HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Spencer and Lee in Chicago

Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Spencer and Lee in Chicago
Pént. Aug. 12, 2016 3:26 pm
 



 

Spencer & Leena

Tervünk beválik, még ha csak ideig óráig. Nem tudom, hogy Spencer mit tervez az újonnan lopott kocsival, de az sem maradhat sokáig nálunk. Gyorsan farolok ki a másik, halott ipse autójával, s hamarosan le is hagyom újonnan szerzett ismerősömet.
Enyhén szólva is veszélyesen vezetek, hogy miért? Húgom jár a fejembe, s hogy mennyire fog aggódni, hogy nem fogok hazamenni. Hiába írnám neki, hogy semmi baj, pontosan tudja, hogy az van. Az, hogy nem megyek haza azt jelenti, hogy baj van.
Megállok egy kanyarba, s tekintetemmel követem a mellettem elsuhanó autót. Nem teketóriázok sokat, gyorsan pattanok ki.
- Eltereltem a figyelmét, vagy nem?
Vonom fel kérdőn szemöldökömet, ahogy rátekintek, majd legyintek is rögtön. Más dolgom is van, mint a tankba begyömöszölni az ing darabot.
- Spencer, ezerszer elmondtam: nem vagyok hülye. Sem öngyilkos típus. Látom rajtad mennyire epekedsz ezekért a képekért, s pontosan tudom, hogy mennyi idődbe telne megtalálni. Nem szeretem magam ismételni. Nem szokásom meggondolatlanságokat csinálni.
Nézek hol rá, hol a tankra, melyben rejtő olajat lassan eléri az anyag.
- Az, hogy lehajítjuk a szikláról, még nem tünteti el a bizonyítékokat. Milyen maffia alkalmazott vagy te?
Nézek rá hitetlenül, hiszen nem hiszem el, hogy ezt el kell neki magyarázni. Nekem. Neki. Holott ő itt a nagymufti. Az is igaz, hogy az ilyenek sose tudják, hogy miként kell elintézni az adott dolgokat.
A más nőkhöz való viszonyításra csak megemelem szemöldökömet. Aprón ingatom csak meg a fejemet. Amíg ő a kocsi tolásával van elfoglalva én előveszek egy szál cigarettát és a gyújtómat.
Vannak fontossági sorrendek valljuk be. Nekitámaszkodok kicsit a kocsinak, fenekemmel tolom, már amennyit ér. Meggyújtom bagómat, majd mielőtt leesne a szirtről a kocsi a benzinnel átitatott anyagot is.
Még mielőtt hülyeséget tenne, könyökénél fogva húzom pár lépéssel hátrább.
- Nyugi, már túl vagy a tűzkeresztségen. - veregetem meg a vállát. A kártékony nikotint hosszan szívom le, s a füstöt az ég elé fújom ki. Arcunkat pillanatokon belül narancsos fény világítja meg a közelgő éjszakába. Az eső lába lóg, fekete felhők gyülekeznek.
- Húzzunk innen el.
Javaslom, s táskát megdobom a vállamon s úgy szállok be az új kocsiba.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Hétf. Aug. 15, 2016 4:49 pm
 



 

Lee and Spenci


Ma tényleg otthon kellett volna maradnom, mert ha valamelyik haveromnak elmesélném, hogy futás közben összeakadtam egy pultossal, akit amúgy évekkel ezelőtt be akartam fűzni, és meglopott, nem hinnének nekem. Nem ez a hihetetlen része a történetnek, hanem az, hogy egy remetelakban kötöttünk ki, találtunk egy széfet tele olyan iratokkal, amikkel képesek lennénk a város nagy arcait lebuktatni. Az egyik meg is jelent két nagy kutyájával, és mi lett a vége? Jött egy őrült gyilkos, aki fejbe puffantotta őket, és most a mi nyomunkba eredt. Nem szívesen vallom be, de nagy eséllyel még fiatalon fogok elpatkolni, és nem feltétlenül egy másik ember keze által, hanem a szívroham, vagy a stressz fog elvinni. Leena mellett nem lehet unatkozni, de szívesebben maradtam volna az ágyamban, hogy most ne az járjon a fejemben, hogyan menekülhetünk meg egy pszichopata elől. A terv roppant egyszerű, hogyan szabaduljunk meg a halott bíró kocsijától, és a kis barna utastársam nem is rest bevetni a női bájakat, hogy az ügy sikeresen záruljon. Minél hamarabb Chicagóban akarok lenni, hogy pár napra meghúzzuk magunkat. A főnököm a titkárnőjével hetyeg, és nekem maradt a piszkos meló. Miért nem dugtam meg két nappal ezelőtt az exemet, ha már volt rá lehetőségem? A fogam már fájhat rá, de ez a hajó már elúszott. Nem szabadulok a kételytől, miszerint Leena le fog lécelni, és nemsokára még az autópályán is kielőz.
- Még mit nem. – lépek bele a gázba, hogy utolérjem, mert nem akarom elveszíteni. A kocsikat éppen, hogy ki tudom kerülni, amikor hirtelen fékez le, és pattan ki a másik járműből.
- Te aztán nem vagy normális. – szállok ki én is, de megint előttem jár egy lépéssel. Nem hiszem el, hogy hajnalok hajnalán ilyen őrültségekben vagyok benne. Az alsóm még mindig csuromvizes a vihar miatt, de bele kell mennem a játékba. Hamarosan az ing darabot csavarom össze, és oldalról tolom meg az autót.
- Nem epekedek értük, de nem kerülhetnek napvilágra, mellesleg pár évvel ezelőtt is simán leléptél, és szó nélkül faképnél hagytál. – jegyzem meg neki a szemébe pillantva, de nem állok meg, és megint jön a kioktatása. Ez a nő sose fog leállni.
- Olyan, aki a székben ül, és sikkaszt. Tudod, én vagyok a reklámarc, miközben mások elvégzik a piszkos munkát. – világosítom fel a helyzetemről, hogy ne legyenek tévképzetei a rangomat illetően. A fenekével tolja meg az autót, és menten elszáll tőle az agyam.
- Igazán köszönöm… - de még időben ránt el, mielőtt én is a mélybe zuhannék a kocsi maradványaival együtt, ami lángra kap, és így nyeli el a temetetlen sötétség.
- Veled már az x. életemen is túl vagyok. – forgatom meg a szemeimet, és követem a vadonatúj járgányunkhoz.
- Én vezetek. – szögezem le, bár eddig nem volt kérdés, hogy ki fogja ezt megtenni. Amint beülünk, be is kapcsolom az övemet, és a biztonsági zárat is élesbe teszem. Nem kell, hogy esetleg miattam essen ki, ha már az előbb majdnem sikerült neki.
- Két nap a minimum Chicagóban ezután. – gyújtást adok, és elhagyom a szerpentines részt. Az ég ránk szakad, és az isten a tudója, hogy mennyire sikerült a gyilkost leráznunk. Már nem vagyok semmiben se biztos.



A hozzászólást Spencer Turner összesen 8 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 28, 2016 9:30 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Hétf. Aug. 15, 2016 11:38 pm
 



 

Spencer & Leena

Az elmúlt napom… Hát nem épp a legjobban alakult, de igyekszem minden jóban megtalálni a mókát. Már ami engem szórakoztat. Jah, hogy ez másokat annyira nem? S úgy látom, hogy kénytelen-kellett utazótársam annyira nem élvezi kiruccanásunkat. Előbb elhozom a kocsiját, melyet elloptunk egy halottól, a lehető legbiztonságosabb helyre, ahol meg tudjuk semmisíteni, ez az idióta meg majdnem nekem jön hátulról.
Tuti, ha nem lennének nálam a képek belém hajt, s lelök a szikláról. De még milyen jó, hogy megvan a sajátos élet biztosításom. Így még egy darabig tuti életben maradok.
- Hidd el, drágám, hogy a normálisok halál unalmasak.
Biztosítom arról, hogy igaza van. Rohadtul nem vagyok normális, de az én világomba nem is élnék meg, ha az lennék. Kreatívnak kell lenni, főleg ha a helyzet úgy hozza, és most úgy hozza. Feltalálom magam, nem vagyok annyira elveszett bárányka, mint a tökéletesnek tűnő fickó mellettem.
- Mintha bármi értelme lenne, ha most… - ámbár nem tudom végigmondani gondolatmenetemet, mert egy hirtelen jött információ csapja meg fülemet.
- Hogy?
Nézek rá értetlenül, s paranoiám egyszerre csillapul és csap fel újra. Már ha ez lehetséges lehet. Mert az. Így már érteném, hogy honnan ismer engem, de két év múlva is így megismer? Jesszusom mit lophattam el tőle? A nagyanyja nyakláncát? Jó, ilyet sose tettem.
- Sajnos ez előfordulhat.
Hagyom rá inkább. Majd később kiderítem, de most jobb dolgunk is van. Mint például legurítani a szikláról.
- Ahha szóval te gazdagodsz meg mások nyomorúságán és más kemény munkáján. Remek életed lehet.
Mondom enyhe élccel a hangomban az utolsó mondatot, miközben a kocsi hátuljának dőlve gyújtom meg a szál cigarettámat. Ahogy érzem, hogy a kocsi megindul az inget is meggyújtom, s hátra sem fordulva húzom el a szikla peremétől.
- Egy köszönöm is megteszi.
Mosolyodok rá negédesen és elindulok a kocsi felé, ám még mielőtt bármit is tehetnék lestoppolják a vezető ülést.
- Felőlem.
Emelem fel a kezemet. Felőlem aztán, vezethet, én amúgy sem tudom, hogy hova akar vinni. A hátsóülésre dobom a táskát, magamat pedig bevetem a vezető ülésre. A kölcsön ingem elégett, így újra egy szál fehérneműbe kuporgok, lassan tényleg halálra fagyva. Másra sem vágyom csak egy forró zuhanyra.
Azonban ahogy bezárok a kocsi zárja kattan, s meghallva, amit mondd, idegesen túrok bele a hajamba és legszívesebben lekaparnám az arcomról a bőrt.
- Jó.
Felelem, de pontosan tudom, hogy annyira nem fogok ott maradni, mint az annak és módja szerint ez lehetséges. Ha egykor megszöktem előle, ki akadályozza meg, hogy egy nap után megtegyem?
De, ami a lényeg. Előrehajolva kapcsolom be a rádiót, s ahogy lassan beérünk a városba, csendül fel egy ismerős dal. Az előadóval együtt éneklem, a refrénben viszont New York helyett Chicagot mondok. Közben lassan szívom el a szál cigarettámat. Immár ezerszer nyugodtabban, mint az erdőben.
- Soká érünk oda?
Töröm meg a csöndet, persze megint én. Nem tudom, hogy meddig akar bedurcizott herceget játszani, de felőlem így is eltelhet még egy nap. Utoljára mégis megpróbálok valami kommunikáció szerűséget.




Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Csüt. Aug. 18, 2016 11:40 am
 



 

Lee and Spenci


A mai napomat több szempontból át kellene értékelnem. Reggel még úgy keltem fel, hogy nem volt semmi gondom, és csak ki kellett választanom a futócipőmet, meg a pulcsimat, hogy végre élvezzem a jól megérdemelt szabadságomat. A főnököm elhúzta a csíkot, a legjobb barátom tartotta a frontot odabent az irodában, és nekem jutott egy kis plusz idő. Mostanában nem sokat büszkélkedhettem vele, mert vinnem kellett a cég piszkos ügyeit, az ég tudta, hogy merre van David, és kezdett szorulni a hurok a nyakam körül, mert jött az éves ellenőrzés. Ki másnak kellett itt is megfelelnie, ha nem nekem? A kislány, pedig úgy rohangált a barátnőjével, mintha nem napokkal ezelőtt erőszakolták volna meg. Nem hittem a szememnek, sőt abban se voltam biztos, hogy ez megtörténhet. A kétes üzletek nem hagytak nyugodni, és így is akadt pár ipse, akiket ki kellett iktatni, de ha ez még nem lett volna elegendő, még a mai nap gazdagabb lettem egy gyilkossággal, meg egy régen látott arccal a múltból. Leena paranoiás viselkedése már nem egyszer hozott ki a mai este folyamán a sodrómból, de még mindig tartottam magam. Élcelődtünk, és úgy tettünk, mintha minden rendben lenne, de korántsem volt az. A képeken tisztán látható volt ez olyan személy, akinek mér régen halottnak kellett volna lennie, de nagyon is élőnek tűnt. A kocsi végül a szakadékban köt ki, és csak ezután pillantok a mellettem állóra.
- A normálisak lehet unalmasak, de legalább élnek, nem úgy, mint mi… - már bele se kezdek, mert fogalma sincs a kislánynak arról, hogy mibe keveredett. Egyre jobban sejtem, hogy ki ő, mármint azt a kétes estét illetőleg. Christ nem ragadta meg annyira, de engem igen. Elszólom magam az ismeretségünket tekintve, de aztán abba is hagyom. Főjön a saját levében a kisasszony, ha már akkora szája van, meg tehetsége. A mezítlábas megoldást nem szerettem annyira, de a ház mellett a sárban felejtettem az egyik cipőmet.
- Ebben ketten vagyunk, szóval bocs, ha nem üldöz a hálám Leena. Elloptunk valamit, és most én mentem a kis picsádat azzal, hogy egy védett helyre viszlek. – veszem fel vele a szemkontaktust, de máris megint a bagó az első.
- Nem is értem, hogyan lehet még mindig nálad cigi. – forgatom meg a szemeimet, és beülünk a kocsiba. Nem kell sok idő, hogy bekapcsoljam a fűtést, mert az eső megint elered, és Leena is elővillantja a Victoria Secret összeállítását. A vezetésre figyelek, de belül tombolok. A táska nálunk van, a csaj velem van egyelőre. Nem akarnék erőszakot alkalmazni, ha menekülésre fogná a fejét. A rádióban felszólaló zenére egy aprócska mosoly jelenik meg a szám szegletében, és majdnem elnevetem magam, de a zord álcát megőrzöm, és mikor megszólal, most válaszolok is neki, nem úgy, mint idefele jövet.
- Szerintem még egy negyedóra. Ne legyél türelmetlen. Nem áll jól neked, ha aggódsz. A mai este már jó nagy slamasztikában kerültünk, de még élünk, vagy mi… - tekerem feljebb a hangerőt, és az ujjaimmal dobolgatok a kormányon. Nem is kell sok, hogy beérjünk a belvárosba, de én másfele kanyarodok. Szerencsére egy szépen elzárt helyre megyünk, így nem lesz bajunk. A sztráda elhagyása után egy kietlenebb vidék következik, de a kint tomboló vihartól nem sokat lehet látni.
- Tiszta horrorfilmbe illő jelenet. –előrehajolok, de a kövér esőcseppektől nem lehet semmit sem kivenni a tájból. Hamarosan azonban feltűnik a nagy kovácsoltvas kerítés, és hirtelen fékezek le.
- Maradj a kocsiban. – utasítom, és feloldva a zárat pattanok ki. A kavicsok a talpamba marnak, de a kódot be kell ütnie valakinek. A négy szám villan a digitális kijelzőn, és kitárul előttünk csikorogva a kerítés. Amikor visszaülök, már nyugodtabb vagyok egy fokkal.
- Megérkeztünk, ez itt a paradicsom kedves Leena. – fülig ér a szám, és leparkolok a bejárat előtt. Egy kisebb kúria, talán az 1800-as évek végén épült, de az ósdi falak mögött egy igazi kincses bánya vár ránk.
- Hozd a táskát. – adom ki az ukázt, és leállítva a motort, el is indulok kifelé. Az eső szakadatlanul hull, mintha dézsából öntenék. A bejárat előtt még egy kicsit elszórakozok, de végül beengedem, és a szeme elé tárulhat a modernkori luxus.
- Három háló, négy vendégszoba. Jó néhány fürdő. Az alagsorban van játékterem, edzőterem, és jakuzzi is. A konyhában kaja van, a piát a nappaliban lévő bárszekrényből tudod elcsenni. Ruhát meg majd én keresek. – zárkózok is be, és az első utam a nappali felé visz. Nem tudok ellenállni a hatalmas bőrkanapénak, ezért egyből lehuppanok rá, és a tarkómra teszem a kezemet. Meleg, szárazság. biztonság.

nter>
Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Pént. Aug. 19, 2016 12:31 am
 



 

Spencer & Leena

A kocsiba egyedül ülve sok mindent át tudok gondolni. Legfőképpen azt, hogy miért van az, hogy bármikor, bárhova megyek mindig baj ér? Főként mióta a városba jöttem? Kezdődve a sikátoros kalanddal, egészen idáig. Jesszus, az utóbbi napokban még egy majmot is loptunk Lexivel! Legalább már emiatt nem kell aggódnom, nem lesz egyedül. Szegény Denis, biztos kap egy füves bagót drága húgomtól. A gondolattól is elröhögöm magamat, s máris visszatér belém a jókedv. Innentől nem engedem senkinek sem, hogy kedvem szegje. Cigim van bőven, húgom otthon van – na jó ezért aggódok – de, ami a legfontosabb. Értékes kincsek kerültek a birtokomba. Persze nem vagyok hülye, nem fogom őket egyből felhasználni, de biztosítéknak mindig jók lesznek.
Már csak ezt a levakarhatatlan pojácát kéne valahogy leszedeni rólam. Na jó, nem leszek gonosz, szórakoztat a úriharamia reakciói. Ahhoz képest, hogy ebben a világban él, semmit sem tud róla.
Megjegyzésén látványosan végigpillantok magamon, majd kezemet szemem előtt mozgatom meg.
- Bocsi, nekem úgy tűnik, hogy élünk. De máris nem halsz meg úgy, hogy nem történt veled valami izgalmas.
Vonom meg a vállamat. Hogy az emberek miért nem tudják mindenbe a jót is meglátni. Miért kell rögtön a rosszra gondolni? Érthetetlen. Mondom ezt én, aki az élet árny oldalával tekint mindent. Gratulálok Leena. Viszont több bizonyságot nem kapok arról, hogy ki is lehetne ő. Nem is foglalkozom vele ezután. Az emberek azt hiszik, hogy megemlítenek valamit, majd nem folytatják, megöl a kíváncsiság, hogy megtudjam mit titkolnak. No, velem rossz lóra fogadtak. Ha nem mondja, hát nem, nem fogok könyörögni. Annyira meg nem érdekel, hogy kiszedjem belőle.
- Ha ott hagyjuk, ki tudja, hogy kinek a kezébe került volna.
Tárom szét a kezemet ártatlanul.
- És lehetőleg ne csinálj úgy, mintha rohadtul bánnád. Tudod, hogy főnyereményt fogtunk, és ha üldöznek? Nem fognak hozzánk nyúlni, amíg nem tudják, hogy mit tettünk a képekkel.
Vonom össze a szemöldökömet, majd mélyet szippantok a bagómból. Ami újra szóba kerül. Hangosan hümmentek egyet.
- No, lássuk csak. Uh! Megvan! Képzeld! – nyúlok karja után, nem érdekelve, hogy vezet. Hatalmas tágra nyílt szemekkel nézek rá.
- Vettem.
Lehelem halkan, majd nevetve dőlök hátra az ülésen. Túlteljesítek Lexin. Nekem még fű sem kell ahhoz, hogy beszívjak a cigitől. A kocsi lassan kezd felmelegedni, a rádióval együtt éneklek halkan, közben pedig a telefont nyomkodom. Ránézek az töltöttségére és sírni támad kedvem. Még pötyögök pár szót húgomnak, elolvasok pár helyi hírt és ennyi is lesz a naftának. De legalább hozzámszólnak!
Haladunk! Emberek haladunk egy kapcsolatban!
Jah, hogy újra téves következtetés. Én bocsi.
- Édesem kettőnk közül te vagy az aki teljes idegben van.  Az én idegeim kisimultak. De lásd kivel van dolgod, olyat ajánlok, amit senkinek sem szoktam. Szóval becsüld meg. Kérsz egy cigit? Hidd el, hogy hatásos, megnyugszol, ellazulsz. Becsszó, hogy tiszta dohány van benne, ki is bontok neked egy bontatlan dobozzal, ha mégsem hiszel. Feltankoltam, vettem vagy négy dobozzal.
Kezdek bele értelmetlen fecsegésembe. Naná, hiszen Lexivel már nem tudom ezt folytatni. Lemerült ez a vacak az ölembe. Nem baj, a bagómat lassan szívom el, kiélvezem minden pillanatát, de sajnos nem tart tovább pár percnél a művelet.
- Vigyázz mert ha igazad van, a kocsiháztetőre ugrik valami. Apropó kocsi: mit tervezel vele csinálni?
Vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet. Tuti, hogy már bejelentették a rendőrségen, csoda, hogy eddig eljutottunk vele. Viszont eszem ágában sem volt kiszállni a járgányból. Végre nagyjából megszáradtam. Újra. Erre a kövér vízcseppek újra elerednek. De legalább megérkeztünk végcélunkhoz. Már ez is valami.
- Szerintem teljesen más jelentéseink vannak a paradicsom fogalmának a te és az én fejemben.
Tekintek ki az ablakon, ahogy meglátom a házat. De hát, ha ő mondja, én nem vitatkozom. Azt nem mondom el neki, hogy már jelenleg is a paradicsomban lakok, meghagyom hitében… Jah, hogy most törtem össze félig? Hupsz.
A táskás megjegyzésre már nem szólok semmit, csak arcomat kaparom végig. Nem, majd itt hagyom azt, amitől el sem tudok szakadni. Hátranyúlok a csomagért, majd előre emelve lépek ki a járműből. Másodpercek alatt újra bőrig ázok, s Spencer még szarakodik a zárral. De jó, hogy nem gyújtottam rá, most egy szál bagóm mehetne a kukába.
- Wow. Mondd a főnöködnek van felesége?
Teszem fel az első kérdést, ami eszembe jut, meglátva a benti luxust. Nem vagyok egy nehéz eset, könnyen le lehet venni a lábamról. S még csak sok sem kell hozzá, csak egy kis luxus. No, azért válogatok, mert nem mindenkitől fogadom el.
Felsorolva, hogy mi hol található, egyből elfordulok arra, amerre a nappalit vélem. Vizes tappancsokkal tapickolok végig.
- Egy vodka társaságába egy random szobába lezuhanyzok. Ha találtál ruhát, és te is végeztél, tali a nappaliba. Ajándékbontás következik.
Fordulok meg egy pillanatra és kacsintok egyet a férfira. A nappaliba nyakon csípem az üveget és jókorát húzok belőle. Jól esik az ital, s közbe végignézhetem, hogy dől el a kanapén. Hetykén vonom meg a vállam majd elindulok egy szoba keresésére. A legtöbb ilyen ház ugyanarra a sémára épült, s szerencsémre jártam már ilyenbe. Így gyorsan találok is a földszinten egy szobát, remélve, hogy ez csak vendég.
A fürdő sarkába dobom a táskát, magam sem lopom az időt, a forró zuhany alá állok. Csak pár percig áztatom habtestem. Kiszállva alóla hajamat áttörölöm egy száraz kendővel, testem köré pedig csavarok egyet, s úgy térek vissza a nappaliba az üveg ital társaságában.
Ha egyedül vagyok, akkor leülök a kanapéra a táskából kivéve a borítétkokat, pedig szépen egyesével teszem ki a dohányzó asztalra. A képeket gondosan kiveszem belőle természetesen. Rágyújtok egy újabb szál blázra. Az egyik név láttán azonban megakad pillantásom. Ajkaim apróra nyílnak, s ha továbbra is egyedül vagyok, akkor elrejtem táskámba. Mindenkinek lehetnek titkai. Spencer a Hill borítékot akarjak én ezt. De csak ha egyedül vagyok, ha nem, majd úgy csenem el, hogy ne vegye észre.
De nem is ez a lényeg. Hogy hanem, amíg iszok és cigizik az asztal lassan telik meg a képekkel. Szép kis gyűjtemény, van itt minden. Kokainozó főrendőrtől kezdve, gyerekeket és állatokat meghágó főügyészeken át, egyéb morbid szokásokon át. Szinte minden. Ahogy végignézek rajtuk, csak elfüttyentem magam.
- Igazi aranybánya.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Szer. Aug. 24, 2016 7:09 pm
 



 

Lee and Spenci



A kocsiban már oldottabb a helyzet közöttünk, bár a mai estét megélve már jó néhány hullámvasúton túl vagyunk, és még leszünk is, mert az egy dolog, hogy Leena mellett nem lehet unatkozni, de tartok attól, hogy lesznek bizonyos súrlódások közöttünk, ha szóba hozom a képeket, vagy kitérek arra, hogy innen csak akkor fog elmenni, amikor én is, mert bűntárs, és mert nem bízom meg benne. Egy jól irányzott akció még nem fogja a nem létező viszonyunkat a magasba emelni, mert tudom, hogy milyen, és a nőknél az ingázás rémes tud lenni érzelmileg. Az egyik pillanatban még nagyon lazának állítja be magát, de a következőben már egy szobanövény is jobb társaság lenne, mint ő. Leleményes, és nagyszájú is, és nem hinném, hogy kevés pasi dőlne be ennek, de ha huzamosabb ideig vagy valakivel összezárva, akkor automatikusan jön vele együtt a rossz is.
- Nincsenek ráncaim, és az idegeim is kisimultak. Nem kell ezzel jönnöd állandóan, és még nem tudom, hogy mit fogunk csinálni ezzel az autóval, de lehetne, hogy ma estére már ne tervezgessünk, csak élvezzük majd a meleget, meg az alkoholt? – vigyorgok rá, és akkor megtörténik a békejobb nyújtása.
- Elfogadom. – veszem el tőle a nikotinszálat, és ha van olyan kedves még pluszban, hogy meg is gyújtja nekem, akkor azonnal a számba veszem, és letüdőzöm.
- Ez isteni, de nem akarok újra rászokni. Tudod milyen lehetetlenség létezni nélküle? – felveszem egy pillanatra vele a szemkontaktust, de nem tart soká, mert én vezetek, és az időjárás rosszabbra fordul, mint eddig. Hamarosan rá is lelek a házra, és megállok előtte, mert jön a bejutási procedúra. Megpróbálok a legközelebb a bejárathoz megállni, de elegendő az a néhány másodperc is, hogy elázzak, és a kulccsal meg a kóddal is meggyűljön a bajom. Végre bejutunk a Hill kecóba, és amikor rákérdez a feleségre rezignált vonásokkal válaszolok neki.
- Egykor volt. – nem folytatom, mert pontosan ő az a nő, aki szerepel a képen is, és jobban járunk mindketten, ha Leena a sötétben tapogatózik tovább, és nem vonható felelősségre a képért. A Hillek nem fognak kegyelmezni, ha kiderül, hogy Maria él, és nem halt meg az ikrek születése után. Milyen anya az ilyen, aki elhagyja a kis csemetéit? Fogalmam sincs, hogy mi az oka, de ki akarom deríteni. A nappali felé veszem az irányt, és le is huppanok a kanapéra. Csend és nyugalom, amíg Leena meg nem találja a vodkát.
- Ha lehet, akkor ne ma idd meg az összeset, és áll az alku. Ránk fér egy zuhany. – pattanok fel, és az emelet felé indulok, hogy az egyik legnagyobb vendégszobát foglaljam be. Már párszor megfordultam itt, és nem is kell sokat keresgélnem a friss frottír után, hogy a zuhanyt is letudjam. Nem hiszem, hogy bárki elhinné rólam, hogy nem nyúltam hozzá Leenához, és másik fürdőben teszem a tisztálkodást is, nem abban, amiben ő. A percek telnek a páragőz alatt, de felmelegszem, és elmúlik a lábujjaim zsibbadása is. A törölközőt a csípőm köré csavarom, és egy pár nadrággal, meg egy hosszabb pólóval a kezemben megyek le a földszintre.
- Helló…na mit csinálsz? A képek… - a pillantásom azonnal az asztalra siklik.
- Nem bírnád ki, hogy ne csinálj hülyeséget? Nesze. – vágom hozzá a ruhát, és odasietek, hogy szemügyre vegyem a fogásunkat.
- Elizabeth Garner és James…ejej..ezért megölné a főnököm. Nem szép dolog az ellenséggel hetyegni. – rázom meg a fejemet, és felkapom a fotót, hogy jobban megnézhessem.
- Ez bizony ő. Te mit találtál? – sandítok Leena felé, mert túl hallgatag.

Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Csüt. Aug. 25, 2016 11:50 am
 



 

Spencer & Leena

Szövegelhetek én itt nyugodtan, ha a felére nem is reagálnak. De nem is baj, csak vállamat rándítom meg minden egyes mondatom után. Felőlem aztán ülhetünk itt újra kukán. Nem ismer még, nem tudja, hogy én milyen jól el tudok lenni szerény magányomba – főleg hogy sose vagyok egyedül, ha a telefonom fel van töltve. De ha még nem is lenne, akkor is remekül elszórakoztatom magam. Talán itt kezdődik az elmebetegség?
- Ráncok? – tartom vissza nevetésemet. Ki beszélt itt erről? Oh, hogy ilyen hiú, hogy azt hiszi a hasonlatommal arra gondoltam, hogy szegényen megjelenik pár szarkaláb? De ha már amúgy is szóba hozta, kicsit közelebb hajolok hozzá, szemöldökömet összevonva kutatok apró kis mélyedések után. Nem is kell sokat keresni.
- Előbb csak a szemeknél jelennek meg, majd egyre több helyen. Vegyél ki pár év szabadnapot.
Adom orvosi ajánlásomat – melyet úgyse fogad meg – és dőlök vissza az ülésemre, hogy aztán elkezdjek babrálni a dohánnyal.
- Persze lehetne. – tekintek rá szemem sarkából. – Habár, azért még utoljára még felhívom a figyelmedet: az utcák tele vannak térfigyelő kamerákkal. S hacsak nincsenek a közlekedésieknél becsempészett haverjaid, akkor… Reggelre kapunk pár rendőrt a nyakunkba.
Kacsintok rá kedvesen. Hogy ez engem miért nem érdekel? Aranyaim, én tökéletesen meg tudom magam játszani, hogy én csak az áldozat vagyok, kit elrabolt egy esős délutánon az erdőbe. Nem hiszitek, hogy meg tudnám tenni? A ti bajotok.
A szájába adom a cigit, még lángot is lobbantok arca előtt, vigyázva, hogy nehogy meggyulladjon tökéletes haja.
- Kösz, inkább nem próbálom ki. Nem sok káros szenvedélyem van, a meglévőkhöz, pedig görcsösen ragaszkodom.
Hajtom némileg oldalra a fejemet, ahogy a szemembe néz.
De már nem kel sokáig mennünk és megérkezünk és… A szándék a fontos, nem a lényeg, pontosan jól tudom, de akkor is pillanatok alatt ázunk bőrig megint. Nem baj, addig nem zavar, amíg nem kezdődik el egy újabb égi háború. Mert akkor fogok kirohanni a világból.
Belépve a villába pár lépéssel sietek előre, hogy végigtekintve a helységen körbeforogjak.
- Akkor nincs. Nagyon helyes,mikor is mutatsz be neki?
Vigyorodok rá pimaszul. Most mi van? Zavar titeket, hogy érdekribanc vagyok? De hát ha egyszer igaz. Én legalább bevallom magamról és nem titkolom. S amúgy is, az vesse rám az első követ, aki nem erre gondol az első pillanatban, amikor belép ide. Legalább nem epekedek féltékenységembe. Szerezd meg amit akarsz, ily egyszerű.
Spencer szavaira csak kacsintok s két ujjal szalutálok miközben felkapom az egyik üveget.
- Szerintem van még ahonnan ez jött.
Jegyzem meg, hátat fordítva eltűnve az egyik szoba mögött, de még utoljára megemelem az üveget a magasba.
Nem töltök sok időt a forró zuhany alatt, jobban izgatnak a képek. Táskám a kanapé mellett áztatja ki magát, apró tócsát képezve maga körül. Olyan, akár Olaf nyáron. Nem baj, amíg vízálló nem érdekel, hogy mennyire ázik el. A képek legalább nem. Szemlélve művemet, gyújtok rá egy újabb szál blázra, s kortyolok egyet az italból. Szemem sarkából nézek a bejövő férfira.
- Ültem volna itt, mint egy apáca?
Vonom fel szemöldökömet, ahogy a póló a fejemen landol. Lerakva az üveget, húzom le a fejemről és bújok bele, a törölköző felett. Közben hallgatom Spencert, csendesen. Információkat gyűjtök, melyet akaratlanul is elköp mellettem.
- Memorizálok.
Felelem őszintén, mert tényleg azt csinálom. Fogalmam sincs, hogy ki kicsoda még. Habár roppantul izgatna, hogy mit tartalmaz a boríték Róla, de azt majd éjszaka bús magányomba kukkantom meg.
- De tudod mit nem találtam? Hamutálat. Nem mintha zavarna, hogy drága főnököd még drágább padlójára kelljen hamuznom, de azért nem lennék ennyire tapintatlan.
Villantok rá egy mosolyt.
- Addig meg elregélhetnéd, hogy kiket látok a képeket. Ez pl, kicsoda? – emelem fel az egyik pedofil képet, ahol a gyereket gyűri az ágyba a középkorú, feje közepén kopasz ipse. Perverz egy alak, valahogy mégsem forog fel a gyomrom tőle.




Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Aug. 28, 2016 6:38 pm
 



 

Lee and Spenci


Az utazásunk nem ért volna fel egy kéj lovaglással, és a menekülés sohasem jó, de ha az életünk a tét, akkor azt sokszor figyelembe se vesszük, hogy meddig vagyunk képesek elmenni, mert megtesszük a tőlünk telhető legnagyobb áldozatot is. Ma nem egyszer kerültünk meleg helyzetbe, de most, hogy már beértünk Chicagóba, és nem is kell annyira tartanom, hogy a gyilkos utolérhet minket, talán egy picit lenyugszom, de a világért se ismerném be Leenának. A csaj túlontúl laza, és sokszor ezzel megy az idegeimre, mert mindenre van egy frappáns válasza, vagy elszólása.
- Ha tehetném, akkor életem végéig nem dolgoznék, de tudod melletted egy délután is elég volt, hogy legalább három évet öregedjek, de az arcomon valószínű ennek a duplája látszik. – sóhajtok egyet, és most nagyon megkívánom a cigarettát. A kis bestia állandóan szív, és mint egy láncdohányos mindig van tartaléka is.
- Szarok rá, hogy hány térfigyelő kamera van. Néha nem tudnál lazítani Leena? Ne hidd, hogy a zsernyákok olyan hamar ráakadnának arra a helyre, ahova most viszlek, plusz még ráadásul magánlak is. Nyomozzanak, egy kis idő nekünk is jár. Ötletem is van, hogy megszabaduljak tőle. – a kormányon a kezem, de odahajolok, hogy a számba dugja a cigit, és meg is gyújtsa. Már nem sok van hátra, és hamarosan lefarolhatok a Hill rezidencia előtt. A kiszállás még érdekesen alakul, de végül bejutunk.
- Soha nem foglak bemutatni neki. A magadfajták nem nyűgözik le. Olyan férfi, aki a szende lányokra bukik, és te minden vagy, csak éppen az nem. – egy pimasz mosolyt villantok rá, és körbe is vezetem, de a közös utunk mindenképpen a nappaliba vezet. A cigi után jöhet az alkohol, bár nekem egyelőre égetőbb lenne egy forró zuhany. Élek is a lehetőséggel, és elvonulok egy időre. A legnagyobb szobában frissítem fel magam, és a csípőm köré csavart törölközővel, meg egy pólóval megyek vissza hozzá, és hát mit látnak szemeim? A harcos hercegnő már ki is terítette a lapjainkat.
- Jobban állt volna, ha egy kicsi látok belőled valami jót is, de hasztalan. Nem hiszem, hogy képes lennél öt percig egy helyben ülni, és mondjuk csendben maradni. De lehet egy fogadást megérne. – vakarom meg az államat, de nagyon bepipulok, amikor a képeket tekintem meg az asztalon heverve.
- Csak ne memorizálj, mert ezek a képek az életedbe kerülhetnek. Soha nem tanulsz a hibáidból? Még a végén azt hiszem, hogy rossz a haj színed, és rád férne egy alapos festés. A szőke mesésen állna. – a hamutál hallatán lehajolok, és az asztal alsó polcáról fel is teszem elé.
- Szolgálatára kisasszony. – lengetem meg előtte a kezemet, és meg is hajolnék, de helyette leülök mellé a kanapéra.
- Ő, kérlek Adam Samuel az egyik legnagyobb banknak az igazgatója. Sok piszkos ügyletben van benne, ahogyan a rendőrkapitány is, de ez még annál is undorítóbb. Gyerekek…még nekem is van lelkiismeretem. – fintorodom el, és kutakodok a borítékok között, amíg rá nem akadok egyre, és el nem veszem. A név nem cseng ismerősen, de a kíváncsiságom nagyobb, Leena megg úgyis mással van elfoglalva. Végül kihúzom a képet, és megpillantok rajta egy igen vonzó nőszemélyt, aki hasonlít rá….? Megfordítva a nevet is elolvasom.
- Ki ez a Lexi? Tán ismered? – vigyorgok, és meglengetem előtte a fotót, de látom az arcán, hogy most gyenge pontjára tapintottam.
- Nem gondoltam volna, hogy rólad is vannak titkok, vagy khm… - ha kapálózni kezd, akkor a hátam mögé tartom, és farkasszemet nézek vele.
- Ha meg akarod kapni, akkor két választásod van. Az egyik, hogy beszélni kezdesz, vagy én fogok nyomozni, vagy…. – igen, szeretek játszani… - megcsókolsz Leenácska. A tiéd a döntés. – rázom meg a vállamat.

Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Hétf. Aug. 29, 2016 12:46 pm
 



 

Spencer & Leena

Szarkasztikusabbnál szarkasztikusabb szavak tolódnak ajkaimra, mégsem adok hangot nekik. Még nem. Türelmesen végighallgatom, hogy mit is mondd nekem Spencer és nem értem meg. Nem a mondanivalóját, hanem a felfogását. Hogy lehet úgy élni, hogy nem teszel semmit sem egész életedben?
- Nem mintha eddig oly sokat kellett volna dolgoznod az életben.
Jegyzem meg végül epésen. Ez az Leena, éljenek az előítéletek. Hiszen mik vagyunk azok nélkül? De azok alapján, amit elmondott, azt tudom elképzelni róla, hogy soha semmiért nem kellett igazán megdolgoznia. És ezt most úgy értem, hogy vért és verítéket izzadva, a megélhetésért, hogy életben maradjon.
- Nyugi, a ráncok csak még vonzóbbá teszik a pasikat. Vagyis azt mondják. Talán a te csinikédnek sem ártana már egy kettő. Tudom én, szeretjük a gondtalan életet, de az olyan unalmas.
Majd végighallgatom, hogy miként is szarik az egészbe. Könnyedén vonom meg a vállamat, végül is, ez már nem az én felelősségem. Mindenhol az látszik, hogy ő vezet. Igen, ezek futnak át az agyamon, hogy ha beütne a baj , akkor ebből a szituból is miként másznék ki. Enyhén szólva is paranoiás vagyok, de eddig még ez mentett meg mindentől.
Nem szólok semmit, úgy teszek, ahogy kéri. Habár eddig is teljesen laza voltam, nem is értem, hogy miért sír a szája. Mások már rég a hajukat tépnék, sikoltoznának. Én csak szálról-szálra szívom a cigarettámat. S így teszek vele is, neki is segítek a meggyújtásba.
De aztán megérkezünk a villába, s jön egy újabb epés megjegyzés. Immár tőle.
- Oh. – biggyednek le ajkaim, ahogy megfordulok. Lehajtott fejjel, nézek fel rá, bűnbánóan, szerényen. Szendén. De végül csak elnevetem magam.
- Önző vagy Spencer. Mást sem hallani tőled, csak hogy mennyire jó a gondtalan élet, a gazdagság. Mástól meg megtagadnád.
Vigyorodok szüntelenül, hangomban semmi rosszallás nincsen. Csak egy-két apró jellembeli dologra világítok rá. Persze, hogy védi a kis gazdáját, de hát… Kellett neki ide hoznia engem, majd megbánja. Aztán a zuhany és a kártyalapok kerülnek kiterítésre. És én nem értem. Teljesen jól viselkedek, de ez a fickó folyamatosan kóstolgat engem. Mit hisz, hogy újra ki tud hozni a sodromból? Napjában egyszer kijövök, többször nehezen, szerencsére türelmes emberré váltam az évek során.
- Hát hogyne, hiszen egy velejéig romlott, belülről rothadó, undorító szörnyeteg vagyok.
Felelem nyugodtan, érdektelenül, ahogy a képeket nézem. Nem tud felhúzni bárhogy is próbálkozik a drága. Aztán jön az újabb szekálása. Hangosan nevetem el magamat, ahogy hátradőlök a kanapén, az első mondat után. Az üvegből iszom az alkoholt és felvont szemöldökkel hallgatom végig.
- Ühüm. Érdekes, én inkább az életbiztosításunknak nevezném a képeket. Elárulok egy apróságot az alvilág egy picinyke részéről, mégpedig erről a gyilkosunkról. – mutatok a képekre. – Bárki is volt a fickó, vagy nő, mert ezt sem zárhatjuk ki, feni a fogait a képekre. S amíg ezek nálunk vannak, addig védve vagyunk. Nem fog hozzánk nyúlni, nem fog megölni, sőt! Még megkínozni sem fog és tudod miért? Mert nem fogja tudni, hogy hol vannak a drága képei és fogalma sem lesz arról, hogy mi mit csináltunk ezekkel. Szóval, mielőtt újra szőkének nevezel, gondolkozz el azon, hogy milyen lehetőségünk van a kezünkben. Te azt hiszed, hogy fejvesztve fogok rohanni az első újságíróhoz, igaz?
Nevetem el magam újra csak hangosan, gúnyosan.
- Az alvilágunk mocskos, bűzös és mindenekelőtt gátlástalan. Láthatod, hogy az örökbecsű városvezetés milyen dolgokba ásta is bele magát. Korrupt az összes és nem szándékozom az orruk alá dörgölni, hogy mit tudok róluk, s tudod, hogy miért? Mert ezernyi gorillát küldenének rám. Viszont, egyszer, bármikor kerüljek összetűzésbe az egyikkel. Ezek a képek lesznek a biztosításom arra, hogy érintetlen maradjak a városba. Vess meg érte Spencer, de ma már ilyen világban élünk és nem én leszek a szende szűz kislány, aki nem használja ki a romlandóságot.
Felelem könnyedén, hosszú monológom után. Kicsit unom, hogy folyamatosan lenéz, hülyének titulál, holott ő az, akinek fogalma sincs arról a világról, melynek a tetején áll. Sose volt kint az utcán – feltehetőleg – s talán soha nem is lesz. De én láttam, hogy a legalja miként működik. Én átéltem a legtöbb dolgot. Láttam, hogy mit művel az utca az emberekkel.
De okés, hogy legyen egy jó szavam is hozzá: kapok hamutálat. Belepöccintem a szürke hamut.
- Ezek a lányok „szerencsések”. – veszek kézbe egy olyan képet, melyen az egyik alélt gyereket gyömöszölik. – Be vannak lőve, alig van fogalmuk arról, hogy mit művelnek velük. Emlékeik ezekről az esetekről nincsenek, látszik a szemükön, hogy nem tudják, hogy merre vannak. Csak a tudat van meg nekik. Még mindig jobban jártak, mint azok a gyerekek, akikkel az egészet átéltetik.
És egy újabb szösszenet tőlem a maffia világáról. Sokszor elgondolkozok, hogy vajon mennyi esély volt arra, hogy én is… nem, mi is erre a sorsra jussunk? Egy hajszál választott el, hogy gyerekként erre kényszerítsenek minket. Kelletlenül húzom el a számat és nem is figyelem, hogy Spencer mit művel le mellettem. Már csak a hangjára kapom fel a fejemet. Tekintetem hirtelen válik fagyossá a név hallatán. A képre nézek, vagyis inkább csak annak hátuljára. Én is látom rajta húgom nevét. Arcizmaim megfeszülnek.
De újabb szövegelése hallatán csak elnevetem magam. Nem kapja meg azt, amit annyira akar. Nem leszek ideges, nem kezdek el kapkodni a kép után, inkább az érdekel, hogy miért nem vettem én észre ezt a borítékot. Mióta ülök itt nélküle? Az Ő nevét kiszúrom, de a saját húgomét nem? Mélyet szívok a cigarettából.
- Fogadjuk, hogy egy olyan kép készült róla, hogy ül a kis pipája felett összeborzolt hajjal, elnyúlt arccal, és próbálja begyújtani, hogy mélyet szívhasson belőle. Vagy egy bulin, elmosódott sminkkel ül a budi tetején és az ezüsttálcáról szívja fel a kokót. Esetleg épp egy tablettát vesz be a szájába.
Vonom fel vigyorogva a szemöldökömet.
- Sok sikert a kifogásomhoz Spencer. Nyomozz ha akarsz, sok mindent nem találsz meg rólam.
Közlöm egykedvűen, ahogy újra meghúzom az üveget. Én naiv azt hittem, hogy lesz majd egy remek, részeges estém, erre meg… csak ezt kapom. Komolyan minek tűnök? Egy szexbabának?



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Szer. Aug. 31, 2016 9:22 pm
 



 

Lee and Spenci



A zuhany alatt nem egyszer játszottam el a gondolattal, hogy mi lenne, ha mégis lenne közöttünk valami. Az agyamat már meg is rohamozzák a cifrábbnál cifrább képek, miszerint hamar ki tudnám bújtatni a tökéletes idomait abból a nem hétköznapi fehérneműből, de aztán rájövök, hogy mennyire ostoba vagyok. New Yorkban sem éppen akarta, csak megjátszotta, hogy tetszem neki. Vajon akkor ki bérelte fel, vagy tényleg ilyen életet él? A nyomozásom alatt nem sokra jutottam vele, és ha belegondolok, hogy a Leena sem biztos, hogy az igazi neve, akkor kicsit megijedek. A nők borzasztó hatással vannak rám, és ha nem is akarom beismerni, de elborul az agyam egy-egy meztelen elképzelés miatt is. Nem voltam mostanában nővel, mert David lefoglalt, és Chris helyett is én vittem el a nagyobb balhékat. A tusfürdővel bajlódom, és a fal felé fordulok be. A remete házban még a közelembe se akart jönni, így bántja az egómat, hogy nem kaphatom meg. Biztos vagyok benne, hogy neki is van ideálja, de az nem az olyan nagypofájú kis faszok, mint én. Mármint nem lehet valami jó véleménnyel rólam. A tusolás után egy törölközőt csavarok magam köré, és most az egyszer elbizonytalanodom a csábítási sikerességemben. A pólót leviszem neki a nappaliba, de rám se hederít, mert a zsákmány jobban leköti. Kicsit élcelődünk, de aztán én is helyet foglalok mellette, és szemügyre vesszük a lehetséges nagyfejeket. Nekem sokat mondanak a nevek, de a mellettem ülő lány még új a városban, vagyis ezt állította magáról, és nem tudja, hogy ki kicsoda. A perverz vezető láttán elkap a hányinger, de végighallgatom, hogy mit mond róla.
- Nem tudom, hogy mennyire lélekölő az, ha valakit ennyire kiszolgáltatnak. Egy bedrogozott eset is után is lesznek éber pillanataid…szerintem ez se jobb, mintha tudatában vagy. Mindenképpen sérülsz, és a gyerekek nem ezt érdemlik. – hallgatok el, és fürkészően tekintek rá. Nem tudom, hogy milyen múltja van, hogy mi történt vele gyerekkorában, de abban biztos vagyok, hogy érintett a témában, mégsem zaklatom vele, mert nem tartozik rám. Egy másik borítékot kapok ki, de a kép láttán enyhén ledöbbenek. Nem mutatom még neki, de a név ismerős. Az ellenkező család sarja, de a lányt még soha nem láttam. Nekem ez olyan fura. Kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesz rá, ezért egy kis játékra invitálom, és meglengetem előtte a képet, de nem adom oda neki.
- Nem éppen. – hallgatok el, és kezdem nagyon hülyén érezni magam, hogy egy csókot kértem cserébe. Előveszem a hátam mögül a képet, és kiterítem az asztalra.
- Ha bizony tényleg a húgod, és bocsi, de ez még nekem is egy új infó, akkor bizony nagy bajban van. Ezt nem kellene megtalálnia senkinek. Tudom, hogy neked a kép alá firkantott név nem mond semmit, de ez a főnököm ellenségének a neve. A családfő is a maffiához tartozik, és nem éppenséggel fura, hogy a húgodhoz párosítják? – tekintek rá, de az üveggel van elfoglalva, és egy címeres ökörnek érzem magam.
- Leena…igen többször nem fogom elmondani. Sokszor balfasz vagyok és az előbbi…nem volt túl humoros. Tessék. – tolom elé, és bármennyire is szeretném megcsókolni, vagy egyebet tenni, több kérdést nem teszek fel neki.
- Ez itt egy másik nagyágyú. Van két lánya, de úgy tűnik, hogy a fojtogatós szex jobban bejön neki. – sóhajtok egyet, és Adam Kentre tekintek. Mocskos az összes…én se vagyok tiszta, de azért nem az ilyenben lelem örömömet.

Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Szept. 04, 2016 10:18 pm
 



 

Lee & Spenci

Halkan  dúdolgatva rendezgetem a képeket az asztalon és várom, hogy vendég látóm adjon valami ruhaneműt. Ha már azt ígérte, hogy szerez. Tényleg, s ha már ígért… A táskámhoz lépek és a hirtelen beledobott ruháimat veszem ki belőle. Az egyik ülőalkalmatosságra terítem ki őket, melyet vélhetőleg nem fogunk használni az éjszaka folyamán. Csak ketten vagyunk, minek nekünk egy hordányi kanapé és fotel?
Persze a legnagyobbat én foglalom be, törökülésbe ülök rajta, egy törölközőbe csavarva. Hajamból még mindig csöpög a víz, habár immár nem az esőtől, hanem a friss mosástól. Az apró cseppek végigfolynak nyakamon, halántékom mentén, le a vállamra, onnan a hátamra, hogy aztán a törölköző, majd később a póló nyelje el. De aztán kapok egy pólót, melyet magamra húzok. A törülköző alatta marad, ha le akarnám venni, ahhoz fel kéne állni. Ahhoz meg jelenleg nincs kedvem.
Egykedvűen hallgatom végig, hogy próbálja, szerintem inkább magát nyugtatni a lányokat illetően.
- Továbbra is azt mondom, hogy jobban jártak, azoknál, akiket elrabolnak és úgy kényszerítenek. Ők önszántukból vannak itt, látod? – mutatok az egyik képre. – A gyerek csuklóján nincsenek bilincs, vagy megkötözés nyomok. Aljasság kihasználni a védtelen, szerencsétlen gyerekeket, kiknek talán más választásuk sincs. Vagy mert megfenyegetik a családjukkal őket. Nem egy ilyet láthattunk már, vagy mert anyagilag ki vannak szolgáltatva. De hát… Valamiből nektek is meg kell gazdagodnotok.
Emelem fel a kezemet, vállamat megvonva. Mit finomkodjak? Undorodhatunk tőle, attól még pontosan tudjuk, hogy az emberiség mocskát használják fel sokan arra, hogy meggazdagodjanak. Hangom tárgyilagos, miközben engem néz, én a képeket. Elemzem, mintha ezzel foglalkoznék nap, mint nap. Holott csak Troy mellett láttam egyet és mást. Ha az a némber eladósodik, biztos, hogy minket adott volna el hasonlóknak. Valójában egy hajszál választott el ettől az élettől.
De aztán megemlíti Lexit. Ereimbe meghűl a vél, de próbálok higgadt maradni. Tartásom, megjelenésem megváltozik, hirtelen várok rideggé és érzéketlenné. Azok a fránya robopiloták a szervezetembe.
Talán hatottak rá szavaim, kiteríti a képet és… Szemöldökömet enyhén vonom fel a kép láttán. Meg voltam győződve, hogy valamelyik beszívott állapotát vették lencsevégre… Pedig csak egy kávézóba ül és kávézik. Szemöldökömet összevonva hallgatom Spencer szavait.
- Furább, mint hogy reggel még futni voltam az erdőbe, elásni Négert, aztán ott összefutottam veled, s most meg egy gyilkos elől menekülünk? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, majd elnevetem magam.
- Nincs ebben semmi furcsa. Lexi külön életet él tőlem, nem vagyunk összezárva. Azzal találkozik, akivel akar.
Hessegetek el gondolataimtól minden baljós dolgot. Habár tudom, hogy húgom rendkívül fogja értékelni a képet és az információt is. Joel elköpött neki pár dolgot, amit még nekem sem mondott még el. De nem is aggódok, ami késik, az nem múlik.
- Jé, két maffia család is van! Mikor robban ki a maffiaháború?
Viccelődöm el a dolgot, miközben mélyet szívok a cigiből és hátradőlök a kanapén. Másik kezembe a vodkás üveg van, melyből nagyot kortyolok. Aztán átnyújtom neki, mint békejobbot. Talán most már kezd észhez térni és nem akar lépten nyomon rám mászni.
- Mindenkinek megvan a maga perverziója. Inkább ezeken élje ki, mint a sajátjain. – közlöm még ha gonoszul is hangzik.
- Na kivele, neked mi a perverziód? – lököm meg a vállammal ha netalán leült mellém a kanapéra.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Szer. Szept. 07, 2016 8:51 pm
 



 

Lee and Spenci


Különös dolgokra képes az élet, és ha belegondolok, hogy ma reggel még egy másik város utcáin lépkedtem, és azt terveztem, hogy futok egy jót, majd megdugok egy nőt, a nap végére meg üldözötté válok, egy régi ismerőssel a múltból…akkor körberöhögtem volna magamat, de ezek a tények, és most már Chicago egyik elit negyedében tanyázunk. A Hill família sohasem rejtette véka alá, hogy honnan szerezte a pénzét, és mekkora befolyással bírnak a lakóhelyükre, sőt még onnan túlnyúlóan is. Az egyetlen pozitív a mai napból, hogy volt hová jönnünk. Leena a legtöbb esetben már az idegeimre ment, de mivel férfiból vagyok, ezért kívánom is…a szükségleteimet ki kell elégítenem, és az, hogy mellettem a kocsiban egy Victoria Secret modell ül, nem könnyíti meg a helyzetemet. Nem vagyok nagyigényű…na jó, ez nem teljesen igaz. Luxus körülmények között élek már egy jó ideje, az igazi szüleimet nem ismertem, mert örökbe fogadtak, és így kerültem kapcsolatba Chris-szel meg Chloeval is. Az évek csak teltek, és a szoros kapcsolatból egyfajta családias bizalom alakult ki. Mondhattam volna akár azt is, hogy David második fia vagyok. Megbízott bennem, és én is ő benne, így meg sem lepődtem, amikor bevallotta, hogy mivel foglalkozik, és milyen módon építette fel a vállalatát. A beavatottak egyik nagy embere lettem, és lám hova fajul ez a világ…belecsöppentem az amerikai maffia életbe. Nem végeztem piszkos munkát, de tudtam mindenről. Akár lehettem volna én is Pontius Pilátus, aki mossa kezeit Krisztus keresztre feszítésekor. Bűnözőként kerestem a mindennapi kenyeremet, de nem bántam, mert olyan életszínvonalat teremtettem meg, amibe mindig is vágytam. Elvakult, és magabiztos ifjú vált belőlem, aki falta a nőket, és nem ismerte a nemet. Erre jön a mai nap…egy könnyed flörtölés az erdőben, aztán leszakad az ég. Kezdetét veszi a hajsza, és egy őrült történet kibontakozása, mely most teljesül be egy nappali közepén ülve. A dívány egyik felén én foglalok helyet, a mellettem ülő nőszemély, pedig a megtestesült kérdőjel, avagy a férfiak vágyálma és rémálma egyben. Bepróbálkozom, de minek is. Komoly témák kerülnek elő egy táska mélyéről, borzalmas titkok felfedésével együtt.
- Nem tudom, hogy mivel jobb, ha valaki önszántából csinálja, de igaz nincsenek bilincsek. – komorul el a tekintetem, és kutatni kezdek inkább más képek között is, de nem tudom szó nélkül hagyni a célzását.
- Én nem feltétlenül ebből élek….rossz belegondolni. – van benne igazság, de soha nem vallanám fel…látják ez a totál kétszínűség. Előkerül egy fotó, egy érdekes névvel. Nem sokat tudok a lányról, de hasonlít Leenára, és az aktájában is szerepelt a Lexi név, ezért blöffölök, és rákérdezek, hogy a húga-e. A viccnek szánt kérdésből nem hittem volna, hogy komoly végkimenetelű ügy lesz, mert ráhibázok. Ezután már nem is csoda, ha majdnem leesik az állam, és kiterítem az asztalra a fotót. Jól megfigyelem az arcvonásait, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
- Én…csak vicceltem az előbb, valóban a húgod? – tekintek a világosbarna szempárba, de elég egyértelmű, hogy igen. Nem szeretek ráhibázni, de ez van.
- Már egy ideje tart… - válaszolok neki, hogy oldjam a közöttünk fellépő feszültséget. Mekkora egy tapló tudok lenni. Máskor nem érdekelne, de Leena nem akármilyen nő. Hatással van rám. Elfogadom tőle a vodkát, és jó nagyot kortyolok belőle, aztán a kézfejemmel törlöm le a maradékot a szám sarkából.
- Az én perverzióm? Ha arra utazol, hogy hírbe hozzál kurvákkal, sajnos megvoltak. Nem vagyok szent…de gyilkos még nem vagyok, azonban fegyverem van. Nem molesztálok kölyköket, és még nem voltam szerelmes. – hallgatok el, és hogy befogjam, inkább hátradőlök, és meghúzom jó erősen azt a nyamvadt üveget.




A hozzászólást Spencer Turner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 11, 2016 6:00 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Csüt. Szept. 08, 2016 1:52 pm
 



 

Leena & Spencer


A képek akaratlanul is emlékképeket csalnak elém. El akarom felejteni az egészet, de ebbe nőttem fel. Ott nőttem fel, ott „szocializálódtam” az alvilágba. Ha elfelejteném, akkor az egész lényem mehetne a kukába. Troy is foglalkoztatott kislányokat. Az utcáról szedte őket a sebezhető madárkákat. Így nevezte őket mindig. Akik sanyarú családból származnak, szüleik nem tudnak dolgozni és ez jelenthetné az egyetlen az egyetlen kiutat nekik. Troy elhitette velük szegény párák pedig belementek. És ha ki akartál lépni? No, olyan nem volt, akkor a családoddal fenyegettek és ha nem hittél nekik, akkor pár nap múlva az egyik testvéredet, vagy anyádat félholtra verték. Üzent neked. Ha egyszer Troy kezébe kerültél többet nem volt kiút. De ha szót fogadtál, akkor viszonylagos jólétben élhettél. Melynek komoly ára volt.
- Semmivel. Vagy csak annyival, hogy a borsos bevétel egy részét megkaphatja. Jobb esetben. Akit kényszerítenek, az még ennyit sem lát. Hódolj be és viszonylag békében élhetsz a megpróbáltatások ellenére. Egyszerűek a szabályok az alvilágba. De hát neked magyarázom én?
Teszem fel a költői kérdést, a képeket nézegetve. De igen, neki. Picit naiv a saját világát illetően és ez meglep. Főleg azért, mert amennyire nem tud semmit az egészről és amilyen magasan van, olyan nagyot fog zuhanni a mélybe, hogy onnan már nem lesz képes felállni. De ki vagyok én, hogy erre figyelmeztessem? Habár már megtörtént órákkal ezelőtt. Az erdőben.
Nyugodtan szívom le a cigaretta utolsó maradékát és nyomom el a hamutálcába. Egyelőre nem gyújtok újra.
- Nem? Akkor mibe van benne a Hill család? Drog, fegyverkereskedelem? Illegális bevándorlás? Vagy állatpornó?
Bökök az egyik képre. Szegény kutya, hogy… Belegondolni is rossz, hogy mit élhetnek át. Furcsa, hogy egy emberi gyermek megerőszakolása kevésbé zaklat fel, mint egy állaté. Szerencsétlen lények még védekezni sem tudnak és senki sem segít nekik. Még én sem tudom.
Mindazonáltal Spencer kijelentése eléggé… Nagyképű.
- Jobb tisztában lenni, hogy miből van a pénz, melyből az aranykanalat veszed…
Szólalok csendesen. Aztán előkerül egy kép, melyen Lexi szerepel. Elraktározom, mint értékes információt, de igyekszem nem foglalkozni vele. Vagy legalább úgy viselkedni, mint akit nem érdekel, és egy teljesen hétköznapi látvány lenne ez is számomra. Holott a tenyerem már viszket, hogy megmutathassam drága húgomat és szebbnél szebb elméleteket gyárthassunk, hogy mit is akar a kép jelenteni.
Hangosan nevetek fel Spencer kérdése nyomán, miközben rám néz.
- Igen az. Azt hitted, hogy egyedül vagyok ilyen hibbant a világban?
Nevetek továbbra is, hátradőlve és a vodkát iszogatva, amit hamarosan átpasszolok a mellettem ülőknek.
- No, legfeljebb súrlódások. A város nem áll még lángokban, nem hevernek mindenhol hullák és még te is élsz. Azt mondtad, hogy a jobb keze vagy a ház tulajának? Te leszel az első akit likvidálnak. Szimpla stratégia az egész.
Vonok vállat, egykedvűen, mint akit nem érdekel az egész. De tényleg Leena, miért foglalkozol vele? A perverzióra nem épp azt a választ kapom, amit vártam. Halkan sóhajtok fel. Teljesen félreért.
- Nem erre céloztam. Hol érdekel, hogy kikkel hálsz? Egyáltalán mi hasznom származna, hogy rossz hírbe hoználak? A hasonlók érdekelnek, mint a képen is vannak. Apropó. Válaszd ki azokat, akik valamilyen formában „közel” állnak hozzád. Azok a képek a tied lehetnek. A többit megtartom. Én találtam meg, menekítettem ki… És… én tüntettem el a nyomainkat is. Így fair.
Kacsintok rá, majd megpróbálom visszahalászni a vodkát. Az egész napos nemevés után hamar kezd a fejembe szállni az ital. Érzem, hogy jókedvem kezd lassan a tetőfokára hágni. Ha más nem is de szüntelen mosolygásom, mely már-már vigyorgás jelezheti is.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Szept. 11, 2016 6:04 pm
 



 

Lee and Spenci


Nem abban az árnyékolt, és tiszta szabályokkal rendelkező alvilágban nőttem fel, ahol az embereket félholtra verik, a nőket rabszolgasorba kényszerítik. Ha közöm is volt hozzá, akkor csendben történt mindez, mert az én feladatom az volt, hogyha ellenőrzésre került volna sor, akkor mindent tisztán találjanak meg. Sikkasztottam, adót csaltam, és minden finomság, ami ehhez tartozik. Nem mondom, hogy így is tiszta lett volna a lelkiismeretem, de mégiscsak nyugodtabban feküdhettem le, mint egy gyilkos, vagy egy szatír. Nem izgultam az ilyesmire, a drogok még szóba jöhettek, és a szado játékok, de nálam is voltak határok. Talán nem is illettem igazán oda, de okos voltam, és ravasz, akinek úgy vág az esze, mint a borotva. Leena nem éppen egy olyan kaliberű társ, mint én, mert ő szintekkel alattam tapasztalhatta meg, hogy milyen a gengszterek között élni, bár a múltjáról semmit sem árult el, mégis a viselkedéséből, és az elejtett megjegyzéseiből erre következtettem.
- Igen, nekem, mert én nem az a rossz fiú vagyok, akire te gondolsz. – nagy szám van, és a csajok is behódolnak nekem. Mondanám, hogy helyes vagyok, de ez köztudott, mégis előtte most nem fogok ezzel előhozakodni. Tisztában vagyok az értékeimmel, de a kezemet még nem mocskoltam be vérrel, ami nem jelenti azt, hogy nem is fogom. Ma már loptam kocsit is, menekülök egy gyilkos elől, és koronatanú is vagyok egy kivégzésben.
- A Hill család nem az, akikre te gondolsz. Amolyan sikkasztás, cégek vétele, a piszkos ügyek elintézése. A másik család utazik drogban, és prostitúcióban. A gazdaság a mi águnk, de mondhatom azt is, hogy pénzt mosok…semmilyen állatpornó. – fintorodom el a kijelentésétől, de nem kerülheti el a figyelmemet a közelben lévő képek egyike. A bíró sem volt valami nagy észlény, és a nagykutyáknak mindig van valami sötét titkuk, és lám, mi pont erre akadtunk rá.
- Érdekelne, hogy kinek az érdeke volt lebuktatni ezeket az embereket. Vegyesen mindkét családból akadnak nagy halak….és talán valaki pontosan a maffiaháborút akarja kirobbantani. A béke törékeny dolog, és ha valaki arra pályázik, hogy gond legyen..akkor ezek a képek kitűnő bizonyítékként fognak szolgálni rá. – fejezem be a gondolatmenetemet, és hamarosan feltűnik egy kép…vagyis egy lány a képről. Fel is emelem, hogy szemügyre vegyem. Hasonlít Leenára, és blöffölni akarok. Rá is kérdezek, de nem olyan választ kapok, amit vártam volna.
- Nem, csak eddig egyetlen morzsát sem ejtettél el az életedről. Nagyon óvod, de gondolom ennek megvan az oka. – vonom fel az egyik szemöldökömet, és feléled bennem a kíváncsiság. Ha kérdezek, akkor néha válaszol, vagy valami baromsággal áll elő, mint a halott madár a dobozban, amit éppen elásni kívánt az erdő közepén.
-  Még nem, de kössz, hogy emlékeztetsz rá, hogy bármikor kinyírhatnak. A napirendemen amúgy sem szerepel eleget. – gúnyosan vigyorodom el, mert tisztában vagyok vele, hogy mit jelent David Hillnek dolgozni. A jó dolgok mellé a rosszak is társulnak, ami azt jelenti, hogy nem ártott volna felfogadnom egy testőrt, mert hosszú távon nem fogok jól kijönni belőle.
- Most meg dirigálsz is? Vannak dolgok, melyekben nem te vagy az irányadó. Oké, hogy együtt találtuk ezeket, de majd én eldöntöm, hogy melyik képek kellenek. Ajánlom neked, ha egyet is eltettél, akkor meg fogom találni, és nem leszünk jóban. Az összeset látni akarom kivétel nélkül. – szigorúan tekintek rá, és belekóstolok a vodkába. Égeti a torkomat, de nem gond, mert kell a mai nap után, ami eltompítja az agyamat.
- Nincsenek perverzióim…el kell, hogy szomorítsalak. – egy kisfiús mosolyt dobok felé, de neki megint csak az alkohol kell, ezért átveszem az irányítást, és a csípőmre csavart törölközőben pattanok fel.
- Ez az enyém. – kapom ki a kezéből, és a hátam mögé rejtem.
- Ma nem ettünk még semmit, rendelni nem rendelhetünk, ha nem akarunk lebukni, így marad a főzés, mint opció. Na, gyere. – intek neki, és elindulok a hatalmas helyiségbe. Középen egy óriási konyhasziget, krómozott felületű dolgozófelületek, duplaajtós hűtő, beépített sütő a fekete konyhaszekrénybe.
- Nézzünk körül. – a pultra csúsztatom az üveget, és átsétálok a kajás standhoz…ez szinte az. Kitárom az ajtaját, és elkezdek válogatni a zöldségek között.
- Rejtett értékeim egyike, hogy istenien készítem el a paellát. – pillantok hátra a vállam felett, és az alapanyagokat készítem össze.


Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Szept. 11, 2016 11:51 pm
 



 

Spencer & Leena


Aljas félmosoly kúszik még mindig kéknek tetsző ajkaimra. Jól esett a forró zuhany, de felmelegíteni nem melegített fel teljesen. Jobb szemöldököm ívesen emelkedik homlokom közepéig.
- Valójában ha nem mondod fel sem tűnik naivitásod a saját világodat illetően.
Pislogok párat a mondatom után, de arcomról nem szűnik a csalóka mosoly. Tanulj meg ölni a mosolyoddal és az egész világ a tied. Ezeket a szavakat mondogatta mindig Troy. Amikor mérges voltam vagy épp magam alatt. Vagy éppen szét akartam verni a világot.
Mennyi mindent köszönhettem neki és mi lett a vége? Minden ami vagyok, amit tudok az alvilágról neki köszönhetem. Persze, az egyik legjobb embere voltam az aljas kasztból. S mennyit ért ez neki? Semmit. A kis madárkáját kiadta. De a madárka kirepült a ketrecből és minden belé fektetett energiát most máshol akarja kamatoztatni.
- Sikkasztásból nem lehet örökké megélni. Terjeszkedni kell, vagy végetek.
Vonom meg a vállamat egykedvűen, mint akit nem is érdekel a dolog. Igazából az ő dolguk, hogy mit akarnak kezdeni magukkal. Nekünk teljesen más terveink vannak. Viszont végre információk is csöpögnek. Nem csak Hannibal volt titokzatos első találkozásunk alkalmával – igazából teljesen jogosan – hanem még Lexi sem árul el semmit. Jó, ő el fog, csak id kell neki.
Aztán csak csendben hallgatom szavait, még hiányom nem támad. Jah, hát persze. A dohány. A táskámba nyúlok, abba pedig a dobozért. Kihúzok még egy szál cigarettát s a számba helyezem.
- Egy harmadik félnek? Egy semlegesnek, aki a két oldal között akar lavírozni? Sakkban tartani mindkettőt? Kinek állhat ez érdekében? Te tudod, te mozogsz a felső körökben. Ott keresd a hunyót. Igazából mocskos egy módszer de ez egy remek politikai húzás. Azt mondod, hogy itt szerepel a rendőrfőnök is? Nos, biztos, hogy nem az ő keze van akkor benne. Gondolkozz, ki nem szerepel a képeken.
Már csak azért is ajánlom ezt, mert nekem fogalmam sincs róla. Vagyis de. Nem vagyok teljesen tudatlan és olvasatlan. Utána olvastam a városnak, a lehető legtöbb mindent elolvastam róla. Politika, gazdaság. Nem ismeretlenek nekem ezek. S egy ember nincs itt: a polgármester és a fia. Meglehet, hogy ez mind csak véletlen és nekik nincsenek sikkjeik. De sose hiszek a véletleneknek. Sose.
- Aljas rágalom. Bár bocsánat, hogy nem úgy kezdtem rögtönzött beszélgetésünket, hogy bemutatom a családfámat. Mégpedig: van egy húgom, mint láthatod Lexi, a legjobb barátom egy törpepapagáj volt, Néger, őt temettem el. Neki ennyi jár. Ezen kívül van egy majmunk Dennis egy macskánk Hibbant. Demár ő is öregszik, lassan vihetem Néger mellé.
Biggyednek le ajkaim a mondat végén. Meg sem lehetne állapítani, hogy ha hazudok, annyira jól adom magamat. Igazából csak félig teszem. Dennis tényleg létezik. A minap loptuk ki az állatkertből.
- Amúgy ha jól emlékszem, a kocsiba te húztad be a kéziféket, várj idézlek „Ezek után még azt hiszed, hogy bármit is mondani fogok magamról?”. Vettem a lapot, nem tárulkozunk ki.
Kacsintok rá. Nincs bennem semmi harag vagy ellenszenv ezzel kapcsolatban. Még kényelmes is a dolog, ha belegondolok, hogy nem kell sok mindent mesélnem magamról. Nincsenek felesleges körök, hogy ki vagy, mi vagy. Nem kell újabb hazugsággal elő állni.
- Munkánk ártalma.
Vonom meg az újra a vállamat, ahogy beleszívok a cigarettába és lassan engedem ki a plafon felé, ahogy hátradőlök a kanapén. A dirigálásra elmosolyodok, s a háttámlának dőlve vigyorodom rá. Majd hangosan és gúnyosan nevetek fel.
- A saját húgomat nem rejtettem el, mit gondolsz, akkor kit rejtegetnék? Nekem ezek az emberek semmit sem mondanak.
Nézek rá hitetlenkedve, teljesen hibbantként.
- Ha valakit el akartam volna rejteni, akkor az Lexi.
Az már más tészta, hogy vakságomba észre sem vettem. Bezzeg Hannibalt. Megőrjít a pasi, pedig még csak egyszer találkoztunk.
- Nincsenek?
Biggyednek le újra ajkaim.
- Pedig már reménykedtem valami szaftos pletyibe.
Sóhajtok fel, mintha ez lenne a legnagyobb problémám. Aztán nyúlok az üvegért… melyet nem kapok meg. Tágra nyílt barna lélektükreimmel nézek rá. Nem és nem hiszek annak amit hallok. Még a számat is apróra nyitom. Nem elég, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk még főzhetek is. Igen, mert… Oh, ezt mindjárt meglátjátok, nem lövöm le előre a poént.
A lényeg, hogy kénytelen vagyok követni Spencert. Felállva a kanapéról csúszik le a törölköző a derekamról. Nem zavartatom magam a poló leér a combom közepéig.
A konyhába érve elfüttyentem magam.
- Jó, most már tényleg találkoznom kell ezzel a Daviddel.
Simítok végig a konyhaszigeten. Nem mintha az én konyhám nem felelne meg. Joel gondolt rám, és pöpecül felszerelt konyhát varázsolt a hatalmas hodályba. Nincs panaszom, de azért ez is…
A pultra csúsztatott üvegre szinte azonnal rárepülök, mint egy keselyű, s ha már azt mondta, hogy nézzünk szét.
- Jó étvágyat hozzá.
Felelem egyszerűen, de én teljesen más irányba kezdek el nézegetni.
- Mondd szójaszósz van?
Tekintek fel végül. Egyszerűbb, ha megkérdezem, minthogy elkezdjek kutakodni órákon át.
- Ne vedd magadra, de sose eszek más étkéből.
Magyarázom végül mosolyogva.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Szomb. Szept. 17, 2016 8:20 pm
 



 

Lee and Spenci


- Oh, igen olyan naiv vagyok, akit becsaphatnak a lányok, ha éppen úgy hozza a sors, vagy a saját főnöke. Nem folyok bele, de ez még nem jelenti azt, hogy teljesen vak lennék, vagy éppen süket. Az alvilág más szintjein mozgunk, és nekem nem jutott ki a jóból. – itt természetesen két idézőjel közé teszem a lényeget, ha már van két jó kezem, és használni is tudom őket.
- Aj, neked állandóan magyarázkodnom kell, és nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy egy nő ennyire kioktasson, és még gúnyolódjon is rajtam. – mosolyodom el, mert valóban sérti egy kicsit az önbecsülésemet, ha nem lett volna Leena esze, akkor ma este már nem is egyszer haltunk volna meg, de azért neki is lenne, még mit tanulnia, mert a paranoiája másokat is sírba tesz.
- Na, ezt pont úgy mondod, mint aki a csúcson van. Eddig is jól megéltünk belőle, igaz más fronton is jelen vagyunk, de nem kell, hogy mindenbe beleavassalak, mert nem a te munkád. – vonom meg a vállamat, és kicsit hátradöntöm a fejemet. Örülök neki, hogy most már nem a remetelakban vagyunk, és nem mozog alattunk egyetlen deszka sem, mondjuk, pontosan amiatt szívunk is, vagy piszok gazdagok leszünk, ha elül a probléma, azonban nem bírom kiverni a fejemből, hogy esetleg van egy harmadik fél, aki közrejátszhat.
- Nem tudom, hogy kinek lehet érdeke, de komolyan. – ingatom a fejemet, miközben megvakarom az államat, de megint belelovalja magát a témába.
- A felső körökben mozgok, ez tény, de olyat találni nem olyan egyszerű, aki mindenkinek keresztbe akar tenni, hacsak.. – de ezt már nem mondom el neki, mert nem lenne jó ötlet, és amúgy sem ismer sok embert a városban, ha valóban új, de egyelőre nem döntöttem el, hogy mennyire bízhatok meg benne. A képek között rábukkanunk a húgára, és ez az este egy újabb váratlan fordulata. Nem tudom, hogy honnan jött a sugallat, de valahonnan mégis, az biztos, hogy a női gének hiányoznak belőlem.
- Honnan kellett volna tudnom? Leena, most komolyan? Lassan már azt fogom hinni rólad, hogy az ásás előtt beszívtál, és csak azért éltük túl mindezt, mert szárnyalsz. – mosolyodom el, amikor ellentámadásba lendül, de azért kikapom a kezéből az üveget.
- Az a kocsiban volt, de most össze leszünk zárva, és nem gondoltam volna, hogy beletenyerelek a családfádba, a kettő nem ugyanaz. Szerencsére rólam nem fogsz semmit találni. – elégedett vigyor kúszik az ajkaimra, és meghúzom a vodkát, hogy legalább az átmelegítsen, ha már róla, mint opció lecsúsztam.
- Az én munkámnak még nagyon sok ártalma van, de persze előnye is. – sóhajtok egyet, és a konyha felé pillantok. Nagyon jó ez a kecó, de remélem, hogy nem gondol egyet véletlenül a főnököm, és hozza ide a titkárnőjét egy „romantikus hévégére”, mert akkor nekünk lőttek. Felmerül bennem a kétely, hogy esetleg lenyúlt volna pár képet a saját javára, mert ezt bizony kinézem belőle, de amikor számon kérem, csak kinevet.
- Hát, majd meglátjuk. – teszek hozzá ennyit, mert honnan tudhatnám, hogy ki az, akit valóban ismer. Nem egyedül érkezett a városunkba, és őt ismerve hamar képes kiépíteni olyan kapcsolatokat, ami másoknak akár évekbe is telhet.
- A remény hal meg utoljára Leena. – kacsintok rá, és most már úgy érzem, hogy szükségem lenne valami szilárd táplálékra is. Nem is marad hátra más, minthogy felálljak és húzzam magammal a kisasszonyt is, de mintha neki az alkohol jobban kellene. A konyha valóban tágas, és akár orgiát is lehetne tartani benne, de nem tenném tűzbe a kezemet, hogy már nem is történt volna meg.
- David nem a te pályád, rendben? – pillantok hátra, de kár volt elhagynom az üveget, mert megint ráveti magát. Felhozok egy ötletet, hogy mit csináljunk, és a hűtőből már kezdem is összeszedni hozzá a hozzávalókat, de megint rátör az a nyavalyás pánik.
- Nem tudok róla, hogy lenne. – pakolok ki a dolgozófelületre, és egy kést keresek elő a mellettem lévő fiókból.
- Most már kezd a paranoiád az őrületbe kergetni. Nem bízol senkiben, oké…de tudod ez már beteges. Előkóstolót nem hordasz magaddal, aki képes lenne helyetted is meghalni? – vigyorodom el, és a vágódeszkára helyezve a kaliforniai paprikát, erőteljesen kezdem el vékony csíkokra felvágni.
- Mindenáron te akarod irányítani a pillanatot, ugye? Megveszel, ha nem… - a mondatom félbemarad, mert a viharnak köszönhetően elmegy az áram, és egy hatalmas villámot követően a mennydörgésnek hála ott állunk ketten a luxuskecó közepén… a vaksötétben.
- Remek…ez hiányzott. – szólalok meg, de a ház elől motor zúgása hangzik fel. Ki a faszom jár erre ilyenkor? A késsel a kezemben tapogatózok, miközben óvatosan leengedem a kezemet, hogy ne szúrjak le senkit. Követtek volna bennünket?

Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Kedd Szept. 20, 2016 8:08 pm
 



 

Spencer & Leena

Csak somolygok az orrom alatta, azon, hogy épp kik csaphatják be. Igazából semmit sem tudok róla, tehát nem is feltételezek róla semmit. A huncut fény a szemem sarkába azonban sok mindent elárul. Igen, pont olyannak nézem, akit át tud verni egy formás idom. Ha egy igazi, alávaló perszóna volnék, még nekem is menne – látva, hogy mennyire megpróbált kaparintani. Talán szerencse, hogy nem vagyok az, vagy épp a sors hozta így. No meg egy jövőbeli ígért találkozás árnyéka is közre játszik jelenleg.
Nem mintha ez oka lenne bármi cölibátusnak. Nem. De a lényeg, hogy most nem válaszolok neki, elég legyen csak sokat sejtető mosolygásom, hogy minek is hiszem őt valójában.
- Nem gúnyolódom, csak figyelmeztetlek. Élhetsz felőlem gondtalanul, nagy lábon, elhessentve minden baljós elő jelet. Te fogsz nagyot esni nem én. Ez meg – minden bántás nélkül – miért érdekeljen engem? Ha eddig senki sem szólt volna ezekről, akkor szívesen.
Felelem hetykén neki. Nekem aztán ugyan mindegy, hogy miként éli nagylábon az életét. Nem az enyém, az övé, és a mai estén kívül, nem úgy néz ki, mintha több közünk lenne egymáshoz.
Balga, naiv lélek. De hát honnan is tudhatnám, hogy mit hoz nekünk a sors?
- Még szerencse, hogy nem az enyém.
Düllesztem nagyra a szemeimet.
- Mellesleg nem is csinálnám.
Vigyorodok el álnokul. A legutóbbi „árulás” épp elég volt, ahhoz, hogy megtanuljam: itt nincs bizalom itt nincs kegy, de legfőképp: ebben a szakmában senkiben nem bízhatsz meg soha és senkit sem engedhetsz túlontúl közel magadhoz. Troyyal való esetem megtanított erre. Nem vágyok magasságokba, mert onnan tudnak a legkönnyebben eltüntetni.
- Na, hacsak? Legalább ennyi morzsát adhatnál. Főleg, ha az illető esetleg elkezd üldözni is minket.
Nyafogok neki, megpróbálva ellopni az üveget, de nem megy. Az alkohol talán kezd megártani, mert egyre jobban nyújtom el a szavakat, akár egy nyávogós macska. Most nem kontrollálom magam és megesik, hogy koromnak megfelelően viselkedek: egy fiatal kis fruskaként. Ennyit még én is megengedhetek magamnak.
A szárnyalásra felcsillannak a szemeim.
- Áj bilííííív áááj keeen fláááááj.
Kezdek kornyikálásba, majd hangosan nevetem el magamat.
- Mert sose hiszel nekem. Mindig csak azt hiszed, hogy hazudok.
Hajtom le a fejemet, ültömbe. Vizes hajam arcomra tapad egy-egy tincse átbukik vállamon, és pár részletet édesded pofikámból eltakar. Ajkaimat továbbra is lebiggyesztve tartom, mint akinek tényleg rosszul esik az eset.
- Ha megnyugtat nem is fogok keresni semmit sem.
Emelem fel hirtelen a fejemet, egy cinikus mosollyal az ajkaimon. Nézem, ahogy meghúzza a vodkát, számat nyelvemmel nedvesítem be. Hát nah, kívánom a löttyöt, ez így van. Sóhajtására azonban felnevetek.
- Jaj te szegény. Ha majd lesz időm megsajnállak.
Nevetek továbbra is, nem titkolva azt az apró tényt, hogy igazán jót szórakozok rajta. Igen, nem vele, hanem rajta. Szemét dolog? Na és? Én legalább őszinte vagyok másokhoz.
Kacarászva gyújtok rá egy újabb szál cigarettára, de hitetlenkedésére csak szememet forgatom. Nem ismétlem meg többször önmagam, hogy 1, senkit sem ismerek a városból, 2, a húgomat hamarabb elrejteném, mint bárki mást.
Upsz.
- Áh, téged tekintve, az már rég meghalt.
Mondok le a pasasról. Ez olyan tökéletes álcában éli életét, nem is álcában. Biztos vagyok benne, hogy számára a tökéletesség az elsődleges. Neki semmilyen defektje nincs. Nyeh, uncsi. Mh, meglehet, hogy sokat ittam, de ez nem zavartat abban, hogy a konyhában újra rárepüljek az üvegre. Egyik kezembe a vodka, a másikba a bagó. Teljes az idilli kép rólam.
- Miért félted ennyire? Szerintem több szart látott már mint te.
Nevetek újra, fejemet megrázva gyerekes érzésein. Nagy hal ő a vízben, de ami a legjobb: Spencer ki sem hallja a hangomból, hogy csak cukkolom.  Vannak nekem más terveim más emberekkel, egy sokadig vasat nem tartanék a tűzbe. De tény, hogy megismerkednék az ipsével.
Paranoiám idegesítésére azonban kedvesen mosolyodok el.
- De életben tart.
Felelek rá ennyivel. Hogy sokakat idegesít? Meglehet, de még élek. S ezt nem másnak köszönhetem, mint a paranoiámnak, mely Troy mellett tökéletesre csiszolódott. Sose eszek más főztjéből, ebből a szempontból makacs és tántorítatlan vagyok.
- Nope. Ezért főzök magamnak, hogy ne kelljen az előkóstoló.
Rágalmára, csak hangosan nevetek fel, és felelnék is neki, ha…
Nevetésem nem csapna át hirtelen sikolyba, a dörgést illetően, az üveg kicsúszik kezemből és ezernyi darabra hullik a padlón.
- A rohadt életbe.
Sziszegem, nem is az áramszünetnek, hanem az újabb viharnak. Egyetlen forrásunk égő cigarettacsikkem. Felemelve szemlélem egy pillanatig, de a motoszkálást meghalva a pulton nyomom el a maradványt.
- Mondd, hogy David ki akar kapcsolni.
Suttogom, hangomban talán némi para is beköltözik. Aminek az oka csak egy dolog: a következő dörgésnél tuti, hogy lebukunk, bárki is legyen az. Fejemben ezernyi variáció, hogy ki lehet az. A zsaruktól kezdve, egészen az üldözőnkig.
A bejárati ajtónál, ekkor dörömbölés kezdődik meg. Amíg egy másik hang az ablak alatt motoszkál.
- Ez csapda.
Felelem, hátratántorodva. Szemeimet behunyom, tíz másodpercre, s mikor újra felnyitódnak szemfedeleim a sötétben is látni vélem a tárgyak sziluettjeit. No meg Spencert. Hozzá lépve ragadom meg a csuklóját, és húzom vissza a nappaliba. Megpróbálok olyan halk lenni, amilyen csak lehet. Korgó gyomrom nem segít ebben.
Először is az asztalról pakolom el a képeket, ahogy vannak, bele a táskába, melyet felkapok a vállamra.
- Fel az emeletre…
Suttogom, és arra kezdem el taszigálni a férfit, ha magától nem menne. Az ajtón lévő dörömbölés nem nyugszik. Egy férfi az, ki segítséget akar kérni a vihar miatt. Kamu.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Szept. 25, 2016 4:31 am
 



 

Lee and Spenci


Nem állítanám, hogy nem borít ki Leena, és az állandó szájalása, de amikor annyit felel, hogy csak engem akart figyelmeztetni, akkor meglep. A múltban történt események miatt, és az erdős kalandunk után nem mondanám biztosra, hogy rábíznám az életemet, de nem hagyott cserben, és ez is valami. Akadtak közöttünk súrlódások, de annyi esélye volt meglépni, cserbenhagyni, hogy a két kezemen nem tudnám megszámolni, mégis maradt.
- Jól van, hagyjuk ennyiben. – zárom le a témát, de a kisasszony nagyon kíváncsi, mintha a vérébe lenne kódolva, hogy szaglásznia kelljen. Valószínű így maradt életben, de én se most jöttem le a falvédőről, hogy kitálaljak neki.
- Nem adok még annyi infót sem. Ha majd elmeséled, hogy valójában, mit temettél el az erdőben, és nem azzal a hülye mesével áltatsz, hogy a halott papagájodat, akkor tárgyalhatunk, de addig felesleges megpuhítanod, mert nem adom be a derekamat. – vonom meg a vállamat. A pia a lételeme, de az igazi mozgatórugója a cigaretta. Most mégis egy olyan oldalát látom, ami még nekem is újdonság. Leena szimplán egy fiatal, nyafogós hercegkisasszony bőrébe bújik, így el kell gondolkodnom azon, hogy vajon mennyi idős valójában. Még mindig nem sikerült kitalálnom, de abban biztos vagyok, hogy fiatalabb nálam, talán nyolc, vagy….ójaj nem akarok belegondolni, mi van, ha kiskorú? Jesszusom, akkor még ezen is aggódnom kellene.
- Nem fogsz szárnyalni, és az előbb mondtam, hogy erre van okom is. Ez az élet bogárkám, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. – kacsintok rá, és az üvegemet a birtokomba veszem. Megártott neki a felhajtott vodka, na meg a kinti hideg. Éhezni nem akarunk, így jó lenne összecsapni valami egyszerűt. Meghúzom az áttetsző színű folyadékot, és lám milyen hirtelen váltunk az édesből, szarkasztikus üzemmódba.
- Nem kell sajnálnod, én se teszem veled. – aztán elindulunk a konyha felé, de amint ráveszem magam arra, hogy a spanyol konyha egyik remekművét készítsem el neki, már megint a kettős mániáját helyezi előtérbe, és visszatérünk az alapokhoz.
- Nem mindegy neked? – halászom elő a zöldségeket, és csak félig pillantok fel rá, egészen addig, amíg másik irányba nem akar elmozdulni. Sérti a hiúságomat, hogy még abban is kivetnivalót talál, hogyha én állok a konyhában, mert neki bizony az nem felelne meg, amit én készítek, neki külön vizeken kell eveznie. Bosszantó egy nőszemély.
- Nem hiszem el, hogy mindig van rá lehetőséged, hogy egyedül főzz. Még soha nem vetemedtél arra, hogy mások által készített ételt kóstolj? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet szeletelés közben, de amekkora szerencsénk van a vihar még itt is keresztbe tesz. Majdnem elfelejtettem, hogy Ms. Paranoia még a villámlástól, és a mennydörgéstől is fél, de ekkor egy autó motorzúgását halljuk meg odakintről, és ez már nem gyerekjáték.
- Nem hinném, a tudtommal… - összenézzek Leenával, de hamarabb mozdulok, mint ő, így elindulok az ajtó felé, a fal mellette araszolva. Fegyverünk ugyan nincs, de a kés is csodákra képes, ha közelharcról van szó. Már majdnem elérném a nyílászárót, de megszólal a vészharang benne, és úgy ránt vissza, hogy egy hajszál választ el az öngyilkosságtól. Nem akarok Hasfelmetsző Jacket játszani. A csapda említésére összeráncolom a homlokomat, és hátrálni kezdek vele a nappali felé, de az éhes gyomor korgása árulkodóan hívja fel ránk a figyelmet. Csak rápillantok, de ez is elég. Látom, hogy mire megy ki a dolog, és segíteni kezdek neki, hogy összepakoljuk a képeket. Bólintva követem a lépcsőfordulóhoz, de még az aljához se érünk el, amikor erőszakos behatolás hangjai ütik meg a fülünket.
- A kocsi a bejárat előtt állt. Tuti, hogy itt vannak…lehet elhozta a szukáját is. Beállíthatnánk szerelmi drámának, nem gondolod? – egyértelműen úgy tűnik, hogy nem mi vagyunk a célpontok, de egyből a konyha felé veszik az irányt, és mellettünk áll a sötétség is. Úgy settenkedek a lépcsőfokokon, mint egy macska, de mégsem vagyok olyan kecses. Az első megoldás az egyik háló lenne, de mielőtt elindulhatna arra Leena, megfogom az alkarját, és beszéd helyett a legnagyobb helyiség felé mutatok. David szobája a legbiztonságosabb, és ha a megérzéseim nem csalnak, akkor még előnybe is kerülhetünk a két ipsével szemben. Elhaladunk a lépcsőkorlát mellett, de egyelőre még a földszintről érkeznek zajok.
- Ki kell nyírnunk a főnök utasítása szerint. – brummog az egyikük, és nekünk sikerül belopóznunk a kincset érő szobába.
- A komód. – suttogom halkan neki, aztán becsukjuk az ajtót, és el is fordítom a zárban a kulcsot.
- Kell lennie fegyvernek idefent, na meg ott az erkély. – a luxus néha megéri, de ha innen kiugrunk, talán megússzuk egy lábtöréssel. A komód legfelső fiókjában kezdek el matatni, amikor egyértelműen megtörténik az elkerülhetetlen. A két fószer feljutott az emeletre.
- Lent nincs senki, de a konyhában dolgoztak. Világíts már a telefonoddal. Bármi mozgást látsz, ne habozz, lőj azonnal. – hát ez aztán igazán kecsegtető számunkra. Végre rámarkolok egy hideg puskacsőre, de ekkor jön az első lövés is, pontosan az ajtónkba.
- Feküdj. – intek lefelé Leenának, és én is lebukok, de rántom magammal a pisztolyt is, és az ágy másik oldala felé kezdek el mászni…

Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Szept. 25, 2016 12:01 pm
 



 

Spenci & Lee

Az annyiba hagyásra előbb csak megvonom a vállamat, mint akit nem érdekelnek a szavai, aztán meg csak bólintok. Legyen így, akkor hagyjuk. Végül is, nem az én életem. Én láttam, hogy miként hullanak a fejesek fejei, úgy, hogy nekik erről fogalmuk sem volt. A csini pofijáért kár lenne, de egyéb esetben.
Tényleg Leena, miért is érdekel?
- Néger nem mese.
Tagadok tágra nyílt szemekkel benne egy pillanatig ott lobog a gyász lángja. Spencer nem hisz nekem, pedig oly hihetően adom elő magamat. Bármely színésznő megirigyelhetné alakításomat. Fejemet újra lehajtom az ölembe. Igen, az alkohol már dolgozik véremben, melybe egy grammnyi táplálék sem akadt.
- Amúgy sincs derekad, egybe van a csípőddel. Dereka a nőknek van.
Nyújtom ki rá a nyelvemet, de aztán felnevetek. Az inforámcióra most nincs szükségem, magam is utána tudok járni. Megpróbáltam, hátha ki tudom belőle szedni, hiszen próba cseresznye. De ha nem, hát nem. Amúgy is van egy sejtésem, csak még azt nem tudom, hogy miként fogok utána járni. A kanapén jobbra-balra dőlök, s hangosan nevetek fel, némileg ittasan.
- Ez furcsa, Pont a te szádból hallani, de tudod mit Spencer, most elárulok neked egy titkot.
Hajolok hozzá közel, szemeimben a csalafintaság fényével, vigyoromat próbálom elrejteni, de jelenleg nem sikerül a pókerarc.
- Mindig megkapom, amit akarok.
Suttogom halkan, hogy csak ő hallhassa. Leheletemben keveredik a vodka és a cigaretta markáns ízének egyvelege. Kuncogva dőlök hátra a kanapén. Valójában ez így van. Kemény munkával mindig megkaptam, amit akartam, csak elég türelmesnek kellett lennem. Lexi mellett pedig megtanultam az lenni.
A sajnálatra csak felnevetek és kissé szédülve állok fel, hogy követhessem a konyhába.
Ahol rögtön felvetődik örökös problémám. A főzés. Vannak dolgok, amikből nem adok és igazából egy valódi konyhatündér vagyok. Minden férfi álma is lehetnék, ha én az akarnék lenni. De szerencsémre – és a férfiak szerencséjére is – nem akarok az lenni. Kedvtelésből, szórakozásból főzök minden alkalommal.
Főnökének védelmére adott ingerült válaszára csak vállat rántok. Láthatja, hogy annyira nem érdekel az egész, de cigimet tartó ajkaim szegletében ott ül a vigyor. Szórakozok vele és ezt le is olvashatja rólam, ha figyelmes.
- Yupp és nope.
Bólogatok megfelelően a két szónál.
- Mindig volt alkalmam, hiszen mindig teremtettem magamnak. És nem, soha. Nagyon gyorsan megtanultam ám, hogy nem szabad mások főztjéből ennem.
S ennél a résznél halkan nyögök fel, ahogy látom, miként vágja azokat a szerencsétlen paprikákat. Milyen hentes ez?
Nincs sok időm ezen elmélkedni. A lakás sötétségbe borul, melyet egy pillanatra a villám cikázó fehéres fénye vonja be. Az üveg törik, sikolyom megtöri a csendet. Kapjuk is a vendégeket.
Spencer persze nem azt a választ adja, melyben reménykedtem. Halkan nyüszítek fel. Dolgozik bennem az alkohol és az éhségérzet. A cigaretta parazsát is gyorsan nyomom el, most még azzal sem tudom magamat nyugtatni.
Az adrenalin lassan járja át testemet és elkap a jóleső érzés. De persze neki is most kell megöletnie magát. Arcomat kaparnám, de még időben megragadom kezét és húzni kezdem. Szerencsémre hamar rájön, hogy mit is csinálok, segít a pakolásban. A telefonomat is belesodrom a táskába. Nem tartok attól, hogy bárki keressen. Az egyetlen személy a húgom lenne, de ő meg pontosan tudja, hogy merre vagyok. Arra meg nincs szükségem, hogy a betörők vegyék el.
A lépcső felé araszolva halljuk meg a fickók hangjait.
- De ezek szerint tervezett idejönni.
Suttogom, hiszen csak nem ránk érvényes ez a mondat, hanem a drága főnökére. Remélem, hogy ezért magas kártérítést fog fizetni.
A sötétben csak szilluetteket látok, fogalmam sincs, hogy melyik helység felé haladok az emeleten. Spencer ragad meg és mutogat nekem. Össze kell szűkítenem szememet, hogy kivehessem mit is akar, de inkább csak követem egy szoba felé. Egy halk kuncogás csúszik ki számon, melyet nem más vált ki, mint a másik fickó kasztrált hangja. De tényleg. Nem olyan, mint akit kasztráltak? Vékony és cincogó. Hogy tudja bárki is komolyan venni? Nevetésemet próbálom elfojtani, az alsó ajkamba is beleharapok, de akármikor hallom meg, újabb nevetés karcolja torkomat.
Ahelyett, hogy a komód felé indulnék, a terasz felé teszem.
- Meghalok, ez nagyon vicces.
Kuncogom továbbra is. Mondtam már, hogy dolgozik bennem az alkohol? Jó, mert ilyenkor nem mindig tudok józanul gondolkodni. Az ágyhoz lépve rántom le róla a dísznek használó ágytakarót, csücskét a korláthoz kötözöm, a nagyobb részét átdobom rajta.
Optikai csalódás: azt az érzést akarom kelteni, hogy  nem vagyunk itt.
És ekkor újra megszólal a pasi. Újabb kuncogás tőlem, de azért lefekszem a padlóra és korgó gyomorral araszolok Spencer mellé. Halkan pisszegek neki, hogy figyeljen rám. Amint ez megtörténik suttogó szövegelésbe kezdek.
- A ház a prohibíció ideje előtt épült igaz? Akkor a szesztilalom időszakába át kellett alakítani, hogy el tudják rejteni az alkoholt. Gondolkozz, a házba hol vannak titkos átjárók, üres termek a falak mögött?
Ugyanis az összes ilyen házat átalakították abban az időszakban. Az emberek nem tudtak megélni az alkohol nélkül, de a rend őrei elől el kellett rejteniük ezeket. Al Capone az egyik példaképem és ő pont ebben az időszakban tevékenykedett. S ekkor egy villám szeli ketté az eget, megvilágítva a szobát…
S tudom, hogy mi fog jönni ezután.
- A picsába.
Szólok elhűlt hangon, számra tapasztom a kezemet és már… Jön is a dörgés. Halk sikolyomat tompítani próbálom még a fejemet is a padlónak hajtom.



Vissza az elejére Go down
Spencer Turner
avatar
Új regisztrált

Kor : 30
Avataron : Nicolas Simoes

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Szomb. Okt. 01, 2016 8:30 am
 



 

Lee and Spenci


Leena magabiztossága csak álca, és erre most kezdek rájönni, amikor már kellő mennyiségű alkohol pumpál a szervezetében. Nem mondanám, hogy ettől fiatalabbnak tűnik a megsaccolt koránál, csak meglátom a törékeny oldalát is, aki nem annyira feszélyezett. Próbálkozik még a hazugságaival, de egyetlen füllentését sem hiszem el.
- Na, én meg egy herceg vagyok, aki tigriseket tart otthon. Ne csinálj belőlem szamarat, mindketten tudjuk, hogy Néger nem létezett, és egészen mást temettél el abban a dobozban. – ingatom a fejemet, és nem tudom levenni a szememet róla. Egy másik oldalába nyerhetek betekintést. Nem mondom, hogy nem pörög a nyelve, és nem idegesít, de most már kicsit át tudom érezni a helyzetét. Nem fogom elmondani, hogy milyen következtetésekre jutottam, mert egyből magába zárkózna, de az is nagy információ számomra, hogy van egy húga, és mer is róla beszélni…igaz elvicceli, mert azt hiszi ettől nem lesz akkora jelentősége.
- Jól van, akkor a nőknek van dereka, nekem meg csípőm. Megfelel a módosítás, vagy kapok még egy újabb beszólást, hmm? – vigyorogva kérdezek rá, mert nem sért, de azért vannak olyan témák, melyekbe őt sem akarom beleavatni. Egyfajta távolságtartás még mindig van kettőnk között, de ez természetes, mert egy nap alatt nem fogom megosztani vele, hogy miképpen nőttem fel, milyen gyerekkorom volt. Néha már nem tudom követni a beszélgetésünk fonalát, de hunyorogva tekintek rá, amikor közelebb hajol hozzám, és egy újabb szeletet akar elém tárni az életéből, vagyis erre vagyok felkészülve, de nem ezt kapom.
- Igazán? – nem kérdezek többet, mert van egy sanda gyanúm, hogy ebben a kijelentésben több az igazság, mint kellene. Nem egy ijedt virágszál, és nem kell tartanom tőle, hogy maga alá csinál….na jó, ha villámlik és mennydörög, akkor előfordulhat, hogy majd az ágy alól kell kiszednem, és vele énekelnem a Villámdalt a Tedből, hogy megnyugodjon.
- Ezzel nem csak te vagy így. – nyalom meg az ajkaimat, és közvetlenül a barna íriszek mélyére tekintek. A konyhába érve tovatűnik ez a bizalmaskodó tekintet, és áttérünk az evésre is, mert nekem kilyukad a gyomrom, és az ő állapotából is arra következtetek, hogy ráférne valami szilárd táplálék, mert lassan eggyé válik a vodkával. Mi is lesz akkor a neve, Miss Leedka? Nekiállok az előkészületeknek, hiszen már otthonosan mozgok ebben a házban, és a rejtett zugokat is ismerem, mármint a legtöbbet igen. David szentélyébe nem sokszor mentem be, és mikor szóba kerül ő maga is, akkor szűkszavúan válaszolok. A munkám az egy dolog, de David már más tészta, és nem is szeretek róla beszélni. Elterelem a figyelmét, és az előkóstolásra térek át, de megint makacskodik, és ragaszkodik hozzá, hogy ő főzzön.
- Én megértem, hogy meg kellett tanulnod főzni, de nézz magadra. Az üveget is alig bírod megtartani, akkor szerinted ide foglak engedni a sütőhöz? – a késsel a kezemben mutogatok felé, de Miss Őnagysága hajthatatlan. A párbeszédünket az áramszünet szakítja félbe, és egy hatalmas, az eget átszelő villámlás. Már kezdem úgy érezni, hogy még az égiek is ellenünk vannak, és ezt alá is támasztja a semmiből felbukkanó autó hangja, na meg a két ipse, akik szívélyes vendégvárókat keresnek a házban. Megint lemaradtam valamiről, és David elfelejtett szólni, egy félresikerült üzletről? Ha túlélem ezt a napot, akkor esküszöm, hogy a két kezemmel fojtom meg, mert ez már nem járja. Honnan a fenéből tudhatná bárki is, hogy itt vagyunk? A szúróeszközzel a kezemben közelítek a hátsó ajtó felé, de Leena ránt vissza. Talán igaza van, és jobban járnánk, ha az emelet felé indulnánk. Nem is tökölök sokat, a nappaliban felkapjuk a kis cókmókot, és sipirc felfelé. Még el se érjük a felső szintet, de máris egy érdekes beszélgetés csapja meg a fülünket. Én is hasonlóan meredek a vaksötétben a mellettem állóra, aki a kételyének hangot is ad.
- Igen, úgy néz ki, hogy én is lemaradtam valamiről. – hagyom ennyiben a dolgot, és a nagy háló felé terelem. Más megoldás nincsen, ha túl akarjuk élni a mai napot. A komódban kutatok lázasan egy használható fegyver után, és bár becsuktuk az ajtót, attól még nem fog megmenteni minket, ha pisztoly is van náluk. Leena fogalmam sincs, hogy mit csinál a háttérben, de a kacagására fel kell figyelnem. A szám elé teszem a mutatóujjamat, hogy csendre intsem, mert mindkettőnk halálát okozhatja, de nem igazán hatja meg. Csodálatos, meg vagyok áldva egy részeg lánnyal is. Az erkélyen kidobja az ágytakarót, és megfordul a fejemben, hogy valami ötlete támadt a menekülésre, de el kell szomorodnom, mert abban a pillanatban a padlóra vágja magát, és hason fekve kúszik felém. Az ágy sem nyújthat teljes biztonságot, de a szavaira már jobban kell fülelnem, mert az emeleten jár a két másik férfi is.
- Nem tudom, öregem neked még ilyenkor is az alkoholon jár az eszed? Előfordulhat, hogy van, de innen nem jutunk ki sehova. – szomorítom el a rideg tényekkel, de ekkor jön az igazi baj. A mennydörgés okozta sokkot, vagy éppen félelmét nem tudja kontrollálni, ezért a sikolyt valószínű nemcsak én hallom meg, hanem mások is. Hiába tompítja, már késő. Az ajtót az egyikük rúgja be, és megpróbálok az ágy takarásában maradni, de lehetséges, hogy kilátszik a fejem búbja.
- Nézz körül, és ne kérdezz. – egy őrült ötlet bontakozik ki a fejemben, így elkapom a vállát Leenának, és magam alá gyűrve, úgy teszek, mint akik belevesztek a szenvedély hullámába.
- See Carmela… - nem az erősségem a spanyol, de a mocskos szeretők beleillik a képbe. A két férfi ledöbben, így nekem van időm úgy helyezni a fegyvert, hogy ők ne lássák.
- Ti meg…? – Odahajolok Leenához, és egy csókot lehelek az ajkaira.
- Ő a spanyol házvezetőnő, és hát egy kis szórakozásra vágytam így… - megvonom a vállamat, és látom rajtuk, hogy elbizonytalanodnak. Lőniük kellene, de mi sem várjuk őket felkészületlenül.
- Meg kellene… - a másik emelné a fegyverét, de valamiért a másik leállítja.
- Hol van David? – ó, ezt a kérdésre nem akartam választ adni, és tudom, hogy ezután a faggatózás jönne, így nem marad választásom.
- Bocsi fiúk. – előkapom a fegyvert és golyót eresztek a fejükbe. Azonnal összerogynak, így csak utána tekintek le az alattam fekvőre.


Vissza az elejére Go down
Leena Furgitive
avatar
Új regisztrált

Kor : 23
Avataron : Kate Beckinsale

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Vas. Okt. 02, 2016 8:32 pm
 



 

Spenci & Lee

Honnan a jó égből tudja, hogy mi van abban a dobozba?? De tényleg! Ahhoz, hogy átlásson már-már tökéletesnek mondhat színjátékomon, onnantól kellett volna követnie, hogy azokat az ékszertolvajokat lefegyvereztem és elloptam tőlük, amit ők tulajdonítottak el.
Vajon azóta követett volna?
Nem hiszem.
Vagy mégis?
Már semmit sem tudok.
Arcomat sértődötten fújom fel, kezeimet is karba teszem, pont úgy dőlök hátra, mint aki megsértődik azon, hogy nem hisznek neki, amikor igazat mondanak. Kíváncsi lennék, hogy ha az igazat mondanám el, akkor azt elhinné-e? Hogy én, egy törékeny nő, "könnyűszerrel" elbánik négy bűnözővel,  hogy elvegye a drága ékszereit?
Kötve hiszem.
- Mh, nem is tudom. Ha jobban megnéznélek biztos, hogy találnék még hibákat rajtad.
Vigyorodok el pimaszul, szokásomhoz híven, hogy aztán hirtelen hajoljak oda hozzá. Apró titkot árulok el magamról, mely igazabb a kelleténél is. Egyszerű visszakérdésére enyhén félrehajtom a fejemet, ajkaimra sejtelmes, elrévedő mosoly ül ki.
Emlékeimbe idéződik a vidámpark neon fényei, s az Ő hasonló kijelentése. És most hirtelenjében vágyat kezdtem el érezni az iránt, hogy felhívjam. Még szerencse, hogy Nickynek adtam a névjegykártyáját, nem mintha nem tudnám fejből a számát. De még mindig nem döntöttem el, hogy akarom-e, hogy az életem része legyen.
A jelenbe akkor csöppenek vissza, amikor szemeim sarkából látom meg, miként nyalja meg ajkait.
Mosolyom visszaváltozik újra pimasszá a kijelentését hallva.
- Két dudás egy csárdába eset?
Húzom aztán félvigyorra ajkamat.
De aztán már trappolunk is ki a konyhába, ahol újra rávetem magam a vodkára. Éhgyomorra inni, gratu Leena. De hát... Egyszer élünk, nem igaz?
S jön újra a vádaskodás, melyet nem egészen értek. S nem csak azért, mert ittas vagyok. Az üvegre nézek, mely úgy tapad a kezemhez, mintha odaragasztották volna.
- Drágám...
Kezdeném el, ha nem menne el az áram, én nem lennék idegroncs, főleg az első villámlást követő dörgés miatt.

Lépteinket gyorsan az emelet irányába fordítjuk. Szerencsére még ő sincs megáldva öngyilkos hajlamokkal, habár felelőtlen. Ezen még lehet javítani.
- Remek a főnököd.
Zsörtölődök suttogva. Rohadtul nem akarok egyik család dolgaiba belebonyolódni, most mégis úgy tűnik, hogy azt teszem. A tökéletesen felállított diplomáciai stratégiánk Lexivel kezd összeomlani, akár egy kártyavár.
Sírni támadna kedvem, mégis halk kuncogásba kezdek, ahogy meghallom a vékony hangú herélt hangját.
Aztán jön a könnyed elterelő technikám. Ha szerencsénk van beveszik, hogy az ablakon át távoztunk, amíg mi elrejtőzünk, a szekrénybe, vagy a fal mögött. Mert tuti, hogy kell lennie valaminek...
Jé, azott egy repedés a plafonon? S egy pók szál alá onnan, ezüstös fonalán lógva. Nahát, milyen érdekes. Lenyűgöző látványnak találom most, korgó hasam, s szédülő fejem társaságában.
- A pókok hogy képesek a plafonon járni?
Teszem fel halkan a kérdést, de aztán újra kizökkenek alkohol mámoros állapotomból. A földre hasalva kúszok oda hozzá, megpróbálom, akár egy pók, de csak négy végtagom van.
- Tanulj több bűnözés történetet. Hidd el, életmentő lehet.
Korholom meg, hogy nem tudja a választ. Tuti, hogy ebbe a házba is csak bulizni járt, ha el is kísérte a főnökét, annak a munkáját nem követte figyelemmel, az apró utalásokat, mozdulatait.
Bosszant a fickó ilyenkor, de tényleg.
S ekkor követem el azt a hibát, mely teljesen önhibámon kívüli.
A dörgésre hiába hajtom le a fejemet, az apró sikoly kicsúszik a számon.
- A rohadt életbe már.
Tápászkodok négykézlábra és iramodok az első szekrény felé, remélve, hogy Spencer követ. Azonban a férfinak más tervei vannak. Vállamnál ránt vissza, s gyűr maga alá. Időm sincs védekezni, mert az ajtót ránk rúgják.
- Mi a...
Csúszik ki halkan a számom, ahogy meghallom, miként nevez. Általában jól reagálok ezekre a szitukra, de most teljes értetlenségben fekszem ott. Lett volna időnk bemenekülni a szekénybe, azt magunkra zárni és megvárni, hogy bekapják a csalit és azt higgyék, hogy kimenekültünk.
Miért fekszünk mégis így?
Talán ezért sem reagálok egyből apró csókjára.
- Oh, Senor Turner...
Találok ki spanyol akcentussal egy nevet neki. Fogalmam sincs, hogy mi a második neve, hát megoldom így. Ajkaim szegletébe futó mosoly kúszik, ahogy eszembe idéződik táncoktatóm, spanyol vonásai. Ha csak a táncot tanultam volna tőle...
Gondolataimba mélyedve, már csak a lövésre leszek figyelmes.
- Mi a picsa?
Fakadok ki, enyhén felemelkedve és a két halottra réved tekintetem. Fejem hangosan koppan a padlón, ahogy visszadőlök. Tenyerembe rejtem az arcomat.
- Te....
Kezdek enyhén ingerült hanggal hangomban.
- Elmagyaráznád, hogy mi a rossebet gondoltál, és hogy mi a fészkes terved a tetves két hullával?
Nem tekintek rá ujjaim közül, hangom elég idegességnek akad okot, aztán hirtelen hisztérikus nevetésbe fordulok.
- Vajon tényleg tetvesek a hullák?
Kérdezem a vodkától megrészegülve. Aztán csak lerúgom magamról a fickót, ha eddig esetleg nem szált volna le rólam és hirtelen pattanok fel. Egy újabb villám ezüstös fénye világítja meg egy pillanatra a szobát.
- Ígéret ide vagy oda, de én lelépek.
Jelentem ki hirtelen és rögtön a hátitáskám után kapok.
- Tudod, hogy merre találsz, ha nem úgy is kideríted. De egy pillanatnál sem maradok tovább. Van fogalmad, hogy mi fog történni, ha rájönnek, hogy ezek nem mennek vissza? Nem fogok itt meghalni a te drága főnököd miatt.
Fakadok ki és öles léptekkel, egynálámnál nagyobb polóba indulok neki a lépcsőknek, átlépve a két holttestet mezítlen lábaimmal.



Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
Csüt. Okt. 13, 2016 11:41 am
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Spencer and Lee in Chicago
 



 

Vissza az elejére Go down
Spencer and Lee in Chicago
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: