HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

SkyCity Étterem

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: SkyCity Étterem
Vas. Márc. 13, 2016 10:37 am
 



 

Vissza az elejére Go down
Thaddeus Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 37
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Kedd Márc. 22, 2016 12:58 am
 



 




Mások talán ostobaságnak gondolnák, hogy egy egyáltalán nem látót – egy vakot – elhozok egy olyan étterembe, aminek pont a kilátás az egyik leglenyűgözőbb vonzereje és éppen attól különleges is.
Csakhogy. Az étel is remek, ráadásul azért, mert Rosie Anne nem lát, még sosem gondoltam át vagy terveztem újra egy-egy közös programot. Színházba is elviszem olykor, a szöveget hallja, ahogyan a zajokat is, amelyeket a színpadon történnek és, ha közel ülünk a színpadhoz – közel szoktunk – akkor a színészek és a közönség „kisugárzását” is érzékeli. Másmilyen élményt él át, mint bárki a teremben rajta kívül, de mégis ugyanazt.
Szóval ez alkalommal a Space Needlebe megyünk. El akarom neki mesélni milyen Seattle a levegőből. Nem tudom miért, itt még nem jártunk – vagyis én még nem hoztam el ide korábban –, de könnyen meglehet, hogy Briannel már voltak itt korábban. Mindegy, most nem is ez a lényeg.
Pontosan érkezem érte, sosem jutna eszembe megváratni őt.
- Szia, hogy vagy?! Minden oké? – ölelem át és egy csókot nyomok a homlokára, ahogy mindig is. A kérdéseim is ezek szoktak lenni minden alkalommal, majd amikor eleresztem, úgy állok meg mellette, hogyha szeretne belém is karolhat és akkor nincs szüksége a pálcára, de ez csak tőle függ, hogy ez alkalommal, hogyan is szeretne jönni.
- Milyen napod volt? – pillantok rá oldalvást és az ajkaimon szelíd mosoly nyugszik.
- Képzeld, megint kaptam egy átírási munkát, egy hibbant és rossz indulatú, de azért alapvetően marha vicces macska gondolatait meséli el a regény. Nagyon jól szórakozom munka közben. Amúgy mehetünk, ha készen vagy. – cseverészek, mindig olyan könnyedén tudok neki beszélni arról, ami éppen az életemben folyik, nem mintha mostanában túlságosan érdekes dolgok zajlanának. De az most más lapra tartozik.
- Foglaltam asztalt a Needleben lévő SkyCitybe. – avatom be végül is, hogy hová is készülök ma elvinni őt.
Vissza az elejére Go down
Rosie A. Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Kedd Márc. 22, 2016 2:43 pm
 



 

A mai napon izgulva öltöztem fel. Ünnepélyes ruhát keresek. Szerencsére a bátyám segített ebben a múltkor. Bezacskózta őket és Braille írással megírta a szint és hogy milyen ruha. Megvan a rendszere annak, hogy mi alapján rendezem be a szekrényeimet. Ez idővel ösztönösen ivódott belém. Aki nem lát, annak rendszert kell vinnie a saját környezete berendezésébe, hogy mindig tudja hova kell nyúlnia ahhoz, hogy gyorsan megtalálja, amit keres. Semmit nem terveztem a mai napra azon kívül, hogy a bátyámmal lehessek.
A legfontosabb a család, és nekem Ő a családom.
Rengeteg könyvet tudok szerezni brei nyomtatással, köszönhetően a bátyusnak. És van brei nyomtatóm is, amivel az aktuális híreket ki tudom nyomtatni.  
Időben érkezik. Igyekszem hozzá, a botom megvan és már előtte is vagyok. - Szia. - mosolygok, miközben a hangja irányába fordítom a fejem. A szemkontaktust felvenni nem tudom, de ha lehetőségem van rá, legalább a fejemet arra fordítom, ahonnan érkezik a hang. Belebújok az ölelésébe és magamba szívom az illatát.
- Igen, minden rendben. - adok egy puszit egy kis kutatás után az arcára.
- Hogy festek? - lépek el tőle és kicsit széttárom a kezeim, majd megpördülök. róla tudom, hogy nem hazudna, ha nem áll jól, akkor úgy is elmondja.
Bezáródtam, már gyorsan megy ez a rész, hozzá szoktam mi merre.
Egyik lámpám sincs felkapcsolva. Ami áramszámlát csinálok, az nem abból adódik, hogy égve felejtem a villanyt, mivel nem szoktam felkapcsolni. Csak a konyhában használom, illetve az árammal működő használati cikkeimnél veszem igénybe. Van jó oldala a vakságnak. Kevesebb például az áramszámla.
Bellé karolva indultam útnak, a pálcámat összetoltam és belepakoltam a táskámba. A mosolyom levakarhatatlan. - Ma nem kellett bemennem zenélni. Figyelj csak. Valamelyik nap, tudsz nekem segíteni? - érdeklődtem tőle, mert hozni kellene egy zsugorral mindenféléből. Rendszerezni ő szokta. Illetve csak felcímkézi brei írással, a többit én már tök jól megoldom. - Meg üzenetet kaptam a diákoktól, hogy majd vinnem kell egy bizonyos kottát… - pillantok rá, szeretnék ránézni, látni őt, az arcát, a szemét… Mesélni kezdi az új munkáját, felkuncogok rajta, a fejemet a vállának döntöm. - Majd elhozhatnád. Kíváncsi vagyok rá. – eddig az összes megjelent munkáját olvasgattam és nagyon imádom. Jó benne.
Foglalt asztalt… meglepődve pillantok rá. - Az merre van? Meséld el. – ilyenkor a képzelőerőmet használom, elképzelem és már látom is. Szeretek képzelődni, sokszor kérdeztem rá Toddra, hogy mesélje el milyen is vagyok. Írjon körül. Mindig csodaszép hercegnőnek titulált…- Veled amúgy minden rendben?
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 37
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Márc. 23, 2016 9:45 am
 



 

Lehunyt szemekkel és szelíd, szerető mosollyal várom, amíg Rosie Anne puha ujjai az arcom vonásain szaladnak végig. Ő így „lát” engem és számomra ez olyan természetes, mint másnak a levegővétel. A puszihoz kissé lehajolok, hogy kényelmesebben elérjen.
- Pont, mint egy hercegnő. Gyönyörű vagy. – szélesebbre szalad a mosoly ajkaimon, ahogy ellépve tőlem megszemlélem a pörgését.
Amint karomba fonja az övét, egyenletes és nem túl gyors léptekkel indulok meg. Ebben a tempóban szoktunk sétálni, megszoktam már és amúgy sem rohanunk sehová.
Érdeklődéssel hallgatom a szavait és felé is pillantok, mikor a figyelmem kéri.
- Aha, szívesen. Miben kell a segítség? – tekintetem még nem veszem el róla, kíváncsian várom, hogy mivel is lehetek a hasznára.
A legtöbb dolgot bámulatosan meg tudja oldani, mint bárki más, tudom én is. Mégis, amikor hív, a legnagyobb örömmel megyek és igyekszem, szeretek vele, mellette lenni.
- Elvigyelek majd? Vagy egyedül mész? – ó, nagyon is jól tud egyedül is közlekedni, inkább csak dísz volnék az oldalán – azt most hagyjuk, hogy mennyire dísz vagy sem, nem ez a lényeg –, de szívesen megteszem.
Már gyerekkorunktól fogva mindig körülötte sündörögtem, aztán, amikor anya meghalt, csak mi maradtunk egymásnak. Igyekszem tiszteletben tartani, hogy felnőtt nő, aki tökéletesen tud gondoskodni önmagáról, de attól még, amikor és amiben lehet, szeretek segíteni neki. Elvégre ezért vannak a testvérek, nem?!
- Az első pár fejezetet már megcsináltam, azokat át tudom hozni a napokban. Szerintem neked is fog tetszeni, nagyon szórakoztató. – van egyfajta kesernyés humora a regénynek, az írója nagyon ötletes és kreatív módon mutatja be azt a bizonyos macskát. Jó ilyen jellegű regényekkel dolgozni, ilyenkor érzem igazán, hogy a hobbim a munkám is egyben.
- Oké. Először is fogunk egy taxit, mert úgy körülbelül húsz saroknyira van, de a forgalom most nem mondhatni, hogy túl nagy volna, szóval szerintem kényelmes tempóban tudunk majd haladni. A Main Streeten ülünk majd be a kocsiba. Átmegyünk a Mercer Streetre, onnan bekanyarodunk a 5th Avenuera, elmegyünk az EMP Múzeum mellett és a Broad Streetről bekanyarodunk a Needle felé. Tényleg, valamelyik nap ellátogassunk az EMP-be? Szerzek program füzetet, ebben az időszakban mindig vannak koncertek. – mondjuk azt hiszem ezt neki nem kell magyaráznom, jobban képben a zenei rendezvényekkel, mint én. Mármint gondolom.
- Aha, a legnagyobb rendben. Amy felhívott valamelyik nap. – bököm ki végül a majdnem exmenyasszonyom hirtelen felbukkanását. Vagyis nem igazi felbukkanását, mert egy telefon volt csupán.
A szakításunk óta – pontosabban azóta, hogy közölte, egy másik férfi gyerekét várja, én meg már egy ideje magamnál hordoztam a neki szánt gyűrűt a megfelelő alkalomra várva a nagy kérdéssel – olykor megcsinálja ezt. Eleinte csak Violet – a nagyobbik gyereke, akinek a majdnem mostoha apja lettem – miatt, megszerettük egymást a kislánnyal és nem akartam csakúgy kifordulni az életéből, mert az anyjával nem jött össze kettőnk között, de az utóbbi időben nem is tudom, inkább maga miatt hív fel érzésem szerint…
- Voltál szűrésen? – a semmiből jön a kérdésem, a hangom pedig megtelik aggodalommal. Anya és az ő betegsége óta úgy érzem, ez valahogy Damoklész kardjaként lebeg felettünk és érthető, hogy nem akarom Rosie Annet is elveszíteni.
Vissza az elejére Go down
Rosie A. Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Márc. 23, 2016 7:58 pm
 



 

- Bevásárlás. Nem sok mindent, de azért mégis csak férfi erő kell hozzá… - utána meg a szokásos felcímkézés. Aztán elpakolom a megfelelő helyeikre őket. Én nagyon élvezem ilyenkor a dolgokat, jó szórakozást nyújt mindez nekünk. Jókat szoktunk nevetni mikor találgatok, hogy melyik zacskóban mi van. Mi lehet. Illatra megkülönböztetek bármit, meg tapintásra…. de ha zacskóban van és esetleg só cukor… ezért veszek kockacukrot. Azt még én is megkülönböztetem a többi kristályos anyagtól. - De csak ha ráérsz és nem okoz gondot. - ha van dolga akkor csinálja azt, nem sürgős a dolog, csak nem szeretek kifogyni belőle.
- Ha elvinnél akkor nagyon megköszönném. - mindig megköszönök neki mindent sokszor, mert mégis csak többet segít nekem, mint fordítva. Így is tudok neki segíteni. Igaz csak egy két dologban, de szerintem többre is képes lennék, ha megengedné. Mert igenis az én bátyám nem sok mindent enged, hogy csináljak, mert veszélyes és baleset érhet. Ilyenek a nagy és aggódó testvérek.
- Kiváncsivá tettél. - mosolyodtam el újra, hiszen remek művei vannak. Van amit már háromszor elolvastam, olyan szuper. A kivédhetetlen ragaszkodás, ami ösztönből jön és képtelenség felülírni, mert roncsolódhat, megkophat, de sose tűnik el igazán. Ez egy jel, egy jel számunkra, hogy igenis van kiút abból ahová beleestünk. Csak egy kapaszkodó kell. Türelmesen végighallgatom fivérem mondanivalóját. Az arcomról le sem vakarható a mosoly, úgy vigyorgok, mint egy vadalma. Minden helyszínnek van egy elképzelt kép a fejemben, ahogyan azt a bátyám mesélni szokta. Minden helyet leír pontosan, hogy tudjam milyen is, amit ő lát.
Egyébként is örülök a helynek, nem sűrűn jutok el ilyen helyekre, főleg nem egyedül.
Kérdésére bólintok.
- Az szuper lenne. Elmehetnénk.
Ha Todd nem állna mellettem, bármilyen nehéz is kimondani, azt hiszem, nem volna többé erőm, hogy megpróbáljak átevickélni az élet vizének vad hullámain. Persze, hogy miként veszünk néha a sodrásba...
Mindketten másképp küzdünk ellene.
- Jól vannak? Mindketten? - ha nem szeretne beszélni róluk én megértem, nem faggatózom utána.
Az élet sosem egyszerű. Mindig történik valami váratlan rossz dolog.
Jó sosem, azért meg kell dolgozni. Mégis néha porszem kerül a jól működő gépezetbe, amit helyre kell tennünk.
Todd még mindig szereti azt a kislányt, mintha a sajátja lenne, már nagyon szeretne gyereket.
- Nem. Még nem voltam. Holnap kell mennem korán. – szavaim komolyan csengtek, de arcomon kisebb szomorúság ült meg. Ilyenkor mindketten parázunk a legrosszabb miatt, de nincs semmi, hála a jó égnek. - Oda is elkísérsz? Persze, csak ha nem lenne gond? Ha nem, akkor megyek egymagam… - pillantásom az ég felé siklik…. végül ráaggatom a testvéremre, arra ahol az arcát vélem.
Ilyenkor is erőt kellett gyűjtenünk.
Erőt önmagunkból. Erőt a vágyott távolból. Erőt a szeretettekből.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 37
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Csüt. Márc. 24, 2016 10:24 pm
 



 

- Egyáltalán nem okoz gondot. Mit szólsz a holnap reggelhez? Mondjuk olyan 9 vagy 10 felé? Átmegyek érted és utána együtt elmegyünk és megvesszük, ami kell. – a legkisebb problémát sem jelenti az, hogy a húgomnak segítsek a bevásárlással. Őszintén szólva szívesen jövök, mert így több időt töltünk együtt és az ilyen bevásárlások mindig jó mókák szoktak lenni. Mert képesek vagyunk mindenen alaposan végigrágni magunkat és ez a legkevésbé sem untató, inkább jópofa dolog. Szeretem az ilyen programokat és azt is, hogy utána mindent felcímkézünk otthon. Másnak talán unalmasnak tűnhet, de nekünk rituálé és nem is tudom, én szeretem.
- Írsz listát vagy megint megyünk az orrunk után? – nevetve fordulok felé. Igen, megszagolgatunk egy csomó mindent, neki így könnyebben beazonosítható, nekem meg érdekes, mert szeretem a dolgokat úgy megtapasztalni, ahogy ő is.
- Már meg is beszéltük. – nem hiszem, hogy erre több szót kellene fecsérelnünk, elviszem és végig ott leszek vele, hogy aztán a vásárlás végével fel is címkézzünk, amit vettünk. Szokás szerint és lelkes is vagyok.
- Akkor reggel átviszek a meglévő lapokból is. – döntöm el, hangosan megosztva vele a gondolataimat, már ami a kész átírásokat illeti a műből, amint dolgozom.
Aztán előadom a koncertes ötletem és vigyorogva hallgatom Rosie Anne válaszát.
- Örülök, hogy benne vagy. Szerzek programfüzetet és megbeszéljük mihez is lenne kedvünk. – lelkesülök fel az egész kapcsán és el is döntöm, még az este folyamán ráguglizok a programokra. Tudom, hogy ráérne, de én ilyen vagyok. Szeretek mindent időben megszervezni. Na meg utána nézni. Főleg, ha a húgomról van szó.
- Violet nagyon jól van, szereti a sulit és úgy néz ki jövőhéten találkozunk is valamikor a húsvét miatt. Amy pedig… a kicsivel nehéz neki és nem is fenékig tejfel a kapcsolata, szóval nem tudom, nem annyira van jól. Azt hiszem. – osztom meg őszintén és nem igazán tudom még, hogy hová is tegyem ezt az egészet. Szerettem Amyt, el akartam venni, de a megcsalása éles fájdalom volt és nem hiszem, hogy valaha is meg tudnék neki bocsájtani.
- Oké, akkor a vásárlás eltolva és a dokinál kezdünk. Hányra kell menned? – aggodalmasan fordulok Rosie Anne felé. Persze, hogy elkísérem, számomra ez nem kérdés, addig pedig igyekszem lenyelni a felbuggyanó aggodalmam. Szeretem és féltem a testvéremet és ilyenkor mindig izgulok.
Intek taxiért és hamarosan meg is áll egy kocsi.
- Gyere, beülünk a taxiba és úgy megyünk tovább. – az autóhoz kísérem és megvárom, amíg beül, majd mellé telepszem én is a járműbe.
- A Space Needlehöz. – adom meg az úti célt a sofőrnek, utána pedig megint a testvérem felé fordulok.
- És te? Mikor mutatod be a következő hercegedet? – gőzöm sincs, hogy mi a helyzet az ő szerelmi életével mostanában, de tagadhatatlanul kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Rosie A. Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Vas. Márc. 27, 2016 9:20 am
 



 

- Persze. - mosolyogtam újra, levakarhatatlan volt ez arcomról, mikor a testvéremmel lehettem. Vele minden gördülékenyebben megy, tudja hogyan viszonyuljon, tudja, hogyan nyúljon hozzám, hogy meg ne ijedjek. - Egye fene, írok listát. - ingatom meg a fejem kuncogva kissé lehajtott fejjel.  El ne felejtsünk tojást venni és olajat. Az utóbbiból már csak egy liter ha van. De ráérek ezen gondolkodni még. Tudom jól, hogy ha holnap ilyenkor  hívtam volna, hogy menni kell, szó nélkül értem jön és már megyünk is. Szeretem őt. Imádom. - Oké. - bólintok serényen a lapokkal kapcsolatban, szeretem a jó humorú történeteket, főleg ami a bátyám kezeiből kerül ki. Már olvastam jó pár ilyet, olyat is, amit nem ő irt, de az nem jött át. A bátyám szívből írja és ezért képes meghatni vele. Minden oda figyelésével, érzékével rááll a dologra és csinálja. Rám gondol és ez nagyon jól esik.
A programunk a következő napokra nagyon jó lesz, egymagam nem nagyon szeretek elmenni, de vele aztán a világ végére is képes lennék elmenni.
Ahhoz meg sok előkészület kell, de engem nem zavarna még az sem. Mert vele csinálom. Az se számít ha vénségünkre is ugyanígy csinálunk majd mindent.
A testvérek igenis tartsanak össze.
A szavai a kislánnyal kapcsolatban megmosolyogtatnak, de Amy, hogy kicsit nehéz dolga van, arra csak elhúzom a szám. Na igen, nem lehet könnyű egy nagyobb lánnyal, majd egy kicsivel. Nem tudom hogyha nekem valaha is lesz gyerekem, el e tudnám látni őt. Bár ilyenen még kár gondolkodnom azt hiszem.
- Hát olyan fél hétkor kellene elindulni. - reggel nagy a tömeg és ha azt vesszük forgalmas is a város abban az időpontban, persze hogy kíséretet, segítséget szeretnék. Nem azért mert egyedül nem jutnék el, de biztonságban érzem magam, ha Thaddeus is ott van mellettem. Ez a vizsgálat egy fél órát vesz igénybe, vagy csak egyet és utána elmehetünk onnan is vásárolni. Úgy is jó nekem, de ha neki nem, akkor majd úgy csináljuk, ahogy neki is megfelel.
Az autóhoz kísér, ki is nyitja és segédkezik, míg be nem ülök, majd mellém telepszik. Jómagam behunyt szemmel döntöm neki a fejem a vállának és amíg meg nem áll a jármű, nem szándékozom elmozdulni mellőle. Kérdése meglep, de nem moccanok. - Se fehér ló, se szőke herceg. - igaz van egy mindennapos vendégem a kávézóban, de csak köszönés és hogy lét érdeklődés, ennyi. Nem nevezném hercegemnek. Bár ki tudja nem igaz? - De ne aggódj. Te leszel az első, akinek elújságolom a híreket. Nem maradhatsz le ilyen fontos dolgokról. - emelem kezem az arcához hogy megsimogassam arcának élét.
Néhány perc múlva meg is áll a jármű, a sofőr egy megérkeztünk szóval adja tudtunkra, hogy a célállomáshoz értünk. Kinyitom a szemem és megvárom míg a testvérem kiszáll, hogy utána segítsen nekem is. Nem vagyok ügyetlen csak nem tudom mi van a lábam alatt. Nem akarok elesni…
- Ez az a hely? - nézek a bátyám arca felé, majd bele karolok, aztán indulhatunk.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 37
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Márc. 30, 2016 8:35 pm
 



 

- Akkor fél hétre a lakásodnál leszek. Megint Dr. Carlsonhoz mész? – a bevásárlás témakörén már túl vagyunk, az jön a vizsgálat után. Mivel nincs konkrét munkahelyhez és munkaidőhöz kötve az, amivel foglalkozom, nagyon könnyen tudom variálni a napomat és semmilyen gondot nem okoz, hogy a húgom mellett legyek, amikor szüksége van rám. Nem csak azért fantasztikus a munkám, mert azt csinálom, amit szeretek, hanem, mert magam rendelkezem minden időmről – persze, nekem is vannak határidőim, de azokat mindig jó előre tudom és semmit sem hagyok az utolsó pillanatra – és így könnyedén lehetek Rosie Anne mellett. Ez pedig számomra nagyon is fontos.
- De azért randizol, ugye?! – fordulok a húgom felé. Nem szeretném, ha magányos lenne, de ezzel együtt bele se akarok szólni abba, hogyan is éli az életét. Pusztán csak érdekel, hogy mi van vele és aggódom érte, mint mindig.
- Ebben nagyon is egyetértünk és értettem a célzást, nem faggatózok. – emelem fel a kezeimet védekezőn és elmosolyodok szélesen, ahogy a tenyere az arcomra siklik.
Ahogy megáll a kocsi, előbb én szállok ki és a testvérem kezéért nyúlok, hogy kisegítsem. Amint ezzel megvagyunk, kifizetem a taxit és úgy állok meg Rosie Anne mellett, hogy megint belém tudjon karolni kényelmesen, ha így szeretne jönni.
- Igen, ez. Hatszázöt méter magas, karcsú építmény, a tetején a nagy, lapos, kerek résszel, ahol az étterem is van. Kis makettet vagy figurát fogtál már a kezedben róla? Várj, veszek egyet és akkor jobban tudod majd, hogy milyen is pontosan. – a bejáratnál rengeteg szuvenírt lehet mindig kapni, biztosan találok egy kulcstartót vagy valamit, amit segíteni fog.
Nem is tévedek, hamarosan a Space Needle kinyit mása akad a kezembe. Kifizetem és Rosie Anne kezébe adom.
- Pont így néz ki, csak ugye az étterem forog is. – fűzöm még hozzá, aztán a bejárat felé indulunk.
Vissza az elejére Go down
Rosie A. Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szomb. Ápr. 02, 2016 12:11 pm
 



 

- Nem tudom, mert valamelyik nap elcsíptem pont egy beszélgetést. Lesz egy hónapos útja valamerre a… - gondolkodom el egy pillanatra, de aztán nem jut eszembe. - …messze, de talán még ő fog megnézni. Vagy erre az egy alkalomra átad más kezekbe. - hogy aggódok e? Egy kicsit, mert akihez járok, már évek óta kezel és jó munkát végez, nem tudom ki lesz, mi lesz ez az új ember… de majd meglátjuk. A randis kérdése meglep, de elnevetem magam röviden, hiszen vicces gondolat ült meg elmémben. - A gyerekekkel minden nap randizok. - gondoltam, hogy nem úszom meg magyarázkodás nélkül, de azért reméltem, hogy fátylat borítunk az elmúlt időkre és a jelenre koncentrálunk.
- Vannak, akik nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok. Talán... nem vagyok elég jó? Vagy rossz lennék? - ezek a kérdések mindig felmerülnek bennem, de választ nem találok sose. Jó vagy rossz? Én olyan kis... "békés" teremtés vagyok. - És te?  - teszek fel neki egy kérdést én is, randizik, vagy megtalálta már a nagy Ő-t?
Mert már szeretném a fiát, vagy a lányát a kezeim között tartani. De messze vagyunk még attól. Reménykedem benne, hogy hamarosan lesz valami jó is az életében. Mert az, hogy nekem nem jön össze, neki igazán összejöhetne. Megérdemli.
A kocsi megáll, Thaddeus kezét megfogva szállok ki a járműből, majd várakozok egy keveset, amíg kifizeti a taxist. Utána újból belé karolhatok, hogy mehessünk tovább. Szavait érdeklődve hallgatom, majd vesz valamit, hogy jobban el tudjam képzelni a hely kinézetét. Elengedem őt, míg megveszi és megfogom azt a kis figurát. alaposan szemügyre veszem, körültapogatom minden egyes apró kidolgozott részét. A kép meg is születik a fejemben. - Bámulatos. - mosolyodom el, miközben a fejem a bátyám felé emelem, majd átnyújtom neki, őrizze meg, míg hazaérünk. Nálam hamar eltűnnek az ilyen kis értékek, otthon meg majd oda teszem az ágyam mellé. Újra a testvérembe karolok, hogy tovább mehessünk befelé. Ha asztalt foglalt előre, akkor már csak a kijelölt helyre kell menni… bár, még a lépcsőt, vagy a liftet is meg kell ejteni az emeletre.
- Jártál már erre? Vagy utána néztél dolgoknak?
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 37
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Kedd Ápr. 12, 2016 9:48 pm
 



 

- Hát… legyen akárhogyan is, reggel mindenesetre tényleg ott leszek érted, aztán majd a kórházban kiderül, hogy ki is fog ellátni. – nekem igazából csak az a fontos, hogy minden rendben legyen vele. Nincs olyan nap – főleg, amikor szűrésre megy –, hogy ne aggódnék miatta. Anyánknál nagyon későn derült ki a baj és nagyon hamar elvitte, én pedig nem tudom, hogy mihez is kezdenék Rosie Anne nélkül. Nem is szeretném ezt megtapasztalni sosem.
Csilingelő nevetésére odakapom a fejem és az én ajkaim is mosolyra húzódnak, holott még nem tudom, hogy mi is szórakoztatja ennyire.
- Foglalkozzak a magam dolgával, igaz?! – rázom meg a fejem vigyorogva és bár persze, hogy érdekel és szeretném tudni, hogy mi is zajlik a magánéletében – abban bízva, hogy él azt is és nem csak a tanítás tölti ki a mindennapjait, szeretném, ha boldog lenne, megérdemli –, visszaveszek, mert tolakodni nem akarok.
- Na jó, várj és figyelj rám egy kicsit. – felé fordulok, a keze után nyúlok és ha engedi, akkor az arcomhoz húzom azokat, hogy megérintsen. Ha valami fontosat akarok neki mondani, mindig így teszek, már gyerekkorunk óta, mivel a szemkontaktus nálunk nem lehetséges. Így viszont pontosan jelezhetem neki, hogy őt nézem és amiről beszélek az nem olyasmi, ami felett azt szeretném, ha átsiklana.
- Te Rosie Anne Emerson, úgy vagy tökéletes, ahogyan vagy. Ha pedig ezt valaki nem látja, az a vak és nem pedig te. Nem vagy rossz, inkább maga a megtestesült kedvesség és jóság és hidd el nekem, ha van valaki, aki ezt jól tudja, akkor az én vagyok. Oké?! – nem akarom, hogy valaha is azt gondolja magáról, nem elég jó vagy, hogy egyenesen rossz, mert az baromság. Nincs benne semmi, azt ne lehetne szeretni.
- Én? – kérdezek vissza meglepetten és elhúzódom a kezeiből.
- Amy óta semmi komoly. – rázom meg a fejemet, hiába ő nem láthatja ezt. Nem is tudom, azóta, ami velünk történt, nem is gondoltam arra, hogy bárki felé ennyire nyissak, pedig tény, hogy vágyom a saját családra. Egyszer majd idővel talán nekem is megadatik.
- Szerintem is. – értek egyet az épülettel kapcsolatban és amikor visszaadja a kis Needle formát, zsebre teszem. Majd később visszaadom neki, amikor el tudja oda tenni, ahol nem veszik nyoma.
A húgommal karon öltve(?) lépek az épületbe, egyenesen a lifthez tartva.
- Nem voltam még fent az étteremben, egyszer a kilátóban igen. Vioval. Mindenképpen el akart jönni és mivel még akkor én sem voltam, úgy gondoltam, hogy elhozom. Akkor maradt meg ez a pár dolog az épületről, de semmi egyéb. – Amy kislányával jöttünk el, nagyon klassz délutánt töltöttünk együtt.
- Azt hallottam az étterme is nagyon jó, hát ez most azt hiszem mindenképpen ki fog derülni.
Vissza az elejére Go down
Rosie A. Emerson
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Keresztnév Vezetéknév

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Ápr. 13, 2016 1:01 pm
 



 

A testvéri szeretet mindent legyőz, igaz? Ez a legfontosabb az életben, s a legerősebb kötelék is. Nem előzi meg semmi, sem az anyai szeretet, sem az apai, hisz olyan kötelék van a két fél között, melyet rajtuk kívül senki sem ért. Én soha nem adom fel! SOHA!
- Nem ezt mondtam, Thaddeus. - öltöttem ki a nyelvem felé, majd pipiskedve kicsit, arcon pusszantottam puhán. Szavaimat követően megálltunk mindketten, kezeim követték az ő keze nyomvonalát, végig húztam finoman arca bizonyos pontjait. Figyeltem szavaira, melyek nagyon komolyan csendültek ajkai közül. Halványan elmosolyodtam, mert igaza van.
A nagy dolgok észrevétlenül lépnek az életünkbe.
Ezt mindig is észben tartottam, ezután sem felejtem el. Főleg hogy Thod ilyen ösztönzően szólott.  
Még egyszer végig simítottam arcát, majd érdeklődésemre elhúzódott, amire le is eresztettem karjaimat magam mellé és figyeltem rá kissé félre billentett fejjel. Semmi komoly Amy óta… kissé elszontyolodom ezt hallván, közben az utunkat is folytatjuk. Hát kár, azért csak szorítok, hogy valami összejöjjön végre.
Vicces dolog ez a testvéri kötelék. Én szorítok neki hogy összejöjjön valami hozzá illő hölggyel… ő pedig nekem szorít, hogy n csak a diákjaimmal legyek egy hullámhosszon. A lifthez tartunk karöltve bátyámmal, ahová be is lépünk… erősen kapaszkodok belé, de csak finoman azért, sose szerettem liftezni, sajnos nincs Braille írás rajtuk… egyiken sincs ami azt illeti. Nem szívesen szorulnék be egy ilyenbe. - Óh értem, akkor ez a része még neked is meglepetés lesz a maga módján. - csacsogok, szeretek beszélni, szeretek másokat meghallgatni. Főleg amikor Thadd és Angie beszélnek, mindig mindenre sort kerítünk és figyelem őket, ahogy mesélnek élményeikről… ahogy elmesélik, bele tudom élni magam, eltudom képzelni hogyan is történt, milyen az a bizonyos dolog, amiről épp szó van. Nagyon jó dolog. Én boldogan élem meg a vakságom, mások meg gyötrődnek miatta. Vannak kellemetlen percei ugyan, de ...  - Hát, már nagyon várom. - lelkes vagyok, hogy ne lennék, hiába a nem látók közé tartozom, megélhetem a dolgokat másképp, a magam módján, a testvérem segítségével. A lift megáll, ajtó nyílik, én pedig követem fivéremet utunk során… - Finom illatok vannak… mi ez? - érdeklődöm, mert még nem éreztem ilyen finom illatot. Mi lehet? Virág? Parfüm?
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Hétf. Szept. 19, 2016 5:34 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Laura Hastings-Ward
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Karla Souza

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Vas. Okt. 23, 2016 10:43 am
 



 


Houston után ez a város nem a legtökéletesebb, mert az esőzéstől az ember kedve is lelankad mindentől, de legalább itt vagyok Seattle-ben, amit már jó ideje terveztem ugyan, de eljött ez az idő is. Pár napja felhívtam Chloe-t, hogy nagyon szeretném, ha találkozhatnék vele, mert az ő étterme is felkerült arra a listára, amit szeretnék megnézni, lefotózni. Egyébként nem az étterem az elsődleges célpontom, hanem maga Chloe Ward. Nem akartam rögtön lerohanni őt ott, hanem inkább az ő számára is semleges helyet mondtam, mert általában olyan helyeken nem síkideg vagy türelmetlen az ember, ha beszélnie kell bármiről. Nem ismerem még őt, de mivel beleegyezett egy ilyen találkozóba, akkor nem fogok belőle visszatáncolni.
Szeretem az lenyűgöző kilátással rendelkező helyeket, épp ezért esett a választásom a Space Needle-i étteremre. A kilátás nem szerény, és szegényesnek sem mondhatnám. Amikor felmentem a toronyba, előbb körüljártam, utána mentem csak a lefoglalt asztalhoz, ami az ablaknál van. Remélem, nincs semmilyen félelme, fóbiája, ami a magassághoz köthető. Mondjuk legalább akkor megtudok róla még egy-két dolgot. Ennyi előnnyel fog járni.
Leültem, rendeltem magamnak egy latte macchiato-t, mert azt imádom. Jobb szeretem, mint az átlagos feketét. Azt is szoktam inni, de most ínyencségre vágyakoztam. Nem is figyeltem az időt, így nem számított most az nálam, hogy késik -e vajon Chloe vagy nem. Inkább csak az érdekelt, hogy idejöjjön, és beszélgethessek végre ezzel a lánnyal...
Nem sokkal később megjelent egy női alak, akiről azonnal tudtam, hogy a testvérem az. Fura ezt még magamba is kiejteni.
- Helló! Biztosan te vagy Chloe Ward. Laura Hastings vagyok, velem beszéltél pár napja telefonon - olyan egyszerű voltam, mintha begyakoroltam volna a szerepemet erre. - Foglalj helyet - a jobb kezemmel intettem neki, hogy huppanjon le.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Vas. Okt. 23, 2016 3:51 pm
 



 

Laura and Chloe




Texas óta valami megváltozott bennem, és úgy éreztem, hogy ideje a tettek mezejére lépnem, de az igazi arculcsapás akkor ért, amikor egy olyan férfit találtam a konyhámban, aki alig tud angolul, és még ki is oktat. A gazdasági menedzserem szerint, ha nem állok elő valami frappáns megoldással a javulás érdekében, akkor hamarosan lehúzhatom a rolót az éttermemben. Apunak nem is szóltam róla, ahogyan másnak sem, mert ennek az ügynek egyedül kellett pontot tennem a végére. Eleget segítettek már, és nem bújhatok örökké a fájdalmam mögé. Az álmomba fektettem az összes megtakarításomat, így ideje lenne foggal-körömmel harcolnom érte. Huszonnégy éves vagyok, a pályafutásom elején tartok, és nem szeretném azt, hogy az apám utánzataként tartsanak számon. Híres séf, több szakácskönyve is megjelent, New Yorkban egy sikeres étterem tulajdonosa, és még arra is van ideje, hogy nekem segítsen, ha megkérem rá. A múlt héten jelezte, hogy nálam akarja tölteni a hálaadást, ami kicsit még messzebb van. Addig van haladékom rendbe hozni a dolgokat, és ismét sínen lenni. Santos arrogáns viselkedése megőrjít, és hogy nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nekem miért kellene megtanulnom spanyolul, ha ő nem tud angolul? A közös pont a francia lenne, de nincs kedvem egész nap egy másik nyelven hablatyolni, amikor a személyzet is angolul beszél. Fogalmam sincs ki ő, de Mr. Lancester ragaszkodik hozzá, hogy tartsam meg. Kétszer meg kellene gondolnom, de egyelőre megfigyelem, és majd kiderül, hogy mit tud nyújtani a szakmában. Életemben nem hallottam róla, de állítólag nagyon ügyes. Szerintem ezt eltúlozzák. A PR feladatokat is nekem kell ellátnom, és ha valaki reklámozni akarja az éttermemet, igent kell mondanom rá. A napokban telefonon egyeztettem egy nővel, aki fotós, és remek portfóliót készítene nekem. A munka sok, az idő kevés. A város egyik legnívósabb éttermébe beszéltük le a találkozót, ami nekem újabb kihívás volt. Miért nem jártam még itt, ha már lassan egy éve Seattle-ben lakom? Az eszem megáll…jobban fel kellett volna mérnem a piacot, a vetélytársakat, mert akad bőven. Hiába egyedi a francia konyha…attól még ott van a volt munkahelyem a Revoir, és még sorolhatnám. Pierre azóta szóba se áll velem, hogy megnyitottam a saját éttermemet. Kellene egy új koncepció.

Nem vagyok a várakoztatás híve, és általában én érkezem előbb a találkozókra, de ma megint szétcsúsztam. A napomat az étteremben kezdtem, hogy egy jó image-et állítsak fel Ms. Hastings előtt, még abban se vagyok biztos, hogy tegezzem-e. A munkája hátterét nem olvastam el figyelmesen, újabb rossz pont. Egy kék testhez simuló ruhában, fekete harisnyában, és a szövetkabátomban rohanok a Space Needle liftjéhez. A felvonóba éppen csak bepréselem magam, és máris megszólal a telefonom. Már megint ő.
- See…de nem beszélek spanyolul. Nem megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá a késekhez? Nem..kell…takarítani. – szótagoltan beszélek, és bocsánatkérően nézek az utastársaimra. Röpke fél óra után jutok fel, és kiszállva rohanok is. Az asztalhoz nem is engedem, hogy a pincér kísérjen oda, hanem szinte odavetődök egyedül.
- Szia, igen én vagyok. – fogok vele kezet, és a tegeződés el is dőlt. Lehuppanok a szemközti székre, és kibújok a kabátomból.
- Egyenesen az étteremből jövök, sajnálom a késést. – pillantok a lányra, aztán a pincér felé fordulok.
- Jó napot nekem egy pohár víz lesz, és kérnénk az étlapot. – adom le a rendelésemet, és most már a velem szembe ülőre koncentrálok csak.
- Mióta vagy fotós, és hogy találtál rá az éttermemre? – érdeklődöm őszinte kíváncsisággal, mert jó lesz, ha ezt is felmérem. Hol kellene még reklámoznom?



A hozzászólást Chloe Ward összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 30, 2016 6:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Laura Hastings-Ward
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Karla Souza

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Vas. Okt. 23, 2016 6:09 pm
 



 


A fiatal, csinos lányon azért végigfut a szemem, mert a fényképek nem hozzák vissza az üdeségét, a vakító kék szemeit és a gyönyörű arcát. Kellemes személyiség, aki jó ízléssel választ ruhát magának. Azt viszont nem felejtem, miért jöttem ide, miért vagyok itt, és nem azért, hogy bevalljam neki, ki vagyok én.
Alig bírtam kiverni fejemből Jesse Ward nevét azóta, hogy anya a halálos ágyán kimondta, szinte mindent megtettem, hogy megtaláljam őt, hiszen ez a név mögött nem más állt, mint az édesapám. Édesapa... Nem is szabadna ezt mondanom rá, hiszen nem ismertem őt. Biológiailag annak számít, de semmilyen kötődésem nem volt hozzá soha.
- Ugyan... Ne is törődj vele - a késésére csak megvontam a vállamat egy mosoly kíséretében.
Hagytam, hogy ő is rendeljen, de látom, ő is visszafogott rendelést adott le, ahogyan én sem kerestem semmilyen alkoholt, mint ahogyan általában. Az étlapot megkaptuk, én pedig kinyitottam az első oldalon, de visszaraktam az asztalra, mert most koncentrálnom kellett a beszélgetésünkre.
- Egy évtizede lesz annak, hogy foglalkozni kezdtem vele. Szeretek utazgatni, sajtófotózással is foglalkozom, de portfóliókat is épp úgy készítek, mint műtermi képeket. Széles skálán dolgozom szabadúszóként - nem hazudtam erről egy árva szót sem, mert tényleg így van. - Jártam Európában, Ázsiában, Dél-Amerika egyes részein, de Amerika-szerte is jártam erre-arra. Seattle volt a következő célállomáson ezen a kontinensen - meséltem neki ezt el úgy, mintha egy véletlenszerű utazás lenne ez. - Elolvastam mindent a városról, és a városban sétálva, megpillantottam az éttermedet, a többit pedig már ismered - kicsit füllentettem közben, hogy mesésebben hangozzon. - Fiatal vagy, mégis nagyszerű séf, aki elismert is mellesleg. Ez volt az álmod? Miért éppen ez a szakma? - ezt a kérdést mindenki felteszi neki, én viszont formalitás miatt tettem fel. Nem az étterme miatt irigylem, hanem azért, hogy ő igazi családi idillben nőhetett fel, nem pedig csonka családban. - Nem szeretnék tolakodónak tűnni a kérdéseimmel, csak szeretem megismerni azokat, akikkel együtt dolgozom vagy fogok - újabban nagyon megy nekem azt elérnem néhány szóval, hogy gyorsabban elnyerjem valaki bizalmát csupán egy-két kedvesebb szóval.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Hétf. Okt. 24, 2016 6:36 pm
 



 

Laura and Chloe





Nem tudom, hogy mit gondoljak először a velem szemben ülőről. Általában élből elutasítom a hasonló kéréseket, amióta az egyik barátnőmmel befürödtem, és nem úgy sült el a fotózás, ahogyan én azt elképzeltem, de most meg kell ragadnom minden alkalmat, hogy reklámozhassam az éttermemet. Komoly feladatok elé nézek a közeljövőben, és nem engedhetem, hogy a múltam magam alá temessem. A terapeuta is tervben van, hiszen megfogadtam, hogy lépek. Egyetlen fura mozzanat van jelenleg az életemben, hogy néhány napja itthon vagyok, de nem találkoztam Joellel. A munka, és az utazás idejét számítva az már lassan egy hónap. A telefonüzenetét lehallgattam, és én is küldtem egyet, amint megérkeztem, de nem sikerült összeegyeztetni még…vagy csak túl sok idő telt el. Nagyot sóhajtok, és a gyors vízrendelés után az étlapot kezdem el bújni, de fel-felpillantok Laurára. A mesélése közben rádöbbenek, ha anya nem halt volna meg három évvel ezelőtt, akkor én is utazgatnék. A betegsége kiderülésekor haza kellett jönnöm Kambodzsából.
- Ejha, nem kevés helyen jártál. Nekem csak Vietnámhoz, Kambodzsához, és Kubához volt szerencsém, de tervben van Franciaország is. A legjobb barátnőm terhes, de ha lesz ideje a baba mellett, akkor mindenképpen elmegyünk Párizsba. Ő divattervező. – legyintek, és el is pirulok, mert túl sok mindent osztottam meg vele.
- A lényeg most nem rajtam van, és tíz év szép idő. Én is elég hamar megtaláltam, hogy miben vagyok jó. A főzés a szenvedélyemmé vált, és nem is volt kérdés, hogy ezzel fogok továbbmenni. – egy mosollyal ajándékozom meg, és a kérdéseit hallgatom. Feléled bennem a gyanú, hogy túl sokat akar tudni, mondjuk annyira intim dolgot még nem kérdezett.
- Az elismerttől még távol állok, de szeretnék hírnevet szerezni a szakmában. Roppant egyszerű...az édesapám miatt. – hallgatok el, és belekortyolok a vizes pohárba, de nem kerülheti el a figyelmemet, hogy felkeltettem az érdeklődését.
- Őt sokan ismerik, de nem szeretek azzal kérkedni, hogy Jesse Ward lánya vagyok. Éppen elég nehéz mellette helyt állnom. – pillantok lefelé, és már most tudom, hogy mit fogok kérni, ha erre járna újra a pincér.
- Alma szósszal készült borjúszeletet kérnék egy kis párolt zöldségkörettel. – tekintek fel a barna szempárba, amikor odalép mellénk a fiatal srác, és máris írni kezdi.
- Legyen még mellé egy narancslé is. – fejezem be, és átadom a terepet a tárgyalópartneremnek, én addig eligazítom a táskámat, és ha ismét kettesben maradunk, akkor most én kíváncsiskodok.
- Ki volt rád hatással, hogy a fotózás mellett döntöttél? – támasztom meg az államat a kezemen, és őt figyelem.

Vissza az elejére Go down
Laura Hastings-Ward
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : Karla Souza

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Hétf. Okt. 24, 2016 10:16 pm
 



 


Nem mondanám egy szóval sem neki, hogy kíméljen meg engem minden adott infótól, amit már eddig is kikotyogott magáról. Én ilyen vagyok, a közelemben mindenki kikotyog valamit, amit előtte nem akart nyilvánosságra hozni egy idegennek.
- Akkor hasonlítunk abban, hogy mindketten rátaláltunk a szenvedélyünkre, ami a munkánk is egyben - nyugtáztam, és csak hallgattam őt. - Nem könnyű, ha valaki árnyékában élünk, de talán épp ebben kell megtalálnod azt, hogyan léphetsz ki belőle - mondtam ezt neki, talán bölcsesség, talán pszichológiai eszme, talán csak az irigység mondatja, hogy örüljön annak, hogy volt neki valakije, akire felnézhetett.
Egészen jól belejöttem ebbe a csajos csevejbe vele, de amikor megemlítette, hogy az Ő apja hírneve sokat segít azon, hogy elismertté váljon, az engem picikét felháborít. Nem mutatom ki, mert nagyon jól megtanultam elrejteni magamba az érzéseket, belefojtva a lelkembe. Úgy teszek, mintha átsiklanék Jesse Ward nevén, és csak bólintok elismerően, ami mindössze csak egy álca, egy újabb kamu mozdulat tőlem, hogy azt higgye, tényleg meglepődtem ezen.
A tipikus pingvinöltözetű pincér odajött hosszú idő után, és hagytam, Chloe-t elsőnek rendelni.
- Én... én kérek BBQ csirkét Alabama szósszal és friss zöldségkörettel. Köszönöm! - villámgyorsan adtam le én is a rendelést, miután Chloe megtette előttem már.
Miután felírt mindent, lelépett. Szerencsére, nem az a sokat beszélő pincérfajta volt ő, aki perceken át szórakoztatja a vendégeket az unalomig fulladva. Ismét kettesben maradtunk, és körültekintve elég messzi ül tőlünk mindenki, ez nekem jó. Én pedig hátradőltem a székben, a kezeimet összekulcsoltam az asztal tetején.
- Belehabarodtam egy nálam sokkal idősebb férfiba húszévesen, és az egész rosszul sült el, talán ez volt az egyik pont, ami végleg elkötelezett engem ebbe az irányban - néhány részletre kitértem a múltamban, de kicsit ferdítettem is mindenben. - Akkor tudtam, hogy nem szeretnék megöregedni anélkül, hogy ne járjam be a világot, és a lelkemnek ez nagyon jót tett - lelkesítő beszédekre sosem hallgattam, ezzel viszont tisztában voltam.
- Szerintem térjünk rá arra, amiért idejöttünk... Arra gondoltam, hogy a portfólióban neked is szerepelned kell, mert az emberek szeretik, ha nemcsak a gyönyörű belteret látják, hanem magát azt a személyt, akinek sokat jelent az étterem... tehát Téged - emeltem ki az utolsó szót, ezt csak azért kell megbeszélni, hogy ne legyen túl feltűnő az én manipulatív és kíváncsiskodó jellemem. - Én úgy gondolom, a te arcod kell, hogy legyen az étterem arca. Nem más. Ez a tiéd, és ezt meg kell mutatni. Ezzel egy lépés előnyt szerzel. Van valami elképzelés? - határozottan jelentettem ezt ki, mert valóban nem először teszek ilyet. - Itt van néhány munkám, nézd meg őket - vettem elő a hatalmas sötétkék táskámból a képsorozataim egy részét, amik egy fekete irattartóban vannak berakva.
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Vas. Okt. 30, 2016 6:12 pm
 



 

Laura and Chloe



A rendelésnél nem figyelem, hogy mit kér, mert mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mire vágyik, de a víz jól esik, és némi korty után, már sokkal frissebbnek érzem magam. A pincér nem sokat várat minket, és amint leadtuk a kérésünket, már fel is szívódik, és kettesben maradhatunk. Az elején viszolyogtam a találkozás miatt, mert nem szeretek idegenekkel ilyesfajta üzletet kötni, de nem a saját érdekeimet kell előtérbe helyeznem, hanem az éttermemét. Santos nem köntörfalazott, és minden áldott nap a szememre hányja, ha nem teszek valami hasznosat az üzletem érdekében, akkor lehúzhatom a rolót. Szerinte túl korán nyitottam meg, és bár eleinte igen érdekesnek találtam ezt a felvetést, sajnos látok benne igazságot. Nincs meg a kellő tapasztalatom, hogy sikeres legyek, meg jó főnök is, de ami késik, az nem múlik. Ideje összeszednem magam, de Laura személyeskedése meglep. Nyíltan beszél a múltja egy szeletéről, és be kell vallanom, de ez a pillanat megérint.
- Meg tudlak érteni, ha rosszul választottál. Az évek és a szerelem nem jár együtt, és nekem is van egy rossz élményem. – itt le is zárom a témát, mert nem akarom tovább boncolgatni, és szerintem pontosan ez a kellő mennyiségű magánbeszélgetés elegendő is volt ahhoz, hogy áttérjünk az üzleti részre, és ne menjen kárba az ebédünk se. Csendben hallgatom, és felmérem, hogy milyen ötletekkel tud szolgálni. Az előző barátom csúnyán cserbenhagyott, és azóta sem hallottam róla, pedig őt egy kiváló fényképésznek gondoltam, de sajnos a magánélet mindenhol egy tüske tud lenni. Már abban se vagyok biztos, hogy Seattle-ben maradt, de ki tudja…talán így kellett lennie, hogy a mi útjaink külön váljanak.
- Én legyek az étterem arca? A megnyitó óta nem is szerepeltem nagyon… - kicsit elbizonytalanodom, mert abban nem vagyok kicsit sem biztos, hogy most jót tenne nekem, ha egyből a reflektorfénybe kellene kerülnöm.
- Ezt még át kell gondolnom, de szívesen megnézem a munkáidat. – veszem át tőle az irattartót, és felnyitva helyezem le magam elé. Nem kis munkák akadnak itt, és meg kell hagyni, hogy valóban ügyesen bánik a fényképezőgéppel.
- Azta, ezt hol fényképezted le? Ez New York? – pillantok fel rá, és megakad a tekintetem egy régen látott épületen. Ott nőttem fel a közelben, balettre, latin táncokra jártam, miközben anya otthon takarított, vagy főzött apával. A gyerekkorom elevenedik meg előttem, és majdnem könnybe is lábad a szemem, de időben kapok észbe.
- Bocsánat, tényleg nagyon szépek. Milyen javaslataid lennének még? A francia konyhában utazunk elsősorban, de tervben van a bővítés is, és az átalakítás. Van egy elkezdett szakácskönyvem…csak nem fejeztem be. – eszembe jut az év eleje, és az a sok terv, és álom, ami megvalósításra várt. Ideje lenne újra elővenni őket?
- Hol születtél? – csúszik ki a számon a kérdés, miközben lapozok egyet.



Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Kedd Nov. 29, 2016 8:57 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Kedd Nov. 29, 2016 9:12 pm
 



 

Joel and Chloe




Tökéletesebb aligha lehetett volna a szertartás. Amy ruhakölteményéről szerintem már holnap ódákat fog zengeni a divatvilág, mégis az a harmónia, ami közte és Mark között volt meg…nos utánozhatatlan. Irigy vagyok-e a legjobb barátnőmre? Cseppet sem, hiszen a testvéremként tekintek rá, és ha ő boldog, akkor én is az vagyok. A hatalmas pocakja ellenére is az egyik legszebb mennyasszony volt, akit életemben láttam. Apa büszkén kísérte végig a fogadott lányát a templomi sorok között, bár tudom, hogy a szíve mélyén arra vágyik, hogy egyszer engem kísérjen oda a jövendőbeli férjemhez. Amy bal felén állva a kis liliomcsokorral a kezemben…elgondolkodtam azon, hogy mégis milyen esküvőnk lenne Joellel. A tekintetünk többször forrt össze, mint kellett volna, de ez történik, ha az ember lánya szerelmes. Tervezget, nem fél a jövőbe nézni, mégsem bírtam rávenni magam, hogy továbbmenjek. Féltem. A pap előadása, és a fogadalmak között egy kicsit meg is hatódtam ennek ellenére. A legjobb barátnőm hatalmas utat járt be, hogy ma itt állhasson. A szülei autóbalesetben haltak meg, és két éve a nagymamája is eltávozott közülünk, így a legszorosabb kötelék hozzám, és édesapámhoz fűzte. A karácsonyokat, a családi összejöveteleket is nálunk töltötte, ő volt a fogadott Ward. A fátyol alatt, a gömbölyödő pocakjával egy lélegzetelállító nőszemély lett belőle. A kifutók a lábai előtt hevernek, a sztárok nem férnek a bőrükbe, és íme útban élete értelme is. Kimberly ugyan még nem bújt ki a pocakjából, de erőteljesen jelen volt az anyukája és az apukája esküvőjén. Az orgonaszínű, talpig érő ruhámban, mely a mellemnél pánt nélkül ért körbe, a maga egyszerűségében volt tökéletes. A hajamat hullámosra csinálta meg a fodrász, és a ruhámhoz hasonló színű csattal tűzte el az egyik oldalon. A gyűrűcsere, és az első hitvesi csók elcsattanása után, örömujjongás fogadta az ifjú párt…én addigra már sírtam örömömben.
- Chloe nem jössz oda az asztalunkhoz? – kocogtatja meg a vállamat Mark az étterem egyik ablaka előtt. Seattle varázslatos kilátása magába szippantott, és észre se vettem, hogy percek óta egymagamban állok egy félreeső helyen.
- De, persze. – mosolyogva nyújtom a kezemet a férjnek, aztán együtt ballagunk oda a megterített főasztalhoz. Apa természetesen ott kapott helyet, ahogyan Joel, és én is. Amy az egyik kollégájának magyarázza, hogy hány emeletes tortájuk lesz, ami azért vicces, mert a vacsora se kezdődött még el. A tekintetemmel egy bizonyos úriembert keresek, de Mark tart vissza attól, hogy ne ütközzek bele az egyik székbe. Óvatosan irányít el, és a fülembe suttog.
- Minden rendben? Annyira szétszórt vagy. – int valakinek, aki éppen elhalad mellettünk, én meg egy biztató mosollyal az arcomon fordulok felé oldalasan.
- Természetesen, csak elbambultam. Amy jól viseli a felhajtást? – mutatok a barátnőm felé, aki még most is képes a munkáról beszélni úgy, hogy tudja, hamarosan fontosabb teendők elé néz, mint az anyaság, és egy háztartás vezetése.
- Ő ne viselné? Még engem teremtett le, hogy meg ne próbáljak éjfél után lelépni, mert lemondhatok az összebújásról is. Nem hinnéd el, hogy mennyi élet van benne nyolc hónapos terhesen is. Nyugalomra intettem, de rám nem hallgat, csak Joelre. Hitted volna, hogy megfogadja a tanácsát, és ágynak dől? – kényszeredetten bólogatok, mert én pontosan tudom, hogy mennyire nem tartotta be, amit a kedves partnerem írt elő neki. Az utolsó napokban is képes lett volna velem tartani a boltba, de önkéntesen áldoztam be magamat, hogy nyugton maradjon. A balesete óta jobban kellene ügyelnie, és Joel is egy jó párszor elmondta neki, hogy vegyen vissza a lendületből, mert berendeli a kórházba, és akkor vége lesz a menetnek.
- Igen, egy angyal volt. – füllentem a kedves apukának, akinek fogalma sincs arról, hogy mit vállalt el azzal, hogy hivatalosan is összekötötte az életét a legjobb barátnőmmel. Joel még mindig sehol, én meg kezdek aggódni, de hamarosan feltűnik a bejárat mellett apával együtt. Mióta lógnak ők ketten együtt?
- Bocsánat, de el kell rabolnom egy kis időre Joelt. – érintem meg Mark vállát, és eliszkolva a reflektorfényből a pasim felé veszem az irányt. Apa lelkesen üdvözöl engem is, amikor odaérek hozzájuk, és belekarolok Joelbe.
- Chloe…egyszerűen gyönyörű vagy. Hagylak is titeket egyedül, aztán semmi rosszalkodás. – figyelmeztet bennünket…bennem még az ütőér is megáll.
- Miről is beszélgettél az apámmal? Mindjárt kezdődnek a toastok, és nem voltál sehol. – igazítom meg a mellemnél a ruhát, aztán felpillantok rá.
- Apropó már átvittem a bőröndömet hozzád. Egy hetet mondtak, annyi idő, amíg kicserélik a csöveket. Brutus meglesz egyedül otthon? – igyekszem nyugodtnak tűnni, de nem vagyok az.




A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 30, 2016 7:50 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Nov. 30, 2016 11:59 am
 



 



Chloe & Joël

Mostanra már a hócipőm tele volt az esküvő témával, ezt hallgattam Marktól, Chloetól, Amytől a rendelőben, és már legszívesebben világgá szaladtam volna. Semmi bajom nem volt az esküvőkkel, de ennyire mélyen nem szeretek bennük részt venni, valahogy túl sok. Álljon annyiból, hogy elmegyek, végigülöm a szertartást, megeszem a vacsorát, átadom az ajándékot, táncolok egy keveset, aztán… nos, az eddigi képlet az volt, hogy felcsíptem egy csajt, de az most nyilvánvalóan nem játszik, lévén most először megyek párosan esküvőre. Kíváncsi leszek… a vendéglistát nem ismerem, de nem is baj, mert előre minek görcsöljek. Tanúként központibb szerepem volt jóval, de végül is nem volt vészes, Amy és Mark is ragyogtak, bár bevallom, eleinte nem fogadtam volna rá, hogy Amy valaha viszonozni fogja Mark érzéseit, de csak sikerült valahogy beleesnie, lám, idővel meglátta, hogy mennyire jól passzol az ő kattantságához Mark normális, tisztességes férfi karaktere. Olykor elgondolkodom, mennyivel jobb lenne, ha képes lennék olyan lenni, mint a legjobb barátom. Igaz, vélhetőleg elvenném azt a nőt, akit teherbe ejtenék - már, ha tudnék róla meg lehetséges lenne -, de holt biztos, hogy egyetlen kósza kalandomba sem habarodtam bele. Chloe a kezdetektől nem csak az volt, és nem is csupán egyszer gabalyodtunk össze.
Azt, hogy a nőknek miért kell a világon mindent megkönnyezniük, sosem fogom megérteni, de hát istenem, nem vagyunk egyformák, szép volt, de én nehezen jutok el odáig, hogy bármi meghasson, akkor már inkább egy gyermek első felsírása, az esküvők nagy része úgyis válással végződik, de egyértelmű, hogy azt kívánom, a legjobb barátomé ne erre a sorsra jusson.
Az étteremben az apósom szinte rögtön magával invitált, és a köszöntő pezsgő felkapásával már ki is mentünk a folyósóra. Nem szoktam parázni, de meglehetősen gyorsan görcsbe ugrott a gyomrom, ha ő is a házasságról kezd papolni nekem, itt helyben falnak megyek. Én lepődtem meg a legjobban, amikor nem a lányát próbálta oltár elé vezettetni, hanem mondhatni megittuk a pertut, és nagyjából az apai szerepe annyiban kimerült, hogy közölte, ha megbántom a lányát, akkor megint pofán fog vágni, de amúgy szépek vagyunk együtt, és vigyázzak rá. Próbálom, de ha valakire, hát rá nem könnyű. Ő a felét se tudja Chloe ájuldozásainak szerintem, mindenesetre nem fogom beköpni. Ja, ki ne hagyjam, felajánlott némi pénzt Chloe lakhatásáért cserébe, én meg nagyjából úgy néztem rá, mint egy ufóra. Majd pont a kedvesemtől fogok pénzt kérni, mert egy hétig nálam lakik, nem? Szerintem ez is csak valami teszt volt, mert láthatólag megkönnyebbült. Fogalmam sincs, miért nem böki ki egyenesen, ha akar valamit, de én aztán nem fogok kardoskodni érte. Mindenesetre legalább tegeződő viszonyra váltottunk, ami valahol azt jelentette, hogy apuka annyira mégsem bánja, hogy egy ekkora pöcs van a lánya mellett. Megnyugtató. Vagy fogalmam sincs, valahogy még többnek tűnik ennek fényében a felém irányuló elvárás.
Amint visszatérünk, és Chloe mellém ér, egy puszit hintek a halántékára, a szokásos laza stílusomban létezem, mintha a világon semmi sem akaszthatna ki, pedig azért nem mondhatnám, hogy olyan kellemes volt ez a pár perc. Biccentek az öregnek, mikor ott hagy minket, és sóhajtok egy mélyet.
- Semmi rosszalkodás? Milyen kár. – Vigyorodom el, és pillantásom Chloe arcvonásaira siklik. - Valóban gyönyörű vagy, de szerintem te egy szemeteszsákban is az lennél. – Azt már nem egyszer a tudtára adtam, mennyire el vagyok ájulva a külsejétől, szóval újat nem mondok neki véleményem szerint.
- Dehogynem, odakinn. Egyébként meg megengedte, hogy tegezzem, meg a szokásos, vigyázzak rád, különben beveri a képem szöveg. Ezt mondjuk már tapasztaltam, szóval újat nem mondott. Illetve, szerinte szépek vagyunk együtt. – Azt kihagyom, hogy pénzt akart adni, egyrészt minek izgassam fel vele, másrészt egyébként sem lenne rá szükségem.
- Elég sokat van egyedül nálad is, nemde? Mindenesetre remélem, nem rág szét semmit. – A hálókat bezártam, bár érzéseim szerint jobban jártam volna, ha a fürdőbe száműzöm az ebet, mindenesetre bízom benne, hogy nem fogom megbánni, illetve, hogy Chloe szeret pórszívózni…
- Brutus miatt aggódsz, vagy van valami más is, amiért feszült vagy? – Kérdezek rá, miközben elindulunk a helyünkre, elvégre, ha jönnek a toastok, akkor illik leülni, na ez az, amit én nem vállaltam be, nem mintha nem lenne beszélőkém, de nem vagyok sem elég érzelmes, sem elég szórakoztató egy beszédhez.


Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Nov. 30, 2016 7:58 pm
 



 

Joel and Chloe




A rossz érzés nem akar elmúlni, holott nincs okom az aggodalomra. Mark és Amy annyira várták ezt a napot, és a többiek is kitettek magukért. Nem hiszem el, hogy fél év alatt ennyi minden történhet, de valóban az ember élete akkor fordul a legnagyobbat, ha nincs felkészülve rá, és nem is várja. Mark kedvesen ügyel rám is, de nem vagyok elveszve, főleg nem közöttük. Imádok velük lenni, mert akkor biztosan tudom, hogy nem eshet bajom. A negatív történéseket az agyam egy hátulsó zugába zárom el, amikor megpillantom Őt, és az apukámat is. Széles mosollyal az arcomon mentem ki magam, és sétálok át hozzájuk. Fura együtt látni őket, mert Joel nem a kötődős fajta, apa meg nem szeret a pasijaimmal foglalkozni. Davidet egy ideig kedvelte…nyelek egy nagyot, mert nem szeretnék rá gondolni, de még a személyére sem. Hetek óta nem hallottam semmilyen hírt felőle, és a médiát is kizártam az életemből, vagy apa jóvoltából nem jártak rám az újságírók. Néha elgondolkodom azon, hogy Joel vajon mennyire van tisztában vele, hogy az édesapám egy nagyon híres séf, a barátnőm is nevet szerzett a szakmában, és én is afelé tartok, hogy kiemelkedjek az átlagból. Az éttermem megnyitásával megalapoztam ezt, de még hosszú út vezet oda, hogy ne Jesse Warddal hasonlítsanak össze. A múltamban akadtak még hírhedt figurák, de jobb nem tűnődni azon, hogy ki tűnhet fel onnan még. Belekarolok Joelbe, de a váratlan gesztusa, hogy megpuszil…meg kell hagyni ért ahhoz, hogy megdobogtassa a szívemet. Elpirulok, és apa megjegyzésére csak lesütöm a szememet. Nem kívánom előtte kitárgyalni a szexuális életemet, ami így is váltakozó. Jobb periódusban vagyunk, magamhoz mertem érni, de még mindig nem jelenthetem ki, hogy akarnám is állandóan. Mi lesz, ha hetekre visszavonulót fújok? Harmonikus viszony marad közöttünk akkor is?
- Köszönöm, de a kukás zsákot otthon hagytam. – mosolyodom el, és zavarba jövök a dicséretre. A szokások nem múlnak, és ha éppen ő lát el bókokkal, akkor észre kell vennie, hogy nehezen küzdök meg velük. Másképpen látom magam a tükörben, mint Joel, és ez egy jó ideig nem is fog változni.
- Szépek, ezt a szót használta? – hümmögök félhangosan, mert apától nem éppen a megszokott szóhasználat ez.
- Hát, igen, de a rágás. – húzom el a számat, mert nem egy magassarkúm jutott arra a szomorú sorsra, hogy lyukason várjon odahaza. Amennyiben Joelnek még olasz bőrcipő gyűjteménye is van, akkor az ég legyen irgalmas a kutyámmal, mert meg fogja találni…nem beszélve arról, hogy idegen helyen állandóan bepisil. Nehéz hét áll előttünk, és nem vagyok benne biztos, hogy felkészült volna rám, vagy éppen Brutusra is. Vajon én hogy fogok kijönni a lányaival?
- Csak Brutus. – paskolom meg a kezét, és elindulunk a főasztal mellé. Sajnos nem egymás mellé szól a helyünk, és ez meglepő is, mert Joel mellett Charlotte ül, én meg apával osztozkodom. Amy oldalát foglaljuk el, ő meg tanúként Markét. A vendégek elkezdik elfoglalni a helyüket, és alig pár perc múltán a terem is elhallgat. Charlotte áll fel először, és kocogtatja meg a késével a pohara szélét.
- Köszöntök mindenkit…annyira különleges ez a nap számomra is. A bátyám feje lágya benőtt, és megtalálta élete szerelmét. Amy…te pedig az unokahúgomat hordod a szíved alatt, már most imádlak érte. Mindenesetre sok boldogságot kívánok az ifjú párnak. – emeli magasba a pezsgőjét, amit mindenki követ, de az én tekintetemet nem kerüli el, hogy a másik keze Joel vállán pihen meg. Eszméletlen nőszemély…de nem leszek féltékeny. Nincs okom aggodalomra. Ma este ezt mantraként fogom ismételgetni? A jó nép elhallgat, mire rájövök, hogy nekem kellene felállnom a székemről. Ügyetlenkedve húzom ki magam, de én a pohár helyett az asztallapba kapaszkodom meg.
- Én is köszöntök ma este mindenkit. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mit is mondjak, de a legegyszerűbben szeretnék fogalmazni. Szeressétek egymást. Manapság ritka, ha két ember összepasszol, és a sírig együtt maradnak. – bármennyire is érzelemmentes akarok lenni, könny szökik a szemembe, ahogyan az édesapám megfogja a kezemet. Anya és ő a halálig szerették egymást, és nekem ez nagy útmutató.
- Amy…tudod, hogy úgy tekinted rád, mint a tulajdon testvéremre. A legrosszabb, és a legjobb pillanatokban is mellettem álltál. A legőszintébben mondom neked, hogy legyél boldog, és ajándékozz végre meg a keresztlányommal. – megerednek a könnyeim, de mielőtt megszólalhatnék, a barátnőm feláll, és se szó, se beszéd lép mellém, és ölel át hátulról.
- A legjobbra. Chloem. – megpuszil, és el is kattan a vaku. A vendégek tapsolva látnak neki az étkezésnek, de én picit külön vonulok Amyvel.
- Imádlak, ugye tudod? Ha bármi van, nekem elmondhatod. – mindketten úgy bőgünk, mint a kisiskolások, én valószínűleg azért, mert szentimentális vagyok, ő meg terhes. Szorosan fűzöm egybe az ujjainkat, aztán visszamegyünk, és mosolyogva ülök le apa mellé.
- Büszke vagyok rád kincsem. – ölel meg, és egy puszit nyom az arcomra. Az asztal fölött összenézek Joellel is, és egy csókot dobok felé a levegőben. A levest fel is szolgálják, így mindenki az evésre koncentrál. A hangulat tökéletes, szinte már mesébe illő, de újabb sírásra okot adó pillanatok következnek, amikor Amy és Mark megkezdik közös életük első táncát. A keringő a hagyományos, és mások szerint klisés, de én csak meghatódottan figyelem őket, és a szívemre helyezve a kezemet…most az egyszer azt kívánom, hogy egyszer én is így táncoljak a férjemmel. Igen, határozottan a házasság mellett vagyok.

Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Nov. 30, 2016 9:47 pm
 



 

- Azt hiszem, ezzel meg tudok békélni. – Soha nem fog a fejembe férni, hogy Chloe hogy az istenbe nem látja, mennyire gyönyörű. Mindig hasonlóképpen reagál, és ez csakis azt jelentheti, hogy nincs vele tisztába. Még mindig tartom, hogy ez az én nagy szerencsém, ha még mellé tudatában is lenne, megspékelve egy kiadós magabiztossággal, akkor képtelenség lenne neki ellenállni, így is nehéz, de egy ideig ment… bár, mégis ide jutottunk, szóval valóban képtelenség.
- Ezt, miért, ez most rosszat jelent? A szép valami bújtatott kritika? Vagy mi? – Az apák és én. Hát, erről könyvet lehetne írni, fenyegettek már puskával is, és nem kételkedem, hogy Jesse Ward valóban tisztességesen képen törölne ismét, hogyha megbántom a lányát.
- Még jó, hogy bezártam a szobák ajtaját. – A cipőim szekrényekben vannak, minden zárható, azt meg kötve hiszem, hogy Brutus megtanulta használni a kilincset, de ha sikerült neki, akkor sem éri fel, szóval hurrá. Viszont azért sem fogok lelkesedni, ha összehugyozza a méregdrága szőnyegemet, érzem én, hogy ettől még falra fogok mászni, de nyilván nem rakhatom ki a kutyát, szóval majd kitisztíttatom, abba még nem halok bele.
- Valamiért nem hiszek neked, de jól van, legyen csak Brutus. – Ez nem bizalmi probléma nálam, egyszerűen inkább azt feltételezem, hogy van valami, amit nem szeretne elmondani, és mivel sok dolog esélyesen nagyon szarul jöhet ki az esetünkben, nem fogok azért kardoskodni, hogy mesélje el. Lehet, hogy tényleg nincs semmi, csak én beszélem be, gőzöm sincs, még ez lenne a legjobb kimenetele a dolognak.
Nem mondom, hogy nem akarom megfojtani Markot, amiért Charlotte mellé ültetett, de tény és való, hogy tulajdonképpen ő képezi Mark családját már egy ideje csak, akármennyire is legyen idegesítő, és akárhányszor ajánlotta fel anno még a szüzességét is. Mark oda meg vissza lett volna, ha összejövök a húgával, de köszönettel nem éltem a lehetőséggel. Túl bizarr lett volna, és Charlotte rohadt ragadós egy nőszemély, amellett, hogy idegesítően nyafka. Kíváncsi lennék, Amyvel hogyan jönnek ki. Hallgatom a beszédet, ami szerencsére nem hosszú, ellenben még így is szörnyen szirupos, bár talán inkább csak én nem vagyok esküvőkre edződve. A kezét csak akkor távolítom el magamról, ha már leült, és másra, konkrétan Chloera irányul a figyelem. Basszus, meg fogok bolondulni. Az ő beszéde értelemszerűen jobban érdekel, de rá kell jönnöm, hogy ezzel a sírik tartó szerelemmel kapcsolatban rohadt szkeptikus vagyok, igaz, az sem gondoltam, hogy valaha szerelmes leszek, szóval ilyen alapon akár még az is létezhet. A női könnyekkel sosem fogok tudni mit kezdeni, kész szerencse, hogy ezúttal nem miattam könnyezik. Az azért a maga nemében egész vicces, hogy mindketten a kiscsaj keresztszülei leszünk, egymástól függetlenül is azok lettünk volna, nyilván bónusz, hogy egy pár vagyunk ráadásként. Elég kínos lenne, ha rosszban lennénk. Az elsők közt kezdek el tapsolni, és kacsintok rá Chloera. Pontosan ezért nem akartam beszélni, nagyjából annyival letudtam volna, hogy szeressétek egymást és sokasodjatok. Azt hiszem, ezt senki sem értékelte volna túlzottan. Fárasztó lehet a csajoknak ennyit bőgni, aztán sminket ellenőrizni, mindezt újra meg újra, de ők tudják, olykor felmerül bennem, hogy rohadt érzéketlen tudok lenni, de nem tehetek róla, apám belém nevelte, hogy a férfiak nem sírnak, utoljára Elroy temetésén sírtam, és ezt a szép hagyományt nem szeretném megszakítani a továbbiakban sem.
Csöndesen eszegetek, és hallgatom Charlotte folyamatos duruzsolását, hozzám is igen sokat beszél, sőt, rágja a fülem, hogy táncoljak majd vele, csodálkozom, hogy még nem villog a fejem fölött a S.O.S tábla. Isten ments, még a végén megerőszakol. Ilyen téren komolyan félek tőle, mindig rám akart mászni. A keringőre hála istennek csendben marad, szinte mindenki elérzékenyülten nézi, ezt legalább én is tudom értékelni, táncolni szeretek, de azt inkább nem emlegetném fel senki előtt, hogy hányszor voltam a „csaj” míg Markkal gyakoroltuk a keringőt, hogy ne fürödjön be Amy előtt. Mit meg nem teszek én a drága legjobb barátomért… Amint végeztek, és megnyílik a tánctér mindenki számára, felállok, és Chloe elé sétálva nyújtom felé a kezemet.
- Kisasszony, megtisztelne az első táncával? – Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag a tánc révén indult el igazán az ismeretségünk, azóta nem volt részünk hasonlóban.


Vissza az elejére Go down
Chloe Ward
avatar
Szolgáltatók

Kor : 25
Avataron : Emily Didonato

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Szer. Nov. 30, 2016 10:32 pm
 



 

Joel and Chloe





Amy mosolya, az a tiszta szerelem, ahogyan feltekint a férjére…felbecsülhetetlen. A tenyerembe temetem az arcomat, és elmerülök az első tánc szépségében. Az emlékek úgy törnek rám, mintha egy diafilmet vetítenének le előttem. Az asztal alatt ütemesen kezd el járni a lábam, és jobbról balra döntöm a fejemet. Kislányként balettoztam, aztán belevetettem magam a latin táncok tanulásába. Joellel is ezáltal ismerkedtem meg. A Cuba bárban nevezett be a versenyre, és döbbent rá, hogy igenis vannak rejtett értékeim, olyanok, amikkel meg tudom lepni. A szűz kérdéskörön hamar túljutottunk, és ha belegondolok, hogy én akartam mindenáron lefeküdni vele, akkor mosolyra húzódnak az ajkaim. Apa óvatosan érinti meg a vállamat, és kiesek a transzból.
- Azért csak ne olyan feltűnően sóvárogj a táncparkettre. – pillant rám, én meg most kapok észbe, hogy a lábaim külön életet élnek a testem többi részétől, és el kell nevetnem magam.
- Ennyire nyilvánvaló, hogy menni akarok? – harapok az alsó ajkamba, de hiába…a zenének nem tudok ellenállni. A Kék Duna keringő lágy dallamai csendülnek, és ekkor már szinte fizikai fájdalmat érzek, de a poén az egészben, hogy apa hamarabb jut el a tánctérre, mert Charlotte ráveti magát. Apa csak megvonja a vállát, és elillan mellőlem. Többen követik őket, a tánctér megnyílik, és lehetőség adódik a csatlakozásra. A ruhámat kezdem el igazgatni, és az ölemen simítom le az anyagot, mikor meghallom az ismerős, ámbár szexi hangot. Felkapom a fejemet, és őszinte csillogással a szememben mérem végig az én tökéletes pasimat. A szívem negyedik sebességbe kapcsol…ez létezik? Nem simán dobog, hanem ki akar szakadni a mellkasomból.
- A válaszom igen, csak ha nem botlábú az úriember. – pironkodok, és a kis kacsómat az övébe csúsztatom. A ruha suhogó hangja kíséri a felemelkedésemet a székről, és bár nem akartam a középpontba kerülni, de többen megbámulnak minket. Joelről tudom, hogy jó táncos, nem is egyszer bizonyította, de a bár óta nem nyílt alkalom rá, hogy ismét ennek a mozgásformának hódoljunk.
- Miért van az az érzésem, hogy nemcsak a latin táncokban vagy jó? Mark túlontúl betanult lépéseket használt. – sokat sejtetően görbülnek felfelé az ajkaim, miközben az egyik szélső területre vezet, és a tenyeremet kimérten tartom meg a tenyere belső felén. A másik kezemmel megfogom a ruhám szélét, és pukedlizek előtte.
- Én is tudok meglepetést okozni Joel. – hosszú szempilláim alól, angyali tekintettel húzom ki magam, hogy a lapockám környékén állapodjon meg az egyik keze, és húzzon közelebb magához. A másikkal összefűzöm az ujjainkat, és szinte egyszerre mozdulunk meg. A negyed fordulat remekül sikerül, a ruhám száll velem együtt, de nekem a tekintetem az ő kékjeiben veszik el.
- Biztos vagyok benne, hogy sokan irigykednek rám, sőt Charlotte az élvonalban van. – forgunk az étteremmel együtt, és már nem számít, kik vannak körülöttünk, mert megszűnik létezni a világ, és csakis ő van számomra.
- Elárulok egy titkot. Az első alkalommal még nem volt merszem, de talán azért is szerettem beléd, mert így tudsz táncolni. – két oldalra fordít ki, de a kézérintés nem szakad meg, és könnyedén siklik az enyém az övébe.
- Áruld el hol tanultál meg táncolni? – tartom vele a szemkontaktust, és egyre jobban elszakadok a valóságtól. A lepkéhez hasonlítom magam, talán hasztalan, de Joel mellett kikelek a gubómból, és meseszép állattá fejlődök ki. Belepirulok az élménybe, és a zene is elandalít.



A hozzászólást Chloe Ward összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 01, 2016 11:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
Csüt. Dec. 01, 2016 11:09 pm
 



 

Megigazítom az öltönyömet, majd felé nyújtom a kezemet, hogy kis kacsóját beletehesse.
- Kisasszony, kérem, irgalmazzon. Hát ha bot lábam van, már egy táncot sem érdemlek? Milyen kegyetlen volna… egyébiránt, győződjön meg róla maga, ígérem, megpróbálom nem összepiszkítani a cipőjét. – Csupán a cinkos vigyorom árulkodik a műsorról, lévén Chloe pontosan tudja, hogy nagyon is jól mozgok a táncparketten, bár tény, keringőzni még nem volt alkalmunk, de a jelek szerint ennek is eljött az ideje.
- Nem értem, miről beszélsz, tudomásom szerint tánctanárhoz jártak. – Újabb mosoly szökik a számra, úgysem vallom be, hogy előtte valóban megtanítottam az alapokra, hogy ne süljön fel annyira, de kissé buzisnak tartom, szóval nem hirdetem, meg Mark sem, ebben maradtunk. Felveszem az alaptartást, szépen, feszesen tartom mindenhol a kezeimet, profi táncos nem vagyok ugyan, de jól mozgok, bár azon még Angie is meglepődött a múltkor, hogy tudok táncolni.
- Szerinted én nem tudom? Nagyjából minden második percben képes vagy rá, Angyalom. – Lehet, akkor még keveset is mondtam, igaz, ami igaz, mostanra mintha lenyugodtak volna a kedélyek kapcsolatunk tengerén, de már-már gyanús a nagy nyugi, adja magát valami kifejezetten tragikus szerintem, de nem akarok én itt vészmadárkodni, még a végén igazam lesz, most kivételesen nem szeretném, hogy így legyen.
- Charlotte egy hisztis kis hercegnő, aki az életében mindent megkapott, kivéve engem… – Nem szeretnék róla beszélni, már csak azért sem, mert nem érdekel. Vannak sztorijaink, majdnem meztelenül például már láttam, lévén párszor éjszakáztam Marknál, akkoriban elég sokat, amikor felújíttattam a lakásomat, és akadt olyan este, amikor a drága egy szál fehérneműben várt a vendégágyam közepén. Úgy fordultam ki az ajtón, mint akit vasvillával kergetnek. Iszonyat, mennyire rám volt mindig kattanva, reméltem, hogy mostanra azért ez már megkopott. - Egyébként pedig, rám többen irigykednek. – Meg nyilván össze is beszélnek, hogy milyen fiatal pipivel mutatkozom, de hát na, tehetek én róla, ha savanyú a szőlő? Abszolút nem érdekel senki véleménye, van elég bajunk kettőnknek is, közel sem hétköznapi szívecskékkel szegélyezett egymásra találás a miénk, inkább megannyi veszekedés, könny, vér és fájdalom alkotják a sarokköveit. Azt nem tudom, hogy ettől erősebb, avagy ingatagabb lesz-e a váz, amit felhúztunk azóta, de nem szeretnék belegondolni, élvezem, ameddig tudom, aztán meglátjuk, mi lesz.
- Ohh, tudtam én, hogy már akkor ellenállhatatlan vágyat éreztél szerénytelen személyemet illetően, te kis céda. – Nevetek bele a fülébe, amikor visszaforgatom a karjaimba, közel sem sértésnek szánom, de szerintem mindketten tisztában vagyunk vele, hogy mennyire nem akartam kikezdeni vele elsősorban a korából fakadóan, aztán tessék, mégiscsak itt vagyunk.
- Biztos, hogy nem akarod tudni, de egy nőtől, akivel egynél többször volt alkalmam… öhm… találkozni. Latin táncklubja volt, és sokszor voltam a bemutatópartnerek, sokáig azután is, hogy bármi egyéb közünk lett volna egymáshoz. – Őszinteség, nemde? Minek tagadjam? Azért a liezonjaink sem voltak olyan sűrűek, de a tánc megmaradt amolyan könnyed hobbinak a részemről, és egészen tehetségesnek bizonyultam benne. - Na és te? – Érdeklődöm meg aztán, bár egy nő esetében ez közel sem olyan furcsa, mint egy férfiéban. Könnyedén vezetem a parketten, és fel sem tűnik, hogy mi uraljuk, lévén senki sem űzi olyan profin, mint mi. Többen megnéznek bennünket, bár egy idő után már nem foglalkozom a külvilággal, csak Chloera figyelek.
- Eljönnél velem a szülőfalumba? Nem most, majd jövőre, év elején valamikor, szeretném megmutatni, meg persze Franciaországot is. – Vetem fel, nem akartam elsunnyogni a jegyvásárlást, szállásfoglalást, és hasonlókat, már csak azért sem, mert ehhez szabadság kell, s fogalmam sincs, azzal miként áll.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: SkyCity Étterem
 



 

Vissza az elejére Go down
SkyCity Étterem
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Similar topics
-
» Étterem - Első emelet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Space Needle
-
Ugrás: