HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Miami

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Miami
Kedd Aug. 30, 2016 10:04 am
 



 

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Miami
Kedd Aug. 30, 2016 9:15 pm
 



 

Mia & Lucy & Dan


A nyár nem a Lawrence-ek mellett tette le a voksát, és félek ez már nem is lesz jobb. Az ősz talán egy új kezdetet is jelenthetne, és bizakodom is a sok rossz ellenére még talán megváltozhat a véleményem, mindenesetre a két húgomnak is kijárt a bajokból. Miával a piálós este óta két lépést haladtunk hátra a kapcsolatunkban, és úgy érzem, hogy nem voltam fair vele. A keserűségemet, és a bizonytalanságomat rajta vezettem le, holott nem érdemelte meg. Mellettem állt, és kitartotta szarban a jó fejnek nem mondható bátya mellett. Amikor összeomlottam, ott volt, hogy felszedje a darabkáimat. A helyzet nem egyszerű, de ha sérül az egója, akkor neki is kell egy kis idő, hogy megeméssze, de nem akarom, hogy megint közénk álljon egy szakadék, és ne tudjunk kommunikálni egymással. Lucyról mindvégig azt hittem, hogy Franciaország jót fog tenni neki, és életvidáman tér haza közénk. Anyáék állandóan kérdezősködtek róla, mert a kisasszony nem mindig adott életjelet, de a legmegdöbbentőbb hírt én kaptam tőle. Minden nő a családból a rendőrségen köt ki? Előbb Mia, most meg a legkisebb. Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhet vele. Meg akartam védeni, a széltől is óvni. Kiborultam, és kezdtem szétesni. Lily, és a lányok…mintha valami kozmikus rossz közepén állnánk, és mi lennénk a célpontok.

Végül elhatározásra jutottam, és mivel úgy tűnt, hogy nekem kell felvennem az kesztyűt, hát az egyik közeli bisztróba hívattam meg a két tesómat, hogy egy kis családi kupaktanácsra üljünk le, és létrejöjjön a haditerv. Ki kell szakadnunk az őrületből, a hétköznapokból, így voltam annyira kedves, hogy megelőlegeztem egy utazást hármunknak Miamiba négy napra, és már meg is váltottam a jegyeket holnapra. Nem akarok visszakozást, mert rájuk fér bőven, és újra egy csapatban akarok lenni a csajaimmal. Az egyik sarokban lévő asztalnál ülök, mint egy barom, és várok a két lányra, de azért igyekszem nem hülyének kinézni, és rendeltem egy pohár sört a biztonság kedvéért. A belvárosban vagyunk, és nem gond, ha taxiba kell ülnöm hazafele, de az is lehet, hogy az idősebbik húgom kocsival érkezik. Az órámra nézek, és reménykedem benne, hogy mindketten ideérnek időben, mert a nyaralás nem vár, és holnap reggel kilenckor elhagyjuk Seattle-t, ha kell odakötözöm őket az ülésre. Nemsokára fel is tűnik Mia, és mögötte már lohol is Lucy.
- Sziasztok, épp időben. – intek nekik, amint belépnek, és ha odaérnek hozzám, akkor a pincérnőre is rámosolygok.
- Kérem, lesz akkor egy óriás pizza, és a hölgyeknek üdítő. – pillantok előbb Miára, aztán meg Lucyra. Elmondani se tudom, hogy mennyire fontosak nekem. Testvérek nélkül nem lenne értelme az életnek, és ha néha veszekszünk is, akkor sem bánom, hogy ebbe a családba születtem bele, mert minden hibájukkal együtt szeretem őket.



A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 24, 2016 10:19 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szer. Aug. 31, 2016 9:20 am
 



 

Az estének egy olyan szakaszához érkeztünk, amikor a forgalom már kegyeskedik beengedni a városba, csak a parkolással akadt némi gond. Két utcával arrébb találtam helyet a WV Polonak, és már a megadott cím felé tipegve futok össze a húgommal. Nyálas, vagy nem, én szoros ölelésbe fogom a legkisebb Lawrence-t. Annyira hiányzott már! – Helló Tökfej!- vigyorgok rá. Nem tudok nem így tenni. Jó formán egy éve nem láttam, az elmúlt hónapokban meg lefoglaltak a saját problémáim, és a férjemé, szóval szégyen, tudom, de a család törzsgyökeres tagjai valahogy kimaradtak a mindennapokból. Nem mintha kaptunk volna más választást. Lucy eleve nem is anyáékhoz ment lakni, hanem a bátyánkhoz, ahova pedig én nem járok szívesen. Nem Danny miatt... A jó-múltkor történtek már rég feledésbe merültek, és különben is, a férjem ellen elkövetett merénylet sokkal jobban megviselt annál a röpke vitánál. Testvérek vagyunk. Vitatkozunk, aztán elfelejtjük. Amennyire én tudom, tartósan sose tudtunk haragudni egymásra. A valódi oka annak, hogy nem járok el hozzájuk... nos, az Lily személye. Megpróbáltam még januárban kipuhatolni, hogy milyen lesz a viszonyunk a jövőben. Nem túl optimista következtetésre jutottam akkor: Dannyvel ellentétben én nyíltan vállalom, hogy soha az életben nem fogom megbocsátani neki, hogy elvette tőlünk Bent és Nessiet. Teljesen más dolog, hogy igazából megértem, hogy ebben a pillanatban min megy keresztül; és megint más, hogy én ennek nem akarok a része lenni. Soha nem leszünk már olyan jóban, mint régen. Az a szomorú helyzet ezzel kapcsolatban, hogy engem ez egyáltalán nem zavar. Inkább megkönnyebbültem tőle.
Tehát veszett mód hiányzott a húgom. A családon belüli klikkesedés nem sok lehetőséget ad arra, hogy vele is töltsek időt, és ezt nem is vagyok rest a figyelmébe ajánlani, valahányszor telefonon beszélünk. Nem érzem fairnek. Viszont, az ő döntése volt, és ezt tiszteletben kell tartanom.
Odabent a... –Hol is vagyunk? Hey, bro’!– Puszit adok Danny arcára, aztán mi is leülünk. Ha Lucy nem tiltakozik a dolog ellen, akkor magam mellé húzom, hogy kicsit közelebb érezzem ilyen hosszú idő után. Most, hogy végre itthon van, mindenki kapni akar belőle egy kicsit. Én is. – Annyira jól nézel ki!!!
Hamarosan leadjuk a rendelést. Én Coca Colát kérek, és kérem a pincért, hogy a pizza rám eső részén legyen hús, bacon és gomba is, de a kukoricaféléktől, a babtól, a tengeri herkentyűktől legyen szíves megkímélni.
Eztán Lawrencék két másik tagját nézem felváltva. Ha nem szólal meg senki, felteszem én a kérdést, hogy: - Oké srácok, mi folyik itt?
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Kor : 23
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szer. Aug. 31, 2016 3:07 pm
 



 

Reunion



Én komolyan nem értem néha a bátyámat. Imádom, szeretem, a legfontosabb az életembe. A fenébe is, csak a példaképem és bálványom. De nem értem. Ott dekkolok náluk napok óta, erre felhív, hogy találkozzunk munka után (!) egy étterembe. Innen a legegyszerűbb bejárni a suliba a történtek után. Se anyáék se Mia nem tudja, nem akarom őket terhelni ezzel. Mia messze lakik, anyáékhoz meg nem akarok újra hazaköltözni, örülök, ha kiköltöztem.
Rendben, a kajával megvett, több se kellett nekem. Majd hívom Miat, hogy elújságoljam bátyám újabb agymenését, no meg letudjam a heti beszélgetésünket, mikor közli, hogy őt is meghívta.
Ohjaj.
Rémülten tekintek a tükörbe, de aztán csak vállat vonva indultam neki. Táskámat a hátamra dobom és uccu. Gyalog megyek, nincs annyira mesze a hely a telefon szerint. És figyeljetek, soha, de soha ne bízzatok a telefonotokba! Hazudik! Még, hogy okosabb mint te. Néhány dologban talán, de hogy a térképben hazudik az biztos! Egy órát trappoltam, mire a helyhez érek.
Fújtatva és lihegve a nyár végi melegtől érkezem meg az asztalhoz, majdnem Miaval egy időben.
- Rohadt messze van. - mutogatok az ajtó irányába, a ház és az étterem útvonalára, melyet nem is érthetnek. Legyintek végül. - Adjatok inni.
Lihegem, akár egy paci és valami itóka után nézek, s csak akkor ülök le, lassan meg nővérem mellé. Vállára hajtom fejemet, úgy pihegek, amikor a pincér megjön.
Nekem sem kell több, máris felsorolom, hogy a pizzám részére mit kérek. Egyszerűbb lett volna ha azt mondom: mindent. Mert kb ezt is mondtam el. No meg egy nagy nem diétás kólát és hat liter vizet. Az utóbbit sürgősen kérem, mert kezdek kiszáradni.
- A francia riviéra csodákat tesz a bőrrel. - simítok végig arcomon színpadiasan, miután Mia is megörül nekem, s rögtön elnevetem magam. Dan aggódó tekintetére nézek és remélem nem árul el viselkedésével. El fogom mondani Mianak is a történteket, csak előbb a kedélyek csillapodjanak le mindenki körül.
Azonban nem bízok a véletlenekben és abban, hogy ok nélkül hívta össze a kupaktanácsot bátyus.
- Nem én voltam!
Csapok az asztalra, biztosíték gyanánt. Nem tudom mi történt hol történ és legfőképpen azt nem tudom, hogy miért. De nem én voltam.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szer. Aug. 31, 2016 9:32 pm
 



 

Mia & Lucy & Dan


Amikor egyedül ülsz egy étteremben, és a testvéreidre vársz, akkor sok mindennel elütheted az időt, de én inkább rendelek egy jó sört, és azt kortyolgatom. Ugyan öt percenként a telefonomra nézek, de a kijelző tök sötét marad, és ez arra ad okot, hogy aggódjak. Közbejött nekik valami, nem akarnak enni, Mia még mindig haragszik rám, de ez mind elmúlik, amikor kinyílik az ajtó, és meglátom őt, majd a másik jó cserebogarat is. Intek nekik, hogy jöjjenek oda hozzám, és foglaljanak helyet. Még kicsit gyorsabban ver a szívem, de amint megérzem Mia cuppanós pusziját, már el is száll a veszély, és üdvözlöm Lucyt is.
- Mi a helyzet? Előbb rendeljünk… - kezdek bele, de a két Lawrence lányt sem kell félteni, mert rá zúdítják a fiatal pincérnőre a kérésüket, és nem győz kapkodni a fiatal teremtés, hogy követni tudja a rendelésünket. A piával nincs is gond, de a pizza már más tészta, mert a családi kiszerelés egyik legnagyobb előnye, hogy bármilyen feltétet kérhetünk rá, én a magam részéről a csípős ízek mellett maradok, és hamarosan tényleg hárman maradunk az asztalnál. Mia érdeklődik először, aztán a bohém kicsike adja elő, hogy milyen jót tett neki a francia levegő.
- Attól még nem lett szebb a bőröd. – ugratom, de teljesen bepánikol, ámbár a másik húgomon is látom, hogy nem tudja mire vélni ezt a meghívást.
- Na, akkor… - kezdenék bele, és összecsapom a két tenyeremet is, de kihozzák az italainkat, és megint szünetet kell tartanom.
- A helyzet az, hogy a nyáron nem voltam sehol, Mia te sem…tudom…és te Lucy…igen marha nagy mázlid van, de úgy gondoltam, ha már anyáékkal nem megyünk sehová, mert ultraciki a szülőkkel lógni, akkor én viszlek el titeket valahová. – lehajolok az aktatáskámért, és kiveszem bele a három repülőjegyet, és az asztal közepére dobom le.
- Miami…és mi…négy nap. Ellenvetést nem fogadok el, és holnap reggel indulunk. – vigyorgok, és várom a támadásokat, a kibújást…amiből nem fogok engedni nekik.



A hozzászólást Daniel Lawrence összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 05, 2016 8:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Hétf. Szept. 05, 2016 5:06 pm
 



 

Húgom kicsit erőltetett válaszát hallva, és arra ahogy összenéznek Dannel, rájuk hunyorgok. – Lehetne, hogy ezt – mutatóujjal egyik majd másik testvérem felé böködök. – a sokat sejtető pillantásokat a látóteremen kívül intézzétek? Eleget klikkesedtek ti ketten így is, nem kell ezt tovább ragozni. – nyelvet öltök rájuk, külön, külön mindkettejükre. Ha titkolóznak, szívük joga, csak ne legyen éreztetve velem is, hogy ki vagyok hagyva valamiből. Eszem ágában nincs arénázni az ügy miatt, csak szerettem volna tudatni, hogy az oknyomozó részem is itt van velem, aki észreveszi az ilyesmiket is.
Ez után kerül sor a pizza rendelésére. Tudom, hogy kicsit sok egyszerre így minden, ezért én a magam részéről kicsit lassabban diktálok, hogy a pincérlányka fel tudjon írni mindent.
Végül jön a fekete leves. Miami. Holnap. WTF?!
-Te, Dan. Helyből, vagy nekifutásból vagy ennyire bolond? – sápítozok. A hiú énem nem tud elsiklani egyetlen dolog fölött, és azt a dolgot közszemlére is teszem azzal, hogy megemelek egy maréknyi tincset a hajamból, és rálátást engedek a már egész szépen meggyógyult sérülésre a fejemen, kicsivel a bal fülem felett. Ott súrolt az egyik golyó, ami aztán a férjem nyaki artériáját szakította fel. A bajom nem magával a sérüléssel van, hiszen az már csaknem teljesen gyógyult. Az a gond vele, hogy a seb körül tíz centis sávban le volt borotválva a hajam, mert össze kellett varrni. Már növekszik vissza, csak még egy centis sincs szerencsétlen. – Erre még legalább egy hónapig nem tudok póthajat rakatni. Hogy fogok kinézni?! Mondjuk egy csinos kalap megoldaná, nem? – A második kérdés már Lucynak szól. Ő volt franciáknál sokáig, következésképp több fogalma van a divatról, mint nekem.
- Egyébként... –fújok egyet. Már sorolnám a kifogásokat, de ha ők már döntöttek akkor van értelme? Meg aztán Miami... Nem láttam sok napot az idén. Sápadt is vagyok, mint egy hulla. – Ellie és James is elutazott a héten apja-lánya banzájra... Fenébe is, benne vagyok! – A térdeimre csapok, és azon kapom magam, hogy már húznám fel magam alá a lábaimat, mintha otthon lennék, de félúton afelé még módosítom a mozdulatsort, és csak keresztbe rakom őket.
-Mit kell még tudni erről az utazásról? Mikor érünk oda, mikor indulunk vissza? Hol szállunk meg? Melyik légitársasággal utazunk? Részleteket, tesó, részleteket.
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Kor : 23
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Hétf. Szept. 05, 2016 6:13 pm
 



 

Reunion


Nem is a nővérem lenne, ha nem hagyná a szakmáját az íróasztala mögött. Jó, lehet érte hibáztatni, én nem tudok. Ezért is nézek rá hatalmas kidüllesztett szemekkel, mint aki nem érti, hogy miről is van szó. Nem nézem én hülyének, isten ments, csak épp... Fogalmam sincs.
- Nem is klikkesedünk, csak te jársz át keveset Dannyhez. - játszom a sértődöttet. S hogy ezt még jobban kifejezzem kezemet karba teszem, arcomat felfújom és még a fejemet és oldalra fordítom. Ezen nincs is mit vitatni, tényleg keveset jön arrafelé, de természetesen megértem, hogy miért teszi ezt. Van most neki is épp elég gondja. De azt is tudnia kellene, hogy velünk ezeket bármikor megoszthatná. Vagyis legalább velem.
Aztán leadom a rendelésemet, s kezemet dörzsölgetve várom a hamit. Idefele jövet lefáradtam, mint egy paci.
Aztán drága bátyusom előáll azzal, hogy miért is jöttünk ide.
- Aye sir! - emelem fel a bal kezemet a magasba, jelezve beleegyezésemet. De szép is lett volna, ha ilyen könnyedén megy. Mia szokásosan aggodalmaskodik ezernyi dolgon.
- Na, ne légy ünneprontó. A bolondok mindig érdekesebbek, mint a normálisak. - nyújtom rá ki a nyelvemet játékosan. De aztán nem telik bele kis idő és ő kezd beletörődni a sorsába, hogy márpedig megyünk. Úgysem szabadulna tőlem addig, amíg rá nem bólint. Kifogásoknak nincs helye. Régen voltunk valahol csak mi hárman, igazán ránk férne már a kikapcsolódás. De amíg Mia magába gyötrődik én a fejemben már tervezem is a dolgokat. Miket kell bepakolni, mit kell vinni, venni. S ekkor lecsap a mennykő.
Az asztalon átnyúlva ragadom meg Danny vállát és kezdem el rángatni és ijedt arccal meredek rá.
- Daannnyyyyyy. Nekem nincs semmi ruhááám!!!!!!!! - jövök az égető, tipikus női problémámmal. Egy napom van elkészülni és...még folytatnám, de nővéremre függesztve a tekintetem nézek rá, és a hajára sűrű pislogások közepette.
- Borotváljuk le az egész hajadat és tegyünk rá parókát. Fel sem tűnne senkinek. - vigyorodok szemtelenül rá. Aztán végül beleegyezik a dologba. Szerencsére sógorom is most tűnik el a képből. Így biztosan csak hárman leszünk, mindenféle gubanc nélkül. Hogy örömömnek hangot adjak ültő helyembe kezdek el táncolni. Kezemet körkörösen járatom az asztal felett.
S eddig is tart az újabb örömöm.
- Jhah Mia! - dőlök a vállára újra. - Miért kell mindig mindent túlgondolni? Danny gondolom elrendezett mindent, nekünk csak hátra kell dőlnünk és élvezni a semmit tevést. Egyszer! Csak egyszer ne aggályoskodj. - nézek rá hatalmas boci szemekkel, hogy aztán elégedetten dőljek hátra a boxba, kezemet a tarkómon kulcsoljam össze.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Miami
Hétf. Szept. 05, 2016 9:03 pm
 



 

Mia & Lucy & Dan


Legidősebbként áldom az eget, hogy férfinak születtem, és nem nőnek. Van velük elég bajom, mert miközben az egyik túl laza, a másik aggodalmaskodó, és emiatt sokszor összekapunk. Az összenézést én se értem, de nyilván, mivel a legidősebb én vagyok, és Lucy az én segítségemet kérte, akkor fel is ajánlottam neki, hogy lakjon nálunk. Nem akartam kitolni Miával sem, és neki is kivettem a lakást, de nem sok időt töltött benne, miután megtörtént a baj, és majdnem az életével fizetett.
- Nem őrültem meg csajok, és normális vagyok. A hangok is megmondták. – vigyorogva figyelem felváltva mindkettőjüket, de már itt is kiütközik, hogy mennyire mások. Lucy laza és belevaló, aki szerintem, ha azt mondom, hogy az Északi-sarkra utazunk, még abba is beleegyezett volna, de marad a napsütés, és a semmittevés, ha benne vannak, de Mián még látom a hezitálást. Hamarosan megkapjuk a választ is, és rezignáltan veszem figyelembe, hogy ami történt vele, még nyomot is hagyott rajta.
- Mia…azért megyünk, hogy kicsit felejtsünk. Nem fogunk elengedni, és megveszem neked a legszuperebb kalapot is, ha igent mondasz.. – pillantok rá, mert a Törpillát már sikerült meggyőzni, de ezen nem is csodálkozom. Végül a nagyobbik Lawrence is beadja a derekát, de Lucy sikítása meg külön műsora jobban leköt. Ha figyel rám Mia, akkor a szemébe mélyedek, és hangosan felnevetek, mert ilyenek vagyunk mi. Nem feszegetem a témát, hogy nem jár át hozzánk, holott nagyon szívesen látom, de közte és Lily között már nem olyan nyugodt a hangulat, ha arról van szó, hogy az ikrek halála kerül szóba. Mia ilyen szempontból lojálisabb tud lenni, és nem annyira megbocsájtó, mint Lucy, és ez közös bennünk. Én se tudok olyan könnyedén túllépni rajta, de Lily roppant mód segít abban, hogy ne is kelljen, mert nem kommunikál, és nem is szexel velem. Akkor egy kis nyaralás ki jár, nem? Mi a fasz? Lucy hirtelen kiborulása még engem is meglep, és úgy tátogok rá, mint egy hal.
- Nincsen egy göncöd se? Ha hazaérünk, és ki tudom borítani a szekrényt, akkor téged csomagollak el. – fenyegetem meg, de semmi él nincs benne, aztán jönnek a kérdések, így Miára tekintek.
- Négy napot leszünk ott, és holnap reggel kilenckor indulunk, a szálloda nevét nem bírom kimondani, de öt csillagos, és most akciósan jutottam hozzá. Nem kell rágörcsölni, mert megoldottam. Na, benne vagytok Lawrence-ek? – nyújtom az asztal fölé a tenyeremet, hogy aztán mindenki belecsapjon, aki akar. Olyan régen mentünk bárhová is hármasban, hogy mindenképpen kell egy kis eltávolodás a hétköznapi gondoktól. A pincércsaj végül kihozza nekünk az óriási pizzát, így el kell húznom a kezemet, amíg lepakol középre. Már most összefut a nyál a számban, de nem vagyok pofátlan, és várok egy keveset. A sörömet még felhajtom, és rendelek tőle egy következőt.
- Naa…? - amikor hármasban maradunk ismét bepróbálkozok.  


Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szer. Szept. 07, 2016 4:43 am
 



 

-És szerinted csak az az egyetlen eshetőség arra, hogy mi is együtt legyünk egy kicsit, hogy én elmegyek Danékhez. Szép kilátások. Alakul ez. – Világítok rá Lucynak, hol nem stimmel a kifogás, de félig nevetve mondom, mert hiányzott már ez a kekec, „minden valaki máson, de semmiképp nem rajta múlott” kis szeretetcsomag, aki a húgom. Nem akarom túlragozni a témát, komolyan. Készen állok lapozni, és ha ők is, akkor eljutunk oda, hogy Dan  tálalja nekünk A tervet.
Gyanakodva ráhunyorgok. – Kamu. Nem is ezt mondták a hangok. – fűzöm még hozzá a „bolondságához”, aztán Lucy hisztériában tör ki, hogy nincs mit felvennie, én meg először csak kapkodom a fejem, hogy egyszerre mennyi minden történik így, hogy hárman is itt vagyunk. Annyira hiányzott már! Szóval arra a kirohanásra tipikusan nő módra reagálok, azaz szemforgatva dőlök hátra, de egy cunami se tudná lemosni a vigyoromat. Egyik probléma nagyobb, mit a másik! Ha hárman lennénk lányok, már mindenki bedepizett volna egy-egy sarokba elvetve annak a gondolatát is, hogy mi még valaha az életben el akarunk menni bárhová. Lucynak nincs ruhája, nekem nincsen hajam. Mi jön még?
Oké, részemről eldőlt a dolog, úgyhogy előveszem a telefonomat sms-t írni.
Hi, hon’! Holnap megyünk Miamiba. Lú,Dan,+én.
Hirtelen megindulás. Írok még, ha többet tudni.
-Aggályoskodik a fene! Most volt róla botrány, hogy korodbeli lányokat csempésznek Venezuelába meg Mexikóba olcsó drogos kurvának, ahol imádják alázni az amerikai nőket. És ez még a jobbik eset. Volt az a balhé pár éve, amikor elvették a lányok útlevelét a hotelban, aztán arra ébredtek, hogy fegyvert nyomnak a fejükhöz, hogy vagy meghalnak, vagy teszik amit mondanak. Heroinos zacskókkal implantálták  a mellüket, és úgy hurcolták őket Kolumbiából oda vissza. Több lány mellében kiszakadt a zacskó, meghaltak túladagolásban, de a legtöbbet a sebláz csinálta ki, mert higiénia az nulla. Az ilyesmi inkább európai lányokkal történik, és olyanokkal akik egyedül kódorognak a világban, de ugye nem szeretnéd te is így végezni? Én nem azt mondom, hogy Danny ilyen helyre vinne minket – elnézést kérőn pillantok felé. – csak, hogy ha már nem hazai terepen vagyunk, akkor valaki a csapatból gondoljon a részletekre is. Utána mehet a hátradőlök és lazítok témázás. Isten látja lelkem, alaposan rám fér. – Meg aztán (és ezt nem teszem hozzá hangosan is): Mérleg vagyok. Ez azt jelenti, hogy megfontoltan teszek még orbitális baromságokat is, csak akkor még nem tudok róla. Vagy én is tipikusan olyan ember volnék, aki utólag megtalálja a tökéletes kifogást? Ezt se szabad kizárni a képletből.
Dan nógatására válaszképpen most csak bólintok. Egyszer már mondtam, hogy benne vagyok, majd szólok ha változik a helyzet. Most még sms válaszra várok. Nem mintha az befolyásolna, csak leköti a figyelmemet a telefont buzerálni amíg beolajozódik a társalgás. Felhozhatnék én is valami témát, de amilyen partihangulat van, most mindenért le lennék oltva. Lásd a fentieket.
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Kor : 23
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szer. Szept. 07, 2016 6:15 pm
 



 

Reunion


Arcomat hatalmasra fújom fel, úgy tekintek egyelten nővérem irányába. De válaszolni, már nem válaszolok, igaza van. Neki is. És nekem is. Csak más nézetek szerint. Lassan fújom ki a levegőt végül, ajkaim kerepelő hangot adnak ki közbe és még a boxban is lecsúszok.
- Nekem a hangok azt mondják, hogy egy unikornis vagyok. - nevetem el magamat újra.
És, ami a lényeg: mindenki beleegyezik a vakációba. A táncot újra kezdtem ülve, a kezemet körkörösen járatom az asztal felett. Közben valami idióta dalt éneklek, amit reggel hallgattam a rádióba. Addig Danny is megnyugtatja Miat, és szóba jön a kalap, amiről eszembe jut...
Aztán jön a kiborulásom. Naná, hirtelen ugrik be, hogy nincs semmi, amit elvihetnék. Egy épkézláb bikini, kalap, short, top, ruha. Semmi! Az asztalon félig áthajolva pucsitok Mianak, majd lekönyökölök az asztalara, amint szóba jön a szekrényem tartalma.
- Azokat mind Franciaországba vettem. Azok nem valók Miaimiba. Ott teljesen más a divat, te tökkelütött. Hát nem reklámcég vezető vagy? Nem pont te tudod, hogy miként hülyítik meg a reklámok az embereket? Én is csak a média áldozata vagyok ám!
Dőlök vissza a helyemre, feltett kezekkel, ártatlanul pislogva. Szemem sarkából látom, hogy Mia a telefonját buzerálja. Egyelőre nem foglalkozok a dologgal.
Ám, ahogy elkezdi a beszédet, lekönyöklök az asztalra, kezeimmel fogom közre az államat. Tipikus: mesélj még kérlek fejet vágok. Igyekszem visszafojtani a kitörő vigyoromat és komoly fejjel próbálom hallgatni. Igazából érdekel amit mondd, csak a jelenlegi szituációban érdekes a példázata.
- Drágám. - kezdek bele, miközben a nevetés kaparja a torkomat. Hogy én mennyire szeretek mindkettőjük idegeire menni. - Nem másik országba megyünk, csak az ország túlsó és alsó felébe. Ígérem, hogy nem fogok szóba állni egy mexikói kinézetűvel sem. - teszem a szívemre a kezemet. - Ígérem, hogy vigyázhatsz is rám, ha mégis bekövetkezne. - vigyorodom el, mert ismerem magam annyira, hogy ha érdekes a fazon úgyse bírom ki, hogy ne álljak vele szóba. Hát nah, eléggé közvetlen lányka vagyok.
Danny kezébe rögtön belecsapok, de Mia kivonja magát a forgalomból. S megjön a kaja. Számba összefut a nyál és nagy erőket kell bevetnem, hogy ne vessem rá egyből magam a pizzára. Ott van rajta minden, ott púposodik. De megint a bátyám kezébe csapok. És ekkor jön el a pillanat, hogy amíg Mia nem figyel ránk, kikapom kezéből a telefont.
- Nincs James. - mutatok rá, majd Dannyre. - És Lily sem. - majd magamra is mutogatni kezdek. - És... Jah, hogy én jártam a legjobban, mert nincs senkim? - hangosan nevetek fel, de tudják, hogy csak viccelek.
- Ma, tartjuk a nyaralás előebédjét. Nem foglalkozunk mással, csak egymással és nem, nem adom vissza a telefont. - rejtem el, ha netalán ki akarná kapni a kezemből.
- Mit szólnátok ha befesteném a hajam szőkére a nyaralás idejére? - kezdek el enni és beszélni egyszerre. Külön művészet, hogy miként csinálom.

Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szomb. Szept. 10, 2016 1:09 pm
 



 

Mia & Lucy & Dan


Van egy, illetve két istenáldása testvérem, akik ha nem léteznének, akkor ki kellene őket találni. Nem tudok ám egyszerre több mindenre figyelni, mint általában a nők, és ez csöppet zavar, mert Lucy kikel magából, és a média áldozatának állítja be magát, miközben már Mia azon aggodalmaskodik, hogy hány ártalmas fazonnal találkozhatunk Miamiban.
- Először is te… - mutatok Lucyra, hogy kioktassam a legkisebbet.
- Reklámcéget vezetek, de nem jelenti azt, hogy a médiára kellene fogni a stílusválságodat. A világon nincsen annyira ruhája senkinek, mint neked, és még mindig nem tanultad meg, hogy nem attól leszel menő, hanem mástól? – kacsintok rá, aztán ránézek a másik Lawrence-re is.
- Mia…neked meg az agyadra fog menni a munkád. Mindenhol meghalhatunk, elrabolhatnak…sőt még az is lehet, hogy itt állítottak nekünk csapdát, csak megvárják, hogy megegyük a pizzánkat. Nyugalom csajok, mert mindenkinek az a lényeg, hogy kikapcsoljon, ahogyan nekem is. Sam elvállalta a vezetést, neked le kell tenned a tolladat Hercegnő, és te édes kis Puszedli…nem lesz több ruha véve neked. Ha nem férsz bele egy bőröndbe, akkor itthon hagyunk, és csak a meseszép képeslapokat fogod látni, amit küldünk neked a napsütötte, homokos tengerpartról. – fejezem be egy szuszra, és elégedetten csapom össze a tenyeremet, éppen időben, mert megérkezik a kajánk. A finom illatok szinte az agyamig kúsznak fel, és egy időre elvesztem az érdeklődésemet másfele is, de hamar vissza kell lendülnöm, mert Lucy elveszi a telefonomat.
- Hé…kisasszony, mindennek van határa. – nyúlnék érte, de nagyon nem akarja odaadni, és ő oktat ki minket. Összenézek Miával, hogy ugyan mi ütött a kicsibe, de csak egy mosolyra futja.
- Ez vacsora, és elő…ez igaz. A telefont nem veheted el tőlünk, mert kereső felnőttek vagyunk, és megígérhetem, hogy Lilyt nem fogom keresni, mert nélküle akarom tölteni a szabadidőmet. Elég sokszor gondolok így is rá. – sóhajtok fel, és hátradőlök a székemen.
- Nem lehetsz szőke…maradsz olyan, mint most. Vita lezárva…és a nővérednek kölcsönözhetsz az útra egy kalapot, hogy aztán neki vegyek egyet a helyszínen is. Mia megérdemli, te Puszedli nem. – elveszek egy szeletet, és beleharapva a két nőcire nézek. Anyáék valamit nagyon elronthattak nálunk, de változni már nem fogunk.
- Na, szépen add vissza a telefont a nővérednek, ne kelljen még egyszer mondanom. – figyelmeztetem Lucyt, de ekkor oldalról nekem jön valaki, és szépen félrenyelem a pizzámat. Kissé megütöm a mellkasomat, mert köhögési roham tör rám, és nem kapok levegőt. A végén itt fulladok meg, és le is mondhatok az álomnyaralásról a két tesómmal. Nem szeretnék itthon maradni.

Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Hétf. Szept. 12, 2016 7:24 am
 



 

Mi hárman, akik itt összegyűltünk, testvérek vagyunk. Ez ebben a pillanatban azt jelenti, hogy használatba vehetem azt a képességemet, ami szerint tökéletesen tudjuk ignorálni egymást. Jelzi ezt, hogy Lucyról is lepereg amit mondok, Dan is kicsit máshol jár gondolataiban, én meg a telefonomat piszkálom, és sms válaszra várok. A világ bármely pontján tudok boldog ember lenni, ahol van internetelérés, térerő, no meg telefon. Mondhatnád, hogy egyszerű ember vagyok, és e tekintetben igazad is lenne. Vigyorgok is a kijelzőre, mikor felvillan az értesÍtés, hogy üzenet érkezett a férjemtől.
Csakhogy a képernyőzárat sem áll módomban feloldani, mert a húgom magánakcióba kezd, és mire pislognék egyet, már kikapta a kezemből a telefonomat. „Nincs James” mondja, én meg lesunyom a fejem, és hunyorgok rá, mint a macska arra a méhecskére, ami megcsípte a tappancsát. – Ne is csodálkozz azon, hogy nincs senkid! Jézusom, Lucy, te kegyetlen vagy! – A puffogás ajakbiggyesztésre szelídül amint elér az agyamig az infó, hogy Dantől is elvették a mankóját, és ő se repes az örömtől. Sőt, határozottan befenyíti Lucyt, hogy adja vissza nekünk a készülékeket. Kihasználva az átmeneti zavart az erőben a telóm után kapok, és ha kell, akkor izomerővel hadakozok a kishúgom ellen, mert nekem az a telefon létszükséglet. Ha harc van, akkor alattomos ütés helyett; ha sikerrel jártam, akkor csak mint utójáték odaszúrom neki, hogy – Legyél csak szőke. Kívül világos, belül fúl sötét. – és ha már úgyis lélekben visszatértünk a homokozóba, akkor nyelvet is öltök rá, miközben sunyin hunyorgok és mint egy drága kincset, úgy szorongatom két kézzel a telefonomat.
Most, hogy újra birtokában vagyok, elolvasom a jól megérdemelt válaszomat.
”Remek! Rádfér. Érezd jól magad, és feltétlen írj még a részletekről.”
-Houston engedélyt adott a felszállásra. – Kommentálom a tesóknak is. Elhúzom a számat, mert nem igazán az engedélyét kértem. Inkább azt reméltem, hogy kettőjükről is kapok valami infót. Elvannak, vagy egy szoba két különböző sarkában duzzognak egymásra? Mit csinálnak? De oké, másfél óra múlva úgyis esedékes az esti egy óra hosszas videohívás, akkor majd választ kapok a kérdésekre.
Közben megérkezik a teríték az asztalra, a tányérok, a kések és villák (még tíz perc kell a pizzának), én meg zavartan pislogok a többiekre. – Srácok, az gáz, ha kézzel eszem? – mert nem tudok késsel-villával pizzát enni. Nekem ez a csirkecomb kategória, hogy a számtól a fülemig és mindkét kezem maszatos legyen tőle. Úgy az igazi.
Vissza az elejére Go down
Lucy Lawrence
avatar
Inaktív

Kor : 23
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Hétf. Szept. 19, 2016 6:22 pm
 



 

Reunion



Drága bratyóm kezd besokkalni tőlünk, pedig még csak alig pár perce találkoztunk. Mi lesz akkor majd, ha napokig össze leszünk zárva. No, vagy életünk egyik legjobb élménye – miközben mindenki megőszül a másiktól – vagy mind a hárman karomnyomokkal tarkítva fog kilépni a szállóból, hajunk csak foltokban lesz meg, annyira kitéptük őket.
- Először is… - kezdek bele ugyanúgy, ahogy ő. – Aki azt állítja, hogy nem a ruha teszi az embert, az hazudik. Csak arról, hogy az emberek milyen ruhát viselnek, rengeteg dolgot elárul róluk. Kettő: nekem mondod, hogy mi a menő? Öt éve csontokat tanulmányozok, na az az igazán menő. Na meg az oknyomozás. A te munkád nem az.
Rázom meg a fejemet enyhén, még orrom körül is megráncosítom a bőrt, ahogy grimaszolok neki. Megérdemli. De aztán máris megenyhülök, ahogy kioktatást kap drága nővérkém is.
Én pedig telefonlopási akcióba kezdek. Testvérek vagyunk – még ha mindhárman annyira különbözőek is – ilyenkor legyünk együtt. Persze én sem maradok ki a savból, de hát így van ez. A nincs több ruhára csak megvonom a vállam. Messze még a nap vége.
- Ha egy kis magabiztosságtól félnek, akkor inkább leszek szingli . – Nyújtom vissza rá a nyelvemet, de a telefont nem adom.
S ekkor jön a hideg zuhany. Ugyanis Danny is ellenzi az akciómat. Talán ezért is van, hogy hagyom visszavegyék a telefont és duzzogva könyöklök a pizza felé. Hirtelen elment az étvágyam.
- Persze nyomkodjátok csak egész idő alatt, úgy is azt fogjátok csinálni. Majd ott fogtok ülni a tengerparton és kéznyomotok meglátszik majd a lebarnult felsőtesteteken, mert nem tudtok anélkül a rohadt készülék nélkül élni. Sok értelme lesz így elmenni. Majd akkor szórakozok ott egyedül – dramatizálom talán túlontúl is túl a dolgokat. De attól még így van. Látom a mai társadalmat, hogy mindenki a telefonját bújja, ki sem jönnek belőle, még társas összejöveteleknél sem. Én sem vagyok szent, de ritkán van így együtt a csapat. Ilyenkor eszembe sem jut megnézni. Ahogy akkor sem, amikor hallom, hogy pittyeg. Tudom, hogy ki ír, de majd később megnézem.
- Neked meg mióta kell engedély, bármilyen pasitól is? – Csattanok fel enyhén. Mi ez a család, teljesen megőrültünk. Az egyik a feleségétől távol akarja tölteni a nyaralását, a másik meg nem tud nélkül megélni. Ennek nem fordítva kellene lennie? Mi történt az elmúlt hónapokban, amíg nem voltam itthon.
Az eddig bálványozott bratyó most meg tiltana. Hangosan nevetek fel, aztán karomat összefonva mellkasom előtt dőlök hátra a boxba.
- Mióta vagyunk finnyásak? – Tekintek nővéremre hitetlenkedve. – Várjatok már, ti tényleg az én testvéreim vagytok, vagy csak valami olcsó utánzatai? Mi ez a Hatodik napon?



Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Miami
Szomb. Szept. 24, 2016 10:23 am
 



 

Mia & Lucy & Dan


Nem díjazom Lucy magánakcióját, ami a telefonelvételt illeti, de amint megnéztem az e-maileket, és a híváslistámat is, már nem tulajdonítok nagy jelentőséget neki, és el kell ismernem, hogy a legkisebb Lawrence-nek igaza van. Ez a nyaralás hármunkról fog szólni, és nem arról, hogy a mai készülékek által hírt szerezzünk a legújabb facebook ismerősünk házasságáról, vagy bébikakik sokaságáról. Ez a menő, és kár tagadni, hogy most neki van a legtöbb esze, és amint megérkezik a leszidás, el is teszem a mobilomat. Érezze, hogy ma este ők ketten a legfontosabbak, és valóban egy kicsit túllőttünk a célon.
- Nem kell nyavalyogni, és örülök, hogy James is megadta a felszállási engedélyt, mert akkor már semmi nincs, ami hátráltathatna bennünket. – vigyorogva csapom össze a két tenyeremet, amikor Miára, és Lucyra tekintek. Jesszusom, milyen régen volt már, hogy együtt lettünk volna, és abból ne lett volna szóváltás, veszekedés, és még ki tudja. A legidősebb testvérem kérdésére csak elveszek egy szeletet én is, és megmutatom neki, hogy nem puccos világban nőttünk fel, így semmi akadálya, ha így esszük meg a pizzát.
- Egyáltalán nem az, mert úgy az igazi, és nem vagyunk finnyásak Lucy. Látod, már nem lógunk a telón, és ne aggódj, mert nem azért utazunk ilyen messzire, hogy a munkát, és a magánéletünket is vigyük magunkkal. Mindennek eljön az ideje, de most szórakozni megyünk…bizonyos keretek között. Figyelmeztetlek, hogy nem akarok megint rózsaszín hajjal ébredni Lucy, mert akkor nagyon meg foglak verni, kiporolom a fenekedet, és az sem érdekel, hogy elmúltál húsz. – bökök a legkisebb felé, aztán lepacsizok Miával, ha veszi a lapot, és belemegy. Az étkezés jól telik, és elég hamar megtelik a bendőm. A mi helyünk ez a kis kuckó Seattle-n belül, így ha végeztünk, akkor mindenkinek átadom a jegyét, és a legfontosabb útmutatókat, hogy ne kössenek belém. Ismerem a lányokat, és Miának például fontosak a részleteket, ahogyan Lucy szeret sokáig pakolni, mert soha nem talál megfelelő bőröndöt, ruhát, és egyebeket a nyaralásra. Abban egyetérthetünk mind a hárman, hogy ki kell szabadulnunk a betontengerből, mert megőrülnénk.

Másnap reggel fél kilenc, a 9-es kapu előtt

- Istenem Lucy hol van az útleveled? – fogom a fejemet, mert kész katasztrófa volt a reggeli indulás. Legalább kétszer fordultunk vissza, hogy mindenkinek meglegyen a napszemüvege, a megfelelő faktorú napteje, és az ég tudja, hogy a lányok még mit dobáltak bele a bőröndbe. A legfontosabbról persze ilyenkor elfeledkeznek, és a beszállás előtt előfordulnak a problémák. A két beszállókártya és az útlevelek a kezemben vannak, Mia totál felkészülten érkezett, de a legkisebb, megint ez a ruhatéma. Nem akarok már most kiakadni, így igyekszem türelmesen mosolyogni a mellettünk álló lányra, és nem figyelni a mögöttünk sorakozók beszólogatásaira. Lucy a táskájában matat, az én fejemen napszemüveg, egy kisebb táska, benne csak a legfontosabb dolgokkal, és az ígéretemhez híven, nem is állt szándékomban kapcsolatba lépni a külvilággal. Nem is mi lennénk, ha ez nem így alakulna. Üdv a Lawrence klán zűrzavaros családi nyaralásának első felvonásán.

Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Kedd Okt. 04, 2016 12:28 pm
 



 

.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Miami
Csüt. Dec. 01, 2016 10:46 am
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Miami
 



 

Vissza az elejére Go down
Miami
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Határon innen, határon túl
-
Ugrás: