HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Utcák

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Utcák
Vas. Márc. 13, 2016 11:44 am
 



 

First topic message reminder :



A hozzászólást Admin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 26, 2016 9:22 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Csüt. Júl. 28, 2016 11:13 pm
 



 

Halliwell. Nem valami idegenen csengő – ráadásul felvett – név, de biztos vagyok benne nem azért találom annak, mert olyan sokan viselik ezt a nevet, mint a Smith-t. Egy rövid és néma biccentéssel köszönöm meg az információt, mielőtt a fogadott hívással kellene foglalkoznom, hogy a lehető legkevesebb időmet kelljen azonosításra pazarolnom; vagy abból az egyszerű okból kifolyólag, mert az igazat mondta a nő vagy épp azért, mert nem. A folyamatban lévő beszélgetés ideje alatt tömör válaszokat adok és hasonló hosszúságú kérdéseket teszek fel, csak egy-egy pillanatra sandítok le az újságírónőre. Először, amikor az ismeretséget megerősíti Cain, másodjára, amikor elmondása szerint jó értelemben nevezi hajthatatlannak. Veszem észre..
- Óvatosan, annak az embernek három sör is elég. – egy valamivel oldottabb fújtatással megtoldott megjegyzés keretein belül fejtem ki a véleményem a túljutalmazásról és kézrázáshoz tartom a jobbomat. A szerencsés ördög mindezt csak annak köszönheti, mert a telefonkönyv előrébb sorolja és mert nem a szolgálatot teljesítő Meyers-t hívtam.
- Szintén Mrs. Halliwell. – ahogy az utolsó mozdulattal is megpecsételjük a frissiben bemutatott köttetett ismeretséget automatikusan megosztom a figyelmemet, hogy a következő lámpaváltásról ne maradjunk le és lehetőség – míg nem igény – szerint folytassuk ott, ahol abbahagytuk; egyenesen előre, az úton. Egy egészen kis részét csoportosítottam át, a javát haladás közben is magáénak tudhatja a nő, hiába tűnhet úgy kevesebbet szentelek neki belőle, mióta megindultunk. Gonddal vagyok a szemben jövőkre, de annál jobban a bő lére eresztett magyarázatára, hogy kihámozzam belőle a számomra elsődlegesen lényeges dolgokat, mielőtt gyerekként bújnak el a bábák között. A történet kikerekedése közben erősen próbálkozom, hogy a vége előtt ne húzzam el a számat lemondóan, kínosan vagy hagyjam megugrani a szemöldökömet és ezáltal a tudomására hozni az ímmel-ámmal megfelelően kiolvasható álláspontot, ami alapján magamban már elkönyveltem az esettanulmányát.. Néhány másodperccel a kifejtés befejezése után szedném össze a gondolataimat, de megelőz a kávéra vonatkozó kérdéssel.
- Elfogadom, köszönöm. – a beszámoló hosszúságából ítélve egyfelől ártani nem fog a koffein, másfelől hiába képzelem rövidnek az ezutáni beszélgetést, van az a sanda gyanúm, hogy nem lesz egyszerű Mrs. Halliwell meggyőzése. Vagy a rávezetés.
- Csak feketén. – a standhoz érve, aktualitása fényében teszem a megjegyzést. Egyelőre várok a monológra történő reflektálással, míg odébb nem állunk, a kiszemelt paddal a céltáblán.
- Az egyes és hármas körzetben előfordulnak kisebb-nagyobb állandó csoportosulások a gyárterületek területén, illetve azok környékén, ahol sajátos kommunában élnek, de egyik sem olyan hely, ahová tanácsos lenne egyedül elmennie. A kíváncsiságát vagy az elhivatottságát ne vegye társszámba. – egyértelműsítem mennyire erősen nem javaslom, hogy akárcsak a gondolattal is kacérkodjon és eddigre már a helyhez érünk. A táskámat a földre teszem, közvetlenül a lábam mellé, hogy Msr. Halliwell után én is helyet foglaljak, ha eldöntötte melyik oldalt választja.
- Őszinte leszek; nyomon követhetetlen, hogy épp hol vannak és mit csinálnak, éppen ezért nem meglepő, ha egyik másik hosszabb időre eltűnik, amiről az őt jobban ismerőknek tudomása sincsen. Egy üveg piáért képesek ölre menni, de.. Tegyük fel oké, van ráció abban, amit elmondott és feltűnőbbek a mostani haláleseteik, van köztük előre megfontolt gyilkosság. – ezt megelőlegezem. – Mire alapozza, hogy az eddig bejelentett és megtalált eseteknél többen vannak? Azt mondta nincsenek adatai, csak a megérzéseire hagyatkozik lényegében, de erre pontosabb információk nélkül nem lehet felhúzni egy nyomozást. Nem vagyok nyomozó, de kellenek konkrétumok vagy legalább egy beváló, nagyon erős megérzés. Nincsen pontos adatunk a hajléktalan lakosság létszámáról, van, hogy egy hónap után felbukkannak a semmiből és van, hogy hosszabb idő után. – a lábaimat egymáson átvetve hátra dőlök és belekortyolok a kávéba. – Miért gondolja azt, hogy egy ennyire bizonytalan talpakon álló ügybe érdemes plusz energiát fektetnie? Nem kötözködni akarok, de jelenleg nem látok rá az álláspontjára. Képekre akkor hivatkoznék, ha nem csak az lenne bennük a közös, hogy csöveseket ábrázolnak, de biztos van ennél körvonalazottabb nyom is, amire bukkant. Elvége elég erősen kapaszkodott belé ahhoz, hogy leszólítson a zebránál. – muszáj vagyok feketén-fehéren kikérni az indoklását, mert kevés dolog van a világon, ami valóban beletartozik a vagy ez vagy az kategóriába, de ez pont igen. Vagy megtörtént, vagy nem. Vagy van alapja, vagy nincs. Vagy van ügy, vagy nincs. Tények. A jogban sincsenek talánok, az igazságszolgáltatásban sem és egyikhez sem elegendőek bizonyíték nélkül.



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Pént. Júl. 29, 2016 9:13 pm
 



 

Ő feketét kér a standnál, én egy dupla lattét, tejjel, hogy tovább tartson. Este vacsoraparti lesz. Szívem szerint akkor is ezt a kupakos papírpoharat szorongatnám borospohár helyett. Ki nem állom a bort.
A pad jobb oldalára ülök. Meg is bántam, mert közvetlenül mellettem van a kuka, és édeskés szemétszag párolog fel belőle így a június végi hőségben. Nem vagyok a kényes fajta, szóval el is felejtkezek róla, amint az őrmester beszélni kezd. Megállom szemforgatás nélkül, a javaslatot, miszerint egyedül nem érdemes odamennem. – Én is gondoltam már erre Harper őrmester, ezért is tartok még csak itt a kutatásban. – Keserűen mosolygok rá. Rendben, számára mentség, hogy nem ismer, de igazából a családomnak is első szava az ő helyében az lenne, hogy ne menjek oda csak úgy kamikáze módra. Felelőtlen vagyok olykor, és indokolatlanul vakmerő, de ennyire azért nem. Miért hiszik ezt rólam az emberek?
Egyelőre még nem kapkodok a noteszemért. Egyes és hármas körzet, üres gyárépületek; ez még tökéletesen megjegyezhető.
A dolog „mire alapozom” részére mosolygok. Tetszik, hogy ilyen alapos. – A rendőrség hivatalból köteles nyomozást indítani gyilkosság, vagy annak gyanúja esetén. A feltételezéseimet pedig egy nagy rakás döglött aktára alapozom a város három őrsén, ahová bejárásom van. Nem tudom biztosan összekötni őket. Ahogy maga is mondja, ölre mennek egy üveg pancsolt borért is... csakhogy ilyenkor hirtelen felindulásból cselekednek, szenvedéllyel vagy hogy mondjam. Ezért szúrják meg egymást többször lábon, kézen, mellkason, vagy verekednek mindhalálig, álmában fojtják meg a másikat. Ezeket megszűrve további egyezést kerestem a már említett sárgaszalagos képek címkéi és a rendőrség döglött aktái között. Egyetlen szúrás, egyetlen ütés, esetleg kettő. Az ilyen gyilkosság nem személyes, inkább tárgyiasítja az áldozatot. Hajléktalan- hajléktalant így nem öl. Pláne nem ilyen gyakran, mert ha igaz a legvadabb sejtelmem is, akkor jelenleg ötvenes nagyságú számról beszélünk. De ez tényleg egy elmebeteg becslés.– Én is beleiszok a kávéba. Még egészen forró, hogy égeti a nyelvemet. Most a legjobb inni. Átbaszom a szervezetemet a forró itallal, így a hülye azt hiszi, hogy valójában nincs is melege. No de, hogy honnan veszem az előbbi elgondolásomat: - Kriminológiát is hallgattam az egyetemen. Ilyenkor jó haszna van. – Csak két félév volt. Hiába érdekelt, és szerettem a tárgyat, egyszerűen nem bírtam el többet. Fájó szívvel adtam le. De ez most nem számít. –Ennek alapján talán már átfogóbb nyomozást is indíthatnak, de... úgy vélem, hogy  amint a sajtó ráharap és felfújja, akkor valóságos hadjárat indul meg a hajléktalanok ellen. A városvezetés számokat akar, statisztikát javítani, az nem érdekli, hogy a kommunákat számolják fel, vagy a gyilkosságokat szünteti meg, hiszen ha már nincsenek szem előtt azok az emberek, akkor ugye nem is léteznek, ergó: maga a probléma is megszűnik létezni, és mindenki jól jár. – Felciccenek. Értem én a logikát a dologban, mert valamennyit konyítok a politikához is – szégyen is lenne, ha nem-, de attól még nem kell szeretnem is. – Rosszul vagyok tőle. Tudom, hogy a csövesek döntő része maga kovácsolta a saját sorsát, és megérdemelten van ott, ahol. Szóval ne értsen félre, nincsenek illúzióim róluk, és a szociális hálóról, ami olyan rútul elbánt velük. Csakhogy ott az a rakás többnyire névtelen akta, a hamvak meg névtelen sírokban. Senki nem akarja így végezni... – még egyet kortyolok- Valahol azért szomorú tudni, hogy ha egyszer addig lecsúszunk, már nincs visszaút. – Mert Amerikában úgy vállalhatsz munkát, ha van bejelentett lakcímed, viszont állandó munkahely nélkül nincs albérlet. De ezt már csak úgy magamban összegzem.
-Szóval ez utóbbi volna a miértje annak, hogy belevágtam. De ennél többem nincs. Teeeeháát. Eljön velem körül nézni szolgálati időben? Ha ott van velem egy egyenruhás is, akkor rólam már tudomást se vesznek. – belevigyorgok a kupakba, mielőtt megint kortyolok, mert megjelent előttem a kép. – Kétlem, hogy bármelyikük is szóba áll velünk/velem, csak meg akarom nézni azokat az épületeket, és ellőni pár fotót. Lemérni a távot a tetthelyek között. Aztán keresnem kell valakit ebben a városban, akivel hajlandóak beszélni, mert a lemért mérföldekkel semmire nem megyek, ha nem tudni pontosan honnan tűntek el azok az emberek.
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Aug. 07, 2016 3:24 pm
 



 

Egy bólintással veszem tudomásul, hogy csak gondolt rá és nem abból a kotnyeles, orrát mindenbe beletúró fajtából való, mint a múlt heti újságíró, akit az egyik csatornából kellett kiszedni, mert rosszkor volt rossz helyen. A főnöke, pedig úgy tudta a városon kívül tartózkodott családi látogatáson.. Ez, pedig csak egy volt a sok közül, viszont ez a sok rányomja a bélyegét erre az egyre, itt mellettem. Igenis muszáj vagyok nem figyelmen kívül hagyni az eddigi tapasztalataimat, mire támaszkodjak különben? Mindenki azokból dolgozik.
A kávé pereme felett hallgatom többnyire a kifejtését. Nem szoktam tartogatni és a hőmérséklete pont jó, így ahogy a végére ér elfogy a koffein.. Vagyis hinném a végére ér, még bőven akad megosztani való információja vagy véleménye a nőnek. A gondolatmenetét nem tartom hülyeségnek, egyáltalán, de amikor már az elején megjegyzi, hogy hivatalból kötelesek vagyunk utána járni tudhatná, hogy pont ezért sem a legjobb helyen keresgél. Rengeteg dolog van, ami ugyanide tartozik, de kevés az ember mindennek a lefolytatására és az erőforrások.. Az erőforrásokról ne beszéljünk, amíg forró a nyom dolgozunk, utána ezek az ügyek is a döglöttek közé kerülnek. Gyilkosság ide vagy oda, a hajléktalanok esetében szinte másnapra elévül az ügy, mert a nyolcvan százalékuk a személyazonosságukat is teljesen elveszítette nem csak a hiányzó papírjaik, a megváltozott külsejük miatt is. Sokuknak az ujjlenyomatuk is sérült. Szar a rendszer, hézagos és ez csak egyik rés, ami miatt nem olyan egyszerűen felgöngyölíthető az esetleges ügy, de nem tépem miatta a szám. Ismeretében van Mrs. Halliwell is, nem csak a rendőrség helyzetének, ahogy előrébb halad a magyarázatban.
A kifejezetten nekem szánt kérdéssel való előrukkolásnál előre fordulok, a térdeimen keresek támaszt és apró fejcsóválások közepette próbálom visszafogni a kényszeres vigyort az arcomról. Negyed órája még egymás nevét sem tudtuk, most meg már a közreműködésemet kéri..
- Maga aztán nem semmi Mrs. Halliwell. – fordítom vissza a fejem a nő irányába. – A kíséretére vonatkozó válaszomat nem sietem el, a beszélgetésünk végére eldöntöm Önnel tartok-e, rendben? – igen, megfontolom, de ne szaladjunk előre, hogy egy határozottan gyanús esetegyüttestől szamaritánusba megyek át. Van elég problémám enélkül is és egyelőre akarom-e, hogy azok száma növekedjen. Majd a végén megmondom, nem vágtam rá egy „igen”-t, sem egy „nem”-et, részemről korrektnek érzem. Mély levegőt veszek, egy utolsót, mielőtt átfogóan reflektálok az elhangzottakra.
- Sajnos egyet kell értenem azzal, amit a városvezetésről mondott, de azzal nem, hogy a szükséges nyomozás elindítása nélkül egy ilyen meglehetősen komplex és a háttérben biztosan több embert megmozgató esetleges bűntény esetén ez a lenne a megfelelő döntés. Nem elég néhány kérdezgető ember, akik fel akarják göngyölíteni az ügyet, főleg nem, ha van alapja a megérzésének és valós a dolog, ami még valakinek a felségterületét sértené, ha elkezdi kiásni azokat csontvázakat. A hivatal vagy a rendőrség közreműködése nélkül nem sok védelemben részesülne egy ilyen eshetőséggel szemben; senki. Hazárdírozást nem támogatok, rohadt sokan haltak bele az igazuk ellenére is. Vagy pont amiatt. – ..és ezekből nem sok szivárog ki a médiába. Nem csak a tragédiákból, a sikerekből sem. Kéne az ösztönzés még több ilyen vakmerő ember kanapéről felráncigálásához? Sokkal kevesebbet segítenek önbíráskodói vénával ellátott egyének, mint ártanak, mert felpiszkálták az egyik fejes haragját. Persze, egyelőre az egész ügy feltételezési alapokon nyugszik..
- Kell egy erős alap, gyanú, amit bizonyítékokkal is alá képes támasztani ahhoz, hogy ne egy publikus, városilag is ismert nyomozást lehessen indítani. Lehet feljebb körökbe is eljut, lehet már ott van csak nincs nyoma, remélem érti mennyire bonyolult is a kivitelezésről beszélgetnünk úgymond hétköznapi résztvevőkként. A felsőbb vezetőség jobban tudja mi a teendő ilyen helyzetekben, őszintén; nem akarok márcsak egy javaslat miatt sem felelős lenni bárki káráért, haláláért végképp nem. – milyen meglepő lenne? – A sérülésekkel kapcsolatos észrevétele okos, de mindenképp kellene melléjük a mostani aktájukban szereplő adatok. A helyszínek összekötése sem rossz a szűkített lista alapján, hogy akár egy feltételezhető területet be lehessen lőni.. – a tarkómhoz nyúlok és igyekszem még jobban összeszedni a gondolataimat. Érzem, meg fogom még bánni a következőt.
- Van ismerősöm, akivel szóba állnak.. Tulajdonképpen egy közülük, némi pénzért, kajáért vagy mikor épp mit kér, azért cserébe hajlandó információt megosztani. Nincs annyira mélyen, mint a legtöbb, úgyhogy lehet vele beszélni. Csak ő is, mikor felbukkan, mikor eltűnik. Ha gondolja..



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Mietta Kenway
avatar
Inaktív

Kor : 30
Avataron : PB: Olivia Wilde

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Kedd Aug. 09, 2016 5:02 am
 



 

Ő visszatartja a vigyorgást, én nem vagyok rá képes. –Azért mégis riporter vagyok. Nyújtsa csak a kisujját, és az egész karját viszem.
Az arcát nézve, ahogy az igenen és nemen tűnődik, nem mondja ki egyértelműen, de látom, hogy közelebb állunk a nemhez. Igazából azok után, ahogy ez az egész random találkozás indult, rengeteget haladtunk/haladtam így is, szóval nem fogok nyomulni. Ha nemet mond, azt elfogadom. Innen azt hiszem egyedül is boldogulok, csak nyilván nem megyek a gyárépületek közelébe se. Ó, franc... visszaszívom. Nem, egyedül nem fog menni. Kellenek a lemért mérföldek, a szűkített körök, és egymagam nem állíthatok be közéjük. Nem számít, ha Harper őrmester nemet mond, akkor muszáj leszek másik kísérő után nézni. Mese nincs.
Nagyjából tisztában voltam már az ördöggel meg a részletekkel, amit bürokráciának nevezünk, viszont ha elméleti síkon vagyunk még, ha nem; -A legkevésbé az érdekel, hogy ki húzza fel az orrát azon, hogy felkavarom a szart. Az akkor is ott van, ha leülepedett már a tó aljára. Emberek hamvai sorakoznak névtelen urnákban, nem csak egy-egy élet, hanem sorsok is. Ha önerőből kerültek az utcára, ha nem; valahol a város szégyene is, hogy ott vannak; ezt nem lehet eltusolni. Haragudjanak csak. Verjék a mellüket. Annál jobb. – szólt ki belőlem a túl nagy igazságérzetem. De még mielőtt kijavítana, hogy ő nem egészen ezt mondta, gyorsan hozzáteszem, hogy – Igen, értem miről beszél. Óvatosság, diszkréció. Az elején még mindenképpen. – Bólogatok engedelmesen. – Ha rajtam múlik, egyik tényezővel se lesz gond. Azért se, mert ha nincs arra garancia, hogy a rendőrség majd átadja nekem –és kizárólag nekem- a lezárt aktákat és jelentéseket, hogy tényekkel is alátámasszam az írás hitelességét, akkor eleve nem adom át én se az általam összeszedett anyagot a hatóságnak. Kaparják ki egyedül a gesztenyét. Nincs nyom, nincs nyomozás. És már említettük a véges anyagi forrásokat, ami okán nem engedheti meg magának a hatóság, hogy azt csinálja amit én.– A kuli munkát. Magyarázom, hogy részemről miért nem kell aggódnia az általa felsorolt tényezők miatt. A dolog ezzel a részével egyébként úgy általában nincs baj. Nehezen szavaz bizalmat a Yard, de a sztereotípiákkal ellentétben megtartja az adott szavát. Csak a központi őrssel nem tudni még hányadán állunk. Oda nem akaródznak közvetlen bejárást adni –milyen meglepő-, habár ha az iktatós csajoktól kérek ki valamit, azt ott a helyszínen megtekinthetem. Hagyjuk.. ez már egy másik nap problémája lesz.
Azt nem tudom, hogy le akar rázni, vagy tényleg az érvelésem hatott rá, mindenesetre Harper őrmester úgy dörzsöli a tarkóját, mint aki képzeletben már legalább ötször belefejelt a falba. Direkt.  Ez tudom, hogy a férfiaknál úgy általában mit jelent: rászánta magát valamire, de nem hiszi, hogy az olyan jó ötlet. Úgyhát nagyon kíváncsian figyelem így profilból, és várom mivel rukkol elő.
Szóval van egy lezsírozott hajléktalanja? (Rossz hasonlat, tudom, de akkor is)
Hú, baszdmeg! –gondolom,
-Ez nagyszerű! – mondom hangosan, és kicsit túl lelkesen is, mert a legszívesebben most rögtön indulnék. Ez több mint amit remélni mertem volna, csak... – De Harper őrmester... Elég az is, ha elmondja hol szokott felbukkanni az a manus, esetleg elárulja nekem is a titkos kézfogásukat – érti-, mit szokott viselni, a többit egyedül is el tudom majd intézni. Így is rengeteget segített már, és ugye a jó cselekedetnek is megvan a napi limitje... – vigyorgok. Jöttem én az idegen, letámadtam az utcán, jóhiszemben segített, aztán még kísérgessen is? Nem, ez már így is több mint elég mankó volt. -... és az időkorlátja is. – mert ekkor artikulálatlan férfiüvöltés hangja rázza meg az egész táskámat. Egy horrorfilmből vágtam ki a hangeffektet, azóta ez jelzi frappánsan amikor – A férjem hív. Szerintem mennem kell. – magyarázom bocsánatkérőn az őrmesternek miközben könyékig elmerülök a táskámban. Elutasítom a hívást, és gyorsan bepötyögöm, hogy „máris visszahívlak”, mielőtt még újra próbálkozna. –Elnézést.
Ha már úgyis a táskámban matatok, előveszek egy névjegykártyát, és ha az őrmester elfogadja, akkor átadom. – Az adósa vagyok. Nem eggyel, kettővel jövök. – egy pillanatra eltűnődök, mert tudom mennyire üresen cseng a szkeptikus fülekben az ilyesmi, szóval homlokráncolva teszem hozzá, hogy – Ezt mindig nagyon komolyan veszem.

//És a játékos is jön neked vagy két szívességgel! Köszönöm a játékot! ^^//
Vissza az elejére Go down
Dwayne A. Harper
avatar
Igazság- és hadügy

Admin : Admin
Kor : 32
Avataron : Chris Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Aug. 21, 2016 2:08 pm
 



 

Pontosan ez az. Komoly komolytalansággal hangzott el a saját szájából, de emiatt billen az egyik irányba mérleg nyelve: sosem annyit vesznek el, mint amennyit felkínálnak nekik. A vérükben van különben valamelyik irodaházban tologatnák az aktákat vagy más babérok után kutatnának a szakmájukon kívül. Nekik ez kell a jó munkához. Nekem viszont nem. Ha tehetem inkább nem, kössz. A döntést a beszélgetés végén hozom meg, ahogyan arról szóltam Mrs. Halliwell-nek. Sok víz fog lefolyni addig.
Ahogy belekezd rögtön az első mondat sava-borsa hallatán kiül a képemre a nyilvánvaló nemtetszésem szemöldökráncolás képében. Akarja, hogy kimondjam a véleményem arról milyen következményekkel járnak az ilyen szarok mások haragjára ámokfutások másokra nézve? Vagy a tények felsorakoztatásával többre mennék? Az egyetlen oka a kikívánkozó lenyelésének az, hogy pótlólag korrigálja a szavait. Nem, se ő, se én nem akarjuk. Nem strapálom magam a hosszú kifejtéssel, a röviddel sem, elhangzott már az én számból és a nő sem ostoba, mint ahogy azt eddig is tapasztaltam tőle. Viszont ha ez nem is kérdéses, egyelőre elég nagy fejfájást okoz eldönteni bátornak vagy vakmerőnek könyveljem-e el – egyelőre mikor épp melyik.
- Csak annyit tudok ígérni a kizárólagossággal kapcsolatban, hogy beszélek bent a megfelelő emberrel. Többet ebben az ügyben nem tehetek. – nem az én hatásköröm, aminek a kifejtésébe nem kezdek bele, ott van az előbb elhangzottakban. A gesztenye kikaparása, pedig igen kétélű rá nézve.
- Viszont amennyiben tényleg egy konkrét ügy lesz a dologból és a kizárólagosságot mégsem tudom elérni a vezetőségnél nem árt felkészülnie az anyagának hatóság általi lefoglalására, amiben ha nem működik együtt a nyomozás akadályoztatásának minősül. – nem azért jegyzem meg, mert nem hiszem tisztában lenne vele.. Azért jegyzem meg, mert nem ismerem mennyire ragaszkodik egy döntéséhez és egyúttal felajánlom a lehetőséget, hogy elfelejtsem az egész beszélgetést ezzel kapcsolatban. Valamiről beszélnem kell, ha a nevét ki is hagyom kis eséllyel a saját érdekeim miatt a beszámolónál: a semmiért cserébe ők sem adnak többet. Ördögi kör. Csak mi jogilag kitéphetjük a kezéből a munkáját, aminek semmi köze a fairséghez, a nyomozás lefolytatásához annál több.
Egy sóhajtás következik az információ megosztása, még a tarkóvakarás előtt. Oké, van elég dolgunk és dolgom, de ha csak ennyivel segítem ki Mrs. Halliwell-t az belefér számomra is. A napi limit említésénél fogalma sincs mennyire igaza van.. Egy elhúzódó talált-süllyedt mosolyt kicsikar vele és épp bele akarnék kezdeni a mondandómba, ha nem akasztana meg egy furcsálló arckifejezést eredményezve a mobilcsengés hangja. Váo, öhm, ez az eddigi legextrémebb, amit hallottam. Váo.. Öhm, ez az eddigi legextrémebb, amit hallottam. Megrázom a fejem, amikor elnézést kér.
- Ugyan. – időzítését tekintve még relatíve szerencsésen jött ki a megkeresés. Felállok a helyemről, hogy a kis kitérőtől függetlenül a húgom felé menjek majd tovább. A táska mélyéről előkerülő névjegykártyát átveszem ahogy átnyújtásra kerül, egy gyors pillantást vetek az elérhetőségére, mielőtt a zsebembe csúsztatnám és a saját holmimért nyúlnék, amit a pad mellé dobtam le. Az igazat szólva nem foglalkozok az ígérettel - nem eggyel, kettővel -, amíg újabb hangsúlyt nem fektet rá. Keveset láttam az ilyen adósságokból megtérülni, így egyszerűen nem számolok velük, de rábólintok az adott szavára.
- Rendben Mrs. Halliwell, csak utólag ne bánja meg. - kihasználom a felajánlást? Lehet. Indokolt esetben. Nem tartom fel a beszélgetésünket záró kézfogással búcsú gyanánt, ha annyira siet, de egyéb esetben megejteném a magam részéről. Megtoldva azzal a megjegyzéssel, hogy majd jelentkezem. Legalább a kontaktom miatt.

// Kettő. Feljegyezve. Rolling Eyes Very Happy Én is köszönöm!  //



I DON’T LIKE TO DO WHAT PEOPLE EXPECT. WHY SHOULD
I LIVE UP TO THEIR EXPECTATIONS INSTEAD OF MY OWN?

Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szer. Aug. 24, 2016 5:36 pm
 



 





játék vége



Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Pént. Szept. 02, 2016 10:18 am
 



 

TO NYSSA

[valamelyik park]


Végre megint futhatok – nem mondjuk, mintha eddig is olyan nagyon követtem volna minden orvosi utasítást –, de ez alkalommal nem (csak) a saját fejem után megyek abból a szempontból, hogy mi javasolt és mi nem.
Az állóképességem kb még mindig a béka hátsófele alatt leledzik – ahhoz képest legalábbis, ahol annak előtte volt –, de ez olyasmi, amin lehet dolgozni és nem mellesleg kell is, ha vissza akarok térni dolgozni. És kevés dolog van, amit ennél jobban akarnék – hirtelen nem is tudnék olyat megnevezni, ami fontosabb volna számomra per pillanat –, így pedig nem árt elkezdenem – vagy folytatnom – az edzést, hogy ne hasaljak el az alkalmassági vizsgán. Az állóképesség javítására pedig tökéletesen alkalmas a futás, ráadásul még csak nem is maradok benne egyedül miután rácsörögtem Nyssára, hogy ugyan volna-e kedve folytatni a jól bevált szokásunkat.
Amióta meglőttek, értelemszerűen kiesett az a bő két hónap, de előtte – viszonylag – rendszeresen jártunk.
Esti időpontot jelöltünk ki – felőlem mondjuk akármikor is mehettünk volna, tekintve, hogy nagyjából tengernyi időm lett mostanában, sajnos –, így azt rábíztam Nyssára, hogy mégis mikor is ejtsük meg a közös kocogást.
Háromnegyedes szárú, passzos, edzéshez való – mit tudom én mi a neve pontosan – nadrágot, szín szerint sötétkéket rángatok elő az egyik dobozból – a költözés folyamatban van, nem mindent sikerült elpakolni még, de azért halad ez is –, no meg egy ugyanerre a célra használt, fekete, női, passzos atléta-jellegű topot. A hajamat felcsomózom, hogy ne zavarjon és már csak az edzőcipőkbe kell belebújjak indulás előtt. Zseb híján telefont és kulcsot, meg némi pénzt a felkarra rakható telefontokba teszek és mielőtt kilépnék a lakásból, elköszönök Rontól egy majd valamikor jövök időmeghatározással, mivel egyelőre fogalmam sincs, hogy meddig leszek el, illetve, hogy aláírtam az új szerződést én is és ott van a konyhaasztalon.
A megbeszélt helyen – az egyik mindkettőnknek(?) közeli park bejáratánál – és időben várom meg Nyssát, kicsit sikerült hamarabb érkezzek, pedig egy kis palack ásványvízért is beugrottam idefelé jövet az egyik boltba, de úgy tűnik még így is nagyvonalúan számoltam az idővel. Amint meglátom, intek neki már az előtt, hogy hallótávolságon belülre érne, mert köszönni értelemszerűen akkor fogok, amikor már nem kell kiabálni is hozzá, hogy meghalljon.
- Szia! – széles mosoly kíséri a rövid üdvözlést, viszont a másoknak oly természetes puszi vagy ölelés nem tartozéka a viszontlátás örömének, egész egyszerűen azért, mert nekem nem szokásom az ilyesmi.
- Mehetünk? – bökök fejemmel a park felé, egyértelműen a futásra célozva és ha nincs ellenvetése, akkor kocogva indulok meg befelé.
- Oké, ki kezdi? – azért nem kuka módjára szokásunk futni egymás mellett és tekintve, hogy egy ideje nem találkoztunk, gondolom mindkettőnknek lesznek kérdései a másikhoz, ha más nem, akkor nagy általánosságban arról, hogy a mi a helyzet a másikkal. Nem?


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Pént. Szept. 02, 2016 3:55 pm
 



 

TO JACKIE
Park bejárata

A futás egészséges. A testmozgás egyik azon formája, amit szinte mindenki művelhet, kortól és nemtől függetlenül. Aki nem hisz nekem, keressen utána, hány éves is volt a legidősebb maraton futó, akit eddig ismernek. Elárulom, hogy első tippem szerint a kora már három számjegynél fog kezdődni. Nem véletlenül. A legtöbb orvos is a kocogást ajánlja azoknak a betegeknek, akik szeretnének fogyni, egészségesebben élni vagy csak mozogni egy kicsit. De hiába tudok ezer és egy érvet a futás mellett, nekem ez soha nem volt a kedvenc sportom. És ez látszik is rajtam. Az edzőteremben hetente egyszer látnak önvédelmi edzésen. Minden reggel tornázom. Szombatonként jógára járok. Ha van egy szabadságom, Hawaii szigetén szörfölök. És amikor van társaság, szinte bármilyen sportra rá tudnak venni. De attól futni magamtól nem megyek el. Ehhez valami nagyobb ösztökélés kell. Például egy partner, akinek elég jó tempója van ahhoz, hogy engem is húzzon. Futás közben az ember sokszor csak élvezi a szelet, figyel a légzésére és próbálja a tempót tartani. Nem kell sok mindenre gondolnia. Ez az egyik dolog, ami miatt mégis eljárok. A másik pedig, hogy egyébként csak ritkán tudnék beszélgetni Jackievel. Ő az egyik olyan barátom, akit már hazatérve, a betegségem mellett ismertem meg és sikerült jóban lennünk. Kevesen tudják elfogadni, ha egy fiatal és szép nő nem akar a múltjáról beszélni, nem akar kapcsolatot férfiakkal hosszabb távon és firtatni kezdik. Na, ő nem ilyen volt. Hallgatott és hagyta, hogy másra tereljem a szót. És mikor meséltem neki a korábbi életemről, akkor sem kérdezett tovább. Elfogadta, hogy egy csajos estén, fél üveg vodka után kimondtam, a balesetben nem csak megsérült a fejem, de meghalt ő is. Ő, aki a vőlegényem volt és az életet jelentette számomra. Akinek a nevét még gondolatban sem tudom kiejteni, hiába telt ez azóta több év is. Minden közös emléket egy elzárt részébe rejtettem az elmémnek, és a neve a kulcs. Amíg nem ejtem ki, képes vagyok benn is tartani. Azóta sem hoztam fel a témát és ő sem. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy emlékszik rá, hiszen a vodka másik felét szépen fogyasztotta. Másnap felhívtam, hogy mennyire más napos, de a témát kerültem. Azt hiszem, jobb nekem, ha nem tudom, mennyire emlékszik a beszélgetéstől. Biztosabb...
Jackie hívása nem lepett meg, beszélünk mi azért, de a kérése annál inkább. Nem tudom, mennyi időt ajánl egy orvos a lőtt seb utáni felépülésre, mert tiszteletben tartottam őt és nem néztem meg a kartonját, pontosan milyen sérüléseket is szenvedett, de fogadni mernék, hogy még nem engedélyezte. De bele megyek. Nem vagyok hülye, tudom, hogy nélkülem is fog futni, és akkor már biztosabb, ha orvosi felügyelet mellett teszi. Arról nem is beszélve, hogy nélküle én sem gyakran jártam ki kocogni, így egyikünk sem lesz most szélvész. Egy laza bemelegítő kocogás beszélgetés közben ennyi idő után biztosan nem fog neki ártani. Így munka után hazamegyek, lemosom a sminkemet, fekete futónadrágot és vékony fehér sportfelsőt húzok, majd futócipőbe bújva elhagyom a lakást. A legtöbben egyedül futnak és kézre csatolható tokban tartják a zenelejátszót, de én soha nem szerettem a zenét. Meg egyébként is beszélgetni akarunk, így az övtáskát választom. Simán belefér a mobilom maximum erősségre kapcsolt csengőhanggal, a kulcsaim, egy kis víz és egy extra hajgumi is.
A park bejáratánál Jackie már ott van, így mosolyogva intek neki és csak akkor köszönök vissza, amikor már halló távolságban vagyunk. Puszi nincs, egyikünknek sem szokása a dolog, helyette csak végig nézek rajta, megbizonyosodva róla, hogy nem tűnik sem gyengének, sem betegnek. Az emberek nagy része azt hiszi, egy lövésből nem olyan nehéz felállni, elég hozzá pár hét, pedig ez nem igaz. A testnek vissza kell növesztenie a sérült részeket, az ilyesmi pedig időbe telik, mindig. De ő nem úgy néz ki, mint aki a kórházból kifelé menet már súlyzókért ment volna. A kérdés csak az, hogy maga miatt nem tette vagy valaki nem engedte neki?
- Nyújtás - szólok figyelmeztetően, miközben nem tudok megállni egy mosolyt. Meg tudom érteni, hogy hiányzik neki a mozgás és legszívesebben már indulna is. De attól még futás közben könnyen kimehet az ember bokája, így nem árt picit átmozgatni, mielőtt indul. Én pedig időnként már mániákusan figyelek az ilyesmire, mivel rossz helyzetben könnyebben meg is sérülhetek. És a fejbeütés nem az a fajta dolog, amit egészséges lenne kipróbálnom...
- Kezd te, biztos, hogy több mesélni valód van, mint nekem - fordulok felé, miközben befejezem a bokám és térdem megmozgatását, készen rá, hogy induljunk is. Nem kell sok, összesen két-három perc, de már ez is csodát tehet az izmokkal. Én már csak tudom, orvos lennék. Persze nem mondom, hogy az én betegeim nem futnak, és bennük dolgozik is az adrenalin, de attól még sok friss bokasérült kerül hozzám. Persze ezt hangosan nem mondom ki, mert a legtöbben kissé morbidnak találják.
//nem a legjobb kezdésem, azért remélem tetszik
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Pént. Szept. 02, 2016 4:51 pm
 



 

Engem aztán nem kell félteni és nem csak azért, mert az önérzetem is ezt diktálja, hanem, mert… kezdjük ott, hogy anya nélkül nőttem fel, mi több, én tehetek a haláláról, az élete akkor és azért ért véget, mert megszülettem. Nem beszélek róla, nem érdekes téma és amúgy is mindig ugyanaz a hatása; sajnálkozó pillantások, így nem mesélek arról, hogyan veszítettem el, a standard válasz; hogy meghalt, amikor még gyerek voltam. Csak egyetlen személy van, aki tudja mikor és hogyan, mert vele is ugyanez a helyzet, az övé is a szülésbe halt bele. Ő megérti és tudja milyen.
Aztán az apám is követte pár évvel később, ő a munkája során, tűzoltó volt, és egy nap a lángok között maradt, így kerültem nevelő családokhoz, többhöz is egymás után az évek alatt, amíg tizennyolc nem lettem. Egyik sem bírta sokáig velem – nem voltam könnyű eset – és egyszerűbb volt nekik, ha visszaküldenek a „rendszer”be, mint valami hibás árut. Aztán, bár még nem voltam nagykorú, hiszen huszonegy éves koromig volt még három évem, így az örökségem – a ház, ahol apával éltünk és az életbiztosításából származó összeg – nem kaptam meg. Ahhoz túl idős voltam, hogy gondomat viseljék, de túl fiatal, hogy jogilag az enyém legyen, amit rám hagytak. Tudom, ez élet furcsa fricskája ez. A lényeg, hogy megálltam a helyem, egyedül, mert muszáj volt. Nagyjából azóta, hogy árva lettem és nincsenek élő rokonaim. Szóval nem veszem túl jól, amikor féltenek vagy gondoskodni akarnak rólam mert gőzöm sincs, hogyan kell azt kezelni és megtanultam tiszteletben tartani mások titkait és életét. Sosem faggatózok, ritkán kérdezek igazán személyes dolgokat – kizárólag akkor, ha valaki meg akarja azokat osztani és a beszélgetés megkívánja, egyébként nem – és a legkisebb mértékig sem okoz gondot témát váltani egy ferde estét követően, amikor olyasmi is elhangzott, ami józanul talán nem történt volna meg. Bár… ez akkor is igaz, ha nem szerepelt alkohol is a vallomástétel közben. A lényeg, hogy nem firtatom mások múltját és életét. Ha beavat, meghallgatom – hozzáteszem, együttérzésben nem vagyok túl ügyes, már ami annak kifejezését illeti és vigasztalni sem tudok jól –, de ha valaki nem akar megnyílni, akkor nem erőltetem. Én sem szoktam másoknak.
Az alkoholt pedig jól bírom – nem, nem azért, mert gondjaim lennének vele vagy túlságosan is hódolnék az élvezetének –, lelencgyerek vagyok, volt időm, lehetőségem és épp elég szarság az életemben ahhoz, hogy hozzászoktassam a szervezetem, ráadásul… ciki vagy sem, de férfias munkám van, férfiakkal vagyok körülvéve folyamatosan, így hozzájuk alkalmazkodva kénytelen vagyok bírni kb mindent, amit ők is. Pont azért, hogy ne egy puhány nőt lássanak bennem, hanem engem. Főleg, hogy a természet nem magassággal, hanem mélységgel áldott meg, és apró termetű nőként hadd ne kelljen mesélnem mennyire könnyű megállni a helyem egy olyan hivatásban, ahol férfiak vannak döntő többségben. (...)
A lényeg, hogy emlékszem. Emlékszem arra a ferde estére, a vodkára és Nyssa történetére és nem mászok bele, mert ez az ő élete, az ő ügye. Ha majd megint be akar avatni, akkor megteszi, ha pedig nem, akkor sem fogok pörögni rajta, mert nem rám tartozik. És ez így van jól.
- A kocogás is remek bemelegítés. – forgatom meg a szemeimet, de az ajkaimon mosoly leledzik, mivel a legkevésbé sem szánom bántónak a szavaimat – nem is azok –, pusztán számomra kihagyható lépés volna a nyújtás. Ron lakásától egészen idáig gyalog jöttem, szóval az sem igaz, hogy ne lennének az izmaim bejáratva valamennyire.
- De legyen, ahogy szeretnéd. – teszem fel a kezeimet megadóan és hozzá hasonlóan végzek pár gyakorlatot magam is.
- Januárig nem engednek vissza dolgozni, szóval hirtelen túl sok a szabadidőm. – fintorgok egyet, mert az egészen egyértelmű lett számomra, hogy nem bírom a négy fal között ülést. Nagyon nem, ami azt illeti…
- És ezzel ki is fújt kb. Megpróbáltam befűzni a Parancsnokot, hogyha kocsira nem is enged szállni, legalább hagyjon mást végezni az állomáson. – nem, tényleg nem fecsérlem az időt arra, hogy üres fecsegést toljak le akármiről is. Nem untatom vele sem Nyssát, sem pedig magamat.
Aztán beugrik, hogy van még valami, de azt tekintve, hogy már a lövés előtt is fennállt a helyzet – csak akkor még ideiglenesen a házam felújítása miatt –, nem hiszem, hogy – másnak – túlságosan érdekes volna. Nekem az, mert még sosem éltem együtt senkivel, amióta felnőtt vagyok és magam dönthetek a saját sorsomról.
- Jah és elköltöztem. Illetve… pár hónapja már gyakorlatilag itt lakom a belvárosban, de most a cuccaim is átjöttek. Nagyjából. – nem, ez nem az a fajta csajos-csicsergős beszámoló, sokkal inkább tűnik amolyan helyzetjelentésnek.
Azt, hogy meglőttek, tudja. A kórházban dolgozik és telefonon beszéltünk is párszor, szóval azt hiszem nem szükséges túl ragozni a dolgot.
- Úgyhogy most te jössz. – már, ami a mesélni valót illeti és ha úgy látom, hogy befejezte a nyújtást is, akkor azt hiszem nincs akadálya annak, hogy végre ténylegesen is futni kezdjünk, kényelmes tempóban.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Szept. 03, 2016 2:53 pm
 



 

- Nem annak, aki a fél napot nyolc centis sarkakon tölti - válaszolok halvány fintorral Jackie kijelentésére. Ő tűzoltó, senki nem várja el tőle, hogy divatozzon munka közben, de én már régen megtanultam, hogy nem árt jól kinézni. Egyszerűen ez a szakma ilyen. Igencsak hímsoviniszta, és a női vezetőt így sem lesz könnyű dolog lenyomni a torkukon. Ha nem ebben a városban lennék, még csak álmodni sem mertem volna, de Reynolds rendőrfőnöknő mellett eléggé keményen veszik a nemi diszkriminációt. És ne nézzen rám emiatt senki ferdén. Akár hiszik, akár nem, általában a női vezető halottkém csak a filmek kiváltsága. Az államokban én maximum ötről tudok, amely az ötven állat tekintetében igencsak gyenge arány. Talán ezért tojtak be a felsőbb vezetők is és fogadták el, hogy én leszek az utód, amint nyugdíjba megy az aktuális. Mert egy dögös nő még belefér, aki nem csak okos, de kedvesen és illedelmesen tud a bíróságon is válaszolni a kérdésekre. Egyszer kipróbáltam, hála egy bokaficamnak, mi történik, ha egy hetet gyógypapucsban töltök el. Nem csak még alacsonyabb lettek a két ajtós szekrény zsaruk mellett, de ezzel együtt csökkent egy adagot a női vonzerőm és a manipulációs készségem is. Szóval ha bírom, akkor marad a tűsarkú. Így viszont az én bokáim kissé be vannak állva, szóval Jackie kénytelen pár percet várni, amíg átmozgatom őket kocogás előtt. Szeretek biztosra menni, ami a saját sérülések minimalizálását illeti...
- Tanfolyamra nem gondoltál addig? Például mentős kiképzésre gondolok. Az biztos jó pont lenne, amikor visszamész - fordulok hozzá kíváncsian. Nem tudom, honnan ugrott be a dolog, igazából erről még soha nem is beszéltem Jackie-vel, szóval könnyen meglehet, hogy már végig is csinálta. De ha még nem gondolt rá eddig, akkor simán mehetne is a következő intenzív kurzusra, ami napi hat-nyolc órában van jó pár hétig és utána vizsgával zárul. Ha tényleg annyi szabad ideje van, mint állítja, akkor simán lenne ideje tanulni közben a vizsgára, és még én is tudnék neki segíteni benne, ha kell. Nem mintha olyan hihetetlenül profi lennék a gyors helyszíni ellátásban, de azt sem lehet rólam mondani, hogy még nem vettem részt ilyesmin. Ráadásul akár akarja, akár nem, tudom Jackie-ről, hogy okos és elszánt eléggé ahhoz, hogy végig csinálja, ha kedve támad hozzá. De nem fogom kényszeríteni akkor sem, ha nincs hozzá kedve. Ez csak egy kérdés volt, és könnyedén ejtem a témát. Van még ezer más dolog, amit ki kell tárgyalnunk, úgyis...
- És egyedül élsz itt, vagy beszereztél egy társat éjjeli vízszintes jóga gyakorlásra? - teszem fel a kérdést kíváncsian. Lehet, hogy külső szemlélőnek furán hangzik, amikor ilyen nyers tényeket közlünk a másikkal, mintha csak felületes ismerősök lennénk, utána meg olyan részleteket kérdezek, amelyet az előzőleg leírt viszony nem engedne meg. Ez nekem mégis természetes. Jackie, amit nem akar, azt nem fogja elmondani nekem, de érdeklődni még mindig nem tilos. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy én nagyon örülnék neki, ha tényleg sikerült volna egy pasit magához közel engednie végre. Mindenkinek megvannak a maga bogarai és az övéinek sok köze van a férfiakhoz. Csak tudtommal, amíg én a sajátjaimat a kihasználásukkal elégítem ki, ő inkább az elüldözésükben tehetséges. Nem mintha az én reggeli ajtón kívülre pakolásom olyan szelíd lenne. Igazából az néha már-már komédiába illő, mikor felfogják, hogy nem adok meg telefonszámot, nem érdekel az övék és a kávét magamnak csináltam...
- Nos, pasi téren nem sok, továbbra sem keresek semmi hosszú távút. Munkában annál inkább javul a helyzet, három hét és a vén szivar nyugdíjba megy. Már meg is kaptam a papírokat róla, hogy kineveznek a helyére vezető halottkémnek - amivel a másik alkalmazottat nagyjából meg is ütötte a guta, amikor rájött. Nem csak azért, mert két év alatt szemmel láthatóan sikerült jobban megkedveltetnem magamat, több gyilkossági ügyhöz hívtak, de még figyelembe vették a munkán kívüli dolgokat is. Abból pedig szép listám van, tekintve, hogy nincs igazán magánéletem. Helyette tanítok az egyetemen, oroszról és oroszra fordítok orvosi cikkeket, gyakornokokat fogadok, három tankönyvet lektoráltam és még párszor segítettem az idősek otthonában is. Végeredmény pedig az, hogy alkalmasabb vagyok mint a főnökön tizenöt évvel fiatalabb és tapasztalatlanabb változata. - Most éppen próbálom kitalálni, hogyan ne fordítsam magam ellen ezzel a fél hivatalt. Az idősebbek mindenhol zavarban vannak velem szemben - foglalom össze röviden a lényeget, miközben már meg is indulok a futóösvény felé. A többit kocogás közben is el tudjuk egymásnak mondani és nem ácsorogni jöttünk, szóval elő az ellustult izmokat...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Szept. 04, 2016 12:27 pm
 



 

- Oké, jogos. – igazság szerint fogalmam sincs, hogyan bírja ki egész nap – mindennap – olyan cipőkben. A munkámból kifolyólag a védőruhához rendszeresített lábbelit hordok, ami értelemszerűen lapos, amikor meg nem dolgozom, akkor általában a bokacsizmákat részesítem előnyben, amiknek szintén nincs magas sarkuk. Igazság szerint nem is emlékszem, hogy utoljára mikor vettem fel annyira nőies cipőt – vagy akár ruhát –, mint amiről az előbb szó volt.
- Még mindig rejtély számomra, hogyan nem fárad el benne a lábad egész nap. – mert az kétségtelen, hogy remekül áll rajta – meg a legtöbb nőn, aki tud is benne járni –, de, hogy kényelmes volna, azt valahogy nem tudom elképzelni. Lehet csak megszokás kérdése az egész?
- Az alap képzés megvan. – azt kötelező volt elvégezni, de azon felül megvallom őszintén, nem sok indíttatásom van rá, hogy azt tanuljak és nem azért, mert nem érdekel az életmentés – pont ezt a részét szeretem a legjobban a munkámnak –, de nőként így is elég nehéz, hogy teljes értékű tűzoltónak fogadjanak el a munkatársaim. Ha nekiállok mentősnek tanulni, bármikor átvezényelhetnek a saját mentőautóinkra – igen, vannak saját mentőseink, akik a tűzoltósághoz tartoznak és jönnek velünk a riasztásokhoz – és ezt nem igazán szeretném.
- Igazából idén is beadtam még év elején a kérelmemet a katasztrófásokhoz. Ha elfogadják, ősszel megkezdhetem az elméletet, a fizikait meg majd akkor, ha már engedélyezik. – negyedik éve próbálok bejutni hozzájuk, így nem csak közúti balesetekhez és tűzesetekhez lehetnék mozgósítható, hanem vegyi balesetekhez, természeti katasztrófákhoz – árvíz, földrengés, földcsuszamlás, hegyomlás vagy barlangbeomlás stb – vagy vízi balesetekhez – például, amikor át kell kutatni egy tavat –, így búvárkodni is meg kell tanuljak és ugyanúgy bevethető maradok a tűzesetekhez is, csak a bevethetőségem lenne szélesebb spektrumú.
- Pár héten belül derül ki, hogy megkapom-e a lehetőséget vagy sem. – ha nem jön össze, akkor még gőzöm sincs, hogy mit fogok csinálni, de valamit majdcsak kitalálok. Főleg, hogy egyértelműen kiderült, nem tudok megmaradni a hátsómon nyugodtan és várni, amíg eltelnek a hónapok az jövőév elejéig.
Jót derülök a szépen körbeírt megfogalmazásra a kérdését tekintve.
- Igen, járt az is a lakáshoz. – az orrom alatt somolyogva ingatom meg a fejem. Azt hiszem ennyiből is vágni fogja a lényeget, ezért nem ragozom túl a dolgot, szükségtelennek ítélem. Azt meg szándékosan elkerülöm, hogy minek is aposztrofáljam őt; társ – ahogy Nyssa nevezte –, pasi, barát stb… valahogy egyikre sem áll rá a szám. Eddig sem aggattunk rá a másikra semmiféle ilyen jelzőt.
- Woha, ez remek hír, gratulálok! – a pasi témát nem firtatom, annyit mesél el belőle, amennyit akar, meghallgatom, de mivel tudom, hogy ingoványos talaj, így inkább nem kérdezek rá direktben. Ha majd nem alkalmi kerül a képbe, az gondolom megér több említést is. Feltéve, ha úgy érzi, akar róla beszélni.
Az előléptetésének pedig tényleg örvendek, megérdemelte, hogy megkapja.
- Tudod már, hogy ünnepled meg, vagy nem akarsz nagy hűhót csapni miatta? – szimpla érdeklődés részemről. Mindenki más módon tud örülni a saját sikerének, kinek így – kinek úgy a jobb.
- És, hogy fogadta másik jelölt? – valamit mesélt arról korábban, hogy van egy kollégája, aki szintén szerette volna megkapni az öreg helyét.
- Ha volna rá jó receptem, megosztanám veled, de sajnos nincs… Gondolom az a legnagyobb bajuk, hogy nem golyókkal a lábaid között születtél. – forgatom meg a szemeimet, mert tessék, itt vagyunk mi arra élő példák, hogy igenis meg tudjuk állni a helyünket férfiak által uralt területeken is.
A kocogás tempóját én is felveszem, ahogy nekiindulunk.
- Elsőre úgy három-négy kilométer a cél, többet nem biztos, hogy bírni fogok. – ezt azért jelzem előre. A lövés előtt folyamatosan mozogtam és terhelésnek volt kitéve a testem, ezért nem a nulláról indulok újra, de tény, ami tény, mégiscsak meglőttek két hónappal ezelőtt és ez sokat visszavesz abból, amire jelen pillanatban képes vagyok.
- Amúgy előbb-utóbb majd megszokják, hogy te kaptad az előléptetést, mást nem nagyon tehetnek. – kanyarodok vissza még az előbb érintett témához. A megszoksz vagy megszöksz elve lép életbe és kétlem, hogy hatalmas vándorlási vágynak tennének eleget csak azért, mert Nyssa kapta meg a melót. Nem fognak. Persze, egy ideig majd – gondolom – megy a szájhúzás, de ez sem lesz olyasmi, ami örökké tartana majd.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Szept. 04, 2016 3:04 pm
 



 

- Minőségi cipő, talpbetét és megszokás kérdése - tudom én is, hogy nem egészséges a napot tűsarkakon tölteni, legyen az én titkom, hogy mekkora részében teszem ezt mégis. Munkába autóval járok, közben tök mindegy, mi van a lábamon, odabenn pedig két féle munkaköröm van. Vagy ülök az asztalomnál és írom a korábbi boncolás jegyzőkönyvét a diktafon segítségével, nyomtatom a vizsgálati eredményeket és állítom össze az aktát, amihez nem is kell mozdulnom, hála a forgós széknek. A másik lehetőség, hogy a hullaházban vagyok és boncolok, ami valljuk be, nem cipőbarát lehetőség. Ráadásul a hideg miatt nem is bírnám ki benne, így erre az időre átöltözöm egyenruhába, amely nagyjából a hideg minden formája ellen véd, vízálló és még nem volt olyan emberi váladék, amit áteresztett volna. Olyankor csak egy kék ruha látszik belőlem a hozzá illő barna munkavédelmi cipőkkel, amelyeknek vastag a talpa a felfázás miatt. Szóval összességében a tűsarok nem nagy áldozat, mert csak az épületen belül közlekedve használom, haza érkezés után pedig dobom is le. Este pedig már nem kell abban buliznom. A hosszú csizmák sokkal inkább a stílusom olyankor, és azoknak sokkal jobb az alátámasztása...
- Katasztrófavédelem? Ők azok, akiket nagyobb viharok, földrengések után riasztanak, igaz? - nem nagyon ismerem pontosan a hatáskörüket, de Jackie-n látszik, hogy nagyon vágyik hozzájuk. Én pedig ebben az esetben támogatom teljes mellszélességben. Sőt, szerintem nem ártana, ha bekerülne. Nem csak neki tenne jót, de a programnak is. Egy: nőket is képeznek, nincs nemi diszkrimináció. Kettő: tök mindegy, milyen vékony egy férfi, a tűzoltó izmos és van felszerelése. Egy nő mindenképp vékonyabb nála és sokkal kisebb helyekre is befér. Ha gyereket kell kimenteni szűkebb lyukakból, akkor egészen biztosan jól jön egy olyan ember a csapatban, aki le tud menni hozzá és biztonságosan rögzítheti a köteleket. Ez két olyan dolog, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül túl sokáig. Mert a végén egy áldozat fogja bánni a nagy hím öntudatot. Félreértés ne essék, nem vagyok nőgyűlölő, de hiszek benne, hogy nem a neme alapján kéne megmondani, ki mire képes...
- Három hét múlva lesz végleges, akkor biztosan megünneplem, de addig még nem merem - soha nem voltam az a fajta, aki előre iszik a medve bőrére, szóval nem most fogom elkezdeni. Vezető beosztással sokkal kevesebb ügyeletet kapok hétvégén, a boncolások közül is a balesetek nagy részét átadhatom másnak és jogom van a gyakornokomat is befogni, szóval a megemelkedett papírmunka mellett is kevesebb dolgom lesz. Ráadásul, ha nincs gyilkosság, akkor nekem se lesz sok munkám. Számomra ez remekül hangzik, és láttam a fizetési papírokat is, de még nem tartok ott, hogy elbízzam magamat. Ha tényleg minden szentesítve lesz, na, akkor jöhet egy buli és jó adag alkohol. Nincs már olyan messze egyébként sem...
- Szerinted? Még mindig nem bír engem és a tényt, hogy két év alatt jobban megismertem a rendőrségen dolgozókat, mint ő tíz alatt. Szakmailag nagyon tehetséges, de iszonyúan lusta is. Elvégzi a munkáját, de eszébe sincs mellé akár egy kicsit is tenni. Nem kutat, nem oktat, nem publikál érdekes dolgokról, egyszóval semmihez nem járul hozzá, csak felhasználja a mások által gyűjtött információkat a saját tudása növeléséhez - amivel sikeres lehet ugyan a munkájában, de nem elismert. Nekem sem volt könnyű az elején megszokni ezt a környezetet, de hamar rájöttem, hogy sokkal könnyebb, ha keresem benne az újat és a szokatlant. Például korábban még senki nem dokumentálta, de én megnéztem, igaz-e a pletyka, miszerint a halál után áldozatra került tetoválások nagyon hamar kifakulnak és szinte nyomtalanul el is tűnnek a bőréről. Most már azt is tudom, hogy hány órával a tetoválás elkészítése után milyen fázisban halványulnak a nyomok, és az egész cikket elérhetővé tettem a szakoldalakon is. Ez volt az első próbálkozásom arra, hogy a magam módján folytathassam az orvoslást és számtalan másik követte. És még ezer és egy téma van, amit érdemes lenne kipróbálni...
- Mit szólnál a két mérföldes futóösvényhez? Az nagyjából három és fél kilométer, és bármikor lassíthatunk közben, ha szeretnéd. Meg nem is csak te vagy gyenge formában. Nélküled nekem sincs ösztönzésem a hosszabb távokra - és ez nem hazugság. Egyedül ugyan elfutok egy-két kilométert a parkban, ha kell, de az nem olyan jó. Zenére nekem nem megy a kocogás, ráadásul, ha nincs ember, akivel lépést kell tartanom, akkor hajlamos vagyok lassabban és komótosabban tenni a dolgokat. Ennek eredményeképpen pedig nem csak ő lustult el, de én is. Már ami a futást illeti. Egyébként a tornával nincs gondom, járok önvédelem edzésekre, minden reggel jógázom és amikor épp van partnerem, akkor jöhetnek az extrém műfajok is. Tudom, hülyén hangzik, hogy futáskor nem akarok megütni a fejemet, az ezerszer veszélyesebb dolgokat meg vállalom. De számomra ennek van értelme. A szilánk külső behatás nélkül is elmozdulhat a semmitől, így teljesen mindegy, hogy otthon ülök vagy kajakozom éppen. Ha pedig nem teszi meg, akkor élvezni akarom az életemet. Már ami maradt belőle...
- Remélem is. Belegondolva, neked a tűzoltóknál még nehezebb dolgod lehetett, pedig azért én is érzem, amikor tesztoszteron kitörés van készülőben - és ez enyhe megfogalmazás. A másik két halottkém férfi, a hulla szállítók férfiak, és bizony a főnökömnek sem vaginája van. Így az egyetlen mentőöv az új gyakornok, aki teljes mértékben nő. Vagy legalábbis remélem. Firtatni nem fogom a dolgot, amíg jól végzi a dolgát, mert a tudáshoz épp semmilyen nemi és vallási hovatartozásnak nincs köze. Ebből a szempontból nagyon toleráns vagyok, amíg nem törvénybe ütköző a dolog látványosan. Mert a pedofíliát például nem tudnám elviselni, az biztos...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Szept. 10, 2016 6:33 pm
 



 

- Minden tiszteletem a tiéd, én tuti nem bírnám egész nap. – meg mondjuk nem is akarnám, arról nem is beszélve, hogy a munkám nem is engedné. Persze, azért tetszik nekem is, mármint alkalmanként szívesen felveszem, de nem túl gyakran. Mi több, tényleg nem tudom legutoljára mikor sikerült, nem mostanában annyi szent. De másokon határozottan nőiesnek találom magam is. Attól, hogy nem feltétlen erősítem a nőies nők sztereotípiáját, szemem és ízlésem még nekem is van.
- Úgy bizony. Gyakorlatilag mindenhová, ahonnan ki kell szabadítani, menteni az embereket vagy, ha mondjuk át kell kutatni egy tavat, folyót, vagy akármilyen vizet, ha beomlik egy barlang, erdőtüzet kell megfékezni és így tovább. Keményebb, de ezzel együtt izgalmasabb munka is és hát többet is tudnék tenni, ha átkerülnék hozzájuk. – tényleg szeretnék velük dolgozni, szóval, ha idén sem fogadják el a jelentkezésem a képzésükre, akkor jövőre is megpróbálom. Előbb-utóbb majdcsak sikerül, ha pedig nem, akkor is elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam, szóval megtettem, ami tőlem telhető volt az ügy érdekében.
- De szerződésed van már, vagy az is csak hetek múlva lesz? – most nem igazán világos, hogy csak szóbeli ígéretet kapott arra, hogy övé az állás vagy csak a kinevezésre vár, de valójában már végleges a döntés.
- Hm.. ő is az a fajta, akinek nem tűnik fel, hogy mi mást kellene vagy kellett volna még tennie ahhoz, hogy előrébb jusson..? – talán inkább kijelentés a megjegyzésem, semmint valódi kérdés. Nem csodálom egyébként, hogy így hátrébb sorolták az illetőt. Nálunk is az tud előrébb lépni a ranglétrán – igen, a tűzoltóknak is vannak rendfokozataik –, akik az elvártnál többet tesz le az asztalra. Bár ez talán a legtöbb helyen így működik…
- Abszolút benne vagyok. – bólintok egyet határozottan a tv belövését illetően, a két mérföld nekem is megteszi tökéletesen.
- Ez azt jelenti, hogy velem voltál futni utoljára? – azért egy kis szemtelen félmosoly megjelenik az ajkaim sarkában. Tudom, hogy neki nem a legnagyobb kedvence a testmozgás ezen formája. Én a magam részéről azt hiszem egészen megkedveltem. Kénytelen voltam, mert az állóképességet ez fejleszti a legjobban, ahogyan a tüdőt is remekül edzésben tartja, és ha valami nagy szükségem van tűzoltóként, az a terhelhetőség és a remekül működő tüdő. Sokszor van, hogy egy több tízemeletes épületbe a lépcsőkön át kell felmennünk, teljes menetfelszerelésben, mert a liftek nem üzemelhetnek tűz esetén. Arról nem is beszélve, ha valakit le is kell hozni onnan, nem állhatunk meg félúton arra hivatkozva, hogy bocsi, de csak eddig bírtam, innentől oldd meg, ahogy tudod. Nonszensz volna.
- Igazából… huhh, hát annyira nem éltem meg vészesként. Vagyis, igen, persze, ha valaki csaj, az eleve hátrány a tűzoltók között, mert alapvetően kevesebbet néznek ki belőlünk, és az meg, hogy még alacsony is vagyok, csak tetézte a dolgot, másfelől viszont mindig is inkább a srácok társaságában forogtam, és ez azt hiszem sokat segített. Meg az, hogy sosem hagytam magam és sokat dolgoztam azért, hogy elfogadjanak és maguk közül valónak tartsanak és… most már nincs gáz. – vonom meg a vállam futás közben, ahogy kicsit talán terjengősebben adok választ, mint amilyen szükséges lett volna. Ami azt illeti elég büszke vagyok arra, hogy a férfi kollégák már nem csak egy csajt, hanem az egyik társukat látják bennem. Bahh, rohadtul hiányzik a meló már most. Januárig esélyesen belezakkanok abba, hogy nem dolgozhatok.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Szept. 10, 2016 11:15 pm
 



 

- Felajánlották a munkát és van egy előszerződésem is, amit néhány helyen kijavítottam, majd aláírva visszaküldtem és az alapján fogják a valódit kiszállítani 18 nap múlva. Ha addig nem találnak okot a visszavonásra. Például rengeteg elégedetlen munkatársat vagy tapasztalatlanságot - mert ők aztán hirdethetik nagy büszkén, hogy micsoda megértőek meg mennyire sok lehetőséget kapnak a nők a városon belül, de attól még szó nélkül aláírják a menesztésemet, ha minden kolléga ellenem fordul. Csak ez nem fog megtörténni, tekintve, hogy egyetlen egy nem kedvel, pont az, aki versenybe szállt ellenem a munkáért és most azzal érvel, nincs elég tapasztalatom. Lehet, hogy nem vagyok annyi ideje a szakmában, mint ő, de két éve minden munkanapon könyékig vagyok a különböző gyilkosságok és orvosi műhibák áldozataiban, vagy éppen erről tanúskodom a bíróságom, szóval nekem ne mondja senki, hogy nem csinálom jól a munkámat. Az meg mellékes, hogy amennyi boncolást végeztem már, teljesen tisztában vagyok vele, hogy melyik orvos mennyire képes felmérni a betege állapotát és kezelni azt. Pontosan tudom, hogy ha egyszer kórházba kell mennem, ki lesz az, akinek megadom a lehetőséget, hogy hozzám nyúljon és ki nem lépheti át az ajtóm küszöbét. Lehet, hogy a rokonok nem gyanítanak semmit súlyos sérüléseknél, vagy azt hiszik, nekik volt pechjük, de én tisztában vagyok vele, mikor orvosi mulasztás számlájára írható egy halál. És ugyan nyilvánosan nem mondhatom ezt se ki, de a város vezetésében vannak néhányan akik igencsak jó néven vették, mikor halványan megemlítettem nekik, éppen melyik orvosról hallottam sok jót és volt az igaz is. A politika nem az én világom, de tudok sok mindenhez alkalmazkodni, ha kell. Például a rendszerükhöz. Kis segítség itt és ott, ők pedig visszaaadják. Egyébként is, ha sikerül a dolog, igencsak szép arányban lesznek női döntőbírók itt. Seattle mondhatja továbbra is magáról, hogy nemtől függetlenül adja meg az esélyt mindenkinek...
- Nem, ő az, aki eddig biztos volt benne, hogy a pozíciót megkapja, mert a másik állandó halottkém utálja a papírmunkát és nem akart jelentkezni. Már évek óta lustán elvan abban a tudatban, hogy amint a vén szivar távozik, neki felível a karrierje, csak várnia kell. Ezért is nem zavarta eddig a jelenlétem, de most már mindenbe beleköt jogtalanul - és egészen addig fogja ezt folytatni, amíg meg nem születik a döntés. Utána attól függően, hogy milyen az eredmény, változik meg a hozzáállása is. Lehet, hogy szükség van rá még, de ha velem is szemtelenkedni fog, akkor én aggodalom nélkül nyújtok be ellene megrovókat és amint találok valaki mást, simán ki is rúgom. Ha valami csoda folytán ő fog nyerni, akkor pedig még mindig ott van számomra a szökés lehetősége. Nem fűlik hozzá a fogam különösebben, de felajánlott nekem egy állást az a jogi cég, amely a legtöbb orvosi műhibás üggyel foglalkozik és meg akarja őket nyerni. Nem éppen a legjobb dolog, elég sok orvos megütheti majd a bokáját miattam, de elfogadom, ha nincs más lehetőségem. Mert abban igazuk van, hogy a hozzátartozók is megérdemlik az igazságot és a lelki nyugalmat. Arról nem is beszélve, hogy hány családban nagy segítség a pénz is, mert még a kórházi számlákat sem tudják kifizetni...
- Ha az edzőtermi futópad nem számít, akkor igen. Te vagy az egyetlen kocogó a környezetemben - ez nem hízelgés akar lenni, hanem az igazság. Jackie sportos, de velem ellentétben neki a munkához kell a fizikum, ezért elég komolyan veszi az edzéseit, én pedig jobban érzem magamat, ha elkísérem rájuk, mert nem tűnök olyan puhának utána. De minket egészében teljesen más dolgok érdekelnek egyébként. Ő tűzoltó, a veszély a munkája része, így az olyan extrém sportok, amelyekkel én töltöm a szabad időmet, nem éppen a kedvencei, tudtommal. De ez így van jól. Nincs túl sok női barátom, a férfiakkal mindig jobban kijöttem, de akik vannak, azokkal megvan a közös programom mindig. Jackie-vel az edzés miatt járunk össze, de igazából az első közös rész a bulizás volt. Attól, hogy valaki nem tinédzser, még nyugodtan jól érezheti magát ugyanis egy diszkóban vagy bárban. Az már csak hab a tortán, hogy a másnap délutáni "beszéljük meg, mit csináltál részegen" jelenetet kocogás közben nyomjuk le. Van más, akit el tudok csalni önvédelmi oktatásra, lövészetre, sziklamászásra vagy éppen vadvízi evezésre. A történelmi jelmezes hétvégi programomról nem is beszélve. Bár, odam ég mindig nem adtam fel, hogy egyszer kirángatom, ha olyan lesz a téma...
- Jut eszembe, ha te most a pasiddal vagy, mi van a házaddal? Csak áll ott a külvárosban? - teszem fel a kérdést, miközben próbálom tartani mellette a tempót. Lehet, hogy nem edzett, de én se futok magamtól gyakran. Én sokkal inkább a jógás lány vagyok, meg a táncos. A cél nélküli rohangálás soha nem volt az én világom része. És ez meg is látszik azon, hogy a hosszabb beszéd közben azért kifulladok és kapkodom a levegőt. Oké, lebuktam, puhányka tudom lenni eléggé ilyesmiben. A szobabicikli jöhet, a jógát és pilatest imádom, sőt, most találtam megint egy új hobbit, de a futás? Csak azért csinálom, mert tudom, hogy szükségem van rá és a testemnek jót tesz, ha rendesen át vannak mozgatva az izmaim. Ráadásul, ha így megszokák a munkát, ezerszer könnyebb ellenőrizni, minden rendben van-e. Nem, nem orvosi utasítás ez, hanem józan logika attól a felétől az agyamnak, aki majdnem egy tucat évet töltött el az egyetemen és a kórházakban...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Szept. 18, 2016 1:48 pm
 



 

- Csak nem fognak, ha már felajánlották a munkát. – elég furcsa lenne, ha utólag feneket csinálnának a szájukból, mert egyeseknek nem tetszik, hogy egy nő kerül vezető pozícióba. Arról nem is beszélve, hogy a nemi diszkrimináció nem is legális dolog. Persze, ráfoghatják utólag, hogy találtak elvileg „alkalmasabbat” – aki nem mellesleg férfi –, csak hát kilógna a lóláb. Gondolom azért Nyssát kérték fel, mert ő a legalkalmasabb a pozíció betöltésére, ha pedig utólag beleköpnek a levesbe, szerintem simán megérné jogi útra terelni a kérdést, ez amerika, itt megteheti és lenne is értelme. De ez csak az én véleményem.
- Küldd el melegebb éghajlatra. – azért egy kis pimasz mosollyal sikerül megfejelnem a baráti jó tanácsot, mert mást nem igazán tudok hozzáfűzni. Ha nem a felettese a fickó, akkor tényleg jogtalanul pofázik és az ilyeneknek nem árt képletesen a szájukba lépni és helyre tenni őket. Hát azért van egy határ szerintem. Oké, lehet itt azzal is jönni és mi van, ha a csávó kapja végül a pozíciót, de én akkor sem engednék. Van egy határ, amin jobb nem átengedni egyeseket, mert a végén rá fog nőni a fejére és munka így vagy úgy, azért ez szerintem nem megengedhető, mert nem jogos és nem is etikus.
- A futópad is számít, azon is futni kell. Mostantól pedig újra elérhető vagyok én is, szóval maradunk a heti két alkalomban? – én mondjuk szerintem mindennap be fogok iktatni egy kis kocogást, muszáj lesz, ha vissza akarom nyerni a formám ha meg bejutok a katasztrófások közé, akkor pláne.
Nem tehetek róla, de nagyon megüti a fülem ez a pasid kifejezés. Oké, jogos a megnevezés, hiszen én magam mondtam, hogy férfi is járt a lakáshoz, ahová beköltöztem, de annyira idegenül hat. Mi nem illetjük egymást semmilyen megnevezéssel és én ezzel ki is vagyok békülve teljesen.
Nem teszem szóvá a dolgot, de lesek rajta azért egy pillanatig és a nyelvemen van a visszakérdezés; hogy a mim? végül ráharapok a nyelvemre és csendben maradok. Már a megjegyzés kapcsán, de nem a kérdésre vonatkozó válasz esetében.
- Egyelőre igen. Adtam fel hirdetést, hogy kiadó és, ha esetleg tudsz valakit, akinek kéne egy kégli, akkor jöhet, várom szeretettel. Az egészet most újítottam fel, a bútorok maradtak, a cuccaim nagy részét elhordtam, ami meg nem kellett, az fent porosodik a padláson a többi régi kacattal együtt. Miért kérded? – fordulok felé futás közben. Igazából örülnék neki, ha volna lakója a háznak, nem is a pénz miatt, hanem, hogy ne tátongjon üresen. Ha gebasz van vele, akkor van ott valaki és nem csak utólag tűnik fel, mikor heti egyszer oda esz a fene. Meg amúgy se nagyon akarok kijárkálni azért, hogy ellenőrizzem, nem törtek-e be, nem öntötte-e el valamelyik esőzést és így tovább. Szóval jepp, jó volna kiadni valakinek.
- Csak nem házat keresel? – gőzöm sincs, hogy érdekli-e a dolog vagy csak puszta kíváncsiságból kérdezte-e a dolgot.
- Lassítsunk? – igyekszem azért figyelni rá és nem meghajtani sem őt, sem pedig magamat, mert hosszabb távon én sem bírom még jól a strapát, így felvehetünk egy könnyedebb tempót is, ártani egyikünknek sem fog a dolog.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Kedd Szept. 20, 2016 9:19 pm
 



 

- Heti kettő is néha sok nekem, még mindig nem szerettem meg a semmiért rohangálást. De nekem nem is kell embereket kimenteni égő helyekről, szóval semmi kritika. Csak a többi öt napra találnod kell valaki mást, mert élvezem szétrúgni mások seggét - lehet, hogy nem én vagyok a gyorsaság mintaképe, de egyértelműen elmondható rólam, hogy azért nem kevés mozgásban van részem. Még ágytorna nélkül is hetente maximum egy olyan nap van, amikor lustálkodom. Futáson kívül úszom, jógázom, biciklizem, önvédelmi edzésekre járok és néhány hetente legkésőbb beesik valami extrém sport is. Szóval rám senki nem mondhatja, hogy punnyadok és ennek meg is van a látszatja. Magas vagyok és vékony, de még nem gebe. Oké, kerek fenekem ebben az életben még nem volt és valószínűleg nem is lesz, de ez genetikai indokból van így, nem azért, mert komoly diétával apasztottam le. Szóval elégedett vagyok magammal és a futás nálam csak hobbi, amit azért űzök, mert kell valami segítség az egyensúlyfejlesztéshez is, erre pedig nincs jobb egy futóösvénynél. Szépen le vannak betonozva, de ezek akkor sem közutak, annál több a domb és a lejtő, ráadásul erre autók sem közlekednek. Ez utóbbi mondjuk nagyjából minden általam ismert parkra igaz, maximum a tájkertészek elektromos fűnyírói és a mentők kivételek ez alól. Amire remélem, itt épp senkinek nem lesz szüksége...
- Nem fotnos, csak kíváncsi voltam, ki-e tud robbantani a frissen felújított házadból véglegesen - és ez még csak nem is torzítás. Jackie viszonyát a családjához nem nagyon ismerem, mert tényleg nem volt neki, de ahhoz a házhoz ha jól emlékszem, igencsak ragaszkodott mindig is. Mióta ismerem én úgy vettem észre, a ház egy külön helyen él a szívében és ezért érdekelt, milyen szinte mond le róla a pasi miatt. Bevallom, szerintem kivetítettem rá a saját nyavalyáimat, mert fogadni mertem volna, hogy még mindig újítja fel. Az, hogy már végzett, félig kipakolta és ki is adja, sokat elárul róla. Számomra azt jelenti, hogy már túllendült azon a ponton, amikor egy nagy veszekedés és szakítás után kiviharozhat az ajtón és hazamehet. A házát kiadva már nem lesz más, barátokhoz mehet egy éjszakára, de hosszú távon mindig vissza kell térnie. Attól a Jackie-től, akit én ismertem meg az elmúlt időszakban, ez egy nagy és dícsérettre méltó lépés. És nem tudok nem örülni neki. Ha nem tudnám, hogy kiakadhat, még gratulálnék is érte...
- Dehogy, nem akarom lecserélni a lakásomat. Viszont lehet, valakit érdekelne. Nem ígérek semmit, de pár napja egy barátom keresett - csak az a baj ezzel a baráttal, hogy néha még ő maga sem tudja, akarja-e, amikor neki áll keresni. Volt olyan autó, amire két évig várt, tudta előre, pontosan mennyibe fog kerülni és milyen extrákkal kérhető, majd a kereskedésben egyszerűen meggondolta magát. Nem azt mondom, hogy határozatlan, de sokszor nem gondolja át tényleg a dolgokat, amíg nem állítjuk kész tények elé. Szórakoztató így a társasága, de Jackienek bármit is mondani túlzás lenne...
- Ha végig tartjuk ezt a tempót és nem gyorsítunk, én bírni fogom. És szerintem a te sebeid is, de a saját érdekedben a végét ne spinttel fejezd be, rendben? - még mindig nem újdonság, hogy puhányka vagyok akkor is, ha beleszámítjuk, hogy Jackie kihagyott egy kis időt. A kocogás végén időnként szokása volt alaposan lehagyni engem, amit nem bánok, mert bevár utána. De ezeket az általam sprintnek hívott epizódokat most nem ártana kissé hanyagolnia, mert annyira még nincs jó állapotban, hogy fáradtan begyorsíthasson minden további következmény nélkül. Az egyetlen öröm benne, hogy kivételesen tudnám tartani a tempót. Groteszk vicc, hogy csak egy lövés kellett és máris azonos szinten vagyunk.´
- És most őszinte véleményt kérek, szerinted megélne mellettem egy macska? - váltok témát, ahogy bekanyarodunk az első emelkedő után. Igen, egy ideje már agyalok egy háziálaton, de az én időbeosztásomba a kutya nem illeszkedik. Ezért gondoltam egy macskára, akit csak rá kéne vennem, hogy ne szedje szét a bútoraimat, egyébként kifejezetten jól tűri a magányt is. Régebben úgy voltam vele, addig nem szerzek be, amíg nem sikerül egy évig életben tartanom valami szobanövényt, de most a liliomom már hivatalosan is elérte a kort és gondolkodni kezdtem egy kisállaton. Csak éppen a manapság népszerű vadászgörény és tengeri malac nem az én világom. Sokkal inkább a cicus. Vagy valami kígyóféle. Azokat hetente csak egyszer kell etetni, de abba sem halnak bele, ha egy nagy kaját kapnak havonta. Amíg van friss vizük és fény...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Csüt. Szept. 22, 2016 9:48 pm
 



 

- Mindenki tegye, ami jó neki. – emelem fel magam elé mindkét kezem egy pillanatra védekezőn. Én a magam részéről egyedül is szívesen futkorászok, számomra ez nem értelmetlen mozgásforma, de elfogadom, hogy nem túl izgalmas vagy kreatív és nem is szereti mindenki űzni, aki egyébként hódol a testmozgás valamely módjának. Ha van kedve jönni, jön, ha nincs, akkor meg nem, de ezt nem hangoztatom megint, mert ő is tudja.
- Oh… hát úgy tűnik, hogy sikerült neki, mint azt a mellékelt ábra mutatja. Az pedig, hogy mennyire végleges, majd elválik. Egyelőre úgy néz ki, hogy nincs szükségem a házra és akkor már ne álljon üresen. – vonom meg a vállamat egyszer. Persze, szeretem azt a házat, a szüleimé volt és amíg apám meg nem halt, ott éltem. Azonban annál jóval gyakorlatiasabb, és praktikusabban gondolkozó vagyok, hogy üresen tartogassam, hátha úgy alakul, hogy vissza kell menjek. Nem eladom, csak ki.
Meghoztam a magam döntését a költözéssel kapcsolatban és kitartok mellette. És ebben a kérdésben a hozzám legközelebb álló személy véleményét sem kértem ki, mert nekem kellett meghozni a saját belátásom szerint, egyedül. Meg is tettem.
- Említsd meg neki és add meg a számom, ha érdekli. – ha nem, akkor sincs semmi igazából. Igazából hálás vagyok a felajánlásért, hogy esetleg egy ismerősének ajánlja, mert értelemszerűen én is szívesebben adnám ki olyasvalakinek, akit ajánlanak, mint egy vadidegennek.
- Nem terveztem, ne aggódj. – széles mosolyt villantok oldalra futás közben. Az állóképességem van a béka hátsója alatt, így pedig aligha akarnék ficánkolni pont a futás végét meghajtva.
A lövés helye olykor fáj még, főleg, ha megerőltetem magam, éjszakánként szinte mindig, arra gyakran riadok fel a rémálmaimból, de alapjáraton egész viselhető. Gyógyszerhez akkor nyúlok, amikor elviselhetetlennek minősítem és az bizony egész sokára szokott megtörténni. Jól viselem a fájdalmat és van bennem némi dac is, hogy már csak azért sem rögtön nyúlok a bogyók után. Megvallom, nem akarok a rabja lenni, mert akkor tényleg az életben nem mehetek vissza dolgozni és az számomra elképzelhetetlen. Így sem tudok nyugton a valagamon ülni januárig.
- Szeretnél egy macskát? Komolyan? – oké, ez meglep, valahogy nem feltételeztem volna, hogy Nyssa macskás-típus lenne, de persze ez szerintem nagyszerű, mármint imádom a cicákat. Az tűzoltóállomásunknak is van egy saját macskája és oda vagyok érte teljesen.
- Hogy választ adjak a kérdésedre; abszolút elbírnál az életben tartásával szerintem. És nagyszerű ötletnek tartom. Azt tudod már, hogy milyen fajtát szeretnél esetleg? – nagyon is jó ötletnek tartom, hogy maga mellé vegyen egy cicát. Igaz, én bármennyire is szeretem őket, nem tartanék semmilyen állatot sem, mert a huszonnégy órás szolgálatok mellett aligha tudnék gondoskodni róluk, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg Ron sem volna elragadtatva az ötlettől. Mondjuk sose kérdeztem, ez inkább csak amolyan megérzésféle. Illetve egyszer szóba került a kutya kérdés, amikor az unokaöccsére vigyáztunk és a maga módján végül is érthetővé tette, hogy nem akar semmiféle szőrgombócot sem. Meg amúgy is, ha annyira akartam volna, akkor lett volna, a kertes háznál elfért volna, mégse lett sosem. Ez pedig azt hiszem elég egyértelmű arra nézve, hogy akarnék-e vagy sem.


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Szept. 25, 2016 2:41 pm
 



 

- Az én nem létező munkabeosztásom mellett egy kutya nem élne meg. Ráadásul mindig is jobban kedveltem az önállóbb állatokat. Szóval macska. Vagy kígyó - oké, kimondtam. Most már nem is tagadhatom, hogy egy ideje rágódom a kisállat témán és utána is kerestem a dogloknak. Kezdve azzal, milyen felszerelésre és mennyi térre van szüksége egy olyannak, amely szabadon közlekedik a lakásban és mekkora lehetőségekre a terrárium esetében. Sőt, a macska esetében utána néztem jó néhány nevelési elvnek kezdve azzal, hogyan érjem el, hogy a hálóm számára tiltott terület legyen. A net csodákra képes, egy millió blog van macskákról, kezdve a mindenféle elit cicusokkal, amelyeket valami milliomos csemete vett meg és arany élet van biztosítva számukra saját masszőrrel, karom gondozóval és macskaházzal, amelynek vendégszobái elég nagyok emberek számára is. Utána ott vannak a tenyésztői oldalak, azoknak a cicáknak a blogjai, amelyeket a gazdi akkor kezdett el vezetni, amikor a kis kedvence valamiben különlegessé vált, mint Grumpy cat, és végül a sima házi cicák a vicces videóikkal, amelyek során leesnek helyekről, dobozokba másznak, megpróbálnak átjutni valami szűk ajtó alatt, esetleg beragadnak. Elmondható az emberekről, hogy szeretik a macskákat és ezer tanácsuk van kezdő gazdik számára. Pár oldalt még le is mentettem a gépemen, szándékomban áll átnézni valamelyik délután. A kígyókról jóval kevesebb van. Alapvetően a lényeg, hogy nem sokkal olcsóbbak, de jóval önállóbbak mint a legtöbb más állat. De nem kedvencnek találták ki őket, így nem ragaszkodnak a gazdihoz és ha elég nagyra nőnek, simán megeszik. Ezen kívül pedig tudnak morcosak és támadóak is lenni. Így egészen biztosan nem egy piton lesz az én választásom. Sem valami mérges fajta. Egy sima, színes mintájú maximum két méteres példány megfelelne. Ezen még vacilálni fogok egy darabig, az tuti...
- Nem tenyésztettre megyek. Tudom, hogy van jó néhány különleges és drága fajta, amelyekbe már most beleszerettem, de kezdő gazdi leszek. Szóval inkább elmegyek az állatmenhelyre és kiválasztok ott egyet a már szobatiszta példányok közül - így azt a munkát megspórolom magamnak, amely alatt meg kéne vele értetni, hogy az almot használja és ne a szőnyeget vagy egyet az igencsak ritkaság számba menő cserepes növényeim földjéből. Biztos vagyok benne, hogy egyiknek sem tenne jót az ilyen típusú trágya. Az állatmenhely honlapján pedig már jártam, láttam a képeket az éppen meglévő macskákról, több tuvatnyi szőrgolyó vár gazdára mindenféle méretben, színben és korban. Nem mondom, hogy nem örülnék egy kölyöknek, de lehet, hogy végül egy idősebb, elkényelmesedett példány mellett kötök ki, amely annak fog örülni a legjobban, ha egész nap egy napfényes párkányon fekve élvezheti hátralévő napjait. Hogy honnan veszem ezt? Nos, az állatmenhely weboldalának üzemeltetői nem voltak gyengék. Csináltak egy tesztet, amely rákérdez a gazdi szokásaira, elvárásaira, szabadidejére és kitöltve ajánl nagyjából 5-10 példányt a még meglévő kedvencek közül. Engem pedig egy fekete-fehér cica fogott meg a nagy szürke szemeivel. Olyan elveszetten pislogott a kamerába, hogy megsajnáltam. A képein pedig egyértelműen látszik, hogy bújós példány, szinte folyamatosan egy plüss maci köré tekeredve láttam. Vagy egy másik cicával. Ez utóbbi is elgondolkodtatott. Nem merek egyszerre többet vállalni, de ha egyeske jól boldogul, nem kizárt, hogy fél éven belül társat is kap. Tetszett még egy a meglévő cicákból, egy kis vörös. Meg enyhe nevető görcsöt kaptam, amikor felbukkant a nekem ajánlott lehetőségek között egy húsz éves ékszerteknős is...
- Csak szerintem néz ki nagyon jól a táj? - fordulok egy pillanatra kocogás közben Jackie felé, hogy a szememmel inthessek az előttünk lévő ösvény felé. Lehet, hogy kivételesen van pasija, de attól még vakságot nem ígért és nem lehet nem észrevenni az előttünk kocogó két srác igencsak formás fenekét. Köszönöm szépen, a hormonjaim ahhoz képest, hogy elmúltam harminc, nagyon a toppon tudnak lenni és az ilyen típusú kényeztetés nagyon jót tesz neki. Szóval mosolygok, tartom a tempót és néha átszalad a tekintetem azokon az izmos végtagokon és háton. Kitartás szempontjából a maraton futók mindig viszik a pálmát...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Csüt. Okt. 13, 2016 8:05 pm
 



 

- A macskákat én is nagyon kedvelem, az állomásnak is van egy sajátja, hatalmas jószág. – mondjuk egy ideje már nem láttam, mivel most nem dolgozom. Arra mondjuk sosem vetemedtem, hogy sajátot tartsak, akkor sem, amikor még egyedül éltem és azt hiszem eztán meg pláne nem lesz műsoron az elképzelés. Nem mintha egyébként vágynék rá.
- Egy kígyó? Komolyan? – oké, ezen elkerekednek a szemeim. Nem különösebben kedvelem őket, azóta pláne nem, hogy egy mentés során sikerült összefutnom eggyel, mert a gazdija nem megfelelően tartotta vagy nem tette vissza a terráriumába vagy a franc tudja miért, de szabadon csúszkált a lakásban. Brrr… A hideg is kiráz az emlék kapcsán.
- Remek ötlet. Nagyjából mikor tervezel befogadni egy kis kedvencet? Egyáltalán kölyköt keresel inkább vagy nem annyira szempont a kora? És a neme? – ivartalanítási szempontból mindkettőt kell legjobb tudomásom szerint – ha a menhely meg nem tette előzőleg –, de ebben (sem) vagyok szakértő, inkább érdeklődök.
- Ha gondolod és nincs még rá jelölted, akkor szívesen elkísérnélek majd, amikor kiválasztod a neked való cicát. – vagy kígyót, bár utóbbitól a magam részéről rettenetesen viszolygok a magam részéről.
Hirtelen nem esik le, hogy Nyssa milyen tájra is utal – korábban sem voltam valami nagy mustrálgató –, szóval beletelik vagy egy percbe, mire leesik, hogy hátsókat stírölünk.
- Egyetértek a látvány kifejezetten kellemes. – belekuncogok a szövegelésbe, mert hát noh, ennyire virágnyelven körbeírni a dolgot…
- Mesélj, mikor vittél haza utoljára ágymelegítőt? – nyilván, ha nem akarja megosztani a dolgot, akkor erőltetni nem fogom, az nem az én stílusom, meg amúgy is mindenkinek megvan a joga a magánéletéhez.
Tovább nem is megyek ebben a témában, mert kényesnek érzem és amúgy se vagyok valami jó az ilyesféle beszélgetésekben. Úgy vagyok vele, ha be akar avatni, akkor be fog és itt vagyok, ha viszont nem, akkor azt tiszteletben tartom természetesen.



//bocsi, hogy csak most és, hogy ilyen mini lett //


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szomb. Okt. 15, 2016 9:56 pm
 



 

- Miért ne? A hüllők nem ragaszkodnak ugyan a gazdájukhoz, de hosszú életűek és egy jó terrárium mellett nem is kényesek - arról nem is beszélve, hogy a vándor frászt hozzák sokszor még a férfiakra is. Tuti, hogy nem kellene annyit törődnöm a kipakolásukkal, ha reggel arra ébrednének, hogy egy kígyó szemhéj nélküli pupillái figyelik őket egy üvegfal másik oldaláról. Hogy morbid lennék? Meglehet, de én akkor is mindig a kevésbé közkedvelt doglokat szerettem. Kezdetben a macska is megteszi, de mindig is vonzottak a kígyók és gyíkok, a pókokról nem is beszélve. Még más lányok az egerek és patkányok gondolatától is frászt kaptak, nekem nem esett nehezemre egyiket sem elfogadni. Sőt, simogatni és játszani velük sem volt soha probléma. Hawaii erdeiben járva szerintem még a kullancsok is megszerettem egy idő után. Bár talán a kígyó témát tényleg hanyagolom még egy ideig. Valami melegvérű, törődést igénylő állat kell nekem, aki kicsit rávesz arra, hogy rendezzem az életemet. Márpedig egy piton minden, csak nem illik ebbe a kategóriába...
- Valamikor a jövő hónapban akarom megnézni a menhelyet, de nem biztos, hogy azonnal el is viszek egy állatot. És még én sem tudom, hogy kölyöknek, vagy egy idős példánynak örülnék jobban. De az ivartalanításból nem engedek - tudom, hogy a szobacicák általában nem kijárósak, főleg nem a sokadik emeleten, de akkor sem akarok kellemetlen meglepetéseket. Szóval, amennyiben a menhelyen nem automatikus dolog, hogy elvégzik, akkor én a kötelező állatorvosi kivizsgálás alatt erre is kérek egy időpontot. Nem egy nagy műtét, a cica valószínűleg egy óra alatt átesik rajta és pár nap alatt fel is gyógyul, annyit meg én is kibírok fokozott figyelemmel. De hol van ez még? Azt sem tudom, hogyan fog alakulni a munkám a jövő hónapban, szóval ez a tervezgetés kicsit előre szaladással járt. Mindegy, legalább már kimondom azt, ami hetek óta a fejemben járt. Nagyjából azóta, hogy végre bimbózni kezdett a kedvenc őszi virágom, majdnem másfél évnyi cserépben nevelés után a konyhaablakban...
- Persze, amint tudni fogom a beosztásomat és lesz szabadidőm, szólok. Ki tudja, a végén még te is beleszeretsz egy szőrcsomóba - tudom, elég érdekes kettősség, hogy akarok egy macskát és kedves kis gombócnak tartom, de minden más fajtársát ezzel a lendülettel csak egy halom szőrnek titulálom. Még mindig jobb ez is, mint ahogy a kutyákat kezelem, ők kedvelnek, de én soha nem rajongtam értük. Nálam mindegyik a bolhás kategória enciklopédiai díszpéldánya. Leszámítva a csivavát. Az ugyanis ugató patkány. Jobb esetben. Rosszabban önjáró porszívó imitátor. Vagy padlócirkáló. Szendvicstöltelék. Szőnyegdetektor. És minden plasztikai sebész rémálma. Gyakornokként kétszer is segítettem egy sebésznek helyrehozni egy nő arcát. Mindkétszer a kutyája harapta meg. Elsőre leharapott az orrából. De nem akarta elaltatni, mert állítólag ő volt a hibás. Másodikra sokkal rosszabb volt. Egy egész cafatot letépett a bőréből. Azóta sem kedvelem ezt a fajt...
- Múlt pénteken. Talán tényleg megint körül kéne néznem. Áááá, nem akarom elhinni, hogy neked egy jobb napon több szex jut, mint nekem egy hét alatt - ami eléggé ellentéte a korábbinak. Régebben nem volt titok, hogy amíg én hetente akár két-három alkalommal is kerestem magam mellé valakit, addig Jackie erősen kitartott a nem kell férfi mantránál. A világ úgy tűnik, tényleg állandóan változik. Vagy én tanultam meg több sportban levezetni a feszültséget. Esetleg jobban élvezem a barátok társaságát mint egy idegen férfiét. A fene tudja, majd egy pszichológus kiértékeli egyszer, de addig is nincs más hátra, mint elfogadni a tényeket. És talán kicsit visszatérni önmagamhoz. - Oh, kérlek, elégítsd ki a kíváncsiságomat, és mond, hogy a lakótársad nem az a csak ágyban típus - fordulok Jackie felé halvány mosollyal, mert már kezdem látni a táv végét. Az a két mérföld nem is olyan sok, igazából minél jobban figyeltem rá beszélgetés közben, hogy jól vegyem a levegőt, annál inkább bírtam a végéig. És szemmel láthatóan ő is. Ennyit arról, hogy meglőtték...
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Vas. Okt. 16, 2016 12:24 pm
 



 

- Viszont nem háziállatok, nem támadásból. – emelem magam elé a kezeimet megadóan. Isten ments, hogy esetleg annak vegye, nem áll ilyesmi szándékomban, egyszerűen csak ez a véleményem. Mert az egy dolog, hogy elkezdték bevinni őket az emberek a lakásaikba, hogy azoknak díszei legyenek – vagyis hát nem nagyon tudom elképzelni, hogy mi más oka lenne, hiszen tényleg nem ragaszkodóak és nem megszelídíthetőek –, de attól még nem házi kedvencek. Mondjuk, ha Nyssa mégis egy ilyen mellett dönt, egyetlen rossz szavam sem lesz, elvégre nem az én dolgom és főleg nem az én háziállatom lesz és ha őt boldoggá teszi, akkor azt gondolom tegye, szerezzen be egyet. Felelősségteljesnek ismerem, hiszem, hogy vigyázna magára és a kígyóra is minden módon.
- Értem. – bólintok egyet, az ivartalanítással pedig egyetértek.
- Gondolom majd úgyis akkor válik el, ha meglátod őket. Mármint, hogy hazaviszel-e közülük egyet. – nem tudom mi alapján fog választani vagy dönteni, de gondolom ez is olyan benyomás-dolog lesz, mint ami alapján a legtöbb nő meghozza a döntéseit. Gőzöm sincs Nyssa is így van-e ezzel, de gondolom majd elválik.
- Oké, megbeszéltük. – bólintok egy mosoly kíséretében. Időm az sajnos mostanában több van, mint szeretném.
- Kétlem, hogy nagy lelkesedést váltana ki otthon, ha beállítanék eggyel, úgyhogy nem hiszem. – és igazság szerint én sem érzek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy hazavigyek egy akármilyen kis kedvencet. Eddig sem akaródzott a dolog, eztán sem hiszem, hogy változna ez.
- És amúgy is, amint visszamegyek dolgozni, máris csak gond volna abból a szempontból, amilyen beosztásban dolgozom. – oké, hogy a macskák önállók, de azért azokról is kell gondoskodni és én 24 órás szolgálatokban nyomom, már amikor nem otthon kell lennem kényszerpihin, így pedig máris bajos volna a dolog, már, ha egyáltalán rá tudnám venni Ront arra, hogy adja be a derekát egy szőrgombócra. De ez kb a lehetetlennel tűnik egyenértékűnek, plusz még mindig áll az, annyira nem vágyom rá, hogy egyáltalán szóba hozzam.
Oké, a következő megjegyzésén, azért kerekednek a szemeim egy pillanatra és nem azért, mert prűd volnék vagy álszent, egyszerűen csak meglep, ahogy ezt simán az orrom alá dörgöli. A kerekedő pillantás azonban hamar átvált rettentő elégedettbe.
- Nem panaszkodom. – húzom fel az egyik vállam egy kis sunyi vigyor mellett egy pillanatra. Ami azt illeti erre aztán tényleg semmilyen panaszom se lehet – nem mintha volna –, a szex az egyetlen, ami mindig is tökéletesen működött a legnagyobb egyetértésben már az elejétől kezdve.
(Ami azt illeti a férfiakkal mindig is úgy voltam, ha akadt, akkor akadt, ha nem, akkor sem estem kétségbe és nem futkároztam egy után sem. Az életet élveztem, most is azt teszem. Szóval nem utasítottam vissza nem kell felkiáltással – hülye lettem volna –, de nem is kerestem különösképpen hazacipelnivalót. Jöttek azok maguktól is…)
- Mint mondtam; nincs okom panaszra. – sokat mondó félvigyor mellett jegyzem meg, de ennyi, amit ezzel kapcsolatban közölni szeretnék és nem több. Megint csak nem azért, mert kényelmetlen a téma számomra – nem az, nem pirulok bele vagy ilyesmi –, egyszerűen csak a magánéletem olyan szegmense, amibe nem akaródzik beavatni másokat, akármennyire is kedvelem Nyssát (vagy bárki mást).
A második mérföld végéig azonban már – hacsak nem kérdez olyasmit, amire muszáj lenne válaszolnom – igyekszem nem sokat beszélni, mert bár nem mutatom ki – nem szokásom egyébként sem –, koránt sem annyira könnyedén tartom a tempót, mint bármikor máskor. Jobban fáradok, kevésbé vagyok ura a saját testemben, ami a legbosszantóbb egyébként ebben az egészben.
Ahogy megvagyunk a megbeszélt távval, előre hajolva támaszkodom meg a térdeimen pár másodpercig, megpróbálva a szívverésem annyira lassítani, amennyire lehet és a légzést is normalizálni.
- Utálom, hogy nem vagyok önmagam. – jegyzem meg az orrom alatt mikor újra kiegyenesedek és nyújtani kezdek kicsit. Korábban ekkora táv meg sem kottyant, most pedig örülök, hogy a végére értem. Vicc az egész...


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Kedd Okt. 18, 2016 5:11 pm
 



 

- Olyasmi. A gondolataimban egyszínű, kanapén szundikáló idősebb macska van éppen, de lehet, hogy ebből egy fiatal, tarka, örökmozgó kölyök lesz, aki két percet sem fog kibírni anélkül, hogy az ölembe ugorjon. Mikor ott vagyok, akkor fog kiderülni - válaszolok halvány mosollyal, miközben belegondolom, hogy mit is vállalnék be egy kölyökkel. A macskák alapvetően jó kis  állatok, nem kényesek különösebben és örömmel fogadják a törődést, de mindegyik más. Még én is tudom, aki hála a családi utálatnak, eddig soha nem tartottam egyet sem. De négy évig a gimi alatt egy olyan lánnyal ültem, aki tenyésztette is őket. Tőle tanultam meg sok mindent a macskák viselkedéséről, igényeiről és természetesen arról is, hogy mit kell nézni, ha fajtisztát és kifogástalant keresel. Ő és a szülei több macskát tartottak és tenyésztési célzattal jártak velük kiállításokra és versenyekre is, így tisztában vagyok vele, egy kifogástalan példányhoz mennyi idő és pénz kell, a szükségletekről nem is beszélve. Ehhez képest az én ízlésem gyenge. Nekem elég a menhelyről egy példány, aki szeret bújni és nem menekül el az érintések elől. Mert minden macska más, és jó néhány egyszerűen annyira önálló jellem, hogy esze ágában sincs hagyni, hogy a gazdája kényeztesse...
- Bevallom, nekem is az volt a kígyóban a vonzóbb, hogy nincs olyan szinten szüksége napi törődésre, mint a négylábúaknak. Szóval semmi baja nem lesz, ha két napig munkában kell maradnom, vagy nem alszom otthon. Utána megláttam az okos telefon vezérelte macska etető tálakat és megnyertek - tudom, hogy két nap nem tűnik olyan soknak, ha távolmaradásról van szó, de azért nem is kevés. Egy macska elég önálló, megfelelő adag játékkal és vízzel túléli, de az élelem kérdése engem nem bírna nyugton hagyni. Az új macska etetők viszont több rekeszesek és beprogramozhatóak, hogy mikor nyíljanak ki és mennyi időre, így biztosan nem fog éhezni, ha egy napig nem vagyok a közelben. Sőt, az elfoglalt gazdikra gondolva sokan kitaláltak mobil telefon által vezérelhető játékokat és kamerákat, amelyekkel figyelhető a kis kedvenc, de az már nekem is sok. Épp elég a tál és a tudat, hogy működik. Meg persze néhány tipp haladóktól arra, hogy hogyan védjem meg a bútoraimat. Valószínűleg az étellel nem lesz gond, mert nem szokásom előhagyni a konyhapulton semmit, ami nem héjas gyümölcs, de a kanapé oldala valószínűleg egy kaparófa és a bors spray együttes erejével fogja csak megúszni a játékká való kinevezést.
- Ezek után tényleg meg akarom ismerni majd azt a pasit - kacagok fel Jackie válaszára és igazából eszemben sincs tovább boncolgati a témát. Nem azért, mert zavarna, akkor eddig sem kérdezgettem volna, hanem mert tudom, hogy még nem mindenről akar mesélni. Én pedig nem érzek kényszert, hogy addig nyomuljak, amíg ki nem tálal és el nem árulja nekem, hogy pontosan mi is történik vele. Vannak dolgok az ember szexuális életét illetően, amelyeket jobb egyszerűen magunkban tartani. Én sem mesélek mindenről, hacsak nem fogok ki valami nagyon szélsőséges dolgot, de olyankor is azért átgondolom, hogyan fogalmazzam meg. Szóval téma ejtve, helyette inkább a légzésemre figyelek és a tényre, hogy már csak alig száz méter maradt hátra, így ciki lenne pont most kifulladni. A sportok közül egyértelműen nem a futás lesz az én sikeres választásom, de attól még megtehetem, hogy néha próbálkozom vele. Nem árt meg a fenekemnek és a lábaimnak sem. Főleg, hogy végre nem tűsarkúban vannak...
- Meglőttem, még szép, hogy nem épültél fel teljesen. Adnod kell időt a testednek is. Két mérföld az a táv, amit most kibírsz, ha nem hajtod túl magad, akkor pedig hamarosan a többi is menni fog - mondom lassan lélegezve, miközben én is megállok és nyújtani kezdem a lábaimat. Nem vagyok egy nagyon közlékeny típus a múltamat illetően, így Jackie nem tudja, mennyire együtt érzek vele éppen. A sérülésem után nekem a járással voltak gondjaim és a mozgáskoordinációval, kemény és hosszú fizikoterápia kellett ahhoz, hogy ma minden rendben menjen. Az emberi test csodálatos, megpróbálja a sérüléseket minimalizálni és a funkciókat is átrendezni. Nekem is kellett idő, amíg a testem megértette, hogyan mozogjon remegés nélkül és nyilván neki is kell, hogy az a nem kis lyuk, amit a golyó ütött, begyógyuljon. Ez egy ilyen dolog. Az orvostudomány sokat fejlődött, de még messze nem jelenti, hogy tökéletes. És az embernek sem árt, ha ismeri a saját testét és azt, mi segíthet rajta hosszú távon. Márpedig a kíméletesség kulcsfontosságú. - Egyébként vannak mára még terveid? Tudom, hogy az utolsó utáni pillanatban szólok, de esetleg nem lenne kedved egy kis tánchoz és alkoholhoz? - fordulok felé, miközben előveszem a vizemet és lecsavarom a kupakot a palackról. A folyadék fenntartás fontos, így lassan kezdem el kortyolgatni. Már egy deci is sokat segíthet ennyi futás után...

//én lassan zárnék, ha nem gond
Vissza az elejére Go down
Jackie Collins
avatar
Polgárság

Kor : 29
Avataron : Jenna Coleman

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Kedd Okt. 18, 2016 10:19 pm
 



 

- A miket? – pislogok értetlenül az okos telefon kontra macskatál kettősére meg arra, hogy miként is kerülnek ezek egy mondatba. Nem vagyok annyira képben a témát illetően, hogy azonnal vágjam mire is utal Nyssa és hirtelen nem is tudom összetenni a kettőt, meg igazából arra sem sikerül rájönnöm, hogy ez mégis mire lehet jó. Bár lehetséges, ha volna elképzelésem – vagy csak halvány nyomokban lévő ötletem –, hogy ez mit is takarhat, akkor talán az összefüggést is könnyebben látnám a két említett tárgy kapcsolatát és viszonyát illetően.
- Igazából, ha jobban meggondolom az is lehet, hogy ismered… – elvégre munkából fakadóan nem kizárt, bár a csuda tudja, akár az is megeshet, hogy még sosem találkoztak vagy, ha mégis, akkor sem biztos, hogy beugranának névről egymásnak. Passz.
- …mert hát zsaru. – folytatom az előzőleg megkezdett mondathoz hozzápasszírozva, mert sejtésem szerint, ha már sikerült azt kiejtenem, hogy ismerhetik egymást, akkor azt se árt hozzáfűznöm, hogy miből is szűrtem le eme gondolatot. - Dwayne Harper. – végül is nem titok. Nem igazán akaródzik megtippelnem, hogy valóban ismeri-e vagy sem. Ha igen, akkor igen, ha nem, hát nem.
A futás végeztével – ha nem is mutattam közben – érzem, hogy még mindig nagyon messze vagyok a régi önmagamtól és ez a – rövid – táv az, amennyit képes vagyok még teljesíteni anélkül, hogy túlzásba vinném Magyarán gyászosan az általam elvárt szint alatt teljesítek és az sem vigasztal, hogy erre jó okom van.
- Csak amíg helyrejövök, esélyesen begolyózok. – húzom el a számat. Tudom, hogy igaza van és kell idő, amíg teljesen felépülök, de ettől még nem könnyebb a tudat, hogy töredékére sem vagyok képes, amire annak előtte igen.
- Aha, mehetünk! – egyezek bele lelkesen, amikor is megrezzen a telefonom.
- Bocs. – pillantok rá, mielőtt elővenném a készüléket és rápillantanék, hogy ki és mégis mit szeretne. Azonban ahogy végigfutom a rövid üzenet sorait, úgy válnak a vonásaim egy komolyabbá és gondterheltebbé.
- Ne haragudj kérlek, de azt hiszem a táncot és az alkoholizását későbbre kell tegyük. Most… muszáj hazamennem. – nem akarom részletezni, hogy miért vagy mi történt, mert még én sem tudom, viszont az arcomra van írva, elég komoly dolog ahhoz, hogy most visszainduljak a lakásba.
- Tényleg sajnálom, később felhívlak majd. – ígérem meg egy bocsánatkérő mosoly kíséretében és ha nem tartóztat, akkor a parkból egyenesen haza indulok.


[*az sms-ek]


//nos akkor ez lenne a záróm, nagyon szépen köszönöm a játékot! <333//


Vissza az elejére Go down
Nyssa Kaianae-Plyseckaja
avatar
Egészségügy

Kor : 33
Avataron : Eva Green

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szer. Okt. 19, 2016 12:16 pm
 



 

- Speciális etetőtál, a fiatalabb macskák főleg, hajlamosak egyszerre mindent megenni, amit eléjük raknak, ez pedig káros. Az új tálakat előre meg lehet tölteni rekeszenként és beállíthatod, mikor melyik nyíljon ki. Vagyis biztosan nem lesz gyomorproblémája két nap távollét miatt - próbálom megfogalmazni a dolgot. A cicák egyik stabil pontja új helyen a megszokott étel, de hajlamosak rávetni magukat és behabzsolni az egész napi adagot, ha egyszerre kapják meg. Ez egy általában kezdő problémának nevezett dolog, de attól még sokáig elhúzódhat, így eléggé komplikálttá teszi a macska tartást olyan esetekben, ha a gazdi nem tudja tartani biztosan az etetési időt. Márpedig engem a rendőrség minden szívfájdalom nélkül hív fel az éjszaka közepén, ha éppen gyilkosság történt és a helyszíneléssel együtt az minimum késő délutánig tartó munkát jelent. Ami közben biztos hülyének néznének, ha megpróbálnék hazamenni macskát etetni. Így sem tartanak százasnak, amiért képes vagyok ebédszünetet tartani egy hulla szomszédságában is, de tapasztalatból tudom, hogy mindegy mi van, enni és inni attól még kell. Szóval a gyomromat már megedzettem ilyesmire, maximum házilag készítem az ebédet és figyelek rá, hogy ne kerüljön bele vörös hús...
- Ron Harper? - kérdezek vissza szép nagyokat pislogva és egyértelművé téve, hogy igen, pontosan tudom, ki az a hős, aki áttört Jackie védelmi vonalain. Nem mondom, hogy jó barát, de két év alatt igyekeztem mindenkiről legalább minimális beszédtémához elegendő információt megtanulni a rendőrségen és ha össze kerülünk, pár szó váltása így még belefér. Meg Hudsont ismerem jobban igazából, akivel egy ideig társak voltak. Bár nem tudom, meddig bírták volna, ha nem kapja szét őket a főnökasszony. Mindegy, attól még nem rossz találat Harper, szóval csak mosolyogva bólintok és visszanyelem a kérdéseimet ezzel kapcsolatban. Jackie tuti nem lesz közlékeny úgysem...
A bulinak viszont előre örülök, mert ugyan még nem neveztek ki, de nincs is szükségem ahhoz egy-két vodkánál többre, hogy ettől függetlenül jól érezzem magamat. A park bejáratánál állva, szuszogva a kocogás után már épp azt számolom, mennyi időre lenne szükségem, hogy emberi formába hozzam magamat a folytatáshoz, amikor Jackie telefonja megszólal és a pillantásából látom, hogy le is mondhatom a programot nyugodtan. Igazából azon sem lepődnék meg, ha szó nélkül elrohanna, így csak mosolyogva bólogatok, mikor kisebb magyarázatot is fűz a dologhoz. - Semmi gond, menj csak! Elég holnap hívnod - valószínűleg délután lesz, mire eljutunk addig, hogy beszélhessünk is, mert bizonyos helyzetekben munkaidőben egyszerűen nem vehetek fel magánjellegű telefonokat. Nem mintha engem vagy a "páciensemet" feszélyezné a dolog, de mikrofon van felszerelve, hogy biztosan minden rögzítve legyen a boncolás során, és nem hiszem, hogy értékelnék mások, ha a baráti csevegéseimet kellene rajta keresztül hallgatniuk. És még csak nem is egyoldalúan, mivel kesztyűben nem tudom fogni a telefont, így mindig kihangosítóra kell tennem...
//én is köszönöm a játékot!
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Utcák
Szer. Okt. 19, 2016 2:57 pm
 



 





játék vége







Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Utcák
 



 

Vissza az elejére Go down
Utcák
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Város
 :: 
Belváros
-
Ugrás: