HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Nappali (Cassius háza)

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Nappali (Cassius háza)
Kedd Szept. 13, 2016 6:15 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Kedd Szept. 13, 2016 6:26 pm
 



 

Előzmény

- Nagyon mozgolódott, már idegesítő volt.
Vonok vállat egyszerűen, mintha ez olyan mindennapi dolog lenne. Igazából… ha nem is mindennapi, de egy-két fogamtól már így is sikerült elbúcsúznom a ketrecharcoknak köszönhetően. Mondjuk a fogsorom elülső része sértetlen, így igazából csak hátulról kellett kiszedegetnem. Idővel, ha ilyen ütéseket kapok, akkor nem fog legalább duplán fájni. Na meg egyszer nekem is abba kell hagynom ezt az egészet, de… jelen helyzetben nagyon nem áll szándékomban. Jó vagyok benne, és elég kellemes pénzösszeg üti a markomat is egy-egy meccsem után. Nem tagadom, volt már arra is példa, hogy szándékosan buktam el egy-egy meccset, csak annak fényében, mert egyik jó barátom ellenem fogadott, és valami rohadt nagy összeg ütötte végül a markunkat. Gondolom nem kell magyarázni, hogy előtte be is avatott, mire is pályázik. Én meg úgy voltam vele, hogy bekapok néhány ütést, aztán pedig kidőlök. A színészi munkám pedig magáért beszélt, abból sikerült beszereznem még egy Harley-t.
- Nem lesz semmi baja. Már valószínűleg úton vannak a többiek is.
De arra csak később fogok kitérni, kik is azok a többiek. Vagyis név szerint nem fogom megnevezni őket, akármennyire is megbízom Nickában. Sokkal inkább vagyok annak a híve, hogy ha annyira meg akarja ismerni őket, akkor találkozzon velük. Abban biztos vagyok, hogy egy ujjal sem nyúlnának hozzá, mert akkor tudják, hogy velem gyűlne meg a bajuk. Nicka drágalátos Kevinje is a nehezebbik úton tanulta ezt meg. Mindegy, a srácok elintézik az ügyet, annyi már biztos. Nickát viszont nem akarom ettől függetlenül nagyon szem elől veszteni, mert ki tudja, milyen ügyletekbe került még bele.
- Gyere.
Biccentek a fejemmel, miután kidobta a zsebkendőt, hogy jöjjön. A felszerelése egy fokkal jobban tetszik már, legalább nem kell szinte egyből elkapnom róla a tekintetemet, ha ránézek. Odavezetem Nickát a motoromhoz, aztán pedig odanyomom a kezébe a bukósisakomat.
- Nagy lesz rád, de legalább megvéd.
Ellenvetést nem fogadok el, szóval remélem nem fog vele próbálkozni. Felülök a motorra, és helyet szorítok Nickának is, megpaskolom a helyét.
- Ülj fel, és kapaszkodj belém.
Arcomra azért egy féloldalas mosolyt erőltetek, hogy ne vegye úgy, mintha parancsolgatnék neki. Nem tudok most nagyon vidám lenni, hisz tudom, hogy valószínűleg miről is kell beszélnem nemsokára.

Ha pedig felszáll mögém, és belém kapaszkodik, már izzítom is a motort, és elindulok hazafele. Nem szeretek útközben beszélni, pláne, mivel legyek, és egyéb rovarok is olyan simán beleszállnak a számba ilyenkor, hogy utána meg fuldokolhatok, aztán a végén meg lehet le is fordulok a gépről. Nem megyek valami gyorsan, olyan ráérős tempóban haladunk.
Végül pedig megérkezünk a házamhoz. Szerintem az egész épületnek több, mint a felét a garázs teszi ki. Nincsenek nekem túlzottan nagy igényeim, de jó, ha van egy hely, ahova el tudok vonulni, és bütykölgethetem a gépeimet. Be is állok hát a garázsba, és leállítom a motort, majd leszállok róla.
- Szerény otthonom legnagyobb állomása, fáradj csak beljebb.
Nem fogok egyáltalán megbotránkozni, hogy nincsen rend a nappaliban. Szinte sosincs, na meg nem vártam látogatót, és amúgy is az én házam, úgy élek benne, ahogy én akarok. Másrészről pedig szerintem nem vészes annyira. Nem vagyok az a pedáns ember, annyit hamar leszűrhet, amint a garázsból átérünk a nappaliba.
- Foglalj helyet, és mondd, kérsz-e valamit inni. Mert én mindenképpen fogok.
Ha kér valamit, akkor azt hozok, amennyiben nem, úgy pedig a vodkára esik a választásom. Ismételten, ha kért ő is, akkor hozok két poharat, másik esetben pedig szerintem evidens.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Kedd Szept. 13, 2016 7:13 pm
 



 


Én és a motorozás két különböző dolog. Nem vagyok híve a veszélyes sportoknak, sem a száguldásnak, bár azt azért bevallom, nézni szeretem. De egy Harley hátsó ülésén ülni, elfehéredve, kapaszkodva az életemért Cassius derekába, nem egy leányálom. Mindenesetre egy picit, de tényleg csak egy picit élveztem, ahogy a bukósisak alatt belekap a hajamba a szél, a hogy az esti szellő lágyan cirógatja felhevült bőrömet.
Messziről teljesen átlagos párnak tűnhetünk, akik tesznek egy kört a városban, mielőtt nyugovóra térnének. Egyesek talán még azt is gondolhatják, hogy egy párt alkotunk. És talán nem is állnak távol az igazságtól. Legalábbis, ami feltevéseiket illeti. Annak idején bármit megtettem volna, hogy Cass felfigyeljen rám, hogy végre észrevegye, sokkal jobban szeretem annál, minthogy megérdemelné. De nem így történt és végül ez is vezetett ahhoz, hogy elsodort minket az élet egymás mellől.
A garázsba gurulva megcsap a benzin és gépzsír különös egyvelege, ajkaimra mosoly kúszik. Sokszor éreztem ezt a szagot, valahányszor átmerészkedtem Cass-ékhez. A szüleim ugyanis nem igazán díjazták, ha nálunk vagyunk. Jobb szerettek szemmel tartani bennünket. Végignézek a motorokon, a félig összerakott gépek gondosan félrerakott darabjai elárasztják a padlót. Vajon mennyi időt tölt itt? Jut ideje másra is? Hát persze, hogy jut… hisz kurvázni jár.
Követem a nappaliba és azt kell mondjam, egész otthonos a kecó. Na persze nem olyan, mint az enyém, nem ragyog tisztaságtól a járólap és nincs orchidea illat, de legénylakásnak tökéletes.
-Sokkal rosszabbra számítottam, azt azért tudnod kell. – Nevetek halkan, ahogy körbejárom a házat. A konyha tágas, bár nem hiszem, hogy valami mesterszakács rejtőzött el benne, szerintem csak a mikróhoz ért. A hálója viszont szabályszerűen vonz és ez egy kicsit megijeszt. Amíg mosdóban frissítem fel magam, hallom, hogy poharak koccannak össze ujjai között. Jól fog esni most egy kis alkohol… remélem nem csapvízzel szúrja ki a szemem.  
A kanapén foglalok helyet és felcsillan szemem, amikor megérzem a vodka illatát. Most pont erre van szükségem. Hamar szeretnék gátlástalanul beszélgetni, úgy, mint annak idején, mikor egyikünk vállát sem nyomták mázsás terhek.
Elveszem tőle a teli poharat és nagyot kortyolok belőle. A fanyar íztől táncra perdülnek ízlelőbimbóim, felélénkülök és kényelmesebb pózt veszek fel.
-Nincs takarítónőd? – Kérdezem vigyorogva, ujjam hegyével a pohár száján játszadozva. - Azt hittem azok az ostoba kurvák néhanapján ki is ganézzák a házat. – Csak nem féltékenység csendül ki hangomból? Oh az a jó kis alkohol, amitől megered az ember nyelve és fékezhetetlenné válik az érzelmi hullámvasút. - Miért jársz ilyen helyekre? Sokkal jobbat érdemelsz. Rengeteg pénzt elversz rájuk ahelyett, hogy találnál valaki olyat, akinek fontos vagy.Nekem az vagy, de ez nem a mai nap témája.
Újra belekortyolok a pohárba, ha így folytatom, hamar utána kell majd tölteni. Olyan sok mindent mesélnék neki, de fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Megöltem az apám, azt már tudja. Luxus kurva vagyok, pénzért szexelek és adom a társaságom gazdag, vén, kiéhezett férfiaknak. Nincs megtakarított pénzem, gyakorlatilag egyik napról a másikra élek. Nincsenek barátaim és bármily furcsa is, élvezem a „munkám”. Szóval, melyik résszel indítsam?
-Köszönöm, hogy kiálltál értem. Nagy valószínűséggel most mozdulni sem tudnék a fájdalomtól. – A mai napig viselem a heget, melyet Kevin elvetemült természete okozott. Nem akartam felbosszantani és legtöbbször én is megvédtem magam, de aznap nem sikerült.
Önkéntelenül húzom le felsőm ujját csuklómra, elfedve a centiméteres heget, mely emlékeztet arra, mekkora erő van egy felbőszült férfiban.
Nem tudok mit mondani, jobbára csendben ülök és a szoba fel nem fedezett pontjait bámulom. Teljesen össze vagyok zavarodva…
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Kedd Szept. 13, 2016 9:34 pm
 



 

- Minek költsek méregdrága bútorokra, ha közben vehetek belőle méregdrága piákat?
Vetek fel egy nagyon mély költői kérdést. Ha valami, akkor alkohol az bőven van a házban. Megtalál itt mindent, a tequilától kezdve a whiskyn át a vodkáig. Az már részletkérdés, hogy miből mennyi van, és hogy egy-egy üveg mekkora. A mostani vodkás üveg is, amiből önteni akarok, három literes, és nem ez a legnagyobb. Mondjuk az már whisky, és az eltérés sem olyan nagy, hisz az „csak” öt literes. Nem vagyok alkesz, ezeket gyakran cibálom el magammal összeröffenésekre. Vagy öntök át abból a nagyból egy kisebbe, és úgy. Na meg ajándékként is tökéletesek. Elég nagy az ismertségi köröm.
- Nem amúgy. Egyszerűen csak nincsenek nagy igényeim ez ügyben. Nem kell nekem mindenféle csili-vili csillár, meg méregdrága fákból készült bútorok. Konyhát is láthatod, hogy olyan szinten minimalista, hogy csak na. Van egy tűzhely, tökéletesen fő rajta minden, mikró, hűtő… de látod te úgy is. Ha nincs kedvem mosogatni, akkor meg felőlem rászáradhat, ami csak akar. Ha nem lehet utána sem kivakarni belőle, veszek újat, régit kidobom.
Elég egyszerű, mégis trehánynak mondható a hozzáállásomhoz ezekhez a kérdésekhez. De hát miért is lenne más? Úgy az életben sincs semmilyen komoly célom jelen pillanatban. Nincs szükségem családra, nincs szükségem olyan hiú ábrándokba kergetni magam, hogy megmászom például a Himaláját, vagy hasonlók.
Koccintás sincs? Remek. Én sem tökölök akkor, iszok az enyémből, és leülök Nicka mellé a kanapéra.
- Jól van Nicka, ki a faszom mondta, hogy kurvázok? Már nem tudom, hanyadjára mondod ezt, mikor rohadtul van különbség aközött, hogy megnézek egy-két lányt, és azért fizetek, hogy a látványt élvezzem, és aközött, hogyha azért fizetek valakinek, hogy dugjon velem. Amúgy meg te sem vagy sokkal nagyobb példakép nálam. Ha egy kurvapecér is lennék, akkor sem lenne beleszólásod én kinek fizetek, hogy tegye szét a lábát, mikor te meg pont ugyanezt teszed, csak többért.
Már kortyolok is bele következőleg a poharamba, jó nagyot húzva belőle, hogy ezt befejezzem. Aztán pedig ki is iszom hamar a pohár tartalmát, és most már nem csak két decit öntök a pohárba, hanem teleöntöm a fél litereset. Nem azért hívtam ide Nickát, nem azért verettem szét a pofámat és vertem szét egy másik tagét, hogy aztán pedig az éles nyelvemmel, és a kicseszett ingerlékenységemmel elüldözzem magamtól. Előrehajolok ezt követően, térdemre rákönyökölök, és homlokomhoz nyomom a hideg poharat. Következő kérdésére pedig nem is válaszolok, csak úgy ülök ott, próbálva lenyugtatni magamat, és nem felcseszni az agyamat ismét.
Köszönetnyilvánítására sem reagálok semmit, teljesen más témát vetek fel.
- Emlékszel a tizenharmadik születésnapomra, mikor apám hazahozta azt a lotyót, és átmentem hozzátok, mert rühelltem azt a férfit? Ez sokat az évek alatt nem változott, szóval elég sokat hazudtam neked is három éven keresztül. Elvakult egy rohadék volt az öreg… vagy az, mit tudom én, hogy életben van-e még. Bele volt teljesen esve abba a szukába, közben nem vette észre, ahogy a fia szenved. Én pedig kurva jól rejtettem el az egész világ elől, ahogy az a nőszemély folyton simogat, nyomul rám, összegezve molesztál. 5 éven keresztül tűrtem ezt a szart, gondolhatod, miért nem írtam egy rohadt szót sem neked. Mikor eljött az idő, hogy elköltözzek, elkezdtem csomagolni, az a szuka akart még egy kicsit belőlem, erre megöltem. Bár az elég enyhe szó. Apám bicskájával jó néhányszor leszúrtam, figyeltem, ahogy szenved. De én hülye baromállat könyörületes voltam, és végül megadtam a kegyelemdöfést. Csak 3 évre ítéltek el, különféle ítéletek voltak, enyhítő körülmények, miegymás. A 3 évből aztán 3 és fél lett, később 4 és fél, aztán pedig végül hét. Megtanultam megvédeni magam, és másokban kárt okozni. Hogy most mivel foglalkozok? Ketrecharcos vagyok, ezért van annyi pénzem. Szétverem mások pofáit a profitért, és esetenként hagyom szétverni a saját pofámat, hogy még több üsse a markomat. Mindemellett egy mocskos bűnöző vagyok, aki boltokat rabol ki, fegyverszállítmányokat nyúl le, és hasonlók. Akarsz még valamit tudni?
Az a fél liter pedig a mondanóm végére el is fogyott a poharamból. Hamar be fogok rúgni. A szemeimben is azért jelentek meg könnyek, mert túl nagyot kortyoltam, és félrenyeltem a mondandóm kétharmadánál, aztán majd megfulladtam. De folytattam, amit lehetett, elmondtam. Tudni akarta, mi történt velem, hát tessék.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Szer. Szept. 14, 2016 2:50 pm
 



 


A pohár csak hamar üres lesz és szó nélkül nyúlok a dohányzóasztalon álló üveg után. Tele töltöm a poharat és nagyot kortyolok belőle. Az evés mostanában nem tartozik a mindennapi rutinjaim közé, így nem marad el az alkohol várt hatása. Sőt, hamarabb érkezik, mint amire számítok. A fejem kába lesz, nyelvem felszakadt ajkamon táncol. Felszisszenek, ahogy a hideg üveg számhoz ér. Csak most jövök rá, milyen csúnya látvány lehet.
-Mert szerinted az nem kurvázás, hogy egy lány táncol az öledben egy elzárt szobában? Ezek bármit megtesznek, ha villantasz egy százast. Téged ismerve pedig… – Háborodok fel, holott javarészt én is ezt csinálom. Velem csupán annyi a különbség, hogy én mindezt kulturált keretek között teszem meg és csak akkor, ha az ügyfél úgy kívánja. Ha kell, csak elkísérem egy rendezvényre, elmondom, mennyire jó ember, majd továbbállok. Ha megjelenek az újságban, másnap már senki sem tudja, hogy éltem valaha. A befolyásos emberek bármit megtesznek azért, hogy ne derüljön ki a titkuk. Mégis hogy néz ki az, hogy a város elismert képviselője kurvákkal múlatja az időt.
-Persze, gyerünk, kurvázz le. Végülis, szeretem a szexet, fizetnek is érte és amennyire hülye vagyok, még azt is elviselem, hogy néhány ostoba fasz úgy bánjon velem, ahogy azt nem kéne. De te Cassius, te nyilván egy igazi úriember vagy, ha nőkről van szó. – Forr bennem az indulat, na meg a vodka, amit most egy szuszra le is húzok. A pohár alja hangosan csattan a dohányzóasztalon, ahogy nem törődve törékenységével, szinte rádobom.
De aztán elfogy belőlem minden düh, ahogy hallgatom mondanivalóját. Emlékszem a születésnapjára, emlékszem, hogy szinte az egész napot velem töltötte. Rémlik a nő arca, akit aznap hazahozott az idősebb Westbrook. Az a nő első ránézésre is beteges kinézettel bírt, valahol talán még ijesztő is volt számomra. De nem ért fel Cassius apjával. Mindig féltem tőle, bár ezt sosem mondtam Cass-nek. Visszagondolva, most már értem, miért volt olyan sokat nálunk.
-De miért nem mondtál soha semmit? – Vonom kérdőre lágy hangon. - Melletted lehettem volna, akkor talán nem alakult volna így az életed. – Mondom ezt én, aki megölte az apját.
Közelebb csúszom hozzá, karomat átbújtatom az ő karja alatt, hogy combjának feszíthessem tenyerem. Fejemet a vállára hajtom, a világ forog velem, de nem érdekel.
-Apa sokszor megvert Cassius, mindig talált valami apró indokot arra, hogy eljárjon a keze. – Kezdek bele félszegen, halkan, majdnem suttogva. - Ha nem ettem meg a vacsorát azért, ha nem hajtogattam össze a ruháimat azért, de legtöbbször azért, mert ragaszkodtam a barátságodhoz. – Bernd gyűlölte Cass-t és az egész pereputtyát, legtöbbször a kertben voltunk, vagy a faházban a hátsó udvaron, hogy apa észre ne vegyen minket. Voltak persze jobb napjai is, amikor a szobámban is játszhattunk minden gond nélkül és ami után nem járt kiadós verés.
-Hetekig terveztem, hogy fogom megölni, végül aztán a fészerben találtam rá. Szétvertem a fejét kalapáccsal, majd feldaraboltam egy fejszével és rázártam az ajtót. Fogalmad sincs, mennyire élveztem… – Halvány mosoly fut át arcomon, ahogy felidézem az emlékeket. Még most is elégedett vagyok tettemmel és egy csöppet se bántam meg.
-A börtönben életfogytiglant kaptam, de az ügyvédem elérte, hogy kivizsgáljanak. Azt mondták, beteg vagyok, egy szörny, ezért átvittek az intézetbe. Gyűlöltem ott Cass. Minden nap gyógyszert szedtem és a végére már azt se tudtam, ki vagyok valójában. – Ajkamba harapok, nem érdekel a fájdalom, mely élesen nyilal érzékszerveimbe.  
Újra fémes íz folyik le torkomon, melyet egy korty vodkával öblítek le. Hogy az istenbe lehet ilyen elbaszott az életünk?
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Szept. 18, 2016 8:10 am
 



 

- Már megbocsáss, de engem ismerve?! Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsalak, de lószart sem tudsz rólam. A mostani életemről nem.
És jobb lenne, ha nem próbálna úgy tenni, mintha tudná. Nem fogom bántani, kipaterolni sem hiszem, hogy lenne erőm, de a beszélgetés nem folytatódna nagyon hosszú ideig.
- Képzeld, ezzel kapcsolatban kivételesen az vagyok. Sosem emeltem a kezemet egyetlen nőre sem, senkire nem erőltettem rá az akaratomat.
Az pedig egy teljesen másik történet, ami a ketrecharcoknál történik. Ami ott játszódik le, az ott is marad. Ismerek családos embereket, akik szintén harcolnak, miközben a családja semmit nem tud róla. Nem szabad a munkát hazavinni, ezt megtanultuk már nagyon régen.
- Mert szerinted egy védtelen 13 éves srác, akit megfenyeget egy ilyen elmebeteg nő, miközben békén sem hagyja, az majd lesz olyan vakmerő, hogy valakinek is beszéljen róla, még több szenvedést hozva a fejére?
Nem utasítom vissza közeledését, mikor combomra teszi a kezét, akkor hamar érte nyúlok, hogy inkább megfogjam azt.
Sóhajtok csak arra, mikor ő is elkezd beszélni. Eléggé hasonló életutat jártunk be, és én is feltehetném most ugyanazt a kérdést Nickának, amit ő tett fel nekem az imént, de nem fogom. Pláne, mivel megértem, miért tartja valaki inkább magában az ilyesmiket. Nem szólok közbe, hadd mondja végig ő is, amit akar. Mikor azt mondja el, mit tett az apjával… nos, inkább magamban tartom a véleményemet. Az még oké lett volna, ha „csak” a fejét veri szét a kalapáccsal, de hogy feldarabolja… az már kicsit túlzás. Legalábbis szerintem az. De meg sem szólalok, csak hallgatom tovább. Mondandóját, ahogy befejezte, öntök Nickának is a vodkából még, aztán megvárom, hogy megissza-e, vagy sem.
- Tehát röviden összefoglalva: Mind a kettőnknek elég elcseszett élete volt. Kíváncsi vagyok, mi alakult volna másképpen, ha nem válunk el egymástól…
Lehet még ennél is lentebb lennénk, ugyanakkor nincs kizárva a másik véglet sem. Megszólalásom egyben volt tehát költői, és konkrét kérdés is.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Szomb. Szept. 24, 2016 3:22 pm
 



 


Néhány perc erejéig nézem összefont ujjainkat combján. Mennyivel könnyebb volt, mikor még kicsik voltunk és az ő élete sem siklott ki. mikor még csak ő volt és az apja, ketten a világ ellen. Mikor a szüleim engedték, hogy azt tegyek, amit akarok. Megannyi viszontagság ellenére mégis visszataláltunk egymáshoz, bár elég göröngyös úton tettük mindezt.
Elveszem a poharat az asztalról és belekortyolok. Most már nem érzem olyan finomnak, mint az elején. Sőt, ahogy legurul torkomon az a néhány deci, úgy rázza ki a hideg testemet. Erőltetnem kell magamat, hogy lent is maradjon és ne díszítse Cass  padlóját az ebédem.
-Igazad van, nem ismerlek úgy, ahogy kellene. De te sem engem, és még ha nem is mutatod, tudom mit gondolsz rólam és ha szerinted nem volt elég okom arra, hogy megöljem az apám, akkor nincs itt semmi keresnivalóm. – Senki sem tudja és ismerte apámnak azt az oldalát, amit én. Amikor minden egyes rossz válaszért pofont kaptam, amikor kitűnő bizonyítvánnyal a zsebemben csupán néhány feszültségmentes pillanat várt otthon.
-Bízhattál volna bennem annyira, hogy tudd, sosem árultam volna el senkinek a titkod. Elszökhettünk volna… – Istenem, hányszor szövögettem ócska terveket arra, hogy összepakolok a kedvenc hátizsákomba és eltűnök a városból. De olyankor belenéztem anyám szomorú szemébe, akinek egyedül én hoztam megváltást keserű életébe és elfelejtettem, hogy éjfélkor ki akarta mászni a konyha ablakán.
A pohár fenekét nézem, ott táncol az alján még az átlátszó folyadék, amit már cseppet sem kívánok. Émelygek és a sírás környékez. Hónapok óta senkivel sem tudtam így beszélgetni. Az emberek, akik körbevesznek nem foglalkoznak azzal, hogy éppen milyen hangulatom van, mihez van kedvem. Ők csak a testem akarják és a bájos arcom, nem pedig lelki szemetesként akarnak tetszelegni.
Szabad kezemmel végigsimítok karján, egészen kézfejünkig, mely még mindig egymásba fonódva pihen. Elmosolyodom kérdésétől. Vajon mi lett volna, ha egy kicsivel több időt tölthetünk együtt. Elmondtam volna neki, hogy totálisan belezúgtam vagy hagytam volna elúszni a lehetőséget? Valószínűleg igen…
-Nagyon sok minden nem így alakult volna Cass. – Elengedem a kezét, hátradőlök a kanapén. - Te nem lennél ketrecharcos, én pedig nem lennék kurva. Bár a szexet akkor is élvezem… – Szalad mosolyra ajkam.
-Találkoztál azóta apáddal? – Érdeklődöm. Biztos nem lehetett könnyű így felnőni, én is csak anya miatt tartottam ki. - Engem anya meglátogatott az intézetben néhányszor, de közömbös volt velem. Mintha ő nem örült volna annyira annak, hogy megöltem őt. – Ambivalens érzések fogtak el, valahányszor anyám eljött hozzám az intézetbe. Néha úgy beszélt, mintha egyetértene szörnyű tettemmel, máskor pedig teljesen kifordult önmagából és szitkozódva kívánta pokolra azt a napot, mikor magukhoz vettek.
–Olyan jó, hogy újra itt vagy. Most már minden úgy lesz, mint régen. – Harapok alsó ajkamba, közelebb csúszom hozzá eltűrőm kósza tincseit füle mögé.
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Pént. Okt. 07, 2016 4:43 pm
 



 

- Okod az biztos volt rá, de hogy feldarabolni? Mintha a Dexter egyik részét hallanám…
Azzal nincsen bajom, hogy az öregjét megölte. A kivitelezéssel nem értek teljesen egyet. De nem most van itt az ideje annak, hogy ítélkezzünk, és a jogom sincs meg hozzá. Azok után nem, hogy így eltűntem az életéből, aztán meg sem próbáltam keresni.
- Elszökhettünk volna? Remélem, ezt te sem gondoltad komolyan! Két tizenhat éves mégis mi a faszt tudott volna kezdeni egyedül a nagy világban? Pláne két ilyen elcseszett családból származó, mint amilyenek mi vagyunk. Nem vagyok benne biztos, hogy ma itt ülnénk akkor. Vagy hogy úgy egyáltalán élnénk.
Azt, hogy örülök, hogy az életünk így alakult, azt sem tudom mondani. Nem fogom becsapni magamat ilyesmikkel. Amiket most csinálok, azt az idő, és a folyamatos megpróbáltatások hatására kezdtem el művelni, legyen szó a kisebb rablásokról, vagy a nagyobb volumenűekről. Élvezem is, de tudom, hogy lehetett volna ennél sokkal jobb is. De az élet nem így osztotta ki a lapokat, ez ellen pedig nem fogok tenni úgysem semmit. A jelenlegi életem tökéletesen megfelel nekem. Bár a várható élettartamom már így is eléggé lerövidült.
- Nem találkoztam vele. Ha pedig meglátom, őt is megölöm. Leszarom, hogy mások mit fognak erről gondolni. Ha pedig megint ülnöm kellene emiatt, mert olyan balfasz lennék, hogy lecsukatnak… akkor ez van, leülöm.
Bár mivel már van priuszom, lehet nem jutnék ki egyhamar onnan, pláne mert ugyanazt a bűntényt követtem el kétszer is. Na meg még többször odabent.
„Minden úgy lesz, mint régen.” Ja, ez az, amiben nem hiszek. A következő tettemmel pedig még inkább sikerül csak ezt megerősíteni. A közeledése, és az alkohol pedig teszik hatásukat, és még közelebb hajolok Nickához, egyik kezemmel tarkóját fogva meg, és húzva őt magamhoz, hogy megcsókoljam. Van ebben az egészben szándékosság is, és nem csak részegségem miatt teszem ezt. Azt viszont nem sikerült eldöntenem, hogy ezzel mit akarok elérni. Még inkább magamhoz akarom láncolni, akármilyen elcseszett módon is, vagy pedig pont ezzel akarom elüldözni őt, hogy jobb, ha nem lép bele az életembe.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Okt. 16, 2016 4:07 pm
 



 

+16


-Nem tudom, egyszerűen én… én nem voltam önmagam néhány óráig. Annyi gyűlölet volt bennem, azt sem tudtam mit csinálok. – Legalábbis ezzel biztosítom magamban a tényt, hogy a nevelőapám megérdemelte a halált. Egy percre sem bánom, hogy így ért véget az élete. Egyedül az bánt, hogy anyám sosem volt képes ellenszegülni akaratának és mikor én megtettem, ellökött magától. Úgy látszik, nekem ez a sorsom.
-Ugyan már, egy másik városban, más emberek között nem így alakult volna az életünk. Találtunk volna munkát, ha mást nem, hát valami gyorsétteremben sütögettük volna a hamburgereket. De mégse itt lettünk volna. Itt, ahol eleve halálra voltunk ítélve… – Nehéz lett volna, pokolian nehéz, de átvészeltük volna valahogy. Elvégre, túléltük azt a sok megaláztatást is, amit rövid életünk során kaptunk.
-Látod, ezért kellett volna meglépnünk innen. Akkor most nem lennél tele ennyi gyűlölettel. Meg sem érdemli, hogy egyáltalán ránézz Cass. – Összeszorul a torkom, ahogy visszaemlékszem a szalmaszőke hajú kisfiúra, akinek álmai voltak és egy nagyobb jóra hívatott. Még akkor is, ha ez a remény csak az én emlékeimben él így.
Egy ideig csak bámulom profilját, olykor ujjam köré csavarom szőke tincsét. Jesszus, a fejem zsong az alkoholtól, kicsit szédülök és csordultig vagyok érzelmekkel. Nem tudom mióta beszélgettem valakivel ennyire őszintén. Sok emberrel találkoztam életem során, jókkal és rosszakkal is, ki be járkáltak mindennapjaimban, de egyiküknek sem sikerült olyan mély lábnyomot hagynia lelkemben, mint Cassisus-nak. Talán a sok közös emlék az oka mindennek, vagy az, hogy ő volt életem első szerelme és akit azóta se nagyon tudott senki se pótolni.
Mocorogni kezdek, a kanapé szélén ücsörgök. Felpillantok rá és megszűnni látszik a külvilág. Tarkómat markolva húz magához közelebb, én pedig nem állok ellen. Tenyerem mellkasának feszül, ahogy hátát a kanapé támlájának nyomom. Az ölébe ülök és olyan ismerőssé válik a helyzet. Egy pillanatra meginog bátorságom, ahogy felvillan szemem előtt az a rengeteg férfi, aki ugyan ezt tettem velem és akinek hagytam, hogy pénzért a magáévá tegyen. Visszacsókolok, beleharapok alsó ajkába úgy vonom egész közel magamhoz. Beletelik néhány lélegzetvételbe, mire rájövök, Ő nem való közéjük. Ő azért akar, mert ismer és nem azért, mert egyetlen mozdulatomtól feláll a farka.
Hideg ujjaim felsője alá kúsznak, majd megállapodnak nadrágja övénél. Máskor már rég túllépnék az előjátékon, de most úgy érzem magam, mint a lány, aki először fekszik le valakivel. Nem tudom, mit tehetnék. Markomba gyűrőm szakadt pólóm alját és kibújok belőle. Idegesen nézek le rá és kósza pillanatig karjaimat óvón fonom magam köré. Sosem látott még meztelenül, röhejes az egész. Belepirulok, sőt, még el is nevetem magam, hogy oldjam a feszültéséget. Tényleg úgy viselkedem, mint egy szűzlány. De hamar rájövök, hogy előtte semmi titkolni valóm nincs.
Lassan bontom ki az övet, nem kapkodom el. A gombok könnyedén adják meg magukat, mintha csak rám vártak volna. Csókért hajolok le hozzá, miközben kezem nadrágjába csúszik…
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Okt. 16, 2016 7:14 pm
 



 

+18

- De, sőt, még lehet több is lenne ebből a gyűlöletből bennem. A megnyugvást, és azt, hogy már nem voltam olyan törött, az idézte csak igazán elő, mikor megöltem azt a kurvát.
És akármennyire sem úgy tűnik, a börtön is jót tett nekem. Lehet, hogy az eredeti ítéletem bő kétszeresét ültem le ott, de ennek meg is látszódik a hatása. Régebben teljesen átlagos voltam, miután a „mostohaanyám” bekerült az életembe, utána kezdtem el egyre rosszabbul is kinézni. Jóval vékonyabb voltam, mint korábban, a sebek is folyamatosan gyűltek rajtam. A börtönben visszaszedtem a súlyomból is, hisz elég jól tudtam a benti üzleteket is intézni, valamint hát természetesen naponta gyúrtam, és fejlesztettem magamat. Szövetségeseket találtam, ellenségeket, akiknek megpróbálok kintről segíteni. Evidens, hogy nem az ellenségeimnek…
Szinte ösztönösen mászik bele az ölembe, és körülbelül most érem el azt a pontot, hogy igazából nem akarok arra gondolni, hogy ez most jó dolog-e, hogy így viszonozza, vagy sem. Nem akarok semmin sem agyalni, erre nem most van itt az idő. A csók egyre intenzívebb fokozatra kapcsol, és hagyom, hogy magával ragadjanak az érzések.
Érintése a hideg ujjak ellenére is jól esnek, és a kanapénak nyomom még inkább a hátamat, mikor azt látom, hogy már vetkőzne. Nem akar nagyon tökölni, úgy látom. Benne is dolgozik a pia rendesen, mégsem érződik ez ki a mozdulatainkból. Az ösztöneink nem hagytak alább, és könnyedén tesszük azt, amit az emberek már évezredek óta csinálnak. Végigtekintek a testén, teljes mértékben felfogom a vonalait, és az idomait is.
Kezem még mindig tarkóján pihen, miközben ő elkezdi kioldani az övemet. Csinálja csak, nem fogok ellenkezni. Ahhoz túl hülye lennék. Mikor belenyúl a nadrágomba, és férfiasságomat keresi, akkor belenyögök a csókunkba, és kicsit megemelem a csípőmet, hogy a nadrágomat kicsit lejjebb toljam. Kezemmel ezt követően ráfogok az övére, és a férfiasságomra irányítom azt, be az alsóm alá, ösztökélve arra, hogy kezdje el mozgatni a kezét. Ha így tesz, akkor pedig újabb sóhajok szöknek elő ajkaimból, és kicsit hagyom is, hadd csinálja. De csak néhány pillanatig. Később már nem fogok ellenkezni, de most én akarok érvényesülni.
Kezeim a combjára tévednek, és kicsit megemelem őt, hogy a háta a kanapéval találkozzon, én pedig fölötte folytathassam vele a csókot. A nadrágomtól pedig most már ténylegesen megszabadulok, hogy kicsit kényelmesebben mozoghassak.
Aztán pedig jöhet az ő nadrágja is. Lassan szabadítom meg őt a nadrágjától, ami az enyém mellett landol nemsokára. Kicsit lejjebb mászok a kanapén, és egy csókot lehelek a legérzékenyebb pontjára a bugyiján keresztül. Kap még néhány ilyet, miközben a combját simogatom. Nem kell túl sokat ügyködnöm, hogy érezzem, milyen nedves lesz odalent elég hamar. Végül pedig lehúzom róla az alsóneműjét, és most már ténylegesen elkezdem őt kényeztetni. Nyelvemmel csiklóján körözök, és két ujjammal is belényomakodok, úgy folytatom az ingerlését.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Okt. 30, 2016 1:57 pm
 



 

+18

Pillanatok leforgása alatt vesztem el az eszemet. Két lélegzetvétel között pattanásig feszülnek az ingereim. Vörös, ragadós iszap lepi el elmémet és engedem, hogy magával ragadjon a mélybe.
Eljátszadozom a nadrágjában, mely lassan egyre kevesebb helyet hagy kezemnek a szórakozásra. Ajkamba harapva segédkezem abban, hogy megszabaduljon nadrágjától. Egy másodperc erejéig megengedem magamnak, hogy szemem elidőzzön tökéletes testén, melyet időközben megszabadítottam mindenféle textiltől, de tényleg csak ennyit, mert ujjaim erősebben markolnak rá férfiasságára. Olyan más ez az egész helyzet. Egyetlen egyszer sem zakatolt ennyire a szívem, nem kapkodtam levegő után és nem akartam minél többet belőle. Birtokolni akartam, hogy csak az enyém lehessen és senki másé, mindent meg akartam neki adni, amit eddig soha senki nem kapott meg belőlem. Nem voltam rideg és nem azon kattogott az agyam, vajon mikor megy már el ez a átkozott faszfej.
Készségesen segítek abban, hogy a nadrágom az övé mellé kerüljön a földre. A kanapéra huppanok, kócos hajam szemem elé kerül, de nem is érdekel. Egyetlen apró csók combom belső felére és összerándul legérzékenyebb pontja testemnek. Fehérneműm csatakos vágyamtól, felnyögök nyelvének vad játékától, ujjai ingerlésétől. Csípőm megfeszül, ahogy közelebb csúszok hozzá. Istenem, egész életemben nem volt ilyen jó.
Számra tapasztom kezemet, megszoktam már, hogy csendben kell legyek. Ezeket a berögzött gesztusokat pedig még akkor is nehéz levetkőznöm, hogy tudom, nem egy klienssel vagyok.
Könyökömre támaszkodom, huncut mosoly jelenik meg ajkaim szélén. Felülök, állánál fogva húzom magamhoz és lecsókolom vágyamat duzzadt ajkairól. Hátát a kanapénak nyomom és az ölébe ülök. Lassan engedem magamba, kiélvezve minden aprócska centimétert. Fejemet hátravetve, szememet lehunyva állapodom meg ölében, majd lassú mozgásba kezdek.
Egy pillanatra, de tényleg csak egy kósza pillanatra elhiszem, hogy rossz az, amit csinálunk. Elvégre a legjobb barátom, akit évek óta nem láttam. Ennek nem így kellene történnie. Legalábbis nem így, nem ebben a sorrendben. Ismerem magam, tudom mennyi időt töltöttem azzal, hogy elfelejtsem Őt és ne keressem minden férfiben. Túl sok év telt el úgy, hogy azt bizonygattam, jobb így mindkettőnknek. Együtt csak tönkre tettük volna egymás életét, még ha azt is hittem, talán megmenthettük volna egymást.
Annyi mindenen mentem keresztül, annyit menekültem, olyan sok férfi fordult meg az életemben és olyan könnyen tudok újra az a régi mosolygós, cserfes és vidám lány lenni a társaságában, hogy az már szinte ijesztő.
Előre hajolok, csókot lopok ajkairól, de egy percre sem hagyom abba testünk kényeztetését. Nem, nem most jött el az ideje az önmarcangolásnak, az ráér később is.
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Nov. 06, 2016 10:48 am
 



 

+18

Próbálok a legtöbb élvezetet okozni neki, mert testének egy-egy rezdülése képes kiváltani azt, hogy én is egyre keményebb legyek odalent. Bár el kell ismernem, hogy az is remekül hozzásegített ez utóbbihoz, hogy előtte olyan odaadóan ingerelt odalent Nicka. Nem tagadom, meglep, hogy ennyire könnyen átadja magát ennek az egésznek, és még csak meg sem próbál ellenkezni. Nem vagyok teljesen magamnál, miközben mégis. Sokat ittam, de mindez, amit most csinálunk, egy kicsit ki is józanít. Nem tudom pontosan, hogy miért. Talán nem akarok neki csalódást okozni ezen a téren, ezért próbálok megtenni mindent, amit csak tudok, hogy minél jobban élvezhesse az estét.
Ezért is kényeztetem őt a legjobb tudásom szerint, nem sietve el az egészet, ezért is érezheti olyan kínzónak. De nem hagyja, hogy a végsőkig hajszoljam őt, mert nem sokkal később állam alá nyúl, és jelzi azt, hogy nem így akarja befejezni. Ha szavakkal nem is, a tettei mindent elárulnak. Feljebb kúszok, ahogy ő húz, hogy csókban forrjanak össze ajkaink.
Tudom, mit akar, és én pedig ennek a vágynak megfelelvén segítek neki. Ahogy ő dönt hátra, én úgy húzom a derekánál fogva magammal, míg hátam nem találkozik a kanapéval. Mély, hosszú sóhajt eresztek ki ajkaim közül, mikor megérzem, ahogy egyre beljebb fogad magában. Szépen, lassan töltöm ki őt, amit látszólag Nicka is ugyanannyira élvez, mint én.
Ahogy elkezd mozogni, kezeim úgy csúsznak feljebb a csípőjére, és próbálok, amennyire tudok, a csípőmmel is besegíteni ebbe az egészbe. Nem hittem volna, hogy valaha is ezt fogom csinálni vele, de tessék, egy kis pia elég volt, meg rengeteg évnyi távollét… Félek valamilyen szinten, hogy amint ennek vége, minden meg fog változni. Mert kétlem, hogy úgy maradnának a dolgok, ahogy voltak régebben… hogy nem vagyunk mások, mint legjobb barátok. Egymás támaszai, és olyan személyek, akiben a végletekig megbízunk.
Csókját viszonzom, egyik kezem tarkójára csúszik közben. Mikor megpróbálná újra ülő pozícióba visszatornázni magát, akkor vele együtt mozdulok én is, hogy még közelebb lehessek hozzá. De meghagyom neki az irányítás lehetőségét. Egyik kezem mellét masszírozza rövid ideg, miközben érzem, hogy vészesen közeledik a vég. Kezem játékát ajkaim váltják fel, és élvezettel kezdem el kényeztetni a melleit, próbálva a lehető legtöbb élvezetet okozni neki.
Amint viszont érzem, hogy már egyáltalán nincs sok hátra, akkor ajkaimmal visszatalálok az ajkaihoz. Egy rövid csók, és már érzem is, hogy nincs tovább. Testem megfeszül, és Nickába eresztem magamat, melegségemmel töltve meg az ölét, és fejének döntve az enyémet pihegek, miután lecsengett az orgazmus, nem hagyva, hogy elmozduljon rólam.
Nem aggodalmaskodok a védelem miatt, mert Nicka munkakörét ismerve bármikor történhetnek balesetek, így biztos fel van készülve rá. Miután kicsit sikerült összekapnom magamat, szavakat mellőzve hajolok közelebb hozzá, és tapasztom rá ismét ajkaimat az övére. Ma nem akarok azon gondolkozni, mi a jó, és mi a rossz. Csak élvezni akarom.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Pént. Nov. 11, 2016 5:25 pm
 



 

+18

Az idő előre haladtával sikerült kizárnom minden ostoba gondolatot, ami megakadályozott abban, hogy élvezzem a szexet Cass-el. Már nem az foglalkoztatott, hogy minél  hamarabb túlessek az aktuson, hogy utána megkapjam a jussom és emelt fővel lépjek ki az ajtón azzal a tudattal, hogy megsegítettem egy embertársam, aki ínséges időket élt át. Az elején még ezzel nyugtattam magam, aztán rájöttem, teljesen felesleges. Mert hiába öltem meg a nevelőapám minden érzelem nélkül, különös kegyetlenséggel, sosem tudtam úgy nyitni a férfiak felé, mint ahogy azt elvárták volna tőlem. Talán ezért sem mertem bevallani Cassisus iránt érzett viszonzatlan szerelemem még saját magamnak sem. Most viszont, mikor a karjaiban tart, édes sóhajai betöltik a dobhártyám, csordultig vagyok az elégedettséggel. Ereimben alkohol cikázik, fáradt vagyok és a hajam ragacsos csomóban tapad tarkómra, de közelsége elfeledtet velem mindent. Meztelen bőrömre libabőr telepszik érintése nyomán.
Egyszerre érjük el vágyaink hegycsúcsát és együtt zuhanunk a mélybe. Fogaim alsó ajkamba marnak, ahogy elfojtom hangos kielégülésem. Bensőmet melegség tölti be, de szerencsére az esem mindig is a helyén volt, így nem kell attól tartanom, hogy kilenc hónap múlva ez tejföl szőke poronttyal a karomban térek haza. Hátrasandítok a padlón heverő holmijainkra és mosoly kúszik bágyadt vonásaimra.
Nyirkos homlokomat övének nyomom, pihegve, lassan mászom ki öléből és anélkül, hogy hátranéznék, a fürdőbe szaladok. Legalább egy kis ideig a saját gondolataimmal lehetek, míg eltűntetem az elmúlt néhány hosszú perc árulkodó jeleit. A tükörbe nézve pír lepi el arcomat, ajkam felduzzadva tátog rám, a szívem a fülemben dobol. Ahelyett, hogy lenyugodna, egyre hevesebben ver a mellkasomban. Szédülni kezdek, a szesz újra feltűnik a színen és mire észbe kapnék, már a wc kagyló fölé hajolva adom ki magamból azt a temérdek vodkát, amit felelőtlenül benyakaltam.
Megnyitom a csapot és a vízsugár alatt kiöblítem a számat, majd Cass fogkeféjével megmosom a fogam. A szennyesben találok egy gyűrött, kockás inget, abba bújok bele. Elmosolyodom, bár még mindig szédülök. Próbálok egyenes léptekkel a kanapéig elmasírozni és szinte ledobom magam mellé.
-Tudod, ez most ingyen volt. – Kuncogok fel, ostoba fruska módján vihogok, mintha a világ legtermészetesebb dolgát mondtam volna. A furcsa helyzet miatt nem is tudom, mit kellene mondanom, illetve tennem. Legtöbbször ilyenkor már az ajtón kívül vagyok a ropogós dollárokkal teli táskámmal együtt.
Felhúzom térdeim, államat megtámasztva igyekszem rendezni légzésem és várom, hogy Cass mondjon valamit. Persze nem arra vagyok kíváncsi, hogy dicsérje a szaktudásom, annak tökéletességével magam is tisztában vagyok. Ennél azért többet várok tőle.
Hatalmasat ásítok, eljátszom a gondolattal, hogy egy újabb üveg vodka felkutatásában kezdjek, de hamar lebeszélem magam róla, ahogy felvillannak a fürdőszobai események.
Fejemet a kanapénak döntöm, pilláim elnehezülnek, de még ébren vagyok. Eszemben sincs most elaludni, bár azt hiszem, kínos percek elé nézünk és bevallom őszintén, nem fogom vissza magam, ha nem olyan szavak hagyják el száját, amiket most a fejem harsog, fülsiketítő módon.
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Szomb. Nov. 19, 2016 10:17 am
 



 

Ahogy véget ér ez az egész, és lecsillapodnak a kedélyek, úgy kezd el belém is visszatérni a rosszullét a vodkától. A fejem ismét elkezd sajogni, és a fáradtság is felüti a fejét hamar. Nem érzem azt, hogy ki kellene adnom magamból ezt a sok piát, amit magamba termeltem. Inkább csak ki kell aludnom, ami pedig könnyedén megoldható. Fejemet nehezen fordítom Nicka irányába, mikor leszáll rólam, és elsiet valahova. Utána viszont ismét nekidöntöm a fejemet a kanapénak, és lassan kifújom az orromon a levegőt.
Akármennyire sem akarom, hogy ennek legyen bármiféle következménye, szinte biztosra veszem, hogy fog lenni… Régebben a legjobb barátok voltunk egymásnak, de elszakadtunk a másiktól, most pedig ezt csináljuk… éles váltás, akármennyire is eltelt több, mint egy évtized, mióta utoljára találkoztunk. Mindketten változtunk, és egyikünk sem ezt képzelte el gyerekkorában, hogy ilyen lesz a jelenlegi munkája. Én biztos nem, és szerintem a szép helyek ellátogatása mellett Nickának sem az volt az álommelója, hogy gazdag pacákoknak tegye szét újra és újra a lábát. De ahogy mondtam, én nem fogom elítélni. Ő neki ez jutott ki, nekem pedig az, amim most van.
Viszont nem tudom, hogy ez után hogyan lesz tovább. Nem akarom elveszíteni Nickát, de ez a most történt dolog eléggé megkavarta a dolgainkat. Bár szeretném csak arra fogni, hogy az alkohol miatt tettük ezt, de nem vagyok rá képes. Vágytam rá, az egész lényem vágyott rá, már attól a pillanattól, mikor megláttam. Valamint ő is úgy viselkedett szex közben, mint aki nem csak a vágyait akarja kielégíteni, hanem mintha valami több lenne ez most neki. Bár ki tudja… lehet, csak beképzelem. Ennyi vodka azért képes elhomályosítani az ítélőképességemet.
Kezem a fejemen van, mikor leül mellém. Szavaira nem reagálok semmit, hisz alig fogom fel. Tényleg ideje lenne lefeküdnöm. A holnapi macskajaj mellett nem lesz kutya bajom sem valószínűleg, azon kívül, hogy ezzel az egész kínos szituval szembe kell néznem józanul. Most felesleges lenne bármiről is beszélnünk, mert lássuk be, mindketten részegek vagyunk. Én mondjuk valószínűleg jóval többet ittam.
Végül néhány percnyi csend után, elkezdek feltápászkodni, és már indulok is meg a hálóm felé.
- Én inkább… lefekszek most.
Nehezen rakom össze a szavakat, ez is mutatja, hogy nem kicsit részegedtem le. De remélhetőleg megérti, mit akartam mondani. A szobámba valahogy bejutok, nem egy dolognak nekimenve és széttörve, hogy aztán úgy, ahogy vagyok, meztelen valómban zuhanjak be pofával előre az ágyba, és nyomjon el alig néhány másodperc alatt az álom.

Nem tudom, mikor ébredek fel, de biztos nem a hajnali órákban, mert kintről is besüt már a nap. Lemászok az ágyról, és nem sokat teketóriázva indulok meg az étkezőbe, ahonnan kikeresek két fejfájás csillapítót, amit be is veszek. Azt követően pedig a következő megálló a zuhanyzóm. Beállok a zuhany alá, megnyitom a csapot, és kezeimmel a falon támaszkodom meg, miközben a fejemre zuhog a víz. Nem nagyon gondolkozok még most semmin, mivel egyelőre majd’ szétrobban a fejem. Azért is jöttem be ide most, mert nekem sokat szokott ez reggel segíteni, egy kellemesen meleg zuhanyzás. Nem is figyeltem, hogy Nicka egyáltalán itt maradt, vagy elment, és fogalmam sincs, melyik lenne a jobb. Teljes kavalkád van a fejemben…
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Szomb. Nov. 19, 2016 6:44 pm
 



 


Némán, a kanapén összegömbölyödve nézem, ahogy feláll mellőlem és a hálószobába megy. Nem vártam tőle egetrengető szavakat, sem azt, hogy a lábam elé borulva arról beszéljen, ez volt élete legjobb szexe. És nem is azért, mert én vagyok a legjobb a szakmában, hanem azért, mert különleges volt. Nem csak nekem, hanem neki is. Túl sokat képzeltem bele a dologba.
Eljátszom a gondolattal, hogy követem őt és engedem, hogy mellette érjen a hajnal, de ahhoz túlságosan megsértette a lelkem.  Lekapcsolom a villanyt, némi világosságot már csak az utcai lámpák beszűrődött fénye ad. Elfekszem a kanapén, fejem alá gyűröm ruháit és egy szakadt, ám annál melegebb pléddel takarózom be. Egy ideig nézem a plafon repedéseit, elcseszett életemen agyalva, mikor elnyom a fáradtság. Az ébrenlét és az álomvilág mezsgyéjén egyensúlyozva azt képzelem, hogy minden más. Rózsaszín köd lengi be mindennapjaim és boldog vagyok. Ami az elmúlt években még csak közel sem volt hozzám. Egészen mostanáig…  

Motoszkálásra ébredek, a nap fénye elvakít, ahogy résnyire nyitom szemeim. Szám kiszáradva, egy korty vízért kiált. Hajam ragacsos csomóban tapad tarkómra és eszméletlen vodka szag árad bőrömből. A könyökömre támaszkodom, körbenézek a helyiségben és Cass-t pillantom meg. Szólnék, hogy nekem is adjon a pirulákból, de ajkam összeragadva igyekszik szavakat formálni. Borzasztóan érzem magam és sajog minden csontom, mint akit jól elvertek.
Csak azután ülök fel, hogy eltűnik a fürdőszobába. Rendkívül kínos percek előtt állunk mindketten, megértem, hogy jobbára menekül előlem, de tudhatná, hogy nem én vagyok az, akit el kell kerülnie. Vizet töltök abba a pohárba, amiből az előbb ivott és beveszek két advilt. Zakatol a fejem és semmi másra nem vágyom, mint egy kiadós, hosszú percekig tartó zuhanyra.
A fürdőszobába lépve hatalmas gőzfelhő csapódik az arcomba, de muszáj megmosnom legalább a fogam. Ismét az övét használom, vastag fogkrém csíkot nyomom a kefére. Közben van időm gondolkodni. Kicsit sértő, hogy úgy viselkedik, mintha egy lennék a sokból. Értem én, hogy komplikált a helyzet, az ember nem minden nap hentereg a legjobb barátjával, de könyörgöm, nem tekinthet levegőnek. Nekem is jár némi magyarázat még akkor is, ha kurvára fog fájni.
Leöblítem a fogkefét, a helyére teszem és a hideg csempének nyomom a hátam. A vékony ingen keresztül is érzem hidegségét, noha legalább harminc fok van az apró helyiségben.  
-Tudod, most pontosan úgy viselkedsz, mint a legtöbb kuncsaftom. – Kezdek bele sértett hangnemben. - Már csak az a száz dollár hiányzik, amit nem vágsz hozzám. – Minél tovább fűzöm fejemben a mondanivalóm, annál dühösebbé válok.
-Itt hagytál este ahelyett, hogy magyarázatot adtál volna. Te csókoltál meg engem Cassius, az egész a te hibád és most úgy csinálsz, mintha mindenről én tehetnék. Kurvára nem ezt érdemlem, főleg tőled nem… –Fröcsög belőlem a sértett nő dühe. Egy percig úgy hiszem, végre kimászik a zuhany alól és talán megbeszélhetjük azt, ami nekem olyan sokat jelentett. De úgy tűnik, Ő nem igazán akar erről beszélgetésbe elegyedni.
Csalódottan megyek a nappaliba, hogy letépjem magamról az inget és felvegyem saját rongyaimat. A gombok szanaszét gurulnak a szobában, mégsem érzek késztetést arra, hogy összeszedjem őket. Legszívesebben a zuhanyfüggönnyel fojtanám meg és a szőnyegbe tekerve dobnám a folyóba.
Hogy is hihettem azt, hogy nekünk bármiféle közös utunk van. Rohadt nagy marha voltam…
Vissza az elejére Go down
Cassius Westbrook
avatar
Polgárság

Kor : 30
Avataron : Matt Bomer

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Vas. Nov. 20, 2016 1:32 pm
 



 

Annyira ki vagyok kapcsolva, hogy csak akkor veszem észre Nickát, mikor megszólal mögülem. Fogalmam sincs, mióta lehet bent. Nem tudom, hogy ezzel a helyzettel most mit kellene kezdenem. Szavaira pedig még inkább nem tudok mit válaszolni. Szeretnék megszólalni, megnyugtatni őt, és visszahozni azt a mindig mosolygós lánykát, akit annyira jól ismertem, és szerettem. De jelen helyzetben teljesen meg vagyok lőve. Ahogy elmúlik a fejfájásom, úgy kezd egyre több gondolat kavarogni a fejemben.
Mi a fenéért kellett ezt csinálnom nekem tegnap este? Tudtam már akkor is, hogy ezek után már semmi sem lesz olyan, mint régen volt, mégis fittyet hányva erre, folytattam. Bármikor úgy dönthettem volna, hogy ezt hagyjuk abba, de nem tettem. Dolgozott bennem ugyan az alkohol, de nem vagyok képes egyedül arra fogni. Én is akartam ezt. Talán azért, mert Nicka által visszakaphattam a régi énem egy kis részét, és ehhez nem kellettek napok, vagy hetek, pusztán néhány óra.
Mikor viszont kimegy a fürdőből, utánatekintek, és egy sóhajtást követően el is zárom a csapot, aztán kimászok onnan. Derekamra tekerek egy törölközőt, kicsit sem törődve azzal, hogy a fél házat fel is fogom jelenleg mosni, mert nem akartam jelenleg törölközőssel eltölteni az időt, megkockáztatva azt, hogy Nickát a büdös életben nem fogom már többet látni.
Épphogy letépi magáról az ingemet, mikor odaérek hozzá, kezemet rátéve a vállára, hogy magam felé fordítsam, és ne is eresszem el őt a tekintetemmel. Elhiszem, hogy ideges, és meg is értem. Mint egy fasz, úgy viselkedek jelen helyzetben, ezzel tisztában vagyok.
- Figyelj, sajnálom a viselkedésemet… de tegnap abból semmi jó nem sült volna ki, ha leállunk erről beszélgetni. Ma pedig azért nem tudok hozzád szólni ez ügyben, mert… fogalmam sincs, hogy mit kellene mondanom. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogyan kellene hozzáállnom az este történtekhez. Nincs egy csepp megbánásom sem, és láthatólag neked sem volt azokban a pillanatokban… Nem akarlak elveszteni, Nicka. Túl sok évig voltunk távol egymástól, ez pedig nem lehet véletlen, hogy az első találkozásunknak is ez lett a végkimenetele.
Majd pedig egyik kezemmel a füle mögé simítom a haját, és folytatom.
- Rég volt már, hogy valakinek a társaságában ilyen jól éreztem volna magamat, mint ahogy veled. Hogy ilyen boldog voltam valaki miatt. Este teljesen átadtam magam az érzéseimnek, és a vágyaknak. Azért sem akartam akkor erről beszélni, mert úgy véltem, tiszta fejjel kell ezt átbeszélnünk, miután mindketten tudtunk legalább egy kicsit agyalni rajta. Lássuk be, mindkettőnkben dolgozott tegnap az alkohol, és azt szerettem volna tudni, hogy józanon is ugyanúgy állsz-e a dolgokhoz, mint az este…
Nem hiszem, hogy el tudnám viselni azt, hogyha Nicka egyszerűen csak fogná, és kisétálna az életemből, úgy, ahogy én tettem azt évekkel ezelőtt. Nem érdekel, hogy hova fog ez után a kapcsolatunk alakulni, egyedül annyit tudok, hogy olyan igazi, mélyről jövő boldogságot csak az ő társaságában érzek.
Vissza az elejére Go down
Annicka Westbrook
avatar
Szolgáltatók

Kor : 30
Avataron : alexandra daddario

TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
Pént. Dec. 09, 2016 5:46 pm
 



 


Ajkamba harapok, hogy elfojtsam csalódottságom könnyeit. A fogam húsomba mar, már nem azon kattogok, hogy mi lett volna, ha nem találkozunk… sokkal inkább a fájdalom az, ami felerősödik. Beleugrok szűk farmerembe, melltartóban matatok ruháim után, mikor megérzem ujjait bőrömön. Anélkül fordít maga felé, hogy megkérdezne. Itt állok vele szemben, ajkamon ott játszik fogam lenyomata és fogalmam sincs, mit mondjak, mikor belenézek íriszeibe. Az előbb még tornádóként tomboltam, most már csak nyári záporhoz hasonlítható viselkedésem.
Arcomat tenyerébe hajtom, ahogy fülem mögé simít egy kósza tincset rakoncátlan hajzuhatagomból. Elmosolyodom, a szoba hirtelen olyan levegőtlen lesz. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezek a szavak hagyják el a száját. Bárcsak mindezt néhány évvel ezelőtt mondta volna. Akkor most teljesen más lenne az életünk. Bár erős személyiségünk biztos okozott volna fejtörést, mégis kitartottunk volna egymás mellett, mint ahogy azt tettük gyerekkorunkban is.  
-Nem fogsz elveszíteni, ígérem… – Felelőtlen kijelentés azt mondani, hogy egymás közelében maradunk. Nekem is van egy munkám és a hozzátartozó slepp, aki figyeli minden lépésem. Neki is meg van a saját élete… teljes kavarodás az egész. De amíg kitartunk, addig bármi lehetséges.
-Tizenkét éves korom óta szerelmes vagyok beléd Cassius. – A fülem égni kezd és érzem, hogy remegnek a térdeim. Sok mindent megéltem már, sok mindenen keresztülmentem, de sosem vallottam soha senkinek legmélyebb érzéseimről. A kapcsolataim felszínesek, jönnek-mennek az emberek, olyan vagyok, mint egy pályaudvar, amin átsuhannak a gyorsvonatok. Egyedül Ő volt biztos pont az életemben, de nem tartott örökké, ahogy azt annak idején elképzeltem. - Nem akartam ezzel elrontani a barátságunkat, inkább végignéztem, ahogy egyik lánytól a másikig mentél. Aztán teljesen más irányba haladt az életünk és már nem kapálóztam azért, hogy a barátom maradj. Beletörődtem abba, hogy nekünk ennyi jutott. – Ellépek tőle, felveszem felsőmet. Ujjaimmal átszántok hajamon, hogy aztán a fejem búbjára tűzzem. - Kereshettelek volna, de nem láttam értelmét. Te úgysem akartál tőlem semmit, akkor meg minek. Az elmegyógyintézetben volt a legjobb… ott legalább a sok pirulától nem jutottál eszembe. – A táskám keresem, fogalmam sincs, hova tűnhetett.
-Kurvára önző ember vagyok Cass és igen, bármelyik lotyónak a nyakára lépnék, ha meglátnám a közeledben, de ha téged ez tesz boldoggá, miért tenném? – Vállat vonok, piszkosul szarul érzem magam, bár még esélyt sem adtam neki arra, hogy tovább fűzze gondolatmenetét. Csak jönnek belőlem a szavak, megállás nélkül. Kattog az agyam, próbálom védeni azt a húscsomót, ami a mellkasomban zakatol és nem gondolok bele szavaim mélységébe.
-Szeretlek Cass. – Nézek bele szemébe és már nem érdekel, merre megy tovább ez a kapcsolat. Ha vége lesz, akkor talán megnyugszom és beletörődöm abba, hogy én megpróbáltam és nem az én hibám, hogy így alakult. - Én ugyan úgy állok a dolgokhoz, mint az éjjel. Rajtad múlik minden… Ha csak a barátom akarsz maradni, ígérem nem lépek le, csak mondj valamit. – Teljesen úgy érzem magam, mint valami szappanoperában. Röhejes az egész és félek, hogy az amúgy is ingatag lábakon álló lelkemnek sok lesz ez az egész.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Nappali (Cassius háza)
 



 

Vissza az elejére Go down
Nappali (Cassius háza)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: 
Cassius háza
-
Ugrás: