HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

The first & The last (Kathleen & Nyssa)

Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Csüt. Szept. 01, 2016 9:53 pm
 



 

Másik oldalra fordulok az ágyamban, és élvezem, ahogy a puha takaró végig csúszik a vállalom. Kellemes az érintése, megborzongat és arra késztet, hogy szakadjak ki az álomvilágból és vegyek tudomást a valóságról. A valóságról, amely hamarosan át fogja törni magát az utolsó háló szerű falon is, amelyet elé állítottam. És ezt gyűlölöm. Egyszerre élek a jelenben és a múltban. Elfogadtam az életemet, elfogadtam, hogy soha többé nem leszek olyan, mint a baleset előtt. De sok mindenben hasonlíthatok. Ugyanaz az arc néz vissza rám a tükörből. Ugyanaz a test viseli most a műtétek nyomait. Nem mintha sok lenne. Egy nagyjából nyolc centi hosszú vágás a fülem mögött a hajvonalnál, amelyet könnyedén el tudok takarni. Pár karcolás, amelyeket rendszeres bőrápolás mellett egy év múlva el is felejthetek. De a belsőm megváltozott. Valami szilánkosra tört bennem és hiába raktam újra össze a nagyját, pótoltam ki a hiányzó részeket, ez már soha nem lesz ugyanolyan. A tekintetem erről árulkodik. Mosolygok a számmal, ha kell, de a szemeimben ott a gyász. És az érzéketlenség. Leszámítva a reggeleket. Álomország peremén járva még hiszek benne, hogy ez nem történt meg. Hogy otthon vagyok. Hogy nem jelentkeztünk a békehadtesthez. Hogy a baleset csak egy álom volt. És ha oldalra fordulok, ott lesz mellettem, mint minden más éjszakán, amikor nem ragad valamelyikünk a kórházban egy műtét miatt. Szinte érzem az illatát is. De utána a valóság észhez térít. Mikor kinyújtom a kezemet, a hideg ágyat érintem csak. Már nincs ott. A matracot is lecseréltem. Nyoma sincs a bemélyedésnek, amelyet az állandó és ismétlődő használattal hagyott hátra. A párnán sem érzem a haja illatát. Mert ő már nincs. Meghalt. Én magam néztem végig a hamvasztását. Én szórtam a hamvait hawaii-n a tengerbe. És én választottam ki az apró sírkövet, amelyet a szülei sírja alá erősítettem. És ezzel elhittem, hogy lezárhatom. Hogy vége lehet. Hogy túl tudok lépni rajta. Napközben sikerül is. De éjszaka nem. A lelkem még nem mondott le róla. Minden éjjel róla álmodom. Minden reggel kijózanodom. És harcolok a sírási kényszer ellen...
A mai reggel mégis más. Ma nincs időm lassan tudatomra ébredni és felfogni a veszteséget. Mielőtt megtehetném a telefonom szólal meg. Korán van, nagyon. Álmosan veszem fel, félig a párna alá bújva és igencsak morcosan. Kevesen keresnek ilyenkor, nem véletlenül. Kell még fél óra, hogy kimenjen belőlem a vodka és működésbe lépjen a kávé. Általában. Most azonnal kipattannak a szemeim, amint felfogom a másik fél mondandóját. Ugyan már majdnem két hónapja foglalkozom boncolásokkal halottkémként is, eddig csak kórházi áldozatokkal foglalkoztam. Ma azonban a főnököm szabadságol, a másik halottkém nem elérhető, így nekem kell kimenni a rendőrséggel egy esethez. Ha jól értem, valahol Seattle-n kívül egy tisztáson találták meg az áldozatot. A rendőr a vonal végén már mondaná a részleteket, mikor leállítom, hogy várjon, amíg találok papírt és jegyzetelhetek. Utána kiderül, hogy mégsem kell. Még ismerem is a helyet. Azt mondom neki, negyven percen belül kiérek, majd kiugrom az ágyból. Rekord sebességgel zuhanyozom le, a hajmosást el is felejtem mindenestől, felkentem egy rutinos sminket és előhúztam egy éjkék blúzt és fekete nadrágot a szekrényből. Fölé fekete zakó, jól láthatóan a mellzsebre csíptetve a halottkémi igazolvány, végül pedig egy vastag talpú fekete bakancs. Nem éppen az elegáns megjelenés része, de a tűsarkúban nem fogok terepre menni. Két percre álltam meg a konyhában, hogy bevegyem a gyógyszereket, kikapjak egy müzli szeletet a pultból és máris lefelé tartottam a táskával a kocsimhoz. Az utak üresek voltak reggel hatkor eléggé ahhoz, hogy a sebességhatárt éppen betartva is ki tudjak vergődni a városból. A vidéken pedig sokkal gyorsabb lettem. A legtöbb kanyart már csukott szemmel is be tudtam volna venni az autóúton, csak a megfelelő letérőre kellett jobban koncentrálnom. Onnantól pedig el sem tudtam volna tévedni. Mindenhol rendőr autók, sárga kordonok, mint a filmekben és még egy egész hullaszállító és minden valószínűség szerint helyszínelőkkel. Ha ők itt vannak, akkor nagy eséllyel az áldozat tényleg halott. Egy nagy levegővétel után leparkolok a legközelebbi szabad helyen, kiszállok és kiemelem a táskámat is, majd elindulok a kordon felé. Az ott álló rendőrnek elég rámutatnom a kitűzőmre és átenged. A következő már nehezebb eset, mert fogalmam sincs, miért áll elém. Utána hamar kiderül, hogy listáznia kell mindenkit.
- Mi lenne, ha odaadná a listát és felírnám a nevemet? - teszem fel a kérdést reménykedve, miután az arckifejezése már nyilvánvalóvá tette, hogy a Nyssa doktornő nem megfelelő név. Mintha nem az ő életét akartam volna megkönnyíteni vele. Ehhez képest sértődött arccal közölte, hogy nem adhatja át a papírt és amint mondom a nevemet és a célomat, mehetek. Remek, vagy egy újonccal van dolgom, aki szabálykönyvet evett reggelire, vagy valami dühös veteránnal, aki zokon veszi a feladatát. - A halottkém vagyok, a nevem Dr. Nyssa Alexandr Kaianae-Plyseckaja. Most vagy felbomlik a tetem, mire ezt lebetűzöm magának, vagy megkapom a lapot és magam írom fel - nyújtom ki újra a kezemet, mire megadóan átadja a táblát és jól olvasható, nyomtatott betűkkel felvésem a lényeget. De mivel ezt a rubrikát sem az extra hosszú nevekre tervezték, az Alexandr kimarad. És még így is éppen csak belefér. Mindegy, ott van, én pedig mehetek tovább a helyszínre. És most már azt kívánom, bár ne kéne. Mert innen nem túl szép látvány a dolog.
- Ez biztosan nem baleset volt - jelentem ki, miközben jobban megnézem a maradványokat. Az egész hulla el van szenesedve és egy nagy halom fa maradék felett helyezkedik el. A legtöbb hús csúnyán összeégett és aszalódott, pár helyen még a csontokat is látom. Nagy levegőt veszek, majd az utolsó métert is megteszem és leguggolok a testhez. Ebből a szögből jobban látszik. - A nemét nem tudom biztosan megmondani ebben a pozícióban. A halál oka szintén ismeretlen, a szövetek túlságosan összeaszalódtak. Bármilyen nyomot elrejthetnek - teszem hozzá, miközben végre fel is nézek a várakozókra. Van itt jó néhány rendőr, akik az undor és a csodálkozás változatos kifejezéseivel figyelnek engem. És látványosan zöldülnek. - Azt hiszem, elfelejtettem bemutatkozni, Nyssa doktornő vagyok, gondolom sejtik, hogy engem rendeltek ki halottkémként - teszem hozzá, miközben felállok, hogy szembe nézhessek velük.
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Pént. Szept. 02, 2016 12:57 pm
 



 

Az utolsó napjaimat töltöm, mint nyomozó. Furcsa kiejteni ezt, egyrészt sajnálom, másfelől viszont érdekes feladat elé nézek. Az imádott édesapám huszonöt év után leköszön a rendőrkapitány posztról, amit én fogok átvenni. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ez a Reynolds-ok öröksége, akkor téved. Én maradni akartam volna a gyilkossági osztályon, de másfelé kezdett el sodorni a folyó.
Épp dobozokba kezdtem bepakolni azokat, amiket majd átviszek a másik irodába. Nem mindent, hiszen a legfontosabbakra még szükségem lehet, ha közbejönne egy ügy, amire nagyon-nagyon vágyom belül.
A csipogóm jelzése rögtön felkavar, mert nem hittem, hogy ilyen hamar teljesül az, amit az imént csak gondolatban játszottam el. Még egy ügy.
Nem egy közeli helyszínre kell mennem, pont emiatt azonnal elindultam oda. Az út kellemes volt, mégis más. Elmondhatatlan, és közben csak vezettem. Néztem az utcákat, az embereket, majd pedig a visszapillantó tükörből láttam magam mögött a várost. Hamarosan meglátom a rendőröket, mindenki ismer engem, így tovább engednek. Találok egy helyet, ami nem túl széles, de talán befér oda a SUV-m.
Kiszállok, a fegyveremet a tokjába teszem, amit eltakarok a fekete blézeremmel, de a jelvényem látható marad. Egy-két járőr és nyombiztosítóval is tudok pár szót váltani, aztán pedig irányba veszem a tetthelyet. Rögtön feltűnik nekem a fekete hajú nő, aki minden valószínűséggel a halottkém lesz. Nem láttam őt még, szóval biztosan új még itt.
Megláttam a holttestet, ami nem volt szép látvány, és néhány rendőr nem is bírta nézni. Én nem voltam rosszul, sok mindent láttam már, így ez sem okozott fennakadást nálam. Közben kértem gumikesztyűt magamnak, s felhúztam a kezeimre.
Hallgattam, amit a nő mondott az előbb. Mielőtt megszólalok, én is gyorsan felmérem a terepet, majd pedig beszélni kezdek.
- Találtatok valami igazolványt, tárcát, táskát, bármit a környéken? - kérdeztem meg a többieket, akik a rosszullét miatt inkább csak bólintottak nemmel.
- Reynolds nyomozó vagyok. Ön új, igaz? - mutatkoztam be a doktornőnek, mivel a többiek ismernek engem, így ez nekik nem jelent már semmit.
- Mit tud elmondani még nekem a holttestről? - kérdeztem rá a dokitól.
Engem a helyszín aggasztott, eléggé félreeső hely. Nem jönne ide senki önszántából. Még én sem. A baleset már kizárható.
- Nem volt magas az áldozat. Lehetséges, hogy az áldozatunk egy nő? - szemmérték alapján sem lehetett magasabb százhatvan-százhatvanöt centiméternél, illetve ez leginkább egy női testmagasság, de persze, ennyi nem elég hozzá, és remélem, valamivel többet fog mondani a csontok méreteiből, mert azokból is ki lehet következtetni. - Nézze meg a csuklóját, valami van ott - mutattam rá, és tényleg van ott valami maradvány, talán egy zsinór darab, vagy egy fém. - nem tartom valószínűnek, hogy valaki saját magával ezt tudja megtenni. Nekem túl szürreálisnak tűnik, és a következőket pedig a tizennégy évnyi nyomozói hivatás mondatja velem. - Ez nem baleset. Öngyilkosságot is kizárhatjuk - minden arra utal, hogy idegenkezűség történt, ami egyet jelent a gyilkossággal, emberöléssel.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Szomb. Szept. 03, 2016 1:42 am
 



 

Életem első gyilkossági ügye. Fordulópont. Csak nem az a fajta, amit eddig meg akartam tenni. Ha azt mondom, meg sem fordult korábban a fejemben a patológia, akkor nagyot nem mondok. Számomra mindig is nagyon elvont tudomány volt, amelyet csak az igazán elszánt, egyedi felfogású vagy félénk orvosok választanak maguknak. Nem könnyű munka, de lelkileg kevésbé megterhelő, mint a legtöbb orvosé. A patológus elé a betegek akkor érkeznek, amikor már nem élnek. Ez nehéz, mert nem válaszolnak kérdésekre és nem tudják elmondani a bajukat. De nincsenek fájdalmaik sem. Nem panaszkodnak a sebhelyekre, ha felboncolják őket. És semmit nem rejtenek el. Ráadásul a haláluk biztosan nem a boncolást végző orvos lelkén szárad. Ez pedig számomra megnyugtató. Lehet, hogy beteg vagyok, de attól még könnyedén visszamehettem volna a kórházba, élő betegekhez. Annyi munka van, ahol nincs szükség szikére. Onkológia, szülészet, bőrgyógyászat, fül-orr gégészi praxis, háziorvosi munka. De nem tudnám egyiket sem csinálni. Nem diagnosztának készültem, hanem sebésznek. Az orvosi után nem arra képeztek négy extra évig, hogy jelekből felismerjem a náthát, tüdő- és torokgyulladást vagy éppen a zöldhályogot. Újra tanulnom kellene és soha többé nem foghatnék szikét. Ráadásul a tévedésem emberéleteket követelhet. Abból pedig volt elég eddig is. Több száz ember halt meg a kezeim között. Ez olyan arány, amit az onkológusok sem könnyen múlnak felül. És hiába tudom, hogy az ebola halálozási rátáját lecsökkentettük így is nyolcvanötről negyvenöt százalékra, hiába dolgoztunk, ameddig csak bírtunk, szerintem abban a táborban senki nem volt, akinek most tiszta lenne a lelkiismerete. Az enyém sem az. És azzal, hogy a patológián vagyok, vezekelhetek. Megadhatom a választ olyan családoknak, akiknek fogalmuk sincs róla, miben halt meg a szerettük. És foghatok még szikét. Nem dobog a mellkas a kezem alatt, de vághatok. És ha megremeg a kezem, azzal nem okozhatok nagy kárt...
A test látványa nem visel meg. Nem láttam még ilyesmit, de akkor sem borzongok bele. Ahhoz túl sok haldokló gyermek kezét simogattam. Szörnyű halála volt és utána is megbecstelenítették a maradványait, amiért sajnálom is. Ugyanakkor az arcom kifejezéstelen marad. Neki nincs már szüksége szánalomra. Csak arra, hogy a gyilkosát azonosítsák. Meg persze őt magát is. De valami akkor is zavar, ahogy a legtöbb zsarut is. A szag. Nem szörnyű, az égő húsé már elmúlt. Ami hátramaradt, ezerszer fájdalmasabb. Mert szinte természetesnek tűnik. Olyan, mint a kissé odaégett grillcsirkéé. Nem rossz, még ehető lenne szárnyasként. Emberben viszont felkavarja a gyomrokat. Nem csoda, hogy a nyomozók olyan zöldek. Engem csak egy dolog tart vissza a hányingertől, az emlékek. Jó szakács vagyok, nagyi az elvei miatt tisztességesen megtanított főzni. Nem szokásom semmit odaégetni tinédzser korom óta. Nem ennyire. Leszámítva, ha elvonják az ember figyelmét. Például egy jóképű és szexéhes pasi, aki berángat a hálóba egy ebéd előtti gyors menetre. És elég ideig kényeztet utána is, hogy csak az égett illatra figyelj fel. Nem akarom ezt csinálni. Nem akarok emlékezni. Nem most. Nem itt. De az emlékek felbukkannak. Az illat előhozta őket. És jön velük a fájdalom is. Késként fúródik belém, és nem kiálthatok fel, hogy könnyebb legyen...
Mielőtt azonban végleg elhatalmasodna rajtam, egy nő bukkan fel és ránt vissza. A testet figyelem és vizsgálom tovább, miközben a többiektől érdeklődik a holttest azonosításáról. Nem szólok bele, várok és hálás vagyok, hogy összeszedhetem magamat, mire sorra kerülök előtte. - Igen, ez az első önálló gyilkossági ügyem. És a körülmények ellenére örülök, hogy megismerhetem nyomozó - teszem hozzá udvariasan, miközben egy aprót bólintok. Tetthelyen, kesztyűket viselve a kézfogás nem opció. Az ölelés meg még kevésbé. Így maradnak az érintkezés nélküli kifejezésem, amiben igazából elég tehetséges vagyok. Bár szerintem mindenki más is az lenne, ha éveket töltött volna el egy régi tradíciók szerint nevelt koreai nagymama mellett...
- Nem sokat, nagyon rossz állapotban van. De tudom azonosítani a boncteremben. Titánium térdpótlása van, ezeket sorszámozzák és nagyon magas hőfokon olvad csak - mutatok a fényes, ezüstös foltra, amely az összekötött holttest térdénél helyezkedik el. Elsőre azt hittem, valami ékszer olvadt rá, így megérintettem. Utána jöttem rá a fém hangjából és formájából, hogy ezt beültették neki. Többet még nem merek mondani. Ugyan ilyesmit 35 éves kor alatt nem szokás adni senkinek, de még elég új. A tesztelési fázisban fiatal sportolók is kaptak, akiknek egyébként derékba tört volna a karrierjük. Még én is ültettem be egy ilyet. Persze rezidensként, szakorvos felügyelete mellett...
- A póz alapján a kezei és a lábai is össze voltak kötve, így tényleg kizárható az öngyilkosság. Amint lehet, a maradék anyagot leküldöm a laborba. A nemében viszont csak tippelhetek: a kezek és lábak nagysága, a gerinc vonal és a szemöldökcsont alapján 80%-ra állíthatom, hogy nő volt. Egy röntgen felvétel után lesz biztos - teszem hozzá, miközben ismét lenézek a testre. Egy fokkal sem lett szebb, mióta itt vagyok. Ami viszont jobban megijeszt, hogy az egyik nyomozó viszont jó pár árnyalattal zöldebb. Fekete a bőre, elsőre nem látszik annyira, de jók a szemeim. Azonnal kiszúrom rajta a rosszullét jeleit. Minden rezidens tudja ezt. A hányós páciensekkel egyik orvos sem szeret foglalkozni. Aki nem akarja magán látni más ebédjét, megtanul gyorsan mozogni és időben adni egy ágytálat. Amiből jelenleg épp nincs a közelben. - A francba! Maga, hátra! - kiálltok rá és már lépek is be elé, hogy kénytelen legyen tényleg  engedelmeskedni nekem. Nem nagyon vágyom rá, hogy rajtam kössön ki a reggelije, de egy égett hulláról holnap délig kaparhatnám le. Szerencsére ő is egy pillanattal később felfogja, hogy baj van, mert elfordul, mielőtt kirakna mindent. Egek, remélem a többieket nem kényszeríti ismétlésre az illat és a látvány, de azért kritikusan mérem végig a nem kis tömeget. Nyilván megérkeztek a fényképészek is közben. - Aki rosszul van, azonnal menjen arrébb! Ha hányás kerül a hullára, ebben az évszázadban nem tudom megmondani a halál okát - és ez nem vicc. Szénné égett hullát nem szabad lemosni. Anélkül pedig eltakarítani más nyomait nem lehet...
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Vas. Szept. 04, 2016 1:24 pm
 



 

Mennyire tűnik furának az, hogy imádom a rejtélyes gyilkosságokat? Van, aki szerint ez beteges, de van, aki szerint ez természetes. Szenvedélyesen vágok bele minden ügybe. Ebbe is.
- Én is örülök Önnek, és tényleg nem egy szép módja a találkozásnak - szememmel tekintek a holttestre, aminek látványa nem nyújt kellemes élményt.
Arra a kérdésre, hogy mit tud elmondani, arra csak annyit mondott, amire számítottam. Tehát nem sokat, gondolom, jöhet az ezután, hogy a boncolás után többet fog megtudni.
- Akkor biztosan megsérülhetett valamikor - a térdére utaltam, hiszen lehetett sportolói múltja is, és van néhány sport, ahol könnyen megsérülhetett a térde, illetve valamilyen balesete is lehetett. - Sportolói múlt? Vagy pedig valamilyen baleset lehetett... - nem okoskodtam, csak tisztában vagyok néhány dologgal.
Figyeltem őt, és még továbbra is mellette voltam, mert én már nagyon rég hozzászoktam a különböző gyilkosságok áldozataihoz. Elmondott néhány infót, de persze, ő sem biztos még semmiben, ami érthető is...
- Akkor kijelenthetjük azt, ami már biztos. Gyilkosság történt - úgy mondtam ki ezt, hogy mindenki hallja, és most már tényleg szükség van rám is.
Néztem, ahogy a doki intézkedett a rosszulléttel küzdő emberekkel szemben, amit ezután én szóban is megismételtem, illetve mivel én vagyok a főnyomozó, így tettem pár lépést.
- Menjetek, nézzetek körül a régi gyártelep és a vízpart mentén. Ha kell kutyát is vessetek be, hátha talál bármiféle nyomot, bizonyítékot, vagy személyes tárgyakat. Mindent gyűjtsetek be - a helyszínelőkhöz is szóltam, hogy közülük is valaki menjen velük. - Maguk pedig a médiát zavarják el, kérem. Nincs sok kedvem a firkászok és a vakuk hadához - küldtem el feloszlatni a népet a kordonon túl, mert nincs szükség most arra, hogy itt lébecoljanak.
- Doki, végzett itt? - kérdésem rövid volt, mégis velős. - Még van néhány intézendő dolog, de utána bemegyek a boncterembe - nem szoktam ott sem összeesni, mert láttam már eleget ahhoz, hogy erőssé váljon a gyomrom.
Ha válaszol, akár csak egy bólintással, nekem az is megfelel, mert abból is tudok mindent. Aztán nem sokkal később odajött az egyik járőr, aki talált egy női táskát, de csuromvizes, mert a vízből szedte ki, így az iratok is vizesek, nem sokat látni belőlük, amit szintén beküldetek a laborba. Igyekszem időben a kórboncnoki részlegre is elérni...
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Hétf. Szept. 05, 2016 12:44 pm
 



 

- Ezt se merném biztosan kijelenteni - pillantok fel a rendőrnőre, aki a térpótlásból azonnal balesetre asszociál. Igen, ez a leggyakoribb ok és a legkézenfekvőbb is, de van még tucatnyi másik, ami miatt ilyet kaphat az ember, mióta fél éve a kísérlet sikere után elfogadták és engedélyezték a használatát. Amerikában jelenleg nagyjából százezer ember élhet, akinek ilyen fém van a térdében és ebből jó húszezernek nem baleset miatt kellett betenni. Szóval mindenre csak tippelni tudok jelenleg. Később, a boncteremben, miután kivettem és megvizsgáltam körülötte a csontokat is, majd tudok állítani, de csak a szemmértékkel egy tethelyen ilyesmit eszemben sincs megtenni. Ha tévedek, a zsarukat sikerül vele alaposan félre vezetnem, és azt biztosan nem hálálja meg nekem az állomány, ha órákig a nagy semmit kerestetem velük. Akkor inkább a szokásos orvosi szöveg, amivel csak kissé felidegesítem őket, de megértik belőle, hogy ez nem egzakt tudomány. Ha lenne egy röntgen szemüvegem, meg egy nagy felbontású fényképezőgépem egyedi lencsével, akkor talán a helyszíneken is beszédesebb lennék, de mivel ilyesmit nem utalnak ki a halottkémeknek, marad a bizonytalanság. - A kísérleti fázisban sportolók és baleseti sérültek kaptak, valamint idősebbek, akiknek természetes módon kopott el a csontjuk. Sajnos az áldozaton nincs bőr, ami alapján a korát megállapíthatnám. Ráadásul újabban a plasztikai sebészek is alkalmazni kezdték bizonyos hibák kompenzálására. És amíg nem bontom meg a testet, nem tudom megmondani, ő mióta viselhette - egészítem ki a magyarázatomat, miközben egy újabb pillantást vetek az áldozatra, végig mérve minden centijét, és megbizonyosodom róla, hogy semmi fontosan nem hagytam ki a helyszíni szemléből. A többit a fényképészek és a halott szállítók végzik, felszedik valahogy és behozzák a boncterembe, utána eshetek neki én is. Ez a test jó pár helyen szénné égett viszont, így nagy eséllyel a legkisebb mozgatásra is darabokra törne. Talán amíg a testre várok, utána kéne néznem, mi az ajánlott vizsgálati lehetőség ilyen esetben, amikor ennyire nehezen mozgatható az áldozat. A röntgen biztos, de a magzat póz miatt abból sem sok minden lesz jól látható, utána pedig jön a lapaaroszkóp szerintem. Mintha ezt javasolták volna a szakirodalomban...
- Igen, végeztem. De nem kell sietnie, leghamarabb másfél óra múlva fogok tudni bármit is mondani az áldozatról, miután a laborosok számára levettem minden lényeges mintát - magamnak nem fogok találni, annyi ép szöveg itt nincs, hogy toxikológiát végezzek vagy megpróbáljam kitalálni, mit evett utoljára. Nagy eséllyel a dns is kiesik, ha a titánium nem lenne, csak fogak alapján tudnám őt azonosítani, olyan szinten sérültek a csontjai és égett le róla minden külső jegy. Szerintem még az agya is megfőtt olyan szinten, hogy teljesen felesleges lesz a koponyát felvágnom a megvizsgálásához. Minden éghető meggyulladt, a szövetekben lévő víz elpárolgott és fogadni mernék, hogy mélyebbre nézve katalizátor nyomok is lesznek mindenhol rajta. Egy ember élve elégetése ugyanis nem rövid mulatság, minimum 18-20 perc kell ahhoz is, hogy belehaljon a sérüléseibe valaki közben, így kizárt, hogy egy fél órás égett hús illatú sikoltozó máglyát senki nem vett észre, hiába ez a semmi közepe. Akkora tűz kellett, amely messziről kiszúrható és mindig van pár hobbi kukkoló a szomszédságban. Én már csak tudom, jó ideje járok ide vissze a történelmi rendezvényekre...

Nem tévedtem nagyot, amikor arra tippeltem, a számomra fél órás autóutat a forgalomban a hullaszállító majdnem egy alatt fogja csak végig vinni, de így volt időm felmenni az irodába és körbekérdezni a tapasztaltabb kollégákat, mégis mit lehet kezdeni egy teljesen megégett testtel. Csak sajnos nekik sem volt túl sok tapasztalatuk bármivel kapcsolatban, amit nem a tűzoltók hoztak ki megpörkölődve egy házból, így a szakirodalomhoz kellett fordulnom online. Azt jól is sejtettem, hogy ilyen szintű károsodás mellett a szikét el lehet felejteni és egy mozdulattól összeomolhat minden, így tanácsos röntgennel és gyűjtéssel kezdeni. Utána pedig gyengén szétfeszíteni annyira az állkapcsot, hogy fogröntgent lehessen készíteni róla. Ha nem lenne a térde fémből, akkor ez alapján lehetne csak azonosítani úgyis. A folytatás mindegy, rögzítő spray-vel lefújt hulla már nem morzsolódik, de nem is könnyű megvizsgálni, így mindenki azt használja, amit tud. Ez pedig az én esetemben a laparoszkóp lesz nagy eséllyel. Épp elég nagy lyukak vannak ahhoz a bőrén, hogy simán be tudjon csúszni egy vékony kamerás szonda és végig nézhessem vele, amit feltétlenül látnom kell. Minden másra majd a felvételekből lehet következtetni, tekintve a megkövülési fázisát a testnek...
A szállítók ügyesek, minden nagyobb bonyodalom nélkül a boncasztalra pakolják a testet és gyors lépésben távoznak is a részlegről, miután aláírom az átvételt. A nyomozónak igaza volt, tényleg vannak rajta kötél maradékok, amelyeket két ima után még sikerül le is fejtenem elfogadható károsodási mértékkel a bokáról. A kézen már csak a nyoma van, az elégett. De pár ruha részlet szintén épen maradt, így azokat is levágom róla és különböző bizonyíték tárolókba rakom. Utána jöhet a térd implantátum, amely a hő miatt szépen be is ágyazódott. Itt már nem tudom megúszni a csontfűrész használatát, de legalább kiderül belőle, hogy tényleg kopás miatt kapta meg a fémet. És a heg alapján gyönyörűen el is fogadta a teste. És nem tudom megállni, hogy leheletnyi irigységet érezzek iránta. Ha azok a szilánkok bárhol máshol állnak meg a testemben, minimális károsodással kiemelhetőek lettek volna. Vagy benn is maradhatnak, az emberi test együtt tud élni egy kis fémmel...
Éppen az asztaltól pár méterre vagyok és a bizonyítékos zsákokat címkézem fel, amikor az ajtó megnyikordul. Ha jól sejtem, a nyomozó betartotta a szavát és tényleg visszajött. Bátor nő. És én becsülöm a bátor nőket. De attól még nem fordulok el, hanem nagy odafigyeléssel töltök ki minden sort a bizonyítékos adatlapon, mielőtt ráragasztanám azt valamelyik fóliára. - Épp időben, nyomozónő! A fémet már kivettem és átküldtem a kollégáinak a kódot róla. És mindjárt kiderül, élt-e még, amikor felgyújtották - teszem hozzá kissé fanyarul. Igazából csak nekem lenne itt jó hír egy igen válasz, mivel a röntgen semmilyen nyomát nem mutatja halálos sérülésnek és ha nem megfulladt, akkor tippem sincs, mi a halál oka. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy képes leszek megtalálni...
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Hétf. Szept. 05, 2016 7:28 pm
 



 

Mielőtt a hullaházba kötnék ki, bementem a laborba is körülnézni. Tudtak -e az iratokból kihozni bármit, ami jó kiindulópont lehetne. Egyértelműen az arcukra kellett néznem, de még dolgoznak rajta, ezt láttam csak.
A laborból ezután kisiettem, mert szükségét éreztem egy forró feketének, mert az a sejtésem, túl hosszú nap lesz ez, amit nem bánok. Legalább nem unalmasan töltöm utolsó napjaimat a gyilkossági osztály nyomozójaként és vezetőjeként. Mindenki el van foglalva, meg mindenképp én akartam menni a kórboncnokhoz. Nem tudom miért szeretek én odajárni. Nincs semmi szépséges dolog ott, de talán az az oka, hogy én hozzászoktam már ezekhez. Holttestek százait láttam. Láttam már repülőgépbaleset áldozatait egy helyen, vagy robbantási merénylet halottjainak tucatjait. Valakinek meg kell találni a tetteseket, én pedig felesküdtem erre, és mindig betartom...
A kávé elfogyasztása után a papírpoharat kidobom a legközelebb eső szemetesbe. Ezután indulok el az új halottkémhez, akinek érdekes neve van, egyszerre titokzatos, szép és furcsa.
Bementem, és láttam, ahogy gondosan címkézi a bizonyítékokat meg mindent. Elmondja, hogy már átküldte a térdpótláson szereplő számsort, amiből kiderül majd az áldozat neve. Remélem, hamarosan jön az üzenet.
- A kollégáim már dolgoznak rajta akkor - elmosolyodtam kissé, pedig nem túl boldog hírnek látunk elébe, hiszen valaki meghalt, aki valakinek a felesége, lánya, unokája, testvére, de akár egy édesanya is lehetett, csak próbálom a feszültséget oldani.
Elvettem ismét egy pár kesztyűt, mert így hivatalosabb, és nem lesz tele az én ujjlenyomataimmal semmi.
- Doktornő... Talált esetleg valami olyat, ami esetleg nem égett meg? Testrész, vagy valami tárgy - ez is csak egy szokásos kérdés tőlem, bár lehet hülyeséget kérdeztem, de nem javítom ki magamat. - Elnézést, hogy ilyen szabadon járkálok itt, de ez már megszokás - jelentettem ki, és a holttestet bal oldalról közelítettem meg.
Kaptam egy e-mailt, amit rögvest megnéztem, mert bizonyára a kollégák megtudták az áldozat nevét.
- A számsor alapján Veronica Stewart a neve. Harminchét éves... A kórlapját az Ön gépére küldték át a kollégáim - hoztam nyilvánosságra ezt is, hogy bekapcsolja a számítógépet. - Ön mégis csak jobban ért az orvosi szakzsargonhoz, mint én... - vártam, hogy megnézze ő, hiszen én csak felületesen értek ilyenhez, és Nyssa talán gyorsabban el tudja mondani nekem, miért volt szükség a térdpótlásra, illetve volt -e bármilyen betegsége, meg úgy általánosságba véve mindent tudni akarok. - Professzori állást kapott az egyetemen kémia szakán, amit alig egy hónapja nyert el - közben mondtam el róla néhány dolgot, amit megtudtam. Talán egy rivális ölte meg? Ki képes ennyire kegyetlen módon gyilkolni?! - Hajadon, az édesanyjával élt, aki szklerózis multiplexben szenved - ez így egyre rosszabb, és így még nehezebb lesz elmondani az édesanyjának, aki talán nincs is tudatánál emiatt.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Szer. Szept. 07, 2016 10:37 pm
 



 

- Csak valami olvadt anyagot nagyjából az egyik zseb helyén, azt már korábban begyűjtöttem, most vizsgálják. Illat alapján én borostyánnak mondanám - persze lehet, hogy valami mást illatosítottak be fenyő aromával, de igazából ennek elég kicsi az esélye. Ha valami fém tárgy volt, akkor kellene, hogy nyoma maradjon, a fa pedig gyorsan elveszti az illatot és nem tudtam volna könnyedén kiszúrni egy hideg boncteremben maszkkal az arcom előtt. A második tippem az illatos szelence, vagyis azok a különleges távol keleti ékszerek, amelyeket a nagymamám is hordott magánál egész életében és évtizedekig megőrizték a beléjük rakott aromát. Tudom, mert a fele otthon van nálam és anyámnál és mindig érzem rajtuk a nagyit. De eleget tudok róluk ahhoz, hogy tisztában legyek vele, a fenyő nem éppen a tipikus alapanyag. Általában valamilyen virágot használtak és mellé egy segédillatot, ami még inkább az elsőre terelte a figyelmet, az egészet pedig préselt virágvíz felfüstölésével érték el, így amíg nem főzés közben viselte valaki, nagyon sokáig élvezhette az aromát. Gyengén, éppen csak körbeleng, de ott van. Mindig is imádtam és pontosan ezért utálom a parfümöket. Azokban annyi aroma és erő van, hogy az én orromnak már kellemetlenek. Meg a rothadó hullák is, de azokat sokkal könnyebb magam mögött hagyni. Én inkább az azonos illatú fürdőszobai készletre szavazok, abból is a rózsa-szantálfa keverékre. Az a kedvencem már több mint egy évtizede...
- Semmi gond, nyomozó, rutinosabbnak tűnik mint én, pedig az elmúlt hónapokban ide voltam száműzve napi hat-nyolc órára. És kellemes olyan valaki mellett lenni, akivel nem egymást figyelmeztetjük, hogy ne verje le a segédeszközös tálcát nagy igyekezetében - halványan még el is tudok mosolyodni már a szavak mellé. Mert tényleg eszembe sem jutott a nőt kiutasítani, olyan szinten tudta, mi hol van, hogy biztos vagyok benne, évek óta gyakori vendég itt és nem csak arra a két percre maradt, amíg felkapott egy kész jelentést, hanem végig nézett jó néhány boncolást is. Így pedig nagyjából tisztában van az egész ügy menetével és a nehézkességével is. Sajnos  bíróságon a boncolás az egyik alap dolog, amibe megpróbálnak a védőügyvédek belekötni, így mindent pontosan dokumentálni kell. Ehhez pedig a legfontosabb tényező az idő. Az, amiből a rendőröknek a legkevesebb van általában, ha el is akarnak valami eredményt érni az ügyben. Már néha sajnálom is őket érte. Pontosan addig, amíg nem járnak öt percenként az ember nyakára, hogy mikor is lesz már készen...
- Akkor gyorsan ránézek, mielőtt ezt folytatnám - fordulok el ismét a holttesttől és veszem le a kesztyűimet, hogy a gépen írni is tudjak. Sajnos nem erősségem a dolog egy adag gumiban, ráadásul nem is higiénikus, így mindenképp cserélnem kéne. Akkor pedig igazán nem hibáztathat senki, ha idő előtt ugrok ki belőle. Gyorsan előhívom a hivatalos e-mail rendszert és megnyitom a rendőrök által átküldött fájlt, amiben egy nő arckép bukkan fel elsőnek. Nem vagyok nagy arc rekonstruáló, egyetemen csináltam ilyesmit anatómián utoljára, így csak a csontokból mondhatom meg, hogy nagyjából egyezik a kettő és talán a haj is stimmel a megpörkölődött tövek alapján. Fogröntgen nincs, azzal nem tudok sokat kezdeni, a maradék pedig nem igazán jelentős. Két éve kapta a térdpótlást, jelentkezett a kísérletre súlyos csontaránytalanság miatt. Pár korábbi törés, egyértelműen sima balesetiek, és egy szemműtét van még itt. Ez utóbbit nem tudom ellenőrizni, annyi nem maradt belőle, de minden más stimmel a röntgen alapján. - Fogröntgen nélkül is kijelenthetem, hogy ő Veronica. Gyógyult sérüléseket találtam a korábbi csonttörések helyén, azonos színű pörkölt hajat és a magasság is stimmel. Egyébként a lapon nincs sok érdekes orvosi értelemben, bár egyszer már kórházba került mérgezés miatt, másfél éve. Azt állította, a barátja elnézett egy gombát, gyomormosás és megfigyelés után elengedték - ez nekem nem fontos, de talán a rendőrnyomozónő utána nézhetne annak a barátnak. Lehet, hogy nem mérgezés, hanem gyilkossági kísérlet volt, amit egy szerelmes nő még magának sem ismert volna ne, nem még a rendőrségnek és az orvosainak. De ez persze olyan spekuláció, amit nem mondok ki hangosan. Mert nem az én tisztem. Ráadásul, eddig Kathleen Reynolds nem szólt bele, hogyan boncoljak, így én sem fogom megmondani, kire vesse ki a hálóját. Legyen ez az ő dolga, én csak fordítom a latin szakszöveget...
- Akkor most megpróbálom kideríteni a halál okát is végre - fordulok el a géptől és veszek elő új kesztyűket, majd felveszem a korábban kikészített laparoszkópot. Nincs nagyra nyitva a szája, de elég, hogy a cső beférjen és kis igazgatás után egészen a légcsőig tudjam nyomni. Ott azért pár centi után megakad, de a lényeget így is látom. Pernye van benne. Az áldozat még lélegzett, amikor a tűz elérte. A csövön van egy kamera is, csinálok vele jó néhány képet, majd kihúzom és kissé oldalra állva a bordák alatt kiégett részen át is bevezetem a tüdőig. Már előre tudom, mit kell keresnem, így nem kell végigmennem az egész csatornán, hanem egyenesen a lebeny alját nézem. Ott is van, kiszáradt hab, a fulladás után hátramaradva. Erről is csinálok jó pár képet, majd kihúzom a csövet és leteszem a gépet. - Megvan a halál oka. Még élt, amikor a tűz körbevette, megfulladt a füst belégzésétől, tüdőödéma nyomai remekül láthatóak. Bárki is tette ezt, kegyetlen volt. A tűzhalál az egyik legszörnyűbb fajta, mert az ember nem ájul el közben, csak a végén az oxigénhiánytól - az utolsó szavakat már csak suttogom. Fogalmam sincs róla, mit állhatott ki ez a nő, mielőtt végre megkönnyebbült. De nagyon remélem, hogy elkapják a gyilkosát és minimum 20 évre bezárják ezért. Még soha nem égtem meg komolyabban, de kezeltem égési sérülteket. Mind ugyanazt mondja. Az egészben az a legrosszabb, hogy túl nagy a fájdalom és magához térít még az ájulásból is. Folyamatosan az öntudatlanság határán vagy, de a tény, hogy ég a húsod, visszaránt. Érzed a bűzét is. És nincs menekvés...
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Csüt. Szept. 08, 2016 6:51 pm
 



 

Figyeltem a dokit, és közben pedig a boncasztal körül lebzseltem, mint akinek nincs jobb dolga. Elismerően bólintottam, illetve örültem annak, hogy megtudtuk az eddig Jane Doe néven szereplő nő személyazonosságát, és nem kellett sok időt ráfecsérelni, hiszen egyöntetűen egyetértettünk ebben. Az orvosi dolgokat mégis jobb egy szakértőre hagyni, nekem ahhoz kellene még a wikipédia csodás világa, hogy a sejtésemet igazoljam ez irányban. Ő pedig rögtön válaszolt, ez gyorsabb ütem volt.
- Hm - gondolkodtam egyet, és nekem minden eset gyanús, az efféle mérgezések pedig még inkább. - Meglátjuk, mennyire volt véletlen az a gomba félre ismerése - rántottam meg enyhén vállaimat, majd pedig láttam, hogy Nyssa visszamegy a boncasztalhoz, hogy kiderítse a halál okát.
Nézem rezzenéstelenül, nem először látok ilyet. Laparoszkópos vizsgálat. Nem túl kellemes, de mivel érdekel a fejlemény, így itt maradok. A monitorra tapadnak a szemeim, mint aki értene ahhoz, hogy épp mit is lát ott.
A szavai nem rémítenek el, éreztem, hogy nem volt egyszerű halála a nőnek. Kínok közt halt meg... Ez embertelenség. Brutális kegyetlenséggel elkövetett emberölés. Már meg is fogalmazódott bennem az, hogy mivel kell megvádolni a gyilkosunkat. Az ilyenekkel én sem szoktam kedvesen bánni. Nem fogja ezt megúszni az, aki ezt művelte.
- Aki ilyet tesz, az nem először tesz ilyet. Korábban is ölt már - mondtam ki, mert ez nagyon precíz, nem véletlenszerű, és nem egyszerű a végrehajtása, ez műveltségre utal, és arra, hogy fejlesztette a módszerét. - A kollégák utánanéznek hasonló módszerű gyilkosságoknak országosan - magabiztos vagyok, és azért is említettem meg ezt, hogy hátha a doktornőnek eszébe jut valami hír vagy cikk, mert úgy vélem, őt is érdeklik hasonló témák.
Mivel mindenkit elosztottam, hogy hová menjen, így nekem minden kétséget kizáróan az áldozatunk lakása maradt, ahol remélhetőleg találunk valamit, ami terelni fog minket valamerre a nyomozásban, mert jelenleg nem sok mindenünk van. Már épp elköszönnék a dokitól, amikor eszembe jut, hogy elkísérhetne, már persze, ha ráér.
- Doktornő... Lenne kedve kimozdulni? - kérdeztem rá, majd pedig folytatásban részesítettem. - Az áldozat lakására megyek, és csatlakozhat, ha gondolja - jól jön egy kis segítség, mert az egyik kolléga már úton van az egyetemre, ahol professzori állást kapott Veronica, egy másik pedig épp a nő volt barátját keresi. Egy igenlő választ remélek tőle, engem nem fog zavarni, és talán ketten többet látunk majd.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Pént. Szept. 09, 2016 5:17 pm
 



 

- A környéken biztosan nem volt, körbe kérdeztem a többi halottkémet, mielőtt neki láttam volna a test vizsgálatának. És abban az online adattárban sem láttam feltűnően hasonlót, ahonnan az ötleteket merítettem a test stabilzálásához. Igazán nem akarok beleszólni és nyilván a kollégái mélyebbre tudnak ásni, de én az állatorvosokat is megkérdezném - elvégre a korábban is ölt már kijelentés nem egyenlő azzal, hogy feltétlenül egy emberrel kellett végeznie. Könnyen meglehet, hogy eddig elégnek élvezte az elkövető, hogy állatokkal próbálkozzon. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mi visz rá embereket, hogy ilyesmit csináljanak, de annyira még emlékszem az egyetemi előadásokból, hogy aki ilyen módszeresen képes végig csinálni egy gyilkosságot, az már nem először teszi. Elsőre, bármennyire is ki van tervelve minden apró részlet, a legtöbben besokallnak a maradéknak pedig a változó tényezők tesznek be. Ahhoz, hogy ilyen szinten végig tudja csinálni minimális nyommal, edzettnek kell lennie. Az pedig lehet egy erdei vad vagy a család kedvenc kutyusa is, akire látszólag csak rádőlt egy hordó benzin és meggyulladt tőle. A lényeg, hogy az állatorvost kihívják jobb esetben a még élő állat elaltatására, így lehet fogalma róla, ha előfordult már ilyesmi. Persze tévedhetek is, de tudok vadászni és tisztában vagyok vele, mik az erdészeti szabályok. Az egyik fontos, hogy sérült és elhullott állat mellé vadőrt hívunk, aki pedig értesíti a dokit is, nehogy valami jókora fertőzés legyen az eset vége. Olyankor ugyanis nagyon mérges tud lenni a teljes vadászszövetség, minden kutató a környéken és az állatorvosok is, akiket hadi rendbe állítanak a fejetlenség miatt...
- Komolyan gondolja? - szakad ki a kérdés belőlem abban a pillanatban, hogy Reynolds nyomozó befejezi a saját mondatát. Sok mindent nem tudok még a halottkémi szakmáról, amit csak a terepen fogok megtanulni, de eddig olyasmiről nem hallottam gyakran, hogy elhívjanak valakit a hullaházból az áldozat lakására. Ha nem sejtik előre, hogy ott újabb sérültet fognak találni. Szóval ez valami teszt vagy jutalom lesz. Csak éppen fogalmam sincs melyik. És kicsit borúlátó vagyok ahhoz alapból, hogy a jót várjam. Így marad a felkészülés valami rosszra. Valami nagyon, nagyon rosszra. És átgondolni, eddig mit rontottam el a nap folyamán. Ez nem rövid lista. Talán kéne hozzá pár perc. És tudom is, hogyan nyerjek. - Szívesen megyek, ha van tíz perce, amíg átöltözöm - és alaposan lemosom a kezemről a füst illatát. A ruha nagyrészt a többit gátolja, a hajamnak meg nagyjából mindegy már, de nem szeretem a tudatot, hogy ott van a kezemen. Meg amíg én öltözöm, van időm gondolkodni is. A reggeli kiérés időben volt, az nem lehetett baj. De a listát vezető járőrrel kissé rideg voltam és elértem, hogy kiadja a kezéből a lapot a tetthelyen lévők nevével. Ha nem teszem meg, akkor viszont tíz percig tartott volna neki leírni a nevemet és az alatt nem csak mögöttem torlódik fel a sor, de a nyomozók is agyvérzést kaptak volna. A felmérés jól ment, minden kérdésre válaszoltam, amit tudtam és nem voltak elhamarkodott kijelentéseim. A még nem tudom válaszokkal meg az elégedettség relatív dolog tud lenni. A test behozatalát nyomon követtem, bizonyítékokat jól levettem és segítettem az azonosításban is. Nem látok olyan hibát, ami miatt büntetést érdemelnék a vezető nyomozótól. Akkor lehet, hogy ez mégiscsak egy jutalom nekem. Talán tényleg szimpatikus vagyok neki az eddigiek alapján. Már ha nem vette észre, hogy időnként elkalandozik pár pillanatra az elmém és annak az eredménye mindig néhány fokkal rosszabb hangulat. De mellette szerintem csak egyszer történt meg és akkor is másokkal beszélt. Szóval óvatosan, de reménykedem. Közben pedig visszaveszem a ruháimat, leeresztem az összefogott hajamat, felfrissítem a rúzsomat és alig nyolc perc alatt vissza is térek a nyomozóhoz. Aki természetesen a folyosón vált, beosztás ide vagy oda, a hullával és bizonyítékokkal teli teremben nem hagyhatok senkit ott felügyelet nélkül. Még az ajtókat is zárnunk kell általában. Rendőrségi előírás. Remélhetőleg ezzel ő is régen tisztában van és nem vette magára.
- Itt is vagyok. Még soha nem voltam terepen, megkérdezhetem hogyan is megy ez? Megtalálták az áldozat kulcsait? Esetleg odaérve megkérik a gondnokot, hogy nyissa ki a lakás ajtaját? Gondolom betörni csak a filmekben szokták - teszem hozzá halvány mosollyal, mert én ugyan nem becsülöm le a nyomozót, de azt sem hiszem, hogy ő fogja vállal vagy egy mini faltörő kossal elintézni a zárat. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen akció után a visszazárás esélye is erősen negatívba megy át, márpedig a nyomozás ideje alatt kirabolni a helyet elég ciki lenne a zsarukra nézve. Mondjuk erre mekkora az esély, Fogalmam sincs, lehet nagy és túl is gondolhatom, hála a bűnügyi sorozatoknak, amelyeket éjjelente nyomnak a tévében. Tudom, mind hazugság meg idealizáció. De akkor is, vagy ezt nézek, vagy orvosit és az utóbbi még nekem is jobban fáj...
//azt hiszem, kezdek rájönni, hogyan írjak tömören x"D
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Pént. Szept. 09, 2016 8:04 pm
 



 

Úgy veszem észre, hogy ő is azt sejti, amit én. Nem ez volt az első gyilkossága az elkövetőnek. Nem hiszem, hogy rögtön ilyenre tudna vetemedni bárki. Kidolgozott, és lerí róla a precizitás. Művelt, sokat dolgozott ezen a művén.
- Ez nagyon jó ötlet - értettem az állatorvosos megjegyzésére, ami tényleg okos tanács volt tőle, és jelzem is a kollégáknak, nézzenek ennek is utána, hátha segít, és még jó nyomra is terelhet ez.
- Komolyan mondtam ezt - elmosolyodtam, mert láttam rajta, hogy nem hitte el, hogy tényleg azt szeretném, ha velem tartana a nő lakására.
A meglepődöttségét egyáltalán nem tudta elrejteni előlem. Láttam rögtön rajta, hogy nem várta ezt a felkérést... A tíz perc várakozás semmiség számomra, így csak bólogattam arra, hogy kint várakozom, mert tudom, hogy ez a szabály. Míg vártam, addig leérdeklődtem pár dolgot.
Elég hamar elkészült, korábban is, mint amit mondott. Ezt már szeretem, de pár perc késés belefér mindig. Nem volt még terepen... Ezzel kezdte a visszatérését hozzám.
- Mi hamarabb fogunk odaérni, de már az egyik kollégám hívta az épület gondnokát, aki várni fog minket. Aztán bemegyünk a lakásba, és körülnézünk ott - röviden tájékoztattam őt, mert közben elindultam kifelé, de azért az utolsó mondatán egy széles vigyor jelent meg arcomon. - Igaz, hogy... erőben vagyok, de nem dísznek tartjuk a nehézfiúkat - utaltam a hímnemű rendőrökre, kommandósokra.
Remélem, bírja azt, ha más vezeti az autót, de azt bizonyára tudja, aki rendőr, az nem öreganyó módra nyomja a gázt. Én viszonylag szedem a lábaimat mindig, nem vagyok a lassúság mintaképe.
Amint kiértem, hátam mögé pillantva láttam meg őt is, így legalább látni fogja, melyik az én autóm. Bazi nagy SUV, mert ez való nekünk.
- Én azért is szeretném Önt bevonni a rendőrségi nyomozás minden mozzanatába, hogy még jobban kiismerhessen és kitapasztalhasson egy-egy eljárást, nyomozást, kihallgatást, terepmunkát és mindent, ami ezzel jár - mondtam neki, amikor épp beültem az autóba, és csak azután folytattam, miután ő is helyet foglalt. - Szeretem a csapatmunkát, szeretem, ha nemcsak a nyomozók és rendőrtisztek szemszögéből látnánk az ügyeket - ezalatt minden olyan foglalkozást értek, ami hasznos lehet számunkra.
- Akkor... mehetünk? - pillantottam Nyssa-ra, és addig szóljon, hogy itt hagyott valamit, míg helyben vagyunk.
Veheti ezt kiváltságnak, megtiszteltetésnek is. Én pedig nem vagyok az ellen, hogy őt is megismerjem. Tudok egy-két dolgot róla, de hagyom, hogy ő kezdjen el mesélni, nem szeretek faggatni senkit, kivéve a bűnösöket, de őket kegyetlenül.
- Különleges neve van, nem tipikus amerikai... - egy kis beszélgetést szeretnék indítani kettőnk közt, mert a néma csönd megölne, mire a város egyik külvárosába érnénk. - Mindig orvos akart lenni? Hogy-hogy épp a patológiát választotta? Nem túl kedves szakterület - kérdésem lehet mélyen érinti őt, és nem szeret róla beszélni. - Nem szeretnék tolakodónak tűnni. Tudja, a kíváncsiság, meg szakmai ártalom a kérdezősködés, megértem, ha nem szeretne erről beszélni - halványan elmosolyodtam.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Szomb. Szept. 10, 2016 6:01 pm
 



 

- És a zárfeltörés igaz? Magánházaknál halott tulaj mellett mi a protokol? - oké, lebuktam, kicsit sok bűnügyi sorozatot nézek, amikor esténként nem tudok aludni, szóval láttam én már mindenféle cifra dolgot ebben az életben. Az egyik ilyenben volt az a nő, aki rendszeresen egy álkulcs készlettel járt és szükség esetén simán kinyitotta az ajtókat. Egyébként nem tudom, mennyire lehet könnyű az ilyesmi, de biztosan nem tart úgy két percig, ahogy azt ő szokta mutatni a sorozatban. Ráadásul  legtöbb záron látszik, ha neki estek valamivel, az övéi pedig érintetlenek. És a vicc az, hogy én kérdeztem Kathleen-t, de ha választhatnék, teljesen más stratégiát próbálnék meg követni. Feltörni a zárat bűntény. Betörni az ajtót a rendőrség számára megengedett dolog, de utána javítani is ki kell azt, vagy kénytelen kezdők vigyáni egész éjjel, nehogy betörjön valaki. Akkor már inkább azt a tipikus amerikai szokást használnám ki, amelyet nem csak a filmekben mutatnak igaznak. Nagyon sokat tartanak pótkulcsot a záródó ajtók miatt valahol a közelben, és első körben megpróbálnám azt megtalálni. Nagy eséllyel könnyebben menne, mint a zár manipuláció és kevesebb rommal is. Az ismeretségi köröm alapján büszkén mondhatom, hogy elhiszem, tényleg sokan elfelejtik a kulcsaikat. Igazából én se csak egy kulcscsomót használok. Egyen van a kocsi kulcsom, lakásé és még néhány kisebb, mint a társasház tárolója és a postaláda nyitója. A másikon pedig a rendőrségen belüli kulcsok vannak megjelölve. Hullaház, iroda, bizonyíték labor, felszerelés raktár, meg a jó ég tudja mi még...
Közben persze kiérünk a rendőrségről és előre engedem a nyomozót, hogy az autóhoz vezessen. Teljesen tisztában vagyok vele, a zsaruk mennyire nem szeretik átengedni az irányítást, szóval kérdés nélkül követem és foglalok helyet a terjedelmes SUV anyósülésén. Egyébként vicces tőlem hallani a terjedelmest, tekintve, hogy a Chevi terepjáró, amit én használok, maximum öt centivel vékonyabb és hússzal rövidebb ennél. De az tele is van pakolva sokszor. A halottkémi felszerelés alapjai mindig a csomagtartóban vannak és a legszükségesebbekből még a táskámban is van pót, mint a gumikesztyű és néhány bizonyíték gyűjtő tasakocska. Most szó nélkül kötöm be az övet és figyelek, esetleg bólogatok a mehetünk kérdésre. Tőlem oké, fogalmam sincs, merre lakik az áldozat, így csak elhelyezkedem és figyelem, ahogyan kinavigál. Gyorsan szabadul a nagy géptehénnel és máris az utcán vagyunk. Azt hiszem, őt gyakran riasztják, így jó parkolót kap. Az enyém messzebb van, körülményesebb kijutni az útra. De engem nem is kell bevonni néha lóhalálában. Azt mondják, legyek hálás a parkolóért, sokan nem kapnak. Meg sokan nem is autóval járnak, de én nem tudnám a felszerelésemet cipelni máshogyan. Arról nem is beszélve, hogy azért a holtakkal való munkát megfizetik. Kevés önkéntes van rá...
- Tényleg nem tipikus. Azt hiszem, a szüleim azt akarták, hogy nyoma maradjon a származásomnak. Anyám hawaii bennszülött és koreai családba született, a Kaianae az ő vezetékneve volt, amit megtartott. Apám pedig orosz. A Nyssa eredetileg görög név, de az arab változatát használtuk mindig is. Ezért nincs ember, aki helyesen ejtené és nem is erőltetem - gondolom már neki is feltűnt, hogy mindenki a Nyssa és a Doki vonalon akadt meg, amikor a nekem való köszönésről volt szó, függetlenül attól, hogy én vezetéknevet vagy keresztnevet használok nála. Mert így egyszerűbb. Az egyetemen éppen elégszer hallottam félre a tanárokat, amikor megpróbálták egy általuk elképzelt módon kiejteni a nevemet, azóta megfogadtam, hogy senkit nem fogok erre kényszeríteni. A gyakornoki évek alatt a kórházban még sokkal könnyebb volt, a névtáblámon elég hosszú és komplikált volt leírva ahhoz, hogy mindenki azt higgye a Nyssa is vezetéknév. Nem a legfurább helyzet, tekintve, hogy a legtöbb nagy múltú családnál akár két-három is van, mert a gyermekek megkapták az apáét és az anyáét is, amennyiben pedig fontos volt, még a nagyszülőkét is. Nos, nálam ezt a hagyományt újították fel. Le sem tudnám tagadni az egészet. Fekete haj, hófehér bőr, egyedi vágású szemek és éles arccsontok. Észak-európai, ázsiai, arisztokratikus és egyedi vonások. Olyanok, mint én magam...
- Semmi gond, ezt úgy sem lehet titkolni. Sokaknak feltűnt már, hogy soha nem megyek át a fémdetektoros kapukon. Nem lenne értelme, annyi fémszilánk maradt egy baleset után a fejemben, hogy bármilyen eszköz kijelzi. Eredetileg idegsebész voltam, de ezek után nem mernék műteni, ha hagynák sem... - ez a rövidített verzió, amelyből gondosan kihagytam pár személyes jellegű részt. Például azt, hogy a baleset egy afrikai menedéktáborban ért. Hogy egy tomboló ebola járvány közepén kaptam be. A vőlegényem ugyanakkor vesztette el az életét. És több tucatnyian meghaltak, mert az orvosoknak velem kellett foglalkozni és nem őket ápolni. Oké, ez az utolsó azért fájdalmas, mert már előtte is haldokoltak, de így sem tudom megbocsátani magamnak. Részben bűntudatom van, mert túléltem. Részben fájdalmat érzek, mert rosszabb napokon még most is meg akarok halni. És tisztában vagyok vele, ez mennyire megviselné a családomat. Én vagyok a reménységük. Még most is gyűlölik, hogy nem tudtak nekem úgy segíteni, ahogy szükségem lett volna rá. De senki más sem tudott volna. Ahhoz túlságosan sok mindennek lett vége egyetlen nap alatt. Életek tucatjai,tervek ezrei...
- És Önnel mi van? Csak egy doki vagyok, de feltűnt, hogy vigyáznak a többiek maga körül, Reynolds nyomozó. Van ennek oka? - teszem fel a kérdést, miközben körülnézek az utcán, ahol lassítani kezdett. Kisebb társasházak, a régi időkből valóak, amikor még nem tudták, hogyan építsenek fel kis alapra sok szintet. Kellemes, kertvárosi hangulat uralkodik itt, csak nincsenek kertek. De fogadni mernék, hogy a lakások nagyok és jobb a hangszigetelésük mint a moderneknek. Ha itt lakik az áldozat, nyilván volt pénze. Nem is kevés. Lehet, hogy nem látszik rajtam, de jól tudom megmondani valaminek az értékét és egy itteni lakásé biztosan nem alacsony...
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Szomb. Szept. 10, 2016 8:34 pm
 



 

- Ha nem nyit valaki többszöri felszólításra sem ajtót, nem reagál a hívásokra, s fenn áll az a veszély, hogy bajban van az illető, nem szoktunk várakozni semmire - biztosan nem kell többet mondanom erről, és érti a lényeget.
- Szép név a Nyssa - nem is próbálkoztam azzal, hogy kiejtsem a neve többi részét, csak mosoly jelent meg arcomon.
Aztán pedig nem tiltakozott az ellen, hogy kérdeztem tőle egy-két dolgot. Van, aki utálja ezt, habár úgy látom, ő sincs oda ezért, mégis megosztotta velem, ami nyilván feltűnést keltett sokaknál és futólag nekem is. Balesetből származó sérülés miatt kellett váltania... Ezt nem élhette meg túl jól, hiszen tragikus és traumatikus egyben. Főleg ennyire fiatalon.
- Nem lehetett könnyű otthagyni a sebészetet, és úgy gondolom, nagyon szerette azt. S érthető is az, hogy nem akar így műteni... - együttérző voltam, de sosem szoktam ennél közelebb kerülni senkihez sem. - Akik az asztalára kerülnek, azokat nem tudja megmenteni, azonban megadhatja nekik az igazságot, és ezzel másokat megnyugtat, vagy épp megmenthet - például ha időben rájövünk, akkor megelőzhetjük, hogy egy újabb áldozattal kerüljünk szembe, aki ugyanilyen szörnyű kínt él át utolsó perceiben.
Hamarosan megérkezünk az áldozatunk lakásához, de közben még ő is feltesz rólam pár kérdést, amire rögtön válaszoltam.
- Nagyon úgy tűnik, hogy ez lesz az utolsó gyilkossági ügyem - szerintem hallhatott egy-két dolgot, mert pusmognak ezerrel a rendőrök, a laborosok is arról, hogy én leszek a rendőrkapitány, miután az apám nyugdíjba vonul. - Hiányozni fog a terepmunka, de megbíztak engem egy nagyon fontos dologgal, a rendőrség vezetésével, amiről bizonyára hallott - nincs olyan ember, aki ne hallotta volna ezt, így nem magyarázkodtam tovább. - Megérkeztünk - szólaltam meg.
A navigációs rendszerem jelezte, hogy megérkeztünk a célhoz, és az egyik parkolóhelyet elfoglaltam. Megálltam az autóval, kicsatoltam az övemet, és már ki is szálltam. Az anyósülés felé sétáltam, és akkor megláttam valakit ott, aki úgy gondolom a gondnok lehet. Ki más lehetne akkora kulcstartóval meg cigivel a kezében...
- Ott van a gondnok - fejemmel biccentettem a ház felé, mert ott toporgott a férfi egy cigivel a kezében. Ha mellém ért Nyssa, akkor mutatkozom be. - Rendőrség - végül csak ennyit mondtam, és láthatta a jelvényemen a nevemet is, és intettem a dokinak, hogy kövessük a fickót a lakásig, ahol ő majd kinyitja az ajtót, de csak mi ketten megyünk be, ő kint marad.
Néhány perc múlva már a lakásajtónál vagyunk, amit hamar kinyit a gondnok úr, aki bűzlik a dohánytól. Ő is befele indult, én pedig a mutatóujjammal mutattam, hogy nem jöhet be.
- Nos, lássuk, hogyan élt Veronica... - nyögtem ki, miközben már kesztyűt húztam fel. - Ez a lakás olyan sivár, szürke. Mintha csak nemrég költözött volna ide, de a papírok szerint már vagy három éve itt lakott - elindultam a nappali felé, ahonnan a hálótérbe jutunk majd át. - Talált valamit? Jól van? - kérdeztem meg visszafordulva, mert mintha percek óta nem mozdult volna meg, és csak bámult valamit, meg nem szólalt meg, talán elgondolkodott valamin, én meg kezdem furcsának tartani, hogy magamba csevegek.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Hétf. Szept. 12, 2016 10:52 am
 



 

- Ez önzőnek tűnhet, de én azért választottam a patológiát, mert nem akartam lemondani a szikéről. És bármilyen más szakorvossá átképzés legalább három évig tartott volna - amely azért már nem elhanyagolható tényező. Az orvosok fél életükben tanulnak, a legtöbben majdnem harminc évesek, mire egyáltalán praktizálni kezdhetnek és utána is vár még rájuk jó pár év, mielőtt igazán híresek lehetnének. Ezzel együtt pedig sok kulimunka is. Márpedig én nem éreztem magamban elég lelkierőt ahhoz, hogy ilyesmit még egyszer végig tudjak csinálni, ráadásul nagy eséllyel olyasvalaki felügyelete alatt, aki nálam sok szempontból képzetlenebb és fiatalabb is. Akkor inkább a holtak, akikhez nem kell külön diploma, csak nagyjából fél évnyi átképzés, mialatt megtanulom, melyek azok a természetesen felbukkanó jelek egy testen, amelyeket a halál módjától függetlenül megtalálok mindig. Például, ha az áldozat nem sült volna meg, pár vágás után nyilvánvalóvá válna, hogy a tüdeje tele van vérrögökkel, hála annak, hogy megalvadt az ott lévő folyadék a halál után alig pár perc alatt. Ugyanúgy a szíve is, így az embóliát csak alapos odafigyeléssel lehet kiszúrni és sok vizsgálattal. Az egyetlen szerencsém, hogy én ideg sebésznek készültem, márpedig idegek a test minden pontján vannak, így nem volt olyan rész, ahol ne ismertem volna a felépítését nagyon jól. Mert amit én csináltam, az tényleg agysebészet minden oldalról...
- Még nem vagyok túl régen itt és a főnököm nem tolerálja a pletykát, így keveset tudok. Nyílt titok, hogy női vezetőt akarnak, de nem tudtam, hogy maga lesz az. Tényleg nem sok közöm volt bármihez is, ami nem orvosi műhiba esete - szóval a zsarukkal sem találkoztam még a bejáraton kívül. Úgy álltam a dolgohoz, hogy jobb, ha először megtanulom, amit tudnom kell ahhoz, hogy folytathassam a munkámat, majd utána megpróbálhatok minden mást is. A halottkémeket már ismerem, sőt a feleségük és gyerekeik nevével is tisztában vagyok, és már tudom, melyik laborosnak mivel kell kedveskedni, ha fel akarom gyorsítani a vizsgálatokat. A recepció szerű bejárati résznél ülő lányoknak is bemutatkoztunk már, de mivel eddig nem hívtak semmilyen rendőrségi ügyhöz, az egyenruhások még nincsenek a listámon. Mondjuk, az nem rossz elsőre, ha a leendő rendőrfőnököt kaptam meg. Ebből a szempontból soha nem voltam elitista, de azt sem mondhatja rám senki, hogy nemet mondok egy jó ajánlatra. Már régen megtanultam, hogy a szerencse forgandó és csak úgy érhetem el az igazán nagyot, ha becsülöm a kisebbet is. Oké, ez a fajta pozitivizmus nem éppen a jellemem része a kezdetektől, de megtanították nekem. És egy valamit soha senki nem mert letagadni velem kapcsolatban. Mindig jó tanuló voltam...
Furcsa látni a rendőröket munka közben. Amint befordultunk az utolsó utcán, Kathleen viselkedése megváltozott. Sokkal komolyabb és kimértebb lett, gondosan felügyelve rá, hogy kifogástalan legyen a viselkedése. Én pedig alkalmazkodom. Nem szólalok meg, amikor rendőrségként mutatkozik be a gondnoknak és követem, tartva a távolságot. Nem tudom, mi van a lakásban, így csak figyelem és amint kesztyűt húz, én is veszek elő magamnak egy párat. Még az is logikus, hogy nem enged mást belépni a lakásba, miután kinyílt az ajtó, így pedig van esélyem jobban körül is nézni. Veronica nem élt nagy lábon. Minimális mennyiségű, nem túl jó minőségű bútor, mint átlagos vagy inkább unalmas mintával és mindenhez illő színekkel. Ennek a nőnek vagy nem volt ízlése, vagy nem akarta megmutatni senkinek sem. Ennél még az én lakásomban is több szín van, pedig azt is hívták már sterilnek, nem véletlenül. Csak lassan körbefordulok és feltűnik néhány alapvető dolog. Sehol nincsenek képek róla, az anyjáról, rokonairól, barátairól. Minden a helyén van nagyjából, leszámítva két csészét a dohányzó asztalnál. Valakivel volt itt, kávéztak és nyilván nem számított rá, hogy már nem lesz lehetősége visszajönni és elmosogatni. Nem tudom, pontosan milyen nyomai vannak egy erőszakos elrablásnak, így azokat nem próbálom meg keresni, helyette az egyik fotel kelti fel a figyelmemet. Nagyon halványan, de van rajta egy illat. Olyan mint a fertőtlenítőé. Szúrós. És kissé édes is. Könnyű felismerni...
- Elnézést, Reynolds nyomozó, de idejönne? Azt hiszem, kloroformot érzek - válaszolok neki, miközben megfordulok, hogy lássam, merre volt eddig. Nyilván valóan neki kicsit több mindent sikerült észrevennie, és a helyet méri fel további nyomok után kutatva. És nyilván észre venné a szagot is, ha hagytam volna neki kibontakozni. Csak éppen valamiért nekem rögtön az asztal lett gyanús. Csak a csészék nem voltak elrakva innen. Az orvosi illatokat pedig nagyon könnyű kiszúrni, ha minden más természetes. Mert azon kívül csak azt érzek. Citromot, levendulát és még valamit, talán zsályát. Mindent, amit egy tipikus bio nagytakarításkor a bútorokra kenhetnek az emberek a kémiai anyagok helyett. Még az sem feltűnő, hogy nem szellőztettek ma reggel. Nyilván mert tegnap este már nem tért haza a lakó. Legalábbis remélem, hogy jó következtetésre jutottam, de inkább megvárom, amíg a rendőr mondja ki. Neki elvárhatóan több a tapasztalata. És ő sem tippelt semmit a holttest felett, szóval úgy igazságos, ha én is csak a nyilvánvalóra hívom fel a figyelmet. Minden másban pedig egyszerűen csak kérdés formában kell feltennem a kijelentést. Akkor elég sokan hajlamosak elfogadi más nézeteket is. - Sok növényekkel foglalkozó könyv van itt. Ha ezeket olvasta, akkor valami tényleg nem stimmel a gombamérgezéssel - teszem még hozzá, miközben a könyvespolchoz lépek, hogy jobban lással a címeket és az írókat. Nem vagyok otthon a biológiában, de kellett azt is tanulni az orvosi előkészítőn, így nagyjából tudom, miről kutatott. Természetgyógyászat. Egy beteg anya mellett nem sok új van ebben...
Vissza az elejére Go down
Kathleen Reynolds
avatar
Inaktív

Kor : 40
Avataron : Jessica Chastain

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Kedd Szept. 13, 2016 10:43 am
 



 

Az áldozat lakása tényleg nem volt fényűző, de csak színes sem. Egyhangú, mintha nem itt élt volna. Semmi személyes pár dolgon kívül. Az én lakásom azért világos és kitűnő állapotú. Minden nyaralásról van kint kép szinte, apával és húgommal vagyunk rajtuk,és tök jó ránézni, mert teljesen boldogok voltunk. Még most is.
Végre megszólalt Nyssa is, azt hittem, hogy megnémult. Odamentem hozzá. Kloroformot érez, ami annyit jelent, hogy volt itt valaki Veronica-n kívül. Meg az asztalon is mindenből kettő volt, nem hiszem, hogy egyszer ebből, egyszer abból ivott volna. Ebből kifolyólag ismerte a gyilkosát, akivel együtt kávézgattak...
- Ismerte a gyilkosát - mondtam ki magabiztosan. - A zárat nem törték fel, betörésre utaló jelek nincsenek. Egyértelműen bízott abban, akit beengedett, de nézze meg az asztal, a szék és az a kis szekrény vannak mozdítva, illetve a nappaliban a kanapén is minden összevissza van téve, főleg a díszpárnák, nem hiszem, hogy egy ilyen nő, mint Veronica így hagyná ott - a nyomokból és a lakás érintetlenebb részét látván jöttem rá erre.
Ezután pedig a könyvekre utalt, hogy növényekkel foglalkozó könyveket talált. Közben pedig az egyik könyvet elvettem a polcról, mert abban láttam néhány könyvjelzőt, ami a többiben nem volt. A könyv közepe táján egy bizonyos gombafajtáról volt szó, és ugyan nem értek ezekhez, de valamiért piros filccel van bekarikázva. Átadtam a dokinak, hogy ő biztosan találkozott már mérgezéses esetekkel, meg hadd olvasgassa át.
- Talált valami érdekeset még? - kérdeztem meg, míg válaszol az idő alatt én még átnéztem a konyhát is, hátha ott is folytatódott a dulakodás. - Nem itt ölték meg, innen csak elhurcolták a nőt, aki azonban nem adta könnyen magát. Itt van egy kés - azután megcsillant rajta némi vér, illetve a konyhapadlón is feltűnő volt valami, amit feltakarítottak ugyan, de trehány módon. - Mi a véleménye? - én mindig megkérdezem attól a személytől, akivel dolgozom.
Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Szer. Szept. 14, 2016 2:49 pm
 



 

- Szerintem nem csak ismerte a gyilkosát, de meg is bízott benne. Mindkét csésze ugyanazon az oldalon van - mutatok rá a csészékre, amelyeket egyértelműen a kanapéval egy vonalban foglalnak helyet az asztalon. Bárki is járt itt utoljára, attól nem félt Veronica, még mellé is ült. Márpedig tudom én tapasztalatból, hogy egy asztal nem csak fizikai, de pshichikai választó vonal is tud lenni, így számomra egyértelműnek tűnik a barátai között keresgélni. Vagy valami új és jó kinézetű férfinél, mert a másik indok a flört lehet. Igaz, nekem ez a nő a lakása alapján nem olyannak tűnik, mint aki örömmel próbálkozik meg ilyesmivel. Ahhoz túlságosan is visszafogott itt minden...
A könyvek a polcon eléggé katonás rendben vannak, így nagyjából látszik, ahogyan bővült az érdeklődése az évek folyamán. Az első kötetek egyszerű regények, enciklopédiák, utána következik a kisebb növényhatározók sora, majd az egész elkezd specializálódni. Méghozzá látványosan. Minden a sor végén már a gombákkal, zuzmókkal és mohákkal foglalkozik, vagyis azokkal a növényekkel, amelyeket könnyű megtalálni a természetben és rendszeresen szimbiózisban élnek valami mással. De még sok másban is hasonlíthatnak, így nem merem egyből kijelenteni, hogy ezért a tulajdonságukért vizsgálta őket. És Reynolds nyomozó most bizonyítja be számomra igazán, hogy méltó a munkájára. Még én a címeket nézem és próbálom felidézni, mit jelenthetnek a szakszavak, ő az egész képpel foglalkozik és hihetetlen magabiztossággal húzza ki az egyik könyvet a többi közül. Én ugyan nem látok rajta semmi különöset, de mikor lapozni kezd benne, feltűnik valami. Egy apró, mágnesen könyvjelző van a tetején jelölésként néhány lap körül. A polc felé pillantva veszem észre, hogy semelyik másik nem rendelkezik ilyesmivel. Ami azt jelenti, vagy ezt olvasta utoljára az áldozat, vagy ebben volt valami fontos, amit a többiben nem talált meg. Kideríthetem, mert egyenesen a kezembe adja a könyvet, benne a megjelölt gombafajtával. Valami mérgezőre számítva nézem meg és kezdem olvasni a sorokat, de hamar kiderül, hogy még a közelében sem vagyok az igazságnak. Ugyanis ez a cucc csak enyhén mérgező igen nagy mennyiségben, egyébként maximum kiüti az embert egy néhány napra. - Ez nem valami gyilkos gomba, hanem Psilocybe. Szertartásokhoz használták a maják idejében, mert hallucinogén hatású. És nincs teszt, ami kimutatná a jelenlétét egy szénné égett testben - teszem hozzá, miközben tovább nézem a szárított gomba képét. Nem könnyű megkülönböztetni a többitől, könnyen lehet, hogy van egy egész üvegnyi a konyhájában a fűszeres polcon és simán elsétál mellette minden helyszínelő, mert nem tudja, mit keressen. Persze ez elég merész feltételezés, de könnyen lehet, hogy tényleg fogyasztotta ezt Veronica. Ami megmagyarázza, miért nem ütötte ki egyből a kloroform. Ha hozzá volt szokva a szédelgéshez, volt esélye eljutni a konyhába még félig kábán is...
- Az első gondolatom, hogy következőre szükségem lesz az autómra. Abban van luminol és uv lámpa. Egyébként biztos vagyok benne, hogy tényleg vér van a konyhában. Veronica valószínűleg az utolsó pillanatban észrevette a kloroformot és elfordult, így csak megszédítette a gőz. Ha régebben használt varázsgombát, megszokás alapján kijuthatott a konyhába egy késért. Megsérthette a támadóját... legnagyobb eséllyel az alkarján, ott ellenőrizzék a gyanúsítottakat - folytatom, miközben jobban megnézem a konyhát is. Kijutott a nappaliból. Ebben már biztos vagyok. Felkapta a legközelebbi kést. Támadott. De az ellenfele erősebb volt vagy gyorsabb, így lefegyverzete még időben. Valószínűleg másodszor is kloroformot használt és az arcán hagyta, hogy ne ébredjen fel. Nem vagyok nyomozó, de a logikus gondolkodásom mindig is hírnevet szerzett nekem. Ezek a nyilvánvaló tények. Most pedig csak egy dolog van hátra. - Mire kivitték már ájult lehetett. Messzire nem vihették kézben - vagyis nagy eséllyel a közelben parkolt az autó és ha nem az éjszaka közepén történt, akkor valamelyik szomszéd láthatta is. Bár ez kérdéses. A hely a maga módján nem drága, de aki megengedheti magának, az nem kisnyugdíjas. Sokkal inkább napi tíz órában nagy cégeknél fontos munkát betöltő férfiak és nők. Ők biztosan nincsenek délelőtt otthon...
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Csüt. Szept. 22, 2016 10:27 am
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: The first & The last (Kathleen & Nyssa)
 



 

Vissza az elejére Go down
The first & The last (Kathleen & Nyssa)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Alternatív :: 
Temetetlen múlt
-
Ugrás: