HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

A Repülés Múzeuma

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: A Repülés Múzeuma
Vas. Márc. 13, 2016 9:48 am
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Szer. Aug. 23, 2017 5:03 pm
 



 

Egy uh arcot vágok arra, hogy milyen öltözetben kellett lennie melegben, majd együtt érzően tekintek rá.
- Reméljük az volt a legutolsó olyan alkalom – aztán lapozok is a kérdésen.
- A menedzserem? – nézek rá meghökkenve, aztán halkan elnevetem magam. – Ha ezt hallotta volna – mivel én fizetem, ő ugrál úgy, ahogy én mondom, s mivel nagyon jól csinálja, amit csinál, túllendültem hamar azon a kérdésen, hogy képes agyonlihegni mindent.
- Éppen erre van szükségem – dörzsölöm össze mosolygós játékossággal a tenyerem. – Szeretem a be nem járatott utakat. És az ön fotóit látva, megtaláltam azt, akivel szeretném, ha elkészülnének ezek a képek – harcban is álltam a menedzseremmel, de tudja, mikor kell feladnia.
- Kíváncsian várom, melyek lehetnek majd azok – mert, hogy nem fogom megmondani, melyiknél készítsen képeket. – Mindent önre bízok a fotózással kapcsolatban – én sem szeretem, ha beleszólnak, miként írok. Még a szerkesztőnek sem. Meghallgatom a véleményeket, de a döntést megtartom magamnak.
- Nem erősködöm – tartom fel a kezem. A gépet nem engedi ki a kezéből, megértem és elfogadom.
- Mi lenne? Érdekli, vagy nem érdekli? A felszínen való csapkodástól még ugyanúgy elsüllyedhetünk – nézek rá érdeklődéssel fűszerezett mosollyal.
- Az elején? Időben vagy térben? – kérdezek ismét, újabb pontosításra kérve, aztán már fordulok is a legkorábbi gépekhez. Van belőlük olyan, amelybe bele lehet ülni.
- Javaslom, hogy menjen fel, s az első ülésbe üljön be – egészen más tud lenni az ember véleménye, mint ha csak kívülről csodálgatná.
- A történetet elmondatni az íróval, egyenlő a vérig sértéssel – nézek rá, visszakapcsolódva a beszélgetés korábbi témájához. – Ám, ha arra kérdez rá, hogy mit szerettem volna megjeleníteni a műben, vagy mi volt a célom ezzel...? – hagyok egy kis szünetet, majd halkan nevetem el magam megint.
- Fogalmam sem volt, amikor nekikezdtem a műnek. Előjött egy apró történetszál, s azt kezdtem kigöngyölíteni, míg végül a háttér is megjelent hozzá, a megfelelő korba helyezve. Így lett világháborús és repülős. A múzeumok általában valóban olyanok, mint a preparátumok gyűjtőhelye. Nincs bennük élet. Sajnos repülős napokon ritkán vonultatnak fel olyan gépeket, amelyekről írtam a könyvben.
A rugalmas korlátot fogom meg a kezemmel és kezdem hintáztatni, aztán inkább megfogom.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Vas. Aug. 27, 2017 10:54 am
 



 

A fejen, amit vág és a megjegyzésén elnevetem magam. Való igaz, hogy nem volt túl kellemes, de meg lehetett szokni. Arról pedig szó sincs, hogy nem akarok oda visszamenni. Egyszerűen más szerepben szeretnék ott lenni. Nem úgy, mint katona, hanem úgy, mint fényképész.
- Olyan alkalom már biztosan nem lesz – jelentem ki határozottan, kezem reflexszerűen arra a helyre csúsztatva, ahol műtétem hege található ruhám alatt.
Egyetlen pillanatig marad csak ott, utána visszatér korábbi helyére. Úgy gondolom, jó hangulatban fog telni ez a mai nap. Nem egy fásult szobaszörnnyel van dolgom, aki az írógépén kívül semmi másnak nem tud örülni. Az viszont, hogy ő választott, meglep. A korábbi író esetében a menedzser választotta ki a fotóst. Szóval működik ez másképp is.
- Jó ezt hallani! Hol látta a képeimet?
Érdekel, még mennyire, hogy érdekel! Elég sok helyen megjelennek, egyszer volt már kiállításom is, de az a puccos esemény nem nekem való. Esküvőkre kiöltözni egy dolog, megint más, ha nekem kell tartani ilyesmit. Ha rajtam múlna, mindenki úgy öltözne fel, ahogy hétköznapjaiban szokás. Biztos azzal szúrtam el, hogy a galériára bíztam a szervezést, tekintve, hogy gőzöm sincs, hogy működik a rendezvényeknek ez a része.
A gépem tehát nálam marad, ezt még John is elfogadja. Amikor elérünk egy olyan pontra, ahonnan a gépek egy részét látni, előveszem fényképezőgépemet. Kár lenne azzal húzni az időt a megfelelő helyszínen, ráadásul, ha már egyszer itt vagyok… Kattintgathatok egy keveset.
- Az elején. Természetesen időben, úgy látszik igazán a fejlődés – mosolygom.
Azt hiszem, számára is ez a kedvezőbb, tekintve, hogy majdhogynem még a pontosítás előtt a megfelelő irányba fordult. A kezdeti gépek olyannak hatnak a mostani szörnyetegekhez képest, mint valami origami. Egyik-másikba nem szívesen ülnék be. Rájuk nézve olyan érzés fog el, hogy bármelyik pillanatban összetörhet, ám ahogy haladunk előre, előkerülnek a bájosabb darabok.
- Jól van, értettem! Elnézést! – nevetek fel.
Eszem ágában sem volt megsérteni, ezt azonban gondolom, tudja. Már az elején közöltem vele, hogy nem volt sok szerencsém írókhoz, úgyhogy nem tudom, mi ilyenkor az etikett. Miközben hallgatom rövid történetét a könyv megszületése kapcsán, a gépeket fényképezem. Tehát világháborús téma. Ez leszűkíti a helyszínválasztékot. Valószínűleg olyan repülőt keresünk majd, ami előfordult akkoriban, de lehet ezt tovább konkretizálni, úgy vélem.
- Első, vagy második világháború? – teszek fel egy egészen ésszerű kérdést.
Közben egy olyan kiállítási részhez érünk, ahol a már említett lehetőséggel élni lehet. Az író válaszát még meghallgatom, majd leakasztom felszerelésem nyakamból és felé nyújtom, miközben a hozzá tartozó táskát egyszerűen a földre helyezem. Nem lesz tőle baja a benne maradt cuccoknak sem, jól párnázott batyu.
- Lássuk, igaz-e, amit mondott! Megfogná ezt, amíg bepattanok az ülésbe? – nézek rá türelmesen.
Az előbb szívesen cipekedett volna, s még ha ez puszta udvariasság is, nem gondolom, hogy jelenleg problémája lenne azzal, ha élnék vele. Amint, vagyis… ha elveszi a gépet, úgy kicsit nyújtózkodom, miközben elballagok új járművemhez. Milyen jó is lenne, ha ki lehetne innen szabadítani őket! Nem zavar túlzottan, ha John közben a fényképezőgéppel babrál. A korábbi munkáimból rajta maradt képek mindegyike többszörösen le van mentve, úgyhogy ha el is veszik egy-kettő véletlen, nem gond. A mostaniakat pedig semeddig sem tartana újra legyártani, ha éreznék rá késztetést.
Ha tényleg lapozgatni kezdene, úgy legutolsó kiruccanásomból láthat képeket, Newcastle homokos partján, divatmodellekről. Meg egy kis egyebet a városról és a körülötte úszkáló cápákról. Félelmetes dögök! Ausztrália nem arról híres, hogy teljes mértékben cápamentes övezet, épp ellenkezőleg. Elég sok cápatámadás van arrafelé. Én pedig le is merültem közéjük, amint véget ért a meló. Persze csak ketrecben. Nem vagyok olyan elmebeteg, hogy azon kívül lubickoljak azokkal az uszonyosokkal, igaz, a képeken ez nem látszik. Úgy készültek, hogy a rácsok ne legyenek útban.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Hétf. Aug. 28, 2017 6:31 pm
 



 

A nevetésére elmosolyodom. Többet kéne nevetnie.
- Az jó – bólintok mosolyogva. Aztán ki tudja, biztosra már nem mondok semmit, ahhoz az életemben sok olyan dolog történt, ami megkérdőjelezte, van biztos. De ez az én véleményem.
- Papíron – mosolygom sejtelmesen. Mindegy, hol láttam és mit, felkeltette az érdeklődésem a fotója. Nem a technika érdekelt, az elkapott pillanat. Az pedig arról árulkodott, hogy tisztelték a kép készítőjét és beengedték olyan helyzetbe, amit ritkán látni. Ezt agresszivitással nem lehet elérni.
Bólintok és a megfelelő irányba fordítom lépteim. Eléggé egyre gondoltunk.
- Ne kérjen elnézést azért, ami természetesen jön ilyenkor. Észrevételt tettem - felkapom az egyik szemöldököm, feltartom az egyik kezem.
- Második.
Meglepve tekintek rá, majd átveszem tőle a gépet.
- Mire érti az igazat? – a két kezembe veszem a gépet, feltételezem, van olyan összegű, hogy pótolni elég nehéz. Amíg a gépbe mászik, addig bekapcsolom a kamerát, s beállítom. Hasonló típus van nekem is otthon, még ha nem is ilyen profi. A technikával elbánok, a fotózást kedvelem, időmet másra osztom be. A tartalmába nem nézek bele a gépnek, az magánügy, még ha munkafotó is. Az is élvez bizonyos privilégiumot, amíg nyilvánosságra nem hozzák.
Még ismerkedik a műszerfallal és a belsővel, amikor elkattintom az első képet. Róla, amint ismerkedik a repülővel.
- Mire figyel, amikor fotót készít? A technikai részén kívül. Milyen ott fenn? – kattintok el még egyet róla.

Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Hétf. Aug. 28, 2017 8:14 pm
 



 

Azt hiszem, nem fogom olyan egyszerűen megtudni, hogy hol látta a képeimet. Legalább azt elárulhatta volna, hogy melyik miatt döntött mellettem. Na sebaj! Lényeg, ami lényeg, hogy tetszett neki valamelyik. Az már számomra éppen elég.
Számomra természetes volt, hogy elnézést kérjek azért, ha valakit feltételezhetően megsértettem. Kivéve akkor, ha biztosan tudom, hogy nekem volt igazam, jelen esetben azonban tudatlan vagyok. Idegen területen evezek, bár kezdek rájönni, hogy ez sem különbözik attól, mikor idegenekkel beszélgetek. Az írók is emberek, még akkor is, ha minden bizonnyal bővebb a szókincse az enyémnél.
Amikor meghallom, hogy a második világháborúról van szó a könyvében, megeresztek felé még egy mosolyt, mielőtt a géphez ballagnék. Repülőgépek terén az az egyik legszínesebb korszak. Manapság majdhogynem egy mintára készülnek, még színre is, leszámítva a tulajdonos ország zászlóját ábrázoló matricát. Régebben ez más volt, arról nem is beszélve, hogy mennyivel több színnel dolgoztak.
- Gondolom azért ajánlotta, hogy szálljak be a gépekbe, mert úgy véli, megváltozik majd a véleményem.
Felszállva a gépbe a műszerfalat kezdem el tanulmányozni. Egyesével sikerül felismernem, hogy mi hol található, vagy mire használhatták. Egy-két dolog szinte pontosan olyan, mint a manapság használt repülőkön, igaz, azokat nem volt még szerencsém az első ülésből megfigyelni. Idővel azon kezdek el agyalni, milyen jó lenne, ha egy szimulátor lenne rá kötve a gép rendszerére. Például úgy, mint azoknál a játéktermi rendszereknél, ahol motorversenyezni lehet egy motorra emlékeztető akármire felülve. Vagy amikor egy versenyautóba van belepakolva a játék. Az ablak helyén lehetne a kijelző.
A kapott kérdés végett elszakítom gondolataimat az elmélkedéstől. Igaz is, most dolgozom, már ha ezt annak lehet nevezni.
- Jó ilyen közelről látni a műszerfalat, de semmi több. Úgy értem… megöli a hangulatot, hogy amint kinézek az ablakon, a múzeum belsejét látom – állapítom meg.
A gép elsül, én pedig pislogok néhányat. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy engem fényképezzenek, és meg kell mondjam, jobb érzés a fényképezőgép másik oldalán állni. Másik, jobban mondva előbbi kérdésén gondolkodom, miközben kiszállok. Mire figyelek, amikor a fényképeket készítem? Hm… Fogós kérdés, ezen nem szoktam gondolkodni. Egyszerűen csinálom őket és kész, akár tetszik másoknak, akár nem.
- Azt hiszem, csak saját magamra figyelek fotózáskor. Arra, hogy elégedett legyek a képekkel, azok pedig akkor jók, ha rájuk nézve a korábban saját szemeimmel látott valóságot látom. Tudom, hogy nem mindenkinek azt adja át, amit nekem, de eleve a világot is másként látjuk – állok meg előtte, mancsom a fényképezőgépért nyújtva – Ezt visszaveszem, elvégre én lennék a fényképész. Köszönöm, hogy vigyázott rá! – mosolygom.
Amint megkapom eszközömet, nyakamba akasztom. Sokkal kényelmesebb így vinni, mint kézben cipelni, ráadásul valamivel biztonságosabbnak is érzem, ha nem csak fogom, de fel is van kötve. Így ha véletlen el kellene engednem sem valószínű, hogy a földön köt ki.
- Nyugodtan üljön be ön is, megvárom.
Na meg persze minden bizonnyal csinálok egy-két képet is, ha már él a lehetőséggel. Nekem megengedett, azért vagyok itt, neki pedig… Hát, elnézem. Úgy vettem észre nincs gondja a kezeléssel, na meg nem egy ellenszenves figura, úgyhogy miért is ne. Addig is vigyázott az én drágaságomra.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Pént. Szept. 01, 2017 9:34 pm
 



 

Felnézek rá, egyik szemem becsukom, azért erős a fény.
- A véleménye mindenkinek a sajátja, ha akarja, változtatja, ha nem akarja, megtartja. Nem hiszem, hogy legközelebb lesz lehetőséged beleülni – mutatok a táblára, ami felhívja a figyelmet, hogy tilos a járműbe ülni. Most kivételes helyzet van, megengedték, miután a menedzserem kiharcolta.
Jóval tovább időzik Cameron tekintete a műszerfalon, mint általában szokott egy olyan embernek, aki először ül pilótaülésben.
- Csak nem ültél már műszerfal előtt repülőgépen? Első, vagy másodpilóta?
Tovább figyelem, s megvárom a kedvező pillanatot, hogy elsüssem a reteszt, ami mára már csak egy gomb lett.
- Kivetítő vászonnal meg lehetne oldani – felelem egyszerűen. Valahogy nem komplikálom túl a dolgokat.
Más talán felháborodna Cameron kijelentésén, miként fotózik. Úgy vélem, az éppen olyan ostobaság, mintha nekem megmondanák, miként kell helyesen írni. A végeredmény számít: megfog, beránt a kép, regény, akármi, vagy kívül maradok? Márpedig Cameron képe, az berántott.
- Ha visszanézed a korábbi fotóidat, mai szemmel... fel tudnád vázolni valamilyen folyamatot, vagy történést bennük? – direkt kihagyom a változást. A dolgok egyrészt amúgy is változnak, másrészt lezárttá teszem a kérdést. Szeretem a nyitva hagyott kapukat...
- Kérem. Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, a kezembe foghatom a fényképezőgépedet.
Átadom neki, s a felszabaduló kezem egyikét a derekamra teszem. Megszokás, még nagyapámtól láttam ezt, mikor egyszer ellátogatott hozzánk, s tetszett. Neki az ország, a szokásaival, annyira nem. De a nővérem nem engedte, hogy hazavigyen magával. Én sem akartam.
- Őt választom akkor – állok meg egy másik gép előtt, későbbi példány. A könyv egyik fő géptípusa.
- Volt, van példaképed a fotózásban? Miért döntöttél úgy, hogy őt teszed azzá?
Nem a fülkébe ülök be, hanem leülök a szélére, miután kipróbáltam, hogy nem fogok ezzel kárt okozni a gépben, s felborulni, billenni sem fog.
- Történt már veled olyan, hogy egészen más indíttatásból kaptad meg a pillanatot, mint amit visszajelzésként adtak a képedre? Mi ugrott be akkor? – érdeklődöm.
- Volt már olyan karakterem, történetszálam, amit egészen másként értelmeztek az olvasók, mint aminek megírtam – a kritikusok nem érdekelnek, nem nekik írom. – Meglepő érzés volt. Megindító. Jobban tetszett, mint aminek én jellemeztem, s mozgattam.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Vas. Szept. 24, 2017 4:39 pm
 



 

A táblát figyelem, amire mutat, és szinte azonnal elmosolyodom. Tudhat valamit a menedzsere, ha sikerült ezt elérnie, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy én is ki tudnám harcolni, ha akarnám. Minden az ajánlatokon és a meggyőzésen múlik. Lehet, hogy tovább tartana, vagy esetlegesen fel kellene ajánlanom valamit, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a múzeumnak is reklám. Minden egyes nyilvánosság elé tárt fénykép az, akár a rajtuk szereplő modellt, akár a helyszínt nézzük.
Az emlékek elárasztanak, amint a műszerfalra nézek. Elbíbelődöm odafent egy kicsit, hasonlítgatva a mai kor szörnyetegeihez. Egyszer megfordult a fejemben, hogy megszerzem repülőre a jogosítványt, aztán rájöttem, hogy egy: sokba kerül, kettő: a gép megvétele és fenntartása még annál is sokkal többe. Lehet, hogy nem állok pénz szűkében, de azt sem mondanám, hogy úszómedencém van feltöltve vele.
- Csak az anyósülésig jutottam. Az volt életem egyik legszebb pillanata… És a legrosszabb, miután fogadtam a pilótával arról, kidobom-e a taccsot – nevetem el magam.
Az eredményről annyit, hogy gazdagabb lettem egy láda piával, amit aztán nagy kegyesen megfeleztem azzal, akitől kaptam. Igaz, csak azért, mert bár mondhatni kibírtam, később mégis kikívánkozott az a róka, amint kaját dugtak az orrom alá. Még jó, hogy rajtam kívül senkinek nem volt róla tudomása. Kellemetlen lett volna, és éveken át hallgathattam volna, hogyan röhögnek rajtam.
Meglehetősen érdekes kérdést vet fel, amin eléggé el kell gondolkodnom. Egyetlen egy folyamat jut eszembe, ahogy felidézem a készített képeket. Egyenként mindnek megvan a saját története és körülménye. Az elkészítésüknek is, mindben volt valami, ami arra késztetett, hogy kattanjon a gép, de összekapcsolni őket… Fura lenne.
- Az életemet – közlöm végül.
Ha kisebb csoportokban nézném őket, akár rövidebb történetek is lehetnének. Katasztrófákról, fejlődésről, érzésekről és másról. Láttam hogyan változik az emberek viselkedése a megszálló erőkkel szemben, ha etetik és ellátják őket, hogy miként hat a katonákra egy megvívott harc, vagy a hosszú várakozás… Sok dolgot sorolhatnék, akár órákig, vagy talán napokig. Senkinek nincs arra elég ideje, s talán egy-két eseményt én sem szívesen idéznék fel.
Az általa kiválasztott gépet figyelem. A kihelyezett táblára sem kell lesnem ahhoz, hogy tudjam, ideje munkához látni. Gépem egy újabb, gyors ellenőrzésen esik át. A lencse tiszta, az energiával sincs gondja, úgyhogy hajrá. Már akkor lövök egy képet, amikor a repülőt ellenőrzi. Az ismerkedés kellemes pillanata. Közben a kérdéséről sem feledkezem meg. Mindig is ment, hogy meló közben jártassam a számat, ha olyan a társaság.
- Nincs. Persze, vannak és voltak olyan mások által készített képek, amik tetszenek, de nem mondanám, hogy van példaképem. Mindig is előrébb tartottam a saját világnézetemet. Önnek van példaképe az írók között? – faggatózom kicsit én is.
Újabb képek készülnek róla. Egész előnyös a mostani helyzet, de az sem ártana, ha egyszer rávenné magát, hogy beszálljon. Én nem fogom erőltetni, fő a kényelem. Semmi jó nem sül ki abból, ha a modell kellemetlenül érzi magát a helyzetében. Ha nem természetes, akkor az egész mű lesz, amit nem szeretek. Aztán újabb nevetés tör ki belőlem.
- Hogy történt-e? Számtalanszor, de ez az esetek többségében egyáltalán nem zavar. Az élet alakítja az ember véleményét, még az enyémet is. Természetes, hogy másként értelmezünk egy-egy pillanatot, ugyanakkor meglepően kellemes érzés, amikor valaki ugyanazt veszi észre, amit én. Ami fel tud dühíteni, az az, amikor valaki nem szán elég időt arra, hogy felfogja, mit is lát, és felszínes véleménnyel dobálózik. Ezek az apró dolgok sok mindent elárulnak az emberekről.
Lehet, hogy kicsit hosszan ecseteltem, de így sikerült. Jó érzés olyasvalakivel beszélgetni, aki hasonló tapasztalatokkal bír. Közben jobbra-balra mozgok, hogy más szögből is lekaphassam Johnt. Próbálom úgy alakítani a képet, hogy a lehető legkevesebb legyen benne a múzeum alkotta háttérből, de a gép felismerhető legyen. Ez hol jobban, hol kevésbé sikerül, viszont azért kell a több, hogy legyen miből válogatni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
Szomb. Szept. 30, 2017 7:59 pm
 



 

- A nevetéséből látva, a nyertest látom magam előtt – mosolyodom el. Vannak, akik nem bírják az emelkedést, némely liftnél és fel- vagy leszállásnál nekem is voltak rizikós pillanataim, hozzá lehet szokni.
A válaszon merengése közben csendben maradok, gyönyörködök a vasmadarakban. Amikért annyira nem is rajongok, csak mivel a könyvhöz szükségem volt rájuk, így jó látni, felismerem őket.
- Ami mit jelent? – Érdeklődöm tovább. Faggatást el akarom kerülni, az őszinte érdeklődés van a hangomban. Hiszen a fotózás az élete, s azon keresztül alakulhat sok minden az életében, gondolataiban, érzelmeiben.
Hallom, ahogy kattog a gép, nem zavar, márpedig ezeket kellett igazán megszoknom. Az első alkalmak után kezdtem megérteni azokat a hírességeket, akik hozzám jöttek panaszokkal, hogy rémálmaikban elég sokszor visszaköszön a gép kattogása és a vakuk villanása.
- Nekem sincs, ugyanezen okokból – mosolyodom el egy rövidebb időre. - Fontos, hogy saját magamat adjam, vannak művek, amelyek hatással voltak rám, azt nem engedtem sosem, hogy az írásomra tegyék meg ugyanezt. Az utánzás lenne, nem pedig én.
Komoly érdeklődéssel hallgatom a választ, majd bólintok. Végtére is hasonlóképpen gondolkodunk ebben.
- Kár érte dühöngeni, őket magyarázza – tekintek rá. – Az ő véleményükre kár adni.
Helyezkedem, ha készült elég fotó, akkor felmászok a gépbe is. Ismerem a showbiznisz világát, s szeretném azt is, hogy Cameron portfóliójába jó képek kerüljenek.
Az utolsó válaszán kívül elég szűkszavúan nyilatkozott, még ha velősen is. Így úgy vélem, nem illene tovább kérdezősködnöm, vagy mélyebbre menni a beszélgetésben, ezért figyelek rá, miként instruál.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: A Repülés Múzeuma
 



 

Vissza az elejére Go down
A Repülés Múzeuma
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: