HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Hangár (Fort Lawton)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Hangár (Fort Lawton)
Pént. Aug. 12, 2016 9:06 pm
 



 

Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Pént. Aug. 12, 2016 9:32 pm
 



 



Kicseng. Csodálatos.. Ma már negyedszer hívom a nőt, de nem hajlandó felvenni. Nem hibáztatom érte, nekem is lenne jobb dolgom, semmint őt hajkurászni, de ha mér ezt dobta a gép, akkor muszáj vagyok pontot tenni az ügy végére. Pláne, mert úgy ismernek, mint a pitbullt, akit nem lehet lerázni. És ez egy fokkal - na jó, nem is egy, hanem sok-sok fokkal - jobb annál, mintha egy másik állattal, mondjuk a gödénnyel azonosítanának. Apropó gödény. Kellene innom egy kávét. Majd veszek magamnak az automatában, míg a nőstény lelőhelye felé tartok. Bocsánat! Nőszemély.
Felkapom a zakómat a szék támlájáról, mutatóujjamat beleakasztom az akasztójába, hanyagul átvetem a ruhadarabot a vállam fölött. Nem akarom felvenni, így is vízipólóznak a nem létező bolhák a hónom alatt, kell a halálnak, hogy még nagyobb meleg legyen. És egyébként is így vagyok baromi lezser, Raoul bizonyára a seggét verné a földhöz örömében annak kapcsán, hogy száraz vagyok, mint a sivatag. Sehol egy korty alkohol mióta is? Legalább nyolc órája. Annyit aludtam azt'szem. Rekord az elmúlt évben. Jó ötlet volt gyógyszerre leküldeni azt a vodkát. És a szemcsepp is sokat segített reggel azon, hogy ne legyek tőle üregi nyúl.
Tudom én, hogy merre lakik a szög a zsákban, na meg a nyúl a bokorban, nem kell soká cirkáljak a bázison, mire meglelem Sterlinget. Olyan pöpec személyleírást kaptam róla, hogy hátulról és sötétben is felismerném, ha nem forognak úgy a székén, mint egy ringlispíl.
- Szép napot, hölgyem! - próbálkozom egy köszönéssel. Ha rám se bagózik, akkor lehet, hogy momentán süket. Az talán mentsége lenne afelől, hogy skippelte a telefon felvételét.


A hozzászólást Desmond Burroughs összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 18, 2016 10:20 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Pént. Aug. 12, 2016 11:14 pm
 



 

Desmond Burroughs és a lelkisérültek összecsapása

Eléggé bírom, hogy szabad a mozgásterem ezen a bázison, ahová rangom szerint bemehetek, oda tényleg bemehetek, nem áll utamba senki, maximum az ellenőrzés idejére. Az meg ugyebár nem számottevő. Az ember azt hinné, hogy bő egy év elteltével jobban ismernek már, és legalább akkor bezárnak, amikor rám törnek a rosszabb napok, de neeem. A kiskatonák még mindig be vannak szarva tőlem, és felteszem találgatják, hogy juthattam ilyen magasra, holott két mell birtokosa vagyok. Nem fogják megtudni.
Reggel nem voltam éppen topon, úgyhogy momentán kissé ziláltnak tűnök. A kényelmes halványzöld farmeromat mostanra már inkább kórházszínűnek látom, legszívesebben letépném magamról, de ott még nem tartok; a fekete, magas nyakú blúz még hagyján kinézne valahogy, de fölötte a narancssárga széldzseki abszolút hazavágja az összképet. Ám legalább a fegyverek (szám szerint ötöt aggattam ma magamra, ami jelzi a megborult lelki egyensúlyomat) nem is látszanak. Nem mintha különösebben izgatna a dolog, pusztán a tükröződő üvegfelület előtt elsétálva meg kellett állapítanom, hogy ez kegyetlenül diszharmonikus benyomást kelt. Sebaj! Dupla rumoskávéval indítottam a napot, hogy kissé elviselhetőbbé szelidítsem önsárkányságomat, de eztán is szükségét éreztem a feszültséglevezetésnek, szóval átballagtam szépen a hangárba. Ráérősen sétálgatok a rendelkezésre álló járművek között, azt latolgatva, melyiket is lenne a legjobb vezetni, melyik venne igénybe leginkább. Úgy hírlik, nemsokára kapunk valami új fejlesztésű darabot, de hiszem én, ha látom. Efféle pletykák többször kelnek szárnyra, mint amennyiszer nem. Persze ha tényleg jön valami szép játékszer, határozottan igényelni fogom a kipróbálását, az fix. Most viszont inkább az egyik terepjáróra esik a választásom, hiszen a súlyos és nehezen manőverezhető jármű bizony képes megizzasztani. Vékony az a határvonal, amikor nem borul meg éles kanyarokban, például. Odasasszézok az ügyeleteshez, hogy felírjam magam a listára, hiába, egy katonai bázison elég komoly rend van... vagyis azt hinném, de a közlegény közli, hogy betelt az ív, be kell szaladnia másikat kérni a felettesétől. Rosszalló fintorral nézek utána, sejtvén, hogy inkább instrukciót kérni szaladt el, mert nem biztos benne, hogy kiadhatja nekem a négykerekűt, más napokon hagynám a fenébe és elhúznék, vagy lenyúlnám a kocsit engedély nélkül, de ma levetem magam a székébe a várakozáshoz. Finoman hintázik alattam, meglököm magam, hogy forogni kezdjek vele, mostanában ez egy jó játékká vált. Előkapom a zsebemből a gyógyszeres dobozkát, kiszórom a tenyerembe a tartalmát, miközben még mindig kereng körülöttem a szoba. Félrekotrom a hosszú narancssárgákat az egyik, a fehér-zöld kapszulákat a másik oldalra, marad középen a három kerek fehér és a két dundi kék. Mivel semmi extrára nem számítottam, ezért csak egy napi adagot tettem el. Amikor forogtamban egy pillanatra látóterembe kerül a közeledő, befelé felnyögök, és megállapítom, talán hiba volt. Lehet, hogy ma dupla adagra lesz szükségem. A maradékot visszakotrom a tartóba, egy fehér pirulát pedig a számba tolok, fejemet hátravetve lenyelem. Másfél másodpercig lehunyt szemmel tudatosítom magamban a tettet, mintha ugyan a szervezetemnek szüksége lenne emlékeztetőre, hogy milyen mérget kapott éppen, csak azután vagyok hajlandó tudomást venni az engem megszólító idegesítő fráterről.
- Remélhetőleg az lesz. Ennek érdekében forduljon sarkon katonásan, és trappoljon ki ugyanazon az ajtón, amin bejött ide - meredek rá ellenségesen, üvegzöld íriszemben cseppnyi kedvesség vagy jóindulat sem csillan meg. A közlegény futólépésben érkezik, hebegve orrom alá tolja a kitöltött papírt. Aláfirkantom a nevem, miért ne? Valamit makog, hogy mikorra hozzam vissza a járgányt, de a legkevésbé sem érdekel, már pattanok is fel. - Vagy ha nagyon nem tud meglenni nélkülem, akkor kövessen - vonok vállat lezser szemtelenséggel, amilyet a katonák 99%-a nem engedne meg magának, ha a saját fegyelmi eljárásukról lenne szó, de engem valahogy nem mozgat meg semmilyen szinten a dolog. Legalábbis ma nem. Holnap talán majd fog. De különben is, mit csinálnának velem? Lefokoznak? Hát most megijesztettek, gratulálok... Dohogva, hosszú léptekkel siklok a kérdéses böhömhöz, a hátam mögé azért vetek egy ellenőrző pillantást, mikor a kilincsére helyezem kacsóm, de a közlegény nem zöldül látványosan, ergo nem vétett a beírással, úgyhogy bevetődöm a sofőrülésre, ha Burroughs meg nem akadályozna valami módon, de abból aligha ő jönne ki jól. Na mindegy. Kap tíz másodpercet, hogy elfoglalja a navigátor helyét (bár nem áll távol tőlem a cinizmus, szóval szerintem itt is nevezhetem anyósülésnek), mielőtt felpörgetném a motort. Végigsimítok a műszerfalon, gyors ellenőrzésképpen, és hallgatom a motor dorombolását. Na jó, igazság szerint hörög, mint egy Wagner-operát énekelni próbáló tüdőbeteg tank, de csak mert be kell melegednie a rendes működéshez. - Látja, máris szebb lett - pillantok az ügyészre, ha minden igaz oldalra, mert ha nem szállt be, akkor bizony búcsút intek és elporzok a járgánnyal. Legalábbis ez a terv. Ha meg bent van... hát akkor itt a csodás lehetőség, hogy előadja a mondókáját, amit nem voltam hajlandó meghallgatni telefonon keresztül.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Szept. 18, 2016 11:05 pm
 



 

Elkerekedett szemekkel szemlélem a műsorszámot. Mintha egy színházban lennénk, vagy én nem is tudom. Az egész olyan szinten szürreális, hogy még azt is elfelejtem mennyit ittam tegnap.
- Mi is a pozíciója, asszonyom? - kérdezek, mintha nem tudnám. Az ellenségessége nem oszt, nem szoroz, igazából nem ő az első, aki ilyesmivel talál meg.
Legszívesebben közölném vele, hogy kihúzhatná a seggéből a telefonját, s akkor nem lennék itt, de finom vagyok és úrias, s inkább ezt magamba nyelem.
- Hiányzik, mint üveges tótnak a hanyatt esés, szóval ki nem hagynám. Hová is megyünk? - veszek fel csevegő hangnemet, s egész büszke vagyok magamra, amiért orgánumomon nem süt át a másnap.
- Remélem tudja, hogy nagyon sok ismerősöm akad a vezetéssel foglalkozók között is. - engedek meg magamnak némi humort. Ha már kiherélten ücsörgök mellette - elvégre milyen gáz már az anyósülésen gurnyadni? - akkor ennyi a minimum, simásan megengedhetem magamnak.
Nem óhajtok a gyorshajtási ügyével foglalkozni egyábként és senkit rá sem uszítanék, de ha már kiszaladt a számon, vissza nem szívom.
- Van sejtése miért hívtam annyiszor, vagy fogalma sincs róla? Azt előre leszögezem, hogy randit nem telefonon szoktam egyeztetni és egyébként is nős vagyok.
Kis túlzással, hiszen valóban megnősültem, s lélekben még mindig az vagyok, de valójában az özvegy a helyes kifejezés rám. S még tudható is, hiszen nem titok a bázison, hogy az ezredes lánya volt a feleségem, s ez a bizonyos nő meghalt hónapokkal ezelőtt.

//Bocs a hosszáért Lesz ez még jobb is //
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Hétf. Szept. 19, 2016 5:57 pm
 



 

Szürreális vagy sem, itt vagyunk mindketten, s igen, tisztában vagyok vele, hogy viselkedésem minimum kirí a katonai környezetből. Azonban nekem Burroughs se kutyám, se macskám, s egészen biztosan nem felettesem, ergo nem érzem úgy, hogy bármivel tartoznék irányába, főleg nem engedelmességgel. Amennyire nagyon muszáj, annyira feltehetően kooperálni fogok, de hogy ezt a vonalat hol húzom meg a homokban... az már egy egészen egyedi kérdés.
A pozícióm? Kap egy felvont szemöldökű, hitetlen pillantást. - Mint bizonyára tisztában van vele, ugyanaz, mint az öné: 47°39′27″ 122°24′47″ - adom meg a Fort Lawton bázis koordinátáit. Szélességi és hosszúsági fok, ahogy azt kell. Közben rakéta csapódik be a fejemben. Mikor legutóbb feltették nekem ezt a kérdést a lehallgatott rádión keresztül, rá egy perccel lebombázták az általam megadott koordinátákra helyezett kivonási pontot. Annyi mázlim volt, hogy én már nem voltam ott, de a szele még így is elkapott, a légnyomástól két napig szédelegtem. - Vagy netán a rangomra kíváncsi? Azt is tudja, hogy alezredes vagyok - teszem hozzá egy vállvonással megkönyörülve. De ha nem fogalmaz pontosan, azzal csak esélyt ad nekem, hogy a vérét szívjam, képletesen persze. Sosem izgattak különösebben a vámpírmítoszok.
- A pályára - adok egyszerű választ. Nem akarom én elhagyni a bázist, legalábbis nem egy ilyen feltűnő drágaságban. És ahhoz további papírmunkát is intéznem kéne, amihez meg pláne semmi kedvem. A kétértelmű megjegyzésre kap egy féloldalas pillantást, mintha ismét fel kellene mérnem. Nem kell. Remélem, ezt poénnak szánta, és nem fenyegetésnek, mert utóbbi esetben nem leszünk jóban, de úgy tűnik számomra, hogy rendben leszünk egyelőre. Idióta a szentem, de hát én majdnem mindenkit annak tartok, ez még nem jelent semmit. - Szuper, legalább megmondhatja nekik, hogy ült egyszer igazi sofőr mellett is - szökik ismét a vigyor ajkaimra, miközben indulunk, egyelőre nem padlógázzal. A kis fülke zárt levegőjű utasterében azonban pillanatok alatt feltűnik nekem valami. Orrcimpáim megremegnek, ahogy a levegőbe szagolok, és próbálom hová tenni az észleletet. Alkoholszag? A fiúk buliztak itt legutóbb gyakorlatozás helyett, vagy mi van? Letekerem az ablakot (ugyanazzal a gombnyomással mindkét oldalon), hogy a huzat kivigye a fanyar aromát, miközben nekiállok gyorsítani. Nyílt betonplaccon vagyunk, sima terepen, ha nem számítjuk a poén kedvéért mindenfelé elszórt, változatos terepakadályokat.
- Nős? Gratuláljak az új arához? - emelintem meg szemöldököm, egy töredékmásodperc erejéig a gyűrűsujjára nézve, majd vissza az útra. Tudok a halott nejről, alap. - Ne aggódjon, nem fogok magára csipogni Tinderen - teszem hozzá bicskanyitogató mosollyal. Gurulunk vagy kilencvennel, de fél kézzel a telefonomon pötyögök, beizzítom a gyakorlóapplikációt, és kiteszem a készüléket a műszerfalra a GPS helyére. - Szóval, ne kíméljen, minek köszönhetem a társaságát? - Már amennyi köszönet van benne. Adom a hülyét, mert tőle akarom hallani, hogy melyik stiklim bízták rá. A mobil kijelzőjén mély csippanással sárga fény villan fel, én pedig élesen balra kanyarodom, a visszapillantó tükröm épp csak nem érinti a terepakadályt. Gyorsítás, kuplung, higgadtan ötösbe kapcsolok. - Remélem, nem fog hányni. Amúgy miért nem zuhanyzott reggel? - érdeklődöm mintegy mellékesen, jelezve, hogy kezdek rájönni: a nem kifejezetten rózsaillat forrását az ő személyében kellene keresnem. A válasza előtt ezúttal búgó hang és piros-lila fényvillanás érkezik a mobilapptól, amire beleállok egy satufékbe, majd hatvanas sebességnél becsúszom két gumiabroncs-torony között balra. Precízen manőverezek és az arcom a férfira villantott gunyoros mosolyokat leszámítva többnyire egykedvűséget mutat, de a vezetési stílusom nem éppen finomkodó vagy nőies.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Szept. 25, 2016 1:53 pm
 



 

Kap egy szemforgatást. Most tudom alkalmazni, hiszen nem szédülök, annyi eszem még van, hogy ne igyak annyit, hogy attól ne tudjam ellátni a munkámat. Még megy. Épp csak, hogy remegnek a kezeim a nap végére. Lassan el kéne gondolkozzam azon, hogy szerezzek valami hamis, orvosi papírt és hosszú szabadságra küldessem magam. Akkor legalább azt csinálnék, amit csak akarok.
- Nem egészen így értettem, de nyilván ezt tudja magácska is. - vetem oda keményen. A tárgyalóterem cápája voltam mindig, s az utóbbi időben a sorsom szinte összeforrt a pokróc stílussal. Legalább van, ahol nem tűnik fel a változás, ami nem történt. A hivatalos ügyeimben még mindig otthon vagyok. - Én tudom, épp csak érdekelt, hogy ön is tudja-e. Mert a parancsmegtagadás nem fér bele tudtommal egy alezredes viselkedésébe. Tegnap kellett megkapja a hivatalos értesítést arról, hogy meg kell jelennie az ügyészségen. Ma mégis nekem kellett eljönnöm ide, Asszonyom. Jelent ez önnek valamit? - vágom alatta a fát, miközben engedelmes - jó vicc - kutyaként követem, hadd higgye, hogy a nyeregben ő ül és nem én. A törött cserepek egész jól mutatnak egymás mellett, ha bizonyos aspektusból szemléljük őket.
- Igazi mellett már sokszor ültem. - zárom le ennyivel. Fog vele vitatkozni az, akinek hat anyja van. Az igaziról pedig megint olyasmi jut eszembe, amitől megkívánok egy hordónyi szeszt. Legalább.
- Könnyedén rács mögött találhatja magát, ha tovább halad ezen az úton. - remeg bele hangomba a hatalommal való visszaélés. A legnagyobb sértés szájára vennie a házas életemet, pláne ilyen aspektusban. Hülye picsa. Mégis mit képzel magáról?
Fogalmam sincs arról így hirtelen, hogy hol akar csipogni, de jobban teszi, ha tényleg nem próbálja meg. A vörös köd csak lassan oszlik szét elmémről.
- Sose hányok. - erős túlzás. Mondjuk úgy, hogy egyetlen őrült nőszemély vezetési stílusa sem tudja felkavarni a gyomromat. Az alkohol az már más eset. De ebbe itt és most nem megyünk bele.
Nem kapaszkodom jobban annál, mint ahogy tenném akkor, ha hússzal csorognánk a pályán. A biztonsági öv arra van, hogy megvédjen. Vajon, ha kikapcsolom meghalhatok végre?
- Komoly gond lehet az orrával, Asszonyom. Egyébként pedig  itt most én kérdezek. Mit gondol, mégis melyik kihágása miatt eresztettek magára?
Van neki több is, tudom én. És az emlegetett idézésben benne volt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy olvasta-e egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Szept. 25, 2016 5:45 pm
 



 

Még jó, hogy nem tudok a gondolatairól, pedig felajánlhatnám, hogy elintézem neki azt a betegszabadságot. Na, nem lepapírozással, hanem munkaképtelenné tétellel. Kartörés, például? Sima ügy. Azt hiszem, ez a hozzáállás az, amit az egyik pszichológusom "életellenesként" jellemzett, csak azt nem értettem, mi ebben a meglepő? Arra képeztek ki, hogy gyilkoljak, annál életellenesebbet meg nehezen mondhatnánk.
- Ezt kérdezte, nem dolgom, hogy olvassak a gondolataiban. Plusz még egy magácska, és nem ígérem, hogy kellemesen telik a közös idő - jegyzem meg, tárgyilagosság mögé rejtve felhorgadó indulataim. Magácska?! Jóhogy már nem kiskegyed. Ha nem hajlandó a nevemen szólítani, akkor a hölgyem a minimum. Üsse kő, az uram is belefér, mégiscsak katonaságnál vagyunk.
Hogy én tudom-e? Most rajtam a szemforgatás sora. Nehéz lenne megfeledkezni róla. Függetlenül attól, hogy mit és mennyit tartok a nekem adományozott (mondjuk úgy, ugrottam egyet-kettőt a szamérlétrán, hogy itt kössek ki, de nem mondhatnám, hogy érdemtelenül) rangról. - Tegnap? Hivatalos értesítést? - Orrom tövében meggyűlnek a ráncok, ahogy töprengek, de az istennek sem rémlik. Tegnap az a nap volt, amikor bedaráltam minden iratot? Nem, az tegnapelőtt volt. Tegnap csak szimplán nem csináltam semmit. Ja, de. Mátrix-maratont tartottam, azt néztem a gépen úgy hét órán keresztül egyhuzamban, és folyamatosan morogtam a monitornak az irracionális akciójelenetek miatt. Hát, így érthető. - Nem kaptam kézhez semmit. Kénytelen lesz személyesen felvilágosítani, ha már idejött. Lehetőleg ne a méheknél és a virágoknál kezdjük, egyrészt tárgytalan, másrészt rég lekésett róla. Szóval? - Pimaszságom továbbra is határtalan, egy pillanatig sem érzem veszélyben magam. A legnagyobb büntetést, amit kiszabhatnának rám, azt nem egy hivatalos bírósági tárgyalás keretében fogom megkapni. Ha visszarendelnének az Alaptáborba, ahogyan a kiképzőközpontot emlegetjük, ahol a lehető legrövidebb pórázon fognának két bevetés között, esetleg összezárva Whippel, az lenne a legnagyobb szívás számomra. De hogy nézne ki a bíróságon, ha egy ejnyebejnye után száműznének egy hivatalosan nem is létező létesítménybe? Na ugye.
- Csupa izgalom lehet az élete - ironizálok fanyalgására. Hogy én ne lennék igai sofőr? Piszkálja a csőröm, s a büszkeségem.
Megengedek magamnak egy odapillantást rá, bár jelen sebességnél és akadályozott útviszonyok közepette nem éppen életbiztosítás. Emlékezetből kerülök ki eggy gumiabroncs-tornyot, aztán visszafordulok az út felé. - Ezen az úton? Szerintem a tanpálya nem út. Netán az a problémája, hogy rámutattam, pillanatnyi státusza hivatalosan özvegy, nem pedig nős? - Ütöm tovább. Nyilvánvaló, hogy ez fáj neki, még egy hozzám hasonló érzelmi idióta is leszűri a reakciójából. De nem tisztem tekintettel lenni a csipkefinom lelkivilágára, vagy a gyászára. Ha dolgozik, akkor a magánéletének semmi helye nincs közöttünk, ha mégis itt van, akkor nem dolgozik, főleg nem megfelelően. Ez itt a katonaság, nem játszótér, itt nem lehet szarozni, mert könnyen az ember társai ihatják meg a levét - vagy halhatnak meg miatta, rosszabb esetben és kedvezőtlenebb csillagállásnál. Én meg sosem a könyörületemről voltam híres, arról pedig pláne nem, hogy félnék valakitől... Burroughs-tól sem tudok.
A kijelentését bólintással nyugtázom. Úgy legyen. Azt viszont kikérem magamnak, hogy bármi gond lenne az orrommal - érzem, amit érzek. Ha ő nem vesz róla tudomást, az az ő baja. És lám, megy az a megszólítás, csak akarni kell! - Lehetek őszinte? Volt egy pár, szóval fogalmam sincs, épp melyiknél telt be náluk a pohár - vonok vállat, még mindig pofátlanul könnyedén kezelve a helyzetet. - Legyen oly jó, és világosítson fel. Ja, és azt is vegyük számba, mit kapok ezért. Pénzbírság? Nyilvános kanosszajárás? Felfüggesztenek? Irodából még hová tudnak unalmasabb helyre suvasztani? Vagy megyek a dutyiba, ha morcosak lesznek? Legalább valami rendesen őrzött, kellően elzárt, nyugis helyen kapok cellát, vagy célszerűbb lesz berakni engem a köztörvényesekhez, hátha megneveljük egymást? - cseverészek, miközben majdnem (de csak majdnem) megborulunk egy szlalom-menet végén, ahogy száznyolcvan fokot visszafordulok a kiindulási irányba. Időről időre, amikor a helyzet engedi, oda-odapillantok a fickóra, figyelem vonásait, reakcióit. Vajon ő képes komolyan venni ezt a helyzetet? Kétlem, hogy tisztában lenne kilétemmel, státuszommal, tekintve, hogy a munkám (mármint a valódi, amit többnyire országhatáron kívül végzek, de időnként idehaza is) államtitoknak minősül minden porcikájában. Vagy az ügyészek hozzáférhetnek a zárolt aktákhoz? Normál esetben nem hiszem, bár nem vagyok otthonos a jogi útvesztőkben. Azt tudom, hogy kedves kormányunknak szüksége van rám, és arra, hogy eleresszék a láncról a csahos kutyájukat, ha a helyzet úgy fordul. Ez viszonylagos biztonságot ad nekem. Azt persze nem tudhatom, hogy ez a viszonylagosság vajon meddig tart pontosan, és mi lesz, ha elérem határait.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Okt. 23, 2016 3:28 pm
 



 

- Azt, hogy magácska nőkre szokták mondani. – lovagolom meg nyelvtanilag azt, amit mond. Igazából nem vagyok egy nyelvész, de az ügyészségen, s a tárgyalóteremben is nagyon fontos, hogy mit miképpen fogalmazunk meg, tehát tudom, hogy mitől döglik a légy. Igaz, hogy ez a mondás éppen nem volt épp idetartozó, de elég tompára ittam tegnap este magam ahhoz, hogy ma ne érdekeljen a gondolataim, alacsonyan való szárnyalása.
- Tehát nincsen benne semmi sértő, amin ennyire fel kellene háborodnia. – fűzöm még hozzá. Ej, a kis harci menyecske. Ha egy fokkal jobban érdekelne, akkor most meg találnék sértődni rá, de így csak munkaköri kötelességemnek tekintem, tehát nagyvonalúan túl tudok lépni a modorán.
- Az, hogy nem vette át, még nem mentesíti a kötelességei alól. – jegyzem, s bár nem telt még le a 15 nap, ami idő után már nem lehetséges semmiféle logi lépés, ezt nem én fogom az orrára kötni. Pontosan azért nem, mert ha nem tudja, akkor nyert ügyem van, ha meg igen, akkor feleslegesen jártatom a pofám. Az meg nem kenyerem. A fecsegés legfeljebb akkor jellemző rám – s akkor sem a legjobb értelemben véve – amikor iszom.
- Nem javadolta még senki, hogy kezeltesse a dühkezelési problémáit? Hivatalos személy elleni erőszak és parancsszegés. – a valami ilyesmi ugye rémlik? kérdés elmarad a égéről. Ha rémlik, ha nem, akkor is így volt. Mondjuk nem tudom, hogy miért nekem kell foglalkozni az ügyével, amikor már viszaesőnek számít és egyébként is, ennél nekem fajsúlyosabb esetek szoktak jutni. De hát istenem. Legalább volna egy kis nyugi, ha nem lenne ilyen eszméletlenül idegesítő a nő.
Zorddá válnak a vonásaim a megjegyzését hallva. - Itt nekem nincsenek problémáim, legfeljebb magának lehetnek. – a –cska/-cske kicsinyítő képzőt elhagyom a maga végéről, hadd legyen boldog a némber. Önuralmat gyakorlok és nem verem be a képt. Egy, mert vezet. Kettő, mert nem akarok bíróság elé kerülni és csak három, mert nő.
- Egyáltalán nem érzi úgy, hogy baj van a viselkedésével? – hallgatom végig rezignált nyugalommal a monológját. Rettenetesen rosszul áll neki ez a cseverésző hangnem, de ki vagyok én, hogy erre felhívjam a figyelmét? Esküszöm pszichológus inkább kellene neki, mint ügyvéd. De ez megmarad – egyelőre – magánvélemény.
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Nov. 06, 2016 10:28 pm
 



 

- Inkább nőcskékre - korrigálom fanyalogva, eszemben sincs azonosulni a megszólítással. Viszont szíves-örömest eltörném bárkinek a kezét, aki úgy gondol rám... még jó, hogy nem vagyok gondolatolvasó. De csak azért, mert magas rangban vagyok (na jó, középmagasban), egyes férfiak rögtön arra asszociálnak, hogy kifeküdtem magamnak az előléptetést. Ha tudnák...! Nem mintha ez különösebben zavarna az esetek kilencven százalékában, de akadnak rossz napjaim. - Maradjunk annyiban, hogy maga mellőzi, nekem meg nem kell megtorolnom a használatát. - Tessék, a professzionalitás mintaképe vagyok, még egy feszes mosolyt is villantok rá.
- Lehetséges, de ettől még nem fogom ebben a pillanatban tudni, hogy miről van szó - vonok vállat. Szeretném, ha tudna érdekelni a fickó siráma, de... nem tud. Átvettem, nem vettem át, nem tök mindegy? Elmaradsztalnak vagy nem, ugyan mit számít? Most megadom neki a lehetőséget, hogy előadja a mondókáját, örüljön ennek. Még ha csak vezetés közben hallgatom is, attól még övé a figyelmemből annyi rész, hogy bőven elégedett lehet velem.
- A pszichiátereim folyton valami ilyesmiről papolnak, de nehezen látom át a koncepciójukat - vigyorgok rá, noha a szavaim messze esnek az igazságtól. Hogy a pszichók és a kezelőim mit mondanak nekem, az jóval komplexebb ennél, az meg színtiszta baromság, hogy ne fognám fel az értelmet a szavakban. A gond egyrészt a megvalósítással van, másrészt azzal, hogy bizonyos szempontból nem érzem magam kötelezve a megfelelő viselkedésre. Amíg leghetséges, addig miért ne tenném meg? Úgysem tart ez az engedékenység örökké, de ha mégis kitartana: úgyis elpatkolok majd egyszer, inkább előbb, mint utóbb. - Kicsit konkretizálhatná, hogy melyik esetről van szó, tartok tőle, hogy nem egyszeri eset volt - harapom be alsó ajkam, hogy elfojtsam a röhögésem. Nagyjából tudom, mit fogok hallani, mert az indulatkezelési incidensekből van ugyan néhány a rovásomon, de a parancsmegtagadás messze nem tartozik a sztenderd viselkedésmintáimhoz. Az valóban egyszeri alkalom volt.
- Nincsenek problémái. Milyen áldott ember is ön, Mr. Burroughs... mi is a rangja? - Szívesebben szólítanám meg azon, hátha úgy sikerülne valamelyest komolyan vennem a figurát, mert így nem megy. És igen, szántszándékkal piszkálom, sőt! Igazán örülnék neki, ha sikerülne annyira kibillentenem, hogy ténylegesen elveszítse az önuralmát. Hogy vezetek is közben? Kicsinységekre nem adunk. És tutira nem panaszolnám be senkinek - a hasonló elbánást az ellenkező oldalon már aligha várhatok el, ha beverem a képét. Eléggé roszt fényt vetne a túlzott agressziómból kiinduló ügyem megítélésére, ha összeverném menet közben az ügyészemet, ugye? Naná. És ez visszafogna, ha sikerülne úgy alakítanom a helyzetet? Naná, hogy nem.
Általában nem vagyok egy provokatív seggfej, de erről a figuráról messziről bűzlik, hogy áldozattípus (azt nem tudom, általánosságban az-e, vagy csak pillanatnyi állapota ez), és ilyen szintű kihívásnak azért valljuk be, nehéz ellenállni.
- Hogy én mit gondolok, irreleváns: amíg a pszichológiai felméréseken átmegyek, márpedig mindeddig megtettem, addig nincs jelentősége - nézek rá angyalian ártatlan mosollyal. A szempillám azért nem rebegtetem, de a kis gödröcskék megjelennek az arcomon. Aztán visszakapom a tekintetem az útra, és folytatom a gyakorlóapplikáció utasításainak teljesítését: ezúttal újabb szlalomozás következik, a végsőkig feszítve a csikorgó gumikkal száguldó jármű képességeit.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Szomb. Nov. 26, 2016 11:21 am
 



 

- Csak nem vérbeli feministával van dolgom? Ugyan kérem! Ki se néztem volna belőled, hogy ilyen mélyen vagy. - a hangomból nem óhajtom eltörölni a csúfondáros élt. Megérdemli, ahogy az udvariatlan tegezésemet is. Ha neki semmi se jó, se maga, se ön, se magácska, akkor tudok máshogy is beszélni. A Ms. Sterling vagy az Eva túl egyszerű lenne és kevésbé vérlázító. Márpedig én azt akarom, hogy lázadjon. Ha nekem szar, akkor a világ tehene is dögöljön meg. Tudat alatt legalábbis így vagyok ezzel.
- Hivatalos szerv ellen elkövetett fenyegetés. Szép lista lesz ez, mire a végére érünk ennek a beszélgetésnek. - még jó, hogy a szám szélét meg nem nyalom a hümmögésemet egyenes ágon követő fincsi kifejeződésében. Szám széle megrebben, mintha csúfondáros, féloldalas mosolyra akarnának fakadni arcizmaim, de végül nem történik semmi. Már lassan ott tartok, hogy cserben hagynak a gesztusaim is. Hazugságból sem tudok mosolyogni. Merőben szánalmas az egész.
- Azt nem csodálom. - tolul egy adag keserűség hangomba, de még mielőtt lubickolhatna benne, vagy lecsaphatna rá, mint gyöngytyúk a nyúlós takonyra, már folytatom is a beszédet, nem elrugaszkodva a büdös bunkó vonaltól, amit eddig is képviseltem.
- Ahhoz, hogy átlásd, gondolkodnod kellene, az meg ahogy feltűnt nem igazán az erősséged. Nem is értem, hogy miképpen lehetsz még mindig itt, ahol vagy. Valamiben nagyon kiemelkedsz, nem igaz?
A nyúl nagyon mélyen van a bokorban, muszáj kiugrasszam onnan valamivel. Ha elérem, hogy megtámadjon az egész jó alappillért adna az ügyünknek. Bosszantom hát, mert egyrészt jólesik, másrészt pedig máskor is volt már ez a módszerem. Neelaya kifejezetten hajat hullajtott miatta. Én meg imádtam a törődést, amit irányomba produkált ilyenkor. Mindig tudtam, hogy szeret, mert éreztette velem, de az a féktelen aggódása és a finom törődés, amivel ellátta a felrepedt szemöldököm - vagy egyéb zúzódásom miatt pörölt és ápolt egyszerre - szerelmet és féktelen vágyat ébresztett bennem. Vajon akkor fogant, amikor utoljára láttattam el a bajom? Nem, határozottan nem akarok erre gondolni. Fújtatok egyet, mint egy magára dühös bika, de ebben a kontextusban Eva magára is veheti. Jobb lenne az úgy.
- Esetsorozat. Utoljára talán az a forró kávé tette be a kaput, ami másodfokú égési sérüléseket okozott a felettesed arcán. Mi is volt az okod arra a cselekedetre?
A problémáim csak rám tartoznak. Megremegnek ujjaim, mintha ökölbe akarnám szorítani a kezemet, de végül nem történik ilyesmi. Annyira még nem ittam el az eszemet, hogy ne uraljam semmilyen szinten a gesztusaim.
A rangomra vonatkozó kérdését legalább annyira ignorálom, mint szurkálódását. Jobb ez így, így nem veszítek a profizmus vs. magánélet harcban csatát.
- Szóval beismeri - térek vissza  magázódásba az udvariatlan közjáték után - hogy hamis jellemvonásokat előretolva megy át a vizsgálatokon, átverve ezzel a feletteseit és mindenkit a bázison?
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Szomb. Dec. 17, 2016 5:00 pm
 



 

- Kétlem, hogy az lennék. Viszont hajlamos vagyok kiállni magamért - korrigálom könnyedén. Harcos típus vagyok, és kifejezetten eredményes egy olyan területen, amit enyhén szólva férfiak dominálnak, akik nap mint nap megpróbálták kisebbíteni az érdemeimet és bagatellizálni az eredményeimet. Magától értetődő, hogy amikor csak lehetőségem van rá, akkor nem hagyom ezt megtenni nekik. A tegezés furcsa módon nem zavar annyira zsigeri szinten, és még én magam sem gondolkodtam rajta túlzottan, hogy miért nem. (Pedig akad rá nagyon egyszerű és kézenfekvő válasz.)
- Fenyegetés? - kerekítem el szemeim kislányosan, és végre valódi mosoly kerül a képemre. Kihangsúlyozza a szarkalábakat a szemem és szám sarkában, de nem érdekel. - Dehogy fenyegettem, Mr. Burroughs, ez egyszerű tényközlés volt. A világ már csak úgy működik, hogy a cselekvéseinknek következményei lesznek - biztosítom. Vagy, mondhatjuk, hogy megismétlem a fenyegetést. Ez van! Nem tehetek róla, hogy továbbra is úgy hiszem, megúszom ezt is. Részben talán éppen azért, mert a fickó úgy viselkedik, mint egy idegesítő pojáca, márpedig ha az ügyészt nem tudom komolyan venni, akkor az ügyet is nehéz. Azért végignézek rajta, elidőzve néhány pillanatig a zsebein, és próbálom felmérni, van-e nála hangfelvevő. Mert máskülönben semmiféle verbalitást nem tud ellenem használni. Ketten vagyunk, más szemtanú nuku: ha azt mondja, hogy megfenyegettem, én meg azt, hogy nem tettem, akkor patthelyzet van.
- Még nem sikerült gondolkodnivalót adnia - tüzelek vissza csípőből. Lehet ő csúfondáros, de nekem sem kell a szomszédba mennem szarkazmusért. - Életemet és véremet csodás hazánkért. Igen, van, amiben nagyon kiemelkedek - hagyom rá egyszerűen, mert bár egyszerű lenne dicsekedni - és ó, de milyen hosszan tehetném! -, a képességeimnek akár csak szóbeli villogtatása elég mélyen benne van a tilos, és emiatt tabu kategóriában. A szabályok tekintetében két fajtát különböztetek meg, a "mindig betartom" és a "mindig leszarom" típusúakat. Burroughs stratégiája pedig éppen ellenkező hatást ér el, mint amit szeretett volna: csak ismételten emlékeztetett, hogy nem buktathatom le magam, illetve a programot, amit képviselek ezen a helyen. Kicsit el is mélázok ezen: a Központban azt csiripelik, hogy ugyanazok, akik a mi képzésünkért feleltek, a szaporodó iskolai lövöldözések miatt az ifjabb korosztályt kezdték el felkarolni. Igyekszem nem törődni a pletykával, mert elképzelni egy kicsinyített másomat egy középiskolában? Elég gázos szituációkra tudnék csak gondolni. Legalább nem veszem magamra a dühös fújtatást, ami a másik ülés felől hallatszik.
- Ahh - állapítom meg elmésen. - Tényleg sikerült leégetnem a szemöldökét, ahogy pletykálják? - Gusztustalanul elégedettnek hangzom, és néhány pillanatig tiszta szívből, szélesen, szinte már gyermeki örömmel vigyorgok. Aztán mintha letörölnék a képemről, a pillanat törtrésze alatt eltűnik, és feszesen összeszorított ajkaim, összevont szemöldököm alapján senki meg nem mondaná, hogy ott volt valaha. Néhány pillanatig hallgatok, miközben behajtok a technikai pályára, azon belül is az ónos-jeges utat imitáló csúszós placcra. Kuplung és lábfék, visszaváltás, motorfék; a mozdulatsort mechanikusan ismétlem. Átlagos sofőr ilyen felületen még hússzal is kipördülhet, én még mindig ötvennel megyek, amikor abbahagyom. Közben gondosan mérlegelem a szavaimat. - Az ezredes úr örülhet, hogy csupán a kávém landolt az arcában, nem pedig a térdem vagy rosszabb. Az incidenst könnyedén elkerülhette volna, ha nem dicsekszik el vele, hogy két beosztottam azért halt meg, mert ő szándékosan visszatartott kritikus információkat - jelentem ki végül hidegen, szemem le nem veszem az útról. - Maga jön, Mr. Burroughs. Az ezredest soha senki nem fogja felelősségre vonni, igazam van? - Senkit nem érdekel két közlegény halála, tudom én. Bezzeg a fickó leégett szemöldöke, az fontos. Jobb napjaimon nem izgat, milyen korrupt rendszert szolgálok ki, még rosszabb napjaimon is szőnyeg alá söpröm a kérdést, de vannak legrosszabb napok, amikor nem megy. Ama bizonyos is efféle volt.
- Ugyan! Hadnagy, tudtommal nem is lehetséges csalni ezeken a teszteken, mindig azt hangsúlyozzák nekünk, hogy a kérdésekre nem lehet rossz választ adni - sandítok rá a szemem sarkából, hangom mézesmázas. Mivel a direkt kérdésre nem árulta el, mi a rangja, hasamra ütve adok neki valamit, és kijavít, ha akar. Francokat ismerek én be. - Engedelmes kiskatona vagyok, beszedek minden pirulát, amit a dokik felírnak - teszem hozzá, lássa csak, olyan együttműködő vagyok, hogy csak na. Ez még csak nem is hazugság. Tudom én, hogy a gyógyszerek nélkül megkattannék. - Na és maga elmondhatja ugyanezt? - Naná, hogy nem. Lefogadom, hogy nem. Csak azt nem tudom, eleve túl gőgös hozzá, hogy dilibogyókat írasson fel, vagy csak a beszedésükkel van gondja. S hogy miért gondolom, hogy rászorulna? Mondanám, hogy megérzés, de annál sokkal prózaibb a válasz.
Vissza az elejére Go down
Desmond Burroughs
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Sebastian Stan

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Vas. Feb. 12, 2017 7:55 pm
 



 

- Nősténypitbull. Értem én.
Hogy szemtelen volnék? Nagy valószínűséggel, minden bizonnyal igen. Provokálom őt és bár profibbnak tűnne azt mondani, hogy direkt teszem, igazából az egész totálisan ösztönös.
- Jaj, de jó szöveg! Nem akart még pályát módosítani? Remekül tudna működni a tárgyalóteremben. Az esküdtek kajálnák az ilyen sarkaiból kiforgatott beszédeket és szavakat.
Nem úgy, mint az enyémeket. Kiveszett belőlem a tárgyalótermi szenvedély, de egészen eddig nem volt olyan, aki ennek kapcsán felnyitotta volna a szemem. Mégis itt és most, ezzel a nővel szócsatázva szinte elemi erővel vág pofán az, hogy mennyire nem működöm. Amiben jó voltam, ami az életemben jó volt, az mind odalett. S bár nem zökkenek ki a rideg és pofátlan mimikatengerből, mégis szinte hallom, ahogy belső világom, az, amelyik a karrieremé egy szempillantás alatt darabokra hull.
- Nem is csodálom. Gondolkodni néha fáj, eszemben sincs önnek fájdalmat okozni.
Kapd be. - közölném, de nem teszem. Viszont kicsit olyan vagyok, mint a sarokba szorított kutya, aki fapofával támad, de mégis.. kicsit szűkölés helyett. A beszélgetésünk ideje alatt először érzem azt, hogy kurvára ki akarok szállni és elhúzni innen, mielőtt még mélyebbre ásom a béka segge alá a tekintélyemet.
- Nem adok a pletykáknak. Engem az igazság érdekel. Le akarta égetni vagy csak grátisz volt a cselekedete mellé?
Pont leszarom azt a szemöldököt, de mindegy. Az ügy egyébként röhejes bosszúhadjárata egy sértett férfinak és feljebbvalónak, s én már az elejétől fogva kelletlen gyalog vagyok a sakktáblán.
- Ami azt illeti, ebben nem volnék olyan biztos.
Az ezredes tevékenysége több sebből vérzik és bár a hadsereg kifelé nagyon védi a tagjait, az alma azért tud rohadni belülről, s megtorolhatók bizonyos dolgok.
- Amennyiben hajlandó volna kevésbé hisztis kislány módra eljárni, a névjegyemet a kesztyűtartóba teszem. De most ha megbocsát, itt végeztem. Az idézését is mellékelem a névjegyhez.
A kávélötyögtetés nem kifinomult bosszú. Ha neki akar menni az ezredesnek, isten bizony segíteni fogok neki, de csak a tárgyalótermen belül. Ahhoz viszont, hogy eljussunk odáig, ideje volna megjelenjen az idézés értelmében végre.
- Nem szedek semmit, nincs rá szükségem. És ha most megbocsát.. - amennyiben leállítja a kocsit, kiszállok, s dolgomra indulok. Bár ha volna szíves visszavinni a kiindulási pontra, az lenne a legjobb. Szép álom, nem igaz?

//Köszönöm az első fordulót, a másodikban gyorsabb leszek! Keress fel, ha szét akarod rúgni az ezredes seggét. Időben esélyesen vagy a kórházban vagy otthonlábadozáson leszek. Éljen a 2016-os időben ragadt játéksorozat xD Várlak! //
Vissza az elejére Go down
Eva C. Sterling
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 31
Avataron : Scarlett Johannson

TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
Hétf. Márc. 20, 2017 3:54 pm
 



 

*Sérteni akarna? Ha igen, rosszul próbálkozik. A "nősténypitbull" kifejezésre csak széles vigyorral bólintok. Egyrészt, mert nagyra értékelem a kutyákat, másrészt, mert a pitbull egy méltatlanul félreértett fajta.
- Hiszi vagy sem, kamaszként még játszadoztam a jogi pálya gondolatával. Aztán rájöttem, hogy inkább jobbá szeretném tenni a világot - kacsintok rá hamis derűvel. Ezt a játékot mindketten játszhatjuk. Nem tudok róla, mi zajlik a fickóban, nem vagyok tisztában törékeny lelkivilágával és azzal, hogy éppen még mélyebben tunkolom a szarba... de legyünk őszinték: ha tudnám, sem valószínű, hogy másképp működnék. Korábbi hasonlata tán nem is állt olyan messze a valóságtól: néha én is úgy működöm, mint a vaddá hergelt harci kutya. Végtére ezért hoztak létre: hogy marjam, gyilkoljam az ellent, míg van benne élet. Burroughs talán nem ellenség - de nem is barát.
- Ez igazán figyelmes öntől. Ne aggódjon, jól bírom a gyűrődést - felelek rá, és próbálom megfejteni őt. A motivációt, a hangjában vibráló árnyalatokat, a fenyegetettségem mértékét... bár utóbbit még mindig nem tudom komolyan venni, nem úgy, hogy ettől az alaktól érkezik.
- Ahogy említettem, örülhet, hogy csupán ennyivel megúszta - térek ki az egyenes válasz elől, mert mégiscsak az ügyészemmel beszélek, de ahogy felé fordítom a tekintetem, valahogy... nem mondom, hogy megszánom, bár elég nyomorultul fest, de nem vagyok az a sajnálkozós fajta. Inkább valami sajgás a mellkasomban rokonjaként véli felismerni azt, ami ebből a fickóból árad. - Meg is ölhettem volna - taktikai és stratégiai hiba ezt beismerni, de nincs a hangomban semmi fenyegetés, egyszerűen kiesik a pőre, sallangmentes igazság a számon. Egyrészt, mert bármikor képes lennék rá - tartsa magát akármilyen nagyra a mélyen-nem-tisztelt ezredes úr -, másrészt, mert abban a pillanatban tényleg képes lettem volna rá, kiképzés és parancsok és felettes ide vagy oda. De visszafogtam magam. Nem olyasmi ez, amire büszke vagyok, és furcsa módon mégis elégedetté tesz a tudat.
- Hiszem, ha látom - szűköl fel a horkantó kétely a hangomban. Akinek elég lapocska fényeskedik a vállán, az sok mindent megúszhat, mindenki tudja. Hiszen ki vonná őket felelősségre? A körön kívül nem is tudnak a disznóságokról, a seregen belül meg nem nagyon vagdalkozik senki fölfelé.
- Hisztis... kislány?! - szalad most az én szemöldököm az egekig, és fogalmam sincs, mit gondoljak. Pont hogy nem akként viselkedtem, mindvégig megőriztem a higgadtságomat, nem? Értetlenül megcsóválom a fejem. A gyakorlópálya (egyik) bejáratához hajtok, ennyi kedvezményt kap, de hogy vissza nem viszem a kiindulópontunkra, az hétszentség. A kölcsönzött terepjáró benzintankja véges, én pedig szeretném kihasználni, amennyi lehetőségem van. Satufékkel beállok tehát a kapuhoz, és előzékenyen áthajolva előtte még ki is lököm számára az ajtót, mert én már csak ilyen gavallér vagyok annyival hamarabb békén hagy. - Viszlát, Mr. Burroughs. - Jár a motor, nézek utána, és eszemben sincs a kesztyűtartóba nyúlni. Nyilván nem fogom otthagyni az iratot, amin a nevem szerepel, sem a névjegyet, de hogy mit fogok kezdeni majd velük... a jövő zenéje.*
//Köszönöm a játékot, írtam is kezdőt a folytatáshoz! Smile//
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Hangár (Fort Lawton)
 



 

Vissza az elejére Go down
Hangár (Fort Lawton)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
 :: 
Fort Lawton
-
Ugrás: