HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Hegyi út

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Hegyi út
Vas. Okt. 16, 2016 1:05 pm
 



 

First topic message reminder :



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Vas. Ápr. 23, 2017 9:27 pm
 



 

Lassú lépteim egy nyugodtabb helyre vezettek, ahol az egész környéket beláttam. Egyrészt kiváló kilátást nyújtott a hegyek és völgyek csipkézte tájra, másrészt a benzinkutat és környékét is szemmel tudtam tartani. Egy kendőt vettem elő zakóm belső zsebéből, majd műgonddal terítettem le az egyik padra. Nem volt kedvem tisztítóba küldeni az öltönyömet csak azért, mert valami salakanyagba ültem bele, így a kendő védelmében bízva helyezkedtem el a nyikorgó lécekre.
Cigarettára gyújtottam, s megpróbáltam élvezni a karcos ízét a visszafogottan kellemes kávéval, miközben az előttem kirajzolódni látszó eseményeket figyeltem. Talán hamarabb is közbeléphettem volna, de a cigarettám sokkalta fontosabb volt, és bár a folyékony takony élvezeti élménye minden másodperccel tovaillant, mégis ragaszkodtam hozzá, ha már kifizettem. Figyeltem a hármas taktikáját, ahogyan elzárták a menekülés útvonalait, ahogyan falkaként dolgoztak együtt, hogy becserkésszék a prédájukat. A lány pedig, mondhatjuk úgy, hogy semmi esélye nem volt, s ha a sakálok úgy akarták volna, akkor már régen leteperték volna. A vadak azonban játszottak a foglyukkal, mint unatkozó macskák az egérrel, amit nem étvágyuk csillapítása miatt félemlítenek halálra, hanem azért, mert élvezik a hatalmukat. S ezek hárman teljesen elemükben voltak, gyönyört kapva a helyzettől.
Megráztam a fejemet, majd a félig elszívott cigarettát eloltottam a felmosóvíz színű kávéban, s egy szemetesben szabadultam meg a felesleges terhemtől. A kendő természetesen jött velem, de még nem tettem a helyére, később talán még kelleni fog. Cipőim hangosan koppantak az aszfalton, mely nagyon sokáig az egyetlen hang volt, amit a három férfi és a nő hallhatott felőlem. Először a bal szélső vett észre, aki a legközelebb volt hozzám, majd megkocogtatta a középső vállát, aki erre továbbadta a figyelmeztetést, mire a hármassal nézhettem farkasszemet.
- Az iménti beszélgetésünk után abban reménykedtem, ügyelnek majd az autómra, most mégis azt kell tapasztalnom, hogy vigyázó szemük másra figyel.
- Ez nem a te dolgod, addig menj el, amíg megteheted! - a középső szólalt meg, az a fickó, aki az első kérdést intézte a lányhoz.
- Látom maga a főnök, vehetem úgy, hogy önnel kell megegyeznem?
- Ide figyelj nigger, nem tűröm el, hogy beleszólj a dolgunkba! Kopj le, vagy megbánod!
Hümmögéssel és egy sóhajjal válaszoltam a felvetésére, majd tekintetemet a lányra fordítottam. Megráztam a fejemet, majd széttártam a kezeimet. - Sajnálom hölgyem, én mindent megpróbáltam.
Vontam vállat, majd sarkon fordultam, mire a hármas hangos kacagását kellett meghallanom, majd valami érthetetlen akcentussal beszéltek spanyolul, melynek dallamát annak ellenére értettem, hogy évtizedek óta nem használtam a nyelvet.
- Legalább addig várjanak vele, hogy megbeszélik, mit csinálnak a lánnyal, amikor már nem hallom magukat. Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan akarják seggbe kú... nos, inkább nem ismétlem meg a szavaikat. - fordulok vissza, immáron zsebre tett kézzel, majd látom, ahogyan a hármas egyre idegesebb lesz. Persze, hogy nem azt beszélgették, amit én mondtam, hanem gyáva féregnek neveztek és édesanyámat emlegették egy igen ősi, talán a legősibb foglalkozással egyetemben.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Ápr. 24, 2017 11:34 am
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Elméletben több lehetőséget is végig zongorázok, de a végkimenetele mindnek az, hogy vagy nem úszom meg élve ezt az estét, vagy megerőszakolnak, vagy kirabolnak. Nem tudom, valahogy a harmadik lehetőség még mindig szimpatikusabbnak tűnik, így aztán már el is határozom magam, hogy történjen bármi, elő szedem a pénztárcámat és kipakolok belőle nekik mindent. Viszont, mi a biztosíték arra, hogy ezek után nem nyírnak ki? Hiszen, láttam az arcukat, meg valahogy nehéz lenne azt hinnem, hogy nincs egy rohadt kamera a közelben, amin majd látszódna, mit műveltek. Bár, ha én már halott leszek, akkor ez már olyan mindegy.
-Nézze uram. Oda adom a pénztárcámat, elmondom a kártyám kódját, vihetik az egészet, csak hagy menjen végre vissza a kocsimhoz.- motyogok igazán betojva és már nyúlok is a táskámba, hogy elő szedjem a bukszámat. Milyen kár, hogy nem egy revolver lapul a táskámban, mint a krimi könyvekben a főhősnek. Be kell szereznem egy stukkert és talán ideje lenne leckéket vennem lőfegyver használatból. Igen. Ha túlélem ezt az estét, ez lesz az első dolgom holnap, na meg az, hogy beiratkozok valami küzdősportra.
Mire a pénztárcámat elő szedem, a néger férfi feltűnik a háttérben, bennem pedig feléled a remény, hogy talán mégse fognak ma este kinyírni. Ha szerencsém van, valami fekete öves karatés a pasas és talán lesz olyan rendes, hogy segít rajtam. De miért is várhatnám ezt el? Az emberek nem szeretnek ilyesmibe beleavatkozni és egy idegen miatt kockáztatni az egészségüket.
Megmukkanni se merek, miközben vált néhány szót a három... nem is tudom mivel, szívem szerint rohadéknak nevezném őket, a pénztárca pedig még mindig ott van a kezemben azt várva, hogy bármikor oda dobjam nekik. Miért pont velem történik ilyesmi?
Végül a néger férfi elindul a másik irányba, én pedig kétségbeesve pislogok utána. Itt akar hagyni? Mi a franchoz kezdek, ha itt hagy?
-Mi?- bukik ki belőlem szinte teljesen hang nélkül, mikor közli a pasasokkal, hogy várják meg, míg nem fogja hallani mik a terveik velem. Lesápadva ácsorgok a négy férfi mögött, tekintetemet a néger férfi arcára irányítom és segítség kérően pislogok rá. Nagyon remélem, hogy nem mondta komolyan, hogy elvonul, ha pedig mégis így dönt, akkor sprintelni fogok. Igen. Amíg ezek háttal állnak nekem, el tudnék slisszolni, na de hova menjek? Esetleg elő vehetném a telefont, hogy hívjam a zsarukat. És ez, csak most jut eszembe.
Óvatosan, hang nélkül szedem elő a mobilomat, miközben tekintetem folyamatosan a pasasokon tartom. Táskám takarásában tárcsázom a 911-et, de azt még nem találtam ki, hogy fogom hang nélkül hívni a rendőrséget, szóval a hívás gombot még nem nyomom le. Talán el kéne sprintelnem, elbújni valahol és akkor hívni őket. Mondjuk a kocsimba el tudok bújni, de mivel szerelik épp, maximum bezárkózni tudok oda és megvárni, míg szét verik az autót vagy kiérkezik a rendőrség. Na de az mégis, mennyi idő lenne? Fél óra? Egy óra? Francba.
-Segítsen, kérem.- tátogom a néger pasas felé kétségbeesett ábrázattal és, csak remélni tudom, hogy megsajnál. Milyen ember lenne képes tényleg itt hagyni, hogy aztán ezek hárman azt csináljanak velem, amit akarnak???


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Ápr. 24, 2017 2:00 pm
 



 

Színjátékot játszunk mindannyian, de a történet másik négy főszereplője nem tudja, hogy nemcsak szereplő vagyok az események lehetetlen láncolatában, de forgatókönyvíró, dramaturg és rendező is egyben. A zenéről a szerelő rádiója gondoskodik, messzire üvölti a klasszikus dalok jól ismert ritmusait. Talán egy Red Hot Chili Peppers számra húzza meg a racsnis csavarkulcsot, tulajdonképpen mindegy is a történet szempontjából, hiszen nem azon fognak múlni az elkövetkezendő másodpercek, hogy milyen aláfestő dallamokat hallhatunk.
- Ha kicsit közelebb lépnének uraim, akkor elmondanám önöknek, milyen üzleti ajánlatom van a probléma megoldását illetően.
- Hallod Bob, üzleti ajállata van! - röhögi el magát a legkisebb, jobb oldalon álló férfi, majd meg is bökdösi a középen álló rosszarcú oldalát, aki csak morgott az őt egyre csak idegesítő férfire, vagyis rám. Pár lépést közelítettem, majd a benzinkutat pásztázó kamerára tekintettem, s apró biccentéssel adtam a többiek tudatára, hogy kandi kamerás felvétel készül rólunk.
- Nincs is bekötve. - jelenti ki a marcona, jobb tenyerével letörölte az izzadságcseppeket a homlokáról. Látszott rajta, hogy ideges, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő eltervezte a vörös nőt látva. Gondolataiban egy kis játék szerepelt, esetlegesen némi szexuális tartalommal, de ahogyan a másodpercek haladtak előre, úgy szállt el bizodalma a végkifejlet pozitív kimenetelét illetően.
- Most még elmehetnek. Nem történt semmi visszafordíthatatlan, de ha a hölgynek bármilyen bántódása esik, önök ellen hajtóvadászat fog indulni. Elég megemlítenem a hatóságoknak a kocsijuk rendszámát, hozzátennem a bőrük színét és elhintenem pár hazugságot, s garantálom önöknek, három-négy órán belül zárkában találják magukat. - újabb lépéseket teszek feléjük, három méterre csökkentve a távolságot közöttünk. A villódzó fényekben láthatják arcom elszánt vonásait, miközben egyetlen pillanatra sem szakítom el tekintetem a középső szemeitől.
- Menjünk már Bob, nem ér ez annyit! - a bal oldali vette volna menekülőre a figurát, de a falkavezér fogcsikorgatva akadályoztatta ezt meg.
- Maradsz a helyeden!
- Pedig hallgatnia kellene rá Bob. Nem tudom hogy van vele, de tényleg megéri ez a nő az idejét? Nézzen csak rá... - tekintetem a bajba jutottra váltom, majd végigmérem a feje búbjától a cipője sarkáig. Kicsit még félre is döntöm a fejemet, amint csodás és vonzó vonalait vizslatom, majd újra visszatérek a homlokát újra megtörlő férfire. - Satnya, vézna, se melle, se segge. Ha az arcát nézzük, jó indulattal kaphat egy négyes besorolást a tízből, de az összképet tekintve egy rozoga hármas. Valóban miatta akarnak börtönbe jutni?
Még két lépést teszek, így szinte belemászok Bob arcába. - Átgondolja a dolgot vagy az erőszakos megoldást kell választanunk?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Ápr. 24, 2017 2:55 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Szerencsémre, a pasas talán nem szándékozik itt hagyni egyedül ezekkel és ez picit ismét feléleszti bennem a reményt arra, hogy ma még haza jutok. Tuti, hogy megcsókolom majd a veranda padlóját, amint a cipőm koppan majd rajta. Na és az is biztos, ha túlélem ezt az estét, sokkal fogok jönni a pasasnak. Még nem tudom, hogy fogom meghálálni, hogy nem hagyott itt -már, ha nem fogja magát meggondolni-, de az életemet menti meg, ha sikerül levakarnia rólam ezeket.
Nem tudom, hol tanult így beszélni idiótákkal és hatni rájuk, de a magát főnökként feltüntető egyén kivételével a másik kettő, már attól kezd becsinálni, amit a férfi mond nekik. Valójában igaza is van, csak épp holtomban már nem vigasztalna a tudat, hogy el fogják ezeket kapni. Már, ha van még tudata ott az embernek, de ezen most nem akarok filozofálni, hogy hova is jut halála után az ember. Majd ráérek akkor kitalálni, ha arra tartok.
Egész addig kellemesen elgondolkozok magamban még mindig a telefont szorongatva, míg rám nem szegeződik a négy férfi tekintete. Egy pillanatra még zavarba is jövök, a kabátomat összehúzom magamon és elkerekedett szemekkel pislogok. Nem figyeltem rájuk, mi is most a téma, de a "se segge, se melle" dolog már ráébreszt, hogy épp a külsőmet tárgyalják. Vagyis, konkrétan leolt a francba a néger, én pedig egy pillanatig felháborodottan pislogok. Ha éppenséggel nem rajta múlna az életem, biztos kikérném magamnak azt a "rozoga hármas" megjegyzést, de így rá kell jönnöm, hogy valószínűleg nem így látja, csak le akarja rólam koptatni a kis mexikói vadembereket. Vagy épp így látja és most még őszintén el is mondta? Egek, ez olyan sértő.
-Minden dollár jól jön. Amúgy se szabad válogatni.- vigyorog gúnyosan az egyik, majd a másik nagyokos is megszólal, miközben odasétál hozzám és a karomnál fogva közelebb rángat.
-Ráadásul, biztos nem csóró a kisasszony még, ha satnya is.- kapja ki a kezemből a pénztárcámat én pedig jobbnak látom, ha nem szólok egy mukkot se. Inkább megnyomom titokban a hívás gombot, miközben az irataimat szét dobálja a bunkó, és csak remélem, hogy a rendőrök nem olyan hülyék, mint szokták mondani.
-Mi van? Hol a pénz, ribanc?- szitkozódik a pénztárcámban kotorászó én meg, csak figyelem, ahogy az a Bob és a néger pasas farkasszemet néznek, miközben emez megrángat, mert nincs nálam készpénz. Nem tudom, mi fog ebből kisülni, de kezdek aggódni, ugyanakkor nem ellenkezek. Azt se szeretném, ha a férfinak, aki segíteni akar baja esne. Oké, hogy úriember, de ezek meg hárman vannak. Istenem, miért nem raktam egy féltéglát a táskámba? Azzal legalább besegíthetnék neki, ha arra kerül a sor.
-Áuu. Leveszem a kártyámról a pénzt, csak hagyjanak már végre haza menni.- sziszegem fájdalmas képpel, mert egyre kevésbé esik jól a marcona fazon szorítása a karomon, de a választ se ő se én nem várjuk meg. Ő tanácstalanul néz a Bob nevezetűre, aki épp a megmentő-félémet fenyegeti, én meg idegesen pislogok, hogy mégis mi lesz ebből.
-Nem a te dolgod, seggfej, szóval, ha csak te nem szeretnéd megélni az erőszakosabb verziót, húzz el innen, amíg lehet.- sziszegi a néger arcába Bob, miközben a kést is meglengeti fenyegetően, én pedig beharapom ajkamat és várok. Mi mást csinálhatnék?
-Te meg ne szerencsétlenkedj már. Cibáld oda az automatához a kis ringyót.- pillant el a négerről Bob a karomat szorongatóra, míg a harmadik a táskámat is kiveszi a kezemből és abban kezd kotorászni. Na ez az, amit egy nő rohadtul utál.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Ápr. 24, 2017 4:07 pm
 



 

Nem tudja elkerülni a figyelmemet, hogy a két here mennyire felbátorodik. Annyiban természetesen igazuk van, hogy egy materiális világban élünk, ahol a pénz, a javak és a gazdagság mindennek a mérőszáma, engem azonban sosem érdekelt ez túlzottan. Persze lehetne azt mondani, hogy a módosabbak sosem gondolkodnak így, de voltam én is a paletta másik oldalán, nevelőszüleim is éltek néha szűkösen, de akkor sem kriminalizáltuk magunkat. Mindig mindenre van megoldás, s a lopás, a megfélemlítés, a garázdaság nem lehet út!
Nem akartam elhamarkodottan cselekedni, amikor az egyik kivette a nő kezéből a tárcáját, míg a másik testközelbe kényszerítette vékonyka alakját. Az ő cselekedeteik mellékesek voltak, hiszen ameddig Bob figyelme az enyém, addig talán a másik kettő sem csinál meggondolatlanságot.
- Lehet, hogy nem az én dolgom, de a magamévá teszem. - jelentem ki tárgyilagosan, szinte már fásultan, majd Bob elkövette élete talán legnagyobb hibáját, s figyelmét elvette rólam.
Sosem tartottam magam túl jónak közelharcban, de a katonaságnál megtanultam, hogyan és miként lehet egy ember lefegyverezni. Gondolkodnom sem kellett a mozdulatokon, hiszen annyira része egész lényemnek a túlélés iránt ösztön, hogy senki és semmi nem állhat ilyenkor az utamba. Izmaim megfeszültek, s agyamnak parancsot sem kellett adnia a kezemnek, hogy villámgyors mozdulattal csavarjam ki kezéből a pengét. Kihasználtam a felkínálkozó lehetőséget, s viperaként csaptam le áldozatomra.
Nem gondolkodtam el rajta, hogy vajon sikerülhet e a manőver, arra nem volt sem időm, sem lehetőségem, s a szemvillantásnyi idő erre nem is adott volna intervallumot. Csak annyi történt, hogy ujjaim ereje kicsavarta gazdája szorításából az acélt, majd másik kezem markolt rá erővel a műanyag borítású nyélre. A következő szívdobbanásnyi idő elég volt ahhoz, hogy Bob tokájának szegezzem a kés hegyesebb végét, s amikor újra magaménak tudhattam a férfi teljes figyelmét, újra megszólaltam.
- Kérem, engedjék el a hölgyet és adják vissza a táskáját és a tárcáját.
- Mi a fasz?
- Tedd, amit mondott! - Bob hangja megváltozott. Valahogy vékonyabbnak tűnt, mely lehetett az adrenalin műve, vagy egyszerűen túlteng benne az élni vágyás. Nem érdekelt túlzottan, csak kettőnk sajnálatosan erőszakba vezető utazása. - Csináld már az istenit!
- Kérem, ne káromolja Istent. - jelentem ki enerváltan, majd néztem, hogy a kettős miképp cselekszik. Csak ekkor figyeltek fel arra, hogy a kés gazdát váltott, mely elegendő volt ahhoz, hogy megtegyék, amire az előbb kértem őket. - Kérem, távolodjon el hölgyem, nem szeretném összevérezni.
Szavaimra pár milliméterrel feljebb toltam a pengét, ami belemart Bob bőrébe, de csak annyira, hogy felsértse az, komolyabb sérülést ne okozzon. Pontosan tisztában voltam vele, hogy meddig mehetek el, hiszen vallattam már ezeknél a férfiaknál keményebb embereket is, s eközben megtanultam pár praktikát. Például azt, hogy milyen mélyre szaladhat a tokában egy kicsorbult kés hegye anélkül, hogy kubai nyakkendőt szabjak az illető torkára.
- Felteszem, nincs szándéka meghalni. - kérdezem Bobtól, aki csak egy nyüszítésre volt attól, hogy összerondítsa a nadrágját. Bár kétségtelen, hogy erre az eshetőségre is felkészült, hiszen barna alsója remekül állná a sarat. Nem csak képletesen, de szó szerint értve. - Ebben az esetben kérem önöket, induljanak el a kocsijuk felé, menjenek haza, búcsúzzanak el a szeretteiktől és várják meg a rendőrséget. Az önök érdekében kérem, ne tanusítsanak ellenállást a letartóztatásukkor. Rendben?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Ápr. 24, 2017 7:19 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Nem győzöm ide-oda kapkodni a fejem. Emezek a tárcámat meg a táskámat pakolják ki nagy érdeklődéssel, míg a Bob nevezetű fazon és a néger férfi eszmecserét tartanak. A telefont a kabátzsebembe süllyesztem észrevétlenül, bár már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán van itt térerő, szóval majd kiderül hamarosan, hogy jönnek-e azok a zsaruk vagy sem.
Addig is a karomat cibáló pasasra figyelek, aki jól láthatóan egyébként nem egy nagy észkombájn. Sőt. Azt hiszem, a csodás kis trió elmésebb tagja -na ő sem egy zseni- a Bob nevű pasas lehet, aki amolyan vezér-féle posztot is betölt, mert emezek igen tanácstalanok, ha ő nem ad konkrét utasítást, hogy mit csináljanak. Nem irigylem igazából ezt a Bobot, mert az ilyen hülyékkel sok mindent nem lehet kezdeni. Már értem, miért apró pénzt lopkodnak és miért nem állnak neki egy komolyabb bankrablásnak vagy ilyesminek.
Aztán az események felgyorsulnak, amit én nagyon követni se tudok, mi, hogyan történik. Csak azt hallom, hogy Bob hanghordozása megváltozik, míg parancsot ad a másik kettőnek, hogy adják vissza, ami az enyém.
A két ütődött tempósan összeszedi a cuccaimat, majd a kezembe nyomják a táskámat és a tárcámat is, én pedig óvatosan hátrálok is picit, ha már elengedték végre a karomat.
-Köszönöm.- morgok valami ilyesmit, bár nem maguktól adták vissza, szóval nem is kellene megköszönnöm, de azért kicsúszott a számon, a nagy beszélgetések közepette. Ide-oda kapkodom csak a fejemet és próbálom követni az eseményeket, aztán mikor a megmentőm figyelmeztet, hogy álljak hátrébb, mert nem akar összevérezni, elkerekednek szemeim és ijedten lépek is hátrébb legalább öt lépést. Nem tudom, hogy most komolyan ki fogja őket nyírni vagy, csak rájuk akar ijeszteni, de én azért szót fogadok. Remélem, nem az lesz a sorsom, hogy miután majd ezek lelépnek a néger pasi fog kirabolni és megerőszakolni, majd kinyírni, mert szemtanú voltam, mert az ritka nagy pech lenne. Akkor már most kérek tőlük egy kést, hogy szíven szúrhassam magam.
-Engedje már el, ember! Magának elment az esze?- kiabál a táska pakolós pasi a néger férfi felé, mire a másik is sipákolni kezd. -Jól van. Elmegyünk. Hagyja már abba!- közben pedig a Bob nevezetű fazon immár teljesen más emberként viselkedve meghunyászkodik a férfi előtt, aki azt hiszem, éppenséggel konyít ahhoz, hogy kell valakinek elvágni a torkát. Nem akarom tudni szerintem, hogy mivel foglalkozik békésebb napjain.
-Rendben.- nyögi végül Bob, már-már sírva, ahogy megérzi, hogy a kés ici-picit a nyakába vágott, én pedig mozdulatlanul várom a fejleményeket. Talán, még most el kellene futnom, de mégis miféle bunkó spiné lennék, ha nem köszönném meg a férfinak, hogy segített? Nem hagyhatom itt.
Idő közben eszembe jut a telefonom is, ami a zsebembe lapul, így most kíváncsian elő szedem és a fülemhez emelem. A hívást már szétkapcsolták, de nem tudhatom, hallottak-e végül valamit, így újra tárcsázok.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Kedd Ápr. 25, 2017 7:39 am
 



 

Elégedett vagyok a megoldással. Bár vannak bennem apró megingásra okot adó kellemetlenségek, s némileg képtelen vagyok elfogadni, hogy miért kellett eddig fajulnia a dolognak, de az a lényeg, hogy komolyabb baja senkinek sem esett. Hallgatom a kettős hangját, de még mindig nem törődöm velük, nekem az alfahímmel van lerendeznivalóm, akit most sikerült visszavonulásra bírni. Kellett hozzá némi erőszak, s emiatt savanyú a szájízem, de majd lenyelem a békát és elfelejtem az egészet, amint beszállok a kocsimba és elhajtok Tahófalváról.
- Ugye egyetértünk abban, hogy a kést tartsam meg én.
- Igen, egyetértünk. - vicsorított Bob, majd elvettem álla alól a pengét, és ugyanazzal a mozdulattal tértem ki előle, hogy megindulhassanak. Csak most tekintettem rá a hű fegyverhordozókra, melyek közül az egyik egy karlendítéssel mutatott be. Csak nevettem a helyzeten, s szalutálásra emlékeztető kézmozdulattal mondtam búcsút a bagázsnak.
- Jegyezzék meg uraim, az erőszak nem megoldás! - kiáltottam még utánuk, majd csak annyit hallottam, hogy felpörögnek a kisteherautó hátsó kerekei és fájdalmas nyögések közepette sikít fel a motor, sarkallva őket, hogy minél gyorsabban elhagyják a helyszínt. A kendőt újra előveszem, majd belecsavarom a kést és a legközelebbi kukába hajítom a feleslegessé vált tárgyat.
- Rendben van hölgyem? - fordulok immáron a nő felé, aki valamiért a mobiljára van ragadva. Az előbbi felfordulásnál észrevettem, hogy valakit hívott miközben Bobbal vitáztam, majd most újra tárcsázott és telefonált. - Ha a rendőrséget hívta, kérem tegye le, nem szükséges tudniuk az eseményről.
Mosolyogtam a nőre, majd saját készülékemet halásztam elő nadrágom zsebéből, s a tizenegy számjegyet egyesével pötyögtem be a billentyűzet segítségével. Pontosan tudtam, hogy három csengés után nyitja a vonalat a "drót" másik végén ücsörgő, így nem idegeskedtem, amikor megvárakoztatott.
- Szia Drágám, végrehajtást kérnék egy rendszám tulajdonosa ellen.
- ...
- Egy régebbi Washington állami rendszám, 775-PQA. Kilencvenkettes, sötétzöld Ford Ranger pickup, a tulajdonos keresztneve Robert vagy Bob lehet.
- ...
- Csak beszélgessetek el vele, de ne essen komolyabb baja. Kérdezzétek a benzinkútnál történtekről és a két társáról.
- ...
- Minden rendben, csak szeretném elkerülni a további incidenseket.
- ...
- Köszönöm Egyetlenem, majd még jelentkezem!
Bontottam a vonalat, majd nagyot sóhajtva pillantottam a nőre. Talán még mindig zavaros volt előtte minden, így el kellett volna magyaráznom pár részletet, de kötött a titoktartás, így bármennyire is szerettem volna, nem mondhattam neki semmit.
- Az előző kijelentéseimért elnézést kell kérnem. Próbáltam elértékteleníteni a férfiak szemében, hátha úgy kevésbe akarják megszerezni maguknak. Ha megengedi, visszavonom a hármas értékelésem és egy erős kilencesre változtatnám. - mosolyogtam el magam, majd pár lépést tettem a nő felé. Zakómtól megszabadítottam magam, majd meg sem kérdeztem a másikat, azonnal a vállaira terítettem a öltönyöm felső részét. Pár másodpercig még hagytam, hogy felocsúdjon ez előbb történtekből, majd kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztettem és úgy álltam meg vele szemben.
- Még a nevét sem tudom, Thaddeus ... Thaddeus Gatwick. Önben kit tisztelhetek? - meggondoltam magam a kezemet illetően és jobbomat kitartva mutatkoztam be neki. Ha elfogadta a békés szándékomat, férfias kézfogásban részesítem, de nem összeroppantva vékonyka ujjait, hanem finomat szorítva meg a kacsóját. - Tehetek még önért bármit ezen az estén?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Kedd Ápr. 25, 2017 11:02 am
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Néma csendben ácsorogtam, miközben figyeltem, ahogy a férfi győzedelmeskedik és a három balek eloldalog. Vagyis, inkább elfutnak, mert úgy menekülnek most már, mintha az életük lenne a tét. Bevallom, szerintem az is volt a tét és erre ők is rájöttek, ezért tűnt el a tökös trió a végére és lettek inkább betoji banda.
Kabátomat szorosan összehúzom magamon, de ezek ellenére is remegek picit, amiről nem tudom, hogy az adrenalin miatt van, vagy tényleg ennyire fázom. Minden esetre hálásan pislogok a megmentőmre, miközben újra tárcsázom a rendőrséget és bólintok egyet, hogy igen, jól vagyok. Mikor azonban azt javasolja, hogy hagyjam a zsarukat, rezzenéstelen arccal leeresztem a telefont tartó kezemet és kinyomom a hívást. Nem tudom miért kéri ezt, de inkább azt teszem, amit kér, ráadásul, már most eléggé felesleges lenne rendőrt hívni. Semmi kedvem hajnalig az őrsön ücsörögni, hogy elmeséljem újra és újra, mi történt.
Ehelyett inkább csendben figyelem, ahogy a férfi előveszi a saját telefonját és felhív valakit. A becenevekből ítélve a felesége vagy a párja lehet az illető, na nem, mintha közöm lenne hozzá. Ugyanakkor, ha a felesége is van a vonalban, valószínűleg valamelyik védelmi szervnek dolgozik a nő, mert a parancs, amit kap, nem az, hogy főzzön vacsorát. Ki a fene ez a pasas?
-Ugyan. Semmi gond. Reméltem, vagyis sejtettem, hogy ilyesmiről lehet szó, de azért köszönöm.- bólintok apró mosollyal az arcomon, miközben a férfi visszatér a pontozásra és jócskán feljebb javítja a számot, amit nem rég kaptam tőle, bár nem, mintha ez lenne most a legfőbb bajom. Kicsit emésztenem kell még az imént történteket, de a férfi nyugodtsága a segítségemre van ebben. Hogy képes erre? Pár perce még elég zűrös helyzetbe került miattam, de mégis olyan nyugodt, mintha csak teázni lett volna. Ráadásul igen kedves, mivel a zakóját is a hátamra teríti, ahogy -gondolom- észre veszi, hogy reszketek. A kellemes melegség, ami így körbe fon, még inkább megnyugtató.
-Elnézést. Még nem tértem igazán észhez. Chantal Lefevre vagyok és nagyon köszönöm, hogy segített. Ön nélkül.. én... nem is tudom.- fogok vele kezet, majd visszadugom a zakó rejtekébe és próbálok megnyugodni. Azt hiszem, lassacskán, de sikerülni fog, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy jó ideig nem fogok hasonló helyen megjelenni. Inkább rohadjon meg menet közben alattam a kocsim, de amíg nem érek be valami városszerű helyre, nem fogok megállni.
-Épp az imént mentette meg az életem. Ennél többet nem is kérhetnék. Köszönöm Thaddeus, nagyon hálás vagyok.- makogok, miközben Thaddeust figyelem és azon gondolkozok, hogy tud valaki egyszerre nyugodtságot és veszélyt sugározni magából?
-Remélem, most már rendben leszek. Hívok egy trélert meg egy taxit és remélem, minél előbb haza jutok.- magyarázok, miközben a terv összeáll a fejemben és bár őt is megkérhetném, hogy vigyen el, ha a város felé tart, az már szerintem pofátlanság lenne. Az életét kockáztatta értem, meg még fuvart is kérjek tőle?
-Szívesen meghívnám hálám jeléül egy kávéra, de kétlem, hogy itt kapni olyat, ami iható is. Még az illata se a megszokott volt, amikor ön vett egyet az automatából.- mosolyodok el és bár nem kóstoltam azt a löttyöt, biztos vagyok benne, hogy pocsék volt és Thaddeus se arra számított, amit kapott. Nem is értem, hogy keveredtünk ide, erre a borzalmas helyre. Seattle után felér ez a benzinkút egy lazább tragikomédiával.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Kedd Ápr. 25, 2017 2:51 pm
 



 

Határozottan tetszik a hangja, ahogy egyre inkább megnyugszik, s felejtődik benne az imént átélt kellemetlen helyzet. S valóban, ez az egész csak kellemetlenség volt, hiszen vannak ennél sokkalta erősebb fokozatok is. Pocséknak egy reggelt neveznék Boszniában, idegesítőnek pedig egy három napos kiképzés végére időzített hegymeneti masírozást. Ha valamit a rossz kategóriába kellene gyömöszölnöm, akkor az egy bombamerénylet lenne Londonban. Az tényleg el tudja rontani az ember napját, azonban egy ilyen apróság, mint ez a három bunkó erősködése még egy Twitter üzenetet sem ér meg. No nem mintha csicseregnék a mobilomat használva, de a modern kor vívmányai mellettem sem mehetnek el feltűnés nélkül.
- Chantal, milyen gyönyörű és különleges név. Franciának hangzik, talán onnan származik? - nem erősítek rá, hogy megmentettem, hiszen mindketten tudjuk, hogy milyen vitathatatlan erényekkel rendelkezem az iménti eseményeket illetően. Inkább terelem a szót, jelentéktelennek tűnő dolgokkat említek, hiszen annak ellenére, hogy most jól tűri az őt ért sokkot, ebből az állapotából nem szeretném kizökkenteni. - Pedig szívesen a rendelkezésére állok. A belső zsebemben talál cigarettát, ha esetleg szüksége lenne rá.
Mosollyal fűszerezem szavaimat, s kissé közelebb állok meg hozzá, hogy segítsem a kabátomban való tájékozódást, de Chantal már nagy lány, ha tényleg rá akarna gyújtani, biztosan boldogulna a feladattal. - Az autómentővel egyetértek, de ahhoz ragaszkodom, hogy elvigyem Seattle-be, már ha oda tart. És erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni.
Hangom egyáltalán nem volt parancsolónak nevezhető, inkább kértem tőle az elvárásaimat, s nem utasításba adtam neki a szavakat. Amikor a kávét emlegeti, megráztam a fejemet, s köszönetteljesen mondtam nemet a felajánlásra, majd a benzinkút belső terét vizslattam, ahol újra megjelent a kappan hangú fiatal férfi. Azonnal feltűnt, hogy nincs a helyén, amikor az egész mizéria elkezdődött, s valahol megnyugtató volt, hogy nem kell egy újabb változót kibontanom az amúgy is gondolkodtató egyenletben. Hiszen ki tudja, hogy milyen jellem? Vajon egy sörétes puska lapul a pénztár alatt csak arra várva, hogy valaki ellen végre bevesse? Vagy elbújdokolt volna életét féltve a pult mögött? Hálát adtam a fentieknek, hogy vele nem kellett számolnom!
- Talán a fiatalember a pénztár mögött a segítségére lehet egy telefonszámmal. Én addig veszek egy üdítőt, megszomjaztam ettől a sok beszédtől. Talán önt is megkínálhatom egy üveggel?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Kedd Ápr. 25, 2017 7:56 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Ismét rá kell döbbennem, hogy az első benyomás talán nem mindig helyes, hiszen a marcona külső ellenére egész kedves a pasas. Megnyugtató a jelenléte főleg most, hogy már tudom, nem egy olyan férfi, aki megijed az árnyékától, bár azt inkább nem is akarom tudni, hogy honnan ez a tehetsége. Talán katona volt vagy ilyesmi. Nem az én dolgom. Én inkább, csak hálás vagyok egy életen át, amiért segített.
-Köszönöm. Az apám francia, emiatt kaptam francia nevet, valamint beszélem is anyanyelvi szinten.- mosolyodok el és őrülten jól esik, hogy valami teljesen más témával eltereli a figyelmem. Nem hiszem, hogy segítene az idegességemen, ha most még arról beszélgetnénk, ami történt de ezt biztos tudja ő is, ezért beszél inkább a nevemről.
-Tudja, egyébként hébe-hóba szoktam elszívni egy szálat de, azt hiszem, most jól esne.- emelem meg karommal a zakót, majd inkább a férfi felé lépek, hogy inkább ő vegye ki a cigarettát. Nem szokásom mások zsebében turkálni még akkor sem, ha az említett személy zakója épp rajtam van. Minden esetre, ha elő veszi azt a cigarettát és megkínál, én boldogan rágyújtok és pöfékelek. Ezek után komolyan jól fog esni, pedig sosem dohányoztam komolyabban.
-Igen, én is arra tartok, szóval megköszönöm, ha elvisz. Nem tudom, hogyan fogom mindezt meghálálni.- sóhajtok egy nagyot, mert bár nem voltam még ilyen helyzetben, szerintem azért illik megköszönni valamilyen módon, ha valaki megmenti az életünket. Vagy jelen esetben ki tudja, mitől is mentett meg igazán. Talán, a halálnál is rosszabb dolog várt volna rám. Még belegondolni is szörnyű.
-Na igen. Vajon ő hol volt, amíg ez az egész történt?- sandítok a pénztárnál ácsorgó férfi felé, aki nem tudom, hogy szimplán nem akart közbe avatkozni, vagy épp fél attól a három bunkótól és azért nem csinált semmit? Ha Thaddeus nincs épp itt, ezek szerint senki nem avatkozott volna közbe. Igazából, amíg itt ment a "balhé" eszembe se jutott, hogy odabent ott ácsorog valaki. És hova lett az öreg, aki a kocsimat szereli? Ő se volt akkor sehol. Nevetséges.
-Egy üveg vizet elfogadok, köszönöm.- indulok el a bejárat felé, de megállok az ajtó mellett a cigarettámmal és inkább megvárom, míg Thaddeus megjárja az üzletet.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Szer. Ápr. 26, 2017 3:22 pm
 



 

Természetesen segítek neki a cigarettával, a begyakorolt mozdulatok most azonban rettentően szokatlanok a kezeimnek. Átfordult a világ, s bár az agyam pontosan tudja, hogy ebben a tükörképben merre kellene indítani az ujjaimat, a reflexeim más parancsolnak, így egy véletlen folytán végigsimítom Chantal mellkasára feszülő kabátját. Apró kellemetlenség lehet a számára, ezért elnézést kérő tekintettel pillantok zöld szemeibe, s apró bocsánatkérés is elhagyja a számat. A korlátaimat azonban sikerült végül leküzdenem, előkerült mind a cigaretta és az öngyújtó is, mely még abból az időszakból származik, amikor még adtak a minőségre és nem az eldobhatóság volt a fő szempont.
Apámtól örököltem, egy vaskalapos melóstól, aki majd negyven évig őrizte nadrágjának zsebében az apró szerkezetet, s ennek a négy évtizednek kevesebb, mint a felében csak húzta a zsebét, hiszen miután hozzájuk kerültem, nem gyújtott rá újra. Pontosan ezért furcsállottam, amikor tizennyolc éves koromban megörököltem tőle a fémházas öngyújtót. Nem magyarázta meg, én pedig sosem kérdeztem tőle, s ez egy olyan pont az életemben, amit örökké bánni fogok, hogy nem tehettem meg. Sóhajtottam az emlékek hirtelen jött áradatára, majd bólintottam a nőnek.
- Nem túl kényelmes az autóm, de biztosíthatom, remek társasága lesz az út során. - feledtem az elmémbe tóduló képeket, megráztam bensőmet, majd elindultam a benzinkút belső terébe. Nem fejeztem ki örömömet azzal kapcsolatban, hogy nem kellett az eladóval is megküzdenem az iménti bonyodalom terhes pillanataiban, ezért inkább csak a kérésére reagáltam.
- Mentes vagy savas? Hűtött vagy szobahőmérsékletű? - válaszaimmal felszerelkezve vetettem bele magam újra az áruktól roskadozó sorok közé, hogy Chantal kérésének megfelelő palackozott vizet és egy kis üveges narancsos üdítőt nyaláboljak fel, majd fizetés közben érdeklődtem egy tréler után. Egy névjegyet nyújtott át, s azt mondta, hivatkozzak Larry-re, a nagybátyja pedig tíz perc múlva itt is lesz. Eképpen cselekedtem.
- Köszönöm szépen Mr. Furlong, várni fogjuk! - léptem ki az üzletrészből, majd átnyújtottam Chantalnak a vizet és a jó híreket. - Az eladó nagybátyja nem sokára itt lesz. Megvárjuk itt vagy van kedve addig felfedezni a környéket? Egy mesés kilátásra leltem alig harminc méterre innen.
Bármit mond, tiszteletben tartom a kérését, s vagy leülök az üzlethelyiség előtt kirakott padok egyikére vagy visszatérek oda, ahol az imént jómagam cigarettáztam.
- A művészetek melyik ágával foglalkozik?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Szer. Ápr. 26, 2017 10:34 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Miközben Thaddeus megkeresi a cigarettáját, próbálok nem tudomást venni arról, ahogy kabáton keresztül hozzám ér, és persze motyogok egy semmi baj-t a halk bocsánatkérésére, de ettől még kissé frusztrált a dolog. Ugyanakkor sejtem, hogy nem szándékosan tapizott, szóval nem csinálok belőle gondot. Azt azért titokban nagyon remélem, hogy nem egy olyan személy mentett meg a három baromtól, aki most ő maga akar elkapni egy körre, mert akkor tuti, hogy itt a helyszínen megbolondulok. Az már tényleg nagyon durva lenne, de inkább próbálok nem is ezen gondolkozni, hanem a cigimet élvezni. Minden slukkja aranyat ér most, mert érzem, ahogy a korábbi feszültség szép lassan -nagyon lassan- távozik belőlem.
-Nagyon köszönöm még egyszer, Thaddeus.- válaszoltam halkan, miközben biztosított a megfelelő társaságról a fuvar során, és megeresztettem még egy óvatos mosolyt is. Tényleg sok mindent köszönhetek ennek a pasasnak és, csak remélni tudom, hogy az élet egy olyan ember karjaiba sodort most, akitől nem kell félnem. Épp elég volt ma éjszakára ennyi félelem.
-Hideg mentes víz jó lesz. Köszönöm.- szólok utána, mikor részletesebben kitér az itókámra vonatkozólag, majd mikor besétál, fél szemmel őt figyelem merre jár épp, fél szemmel meg a környéket kémlelem, nem-e tér vissza a három dilis, bár abból ítélve, mennyire összecsinálták magukat, nem hiszem, hogy mostanában ilyesmire adnák a fejüket, mint amit ma estére terveztek eredetileg. Remélem, egy életre elment a kedvük a tolvajlástól meg az erőszaktól.
Mivel Thaddeust is követem tekintetemmel néha-néha, látom, hogy beszélget a pénztáros férfival, így hát kíváncsian várom, miről ment a diskurálás, ahogy kilép az ajtón. Rákérdezni persze nem akarok, mert nem biztos, hogy közöm van hozzá, de tekintetem elárulhatja, hogy érdekel, ő pedig kérdés nélkül el is mondja.
-Ez nagyon jó hír. Addig oda mehetünk, persze. Ha tényleg olyan mesés a kilátás, kíváncsi vagyok rá.- bólintok, miközben eldobom a cigarettát és el is taposom nehogy felgyújtsak még a végén valamit -bár a nem rég történtek után lehet nem is lenne kár a kócerájért-, és követem Thaddeust arra a bizonyos helyre. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán most fog eltenni láb alól és elás valahol a benzinkút mögött, de őszintén remélem, hogy nem ilyesmi tervei vannak. Akkor trélert se hívott volna a kocsimért, nem?
-Nagyjából mindennel. Kurátor vagyok a Művészeti Múzeumban.- válaszolok, mikor a munkám felől érdeklődik, miközben kíváncsian várom, hova is megyünk.
-Na és ön mivel foglalkozik?- kérdezem érdeklődve, de aztán gyorsan folytatom a mondandóm. -Már, ha szabad kérdeznem, mert úgy érzem, nem hétköznapi önvédelmi mozdulatokkal szerelte le Bobot.- pislogok a férfi felé és persze fel vagyok rá készülve, hogy valami olyasmi választ kapok, hogy nem mondhatja el, mert simán kinézném belőle, hogy valami titkos szervnek dolgozik, mint mondjuk CIA, NSA vagy ilyesmi. Az is lehet, hogy tényleg katona volt vagy tengerész gyalogos és onnan maradt meg ez a tudománya.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Csüt. Ápr. 27, 2017 12:15 pm
 



 

A sokk számlájára írom, hogy Chantall nem kérdezett vissza a foglalkozását illetően. Mégis, honnan tudhattam volna, hogy a művészetekkel foglalkozik, ha erről még nem is beszélgettünk? A válasz azonban rettentő egyszerű és kézenfekvő! Amikor az egyik pernahajder kivette a kezéből a tárcáját és áttúrta, sikerült megfigyelnem pár apró részletet annak tartalmából, melyek között egy névjegyet is láttam. Az apró papírdarab nevének első négy betűjét mutatta, és részlegesen látható volt a város múzeumának logója. Persze az is lehetne kérdés, hogy néhány vonalkából hogyan tudtam azonosítani a Művészeti Múzeumot, de amikor megérkezel egy városba, nem az első dolgod, hogy felmérd annak neves helyeit? Hogy bármikor tudd, merre jársz Seattle zegzugos városában és pontosan be tudd lőni, hogy merre van a hazaút? Nekem tíz éve ezzel telt az első pár hetem, s azóta karbantartom ezt a tudásomat.
- Milyen változatos munka! - jelentem ki némi lelkesedéssel. - Sajnos az utóbbi években csillapítanom kellett magamban a művészetek iránti érdeklődést, de folyamatosan követem a város tárlatait, kiállításait, hátha visszatalálok a szobrászat gyönyöreire. Rettentően sajnáltam, amikor fél éve elmúlasztottam a Test és lélek tárlatot, élőben látni Boccioni Az izmok dinamizmusát felemelő élmény lett volna. Talán volt köze hozzá?
S valóban élményszámba ment volt leülni a bronzszobor elé és figyelni annak legapróbb részletét is. Ahogyan a mozgást próbálta érzékeltetni fémbe öntve, amint a kicsavart és átalakított formákban láthatjuk viszont az emberi test tökéletességét. Igazán sajnáltam, de egy küldetés miatt nem volt módomban személyesen jelen lenni.
- Kérdezni mindenképpen szabad, de az adott válasz bizonytalan lehet. - tereltem vissza figyelmemet a beszélgetésre, majd válaszoltam is a kérdésre. - Leginkább pszichológiával foglalkozom, katonákat készítek fel a bevetésük előtt és foglalkozom velük miután hazatértek. Szeretek úgy gondolni magamra, mint egy mankó, akire támaszkodhatnak.
Végül is nem hazudtam neki, de válaszom nem teljesen fedte az igazságot. Amit teszek valójában az egrészt titkos, másrészt viszont félre is érthetné, így maradjunk annyiban, amit az előbb mondtam a hivatásommal kapcsolatban. Ekkor érkeztünk meg a padhoz, én pedig a szakadék felett kihúzott korláthoz dőlve találtam nyugalmi pontot, míg őt hellyel kínáltam.
- Egy katonára emlékeztet. - révedek el a messzeségbe, majd újra Chantall lélektükreit fürkészem, s ha megtalálom, bele is fúrom tekintetemet. - Kicsit fiatalabb lehetett önnél, de ha a maga szemeibe nézek, az övét látom. Sosem láttam mosolyogni, mindig csak a katonás szigor és az eltökéltség tükröződött a tekintetében. Nehezen nyílt meg felém, többször is elbeszélgettem vele, firtattam az okait, miért választotta a katonaságot, miért nem maradt otthon a négy éves lányánál?
Belekortyoltam a narancsos üdítőbe. Kellett a felfrissítést, hiszen ajkaim lassan teljesen kiszáradtak a rengeteg beszédtől, valamint a pár másodperces pihenés is jól jött, amíg kitaláltam a történetem következő részét. Természetesen hazugság volt minden szó, amit neki mondtam az ismeretlen katonával kapcsolatban, de talán így jobban el tudja majd képzelni, hogy mit is jelent az a pár szó, amivel a munkámat jellemeztem. Általában egy ilyen történet elég szokott lenni ahhoz, hogy a további kérdéseket elfelejtsék a beszélgetőtársaim, s most is erre a végcélra törekedtem.
- Azt mondta, gondoskodni akar róla, ha lejár a szerződése a hadseregnél, akkor katonai ösztöndíjjal főiskolára menne, és azért ennyire zárkózott, mert meghasad a szíve, ha arra kell gondolnia, hogy két évig nem láthatja őt. - újra megálltam, apró hatásszünetet tartottam, majd folytattam. - Nem jött vissza Afganisztánból, egy repeszgránát kilyukasztotta a mellkasát, összeomlott a tüdeje és megfulladt.
Elhallgattam, majd elfordultam Chantall-tól. A korlátot markolásztam, mintha tényleg megrendítene a hazugságom, azonban semmi érzelem nem munkálkodott bennem. - Nem tudom miért pont az ő története maradt meg bennem, hiszen több száz katonát készítettem fel a kiküldetése előtt, de ő valamiért más volt. Elítélendő, de valamiért kötődtem hozzá, haza akartam volna küldeni, de abba sosem egyezett volna bele, nekem pedig nem volt jogom elvenni tőle a jövőjét. Talán meg kellett volna tennem.
A tájat figyeljem, a mély szakadék lábáig tekintettem le, majd újra fel az előttünk lévő hegység zord csúcsaira. - Sajnálom, nem kellene ilyen helyzetben az élettől is elvennem a kedvét.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Pént. Ápr. 28, 2017 10:03 am
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Igazság szerint a kérdés, hogy honnan vette Thaddeus, hogy a művészetek egy területén dolgozom, csak akkor csapott belém, mikor már válaszoltam. Megfordult a fejemben a gondolat, hogy talán ennyire látszik rajtam, hogy kurátor vagyok vagy valami művészet őrült, de végül inkább úgy döntöttem, hogy megkérdezem.
-Nem, akkor még nem voltam a múzeumnál, de honnan tudta, hogy ilyesmi pályán dolgozok?- pillantottam rá homlokomat ráncolva, kíváncsian. Nem emlékszem rá, hogy találkoztunk volna már és nem hiszem, hogy ekkora híresség lennék, szóval a kérdés szerintem jogos. Már, ha én vagyok annyira sokkos állapotban, hogy nem emlékszem, hogy említettem már...
-Egyébként látogatóként ott voltam azon a kiállításon, csak akkor még egyetemista voltam. Nagyon tetszett nekem is. Félelmetes, mire nem képesek a kreatív emberek.- méláztam el ezen egy picit, hiszen én hiába, hogy sokat rajzoltam vagy festettem, sokszor nem találtam témát vagy nem tudtam, mit akarok csinálni, csak azt éreztem, hogy rajzolnom kell, aztán nem lett belőle semmi. Más meg mindenféle képzeletbeli tájakat festeget, vagy épp kiül a rétre és ott áll neki pingálni, vagy egy doboz rajzszögből is olyan művet csinál, ami aztán milliókat ér. Őrület.
-Nahát. Ez nagyon nemes munka. Nem lehet könnyű a katonáknak és nem is irigylem őket.- húzom el szomorkásan a számat és, ha engem kérdezne valaki, nem is értem, mi a franc vesz rá bárkit is arra, hogy katona legyen. A hazaszeretet? Hiszen, idejét nem tudnám megmondani, mikor kellett utoljára tényleg a hazájukat megvédeni, mert leginkább nemtommizisztánban ölik a népeket az olajért, a pénzért és a hatalomért. A katonaság ma már nem az, aminek lennie kellene, de ezt Thaddeusnak inkább nem vetem fel. Isten ments, hogy ilyesmin vitatkozzak vele.
-Pedig én nagyon sokat mosolygok.- dünnyögöm, de nem akarom megzavarni a történetben, így ezt is csak halkan jegyeztem meg és inkább tovább figyeltem szavaira.
Nem mondhatnám, hogy a legboldogabb sztori, amit valaha hallottam, mert, csak még inkább bizonyos vagyok abban, hogy soha életemben nem akarok katonával szóba állni, hogy aztán feldobja a pacskert én meg ott maradjak özvegyen egy gyerekkel. Nem beszélve arról, hogy alig vannak otthon szerencsétlenek, szóval nem könnyű a dolguk. Ugyanakkor, amikor a seregbe bevonulnak mindegyik tudja, hogy mire számíthat, szóval az ő döntésük, csak mégis azért pocsék lehet idegen országban meghalni.
-Ez borzalmas. Nem irigylem a férfi családját.- mondom szomorúan, miközben az ásványvizes üvegem oldalát kaparászom és tovább mélázok a témán, de végül visszaterelem a figyelmem a jelenre. Tény, hogy Thaddeus nem az az ember, akit meg fogok kérni, hogy vigasztaljon kicsit, ha valami borzalmas dolog történik velem, mert ez a sztori se épp az volt, amit ma este hallani akartam, ugyanakkor kedves tőle, hogy megosztotta velem. Gondolom, a férfi sorsát neki se volt könnyű elfogadni, az pedig, hogy most mesélt róla, kicsit felszakíthatta a sebeket.
-Ugyan! Ettől csak még inkább el fogom kerülni a katonákat párkapcsolat szempontjából.- mosolyogtam, miközben legyintettem egyet és inkább a tájat néztem kicsit körülöttünk. Csodás helyre hozott, ez tény. Biztos nem volt ínyére, mikor itt ücsörgött, hogy neki álljon nőt menteni, de örülök, hogy végül segített.
-Na és... hogy bírja ezeket a dolgokat feldolgozni? Úgy értem... nem nyomasztó?- biccentem kissé oldalra a fejem, ahogy felteszem a kérdést, közben kíváncsian a férfi arcát fürkészem. Kicsit olyan, mint akinek pókerarca van, mert bár láttam tőle már mosolyt, dühöt vagy épp komolyságot, a tekintete mégis mindig ugyanaz volt. Nem árul el semmit.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Szer. Május 03, 2017 2:59 pm
 



 

- Akkor duplán irigykedem magára! - nevetem el magam, majd meg is magyarázom a hirtelen megjelenő sárga rém eljövetelét. - Egyrészt szemtelenül fiatal! Elnézését kell kérnem, de sokkalta érettebnek tűnik a koránál, szinte már meghazudtolja önmagát. Másrészt ott lenni azok között a szobrok és festmények között, mérhetetlenül nagy összeget fizettem volna bárkinek, ha jelen lehetek a megnyitón.
Szavaim igazságtartalma száz százalékos volt, hiszen ha nem egy alanyt hallgattam volna ki Guantanamo Bay-ben, akkor valószínűleg ott vagyok a megnyitón. Persze, lehet azt mondani, hogy egyetlen napon nem múlik semmi, megvárt volna a terrorista a válaszaival, de aki így gondolkodik, az még soha életében nem vett részt egy ilyen kihallgatáson. Hiszen ott nincsenek üresjáratok, mindennek a megfelelő pillanatban kell történnie, hozzá kell simítani az előre megírt forgatókönyvet az adott helyzethez és elég egy apró megingás, egy piciny kétely, a bizonytalanság kimutatása a szívdobbanás idejének hosszán és vége az egésznek. Ezt nem engedhettem meg, túl fontos volt megszereznem az információt.
- Ismeri Sherlock Holmest? - tűnődöm el egy pillanatra. - Nem olyan fejtettek a deduktív képességeim, mint Sir Arthur Conan Doyle főhősének, de vannak pillanataim. Amikor az a férfi elvette a tárcáját és átkutatta, egy pillanatra láttam egy névjegyen a múzeum logóját és egy keresztnév első pár betűjét. Amíg be nem mutatkozott, addig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a szerzett információnak, de utána összeállt a kép.
Mély levegőt vettem, majd kortyoltam italomból. - Túl gyönyörű ahhoz, hogy egy íróasztal mögött dolgozzon vagy aktákat tologasson, így maradtak a művészetek. Onnantól pedig adta magát a kérdés. Remélem, nem vette zokon.
A kérdése viszont elgondolkodtatott. Nem nyomasztó? Ha valóban az lennék, akinek mondom magam, akkor valószínűleg igennel felelnék neki, viszont olyan messze állok az imént felvázolt élethelyzettől, amennyire csak lehet. Emberéletek felett döntök, egyetlen mondatommal százakat menthetek meg vagy éppenséggel ezreket küldhetek a halálba, így inkább a felelősség az, ami óvatossá tesz, nem az érzések, amik mögötte vannak.
- Kevesekkel kerülök olyan viszonyba, mint amit az előbb elmondtam magának, és bármennyire is hatnak rám az emberi sorsok, megtanultam kezelni őket. Elfogadtam, hogy a halál az élet része, mindenkinek megszabott idő áll rendelkezésére, s a munkája, a hivatása miatt elszalasztani a nagy betűs szerelmet ostobaság. - majdnem elhányom magam ettől a csöpögős maszlagtól. Szerelem? Egy kémiai reackió egy másik ember társaságára, mely kábítószerként hat az emlére, melyhez egy idő után hozzászokik a szervezet, s ekkor az érzések is tovatűnnek. Felesleges! - Merjen kockáztatni, sosem tudhatja, hogy kit rejt a másik ember.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Csüt. Május 04, 2017 9:43 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Irigykedik rám? Igazság szerint furcsa ilyesmit hallani, hiszen nem vagyok valami sztár vagy milliomos csemete, hogy irigykedhessen rám bárki. Tény, hogy bizonyos műkincseket, festményeket vagy egyéb kiállítási darabokat exkluzív közelségből nézhetek meg, de a metrón ugyanúgy tolongok a tömegben és nincs V.I.P. belépőm se sehova. Az, hogy ott tudtam lenni... szinte kötelező volt, mert már akkor tervben volt nálam, hogy ott fogok dolgozni, így aztán tudnom kellett, mi folyik ott.
-Nem érdemes irigykednie. Nem volt olyan nagy szám.- legyintek is egyet mosolyogva, de azért jól esnek a szavai, főleg, mikor kiegészíti, hogy miért is irigy rám.
-Szeretek úgy viselkedni, ahogy azt a munkám miatt el is várnák tőlem, de azért van, amikor én se hazudtolom meg a koromat és kicsit ledobom a komolyságot.- nevetem el magam óvatosan, mert azért még annyira nem engedtem fel és nem nyugodtam meg, hogy itt hahotázzak, de tény, hogy ez a beszélgetés jót tesz. Valamit tényleg tudhat a pasi, ha így ért az emberekhez, hogyan kell megnyugtatni valakit, akit az imént meg akartak erőszakolni vagy késelni.
-Talán, lesz még hasonló, akkor pedig küldök majd külön meghívót is, ha meg hagy nálam valami elérhetőséget. Szoktunk például hírleveleket küldeni e-mailben, hogy mikor, milyen új tárlat lesz látható.- mosolygok, miközben szolidan reklámozom a múzeumot, de igazából az a munkám, hogy minél több embert csaljak oda. Egyébként is jó lenne, ha lenne még alkalmam rá, hogy megháláljam Thaddeusnak a segítségét, hiszen nagyon sokat tett ma értem, pedig nem is ismer. Ilyenkor mindig újra tudok bízni a világban és az emberekben, mert nagyon sokszor azt látni, hogy inkább becsukja mindenki a szemét ilyen helyzetben és tovább sétál. Ő nem ezt tette és így megmentette az életemet.
-Sherlock Holmes? Imádom.- mosolygok, aztán elgondolkodva hallgatom, amit mond és teljesen elképedek rajta, hogy ilyen gyorsan így fel tudta mérni a helyzetet és begyűjteni az információkat. Ilyen képességekkel akár nyomozó vagy valami szuper ügynök is lehetne szerintem.
-Emiatt meg én irigykedek. Nem hiszem, hogy én képes lennék ilyen apró részletekre oda figyelni. Bár ki tudja? Ha egy festményen észre tudom venni a legapróbb dolgokat, talán az életben is működne ez, ha akarnám.- vonok vállat, ahogy hangosan elgondolkozom a dolgon, de még mindig arra hajlok inkább, hogy nekem ez nem menne és ezért is vagyok rá irigy. Mennyi információt össze lehetne így szedni emberekről? Hiszen, a csaló jósnők is ebből élnek meg. Látnak egy gyűrű nyomot az ujjunkon, amiről tudják, hogy x idő múlva tűnik, csak el, így be tudják saccolni, hogy mikor lehetett válás és hasonlók. Jó, ha valaki jól meg tud figyelni ilyen dolgokat.
-Nagyon kedves, köszönöm.- mosolyodok el a bókja hallatán, miközben kinyitom a vizemet és kortyolok is belőle párat. Én sem tudnám elképzelni magam egy asztalkánál ücsörögve, mert az olyan monoton és egyhangú lenne, így viszont tele van az életem újdonságokkal. Szebbnél szebb holmikat látok nap, mint nap, olykor pedig járkálok is ide-oda, hogy megnézzek magamnak olyan dolgokat, melyekre talán szüksége van a múzeumnak, szóval sokszínű a munkám és ennek örülök. Nem bírnám a monoton melót. Kikészülnék tőle.
-Ebben igaza van. Sajnos, manapság az emberek rettegnek a halál gondolatától is, pedig régen nem így álltak hozzá, sőt. Manapság is van olyan hely, ahol kész ünnep, ha valaki átkerül a túlvilágra, mi meg minden erőnkkel azon vagyunk, hogy örökké éljünk, holott mikor megszületünk, már tudjuk, hogy meg is fogunk egyszer halni.- filozofálgatok el kicsit ezen a halál dolgon és bár pár perce még majdnem én is szembe kellett nézzek vele, azért azt megint másnak látom. Nem mindegy, hogy valaki leél 80 évet és akkor megy el, vagy 27 éves korában megerőszakolják és megölik.
-Honnan tudja, hogy nem vagyok épp szerelmes?- vigyorgok a szavai hallatán, hiszen akár kapcsolatban is lehetnék valakivel attól, hogy itt épp most egyedül vagyok. Vagy ezzel kapcsolatban is megfigyelt rajtam valamit? Mondjuk, ha lenne párom, már hívtam volna, hogy jöjjön értem és, már ebből is lehet következtetni.
-Na és önnek van, akit beengedett a szívébe?- kérdezek rá, ha már az én szerelmi életem is téma, mert nem tipikus házas embernek tűnik, de az is lehet, hogy boldog házasságban él és még gyerekei is vannak. Nem lehet tudni.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Csüt. Május 11, 2017 4:07 pm
 



 

- Önnek lehet, hogy nem volt olyan nagy szám, ha élhetek a szavaival, de az élet apró örömei éppen azért olyan fontosak, mert kiszakítanak a mindennapokból, megfűszerezik ezt a szürke masszát, ami körülvesz minket. - mosolygok rá, amikor a fiatalos lendületét, a korából adódó komolytalanságot emlegeti. Meg kell valljam, nekem ez ritkán megy, s nem csak azért, mert így neveltek vagy azért, mert a hivatásom tett ilyenné, egyszerűen a bensőmből fakad a folyamatos komolyság. - Elkérhetem a telefonját?
Nyújtom felé a kezemet, majd ha megkapom a kicsiny eszközt, a számomat pötyögöm be a képernyőn megjelenő billentyűzeten. Csak pár másodperc telik el, s a saját készülékem halk zümmögéssel jelzi a bejövő hívást, amit természetesen nem vettem fel, hiszen miért is tettem volna. Majd később ellenőrzöm a számot, megjegyzem azt, s törlöm a memóriából a hívás tényét. Mindez azonban csak akkor történhet meg, ha bízik bennem. Ha nem, akkor névjegyemet nyújtom át, apró papírt a nevemmel és a nyilvános számommal. Több információ nem is szükséges egy ilyen kártyára.
- Nyitva hagynám a lehetőséget, hogy egyszer meghívom egy kávéra, esetleg többre. - egy nő másként viselkedik akkor, ha párkapcsolatban él és teljesen más a hozzáállása a világhoz, ha egyedül néz szembe annak összes kérdésével. - Nem vagyunk olyan szerencsés helyzetben, mint a viktoriánus kor Angliájának társadalma, ahol az asszonyok feltűzve hordták a hajukat, ezzel is jelezve, hogy férjnél vannak, de a testbeszédünk árulkodik. Ha végigmér engem, láthatja, hogy kihúzom magam, szélesebbnek mutatom a vállam, behúzom a hasam, ezzel is a klasszikus férfiideál benyomását akarom kelteni önben. Maga viszont hátrahúzza a vállát kidomborítva ezzel a melleit, olyan szögben áll előttem, hogy láthassam a csípőjét és a combjait. Ha ülne, akkor talán még a lábait is keresztbe tenné és kinyújtaná, hangsúlyozva ezzel a hosszát.
Közelebb lépek hozzá, majd megkerülöm hátulról, figyelve a benzinkút élettelen környékét. - Persze ez nem jelenti azt, hogy tényleg érdeklem, viszont testbeszédének fókusza kifelé irányul. Szembefordul velem, önkéntelen félmosolyok ülnek ki az arcára, s nem tudtam nem észrevenni, hogy tekintetével többször végigmért, mint ahogyan én is önt.
Sóhajtok. - Talált már meg a szerelem, de manapság inkább azokra a bizonyos egy éjszakákra szorítom a kapcsolataimat. Rengeteg példát tudnék mondani, hogy miért vagyok alkalmatlan a hosszú távú kapcsolatokra.
Megállok egy pillanatra és érzem a nikotin utáni sóvárgásom. Ha nálam lennének a dohányzás kellékei, már meggyújtottam volna a számba pattintott cigarettát, azonban minden eszköz Chantal-nál van, újabb közeledésre lenne szükség, hogy megtehessem, amire vágyom.
- Legtöbbször a manipulatív jelzőt kapom meg, de kérdem én, ha nem lenne meg a másikban a vágy írmagja, tehetek és mondhatok akármit, a partnerem akkor sem fog hajlandóságot mutatni vagy megváltoztatni a véleményét. Elkérhetem a cigarettám és az öngyújtóm?
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Május 15, 2017 11:38 am
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



-Ebben igaza van. Lehet, nekem azért nem volt olyan érdekes az egész, mert minden napom olyan, mintha egy-egy megnyitón lennék.- mosolygok szelíden, mert hát nem akarom én megsérteni vagy ilyesmi, csak én így éreztem akkor magam. Számomra a különbség megnyitók és egy átlagos nap között, csak annyi, hogy valamivel több ember van olyankor a múzeumban. Sajnos, a hétköznapokon kevesen szánnak arra időt, hogy benézzenek hozzánk, ha csak nem valami iskolás osztály látogat meg minket.
Gondolataimból az zökkent ki, mikor elkéri a mobilom és, bár fogalmam sincs, minek kell az neki, átnyújtom.
-Kávéra?- kérdezem, mert csak ennyit tudok reagálni, mikor visszakapom a telefonom és beszélni kezd. Ha nem tudnám, hogy a pszichológia területén dolgozik, már most biztosan sejteném, mert amit hirtelenjében felvázol a testtartásomról meg a sajátjáról, az elég árulkodó a foglalkozását illetően.
Igazság szerint magam sem tudom, lesz-e rá alkalom, hogy megejtsük azt a kávét, de azért nem zárom ki a lehetőségét, ha már megmentette az életemet ma este.
Az viszont, hogy így kiolvasni véli belőlem a dolgokat, részben el is tántorít az ötlettől. Nem mondanám, hogy nem egy jó vágású pasi, de egyrészt biztos, hogy jóval idősebb nálam, másrészt pedig, az ilyen robusztus férfiak valahogy sose voltak az eseteim. Nem úgy értve, hogy a nyüzügékre buknék. Inkább a kettő közé helyezném a típusomat. Nem szívesen kezdenék olyan pasival, akiről tudom, ha kapnék tőle egy pofont, bele is halhatnék. Thaddeus pedig kétségkívül az a fajta férfi, aki az utóbbi kategóriába tartozik, nem beszélve arról, hogy nem tudok dűlőre jutni azt illetően, hogy félnem kell tőle vagy épp örüljek, hogy a védelmébe vett. Kiismerhetetlen és van benne valami, amitől borsózik a hátam. Még magam sem tudnám megmagyarázni, miért.
-Nos, szerelem terén én se állok valami jól. Olyasvalaki tetszik, akinek nem igazán hasonló az életszemlélete...- húzom el kissé a számat, ahogy arra a lököttre gondolok és persze, nem vagyok én bele zúgva, de szeretném tudatni Thaddeussal valahogy, hogy nem akarom én félre vezetni vagy azt hitetni vele, hogy ki akarnék vele kezdeni. Jelenleg örülök, hogy megúsztam a mai estét és a legkevésbé lenne hangulatom épp pasizni.
-Manipulatív? Vagy inkább szereti befolyásolni mások döntéseit, nem?- gondolok itt arra, hogy az ember olyan infó morzsákat dobálgat el, melyek alapján már tudja, hogy a másik ember mit fog gondolni és miről, hogyan fog dönteni. Na jó, ez mondjuk nekem kissé bonyolult és magas, így nem is akarok mélyebben bele menni.
-Persze. Elnézést.- kapom is le magamról a zakót, hogy oda tartsam Thaddeusnak, amíg ki veszi a cigit meg a gyújtót, mert nem igazán szeretném, ha megint olyan kellemetlen taperolós helyzetbe keverednék. Nem tudom még mindig, hogy tartanom kellene e ettől a pasastól, vagy sem. Az iménti eset miatt még mindig kissé paranoid gondolataim vannak. Azt hiszem, ha egy nő segített volna, most még arról is azt feltételezném, hogy meg akar erőszakolni.
-Hamarosan jön a tréler.- pillantok az órámra, mert már szívem szerint otthon döglenék egy kád forró vízben és próbálnám elfelejteni ezt az estét. Legközelebb nem megyek egyedül ilyen isten háta mögötti helyekre. Beszervezek magam mellé valakit. Az lesz a biztos.
-Nem gondolt még arra, hogy tovább képezi magát a művészetek terén és pályát változtat? Legalábbis, ha ennyire elbűvöli a művészet, talán érdemes lenne.- próbálok valami lazább témát találni, amiről esetleg el tudunk fecsegni anélkül, hogy zavarban érezném magam, közben a kút felé pillantok olykor-olykor. Nem értek a kocsikhoz, de ennyi idő alatt már lehet, hogy nekem is sikerült volna megjavítani...


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Csüt. Május 18, 2017 5:26 pm
 



 

- Pedig azt szokták mondani, hogy az ellentétek vonzák egymást, de látom, kényelmetlen velem beszélnie erről, nem erőszakoskodom tovább. - mosolygom el magam, majd átveszem a zakómat és előveszem a dohányzáshoz szükséges kellékeket. Felajánlom neki újra a kabátot, ha szüksége van rá, de akkor sincsen hatalmas nagy gond, ha már nem igényli, hiszen újra magamra tudom csavarni öltönyöm felső részét. Cigarettát pattintok a számba, öngyújtóm lángnyelvével parazsat marok annak végére, majd mélyen szippantok bele a keserű füstbe.
Az órámra pillantok, amikor a trélert emlegeti, s igaza volt, már itt kellene lennie, de nem aggódom, hiszen a benzinkúton dolgozó srác megígérte, hogy itt lesz a kocsi, és akkor az így is lesz. - Igen, valóban lenyűgöznek a művészetek, de sajnos semmi fantáziám nincsen!
Újra elnevetem magam, majd ismét csak mérek egy tüdőnyit a cigaretta füstjéből ajkaim közé. - Még gyerekkoromban próbálkoztam, és az egyetemi éveimben újra, de bármibe fogtam, sosem értem a végére. Mindig, mindent tökéletesre akartam csinálni, s ha becsúszott akár a legapróbb hiba is, akkor egyszerűen meggyűlöltem az addigi munkámat. Szóval csak félbemaradt művek maradtak utánam.
Újra elmosolygom magam, majd felkapom a fejemet, hiszen a tréler bekanyarodott a benzinkút elé, s Chantalnak is mutattam, hogy itt van a megmentő.
- Szerintem menjünk! - kacsintottam egyet, majd elindultam az érkező felé, bevárva a lányt is. - S maga? Miért lesz valakiből inkább kurátor, mint művész? Csak nem ugyanabban a cipőben járunk?
- 'stét! - kiáltott felénk a sofőr, én pedig intettem neki a cigarettát tartó kezemmel.
- Jó estét kívánok Mr Furlong!
- Akkó maguk rendetek?
- Igen Uram, a hölgy kocsija lerobbant, a helyi munkaerő pedig képtelen megbirkózni a feladattal.
- A Robby? Az vén má, mint a picsa. Nem ért az má semmihő! - nevette el magát. - Akkó visszatolatok a műhelyhő, aztán megógyuk okosba!
- Kérem, tegyen így! - érkeztünk meg a tréler mellé, ami abban a pillanatban röffent be, hatalmas nagy füstfelhőt nyomva ki a kipufogócsövéből. Elköhögtem magam, s el is dobtam a cigarettámat, mert már az autómentő megoldotta a tüdőm károsítását a ma estére. - Elnézést kérek, hogy átvettem a beszélgetés magától, mégiscsak a maga kocsijától van szó, de tudva a helyi viszonyokat, úgy gondolom, inkább egy férfivel beszélt volna. Kövessük Mr Furlong példáját, menjünk a műhelyhez, ha nem bánja.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Pént. Május 19, 2017 3:21 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



-Nem kellemetlen és örülök, ha valaki szereti azt, amit én.- mosolyodom el és igazából nem értem, miért gondolja úgy, hogy kényelmetlen ez a téma. Egyáltalán nem az, csak én már nem tudok ennyire izgatottan gondolni az ilyen kiállításokra, mert minden mögött az adatokat látom. Hogy mikor az a műtárgy, hol volt legutóbb kiállítva, mekkora értékű meg ilyesmik. Ettől függetlenül persze, én is látom a szépségüket is egyben.
Idő közben visszaadom a zakóját és a cigijét is egyben, hogy ne kelljen mindig tőlem engedélyt kérnie rá -hiszen amúgy is az övé-, majd követem tekintetét az órája felé, ahogy rápillant. Furcsa ez a pasi. A kocsija milliókat ér és az órája se egy olcsó darab, nem beszélve az öltönyéről.
-De, ez nagyon jellemző rám is. Próbálkoztam festéssel, de mindig úgy éreztem, hogy nevetséges, aztán volt, hogy írásra adtam a fejem, de az se volt elég tökéletes így én is mindig félbe hagytam ezeket és feladtam. Kurátorként nem a saját munkámat kell mérlegelnem és ez jó.- mosolyodok el, ha már ebben kiderül, hogy hasonlítunk, mert ugye én is elég maximalista vagyok minden téren. Van érzékem a festéshez, tudom, de szerintem nem vagyok olyan jó benne, mint kellene, így inkább nem is foglalkozok ilyesmivel. Rajzolgatni szoktam esetleg, azt még szeretek.
Miközben visszasétálunk a benzinkúthoz és megjelenik a tréler is, próbálom nem elröhögni magam a férfi furcsa beszédén. Szó sincs róla, hogy lenézném a vidékieket, de mindig jót mosolygok azon, ahogy a szavakat formálják. Inkább aranyosak szerintem.
-Jó estét.- köszönök én is, majd hagyom, hogy Thaddeus folytassa a beszélgetést, mert én amúgy sem biztos, hogy szót értenék a pasassal. Így is koncentrálnom kell eléggé, hogy értsem, mit mond.
-Semmi gond. Ez amúgy is olyan férfi dolog.- legyintek egyet mosolyogva, majd Thaddeus kocsija felé pillantok. Nem tudom, hogy jó ötlet-e ennyire rá bíznom magam. Így a mai este után szerintem a saját apámban sem bíznék, de végül arra a döntésre jutok, hogy ő mentett meg végül is, szóval kétlem, hogy bármi horrorfilmbe illő terve lenne velem.
-Menjünk.- bólintok közbe és követem a két férfit a műhelybe. Lehet, hogy ez a Furlong majd most kideríti, hogy nincs is olyan komoly baja a kocsimnak és két perc alatt megjavítja? Jó lenne.


Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Szer. Május 24, 2017 6:49 am
 



 

- Ilyenek vagyunk mi maximalisták. - kapcsolódok még vissza pár pillanatra a beszélgetés elejtett fonalához, majd ahogyan a cselekmények alakulnak, úgy leszek része a történéseknek, s inkább hagyom, hogy a két furcsa szerzet lerendezze egymás között a lerobbant autó kérdését, minthogy beleártsam magam a dolgaikba. Mindenféle szakkifejezéseket használnak, meg kevésbé technikai szószerkezeteket, melyek inkább az indulat nyomatékosítói, s legtöbb esetben nyomdafestéket nem tűrő hangnemet ütnek meg. Azonban nem érdekelnek a mondataik, hiszen Chantal az, akivel foglalkoznom kellene, mégis úgy érzem, hogy valami megváltozott.
A kellemes beszélgetés, az önfeledt mosolyok eltűntek, s helyét valami hideg patthelyzet vette át, s mintha kettőnk közé egy demilitarizált zónát húzott volna ki a lány. Ennyire félreértettem volna, ennyire rosszul olvastam volna a jeleket? Természetes, most van túl egy traumán és nem úgy gondol a férfiakra, mint akikben valaha meg tudna bízni, de most rólam van szó! Megnyerő magabiztosság és fellépés, melyhez egy olyan arc és testalkat, amit az istenek teremtettek saját képükre.
- Ááá, tuttam én, hogy a Robby gyerek egy skarlatány! - vigyorgott fel a tréler gazdája, amikor kiszállt Chantal kocsijából és a motorháztető felé vette az irányt. A szavait hozzám intézte, mire én csak bólogatni tudtam és ajkaimat erőltetett mosolyra húztam. A következő pillanatban megszabadult baseball sapkájától és azzal kínálta meg a szerelőműhely tulajdonosának fejét. Amikor mindketten eltűntek a motortérben, újra a lány felé fordultam, azonban szó nem hagyta el ajkaimat. Érthetetlen, hogy miért hatott rám ennyire negatívan az előző felismerés.
Csak álltunk ott egymás mellett, pillantásokat csenve a másiktól, de valahogyan elmúlt a varázs, a másodperc heve, s bár szexuális értelemben még mindig vonzónak találom, már nem akarom jobban megismerni, csak kihasználni őt. Durván és érzelemmentesen.
- Na, üjjé' mán vissza, azt röffencsd be! - Mr Furlong utasítása kérlelhetetlen volt és egyértelmű, Robby pedig azonnal mozdult és cselekedett. - Röfögjé' kincsem, röfögjé'!
Vigyorgott a motortér fölé hajoló férfi, majd vad bólogatásba kezdett, amikor a jármű harmadik nekifutásra felmordult.
- Jó gyerek ez a Robby gyerek, de nem tehet rúlla, hogy a annya meg az apgya tesvérek vótak. - vállat vont, majd egy akkorát harákolt, hogy öröm volt nézni és hallgatni.
- Mennyivel tartozunk önnek?
- Egy ötvenes. - kicsit drágállottam az ellenszolgáltatást, de tárcámból azonnal villantottam a megnevezett bankót és Ulysses S. Grant arcképe az egyik kézből a másikba vándorolt. - Egy émény vót!
Vicsorogta el magát, majd újra adott sapkájával Robby fejére. Csak most tűnt fel, hogy a lány támadóját és a műhely tulajdonosát is ugyanúgy hívták, ami apró zavart okozott a gépezetben, de vidéken biztosan gyakori név a Robert és annak mindenféle formája.
- Megúszta, mégsem kell velem hazajönnie! Pedig már reménykedtem a kellemes társaságban visszafelé. Így marad a kormánykerék és a saját gondolataim. - nevetem el magam, majd megérintem a vállát és megsimogatom.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Szer. Május 24, 2017 10:27 pm
 



 



Thaddeus & Chantal

-How do you Do?-



Nem kifejezetten vagyok autószerelő típus. Örülök, ha tankolni, ablakmosó folyadékot cserélni meg olajszintet ellenőrizni tudok, aztán itt ki is fújt a tudományom. Ja nem. Kereket is tudok cserélni, igaz, nem olyan gyorsasággal, mint egy forma 1-es versenyen az erre szakosított melósok, de azért elég büszke vagyok így is magamra.
Szóval, ezen felül, mikor a férfiak neki állnak előttem mindenféle dolgokról beszélgetni a kocsimmal kapcsolatban, nem igazán tudok közbe szólni. Sőt. Gőzöm nincs még arról se, hogy pontosan miről lehet szó. De tényleg. Ha valaki azt mondaná, hogy itt a helyszínen agyon lő, ha nem mondom meg, miről folyik ennyire a diskurálás, akkor se tudnám megmondani, mi van.
Ezért is ácsorgok csak szépen csendben a megmentőm és a két érdekes fazon mellett. Mégis, mit szólhatnék közbe?
-Egy szót sem értek ebből.- suttogom Thaddeusnak, mikor a két pasi eltűnik a motorháztető alatt, ő pedig rám pillant. Nem tudom, hogy a tájszólás avagy a téma az oka, hogy még mindig nem értem, mivel lehet gond, de tény, hogy úgy érzem magam, mint szőke nő az országos matematikai versenyen.
Ennél többet viszont nem is nagyon tudok hozzáfűzni a témához. Inkább, csak érdeklődve hallgatom a furcsa zajokat, amiket azok ketten csapnak, néha-néha pedig Thaddeus felé pillantok,végül, mikor az egyik lökött -nem tudom megjegyezni, melyiket hogy hívják- megjelenik, elmosolyodok. Csak remélni tudom, hogy végre elhúzhatok innen a francba, akár egyedül, akár Thaddeus társaságában. Fáradt vagyok, stresszes és amúgy is utálom ezt az egészet már, ahogy van. Soha többé nem akarok látni külvárosi benzinkutat, se tájszólással beszélő foghíjas fazonokat. Elég volt ennyi ma estére.
-Ne...- bukik ki a számon, mikor Thaddeus megkérdezi, mi is a költsége annak, hogy emezek ketten megjavították a kocsimat. Legalábbis, gondolom csináltak vele valamit, mert igazából, én azt se vettem volna észre, ha csak fél órán át kalapálták volna a kocsi motorját azt színlelve, hogy ők nagyon bütykölnek valamit, de őszintén szólva, nem is érdekel.
-Nem kellett volna helyettem kifizetnie! Épp elég, hogy segített nekem ma este.- sóhajtom rosszallóan, miután Thaddeus kiperkálja az összeget és, már nyúlok is a pénztárcámba, de ekkor jövök rá, hogy ugyebár nincs nálam sok készpénz. Ennek ellenére tekintetemmel már az atm-et keresem, hogy levehessek a kártyámról pár dolcsit. Pontosabban, ötvenet.
-Azért a számát elmentettem és még lógok ötven dolcsival, szóval azt minimum le fogjuk kávézni.- pislogok fel a férfira, miközben amazok lecsukják a motorháztetőt és vidáman beszélgetve eltűnnek a szerelőműhely ajtaja mögött.
-Szerintem, amíg élek, nem fogom tudni megköszönni, amit ma este értem tett.- csóválom a fejem, hiszen tény, hogy nem sok ember állt volna ki egy idegenért Thaddeus helyében, még akkor sem, ha egy nőről volt szó. Manapság az ilyesmi nem divat. Inkább nézték volna végig sokan, hogy agyonvernek, mint, hogy közbe lépjenek.
-Útközben azért még gondolom, találkozni fogunk.- mosolyodok el, hiszen elvileg Thad is Seattle felé megy majd, ennél fogva pedig remélem, hogy nem egyedül fogok haladni a sötét utakon. Persze, nem várhatom el, hogy hazáig vigyázzon rám, hiszen épp eleget tett értem ma este.
-Ha nem bánja, én el is indulok haza. Sok volt ez mára. Alig várom, hogy végre otthon legyek.- vakarom meg zavaromban a fejemet, mert igazából nem tudom, mit várna el tőlem fizetségül, így végül, csak kinyitom a kocsim ajtaját és szándékát mutatom annak, hogy be szeretnék ülni, ha csak nincs még valami mondanivalója.




//Azt hiszem, lassan zárható is a játék, ha végül a kocsim megjavult. Very Happy Smile Nem tudom, írsz-e még rá zárót, minden esetre, nagyon köszönöm a játékot és, hogy megmentettél *-*
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Május 29, 2017 2:01 pm
 



 

- Ne is törődjön vele! - nevetem el magam a rosszalló sóhajtás miatt, majd meg is rázom a fejemet, hiszen tényleg nem tesz semmit ez az ötven dollár. Nem tartom magam túlzottan materilálisnak, szóval ez a félszáz dollár nem fog hiányozni sehonnan és holnap is meglesz majd a betevőre való. Figyelmemet nem kerüli el, ahogyan az automatára pillant, s úgy változtatom meg a helyemet, hogy éppen tekintete és a gép közé kerüljek, elfeledtetve vele a gondolatot, hogy pénzt vegyen fel. Inkább csak bólogatok, amikor a kávézásra tereli a szót, újra csak mosolyogni tudok.
- Ha így gondolja, rengeteg kávét fogunk együtt meginni, készüljön fel rá, hogy az idegeire fogok menni. - nevetem el magam, majd újra megkomolyodom, hiszen újra a hála kifejező szavait hallom ajkai közül. - Elég annyit tennie, hogy az első gyermekét Thaddeusnak nevezi, akkor is, ha lány lesz.
Újra mosoly ül ki a számra, majd figyelem, ahogyan elindul a kocsija felé. Lépéseimmel követem az övét, majd megállok, amikor kinyitotta az ajtót. Előrenyújtom jobb kezemet, de nem kézfogásra, hanem olyan módon mutatva neki kézfejemet, hogy abba csakis kézcsókra illeszhesse sajátját. Ha sikerül értelmeznie a szándékomat, kissé meghajolok, apró puszit nyomok végtagjára, miközben magamba szívom ellenállhatatlan illatát. Kedvem lett volna továbbmenni, elvarázsolni holt költőktől csent idézetekkel, metaforák és hasonlatok garmadájával, de látszódott rajta és szavai is arról tanúskodtak, hogy sok volt neki az izgalom erre az éjszakára, s már csak haza akar jutni, belevetni magát az ágyába és átaludni a problémáit.
- Nem bánom Chantal, dehogy bánom. - töltöm ki szavakkal a közöttünk lévő pár másodperces csendet, majd amikor beszáll, becsukom utána az ajtót, s útjára engedem. Még aprót intek is neki, ha ő is megteszi, ellenkező esetben hanyagolom a gesztust.
Újra cigarettára gyújtok, majd pár másodperc alatt eljutok a saját autómhoz, aminek vezető oldali visszapillantóját sérelem érte, s a krómmal ötvözött fémburok az út porában talált magának új helyet. Elmosolyogtam magam újra, majd telefonomat vettem elő.
- Szia Drágám! Annyit még, szúrjátok ki a Ford Ranger mindegyik kerekét. - bontottam a vonalat, majd Chantal után vetettem magam, miután elmajszoltam a citromkrémmel töltött keksz nagyobbik felét. Isteni!

// Én is köszönöm a játékot, záratom is! ^^
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
Hétf. Május 29, 2017 2:38 pm
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Hegyi út
 



 

Vissza az elejére Go down
Hegyi út
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
 :: 
Rainier Hegy
-
Ugrás: