HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Volunteer Park

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Volunteer Park
Szer. Aug. 03, 2016 10:38 am
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Pént. Márc. 24, 2017 5:43 pm
 



 

 
Wavs & Sava



Hozzá voltam szokva a városi nyüzsgéshez, így most nagyon idegennek tűnt a rengeteg zöld, és a nagy tér a ház körül. Régen éltem már akkora birtokon, mint most, de hát pár nap alatt amúgy sem lehet még átszokni. Végül úgy döntöttem, hogy egyelőre túl sok volt ez most nekem, szóval muszáj emberek közé mennem. Még ha nem is volt hangulatom senkivel sem beszélgetni, ha körülöttem vannak, az már szimpatikusabbnak tűnt, mint egyedül bámulni a négy falat.
A mostohatestvérem még mindig nem tűnt fel színen, és kezdtem aggódni, hogy nem is fog. Tudom én, hogy még hetei voltak hátra, de ha nem dugja ide a képét, akkor mind a ketten elbukjuk. Ennyire csak nem lehetett valaki érdektelen a pénzzel szemben, ugye? Kivéve, ha neki is rengeteg van belőle. Ezt a lehetőséget sem zártam ki, hiszen az égvilágon semmit nem tudtam róla. Ezen törtem a fejem akkor is, amikor kihasználva a jó időt, és a közelben lévő parkolóhelyeket, bevetettem magam a parkba. Ironikus azért, hogy a sok zöld elől menekültem be a belvárosba, ám ehelyett mégiscsak ugyanúgy a fák között kötöttem ki.
Mégsem bántam, mert sokan voltak, nyüzsögtek az emberek a kellemes tavaszi időjárás miatt. Azt hiszem, hogy már mindenki azt várhatta, hogy mikor szabadulhatnak ki a viszonylag jó levegőre. Még emlékeztem rá, hogy milyenek itt a telek, hát nem olyan barátságosak, mint odalent Kaliforniában. Ez határozottan Los Angeles mellett szólt, ahogyan sok minden más is. Nem is tudtam még most sem, hogyan fogom kibírni itt egy éven át. Pedig a gyerekkorom egy részét itt töltöttem, amíg le nem léptem, hogy megvalósítsam az álmaimat. Utoljára az anyám temetésén jártam itt, aztán többet nem dugtam erre az orrom, egészen mostanáig. És természetesen most sem önszántamból vetemedtem ilyesmire.
Némi bűntudat ugyan a bőröm alá kúszott ettől a gondolattól, de igyekeztem minél előbb megszabadulni tőle, és nem túl sokat agyalni rajta. Nem engedhettem teret a negatív érzéseknek, mert így is túl sok rossz történt mostanában. Én pedig nem nagyon vágytam arra, hogy még több érjen, és ramatyabbul érezzem magam, mint az indokolt lenne. A múlton kár rágódni, igyekeztem a jövőbe tekinteni.
A jövőm pedig talán újra fényesebb lesz, és változást tartogat számomra. Ha még nem is kifejezetten záros határidőn belül, de egy fagylaltot határozottan megjelenített a lelki szemeim előtt. Már így is rengetegen járkáltak vele körülöttem, én pedig akaratlanul is megkívántam a tölcséres finomságot. Kisvártatva le is értem a parkban lévő árushoz, és néhány perces sorban állást követően már én is nyaltam a magam gombócát, útban egy szabad pad felé. Újra annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettem észre a felém közeledő kutyát, csak már akkor, amikor túl késő volt. Sajnos a baleset óta voltak gondjaim a reakcióidővel, jobban mondva a mozdulataim gyorsaságával. Hangosan kiáltottam fel, több tekintetet is magamra vonzva ezzel és az egyik gombóc már landolt is a földön.
A kutya láthatóan repesett a boldogságtól, ahogyan a citromos finomságot felnyalogatta az útról, míg én bosszúsan kezdtem hadakozni a gazdával, mit sem törődve azzal, hogy hányan néznek most már felénk. Ennyi örömöt tudtam csempészni csupán a mai napomba, és ez is elromlani látszott.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szomb. Ápr. 08, 2017 4:16 pm
 



 

Savannah & Waverly


Oh my god.. Are you..?


Mivel a munkakeresést kezdtem megunni, hogy mindenki csak a gipszet látják, és nem akarják, hogy sérült tanerő legyen. Így az utolsó címről kisétálva kicsit elkeseredve néztem a várost. Annyi esély volt, de én elszúrtam. Talán a szó legjelentősebb módján. Hiszen nem más történt, mint hogy leszúrtam az akkori élettársamat. alán ez a karma és nem akarja, hogy gyerekek között dolgozzak. Meg is értem, ha nyilvánosságra kerülne a hír, nem fognak sehol alkalmazni. Élek, halok a gyerekekért, és talán már én is felkészültem, hogy jó magam is anyai örömök elé nézzek, de azt hiszem, hogy a legjobb pillanatban történt meg, hogy még is csak meghátráltam.
Hiszen a férfi, akivel éltem egy szörnyeteg volt és lehullott álarc mögött csak a szörnyűség és a szenvedés volt. Még megúsztam, könnyebb volt egyedül útnak indulni, mint gyerekkel menekülni.
Egy fickó nekem jött, ezzel visszarántott, hogy ideje elindulni hazafelé, viszont nem álltam készen arra, hogy közöljem bárkivel is, most sem sikerült a felvétel. Annyi szenvedés után, még mindig fájdalom jár át, ha valakinek csalódást okozok, ezzel célzok most a testvéreimre, akik annyi erőt tudnak adni, még ha nem is úgy tűnik, hogy felhőtlen a kapcsolatunk.
Az utcák követték egymást, szinte már nem is tudtam merre járkálok, mikor egy park jelent meg előttem, a fák levelein a napsütés próbált utat törni és elmosolyodva indultam meg, a kocsik között cikázva nagyot szusszanva célba értem és a kapuba állva néztem a sétálókat, babakocsik és kutyák hada hömpölygött egy óriási masszába állva, én pedig csak elmosolyodtam. Ahogy belevetettem magam a sűrűbe.
Bár nem szeretem a tömeget, most jól esett, hogy kicsit figyelhettem, ahogy az anyukák és apukák milyen módon tologatják a babákat, vagy a kutyák milyen boldogan csaholva hozzák a frizbiket, vagy a labdát. Egészen addig, míg sikerül neki menjek valakinek, akinek a kutyája lelkesen lefetyel a földről valamit, és haragosan rám nézett, de úgy tűnik, hogy nem én vagyok az első nő, akivel ma összetűzésbe keveredett, mert előtte egy ugyan olyan haragos tekintetbe ütközök.
- Bocsánat. – nyöszörgök és próbálom kikerülni őket, de persze a kutya pórázba belegabalyodva, eltaknyolva terülök ki a park kellős közepén, elérve, hogy gipszelt kezem óriási fájdalomba kerüljön és felsikítva rándulok meg.
Próbálok láthatatlanná válni, de nem engedi a sors, hogy eltávozzak, pedig most vagy egy szerelmes pár civakodásába csöppentem, vagy két igen csak ballábbal ébredt ember talált egymásra és most vezetik le a napi, heti vagy már éppen a havi feszültséget, ami eddig bírta. Elsöpörve a hajamat pillantok fel és a lány ekkor pontosan olyan szögben állt, hogy most már nem csak a fájdalom, de az emlékek is belém nyilalltak. Nem foglalkozva a kutyával, vagy a gazdával, megszólaltam.
- Savannah? – meglepetésemet nem próbáltam leplezni, hiszen ha minden igaz a gyerekkori barátnőm állt előttem, aki lelécelt, mikor jöttek volna a tinikor nagy nehézségei.
Vissza az elejére Go down
Savannah S. Callahan
avatar
Polgárság

Kor : 27
Avataron : Emilia Clarke

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Vas. Ápr. 09, 2017 11:51 pm
 



 

Ez a nap kezdett egyre borzasztóbbá válni, pedig már azt hittem, hogy sikerült némiképp feljavítanom a fagylalt megvásárlásával. De nem, ezt csupán néhány pillanat erejéig tudtam élvezni, mert ugye utána muszáj volt a szerencsétlenségem folytán közelebbi ismeretségbe kerülnöm egy kutyával. Alapjáraton nem volt nekem bajom az állatokkal, igazából nagyon is szerettem őket, különösen a kutyákat. De akkor, amikor megkárosított valamelyik, az nagyon ki tudott hozni a sodromból.
Főleg ma, így hát nyilván a gond fő okozójára, vagyis a gazdára zúdítottam minden haragomat. Ki más érdemelte volna meg? Hiszen ő tehetett róla, hogy képtelen volt irányítani azt a kutyát, pedig annyira nem is volt nagytermetű, hogy ne lehessen kezelni. Olyannyira felbosszantottam magam, hogy szinte nem is láttam, nem is hallottam a környezetemből semmit. Rég nem érdekelt már amúgy sem, hogyha mások valami rosszat gondoltak rólam, mert az ilyesmi előfordult. Az én szakmámban a rivalizálás mindennapinak számított, éppen ezért a magánéletemben is megtanultam elengedni az ilyesmit. Jobb így, különösen nekem.
- Nagyszerű! Most nézze meg, mit művelt! – keltem ki magamból ismét újult erővel, amikor az érkező következő áldozat szépen hátast dobott mellettünk. Mivel nem vagyok az a végtelenül kedves, minden esetben segítőkész alkat, így most sem kezdtem pánikolva lehajolni a lányhoz, inkább folytattam a kiabálást. – Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy olyan miért tart kutyát, aki képtelen bánni vele! Most már két balesetet is okozott mára, remélem elégedett magával! – szájaltam dühösen, és talán még mondtam volna tovább, vagy a férfi vágott volna vissza valamit elmésen, na nem üti meg a fülemet a saját nevem.
- Igen, én vagyok. Mi van?! – először fel sem fogtam teljesen, ezért is reagáltam reflexszerűen. Ám csakhamar rájöttem, hogy a hang gazdája bizony ott feküdt a lábunk előtt, én pedig végre eljutottam addig agyban, hogy lenézzek rá, és tüzetesebben is megszemléljem a vonásait. Homlokomat tanácstalanul ráncoltam néhány pillanatig, hogy aztán lassan felderengjen előttem a régen látott kislány arca. – Waverly? – kérdeztem vissza bizonytalanul, mert nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy jó név ugrott be. Néha összekevertem az arcokat, meg a neveket.
- Te vagy az? – pislogtam le rá, kissé fölé hajolva. – Jól vagy? – néztem végig rajta, és feltűnt egyből a gipszelt keze most már. – Te jó ég, gyere, kelj fel! – már nyújtottam volna felé a kezemet, ám elég hamar észbe kaptam ahhoz, hogy sárkányokat megszégyenítő pillantással illessem a merénylőnket. – Azt hiszem, hogy a legkevesebb, amit megtehet egy bocsánatkérést követően, hogy felsegíti a hölgyet! – intettem a földön fekvő szőkeség felé, mire a fickó kelletlenül, erőteljes káromkodások közepette eleget tett a kérésemnek. Helyes, máris elégedettebb lettem.
- Minden rendben? – néztem végig rajta, mintha csak azt kerestem volna, hogy hol vannak az esetleges sérülések. Akkor bizony folytatódhatott volna tovább a vita.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szomb. Május 20, 2017 10:10 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Szer. Jún. 07, 2017 1:09 am
 



 

 
Eddie & Trish



Kedveltem a reggeleket. Egy új nap kezdete mindig annyi lehetőséget rejtett magában, és én ezért egyszerűen rajongtam. Már korán felkeltem ma is, és lefutottam a környéken a szokásos kilométereimet, nehogy hiányozzon itt nekem a testmozgás. Attól mindig egyből beindultak az agytekervényeim, noha teljessé a dolog akkor vált, amikor elfogyasztottam az első kávémat is. Ezt rendszerint vagy otthon, vagy az egyik Starbucksban tettem meg, ma az utóbbira esett a választásom.
Már javában csicseregtek a madarak, mire átvágtam a parkon, a kezemben gőzölgő feketével. A papírpohár most még kellemesen melegítette a kissé áthűlt ujjaimat, pedig az időjárás már igencsak kezdett nyáriasba fordulni. Elégedetten magamba is szívtam a természetet, és az előbújó napsugarakat, hogy aztán a fejem tetejére az orromra biggyesszem a napszemüvegemet. Nem siettem egyáltalán, hiszen volt még időm bőven az első páciensem érkezése előtt, ráadásul mindig érdekesnek találtam, ha megnézhettem magamnak azokat, akik már elkezdték a munkát.
Gondolataim teljes mértékben elkalandoztak, ahogy haladtam az egyik kijelölt járdán, csupán koppanó lépteim zökkentettek ki néha. Elegáns voltam, mint mindig, de már kezdtem bánni. Kijöhettem volna ide is futni egyet, ha nem lett volna kicsit arrébb az otthonomtól. Így maradt a kertváros útvesztője, de már megszoktam. Merengésemből végül a padon ücsörgő, ismerősnek tűnő alak látványa rántott ki.
Egy pillanatra megtorpantam ugyan, és jobban megnéztem magamnak. Tényleg ő volt az, csak kicsit másképp nézett ki, és én ezt hirtelen nem is tudtam hová tenni. Pár másodpercig ugyan eljátszottam a gondolattal, hogy simán tovább megyek, és nem veszek róla tudomást, de az nagyon udvariatlan lett volna. Én pedig mondjuk úgy, hogy jó nevelést kaptam, és eszem ágában sem volt csak úgy hátat fordítani, bármennyire ódzkodtam is attól, hogy odamenjek. Végül a homlokomra kiülő ráncok lassan kisimultak, én pedig egy mélyről jövő sóhajt követően folytattam az utamat, egészen a hot-dogot magába tömő alakig.
- Hű, neked aztán kemény éjszakád lehetett! – jegyeztem meg, ahogy lecövekeltem a pad előtt, alig egy méterre tőle. – Úgy nézel ki, mint akin átment egy úthenger. Mióta nem ettél már? – pillantottam ki a napszemüvegem lencséje mögül. – Ráadásul ez a hobós stílus is… most ez lesz az új divat? – utaltam itt a tőle szokatlanul hosszú borostájára. – Vagy csak a szerdai találkozónkra készülsz rendbe szedni magad? – rebbentek mosolyra az ajkaim futólag. Azért ezt simán kinéztem belőle, maradjunk annyiban.
- Ugye nem az őrsre akarsz ilyen gyűrött ruhában bejönni? Átöltöztél ma már egyáltalán, vagy így aludtál? – kérdeztem aggodalmasan, egyik lábamról a másikra helyezve a testsúlyomat. – Lehet egy kávé sem ártana a roppant egészséges, és tápláló reggelid mellé… - vetettem fel az ötletet mintegy mellékesen, tovább cseverészve. Alapvetően barátságos nőszemély vagyok, és szerettem beszélgetni másokkal, attól függetlenül is, hogy ő itt folyton képes volt felbosszantani.
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Jún. 08, 2017 1:00 am
 



 




~ Eddie & Őrült dokinéni ~


Reggel... atyaúristenborogassmeg de rohadt korán van. Még szinte ki sem nyíltak a csipáim, de már a nyakkendőt akarom venni az ingem alá. Oké, ezt akkor kezdjük újra. Úgy indult a nap, hogy kereken 06:00-kor kipattantak a szemeim az ébresztő sokadszori lenyomására. Igen, tudom, ilyenkor egy kissé tunyulok, a nyál lecsordul, kicsit sem férfias de annál nagyobb pocakomat jóllakott csecsemő módjára paskolom, amíg elvánszorgok a sötétítőig, hogy elhúzzam és kollektíve megvakuljak.
Csoda hát az iménti jelenet? Szóval a zabkásás... a frászt, a juharsziruppal nyakon locsolt zabpelyhemet zabálva indulok el a kijárat felé, ajtónyitás előtt hanyagul a polcon hagyom a tányért és már indulok is el nekiöltözve.
A terv a következő: jól megbüntetek mindenkit. Kordul a gyomrom. Oké, majd második reggeli után jól megbüntetek mindenkit. Egy szó mint száz, a közeli hotdogoshoz sétálok a parkban és már lököm is a rendelést, extranagy buci, extratripla virsliméret, extrasok hagyma és ne sajnálja egyik öntetett sem. Az eredmény egy tocsogó szinte széteső és borzasztóan gusztusos kaja. Mmm... és az első falat kellemes bizergést vált ki belőlem, miközben leülök a legközelebbi padra. Ki látott már állva enni valakit is? Ja csak én. Ó hogy az a... ha nem én lennék a világ legszerencsétlenebbje, akkor is én lennék az. Ugyanis jókora sárgáspirosasfehéres paca éktelenkedik az ingemen. Nem tudom eldönteni melyik az, de a szalvétával megpróbálom eltüntetni.
A következő szavakra pillantok csak fel, amik feltételezhetően egy nő szájából érkeznek és vélhetően hozzám szól, ha nem hallgatott el az első mondata után. Csúnyán és egyben furcsállóan ráncolom a szemöldököm a látványra felpillantva. Ez a nő most vagy beszívott, vagy valahol van egy kandikamera... vagy csak nem normális.
- Hölgyem, mint látja nem érek rá a szüntelen "dicsérgetésére". - kellő ironizáló fejet vágok közben - Így aztán örülnék, ha más hobó kinézetű egyeden töltené ki a divatmániáját. - tovább suvickolom az inget, kevésbé hatásosan. De a kérdésére felkapom a fejem.
- Találkozó? Szerdán? - alaposan végigmérni - Örömmel megyek oda, aaa.... hova is? Ott leszek, bárhová is kell menni. De iiigen, egy kávé sem ártana. - bólogatok nem győzve követni a váltásait. Miféle gyűrött ingről beszél? Jól van ez így. De ha már ilyen közvetlen. És lazán letegez pedig azt sem tudom kicsoda. Lehet valakivel kever... legyen.
- Menjünk akkor kávézni egyet, vagy... ugye nem engem vártál a kocogással?  - remélem nem ilyen szándékúak a tervei, mert akkor világgá megyek.

Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
Csüt. Jún. 08, 2017 1:28 am
 



 

Egyszerűen alig akartam elhinni, hogy tényleg úgy néz ki, ahogy. Oké, sosem volt éppen címlapra való – már ami az összképet illeti, mert hát ugyebár elég helyes pasas -, de ez a mostani állapot túltett minden eddigin, amivel dolgom volt mostanság. Szerintem ebből kifolyólag teljesen érthető volt a homlokráncolásom, és a kissé humorosan előadott kifakadásom. Máskor is volt már gyűrött ruhában, de ez általában nekem csak a nap közepén tűnt fel, foltokkal pedig egyáltalán nem találkoztam még.
- Hölgyem?! – kérdeztem vissza, mint aki nem értette jól. – Azt sem tudtam, hogy ismered egyáltalán ezt a szót, nemhogy velem kapcsolatban használd! Biztos, hogy jól vagy? – gyanakvóan pislogtam rá, ő meg csúnyán énrám. Nem tudtam hová tenni hirtelen a szituációt, pedig nagyon próbálkoztam ám. Mondjuk a mondandója további része már passzolt némiképp, de még mindig nem volt az igazi. Valami hibádzott, csak még nem jöttem rá, hogy mi az.
- Így csak rosszabb lesz! – elengedtem inkább a fülem mellett a divatmániának titulált jó ízlésemre vonatkozó megjegyzést, és csak lazán csípőre vágtam az egyik kezemet, míg a másikban még mindig a gőzölgő kávémat tartottam. – Ennek egy tisztító lesz a vége, ha jól látom… - állapítottam meg ráérősen. Nekem nem kellett sietni, arról meg semmit nem tudtam, neki miként fest a napirendje. Igazából nem is számított annyira most, csak a tragikomédiába illő megjelenése. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy előző este jócskán felöntött a garatra, mint ahogy máskor is szokott.
- Igen. A szokott időben. – tagoltan beszéltem, mintha egy hülyével társalognék. Végül is, nem is állt ez olyan távol a valóságtól, nem igaz? – Tudom, hogy legszívesebben elfelejtenéd az egészet, és nagyon szeretnél úgy tenni, mintha az ügy nem létezne, és nem lenne kötelező megjelenned, de igenis ott kell lenned! – közöltem vele határozottan, mintha legalább a főnöke lettem volna. Jó, az már más kérdés, hogy az én kezemben volt a kulcs ahhoz, hogy visszamehessen az utcára dolgozni, ahová annyira vágyott már. – Nem, ne aggódj! – legyintettem egyet, alaposabban is megnézve. Egy hét alatt nem szedhet fel valaki ennyi kilót, ugye?
- Én már túl vagyok a reggeli futásomon, de úgy látom neked sem ártana. – engedélyeztem magamnak a közvetlenebb hangnemet, hiszen nem az irodám falain belül ücsörögtünk, hanem magánemberként találkoztunk most. És különben is, ő is mindig kötekedett velem. – A múlt héten még mintha nem lett volna ott az a pocak. Ha visszaengedlek az utcára, mégis hogy akarsz így bűnözőket hajkurászni? – költői kérdésnek szántam igazából, mert még magam sem tudtam, hogy mikor fogom aláírni azt a bizonyos papírt. Nem haladtunk annyira jól, mint szerettem volna, de már léptünk előre pár lépést. Az is valami, az ember lánya csak ne legyen telhetetlen.
- Na, akkor pattanj! Kivételesen meghívlak egy kávéra út közben, de ezzel az inggel akkor is kéne valamit csinálnod. Mondjuk, még nem is nagyon láttalak nyakkendőben… különleges alkalom van ma? – pillantottam oldalra, egyúttal eltüntetve metszően kék íriszeimet a napszemüvegem sötét lencséje mögé.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Volunteer Park
 



 

Vissza az elejére Go down
Volunteer Park
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
Similar topics
-
» Central Park (Manhattan)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: