HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Mt. Baker Csónakház

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Mt. Baker Csónakház
Kedd Júl. 12, 2016 5:32 pm
 



 

First topic message reminder :

A létesítmény elsősorban rekreációs központként működik, de kedvelt rendezvényhelyszín is egyben, következésképp bérelhető különböző események - példának okáért esküvők, bankettek - helyszíneként.
Vissza az elejére Go down

Russell Morgan
avatar
Egészségügy

Kor : 43
Avataron : Ian Bohen

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Szomb. Szept. 10, 2016 8:34 am
 



 

Char and Russ


Elisa óta nem éreztem ehhez foghatót sem, és nem azért, mert lefeküdtünk, és egymás karjaiban éltük át a gyönyört, hanem, mert nem akadt nő, akivel ilyen könnyedén egy hullámhosszra kerültem volna. Kedvelem őt, és másnak tartom, mint az átlagot, de sikerült meglepnie ismét. Nem hittem volna, hogy a finom úri hölgy viselkedés mellett egy másik oldalát is meg fogom látni. A buja nő, a kívánatos szexistennő, aki meg is játszhatná magát, hiszen ez a szakmája. Meg se fordul a fejemben, hogy színlelte volna az orgazmust, mert igazinak hatott, és a tekintetében ott tükröződött az elragadtatás, akárcsak nekem. Új nézőpont mindkettőnknek, hiszen egyikünk se készült fel arra, hogy a vitorlázásos randiból több is lehet. A terv szerint kihajóztunk volna, kicsit beszélgetünk, és ha úgy ítélem meg, hogy nyitott egy újabb találkozóra, akkor nem vagyok rest meghívni, de ez, hogy egyetlen röpke szikrából tüzet csiholunk, még nekem is új. Rick szárnyalna…tudom jól, mert ismerem már annyira, de én nem vagyok olyan tapló a nőkkel, mint ő. Az egyéjszakás kalandjaimmal is tisztességesen bánok…sőt akad, akit még kávéval is megkínálok. Felnőtt emberek vagyunk, és mindenkinek vannak szükségletei, így nem csinálok ügyet belőle, hogy egymásnak estünk. Az idő telik, és még mindig csak pihegek az álomszép nőn. A szőkék mindig is a gyengéim voltak. A pillanat hozza az ötletet, és talán közrejátszik a környezet is, de ha már itt a tó, akkor meg is mártózhatnánk benne. Könnyedén kapom fel a félig alélt testet, nem mintha nem lenne magánál, de azért még abban a bizonyos éterben lebeg. Az ugrás határozottra, és erősre sikeredik, amikor elérünk a felszín alá. A jéghideg közegtől megfagy az ereimben is a vér, de sürgetem, hogy felbukkanjunk, és oxigénhez jusson a szervezetünk. Nem gondoltam végig, hogy esetleg nem tud úszni, de úgy tűnik, hogy nem is fél. A szemébe mélyedek, és elmosolyodva tűröm a füle mögé az egyik hajtincsét, amikor éppen odahajolnék az ajkaihoz egy kissé megváltozik a hangulata. Nekem nem tűnt fel a mögöttünk felbőgő motorcsónak, de Charen látszik, hogy halálra rémült tőle.
- Mi van? – tekintek hátra, de a válaszát már messze sodorja a szél. Aztán leesik, amikor meglátom a fedélzeten álló férfi kezében a fényképezőgépet. Mekkora egy szemét férgek, hogy még itt sem hagyják nyugton az ember magánéletét. Sürgetően, erős karcsapásokkal lódulok neki, hogy utolérjem az előttem tartó szőkeséget, de aztán ő felér, és mire elérném a kapaszkodót, a motorcsónak már utolér minket. Bízom benne, hogy elér a kabinig, de mivel jobb ötletem nem marad, így lebukok a víz alá, és igyekszem átúszni a Hope másik oldalára, ahol van egy kis felmászó. A pasi össze-vissza kukkol, hogy merre lehetünk, de okosabb vagyok ennél. Amíg az idejét fecsérli, sikerül a másik részig elúsznom, és felmásznom is. A kabinhoz lapulva, feltűnésmentesen lépkedek, az egyik kezemmel takarva ékességemet. Micsoda remek könyvbemutatóm lenne, még meg se jelent, de már a sajtó rám szállna. „Mit gondol Russell az egyéjszakás kalandokról? Mióta vonzza a hírnév?” Már húznám el az ajtót, de ekkor egy kiáltást hallok.
- A kabinnál van mozgás…ott vannak. – ó, hogy mennél a picsába. Rögtön bent termek, és az ijedt Charrel nézek farkasszemet. Nem gondolkodom, csak elkapom a derekánál fogva, és lekényszerítem a földre. Fölötte fekve a mutatóujjamat a szám elé helyezem, hogy maradjon csendben.
- Bejutottak, ez nem jó…de azért van egy-kettő érdekes fotó. – hallom a párbeszéd utolsó foszlányát, miközben a motorcsónak felzúg, és el is hagyja a terepet.
- Kinyírom őket…bassza meg. – gurulok le róla, és felállok, hogy előkeressek két törölközőt. Az egyiket átnyújtom neki, a másikat meg a csípőm köré csavarom.
- Tulajdonképpen mennyire vagy híres a szakmádon belül? – túrok a hajamba, és a felesleges vízcseppeket lehintem a hajvégekről, de még így is kissé látszik rajtam, hogy nem tudom hova tenni a dolgot.


Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Csüt. Szept. 15, 2016 11:03 am
 



 

Nem hiszem el, hogy van, akinek semmi sem szent, valljuk be, közel sem egyszerű az életem, de sosem voltam balhés, hiába is akartak kikezdeni, nem volt semmi a kezükben, eltekintve a válásomtól, és a vetélésemtől, ami már egyértelműen követhető volt, hisz a kis pocakom egyszer csak eltűnt. Most meg itt van ez… valami, amit végre pusztán a saját örömömből teszek, és képtelen vagyok felfogni, hogy elcseszik nekem. Rohadtul igazságtalan az élet.
Úszok, mintha az életem múlna rajta, és valahol így is van, mert számomra semmi jó nincs abban, ha negatív színezettel vesz szájára a sajtó. Kikapaszkodok, de sejtem, hogy nem úszom meg, és készül rólam pár közel sem kellemesnek mondható kép. Ami azt illeti, előre félek az elkövetkezendő napoktól, de jelenleg csak arra futja, hogy a lehető legjobban takarjam magam, mert az egy dolog, ha a hátsómat látják, de azért mindent ne… Elképzeléseim szerint sikerül valamelyest eszközölnöm ezt a dolgot, és mikor már a hajó fedélzetén vagyok, nincs igazán módjuk újabb képeket lőni, lévén lehasalok, és úgy kúszok be a kabinba. Mint valami elcseszett vígjáték.
Az ajtót nyitva hagyom, hogy Russel is be tudjon jönni, de én beljebb lépkedek, és rögtön keresnék valami törülközőt, takarót, bármit, amit magam köré tekerhetek, ha esetleg akkora taplók lennének, hogy még a hajóra is felmásznak. Még fel sem eszmélek, Russel máris rám vetődik, és a földre sodor. Most már akciófilm is, szuper.
Annyira dobog a szívem, hogy szinte nem is hallom, amit beszélnek, de az már eljut a tudatomig, amit Russel mond, csak sóhajtani vagyok képes rá, mert ellenük hathatós fegyver nem igazán létezik, börtönt meg aligha ér a dolog. A törülközőt egy biccentés kíséretében veszem át tőle, és tekerem magam köré, a kérdésére beharapom alsó ajkamat.
- Nagyon? Hét éve szerepelek egy sorozatban, meglehetősen jól ismernek, és… most fog kijönni az első filmem is, amiben főszerepet játszom. Ez most nagyon rosszul jött ki. – Magyarázom kissé zaklatottan, de basszus, ahogy ott áll előttem törülközőben, nedves hajjal, s megcsillannak a meglehetősen ínycsiklandozóan kidolgozott felsőtestén a vízcseppek, egyszerűen megvadulok.
Elindulok a háló felé, ami a kabin nagy részét elfoglalja, és út közben mintegy véletlenül elhagyom a törülközőmet, hogy a figyelem a ringó csípőmre, illetőleg popómra irányulhasson. - Ellenben, ha már holnap úgyis én leszek a város legnagyobb ribanca a sajtóban, esetleg tehetnénk is érte minél többet. – Fordulok vissza, fogalmam sincs, honnan jött elő ez az oldalam, de nagyon élvezem, s miközben az ágyhoz érek, a mutatóujjammal invitálom oda őt is. - Azt hiszem, telhetetlen vagyok, és az előző kóstoló nem volt elég. – Kacsintok, majd leülök az ágy szélére, hogy lassan felcsússzak, majd hanyatt dőlve feküdjek végig rajta, nyújtózkodva egy nagyot, tökéletesen tudatában léve annak, hogy a kidomborodó mellek, a megfeszülő vékony hasfal, és a fedetlen szemérem milyen hatással tud lenni egy férfira. Nagyon remélem, hogy nem hagy cserben, máskülönben totál megsemmisülnék, de bízom benne, hogy ilyen téren nem különb a többi pasinál. Az ebéd majd jöhet utána, most stressz levezetés szükségeltetik.

//Naaaagyon szépen köszönöm, szerintem ez részemről záró, kivéve, ha elutasítod a szentemet. Folytatás meg jöhet bármikor! <33333//
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Kedd Szept. 27, 2016 8:48 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Pént. Nov. 04, 2016 11:42 am
 



 

- Hallod, vidd el a pofámból azt a szart! - tolom arrébb a sminkes csaj kezét, és amúgy is gecire irritál má' ez a pöcsverés. Így is úgy csillogok, mint egy redva bogár, és akkor még nyomakodik ezekkel a büdös szarokkal. Az a nyomorék tetű összeteheti a két kezét, amiért egyáltalán ezt a minimál sminket engedtem a képemre kenni a buzi márkája miatt. Jó, mondjuk én rajzoltam neki a göncök mintáit és frankó jutalékot akasztok le vele, de csak azé' mentem bele, mert bejött az ötlet, miszerint vegyítsem a pixel artot a lelakott gore horrorral. Tuti is lett az eredmény, könyvelem el, ahogy végigmérem a feszülős cikornyás gatyát, meg a mellé járó matton fekete mellényt. A stylist közben ezerrel ügyel arra, hogy még véletlenül se gomboljam vissza, bár így is szinte félpucéran trónolok a tó fölötti padnál. Nagy mákjuk, hogy nem vagyok egy fázós kretén, de azé' lenne jobb dolgom is ennél.
- Végeztünk már? - bámulok ki a fodrász mellől, aki a sérómmal balfaszkodik, mire kapok egy csúnya pislantást, hát istenem, mennék. Azért még pózolok nekik párat, de túl sok mosolyt nem kapnak, bár a tervező szerint mostanság úgyis a rosszfiúk a trendik. Zseniális. Ezért élek és halok, forgatom meg a szemem, amikor a kezembe nyomnak egy deszkát, hogy dobbantsak párat. Végül a lépcső tetején kötök ki és kapnak egy crooked grind slide-ot, ahogy a deszka végignyalja a fémet, majd lazán csattannék egy félfordulatba, ha a semmiből előbukkanó szemellenzős belém nem repül.
- Bazdmeg! - kiáltom, és már terülök is el a földön, ügyet se vetve a tőlem kettővel kiütött libára. Gyorsan csekkolom a felhorzsolt tenyerem - a ruhát meg a csajt leszarom -, majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a szám. Jóvan, rajzolni még tudok, nem lesz itt gáz. Mikor ezt sikerül elkönyvelnem mérem be a bigét, de mielőtt elé lépnék azé' összeszedem a kölcsön-deszkát. - Nincs füled, vagy mi van? - tornyosulok fölé, ahogy alaposan végigmérem, nehogy nekem itt elkezdjen bőgni, mert attól kikészülök.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Pént. Jan. 06, 2017 1:31 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lothar Neumann
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Kim Jae Wook

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Hétf. Jan. 30, 2017 1:21 pm
 



 

Kean és Loth


El akartam valamerre autókázni, kellett a vezetés, az aszfalt a talpam alatt, ahogy gurul, az érzés, hogy mehetek a vakvilágba, mint a gondolataim.
Reggel még minden jól kezdődött, aztán bejött egy hosszabb műtét. Az illegalitás egyik nagy hátulütője, hogy a nagyon puccos gép nagy feltűnést kelt. Mivel kockáztatni nem akartam, s anyagilag is elég megterhelő egy-egy ilyen berendezés, egyes műtétek tovább tartanak, másokat meg el sem tudok kezdeni, mert nincs hozzá megfelelő felszerelésem. Ez most az előbbibe tartozott, nemet viszont nem mondtam rá, de alaposan kimerített. Italba nem fojtom a kimerültségem, nem is tudtam volna, mert amint becsuktam a műtő ajtaját, apám hívott.
Innentől kezdve kezdett nagyon rosszul alakulni a dolog és a nap.
Lekapott a tíz körmömről, mert csak most jutott tudomására, hogy a plázában én is ott voltam. Életemben most először láttam aggódást rajta. Pedig a lehető legnagyobb örömmel küldött volna a frontra, hősi halott lenne a kölyke. Inkább, mint félkegyelmű, priuszos. Nem tudtam hova tenni ezt nála, eléggé bénán ácsorogtam előtte és néztem rá értetlenül.
Aztán jött az újabb báli meghívó és az újabb jelöltek. Kezdett ebből elegem lenni, s nem vettem át tőle a mappát. Végül fújtatva elvonult. Képes volt ezért L.A.-ből idejönni? Nem inkább, valami mást akart? De mit?
Nem dohányzom, de akkor és most, nagyon rágyújtanék.
A kocsit nem a parkolóba állítom, hanem az étteremmel és a csónakházzal szembeni irányba, ahol már sötét van, s a zaj sem ér el. Nem akarok most embereket látni, a tó hangját akarom hallani, a csendet, a szabadságot. Leállítom a motort, kikapcsolom azonnal a fényeket, ahogy megérkezem, nem akarom az itteni csendet fellármázni. Fehér kabátot dobtam be, nem valami meleg, de most megteszi. Magamra húzom, s összekarolva a tó széléhez lépdelek. Legalább csillagos lenne az ég, jó lenne bámulni azokat. De pechemre, nem az.
Vissza az elejére Go down
Kean Donovan
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 24
Avataron : Sam Underwood

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Csüt. Feb. 02, 2017 12:01 am
 



 


Lothar & Kean
Késő esti vadászat
- Caroline, a bárban még nem voltál ennyire visszahúzódó, jól mondom? - ajkamnak egyik sarka alattomos mosolyra görbül, miközben öblös léptekkel követem a mai éjszakára választott játszótársamat. Sietős, karcsú alakjáról le sem veszem pillantásomat, amely kívülről nézve bizonyára egy ragadozó állatéval vetekedhet, ám révén annak, tükröt azért mégsem szoktam magam elé tartani vadászat közben, fogalmam sincs, mit üzen pontosan a külvilágba valómnak jelenleg ezen teljesen fedetlen szegmentuma.
- Kopj le, barom, ha nem fizetsz - veti oda nekem, szőke tincsei által körbeölelt válla fölött hátrasandítva felém, hogy láthassa szaporáznia kell-e még a lépteit, vagy jelen tempójában könnyedén lehagyhat. Bájos, amiért még mindig azt hiszi, hogy a mocskos kis szolgálatai érdekelnek… Nos, butának azért nem bélyegezném, valóban szükségem van a közreműködésére ebben-abban, de azért csak nem gondolja, fizetni fogok neki.
- Ugyan már, ki szokott előre pénzt adni? A te lakásodra is mehetünk - ajánlom fel neki, kitartón és könnyedén szlalomozva az útba eső bokrok, fák között, melyek, ha emlékezetem nem csal, egy csónakházhoz fognak vezetni. Kissé bánom, Caroline nem sétált bele a csapdámba, a jól megszokott módszernél biztosabbat nem találhatnék, ám mégis, van valami kimondottan izgalmas ebben a fogócskában, amely arra sarkall, rúgjam fel eddigi szabályaimat, és éljek a spontaneitásnak. Nem olyan nehéz azok után, hogy legutóbbi áldozatomat életemben először feltártam a közvélemény előtt. Mintha kivirágzottam volna.
- Menj már, különben r-rendőrt fogok hívni! - fenyeget meg, újabb hátrapislantása okán, amelynek folytán világossá válhatott a számára, nem fogom elengedni a karmaim közül.
- Ó, Carol, ezt nem kellett volna - sóhajtok fel, miközben megsürgetve lépteimet, könnyedén a közelébe érek. A nagy sietség alatt a csónakház egyik melléképületéhez is elértünk, és szerintem ő is jól tudja, ebből már nehezen fogja kihúzni magát. - Itt a vége, fuss el véle, jobb, ha nem ellenkezel - vágok be elé, majd megelőzvén elkönyvelhető sikoltását, ujjaimat a torkára tapasztom, testét pedig a falnak préselem. Egyelőre nem szeretnék végezni vele, túl hideg lenne, mire hazaérnénk, megelégszem hát eszméletének enyhe tompításával.
Vissza az elejére Go down
Lothar Neumann
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Kim Jae Wook

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Vas. Feb. 05, 2017 10:52 am
 



 

Kean és Loth

A tó enyhe mozgásába bámulok bele, fogalmam sincs, mennyi ideig. Apámnak ezt a mai napi felbukkanását nem tudom a helyére tenni, és nem egy olyan eset, amely felett csak úgy elhaladnék.
Zsebeimbe dugom a kezem, s mivel mozgásra vágyom, andalogni kezdek a part mentén, nem törődve azzal, hogy az egyik csónakház felé tartok. Úgysincs ilyenkor itt senki, aki pedig igen, azok nem rám kíváncsiak, sokkal inkább egymásra.
Nem élek elzárkózó életet, nagyon is benne élek, csak nem úgy, mint ahogy azt extravagánsan elképzelik. Apró mozaikokból állnak az életem képe, sokszor szöges ellentéteként egymásnak. Nem élvezem, az életben és fennmaradásomhoz tartom meg őket. Erős önfegyelem és összpontosítás kell mindehhez, nem léphetek ki egyik szerepkörből sem. Másnak erőt és energiát ad, számomra támaszték, hogy azt tehetem a háttérben, amire esküt tettem, nem kárt okozni akarok, s nem is bosszút állásért teszem, életeket teszek jobbá vagy mentek meg.
Egy szó üti meg a fülem, felkapom a fejem és megállok, majd egy fa mögé húzódok, a parttól kissé eltávolodtam közben. Figyelek.
Nem ellenkezik? Összeráncolom a szemöldököm, a lábam azonban már óvatosan indul meg az adott irányba, leveszem a kabátom, túl világos, még sötétben is.
Közelebb haladok, beazonosítva a helyet, és hogy hányan vannak. Akkor is közbeavatkoznék, ha többen lennének, előtte talán rendőrt hívnék, növelve az esélyt. Most nem látom szükségét, már amennyire fel tudom mérni a helyzetet. Még kivárok, sokáig azonban nem késlekedhetek.
- Azt tudta, hogy ha a partner nem egyezik bele, az erőszaknak számít? – nem vágyom rendőri eseményre, e mellett, ha valóban az, amire gondolok, nem fogok csak úgy elmenni.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Vas. Feb. 12, 2017 10:54 am
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Vas. Jún. 11, 2017 2:11 pm
 



 

Thad - Lars

- A kurva életbe, Black, hányszor mondtam már, hogy a kacsa nem kaja, csak ha eléd rakom?! – egy jókora adag rohanás után, lihegve kiabálom utána, miközben az meg lelkesen dobja meg magát a vízbe.
– Esküszöm, egyszer ezért fogsz szívinfarktust kapni. Felhevülten beugrálni a tóba, csak a hülyék szoktak – érek lihegve a tó partjára. – Edzésben tartasz, külön el fogom számoltatni, kutyatartás miatt – támaszkodok a térdemre, ledobva a hátizsákom.
Ideje volt már kihozni természetbe, jól kifullasztani, de ahogy látom, ez inkább fordítva sikerült.
- Mondtam én – tartom fel a kezem, ahogy a kacsák szétrebbennek, amint látható közelbe úszik Black. – Volnál szíves kifelé úszni? Felém? Vagy a part felé? – mondom halkan, úgysem hallja, majd füttyentek egyet.
- Héjj, Black, gyere vissza! Ide, hozzám! – utálom a kutyaneveldéket, és utálom, ha egy kutyát tárgyként kezelnek, akik csak vezényszóra léteznek. De rá kellett jönnöm, néha jobb, ha hozzá vannak szokva bizonyos vezényszavakhoz, és hogy én vagyok a főnök, mert különben a nyakamra nőtt volna Black.
A kocsit jóval távolabb tettem le, kutyával nem vagyok hajlandó tömegközzel közlekedni, lévén a póráz és én sosem voltunk jó barátságban. A természetben sokkal inkább szabadjára hagyom, s már megtanult azt, hogy lehet vagánykodni, de túl messzire nem mehet el tőlem, éppen ezért, ha nagyon lemaradtam a futásban, akkor mindig bevárt, majd ismét nekiiramodott. Ha nem így viselkedne, nem is vinném sehová.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Kedd Jún. 20, 2017 5:58 pm
 



 

Nem hiszek a véletlenekben. Inkább kontroll alatt tartom az életemet, mindig tudom, hogy hol kell lennem és kivel kell találkoznom. Ez a mai napon sincs másként, és nem véletlenül szerveztem a csónakházba egy találkozót az egyik patronáltammal. Sok lehetőség van a lányban, de látom a korlátait, a gondolatokat, melyekkel keretek közé szabja magát. Ha ezeket nem tudom megoldani, akkor még irodai munkára tökéletes lesz, bár azt is tudom, hogy ennél többre vágyik.
- Sétáljunk! - fizetem ki a pincért, majd felállok az asztaltól. Láthatatlan redőket simítok ki bézs szín nadrágom combrészén, majd ellenőrzöm vörösbe hajló ingpólómat is. - Hány férfi volt az étteremben?
Pillantok a lányra, amikor kilépünk az épületből. - Négy vendég magát is számolva, két pincér, a főpincér és egy pillanatra látni lehetett az egyik szakácsot is.
- Öt vendég. A férfit az északi sarokban nem számította.
- Ott egy nő ült sárga kosztümben.
- Annak "nőnek" akkora ádámcsutkája volt, mint a Mount Everest. Miért kell minden egyes alkalommal kételkednem a képességeiben? - ujjammal is mutattam az idézőjeleket, miközben a tó partján sétáltunk.
- Sajnálom, Uram. - csak hümmögtem a szavaira. Ha karakánabb lenne, akkor kikérné magának a dolgot, hiszen az északi sarokban tényleg egy nő ült, igaz maszkulin vonásokkal, de olyan hosszú lábakkal, hogy hidegélelem kellene minden hajlatának bejárásához. Irodai munka, valakinek azt is meg kell csinálnia, nem lehet mindenki ügynök.
- Menjen haza, aludjon egyet, holnap folytatjuk.
A lány csak biccentett, majd sarkon fordult és a kocsijához lépdelt. Én folytattam utam magányosan, amíg egy kiáltásra lettem figyelmes, egy kutyáját szólongató férfi hangos zöngéjére. Jöttöm valódi oka: Lars Wagner.
A kutyát már messziről láttam, ahogyan csuromvizesen szaladgált a fűben, majd amikor engem észrevett, egy pillanatra megállt és elgondolkodott. Tele szájjal, szinte már vigyorogva lihegett felém, majd elfordult tőlem és a gazdája felé futott. Abba az irányba haladtam én is, majd harminc-negyven méterrel később megpillantottam Lars magas termetét. Nálam alacsonyabb volt, de még így is a többség fölé magasodott, s így könnyű volt kiszúrni.
- Jó napot Lars, remélem nem zavarom meg az idillt. - mosolyogtam el magam, majd nyújtottam is a kezemet, amire Black egy apró morgást engedett meg magának. Nem vettem magamra, majd a másik elrendezi a jellem apró kilengését, ebbe nem szólok bele. Nem az én dolgom, inkább embereket török meg, nem állatokat.
- Mit tud a C-2 méregről? - hangom csendes volt, már-már suttogó, de azért jól hallható. Talán megérti, hogy miért.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Szer. Jún. 21, 2017 10:29 pm
 



 

Persze, nem ám egyenesen hozzám kell jönnie, nem. Körben úszik ki, a lehető legmesszebbre, majd kényelmesen megrázza a bundáját, hogy aztán elkezdjen lassú kocogással felém haladni. Csak akkor tekintek távolabb, amikor megáll és láthatóan másfelé fordul.
Nem kell nekem kétszer sem találgatni, kit látott meg, s ki tart, lehet, hogy éppen felém. Thad alakját és mozgását messziről felismerem. Első találkozásunk nem megszokott volt, a belőle áradó nyugalom és határozottság azonban hatással van rám, ha vele vagyok. Eddig csak mellette sikerült egy olyan koncentráltsági szintet elérnem terepen, amelyet mással soha, pedig csak állt mellettem.
- És egy ember végre, aki tudja, hogyan kell vörös ingpólót hordani – mormogom az orrom alatt elismerően. Ma a fekete mellett szavaztam, farmerban és ingben is, holott egyáltalán nincs nyomott hangulatom. Blackhez öltözködtem.
A hátizsákomból előhalászom az egyik teniszlabdáját Blacknek, megveszik a sárga, keményen pattogó micsodákért, és ez bizonyult a legtökéletesebb választásnak.
- Jó napot, Thaddeus – nyújtom szintén a kezem, a mosolyom már korábban megjelent, tekintetemben némi csodálattal és tisztelettel.
A morgásra csak feltartom a kezem a derekam szintjénél Black felé és egy ujjam mutatom felfelé. Megzavarta csendes csodálatomat Thad felé, de nem bántam. Nem vagyok egy könnyen megfejthető ember, sem kiolvasható, mivel nem a megszokott úton mozog sem az agyam, sem jellemem.
- Nyughass. - Black azonnal leül, s várakozva figyel, rájön, hogy nincs alapja most morogni. Pedig tudom, hogy féltékeny, mert nem vele foglalkozom.
A kérdést hallom, s ha Black nem, akkor ez ránt el máshová. Fejemben képletek kezdenek el száguldozni, s a sejtekkel való érintkezésnél beinduló folyamatokat.
- A szintetikus drogra gondol, vagy a méregre? Az előbbi a vérkeringésre és az idegrendszerre is hatással van, valamint az immunrendszerre. Az utóbbinál negyedóra múlva halálos a végkifejlet. Egyes változatoknál. Némelyiknek van ellenszere, s ha hat órán belül megkapja, akkor megmenekült. Más változatoknál akár jó pár hét is eltelhet, míg elhalálozik – azt a kínt senkinek sem kívánom, míg eléri az utolsó óráját. Nem fogom megkérdezni, miért kérdezi, mint ahogy azt sem, miként talált rám. Mindig rám talál, ha szüksége van rám, Thad esetében ezt sosem bánom. Ha lehetne partnert kérni, munkában, habozás nélkül őt mondanám. Szavaim szintén halkan hangzanak el, ahogy Thad is indította a kérdését.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Csüt. Jún. 22, 2017 5:42 pm
 



 

- Természetesen a méregre. Ha a kábítószerről érdeklődnék, a díleremet keresném fel. - nevetem el magam, majd szavak nélkül kérem el Larstól a teniszlabdát. Tekintetem a kutyára fordítom, majd vissza a labdára, s egy jól irányzott dobással messzire hajítom a játékszert. - Sétáljunk.
Indulok el a dobott labda irányába, követve a kutyát, ami olyan gyorsan szaladt, mintha puskából kilőtt golyó lett volna. Cigarettára gyújtok, a férfit is megkínálom.
- Találkozott már ilyen mérgezéssel? - szippantok mélyet az apró rudacskába, majd a füstöt Larstól elfelé fújom ki, de bármennyire is akartam megvédeni a tüdőmet elhagyó anyagoktól, egy kósza szellő pár pamacsot felé fúj. A kutyája éppen ebben a pillanatban érte el prédáját, majd pár másodperc játék után fogai közé harapta a labdát. Tétován állt meg a másodperc tört részére, majd lassan, szinte kocogva tette meg a távolságot, ami közötte és a gazdája között volt.
- Mi keltené fel a gyanúját és ha ez megtörténne, milyen tünetekre figyelne? Hogyan mutatná ki a mérgezést, hogy beigazolja a feltételezését? - egy nő futott el mellettünk, s amíg felénk jött, annak mellkasát figyeltem. Halmai a sportmelltartó ellenére is ritmusos ütemben hipnotizáltak, s amikor mögénk került, jóganadrágba bújtatott hátsóját is megcsodáltam. Talán Lars is eképpen tett, bár ez nem várt fordulat lett volna tőle.
Vártam a válaszát, s közben újra a kutyát figyeltem, ahogyan egy fa mögé bújva várt be minket, s amikor mellé értünk, lobogó farkcsapásokkal fejezte ki az örömét. Nekem ennyi elég volt a játékból, hiszen nem volt kívánalmam a nyállal átitatott labdához érni, beszélgetőtársam azonban lehet, hogy más véleménnyel volt erről. Csak haladtam tovább, lábam alatt egy apró gally tört ketté, reccsenve engedve testsúlyomnak.
- Milyen óvintézkedéseket tenne, ha ténylegesen C-2 mérgezésről lenne szó? - állok meg, majd Lars felé furdultam, egy újabb slukk kíséretében. Újra megpróbáltam őt óvni, amikor kifújtam a füstöt, s most jobban sikerült a manőver. - Várjon egy kicsit!
Nyúltam a férfi haja felé, és egy hófehér virágszirmot fésültem ki a tincsei közül szabad ujjaimmal. Prezentálom neki a támadót, majd végigmérek rajta, hosszan és lassan. - Többször kellene feketét hordania, jól áll magának.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Csüt. Jún. 22, 2017 8:33 pm
 



 

A nevetésére önkéntelenül elmosolyodom, tetszik, ahogy nevet, nyíltan és őszintén.
- Ezt észben tartom.
A szavak nélküli mozdulatra átnyújtom a labdát neki, Black már így is tűkön ül, s hogy látja mozogni a játékát, ismét izgalomba kerül.
A javaslatra bólintok, majd a zsebembe teszem kezeim, rossz megszokás, most kivételesen jól esik. Thad jelenléte megnyugtatott, ennek is a jelzése a zsebre dugott kéz.
A cigaretta kínálást elhárítom egy mozdulattal, meg is rázom a fejem.
- Nyugodtan gyújtson rá, nem zavar – zavarhatna, de Thad cigarettájának a füstje kellemes illatú. Számomra mindenképpen.
- Igen – egyet személyesen mutattam ki, az az ügy át is került a Hivatalhoz. A füstpamacs második adagjára tüsszentek, ebben sem a szokatlan módon reagálok.
Szemöldököm összevonva, s homlokom ráncolva tekintek rá. Ez valami teszt, vagy valóban szüksége van erre az információra?
- Például kiváló figyelemeltereléssel – mosolyodom el, ahogy látom, nagyon egy irányba fókuszál, majd még meg is fordul. – Nem éri meg. A lökhárító túlzottan felfújt – én nem fordulok utána, szívesebben nézegetném például Thad tomporát, de most inkább nem akarok zavarba jönni. Aztán egy nagy levegővétel után ismét a munka győz. És a bizalom Thad felé.
- Az a felhasznált anyagtól függ. Egyeseket könnyű kimutatni kis mennyiség esetén is, mások azonban valóban nyomtalanok, mint ahogy eredetileg is tervezték. A testi tünetek utalhatnak ilyenkor rá, vagy az elhalálozás folyamata. Nyomlaboros vagyok – mosolyodok el. – Vegyi elemzéssel ezek kimutathatók, feltéve, ha az előbb említett nyom nélküliségre utalok. De olyannal még nem találkoztam – mivel nyomlaboros vagyok.
Black azonnal elém rongyol, ahogy a fához érünk és lelkesen kiköpi elém a labdát, s csak egy pillanatra mozdul be, hogy a gally eltörik Thad lába alatt, én semmi jelét nem mutatom, hogy érzékeltem volna, azonban ez tévedés. Semus óta túl éber vagyok, s a tavalyi eset még inkább felerősítette, hiszen a gyors reflexek mentették meg az életem, bár szerintem inkább csak szerencsés voltam.
Felveszem a labdát, s mivel bal kezes vagyok, azzal is dobom el, nem törődve, hogy füves-saras-nyálas lett a sárga labda. Messze dobom el, sokat erősítettem a csuklómra.
Nem gondolkodom sokáig a válasszal, újfent.
- Ezek a mérgezések általában célzottan, személyeknek szólnak, ám nem szokásuk törődni a szükségtelen áldozatokkal. Ha eljutott valakihez, akkor már késő általában. S kérdés, hogy megelőzni szeretnénk, vagy utólag menteni a helyzetet? Előzetesen, egyes esetekben lehet megelőzni, de.. – sóhajtok. – az például egyenlő azzal, hogy valaki mást teszünk ki veszélynek. Mint a középkori étekfogók esetében. Van, ami bőrön keresztül is hatásos, vagy belélegezve, ebben az esetben... – elgondolkodom. – ha megelőzni szeretném, akkor megbízható emberekkel dolgoztatnék. Csak olyan tárgyakra helyezik, ha nem ételbe, vagy italba helyezik, amelyekkel közvetlenül érintkezik az áldozat, s ez lehet csak egyszeri. Gyanús személyek figyelése. De ehhez maga jobban ért – fordulok felé mosolyogva, majd ösztönösen elkapom kicsit a fejem, ahogy felém nyúl, de pár milliméter után megállok és megvárom mit tesz, közben a szívem a torkomba dobban be. Muszáj vagyok becsukni a szemeim, ahogy ujjai a hajamhoz érnek, ugyanis olyan hirtelen nyugszom le ettől az érintéstől, hogy teljességgel meglep engem is. Végül kinyitom a szemem, mintha mi se történt volna, s közben folytatom a választ, majd a virágsziromra téved tekintetem.
- Köszö.. egy pillanat – a virágszirom, s ahogy fogja, egy háromdimenziós képet tol bele az agyamba, hogy mozgások után, az elemi részecskék, a szirom körvonalával egyezően helyezkedjenek el. – Tartsa így – kapom elő a jegyzettömböm, mini, mint ahogy a tollam is, s a kupakot a számmal levéve, azt ott tartva, máris vésem fel a képletet, három-dimenziós ábrázolásba átvetítve.
- Hogyan? – kupakkal a számban döbbenek le, ahogy eljut a tudatomig, amit mond. S egyben bele is vörösödik halványan az arcom. Thaddeustól nem tudom csak úgy könnyedén fogadni a dicséretet, nem véletlenül.
- Mint ahogy önnek vöröset. Ez kifejezetten jó árnyalat – bökök a tollal felé, hogy közben rendezni tudjam a saját vörösödésem.
Egészen érdekesen érzem magam, ezért a munka felé terelgetem az agyam, nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni.
- Számos kutatás folyik a mérgezéses tünetek és állapot enyhítésére, vannak, amelyek jó hírrel kecsegtetnek. Mostanában az egyik ilyen kutatás egy növényre koncentrál – ki kell próbálnom azt, amit most felírtam, mert, ha minden igaz, akkor az egyik ilyen vegyületre hatással lesz, ha semlegesítésről lesz szó. Nem vagyok zseni, számtalan tanulmányt olvastam már erről, de valami miatt sosem volt elég hatékony, s ez is egy próba. Legfeljebb kiderül, hogy így nem hatásos.
- Oké, nem bírom benntartani – engedem le végül a jegyzettömböt és a tollat és Thadre nézek. Most már nincs pír az arcomon, a munka elvonta a figyelmem, s Thad ismét hatott rám, ezúttal újfent megnyugodtam. Egyre jobban hallani Black lihegő trappolását, ahogy közeledik felénk. – Miért kérdezi? – nem tehetek róla, kíváncsi természet vagyok. Különben nem lennék kutató.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Kedd Júl. 04, 2017 9:30 pm
 



 

Hallgatom a szavait, értelmezem a mondatok sokaságát és minden apróságra figyelek. Ahogyan gesztikulál, arcának apró mimikája, testtartása. Egy másik korban hadvezér lehetett volna, hiszen ahogyan szenvedélyes szavai magával ragadnak, úgy elevenedik meg előttem római centurióként. Nemes arcélek, kisportolt vonások, tökéletes tartás és ellentmondást nem tűrő tekintet.
Éppen ezért nem mozdulok, amikor megállítja a visszahúzni vágyott kezem, s amíg a jegyzeteit veti papírra, úgy időzök el vörösödni látszó ábrázatán. Pontosan tudtam, hogy milyen érzéseket váltok ki belőle, hiszen az a pár alkalom, amikor találkoztunk, elegendő volt, hogy képet alakítsak ki róla. Pedig zavarja a cigaretta füstje és csak egy szavába kerülne, hogy eloltsam, mégis inkább a tüsszentést választja. Nyugalmat sugároz, ahogyan a kezeit nadrágjának zsebébe csúsztatja, de amikor az ág megreccsen, észrevettem nyakának egy apró izomrángását. Nem, nem volt akaratlagos, s talán nem is tud róla, hogy megtörtént, de láttam. S most, hogy elvörösödik ... talán, ha megcsókolom, el is ájul.
- Sokáig gondoltam, hogy nem állnak jól a színek. Világ életemben a fekete-zöld-kék tengely körül mozgott az öltözködésem, de egy alkalommal egy kedves barátom rábeszélt egy narancssárga kötött pulóverre. Az első pillanattól a szerelmese lettem. - valamivel ki kellett töltenem az időt, amíg rajzolt és jegyzetelt, hazugságokban pedig mindig is verhetetlen voltam. Mindig tudtam, hogy kinek mit és mikor, amit nevezhetnék akár szupererőnek is, de ha az lenne, akkor a gonoszok táborát erősíteném vele. Hazudni ugyanis rossz és bűn!
- Hogy miért kérdezem? - elnevetem magam, majd ismét megkeményednek a vonásaim. - Tegyük fel, az asztalára kerül egy nyomozati anyag vagy egy jelentés, amiből azt olvassa ki, hogy az áldozattal az imént említett méreg végzett. Mindketten ismerjük a protokolt, önnek beszámolási és jelentési kötelezettsége van a felettesei felé, de tegyük fel, játszunk el azzal a gondolattal, hogy nem nekik, hanem nekem szól előbb és hagyja, hogy szépen, csendben megoldjam a kérdéses felfordulást. Partner lenne ön ebben Lars? Segítenél nekem?
Közelebb lépek, alig fél méteres a távolság közöttünk. Érezheti a kellemes gyümölcsös illatokat, amivel indulás előtt fújtam be magam, magába szívhatja teljes lényemet, s egy pillanatra, a másodperc tört részére kétségbeesést láthat a szememben, amikor arcomat a föld felé döntöm, s szemeim szinte fennakadva figyelik őt. - Válaszolhatsz nemmel is, nincs abból probléma.
Mosolyodom el, majd hallom a kutyát és újra ellépek a gazdájától, de tekintetem nem engedi el az övét. - Szervusz pajtás! Te is tudod, mikor kell megzavarni egy beszélgetést, ugye? Pontosan tudod!
Vigyorgok a kutyára, majd arcom szilaj vonásokat vesz fel, amikor újra a férfire nézek. Kell a válasz a kérdésemre, minél hamarabb.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Szer. Júl. 05, 2017 12:24 pm
 



 

Érzékelem, ahogy teljes valójában rám koncentrál. A játszmákat nem szeretem, ez azonban más. Megfigyel, mellette azonban, talán ő maga sem tudja, nem is foglalkozom ezzel, de megnyugtat, s erőt ad, ezáltal teljesen a szavaimra, a gondolatok minél tökéletesebb kifejezésére tudok figyelni.
Nem igazán nyilvánult meg eddig ilyen közvetlenségben Thaddeus, így amennyire meglep, annyira jól is esik. Pedig mások is mondták már.
- Narancssárga? Aranybarna árnyalatokkal? – még bólintok is hozzá. Elképzelem rajta, a kötött anyagot is, és észreveszem azt is, hogy megváltozik a hangszíne. Árnyalatnyit, finoman, de megváltozik. Felfigyelek rá, de a képlet leköt, nem akarom, hogy elússzon a semmibe.
Elmosolyodom, ahogy elneveti magát, többször is nevethetne, de a tarkómra ráfeszül valami, s figyelő állásba helyezkedek belül. Meg is érkezik a megerősítés, ahogy megkeményedik az arcvonása, s nyugodttá rendezem a sajátom. Játszma. Finom, elegáns, csodás, mint az illat, ami körbelengi, talán szándékosan? S a tegeződésre váltás, majd a lépése. Tökéletes időzítések, tökéletes kompozíció.
Ha előrébb lépnék, akkor beszállnék a játszmába, nyert ügye van. Ha nem lépek előre, akkor meghátrálok, ezzel is játszmába lépek, nyert ügye van. Az összes bizalom, amit addig megszavaztam neki, úgy olvad el, mint vaj a napon. Megfigyelt, hogy aztán a kellő időben megnyomja a gombot.

Csakhogy egyben téved. Rajtam nincs gomb.

Szemtől szemben állunk, alig két centi van közöttünk magasságkülönbségben, s én aztán tudok farkasszemezni. Nyugodtan, üresnek tűnő tekintettel is akár, de most csak meleg barnaság kúszik puhán belé.
Ember ő is, esendő, céljai vannak, amit el akar érni. Ha rajtam keresztül vezet el az, akkor rajtam keresztül teszi meg. De attól még megvan az a bája, ami fontosabb számomra, mint az a máz, amit valós lénye fölé húzott.
- Sajnos nem értem kristálytisztán, amit elmondott. Elmondaná érthetőbben is? – ennyit a burkolt szavak erejéről és a játszmákról. Nyissz, levágva, gomb nem is létezett. Vajon mit tesz, ha ennyire csupaszra lett hirtelen vágva?
Black a lábamhoz ül, úgy figyel ránk, lihegve. Megvárom Thad válaszát, nagyon kíváncsi vagyok, mit válaszol.
- Szakmai segítséget kért. Megkapta, mint ahogy eddig is megkapta, s ezután is – határozott a hangom, némi hűvösséggel társítva. – A jelentések továbbadásának feladata a feletteseim hatáskörébe tartoznak – a szivárogtatókat mindenhol gyűlölik.
Azonban egy kérdés felmerül: az etika, a politika, az érdekek, egyéb szempontok, s az életek megmentése gyakran nem összecseng, s csak, mert valakinek érdekében áll, hogy bizonyos dolgok ne jussanak el adott kezekbe, hogy életeket menthessenek, már attól feláll a szőr a hátamon. Nem vagyok politikus, nem vagyok befolyásos ember, nem véletlenül. Lent, alsó szinten könnyebb elhajókázni a zavarosban, megkerülve szabályokat, szabályzatokat, előírásokat. Kishalra nem figyelnek.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Szer. Júl. 05, 2017 5:02 pm
 



 

A játszmák éppen azért vannak, hogy lejátszák őket, s ha akart, ha nem, Lars is egy ilyen csata részesévé vált. Egy olyan csata másik főszereplője, amit én hívtam életre, s egyben meg is kell nyernem. Kérdésére elbizonytalanodást színlelek, szemeimben némi kétség üti fel a fejét, mely alakításért talán még az Akadémia is kitűntetne egy szoborral, de úgy érzem, szükséges a színpadi szereplés.
- Valóban szüksége van rá? - sóhajtok egy hatalmasat, majd elfordulok tőle és egy padot keresek magunknak. Miután megtaláltam, pár lépéssel a zöldre mázolt ülőalkalmatosság felé indulok és miközben intek felé, hogy kövessen, folytatom a mondandóm. - Augusztus tizennegyedikén, hajnali négy óra tizenhét perckor a rendőrségi segélyhívó számot egy férfi fogja felhívni. A hangja ideges lesz, összeszedetlen, néha meg-megremeg. Azért hívta fel a kilenc-tizenegyet, mert egy holttestet talált az Austin és a Negyvenhatodik utca sarkán.
Leültem és hellyel kínáltam a férfit.
- A kiérkező rendőrség és mentők egy hat láb négy hüvelyk magas és körülbelül kétszáznegyven font súlyú férfit találnak a helyszínen. A mentők előzetesen meg fogják állapítani, hogy szívinfarktus végzett a férfivel, és a rendőrök sem fognak semmi külső nyomot találni támadásra. El fogják könyvelni balesetnek, de közigazgatási eljárás keretében boncolás fognak elrendelni. A boncolás nem fog kimutatni semmilyen szervi elváltozást, azonban az áldozattól vett vérminta tisztasága kétséges. Az ön segítségével szeretném ezt a bizonytalansági faktort megszűntetni.
Újra a férfire néztem, vártam a válaszát az előbb felvázolt helyzetre, majd lábaimat keresztbe vetettem, kezeim az ölembe hullottak. - Nem, nem voltak a pulóveren aranybarna árnyalatok. Egyszerű, tiszta és már-már unalmasnak nevezhető narancssárga felső.
Mosolyogtam Lars-ra, majd a pad támlájára tettem a jobb kezem, ha leült mellém. Vállát érintettem, lassan húztam végig ujjamat a fekete anyagon. Szemeim a tekintete és az ujjaim között pattogott hosszú másodpercekig, hogy végül a lélektükrein állapodjanak meg íriszeim. Ujjaim is megálltak, úgy vártam válaszát.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Csüt. Júl. 06, 2017 9:19 pm
 



 

A kérdésre csak a fejem mozdítom, s jobb szemöldököm kissé felfelé húzom. Néha jobb nem körbeugrálni a helyzetet, s Thaddeusnak is leesett, mennyire nem kenyerem az ilyen, sikerrel el is bizonytalanítottam, holott nem ez volt a célom, csak nyögje már ki, mit akar pontosan.
Zsebre vágott kézzel haladok mellette, hosszabb lesz a magyarázat, mint vártam, s jobb is, hogy kimozdultunk abból a helyzetből.
Némán biccentve foglalok helyet mellette, kiszállok a zsebemből, Blacknek dobom el megint a labdát. Messzire, idő, míg visszatér.
Szeretem a pontos definíciókat és a számokat: támpontokat találok a történetben. A leíráskor Thaddeusra sandítok, majd ismét előre. Szép a képlet, gyönyörű. Főleg azért, mert nem tökéletes.
- Ebbe hogy jön az a kép, ahogy előbb Önhöz juttatok egy jelentést, mint bárki másnak? – nézek rá érdeklődéssel. Nem áll össze a kép, valahogy mindig a szakmai részére ugrok vissza, valami még mindig nem stimmel.
A pulóveres válaszra halványan elmosolyodom.
- Magának az unalmas nem áll jól – hagyok egy kis szünetet, a szemeibe tekintek. – Ha valaki azt mondja, hogy az jól áll önnek, az hazudik – burkolt célzás arra, ki is mondta az imént, s mi is a véleményem róla. De neki tényleg nem áll jól, s tuti, hogy nem egy ízlésficamos mondta ezt neki.
- Akkor lett volna Önnek tökéletes, ha enyhe napsárga, vagy tavaszi zöld szín keveredik bele. Kiemelik a bőre tónusát és szemeinek színét – lehet, hogy ezzel duplán is elárultam magam, vagy akár triplán, de nem foglalkozom vele. Van, amivel túl tudok járni én is a másik eszén, s most csak jelezni akartam, jobb nem megpróbálni átvágni a palánkon.
Megül a mosoly az arcomon, ahogy a vállamhoz ér. Semus óta nem nagyon szeretem, ha megérintenek. Keveseknek engedtem meg, s azóta csak egyvalaki érintésére vágyom nagyon. Leanderére. Thaddeus érintése is átcikázik rajtam, aztán realizálva, hogy rá soha az életbe nem másznék, lévén tiszteletben tartom nem csak azt, hogy más térfélen vagyunk, hanem azt is, hogy nem mászok minden álló bokorra, csak mert éppen olyan álló bokor, amilyen én vagyok. Thaddeusnál ez a két, nagyon komoly tényező járul hozzá szavaimhoz, Semus okozta fóbiámmal együtt.
- Vegye le rólam a kezét – már nem mosolygok, csak komolyan nézek rá. Leanderrel töltött, sikertelen éjszakám előtt még azt gondoltam volna, hogy nem, nem akarom, hogy levegye rólam a kezét. Azóta változott a világ ezen a téren, számomra legalábbis.
S nem, nem állhatok fel, nem mozdulhatok meg, mert akkor a játszmába lépek bele.
- Mit akar tőlem pontosan, Thaddeus? Mert amit az előbb felvázolt, ahhoz eddig is megadtam a kellő segítséget. Mi van még, amit nem mondott el? – talán valami személyes dolog lehet a háttérben?
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Pént. Júl. 07, 2017 2:47 pm
 



 

Tényleg ennyire érthetetlen, amit kérek tőle vagy csak játszik velem? Elég jó emberismerő vagyok, de ezzel a kérdéssel most megfogott. Tényleg nem tudtam, hogy a mérleg nyelve melyik serpenyő felé billen, így inkább csak egy hatalmas sóhajt vettem, s miközben elhajtja a kezemet szavaival, előre dőlök, immár mindkét lábammal a talajt érintve. Könyökeim combomon pihennek meg, s amíg gondolkodom, egy újabb cigarettára gyújtok, bár arról most nem tudnék hirtelen számot adni, hogy az előző csikkel mit tettem.
- Hamisítsa meg a jelentést, ha C2 nyomot talál a férfi szervezetében. - kiterítettem az összes lapot, vörös filccel körberajzoltam és még lámpával is megvilágítottam, hogy biztos legyek benne, megérti végre a kérésem lényegét. Újra csak sóhajtottam, majd kiegyenesedtem és a kutyát kezdtem figyelni. Még messze járt, de a szájában a teniszlabdával szalad visszafelé, s miközben bukdácsolását figyeltem a füves területen, gyermekkorom jutott eszembe. Akkor még annyira más volt minden, önfeledt és nevetésben gazdag bohóság volt az egész élet. Abel volt a legjobb barátom, együtt jártunk elemi iskolába, egy padban ültünk elsőtől a nyolcadikig, azonban akkor valamiért megváltozott. Már nem válaszolt, amikor apró kavicsokkal dobáltam meg az ablakát, sosem voltam képes telefonvégre kapni, s amikor mégiscsak találkoztunk egy véletlen folytán, inkább átnézett rajtam. Akkor találkoztunk újra, amikor hivatalosan leszereltem, amikor már felesége volt és két gyönyörű szép lánya. Nem tudott a szemembe nézni, s bármennyire is akartam, hogy magyarázza el a helyzetet, néma elutasítást kaptam tőle. Három hónapra rá felakasztotta magát, de hagyott hátra egy búcsúlevelet nekem címezve, egy borítékot, melyben egy megsárgult, megfakult kép volt. Ő volt rajta, egy Black forma kutya, csak más színösszeállításban és én. Tizenkét évesek lehettünk, amikor még semmi baj nem történt velük és olyan szélesre húztuk a szánkat, hogy majdnem szétszakadt a vigyortól.

"Sosem volt bátorságom elmondani,
De a sírba nem tudtam magammal vinni,
Szeretlek Thaddeus!
Abel"


Mintha egy teherautó ütött volna el, úgy letaglóztak a sorok a fénykép hátoldalán, s talán pontosan emiatt nem kellett volna úgy viselkednem Lars-szal, mint ahogyan az előbb közeledtem felé. Viszont mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy sikerrel járjak, s ha emiatt flörtölnöm kell vele, akkor azt is megteszem. Vagy talán még sokkal többet is.
- Mindent elmondtam, amit tudnia kell, s talán még annál is többet. Persze még mindig mondhat nemet, jogában áll kitartani az elvei mellett. Mit válaszol? - messze repült hangomból a vidámság, fénytelen és szikkadt lett az utolsó szavaknál. Még mindig nem néztem rá, csak a cigarettával törődtem és a futóval, aki a második vagy ki tudja hányadik körét rójja a parkban. Gyönyörű segge van ebben a szerelésben.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Pént. Júl. 07, 2017 10:12 pm
 



 

Érzékelem, hogy túlléptem a stílustanácsadást, hagyom elterelődni a témát róla. S most már felettébb kíváncsi lettem a képlet teljes mivoltára. Megkönnyebbülök, ahogy leveszi a vállamról a kezét, de egyúttal máris hiányzik. Megnyugtatott, s felrázott, mindkettő egyszerre, akármennyire is másként reagáltam rá kifelé. Fenébe már, nem kéne hagyni, hogy Semus ennyire befolyásoljon, még ennyi idő után is. Leander vajon meddig lesz rám így hatással? Az utóbbira tudom a választ, s egyszerre vagyok boldog tőle és elkeseredetten irónikus. Mindig tesz rá az élet egy lapáttal a dolgaimra. Szeretem a fügét, azt hiszem, elég sokszor mutatom fel a sorsnak.
Karba fonom a kezem, s kissé széjjelebb terpeszkedem a lábaimmal, figyelek Thaddeusra, ahogy pozíciót vált a válaszhoz. Nincs könnyű helyzetben, érzem.
Szavaitól a képlet olyan hirtelen áll össze teljes egésszé, hogy elakad a lélegzetem. Az iménti történet nem példa volt, meg fog történni... A kurva életbe.
Szemeim Blackre tapadnak, s egy pillanatra irigylem.
Most már nem mehetek csak úgy el a tények felett, Thaddeus sem véletlenül kerülgette a forró kását, kényes infót adott ki. Nekem pedig kötelességem jelenteni a feletteseimnek mindezt. De ha megteszem, olyan lavinát indítok el, ami be fog temetni, nem csak engem. Ha nem teszem meg? Tök mindegy, akkor hólavina helyett sárlavina érkezik. S ha még el is tusolom a jelentésben, amit Thaddeus kér, az kísérőként hozza a lávafolyamot. Ha megteszem, azért, ha nem teszem meg, akkor azért. Bassza meg, én csak egy rohadt kis nyomlaboros vagyok! Csakhogy a legjobbak közé is tartozom egyúttal, a szavaimnak, leírt soraimnak súlya van. Mindezen képletdarabok hirtelen rántódnak a helyükre, s hogy mi jött ki végeredménynek?
- Többet mondott, mint kellett volna, valóban – bólintok. - S keveset ahhoz, hogy a döntésem... – hagyok egy hosszabb szünetet. – az eddiek alapján, s a nélkül is, nem. Ha nem mondhatnék nemet, akkor is nemet mondanék, ha azt tartom helyesnek. Ismer, Thaddeus – sokszor kerülök ez miatt bajba, hogy aztán az idő, utólagosan vagy azonnal, az én javamra döntsön. Ezt nevezem rosszat tenni, hogy érvényesülhessen a jó. De most nem vagyok az egész helyzet információjának a birtokában, hogy bátran meg merjem tenni ezt a lépést. Már ez a kevés információ is bajba sodort engem, s Thaddeusnak is főhet a feje, ezért sem kérdezek bele tovább. Néha jobb a tudatlanság.

Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Pént. Júl. 14, 2017 4:31 pm
 



 

- Mindig mondhat nemet. Amerika a szabadság országa, nem egy kommunista diktatúra, ahol azt mondhat, amit szabad. - éreztem, hogy változott a beszélgetésünk. Anélkül is láttam vonásainak változását, hogy nem néztem rá, s ahogy a kirakós darabkái összeálltak a fejében, isteni szikra villant fel elméjében. Sóhajtottam.
- Egyáltalán nem számítottam arra, hogy azonnal igent mond, de éppen azért vagyok itt, azért vagyunk itt, hogy a nemekből igenek legyenek.
Szótlanságba burkolóztam, figyeltem a légzésemre, mimikámra, testem minden egyes izomcsoportjára. Ha egy külső szemlélő figyelne most fel rám, talán azt gondolná, hogy a végső zen állapotot elérve létezem a tér-idő kontinuum földi szakaszában, pedig ettől nagyon távol álltam. Agyamban szimulációkat futtattam, kerestem a megfelelő lépést, mint ahogyan egy sakkprogram próbálja az összes lehetséges variáció közül kiválasztani a megfelelőt. - Gondolom, vesztegetéssel ne is próbálkozzak.
Nem lenne értelme.
Abban a pillanatban néztem rá, amikor messze, mérföldekre felrobbant az ég és vakító villámlás mellett mennydörgés töltötte be az addig csak párás környezetet. S amint az isteni közjáték harsonái elzengték éteri játékukat, esőcseppek jelentek meg Lars arcán, kezeimen, nadrágom vékonyka anyagán. Még nem álltam fel, hiszen sosem zavart az eső, nem érdekelt, ha vizes leszek, de talán ő másként gondolkodik, így felemeltem a kezemet, s az egyik csónakház felé mutattam, ami biztos menedéket jelenthetett a hirtelen jött csapadék ellen.
- Jobb lesz, ha biztonságba vonulunk. - álltam fel, majd zsebre tett kézzel indultam a vörösre festett lécekkel berakott épület felé, melynek kapui szélesre tárva hívogattak minden ázott menekültet. Ha jön, jön, ha nem érdekli a további mondandóm, az sem a érdekel, hiszen mindig van egy másik város, egy másik szakértő, aki elvállalja ezt a lehetetlen kérdést.
Újabb mennydörgés, közelebbről, mint az előző, jelezvén, hogy a vihar felénk közeledik. Cipőm átázott, hideg nedvesség nyalta talpam világosbarna bőrét, markomban tartott telefonom pedig lassacskén az enyészeté válik ebben a haragos időjárásban. Nem fordultam hátra, csak akkor, amikor már beértem a házba. Piros felsőmtől azonnal megszabadultam, nem volt kedvem tüdőgyulladást kapni, s cipőimből is kiléptem, hogy fekete zoknijaimat kifacsarjam. A nadrágom a helyén maradt, egyelőre.
- Elmesélhetek magának egy történetet? - pillantottam szemeibe, majd levedlett ruháimat egy odakészített, élére állított raklapra terítettem ki száradni. - Ígérem, nem lesz hosszú.
Nevettem el magam, majd mellkasom izmait pattogtattam, ezzel a munkával próbáltam melegíteni kihült felsőtestem és gyémánttá fagyott mellbimbóimat.
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Hétf. Júl. 17, 2017 3:44 pm
 



 

Rásandítok oldalra. Úgy mondja ezt ismét, mintha nem is ebből az országból jött volna.
- Talán volt olyan országban, ahol nem mondhatott nemet? – csendesen érdeklődő a hangom, még ha az imént el is utasítottam a felkérést, attól még van fülem. Lehet, hogy éppen bot, mégis megkérdeztem.
Összevonom a szemöldököm. Nehéz meccse lesz, ha egyszer nemet mondtam, abból nem igazán tud igen születni és fordítva. Ahhoz nagyon nyomós oknak kell lennie, hogy megváltoztassak ezen bármit. A feldobott ötlete végképp nem fog változtatni ezen.
- Ha tudná, hogy azzal el lehet érni nálam valamit, már megtette volna. Mint ahogy zsarolással sem fog semmire menni.
Nyugodt a hangom, azzal senki sem vádolhat, hogy megvesztegethető vagyok, a zsarolásra pedig kifejezetten veszélyesen reagálok.
A villanásra hunyorítok, s várom a dörrenést, keresem Blacket, aki ugyan megtorpanni látszik, de mivel nem reagálok idegesen, ezért folytatja a nagy loholást felénk. Pedig utálom a dörgést, a hallásom és a szaglásom átlagon felüli, vagy érzékeny, kinek mi tetszik.
Az esőcseppre felnézek, tenyeremet is kitartom, régi reakció, gyerekkorom nyári záporaiból maradt meg. Majd lesimítom az arcomról a cseppeket, még ha feleslegesen is, kettő érkezik a helyükre.
- Villámhárító most nem kívánok lenni – állok fel, s karommal intek a lassan közel érő ebhez. Elveszem tőle a labdát és megvakarom a füle tövét, ezzel is jelezve, hogy a közelgő idő nem veszélyes, így nyugton fog maradni ő is.
Ez az eső azonban hideg, s mindegy, hogy a hátizsákomban lévő esőkabátot előhalászom, vagy inkább a csónakházba vetem magam, ugyanolyan átázott leszek. Inkább átölelem magam a karommal, s lefelé hajtom fejem, mintha sokat segítene, csak reflex.
Újfent megvakarom Black fülét, inni adnék neki, ha nem éppen félig itta volna ki az előbb a tavat. Leül, majd lefekszik, mellső mancsait keresztezve teszi rá a fejét.
Éppen akkor fordulok meg, amikor a felső már nincs Thaddeuson, meg is állok, szerintem még a fejlődésben is, úgy bámulom. Hirtelen nem is fázom már, arcomra ez az érzetem ki is ül, zavartan tekintek el, mintha Blackkel akarnék foglalkozni, elkapva még a pillanatot, amit a melegedés érdekében tesz Thaddeus. Járok edzőtermekbe, rakatnyi kidolgozott féritesten tudom legeltetni a szemem, ha úgy adja kedvem, mégsem szokásom bámulni, zavarni jönni végképp nem. Azonban Thaddeus mindig is megfogott, körbelengi egy olyan karizma és külső megjelenés, ami miatt szeretek a közelében lenni. Csakhogy eddig mindig összeszedett és fókuszált voltam mellette, most meg valahogy úgy érzem, mintha folyton szét akarnék esni. Tetszik a kidolgozott teste, ahogy bánik és közlekedik vele, az öntudatosság olyan foka, amelyet kevesen tudnak megfelelően használni. De mindig ott van az a de. De hetero. Aztán ott van a ha. Ha homo is lenne, akkor sem fogok csak azért rámászni, mert azt kifejezetten utálom. És végül ott van a mert. Mert Leander olyan lett az életemben, amire vágytam, még ha sosem fogom megkapni. El kéne utaznom a városból, hogy ki tudjam verni a fejemből, s lenyugodjak.
Előveszem az esőkabátot a hátizsákomból és Thaddeus felé dobom, de igyekszek úgy ránézni, hogy ne lássam közben. Őszintén? Iszonyatosan nehéz megállni, hogy ne bámuljam folyton. Gyakorolnom kell még ezt, őt sem akarom zavarba hozni.
- Nehogy megfázzon, vegye fel.
Leülök a földre, törökülésben, a térdeimre támasztom a könyököm. Jobbomon Black nyúlik el végül, nekidőlve a combomnak, elégedetten mormogva egyet, s aztán tovább liheg.
- Meséljen. Szeretem a történeteket.
Most már megy a szemeibe nézni, még ha nem is nyugodtam le teljesen. Le nem venném az ingem. Mennyeien takar. Lent is.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Kedd Júl. 25, 2017 7:36 am
 



 

Sosem voltam még a beszélgetés azon felén, mint Lars, így a kérdésére nem tudok válaszolni, de annyi biztos, volt szerencsém olyan társalgásban részt venni, ahol a partneremnek esélye sem volt nemleges válasszal előállnia. Csak hümmögtem, amikor a zsarolást említni, majd kissé megrázom magam, amikor az első esőcsepp bőrömön csattan.
Nem szokásom zsarolni senkit vagy fenyegetni, lehetséges jövőképeket vetítek elő, bízva abban, hogy nem a próféta szól majd belőlem, hiszen ilyenkor általában tragédiákat mutatok meg, fájdalmat vízionálok és kínok lehetőségét festem le. Azonban minden képességem egyetlen nekem tetsző szócskával köddé válik, s messzire száll.
- Köszönöm! - fogadom mosollyal az esőkabátot, de nem veszem fel, annyira azért nincs hideg, így inkább leteszem a padlóra és nem törődve azzal, hogy kissé poros lesz, leülök rá. Törökülésben, mint beszélgetőtársam, csak nekem annyi előnyöm van, hogy nem kell semmit sem takargatnom. Ó, álnok kígyó vagyok, amiért kihasználom!
- Akkor ezt imádni fogja! - jelentem ki előre, mert pontosan tudom, hogy nem így fog történni. A mosollyal mégis olyan benyomást próbálok tenni, mintha könnyed, egyszerű, súlytalan történetet hoznék, ami részben igaz is.
- Képzeljen el egy fiatal lányt, huszonnégy-huszonöt éves, barna hajú, cserfes szájú és olyan mosolya van, hogy minden férfiszívet megolvaszt egy kilométeres körzetben. Éppen a barátaival vagy a munkatársaival ücsörög a tengerparton, nevetnek, szórakoznak, dumcsiznak, isznak, de a lány nem, ő szigorúan tartja magát az alkohol- és koffeinmentes italokhoz, hiszen terhes. A társaságban senki nem tudja, hiszen különösen jó érzéke van ahhoz, hogy olyan ruhákat vegyen fel, ami takarja az állapotát, s a pocakja sem akkora még, hogy azonnal feltűnjön a turpisság. A tizenötödik héten még nem kell nagy bejelentéseket tenni, igaz? - pozíciót váltok. Mindkét térdem felemelem, talpaim teljes egészében érintik a padlót, alkarjaim pedig kissé terpeszben tartott combjaim közé fogom.
- Egy telefont kap, kicsit megrázza a fejét, de örül is egyben, hiszen a bátyja hívja őt. A privát számon, amelyiken annyit szoktak beszélgetni. Nevetve, sőt kacagva veszi fel, majd valami buta semmiséggel nyit, de a mondatát nem tudja befejezni. Ismeretlen neki a hang, ami bemutatkozik. A szomorú, fájdalmas hang lassan és érthetően beszél, kurta és egyszerű mondatokkal. Azt mondja a bátyja felettese és őszinte részvéte, hogy lövöldözés volt, és már nem tehettek semmit sem. - tartok egy apró szünetet, nem hosszút, csak éppen annyit, hogy értékelje az eddig hallottakat. - A telefon kiesik a kezéből, asztaltársasága egyként fordul felé, kérdezgetik, odasietnek mellé, átölelik, de hasztalan. Döbbenet ül ki a lány arcán, sírni kezd, de még mindig nem mondja el, hogy mi történt. Fájdalmat érez, olyan kínokat, amiket már régen eltemetett magában, de amikor megérzi a méhét mardosó kínt, eszébe jut az előző két vetélése. Csak rázza a fejét, nem akarja elhinni, gyűlöli magát, próbál megnyugodni, de nem megy. Idegesíti őt a körülötte lévők aggódása, bárcsak egyedül lehetne, de nem tud egyszerűen megnyugodni. Amikor leül, kezdi magát jobban érezni, de újra görcs szalad végig a testén, elgyengül, megfáradtan bámul maga elé, s csak egy pillanatra látja a vörös foltot szoknyáján, mielőtt elájul.
Az eső kakofóniáját hallgatom, agyam próbál rendszert találni a cseppek üteme között, de pár másodperc után feladja a káosz megismerését. Még nem végeztem, de ha Lars mégis úgy döntene, hogy megszólal, feltartott ujjammal állítom meg szavainak áradatát és egy olyan pillantással, amivel akár ölni is lehetne. Következzék hát a befejezés! - Idegen helyen ébred, kissé talán még zavart is a vérveszteségtől, de gyorsan átlátja a helyzetet. Kórházban van, egy kórteremben fekszik, mellette egy orvos és ott van mindkét testvére is. Mindkettő? Dehát a telefonban... Honnan? Hogyan? Az orvos nyugtatni próbálja, amikor hisztérikus lesz, injekciót javasol, amit be is ad. Újra elalszik, könnyes szemmel és bátyjának nevével a száján.
Újra elhallgattam, ami érthető volt, hiszen befejeztem a mondandómat. Végig nyugodt, stresszmentes, már-már enervált hangom beszéltem, mintha csak a leckét mondanám fel a tanáromnak. - Hogy tetszett? Itt-ott még bizonytalan vagyok pár részletben, de nagyjából így képzelem el, ahogyan az események egymás fogják követni. Mit szól?
Vissza az elejére Go down
Lars Wagner
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Orlando Bloom

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Kedd Júl. 25, 2017 5:59 pm
 



 

- Oké, ha nem akar válaszolni, nem kell válaszolnia – sóhajtok egyet, beletúrva a hajamba. Annyira már ismerem Thadet, hogy ha nem akar valamit elmondani, akkor azt nem fogja én meg nem futok felesleges köröket, mert onnantól kezdve elvesztem az érdeklődésem a kérdés válasza iránt.
Csak némán szemlélem, ahogy fel nem venné, hanem inkább ráül. Nézem a jó oldalát, egyrészt isteni a testalkata, másrészt kiváló alkalom önuralom gyakorlására. Mintha az élet nem tanítana folyton...
A kezdeti izgalom elég hamar lelohad, s egyre jellegtelenebb arccal hallgatom Thadet.
A lehető legrosszabbra fogadott Thad, hogy fenyegetni mer a családommal. Mások talán pánikba esnének, vagy agresszíven felelnének, reagálnának rá. Engem az ilyen helyzetek éber nyugalomba helyeznek, az érzékeim kiszélesednek és a gondolataim kristálytisztává válnak, az ösztöneimmel együtt. Akármennyire is szexi Thad, s esnék neki, más helyzetben, hogy ledöntsem a lábáról, olyat tett, amit meg fog bánni és nem egyszer.
- Nos. Nézzük csak. Adott egy lány, fiatal, gyönyörű, cserfes és terhes. A leírás egészen tökéletesen ráillik Heidi Wagnerre, a húgomra, aki valóban tizenöthetes terhes, s óvja a család, hogy ne vetéljen el. A járőrőző testvér az Waldemar Wagner, akiért az egész család aggódik, hogy minden egyes őrjáratról életben és épen térjen haza. Hogy miért maradt mégis két testvér? Nos, az új arc, rajtam kívül, Hans Wagner, a testvérem, s én Lars Wagner, aki miatt az egész történne, ha nem tenném azt, amit az előbb kért tőlem, mely szerint szegjem meg az eskümet és hamisítsak jelentést. Információkivétel is annak minősül. Mint ahogy a szavai pedig megfenyegetésnek, hogy amennyiben nem teszem meg, végez velük. Hiába csomagolja szép szavakba, hogy tegyük fel, és hogy ez csak egy történet. Tudja, a ki nem mondott szavaknak is vannak jelentésük és jelentőségük. Hiába nem mondott nevet, s hiába mondta azt, hogy nem akar megfenyegetni, éppen azt tette meg – veszek egy nagy levegőt, újfent beletúrok a hajamba. Már nem foglalkoztat az eső, nem foglalkoztat a számomra fülszaggató villámlás zaja, s már nem csábít Thad gerjesztő látványú kinézete.
- Heidi erős nő. Minden egyes balul sikerült próbálkozásával egyre elszántabb lett. Az a típusú ember, akit a katasztrófák nem meggyengítenek, hanem még elszántabbá és erősebbé tesznek. Waldot bármikor lelőhetik járőrőzés közben, a munkájával velejáró szükségszerűség, mint ahogy én is bármikor halálos dózist kaphatok a laborban, hiába van védőfelszerelés. És még valami. A története hibázik egy ponton. A hívást nem Heidi fogja megkapni, hanem én, mert én vagyok megadva értesítendő személynek, ha valami történik Waldemarral és Hans.
Nem teregetek ki több kártyát, ennyi is elég beszédes volt.
- Változtassunk egy kicsit a nézőponton. Mi történne, ha Waldot találta volna meg, s én halok bele, csak mert úgy döntött, a saját etikája szerint dönt? Nem haragudnék rá. Mert azt tette, amit helyesnek tartott. Nem hagyta magát megfélemlíteni, hű maradt önmagához. Mert előbb-utóbb mindenkinek el kell számolnia a saját lelkével, Thad.
Nem vagyok utópisztikus és álszent lélek. Vannak dolgok, amiket meg kell tenni, a nagyobb jó érdekében. És van, amikor a lélek mégis azt mondja, hogy helyesnek tartom azt a döntést, hogy nem engedek annak a nyomásnak, amely szerint ez a kis rossz egy nagyobb jót szolgál.
Felállok, leporolom a nadrágomat hátul, Black is felül. A hátizsákomért nyúlok.
- Szép napot, Thad – a vállamra kanyarítom a zsákot, s kifelé veszem az utam.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 41
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
Szer. Júl. 26, 2017 2:16 pm
 



 

Hagyom, hogy beszéljen, de közben jegyzetelek egy fejemben elképzelt papírlapra, hogy hol és hogyan értette félre az iménti mondandómat. Valami hasonló történt pár perccel ezelőtt is, amikor részletesen el kellett magyaráznom, hogy mit is várok el tőle. Vajon ennyire félreismertem volna? És az előzetes vizsgálódások során így félrement az értékelés róla? Nem tudom, hogy merre leledzik a hiba, de annyi biztos, hogy amennyire jó szakember, annyira pocsék a fantáziája. Vagy én meséltem érthetetlenül a történetet? Az nem lehet!
- Így van, mindenkinek el kell számolnia a saját lelkével Lars. Egyszer magának is! - kiáltom még utána, amikor kutyájával együtt elindult a csónakház biztonságából. - Önnek is, Lars!
Mosolygok még utána majd cigarettára gyújtok. A zsebenben hordott papírdoboz különös módon remekül bírta az esőt, s miután felsercent öngyújtóm lángja, mélyet szippantottam a kátrányos levegőből. Nyugalmat éreztem, csendet és kiegyensúlyozottságot. Néztem az esőt, s lelki szemeim előtt újra felidéztem azt a papírlapot, amit az előbb telejegyzeteltem Lars tévedéseivel.
Az első csúsztatást ott található, hogy végeznék a testvéreivel. Ó, mennyire, de mennyire csúfondáros az a világ, ahol ilyet feltételeznek egy egyszerű, hétköznapi katonáról. Ha a négyes bármelyikét meg akarnám ölni, az annyi papírmunkával járna, hogy évekig nem látszódnék ki belőle, arra pedig kinek van ideje és türelme? Emellett valakinek az eltűnése kérdéseket vetne fel, vizsgálatokat vonna maga után, rendőrségi feljelentés, ügyvédek és jogászok, bírák, mennyi bonyodalom! Egy veszélyeztetett terhességnél a vetélés pedig szinte mindennapos. Átlagos.
- Ó, bocsánat! - viharverten érkezett meg a lány, aki a park körül rótta köreit, majd félszegen megállt a csónakház ajtaja előtt, s nem tudta eldönteni, hogy bejöjjön vagy kint maradjon.
- Kérem, jöjjön be! Ne ázzon meg még jobban!
- Köszönöm! Úgy tűnt, nincs itt senki, azért lepődtem meg, amikor megláttam.
- Ne nekem köszönje, a csónakházat nem én építettem. De jöjjön csak, jöjjön, el ne kapjon valami csúfos betegséget!
Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát a jelenlétemben, így próbáltam másfelé fordítani a tekintetemet, de az ázott alakján feszülő ruhát nehéz volt figyelem nélkül hagyni. Mosolyogtam rá, majd hagytam, hogy találjon magának egy megfelelő helyet, s addig Lars második tévedését vettem górcső alá.
Vajon tényleg mérlegené a húga, hogy kinek ment a hívás, amikor az egyik testvére halálhírét keltik? Módszeresen végiggondolná, hogy bár Waldemar telefonjáról hívták, mégis ezt az üzenetet Larsnak kellett volna átadni? Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen helyzetben az ösztönök és a hormonok átvennék az irányítást, a logika és az észérvek pedig háttérbe szorulnának.
- Ne haragudjon, de nem ismerhetem valahonnan? Tudom, hogy milyen ciki ismerkedési szöveg, de akkor is ismerős az arca.
- Sajnálom, nem rémlik semmi, de egy ilyen gyönyörű nőt biztosan nem felejtenék el.
- Ó, köszönöm! - elpirult, s ettől még gyönyörűbb lett. - Chrissy vagyok.
- Thaddeus. - intek felé, de nem mozdulok, miért is mozdulnék?
- Őőő... Thaddeus... Ismerős név!
- Azt kétlem, negyvenegy év alatt nem találkoztam másikkal.
- Gatwick! Thaddeus Gatwick! Láttam abban a reggeli műsorban!
- Szóval híresség lettem. - jelentettem ki mosollyal az arcomon, majd újabb slukkot szívtam a cigarettából.
- Igen. - halkan válaszolt, s valamiért egy tincset hajtott a füle mögé, kissé bizonytalan pillantásokat vetve rám. Újra csak egy mosolyt kapott tőlem, mert idő közben Lars harmadik téveszméje került előtérbe a fejemben. Nem fenyegettem, sosem fenyegetek. Az a gyengék fegyvere. Egy lehetséges jövőképet vázoltam fel, mely az ő válaszától függően fog megtörténni. Illetve ebben az esetben hibás a feltételes mód. Meg fog történni.
- Chrissy, nincs kedve egy kávéhoz?

// Köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Mt. Baker Csónakház
 



 

Vissza az elejére Go down
Mt. Baker Csónakház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: