalon érte. És minden nyilvánvaló ok ellenére a boncolást kötelezően el kellett végezni a testen, ezért kerestek meg engem a rokonok, a barátaim, hogy meg-e tudnám tenni és a sor elejére véve őt minél előtt átadni a testet a halottas háznak, ahol felkészíthetik a végső búcsúra. Nem éppen a szabályos módszerek éke, de elég volt néhány indokolt sürgős jelzés, amelyet szívességből ráraktak és mehettem is a munkámra. Ami ritkán olyan nehéz, mint akkor volt. Boncoltam már minden korú, nemű és rasszú embert, de ismerősöket eddig szinte soha. Volt egy-két baleseti sérült, akik közül az egyiket még korábban láttam szikla mászás közben és beszéltem is vele, egy másik az idős bácsi a sarki házból, akivel minden reggel ugyanott vettük a kávét, de olyan, akit ennyire ismertem, kedveltem, még soha. Arról nem is beszélve, hogy a rokonai miatt mindent még a szokásosnál is alaposabban ellenőriztem és mellé igyekeztem minimálisra csökkenteni az időket is, amelyeket például a minta vételre és elemzésre szántam. Persze a tucatnyi azonosítatlan halott a karácsonyi robbantásból, akik ugyanott sorakoztak, nem nekem kedveztek. És így sem tudtam a rokonok szemébe nézni, mikor kiadtam a testet és a záró jelentést, amit nagyon is tisztában voltam vele, hogy jó néhány orvos át fog nézni. De a gyász legelső és legfájdalmasabb szakasza szemmel láthatóan átment azokon, akiket szemmel tudtam tartani, így a rejtőző esetek maradtak csak hátra. Pontosabban Angie, akivel ugyan soha nem voltunk és nem is leszünk kebelbarátnők ebben az életben, de sok olyasmit tud rólam, amelyet csak a barátaim egy igen szűk és megválogatott köre, így jogosnak érzem, hogy érdeklődjek a hogyléte felől. Egy jó kis indok mellett. Vagyis egy eléggé szokásos indok mellett. Az elmúlt év során már jó néhány alkalommal hívtam fel őt vagy Tristant, amikor hirtelen főzési rohamom támadt és a nyakamon maradt egy csomó étel, amit egyedül vagy az öcsémmel kettesben biztosan nem tudtunk volna elfogyasztani. Szóval most is szépen megérdeklődtem Angie-től, hogy neki állt-e már a vacsora készítésének és egy nemleges válasz után egyszerűen közöltem, hogy akkor el sem kell kezdenie, 40 perc és ott vagyok.
Az autóm azért egy terepjáró, mert millió dolgot kell a munkám miatt napi szinten cipelnem, ráadásul pedig a legkülönfélébb helyekre hívtak már helyszínelni, ahol nem árt meg, ha a fekvőrendőr magasságánál mélyebb árkon is átjutok, így most egyszerűen csak lepakolom az anyós ülés elé a tálakat és a hátsó ülés előtti térben rögzítem a tepsit. Igen, tényleg főztem egyébként is fél nap, mivel kedvet kaptam az orosz konyhához és sajnos azokat a recepteket nem könnyű egy-két személyes adaggá redukálni. De ettől még volt egy ebédem, ami nagyon jól esett és van egy tökéletes vacsorára való is a hűtőmben, a többi pedig így jó helyre kerül, mondhatni. Meg van időm puhatolózni is.
A ház előtt szerencsére bőven van hely parkolni, így azt a helyet választom, ahol a legkisebb az esélye, hogy bokáig merülök egy pocsolyában, amint kilépek, majd a táskámmal a vállamon és három egymásra pakolt tállal a kezemben indulok el a bejárati ajtó felé. Egyensúlyozás, csengetés, felkenődéssel az ajtóra és tálak visszahozása egyenesbe, mielőtt tripla szaltóval fognának földet és épp elég a lendület, hogy a második körre Angie szabad keze megakadályozza a katasztrófát. Siker! Jó, fél az övé, de kerekítettem.
- Egek, köszi, ez valahogy jobban ment a lakásból kifele még. És mivel egy tepsi is vár a kocsiban, remélem nem gond, ha ide lepakolok gyorsan - az előtérben lévő kis asztalkára kerül a két fedett műanyag tál, majd azonnal fordulok is vissza, hogy kihalásszam az utolsó konyhai eszközt. Ez már kihűlt, simán megfogható, így csak kikapom, egy csípő mozdulattal bevágom a kocsi ajtaját és még a záró gombnak is neki tudok dőlni, mielőtt elindulnék befelé. - Jó, orosz kedvem volt, szóval most van itt minden. Hússaláta, sima zöldsaláta keverék joghurtos-uborkás öntettel, édes lepények, amit majd nyakon kell önteni valamilyen lekvárral vagy juharsziruppal tálalás előtt, és persze disznóhús gombásan. Az utolsónak még kell jó 50 perc a sütőben, így lefedve, mielőtt ehető lesz, kapcsold be, ha úgy gondolod, egy órán belül tálalnál - lebuktam, tényleg nem mindig megy nekem a kis adagokban főzés, főleg, ha az orosz ételekről van szó. Ezeket általában nem is lehet egyébként úgy megcsinálni, mert a káposztát, gombát, húst és még a lepényekhez használt túrót is csak nagyobb kiszerelésben árulják és sokkal tovább tart felporciózni és lefagyasztani a részeket, mint egyszerűen az egészet megcsinálni. Meg a főzés az én egyik kedvenc kikapcsolódásom is, megnyugtat mindig. És egy adag kajával érkezve ritkán rúgják ki az embert bárhonnan is...
Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Márc. 11, 2017 12:23 pm
 



 

Nem vagyok képes felfogni – ezt kéne érezzem. Úgy kéne hinnem, hogy itt van valahol, csak messzire ment, de mégsem tudom ilyen rózsaszín, megnyugtató ködben tölteni a mindennapjaim. Étienne hiánya lüktető, be nem hegedt seb bennem, a szívem közepén tátongó lyukat nagyon kevés dolog tudja befoltozni egyelőre. Persze, teszem a dolgomat. Nevelem a lányaim, vezetem a háztartást, párja vagyok Tristannek és húga a többi élő bátyámnak, de.. nem is tudom. Anya szeme elé nem vagyok képes kerülni, s legszívesebben mindenkitől nagy ívben távol tartanám magam, akinek köze volt Étiennehez. Mert nem akarom látni a fájdalmat a szemükben, nem akarok kitéve lenni annak a vizslatásnak, ami a bátyját vesztett kishúgnak jár. De az élet nem kívánságműsor, ahogy mondani szokás. Teszem hát a dolgomat – és közben szépen lassan elveszítem önmagam, s ami a legfeélelmetesebb ebben az egészben az az, hogy jó nekem így. A körülményekhez képest tökéletes.
Nyssa hívása nem lep meg. Szoktunk beszélgetni, s bár éppen egy nagy adag „sajnálom magamat fetrengés” közepette talál meg, amikor is Daisy éppen alszik.. mégsem haragszom rá. Sőt. Szinte mosollyal vagyok képes fogadni azt, hogy átjönne. Pedig tény, ami tény, ha nem lát senki, akkor nem szoktam mosolyogni. Étienne halála óta semmiképp.
Mindig elképeszt, hogy mennyit tud főzni. Nem, mintha én magam rossz lennék ebben – anyaként gázos is lenne, hogyha még mindig ott tartanék, hogy egy rántotta elkészítése gondot okoz – de azért ennyire jó sem vagyok. Utánakapok a csomagnak.
- Szent ég! Azért a küszöböt nem akartam volna megetetni, de ha mondod, hogy ez a cél, kötök rá partedlit.
A humorom nem hagyott el, semleges dolgokban, megjátszós módon még mindig képes vagyok arra, hogy produkáljam magam. Legalább addig se kell azon agyalnom, hogy nem tudom hogy találom meg a belőlem hiányzó részt.
- Az egy dolog, hogy az oroszok sokan vannak a mondás szerint, de azért nem kellene állandóan az egész országra főzz.
Froclizom kedvesen Nyssát, mikor már beljebb jött az összes étkével, s elindultunk a konyha felé.
- Rose barátnőzik, Tris ügyel, Daisy alszik, szóval egyelőre nem lehet nálam nagyobb közönsége a főztödnek, de engem lenyűgözött már a mennyiség is.
Csacsogok, pultra tevén a holmit.
- Melyik igényel hűtést és melyik nem?
Nem néztem a fóliák alá, felőlem süti is lapulhatna alattuk vagy éppen pogácsa. Az orosz konyha számomra misztikus, a pirogon kívül talán a barscs az aminek meg bírtam jegyezni a nevét, de itt ki is fújt a dolog maximálisan.
- Kávét, teát?
Veszem fel a kedved háziasszony szerepkörét is, mert bár ő főzött ránk, attól még én sem felejtettem el, hogy mi ilyenkor az illendőség.
- Csüccs le, amíg elpakolok. Aztán ha gondolod átmehetünk a nappaliba is. Nem tudom mennyire undorodtál meg a konyhától ennyi főzés után. Hogy vagy? Mesélj valamit!
A „jót” lemarad a valami után. A leghülyébb kérdés, tudom én, de így legalább hamar megelőzöm azt, hogy esetleg szóba kerüljön az, hogy én hogy vagyok. Nem szívesen válaszolnám meg ezt a kérdést, ami azt illeti.






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Márc. 18, 2017 6:55 pm
 



 

- Szerintem nem sokat ártana neki, Daisy hamarosan elérni azt a kort, amikor nagy örömmel fog minden elérhető felületet megkínálni péppel - válaszolok halvány mosollyal, de azért még így is örülök, hogy a tálak nem dobtak egy hátra szaltót. Ugyan semmi olyan nincs benne, aminek sokat árthat egy kis rázódás, sőt, még gondosan le is fedtem az összeset, de attól még nem néz ki jól, ha egyből a földön terem minden és bevallom, ezeknek a műanyagoknak az ütésálló mivoltát eddig nem volt időm letesztelni és nem is más házában akarom, hogy kiderüljön az esetleges sikertelenség. Oké, ez piszok bonyolultra sikerült még fejben is és egyetlen apró célt szolgált eddig, hogy ne gondoljam túl azt, amit éppen Angie arcán látok. Vagy ott sincs, csak szerintem megláttam a nyomát. Nem vagyok a legjobb mimika olvasó, az apróbb arcrándulásokat nehezen veszem észre, ezért is van az, hogy a férfiakkal jobban kijövök. Róluk sokszor ezerszer könnyebb olvasni. De most ide női felmentő sereg kell és nekem nem probléma jelentkezni, azon után, amit Tristan és a Roux család tett értem.
- Ez kérlek oroszéknál egy tökéletes vacsora négy-öt főre, ami annyit tesz, holnap is megúszod az ebéd készítést és csak estére kell összedobnod valamit a bélpoklosoknak - dobom vissza a labdát, miközben sikerül a konyháig eljutnunk minden tállal és tepsivel, ami egész szép teljesítmény. Igaz, nekem a lakásból lefelé is ment, de akkor kissé igénybe vettem a segítő szándékú szomszédok támogatását, akik voltak olyan kedvesek megfogni nekem az ajtót. Ja és a kedvenc autó extrámat, aminek köszönhetően nem kell kulcsot bányásznom, hanem elég a kocsi alá rúgnom, ez esetben szó szerint, és az érzékelők maguktól kinyitják a csomagtartót. Ritka hálás vagyok ezért, amikor véletlenül olyasmi talál el a munkám alatt, amelyet nem akarnék a táskám belsejébe vagy a fényezésre kenni. Azért mindennek van határa és nálam ez megvan húzva a munkahelyről elhozott szuvenírek előtt. Sőt, szerintem akkor nem lennék normális, ha valaha elgondolkodnék azon, hogy mégis megtartsak valamit.
- A zöld tál, abban hússaláta van, jobb, ha hűtve marad. Előételnek vagy a frissen sült hús mellé is fogyasztható - válaszolok, miközben könnyedén kinyitom a sütő ajtaját és bepakolom a félkész disznósültet. Ez a legjobb hely, innen nem fog megszökni és csak be kell kapcsolni az egészet, ha egy órán belül vacsorázni akar az ember. Ahogy már említettem, de szeretek biztosra menni. Na, nem azért, mert kételkednék Angie felfogó képességében, egyszerűen csak praktikus vagyok és számomra az tűnik logikusnak, hogy ott tartsam, ahova hoztam. Nem foglalja a helyet a pulton vagy a hűtőben, ha nyitva az ajtó, el sem lehet róla feledkezni és közben persze még védett helyen is van. - A kékben van az édesség, azt szinte bármilyen folyékony és édes dologgal tálalhatod, amilyen a tejszín, juharszirup, méz, csokoládé szósz, házi tejkaramell krém, valamilyen dzsem vagy akár csak sima porcukorral is. Egyébként ne hagyd a napon és nem igényel további törődést. A saláta a sárga dobozban meg végképp nem - igen, van egy csomó tálam egymásra halmozva az egyik konyhai szekrényben és gyakran szánok arra időt, hogy amikor valakinek kaját pakolok, akkor különböző színűeket használjak. Egyszerűen nekem segít a kedvemen a sok árnyalat, másnak pedig az emlékező tehetségén, hogy mégis honnan szedte a hordozókat. Kisebb az esélye, hogy néhányat megesznek. Oké, még így is rendszeresen tűnik el, ha Bradnek adom, de ott esélyes, hogy Enril nyúlja le és nevezi ki festék tartónak a szegény konyhai segédeimet, Angietől eddig nagyjából mindent visszakaptam.
- Mindegy, csak erős és fekete legyen és csatlakozz hozzám - válaszolok őszintén, mert ugyan ma már ittam egy kávét, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék még egyet eltűntetni pár percen belül. Munka alatt gyakran kettőt is megiszom és otthon, vagy bárhol máshol is szokásom a barátaimmal kávézóba beülni, ahol azért ütős lenne teát rendelni. Az megmaradhat a testmozgás idejére, amikor kell valami folyadék, ami nem víz, de nem is dob még egyet az egyébként is szapora pulzusomon. Vagy valami ilyesmi. Nem mondtam, hogy van logika néhány szokás mögött...
- Igazából bírom a konyhát, engem a főzés kikapcsol. És mellette semmi olyasmit nem csinálok, amit máskor ne tennék. Többé-kevésbé unalmas az életem, már ha mondhatja ezt magáról egy halottkém - mert nekem sajnos ennyi idő után már ritkán tudnak újat mutatni a holtak. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy miként ölték meg őket. Ezen kívül mi van? Dolgozom, sportolok, a macskámat még karácsony előtt beújítottam így valószínűleg már hallott róla, az öcsém sikeresen túlélte a plázai akciót minden sérülése ellenére és ezzel sikeresen felül múlta a bátyját. Ezt inkább nem mondom ki hangosan. Ezen kívül maradnak a pasik, ahol jelenleg olyan káosz van, hogy jobb lenne nem részletezni. Professzor úr és a komplikáció mentes szex az egyik oldalon, szégyen és Mr. Férfiasság mint főnök a másikon. Ez viszont az a téma, amit inkább Joellel tárgyalok ki és nem Angievel. Nem tehetek róla, de egy olyan nővel nem megy, aki évtizedekig nagyjából ugyanazt az egy férfit szerette és hűséges. Ezt a részét a személyiségemnek mindig is a férfiak értették meg jobban. - Az egyetlen érdekesség most megint a történelmi fesztivállal van. Lemondtuk a plázai baleset után a decemberit és ugyan nem szándékoztunk megismételni a dolgot, de most a város vezetés megpróbálja rávenni a szervezőket, hogy mégis tartsuk meg és ajánljuk fel a bevételeket. Elméletben ez nem is hangzik olyan rosszul, de szerintem fogalmuk sincs róla, mennyi időbe telne újraszervezni a dolgot, ezt több mint fél évig egyeztettük... jó, csak fecsegek, pedig igazából azt akartam kérdezni, te hogy vagy - kapok észbe és nézek vissza Angiere az egyik konyhai székből, amit taktikusan úgy fordítottam, hogy csak akkor ne lássam a nőt, ha kimegy a nappaliba. Nem tehetek róla, de úgy érzem, követnem kell őt a szememmel és figyelnem minden mozdulatát, ha valódi képet akarok kapni a lelki állapotáról és nem csak valami halvány benyomást. A női megérzésem nem volt soha itt a legerősebb és meglehetősen rideg vagyok néha, de ezt megfigyeléssel lehet egyensúlyozni. Így ezt teszem. Ha kényelmetlenül érinti, akkor szerintem úgy is szólni fog róla az áldozat...
Vissza az elejére Go down
Angelique Blanche Roux
avatar
Polgárság

Kor : 35
Avataron : Lily (Chloe Ninette Thomson) James

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Márc. 25, 2017 7:02 pm
 



 

- Ne is mondd! Anno, amikor Rose ilyen kicsi volt, még nem rendelkeztem olyan holmikkal, amiktől sajnáltam volna egy kis tápszert, babanyálat, teát és egyéb folyadékot. De azóta már sikerült összekuporgassak egy jó laptopra például, a telefonról nem is beszélve. Dugdoshatom majd előle mindkettőt rendesen. - elmosolyodom. Megy ez, még nem felejtettem el, de azért elég vérszegény még mindig. Amit mondok, az is. Igazából nem vagyok egy nagy "kütyüsta",  és hiszek abban, hogy amiről tudja a gyerek, hogy nem nyúlhat hozzá, annak nem fog a közelébe menni - Rosenál is működött - de ettől még a gondolataimat megülő okfejtést nem átallottam kimondani. Hálás vagyok Nyssának, amiért jött és elvonta a figyelmemet arról, hogy mi is történt a családdal. A pépről, a küszöbről és az ételekről beszélni lényegesen könnyebb, mint Étienneről.
- Úgy mondod, mintha az oroszok gurulnának. Vagy a hideg miatt nagyobb gyomrot is növesztenek maguknak? Jézus! El sem tudom, vagy épp akarom képzelni azt, hogy az eszkimók mennyit főzhetnek ilyen alapon. - elkerekedő szemekkel veszek elő valami újabb képtelenséget, miközben a konyha felé vesszük az irányt.
Bólintással fogadom a magyarázatot a hűtőköteles ételekről, s már nyitom is a fridzsidert, hogy helyet csináljak benne az említett hússalátának.
- Elképesztő vagy. Mondták már neked? Csoda, hogy melletted nem gurul még mindenki. - kaccanok, amint csípőmmel belöktem a hűtőajtót, s a konyhapultnak támaszkodva, mellkasom előtt keresztbe font karokkal Nyssára nem pillantok. Ösztönösen zárkózom be mostanában testbeszéddel is, nem ellene szól. Egyszerűen csak így hozza a jelenbeli történések sorozata.
Ahogy választását elmondja, nekilátok a kávé elkészítésének. Nem fog ártani nekem sem, úgyse tudok aludni mostanság és ennek semmi köze ahhoz, hogy Daisy még nem alussza át az éjszakát. A gyászhoz van köze. A csendhez. Ahhoz, amiben még jobban fáj, hogy elvesztettük Étiennet.
- De nem úgy van, hogy ezeknek a fesztiváloknak valami kardinális történelmi eseményekhez van köze? A karácsonyt még értem, ha nem is történelmi, de vallási alapon. Ám februárban miről lehetne fesztiválozni? Tavaszvárás, vagy mit képzeltek el?
Belesajdul a szívem a karácsony emlegetésébe, valamint a tragédiát átélt családokéba. A "hogy vagy?" kérdés csak rátesz egy lapáttal. Zavartan sóhajtok, s figyelmetlenségemben majdnem elfelejtem bekapcsolni a kávéfőzőt.
- Megvagyok, köszönöm. Egyszer már túléltük, menni fog másodszor is. Muszáj neki. Bár a bátyáimon látom, hogy mennyivel bonyolultabb most. Már túl felnőttek vagyunk hozzá. A gyászhoz is fel lehet nőni, azt hiszem..






If you love me, Dilly dilly, I will love you

When I am Queen, Dilly dilly, You'll be my King
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Hétf. Ápr. 03, 2017 1:57 pm
 



 

- Én minden távirányítót is felvennék a listára, azokat is előszeretettem támadják be a kicsik - és ez még a legenyhébb kifejezés. Nagyjából mindent, aminek nyomógombja van és az működik, általában imádnak. Ehhez nem kell gyerek, hogy tisztába kerülj vele, elég, ha valaha életedben közel kerültél egyhez vagy éppen találkoztál már női magazinnal esetleg internetes portállal. Mindenhol, még a vicc oldalakon is millió kép van arról, amikor a szülők egyetlen percre elfordultak és a gyerekük ez alatt valamelyik fontos elektronikai eszközt választotta ki arra, hogy kicsit eljátszadozzon vele. Vagy éppen a nagy zsáknyi lisztet, amit a mosogató alatti szekrényben tartasz és máskor mindig pont ezért be is kapcsolod rajta a gyerekzárat, csak pont most nem tetted meg. Jót lehet mosolyogni ezeken a képeken és őszintén sajnálni a szülőket, akik hiába próbálták meg minden erejükkel gyerek biztossá tenni a házat, mégsem jártak teljes sikerrel a témában. És ilyenkor csak egyetlen enyhe homlok vonal jelzi, hogy az őszinte és gondtalan mosoly számomra nem teljes, mert van a tudatalattim. Ami annak ellenére, hogy tisztában vagyok vele, nincs férfi az életemben, akiért képes lennék feladni a függetlenségemet, folyamatosan a biológiai órámat bombázza a ténnyel, hogy ha tényleg akarok gyereket már most neki kellene állnom a dolognak. Vagyis doki segítségét kérni...
- Csak azért nem gurulnak ennyi étel mellett, mert oroszoknál naponta egy nagy étkezés a szokás, máskor csak éppen bekapnak valamit. És abban a hideg télben fél napig fát vág mindenki - teszem hozzá halvány mosollyal, mert a másik fele ugyan már nem a városi elit népek ismertetőjele, de attól még el lehet mondani, hogy igaz falun. A városokban azért már inkább az edzőtermekbe járnak azok, akik izmosodni szeretnének és nem a kemény fizikai munkát preferálják, de attól még tényleg sokat és kalória dúsan esznek. Főleg Szibériában. Ott a rosszabb téli napok nappali hómérséklete erősen elérheti a mínusz harminc fokot is, ami azért már nem a kellemesen hideg, hanem a mindjárt megfagyok, amint kilépek idő. Majdnem mint Kanadában, ahol pedig a jó sűrű juharszirup sem véletlenül lett ilyen népszerű eledel...
- Mellettem? Viccelsz? Amennyit én mozgok? Napi jóga, heti két krav maga, egy futás, hétvégén sziklamászás és bármikor bedumálható vagyok táncra, úszásra vagy pilatesre is - amiből a reggeli jóga az, amivel simán fel tudom ébreszteni még a holtakat is. Oké, azokat nem szoktam, akkor nem lenne munkám, de egy pasit úgy lehet a legkönnyebben az ajtón kívülre teleportálni, ha hajnali ötkor ébresztő óra után még a vízforraló, a jóga dvd és persze a zuhany valamint hajszárító kellemes reggeli ritmusát is végig hallgathatja. Mire neki állok a reggeli készítésnek a saját, nem túl szép hangomon dúdolgatva, már egészen biztosan az ajtón kívül lesz és jobb esetben még azzal sem fárad, hogy a számát meghagyja az előtérben lévő irattömbön. Egyébként még azt ki is dobnám, csak arra kell, ha korán keresnek valami hulla miatt és be kell diktálniuk pontosan hogy jutok el arra a Seattle külvárosi vagy vidéki részére, hogy végre nekiállhassanak a zsaruk és mindenki más is a munkának. Egyébként, ha a hulla cipelés i sportnak számít, akkor még napi egy órát azt is hozzá lehet írni a listához...
- Valószínűleg most lassítani fogunk és minden második hónapban négy naposra húzzuk, de a témák soha nem csak évszakhoz kapcsolódnak, sokszor az évhez is. 2017. Száz éve volt a nagy orosz forradalom, a cári rendszer eltörlése, erre simán ad támogatást az orosz követség. Kétszáz éve halt meg Jane Austen, minden kulturális csoport örömmel venne egy rendezvényt a könyvei hangulatában. Ötszáz éve kezdődött a Luther Márton féle reformáció. és ezek közül csak Janehez kellett a google segítsége, a másik két dátum magától is elég emlékezetes. És ha jól dereng, akkor a konstanci zsinat is tizenhetes évszámú, de pontosat itt már nem tudok mondani. Mindegy, hatból négy program ezzel megvan. Egy lesz Seattle emlékére, biztosan van valami itt is és marad egy, ami szabadon választható. Ha decemberre tesszük még online szavazhatnak is rá nyárig a látogatók... - igen, a google elég sokszor nyújtott már nekünk nagy segítséget abban, hogy meghatározzuk, mire érdemes figyelni az évben. A programokon még nincs elég bevétel ahhoz, hogy simán megérje újabbat szervezni, de ha előre beadjuk a támogatási kérvényeket, akkor már van elég pénzalap a dologhoz. Évek hosszú sora alatt pedig kitapasztaltuk, kik azok a szereplők és csoportok, akiket érdemes meghívni. Rutin. Egy jó dolog. Mellé pedig ott van a ruhatáram, amiben nagyjából húsz jelmez bújik már meg, így sokkal több időm van a szervezésre, mert nem a varrással vagyok elfoglalva. Bár szerintem az autentizmus hívei szívrohamot kapnának, ha tudnák, hogy orvosi sebvarrással készítettem néhány részt, amikor nem tudtam, mi mással próbálkozhatnék...
- Nem felnőni, bezárkózni - nem vagyok éppen profi a gyász kezelésben, testvérrel kapcsolatban viszont én is átmentem a poklon karácsonykor, mikor Brad volt a plázai baleset egyik legsúlyosabb sérültje, így van fogalmam a fájdalomról. Mellé pedig a tény, hogy nekem is megvannak a magam tragédiái és éppen ugyanazt csinálom kezelés címén, mint ők teszik: elzárom. Ez pedig nem segít sokat a sebek behegedésében. És minél tovább várok, annál nehezebb utána újra nyitni. - Ezt vedd tanácsnak valakitől, akinek simán phd-je lehetne már a témában. Minél tovább vársz, annál nehezebb beszélni róla - ami elég kétszínű tőlem, mert csak egy maroknyi ember tudja, mi minden van a múltamban. Tudnak róla, hogy orvos vagyok, baleset ért és nem műthetek többet. Róla viszont nem. Brad, Tristan, Angie, Joel, Tara, Jake, Max sejti. Meg a családom. Ennyi. És nem szándékozom bővíteni a repertoárt...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
Szomb. Május 06, 2017 11:59 am
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Mallors ház)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Mallors ház)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Otthonok
 :: 
Házak (kertváros)
 :: 
Mallors ház
-
Ugrás: