HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Üzletek

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Üzletek
Vas. Márc. 13, 2016 11:23 am
 



 

First topic message reminder :

Vissza az elejére Go down

Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Kedd Dec. 13, 2016 8:11 am
 



 



Deressie & Francois

Rémálomból ébredni nem épp kellemes. Izzadtan pillantok körbe a szobám falain. Elmentem zuhanyozni, lemosnom magamról a káosz üzenetét.
Le kell nyugodnom. Nem kell még egy idegbeteg a családba. Raoul hármat is ki tud tenni.
Muszáj volt valamivel elterelnem a gondolataimat az éjszaka történéseiről, úgyhogy első utam egyből egy kávézóhoz vezetett. Egymagamra nem sütögetek gofrit. Meg ilyen olyan finomságokat.  A gondolatelterelés egyik tökéletes és közismert módja az evés.
Nálam legalábbis ez vált be. Amennyi pedig ebből rám várt, jó pár napra előre is el tudtam volna terelni vele minden nem kívánatos gondolatot. Utána meg bevásárolok Angienek és a gyereknek. A reggeli kávé, a meleg szendvics és a sütemény hamar elfogyott.
Dove kislánya? Jelenleg a mamánál „nyaral”.
A központba érve egyből gyerekholmikat néztem Daisynek, valami cuki lepkés dolgot… Cumi, pelus… ilyen apróságok… ha Angie egyszer az évben elhozza, nálam is legyen ilyesmi.
Mondjuk kiságyat nem vettem…. minek? Az ágyam hatalmas… elfér.
Közben a húgomat is felhívtam, mit vigyek neki, hiszen ha már itt vagyok, akkor miért is ne.  
A dolgokat egy szatyorba pakolgattam. Belegondolok a fiamnak már nem kellenének ilyesmik…  Ó, szedd már össze magad, ember…
Pillantásom átsiklott a nem túlzsúfolt kellemes helyen, átsiklott egy ismerős arcon, majd tova siklott.
Vissza! Visszatereltem az ismerős arcra, nem kellett gondolkodnom ki is ő.
Deressie!
Meglepődtem. Elnémultam.
- Most le kell tennem. -  telefonom kinyomtam és eltettem vissza a zsebembe. Gyorsan forogtak elmém kerekei, mert nem értettem, hogy most merre hány méter a világ.
Olyan az egész helyzet, mintha megállt volna maga a pillanat, s nem lenne más csak a mozdulatlanság szinonimájának egyszólamúsága.
Még a szám is nyitva maradt. Basszus, el sem hiszem, hogy láthatom őt! Itt, újra! Önkéntelenül a baleset napja jut eszembe.
Ha az ember ilyet él át, sokkot kap, besokall és fel kell dolgoznia az eseményeket. Idővel az emlékek elhalványulnak.
Lezárunk magunkban egy fejezetet, mert nem élhetünk a múltban. Előre kell tekintenünk, a jelennek és jövőnek élni. Ami a múltban történt, az ott is marad.
Egész végig a nő rezzenéstelen arcát bámultam mialatt próbáltam összeszedni a dolgokat.
Felidéztem magamban minden egyes pillanatot, minden egyes vitánkat és a részletekbe menően próbáltam magamban felidézni az eseményeket. Szinte alig tudok koncentrálni a saját gondolataimra.
Két kezemmel hátrasimítottam hajamat, belefonva ujjaimat, kitépném az összes hajszálamat, de nem, leeresztem őket...
Vissza az elejére Go down
Deressie J. Wattson
avatar
Polgárság

Kor : 39
Avataron : Shantel Vansaten

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Kedd Dec. 13, 2016 11:27 am
 



 

to Francois *.*

Visszatérni Seatlbe egyszerre töltött el reménnyel és rettegéssel. Hosszú évek vannak már a hátam mögött, amióta elhagytam szeretett városomat. Hosszú évek és megannyi élmény. Ahogy sétálok a városka utcáin rengeteg új dolgot vélek felfedezni, és  még több helyszínt, amihez emlékek fűznek. A sok feltörő élménytől megszédülök, nem is tudom szavakba önteni, hogy milyen érzések törnek elő bennem. Azt érzem, amit már nagyon rég nem éreztem, hogy itthon vagyok. Mindenek ellenére, ami ebben a városban történt velem, úgy érzem, hogy ez az otthonom. Három hete már annak, hogy  visszatértem, és eddig nem volt bátorságom kilépni a négy fal börtönéből. Inkább otthon ültem, vigaszt nyújtva édesanyámnak, esténként pedig Jack Daniels barátom társaságában. Most, kellett egy kis friss levegő, szükségem volt arra, hogy kiszelőztessem a fejem, hogy eldöntsem mit akarok kezdeni magammal.
Megannyi emlék tör felszínre bennem, hogy alig tudom legyűrni magamban a kéztetést, hogy üvöltsék. Belekiáltsam az utca forgatagába az évek óta gyötrő fájdalmam. De mint mindig, most sem teszem. Inkább betévedek az első pub-ba és legurítok egy felest. Napközben ritkán iszom, általában nagy nyomás kell a vállaimra nehezedjen, este viszont, - szinte mindig – kikapcsolom az agyam és csakis az alkohol jótékony hatására bízom magam.

A legurított ital után, agyam egy kissé tompább így már nem foglalkoztat annyira a környezetem, legyűröm magamban a fájdalmat. Mert fiam elvesztése után, minden fájdalmasan hat rám. Pedig próbáltam, tényleg mindent megtettem azért, hogy feldolgozzam ez engem ért tragédiát. Elköltöztem, hátrahagyva barátaimat, bátyámat és a szüleimet is. Csoportokba jártam, találkoztam más szülőkkel is akik elveszítették gyermeküket, megismertem nálam rosszabb sorsú embereket is, de semmi nem tudott vígaszt nyújtani. Ígyhát egy idő után már nem próbálkoztam tovább, az alkoholba menekültem, megpróbáltam kiinni magamból a fájdalmat. Talán....ha nem egyedül kellett volna megbírkoznom a fájdalmammal, talán ha az a férfi is részt vett volna benne, akiért az életemet is odaadtam volna...talán akkor könyebben ment volna. Lehetőségem lehetett volna egy új életre. De ő nem keresett...még a kórházban voltam és ott rá kellett döbbennem, hogy hiába várom nem fog betoppani a szobába. Vajon tudja egyáltalán merre van a fia sírhelye? Tudja, hogy milyen nevet adtam neki? Vagy már engem is elfelejtett?
Magam sem tudom hogyan keveredtem az üzletek labirintusába, de ha már itt vagyok hasznosan töltöm el az időmet és bevásárolok. Jack barátom amúgy is fogytán van, és jó lenne főzni is valamit. Boltról boltra járok, nézelődöm és próbálom eldönteni, hogy mi legyen a menü, amikor egy ismerős arcra leszek figyelmes a tömegben. Megtorpanok. Szívem vadul zakatol a mellkasomban, ereimben lüktet a vér. Csak állok és nézem az ismerős férfit, azt az embert, aki egyszer a mindenem volt. Szeretnék odamenni, megölelni és azt mondani, hogy minden rendben lesz. De nem tehetem, nem hazudhatok magamnak, soha többé nem lesz rendben semmi. Nem akarok semmi mást érezni iránta csak gyűlöletet. Azt hittem minden más már kihalt bennem, de  most hogy látom furcsa és megmagyarázhatatlan érzések lesznek urrá rajtam. Tekintetünk találkozik, lábam autómatikusan lép egyet előre,rezzenéstelen arccal figyelem őt. Szemem szikrákat szór, de nem akarok beszélni vele, nem akarok tudni róla semmit. Megfordulok és megpróbálok elvegyülni a vásárlók sokaságában, remélve, hogy nem jön utanám. Hat éve, hogy menekülök és most közelebb vagyok a rémálmaimhoz, mint eddig valaha.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Pént. Dec. 16, 2016 5:06 pm
 



 

Amint megláttam a lány arcát, letettem a testvéremmel való diszkurzust. Mégis…? Mikor…? Annyi kérdés kavarog az agyamban, de válaszokat tuti nem fogok kapni egyikre sem, akármennyire is szeretnék.
Csak mennyünk tovább, mintha mi sem történt volna… mint 6 évvel ezelőtt. A baleset utáni hetekben elment. Mintha nem is létezett volna… azt se mondta szia… most meg? Ugyanaz a történet. Faképnél hagy. Elmegy. Bevegyül a tömegbe. Nekem is azt kellene tennem.
Miért nem megy mégsem? Sajnos, vagy nem sajnos, de én olyan családból származom, mely ezt nem nagyon szokta megtenni.
A múlton nem változtathatunk, de egy bocsánat is kevés ehhez a dologhoz. Csak… tudni akarom, hogy jól van-e? Nem… mennyünk csak tovább mintha mi sem történt volna… lépek párat egyenest. De aztán felsóhajtok és befordulok a csaj irányába. A mosolya mindig egészen a belsőm is megremegtette, imádtam így látni. A másik amivel ennyire le tudott bilincselni az a nevetése volt. Most meg? Nem maradt más belőle csak ez a gyülölköző tekintet.
Figyelem erősen az alakját, nem téveszthetem szem elől. Nem tudom szem elől téveszteni. Fel ismerem ezer nő közül is. Mint ahogy a mostani pillanatban is felismerem. Sietek, a magam gáz kis tempójában. Nem vagyok öreg, félreértés ne essen. A balesetem óta vagyok ilyen… lassú. Az a vasdarab a bokámban még mindig kényelmetlen.
A nő közelébe érve el is kapom annak karját, megállásra késztetve őt.
- Várj egy pillanatot, Deressie. - igen, emlékszem rá. Még szép hogy emlékszem a fiam anyjára. Emlékszem az együtt töltött pillanatokra… ha nem rázza le magáról a kezem… akkor tudunk is beszélni.
Mintha a gyomrom feneke kiszakadna... most éppen úgy érzem magam. Nehezen nyelek, szinte végigperzseli a torkomat az érzés. Mélyről tör fel belőlem egy búgó remegés, amiről elképzelésem sincs, hogy micsoda és miért.
Vissza az elejére Go down
Deressie J. Wattson
avatar
Polgárság

Kor : 39
Avataron : Shantel Vansaten

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Vas. Dec. 18, 2016 1:23 pm
 



 

Szeretnék a föld alá süllyedni, most azonnal eltünni innen. Ettől a találkozástról rettegtem az elmúlt hat évben, és most, hogy alig néhány lépésre áll tőlem vegyes érzelmek kavarognak bennem. Gyűlölöm őt, szeretném a szemébe üvölteni dühömet, sírni, toporzékolni akár egy kislány. De ahogy megláttam az arcát, minden régi közös emlék a felszínre tört. Az együtt eltöltött csodás pillanatok – mert mi valaha boldogságban is éltünk -, és minden érintése, csókjai. Szerettem ezt a férfit, de most már semmi másra nem vágyom csak arra, hogy minél messzebbre szaladhassak. Azt a hatalmas szerelmet amit iránta éreztem teljesen átvette a harag és gyűlölet. Másképp is alakulhatott volna, de a múltban történtek megváltoztatahatatlanok. Hevesen dobogó szívvel és kissé remegő térdekkel próbálok a kijárat felé igyekezni. Nem szeretnék senkit fellökni vagy megtapodni, ezért lassabban haladok a kelleténél. Nem nézek hátra, nem tudom, hogy a férfi követ vagy sem, félek,ha még egyszer a szemébe nézek olyat találok tenni amit esetleg megbánok majd. A kezemben szorongatott szatyor is megnehezíti a dolgom, Mi a farncért van tele emberekkel ez a hülye bolt, miért nem állnak félre az utamból, nem látják, hogy sietek?
Szomjazom. Szeretnék legurítani egy pohárka Jacke-set, vagy valami mást, ami esetleg segítene kitéríteni gondolataimat. Hát ezért kezdtem el inni, mert folyton árt az agyam, mindig a valaha szeretett férfira, a meg nem született fiamra, az elcseszett életemre, és arra gondoltam, hogy mi lenne ha...
Ha iszom nem gondolkodom, legalábbis nsemmi nem tűnik annyira fájdalmasnak mint a valóság. Érzem ahogy egy erős férfikéz megérinti a karom. Bőröm égeti az érintése. Utolért. Úgy tűnik nem menekülhetek a sorsom elől. Többé nem. Néhány másodpercig földbe gyökerezett lábbal állok a férfi szorításában, majd szavait hallva hisztérikus nevetésben török ki és kirántom karomat a keze fogságából.
- Várjak egy pillanatot? Mégis mire kellen-e várnom Francois? hosszú évek óta most mondtam ki először a nevét hangosan. - Miért kellene várnom? Üvöltöm bele a képébe és nagyon kell koncentrálnom, hogy ne fakadjak sírva. Szaladni akarok. Messze, vissza sem nézni. Nem sokat változott, talán egy kicsit megviseltebb és gondterheltebb, mint hosszú évekkel ezelőtt. Még most is ugyanaz a jóképű férfi, aki egyetlen mosolyával ellopta a szívem.
- Úgy érzed, hogy nekünk még van miről beszélnünk? megcsóválom a fejem. - Te halott vagy számomra Francois, egy szellem...nem létezel...érted? Lassan egész szép kis tömeg gyűlt körénk és cseppet sem diszkréten bámulnak minket.
- Hol voltál? Az elmúlt hat évben? Hol voltál, amikor a kórházban voltam gyászolva fiamat. A fiúnkat? Nem voltál sehol! És úgy érzed, hogy még meg kell állnom jópofizni veled? elhátrálok tőle néhány lépést.
- Felejtsd el, hogy láttál, hogy visszatértem. Tegyél úgy mint az elmúlt hat évben végig. Mintha nem is léteznék és nem is léteztem volna.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Vas. Jan. 01, 2017 9:53 am
 



 

Sikeresen megállítom, ám a dolgok nem épp rendesen alakulnak… beszélni szerettem volna vele, hogy tudjam, jól van e…. de a szavai elindítanak bennem valamit… A harag nem túl jó tanácsadó, de bennem is gyűlni kezd. Mintha csak neki fájnának ezen dolgok.
Nem gondoltam sose arra, hogyha újra találkoznánk, az békés kimenetelű lesz, de erre még én sem gondoltam.
A fiúnk halt meg, vele együtt mi ketten is vele mentünk. Csak én próbáltam tovább lépni azzal, hogy nem adtam mindezt senkinek a tudtára. És ez volt a legfájdalmasabb mind közül. Talán kár volt, de ez tűnt tisztességesnek… bár kezdenek kicsúszni a dolgok a kezeim közül… mintha már nem is én irányítanék.
Halott vagyok… ezek csak úgy lüktetnek újra és újra a fejem egyik részén, dobpergésként, ritmusosan. Kicsit megrökönyödve nézem a nőt, kit egykor imádtam… most valaki más lépett a helyére.
- Azt hiszed, nekem nem fájt Deressie? Azt hiszed nem gyászoltam?! Mindenki máshogy próbálja feldolgozni az eseményeket. - a bátyám halála. A fiam halála.
Mind szíven ütött. Rettenetes volt. Kegyetlen. Most meg újra az eszembe vési azon napot. Azt sose felejtettem el! Mindig is arról a napról voltak álmaim. Minden éjjel. Nem hagyta, hogy felejtsek és nem is állt szándékomban felejteni. Nem volt könnyű ezeket a dolgokat titokban tartani a családom előtt. A saját testvéreim előtt.
A szüleim előtt.
Annál rosszabb dolog nincs is ennél! És már nehezen bírom. Fájdalmasabb, mint a lábam lüktető kínzó fájdalmas érzése. Kegyetlen.
És én még mindig gyászolok.
Azt a két fiút, aki sokat jelentett nekem.
A nő hátrálása közben a hajamba túrok, egyfajta levezetésképp.
- Deressie… én… - nem találok szavakat. Nem találok semmi olyat, amivel maradásra késztetném, legalább 2 perc erejéig, amíg…bocsánatot kérnék?
Azt hiszem ezeket a sebeket ennyivel nem lehet begyógyítani.
- Szóval utálni akarsz? Hajrá Deressie… - emelem a kezem és rámutatok.
- Csak hogy tudd… minden éjjel arra a napra gondolok és rémálomba kerget… - nem beszéltem senkinek róla, de most ő… ha menni akar mennyen. Nem állom útját. Nem lenne értelme. - Ha beszélni szeretnél... tudod a számom. - nem mintha reménykednék benne, hogy kiöntse nekem a szívét, de én beszélni akarok vele.
Vissza az elejére Go down
Deressie J. Wattson
avatar
Polgárság

Kor : 39
Avataron : Shantel Vansaten

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Hétf. Jan. 02, 2017 6:41 pm
 



 

Nem vagyok biztosan abban, hogy megfelelően reagáltam le ezt a kényes helyzetet. Bármi is történt, bármennyire is fáj Francois az életem része volt. Az, hogy önszántából lépett ki belőle, nem törődve azzal, hogy milyen fájdalmat és űrt hagy maga után nem jogosít fel arra, hogy ilyen dolgokat vágjak a fejéhez. De nem tudom megbocsátani neki mindazt amin keresztül kellett mennem miatta. Nem vagyok képes arra, hogy úgy csináljak mintha minden rendben lenne, mert sem sincs rendben és talán nem is lesz soha. A valaha érzett szerelem teljesen átalakult irányába, nem tudok úgy csinálni mintha semmi rossz nem történt volna, mintha barátokként váltunk volna szét egymástól.
- Nem kérdőjelezem meg a fájdalmadat Francois... bármennyi harag is van bennem nem csinálhatok úgy mintha neki nem fájna. - Egyetlen kérdésemre sem tudsz választ adni igaz? Hol a büdös francban voltál? Miért kellett egyedül megküzdenem a gyásszal? Miért nem voltál képes soha, felkeresni? Hosszú évek teltek el azóta... te pedig eltűntél...engem pedig magamra hagytál. Sértődöttség és gyűlölet érzései törnek elő bennem. Minden rég eltemetett érzelem, amiről megpróbáltam tudomást sem venni az elmúlt hosszú évek során. Sokszor eszembe jutott – főleg a dragédia utáni hónapokban – nagyon szerettem volna, hogy megkeressen, hogy le tudjuk rendezni az ügyünket. Hogy nekem is könnyebb legyen a fájdalom feldolgozása. Könnyeimmel küszködve állok és az arcát fürkészem. Talán ő még most is ugyanaz az ember, akibe valamikor beleszerettem, de én már soha többé nem lehetek az a nő akit ő szeretett. Lemondóan megcsóválom a fejem.
- Nem tudok mást érezni irántad, csak tömény gyűlöletet. Hogyan is érezhetnék azon kívül mást? Hogyan csinálhatnék úgy mintha minden rendben lenne? Hogyan mosolyoghatnék rád? talán túl sok most kérdésekből, de nem tudom magamban tartani a szavakat, vulkánként törnek elő belőlem. Minden magamban tartott szó és kérdés kikívánkozik belőlem.
- Most azt várod, hogy sajnáljak? Csak, hogy tudd...a mai napig látom magam előtt a kisfiam arcát...hallom a hangját. A szívem alatt hordoztam...és a te hibád, hogy nem lehetek vele. Egyedül a tied! a minimum az, hogy rémálmai vannak. Nem érzek sajnálatot iránta, csak szánalmat. Egyszer talán majd másképp tudok ránézni, de most...most még túlságosan fáj minden lélegzetvétel. Lemondóan sóhajtok és szomorú mosoly jelenik meg a szám sarkán.
- Nem foglak hívni Francois...nem szeretnék beszélni veled. Nincs miről beszélnem veled. Sajnálom, de minden amit mondani tudok neked az tele van gyűlölettel. Felejteni akarok. Téged, a múltunkat és azt a szerelemet amit valaha éreztem irántad. Felejteni, mert te is elfelejtetted az együtt töltött időszakot és engem. már nem kiabálok, sokkal inkább szomorúság költözött a hangomba. Hat éve harcolok már a saját érzéseim ellen, kezdek belefáradni. Nem akarok küzdelemben élni, a felejtés gyógyszerét választom.
- Ég veled! érzem ahogy végigfolynak könnyeim az arcomon, menekülni akarok, de a lábam nem mozdul. Csak figyelem a férfit és átkozom magamban a napot amikor felültem a város felé tartó repülőre.
Vissza az elejére Go down
Francois Raphaël Roux
avatar
Polgárság

Kor : 43
Avataron : Adam Levine

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Hétf. Jan. 09, 2017 4:40 pm
 



 

Oké. Ezt nem épp így terveztem. Sőt még tervezni sem tudtam. Hirtelen jött az egész és hirtelen mart belém az ismerős érzés, csak még a szokásosnál is durvábban.
És rettenetes.
És nem tudok mit szólni.
Elsőre összejött gyermeket gyászoló anyánál nincs rosszabb, főleg ha a kicsi meg sem született és halva emelték ki belőled. Amikor megtudtam… nos ezt már nem lehet szavakba önteni.
A kérdései… az összes kérdése fejbe vág, fájdalmat generál, csak épp válaszokat nem tud ki csikarni belőlem. Értelmes válasz nem jön ki belőlem.
Semmi magyarázat a történtekre. Nem akart látni, én meg nem erőszakoskodtam.
Elég fájdalmat hagyott neki az egész eset. Pedig jó néhány alkalommal telefont ragadtam, hogy felhívjam és hogyléte felől érdeklődjek… de odáig már nem jutottam el.
Nem mintha a lábadozásom után nem lett volna rá időm… talán csak beparáztam. Fogalmam nincs.  
A könnyei savként marnak a tekintetembe, nem tudom sokáig rajta tartani tekintetem. El is fordítom róla pár másodpercen belül és csak hallgatom. Hallgatom a büntetésemet. Mert megérdemlem. Ezzel kell együtt élnem. Ezzel kell túlélnem.
Igaza van. Felelős vagyok a kisfiam haláláért.
Felelős vagyok, minden cselekedetemért. Rám zúdítja az igazságot, nem is adhatná másképp tudtomra.
Utálni akar? Utáljon. Erre természetesen nem tudok választ adni, s talán ez nem is fog változni.
De attól hogy Seattle-be sodorta újra az élet, nem tud elszaladni előlem. Nem mintha keresni szeretném.
Csak válaszokat akarok… Újra rá pillantok. El akar felejteni, úgy ahogy azt én is tettem… de a rémálmok újra és újra visszahozták ennek a nőnek az arcát. Amikor elköszön tőlem, még szólni akarok, a pillanat egy aprócska töredékéig szinte emelném is a kezem, de a mobilom megszólal és hirtelen arra fókuszálok, hogy ki keres pont most?
Miért kellett összefutnunk? Azt hiszem ennek az egész hat évnek nem lett semmi eredménye most.
És ez maradjon is így…. nem?
Aki emlékezik, a súlyt maga viseli...



//Köszönöm a játékot! Very Happy   és még tuti összefutunk  //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Hétf. Jan. 09, 2017 5:59 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Kedd Feb. 07, 2017 8:34 pm
 



 


Patricia & Jake

It's Valentine's day!




A karácsonyi kaland óta nem vágytam a bevásárló központokba, de még a környékükre sem. Lebénult a telekommunikáció, több munkatársam a romok alá szorult, és a januári őrület nem állt le. Heteken át műtöttem, túlóráztam, hogy valakinek új életet adhassak, de még így is sokan odavesztek. A nyomott hangulat ráült a február elejére is, kivéve, hogy közeledett a Valentin nap, és a legtöbb üzlet pirosba öltözött. A nőknek azt hirdette, ha egyedül lennének, akkor gyorsan csapjanak le egy Bálint-napi hódolóra, mert ciki magányosan ünnepelni a szerelmesek napját. Nekem más elképzelésem volt a jövő hét keddről, de addig még elcsaphatott egy busz is. A kutyák otthon csaholtak, a fiúk a kórházban robotoltak, és lám pont nekem jutott szabadnap. Az alaszkai utamat kitoltam a hónap második felére, de nem mondtam le róla örökre. A kis cetlimen összesen három tétel szerepelt: sör, kutyakaja, és nem utolsó sorban tiszta lepedő. Édesanyám egy valamire nagyon jól megtanított, hogy sohasem lehet elegendő ágynemű garnitúrája az embernek. A vendégek fogadásával odahaza nem akadna gondom, de ugyebár az is felért egy csodával, ha valakit átcsábítottam. A nők kiestek a látómezőmből, a giccses lufiktól meg a hányinger kerülgetett. A mozgólépcsőt tűztem ki célul, hogy a lepedőn kívül az élelmiszerboltban szerezzem be még a maradék kettő létszükségletemet, amikor orvul nekem jött egy hostess. A szőke cicababa, a felfújt lufi mellekkel azonnal felhívta magára a figyelmet, és a halvány rózsaszín ajkaival a Pokolba invitált.
- Elnézést uram lenne ideje egy kis kvíz kitöltésre…különleges ötlettel szolgálnék… - higgyék el, hogy nem a szavak hatottak rám, hanem a kínkeserves dugáshiány, ezért bólintottam rá, és követtem a standhoz. A másik oldalon egy fekete bombázó állt, amolyan átlagos ribi. Szépen manikűrözött körmök, miniruha, egy kis köténnyel elé kötve. Tetovált szemöldök, és műszempillák. Soha nem fogom megérteni a női nemet. Nem válik be egy kis extra szempillaspirál, muszáj azonnal a mű dolgokra rárepülniük? A különlegesség kihalt a mai női társadalomból, de már eleget szapultam őket.
- Hogy hívják? – a szőkeség mozdult rám először, így zsebre dugott kézzel hajoltam át felette, és pillantottam bele a papírhalmazba.
- Öhm…Jake Lester. – nyögtem ki végül, a kis okostojás pedig már a fejléc adatait töltötte ki. Különösebben nem zavart volna, de még mindig nem értettem, hogy mire készülnek.
- Miért is kellett idejönnöm? Sietnék, lassan bezár a földszinten elhelyezkedő élelmiszerbolt, és a kutyáim éhen halnak, ha üres kézzel megyek haza, rosszabb esetben én leszek a vacsora… - fejtettem ki az okokat a távozásra, de ekkor a kis szemfüles Aranyhaj a másik irányból egy nőt is mellém terelt, aki hasonlóan értetlenül tekinthetett a két hostessre, mint én.
- Hölgyem ráérne egy kvíz kitöltésére? Öt percnél több ideig nem raboljuk az idejüket… - bárcsak az összes Cupido elásná magát, de nincsen ekkora szerencsém.
- Megtudhatnám a becses nevét? – rebegtette meg a szempilláit a fekete, én meg félrehívtam a szőkét addig.
- Ne haragudjon, de tényleg nem érek rá. Jobb dolgom is lenne, és… - ekkor előhúzta a köténye első zsebébe rejtett katalógust, és lám egy igazán érdekes szervezés közepébe csöppentem bele.
- A kvízek kitöltése által összeboronálunk idegeneket, akiket egy játékra szólítunk fel február 14-én. A végén a szerencsés párok egy kellemes vacsorát költhetnek el a belváros egyik nívósabb éttermében, de a főnyeremény egy élő szerelmi show lesz, ahol az adott férfi, vagy hölgy 12 ellenkező neművel lesz összezárva… - a végét már nem hallottam, de ez…én 12 nővel összezárva? A pillantásom átsiklott a szőke ciklon válla felett és egy mosollyal ajándékoztam meg a másik áldozatot.
- Helló…maga is sietett? – emeltem a magasba a kezemet egyfajta üdvözlésképpen. Úgyse fogunk szabadulni innen egy hamar.


A hozzászólást Jake Lester összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 23, 2017 7:58 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Kedd Feb. 07, 2017 9:54 pm
 



 

Mint mindenki más, én is hallottam, hogy mi történt karácsony előtt. Tudom én, hogy ez egyáltalán nem hétköznapi dolog, mégis éreztem némi feszültséget, ahogy róttam a központ folyosóját. Amúgy is volt még dolgom, úgyhogy megpróbáltam a lehető leghamarabb elintézni mindent. Igazából több üzletet is útba ejtettem, legutoljára hagyva az élelmiszerboltot, mivel ott szándékoztam a legtovább időzni. Alaposan be kellett vásárolnom, mert amióta a nővérem bejelentette, hogy hozzám óhajt költözni, azóta fenekestül felfordult az életem, vagy legalábbis én már most is így éreztem. Bele sem akartam gondolni, hogy mi lesz majd akkor, ha Holly ténylegesen becuccol hozzám. Imádtam őt, nagyon szerettem, de szerintem rövidesen a hajamat fogom tépni tőle. És akkor arról még halványlilám sincs, hogy mennyire fog idegesítővé válni így terhesen.
Félreértés ne essék, nincsen nekem semmi bajom a várandós nőkkel, de tény, hogy a hormonjaik miatt sokszor elviselhetetlenné válnak. Nos, én a nővéremről tökéletesen el tudtam képzelni, hogy vele is valami egészen hasonló fog történni. És én nem szerettem volna a közvetlen közelében lenni, bármennyire állt is közel a szívemhez. Attól még a bejárónőjévé nem szándékoztam avanzsálni.
Éppen ezeket a rémképeket próbáltam elűzni a fejemből, amikor megszólított a szőke Barbie-baba kinézetű leányzó. Először fel sem fogtam, hogy csak a szokásos szöveget nyomja nekem, amit ilyenkor szoktak a hostessek. Ha nem kalandozok el, akkor még időben kiszúrtam volna, és más irányba fordulok, de így már esélyem sem volt eltűnni. Kár, pedig imádtam volna, ha levegővé válhatok, és megszökhetek előlük, bármit akartak is tőlem. Biztosra vettem, hogy az egész időpocsékolás, és végül csakis azért nem küldtem el a fenébe, mert egyrészt nem vagyok olyan típus, másrészt pedig tudtam, hogy csupán a munkáját próbálja végezni. Nekem is voltak nehéz eseteim, így én most megkönnyítettem a dolgukat. Talán kapnak utánam pár dollárt, és már az is valami.
- És öhm… - az ajkamba haraptam egy pillanatra, ahogy próbáltam rájönni, hogy miféle dologról lehet itt szó. – Miről is lenne egészen pontosan szó? – kérdeztem végül rá, ha már így esett, hogy adtam nekik egy esélyt. Határozottan volt egy olyan érzésem, hogy ezt hamarosan meg fogom bánni, de fogjuk arra, hogy volt egy gyenge pillanatom. Egy nagyon gyenge, hogy pontosak legyünk. Nem állítanám azt, hogy az én időm drágább, mint az övék, de attól még úgy éreztem jelenleg. Annyi vigasztalt valamelyest, hogy nem én voltam az egyetlen balek, akit sikerült becserkészniük. Káröröm lenne? Hát, valami egészen hasonló, de én inkább bajtársat láttam a férfiban, ahogy futólag észrevettem őt, a pillantásunk pedig futólag találkozott.
- Patricia Calhoun. – árultam el a nevemet, gyanakvóan méregetve azt a papírt, amire lefirkantotta a másik hölgyemény. – És ebben mi a pláne? – kotyogtam bele, hiszen az én fülemet is megütötte a gyors beszámoló arról, hogy miért is vagyunk itt. – Ez olyan, mint azok az ostoba „Nagy Ő”-t kereső műsorok? – ráncoltam a homlokomat kételkedve, mert ehhez bizony nem fűlött a fogam. Mit kezdjek én tizenkét férfival? Már egynek is örültem volna, ha akad egy normális. Az sem nagyon hatott meg, hogy a szőke szépség vetett rám egy csúnya pillantást, amiért kritizáltam a társkereső műsorokat. Nem volt nekem azzal bajom, de hogy értem versengjen egy rakás férfi? Köszönöm szépen, de ennyire nem voltam híján az önbizalomnak, hogy ilyen módon legyen szükségem a növelésére.
- Igen, ami azt illeti, szerettem volna! – vallottam be, de azért egy barátságos mosollyal viszonoztam a férfi köszöntését. Ha vele akartak összeboronálni, akkor még viszonylag szerencsés is vagyok, hiszen nem volt éppen utolsó látvány, és valami borzasztó bányarémet is kikaphattam volna. Használják egyáltalán ezt a kifejezést férfiak esetében is? – A gyógyszertár hamarosan bezár, és akkor még nem is jutottam el a boltba odalent. – böktem a fejemmel a földszint irányába, már-már vágyakozó pillantást vetve a mozgólépcsőre. – De nagyon úgy tűnik, hogy behúztak minket a csőbe. Maga érti, hogy mi ez az egész? Azt hittem, hogy párokat boronálnak össze, de akkor hogyan keveredik ki egyetlen győztes? És minek annyi partner? – értetlenkedtem, a fejemet rázva. Valószínűleg abszolút gyengeelméjűnek tűntem, amiért nem értettem, hogy mi a jó nekem ebben az egészben, de annyi baj legyen. Még sosem volt részem hasonlóban, ez legyen a mentségem.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Vas. Feb. 12, 2017 1:35 pm
 



 


Patricia & Jake

It's Valentine's day!




Nem rajongtam túlzottam a Valentin-napért, hiszen nem volt mellettem senki, nem is vágytam arra, hogy bohócot csináljak magamból. Az év ezen szakaszában a párok drasztikusan adnak a külcsínekre, valamilyen vacsora, kisebb ajándékok, a leggiccsesebb talán az eljegyzés. A többi háromszázhatvannégy nap mire szolgál? Egyetlen nap jelenti a szerelmet, az összetartozást? A magamfajtának egy kínszenvedés, de így még gyomorforgató is. Szeretném elkerülni a felhajtást, meg is célzok egy tömegmentes mozgólépcsőt, de betámad Barbie, először azt hiszem róla, hogy az okosok példányából az egyik, ritka, de előfordul, hogy egy szőkeség megdönti a sztereotípiákat, de sajnos tévednem kell. A megjelenés nem minden, de egy olyan pasinak, aki hetek óta nem bújt ágyba senkivel, maga a kihívás. Nem elemezném ki, hogy mi játszódik le addig a fejemben, amíg a kislány szorgosan ecseteli a lehetőségeket, és ehhez mindössze csak ki kell töltenem egy nyamvadt űrlapot, meg egy kérdőívet. Bólogatnék, de szorít az idő, odalent hamarosan bezárnak a boltok, és éhen maradok két kutyával együtt. Mérlegelek, hogy mi lenne a finom visszautasítás lényege, de a fekete a pult mögött sokkal élelmesebb, mint a társa, és odacsábítanak egy másik delikvenst is. A nő szép, feltűnően céltudatos személyiség lehet, de ő is belesétált a csapdába, mint én. A reality show, meg a kettesben eltölthető vacsora sem izgatja a fantáziámat, így fél füllel a másik félnek a nevét hallgatom ki. Patricia…nem hétköznapi, van benne spiritusz. Jó isten hova jutsz Jake? Ez valami vicc? Könnyedén biccentek felé, és sajnos elkövetem azt a hibát, hogy szóba elegyedek vele. Megtörténik, bárhol megeshet, hogy az embert leszólítják, de félek…mert kevés az önuralmam. A kórházban se igazán tudtam a kis rezidenst elkerülni. Jamie letépné a tökeimet, ha szóba hoznám Corneliát, de messze menőkig az egyik legdögösebb nő, akivel valaha találkoztam, csak éppen várandós, és elviselhetetlenül szeszélyes. Miből tudom? A gyakornokok fele retteg, hogy hozzákerül, és meg tudom érteni őket, mert nekem is kicsapja a biztosítékot, ha erőteljesen kiereszti a hangját. Mindegy is, mert Woodward nem enged a közelébe, mióta elregéltem neki, hogy mióta nem voltam nővel.
- Nekem is az élelmiszerboltba kellett volna mennem, de elkaptak. – biggyesztem le az ajkaimat, és a szöszire tekintek, hogy veszi-e a lapot, de annyira gyorsan ír, hogy a panaszáradat nem jut el a kis agyáig. A két hostess az űrlapokat rendezgeti, így van időm közelebb kerülni a mási hölgyhöz.
- Jake Lester, és voltam annyira szemfüles, hogy az Ön nevét is halljam Patricia. Fogalmam sincs, mert nem magyarázta el értelmesen, és a Nagy Ő-től már most bukfencet vet a gyomrom. Mikor lenne időm a munkám mellett, hogy még tizenkét nővel is randizzak? Nem vagyok királyfi. – mosolyodom el, és a fekete lány lép oda mellénk.
- A játékunk lényege, hogy sorsoljunk, de azt hiszem rossz volt a felvezetés. Az űrlapot beledobjuk ebbe a dobozba, és Valentin-napon lesz a sorsolás. A reality show azoknak marad, akiknek nem találunk párt, és őket állítjuk össze. Önök ma az elsők, akiket el tudtunk csábítani, így az első nevek is a dobozunkban. A helyzet különlegessége miatt fogadjanak el egy-egy ajándékcsomagot tőlünk, és két jegyet a ma esti kosármeccsre. – kissé meglepődve nézek a felém nyújtott táskára, meg a borítékra.
- Ez most komoly? – nem hiszem el, és valóban meghökkenek. Nem voltak terveim az estére, de egy kosármeccs. A férfiak nagy álma, és ha már így alakult.
- Köszönöm. – veszem el, eszem ágában sincs visszaadni, ha már így hozzám vágták ingyen. Innentől kezdve megvettek kilóra, és kitöltöm a maradék részt is, majd az újdonsült ismerősöm felé fordulok.
- Nincsen kedve megnézni gyorsan az élelmiszerboltot? – villantok rá egy ezerewattos vigyort, elememben vagyok. Na, végre, egy normális ajándék, ha már rabolták az időmet!
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Csüt. Feb. 16, 2017 2:47 pm
 



 

Nem volt rám jellemző a figyelmetlenség, ám most mégis beleestem abba a hibába, hogy hagytam magam leterelni a korábban tervezett utamról. Nem hibáztathattam a két lányt, amiért próbáltak megélni valamiből – talán az egyetemi tandíjat akarták fedezni -, magamat viszont annál inkább, amiért nem kerültem ki őket nagy ívben. Ennek a haditervnek azonban már lőttek, és hiába vigasztalt némiképp a tudat, hogy nem egyedül vagyok ebben a slamasztikában, attól még nem találtam szórakoztatóbbnak a helyzetet.
- Akkor azt hiszem, hogy egy csónakban evezünk! – jegyeztem meg roppant elmésen, és még egy mosolyt is kapott mellé. Azzal egy időben természetesen, hogy az ő szája sarkai meg lebiggyedtek a csalódottságtól. Azért reméltem, hogy még nem vagyunk teljesen menthetetlenek mára. – Jake! Magának legalább örvendek, a két szépségnek már kevésbé! – súgtam oda halkabban, mintha a cinkosom lenne. Igazából tekinthettük akár úgy is, hogy az lett belőle. – Pedig nem szoktam ennyire hagyni, hogy behúzzanak a csőbe! – vallottam be neki töredelmesen, miközben gyors pillantással felmértem a serényen dolgozó lányokat.
- Egyébként kérem, szólítson Trish-nek! –ajánlottam fel, hiszen az kevésbé hivatalos azért, mint a teljes nevem. – Igen, én is hasonlóképpen gondolom! – kacagtam fel könnyeden, röviden. – Ó, nahát! – böktem ki meglepetten, miután a sötét hajú hölgyemény elsorolta a lényeget, és közölte, hogy ajándékot is kapunk. – Ez így máris jobban hangzik! – állapítottam meg, és a férfihoz hasonlóan én is nekiálltam kitölteni a teszt hátralévő részét. Már nem volt vészesen sok, szerencsére. Alig pár perc alatt átküzdöttem magam minden egyes kérdésen, így miután átadtam az illetékeseknek, az engem megszólító hang gazdájához fordultam.
- Dehogynem! És kérem, tegeződjünk! – vetettem fel az ötletet, mert a munkámban ugyan kemény voltam, de az életben elég közvetlen és barátságos személyiségnek ismertek a legtöbben. – Szóval Jake, mivel foglalkozol? Ha már említetted, hogy nincs sok időd… - indultam meg közben a lépcső felé. Reméltem, hogy nem vagyok túlzottan tolakodó, ha már érdeklődtem felőle. – Egyébként meg is sértődhetnénk ezen a játékon, amiért azt feltételezték rólunk, hogy nincs párunk. – ingattam a fejemet. Tény, hogy tényleg nem volt senki, akivel együtt tölthetném a Valentin-napot, de ezt ők nem tudhatták. – Vagy a homlokomra van írva? – nyúltam oda, mintha le akarnám dörzsölni. Ezzel pedig Jake-nek is elárultam, hogy jó érzékkel választottak ki egy párkeresős játékra.
- Mondjuk, mostanra már tárgytalan is lett a vásárlás, ha elmegyek erre a meccsre. Így felesleges otthon összedobnom egy vacsorát. – gondolkoztam hangosan, lefelé menet. – De, ha már így esett, szívesen bemegyek veled. Legalább holnap már nem kell újabb körre betérnem ide! – jutott eszembe hirtelen. – Még van húsz percünk! – pillantottam sietve a karórámra, hogy ellenőrizzem az időt, és kiszámítsam, hogy mennyi van még a zárásig.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Csüt. Feb. 23, 2017 12:17 pm
 



 

A Valentin-nap ömlengős, szívecskés mivolta kiűzött a világból, de nem haragudhattam volna az olyanokra, akik mégis kedvelték. Előfordul elég gyakran, hogy az ember kompromisszumot köt, és elengedi az olyan eseményeket, melyeket nem szeret, vagy ki nem állhat. A plázában kevés alkalommal fordultam meg, sok esetben online rendeltem meg a kaját is, amit aztán kényelmesen az otthonom melegében vettem át. Az orvosi szakma mellett ez nem is csoda, de ma kivételt tettem, mert a kedvenc kutyakaja elfogyott odahaza, és kijárt a két lurkónak a kényeztetés. Mostanában túl sok időt töltöttem a kórházban, és nem figyeltem rájuk eléggé. Mrs. Cole szerintem lassan jobban ismeri a szokásaikat, mint én, ami miatt bűntudatom támadt. Az élelmiszerboltig nem érek el, mert egy nyereményjáték közepébe csöppenek, de szerencsére nem én vagyok az egyetlen áldozat. A közelben álló vörös hajú nő egyből felkelti a figyelmemet, és el is csodálkozom azon, hogy nemcsak én vagyok a szerelmesek napjának az ellenkezője, hanem ő is. Azonnal szimpátia ébred bennem az irányába.
- Én is örvendek magának. – kacsintok rá, ha már a két hostess lett lehúzva. A szőke nem tűnik értelmesnek, csak mondja, és mondja megállás nélkül, de már az elején elvesztettem a fonalat az irányába. A mellettem álló nőszemély jobban leköt, és egy mosollyal is megajándékozom.
- Ne legyünk ennyire rosszak, biztos sokan gondolkodnak így, és csak kevesen állnak meg valóban. – sietnem kellene, de nem akarok tuskó lenni, ha már a fekete hajú megpróbál kiengesztelni minket.
- Rendben, akkor Trishnek fogom szólítani. – kitöltöm a hátralevő részt, és elégedettséggel tölt el, hogy ma este még elmehetek egy kosármeccsre is. Hamar végzünk, zsebre vágom a jutalmamat, és az újdonsült ismerősöm mellett baktatok a mozgólépcső felé.
- Senki nem gondolná a kinézetem alapján, de neurológus vagyok. – közlöm vele, és ha elérünk oda, akkor felállok az egyik lépcsőfokra, és kényelmesen nézelődöm az alsó szint felé.
- Te mivel foglalkozol, ha már egy cipőben járunk? – fordítom oldalra a fejemet, a táskát a kezemben lóbálom, és megvárom, hogy leérjünk az üzlet elé.
- Én nem sértődtem meg, mert nem is érdekel a téma annyira. Nem, nincs a homlokodra írva. – nevetek fel halkan, és lepillantok a cipőm orrára.
- Te is azon nők közé tartozol, akik görcsösen akarnak egy kapcsolatot? – nem titkolhatom a hangomba toluló kíváncsiságot, de elérünk a kosarakhoz, és egy aprót csempészek elő a hátsó zsebemből. Bedugom az érmét a helyére, és magam előtt tolva válaszolok a szavak mögé bújtatott meghívásra, vagy éppen én vetem fel azt?
- Nekem se kell főznöm, a kutyáim miatt vagyok itt, de ha már ennyi időnk maradt, akkor talán megejtem a havi bevásárlást is. Örüljenek az eladók. Apropó, nem lenne kedved eljönni velem arra a meccsre? Az utolsó pillanatban már úgysem lesz partnerem rá, mert az összes gyökér kollégám dolgozik, barátokból meg híján vagyok. – átlépünk a bejárati ajtón, és a gyümölcsök felé veszem az irányt.
- Jesszusom, jó régen voltam edzeni is, lehet nem ártana, hogy legalább az egészséges életmódnak hódoljak. A mai vacsora úgyis hot dog lesz a stadionban, ha van kedved hozzá. Nem az igazi az élmény, ha nem a büfében eszünk. – ecsetelem neki, és egy zacskót rántok le a gurigáról, majd némi mangót csenek el a kikészített ládából.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Csüt. Feb. 23, 2017 1:14 pm
 



 

Ugyan közhelyes mondásnak tartottam én magam is, de nagyon úgy tűnt, hogy tényleg minden rosszban van valami jó. Jó pár értékes percemet vették most el, viszont nyertem egy új ismerőst is, és az sosem rossz szerintem. Építenie kell az embernek a kapcsolatait, márpedig én szerettem ismerkedni. Akkor is, ha végül nem láttam többször az illetőt, mert hát erre is volt már példa. Azt hittem, hogy ez alkalommal is így fog történni, de úgy tűnt, hogy még én is szoktam tévedni olykor-olykor.
- Igen, valószínűleg! Nem ez a leghálásabb munka, amit el tudok képzelni, de valakinek ezt is kell ugye… - vontam meg a vállaimat, és most már nem is voltam annyira fennakadva azon, hogy megakadályoztak az élelmiszerbolt megközelítésében. Volt még egy kis időm, ezek után is be tudok majd ugrani, ha egyáltalán még mindig szeretnék. Mert hát idő közben kiderült a tesztek kitöltését követően, hogy részesültünk némi azonnali nyereményben. Lehet, hogy inkább vigaszdíjnak kellene tekinteni, vagy kárpótlásnak, igazából egyre ment. Lett ma estére programom, és ez jó.
- Ó, akkor tényleg elfoglalt vagy. – állapítottam meg, mintegy mellékesen. – De remélem azért nem azok táborát erősíted, akik istenkomplexusban szenvednek, és teljesen oda, meg vissza vannak saját maguktól! – cukkoltam egy kicsit, de hogy elvegyem a szavaim esetleges élét, már villantottam is rá egy bocsánatkérő mosolyt. Időnként előfordult, hogy szókimondóbb voltam, mint lennem kellett volna, de a munkám kívül nem mindig fárasztottam magam azzal, hogy görcsösen udvarias legyek mindenkivel.
- Én pszichiáter vagyok a rendőrségnél. És tudom, általában rólam sem szokták gondolni. – fűztem hozzá viccelődve, szinte leutánozva az ő szavait. Egyébként tényleg nem szokták kinézni belőlem, ebben nem hazudtam. Pedig sem kezdő nem vagyok, sem pedig rossz szakember. Nem véletlenül alkalmaztak az őrsön már évek óta. – Akkor jó! – a biztonság kedvéért azért megdörzsöltem a homlokomat, hátha mégiscsak oda van írva, hogy egyedülálló nőszemély vagyok. Én úgy szerettem erre gondolni, hogy nincs ugyan párom, de magányos sem vagyok. Ez szerintem a legjobb felfogás.
- Hát, ezt általában nem szokták csak úgy megkérdezni! – nevettem fel, mert őszintén meglepődtem a kérdés hallatán. Még szerencse, hogy én meg nem vagyok sértődékeny egy kicsit sem. Megedződtem már a rendőrök között, meg hát az élet is elég sok dologra tanított már meg. – Elég egyedi ember vagy, Jake! Te is „ami a szívén az a száján” típus vagy, igaz? – még mindig kerültem a válaszadást, de miután sikerült szerezni egy kocsit, végül szórakozottan fordítottam a tekintetem a mellettem sétálóra. – Szerintem már magadtól is rájöttél a válaszra a korábbiakból, de nem, nem tartozom azok közé. Én úgy gondolom, hogy az ilyesmit nem lehet erőltetni. Ha betoppan valaki olyan az életembe, akkor nem zárkózok el a lehetőség elől, de annak sem érzem szükségét, hogy foggal-körömmel kapjak minden két lábon járó pasas után, csak mert egyedül érzem magam. Én így is teljes értékű ember vagyok, azok a nők pedig, akikről te beszélsz… nos, nekik nincs teljesen jó helyen az önbecsülésük, ha azt gondolják, hogy csak egy párral együtt érnek valamit. – talán kicsit hosszasan fejtettem ki, de fogjuk a szakmai ártalomra. Csak remélni tudtam, hogy nem untattam vele halálra Jake-et.
- De, nagyon szívesen veled tartok! Én sem hiszem, hogy tudnék bárkit is gyorsan ugrasztani! – egyeztem bele mosolyogva, és még örültem is neki, hogy így alakult a mai napom. – Pontosan így terveztem én is! – meglepődve tapasztaltam, hogy tényleg egy rugóra járt az agyunk. – Nincs is jobb egy nagy, alaposan megpakolt hot-dognál, egy jó meccs közben! – ebből pedig arra is rájöhetett, hogy bizony olyan nő sem vagy, aki megjátssza, hogy nem szereti a gyorskaját. Szerettem, sajnálatos módon, de a konditeremben mindig megizzasztottam érte magam.
- És milyen kutyáid vannak? – érdeklődtem felé sandítva, miközben én is letéptem néhány zacskót. Mindent külön pakoltam; a gyömbért, uborkát, paradicsomokat, banánt, és az almákat is. A citromot sem felejtettem el, és némi epret. – Egyébként ott találkozzunk majd, vagy… merre laksz? – talán túl közvetlen lettem, de ha már közös programunk lesz, akkor szerintem oly mindegy!
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Szer. Márc. 08, 2017 5:20 pm
 



 

A munkámat sohasem tagadtam, és valóban rengeteg időt vett el, de megpróbáltam a földön maradni, végül a kérdése mégis betalál Trishnek, és egy félszeg mosollyal válaszolom meg.
- Nem vagyok isten, de sajnos néha el kell hinnem, hogy annak kellene lennem, mert úgy tekintenek rám. Most jöhet a szöveg, hogy beképzelt vagyok, egy nárcisztikus pöcs, de az életmentéshez kell egyfajta önbizalom. Nem remeghet meg a kezem a műtőben, mások tőlem függenek. Előfordul, hogy könyörögnek, és itt bizony már néha úgy érzem, hogy túllépek az emberi mivoltomon. – a mozgólépcsőn a mellettem állót figyelem, az arcmimikáját, hogy vajon hogyan érinti ez a mondandóm.
- Pszichiáter, akkor te is ki vagy téve a sztereotípiáknak, akik nem akarnak megnyílni a nagyokosoknak. Nem irigyellek, sőt..az még talán nagyobb falat néha. A rendőrök egy külön állomány. – sóhajtok fel, hiszen a katonai iskolát elvégeztem, és nem egy barátom onnan van, de mélyebben sohasem akartam belenyúlni. A szolgálatomat teljesítettem, de rájöttem, hogy az életmentésben jobb vagyok, mint az emberek irtásában. A lelki sebek megmaradtak, és mindig emlékeztetnek arra, hogy ez volt életem legjobb döntése, amikor a neurológia mellett tettem le a voksomat, és nem akartam nagyobb babérokra törni. Az élelmiszerboltot el is érjük, felkapok egy kosarat, és az alkaromra terítve engedem előre a kisasszonyt. A vörös haj kiemeli a szeme színét is. Meg kell hagyni, hogy tényleg nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire komoly hivatást végez.
- Sajnálom, ha kicsit szókimondó vagyok, de abban igazad van, hogy nehezen tolerálom a véleményemet. Te meg tökös csajnak nézel ki, így első látásra, aki nem sértődik meg mindenen. Különleges adottság, és tartsd meg ezt a jó szokásodat. Előbb-utóbb valaki beleakad a hálódba. – kacsintok rá, és még én magam is meglepődöm, hogy ennyire nyílt vagyok, és viccelődő. Általában udvariasabb, és távolságtartóbb vagyok a nőkkel, a munkám is megköveteli, meg amúgy is idestova néhány hónapja már senkit sem csábítottam be az ágyamba, és emiatt a szex, mint létszükséglet kiesett a mindennapokból, de ez nem jelenti azt, hogy nem is akarom, csak várok most egy jobb lehetőségre. Az előző kissé…hogy is mondjam, de rosszul sült el. A profikat többet nem kísérlem meg, mert ki tudja, melyikük küzd valamilyen agyi betegséggel. A munkát, és az élvezetet nem szeretem keverni. A mai napon, ha már itt vagyok a boltban, akkor le is tudom a heti bevásárlást, és a gyümölcsös meg a zöldséges standnál megállok egy kisebb időre, ezzel a másik felet is maradásra ösztönzöm, de Trish feltalálja magát, és ő is a kis képzeletbeli listája alapján összeválogatja, hogy mi kell neki.
- A hot dog már adott, de nem tudom, hogy az alkohollal hogyan állsz. Van kedvenced, vagy például egyáltalán nem iszol? Én nehezen bírnám ki a munkám mellett, hogy ne igyak, ez talán az egyik hátulütője, hogy felelősségteljes munkakörben tevékenykedek. – mosolyogva haladok tovább, és elkanyarodok a kis kedvencek részlege felé. Samira és Dózer éhen hal, ha ma nem viszek haza valamit, és amilyen kevés időt tudok velük tölteni, nem fogom szűkre venni a keretet. A konzerves dobozok feliratát lesem az összetevők miatt, de egyik sem nyeri el a tetszésemet.
- Az is lehet, hogy máshonnan kell beszereznem a tápot, de akkor hazafele beugrom még az állatkereskedésbe is. - mondom neki válogatás közben.
- Két husky, de nagyon rosszak. Még csak tíz hónaposak, de nagyon nem lehet bírni velük, mert állandóan felforgatják a házat. – némi jutalomfalat bekerül a kosaramba, de aztán inkább a sörök világa vonz, így odafelé veszem az irányt.
- Érted mehetek, mert mégiscsak én vagyok a férfi, ha nem akarsz esetleg vezetni, bár ha inni akarok, jobban örülnék annak, ha ott találkoznánk, vagy valamelyik központi helyen. A külvárosban lakom, így mindenképpen be kell jönnöm majd. – a közelben észreveszek egy standot, ahol különböző sajtokat kínálnak.
- Nincs kedved megkóstolni őket? – mutatok a lányka felé, aki éppen kis pálcikákra húzza rá a lyukas sajtokat. Már az illatuk is megérne egy misét. Nem vagyok rajongójuk, de mindig ki akartam próbálni, hogy a bor meg a sajt milyen együtt.
- Hmm…ez jónak tűnik. – rávillantok egy szexis mosolyt a hostessre, és elveszek egyet, amit aztán oda is nyújtok Trishnek, majd magamnak is halászok egyet, és bekapom, lehúzva két fogammal a pálcáról a falatot.
- Finom… - a kínálás nem megy nagyon jól a lánynak, mert ledöbben, megmukkanni sem tud, így a kis műanyagpoharat megdöntöm oldalra, és az orromhoz emelem.
- Ez fehér bor…hmmm ugye? – kérdezek rá, de a válasz fél szavakban érkezik.
- Igen, uram…izé.. – felpillantok az újdonsült ismerősömre, hátha ő is csatlakozna hozzám.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Csüt. Márc. 09, 2017 1:21 pm
 



 

- Igen, tényleg az vagy! – nevettem el magam akaratlanul is, amikor közölte, hogy biztosan egy beképzelt alaknak tartom. Mivel nem volt híján az önbizalomnak, így attól sem tartottam, hogy esetleg megbántom őt az őszinteségemmel. Mondjuk az is tény, hogy nem mondtam tejesen komolyan, mivel nem szerettem egyből beskatulyázni senkit sem. Az egy nagyon rossz szokás, amivel az emberek többsége sajnos élt. – Pedig ugyanúgy kerülhetsz te is ilyen helyzetbe! – mosolyogtam rá barátságosan, nem hánytorgatva fel azt, hogy ez mennyire rossz tulajdonság. Nyilván ő is tisztában volt vele, azért is fogalmazott így. Ám vannak sajnos olyan berögződések, amiken akkor sem tudunk változtatni, ha a fejünk tetejére állunk.
- Pontosan, ahogy mondod! – bólogattam, enyhén elhúzva a számat. – A rendőrök tényleg nagyon egyedi állatfaj, de én alapvetően kedvelem őket. A gond akkor van, amikor szándékosan nem akarnak velem beszélni, ezzel pedig hátráltatják a saját helyzetüket, meg az én munkámat is. – sóhajtottam, de gyorsan el is űztem az épp csak gyülekező viharfelhőimet. – De már megtanultam őket kezelni, ahogyan azokat a helyzeteket is, amikor a munkám miatt akar valaki megbélyegezni. – én nagyon jól tudtam, hogy fontos munkát végzek, lényegest. Talán nem mentek életeket, mint Jake – bár ez sem teljesen igaz, hiszen öngyilkos jelölteket is beszéltem már le a halálról -, de akkor is van értelme annak, amit másokért teszek. Ő istenkomplexussal küzd, én meg néha Teréz Anyának érzem magam. Nem tudom, melyik a jobb…
- Nos, köszönöm szépen! Ezt határozottan bóknak veszem! – mosolyogtam szélesen. Igazából én is tökös csajnak gondoltam magam, és szerencsére tényleg nem voltam sértődékeny típus. – Aki olyan munkát végez, mint én, az megtanulja elengedni a füle mellett a bántó szavakat, és nem akad fent minden apróságon. Bár én már előtte sem gyarapítottam a hisztis nők táborát. – azoktól kivert a víz, hogy őszinte legyek. – Biztosan, de addig sincs okom búslakodni. – jelentettem ki határozottan. Én jól éreztem magam egyedül is, nem vagyok ettől kevesebb, vagy hátrányos helyzetű. Sok nő ezt nem tudta elfogadni, pedig szerintem minden hozzáállás kérdése.
- Igen, ez elég gyakori. – egyetértően bólogattam. Nem ítéltem el emiatt, mert úgy gondoltam, hogy van elég felelősségteljes ahhoz, hogy a munka alatt ne oldja a feszültségét alkohollal. Hiába nem ismertem Jake-et, de az első benyomásból ezt szűrtem le vele kapcsolatban. Márpedig általában jók szoktak lenni a megérzéseim. – Nincs kedvencem, de bármikor szívesen megiszok egy pohár finom bort, sőt, a sör ellen sincs semmi kifogásom! – itt már a hot-dog mellé gondoltam, hogy jobban csússzon a vacsora. Egy meccshez tökéletesen illett a sör, mint kísérő.
- Úgy látom, nem találtál megfelelőt… - állapítottam meg kisvártatva, de nem hibáztathattam, én is válogatós vagyok, ha a kutyáimról van szó. – Igen, van itt egy nem messze. Én is ott szoktam vásárolni, amikor szükséges. – azért gyorsan felmértem az itteni kínálatot is, de tényleg nem volt a legjobb. – Ó, biztosan bájosak! – mosolyogtam őszintén. – Akkor te is az a típus vagy, aki szó szerint együtt él a kutyáival. Én is beengedem az enyémeket a házba, pedig azt mondják, hogy nem olyan jó. Még pár hónap, és elkezdenek komolyodni szerintem. – vélekedtem, aztán elgondolkozva követtem Jake-et. – Nekem két Golden Retrieverem van. – büszkélkedtem én is a kutyáimmal, az arcomra kiülő szeretettel.
- Rendben, akkor találkozzunk inkább ott! – döntöttem végül. – Én a kertvárosban lakom, de majd megoldom, hogy odajussak. Szerintem szívesen meginnék egy-két sört, úgyhogy így a biztos. – és ez tényleg remek ötletnek tűnt, ahogyan az egész esti program is annak ígérkezett. – Persze! Majd utána körbeszaladok gyorsan, hogy felvásároljam a fél boltot. – vigyorodtam el, míg oda nem értünk a pulthoz. – Köszönöm! – átvettem a felém kínált falatot, és már be is kaptam. – Hm, tényleg az! – ismertem el. Én imádtam a sajtokat, úgyhogy tüzetesebben is megnéztem a felhalmozott dobozaikat magamnak, míg Jake a pohár tartalmával ismerkedett. – Én nem kérek, köszönöm! – hárítottam, értve a pillantása lényegét. – De azért megszagolom… - adtam be végül a derekam, odahajolva a pohár fölé. – Szerintem veszek inkább egy egész üveggel, még jól jöhet. Kiváló lesz ehhez itt! – azzal a standról már el is vettem az egyik számomra szimpatikus sajtot, és belepottyantottam a kosaramba.
- Még kell vennem ezt-azt. Megvársz itt, vagy jössz majd utánam? – kérdeztem legújabb ismerősömet, és a válaszától függően hagytam magára. Gyorsan lejtettem végig a sorok között, leemelve azokat a termékeket, amikre éppen szükségem volt otthon. Aztán vagy visszatértem hozzá a sajtokhoz, vagy bevártam, míg utolért, de csak kilyukadtam ismét Jake mellett. – Szükséged van még valamire? Lassan bezár, és hamarosan a meccsre is érdemes elindulni, ha nem akarunk órákig sorban állni a jegyeinkkel. – jegyeztem meg előrelátóan, mert én már csak ilyen vagyok. – Bár az a lány biztosan örülne neki, ha még maradnál zárásig. – utaltam a sajtos hostessre vigyorogva. Én közben már meg is indultam a pénztár felé, hogy minél előbb folytatódhasson az este.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Pént. Márc. 17, 2017 2:18 pm
 



 

A Valentin-nap soha nem tartozott a kedvenc ünnepeim közé, de ma este úgy tűnik, hogy jól fogok szórakozni, és nem is egyedül, hanem egy nőnemű társaságában, akivel nemcsak egy hullámhosszra kerültem az első adott pillanatban, hanem kiderült, hogy van közös kapcsolódási pontunk is, mint a munkánk szenvedélye, a kutyáink, és a hot dog egy meccsen.
- Nem semmi, akkor neked is meggyűlhet veled a bajuk. A nagytestű kutyákra még jobban oda kell figyelni, és sajnos velük szemben nem tudok szőrösszívű lenni, ha már a kórházban szigorú vagyok, akkor otthon ne legyek az. – ez is csak részben igaz, mert ha a szomszédomról van szó, akkor ötször szemetebb tudok lenni, mint az átlag. Ki nem állhatom Ms. Coopert, aki még akkor is idegesít, ha levegőt vesz. A környék jó, a többiek kedvesek, és még a rózsaszín mázas lakóközösséget is elviselem, csak vele van gondom. Még azt se tudnám megmondani, hogy mi a konkrét bajom vele, csak nem szimpatikus, és az érzés kölcsönös.
- Én is így gondoltam, és akkor senki nem róhatja fel a másiknak, hogy inni akar. – vigyorgok, mint a tejbe tök, mert a beszélgetésünk mellett nem kerüli el a figyelmemet a másik fiatal teremtés zavarba jövése. Nem feltétlenül reagál minden nő így rám, de a többség igen. Milyen szerencse, hogy az átlag nem olyan, mint Riley. Morcos, kibírhatatlan hiszti roham. A borkóstolás igen könnyedén ment, sőt mondhatni lecsúszott, pedig én is vezetek még. Nem vitathatom, hogy szeretem áthágni a szabályokat.
- Nekem még gondolkodnom kell ezen, de abban igazad van, hogy nem rossz üzlet, ha megveszed az üveget. A mámoros, és spontán esték a legjobbak. – kacsintok rá, de aztán végképp fel kell venni a kesztyűt az idővel, mert lassan bezár a bolt, és még nekem is akad egy-két holmi, amit be kell szereznem. A kosaram két perccel később már gazdagabb lesz, és nem tudom megállni, hogy ne vegyek még egy Playboyt is. A szex tiltáson van, de a kézimunkára nem voltak ilyen kikötések, sőt valahogyan túl kell vészelnem a magányos estéket, de ebbe nem most fogunk belemenni. Trish talán gyorsabb is, mint én, ezért beállok mögé, és végignézem, ahogyan az eladó kedvesen rendezi az ügyeit, és sorra kerülök én is. A cicázás most nem jön be, ezért hagyom is a fenébe, csak minél előbb kijussak a plázából, mert már érzem, hogy kapar a torkom.
- A lány hiába örülne, sajnos már van estére programom, és nem akarok elkésni én sem. Menj előre. – tárom ki előtte a dupla szárnyú ajtót, és kitessékelem a parkoló felé. Nem is állunk olyan messze egymástól.
- Nyolckor kezdődik, találkozzunk a bejárat előtt fél nyolckor. – jegyzem meg, és még intek egyet felé, de aztán az anyósülésre dobom a táskámat, és beszállok a kis járgányomba.

***

Fél nyolc előtt öt perccel

Nem szeretem megváratni a nőket, mert ennél többet érdemelnek, de ma valahogyan kifogtak rajtam az égiek, mert egy közlekedési dugóba keveredtem. Tudtam én, hogy nem buszra kellett volna szállnom, hanem a metróra, mert azzal időt spóroltam volna, de ez a megálló közelebb van a stadionhoz. A mellettem álló férfiból árad a cigiszag, mondanám, hogy felfordul tőle a gyomrom, de néha velem is megesik, hogy rágyújtok egy stresszesebb nap után. A tisztaságmánia sem az én világom, de kórosan ügyelek rá, hogy ne fogjak meg olyan eszközöket, ahol napjában több bacilus fordul meg, mint a saját WC-kagylómban. A menetidő szerint még két megálló, de már most érezni lehet a meccsre igyekvők hangulatát. Egyeseknél transzparens, vagy a kedvenc játékosuk nevével ellátott póló, de így én kilógok a sorból, mert kék pufikabátot, egy piros baseball sapkát húztam a fejemre, és a farmerom se a legtrendibb. Nem éppen úgy nézek ki, mint aki hódítani megy, de Trish is amolyan vagányabb csajnak tűnt, aki nem fog megjelenni magassarkúban, és mini ruhában egy ilyen eseményen.
- Vigyázzon már. – lök félre egy idősebb úriember, mire kissé pislogok egyet, aztán utána nyúlok.
- Hékás, lehet szépen is mondani, világos? – a tarkójánál ragadom meg, eléggé meghökken, szinte a meglepetés erejétől le is fagy.
- Persze… - nyögi ki, aztán szerencsére megérkezünk, és leszállhatok erről az élő fertőről. Nem is kell sok, hogy kiszúrjam a mai partneremet, és már sietek is oda hozzá.
- Helló…menjünk, mert különben soha nem jutunk be. – bizalmaskodóan érintem meg a derekát, és vonom magammal, hogy ne vesszen el a tömegben.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Kedd Márc. 21, 2017 12:51 am
 



 

Még később, a vásárlást követően is azon gondolkoztam, hogy voltaképpen szerencsés vagyok. Amennyire nem örültem annak, hogy megakasztottak a napi teendőim intézésében a hostess lányok, most mégis izgalom futott végig rajtam, ha az esti programra gondoltam. Jónak ígérkezett, Jake pedig nagyon normálisnak tűnt, és valójában szimpatizáltam is vele, még ha elég egyedi stílusa van, akkor is. Az orvosok már csak ilyenek, és akár a rendőröket, én őket is külön fajnak tekintettem. Nem egyszerű esetek egyik szakma gyöngyszemei sem. És nyilvánvalóan én sem vagyok az, de ez most abszolút nem tartozott a tárgyhoz.
Miután a parkolóban elváltunk egymástól, és még cukkoltam egy kicsit a bent dolgozó lány zavarával, igyekeztem minél előbb hazaérni. Még le akartam zuhanyozni, és elő kellett túrnom valahonnan a ma játszó csapat emblémájával ellátott baseball sapkámat. Másképp meg sem jelenhetnék a mai estén, mert hát hogyan nézne az ki? Gyorsan pillantottam az elmés gondolatmenetet követően az órámra, és rá kellett jönnöm, hogy bizony eléggé szorít az idő. El is kezdtem végre sietni, és a gyors zuhanyt követően ismét a szekrényemben kotorásztam, valami alkalmas viselet után kutatva.
A két kutya hanyag érdeklődéssel szemlélte a jelenetet, én meg időnként odafordultam hozzájuk, hogy magam elé tartva egy-egy ruhadarabot, kikérjem a véleményüket. A tetszésüket – mert én annak vettem – egy vakkantással jelezték, míg a nemtetszésüket nyüszítéssel fejezték ki. Persze lehet, hogy éppen fordítva kellett volna értelmeznem a megnyilvánulásaikat, de annyi baj legyen. Végül egy kék színű, egyszerű hosszúujjú pulóver mellett döntöttem, egy kopott szűk farmer, és egy mustársárga kabát került rám.
Alapvetően elégedett voltam az összképpel, így végül a fejembe húztam a sapkát, a nyakamba kanyarintottam egy vastagabb sálat, és bélelt tornacipőre cseréltem a házi mamuszomat. Így, mindennel felszerelkezve hívtam egy taxit, ami alig pár percen belül már le is fékezett a házam előtt. Felmarkoltam gyorsan a táskámat, és szinte már ott sem voltam. Sietnem kellett, és némi plusz borravalóért cserébe a lehető leggyorsabb útvonalon cikáztunk végig a városon. Ez is abszolút kedvemre való volt, így mire megérkeztünk, már fülig ért a szám.
- Szia! – integettem vigyorogva, a felém közeledő Jake-nek. – Nyugi, meg lesz a helyünk, legfeljebb nem látjuk a kezdést. – a jó hangulatomnak hála, én egyáltalán nem görcsöltem ezen. – Nem volt túl kellemes az utad? – érdeklődtem, cseppet sem zavartatva magam amiatt, hogy kicsit közvetlenebbül ért hozzám, mint az ismeretségünk engedte volna. Még jó, hogy ilyeneken nem szoktam fennakadni, vagy megbotránkozni. Inkább hagytam, hogy vezessen, és míg megakadtunk egy kicsit, előbányásztam a mindent elrejtő táska mélyéről a jegyemet.
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora tömeg lesz! – próbáltam túlkiabálni a harsogó szurkolók hadát. Néhányan meglöktek, aminek köszönhetően időről időre nekiütődtem Jake-nek. Pár alkalom után már feleslegesnek éreztem, hogy minden egyes ütközésnél bocsánatot kérjek tőle, inkább már csak nevettem. – Nézd, mindjárt bejutunk! Egy sör jól jönne majd a kezdésre, a hot-dogra meg nem is merek ácsingózni egyből. Talán majd akkor, amikor már tart a meccs, és a többség lenyugszik. – forgattam a szemeimet rosszallóan, ahogy körülnéztem. Mint egy megbolydult csorda, úgy festettünk. Minket meg sodort az ár magával, de legalább annál előbb fogunk beérni.
- Vettél végül kutyakaját is? – érdeklődtem, hogy addig is eltöltsem az időt. Közben átvizsgáltak minket, majd utunkra engedtek. Én már el is kezdtem nézni a szektorokat, hogy a megfelelőhöz érve, a sorokat jelző számok mentén haladjak lefelé. Talán nem is lesz olyan rossz helyünk. – Ó, a sör! – kaptam észbe hirtelen, és meg is torpantam a lépcsősor közepén. Hogy legújabb ismerősöm nekem ütközött-e, vagy sem, az csak a szerencsén múlhatott. Az biztos, hogy a lendület miatt, ebben az esetben pár fokot még lefelé fogok haladni, csak azután állok meg újra.
- Hozzak én, és te leülsz addig, vagy fordítva legyen? – pillantottam fel kérdőn a férfira, kéken csillogó szemeimmel. Még a sapka ellenzője ellenére is látszottak.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Csüt. Márc. 30, 2017 1:07 pm
 



 

Utáltam a szerelmesek napját, de egy szerencsés fordulatnak köszönhetően a napom átfordult egyfajta megkönnyebbült, és sikeres estébe annak hála, hogy nyertem egy jegyet, és ezt az élményt megosztottam a friss ismerősömmel. Trish egy vidám, és vagány csaj, nem is mondtam volna nemet, sőt én kértem fel, hogy menjünk együtt a meccsre. A kosár közel állt hozzám, egy ideig űztem is a gimis évek alatt, de aztán minden véget ért, és azóta beérem a nézésével is. Más a tv-ben a részesének lenni, és más, amikor az ember a helyszínen van. Egy kicsit már bántam, hogy a tömegközlekedést választottam, mert régen láttam ennyi idiótát egy helyszínen, de a csapatszellemnek hála, én is kezdtem ráhangolódni az eseményre, csak éppen nem úgy, hogy közben heringnek kell éreznem magam, egy dobozba zárva. Fellélegezve szállok le a buszról, és pillantok végig a stadion előtti szakaszon, de nem kell sokáig bámulnom, hogy észrevegyem a nőt.
- Helló. – intek neki, hogy feltűnjek neki, ami meg is történik, és átverekszem magam a tömegen, hogy a közelébe kerüljek. Ez a laza kinézet, és a sapka…bevallom, hogy régen láttam férfias nőket, vagyis nem a tipikus pláza cica példányt, és üdítően hat rám a változatosság.
- Én látni akarom az elejét, amikor egy kis dobálással nyitnak. – közlöm vele vigyorogva, és rám tapad a jó kedvéből.
- Ne is mondd, annyian jöttek ezzel a busszal, hogy azt hittem a végére megfulladok, de időben szálltam le, mielőtt újraélesztést kellett volna végezned rajtam. – ajándékozom meg egy kacsintással, és a derekára csúsztatva az egyik kezemet húzom magammal, hogy ne szakítson szét minket a szurkolók nagy áradata. A bejárathoz egyre közelebb érve, mintha egy csomópontba rendeződne az emberi raj, és így még nehezebb haladni, mert odabentről meg már hallani, hogy készülődnek a játékosok.
- Én se gondoltam volna, hogy a szerelmesek napján ennyien kíváncsiak a Supersonics és a Northern Illinois megmérettetésére. – kissé oldalasan kell fordulnom, hogy egyáltalán ki tudjam venni a zsebemből a jegyemet, és átadjam a jegykezelőnek. A legjobb része csak ezután következik, amikor végigtaperolnak minket, hogy van-e nálunk szúrófegyver, vagy egyéb olyan eszköz, ami azonnali kitiltással jár. Feltartom mindkét kezemet a férfi biztonsági őr előtt. Nem kímél, majdnem ráfog a micsodámra is, de azért érzékeli, hogy odáig talán nem lenne tanácsos elmennie.
- Mehetnek. – mutat tovább, én meg vonom magammal a kisasszonyt, hogy ne vesszen el mellőlem. Fentről igyekszünk lefelé, de olyan sok a lépcsőfok, a tömeg meg óriási.
- A sör nem maradhat el, de egyetértek veled, hogy ráérünk a hot doggal a szünet előtt is. – mosolyodom el, és ő szúrja ki először azt a sor, ahova a jegyünk szól. Az elején torpanunk meg, de gáláns lovagként magamra vállalom az itókák beszerzését.
- Ülj csak le, mindjárt jövök. – ledobom mellé a kabátomat, és a pénzt a hátsó zsebembe csúsztatva hagyom magára. A legjobb taktikát folytatom, és rávillantom mindenkire az ezer wattos mosolyomat, aki nőnemű, így előre is jutok a büféhez.
- Két világos sör lesz, a fél literes. – egészítem ki magam, és rákönyökölök a pultra. Mögöttem már dudaszó, kürt, meg égzengés hallatszik. A szívem felgyorsul, mert imádom ezt a felhajtást. Két percen belül már a két üveggel a kezemben caplatok vissza, sűrű elnézések közepette. A mellettünk lévő hely még üres, így könnyedén huppanok le Trish mellé.
- Tessék, egyébként vettem nekik, de szerintem mire hazaérek talán a hűtőmet is kifosztják. – szólalok meg, és a térdemre fektetve a sört bontom meg, és koccintásra emelve érintem az övéhez.
- A mai estére. Melyik csapatnak is szurkolsz? – éppen lenyelem az első két kortyot, máris felhangzik az egyik csapat dala, és bevonulnak a játékosok egymásnak adogatva a labdát, és kosárra is dobják.
- Én a hazainak, ciki lenne, ha nem így lenne. – súgom oda neki, de a figyelmemnek hála egy kicsit megdöntöm az üveget, és ráöntöm a farmerjára. Néhány csepp, de így is gáz.
- Bocsi. – teszem le a földre a sörömet, és egy zsebkendőt előhalászva itatom fel neki a lábszáráról, de a kezem feljebb csúszik.
- Tényleg sorry… - fúrom bele a pillantásomat az övébe, és talán a helyzet miatt, de merészebben dörzsölöm el, aztán meg elhajítom a zsepit, és önelégülten meredek a játéktérre. Igen, az a bizonyos kémia megvan közöttünk…határozottan.
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Hétf. Ápr. 03, 2017 8:25 pm
 



 

- Csak nem te is szívesen csatlakoznál hozzájuk? – vigyorogtam rá féloldalasan Jake-re, amikor közölte, hogy ő bizony nagyon szeretné látni a meccs elejét is. – Tudod, én valahogy sosem voltam olyan jó kosarazásban, viszont szórakoztatónak találom a játszmákat! – vallottam be őszintén. Egyszer volt egy szerencsétlen balesetem a kosárlabdával, amit két ujjam bánt, úgyhogy azóta valahogy óvatosabb voltam. De a könnyed passzolgatásban, és a meccs megnézésében bármikor benne voltam.
- Pedig feláldoztam volna magam a szent cél oltárán, nehogy lemaradj itt nekem a közös programunkról! – könnyű volt viccelődni legújabb ismerősömmel, és ezt nem is voltam rest kihasználni. – Egyébként nem értem, hogy miért nem indítanak ilyenkor kifejezetten a meccsre igyekvőknek külön járatot… - ingattam a fejemet, kicsit hangosabban beszélve, hiszen idő közben körénk tömörültek az emberek. Mindenki igyekezett a lehető leghamarabb bejutni, de ez azt hiszem, hogy ilyenkor teljesen természetes dolog. Én meg nem voltam rest tolakodni, és néhány embert lekönyökölni, ha éppen úgy hozta a helyzet. Nem vagyok könnyedén eltiporható fajta, az egyszer biztos. Semmilyen téren sem, de azt hiszem, hogy ez az életutamnak is köszönhető, még ha nem is reklámoztam soha. Nem is tehettem.
- Tudod, szerintem ezek azok a férfiak, akik vagy elmenekültek a párjuktól a korai vacsora után, vagy éppen az előtt, vagy pedig mind szinglik, és eszük ágában sem volt találni valakit, akivel eltölthetik az idejüket. Ti, férfiak nem olyanok vagytok, mint a nők, akik inkább próbálnak partnert találni erre a napra, akár egyetlen estére is. – vélekedtem, miközben elértük a kaput. Lekezelték a jegyeinket, átkutattak mind a kettőnket, aztán már mehettünk is.
- Elég alapos volt az a pasas. – kuncogtam, miután ismét megtaláltuk egymást Jake-kel a motozás után. Nem kerülte ám el a figyelmemet, hogy mennyire megtapogatták, bizonyos érzékenyebb testtájakon is. Mulatságosnak találtam, ugyanis én megúsztam ilyen tekintetben a dolgot. – Végre! – dünnyögtem magam elé, amikor már lefelé baktattunk a lépcsőfokokon, keresve a helyünket. – Ó, remek! Köszönöm! – villantottam egy ezer wattos mosolyt a gáláns úriember felé. – Akkor majd a hot-dogot bevállalom én! – ajánlkoztam előzékenyen, és amint magamra maradtam, már be is másztam a sorunkba, hogy lehuppanjak a nem túl kényelmes, de viszonylag jó helyen lévő székre.
- Köszönöm! – olyan gyorsan visszatért hozzám a sörrel, hogy szinte észre sem vettem, hogy eltűnt. Vagy csak a hangulat ragadott annyira magával, hogy repültek a percek. Már mindenki be volt zsongva, és ez a lelkesedés könnyedén ragadt át rám is, bár amúgy sem voltam rossz hangulatban. – Csak nem megsértődtek, hogy nem velük töltöd a Szerelmesek napját? – nevettem fel vidáman, ahogy elképzeltem a bosszúálló kutyákat. – Remélem, az enyémek nem fosztják ki a kamrát. Bár inkább kiengedtem őket az udvarra addig, az a biztos. – egyébként nem szoktak rosszalkodni, de most tényleg ezt láttam megfelelő megoldásnak.
- Természetesen én is a hazainak. Bár erős volt a kísértés, hogy mást mondjak, kíváncsi lettem volna az arcodra. – kuncogtam bele az üvegembe, miután hozzá koccintottam az övéhez. – Ó! – a hirtelen nedvesség miatt ijedten ugrottam egyet ültömben, de szerencsére az én söröm nem borult rá senkire. – Ugyan, semmi gond! Legalább nem a nyakamba öntötted! – fogtam fel könnyedén a helyzetet, tényleg elnézően mosolyogva rá. Én ezen abszolút nem fogok ám kiakadni, de ezt ő is láthatta rajtam. Egy egészen kicsit szelídebbé vált a mosolyom is, ahogy a tekintete fogva tartotta néhány pillanatig az enyémet. Pulzusom enyhén felgyorsult, az érintése nyomán pedig kellemesen megbizsergett a bőröm.
- Tényleg nincs gond! – köszörültem meg a torkomat, majd lopva megnyaltam kiszáradó ajkaimat, hogy aztán gyorsan kortyoljak is egyet a sörből. – Mindjárt láthatod, ahogy dobálnak. – tereltem a figyelmünket ismét a meccsre. Nem jöttem ugyan zavarba, de azért tagadhatatlan, hogy az a pár pillanat kiváltott belőlem egyfajta hatást. – Nem szoktál fogadni? – érdeklődtem kíváncsian. – Én még sosem próbáltam… - tettem hozzá elgondolkozva. Talán kicsit sokat beszéltem, de csak hogy eltereljem a figyelmemet. Igazából ismertem az emberi viselkedést, tudtam olvasni a reakciókból, a testbeszédből, de amikor saját magamról volt szó, akkor mindig igyekeztem a szakmai énemet a háttérbe szorítani, és úgy viselkedni, mint egy átlagos ember. Egy átlagos nő. Márpedig egy átlagos nő, aki nem teljesen biztos abban, hogy mit érzékelt, próbálná magát meggyőzni arról, hogy biztos csak félreértette a jeleket. Pedig tudtam ám, hogy nem, és én is leadtam a saját kis visszajelzéseimet Jake-nek, még ha finoman is.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Szomb. Ápr. 08, 2017 10:28 am
 



 

- De, szívesen csatlakoznék, a gimi alatt játszottam is a csapatban, csak elmúltak a szép idők. – rántom meg vigyorogva a vállamat, mert bizony valóban nem szeretnék lemaradni az elejéről, ha már ingyen jegyem is van, és az egyik kedvenc csapatom játszik. Ügyesen szlalomozunk az embermassza között, mire aztán bejutunk, és némileg jobban is hallom a ma esti partneremet. A dudaszó, meg az indulók ütemes dobolása elnyomja a lehetőséget arra, hogy beszélgetésbe bonyolódjunk, holott én nagyon is szeretnék. Nem vagyok egy fatökű pasi, aki arra vár, hogy a csajok bontakozzanak ki előtte.
- Igazán kedves vagy, de nem lesz szükség arra, hogy odaadjalak, majd bedobunk mást az oroszlánok elé. – kissé megakaszt a motozás, de hozzá kellett volna már szoknom, hogy errefelé így megy. Kissé aggódom, hogy egyszer valakinek be kell számolnom arról, hogy egykor a katonasághoz tartoztam. Nekem se tiszta a múltam ebben a tekintetben, főleg azért, mert otthon illegálisan tartok néhány csodafegyvert. Nem akarom átadni a hatóságoknak, nekem így kényelmes, és biztonságos, hogy megvédjem azt, ami az enyém.
- Nálunk a Valentin-nap nem jár akkora görccsel, mint a nőknél. Valamilyen szinten ez a média hibája is, amiért azt hangoztatja, hogy egyedül nem lehet teljes értékű ember egy nő, vagy egy férfi sem. A nőknek manapság szabad választási joguk van, a szülés sem kötelező. – hadarom el a véleményemet, amíg kellemetlen szituációba nem kerülök a biztonságiakkal, és a legféltettebb kincsem nem kerül terítékre.
- Alapos…nem nevezném annak, inkább perverznek. – forgatom meg a szemeimet, és elindulunk a lelátó felé, hogy elfoglaljuk a helyünket, de máris szóba jön a sör, és felajánlom, hogy én hozom el az első adagot. A büfé nincs messze, egy kis időnk még van is, szóval nem fogok ügyet csinálni belőle. Az üveges verzió mellett döntök, mert a pohárral meglökhetnek, kárba megy a fele, és nem azért fizetünk, hogy elpazaroljuk ezt a drága piát. A két fél literessel térek vissza, már gyűlnek az emberek, de a mi blokkunkban még akadnak szabad helyek így is. Átnyújtom neki az egyiket, és közelebb hajolva válaszolom meg a feltett kérdését.
- Nem tudom, de sebaj, majd egyszer felnőnek, és rájönnek, hogy a szőke hercegek sem olyanok, mint a mesékben. – odakoccintom a söréhez az enyémet, és felkoppintva a tetejét, kortyolok bele.
- Ha a másik csapatnak szurkolnál, akkor más most keresnék egy másik helyet. – vigyorogva teszem az egyik kezemet a mellkasomra, mint aki most hallotta meg élete legrosszabb hírét. A viccelődésnek az lesz az ára, hogy kiöntöm rá az alkoholt, igaz néhány csepp, de meg is ugrik miatta. Szabadkozva kezdem letörölni a combjáról, de amint a tekintetünk összeér, mintha egy kis elektromos sokk érne. Nem mindennapi bizsergés kerít a hatalmába, de lehet ez betudható annak, hogy hetek…ajaj vannak már hónapok óta nem bújtam ágyba senkivel. Az idegpályáim működésbe lépnek, és bizony megmozgat bennem valamit Trish. A szimpátia úgy tűnik, hogy kölcsönös, mert belepirul, és el is fordítja az arcát.
- Már dobálnak is? – pillantok azonnal a játéktér felé, és valóban igaza van, mert a Supersonics máris a pályán melegít. A kötelező körökön kívül elindul egy kis bemutatkozós játék, de nem tart sokáig, így már nem is érdekel annyira, azonban a lelkesedésem nem lankad, és a mellettem ülőre vezetem a kék szivárványhártyáimat.
- Igen, néha szoktam, de csak a játék kedvéért, nem vagyok egy szerencsejátékos típus, de bevallom, hogy az egyik nagy álmom, hogy elrepüljek Las Vegasba, és áthágjak minden szabályt egyetlen éjszaka leforgása alatt. – kacsintok rá, és nekidőlök a műanyagszék háttámlájának.
- Jártál már a Bűnös városban? – kortyolok be a sörömbe, és el is kezdődik az első negyed. A mieink az első egy percben megszerzik a vezetést, így a hullámzó tömeggel emelkedem fel, és üvöltöm a csapat nevét. Néha átkarolom Trisht is, hogy belevonjam a rosszba, de úgy tűnik, hogy kapható a témára. Mire észbe kapunk, már eltelik tíz perc, és szünetet rendelnek el.
- Figyeld… - mutatok a nagy kivetítőre, hiszen a különleges alkalom, különleges eseményeket vonz. Klisés a kibontakozó jelenet, de három sorral feljebb egy pár tűnik fel, ahogyan a férfi fél térdre ereszkedve kéri meg a barátnője kezét.
- Neked bejön az ilyesmi? – hajolok közelebb a füléhez, de akkora az őrjöngés, hogy nem lehet hallani semmit, amit mond. Automatikusan, vagy véletlenül fordul felém, és így közel kerülnek az ajkaink. A tekintetemet úgy vonzza, mint még soha, és ha már felerősödik körülöttünk a „Tegyétek meg” felszólítás, akkor a tarkójára futtatom a jobbomat, és közelebb vonva ízlelem meg édes szirmait. Észre se vesszük, hogy minket mutat a kivetítő…



Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Vas. Ápr. 09, 2017 1:21 pm
 



 

- Ugye?! – kérdeztem vissza belelkesülve, lecsapva arra, hogy pontosan ugyanúgy gondoljuk a dolgokat ezzel a Valentin-nappal kapcsolatban. – Én is mindig pontosan ezt szoktam mondani! – jelentettem ki magabiztosan. – Amikor még nem a rendőrségnél dolgoztam, akkor voltak ugyebár más pácienseim is. Sok nő pontosan ilyen problémával jött hozzám teljes kétségbeesésében, én pedig mindig elmondtam nekik, hogy nem egy pár teszi őket teljessé. Ők így is teljes értékű emberek! – mondtam sietve, mivel közben igyekeztem tartani a megfeszített tempót, amivel a helyünk felé igyekeztünk.
- Úgysem találnál már másik helyet! – öltöttem nyelvet rá vidáman, miután elfoglaltuk a székeinket, és a sört is kézhez kaptam. – Vagy, ha mégis, akkor ilyen remek társaságot semmiképpen sem. Nem nő ám minden bokorban egy Trish Calhoun! – figyelmeztettem, igyekezve komoly arcot vágni, de nem bírtam túl sokáig uralkodni a vonásaimon, és csakhamar kibukott belőlem egy jókedvű nevetés. Az egészen addig ki is tartott, amíg egy kis mennyiségű sör nem öntözött meg készségesen.
- Figyelj, ha ennyire nem ízlik, majd megiszom én! Nem fogok elhervadni akkor sem, ha nem locsolsz meg. – ezzel pedig csak biztosítani akartam arról, hogy tényleg nincs semmi baj. Én nem fogok kiakadni ilyen apróságokon, hiszen a mosógép majd szépen kimossa a ruhámat, és a probléma már meg is van oldva. Ha mondjuk leszaggatná rólam a nadrágot, vagy egyszerűen csak kiégette volna egy cigivel, azért már lehet, hogy morcosabb lennék egy fokkal. Azért mindent én sem nézek el, legyek bármennyire toleráns nőszemély.
- Igen, nagyon úgy fest! – a kezdeti zavarom ellenére nyeltem egyet, és kipréseltem egy könnyednek szánt mosolyt. Közben a fejemmel a pálya felé böktem, hogy ezzel is felhívjam a figyelmét a kezdődő játszmára. – Komolyan? – máris párolgott szépen a nem éppen negatív feszültség belőlem, és újra vigyorra rándultak az ajkaim. – Ami Vegasban történik, az ott is marad, mi? – számtalan film szólt erről, de egyébként én is szívesen kipróbáltam volna, hiába nem vagyok egy nagy bulihuligán. – Egyébként én is szívesen elmennék oda, természetesen elkerülve azokat a remek kis kápolnákat. Nagy ívben! – szögeztem le gyorsan, mert nem terveztem poénból hozzámenni senkihez. Nem minden esetben lehetett érvényteleníttetni, ezzel tisztában voltam.
- Még nem. Illetve egy konferenciára odautaztam egyszer, de akkor nem volt időm szórakozni, siettem másnap vissza. Úgyhogy eddig az én életemből is kimaradt a fékevesztett bulizás Vegas bűnre csábító utcáin. – gyorsan kortyoltam egy nagyot a sörből én is, hogy aztán tekintetemet kíváncsian vezessem vissza a helyes kísérőmről, egyenesen a pálya irányába. Ha már eljöttünk, nem akartam lemaradni semmiről. Természetesen nem kellett nagyon győzködni, hogy engem is átjárjon a játék szelleme, és éppen olyan izgatottan szurkoljak a csapatunknak, mint Jake. Azt hiszem, hogy amúgy is ragadós volt a lelkesedése, meg hát jól is éreztem magam a kellemes társaságnak hála.
- Nem is tudom… - azért le sem vettem a szemem a kivetítőről. Nem kezdtem el forgolódni, hiszen így is mindent tisztán láttam. – Én talán jobban örülnék valami privátabb lánykérésnek, semmi nagy felhajtás és hatalmas közönség, akik körbe rajonganak. – vallottam be, ahogy jobban belegondoltam. Persze ennek is biztosan megvan a maga bája, hatalmas szenzáció meg tévés hír lesz belőle, meg minden, de én nem vágytam efféle pillanatnyi hírnévre. – Miért, te is erre… - ám amint fordultam felé, és tettem volna fel az eszembe ötlött kérdésemet, kis híján lefejeltem szegény. Tekintetembe talán némi ijedtség vegyült, de nem is igazán a közelségének szólt, inkább csak a helyzetnek, hogy nem sokon múlt a homlokunk koccanása.
A pillanat némiképp lelassult, ezzel párhuzamosan a szívem azonban őrült tempóban kezdett zakatolni. Kár lett volna tagadnom, hogy hatással volt rám, és mielőtt még bármit tehettem volna ellene, ajkaim már megadóan nyíltak el, viszonozva a csókját. Szabad kezem ujjai a combjára futottak, ahogy arra támaszkodva hajoltam közelebb. Az éljenzés körülöttünk eltompult számomra, és mire a pillanat véget ért, levegő után kapkodva húzódtam el. Tekintetem kissé elhomályosult, úgyhogy pislognom kellett párat, hogy Jake vonásai kitisztuljanak előttem, ajkaim pedig lassú mosolyra húzódjanak.
- Azt hiszem, ez sokkal jobban esett, mintha a kezemet kérted volna meg! – jelentettem ki viccelődve, kissé kimelegedve az átéltektől. Idő közben a kamera már másokat mutatott a kivetítőn, és a kommentátor hangja harsogott mindenhol, amikor közölte, hogy a játék folytatódik. Nem húzódtam el nagyon, a kezemet pedig továbbra is Jake combján „felejtettem”, egészen arcpirítóan fent. Nem voltam különösebben szemérmes kislány, ő pedig egy vonzó férfi volt, hát miért játszottam volna megt magam? Tetszett, nem volt ellenemre a közelsége sem, így futólag rászorítottam a lábára, ajkaim pedig könnyed kis puszit nyomtak a füle mögötti érzékeny bőrre. Nem akartam teljes mértékben elvenni tőle a kezdeményezés lehetőségét, hiszen a férfiak tudvalevő, hogy szeretnek vadászni. Én pedig szerettem meghódításra váró nő maradni, minden körülmények között. Nem ítéltem el a kezdeményező hölgyeket, de én nem tartoztam közéjük.
Vissza az elejére Go down
Jake Lester
avatar
Inaktív

Kor : 36
Avataron : Jesse Lee Soffer

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Szomb. Ápr. 22, 2017 11:21 pm
 



 

Ez az egész nem is sikerülhetett volna jobban, mert ha belegondolok…most valószínűleg már otthon húznám a lóbőrt, és a kutyáim is mellettem aludnának. A szerelmesek ünnepe végett nagy tumultusra számítottam a stadionban, de minden várakozásomat felülmúlta ez a tömeg. Trish nagyon könnyed, és belevaló csaj. Nem izgatja fel magát semmin, éppen annyira laza, mint én, vagyis ez jön le így első körben. Bízom benne, ha lesz folytatása is az estének, akkor nem fog görcsölni, mert az megölné a hangulatot. Nem szeretem túlbeszélni a dolgokat, mert mindketten érezzük, hogy több van a levegőben, mint kellene, és ez elég indok arra, hogy tovább is menjek, minthogy esetleg hazakísérem őt. A sör kiöntés az én javamra billenti azt a bizonyos mérlegnyelvet, és örömmel sütkérezem abban a biztos tudatban, hogy nem közömbös az irányomba. A hirtelen zavarát oldani kívánom, és belemerülünk egy olyan témába, ami talán neki is megfelel. Elmosolyodom a vegasi megjegyzésein, és meglepődöm, hogy ő már járt ott.
- Egy konferenciára beültél, és eszedbe se jutott, hogy körülnézz? Ez igazán nem vallana rád…bár ki tudja. A munkát komolyan kell venni. – egy vigyort ejtek meg felé, a sörömmel már végeztem, nem is csoda, mert attól a tekintettől felforrósodott a levegő, és szükségem volt a szomjúságom oltására.
- A kápolnákat én is kerülném. A házasélet nem mellettem szól, és biztos te is tudod, hogy egy átlagos nő mennyire nehezen viseli el, ha egy orvossal kell összekötnie az életét. Az első hely mindig a kórház lesz, és ehhez nem sokan tudnak idomulni. – vonom meg a vállamat, mert nem akarom elrontani a hangulatot, ha már így átvészeltük az elejét. A szünet nemsokára bekövetkezik, és nem maradhat ki a show sem. Nem tudom, hogy ez reklámfogás-e, de ez a fajta lánykérés talán túlmegy minden határon. Elfintorodom a látványra, és kikérem a véleményét is.
- Ezzel egyetértek. Nem szükségeltetik a nagyközönség, ha már arra kerül a sor. Megöli a romantikát, és a férfiaknak is inába száll a bátorságuk. Ennyi ember előtt nemleges választ kapni? – fordítom felé az arcomat, és elmerülök a gyönyörű tekintetében. Nem tudom, hogy az idő áll-e meg, vagy csak szimplán fejbe kólint a felismerés, de rájövök, hogy meg kell ragadnom a lehetőséget, és nem várva csúsztatom a tarkójára az egyik kezemet, és vonom bele egy csókba. Eleinte csak puhatolózom, de nyitott rám, így felbátorodom, és még közelebb hajolva ízlelem meg a telt ajkak találkozását. A sör kesernyés ízétől beindulok, de hamar véget ér, mert többen fütyülnek, és feltűnünk a képernyőn is. Az ujjait megérzem a combomon, egyértelműen bejövök neki, és ez nem is baj.
- Hidd el, még tartogatod egy-két meglepetést a mai estére. – kicsit elhomályosul az én tekintetem is, és lustán nyalom meg az ajkaimat. Meg kell hagyni, hogy jó a szájtechnikája, és kiül az arcomra az a bamba mosoly. Elégedetten dőlök hátra, és a tarkómon fűzöm össze a kezeimet. A nagy nézelődésben tűnik csak fel, hogy a keze ott maradt a lábamon, és bizony nem is varázsolódik el onnan. Ez bizony felhívás keringőre, és ha már így alakult az este, akkor én veszem a jeleket, és nem maradok adósa. Úgy helyezkedem, hogy előrecsússzak, és csupán a hecc kedvéért a férfiasságomhoz érjen. A hatás azonnal érezhető, mert odakapja a pillantását rám.
- Bocsi..csak már kényelmetlen a szék. – nem akarok még azonnal menni, a meccsből még van hátra némi idő, de a koncentrálás nem a barátom, és közel állok hozzá, hogy felrobbanjak. Odahajolok a füléhez, és nem tudom milyen felindulásból, de felvetem a szökést.
- Lassan vége a meccsnek, és ha gondolod a nagy tömeg előtt leléphetnénk. Ígértem még neked egy hot dogot is, de azt elfogyaszthatjuk…egy ennél egzotikusabb helyen is. – merülök el a szemében, és ha kapható rá, akkor elkezdek összepakolni, és a kijárat fele tekinteni.

/Amennyibe neked is megfelel, akkor nálam, vagy nálad is folytatódhatna a játék. Wink /
Vissza az elejére Go down
Patricia June Calhoun
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 33
Avataron : Bryce Dallas Howard

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Hétf. Ápr. 24, 2017 10:12 pm
 



 

- Tudom, hogy emiatt most egy világ omlott össze benned, és szörnyen unalmas nőszemélynek tűnök ettől, de tényleg nem volt rá sok időm, hogy körül nézzek! – vallottam be nevetve. Egyébként tényleg szívesen felfedeztem volna magamnak Vegast, ha van rá lehetőségem. Ezért sem zárkóztam el attól, hogy még visszamenjek oda, és ezúttal a jobb, bulisabb oldaláról ragadjam meg a dolgokat. Talán majd a közeljövőben tényleg sort kerítek rá, bár Hollyt nem szívesen hagynám magára, majd ha valamikor megérkezik egyáltalán.
- Ez igaz. Vannak áldozattípusok, meg elnyomható lelkek, akik még így is bevállalják. Kevés az önbecsülésük, és elviselik, ha elnyomják őket. Azt hiszik, hogy csak ennyit érdemelnek, és így benne ragadnak egy olyan kapcsolatban, ami számukra nem teljesen kielégítő. Tudod, ide tartoznak a kapcsolatfüggő nők is, akik inkább élnek így, mint egyedül. Nem akarlak kiábrándítani, de én nem viselném jól, ha csak második lennék egy munka után. – vallottam be kertelés nélkül, amiből nyilvánvalóvá válhatott számára is, hogy nem az a típus vagyok, akitől tartania kéne, hogy belézúg. Persze nem zárkóztam el semmitől, de hogy hosszútávon egy orvossal kössem össze az életem, az már nem tűnt túl valószínűnek. És ezzel nem megbántani akartam, hiszen láthatóan ő is tisztában volt a szakmája árnyoldalaival.
- Szerintem az orvosok nem véletlenül házasodnak sokszor szakmabelivel. Hasonló a világnézetük, és másképp viselik az ilyen helyzeteket… - vontam meg a vállaimat, talán túlságosan is kifejtve a véleményemet. De én már csak ilyen vagyok, szerintem tényleg nem volt ebben semmi sértő. És nem is izgultam emiatt túl sokáig, hiszen a lánykérés teljesen lekötötte a figyelmemet. Maradjunk annyiban, hogy nem volt éppen hétköznapi megoldás, de gondolom pont ez volt a cél.
- Lehet, hogy a nő nem is merne nemet mondani így. – mosolyogtam gonoszul. – Aztán később kiderül, hogy hiba volt, és bumm… - a kezemmel imitáltam is a bummot, és még puffanó hangot is adtam hozzá a teljesség kedvéért. El is nevettem magam rajta, amíg a csókkal el nem hallgattatott. Nem volt ellenemre, még az sem bosszantott annyira, hogy a képernyőre kerültünk, bár ha választhattam volna, inkább megtartom privátnak a pillanatunkat. Már amennyire privát lehet ez egy kosármeccsen, ennyi ember között.
- Azt mondod? – sandítottam rá vigyorogva, kicsit kipirultan a csóktól. – Ennyire azért ne legyél elégedett magaddal! – kuncogtam az orrom alatt a mozdulatsora láttán, és játékosan még rá is csaptam egyet a combjára figyelmeztetően. – Aha… persze! – mindentudóan bólintottam a kényelmetlen szék kifogására, de azért nem húztam el a kezemet ijedtemben. Csupán magamban nyugtáztam, hogy remekül alakul az este, én pedig nem akartam semmi jónak az elrontója lenni. Mostanában úgysem volt időm randizni, és hát miért is ne tehettem volna ezt meg éppen Valentin-napon? Felnőtt nő vagyok, tökéletesen tisztában voltam saját magammal, és éppen ezért belefért egy könnyed kis flört az életembe.
- Máris? – vontam fel meglepetten a szemöldökömet. – Miféle egzotikusabb helyen? A stadion tetején? – cukkoltam mókázva, de gyorsan lehúztam a maradék sörömet én is, hogy aztán belebújjak a kabátomba, és ujjaimat az ujjai köré fűzzem, hogy úgy induljunk meg együtt kifelé. – Remélem, tudod, hogy mennyire ki voltam éhezve arra a hot-dogra, azt mindenképpen be fogom ám hajtani rajtad! – fenyegetően böktem az oldalába, de ajkaim szegletében mégis csak mosoly bújt meg. – Szerintem menjünk taxival! – vetettem fel az ötletet, immár a kijárat közelében. – Biztos várni fog kint egy csomó… - és feltett szándékom volt, hogy hozzám fuvaroztassuk magunkat. Nem szerettem volna olyan nő lenni, aki csak úgy lelép utána, az a férfiak reszortja. Nem szívesen happoltam volna el Jake elől, bár én azt sem bántam, ha nem tűnik el szó nélkül, mivel nem érezném kellemetlenül magam egy pillanatig sem.

// Persze, nyugodtan mehet ide a válaszod *-* Én meg majd itt záratok akkor Smile //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
Szomb. Május 06, 2017 12:00 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Üzletek
 



 

Vissza az elejére Go down
Üzletek
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Bevásárló központ
-
Ugrás: