HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Új téma nyitásaHozzászólás a témához Share|

New York

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: New York
Csüt. Jún. 02, 2016 10:09 am
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: New York
Kedd Jún. 21, 2016 10:45 pm
 



 

Joel and Chloe



Meghallva Joel szavait nem tudom, hogy mondjak-e rá valamit. A megérzéseimben nem csalódtam, és tényleg az a tapasztalt férfi volt, akihez én még nem nőttem fel, és nem is tudom, hogy valaha fel fogok-e. Amy kérdése az utazás előtt meglepett, mármint ami Kubát illette. Rá akart arra venni, hogy legyek laza, és gondtalanul vessem bele magam az egyéjszakás kalandba a dokival. Akkor még én is könnyedén vettem a szavakat, de később már sokkal összetettebb lett a helyzet. A veszekedések, az udvariasság, és a távolságtartás egyetlen pasit sem jellemzett a környezetemben. Miért volt más egy harmincöt éves férfi? Sokkal érettebben gondolkodik, mint én, másképpen látja a világot, és olyan nézőpontba helyezett dolgokat, hogy rá kellett jönnöm, ennek fele sem tréfa. A fejben eltervezett könnyed liezon összeomlott, és helyette kaptam egy bonyolult, alig értett viszonyt, melybe belelovaltam magam. Igaza van, hogy senki miatt nem érdemes megváltozni, hiszen a probléma előbb vagy utóbb ki fog ütni. Nem játszhatom el, hogy felnőttként viselkedem, ha nincs így. A könnyeim szüntelenül folynak, ahogy megerősít abban, hogy nem illünk össze, de ez nem az én hibám, hanem az övé, pontosabban egyikünké se, mert nem passzolunk. A korkülönbség, az életszemléletünk annyira eltérő, hogy képtelenség összeegyeztetni. A szerelmes kijelentésemmel azonban lehet elkéstem, mert bennem már jó ideje érik valami, amit nem tudnék körbeírni, de eléggé felzaklatott ahhoz, hogy ne tudjam kiverni a fejemből a mellettem fekvőt.
- Köszönöm, hogy őszinte voltál velem. – nyögöm ki végül, és nem fűzök mellé semmit. Elmondta a lényeget, én is, hát lezárhatjuk a témát. A végén finoman simogatja meg a hajamat, és ez a gondoskodó mozdulat elegendő ahhoz, hogy elfáradjak, és önkéntelenül lecsukódjanak a szemhéjaim. Az illata, a közelsége megnyugtat, és nem aggódom, hogy rám törhetik az ajtót. Még közelebb bújok hozzá, és a nehéz gondolatokat elengedve kelek át az álmok szigetére.

Az időérzékem már napok óta elveszett, így hát nem csoda, ha megzavar a halk kopogás.
- Chloe fent vagy? – apa hangja elég közelről hallatszik, de csak a kevés fénycsíkból tudom megállapítani, hogy a szobám ajtaját nyitotta ki.
- Mi az? – nyögöm halkan, mert Joel hortyog mellettem, de kicsit megemelem a fejemet, hogy jobban lássak.
- Elnézést a zavarás miatt, de az egyik nyomozó keres. A konyhában vár. – erre az információra kipattannak a szemeim, és kimászva Joel öleléséből állok fel, és imbolyogva indulok meg a folyosó felé.
- Joel alszik melletted, ti most? – apa a legjobb pillanatot tudja kiválasztani az abszurd kérdésekre.
- Nem apa, és nem is leszünk együtt. Egyszerűen elaludtam mellette, és igen bízom benne. Mellesleg vele töltöttem el négy napot Kubában, és ne felejtsd el, hogy nem lennék itt, ha nem menti meg az életemet. – védekezően a magasba emeli a kezét, és hátrál is, így nagyot sóhajtva félkómásan megyek le az emeletről. Odakint már sötét van, ami azt jelenti, hogy átaludtuk az egész délutánt.
- Jó estét Miss Ward! – áll fel Carter nyomozó, és a kezét nyújtva felém. Szótlanul ülök le az egyik székre, és az érkezésének okát várom, így ki is hagyom a kézfogást, de úgy tűnik, hogy nem tart érte udvariatlannak.
- A telefonját kielemeztük, és egy órája új üzenetet kapott Davidtől. Ismét találkozni akar Önnel, és ez egy kiváló lehetőség lenne elkapni… - mire felfognám az értelmét a mondatnak már a remegés automatikus jeleként a hajamba kell túrnom, mert a higgadtságom tovaszállt.
- Nem… - jelentem ki határozottan, de a nyomozó folytatja.
- Miss Ward a temetőben egy óra múlva…csak ennyit kérnénk. Gondolja át, hogy ez mekkora lehetőség. A vallomása már elég bizonyíték, de nehéz a nyomára bukkanni… - nem hallom a szavakat, mert összemosódnak, és csak a férfi szájmozgása marad meg. Nem akarom…és nem is fogom. Hisztérikusan sikítok fel, amire apa és a nyomozó is érdekesen néznek rám.
- Chloe jól vagy? – apa hangja próbál higgadt maradni, de tudom, hogy aggódik.
- Én nem…megerőszakolt. – veszek egy nagy levegőt, és a tompultság felszállni készül az agyamról. Most fogom fel igazán, hogy milyen szörnyűség történt velem, és ez mély letargiába taszít. Apa odalép mögém, és amint a vállamhoz érinti a kezét, elhúzódom, és felpattanok.
- Ne érj hozzám. Nem..nem… - hevesen rázom meg a fejemet, és az ajtó felé hátrálok, de már megérkezik Mark és Amy is a hangos megnyilvánulásomra.
- Hagyjatok békén. – ölelem át magam védekezően, és a lenti fürdőt kiszemelve, azonnal odafutok, és amint beértem kattan a zár is.
- Chloe… - hallom Amy kétségbeesett hangját.
- Légy szíves engedj be, nem bánthat már. Nem kell elmenned arra a találkozóra, csak ne… - nem meri végigmondani, miközben lecsúszok a földre, és keserves zokogás tör ki rajtam. Az ajtón át kiabálnak, de nem reagálok. Így maradok, amikor észreveszem a borotvát a kád szélén. Gyáva lennék? Könnyű megoldás lenne? Odamászok, és leemelem. Nem szabadulok tőle, a bőröm alá mászott…így nem…ki akarom vágni onnan…




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 23, 2016 2:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: New York
Csüt. Jún. 23, 2016 9:02 am
 



 

- Ne köszönd. Nem szívesen vagyok őszinte, ha azzal fájdalmat okozok. – Azonban ebben nem hazudhattam, akkor sosem szabadulna attól, amit érez, márpedig most pont az hiányzik neki, hogy egy magamfajta legyen az életében. Nehéz mit mondani erre, meg úgy igazán bármire, elvégre van egy részem, ami nem akarja elengedni, ami igenis ide akarja láncolni, de nem hallgatok rá, Chloe ennél sokkal többet érdemelne. Maximum annyiban csúcsosodik ki ez az érzés bennem, hogy végül simogassam kicsit a haját, remélve, hogy megnyugtatja annyira, hogy elaludjon. Az már nem jut el a tudatomig, hogy épp olyan könnyen merülök én is álomba, vele egy ágyba, mindenféle szexuális energia pattogzása nélkül. Kellemes gondolat, legalább nem vagyok akkora farok, hogy ilyen állapotban erre gondoljak. Nem is tudnék, még lábadozom, és a bordatörésnek nem tesz jót a mozgás, legyen bármilyen kellemes formája is. Bár többnyire még mindenem sajog, a képem egy festékes paletta nagyjából a sok kékkel, zölden, sárgával és lilával, meg a bevérzett szemekkel, de szépen lassan alakul. Úgysem vágyom most arra, hogy lenyűgözzek bárkit. Ennek ellenére tökéletesen jól alszom, és még akkor sem kelek fel, mikor kopognak.

- Joel! – Ordítva ront be a szobába Mark, amitől úgy ülök fel, mintha legalábbis egy elefánt trombitált volna a fülembe. Beletelik bár kurta pillanatba, míg rájövök, hogy Mark azóta folyamatosan pofázik hozzám, de koncentrálnom kell, hogy értsem is, mit mond. - …szóval el kéne mennie a találkozóra, de nem akar, és bezárkózott a fürdőszobába. – Megvakarom a tarkómat, úgy érzem magam, mint akit fejbe vertek. Zokniban mászok ki a folyósóra, majd baktatok le a lépcsőkön. Intek a nyomozónak, bár az valahogy kiesett, hogy miért is lehet itt, ettől függetlenül azért odamegyek ahhoz a fürdőajtóhoz.
- Ideengednétek? – Azt sem tudom még jószerivel, hogy hol vagyok, de három rövidet kopogok az ajtón, nem vagyok benne biztos, hogy elérhetek bármit, ha már a számára legfontosabbak lepattantak róla. Közben Amy gyorsan összefoglalja nekem még egyszer, hogy miről van szó, és Chloenak el kellene mennie arra a találkozóra. Hát persze, ha ugyan az olyan könnyű lenne. - Nem elég, ha azt válaszolja, hogy ott lesz? Csapdának megfelel az is, nem? Elvégre, ahhoz oda kell mennie annak a mocsoknak is, és akkor el tudják kapni. – Nem áll szándékomban elengedni, hagyni, hogy még egyszer bántja, elvégre, már a gondolat is túl sok neki, ezt nem várhatják el tőle. Egyébként is, hogy a francba lehet nehéz elkapni egy politikust, aki gyakorlatilag nyilvánosan éli az életét? Mindegy, most nem is ez a fontos. Még egyszer kopogok.
- Hé, Csipkerózsika, beszéljük meg ezt nyugodtan úgy, hogy nem kell kiabálnunk hozzá. Nem engedem, hogy odamenj, oké? – Egyrészt úgyis szinte mindig mást csinál, mint amit mondok, másrészt éreznie kell, hogy én, mi, mellette állunk, és nem fogjuk hagyni, hogy baja essen megint. - Egyébként, még nem is láttalak főzni, azt meg nem lehet a fürdőszobában. – Talán jót tenne neki, ha azzal foglalkozna, amit szeret. - Gyerek ki, Chloe, jó? Mindenki aggódik érted. – Mondom ezt valamivel csendesebben, de remélem, még hallja.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: New York
Csüt. Jún. 23, 2016 2:29 pm
 



 

Joel and Chloe


A fürdőszobában ülve elderengek azon, hogy milyen véget érne az életem. Huszonhárom évesen eljutni arra a pontra, hogy nem akarjuk folytatni az életnek nevezett harcot igen súlyos, és talán nem egy átgondolt döntés. Előttünk vannak a remek harmincas évek, a szerelembe esés időszaka, a házasság, a családalapítás, és a karrierépítés lehetősége. Édesanyám küzdelme villan fel képekben a rák ellen, ahogyan szépen lassan elveszítette csodás kinézetét, és a magabiztos asszonyból egy törékeny nő lett, aki az utolsókig harcolt, de a testnedveiben érlelt, a szövetek között elburjánzó rossz sejtek nem engedték meg, hogy most mellettem álljon. Számtalan csatát láttam, éltem meg mások által, hiszen szerettem az emberekkel kommunikálni, és empatikusan átélni, hogy miken is mentek keresztül. A saját történetem főhőseként azonban nem voltam elégedett. Davidet nem törölhettem ki a fejemből, a múltamból, és a testemből sem. A lenyomatát ugyan már csak a fizikai sérülésekben láthattam, de a lelki károkat nem tudtam megfogni. Jobban fájt a mocskosság érzése, hogy megszentségtelenített. Hogyan fog ezután rám nézni egy férfi, hogyan leszek képes szexuálisan vonzódni? Melyik pasas fogja megmutatni a kiutat, a biztonságot, amit még nem éreztem…vagyis pontosabban érzek, ha valaki mellettem van. Joel lenne az egyetlen kiút, de a lezárást nem másíthatjuk meg, mert gyenge és sérülékeny vagyok. Nem kapaszkodhatom belé, és remélhetem, hogy kihúz a mocsokból. A sírás szüntelenül újra kezdődik, és nem marad abba. A kezemben remeg a borotva, de még nem szántam el magam a cselekvésre. Nem vagyok képes kárt tenni magamban. David megtette helyettem is. A fürdőszoba csempéi elmosódnak, a gyerekkorom tovaszáll, de egy hang jut el a fülembe. Megemelem a fejemet, amikor Joel kérlelően, szinte már gyengéden szeretné, ha kimennék. Csipkerózsika. Különösebben sohasem rajongtam a Walt Disney hercegnőért, aki az igazak álmát aludva várja a szőke herceget, de talán több a közös bennünk, mint hittem volna. Ő lenne a védelmező, aki nem engedi, hogy David a közelembe jöjjön? Hinnem kell valamiben, mert össze fogok roppanni. Nem viselem túl jól a pár napja történt incidenst, és az sem villanyoz fel túlzottan, hogy Daviddel újra találkozzak. Végül felállok, de szédelgek, és a legszívesebben a hűsítő csempe mellett maradnék. A zárban elfordítom a kulcsot, és kitárva az ajtót többen is engem figyelnek. A kezembe szorítom a borotvát, és véletlenül megvágom a tenyerem belső felét. A sírástól bedagadtak a szemeim, és még így is tartom a távolságot, ha lehetséges.
- Én nem akarom látni, hallani se akarok róla. Megbántott. Soha nem fogok így férfira nézni, ha őt kell állandóan előtérbe helyeznem. Rémálmaim vannak, nem bírok enni, és aludni miatta. - nyelek egy nagyot, és a hirtelen jött fájdalom újult erővel hat rám.
- Kapják el, nélkülem. – hangzik a megkeresett hangom végszóként, és elejtem a borotvát. A vér lassan csordogál végig a kezemen, miközben odalépek Joelhez, és az ölelésébe bújva lélegzek lassabban, de nélküle nem akarok sehova se menni, se most, se később.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 23, 2016 7:07 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: New York
Csüt. Jún. 23, 2016 3:45 pm
 



 

Végre kattan a zár, és nem kell attól tartanom, hogy valami súlyosat tesz magával, valami visszafordíthatatlant. Nem vagyok ostoba. Volt már olyan páciensem, aki öngyilkos lett egy embrióval a méhében, mert nem lett volna képes elvetetni, inkább ezt az utat választotta. Az erőszak szörnyen megviseli a nőket, és minden férfivel szívesen megkóstoltatnám ezt a szentségtörést, de sajnos azzal nem adhatnánk vissza azt, amit elvettek tőlük. Nem mondok semmit, nem tudok, lebénít a látvány, ahogy meglátom felsejleni az első vércseppet a kezén. Szerettem volna, ha tévedek, és meg sem fordul a fejében a gondolat, de nem így lett. Hogyan lesz újra egész, ha ugyan lehet valaha? Ha tehetném, a két kezemmel fojtanám meg azt a szemetet. De… miért is ne tehetném? Vagy legalább mossak be neki egy isteneset.
- Megértjük, nem kell odamenned, jó? – Az apja és Amy is csóválják a fejüket, maximálisan megértem, hogy így érez, és én magam sem szívesen mennék bele, de szerintem nem is feltétlenül szükséges, a találkozón úgyis ott lesz. - Szerintem az is elég, hogyha válaszol arra az sms-re, hogy ott lesz, nem? – Pillantok a nyomozókra, láthatólag nem örülnek, de csak belátják idővel, hogy egy megerőszakolt nőt nem lehet az erőszaktevőnek tálcán felkínálni. Erre azonban eszembe ötlik még valami, amivel tudnának mit kezdeni. - Esetleg nincsen olyan kollégájuk, aki legalább testalkatban és hajszínben hasonlít rá? Kiküldhetnék őt, nagyobb biztonságban lenne, lévén képzett, és David úgyis elbizakodott, elég lehet addig becsapni, amíg előbújik a rejtekhelyéről. – Szegezem nekik a kérdést, amin láthatólag elgondolkodnak, de a telefont odanyújtom Chloenak. Pár sor, ennyi, nem több, a választ sem kell elolvasnia, ha ugyan kap, és számot bármikor cserélhet.
- Jól van! – Zárom ölelésembe a kisasszonyt, és kezdem el a hátát simogatni, szinte észrevétlenül terelve a nappali felé. El kell látnom azt a sebet a tenyerén, képtelen lennék kiirtani magamból az orvost. Nem nyugtat meg a pengés, bezárkózós jelenet, élek a gyanúval, hogy egy percre sem hagyhatjuk magára, még a végén hülyeséget csinál. - Elkapják, oké? – S a nyomozók már indulnak is, amint az sms megszületett, de ha az sem menne, hát megírom én, ezen ne múljon.
- Van elsősegély doboza Mr. Ward? – Bólint, és indul is hogy idehozza nekem, én addig leültetem Chloet a kanapéra, és mellé ülve, hogy ne legyek túl távol, hisz láthatólag segít a közelségem, nézek rá a tenyerére. Nem olyan vészes, de jobb, ha kellő körültekintéssel foglalkozom vele, nehogy elfertőződjön. - Van valami… bármi, amit hajlandó lennél most megenni? – Kérdezem óvatosan, szükséges lenne falatoznia, hiszen nem evett semmit legalább két napja, bár szerintem az a fasz sem foglalkozott a táplálásával…
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: New York
Csüt. Jún. 23, 2016 7:14 pm
 



 

Joel and Chloe


Nincs olyan ember, aki megérthetné igazán, hogy mi játszódik le bennem, ebben a szent pillanatban. A hisztérikát, a kiborulást igen, de a belső küzdelmet, hogy ne okádjak ide, amint meghallom az exem nevét, azt nem. Túl sokat kérnék? Határozottan nem, mert a gyomrom már nem befogadó képes, és hogy még zaklatnak is, amikor egy kicsit is jobban érezném magam egy cseppet sem jó. Az érveimet elmondhatom még párszor, de az egyetlen személy, aki felfogja, hogy mennyire rosszul érzem magam, az Joel, és talán Amy. A biztonságot nyújtó karok között lelek egy kis menedékre, hogy felszusszanjak, mert jelenleg sehol nem érzem magam biztonságban, amíg David szabadlábon van. A vérrel már nem is törődök, csak bújok, és kapaszkodok az egyetlen mentsváramba.
- Jól van. – a felém nyújtott telefonnal nem is foglalkozom, mert nincs lelki erőm hozzá, ha valaki akarja, akkor írja meg helyettem, de a kezem még mindig remeg, mert túl közel álltam az öngyilkossághoz, vagy éppen nevezhetjük öncsonkításnak is. A percek telnek, és azon veszem észre magam, hogy a nappaliban ülök, és körülöttem mások vették át a vezető szerepet. Megoldják a nyomozók problémáját is, és a készülékkel sem kell törődnöm. A helyzet kínos, hiszen apa kezd mérges lenni, és minél hamarabb házon kívül akarja a nyomozókat is tudni. A zaklatottságom nem mutatkozik meg most olyan jól, csak ülök, és a mellettem helyet foglalóra pillantok fel.
- Étel? Nem is tudom… - a kedvem is elmegy tőle, és újabb könnycseppek gyülekeznek a szemem sarkában, de visszatartom őket. Apa az elsősegély dobozzal tér vissza, és kitessékeli a férfiakat, hogy a telefonommal együtt hagyják el a házat, mert felidegesítenem engem a jelenlétükkel. A mobilomat át is nyújtja, mint bizonyítékot, és a magam részéről nem is ragaszkodok hozzá többet. Az emlékek törlődjenek a gaztevővel együtt az életemből. Joel nagyon gyengéden fordítja maga felé a jobb tenyeremet, és látja el, miközben Amy a közeli fotelban ül le, és nedves szempillái alól a néma harc tükröződök ki kék íriszeiben. Ugrana, ha bármit is kérnék, mert a legjobb barátnőm. Apa is gondterhelt, és Mark is feszült. A fertőtlenítés közben felszisszenek, és majdnem el is rántom a kezemet, de ettől függetlenül szótlanul tűröm, hogy lemossa a vért, és be is kösse gézzel, aztán kötszerrel. Orvos, a vérében van a segítségnyújtás.
- Tartiflette… - nyögöm ki, és látom a szemem sarkából, hogy apa megy is a konyha felé, hogy elkészítse, de utána szólok.
- Én akarom csinálni. Kell az elterelés…ugye? – nem kell végigmondanom, hogy bólintson.
- Addig a nappaliban megterítünk, csináld nyugodtan. – halvány mosollyal biztat, miközben hálásan tekintek fel Joelre, és elhúzom a mellkasomhoz a sérült kezemet.
- Segítenél? – mást egyelőre nem tűrök meg a közelemben, és a többieknek is el kell fogadniuk, hogy ez így van. Joel karjai között aludtam el, és ma este sem kívánok máshol aludni. A segítségével állok fel, ha igent mond, és elindulunk kifelé a konyhába. Nem érzem, hogy megkönnyebbülnék, de az ismerős környezet, a tálak, az evőeszközök látványa megnyugtat.
- A hűtőből kiveszem császárszalonnát. – szólalok meg bátortalanul, és szedett-vedett módon tárom ki az ajtaját, és némi kutakodás után a melleimhez szorítom, és a sajtot is előkerítem.
- A bor a hűtő mellett van. – közlöm vele, és lepakolok. A késsel nekem kellene vágni, de a combomon ejtett sérülések után nem merek hozzányúlni.
- Felkockáznád, és a hagymát is? Keresek addig egy serpenyőt.. – a hagymát a tartóból halászom elő, és helyezem Joel elé, majd felfedezem apa konyháját ismét. Nem olyan régen főztem itt neki, hogy bevigyem a kórházba, de az egész helyzet olyan idegen számomra most.
- Joel nem szeretnék ma éjszaka egyedül maradni.. – harapom be az ajkamat, és csendesen jegyzem meg neki, miközben mellette állok meg a konyhapult mögött. A félelmem nem múlik, és amíg New York utcáin teng-leng David egy perc nyugtom se lesz. Szükségem van rá…talán jobban is, mint beismerném előtte.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 27, 2016 4:21 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: New York
Hétf. Jún. 27, 2016 12:10 am
 



 

Próbálok én nagyon figyelni rá, de kár is lenne tagadni, hogy jelenleg azért meglehetősen nehéz jól csinálni bármit is vele kapcsolatban. Rettenetesen tanácstalan vagyok magam is, mert az egy dolog, hogy láttam már olyan nőt, akit megerőszakoltak, nem is egyet, de ők semmilyen szempontból nem voltak fontosak a számomra. Chloe… nos, hiába is tagadnám, kifejezetten érdekel, mi a helyzet vele, és nem is szeretném illúziókba ringatni magam azzal kapcsolatosan, hogy nem számít. Van az úgy, hogy közel sem uraljuk az eseményeket magunk körül, és mellette hatványozottan így érzem, ami halálra rémít.
- Szerintem is jót tenne. – Talán nem szép, hogy helyeslek én magam is, de úgy tűnt, hogy jelenleg sokat segít a helyzeten, ha én is jelen vagyok, és elmondom a véleményemet. Így látom élhetőbbnek a jelent mindenki számára. Nehéz feldolgozni mindenkinek, csak épp mindünk számára más okból.
- Persze. – Bólintok, bár, az nem köztudott, hogy képes voltam eddigi életem során a főzés tudományát elsajátítani, ellenben valljuk be, meglehetősen jó vagyok benne, bár nyilvánvalóan nem annyira, mint a séf helyettes kisasszony. Nem is áll szándékomban lefőzni, s most is inkább csak olyan kuktaszerepben tüntetném fel magam, lévén neki is jobb, ha ő csinálja az oroszlánrészét, annál jobban lefoglalja magát úgyis.
A konyha számomra nem ismerős, nem ügyködtem itt a pár nap alatt, amit itt töltöttünk el, mert valahogy sosem úgy jött ki a lépés, és jobbára még én is lábadozási fázisban vagyok, nem is nagyon mászkálhatnék ennyit sem, elvégre mégiscsak törött gerinc feszeng odabenn, mindenesetre annyira nem erőltetem túl magam azért, meg még nem őrültem, semmi kedvem a kelleténél többet kihagyni.
- Rendben. – Bólintok mosolyogva, amolyan bíztatásként, ha már láthatólag nem igazán tudja egyelőre, hogy mit kezdjen magával. Nem baj, nem kell elsietni semmit, csak szépen lassan. A bor a hűtő mellett gondolom azt hivatott jelezni, hogy vegyem elő, szóval felpakolom a pultra, aztán már fel is kockázom a császárszalonnát, amennyiben leltem vágódeszkát, és erre a sorsra jut utána a hagyma is. Azért az kétségkívül látszik, hogy egyiket sem most csinálom életemben először. Érdekes egyébként, hogy bizalmat szavazott nekem ilyen téren, mert feltételezhetné, hogy nem menne. Emlékeim szerint nem említettem, hogy nem vagyok elveszett lélek a konyhában.
- Persze, megértem. – Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy nekem kellene mellette maradnom, valahogy nem tűnik helyesnek. Nem csak részemről nem, abból a szempontból sem, hogy megbeszéltünk valamit, és jobb lenne tartanunk magukat hozzá. - Gondolom, azért nekem mondod, mert szeretnéd, hogy én legyek az. – Sóhajtok fel, megdörzsölöm a tarkómat, ahogy rápillantok, fogalmam sincs, hogy lenne ez jó. - Megmondom, hogy lesz… addig vigyázok rád éjszaka, amíg David börtönbe nem kerül, rendben? Utána tartjuk magunkat az eredetileg megbeszéltekhez. – Az együtt alvás eredendően nem kifejezetten problémás, ellenben valljuk be, eljuthatunk arra a pontra, hogy nem kifejezetten lesz szerencsés és kényelmes az ilyesmi. Meg aztán, én biztosra veszem, hogy innentől nyert ügyünk van, és David már eleve önmagára terhelő bizonyítékokat hagyott, valamint megölt egy nőt, akinek semmi köze az egészhez. Gyilkosságért bizonyosan elítélik, és az bőven elég ahhoz, hogy csodálatosan hosszú időre eltűnjön a picsába, és békén hagyja Chloet.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: New York
Hétf. Jún. 27, 2016 4:26 am
 



 

Joel and Chloe


Kevés embernek szavazok bizalmat, és még kevesebb embert engednek közel magamhoz. Joel mindkettő szempontból kiemelt helyen szerepel, és nem véletlenül őt kérem fel, hogy legyen mellettem a konyhában is. A receptet fejből fújom, de most még a legapróbb feladatok is erőpróbának tűnnek, ha körülnézek. A vágás, és egyéb finomságok nem mennének, mert mindig az a bizonyos este, vagy délután…ki voltam ütve egy kis ideig, mire felfogtam, hogy mi történik velem…mindenesetre az jutna az eszembe. Joel nem kérdez sokat, nem is faggat, csak teszi, amire kérem, és ez most kényelmes is. A tűzhely mellett állok meg, és beállítom a megfelelő hőfokot, hogy előkészítsem a serpenyőt, és egy kis olajt hevítsek. A fakanál megtartása biztonságérzetet nyújt, mert olyan tevékenységet művelhetek vele, melyhez nem fűződik rossz élmény, és igazából gondolkodnom se kellene. Elveszem a vágódeszkát tőle, és beleszórom a hagymát, meg a szalonnát is a tálba. Szépen, és egyenletesen kevergetem el, és egy ideig az üvegesre piruló hagymát figyelem, amíg a kérdésemre választ nem kapok. A mozdulatsorban megtorpanok, és felpillantok a kék íriszekbe. Feszeng a jelenlétemben, bizonytalanságot vélek felfedezni az arcvonásaiban. Ennyire megterhelő lenne velem lennie? A kitalált ötletére nem is mondok semmit egyelőre, mert másodpercek alatt válok nyugodt nőszemélyből, sértetté, és kiszámíthatatlanná. Megértem az egyezségünket, de valamiért belül nem gondolom helyesnek. Ha lezártuk, akkor miért engedte meg magának, hogy velem aludjon, miért volt mellettem a kórházban is? Hatalmába kerít a düh, a David elleni rettegés, de uralkodok magamon. Miért hittem, hogy más lehet? Könnyek csípik a szememet, vagy a hagyma az oka, de lejjebb veszem a hőmérsékletet a főzőlapon, és szótlanul kevergetem tovább. Erősen összpontosítok, hogy minden rendben legyen. Nem nézek rá, miközben elveszem a bort, és felöntöm az alapot vele.
- A burgonyát meghámoznád? – hűvösen cseng a hangom, és a készülő ételre fordítom minden figyelmemet. A percek telnek, és előszedhetem végre a hőálló üvegtálat. Abba helyezem át a kis krumplis csodát, és a sajttal koronázom meg a végét. Egy konyha rongy segítségével tolom be a sütőbe, és csapom rá az ajtót.
- Fél óra múlva kész van. – jelentem ki, és kezet mosok, de a legszívesebben már most menekülnék a konyhából. Miért kell a szívemnek állandóan azt súgnia, hogy fontos vagyok neki, törődik velem? Az is nehezére esik, hogy kitartson egy ágyban mellettem. Nem kíván, nem vagyok elég jó neki se. Szaporábban veszem a levegőt, és kikerülve a konyhaszigetet apa éppen akkor lép be a konyhába, amikor én távozni készülök.
- Chloe megterítettünk. Micsoda remek illatok. – halvány mosollyal biztat, és kíváncsi arra, hogy mi történt velünk, de amint a tekintete találkozik az enyémmel, és elveszhet az ismerős világoskék íriszekben, már tudja, hogy baj van.
- Chloe… - megrázom a fejemet tagadólag, és lehorgasztom.
- Jó étvágyat hozzá, az enyém sajnos elment. Fél óra és készen van, egyetek belőle. – a vállam felett hátrapillantok az értetlen szempárba, hiszen Joelnek fogalmam sincs arról, hogy megbántott. Talán így a legjobb.
- Nem kell, hogy velem aludj, nem kell, hogy istápolj. Megleszek. További szép estét. – vágom le a konyharuhát a pultra, és elviharzok a nappali mellett, egyenesen fel a lépcsőn. Megbeszéltük. Nem kell várni. Az ajtót becsapom, és a kulcsot is elfordítom a zárban. Mocskosnak érzem magam megint, aki semelyik férfinak nem fog kelleni. A sós könnyek immár ismerősökként köszöntenek rám, így mikor bebújok a paplan alá, és a fejem alá helyezem a párnát, már nedves is lesz az anyaga. Halkan kopognak az ajtómon, de nem akarok senkivel sem beszélni.
- Menj innen, nincs kedvem beszélgetni. – kiabálom ki remegő hangon, és a párnába fojtom a fájdalmamat, az elvesztegetett éveimet, és a reményt is, hogy újra szerelmes legyek.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 27, 2016 3:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 37
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: New York
Hétf. Jún. 27, 2016 8:29 am
 



 

Igazság szerint nem kell mondania semmit, nagyon jól tudom enélkül is, hogy a szívére vette. Nem kellene, de úgyis hiába magyaráznám neki. Velem nincs kinn a vízből, határozottan nagyon nincsen, ám ezt nem érti, valószínűleg még mindig nem, noha értés és elfogadás között azért bőven van különbség. Nem tudok az lenni neki, akire szüksége lenne, mert halálosan megrémít ez az egész. Az, hogy valakinek ilyen szinten sokat számítok, tulajdonképpen nem is ez, hanem az elvárások, amiket jelent. Erre nem vagyok felkészülve.
- Természetesen. – Túlnőtt rajtam ez az egész, képtelen vagyok a helyén kezelni a dolgokat, úgy nem, hogy újra és újra visszaránt, és nem hagyja, hogy úgy tegyek, ahogy szerintem mindketten kevesebbet sérülünk. Tudom, szerinte ez önzőség, én nem így mondanám, ám a jelek szerint ebben az is benne foglaltatik az egyezségünkbe, hogy nem lehetek most mellette, máskülönben félrevezetem. A francba is, miért nem lehet ez az egész egyszerűbb? A hangja hűvössége szükséges rossz, le kell nyelnem, én nem adhatom vissza neki a reményt, nem vagyok képes rá, nem úgy, hogy én vagyok vele. Nem megy. A némaságban gyorsan megy a munka, és ismét kényelmetlenné vált a közénk feszülő csend. Tényleg mindig elszúrok mindent, még akkor is, ha alapvetően jó szándék övezi a szavaimat, nem számít semmit. Jelenleg túlságosan sebezhető, és sokan mondják, hogy kutyaharapást szőrével, de egy megerőszakolt nőnek nem olyanra van szüksége, mint én, nem egy újabb kalandra, pár fülledt órára. Számukra ez komoly, bizalmi kérdés, és csak idővel, kellő türelemmel képesek rá megint. Én ezt a bizalmat nem érdemlem, és nem is lennék képes kezelni, kellő türelmem meg… nos, az nincs. Legalábbis, nem akarom, hogy legyen, nem akarok olyan kapcsolatba belevágni vele, ami erről szól, amiben arra várok, hogy a segítségemmel felépüljön. Látható, hogy a lelkét nem sikerült igazán megértenem és megérintenem, a testi örömök semmilyen kapcsolathoz nem elegendőek.
- Rendben, ahogy szeretnéd. – Nyilván nem így szeretné, én is tudom, nem nekem kell megvédenem a világtól, nem vagyok senkije. Igaza van, nem kell tennem tulajdonképpen semmit, épp itt az ideje, hogy tartsam magam a szavaimhoz.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha elmentek. – Mr. Ward reakciója nem meglepő, fogalmam sincs, mi játszik le a fejébe, az nyilván lejött, hogy a jelenlétem eddig jót tett Chloenak, de láthatóan valami nagyon félrecsúszott. Nem fogok magyarázkodni, csak bólintok. Látom, hogy felmegy a lánya után, ám én indulok pakolni. Bizonyára közvetíti felé, hogy ne aggódjon, elküldött… Igaza van, én a messzemenőkig megértem az öreget. Öreg… korban közelebb állok hozzá, mint Chloehoz szerintem.
- Mark, mennünk kéne, én legalábbis indulok. – Amyre pillantok, és sóhajtva lépek közelebb, nem kellene talán ezt sem, de… fogalmam sincs, mit kellene tennem. - Tudom, hogy ez hogy fog hangzani, de nem rossz szándékból mondom azt, amit. Kérlek, ha jobban lesz, akkor mondd meg neki, hogy barátként bármikor számíthat rám. Ne, ne mondj semmit, tisztában vagyok vele, hogy nem barátként lenne rám szüksége, de ezt már számos alkalommal megbeszéltük. Neki most egyébként is a lelke gyógyulására kell koncentrálnia. Csak… légy mellette, oké? Vigyázz rá helyettem, mert én nem tudok anélkül, hogy ne okoznék neki még több fájdalmat. – Nem tudom, mi szüli végül az érzelmes pillanatot, ahogy zokogva a nyakamba veti magát, és megölel. Talán látta a szememben, hogy ez nekem is fáj, ellenben azt kell tennem, ami helyes, és azt is fogom. Végül Mark fejti le rólam, hogy a karjaiban folytassa tovább. A terhes nők és az érzelmi hullámzásaik… Valahol nagyon édes, én mindenesetre indulok, még be kell mennem a rendőrségre, hogy megérdeklődjem, mi történt. Igaz, már talán az is elég, ha rálesek a friss és ropogós hírekbe, s ha bepötyögöm David Gallagher nevét, máris a megbilincselt képe ugranak fel első helyen. Mégis rákönyöklök a rendőrautóra, az ablaka le van húzva, könnyedén megoldom.
- Sikerült elkapni?
- Igen, a biztonság kedvéért még pár napig működik a védőőrizet, de ilyenkor gyakori, hogy a nagykutya minden bérence meghúzza magát jó időre, hogy ne rántsa őket magával. – Bólintottam, majd köszönetem jeléül kezet fogtam mindkettővel, hogy aztán a legelső szállóhelyig elbandukoljak, most valahogy jól esett a séta, onnan majd foglalok repülőjegyet, nem is tudom, mit gondoltam magamról, van két lányom, s már így is épp eleget hagytam őket magukra.

//Köszönöm szépen ezt is, imádtam! *______* <3 //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: New York
Vas. Júl. 03, 2016 11:41 am
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: New York
 



 

Vissza az elejére Go down
New York
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Similar topics
-
» Ötödik Sugárút (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozUgrás: