HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Cougar Mountain Istálló

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Cougar Mountain Istálló
Hétf. Szept. 05, 2016 1:44 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Hétf. Szept. 05, 2016 1:45 pm
 



 


Emily & Charity


Kissé felbolydultak a mostanra már nyugisnak hitt hétköznapjaim, éppen ezért úgy éreztem, halaszthatatlanul itt van az ideje egy csajos napnak Emssel, mert valljuk be, csináltam egy elég nagy marhaságot, aminek ténye az utóbbi hetekben gyakorlatilag folyamatosan visszaköszönt az interneten. Ország-világ ismeri oldalról a meztelen hátsó felem látványát, és ez nem olyasmi, amivel a magamfajta eléggé szolid nőszemélyek tudnak mit kezdeni. Én legalábbis ki vagyok tőle akadva, nem is kicsit… Következésképpen jó volna egy kis nyugi, vagy inkább sok. Egyébként is régen találkoztunk személyesen, telefonon társalogni meg közel sem ugyanaz, és mostanra már tényleg nem ártott beiktatni egyet, szóval pár napja felhívtam, hogy megbeszéljük a részleteket. Végül a mai nap és a lovaglás mellett döntöttünk. Egész sokat járok ki ide, és lovagolni is szoktam, szeretem nagyon, bár ritkán van alkalmam megtenni, úgyhogy most igencsak lelkes voltam, akkor is, ha tök cikiben vagyok előtte is, mert újságot biztosan olvas. A managerem már elküldött a francba, és közölte, hogy reméli tudom, hogy ezzel elég durván aláástam magamnak. Annát is felhívtam, hogy bocsánatot kérjek, amiért ez talán árnyékot vet az új filmjére, amiben szerepelek. Igazság szerint csak bő egy hónappal utána, azaz a napokban derült ki, hogy fura mód inkább csak fokozta az érdeklődést, nem beszélve arról, hogy mennyire érdeklődik mindenki az ismeretlen pasas kilétéről, akivel én meztelen fürdőztem. Azt meg hagyjuk is, hogy a drága volt férjemnek volt képe felhívni, hogy mekkora ribanc vagyok, és leszek szíves nem megalázni a közös ismerőseink előtt. Olyan artikulátlanul rég ordítottam, mint akkor a telefonba. Még a hülye pöcs is elhagyta a számat, pedig sosem beszélek csúnyán. Rettenetesen kiakadtam a dologtól, valljuk be, szerintem jogosan. Azóta nem veszem fel, ha keres, akkor sem, ha esetleg magába szállt, és bocsánatot akarna kérni, ami egyébként holt biztos, hogy nem történt meg, ismerem már annyira.
Elmentem Emshez, hogy felvegyem, ketten murisabb volt kiautókázni az istállókhoz, aztán már száguldottunk is a cél felé, a komolyan témákat egyelőre gondosan kerülve, most még a közös éneklés volt porondon az üdvözlő puszik után, a többi ráér majd később, ha már a lovakon ülünk.
Hamarjában ki is kötünk az egyik kedvenc közös helyünkön, ahová menekülni szokásunk életünk nagy problémái elől. Miként így van ez szerintem most is. Részemről mindenképpen, de vele sincs minden rendben, tudom jól, nem csak azért, mert az esetek többségében pusztán ránézve tisztában vagyok a hangulatával, hanem mert a legutóbbi találkozásunkkor még tévesen azt feltételeztem, hogy állapotos… Aggódom is miatta rendesen. Leparkolok a nagy piros istálló oldalában, és már indulunk is a lovacskákhoz. Nekem van sajátom, megtehettem, hogy veszek magamnak egyet, bár mostanában nincs annyi időm rá, mint szeretném, de Pajkos vidáman prüszköl, mikor meglát, én meg már dugom is az orra alá a neki hozott sárgarépát.
- Szia pajti! Képzeld, ma végre kilovagolunk! – Hozzá is látok, hogy felszerszámozzam, s vélhetőleg Ems is épp ezt teszi egy másik lóval.
Vissza az elejére Go down
Janet Crowder-Poe
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Kedd Szept. 13, 2016 9:20 am
 



 

Charity x Janet

Úgy tartja a mondás, hogy mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Tekintsünk most el ettől. A magam viselt dolgainál sokkal jobban felhúzott az, amit Charityről olvastam a minap. Kivittem az újságot a grillre, lelocsoltam olajjal, és tüzet gyújtottam. A kutya is bemenekült előlem a házba, pedig máskor mindig láb alatt van. Bizonyára megérezte a ne most perceket.
Nem hívtam azonnal Chart. Akartam. Nagyon is. De mit mondtam volna neki? Azt, hogy ne vegye magára? Ugyan már! Mi lehet annál személyesebb sérelem, hogy egy paparazzó pucér képeket közöl róla? És akkor még nem is említettük a cikk tartalmát, amiben körülbelül útszéli kurvának állítják be őt. Pont ŐT, aki annyira tiszta, széplelkű nő, hogy attól már én jövök zavarba. Ennyit tesz a látszat. Charityvel szemben sokkal elfogultabb a közvélemény. A szakmája miatt szemrebbenés nélkül rásütik, hogy könnyűvérű, míg rólam, a kétgyerekes családanyáról senki nem merné azt feltételezni, hogy valaha is hűtlenségre ragadtattam magam, és hogy annak a családomat is veszélyeztető következményei vannak. HepC... Szokni kell még a gondolatot.
Tehát én nem mertem keresni Chart, viszont nagyon örültem annak, hogy ő megtette helyettem. Eltöltünk egy kis időt csak mi csajok, a lovak, és a problémáink abban a reményben, hogy utóbbiaknak legalább egy részét kint hagyjuk a terepen. Nem is hozom fel addig a kellemetlenebb témákat, és akkor is meg fogom várni, hogy magától kezdjen el beszélni róla, ha szeretne egyáltalán. Nem erőltetem.
Nekem nincs saját lovam, és nem is vagyok gyakori vendége a lovardának, ezért elfogadom az illetékesek javaslatát egy mérsékelten heves természetű paripára, Peppínóra. Almaszeletekkel kedveskedek neki mielőtt nyergelni kezdem. Barna-fekete foltos ló, említésre méltó vérvonal nélkül. Már most imádom.
Nézem, ahogy Char (jobb szó híján) dorombol a lovának, és széles mosoly jelenik meg a arcomon. – Szeretnétek kettesben maradni? Szólj, ha szükségetek van privát időre.
Attól, hogy nekem soha nem volt saját lovam, és nem fő-fő szabadidős elfoglaltságom a lovaglás, néha hódolok ennek a hóbortnak is. Ez most azt jelenti, hogy felszerszámozásban vagyok annyira gyakorlott, hogy visszautasítsam a lovász srácok segítségét, mert magam is meg tudom csinálni. Először is leveszem a könnyű kötélhámot a ló fejéről. Tenyeremet homorítva a szája elé tolom a zablát, és ahogy azt bekapta, a fém két oldalát tartva hátratolom egészen az utolsó őrlőfogak mögé. Eztán ráhúzom a fejére a bőrhám többi részét, aminek a végén a szár (vagyis közönséges nevén a kantár) van. Eligazítom a fülét, a sörényét, a szár végét pedig beakasztom a lóállás ajtajába, hiszen még nem indulunk. Inkább megszokásból, mint kételyektől gyötörve oda-oda pillantok Charityre is, lássam ő hogy boldogul, és folyamatosan csevegek arról is, hogy én éppen mit csinálok. Ezt inkább azért teszem, hogy a ló szokja a hangomat. Amint a szárral végzek, ráteszem a nyerget is, majd végül (bár inkább ezzel kellett volna kezdenem) egyenként elkérem Peppínótól a lábait, felmérni a patkók állapotát, és hogy mennyire van eltömítve piszokkal a pata rései. Minden rendben. Istennek hála az ő apró kegyeiért... Nem tudom megállni, hogy Char-hez hasonló duruzsolásba kezdjek a paripának, miközben leakasztom a szárat, és annál fogva kivezetem a lóállásból, majd megállunk a barátnőmék boxa előtt. Ott szinte már szerelmesen simogatom az orrát, és újabb almaszeletekkel kínálva igyekszem megszerettetni magam vele. – Kész vagy? Mehetünk? – Kérdezhetném Charitytől is, de Peppínóhoz beszélek. Ennyi. Kész. Szerelmes vagyok. Mindig is oda voltam a nagy testű állatokért, főleg ha kicsit csúnyák is, vagy aránytalanok. Vannak esetek, amikor éppen a hibái miatt szerethető valaki. Valami.
-Nagyon jó ötlet volt idejönni. Hogy jutott az eszedbe pont most? – amennyire tudhatom, őt is nagyon lefoglalja a munkája. Ezzel együtt még jobban örülök a mai napnak, és hogy engem választott hozzá. Kihagyni Peppínót az ismeretségi körből nagy hiba lett volna.
Ha közben Charity is elkészült, indulhatunk. Mehetünk bármerre, csak az akadálypályát ne vegyük útba, mert nem tudok lóval ugratni.


A hozzászólást Janet Crowder-Poe összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 18, 2016 11:35 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Csüt. Szept. 15, 2016 11:38 am
 



 


Emily & Charity


- Nem, nagyon szeretjük más lovak, meg más Emsek társaságát, szóval maradjatok csak. – Pillantok kuncogva a barátnőmre, és elképzelni sem tudja, milyen szinten hálás vagyok neki azért, hogy nem ítél el, illetőleg a sajnálat halovány árnyai sem köszönnek vissza a szeméből. Olvasta, biztos vagyok benne, mindenki olvasta, még az anyám is felhívott, az apámtól kaptam egy üzenetet, hogy ne aggódjak, szép a fenekem, és inkább legyek büszke arra, hogy egy válás után még van, akinek felkeltem a figyelmét. Egyszerre ad, és képel fel, hogy finoman szóljak. Egyébként nagyon bírom az öregemet, a maga nyers modorával nagyon nagy arc, csak most épp sokat nem segített. Ellenben igazság szerint a sajtón kívül csak a drága ex férjem esett nekem, és közel sem mondhatnám, hogy finoman tette, a többiek viszont vagy nem említették, vagy biztatni próbáltak. Azt hagyjuk is, hány plusz követőm lett pár nap alatt az instagramon.
Közben a drágaságommal foglalatoskodom, hogy minden rendben menjen a kisebb túra alatt. Engem a lovaglás nagyon kellemesen ki tud kapcsolni, kiváltképp akkor, ha még Ems is itt van mellettem, s nagyon bízom benne, hogy most is így lesz, mert nagy szükségem van némi megkönnyebbülésre. Mind távol a világ zajától, mind pedig lelkileg.
- Megvagytok akkor? – Vezetem ki a lovamat a boxból, majd el is indulok kifelé az istállóból, majd csak odakinn szállok fel rá, közben még simogatom a nyakát, illetve megvakargatom a lábai tövénél, azt nagyon szereti. Már gyermekkorom óta a lovak szerelmese vagyok, s ez mit sem változott mostanra sem, nem is fog már soha, elvégre már mondhatni rég beértem nőként, következésképpen aligha fogok megutálni valamit, amit egész életemben szerettem.
- Nos… gondolom olvastad, meg láttad, amit kellett, hát azért. Kicsit ki kell eresztenem a gőzt, mert kivagyok. – Fújom ki a levegőt, majd könnyed mozdulattal emelem át lovaglócsizmás lábamat Pajkos hátán, hogy kényelmesen elhelyezkedjek rajta, és indulhassunk is a magunk nyugis kis tempójában, egyelőre, a magam részéről némi vágtát is beiktatok majd a mai nap programjába, de egyelőre ott még nem tartunk, a lovaknak is kell a bemelegítés.
- Szóval, nem kell nagyon magyaráznom, mennyire kínos ez nekem. Gyűlölöm, amikor a szájára vesz a sajtó, és az ég szerelmére, a második pasas, aki látott meztelenül, fogalmam sincs, miért kell szívni a vérem miatta. – Forgatom meg a szemeimet, bár próbálom magam erősnek mutatni, és úgy tenni, mintha nem igazán viselne meg, de az az igazság, hogy lelkileg rettenetesen kikezd a dolog. Ő jobban ismer, mint a legtöbben, anyát kivéve, őt senki sem veri kenterbe, szóval gondolom sejti, mennyire nem vagyok rendben.
- Illetve… hát, nem is tudom, hogy mondjam, vagy mit gondoljak az egész helyzetről, de azt hiszem… van egy nagyon mocskos, nagyon szexi, és már közel sem annyira titkos viszonyom. – Mármint, abban a pillanatban nyílt titok lett, hogy elkezdődött, de mivel Russellt nem sikerült lefotózniuk, legalább nem tudhatják, kiről van szó, hála istennek.
Vissza az elejére Go down
Janet Crowder-Poe
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Csüt. Szept. 15, 2016 7:31 pm
 



 

Charity

-Meg, meg. Csak rátok várunk. – kivezetjük a lovakat az istállóból. Úgy fordulok meg, hogy először Peppínó orrát, fejét, állát simogatom, majd ahogy a nyereg felé araszolok a nyakát, a szügyét, a marját is megpaskolom óvatosan. Jelzem neki, hogy jövök, jeleket keresek arra, hogy idegesítem-e. Nem, nem frusztrálom a lovat. Van isten! Már csak egy laza combcsont-törés hiányzik a nyomorult vagyok palettáról.
Beakasztom a bal lábamat a kengyelbe, aztán egy nagy lendülettel a nyeregben vagyok. Előre tolom a csípőmet, mire válaszul Peppínó lépésben megindul. Jól van tanítva. Imádom!
Amint mindketten lovon vagyunk már, Char beszélni kezd. Nagyot nyelek, de szárazat. Kipállott a szám csak attól, hogy hallgatom. Biccentéssel jelzem, hogy igen, olvastam, hiszen ezen a ponton már nincs okom tagadni, és nem is akartam. –Annyira undorító.
Ugyanakkor részint értem a miértet. – Mi átlagos emberek szeretjük tudni, hogy a hírességek is csak egyek közölünk. Ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazokkal a tapasztalatokkal. És ha ti csináltok valami polgárpukkasztót, attól mi kevésbé érezzük szánalmasnak magunkat. Szívesebben puffogunk mások hibáin, ha az egyet jelent vele, hogy attól kisebbnek látjuk a sajátunkat. – Én például pontosan ezért olvasok bulvársajtót. Anélkül, hogy lenne kedvenc színészem, színésznőm, vagy előadóm. Már most olyan vagyok, mint egy mocskos vénasszony. Még 10 év  és a ház előtt ülve találom magam, amint az utcabeli kölyköket lesem, ki-mit csinál, és az elhaladó autók rendszámait jegyzetelem. Ha van még tíz évem ennyire lerobbanni...
Az a lényeg, hogy ha át  nem is érzem, hiszen nem tudhatom milyen így kiteregetve a magánéletem, megértem, hogy neki most szüksége van erre. Kikapcsolni. Kicsit leszarni a világot. Ez most éppen rám is nagyon rámfér, úgyhogy eleve otthon hagytam a telefonomat.
Felkelti az érdeklődésemet a bennfentes információhalmaz, amit az ismeretlen pasiról mond. Csak így profilból fürkészem az arcát, és próbálok rájönni, hogyan viszonyul hozzá. – Részleteket, Char! – csattanok izgatottan, Peppínó a hangszínem miatt ügetni kezd. Nevetve húzom meg a szárat, hogy visszalassítsam lépésre a gyönyörűséget, aztán Chart is bevárjuk. – Hat éve vagyok férjnél. – mondom, és ezzel szerintem mindent meg is magyaráztam. –Piszkos részleteket kérek erről a nagyon mocskos, nagyon szexi viszonyról. Milyen a fickó? Mit lehet tudni róla? Hogy jött össze? Ő hogy reagált a fotósra? Mi lesz ez után? – Egyre jobban belelovalom magam a témába. Ebben már van egy kicsi résznyi szándékosság is. Próbálok a rossz oldalról a jóra –mert remélem, hogy volt jó oldala is- reflektálni. Fogódzót keresni, amit megragadva azt mondhatja, hogy totálisan megérte. Vagy legalább annyit, hogy volt benne valami jó is.
Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Csüt. Szept. 15, 2016 9:45 pm
 



 


Emily & Charity


- Én is totál átlagos ember vagyok, attól, hogy ez a szakmám, még semmivel sem érdekesebb a magánéletem, mint bárki másnak. Jobban mondva, lehet, hogy most már igen, mert valahogy mindenki rendkívül kíváncsi arra, ki a pasi. – Ennek kétségkívül sem Russel, sem én nem örülök, mert nem nagyon tudok mit csinálni ellene. Hiába akarnám az életemet privátként kezelni, ha nemes egyszerűséggel mindezt letojják.
- Azért nagyon tudnék örülni, ha leakadnának rólam, nem volt elég, hogy a vetélésemet is kivesézték, most még továbblépni sem hagynak. Mit kéne tennem? Szemérmesen élni életem hátralevő részében? Istenem, mennyi erkölcstelen nő szaladgál a világban, ami bezzeg a kutyát se érdekli. – Imádom a színészetet, erre tettem fel az életemet, de jelenleg egyáltalán nem örülök annak, hogy ezzel foglalkozom. - Néha úgy érzem, bármennyi jót is tegyek, egyszerűen minden semmis lesz egy ballépésnél. Nem mintha annak érezném, de megbélyegeznek miatta. – Ez bosszant a legjobban. Képtelen vagyok igazán élvezni valamit, mert kikezdenek. Egyébként valljuk be, nagyon tudnám, és amikor ketten vagyunk, akkor elfelejtek minden rosszat, csak a pillanat heve számít, és az aztán mindent felülír a fejemben, egyszerűen felolvadok benne.
Kissé elpirulok a nagy izgatottságára, de azt hiszem, megértem, rólam aztán sosem csámcsoghattunk igazán, mert nem volt mi, meglehetősen fakó volt a magánéletem már rég, s most tessék, itt vagyunk, az én mocskos szennyesem került terítékre.
- Én tíz évig voltam, és tudod, most már nem is értem, mi az istent csináltam addig mellette, totál belefakultunk a gyerek projektbe, és csak kötelező kör volt a szex. – Oké, tudom, ők egyáltalán nem szexelnek egy ideje, de ebbe nem másznék bele, mert az ő kapcsolatuk ilyen szinten nem tartozik rám. Elmesélte, de akkor nem tudtam okosat mondani, szerintem most sem tudnék, nyilván olyasmit nem tanácsolhatok, hogy mással ébresztgesse szunnyadó szexualitását.
- Jójó, nyugi már. Szóval, volt pár hete az a jótékonysági gála, amint kötelező pofavizitem volt, szóval elmentem rá, már hazafelé tartottam, amikor egy kattant rajongóm nem akart érteni a szép szóból, és felfogni, hogy nem fogom a mellkasát dedikálni, ő sietett a segítségemre és koptatta le, aztán hazakísért, de mivel még kétszer mondhatni kisegített, azt kérte cserébe, hogy igyak egyet vele. Hajnalig beszélgettünk és táncoltunk egy kicsit. Végül meginvitált egy találkára… – Harapdálom az ajkaimat, és fészkelődöm a lovon is, kár volna tagadnom, hogy a puszta gondolatától is izgalomba jövök, eszméletlen, hogy ekkora hatással legyen rám. - Ami végül az lett, hogy meghívott hajókázni. A hajójára. Én nem is értem, hogy történt, de valahogy pillanatok alatt robbant körülöttünk minden. Egy véletlen csókkal indult, aztán odahívott, hogy kormányozzak, és mit szépítsem, totál kihasználta a helyzetet, bár, be kell vallanom, én sem voltam szemérmes. A hajó végében kötöttünk ki azokon a párnákon, amiken ücsörögni szoktak az emberek napozás közepette. Hú te… azt hittem majd felrobbanok, én eszement rég csináltam csak a saját örömömre. Az volt a legjobb, hogy abszolút nem éreztem, hogy ne lenne helyes. Olyan természetesnek tűnt engedni a vágyaimnak. – Azóta sem sikerült szabadulnom ettől az érzéstől, bár hozzátenném, egyáltalán nem is akartam.
- A fotós eléggé kiakasztotta, de hát… rögtön utána elcsábítottam, szóval nem sok esélye volt bosszankodni rajta.
Vissza az elejére Go down
Janet Crowder-Poe
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Pént. Szept. 16, 2016 8:32 pm
 



 

Charity

- Többek között én is piszkosul kíváncsi vagyok rá. – Csak úgy mellékesen, halkan fűzöm hozzá, mert távol álljon tőlem, hogy belé akarjam fojtani a szót. Csak akkor szisszenek fel, amikor az erkölcstelen nőkről kezd beszélni, mert mindketten tudjuk, hogy egy díszpéldány közülük épp itt lovagol mellette. Életemben talán most az egyszer örülök annak, hogy nem ért révbe  az életem, mert így most csak egymagamban őrlődök a Hepcémen, nem nagy-nagy olvasóközönség előtt. – Most mondjam azt, hogy minden csoda három napig tart? Majd jön egy kis rockzenész, aki belevizel a mélynyomóba, aztán ő lesz a közönség új gumicsontja. Akármennyire szar ez most Char, próbálj arra koncentrálni, hogy hamarosan vége. Nem tarthat a végtelenségig. Szar, gusztustalan, vérlázító, és idekötném a ló után a fotóst, ha tehetném, de... nem is tudom. Mi lenne ha megpróbálnál előnyt kovácsolni a negatív reklámból? Most, hogy rajtad a város összes objektíve, talán kiállhatnál beszélni valósabb problémákról – és ne érts félre, tudom, hogy a te problémád nagyon is valódi. Bármit mondasz, bármit teszel, az emberek most különösen odafigyelnek rád. Használd ki. Reflektáld valami másra a figyelmüket. Mondjuk egy alapítványra. A Vörös Keresztre, bármire. Szerintem ha a nagyérdemű előtt úgy teszel, mintha ez meg sem történt volna, és azt látják, hogy bármivel is vagdalkoznak, te rendületlenül haladsz a kitűzött cél felé, akkor az unszimpátia is átalakul. Idővel. A managered mit mond?

-Hóóóóóó. – Peppínó megállt. Megveregetem a nyakát, és jelzem, hogy induljunk tovább, mert nem neki szóltam. Védekezőn magam elé tartom mindkettő, szárat tartó kezemet, ahogy mentegetőzni kezdek Charnek. – Kivételesen nem a szexre gondoltam, mint annak hiányára, vagy a meglétére. Úgy értettem azt a hat  éve vagyok házas tételsort, hogy mára megszokássá, üressé, formasággá vált a kapcsolat, tehát a te történetedből akarok táplálkozni. Amennyi szart olvasok minden nap, akarok valami élethűről is hallani végre. Csupa fül vagyok!!! – A Szürke 50 sikere óta elszabadult a pokol a kiadónál. Halomban állnak a „kézirat”-nak csúfolt ponyvapornó szutykok minden reggel az asztalomon, és még haza is vihetek belőle. Jelzem, ez már eleve a szinopszisok alapján szűrt mennyiség.
Szóval ide nekem valami életszerű történettel a legjobb barátnőm szájából!
Ó, és nem is várat magára. A nyereg végébe kapaszkodva előre dőlve, vigyorogva hallgatom, és várnám a folytatást is, de ő az ajkait harapdálja, és szinte már ficánkol a nyeregben. Ismerem én ezt. Hehe! Ez jó lesz. – Ééééés? Abba ne hagyd most! – kérlelem izgatottan. Imádom ezt a részt. Igaz, már van sejtelmem róla, hogy hová vezetett az a találka, de... de na... nő vagyok. Ez annyit tesz, hogy számomra az addig vezető út sokkal izgalmasabb, mint maga a cselekmény. Az csak tíz perc, aztán bumm. Viszont ami előtte van... Vissza a történethez. – Hajókázni. Ahhaaaaa. – Cinkos mosolyt küldök felé. – Folytasd, folytasd. – Folytatja. Én meg csak ámulok az összes nőtársam nevében. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy a hajó végébe mentek, már sikongatok, mint egy tinilány. Annyira, de annyira örülök neki. – Rögtön utána elcsábítottad. Újra. – ismétlem, csak azért,  hogy tisztázzuk: tényleg jól értettem e... - Charity, annyira büszke vagyok rád!- tényleg. Borzasztóan!!!! De felmerül egy kérdés, amit így az elmúlt hetekben saját bőrömön tapasztaltak okán fel kell tennem neki is, és ezzel kicsit el is komorodok. – Ne érts félre, nem nézlek felelőtlennek, vagy ilyesmi, szóval nem rosszakaratból mondom, csak ... csak úgy kibököm, jó? Nyugtass meg, hogy védekeztetek. Kéérlek!
Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Szomb. Szept. 17, 2016 2:47 pm
 



 


Emily & Charity


Leintem, mikor felszisszen, mert mindketten tudjuk, hogy erkölcstelen és erkölcstelen között is fényév távolságok akadnak. Őt nem tartom annak, mert van az a helyzet, amikor egy nőnek szüksége van ilyesmire, ha nőnek akarja magát érezni. Ezt nagyon is jól tudom, most már kifejezetten. Nem neki céloztam hát a megjegyzésemet, hogyan is állítanám pellengérre, a legjobb barátnőm.
- Jöhetne már, nekem ennyi is pontosan elég volt gumicsontként. – Újabb sóhaj, fogalmam sincs, mit tudnék kezdeni az egész ellen, de majd meglátjuk, talán a hírverés végül még hasznos is lesz a későbbiekben. - Ez egyébként egészen jó ötlet, majd összedugom a fejem a manageremmel, legalább ez segítsen valamit a helyzetemen. Amúgy ki volt akadva, és még nem jutottunk el addig, hogy átforgassuk pozitív irányba. Bár, azt is mondta, hogy talán most egész jól jön még a negatív kampány is. – Logikus végülis, valóban figyelnek rám, kezdetnek azt hiszem, öltözködés terén vezetem rá majd a népet arra, amire szerintem figyelniük kellene, aztán meglátjuk, mire jutunk majd azzal, aki szép kis jutalékot kap utam egyengetéséért.
- Miért, most őszintén, amúgy szexeltek? Azt meg nekem ne magyarázd, milyen a megszokás, mert bőven megéltem sajnos. Egyébként szívesen elmesélem, hátha még ötletet is merítesz belőle. – Szemtelen kacsintással kuncogok fel, mert bár a férjemmel nekem sem sikerült visszahoznunk a kapcsolatunkat a sírból, de ott végül teljesen más ok vezetett a váláshoz. Nőként ilyen súlyosan leszerepelni túlzottan is fájdalmas élmény volt, de legalább már túl vagyok rajta, és határozottan más a helyzet, de még mennyire hogy az.
Ems lelkesedése folyamatos mosolygásra késztet, noha meglehet, akkor is vigyorognék, mint a tejbetök, ha nem így volna. Nemes egyszerűséggel feltölt ez az egész helyzet, és még csak mocskosnak sem érzem magam tőle.
- Igen. Levezettük a feszültséget, hogy úgy mondjam, és egyébként is meztelenek voltunk. Jaaaj, de várj, előtte még azért volt egy, s más, a fotósos incidenst nem is tudod. Szóval utána beugrott velem a jéghideg vízbe, azt hittem, befagy a popóm, és hogy nem fogok tudni feljönni, és tudod, még egész bensőséges is lett volna az egész, hogyha nem hallom meg a motorcsónakot, na onnantól kezdve iszkiri volt fel a hajóra, és mint láttad, nem jártam túl nagy sikerrel, de neki szerencséje volt. – Bosszankodom egy sort, bár a nap folyását annyira nem tette tönkre, nem úgy az én hírnevemet.
- Ööööööö… nem. Tudom, hülyeségnek gondolod, de ő is rég volt nővel, meg totál úriember, aligha lenne bármiféle baja. Terhes meg úgysem lehetek önerőből, miként az elmúlt tíz év mutatja. – Rántom meg a vállaimat, lehet, túlzottan is félvállról és naivan veszem a dolgot, és eszembe kellett volna jutnia, de nem jutott, most meg már úgyis mindegy.
- Képzeld… Zack is felhívott, és lekapott a tíz körmömről, hogy ne alázzam meg a közös ismerőseink előtt. Még volt pofája. – Forgatom meg a szemeimet, mert ha valami, hát ez még a fotóknál is jobban bosszant.
Vissza az elejére Go down
Janet Crowder-Poe
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Rachel McAdams

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Kedd Szept. 27, 2016 7:30 pm
 



 

Charity

Ha valakit ennyire régről, és ilyen jól ismersz, fél szavakból is megértitek egymást. Ez esetben kézmozdulatokból. – Fogalmad sincs milyen nagyra értékelem, hogy ennyire elnéző vagy velem kapcsolatban, de mondjuk ki, a hűtlenség az mindenhogy hűtlenség. A ribanc, bűntudattól fűtve is csak egy ribanc. A saját bőrödön tapasztaltad meg milyen a másik oldalon lenni. Örülök, hogy nem utálsz, de nevezzük nevén a dolgokat. Hidd el, hogy ha létezne rá helytálló indok és kifogás, én már megtaláltam volna, és kis fehér zászlókra nyomtatom, mint minden átlagos, önigazolást kereső ember. – Mosolygok magam elé a magam gunyoros-bájos módján. Persze, hogy volt idő, amikor megpróbáltam mindent a körülményekre kenni. Miként Zack is Charityt okolta annak idején a félrelépés fő okának, és most mégis Char az aki nem ítél el. Szerintem elképzelése sincs arról, hogy mennyire szeretem őt ezért és a szép lelkéért.
A kérdés viszont zavarba – Nem? – ez nem is kérdő, inkább amolyan óvatos „nem” a szexeltek-e kérdésre válaszul, mert nem egészen értem még, hogy hova akarunk kilyukadni. Aztán végre leesik. Nehezen fogom fel a Char által soroltak mögöttes tartalmát, mert nekem igazából annyira természetes már, hogy a férjem csak úgy van. Ha bemegyek a fürdőbe amikor tusol, már meg se nézem alaposan. Csak egy test a zubogó víz alatt. Foglalkozunk a gyerekekkel, elmegyünk a közös barátokhoz, vagy mi látjuk őket vendégül, dolgozunk, alszunk (többnyire egymásnak háttal), ennyi. Azt hiszem, már nem is számít. Talán már nem is hiányzik, hogy ennél több legyen. –Úgy egy hónapja arra ébredtem, hogy valamikor álmomban átkaroltam a háta mögül és a lapockái közé fúrtam az arcomat. Annyira... helytelennek tűnt, hogy nem tudtam visszaaludni, szóval inkább lementem a nappaliba kutyát simogatni reggelig. Nem állítom, hogy Ő hiányzik. Csak azt mondom, hogy értem mennyire magányos tud lenni az ember akkor is ha ott van mellette valaki. – Az nem számít, hogy van szex vagy nincs. Charitynek leginkább szeretetre volt szüksége, megértésre, vagy csak tudni, hogy fontosabb a férjének holmi inkubátornál, de ezt Zack nem adta meg neki. Projektmunka... Jézusom, ez a szó! Nem érthetem, hogy ez milyen lehet, és nem is akarom megtudni. Nekünk csont nélkül összejött Charles és Charlotte is. Amennyire emlékszem, nem görcsölős munka volt az, menetrend meg aztán pláne nem. Mehh. Hagyjuk. Sokkal szívesebben hallgatom női gondolataim helyett Charity történetét, ami nem is várat magára, és tele van kellemes meglepetésekkel. – Jesszusom, Te nő! Ki vagy virulva!! – És tényleg, jobban megnézve, szinte látszik, ahogy mint egy sziluett, körberagyogja őt valami megmagyarázhatatlan, valami leírhatatlan, valami gyönyörű. Ha nem Charityről lenne szó, azt mondanám, hogy belehabarodott a fickóba; és ha nem éppen intimebb dolgokról beszélnénk, amitől lázba jön az ember, hanem például az időről és annak múlásáról-járásáról, akkor viszont azt állítanám, hogy terhes, gratulálok, vegyen tesztet; lehet, hogy nem vele van a baj. Inkább arról lehet szó, hogy nem a megfelelő partnert választotta, és amint ezt kigondolom, megesküszök, hogy magamban is tartom. Én is bírtam Zack-et annak idején. Ha most elkezdem ócsárolni, annak nem lesz hitele. – Tehát tele van meglepetésekkel a pasi. – csicsergek közbe amolyan nem rossz, nem rossz kifejezéssel az arcomon, ami most éppen az őszinte elismerés jele. Beugrani a hideg vízbe van olyan ostobaság, hogy azt ne tervezze meg előre az ember. A spontaneitás fontos. Szeretjük az olyat. –Összegezzük. Szuperszexi, szuperhős, nagyon random fickó elhív hajókázni, nagyon összegabalyodtok és nagyon le lettél fényképezve. – nem akarok több figyelmet szentelni a védekezés-kérdésnek, és azt se szeretném, hogy az én rosszindulatom, és a betegségem miatt fellépő paranoiám kihasson a közös napunkra, ezért ezt a részét inkább nem firtatom. Csak magamban jegyzem meg, hogy minden kangörcsös faszi nagyon rég volt már nővel, és ezt eskü alatt is vallaná, ha punciszagot érez. Ez amolyan mentsáv a pasiknál. Ha ezt kimondják az két dolgot jelenthet: vagy nagyon rajta van a vágy, és ezzel magyarázza miért nem tud tovább várni; vagy nagyon rajta van a kangörcs, és ezzel magyarázza, hogy miért fog nagyon gyorsan elsülni. Ritka az, amikor a begerjedt pasi szájából elhangzottak tényleg fedik a valóságot. Hidd el. Tudom. Egyszerű megfigyelés.
-Öhm... –megköszörülöm a torkomat, amikor a volt férje kerül szóba. – Engem is felhívott... Zack – az volt a lényege, hogy beszéljek a barátnőm fejével, ne legyen már ennyire ótvar ribanc, mert ez neki kellemetlen. Leosztottam. Keményen leüvöltöttem a fejét. – Azt kérdezte hogy vagy... – más szavakkal. – éés, hogy nem akarok-e beszélni veled erről... – konkrétan parancsba adta a rohadék, mintha nekem kötelességem lenne sarokba állítani a legjobb barátomat. - ... meg, hogy ennek lehetnek-e RÁ nézve kellemetlen utóhatásai... – Nagyot sóhajtok. Hosszan, fáradtan. Ennél szebben nem tudtam megfogalmazni a barátnőm ex-férje, és immár az én ex-cimborám szavait, de azt már képtelen vagyok visszatartani, hogy mennyire megbotránkoztat, hogy az a kis senki pattog a saját jó híre miatt. –Jelentettem az ócska pöcsnek, hogy szó szerint elkúrta a jogot arra, hogy bármi beleszólása legyen a te életedbe, és közöltem, hogy semeddig nem tart távolságtartási végzést szerezni az ő fajtája ellen, ha még egyszer zaklat téged az ilyen hülyeségekkel. – Azt hiszem, valami olyasmit is hozzátettem mielőtt rábasztam a telefont, hogy legközelebb a pöcsével játsszon, ne a mi idegeinkkel; de ez most nem számít. – Szerintem vette a lapot. – Elég egyértelműen fogalmaztam neki. – Utána olvastam, és tényleg van jogi alapod indítványozni egy távolságtartásit, főleg a ti hátteretekkel – kvázi: csalfa férj, az említett menetrendszerű szexuális életük a babaprojekt miatt, és a tény, hogy rátelefonált... Hogy fogalmazzak? – A körülményeke tekintve... egy jó ügyvéd simán előadja, hogy még mindig a tulajdonának tekint téged. Tiszta ügy. Csak egy szavadba kerül, és hívom az ismerősömet. Ha nem kapsz több idegesítő hívást tőle, az megér pár ezrest egy ügyvédnek, nem?
Megvárom a választ, aztán ha ő is készen áll rá, akkor továbbléphetünk. Azaz inkább eggyel vissza. – De ne tereld a szót. Nem feleltél arra a kérdésre, hogy lesz-e folytatása a szuperszexi kalandodnak? És kérek egy nevet is. Valami Mr. B-t mondj, vagy bármit csak ne én Szuperszexizzem már.
Vissza az elejére Go down
Charity Coleman
avatar
Média és művészet

Kor : 30
Avataron : Candice Accola

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Pént. Okt. 21, 2016 10:04 pm
 



 

- A ribanc az pénzt fogad el azért, hogy másnak odaadja a testét. A hűtlenségedet nem vitatom, de attól még én speciel nem foglak kevesebbnek tartani. – Ami meg mindenki mást illet, nos valljuk be, nem kell, hogy érdekeljen a véleményük, sőt mondhatni halálosan hidegen hagy a dolog, hisz nemes egyszerűséggel engem nem csalt meg sosem, tudom, nehéz lenne, bár szerintem a baráti kapcsolatokat is fel lehet rettentő csúnyán rúgni. Mi nem itt tartunk hála istennek, és úgy gondolom, hogy nem fogunk soha ilyen szinten mellékvágányra futni. Igaz, azt nem értem, mit tapasztaltam meg szerinte, mert ha valaminek, hát megcsalásnak sosem voltam az áldozata. Vagy tud valamit, amit én nem.
- Bocsánat a kendőzetlen őszinteségemért, de ez rettenetesen hangzik. Ez nektek így jó? Vagy… egyáltalán nem is akarjátok megmenteni a házasságotokat, csak sodródtok a szakadék felé? Én… oké, biztos más lennék x gyerekkel a hátam mögött, de belehalnék egy ilyen ridegnek ható kapcsolatban. Tényleg ennyire szörnyű, vagy csak én vonok le rossz következtetéseket? – Ami azt illeti, nehéz a szavait másként fordítani, de valahol reménykedem benne, hogy tévedek, és csak ő látja most valamiért sokkal borúsabban a dolgokat, mint amilyenek.
- Tényleg? Igazából, csak jól esik végre önmagamért csinálni valamit, ami mögött nincs csupa elvárás. Az valahogy nem tesz jót a kis lelkemnek. – Bőven elég volt Zack mellett, és soha többé nem leszek hajlandó eltűrni, ha valaki semmilyen szinten nem kész a kompromisszumra, sőt, szerelmet sem akarok, hogy megint legyen valaki, akinek a világon mindent megtennék, ellenben ez fordítva nem igaz.
- Igen, határozottan, de azt hiszem, én is neki. Amikor először találkoztunk, szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy így össze fogjuk szűrni a levet. Aztán egyszer csak mégis megtörtént. – Jól esett, még mindig jól esik, és ez olyasmi most az életemben, amiről nem szeretnék lemondani, legyek bármilyen címeres cafka is a lapok meg az ex férjem szerint.
- Mondhatni félelmetesen pontosan sikerült összegezned a dolgot. Így történt. - Kénytelen vagyok felnevetni, mert határozottan szórakoztató ebben a röpke összefoglalóban a dolog. Ugyanakkor nem tudom még, merre lesz az arra, egyáltalán élvezhetem-e tovább a kötetlen légyottjainknak, de nem szeretném túlgondolni, annak vélhetőleg nem lenne túl jó vége. Inkább élek a pillanatnak, hozzon bármit, minthogy tervezgessek, és csalódjak ismét. Tettem eleget, nem kérek belőle többet.
- Hogy mit csinált? – Emelem fel a hangom, és meglehetősen gyorsan kerítenek hatalmukba a düh hullámai. Pofátlan disznó. Komolyan van bőr a képén? Én ezt el sem hiszem. - Rohadjon meg a kellemetlen utóhatásaival. Önző, szemét féreg. Hogy lehet valaki ilyen pöcs? – Markolom keményebben a kantárt, és ha nem dühös lennék, valószínűleg elsírnám magam, nem tehetek róla, szerintem Zack halálom napjáig mérhetetlenül könnyen fel tud majd zaklatni. - Janet… öhm, már másodszor említed, ezért szólnom kell, hogy Zack sosem csalt meg, nem azért váltunk el. Vagy… van, amiről nem tudok? Megcsalt, és be sem vallotta nekem? Mit tudsz, amit én nem? – Pillantok rá komolyan, azt el is felejtem megköszönni, hogy kiállt értem, de később biztos eszembe jut majd, ellenben erre már szeretnék fényt deríteni, mert ha képes volt félrekefélni, ahelyett, hogy olykor velem bújjon össze csak úgy az örömszerzés kedvéért, akkor biztos, hogy odamegyek, és behúzok neki egy orbitálisat, mert az már mindennek a teteje lenne.
- Meglátjuk, de köszönöm a felajánlást, ha megint zaklat majd, akkor elképzelhető, hogy élek a lehetőséggel. – Még mindig rettenetesen zabos vagyok és fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről az egészről.
- Nem tudhatom, elképzelhető, hogy lesz, egyelőre én is a sötétben tapogatódzom. Szerintem a Szuperszexi teljesen jó, vagy a Névtelen Charity Bolondító, jó, ez hülyén hangzik. Legyen csak R. Aztán hogyha úgy alakul, hogy nem kell titkolnom, majd elmondom a nevét. Egyelőre jobb így, nem miattam, miatta, totál kényesen ügyel arra, hogy kimaradjon a reflektorfényből. – Nem vette túl jó néven a paparazzikat. - Szerinted… érdemes belebonyolódnom, vagy inkább ne firtassam? – Csak amiatt vagyok bizonytalan, hogy Russel nem tud mit kezdeni az ismertségemmel, a többi nem zavar, sőt, határozottan érdekes lenne az is, hogyha titkos viszonyt folytatnánk…


Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
Csüt. Dec. 01, 2016 10:33 am
 



 





játék vége






Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Cougar Mountain Istálló
 



 

Vissza az elejére Go down
Cougar Mountain Istálló
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: