HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Pine Forest

Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Pine Forest
Hétf. Okt. 03, 2016 4:10 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Hétf. Okt. 03, 2016 6:26 pm
 



 



Francois & Sun


Más volt itt az ősz mint Európában vagy éppen fent északon, már közelebb a sarkvidékhez. Itt színes volt a világ, mintha valaki az arany, a bordó és a barna millió árnyalatába öltöztette volna az erdőket. Szerettem azokat a napokat, amikor odakint még csalókán sütött a nap, beszökött a maszatos üvegeken és elhitette velem, hogy még visszatér kicsit a nyár, de a meghajló lombok, a szélnek ellenálló zörgő, levelüket levetkezett ágak már a hidegebb idővel kecsegtettek. Pár napja Sophie járt nálam és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk túrázni megyünk. Sophie a tördelő szerkesztőm, akit többnyire hirtelen szőke hajáról, és negyvenes évei közepének dacára kellemes simaságú arcáról lehetett megismerni, aminek többnyire köze volt tetemes súlyfeleslegéhez. Ó, el sem tudom mondani mennyire finom krémes almás rácsost tudott sütni. Szinte függővé vált tőle aki megkóstolta. Mindig mosolygó piros pozsgás arca volt, az ajkait püspöklilára festette, és ha nem onnan olvastam volna le a mondanivalóját, akkor is oda téved volna a tekintetem mert szinte magára vonzotta. A nevetése szép volt, bár a hangját nem hallottam, de a ritmusa karistolta a tarkómat és arra késztetett gyakorta, hogy én is vele nevessek. Azt mondta jót fog tenni nekem ez a kirándulás, hiszen mostanság ki sem mozdulok itthonról, nem igazán jó, hogy örökké a munkába temetkezem, még akkor sem ha szeretem ezt csinálni. Azt mondta túlságosan csendes tevékenység, amivel engem megint nevetésre ingerelt, hiszen tulajdonképpen az egész életem ebben a furcsa és vibráló zajtalanságba telik. Sokan, sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem rossz? Én pedig nem értem a kérdés. Ebben élek, miért lenne rossz? Másképpen kell az emberekhez fordulnom, ahogyan nekik is másképpen kell hozzám, de ettől én szeretném azt gondolni, hogy ugyanolyan vagyok mint ők. Nem több és nem kevesebb. A kirándulás napján bár fújt egy kicsit a szél de alapvetően gyönyörű idő volt, és még eszembe is jutott, hogy valóban mennyire igaza volt az én sokat tapasztalt barátnőmnek, hogy ezt az egész javaslatot megtette, amikor vibrálni kezdett a zsebembe a mobilom. Üzenetem érkezett. Bár telefonálni klasszikus módon nem tudtam vele, de üzenetet fogadni és küldeni azt annál inkább.
“Kisvirág! Ne haragudj, de az éjjel behúzta a görcs a lábam. Most itthon szenvedek. Menj nélkülem, aztán várom az élménybeszámolót.Ne felejts el óránként csekkolni.”
Csalódottan húztam el a számat, és látható volt az arcomon, hogy nagyon érzékenyen érintett a dolog. Már annyira rákészültem. Dupla adag szendvicseket pakoltam, meg egy pakli kártyát is. A hátizsákom, már az előszobában várt indulásra készen, és én lebiggyedő ajkakkal néztem. Legszívesebben visszamondtam volna az egészet, de az igazat megvallva amennyire nem akartam menni eleinte, most már annyira beleéltem magamat. Valóban keveset mozdultam ki mostanság, és még akkor is ha helyenként ez azért lehetett mert féltem a világban a magam kis csendességével közlekedni. Apa egyszer azt mondta nekem, hogy én nem illek ide. Sokkal inkább illenék valamelyik zeneművének kis félhangjai közé. Először keserűen állapítottam meg, hogy én csupán egy felet érek, mire apa azt mondta, hogy ne  butáskodjak, a fél hangoknak megvan az a sajátos tulajdonságuk, hogy arra mindenki felkapja a fejét, mert különleges, mert nem illik oda.
“Jobbulást Sophie, és sajnálom. Holnap meglátogatlak, és viszek sajtkrém levest. Ellenvetés nincs. Csekkolást nem felejtem.
Nagy vigyorgások közepette nyomtam rá a küldés gombra, és a kabátom után nyúltam, hogy a magamra vegyek, és a hátamra kanyarítsam a zsákomat. A busz lassan zötyögött velem, és egész úton arra gondoltam, hogy mennyi képet fogok csinálni a kirándulásról, amit majd elküldök a papának Dublinba. Két nap múlva indul a koncertsorozata, olyankor nagyon magába tud fordulni, nem igazán lehet vele beszélni. Ráadásul nekem is be kell fejeznem egy kéziratot, szóval nem fogok én sem unatkozni. Ez valóban ilyen utolsó utáni lehetőség volt a kikapcsolódásra. Két órás gyaloglás várt rám amikor a buszról leszálltam, és az erdő fái felé vettem az irányt. A fenyvesek alján már az ősz csókolt színeket a többi fára, mögöttük az örökzöldek méltósággal terültek el, hívogató, harsány színekkel. Magasabban még köd gomolygott. Követtem a turista jelzést, az egyetlen tájékozódási lehetőségemet, és haladtam befelé, a magasabb sziklák felé. Úgy terveztem, hogy ott az első magaslati ponton állok majd meg, és költöm el a reggelimet. Mintha apró kis makettre pillantanék le az alattam elterülő világra. Közben pedig elküldöm az első óra üzenetét Sophie-nak. Ez volt az úgynevezett csekkolás. Mivel nem érzékelem magam körül úgy a veszélyt mint mások, ha kirándulni mentem, vagy olyan helyre, ahol több órát kellett távol lennem, mindig küldtem időnként üzenetet, amelyben tudattam az éppen arra kijelölt személlyel, hogy jól vagyok, semmi gond.Egy időben nagyon nehéz volt azt megszoknom, hogy nem tehetek egyetlen lépést sem anélkül, hogy ezeket a jelzéseket el ne küldtem volna, később már rájöttem, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a szeretteim, vagy azok akik aggódnak értem tudják: minden rendben velem, nem kell aggódniuk. Ha azt lehet mondani, még mindig valamiféle köldökzsinórral kapaszkodtam a világba, kivált azóta amióta teljesen elveszítettem a hallásomat. Az erdő látványába belefeledkezve kapaszkodtam felfelé, és az első sziklát elérve fogyasztottam el néhány szendvicset, küldtem egy üzenetet Sophie-nak és indultam tovább. A Tűlidérc felé igyekeztem, amely a fenyves ezen, északi részének legmagasabb pontja volt, és onnan kapta a nevét, hogy az idő által hófehérre csókolt szikla hatalmas lidérccé csipkézett köveivel magasodott a világ fölé. Egy kissé meredekebb szakasz következett, amelyet nem volt egyszerű megtenni, ugyanis kissé csúszós volt, és földszagú, az évek óta rétegezett levedlett fenyőleveleknek és az idő által érlelt természetes komposztnak hála. Ahogyan így felfelé araszoltam magam mellett az egyik domboldalban, egy kisebb sziklacsoportosulás között megpillantottam azt a lila virágot, amely mosolygó kis bólogató fejével a nyár utolsó hírnöke volt. Ezerszépség. Így nevezte apa, ahányszor elvitt magával kirándulni, és megláttuk ezt a növénykét. Utolsó erdei virágok egyike, amely nyár végén nyílik és kizárólag az erdei fenyők rejtekében, vagy sziklák repedéseiben található. Valami különös indíttatástól vezérelve váltottam irányt, és másztam felfelé a meredek domboldalon. Az volt célom, hogy leszedjem a virágot, és lepréseljem, ajándékba az édesapámnak. Az otthon egyetlen apró kis misztériuma. Elszámítottam azonban magam, és amikor a sziklákat elérte a kezem vettem egy nagy lendületet, de már csak arra volt lehetőségem, hogy a hátamat két repedés között megvessem, és a zsákom beakadt, a telefonom pedig kiesett az oldalsó kis zsebből, bucskázott lefelé a meredek hegyoldalon. Kétségbeesetten sóhajtottam a sziklák közé szorulva. Ha megmozdulok és rosszul lépek lecsúszok. Ha nem mozdulok meg, akkor fogalmam sincs hogyan fogok innen kiszabadulni. Egyre nehezebben vettem a levegőt, egyre kétségbeesettebben forgattam a fejem, de hiába. Nem hallottam semmit. Egyedül voltam a saját csendembe burkolózva, és nem tudtam mit csináljak. Csak Sophie-ban tudtam bízni, hogy ha fél óra múlva nem érkezik meg az utolsó csekkolás, akkor ösztönösen bajt fog érezni. Ilyenkor kifejezetten jól jött a túlaggodalma. Ujjaim a sziklára simultak, és vártam, nem tehettem mást.
***
Fél óra múlva egy hívás futott be a légimentő szolgálathoz, egy bizonyos Sophia Trevisor jóvoltából, aki arról tájékoztatta őket, hogy egy fiatal lány miatt aggódik. Eleinte nem nagyon értették miért, amikor is a hölgy közölte, hogy az a bizonyos lány nehezebben tájékozódik mint az átlagemberek, ugyanis nem hall semmit. Kérte a segítségüket, és a kutatás megindítását a Pine Forest északi oldalán. Kis türelmét kérték ugyanis jelenleg nem volt szabad pilótájuk egy másik mentés miatt ugyanis terepen vannak, de ígéretet tett a központos, hogy kerít valakit, aki megnézi a Tűlidérc környékét.
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Hétf. Nov. 14, 2016 2:30 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Pént. Nov. 18, 2016 3:24 pm
 



 

- Mi a franc, dude?! - kiáltok rá a konyhában vígan kávézgató Bugra, aki flancos vigyorral a képén tűri, hogy levánszorogjak az emeletről, majd úgy rántsam ki az ajtót a helyéről, mintha ezen múlna a nyomorék életem. - Ráfeküdtél a csengőre, vagy mi a faszom van?! - teremtem le a FedEx csávót, mire zavartan bámul körbe az utcán, hátha eléugrik egy nigger és feldugja a stukkere csövét az ánuszába. Mivel sikerült felbasznia egy masszívan aznapos éjszaka után - ráadásul majdnem meglett a kerek négy óra alvásom -, ami ritka kincs, így extra csúnyán bámulok le rá, ahogy a papírjaival balfaszkodik. Nem ám csak úgy lebassza a küszöbre és elmegy a picsába, á, dehogy, neki hajnal-reggel nyolckor kell ránk vernie a világvégét.
- Mr. O'Berry? - olvassa le a nevem, de baszod, nincs ehhez türelmem és mielőtt a kutya ráugrana, hogy körbenyalja kapom ki a kezéből a digitális faszom tollát, hogy nyomjak egy tag-et a touchpados szarjára és átvegyem tőle a csomagot, amiről fingom nincs, mi lehet.
- Megjöttek a füstbombák? - mászik bele a képembe Bug, így hát erőből rúgok a combjára, mert a köcsög geci nem bírta volna ám kinyitni azt a redva ajtót, á, minek az, majd ez a buzi felkel!?
- Mi van? - vonom fel a szemöldököm, ahogy rálököm az asztalra a pakkot, majd a hülyegyerek bicskájával állok neki felbontani. - Adjá' má' egy red bull-t, baszki - nyűglődöm, és végre hasznossá teszi magát, mert ellép a hűtő felé. Addig én megcsodálhatom a majdhogynem teljes színskálán pörgő frankó kis gránátokat. Hát, szarnak nem szar, de mégis... miafaszom?
- Két hete rendelted az Amazonon, miután felkúrtad magad Hazard neonfényes dobásán - rak le elém egy lónyálat, én meg hunyorogva próbálok visszagondolni rá, de nem rémlik. Nyilván ennyit ő is levág, mert vállvonva teszi mellé: - Eléggé be voltál állva és így is ledumáltunk egy Nyan Cat piñataról. - A lényeget azért sikerül megragadnom, ugyanis felháborodva nyitom ki a cukros fost, hogy a felét máris lehúzzam. Még kellene úgy hat óra alvás, hogy képbe kerüljek, de hát annyim most nincs, szóval marad a reggeli feltúrása. Már, ha maradt még pizza, vagy valami... mindenesetre, amit találok, azt megeszem, nem számít, mióta rohad ott.
- Arról meg minek beszéltetek le?! - Végül megadom magam a sorsnak, mert az a köcsög tényleg lemásolta a kiállításom, szóval előkotrom a mobilom és dobok egy gyors sms-t, majd bontok egy csomag Reese's-t. Máris kerek a világegyetem.

"Date night: 18.00 @PineForest. hozzá' hotdogot!"

Mivel nem találok zoknit kések úgy jó fél órát, na, nem mintha ez a gyökér segítség nélkül időre idetalálna, szóval rántok egyet a tatyómon, majd hozzávágok egy doboz sört. Persze, előtte azé' még bevillan, hogy már egy hónapja richtig járunk, szóval egy ótvarnagy vigyorral a pofámon rántom magamhoz közelebb, hogy aztán alaposan lesmároljam. Onnan meg bármiféle magyarázat nélkül töröm a kijelölt ösvényt, bár a gedva turisták és szájtátók miatt hamar lehagyjuk, hogy belevesszünk a sűrűjébe. Bug közben minden fosomat kameráz, meg Eli seggének állapota felől érdeklődik, és hogy a legközelebbi koncertjére ő is szeretne jegyet kérni. Válaszul lekúrom a táskám a földre, mert ideálisnak találom a terepet, majd kiszedek belőle négy füstbombát. Az első a narancssárga lesz, ezé' Eli kezébe nyomom a Canont, mielőtt ellépnék.
- Na, figyuzz - kezdek bele, bár nem bonyolítom túl a dolgot és úgyis szarul tanítok meg másoknak így kábé bármit, szóval egyre megy. - Próbáld meg ne kurvahomályra venni a figurát és nyomd meg ezt. Aztán meg próbáld meg nem elbaszni, mert csak egyszer tudom lezavarni, vili? - mutatok a gombra, aztán berohanok a susnyásba, hogy fél perccel később már az egyik rönkön dekkolva intsek egy okét. Ez most próba lesz, de annak gecijó, már ha ugye nem kúrja telibe. Meg közben arra se árt figyelnem, hogy ne égessem le a bőrt a pofámról, ugyanis ezek nem épp a cool burning kategóriából valóak, de hát így mégis izgalmasabb, nem? Szóval előszedem a Zippot, meggyújtom a cuccot, majd levágom azt, amit fejben már összedobtam. A narancsos füst egy szemvillanás alatt hányódik be, az meg pont nem zavar, hogy beszívok belőle, elvégre tüdőzöm én eleget a kannák gázait. Kicsit azé' kaparja a torkom és bekönnyezik tőle a szemem, de a shotért mindent alapon hagyom, hadd igya be magát a ruhámba, hajamba, meg persze a bőrömbe. Azé' a kapucni se sokat véd ki belőle, szóval esélyesen cool lesz a séróm, mire végzünk ezzel a color smoke art-al.
- Elfelejtettem vizet hozni, banyek - ugrom vissza közéjük, de aztán vigyorogva mérem be az eddig kamerával balfaszkodó srácot. - Ki akarod próbálni? - nyújtok felé egy kéket, mégis megy a buzi szeméhez, meg érezze má' a törődést, ha egyszer hashtag bf.  



[nice shot, yo asshole]

Vissza az elejére Go down
Elijah Moore
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Andy Biersack

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Vas. Nov. 20, 2016 3:20 pm
 



 

"Date night: 18.00 @PineForest. hozzá' hotdogot!"
Felmordulok, ahogy felvillan a teló képernyőjén az üzenet. Jellemző, ennek folyton csak a virslim kéne… azért visszapöttyentek egy k-t két falat közt, merthogy épp egy jó gusztustalanul megpakolt pizzát tömök a képembe, a képernyőn meg az Adams Family megy. Nem kell mindig halloweennek lennie, hogy megnézhessem… Vaughn a kanapé másik felén röhög, éppenséggel a lábam alatt, Jim meg a hátam mögött szunyókál lassan. Kira szobája felől időnként éles sikoltásokat hallani, de ez is egyfajta életjel, szóval nem zavartatom magamat.
Még van pár órám, hogy kényelmesen elkéssek, szóval végignézem a filmet, aztán szembenézek a tükörképemmel, ami most is tökéletes… höh. Igazából meg tök mindegy, megmosom, azt csá, egy zuhany, egy ülepes melegítő, laza felső, és már magamra sem ismerek. Az erdőbe azért mégsem megyek tapadós rocker genyákban, meg néha ezzel az oldalammal is fel kell vágnom. A taxis először mondjuk furán méreget, de miután egy fancsali fintor keretében megvillogtatom a pénztárcám, egy sóhaj keretében befogad, és csak fél órát kések.
Kezemben egy zacskónyi friss hotdoggal, tétlenül toporgok az erdő szélén, mert arról ugye nem volt szó, hogy melyik kibaszott felében kéne találkozni. Párszor megvakarom az orrom, elszívok egy cigit, aztán még időben pillantok fel, hogy elkapjam a sört.
- Csá. Azt hittem má’ rossz végében vagyok. – röhögök fel, aztán hagyom, hogy egészségesen lekapjon, és még seggen is paskolom, mert ugyebár régen dugtunk már. Bár a’sszem most se ez a terv, legalábbis Bug jelenlétéből erre következtetek. Hacsak nem hármasban toljuk. A csávó mondjuk röviden rázendít, de én még a délutáni szundis korszakomat élem (vagy már), úgyhogy álmosan bólogatok, és a seggem meg köszöni szépen, jól van. Egyszer mindent kihever… talán.
- Sz’al mi a faszt keresünk az erdőben? – ironikus, de már jócskán a sűrűjében járunk, mire felteszem a kérdést, a választ pedig inkább gyakorlatban kapom meg, miután minden faszomat a kezembe nyom ez a geci.
- Ja, ja. Persze. – kurvára figyelek. Tényleg. Egész teltek ma az ajkai…vagy ez eddig is ilyen volt? Hmm? Ja, kép. Hát, integet, szalad, kattintok, azt lesz, ami lesz. Sejtem, hogy ez is valami művészhobbi lesz, csak azt nem t’om, ma mér én dokumentálok, pláne, hogy Bug is jelen van. Egyáltalán mér vagyok itt…
- Garfield megirigyelne. – nevetek a narancssárga pofáján, de azért lepasszolom a gépet, és elfogadom a füstbombát, már ha ezt így hívják. A korábbi megfigyeléseim szerint sokat nem kell szarozni, szóval egész elborult képpel gyújtom meg, aztán úgy repítem körbe, mint amikor azok olimpiai faszszopók lendítik a kalapácsot. Kurva jó, megint kettőnek érzem magam. Épp csak egy randán rikító esőkabát ront bele a képbe, merthogy majdnem képen égetem a fickót, ahogy itt össze-vissza szaladgál.
- Maga meg ki? – méregetem, miután a cucc kiég, és még az orromon is ez a kék kormos izé éktelenkedik. – Várunk valakit?
Pillantok En felé, de a pofájából ítélve ez az erdő ma népszerűbb, mint amire számítottunk. Sebaj, több szem többet lát.
- Ez amúgy illegál? – pislogok a gyökér pasimra, bár lehet ezt a kérdést nem utólag kellett volna feltennem. Oda se neki.
- Te, nem ég valami? Elég fura szag van.
Vissza az elejére Go down
Joël Émeric Roux
avatar
Egészségügy

Admin : Admin
Kor : 36
Avataron : Gaspard Ulliel

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Vas. Nov. 20, 2016 4:26 pm
 



 

- Vedd már le azt a szart.
- Nem, Amy ragaszkodott hozzá, mert ha megfázom az esküvő előtt, akkor kurvára nyakon fog vágni. – Csak legyintek, a papucs témát már inkább nem lövöm el, megkapta már éppen elégszer, a magam részéről ennyivel beérem, úgyis tudja, hogy az, de legalább boldog papucs, ez sokat számít, nemde?
- Hagyjuk. - Csak legyintek, mert valljuk be, erre mást nem lehet mondani, de én biztos nem vennék fel Chloe kedvéért nem hogy sárga, de semmilyen esőkabátot. Egyébként még most sem értem igazán, minek jöttünk ide, merthogy úgy egyébként ennek a pöcsnek ez a kemény két személyes legénybúcsúja, nem hagyta, hogy én szervezzen. Jobban mondva, Amy nem hagyta, erre fogadni mernék.
- Amúgy remélem tisztában vagy vele, hogyha egy kibaszott kocsmában versenyeznénk, hogy ki esik később az asztal alá… – Nem is kérdés, hogy én. - Akkor nem fagyna belénk a takarmány, és nem kellene ilyen hülyeségben mászkálnod.
- Jah, nagyokos, nyilván minden kocsma mögött el van ásva az időkapszulánk.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy abban három képregény, néhány fotó, meg két levél van? Most kell ezzel szórakozni? – Nem mintha nem jelentene semmit, Mark a legjobb barátom, de basszameg, azért nem érzem alkalmasnak az időpontot, ráadásul negyvennyolc óráztam, konkrétan sorvadásnak indult az agyam, erre most még múltba visszatekintőset kell játszanom. Jobban élvezném, ha kialudtam volna magam.
- Ne hisztizz, mindjárt ott vagyunk.
- Na elmész te a picsába. – Akad meg a hangom, amikor meglátom a villogó színes szarokat, de Mark nyilván lemarad a csodás képről, mert épp a képembe röhögne kárörvendőn, és majdhogynem telibe szalad az egyiknek. - Állj már meg, basszus… – Szólok rá, és hamarosan befogom a két kiscsávó látványát is, láthatólag jobb programjuk nem akadt mára, mint füstfelhőset játszani, de ez aligha érdekel, addig legalábbis biztosan nem, amíg nem gyullad fel tőlük az erdő.
- A természetvédők biztos tiltakoznának ellene. – Kotyog bele Mark, a magam részéről vállat vonok, de amikor én is megérzem az égett szagot, már eléggé ott tartok, hogy ez az este pocsékabb nehezen lehetne, és hogy Amy helyett én fogom nyakon vágni Markot, úgyis nagyon érik már.
- Biztos, hogy ég valami. – A bemutatkozás részemről rohadtul ráér, elindulok a feltételezett irányba, és sejtem én, hogy rohadtul az a kis erdei faház lesz az, ahová nosztalgiázni indultunk a söreink és elemlámpa táraságában, de azt hiszem, ez a program már most el is úszott. Fasza… ebből lesz szép erdőtűz, hogyha tovább terjednek a lángok, a szemerkélő eső túl sokat nem fog segíteni a helyzeten.
- A kurva életbe már. – Előveszem a telefonom, de naná, hogy nekem nincs térerőm, legszívesebben fejjel mennék az egyik fának, mert ilyen a világon nincs. Nyilván sem akkor nem volt, mikor a húgom szült a világ végén, és most sincs az erdő közepén. Faszomat már. - Van valakinek térereje?


Vissza az elejére Go down
Enril O'Berry
avatar
Média és művészet

Kor : 25
Avataron : Ash Stymest

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Hétf. Nov. 21, 2016 7:34 am
 



 

Nagyjából akkor esik le neki, hogy társasága van, amikor hozzávágom a sört, de hát egy szavam nem lehet, me' ellenkező esetben engem frankón homlokon baszna. Azé' egy alapos csekkolásra még futja, mielőtt elkapnám egy smárra, majd vigyorogva jegyzem meg, ahogy a seggem csapkodja: - Mi ez a 'nice guy' szerkó? - röhögök fel élesen, de egyébként meg bejön. Bug eközben kivonva magát a forgalomból vacakol a kamerával, amit jól is tesz, ugyanis nem tudjuk százszor megismételni a mutatványt, mint ahogy általában, ugye. Amikor levágom az ösvényt azé' szóba elegyednek, bár csak félfüllel figyelek, mert jobban leköt, hogy fejben átnyálazzam a mai mókát. Kábé mindent sikerül magammal hurcolnom, ami egy frankó kis smoke bomb arthoz kellhet, és csak akkor esik le, hogy ez a homár nem tud az akcióról, amikor tulajdonképp rákérdez. A fényképezőt azé' megkapja, hátha tud vele valamit kezdeni, na meg, jobb is ha még időben hasznossá teszi magát, mielőtt ránk szakad a totális sötétség. Me' akkor garantáltan kurvásul nem találunk ki innen.
- Színes füstbombákkal fogunk balfaszkodni - adom a tudtára egy széles vigyor keretében, aztán rátérek a Nikon használatára, de mintha fejben egy másik dimenzióban járna. - Figyelsz te egyáltalán? - vonom fel a szemöldököm, de nem érek rá ezen pöcsölni, szóval egy sóhaj keretében fordulok le, hogy dobbantsak a fészek-szerű rönkökre, majd begyújtsam a gránátot. A füst nyilván a pofámba kap, de nem érdekel, me' a műsorra koncentrálok. Így elsőre nem tűnik szarnak a végeredmény, de hát majd a többit meglátjuk a képeken, ugye.
- Ja, hát majd a zuhany megoldja - törlöm le pulcsim ujjával a képem, és direkt meghagyom kicsit a levegőben ezt a vizes témát, csak nincs aranyhal memóriája. Kap is jutalmul egy kis játékot, míg Bug átveszi tőle a kamerát és ellenőrzi a képeket. Úgy tűnik, azt nem akarja lencsevégre venni, ahogy Eli szórakozik a kékkel, így hát vinnyogva bámulom végig, ahogy félúton elhagyja az eszét, és majdnem valami narancsos szar pofájába nyomja a füstbombát.
- Hát... elvileg nem. Ezzel a stílusérzékkel meg pláne - mérem végig a fószert, de így másodjára sem tűnik ismerősnek. - Mi? Ja, nem illegális - mert amúgy tényleg, kivételesen. Csak annyi, hogy a szabadban kell gyújtani, lehetőleg száraz gallyaktól, meg faszomoktól távol. De há' múlthéten esett, szóval... nem izgatnám magam különösebben a dolgon, ha a rákövetkező percben ugye meg nem érezném azt az ismerősen égett szagot. Pedig vigyáztam, a'sszem. Azé' a pasi kellő ideggel túrja elő a mobilját, bár nem'tom mit vár így itt, az erdő közepén, plusz a kolonca sincs túlzottan képben.
- Szerinted? - csöpög belőlem a szarkazmus, és még egy idióta félvigyort is levágok mellé, ne induljunk itt rossz benyomásokkal.
- Nekem van - dobja be közénk Bug, de hát ő a technikai zseni, valahogy általában mindig megoldja, és még a tűzoltókat is kihívja, ami mondjuk annyira nem tetszik, de há' ez van.
- Add ide - veszem ki Eli kezéből azt a szart, majd eldobom az illuminált csávónak. Már úgyis leégett, de ajándékba megkapja. - Ha ezek a gecik ideérnek, akkor frankón ránk varrják, de kurván nem témáztunk annak a háznak a közelében - vonok vállat, majd kérdőn bámulok a józanabbik pasi képébe. - Na meg, mégis ki vágná le, hogy hárman toltuk a füstbombát, vagy mondjuk öten? - szélesedik a mosolyom, érezze má', ha beköp, ők is velünk úsznak, plusz kétlem, hogy puha takaró és cukros snack lenne azokban a pakkokban, amit magukkal hurcoltak.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
avatar
Inaktív

Kor : 32
Avataron : Anne Lindfjeld

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Hétf. Nov. 21, 2016 4:28 pm
 



 

Céltalanul sétálgattam az erdőben... Kellett most a magány, elmenekülni a város zajától, saját életem túlhajszolt valóságából, kellett pár óra, amikor végiggondolhatom, hogy ki vagyok és egyáltalán mit akarok ettől az élettől.
A múltkori fiaskó óta, ami a kórházban esett meg velem, egyszerűen nem tudok önmagam lenni. Persze kifelé, a világnak még mindig ugyanaz a Tara Goglin vagyok, aki eddig is voltam, tele pozitív energiákkal, motolla módjára pörgök és forgok, mindenkivel megtalálom a megfelelő hangot, de amikor hazaérek, amikor lemosom magamról az egész napos mocskot, akkor csak én vagyok ott és bár nagyon szeretnék, magamnak nem tudok hazudni. Senki nem tudja, hogy mennyire kavart fel az egész, mert nincsen olyan, akivel megoszthatnám a gondolataimat. Nincsen se egy barát, se egy társ, akinek mindent elmondhatnék, nem tartva attól, hogy visszahallom, nincsen senki olyan, akiben őszintén és minden feltétel nélkül megbízhatnék. Még Willy sem, pedig őt mondanám magamhoz a legközelebbinek.
Csak sóhajtok, ahogyan elpöccintem a leégett cigarettacsikket, ahogyan mélyre nyúlok a bőrkabátom zsebeiben, s ahogyan egymás után teszem bakancsba bújtatott lábaimat. Vágytam arra, hogy valakivel beszélhessek, mégis az egyedüllét az, akivel most megosztom a gondolataimat, a sérelmeimet, a fájdalmaimat ... most csak az egyedüllét, ami maradt nekem.
Pár fiatal suhanc hangját hallom, nem keltik fel túlságosan a figyelmemet, elhaladnék mellettük, ügyet sem vennék rájuk, mégis meg kell állnom egy pillanatra. A hangok irányába nézek, de egy narancssárga füstpamacson kívül nem látok semmi mást. Vajon mit jelenthet ez az egész? Valami turpisságon törik a fejüket vagy éppenséggel ők is el akarnak vonulni a világ elől, de ők szerencsésebben voltak, mert együtt tehetik? Újabb sóhaj, újabb szál cigaretta. Már a harmadik, amióta bevettem magam az erdőbe, pedig néha ennyi a heti adagom. Nem esik jól, folytogatja a tüdőmet, mégis leküzdök minden ellenérzést és szippantok egy mélyet. Hosszú idő telik el, de újra elindulok, hiszen annyira mégsem keltették fel a fiatalok a figyelmemet, mint gondoltam volna.
Pedig biztosan izgalmas lett volna odamenni hozzájuk, bemutatkozni, hogy Tara vagyok és annyira magányosnak érzem magam, hogy akár még egy ismeretlen fiúcsapathoz (Backstreet Boys?) is odavetődnék csak úgy, csakhogy ne érezzem magam annyira egyedül. Hogy beszéljek valakivel végre másról is, mint a munka vagy a mindennapok. Hogy mennyire jó volt a legújabb Trónok harca rész? Hogy a Metallica új albuma vajon van-e olyan jó, mint a fekete album vagy sem? Hogy mennyi hülyeségeket fogok vásárolni fekete pénteken és mennyire nem fogom azokat a dolgokat használni? Hogy...
De nincs több "hogy", hiszen lassan továbblépdelek és elfelejtem a srácokat az erdőben, elfelejtem a narancssárga füstpamacsot, elfelejtem, hogy mennyivel több lehetne ez az egész, ha egy picikét jobban akarnám, de nem akarok. Most nem, mégsem, talán majd máskor vagy mással.

// Aztán lehet, hogy mégis becsatlakozom, ha valami olyan történik Smile
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
Hétf. Feb. 20, 2017 8:06 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Pine Forest
 



 

Vissza az elejére Go down
Pine Forest
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: