HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Júl. 25, 2016 5:16 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Lorelai Haggerthy
avatar
Inaktív

Kor : 29
Avataron : Teresa Palmer

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Szomb. Szept. 17, 2016 1:57 pm
 



 

to Ben

Hetek óta csak a pereknek, a tárgyalásoknak, és a temérdek túlórának élek. A legtöbb időmet az irodában töltöm, ami nem lenne gond, de elsőként érkezem, és a takarítónővel egy időben távozom. Vérszemet kaptam a vagyonelosztási kísérlet után, és Lizzie amúgy is egy csomó mindent elhallgatott előlem. Nem szeretek félmunkát végezni, így a kezembe vettem az irányítást, és nekiláttam a Lorelai terv felállításának. A közös tulajdonban lévő ház értékét már fel is becsültettem, és utánanéztem Ben pénzügyi helyzetének is. Az örökségből valóban kitagadták, de a húga haldoklik, így visszakerülhet a mezőnybe…bár abban nem vagyok biztos, hogy ezzel ő is tisztában van. Nem akarok vájkálni túlságosan a magánéletében, de ha nyerni akarok, akkor mindent meg kell tennem, és nem fogok visszatáncolni. A legutóbbi találkozónk nem túl szívélyesen zárult, és az elejtett megjegyzése a kocsi mellett a szívembe mart. Bassza meg ő, amiért ekkora tapló. Nem tudtam, hogy ő a férj, hiszen egészen más neve volt kissrácként, így emiatt nem is gondoltam arra, hogy egyszer még ilyen felállásban kell egymás ellen lennünk. A gyermekkori barátságok ritkán maradnak meg, de én úgy hittem a miénk azok közé tartozik, amik túlélik a viszontagságokat. Tévednem kellett, mert az elköltözésük után már nem is kaptam levelet tőle. Többé nem írt, és úgy értelmeztem, hogy nem is számítottam neki, hát be is valósult a feltételezésem.
Péntek révén Lena és Samatha úgy döntöttek, hogy elcsalnak egy buliba, hogy ki tudjam ereszteni a fáradt gőzt. Egy kis játék, bevállalós este, és akkor nemcsak a szórakozóhelyen, de az ágyamban is ledolgozhatom a feszültséget. Az alapozást egy bárra terveztük, és oda is beszéltük meg a találkozót. Munka után – ma kivételesen már hétkor eljöttem – így azonnal beugrottam a sarki közértbe, és egy üveg borral tértem haza. A készülődés a nyugalom jegyében telt el. A kádban bort kortyolgattam, zenét hallgattam, és fejben eldöntöttem, hogy mit fogok felvenni. Hercegnő végigkísérte a különszámomat, így pontban kilenckor egy fekete miniszoknyában, és egy barack színű, pánt nélküli felsőben feszítettem az előszobai tükör előtt. A hajamat kiengedve hagytam, némiképp besütöttem, hogy legyen tartása, és hozzá egy fekete, legalább tizenöt centis magassarkút választottam. A boríték alakú vajszínű kézitáskám társaságában indultam el, és taxival mentem el a belvárosba. A hétvége hivatalosan is megkezdődött Seattle-ben, én pedig boldogan vetettem bele magam az éjszakai életbe.
- Na, Lori ma neked vadászunk. Punci fronton olyan tikkadt vagy, mint egy sivatag. Mindenkinek kell egy oázis. – kacsint rám Lena, és a pult közelében foglalunk helyet az egyik asztalnál.
- Mi lenne, ha mi választanánk ki neked egy prédát, hmm? – érdeklődik a nagyméretű lufijaival áthajolva Sam, és körülnéz a teremben.
- Nem… - rázom meg a fejem, mert kezd a fejembe szállni a pia, mondjuk részeg még nem vagyok hála istennek.
- De… - bólogatnak egyszerre mindketten, és elindul a hajtóvadászat.
- Ó…a színpad mellett az a sötét öltönyös? – a tekintetem az említett célszemély felé lendül, de azonnal heves tiltakozásba kezdek.
- Olcsó utánzata a nagyvárosi ficsúroknak. Attól a gatyájába csinálna, ha elmondanám, hogy ügyvéd vagyok. – legyintek és belekortyolok a Manhattan koktélomba.
- Akkor a másik asztalnál. – súgja a fülembe Lena, és integetni kezd egy rózsaszín inges fickó felé.
- Édesem nem vonzanak a melegek. – sóhajtok egyet, amikor Sam a pultnál rábök a nekem háttal álló pasira. A fényviszonyok nem olyan jók, de a feneke egészen elfogadható.
- Hívd meg egy italra, vagy menj oda, hogy kifogyott a poharad. – javasolja Lena, miközben a szám szélét rágom.
- Ám legyen. – egyezek bele, és a duós támogatás mellett felállok a koktélos poharammal a kezemben. Az ikreket beigazítom, egy kis ajakcsücsörítés, és bemérem a férfit. Lassan andalgok oda a hármashoz, hogy a nekem háttal állónak megkocogtassam a vállát. Meg is teszem, és már éppen a szempillámat rebegtetném meg, ha nem egy kellemetlen meglepetés részese lennék.
- Cseszd meg Ben… - szalad ki a számon, és amilyen lendületben vagyok, le is öntöm a maradék Manhattannel együtt őt. Elnézést kellene kérnem? Arra várhat az autós incidens után.
Vissza az elejére Go down
Bennett Caldwell
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Colin O'Donoghue

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Szept. 19, 2016 10:01 pm
 



 

Kellett már egy könnyed este, amikor elfelejthetek minden szart, amit mostanság a nyakamba varrt az élet, szóval igent mondtam, amikor Rick meg a haverjaim ivászatot rendeltek el, amolyan dobjuk fel Bent jelleggel, mert csóri citromot zabál állandóan mostanság, legalábbis a képe határozottan olyan. Azért egy keveset kellett győzködni, de üsse kavics, beadtam a derekam, hátha horogra akad egy búfelejtő hölgyemény is, részemről pont elég is lenne ahhoz, hogy ne érezzem ennyire trágyának a jelenlegi életemet. Minden makulátlan lenne, ha a drága nejem, meg az egykor volt legjobb barátom nem akarnának kicsinálni, és kiforgatni olyan vagyonból, ami rohadtul nem is létezik. Mintha legalábbis pénznyomdám lenne otthon, vagy tudom is én.
Nem számolom, hányadik kört hozza ki a csinoska pincérlány, de sajnos barna, szóval hagyom, hogy Rick fűzögesse, én a többiekkel dumálok közben, mindenkinek van valami nyavalyája, szóba kerülnek majd minden fronton a nők, én ellenben nem vagyok hajlandó a vagyonelosztásról ilyen körülmények közt tárgyalni velük, következésképpen nem dalolok, nem vagyok én pacsirta, csak balekot akarnak belőlem csinálni, azt viszont nem fogom hagyni. Megint elkezdték a hülye pontozós játékukat, de nem szállok be, mert szerintük túlzottan is magasak az elvárásaim, és tízest még senkinek sem adtam. Mit tehetek én róla? Kényes ízlésem van, és csak külső alapján senkire nem adnék, lévén ostoba tyúkok nem érdemelnek ilyen pontszámot, ismerni azonban nincs módomban mindenkit.
- Hohó, csini szőke hátulról. – Suttogja Rick, bár körülbelül olyan diszkréten sikerül a hadművelet, hogy akkor sem hallanák többen a hangzavar okán, ha ordította volna. Ha hölgy érkezik, illik fogadni, nemdebár? Már fordulok is meg, egész kíváncsi vagyok rá, ki az, aki szemet vetett szerénytelenségemre, de ha Rick szerint csinos, akkor bizonyosan nem lesz okom panaszra, azt meg minden haverom tudja, hogy a szőkék a zsánereim. Ez van, valami berögződés lehet, vagy csak szimplán ez a legkellemesebb hajkorona a szememnek.
A reményteljes testhelyzet változásom hamar hamvába hal, amikor meglátom, hogy ki az, és valljuk be, csinosnak csinos, de előbb fojtanám meg egy kiskanál vízben, minthogy hozzányúljak, olyan szinten pipa vagyok rá.
- Kis szívem, értem én, hogy minden vágyad összegyűrni velem a lepedőt, de kifejezhetnéd kicsit finomabban is. – Egész könnyedén reagálom le a szitut, pusztán azért, mert úgy sejtem, ez jobban sérteni fogja a kis lelkét, mint bármi egyéb. Bizonyára egyébként a pasik szerszámát is csak zsebkendővel hajlandó megfogni a drága, már ha egyáltalán megteszi. - Mi az, semmi kamu törölgetés valami szép monogrammal hímezett zsebkendővel? Micsoda csalódás. – Rántok végül vállat, és kiveszem a kezéből a poharat, hogy az utolsó cseppeket megigyam. - Meg pazarlás is. – Állapítom meg könnyedén, és úgy vélem, még a kegyelemdöfést sem leszek rest bevinni neki. - Fordulj szépen vissza a barátnőidhez, ezt a numerát buktad. – Azzal lazán hátat fordítok neki, mert nem szeretnék ebben az egészben a továbbiakban részt venni. Ha valahol, hát a civil életemben rohadtul nem vagyok kíváncsi rá.
Vissza az elejére Go down
Lorelai Haggerthy
avatar
Inaktív

Kor : 29
Avataron : Teresa Palmer

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Szept. 19, 2016 10:40 pm
 



 

to Ben


Lena végre kirángat a munkám okozta kárból, és fel is engedek, ha már itt vagyunk. Nem sokszor jutok el oda, hogy bulizzak, és tánccal engedjem ki a gőzt, de ma este a barátnőim még egy játékra is rávettek. Nem minden alkalommal pontozunk, és választunk, de régen feküdtem le bárkivel is, és mivel a futás sem segít olyan mértékben, mint kellene, így hiányzik az ágytorna. Hallottak már olyanról, hogy valaki három kilométer után hőemelkedéssel feküdjön át két napot? Szokatlan dolgok történnek velem, de az égvilágon nem osztanám meg senkivel. Megtanultam, hogyan legyek egyedül, magabiztos, és talpraesett nőszemély. Jó ideje már külön lakom a családomtól, és a drága szüleimnek hála hamarosan a húgomat is istápolhatom, mert az egyetem miatt hozzám költözik. Mehetett volna más városba is, de nekem lehet csak ilyen szerencsém, hogy Meli nálam csöveljen…nemet meg mégsem mondhatok anyának, és apának. Ma este felejteni akarok, főleg egy nagy pöcsöt, aki nem volt rest a földig alázni a bíróság előtt. Mióta változott meg annyira, hogy végképp ne ismerjem fel…hova tűnt a régi Ben? A siránkozásra nincs idő, mert bevetésre küldenek a lányok, és minden bájamat be kell vetnem, hogy sikert arassak. Ma este nem egyedül akarok ágyba bújni, de amint az ajkaimon megpihen a Manhattan koktélom néhány cseppje, még a vér is megáll az ereimben. Miért ő? Hányan is élünk Seattle-ben, pár millióan? Egyetlen, normális példányt akartam kihalászni, de ellenem vannak az égiek. Ráöntöm a maradék koktélom, és aztán jól megmondom a frankót, ami egy „csesződj meg”-ben ki is merül. Döbbenten konstatálom, hogy nem húzza fel magát, de ez felettébb veszélyes. Üvölteni már tud, na de cinikusnak lenni? Sápadtan hallgatom végig, ahogyan úgy ledegradál, hogy még a barátai is kinevetnek. Egykor ő volt a legjobb barátom? Nyoma sincs már annak a fiúnak, egy szörnyeteget látok a helyén. Megtanultam védekezni, és ha ilyen hangnemben képes csak velem beszélni, akkor legyen.
- Inkább előbb halok meg, minthogy veled ágyba bújjak. – fintorodom el, de a mellettem állóak már hahotáznak a jelenetünkön.
- Bottal se nyúlnék hozzád Caldwell, de úgy tűnik az arcod nagyobb, mint ez a bár. – negédes mosolyt villantok rá, de sokkal jobban bosszant a lekezelő stílusa, mintha egy igazi seggfejtől kellene hallgatnom. A végére tartogatja az igazi kincset, és a poharat is kikapja a kezemből. Van olyan pofátlan, hogy végképp megalázzon, aztán elforduljon tőlem, de nálam is ekkor szakad el a cérna. Lazán kikerülöm őket, és meglökve a barátját állok be közéjük, de legfőképpen Ben elé.
- Nem utazok numerákra, és nem is az a kategória vagyok. Csoda, hogy már képes vagy kimondani a szakmádat, Mr. Karpimológus. – a kedves barátai nevetni kezdenek, és Lenáék sem hagyják már annyiban, hogy ne vegyenek részt ebben. Nem tökölök, lazán pofozom fel, minden előjel nélkül.
- Ezt pedig azért kapod, hogy tudd, már nem remeg a kezem. Megfogadtam a tanácsod, és most ellenőriztem is. Minden a legnagyobb rendben vele Ben. Megbocsájtotok, de várnak a barátnőim. – lépek el tőle, és csatlakozok Lenáékhoz, akik leesett állal figyelnek minket.
- Nem semmi, tüzes egy némber. – szólal meg valaki a hátam mögül, de a legjobb barátnőm az, aki összeteszi a képet.
- Ő az….mármint a kisfiú…Lori. – karol belém, hogy arrébb húzzon a ficsúr társaságtól.
- Még egyszer ne hagyjátok, hogy belemenjek ebbe a játékba. – jegyzem meg felsóhajtva.
Vissza az elejére Go down
Bennett Caldwell
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Colin O'Donoghue

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Szer. Szept. 21, 2016 3:35 pm
 



 

- Kár, pedig igazán formás vagy, csak ne járna annyit a szád. – Amúgy eszemben sincs ágyba bújni vele, lévén eléggé bassza a csőröm annak a ténye, hogy nemes egyszerűséggel arra hivatott, hogy keresztbe tegyen nekem, és egyetlen kurta, kicseszett pillanatra sem láttam felőle semmi olyasmit megvillanni, hogy ezzel kapcsolatosan bármit is sajnálna. Így nem leszek vele elnéző, mert valljuk be, rohadtul zavar, nekem meg nem szokásom olyanokkal jópofizni, akik velem óhajtanak szemétkedni. Akkor sem, ha ez a munkájuk.
- Tényleg nagyobb, bár, szerintem a nők nagy része nem lenne veled egy véleményen ezzel kapcsolatosan. Maximum a barátnőid, akik csakis azért értenének veled egyet, mert túlteng bennük a női szolidaritás. – Kacsintok el mellette az egyikre, aki mily véletlen, szintén szőke tincsekkel van megáldva. Nincs kedvem a műsorához, nevetséges, hogy neki áll feljebb, és ebben én nem veszek részt.
- Na ugye, hogy akarsz… asztalon tánc is lesz? – Szemétkedek tovább, mert szerintem megérdemli, mert árt nekem, mert a feleségemnek csont nélkül benyalt mindent, mert természetes, hogy egy elcseszett házasságban csak a férj lehet a hibás. - Ohh, nem felejtettem ám el, milyen csillogó szemekkel néztél rám, mikor ezt mondtam. – Az egy dolog, hogy én tahó vagyok, de nem én rángattam elő a múltunkat, és szennyeztem be, hanem ő volt, és ez épp annyira undorító, mint amit én művelek, csak épp a nőiesen alattomos verziója.
Durr egy saller.
Vajon melyik férfi cseszte át annyira, hogy ennyire elvakultan feminista némber lett belőle? Vagy csak frusztrált. Amúgy megmosolyogtat a kamu, hogy nem utazik numerákra, ugyan már, elégszer jártam már ilyen helyeken, hogy tudjam, ha egy nő kezdeményez, akkor célzatosan ágytornát is akar, nem mindenki teszi meg ugyanis, csak a bevállalósabbak. A merészségét még díjaznám is, de hát, igencsak hamar elillant a közös örömteli percek eltöltésének lehetősége. Egyébként, úgy nagyjából semennyire sem érte, mi a kínja. Ő öntötte rám a piáját, remélem, nem várta, hogy majd szó nélkül tűröm, és elballagok, mint valami herélt kappan. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.
- Ide nem akarsz még egyet adni? Annyira nem éreztem. – Fordítom felé a másik orcámat is, igaz, hogy megéreztem a dolgot, de nem akarok közröhej tárgya lenni.
- Egyébként, Haggerthy, azért rohadt vicces, hogy neked áll feljebb, minekután az ex nejemmel karöltve akarjátok tőlem elvenni még a kutyámat is, plusz te tolattál belém, de hidd csak azt, hogy te tökéletes vagy, és jogodban áll ilyen stílusban nekem jönni. – Szólok még utána, bár megmozdulni nem fogok, nem eszik olyan forrón a kását. Ha így is menni akar, menjen isten hírével, majd a bíróságon találkozunk, különösképpen nem fog megviselni, ha nem hord el minden szarnak.
Rick megbökdös, én csak megvonom a vállam. Ez van, nem minden szőke nő bukik rám, van ilyen. Majd nyugisabb körülmények közt megtárgyaljuk.
Vissza az elejére Go down
Lorelai Haggerthy
avatar
Inaktív

Kor : 29
Avataron : Teresa Palmer

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Szept. 23, 2016 9:09 pm
 



 

to Ben

Bennel hosszú évekre nyúlik vissza a barátságunk, és bármennyire nem akarom, de megint beszippant az emlékörvény. Húsz éve még alig láttam valamit a nagyvilágból, de tudtam, ha ő mellettem áll, akkor nem érhet baj. Ha megfenyegettek a suliban, akkor egyből ugrott, és ha szükségét érezte el is gyapált néhány nagyszájút. Szegény Max, aki csak virágot akart nekem adni, de olyan rosszul sikerült a művelet, hogy Ben az iskolaudvar falába verte a fejét. Nem mondanám, hogy hétköznapi barátság lett volna a miénk, de tudtam, hogy van egy biztos pont az életemben. Hol van most ez a kisfiú, és ez a kislány, akik egykor még vérszerződést is kötöttek? Vagdalózunk, kikelünk magunkból, mert elvállaltam a felesége ügyét. Én lettem a bűnbak a házasságuk tönkretétele miatt. Honnan kellett volna szednem, hogy nevet változtatott? Dr. Caldwell a sikeres kardiológus, aki megcsalta a nejét, és most kompenzálást vár. Megbánás nélkül tipor a másik lelkébe, holott nem szolgáltam rá erre a viselkedésre, csak a munkámat végeztem. A kocsi incidens világított rá, hogy már régen nem ismerem ezt a férfit, és nyomokban sem lelhető fel az a kisfiú, akiért az életemet is odaadtam volna.
Cukkol, a haverjai előtt akar felvágni, és rezzenéstelen arccal tűri a leöntést, de ó annyira már ismerem, hogy sérti a hiúságát. Nem az a típusú ember, aki ne védené meg a saját igazát, és amiért szálka vagyok a szemében, még rá is játszik.
- A barátnőimet hagyd ki ebből. Nem tartozik.. – hát, de minek is magyarázkodok neki? A maradék józan eszem is elszáll, amikor megbánt, és a legrosszabb oldalam villantom meg előtte. Előfordul, hogy jelenetet rendezek? Valóban, de a pofon jogos. A kezembe nyilall a fájdalom, de azért se fogom előtte kimutatni, hogy gyengélkedem.
- Egyébként az a kislány már nincs sehol, aki egykor rajongott érted, te beképzelt majom. – mormogom az orrom alatt, de kell a színpadias fellépés, az erős, és menő orvos látszatának fenntartása. Már éppen elindulnék Lenával, és Sammel az asztalunkhoz, de még odaszúr egyet. A vállam felett pillantok hátra rá.
- Nem akarom tőled elvenni a kutyádat, és nem tolattam volna beléd, ha….de tudod mit, hidd azt, hogy ekkora gerinctelen nőszemély vagyok, hogy a veszekedés elkerülése végett, intéztem egy másik időpontot, és még utána okoztam egy kis anyagi kárt is neked. Tudod te is, hogy nem direkt mentem beléd. – halkítom le a hangomat, és tökéletes időzítés lenne a lelépésre, de hirtelen még csak most esik le, hogy mekkora tömeg verbuválódott össze körülöttünk, és az egyik tagnál még mikrofon is van.
- Micsoda tűz…ez kell nekünk ma este a hódítások éjszakáján.  Mit gondolnak, ez a két személy legyen a harmadik párosunk? – fordul a közönség felé a felkonferáló, és egy emberként kiáltják az igent. Nem tudom, hogy miről maradtunk le, de a barátnőm sanda mosolya nem jelent jót, így megnyikkanni se tudok, amikor megragadják a kezemet, és Ben mellé sodornak.
- Köszöntsük Bent és Lorit ezen a szép estén. Ma este minden megtörténhet, nagy tapsot a harmadik párosnak. – a közelben egy színpadot veszek észre, és onnan már két páros integet lefelé, de én nem hiszem, hogy jó ötlet lenne összeboronálni azzal a férfival, aki képes lenne a hajamat is szálanként kitépni. A bal kéztőmet masszírozom, amivel lekevertem neki egy pofont, de meglöknek minket hátulról, és addig nem állnak meg, amíg utat nem nyitnak előttünk. Valaki megragadja Bent kezét, és a színpad felé tereli.
- Hölgyeim az első próbán meg kell mutatniuk, hogy a párjuk, mennyire bízik magunkban. A kedves szervezőket megkérném, hogy kössék be a három ifjúnk szemét, és ültessék le őket a színpadon álló székek egyikére. – ez valami rossz vicc lesz, amikor értetlenül mérem végig a tömeget. Bele se mentünk. Ben meg a bizalom. Halott ügy.
Vissza az elejére Go down
Bennett Caldwell
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Colin O'Donoghue

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Kedd Okt. 04, 2016 4:23 pm
 



 

- Nem mondod? Fel se tűnt.- Ironizálok. Érdekes, hogy még ő játssza a sértett felet, holott erről szó sincs. Bántok másokat, ha velem megteszik, de az első csapást soha nem én mérem. Régen is pusztán megvédtem magam, és másokat is, hogyha erre volt igényük, de öncélúan, csak a saját szórakoztatásomra sosem genyózok. Most sem én öntöttem le a másikat gyakorlatilag ok nélkül, akkora hisztit produkálva, amekkorát még nem láttak a fala.
- Te hol hallottál olyat, hogy szándékossággal vádollak? Szerintem ilyet nem mondtam.- Bár ha engem kérdezne bárki, inkább csinálta volna direkt, minthogy ne legyen kellőképpen körültekintő feldúltságában, és ilyen béna legyen. Legyintek, menjen csak, halálosan hidegen hagy immár ez az egész, majd találkozunk a bíróságon, annak sokkal több értelme lesz, mint ennek a céltalan, ész nélküli vagdalkozásnak.
Amikor azonban meghallom a felkonferálást, illetve látom, mennyien gyűltek körénk, felvont szemöldökkel konstatálom, hogy ez nagyobb közönség, mint amire vágytam. Hódítások éjszakája, na hát ez rohadt jó vicc. Fejcsóválva fejezem ki, hogy köszönöm szépen, részemről ki van zárva a dolog. Szó nem lehet róla, hogy én vele egy párban legyek bármilyen körülmények között. Maximum az ágyban, egyszer, jó hosszan, de mivel kijelentette, hogy bottal sem piszkálna meg, ez erőteljesen esélytelen élethelyzet volna. A közönség egyöntetű igenje sem érdekelne éppenséggel, hogyha nem taszigálnának előle, és lenne választásom. Hallom, hogy a haverjaim egy jóízűt röhögnek, hát kapják be, de komolyan.
- Ügyvéd vagy, személyiségi jogok, meg ilyenek? Mondjuk nem dobnád be magad? Vagy ez neked rendben van? Még a végén kiderül, hogy te szervezted így. – Horkanok fel, és amikor a bizalom kerül terítékre, egyszerűen felröhögök, mert ha valami, na az nincs. Nemhogy Lorelai, de egyetlen nő felé sem. Köszönöm szépen, egyszer már megégettem magam, többet biztosan nem kerülök olyan helyzetbe, szoktam tanulni a hibáimból.
- Tiltakozom, mi nem vagyunk egy pár, semmilyen szinten nem bízunk meg egymásban, szóval keressenek más balekot. – Úgy kell lenyomniuk a székre, halál biztos, hogy én ezért valakit fel fogok jelenteni, nem mintha mániám lenne ilyesmivel elbaszni a szabadidőmet, és perekre járkálni, de ez több a soknál. Csodálkozom, hogy Haggerthy egy büdös szót sem szólt még. Elvégre neki aztán olyan fejlett igazságérzete van, hogy csont nélkül benyel mindent, amit egy sértett nő mond a gyermekkori legjobb barátjáról.
Nevetséges, és folyamatosan morgok az orrom alatt még akkor is, amikor bekötötték a szemem, csak azért nem teszem hangosabban, mert a kutya sem hallaná ebben a hangzavarban, ordítani meg tán csak nem fogok. Na nesze, lássuk, mi az a nyavalyás feladat, annyi esélyt adok ennek az egésznek, még mielőtt foganatosítanám a jogaimat, miszerint nem kényszeríthetnek semmire, amit nem akarok. Mégis ki a franc hiszi, hogy ebből jól fog kisülni? A csaj egy kanál vízben megfojtana.
Vissza az elejére Go down
Lorelai Haggerthy
avatar
Inaktív

Kor : 29
Avataron : Teresa Palmer

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Szer. Okt. 05, 2016 3:44 am
 



 

to Ben

- Nagyon fáj… - sírdogálok, mert a kezembe ment egy szálka. Nem értem hogyan történhetett, hiszen csak a lapátot fogtam meg. Várat építünk Bennel. Mostanában ilyesmikkel ütjük el az időt. Tudom, hogy már nagyfiú, és iskolába jár, de az én kedvemért képes ilyen mókákra is. Ő a barátaival már fogócskázik, autókat, és baseball kártyákat cserél a szünetekben. Olvasni tanul, és írni. Még egy egész nyarat kell várnom arra, hogy átlépjen a híres iskola kapuját. Félek, és tudja, de nem cikiz emiatt.
- Mi a baj Lori? – rohan oda hozzám, és tüzetesen vizsgálja meg az ujjamat.
- Csak ástam az alagutat… - könnyel telik meg a szemem, és már lefelé görbülnek az ajkaim, amikor a húsos párnáimra nyomja a mutatóujját, és a kék szivárványhártyáimban merül el.
- Ne sírj…nem lesz semmi gond. Nem ment bele semmi, csak megszúrtad valamivel. – a mosolya bizalomkeltő, sőt a szívemet melengeti. Aprót bólintok, és átengedem neki az irányítást. Leguggol, hogy egy szemmagasságba kerüljünk, és közelebb húzza az arcához. A kis szívem nagyot dobban, és a homlokába csapó hajfürtöt figyelem. Olyan helyes. Még soha nem éreztem, hogy ennyire megbíznék valakiben.
- Ugye nem fogom elveszíteni az ujjamat Ben? – suttogom, és visszanyelem a könnyeimet, hogy büszke legyen rám. Nem akarok már óvodás lenni, én is nagylány akarok lenni, mint az osztálytársai.
- Nem fogod. – kinevet, mintha csak ő tudná, hogy ez így van. Olyan megrendíthetetlenül állítja, hogy egy percig sem kételkednék benne. Egy ideig még forgatja az ujjamat, aztán az ajkaihoz emeli, és egy puszit lehel rá.
- Most már nem fájhat. Anya mindig ilyet ad nekem. – kuncogva pirulok el, és a világ legboldogabb kislánya vagyok.


Az emlék megállásra késztet, és elszorítja a mellkasomban dobogó izomköteget. Nem pumpálja a vért olyan gyorsan, mint kellene. Hol van az a férfi, hol van az a barát? Miért reménykedtem benne, hogy felismer majd? A bíróságon is egy darab húsnak talált, akit megvethet a felesége mellett. Belefolytam a magánéletébe annak ellenére, hogy egyáltalán nem akartam. Nem tudtam, hogy ő az a hűtlen disznó, aki megcsalta a nejét, és most válófélben van. Más volt a vezetékneve…és minden más volt. Az első pillantásom végigfut a férfias arcvonásain. Magam sem tudom, hogy miért húztam fel magam ennyire, miért öntöttem rá a koktélomat. Nem szeretek jelenetet rendezni, de sérti az igazságérzetemet, sért engem, hogy semmibe vesz. Mentegetőzik, hogy nem bántott, de minden egyes szavával, gesztusával azt teszi. Elhagyott, a világomat is magával vitte. Ennyire nem volt nyilvánvaló, hogy belé szerettem? Gyerekkori szerelem volt, de mégis jelentőségteljes. Az első fiú volt, akiben megbíztam. Most egy másik nő férje, akit elhagyni készül, és én védem. A feje tetejére állt az életem egy hónap leforgása alatt, csak mert megjelent benne. Nem szándékoztam belemászni a privátszférájába, de már késő. Bármit teszek, bármit mondok, már nem fog megváltozni. A tömeg, az est házigazdája uralják a következő pillanatokat, és észre se veszem, hogy egy játék résztvevőivé válunk. Az arcára van írva, hogy gyűlöl, a szavak eljutnak felém. Ellenkeznem kellene? Ledöbbenve állok a nézők között, és végigkísérem a tekintetemmel, hogy felkísérik a színpadra. Engem is löknek előre, és meghallom, amit mond. Földbe gyökerezik a lábam, és hirtelen megint az a kislány vagyok, akinek összetörték a szívét. Minduntalan nem akarom, hogy rádöbbenjen mennyire megviseltek az elmúlt napok, mert nem tartozik rá, de ezek az erős érzelmek még engem is lefagyasztanak. Bekötik a szemét, a másik két férfival egyetemben. Egy kemény tojást nyomnak a kezembe.
- Az első feladat nem lesz könnyű. A hölgyeknek úgy kellene a kezükbe került drága kincset végigfuttatni az úriemberek nadrágján, hogy ne törjön össze. A bizalom… - lesiklik a pillantásom a kezemben tartott aprócska tojásra. Nyelek egy nagyot, és az egyik segítő mutat, hogy lépjek fel. Remegve lépkedek felfelé a lépcsőn, és megállok Ben mellett. Ezek az emberek rajtunk nevetnek, minket akarnak reflektorfényben látni…és ekkor döbbenek rá, hogy nem szabad hagynom. A két másik páros nekikezd, én viszont képtelen vagyok, és megrázom a fejemet. Odalépek elé, és kioldom a kendőt. Az ismerős szempártól elfacsarodik a szívem.
- Itt van tessék, Ben. A jogaid nem sérülnek. – ejtem a kezébe a törékeny tojást, de a kezem megint remegni kezd. A fájdalom villámként hasít bele, de nem érdekel, ha gyengének lát. Már cseppet sem bánom. Összerántom hirtelen, de a tekintetem már párás.
- Nem indulunk. – fordulok az érthetetlen fejek felé, és minden további magyarázat nélkül lépek le a színpadról, és indulok meg a barátnőim felé, akik eltátott szájjal figyelnek engem.
- Lori… - állítana meg Lena, de könnyektől potyogva rázom meg a fejemet, és a táskámat felkapva indulok meg a mosdók irányába. Nem figyelek a környezetemre, mert eszembe jut a gyerekkorom, az elhunyt nagypapám. Belökve az egyik mellékhelyiség ajtaját ülök le a WC-re, és zokogva adom át magam a fájdalomnak. Mindkét karom remeg, és ökölbe kell szorítanom őket. A kellemetlen érzet nem múlik, de a mellkasomban lévő zűr jobban megvisel.
Vissza az elejére Go down
Bennett Caldwell
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Colin O'Donoghue

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Kedd Okt. 11, 2016 2:33 pm
 



 

Azt vitatnám, hogy mennyi köze van a bizalomhoz egy tojásnak, de nem nagyon van módom panaszt emelni a feladat abszurditása ellen. Ez szimplán úgy is félremehet, hogy valaki elbénázza, arról meg ne is beszéljünk, hogy vannak olyan pasik, akiknek túlságosan szűk a nadrágjuk. Ahogy elnézem, három farmeres pasinál ez közel lehetetlen. Sebaj, poénnak jó. Próbálok belenyugodni a helyzetbe, és nem kelteni a fölösleges feszkót, van abból éppen elég is jelenleg az életemben, sőt, még annál is sokkal több. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem, hogy ne legyek ennyire pocsék helyzetben, amit totálisan unfairnek tartok, lévén semmi olyat nem követtem el, aminek nem volt meglehetősen vaskos oka a szememben. Mindez azonban nem elég, még Lori is rühelli a képem, már abban a pillanatban láttam, mennyire elítél, mint csaló férj, amikor viszontláttam. Nem szomjazom hát a társaságát, mert nincs kedvem a régi szép emlékeket ilyen mocsokkal beszennyezni.
Tagadhatatlanul nem tudom hová tenni, hogy kioldja a szemkötőt, és a kezemben landol a tojás. Azt sem állítanám, hogy jólesik belenézni a könnyes szemeibe, ugyanakkor ez tökéletesen nem is igaz, hogy nem csak az ő lelkébe tiportak bele ma. Arról meg már rég leszoktam, hogy nőket pátyolgassak, lám, mi lett a vége a házasságomnak is. Egyszerűen nem úgy működött, ahogy én azt szerettem volna. Semmi! Gyereket akartam, beintett, őt akartam, beintett. Mit kellett volna tennem? Senyvedni a házasság szentségében úgy, hogy nincs benne partnerem? Rohadtul nem érdekel, ki szerint mennyire vagyok görény, mert megcsaltam, nem hagyott más választást. Egyedül hagyott a házasságunkban jóval azelőtt, hogy én ezt megtettem volna.
- Szuper. – Mit mondhatnék? Én nem akarom ezt a hülyeséget, pláne nem vele, akivel jelenleg egy kiskanál vízben képesek lennénk megfojtani egymást. Ez nem megy, és kész. Sok mindenre rá lehet venni, de most bedobom a törülközőt. Ötletem sincs, miért sír. Ő talán annyira akarta ezt az egészet, vagy micsoda? Fogalmam sincs az egészről, de az sem hobbim, hogy megpróbáljam megfejteni a nőket, nagyjából olyan esélytelen, minthogy a jeti vagy a loch nessi szörny valóban létezik.
Értetlenül tárom szét a karjaimat, jelezve, ez így jött ki, mi aztán nem versenyzünk, a felkonferáló azért nem hagyja ki, hogy közölje, páros 1 órás masszázs a nyeremény, amire csak felsóhajtani vagyok képes. Nem mintha nem esne jól némi lazulás, de ha nagyon olyanom lenne, elmennék magamtól is. Ettől függetlenül lesétálok a színpadról, és elindulok a mosdók felé, láttam, hogy arra ment, és bármennyire is legyek dühös rá, azért némileg aggódom érte.
Bekopogok, de ha nem érkezik válasz, benyitok, bár a lábam nem teszem be, csak résnyire, nem kell nekem a nagy sikoltozás.
- Hé, azt mondják, hogy valami fasza kis páros masszázs a nyeremény, azt hiszem, rád férne némi lazítás… – Ecsetelem, bár magam sem tudom, miért vagyok akkora barom, hogy foglalkozzak a lelki világával, ha telibe tiporta az enyémet, de ez van. Láthatólag abból nem sikerült kinőnöm, hogy meg akarjam védeni, bármi is legyen a látszat. Hallom, hogy zokog, de a női sírás olyan, amivel holt biztos, hogy nem tudok mit kezdeni. - Ha nem jössz ki, esküszöm bemegyek érted…
Vissza az elejére Go down
Lorelai Haggerthy
avatar
Inaktív

Kor : 29
Avataron : Teresa Palmer

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Okt. 17, 2016 7:11 pm
 



 

to Ben

Nem vágytam arra, hogy ma este összefussak Bennel, arra meg végképp nem, hogy megint én legyek a dühének a célkeresztje. Nem fogom teljes mértékben felmenteni magam, mert bűnös vagyok, amiért provokáltam, mégsem éreztem fairnek, ahogyan viselkedett velem a Bíróság épülete előtt. El is patkolhattam volna mellette, de még szerencse, hogy annyira elmúlt a fájdalom, hogy a bénultság megszűnjön, és helyette csak a remegés maradjon meg. Iszonyú nagy rajtam a nyomás, és amióta egyértelmű vált számomra, hogy ő a férj, még a bizonytalanság is megjelent az érzelmi skálámon a düh, a szorongás, és az értetlenség mellett. Magabiztosnak kellene lennem, és nem figyelni a múltra. Nem szabadna hagynom, hogy egy régen elfelejtett barátság hamvai rányomják a bélyegüket a jelenre, mert nem igazságos egyik féllel szemben sem. Nem vagyok tökéletes, de szándékosan még nem ártottam senkinek. A munkám megköveteli, hogy piszok legyek, ármánykodó, de ezért fizetnek. Senki nem állította, hogy válóperes ügyvédnek lenni fenékig tejfel lenne, de ha már felkértek, akkor vállalnom kell a rossz szerepet is. Bennek most én vagyok a célpont, és engem hibáztat, amiért a felesége meg akarja kaparintani azt is, ami neki kell. Egy kutya lenne a tét elsősorban, meg a közös ház, kocsi…ha engem kérdeznek, akkor beérnem a házzal is, de nem vagyok olyan ostoba, hogy férjhez menjek. Nem hiszek a házasságban, még az ellenkezőjére példát látva sem. A szüleim különleges esetnek számítanak, és ha abból indulok ki, hogy mindketten ügyvédek, akkor nem is nagyon létezik még egy olyan páros, mint ők. Filmbe illő történet a megismerkedésük, és a leánykérés is, de nekem soha nem lesz ilyenben részem. A kényszer nagyúr, de ha nem muszáj, akkor én se vennék részt olyan játékban, ahol kikaparnánk egymás szemét, mert ő fúj rám, én meg nem igazán kedvelem, amióta egy szó nélkül kilépett az életemből, és még annyit se mondott, hogy bocsánat. Nem tisztáztuk, és mindvégig lezáratlan maradt nekem, talán emiatt nem tudok kialakítani egyetlen normális kapcsolatot egyetlen férfival sem, de ezt rábíznám egy szakértőre, aki meg is gazdagodna belőlem.

A színpadon esik le, hogy nekünk itt nincs helyünk, annak ellenére sem, hogy Bennek már bekötötték a szemét, és meg is kaptam a tojást. Nem lenne abszurd, talán még élvezném is, ha nem gyűlölne ennyire. Mindvégig megjátszotta magát, és csak unalomból barátkozott velem? Ez is megfordult az elmúlt húsz évben a fejemben, de ma már végképp nincs szükségem több megaláztatásra, így leteszem a lantot, és a menekülést választom. Az érthetetlen tekintet még nekem is új, de nem akarok már foglalkozni vele. Lenának és Samnek se engedem, hogy kövessenek, mert egy kis egyedüllétre vágyom. A női mosdó lesz a rejtekhelyem, és az első fülkét veszem célba. Lehuppanok rá, és a lábam mellé helyezem le a táskámat. Úgy érzem magam, mint a gimnázium első napján. Kirekesztett vagyok, egy stréber, aki nem kell senkinek. A két tenyerem remeg, és szipogva adom át magam az elmúlt hetek fájdalmának, a bizonytalanságnak, hogy soha nem fogok megfelelni az elvárásoknak, a mások által rólam kialakított képnek. Lorelai talpraesett, neki nem kell férfi. Lori a példaképünk, mert egyedül is feltalálja magát, rá mindig lehet számítani. De én kire számíthatok, nekem ki lesz a támaszom? A sírás nem múlik el, és két szipogás közepette hallom meg Ben hangját. Masszázs? Nekem ugyan nem kell az, hogy megint a fejemhez vághassa. Nem szólalok meg, csak a két kezemet figyelem, de a tünetek felerősödnek, és az idegességem nem apad el, hanem felerősödik. A fenyegetését nem veszem komolyan, de tudom, hogy nem bujkálhatok örökké idebent. Összeszedem magam, és felállok a WC-ről, aztán lehajolok a táskámért, és kilököm az ajtót. Nem jött be az előtérbe sem, de én megállok az egyik csap mellett, és lehelyezem a táskámat a pultra. Háttal dőlök neki, és körülnézek, de senki sincs idebent rajtam kívül.
- Nem fogok kimenni Ben. – jegyzem meg halkan, amikor összekapcsolódik a tekintetünk, és a hátam mögé rejtem a két tenyeremet. Elmosódott a sminkem, a kéztőm megint fáj, és úgy remegek, mint a kocsonya. Nem merek a tükörbe se nézni, és úgy érzem, hogy most itt a legjobb.
- Miért érdekel, hogy mi a főnyeremény? A jogaidat akartad, nem? Nem kényszerítelek rá, hogy velem legyél. – csuklik el a hangom, és a padlót kezdem el fixírozni.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Vas. Nov. 06, 2016 10:31 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Dec. 05, 2016 5:31 pm
 



 

Nyssának

Egy lelőtt bugris a sikátorban mindig kellemes hétfő esti programot ígér annak, aki nem szabadnapos, nem vezető szakértő és nem a barátaival tölti az estét egy kellemes bárban. Összesen ötven rongy forgott kockán: tíz a bugris kapcsolatai és az alapkonfliktus miatt, negyven Nyssa fogadtatása miatt.
A bár előtt parkoltam le, kiszállva kocsimból lazán zsebre vágtam a slusszkulcsot, egy rántással megigazítottam fekete, bőrdzsekimet, mert ha nincs flanc, álljon normálisa a gönc. Ellenőriztem, hogy biztosan megvan a mobiltelefonom, és lendületes léptekkel vettem be magam az épületbe.
Eddig kizárólag hivatalos keretek közt találkoztam a nővel, munkaidőben, ismeretségünk zömmel hallomásra, néhány közös ügyre korlátozódott, ami nem akadályozott meg abban, hogy bizalmasan, diszkréciót mellőzve lepjem meg barátai gyűrűjében.
- Hello, doki, remélem nem gond, ha leülök! - Nem akadt üres szék az asztalnál, hát a szomszédtól kölcsönöztem egyet és leültem. - Van egy hullánk - sóhajtottam nagyot, belekezdve mondókámba. Egyáltalán nem zavartak a többiek, ami fordítva már nem biztos, hogy elmondható. - Lepuffantották, be kéne jönnöd.
Azt mondtam, "kéne", magatartásom viszont jól mutatta, hogy nélküle nem fogok lelépni. Munkamániás vagyok, így töltöm ki üres életem kies perceit, és mivel mindenki magából indul ki, ezért ezt az attitűdöt várom mástól is. Iszogatni, kikapcsolódni ráér máskor, nem? Tuti van még szabadnapja, megint csak magamból kiindulva.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Hétf. Dec. 05, 2016 6:24 pm
 



 

Fél szabad napom van és ennek is úgy örülök, hogy az szinte már komikumba illik. Így megy ez mindig az ünnepek felé közeledve. Közvetlenül karácsony után kezdődik a vizsga időszak az egyetemen, így a legtöbb diák most kap észbe, ha valamit még nem csinált, nem ért vagy csak egyszerűen belezavarodott és konzultációra van szüksége, közben pedig a mínusz fokok nem kedveznek a hajléktalanoknak és a részegen utcán kidőlő embereknek sem. Napokig tart, mire sikerül ennyi időt kiharcolnom magamnak, hogy elmehessek néhány lánnyal az őrsről inni egyet. Valamikor meg kell tervezni Clara lánybúcsúját, ha már olyan sikeresek vagyunk, hogy felkért mindegyikünket koszorús lánynak. Csak éppen annyira különböző jellemek vagyunk, hogy az elképzelhetetlen tud lenni. Így persze a megegyezés sem megy könnyen, a második pohár ital mellett kezdünk először közelíteni, már ami a nézőpontokat illeti. Nem mintha engem zavarna, ha tényleg fizetnénk neki egy vetkőző fiút, de ha mégis betonnap a vőlegény konzervatív katolikus anyja, az igazán fájdalmas műsornak fog ígérkezni, így óvatosan szavazom meg a dolgokat. A kétkedésem eddig még soha nem okozott nagy zűrt, ellentétben egyesek túlzott magabiztosságával...
A nézeteltérések ellenére mondhatni jól alakul a beszélgetés, ezért is nem tűnik fel elsőre a betoppanó férfi kolléga. Egyébként is hajlamos vagyok csak azokat észrevenni, akiket ismerek, így az Archer srác egyszerűen kívül esik a radaromon, amíg oda nem jön hozzánk. Utána minden kiejtett szóval jobban az arcomra fagy a mosoly és a végére komoly önuralom kell, hogy ne küldjem el az ördög bizonyos privát részeire őt meg a híreit. Egyetlen estét akartam nyugodtan, mégis mi a fene van mindenkivel, hogy ezt el kell rontani? Egyébként nem csak nekem van gondom a dologgal, mert miközben én az illedelmes választ keresem, a lányok annyira nem türtőztetik magukat és megdobják néhány építő javaslattal azt illetően, hogy inkább merre próbálja ledolgozni a felesleges energiáit a szépfiú.
- Komolyan nem tud senki olyasvalakit hívni, aki ügyeletes is ma? Egyébként miért személyesen jön egy helyszínelő és nem a diszpécser keres? - oké, ez utóbbi nyilván költői kérdés, ha telefonon keresnek ezzel, akkor egyértelműen tovább küldöm a másik három halottkém egyikének a munkát, akik riaszthatóak. Még ha ezekből valójában kettő dolgozik csak rajtam kívül teljes állásban itt, akkor is minimum egy ma soros helyettem. Tudom, mert én írom a beosztásokat és ritkán veszem jó néven, ha valaki átugorja őket. Sőt, olyankor hajlamos vagyok átmenni fúriába, tekintve, hogy az ostor hajlamos rajtam csattanni érte...
- Ha tényleg nekem kell menni, vess keresztet a kocsidra, mert én már ittam alkoholt és senki kedvéért nem pakolok át több kilónyi felszerelést... - de nem ő lenne az első, aki helyettem vezeti a kocsimat. Tudom, hogy nem minden tartozik a csomagtartóban a standard halottkémi cucchoz, de a törvényeket olyanok írják, akik még nem láttak oszladozó hullát két hét csatorna fogság után. Így nálam mindig van extra pár cipő és cipővédő zsák, gumicsizma, kék egyenruha, hajháló, kesztyűk, arcmaszk, luminol, uv lámpa, zseblámpa meg még jó néhány dolog. A lényeg, hogy nem fogok több zsák felszerelést pakolgatni, így a szerencsés hírhozó vezethet is. Hogy vissza hogy jut, az már nem annyira érdekel. Tudom, hülye elv, de ha velem kiszúrnak, akkor én folytatom. Mégis lehet valami a feltételezésben, hogy szadista tudok lenni...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 06, 2017 1:29 pm
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Csüt. Jan. 19, 2017 1:07 pm
 



 

 
Feyre & Mary



Igaz, hogy teljesen más világ vagyunk mi ketten, és a korkülönbség sem annyira elenyésző, de valahogy mégis kedveltem Feyt. Talán pont azért, mert ennyire különböztünk egymástól, de néhanapján szerettem vele telefonálni, vagy egyszerűen csak kimozdulni egy kicsit, hogy lazíthassak. Voltak ugyan barátaim, de ha egy italra vágytam valahol, akkor általában őt hívtam fel. És különben is, már annyira régen nem mentünk együtt sehová, hogy most tökéletesen alkalmasnak láttam az időt egy kis kikapcsolódásra, meg csacsogásra.
Sajnos azért annyira nem voltam előrelátó, hogy előre foglaljak asztalt, de még az sem szegte kedvem, hogy a pult mellé kellett ülnöm. Igaz, hogy így annyira nem lesz majd magánszféránk, de egy bizonyos idő után tudtam, hogy képes leszek elvonatkoztatni a környezetemtől, és csak arra figyelni, akivel érkeztem.
Mivel azért is indítványoztam a mai találkozót, mert nem volt valami jó a hangulatom, ezért szinte egyből kértem is magamnak egy italt. Ugyan egyelőre még csak egy pohár bort, de kezdésnek az is tökéletesen megfelelt nekem, amíg várakoztam. Szokásom volt ugyanis nagyon pontosan érkezni, a legtöbb esetben még korábban is, mint a megbeszélt időpont. Addig legalább megszokhattam a helyet, és megpróbálhattam megnyugodni, hogy ne látszódjon rajtam a rossz kedv, mire a barátnőm megérkezik. Voltam ugyanis annyira szerencsétlen, hogy megint hittem Richardnak, és természetesen ugyanaz lett a vége, ami mindig. Átvert, én pedig hoppon maradtam a családja miatt. Tisztában voltam vele, hogy úgyis mindig őket fogja előnyben részesíteni velem szemben, de egy részem, a kevésbé ésszerű akkor is vágyott rá, hogy előtérbe kerülhessen. Csak egyszer lennék fontosabb, mint a felesége!
Ez a gondolatsor persze újra kellőképpen felbosszantott, úgyhogy viszonylag gyorsan tüntettem el a poharamban aranyló italt, hogy újabb adagot kérjek a pultostól. Lehet, hogy nem ártott volna valamit ennem indulás előtt, de akkor még nem gondoltam arra, hogy ilyen irányt vesz az este. Már eleve a férfi miatt akartam eljönni, de az, hogy lemondta a holnapi közös programunkat, teljesen hazavágta a hangulatomat. Most már csak abban bíztam, hogy Fey majd felvidít valamelyest, és nem nézek ki annyira magányos, megkeseredett, és kétségbeesett nőnek, mint amilyennek jelenleg éreztem magam. Bár valószínűleg elég szánalmas látványt nyújtottam, a csinos ruha, és a tökéletes smink ellenére is. Egy egyedül iszogató nő látványa mindig ilyesfajta érzéseket vált ki az emberből, csak alapesetben nem én szoktam lenni, akit sajnálgatnak.
Egészen addig eszegettem letörten a mogyorót, és kortyolgattam mára második adag boromat, amíg meg nem láttam az ismerős arcot feltűnni a bejáratnál. Legalább most őszinte mosoly kúszott az arcomra, és lelkesen integettem neki, hogy könnyebben megtaláljon a gyülekező tömegben. A péntek esték már csak ilyenek.
- Szia! Már vártalak! – szólítottam meg egyből, ha átverekedte magát a pultig, és már vettem is le a táskámat a szomszéd székről, amit neki tartottam fent. – Mit kérsz? Egy kis lélekmelegítő ebben a nagy hidegben? – azért előtte még nyomtam egy puszit az arcára üdvözlésképpen.  
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Csüt. Jan. 19, 2017 2:09 pm
 



 

Ma van az első szabadnapom, ezért örülök, hogy Mary hívása mondhatni a legjobbkor futott be, hiszen nem kellett sajnálkozva lemondanom a lehetséges találkozót. Régen volt alkalmunk utoljára leülni egy kis nőies csevegésre, és azt hiszem, nekem is lesz mit mesélnem neki… Teszem azt az emlékezetes állásinterjúmról Caleb Waters-szel, ami, tagadhatatlan, hogy sokszor eszembe ötlik, hiszen igencsak maradandóra sikerült. Talán ezért is villan be olyan gyakran az emlék.
Mivel most csak egy mezei találkozóról van szó, magamhoz képest visszafogottan öltözködöm: fekete blúz, kényelmes farmer, és magassarkú csizma, na meg egy pulóver, és a szövetkabátom Ennyi éppen elég ahhoz, hogy ne fagyjak meg az odakint tomboló mínuszokban. Hiába, a legjobb barátnőm nem az a fajta, akit szeretnék megbotránkoztatni, annyira azért tisztelem, hogy ne akarjam kényelmetlen helyzetbe hozni az egyébként ledér ruhadarabjaimmal.
Amikor belépek a kicsit zsúfolt bárba, azonnal rájövök, hogy igazam volt: Mary valóban egy hirtelen ötlettől vezérelve hívott fel, mert máskülönben biztosan foglalt volna asztalt - ez a mániája, ha lehetőség van előre foglalni, ő akkor is foglal, ha a hely szabályosan tátong az ürességtől -. Sokkal precízebb nálam, ezt mindig is tudtam róla, éppen ezért lep meg egy kicsit, hogy a pultnál ül, viszont örömmel konstatálom, hogy legalább foglalt nekem egy helyet, így lesz hova leülnöm. Odasietek hozzá méretes tűsarkaimon, ami persze azt is magával vonja, hogy páran igencsak megbámulnak, de kit érdekel? Táncosnő vagyok, most már szinte teljesen megszoktam, hogy az emberek igencsak megbámulnak, ha bemegyek valahova, még akkor is, ha éppenséggel tisztességesen fel vagyok öltözve, mint például most.
- Szia! - köszönök vissza vidáman, majd viszonzom az arcomra nyomott puszit.
Másnak aligha engednék meg ilyesmit - ha nem férfiakról van szó, nem vagyok az a nyalakodós fajta -, de Mary a legjobb barátnőm, így vele szemben mondhatni sokkal megengedőbb vagyok, mint másokkal. A saját táskámat, ami mondhatni igencsak aprócska az övéhez képest, felcsapom a pultra, leveszem a kabátomat, amit aztán az ülőpárnára terítek, majd könnyedén rápattanok a bárszékre, amit volt kedves lefoglalni nekem… Bár személy szerint, annyira nem ugrálok ezekért a helyekért, mert mindig azon izgulok, hogy egyszer csak lepottyanok. És, ha belegondolok, hogy eközben a rúdon fejjel lefelé lógástól egyáltalán nem félek, akkor ez igazán ironikusan hat, de hát nem tudok mit csinálni. Nekem s lehetnek szokatlan dilijeim, nem?
- Egy pohár whisky lesz jéggel, köszönöm - pillantok a mellettünk megjelenő mixerre, aki biccent, majd hozzálát az italom előkészítéséhez.
Addig is, nekem van időm, hogy Mary arcát kezdjem el tanulmányozni. Elég régóta ismerem - években mérhetően -, így könnyedén kiszúrom rajta, hogy valami piszkálja a csőrét. És nem is kell túlságosan sokat agyalnom azon, hogy ki is lehet az a bizonyos szálka.
- Már megint mit csinált? - teszem fel a kérdést habozás nélkül.
Richard jóideje a bögyömben van azért, amit Mary-vel művel, már neki is többször mondtam, hogy csak egyszer kerül a szemem elé az a barom, és Isten a tanúm, én magam fogom agyonverni. Ugyanakkor azt is nehéz elhinnem, hogy a barátnőm ennyire ostoba, hogy belement abba, hogy egy nő emberrel kezdjen viszonyba, de mindenkinek megvan a maga keresztje, nem igaz? Neki éppenséggel ez. Én pedig nagyon rossz barátnő lennék, ha nem hallgatnám meg az ezzel kapcsolatos sirámait.
Közben a pultos leteszi elém a poharat, én pedig egy hálás mosollyal köszönöm meg neki, majd előveszem a tárcámat, és kifizetem az italomat. Nem ez lesz az egyetlen kör, ez biztos, de amíg még józan vagyok, szeretem időben kiegyenlíteni a számlámat.
- Tehát? Hallgatlak - pillantok Mary-re, közben a kezembe veszem az üvegpoharat, és kortyolok egyet az erős nedűből.
Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Csüt. Jan. 19, 2017 6:59 pm
 



 

Nagy általánosságban véve nem kedveltem a feltűnő lányokat, de Fey ezek alól kivétel volt. Most jól szórakoztam azon, ahogy figyeltem a mozdulatait. Feltűnő jelenség volt ő a maga módján, és többen utána is néztek. Épp csak nem nevettem el magam a sóvár pillantások láttán. Nos, az biztos, hogy engem nem sűrűn méregettek ilyen kocsányon lógó szemekkel, bár az is tény, hogy nem volt szokásom túlzottan kihívó ruhadarabokat magamra aggatni, csak néha. Neki még erre sem volt szüksége, valószínűleg engem akart megtisztelni vele, és ettől még szélesebben kellett mosolyognom, mire odaért hozzám.
- Ennyire látszik? – kérdeztem meglepetten, kissé elhúzva a számat. Pedig alapvetően jó voltam abban, hogy palástoljam az érzelmeimet, de úgy látszik, hogy vannak olyan személyek – természetesen hozzám nagyon közel állók -, akik egyből kiszúrják, ha van valami. Hirtelen azt sem tudtam, hogy ezt megnyugtatónak találjam, vagy inkább bosszantónak, mivel így aligha volt esélyem titkolózni. Nem mintha akartam volna, de ha nem kérdez így rá kerek perec, akkor valószínűleg nem is nagyon hozom fel a témát.
- Hagyd csak, majd én meghívlak az elsőre! – tettem rá a kezemet a kezére, mielőtt fizetett volna. Én a saját számlámhoz írattam, amin már ott szerepelt a két pohár bor, és most rendeltem én is egy kicsit erősebb italt. Még nem rövidet, de egy ütősebb koktél kezdésnek tökéletes volt. – Természetesen megint lemondta a hétvégi programot! – válaszoltam leplezetlen csalódottsággal, rosszallóan forgatva a szemeimet. Igazából eleinte senkinek nem szerettem volna Richardról beszélni, még a barátnőmnek sem. Nem csak kellemetlennek, vagy cikinek éreztem, hanem azt sem akartam, hogy bárki elítéljem. Mondjuk, talán ő lett volna az utolsó, aki így tesz, de a saját értékrendemmel alapvetően mégiscsak ütközött, amit műveltem.
- Azt hiszem, hogy ezt kénytelen leszek megszokni. Bár úgy látszik, hogy még két év is kevésnek bizonyult hozzá. Meg kellene már tanulnom, hogy mindig őket fogja inkább választani, mert egy beszari alak, de valahogy… - elharaptam a mondatot, és csak lemondóan felsóhajtottam, hogy aztán vállaim megereszkedjenek. – Na, de nem akarom elrontani az este hátralévő részét a panaszkodásommal! – ráztam meg a fejemet, hogy így próbáljam meg elterelni a témát. Volt egy sanda gyanúm, hogy nem lesz olyan könnyű dolgom, de egy próbát megért.
- Inkább mesélj te valami izgalmasat, veled úgyis mindig több dolog történik! – tettem le magam elé a poharamat, és félig odafordultam felé a testemmel is. Lábaimat kényelmesen kereszteztem a térdeimnél, fél kezemmel pedig a pultra könyököltem fel. – És ma amúgy is rám fér egy kis kikapcsolódás, azért is örültem meg, hogy még így is vevő voltál az ötletre. Azt hittem, hogy esetleg már lesz valami programod péntek estére! – ilyenkor, amikor vizsgaidőszak volt, jobban ki tudtam kapcsolni mindenféle téren. Jó, a szorgalmi időszakban is szabad lenne a péntekem, de mégiscsak jobb a tudat, hogy a vizsgáztatáson kívül jelenleg nem várt rám más feladat, és arra koncentrálhattam, amire csak akartam.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Csüt. Jan. 19, 2017 9:18 pm
 



 

- Lássuk csak… - úgy teszek, mintha gondolkodnék - Igen, ennyire látszik.
Nem tudom, miért van ezen meglepve, elég jól kiismertem az elmúlt években, előlem nehezen titkolná, hogy bizony-bizony, megint problémák adódnak a szerelmi életével. Csak azért, mert annak idején rosszul választott. Persze, mindenki hoz szar döntéseket, de Mary-től pont nem ezt várta volna az ember. Félreértés ne essék, én nem ítélkezem felette, csak szeretném, ha boldog lenne… De Richard mellett, nos, ez nem lehetséges.
- Oké - adom be a derekamat némi gondolkodás után. Most már van pénzem, szóval nem vagyok rászorulva Mary nagylelkűségére - sosem voltam, nem vagyok az a típus, aki a barátait akarná kisemmizni a saját érdekében -, de ha már tesz egy ilyen kedves gesztust, hát, én nem akarom megbántani, így hagyom, hogy az első kört kifizesse.
A következőt viszont én állom - szögezem le gyorsan, mielőtt még nekiállna nekem ellenkezni.
Volt már rá példa, és finoman szólva, nem viseltem jól az esetet. De, ha már ezt elrendeztük, itt az ideje, hogy a sirámaira fordítsam a figyelmemet… Amik naná, hogy a “kedves, aranyos, édes” Richard körül összpontosulnak. Már ott formálódik a számon a lemondó sóhaj, ám még valamilyen csoda folytán, képes vagyok uralkodni magamon.
- Értem én, hogy vérbeli idealista vagy, Mary… De kizárt dolog, hogy ennél a féregnél ne találnál jobb pasit, basszus! - fakadok ki végül, majd kortyolok egyet a whiskymből.
Ahogy ezt kimondom, valami szöget is üt a fejemben, amire eddig nem nagyon gondoltam, de most, hirtelen, mintha szó szerint megvilágosodtam volna. Mary egyetemi tanárként dolgozik… De nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy van ott egy kollégája…
- Mi van azzal a történelemprofesszorral az egyetemen? Hogy is hívják? Mark? - próbálok információ után kutatni az emlékezetemben, de lehet, rosszul emlékszem. M betűvel kezdődik, az fix... A többi viszont... Na az rejtély.
És, ha már rám terelődött a téma, muszáj megosztanom vele a legjobb hírt, ami velem történt az utóbbi időben - már, aminek ő alighanem örülni fog -:
- Képzeld, találtam munkát! - újságolom lelkesen - Táncosnő lettem a Pink Pitbull Bar-ban - teszem hozzá valamivel halkabban, mert nem akarom, hogy ez mindenkinek a fülébe jusson.
Nem arról van szó, hogy szégyellem a dolgot, csak nem akarom nagy dobra verni, amíg nem lesz meg a “hírem”, ahogy Caleb mondaná. Viszont nagyon remélem, hogy Mary sem fog emiatt elítélni. Tudom, nem vagyunk egy világ, de megbízom benne, ezért mertem előállni ezzel a dologgal. Azt az apró részletet pedig, miszerint még le is feküdtem a főnökömmel, egyelőre megtartom magamnak. Lehet, erre nem áll készen. Viszont, az italom időközben elfogyott, így kérdőn pillantok a barátnőmre, hogy rendelhetem-e a következő kört.
Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 11:10 am
 



 

Sejtettem én, hogy nem lesz könnyű titkolni a valódi érzéseimet Fey elől, de azért mégis váratlanul ért, hogy azok ennyire nyilvánvalóan kiültek az arcomra. Lehet, hogy még annál is jobban magam alatt voltam, mint azt elsőre gondoltam volna, vagy mint amit hajlandó voltam beismerni magamnak. Nem éreztem rosszul magam azért, mert lebuktam előtte, mert ő olyan személy volt, aki előtt ezt nyugodt szívvel megtehettem. De akkor is jobb lesz odafigyelni magamra, már csak a környezetem miatt is.
- Jól van! – emeltem meg megadóan a kezeimet, amikor közölte, hogy ő állja a következő kört. Ez így fair, és nem akartam túlzásba vinni amúgy sem, mert voltak azok a fajta emberek, akik ezt nem nézték jó szemmel. Jótékonykodásnak vették, a másik véglet meg az volt, aki élt vele és nem szégyellt annyit kérni, amennyit csak tudott. Nos, Fey az első kategóriába tartozott érzéseim szerint, úgyhogy beleegyeztem így ebbe.
- Hát, nem tudom… - az én számon bizony tényleg kicsúszott a lemondó sóhaj. – Nem nőnek azok minden bokorban, Fey! Nehéz normális férfit találni. Eleve defektes az agyuk, de hogy olyanra bukkanjak, aki megfelel az igényeimnek is, nem egyszerű feladat! – nem mintha feladatnak tekintettem volna ezt. Azt hiszem, hogy agyilag is lassan eljutottam arra a szintre, amikor inkább lettem volna egyedül, mint egy rossz kapcsolatban. Vannak, akik képtelenek meglenni magukban, afféle kapcsolatfüggők. Eddig én is szerettem, ha volt mellettem valaki, noha szingliként is teljes értékű embernek éreztem magam. Már amikor néha akadtak olyan hetek, amikor nem volt senkim. Hosszabb távon erre még nem igazán volt példa, és ugyan most is tudtam, hogy mit kellene tennem, de olyan nehéz volt lépni. Pedig az a bizonyos pohár hamarosan csordultig lesz, hiszen az én türelmem sem végtelen, a mazochista hajlamaim is kimerülnek egyszer.
- Maxre gondolsz? – kérdeztem vissza csodálkozva, még a szemeim is elkerekedtek egy pillanatra. – Mi lenne vele? – értetlenül megráztam a fejemet. – Jóban vagyunk, ez minden. Afféle barátok vagyunk talán… - nehéz lett volna meghatározni, és szavakba önteni a mi sajátos viszonyunkat, de az biztos, hogy több volt egyszerű kollégák közötti szimpátiánál. – A legutóbb elhívott egy vívó versenyre. – fűztem azért hozzá, mert ez tényleg nem volt mindennapos eset még közöttünk sem, és gondoltam akkor már megosztom ezt a barátnőmmel is. Ám az ő híre jóval nagyobbat dobott a hangulatomon, egyből mosoly futott végig az ajkaimon.
- Micsoda?! Komolyan beszélsz? – a nyilvánvaló lelkesedés most lerítt rólam. – Hát ez csodálatos, erre innunk kell valami erősebbet! – vagy legalábbis nekem, mert ő eleve azzal kezdett. – Várj! – emeltem meg a kezemet, pillantásom gyanakvóvá vált egy kicsit. – Az meg miféle hely, Fey? – nem ismertem, így meg kellett, hogy kérdezzem. Nagyon reméltem, hogy nem olyasfajta, ahová én amúgy nem sűrűn tenném be a lábamat, még vele sem.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 11:36 am
 



 

Hát igen. Ezt teszik az évek, meg a rutin. Olyan könnyen átlátok rajta, mint egy vékonyra nyújtott rizstésztalapon. Különben is, mindig ugyanez történik… Szóval még jó, hogy nem kell sokat agyalnom azon, vajon mégis miért van rossz kedve Mary Long kisasszonynak. De mire való az ital, ha nem búfelejtésre?
Na azért! - nevetek.
Ez így helyes. Egy kört ő áll, egy kört én. Így talán a pénzünk se fogy el olyan gyorsan csevegés közben, mintha én akkor rendelnék magamnak, amikor csak eszembe jut… Azzal nagyon nem járnánk jól. Viszonylag jól bírom az alkoholt, nem árt meg olyan hamar, de azért hajlamos vagyok becsippenteni, ez is igaz.
- Ezt elismerem, de azért ennél az ökörnél csak jobbat találhatsz magadnak, Mary! Te is tudod, hogy nem fogja otthagyni érted a nejét. Nem szeret téged, csak kihasznál. Kihasználja a naivitásodat.
Kemény szavak, én is tudom, de valakinek muszáj felhomályosítania őt, mielőtt még valami nagyobb kalamajkába keveredik emiatt a köcsög miatt, teszem azt, elszakad a gumi, és felcsinálja. Akkor aztán megnézhetné magát… Bár Mary-ből egyszer tuti remek anya lesz, de ki van zárva, hogy az egyedülálló anyuka szerep jól állna neki. Nem, mellé muszáj keríteni valakit, szóval… Mi is van azzal az egyetemi kollégájával?
- Igen, rá - bólogatok serényen, ami mondjuk whiskyvel az ereimben nem tűnik annyira jó ötletnek, de teszek rá.
Szóval Max-nek hívják a professzorurat. Végül is, az majdnem Mark, nem igaz? Max és Mary… Nem is rossz , gondolom, ahogy ízlelgetem magamban a két nevet. Mennyire gáz, ha látatlanban is rá merem vágni, hogy talán összeillenek? Tudom-túl optimista vagyok, de kit érdekel? Mary szemmel láthatóan csak a szerelmi élete elbaltázásához ért az utóbbi időben, szóval itt az ideje, hogy ha már ő nem képes rá, akkor én rendbe rakjam helyette. És vesztére, el is ejt egy megjegyzést, ami az én malmomra hajtja a vizet.
- Szóval elhívott randizni? - kérdezem a vívóverseny hallatán.
Oké-oké, már most tudom, hogy Mary azt fogja mondani, ez nem randi, csak baráti találkozó, meg mit tudom én. De nekem nyilvánvaló, mennyire felderül tőle, ha róla, és nem Richard-ról beszél. Gonosz vagyok, ha azt mondom, itt az ideje elültetni a bogarat a barátosném fülében, hátha végre, valahára másfelé irányítja a figyelmét arról a seggfejről? Noha még sosem láttam azt a Max-et, szinte biztosra veszem, hogy kedvére való lehet Mary-nek. Mindig is vonzották az intellektuális pasik - mit várunk, hiszen irodalmár -, ezért kerülhetett be az a barom is a képbe, mert attól még, mert címeres seggfej, Mary elmondása alapján, legalább nem teljesen sötét. Ez mondjuk távolról sem menti fel az én szememben, sőt. Mindenesetre, nekem egyre jobban és jobban tetszik a gondolat, hogy Mary összejöjjön a kollégájával. Nem tudom, van-e erre valami szabály az egyetemen, de ha van, engem az sem érdekel különösebben. Még sohasem játszottam kerítőnőt, de… Talán éppen itt az ideje, hogy elkezdjem.
- Javíts ki, ha tévedek, de nem rá mondtad egyszer, hogy mennyire jóképű? Hogy szinte már kilóg a kollégáid sorából? - kérdezem mosolyogva.
Apró lépésekben fogok haladni, határozom el magam. Kezdetnek mondjuk kihúzom belőle, hogy tetszik neki Max. A többit majd utána meglátjuk.
Annál is inkább, mivel hamarosan a munkámra terelődik a szó, és igen. Mary megint beletalált a dolog közepébe. Utálom, amikor ezt csinálja, mondtam már?
- Igen, komolyan. Egy hete vagyok ott, ez az első szabadnapom. Sajnos a domina-biznisz még nem futott fel eléggé, szóval kellett valami biztosabb, és ez lett az - magyarázom, és persze nem zárkózom el azelől, hogy igyunk még egyet, így aztán intek a mixszernek, hogy most két whiskyt kérek, egyet magamnak, egyet meg a barátosnőmnek.
Viszont itt jön a dolog nehezebb része, amikor Mary-nek leesik, hogy talán nem éppen olyan munkahelyről van szó, mint amit ő elképzel.
- Egy sztriptízbár - mondom meg az igazat néhán másodpercnyi hallgatás után. - Ne akadj ki, kérlek szépen! - teszem hozzá gyorsan. Nem akarom, hogy kiboruljon ezen. Én jól érzem magam ott, a kolléganőim rendesek, a főnököm meg… Na az megint egy másik történet. De erről majd kicsit később számolok be neki. Ennyi sokk elég lesz neki, egyelőre.
Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 12:02 pm
 



 

- Eleinte ő sem tűnt rossz választásnak. - ismertem be, sóhajtva egyet. Én ezzel vigasztaltam magam mindig, mostanra meg olyan nehéz lett kilépni ebből az egészből. Már csak azért is, mert én határozottan úgy éreztem, hogy szeretem azt a férfit. Még akkor is, ha én is tisztában voltam vele, hogy nem becsül meg engem. Talán tényleg jobbat érdemelnék nála, de hol találjak olyat, aki jobb? Vonzó volt, intelligens, és amikor velem volt, akkor csak velem foglalkozott. A gondot csak az okozta, hogy ezek az alkalmak nem voltak olyan gyakran. Voltak olyanok, akik elhagyták a feleségüket a szeretőjük miatt, de azt hiszem, hogy nálunk ez teljesen ki volt zárva. Akkor már ennyi év után sor került volna rá, de csak ígérgetett folyton. Én meg bevettem, mert el akartam hinni.
- De szeret ő, csak… - nem tudtam, hogy mivel fejezhetném be a mondatot. Már megint mentegetni akartam, pedig valószínűleg igaza volt Feynek, és tényleg nem szeretett engem soha. Csak vonzó voltam számára, a tiltott gyümölcsök édessége ugyebár, de ez minden. Az ilyesmit egyáltalán nem könnyű elfogadnia az embernek, nemhogy bevallani még saját magának is, hogy tényleg így van. Én szerettem azt gondolni, hogy tényleg fontos vagyok, ragaszkodik hozzám a maga módján, és ami közöttünk van, az igazi. Ám azt is tudtam, hogy a barátnőm sokkal tisztábban látja ezt az egész helyzetet kívülállóként. Én is tudtam, hogy mit kéne tennem, én is láttam, és ugyanezt tanácsoltam volna magamnak, de megtenni már teljesen más lapra tartozik.
- Egek, dehogy! – nevettem el magam, kicsit talán túl gyorsan is rávágva a választ a kérdésére. – Ez nem randi volt, Fey! Ez csak egy kis baráti program, semmi több. – legalábbis én nem láttam bele többet. Ostoba lettem volna, ha így van, és valószínűleg Max életében amúgy is volt valami nő, kellett, hogy legyen. Csak talán ő is hasonló cipőben járt, mint én, és nem publikus a dolog. Azért is húzta meg magát az irodájában, és nem a nőnél. De akkor is kellett, hogy legyen, mert ahhoz túl jó kiállású férfi volt. – Különben is, ő a kollégám! Nem hívna el szerintem randizni. – szögeztem le. Nem voltam teljesen meggyőződve róla, de majdnem. Mondjuk ezek után arról bölcsen hallgattam, hogy még ajándékot is vett nekem karácsonyra. Az sem volt több egy baráti gesztusnál, ez biztos. Amúgy is mondta, hogy más kollégát is meglepett rajtam kívül.
- Oké, tényleg elég jóképű! – ismertem be. Eleve nem volt olyan sok korombeli kollégám, szóval nyilván kilógott valamilyen szinten. A lovat viszont nem akartam adni alá, már így is kezdtem kínosan érezni magam a témától. Max és én csak barátok vagyunk, de Fey ezt láthatóan aligha fogja elhinni. Tudtam, hogy ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nem fogja hagyni magát eltéríteni tőle, így én sem úszhattam meg innentől kezdve ezt a témát. Pedig sok, félreérthető dologról még csak nem is tudott. – De sok jóképű férfi van a világon, az még nem jelent semmit! – mondtam azért gyorsan, a saját megnyugtatásom érdekében is.
- Akkor jól ráéreztem! – nyugtáztam elégedetten, bár az a kis szög még mindig ott volt a fejemben, és ékelődött szépen lassan. – Aha… - dünnyögtem magam elé. Nem mondom, hogy teljesen letaglózott a hely jellege, mert pont valami ilyenre számítottam. – Jaj, Fey! – csak pár másodpercig bírtam, hogy ne fakadjak ki. Meg kivártam szépen azt, hogy a pultos arrébb sétáljon tőlünk, miután lerakta elénk a kért italainkat. – Tudod, hogy eszem ágában sincs elítélni téged emiatt, ha ez tesz boldoggá, de találhatnál sokkal jobb munkát is! Nem vagy ostoba, hogy erre szorulj rá… - sóhajtottam. Nem akartam én kioktatni, de úgyis tudta, hogy ez lesz a véleményem, aminek nyilván hangot is fogok adni.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 12:40 pm
 



 

- Ezzel azért vitatkoznék.
Én már az elején megmondtam neki, hogy butaságot csinál, de nem hitt nekem. Erre tessék, most aztán ihatja a levét. Csak nagyobb bajba ne sodorja magát miatta, mert akkor Richard velem találja magát szemben, és azt nem fogja megköszönni, az is biztos.
- Dehogy szeret! Ki ne találd, Mary! Ha szeretne, nem itt tartanátok. Jó, nem kellett volna nős emberbe belezúgnod, de ha annyira szeretne téged, már vagy egy éve elvált volna, nem gondolod?
Újabb rúgás, tudom, de muszáj. Azt akarom, hogy végre tisztán lássa ezt a helyzetet, és belássa, hogy a viszonya nem vezet sehova, itt az ideje új pasi után nézni… És mit ad Isten, a jelölt már ott toporog az ajtójában, csak nem akarja észrevenni.
- Biztos vagy benne? - kérdezem mosolyogva. Ő az, aki lassan veszi a lapot, nem én. De erre majd szépen ráébresztem.
- És, ha mégis? Elmennél vele, nem?
Szerintem tudat alatt imponál neki az ötlet, hogy összeszűrje a levet a kollégájával, csak túlságosan jókislány ahhoz, hogy ezt beismerje önmaga előtt is.
- Valld be, hogy tetszik neked - kötöm az ebet a karóhoz. Muszáj kihúznom belőle a dolgokat, különben aligha jut egyről a kettőre.
És ha már továbblépés, persze rólam is muszáj pár szót ejteni.
- Igen, ráéreztél - ismerem el.
Minek tagadjam? Mary-nek általában elég jó megérzései szoktak lenni, kivétel, persze akkor, ha férfiakról van szó… Lásd Richard és Max esete. Nekem már most teljesen világos, melyikükkel is járna jobban, de ő még most is örlődik a Richard iránt érzett reménytelen szerelme, és a kollégája iránt érzett vonzalma között, amit szemmel láthatóan szeretne letagadni előttem. Engem azonban nem olyan fából faragtak, hogy ezt hagyjam neki. Ha nekem kell józan észt vernem a fejecskéjébe, hát legyen, örömmel megteszem.
Van abban igazság, amit mond. Ha akartam volna, akkor továbbtanulhattam volna, csakhogy, én nem erre vágytam. Nem olyan életet akartam élni, ahol a szüleim szabják meg, hogy mi legyen belőlem, milyen egyetemet válasszak, és aztán, milyen szempontrendszer alapján lőjek magamnak egy számukra is megfelelő férjet. Lehet, hülyeség, de az én értékrendembe ez a fajta irányításmánia nem fért bele. A szexben nem bánom, ha dominálnak felettem, de az életben nagyon nehezen viselem.
- Nem vagyok ostoba, de szeretem ezt csinálni, tudod? Emlékszel, a véremben van - jegyzem meg nevetve. - Jól esik, hogy nem ítélkezel emiatt, komolyan.
Mary azon kevesek közé tartozik, aki tudja az igazat a magát arisztokratának beállítani akaró, valójában az aljadékból szalajtott sztriptíztáncosnő anyámról. Még találkozott is vele, talán tavaly, amikor arra a nőre megint rájött az öt perc. Kitalálta, hogy nekem mellettük van helyem, csakhogy én nem kérek a képmutató életükből, köszönöm. Tizennyolc év éppen elég volt belőle, jobb szeretek a magam ura lenni, bármennyire is hihetetlen ez.
- És van itt még valami… - kezdek bele a mondandóm következő részébe, ami lehet, még jobban le fogja döbbenteni a barátnőmet, mint az eddigiek.
De, mielőtt ezt megosztanám vele, megérkeznek az italok, amiket kifizetek, és belekortyolok a sajátomba.
- Az interjú után lefeküdtem az új főnökömmel - dobom be a bombát, ami Mar-t ismerve, igencsak meg fogja lepni őt.
Kettőnk közül mindig is én voltam az, aki nem riadt meg az egyéjszakás kalandok lehetőségétől, ez nem titok. De az talán még tőlem is új, hogy ezt a mmunkaadómmal sikerült megejtenem.

Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 1:54 pm
 



 

- Jó, amíg nem tudtam meg, hogy nős, addig tényleg jó választásnak tűnt! – ugyanis a legelején volt egy időszak, amikor én még abban a hitben éltem, hogy megtaláltam a minden szempontból tökéletes férfit. Persze elég gyorsan kiderült a turpisság, de akkor már nyakig benne voltam, és nem tudtam csak úgy véget vetni ennek a kapcsolatnak, még úgy sem, hogy tisztában voltam a helyzet minden részletével. Mindig reménykedtem, aztán ez lett belőle. Ezen a téren talán tényleg naiv vagyok, meg elfogult vele szemben. Ez az én saram, tény.
- Biztos nem olyan egyszerű elhagyni egy olyan életet, amit már kiépített. – sóhajtottam, megint vigasztalva magam ostobaságokkal, őt pedig mentegetve. Ez önkéntelenül jött, szinte természetes reakcióként. – De igen, nyilván szeretném, ha jelentenék neki annyit, hogy miattam hátrahagyja a családját, de valószínűleg a karrierje miatt sem teszi meg ezt a lépést. – mert hát az is volt ám neki, és fontos volt. Olyan pozícióban tetszelgett, ahol kényes téma volt a válás, ám a szeretők tartása teljesen helyénvaló. Nagyon kifacsart értékrend ez.
- Igen, teljesen biztos vagyok benne! – bólogattam határozottan. Talán amúgy sem lenne szerencsés egyik kapcsolatból hirtelen a másikba ugrani. – Fogalmam sincs, Fey! Tényleg nem tudom! – zavartan beletúrtam a szőke tincsekbe, így próbálva némi nyugalmat erőltetni magamra. Nem nagyon jött be. – És azt sem, hogy egyáltalán jó ötlet-e, ha egy kollégával kezd az ember. Ha a dolgok félremennek, akkor mi lesz? Annyira kellemetlen lenne… - haraptam be a szám szélét, és inkább kortyoltam egyet az italomból. Muszáj leengednem egy kicsit, különben ki fogom tépni az összes hajamat.
- Sok ember tetszik, mégsem randizok mindegyikkel. – hárítottam gyorsan a kérdést, kerülve az egyértelmű válaszadást. Már elismertem, hogy helyes, nem? Nem fogom kerek perec ki is mondani, hogy tetszik. Attól, hogy vonzónak találtam, még nem jelentett semmit. Neki sem voltam valószínűleg közömbös, mégsem ugrott rám úton-útfélen.
- Elhiszem, csak… - nem veszélytelen munka. Ezt szerettem volna mondani neki, de valószínűleg úgyis felesleges aggodalomnak titulálná, vagy azt mondaná, hogy tud magára vigyázni. Én azért féltettem ettől a világtól. Olyan fiatal volt még, és nem akartam, hogy idő előtt kiégjen. Márpedig benne volta pakliban. Nem mintha tapasztaltból tudtam volna, de így tudtam elképzelni. Persze lehet, hogy ő lesz a szerencsés kivétel, ezt sosem lehet tudni. – Igyekszem inkább melletted állni! Legalább tudom, hogy ha baj van, akkor hol keresselek! – bár fogalmam sem volt, hogy mit tennék akkor, de valamit egészen biztosan.
- Még?! – már nem is tudtam elképzelni, hogy ezek után mivel állhat elő. – Fey! – kiáltottam fel, kicsit hangosabban, mint szerettem volna. Mivel azonban körülöttünk így is nagy volt a hangzavar, így ez senkit nem zavart. – Hogy mit csináltál?! – csaptam a homlokomra. Nem olyan erősen, de olyan jelzésértékűen. – És szerinted ez olyan jó ötlet volt? Egyből az első találkozáskor? – megráztam a fejemet. – Legalább ne a főnököddel! Vagy ez is része volt az interjúnak? – néztem rá gyanakvóan. Valószínűleg amúgy is megkapta volna az állást, de ha ettől tette függővé a fazon, akkor ez nagyon nem biztató.
Vissza az elejére Go down
Feyre Jansen
avatar
Polgárság

Kor : 23
Avataron : Leanna Decker

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 2:45 pm
 



 


- Ha te mondod… Amikor egy férfi fűt-fát odaígér az ember lányának, az szerintem nagyon is gyanús.
De nem firtatom tovább a témát, itt az ideje, hogy másfelé tereljem a gondolatait... Egy olyan férfi felé, aki engem is jobban érdekel, mint Richard… Na, nem mint nekem való pasialapanyag, vagy ilyesmi, hanem mint megfelelő jelölt Mary számára. Bár még szinte semmit sem tudok az illetőről, már most érzem, hogy ennél a faszfejnél csak jobb választás lehet.
- De vele randizhatnál - mondok ellent. - Az időd nagy részét úgyis az irodádban gubbasztva töltöd, vagy, ha nem dolgozol éppen, akkor arra vársz a lakásod börtönében, hogy Richard mikor rendel magához a következő légyottra. Egy találkába még nem halnál bele, Mary. Ne keresd a kifogásokat, kérlek! És ne temesd máris azt, amit még el sem kezdtél, könyörgöm!
Hiába, roppant meggyőző tudok lenni, ha akarok, és most éppen erre törekszem. Addig nem nyugszom, amíg rá nem veszem, hogy hívja meg ezt a Max-et egy kávéra, vagy valami ilyesmi. Kell az izgalom az életébe, na! Ne csak mindig én meséljek izgalmas dolgokat, itt lenne az ideje, hogy ő is szerezzen pár frankó élményt.
- Nyugi, nem lesz baj. A főnök rendes, ha szükség van rá, műszak után sofőr visz haza. - Az interjúm után is így volt, teszem hozzá gondolatban, bár ott inkább a fehérneműm hiánya indokolta ezt a lépését, szerintem. Tényleg, vajon mit csinált vele?
- Ez rendes tőled. Hálás vagyok érte - mosolygok rá, noha az is igaz, amilyen jótét lélek, még akkor is támogatna, ha azt közöltem volna, hogy egy droglabort tartok fent a házam alagsorában, például.
Ez mondjuk elég egy elég szélsőséges példa a részemről, de jól példázza, Mary mennyire támogató személyiség. Nem véletlenül gondolom úgy, hogy ha egyszer odakerül, akkor nagyszerű anyuka válik majd belőle - én pedig lelkesen járok majd hozzá babázni, természetesen -. Örülök, hogy a helyzethez képest jól fogadta a dolgot, és nem kezdett komoly kiakadásba - az mondjuk nem is lenne rá jellemző.
Nem lepődöm meg azon, hogy mennyire megrökönyödik a mondandómon, de hát ez van. Nem tudom ezt ennél jobban kozmetikázni… És nem is érdemes. Minek hazudnék? Nem szégyellem, amit tettem, mert nem érzem úgy, hogy okom lenne rá. Viszont, még szerencse, hogy a bárban hangos zene szól, így Mary meglepett felkiáltása nem vonja ránk a figyelmet túlságosan. Az kéne még, hogy mások döbbenten méregessenek minket a magánéletem miatt… Szegény Mary elsüllyedne azonnal. Engem annyira nem zavarna, de őt nem akarom kellemetlen helyzetbe sodorni.
- Dugtam az új főnökömmel - ismétlem meg még egyszer, a változatosság kedvéért, látom az arcán, hogy ezzel azért a vártnál is jobban sikerült meglepnem őt.
Hát igen, megesik az ilyesmi, még a legjobbakkal is, hát akkor még velem? Sosem állítottam, hogy teljesen normális lennék, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy azóta se bántam meg a dolgot, még, ha Calebbel pár telefonbeszélgetésnél, vagy futó integetésnél több nem is történt kettőnk között. Őt lefoglalta a klub vezetése, engem a gyakorlás, meg a munka, hát ez van. Ilyen az élet, szokták volt mondani, nem igaz?
- Ez már az interjú után volt - próbálom megnyugtatni, mielőtt még bemagyarázza nekem, hogy a munka miatt szűrtem össze a levet egy ismeretlen férfival. - Vetkőznöm kellett, aztán a sztriptízrúdon is megmutatni, hogy mire vagyok képes. Aztán, amikor végeztem, odajött, közölte, hogy fel vagyok véve, és a nyakkendőjével hozzákötözte a rúdhoz a csuklóimat. Aztán csak… nem tudom, elragadott a hév. De nem bántam meg, vagy ilyesmi. Egynek határozottan jó volt. Köztünk legyen szólva, el tudnék viselni némi repetát - jegyzem meg kuncogva, ami lehet, már az alkohol hatása, de nem érdekel különösebben, akkor is felhajtom a poharam tartalmának maradékát.
Most jól esik inni, és hagyni, hogy a keserű nedű elmossa a gátlásaim egy részét. Ártani nem árthat, ugye? Nekem is kell némi kikapcsolódás.
Vissza az elejére Go down
Mary Margaret Long
avatar
Oktatás

Kor : 30
Avataron : Blake Lively

TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Pént. Jan. 20, 2017 6:17 pm
 



 

- Vannak olyan férfiak is, akik tényleg mindent megtennének a szeretett nőért! – kötöttem az ebet a karóhoz. Lehet, hogy ez naivitás részemről, de én szerettem volna hinni ebben. Csak egyelőre engem még elkerültek az efféle egyedek, de nagyon szerettem volna, ha egyszer egy fejemben létező típust sodor az utamba a sors. – Nem is tudom, miért beszélünk most erről! – fakadtam ki, még mindig a randi-témát boncolgatva. Kicsit zavarba is jöttem, mert eddig sosem néztem úgy Maxre, eszembe sem jutott, de ezek után már biztos mindig ez lesz a fejemben, és kellemetlenül fogom érezni magam a társaságában.
- Nem halnék bele, ez igaz! – ismertem el, kurtán biccentve egyet. – Hát persze, hogy nem kezdtem el, hiszen nem is hívott randira! Úgy elég nehéz lenne, már ne is haragudj! – nem voltam ingerült, csak kicsit felspannoltam magam, ez minden. Annyira tagadni akartam ezt az egészet, és nem foglalkozni vele, hogy kicsit felbosszantottam magam. Nem Feyre voltam mérges, hanem csak magára erre a képtelen helyzetre. Én, és Max? Ugyan már, soha nem nézett rám úgy, ebben biztos voltam. – Hidd el nekem, hogy az ő fejében sem járnak efféle gondolatok! Randizhatnánk, de nem fogunk, mert nem fog ilyet lépni. Még arra a versenyre is e-mailben küldte el, hogy hová menjek! – forgattam a szemeimet, mert az azért egy kicsit még nekem is sok volt. Pedig nagyon jól ismerte a telefonszámomat is.
Igaz, hogy az új munkájának a természetéért nem voltam odáig, de talán még mindig biztonságosabb téma volt ő, mint az én magánéletem. Jobban örültem neki, hogy nem rólam kellett beszélni, hanem inkább ő mesélt, és én kritizálhattam a továbbiakban. Az mindig hasznosabb, mert az igazság gyakran fáj. És én tisztában voltam azzal, hogy Feyre-nek igaza van Richarddal kapcsolatban, még ha baromi nehéz is beismernem. Úgyhogy az tűnt a legbiztonságosabb megoldásnak, ha az egészet szépen a szőnyeg alá seprem. Abból sosem lesz gond!
- Szeretném, ha mindig sofőr vinne haza, jó? – magamban tettem már csak hozzá, hogy a rendességről valószínűleg teljesen más fogalmaink vannak. Nem lepett volna meg, ha ez a bizonyos főnök valami alvilági figura, mert az ilyenek mindig azok. Nem szeretek előítéletes lenni, de ez esetben szerintem kivételt tehettem. Nagyon ritka, hogy tisztes ember vállalkozása lenne egy sztriptízbár. És ki tudja, hogy miféle alakok fordulnak meg ott. Jaj, Fey, nagyon aggódtam miatta!
Azért kedvem lett volna további okfejtésekbe belemenni, de nem most volt itt az ideje annak, hogy hegyi beszédet tartsak neki, ráadásul kellemesen bódított az elfogyasztott alkoholmennyiség is, így oldódtak valamelyest a gátlásaim, a józan gondolataim pedig szépen lassan majd tovaszállnak. Ezért sem akartam belemenni mélyebben, majd talán holnap felhívom, és akkor. Igen, ez határozottan jó tervnek tűnt, bár nem ringattam magam olyan hiú ábrándokba, hogy majd meggyőzhetem. Annál sokkal határozottabb személyiség.
- Értem! – próbáltam még mindig összekaparni a leesett államat a pultról. Mielőtt bármi olyat mondtam volna, amit megbánnék, egy marék mogyorót dobtam a számba, ha már kipakolták elénk a pultra. – Jézusom… - dünnyögtem, amikor lefestette a képet, hogyan zajlott az a bizonyos interjú. – És mi lett volna, ha nem akarod? – mert biztos akarta, de ezek után azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy szimplán megerőszakolta volna az ipse. – Örülök, hogy nem bántad meg, de szerintem akkor sem olyan jó dolog a főnököddel kezdeni. – szögeztem le ismét, hangot adva a véleményemnek. – Szóval azért jó volt, de azóta nem volt köztetek semmi? – kérdeztem rá kíváncsian, intve a pultos felé, hogy kérünk még egy-egy italt. Lassan az enyém bizony elfogyott, de ezekre a hírekre innom kellett szaporábban belőle.
- Te is kereshetnél valami normális pasast… - vágtam hozzá, ha már éppen itt tartottunk. Ő talán nem vágyott rá, pedig nem vált volna hátrányára.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
 



 

Vissza az elejére Go down
Asztalok a pult mellett (S. R. Bar)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
 :: 
Some Random Bar
-
Ugrás: