HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Kilátó (Rainier Hegy)

Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Kilátó (Rainier Hegy)
Vas. Okt. 16, 2016 1:06 pm
 



 



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Vas. Május 07, 2017 11:04 am
 



 


Chantal – Raoul

Mondhatni, be voltam sózva, egészen felvillanyozódtam, hogy elkezdtem tervezni a következő találkozót. Merthogy volt ugyan megnyitó hirdetve, meg is voltak a belépők, meghívók, ám mást terveztem. Az étterem unalmas megoldás, s hiába ismertem a legfinomabb francia ételt előállító éttermet, amelyet csak kevesen ismernek, nem ebbe akartam beavatni Chantalt.
Az étel stimmelni fog, az étteremmel sikeresen egyeztettem le, hogy milyen ételeket állítsanak össze. A Lavendierről kevesen hallottak, ám a szakácsnő isteni érzékkel rendelkezett a francia ételeket illetően.
Úgy terveztem, hogy Chantal elé megyek, s mivel túrázni szükségtelen lesz, eljutni a helyszínre, némi korlát átmászást kivéve, bármilyen ruha megteszi. Vagyis majdnem, éppen ezért finom üzenetet hagytam, hogy rendhagyó megnyitóról lesz szó. Vászonöltönyben feszítettem, tökéletesen megfelel az alkalomhoz és a helyhez is.
Az étteremből átvettem a kosarakat, megfelelő borokkal, berögzítettem a csomagtérben, el ne boruljanak. A találkozóra pontosan érkeztem, ha izgatottan is, azt nem mutattam ki. Régimódi vagyok, s nem tudom, ez miként fog elsülni Chantalnál. Ha nem felé fordul a dolog, akkor is, legalább egy jó piknikünk volt.
- Örülök, hogy elfogadta a meghívást, Miss Chantal.
Az üdvözlés után kinyitom számára a kocsiajtót, mivel úgy rendeztem, ne a megnyitó helyszínén találkozzunk.
- Milyen volt a napja?
A múltkori megnyitóról mind a kék, mind a hajós kép a tulajdonomba került, s el kellett gondolkoznom rajta, mennyire éri meg ilyen módon a támogatás. Lassan nem lesz helyem, hova tenni a képeket, a zsúfoltság nem az ízlésemre vall.
Kis idő múlva talán feltűnhet Chantalnak is, hogy nem az adott helyszín felé tartunk.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Kedd Május 16, 2017 10:49 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Nem szokásom a múzeumot látogató pasasokkal randizni, de most úgy voltam vele, hogy miért is ne? Igazság szerint, szingli nő vagyok, aki sikeres a munkájában, szóval még az se tarthatna vissza, hogy a melóm miatt hajtanom kell és nem érek rá. Sínen vagyok, munka terén legalábbis biztos.
Raoul kedves férfinak tűnik. Figyelmes és udvarias, ez már az eddigi alkalmakból látszott, most pedig furcsa üzenetet hagyott, így jobbnak láttam, ha lazább, de elegáns öltözéket veszek fel. Egy magasított derekú barna szövetnadrág, valamint egy fekete ujjatlan, de magasított nyakú felső és az ehhez passzoló blézer mellett döntöttem. Mivel nem igazán adta tudtomra, mennyire ajánlatos tűsarkúban toporognom, egy olyan cípő mellett döntöttem, aminek csak 5 centis sarka van. Az kényelmes még akkor is, ha sétálni kell egy kicsit.
Kis idő múlva megérkezett a megbeszélt helyre és természetesen, ajtót is nyitott nekem. Bírom a pasi stílusát.
-Én köszönöm a meghívást, Raoul.- biccentek, miközben be is ülök a kocsiba és próbálom magam nem valami hercegnőnek érezni, akit körbe zsongnak, de rá kell jönnöm, hogy Raoul mellett ez nehéz.
-Kellemes volt. Szokásos munkával telt, hála az égnek, nem történt semmi izgalmas. És önnek?- érdeklődtem finoman, hiszen az ő napja, bizonyára jóval izgalmasabban telhetett, mint az enyém. Egy orvos élete legalábbis úgy sejtem, hogy nem olyan unalmas, mint az én hétköznapjaim.
-Elárulja esetleg, hova is megyünk, Raoul?- kérdezem végül kíváncsi mosollyal az arcomon, mert őszintén szólva, elképzelésem sincs, bár ahogy látom, ő valószínűleg pont azt élvezi, hogy nem tudom, hová megyünk.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Pént. Május 19, 2017 9:01 pm
 



 

- Kérem – széles mosoly, azért nehéz visszatartani az örömet, hogy vele lehetek, s elfogadta a meghívást. – Ön gyönyörű, Miss Chantal – a hajbókolást utálom, a valós csodálat kifejezését pártolom, mert azt már a húgom is megtanította, hogy üres bókokért nem csak tepsivel vágnának fejbe a nők. Én meg feleslegesnek tartom. Ami ronda, ronda, ami szép, az szép. És Chantal gyönyörű nő, kellemes társalgó partner, s szeretném jobban megismerni.
- Nem mindig az izgalmas a jó. Ha szeretjük a munkánkat, akkor az széppé tesz bármilyen pocsék napot – és más egyéb is képes széppé tenni, ezekbe kapaszkodom, ha néha úgy érzem, magával ránt a munkámmal járó számtalan negatív felhang.
- A sikeres kezelésre beszélés a legjobb dolgok közé tartozik – mosolygok rá egy pillanatra, le nem véve a tekintetem az útról, nem szokásom a másikra nézni vezetés közben, minden másodperc számít.
A városból már lassan kifelé tartunk, errefelé pedig biztosan nincsenek kiállító termek, galériák.
- Nos, arra gondoltam, hogy a megnyitók néha eléggé zsúfoltak, s mind a ketten megérdemelünk egy kétszemélyes kikapcsolódást a természetben. Nem kell nagy dologra gondolnia, Miss Chantal. Egy piknikhez volna kedve?
Rákanyarodok a kilátó felé vezető útra, s mivel kocsirajongóként nem egy ósdi gépezetet vezetek, jóval hamarabb ott leszünk, mint számolni lehet vele, a sebesség ugyan a mániám, de egyúttal a biztonságos vezetés is.
A kilátó üres, csak mi vagyunk ott, ahogy begurulok a leálló részre.
- Egy pillanat – kiszállva a kocsiból újfent kinyitom a kocsiajtót Chantalnak.
- Ez megfelelő hely lesz piknikre? –a választás jogát rábízom, szeretném, ha úgy érezné, van döntési joga, választási lehetősége, s nem csak egy darab bábuként rángatom kedvem szerint. Az ő kedvében szeretnék járni, éppen ezért fontos a véleménye.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Május 22, 2017 11:35 am
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Nem először találkozok Raoullal, mégse tudtam még megszokni, hogy ilyen bókokkal halmoz el és bár őrülten jól esik, néha kissé kényelmetlen is a dolog. Úgy érzem magam, mintha valami díva lennék, akit körbe kell ugrálni, holott nem vagyok az. Ráadásul ez a magázódás...
-Köszönöm, viszont ha lehet, innentől tegeződjünk Raoul.- nevetem el magam, ahogy eszembe jut, hogy lényegében elejétől fogva tegeződhettünk volna, csak épp a protokoll szerint ezt nekem kell felajánlani. Nem tudom, hogy szimplán emiatt nem ajánlotta még fel vagy egyébként se akart tegeződni, de nekem sokkal kényelmesebb lenne. Így olyan hivatalosnak érzem az egészet.
-De néha kell az izgalom is, mert egyébként befásulna az ember.- mosolygok továbbra is és megjegyzem magamban, hogy az ő munkája még mindig izgalmasabb lehet akkor is, mint az enyém. Mégis csak egy orvosról beszélünk és szerintem ez össze se hasonlítható mással. Minden nap minden pillanatában életről avagy halálról van szó, míg az én munkahelyemen semmi ilyesmi nem történik.
-Alapból tiszteletreméltó a hivatásod, hiszen életeket mentesz. Mi lehetne ennél jobb dolog?- mosolyodok el én is és mivel én nem vezetek, könnyedén tudom elemezgetni vonásait. Nem ismerem régóta, de azt már most tudom, hogy remek ember, pedig -sajnos- orvosok körében is láttam már olyat, aki akkora görény volt, hogy meg kellett erőltetnem magam, hogy ne rugdossam meg. Raoul viszont olyan, mint az apám. Azért lett orvos, hogy segítsen az embereken, nem pedig azért, hogy megszedje magát.
-Piknik? Remek ötlet.- vigyorodok el, hiszen nagyon régen nem volt már időm ilyesmire, ráadásul remek időnk is van. Igaz, nem éppen ilyesmihez öltöztem, de mit számít az már? Az sokkal inkább érdekel, hogy hogy a francba lehet, hogy ez a pasi még facér. Minimum a kórházi dolgozók közül legalább tíz nőnek szerelmesnek kellene lennie bele. Vagy épp azok is, csak őt nem érdekli?
Ahogy meglátom a kilátót elmosolyodom, hiszen a helyszín remek választás és ahogy a parkolót nézem, nem is nagyon vannak itt mások.
Mikor megállunk és Raoul a kocsiajtóm felé indul, elképedve lesem, ahogy kinyitja nekem. Komolyan mondom, utoljára ilyesmit valamelyik romantikus vígjátékban láttam, mert hát az ilyen dolgokról igen csak leszoktak manapság a pasik. Udvariasság? Az meg mi?
-Köszönöm.- mosolyodok el, ahogy kiszállok a kocsiból és körbe pillantok. A kilátás, tekintve, hogy egy kilátónál vagyunk épp, elképesztő. Nehéz lenne ennél jobb helyet választani, így aztán bólintok is egyet mosolyogva.
-Tökéletes. Jó idő van, jó a levegő és szép a kilátás.- mosolyodok el és ki is szúrok magamnak egy egyenes helyet a fák mellett, ahol akár le is heveredhetünk piknikezni.
-Ott jó lenne? Vagy lehet van itt valahol asztal is erre a célra? Esetleg föl is mehetünk a kilátóba.- ötletelek, de persze nem akarok én egyedül dönteni ezért is várok tőle némi visszaigazolást, hogy melyik helyhez van kedve.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szer. Május 24, 2017 6:43 pm
 



 

Minta távolságtartó lenne, csak abbann tudok reménykedni, hogy nem én okozom ezt.
- Kérlek - Chantal a nevetésére elmosolyodom. Talán zavarban van? Biztos a magázódás, de nem próbálom fejtegetni, sosem voltam túl jó ebben. A nevének vége félig rákérdező, nem tudom, hogyan szereti ha szólítják.
- Nem is azt mondtam, hogy nem kell - somolygok. - Szereted az izgalmakat? Miket? - a kérdésem, s hangsúlya is ártatlan.
- Örülök, hogy a hivatásra érted - mosolygok, majd könnyed komolysággal válaszolok, mint aki megvívott már pár csatát a halállal, s nem mindigy nyert, meg kellett ezt tanulnia. Számomra a nehezebbek közé tartozott, s egyben hajtott előre.
- Nem mindig sikerül megmenteni - fűzöm hozzá kiegészítésként nyugodtan. Elengedni megtanultam mostanra már. Van, hogy ennek így kellett történie, okkal.
-Köszönöm. Nem tudom - vágok egy képet, benne huncutsággal, előrevetítve, mit is készülök mondani, s amivel egyet is értek - Talán egy gyönyörű alkotás látványa, vagy egy kellemes beszélgetés.
Ah, szuper, nem akadt ki a programváltozáson, tartottam attól, hogy rosszul fog elsülni, s megkönnyebbülök, hogy Chantal jól fogadta a változást.
- Kérlek - európai vagy pontosabban a szülői konzervatív nevelés eredménye, hogy szeretek udvarias lenni, egyben belső késztettség is. Sokan elfelejtik, hogy ez a tisztelet a másik irányába, nem pedig, hogy kevesebb nálunk.
- Mára nem mondanak esőt - nézek körbe elégedetten.
A mutatott irányba nézek, s a csomagtartó felé indulok, amit előzőleg bentről kinyitottam.
- Mehetünk a kilátóba is - nyúlok be a csomagtérbe, s veszem ki a két fedett kosarat, az egyiken összehajtott pléd.
- Piknik nem létezhet muníció nélkül - emelem meg a kosarakat kicsit. A szerencse, hogy korlátot sem kell mászni, elférünk az egyik távolabbi fánál.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Csüt. Május 25, 2017 10:20 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Nem tudom miért, de Raoul mellett akaratlanul is úgy érzem, hogy elegánsan kell viselkednem. Azt hiszem, ez főleg annak tudható be, hogy ő is elég kimért és elegáns. Hogy nézne ki emellett, ha én meg hangosan hahotáznék vagy épp csinálnék mindent úgy, ahogy azt otthon tenném a négy fal között. Próbálok kellőképpen visszafogott lenni, amilyennek lennie kell egy finom hölgynek és nem túlságosan kirívónak tűnni Raoul mellett. Bár magam sem értem, miért váltja ki belőlem ezt a jelenléte, de nincs mit tenni.
-Nagyon sok vízi sportot kipróbáltam például, de jártam túrázni is. Viszont, a legizgalmasabb még így is az, mikor családi ebéd van. Ahhoz fogható izgalom nincs még egy.- nevetem el magam, hiszen miről is szól egy családi ebéd? Mindenkinek be kell számolnia róla, hogy telt a hét vagy épp a hónapja vagy, hogy mikor fog megházasodni, megnősülni, gyereket csinálni és egyébként is, mikor lesz fizetésemelés meg ilyenek. Nem egyszerű dolog ez, de én már rég megértettem, hogy a szülők ezzel, csak arra kíváncsiak, hogy a gyerekük sorsa jó úton halad-e. Más kérdés, hogy az őrületbe kergetnem az unokatesóimmal együtt.
-Sajnálom.- sóhajtom kissé szomorkásan, mikor megjegyzi, hogy van, amikor az orvosok sem tudnak csodát tenni, de sajnos, ez az élet rendje. Megszületünk és meghalunk. Nincs mit tenni, legalábbis, a jelenlegi ismereteink szerint.
-Szerintem remek idő lesz.- pillantok fel az égre és körbe is pásztázom alaposan, de csak bárányfelhőket látni az égen, ami jó jel. Nehéz lenne elképzelni, hogy hirtelen esni kezdene, de itt bármi megtörténhet.
-Amelyik helyszín jobban tetszik, bár ott biztosan nagyon jó a kilátás, ha már kilátó.- kuncogok a magam kis szó viccén, de aztán inkább Raoult figyelem, ahogy elő vesz két kosarat. Meg kell hagyni, alaposan felkészült.
-Látom, szeretsz felkészülni az ilyen dolgokra.- mosolyodok el és meg kell jegyeznem magamban, hogy nagyon édes tőle. Azt hiszem, pasi nyelven ez azt jelenti, hogy el akar kápráztatni, ami egyébként sikerült. Ritkán találkozik az ember olyan udvarias, illedelmes és figyelmes férfival, mint Raoul.
-Sűrűn szoktál ilyesmit csinálni?- kérdezem érdeklődve, miközben várom, hogy merre is indulunk el és, ha eldöntötte, követem is. Nem akarok én előre menni, mikor azt se tudom, mit szeretne pontosan. Inkább hagyom kibontakozni.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szomb. Május 27, 2017 8:50 am
 



 

Furcsa elfogódottságot érzékelek, amivel nem vagyok teljesen tisztában. Inkább azt a fajta magabiztosságot nem érzem most Chantalból, mint amit eddigi találkozásunkkor. Az izgalomnak tudom be, ezért rövid idő után nem foglalkozom vele. Ha valami másról van szó, az meg úgyis kiderül.
- Ebben van valami – mosolyodom el, miután kuncogtam egyet. – Szeretem a családom, s mindig jó őket látni egy-egy ilyen nagy összejövetelnél – olyan családnak érzem a miénket, akik szeretik egymást és összetartanak.
- Ne sajnáld – mosolygok. – Van, akinek ennyi adatott, ez volt a nagy tervben.
Mondhatnák, hogy ez csak bemagyarázás, de éltem már át olyan esetet, ahol a műtét sikeres volt, a páciens testileg-lelkileg képes lett volna felépülni, mégis, rövid idővel a műtét után eltávozott, mintha annyit mondott volna ezzel az élet, hogy neki akkor is ennyi járt. Önkéntelenül Étienne jut eszembe. Minden adott volt, hogy felépüljön, s mégis elment.
- Akár ki lehet próbálni mind a kettőt és majd összehasonlítjuk – időm van, remélem Chantalnak is.
- Piknik, teli piknikkosár nélkül nem is igazi piknik – mosolygok.
Nem szabadkozom, hogy ezek semmiségek. Magunkat degradálnám le vele. Ennyi jár nekünk, ha már volt végre időnk kimozdulni.
- Micsodát? – indulok el abba az irányba, amit Chantal mutatott, s előbb a takarót terítem a fűre, majd a két kosarat teszem mellé és a takaró felé mutatok.
- Ahol jól esik – majd utána ülök le én is a takaróra.
- Mind a két kosár a miénk, rád vár a felfedezés öröme – ha már más meglepetéssel nem szolgálhatok most, azt már megtanultam a lányoktól, hogy szeretik ezt is így, de azért izgatottan várom a reakcióját a francia ételekről, pezsgőről, amiből egy alkoholmentes, vezetni még fogok visszafelé, bor is szerepel a csomagban, és válogatott gyümölcsök.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szomb. Május 27, 2017 11:19 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Elmosolyodok, ahogy a családjáról beszél, hiszen érződik rajta, hogy nagyon fontosak neki és szereti őket, ami nagyon jó dolog. Sajnos, manapság sokszor hallani olyasmit, hogy valaki a saját anyjával sincs jóba, nem még a család többi tagjával.
-Van még orvos a családban vagy minek köszönhető, hogy ezt a pályát választottad?- érdeklődök, ha már a család szóba került, hiszen sokszor valaki azért lesz az, ami, mert a családon belüli valaki erre ösztönzi. Igaz, az én apám orvos, engem viszont a frász kerülget a gondolatától is annak, hogy másokban kotorásszak. A gyomrom valahogy soha nem bírta az ilyesmit.
-Igen, a sors egy érdekes dolog.- sóhajtok és persze még azt se tudhatjuk igazán, hogy most tényleg sors, végzet vagy valami más erő irányítja-e az ilyen dolgokat, de azt tudjuk, hogy aki megszületik az előbb-utóbb meg is hal. Ez egy természetes dolog és nincs mit tenni ellene.
-Akkor előbb falatozzunk idelent aztán felmegyünk a kilátóba.- mosolyodok el, ahogy végül eldöntöm -ha már rám hárítja a választás jogát-, hogy hol is legyen az a piknik.
-Na igen. Nehéz lenne kosár nélkül piknikezni.- mosolyodok el, majd követem a fűre, ahova le is pakol szépen. Nem tudom, hogy tényleg ilyen udvarias férfi-e a magánéletben is, ha valaki már hosszabb ideje ismeri, minden esetre ma kitett magáért.
-Látom, alaposan felkészültél.- vigyorgok a kosarak láttán, miközben én is leheveredek a plédre és megnézem magamnak, mi mindennel készült, majd amint megtalálom az éppen fogamra valót, ami egy gusztusos szőlőfürt, le is csípek róla egy szemet és megkóstolom.
-Jól összeválogattad. Gusztusos minden.- mosolygok tovább, közben néha körbe is lesek a helyen, hiszen gyönyörű a táj. Jó választás volt a helyszín is és biztos vagyok benne, hogy nem először jár itt.
-Sűrűn szoktál ilyesmit csinálni? Mármint, piknikezni.- fűzöm hozzá gyorsan, hogy konkrétan érthesse, hogy mire utal a kérdésem, miközben tovább szemezgetem a szőlőt.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Vas. Május 28, 2017 1:31 pm
 



 

Szeretem a családom, tagjának lenni azonban meló. Meg kell dolgozni azért, hogy összetartóak legyünk, de mostanra már rájöttem, hogy a család az egyetlen, ami számít. Nem azért, mert csak rájuk lehet támaszkodni, hiszen példa rá Étienne is, aki nem kért belőle, s mi sem vettük észre, mi van, hanem mert az a szeretet, amit a másik felé érzünk, feltétel nélküli.
- Egy fivér kivételével mindenki orvos. Még a sógor-jelölt is az - mosolygok. Étiennet is annak számolom, mentősnek lenni kemény munka. S hogy végre elhatározta, mentőorvossá akar válni, még inkább megerősödik ez bennem, még ha már nincs is közöttünk.
Arról nem igazán szeretek beszélni, mért lettem orvos, ezért ki is kerülöm a kérdést. Mind a két, érintett testvéremet elveszítettem.
- Igen – erősítem vissza.
- Rendben – pillantok rá. A javaslatot végül elfogadja, így nem lehet utólag azt mondani, hogy kimaradt a másik lehetőség.
- Ha úgy veszem, igen, ha úgy veszem, nem. Ritkán hozok piknikre a Lavendierben készített ételeket, szendvicsekkel és gyümölccsel egészen jól elvagyok – azt még tudok készíteni.
A dobozokra van írva az ételek neve, levest nem hoztam, párolt köretet, töltött sült húsokat, mártásokkal, annál inkább. Francia fűszerezésű és ízvilágú.
- Háztáji ételnek is tudnám nevezni, a szakácsnő azt főzi, amit odahaza is szokott. Örülök, hogy kedvedre van – mosolyom teljes, szeretném, ha jól érezné magát, s én is ezt tervezem. Talán most már némileg oldódott a feszültsége. Atyaég, remélem, nem tervezett semmit a megnyitóra, vagy nem volt komolyabb baja már abból, hogy esetleg...
Egy pillanatra elhalványodik a mosolyom, majd újra előveszem, nem akarom zavarba hozni.
- Szeretek piknikezni, általában kirándulással egybefűzve. Inkább sportolok, vagy motorozok, ha időm engedi. És te, szoktál néha kikapcsolódni piknikkel? Vagy sűrűn? – nyitom ki a dobozokat, elővéve a tányérokat és evőeszközöket. Igaziak, a kocsi elbírja a súlyt, nem kell kézben tartogatni a kosarat.
- Miért kérdezed? – a kérdés lényegét nem értem. - Csak nem profi piknikessel találkoztam össze? – mosolygok, élét véve a kínos mivoltának, ha van.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Május 29, 2017 9:24 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Meglep a válasza, mert nem számítottam rá, hogy szinte az egész család orvos. Gondoltam, esetleg az apja az vagy ilyesmi, de így pláne értem, miért lett az, ami. Szinte illő volt ezt a pályát választani, gondolom.
-A neved akkor biztos ismerik mindenhol.- mosolyodok el, hiszen valószínű elég, ha azt mondja, hogy Roux és már tudják, hogy a családjában nem ő az egyetlen orvos, ráadásul úgy sejtem, ha már majdnem mindenki az, jók is.
-Hát én nem tudnám megmondani, mikor voltam utoljára piknikezni, de remek ötlet volt.- mosolyodom el, ahogy megdicsérem a helyszín és a program választását, majd végig nézem újra a kosár tartalmát. Már-már olyan, mintha a terülj terülj asztalkámról lenne szó, hiszen minden megtalálható benne, ami szem, szájnak ingere.
-Nehéz lenne legalább egy dolgot nem szeretni ebből a bő választékból.- vigyorgok, mert hát én naiv azt hittem, hogy majd lesz valami kis süti meg esetleg szendvics, de Raoul tényleg úgy felkészült, mintha attól félne, hogy elveszünk az erdőben és három napig ki kell legalább húznunk. Aranyos.
-Nem, én tényleg nagyon rég csináltam ilyesmit. Inkább túrázok vagy ilyesmi, de akkor nem készülök fel, csak pár szendviccsel.- mosolygok, miközben bekapok még pár szem szőlőt és figyelem, ahogy elő szedegeti az evőeszközöket. Nehéz lenne ellenállni ennek a sok jó kajának, na meg nem is akarok. Nem látszik rajtam, de szeretem a hasamat.
-Hangulatomtól függ egyébként, hogy, ha megyek is valahova, milyen programot választok. Van, hogy az adrenalin dúsabb dolgokat is bevállalom, de van olyan is, mikor egyszerűen, csak elindulok valamerre sétálni mindenféle előkészültség nélkül.- ami egyébként nagyon jó és vicces is, mert volt már rá példa, hogy annyira belemerültem a sétába, hogy késő este értem haza. Kellemesen el is fáradtam és ez a legjobb az ilyenekben.
-A mai napod teljesen szabad vagy délelőtt voltál dolgozni?- érdeklődök finoman, bár gőzöm sincs, milyen lehet egy onkológus beosztása.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szer. Május 31, 2017 9:46 am
 



 


- Mindenhol azért nem - szélesen mosolyodom el, szerénységgel és határozottsággal fűszerezve.
- Elég, ha a kórházban vagy a területemen ismernek valamennyire. Téged viszont biztosan sok helyen ismernek - legalábbis, amikor biztosítást kötöttem a képekre, ismerte őt az üzletkötő.
- Örülök - figyelem azért őt, nem, mintha nem bíznék szavaiban, megszokás. -A természet ki tud kapcsolni.
Jó ötlet volt, ez viszont boldoggá tesz, s az is, hogy Chantal nem a kényes nők közé tartozik.
Kifejezetten jó nézni, látni, ami az arcára van írva, a tekintetében csillan a kosár tartalma láttán. Remélem, a bőség és választék kedvére lesz, s nem fogja túlzásnak gondolni.
Csak mellényúltam.
- Szerettem volna, ha van kedvedre való benne, ezért a bő választék. Valamint, hogy megkóstolhass új ízeket, ha esetleg van közöttük olyan - kivágom magam, s mert így is gondolom. - Ezért mindegyikből érdemes venni - mosolygok rá, megadva a másik valós választ szavaira.
- Túrázásra én sem viszek magammal sok mindent.
S tény, már régen is voltam túrázni.
- S melyik az az adrenalindús, amit szoktál választani? - érdeklődöm továbbra is.
- Ma szabadnapos voltam,ajd hajnalban megyek be - műtétre előkészülni, mert az most el fog tartani, több órát is, s nem csak az asszisztenseknek, nekem is.
Halvány gondolatként felmerül bennem, hogy azért kérdezi, mert több időt akar velem tölteni.
- Ha van más programod is, majd annak megfelelően időzítünk - még csak véletlenül sem kérdeznék úgy vissza, hogy és neked? Ahhoz most képes lennék ostoba fejet vágni.
- Miből szedhetek? Vagy kiválogatod? - megnyitom az egy bort, annak megfelelően, mik felé kezd forgolódni, s töltök két pohárba, inni nem tervezek belőle, koccintani még lehet.
-A jó piknikre és a találkozásra - emelem poharam felé, koccintásra.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szer. Május 31, 2017 5:16 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Vicces, hogy azt próbálja beadni, hogy őt vagy a nevét -akár a családjának köszönhetően- nem ismerik olyan sokan. Bezzeg engem! Na persze.
-Dehogy. Akik esetleg járnak a múzeumba vagy érdekeltek azzal kapcsolatban, hogy mi folyik ott, de más nem nagyon. Az apámét talán többen ismerik, ha már ő is orvos.- vigyorgok nagy bőszen, majd heves bólogatásba kezdek a természettel kapcsolatbani szavaira.
Miután megemlítem, hogy igen bő a választék, kicsit mintha zavarba jönne vagy talán lehangolná, holott nem ez volt a célom. Csupán ritka édes dolog, hogy tényleg ilyen nagyon felkészült. Vajon, mióta tervezgette már ezt a piknikezést?
-Ne aggódj, meg fogok én kóstolni mindent.- mosolygok bólogatás közben és fejben már meg is van a sorrend, hogy melyik ételekből csipkedek majd magamnak pár falatot. Komolyabb adagokat nem igazán vállalok be, ha tényleg mindent meg akarok kóstolni, mert eszemben sincs telezabálni magam.
-Jetskivel szoktam kísérletezgetni de kedvelek mindenféle vízi sportot. Igazából elég sok mindent kipróbáltam már.- nem is biztos, hogy mindent fel tudnék sorolni, úgyhogy inkább maradok is ennyiben. A vízi sportok voltak eddig a legjobbak, annyi szent.
-Értem. Nem sok szabadidőd lehet orvosként. Az apámnak legalábbis nincs sok. Mindig mindent miatta kell áttervezni.- idézem fel a régi emlékeket, mikor tényleg soha nem tudott ott lenni semmi fontos eseményen, mert épp ügyeletben volt és behívták vagy valami sürgős eset várta. Mondjuk egy orvosnál ez nem is csoda, csak épp sokáig rosszul esett a dolog. Később aztán megértettem, hogy ez van és kész.
-Nem azért kérdeztem csak, hogy számítanom kell-e majd arra, hogy hirtelen el kell menned.- igazából érthető, hogy így válaszolt, mert így utólag belegondolva olyan volt, mintha azért kérdezném, mert le akarok lépni máshova.
-Szedegetek én te csak nyisd a bort.- veszem el az egyik tányért, majd pár falatkát szedegetek magamnak a gusztább falatokból majd leteszem elém a tányéromat.
-Szedjek neked is valamit vagy te szeretnéd inkább?- vicces, hogy konkrétan ugyanazt kérdezem, amit ő tőlem az imént, de hát ez van. Szívesen szedek neki is valamit, amíg a borral van elfoglalva, végül a válaszának megfelelően cselekszek és magamhoz veszem az egyik poharat.
-Egészség.- mosolygok, miközben odakoccintom a poharam az övéhez és kortyolok is belőle egy picit, hogy megízleljem, milyen.
-Jó választás. Finom. Egy kortyot szerintem te is megengedhetsz magadnak, abból még nem lehet semmi gond.- jegyzem meg, mikor látom rajta, hogy inni nagyon nem akar -vagy nem mer-, ami igazán becsületre méltó, de ha vezet is valaki, pár korty italtól még nem áll fejre.
Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Jún. 05, 2017 4:11 pm
 



 

- Túl szerény vagy. Árt az egészségednek – somolygok rá. De mivel már egyszer korábban jeleztem neki, hogy legyen büszke arra, amit elért, többször nem fogom ismételni.
- Mm – csücsörítem össze a szám elgondolkodva. – Nem aggódom. Megkóstoltatom veled – vigyorodom el ismét.
- Igen? – most meglepett, éppen nem ezt gondoltam volna róla. – Búvárkodás?
Nekem a víz annyira nem a barátom, időm sincs rá annyi, akkor is általában inkább alszom vagy edzőterembe rohanok le, vagy a családommal vagyok, vagy Topáz megy az agyamra.
- Nem csak orvosok ennyire elfoglaltak. Tisztelem a családjukat érte – a család nagyon fontos lett, Étienne halála óta még inkább. Nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól.
- A hirtelen, az azt jelenti, hogy nem előre látható módon – felelem rejtélyesen. – Így aztán nem is lehet tudni előre – vigyorodom el ismét, aztán komolyabbra veszem szavaim. – Jelenleg nincsenek ilyen állapotban lévő pácienseim, de sosem lehet tudni – mosollyá olvad a végén az összes eddigi arckifejezésem. – Kedves arcod van, mikor mentegetőzöl – muszáj vagyok kimondani, már csak a pír hiányzik róla.
Szoktak lenni, most azonban, mintha váratna magára a nagy nyári meleg időre, nyugalom van.
- Lepj meg – mosolygok rá. Kíváncsi vagyok, mit választ nekem.
- Egy kormányon remeghet a kezem. A szikét tartó kezemben ezt már kevéssé nézem el, pontosabban egyáltalán nem – életek függnek egy-egy pontos vágástól, s nem vágyom arra, hogy ha hívnak, kések is és még beszámítható sem vagyok. Habár, ha jelzem, akkor keresnek más dokit.
- Merre fordultál meg eddig? – kérdezném a kedvenc művészéről, korszakáról, de az munka lenne. Így, ezzel burkoltan megadtam a lehetőséget, hogy ha szeretne róla beszélni, akkor elmondja, ha nem, akkor csak elcseverészünk utazásokról.
Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Jún. 12, 2017 3:18 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


-Ha pedig elhinném minden bókodat, már teljesen beképzelt lennék.- vigyorodok el, hiszen amióta csak találkoztunk, bókokkal halmoz el, amivel nincs baj, csak néha már túlságosan zavarba ejtő. Nem mindig tudom kezelni az ilyen kedves megjegyzéseket, de úgy tűnik, Raoul ilyen.
-Rendben.- bólintok, bár kétlem, hogy ne kóstolnék meg mindent magamtól. Elég kíváncsi természetem van és ez a kajákra is kiterjed, szóval szeretek mindent megkóstolni és, csak utána megmondani róla, hogy utálom-e vagy sem.
-Persze. Ha már itt éldegélek ezen a nyamvadt bolygón, igyekszek mindent kipróbálni.- nevetem el magam, de persze ez nem szó szerint terjed ki mindenre. Van pár dolog, amit inkább passzolok, de ilyen extrém sportok terén is elég bevállalós vagyok. Szeretem feszegetni a határaimat.
-Értem. Akkor remélhetőleg nem kell majd elszaladnod.- bólintok mosolyogva, majd a következő megjegyzésén elvigyorodok. Már megint egy bók.
-Nem mentegetőztem, de köszönöm az újabb bókot.- kuncogok, majd a kihívás után, miszerint lepjem meg, szedek egy másik tányérra töltött húst és mártást. Valamiért az az érzésem, hogy azt mindenki szereti. Köretet viszont nem teszek mellé, mert arról már tippem sincs, hogy mit szerethet.
-Ugyan már! Egy kortytól nem fog remegni a kezed. Amúgy is, másnaposan remeg az ember keze.- röhögök, mintha én már olyan tapasztalt lennék ezen a téren és... hát ja, egyébként az vagyok. Az egyetemen azok a bulik... elég sokszor sikerült túl töltetni magam, de ilyen ez a fiatalság. Bolondos.
-Még csak itt, az országon belül mászkáltam, de szeretnék majd Európába is eljutni ugye, meg még jó pár helyre.- azt persze nem számolom bele, amíg Kanadában éltem csecsemőként, mert arra nem emlékszek, de itt már elég sok helyet bejártam.
-Na és te?- a kérdés nem volt rossz, így szerintem ér visszapasszolni. Addig pedig, míg válaszol, falatozok kicsit.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Jún. 12, 2017 8:51 pm
 



 

Ez egy nagyon kemény képen törlés és visszautasítás-féle volt. Nem is tudok rá válaszolni, inkább a táj felé nézek, mosolyogva. Vettem, túlságosan nyomulósnak veszi azt, ami természetesen jön belőlem. Nem túlzottan szeretem az ilyen visszautasításokat, de elfogadom, ha valakinek nem tetszik a stílusom. Tudomásul vettem, hogy hamvába holt dologgá vált a közeledésem. Nemhiába, nem értek én a női lélekhez.
- Nyamvadt? – csodálkozva ismétlem meg szavait. – Miért gondolod úgy, hogy illik a jelző rá?
A külcsín és a látszat sokszor csalóka, tudom. Rólam például mindenki azt gondolja, hogy lám, itt van egy jóképű doki, tehetős is, neve is van, mégis egyedül van. Szegény én, holott én magam tettem ilyenné az életem, mert nekem így felel meg, tökéletesen boldog vagyok benne. Ezért sem foglalkozom mások véleményével, ami rám vonatkozik. És éppen ezért érdekel Chantal véleménye, miért gondolja nyamvadtnak a bolygót.
- Remélhetőleg.
Megkeseredik a falat a számban, ahogy ismét ... tagad, visszapasszol? Mély levegőt veszek magamban. Oké, randinak befuccsolt a dolog. Most a kérdés az, hogy akarom-e, maradjunk barátok? Mert azt a szikrát, amit legelőször éreztem kettőnk között, az nem hogy nullára redukálódott, de lassan a kilátóról esek le a visszapasszok okán. Rosszul esik, de Chantalt is megértem. Nem akar, én meg tolakszom.
Csak nézem, ahogy falatozgat, nekem elment az étvágyam, de kiválóan takarom azzal, hogy eszegetem a falatot hosszú ideig.
Arra, hogy belefér egy korty, egy mosollyal válaszolok, miközben a letett pohárhoz nem nyúlok hozzá. Van felelősségem, életek felett, és elég egy mikroberezdülés, a páciens már halott.
- Merre voltál már? Európába hova szeretnél eljutni?
Érdekel-e? Nem tudom. Próbálom átdolgozni magamban, és fel, hogy voltaképpen visszautasítottak. Nekem viszont most nem megy valahol a barátkozzunkig mehetünk csak téma. És ahogy érzékelem, nem azért vagyok visszadobva, mert van valakije. Engem nem akar, ami felér egy klasszis lebőgéssel.
- Hogyan? – megértem a kérdést, elgondolkodom. A telefon ment meg, csengésre van állítva. Megnézem. Megmenekültem!
- Ezt felveszem – mutatok a telefonra, miután felnéztem Chantalra.
Felállok és csak pár mondat után tudok teljesen a telefonra koncentrálni, még mindig a világklasszis pofára esésemen rágódom. Kiadom a szükséges tennivalókat, és hogy kiket értesítsenek még, aztán letéve a telefont, Chantalra nézek.
- Sajnos a reméljük az nem jött be. Sajnálom – valahol nem, de voltaképpen a fejem már kezd átkapcsolni orvos üzemmódba, így a saját érzéseim kezdenek háttérbe tolódni. Mindig csak egy dologra tudok figyelni.
- Segítenél összepakolni? – kérem mosolyogva. – Behívtak, s úgy néz ki, műtét lesz, nem egy szimpla gyorsvizsgálat, vagy roham.
Gyors, szakavatott mozdulatokkal kezdtem pontosan összepakolni a holmikat, orvosi átok, semmi összedobálás és miegyebek.

Vissza az elejére Go down
Chantal Léonie Lefevre
avatar
Polgárság

Kor : 28
Avataron : Emma Stone

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Hétf. Jún. 26, 2017 4:16 pm
 



 




Raoul & Chantal

-Can i help you, Dr. Roux?-


Mintha villám csapott volna Raoulba, olyan hirtelen hangulatváltáson megy át. Hiába, hogy mosolyog, de érzem és látom rajta. Próbálom felidézni, mit mondtam az imént, amivel így elvettem a kedvét, de semmi olyan nem jut eszembe, ami durva lett volna. Vagy lehet, hogy másképp értelmezett valamit?
-Hát nem is tudom. Túl sok rajta a szenvedés és valahogy felszínes az egész társadalom. A bolygó igazából szép, csak az emberek nem tudnak rajta nyugodtan élni.- vonok vállat, mert hát lehet nincs igazam, de én így látom ezt a dolgot. Elég sokszor szoktam filozofálgatni ilyesmiken még, ha nem is jut ezzel senki előrébb.
Tekintve Raoul hirtelen hangulat-váltását már nem is tudom, érdemes-e egyáltalán válaszolnom a kérdésére. Kicsit olyan nyögve-nyelősnek tűnik, mintha csak azért kérdezné, hogy valamit azért mégis csak mondjon. Ettől függetlenül persze, válaszolok.
-Még nem voltam sehol, de lassan neki kell vágnom az utazásoknak, ha mindent meg akarok nézni, ami a terveim közt van.- mosolyodok el, hiszen kész bakancslistám van már arról, milyen helyeket szeretnék még az életem során látni. Kétlem viszont, hogy most fel kellene sorolnom mindet. Főleg, mert közben megcsörren Raoul telefonja.
Valahogy enni már sok kedvem nincs, mert nem értem az egész helyzetet. A mosolygós, udvarlós cuki pasi hirtelen mélabús lett és nem tudom miért. Mit mondtam vagy tettem rosszat?
Néma csendben várom meg, amíg végez a telefonnal, majd szomorkásan bólintok egyet, ahogy közli, hogy mennie kell. Nem tudom, hogy most le lettem e rázva vagy mire véljem a dolgot, de már mindegy is. Inkább, csak csendben segítek neki összepakolni.
-Megértem. Orvos vagy. Nem mondhatod azt, hogy nem érsz rá.- erőltetek magamra egy mosolyt, végül összehajtom a plédet is, ahogy mindent lepakolunk róla és elindulok vele vissza a kocsihoz.
-Ha tényleg sürgős az eset, hívhatok taxit, hogy ne kelljen még velem is bajlódnod.- ajánlom fel a lehetőséget, bár jobban örülnék, ha haza vinne inkább ő, de egyrészt úgy tűnik, tényleg sietnie kell másrészt pedig, valamiért az az érzésem, hogy még örül is neki, hogy lerázhat. Nem értem.

Vissza az elejére Go down
Raoul Louis Roux
avatar
Egészségügy

Kor : 37
Avataron : Chris Evans

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Kedd Jún. 27, 2017 4:23 pm
 



 

Halvány mosollyá alakul a szélesebb mosolyom.
- Mert nem becsülik azt, ami adatott számukra – ilyen téren igaza van Chantalnak. – A bolygó tényleg szép...
Mások talán ezért nem értenek meg, vágták már a fejemhez, hogy nincs motivációm, holott inkább megbecsültem azt, amit megszereztem, átéltem, kiélveztem, megéltem, s alaposan megfontoltam, ha többem lenne, akármiben, mennyivel lenne jobb nekem, s ez miben segítene másokat, vagy éppen lenne a kárukra. Ez a körültekintés, és elégedettség hiányzik az emberekből.
- És hova szeretnél a leginkább elutazni?
Erre a kérdésre azonban már nem fogom megkapni a választ, a mentőövem megérkezett. Nem akartam „asztalt bontani”, de az is nehezen ment volna, hogy maradjunk még pár órát. Van, amikor nem tudok azonnal túllépni, átlépni dolgokon, s pechére Chantalnak, amiről nem tehet, ez is most egy ilyen alkalom.
A csend nem tűnik fel, a hívás egyszerre lepett meg és egyszerre jött jól, még ha nem is éppen szerencsés okból. Lefoglal a műtéten való gondolkodás, vezetés közben csakis a vezetésre figyelek, nem akarok balesetet okozni. Pakolás közben meg azért járhat ott az agyam.
- Tényleg sajnálom – rám szakad a lelkiismeret. Az apja is ilyen lehetett.
- Bajlódni? – hökkenek meg, meg is áll a kezemben a pléd, amit éppen be akarok tenni hátulra, vissza. – Sosem vagy nekem bajlódás – őszinte a mosolyom és hangom. Fel fogom tudni dolgozni, s talán idővel menni is fog, hogy odafigyelve Chantal igényére, nem tolom túl a régimódi stílusom felé. – Vártam ezt a kiruccanást veled – önkéntelenül sosem csúszik ki a számon semmi, erős kontroll alatt vannak a kimondott szavaim, mert tisztában vagyok a következményeikkel. És őszintén így is gondolom, amit mondtam, még ha máshogy is sült el. Kaptam egy tükröt, meg kell tanulnom belőle azt, amit kell.
Kinyitom a kocsi ajtót, hogy beülhessen, majd a kormány mögé ülve azonnal a visszafelé vezető útra hajtok. Gyorsan csak sebességhatárt betartva szokásom vezetni, most azonban kakaót tolok a motorba, nem azért, mert fel akarok vágni Chantal előtt.
- Merre laksz? Leszel a navigátorom? – az utat figyelve mosolygok rá egy rövid időre, s követem a szavait.
Csak majdnem az út végénél tűnik fel Chantal viselkedése. Mégsem tudtam jól titkolni, hogy valami nem esett jól.
Kinyitom ismét az ajtót neki, de nem búcsúzkodom.
- Várj még egy kicsit, kérlek – a csomagtartót felnyitva, egy becsomagolt ajándékot nyújtok át neki. – Tudom, hogy tucatnyi ilyennel bírhatsz, de ha kinyitod, megérted, miért választottam ezt – nyújtom át neki. – Köszönöm az eltöltött időt, Chantal, remélem, fogunk még tudni találkozni – nem ígérgetek semmit, nem szokásom, mert, ha nem tartják be, annál rosszabb nincs. – Szia!
A kocsiba beszállva ismét a gázra taposok, minél előbb odaérek a műtőbe, annál jobb, bár az előkészületek és a kollegák beérkezése is időigényes.
A csomagolás alatt ritka impresszionista képek gyűjteménye lapul, eredeti francia nyelven, külön rendeltettem még Párizsból.

//nagyon köszönöm a játékot, Chantal, egy élmény volt! <3 Cool //
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Csüt. Júl. 06, 2017 12:31 am
 



 




Játék vége



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Pént. Aug. 18, 2017 12:22 pm
 



 

Robert & Liz




A jelenlegi helyzetem mondhatjuk, hogy elég egyedi volt, és még számomra is teljesen újszerű. Voltak már veszélyes szituációk, amikbe belekeveredtem, de most először történt ténylegesen támadás. Már napok teltek el azóta, hogy hazaengedtek a kórházból, én pedig képtelen voltam tovább ülve malmozni, és várni a csodára. Tennem kellett valamit, és ha a rendőrség nem volt képes véghezvinni egy normális nyomozást azok után, hogy hányszor húztam már ki őket a szarból, úgy döntöttem mástól kérek segítséget. A saját kezembe kellett vennem a sorsom irányítását, hiszen többé nem akartam hagyni, hogy más tegye ezt helyettem.
A telefonban nem sokat mondtam Robertnek, csupán egy találkozót kértem, egy kellően félreeső helyre. Úgy gondoltam, hogy vagyunk olyan viszonyban, hogy szívességért fordulhassak hozzá, noha már most utáltam a gondolatot, hogy én bárkitől is segítséget kérjek. Egyszerűen nem tartozott az erősségeim közé az, hogy elfogadjam a felkínált kezet, még a legrosszabb helyzetben se. Most azonban döntenem kellett, hogy az életem nyugalma, vagy a büszkeségem a fontosabb, és természetesen roppant érett felnőtt módjára végül az előbbi mellett döntöttem.
Ugyan azt tanácsolta az orvos, hogy még jó darabig ne vezessek ilyen állapotban, én valahogy sohasem szerettem, ha meg akarták mondani, hogy mit csinálhatok, és mit nem. Jók a határok, és a korlátok, de én csak afféle tájékoztatóként tekintettem ezekre, kivéve a munkám során. Most azonban magánjellegű dologról volt szó, úgyhogy szerettem a saját belátásom szerint dönteni. Pontosan ezért voltak képtelenek arra is, hogy továbbra is bent tartsanak a kórházban megfigyelésre. Saját felelősségre jöttem ugyan ki, de nem az én terepem a pihengetés, meg az édes semmittevés egy kényelmetlen kórházi ágyon. Még a kanapém is barátságosabban fogadott, mint az a borzalom odabent.
Nem messze a kilátótól parkoltam le. Kényelmes ruhát húztam magamra, mintha csak túrázni akarnék. Egyébként szerettem ezt a helyet, régen Mollyval sokat kirándultunk erre, de annak már jó pár éve. Most ideálisnak tűnt ahhoz a beszélgetéshez, amit meg akartam ejteni. Talán nem vette volna ki jól magát, ha egy étteremben vitatjuk meg a kényes témát, noha kétségkívül kényelmesebb lett volna, és kellemesebb is, ha az ember éhes. Márpedig én ma még nem igazán ettem, csupán a két kávé csúszott le, de az elég könnyen.
Nem voltak olyan sokan, aminek most külön örültem. Talán a borongós időjárás tehetett róla, de legalább nem nézett ki furcsán, hogy sapkát vettem. Így legalább takarhattam a kötést a fejemen, mert mostanra eljutottam oda, hogy nagyon bosszantott a létezése, levenni azonban még nem szabadott. Ezt legalább betartottam. Közben ki is szúrtam az ismerős alakot, miközben automatikusan végigsimítottam a koponyám fájdalmas részén.
- Szép, ugye? – szólítottam meg mosolyogva, elbámulva a hegyek felé. – Köszönöm, hogy eljöttél, Robert! – fordítottam felé a tekintetem. – Tudom, hogy nem éppen szokványos hely, de a dolog sem szokványos, amiben a segítségedet szeretném kérni. – vezettem fel máris, mert bizonyára nem sejtette, hogy miért éppen ide hívtam.
Vissza az elejére Go down
Robert Fury
avatar
Inaktív

Kor : 41
Avataron : Benedict Cumberbatch

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Pént. Aug. 18, 2017 10:23 pm
 



 

Elizabeth - Robert

- Add Sylviának. Nem pazarolom az időmet ilyenekre – sok mindenre mondok nemet, azért, hogy amire igent mondjak, azt valóban csak én tudjam megcsinálni, mert én vagyok rá képes. Az időm drága, olyan szempontból, hogy szegmensét birtoklom a szakmámnak, abban a legjobbnak mondom magam, még ha esetleg más, irigy, analfabéta hasonszőrűek másképp is csaholnak. Tehetik, míg valóban nem szembesülnek a nagy kérdőjellel, hogy aztán abba fektessenek energiát, hogy megmagyarázzák, miért nem lehet megoldani. A helyett, hogy bevallanák, bocs, ez nekem magas, passzolom át. Én ezt teszem, azon kivétellel, hogy nem azzal jövök, hogy ez nekem magas. Éppen ellenkezőleg! Mindig is szerény voltam, jól tudom.
Mint ahogy a kedves és törődő szavaimról is hírhedt voltam, s azért hírhedt, mert a vitriol szintet üti meg általában. Valójában ezzel tartom távol magamtól azokat az embereket, akikkel nem akarok kapcsolatot. Akik fontosak nekem, szintén megkapják ugyan, de csak akkor, amikor törődni akarok velük, ezzel felrázva őket abból, amiben éppen vannak. Elizabethez is kedves vagyok, ismeri azt az arcomat, amit kevesen ismerhetnek. S ha ő felhív félüres, vagy teljesen üres szavakkal, akkor ott valami van. Duplán mondtam igent a találkozóra.
Közel álltam meg az autóval, kézifékkel, mert úgy esett jól, a fene akart menőzni, de a perceket is sajnáltam, mire bekeringőztem volna az ellentétes irányba, szervó-kormány ide meg oda. Satufék, kormányt teker, és máris parkol.
- Veled meg mi történt? Ez nem a megszokott hatvanas évekbeli divat – egyből indítok a híres érdeklődési stílusommal, nem véletlenül. A sapka nagyon furcsa formájú a fején, és ez nekem egyből gyanús. A hatvanas éveket meg mindig dicséretnek szánom neki, odáig vagyok, ahogy képes megjelenni.
Már éppen mondanám tovább a szövegem, amikor elhangzik a segítség és a kérés. Azonnal megáll a bagolylesőm és némán nézek rá, s le se tagadhatnám, hogy én volnék, ha nem ülne ki győztes mosoly a képemre. Segítséget kér Elizabeth! Segítséget! Háhá, tőlem, méghozzá!
- Ha a sapkák ügyében kérsz értekezést, abban nem segíthetek – aztán komolyabbra veszem, mert tudom, ha Elizabeth segítséget kér, akkor komoly dologról van szó.
- Figyelek.
Sokan utálnak ezért a stílusomért, s általában második találkozóig nem jut el a dolog, Elizabeth pedig volt olyan bátor és kitartó, hogy sokadjára is igent mondott, ha összefutásról volt szó. S az ilyet nagyon méltányolom. Kevesen veszik a fáradtságot, hogy a pocsék megnyilvánulásom ellenére is találkozzanak. Nem üzleti szempontból, méghozzá.

// A gifek! *> * //
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Pént. Aug. 18, 2017 11:01 pm
 



 

- Pedig jelenleg annyinak érzem magam, mintha akkor születtem volna. – sóhajtottam, egyetlen pillanatig sem véve magamra a kissé sértő szavakat. Tudtam én, hogy szarul nézek ki, nem volt szükségem arra, hogy ezt még valaki az orrom alá is dörgölje. Még jó, hogy nem vagyok az a típus, aki véresen komolyan venné az ilyesmit, és szóba se állna többé a sértegető féllel. Robertnek volt egy stílusa, ahogyan nekem is. Megszoktam, és képes voltam együtt dolgozni vele, ha úgy hozta a sors. Szerintem velem sem volt annyira vészes a helyzet.
- Miért, talán nem tetszik a sapkám? – kérdeztem elkomolyodva, megérintve az emlegetett ruhadarabot. Csak álcának kellett valójában, bár az idő éppen adhatott volna okot arra, hogy ilyesmit viseljek. Nem volt túl meleg ma, mondjuk úgy. – Ha-ha, nagyon vicces vagy! – forgattam a szemeimet. – Töröld le ezt a mosolyt a képedről, mert csak ideges leszek tőle. És elhiheted, hogy amúgy is az vagyok. Utálok másokra utalva lenni, és segítséget kérni, de ezt te is nagyon jól tudod! – még munka terén sem szerettem, csak ha nagyon muszáj volt. Tudom én, hogy ez csupán a saját marhaságom, mert az életben sokszor másokkal együtt jutunk egyről a kettőre, de attól még nem esett jobban máshoz fordulni, mert én képtelen voltam egyedül megoldani valamit.
- Elég kényes természetű az ügy… - húztam el a számat, közben pedig intettem, hogy sétáljunk egyet a kilátónál. – És attól még, hogy megkérlek rá, mondhatsz egészen nyugodtan akár nemet is. – vetítettem előre, hogy nem lesz túl kellemes a dolog. – Nem tudom, hogy mennyire hajlasz afelé, hogy átlépd egy kicsit a törvényesség határát. – én képes lettem volna rá, ha arról van szó, noha a rendőrséggel szoros együttműködésben végeztem a munkámat már hosszú évek óta. Mégis, nem voltam zsaru, csak segítettem a munkájukat.
- Ettől függetlenül bízom abban, hogy nem fogsz feldobni nemleges válasz esetén sem, amiért egyáltalán fel mertem tenni neked a kérdést. – futólag mosolyra húzódtak az ajkaim. Annyira nem akaródzott belemennem ebbe a témába, de szükségszerű volt, ha lépni akartam az ügyemben. Márpedig nagyon szerettem volna, ha megoldódik. Szégyen bevallani, saját magamnak sem voltam hajlandó, de a fenébe is, istenesen rám hozták a frászt. Nem akartam félelemben élni, még ha a külvilág felé nem is mutattam ki belőle semmit, amikor egyedül voltam, azért paráztam rendesen. Kétszer is megnéztem, hogy be vannak-e zárva az ablakok, az ajtó, és a riasztót is bekapcsoltam-e. Paranoia? Vagy egészséges félelem? Talán a kettő együtt.
- Nemrég megtámadtak egy ügy kapcsán. – kezdtem végül bele, amikor sikerült összeszednem magam némi gondolkodást követően. – Kómában voltam napokig, és nem nagyon emlékszem arra, hogy mi történt a támadás estéjén. Az biztos, hogy nyomon voltam, és túl közel kerültem a megoldáshoz. Gondolom én, máskülönben nem kötöttem volna ki a kórházban. A rendőrség nem nagyon akar nyomozni, mert nincsenek bizonyítékok, és a vallomásom is elég kusza ugye… - közben mutogattam a kezemmel is. – Én viszont nem bírok ölbe tett kézzel ülni tovább. Meg akarom nézni a környék kameráinak felvételeit, de nekem nincs jogosultságom hozzájuk férni. Te meg tudnád csinálni valahogy? – nem voltam biztos benne, hogy ért egyáltalán hozzá, de ő volt az egyetlen ismerősöm, aki képes lehetett ilyesmire. Meg kellett kérdeznem, egy próbát mindenképpen megért.

// Próbáltam összepasszolókat találni *__* //
Vissza az elejére Go down
Robert Fury
avatar
Inaktív

Kor : 41
Avataron : Benedict Cumberbatch

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szomb. Aug. 19, 2017 8:09 pm
 



 

- Ah, pff – sóhajtok elégedetlenül. Nőket dicsérni kész időpocsékolás, esküszöm. Még a buszok is jobban duruzsolnak egy dicséretre, amikor rakom össze az új cuccot, hogy gyorsabb programokat legyek képes megalkotni. – Tényleg szarul nézel ki – ha már szeretek nyersen őszinte lenni, nem most fogom visszafogni magam. Annyira szarul azért mégsem néz ki, mint ahogy ő képzeli annak.
- Eeez az... hogy nem. Olyan... hé, figyeljen mindenki a fejemre, van ott valami! – a stílus, ismét. De ha egyszer rákérdezett, én nem fogom vissza magam, na meg, nem is fogok hazudni. Ha egyszer ez az igazság.
A kérésre, hogy töröljem le a mosolyt, még inkább mosolyogni kezdek. Aztán a győztes mosoly átalakul melegebb, érdeklődőbb mosollyá, végül megértővé, s aztán már csak halványan dereng ott, a szememben azonban ott van még. Egy ujjamon sem tudom megszámolni, hányszor kért segítséget, ismerem a véleményét és hozzáállását erről. Én is ilyen vagyok, Terry csiszolt ebben nálam, szerinte az adok-kapok, egy olyan viszonyt alakít ki, amitől nem engedte bukni az embereket, sőt, még több kapocs alakult ki. Nekem meg kiszolgáltatottságot jelent, a mai napig.
Az intésre megállok, és nem mozdulok, zsebre dugott kézzel figyelem. Sosem szerettem, ha irányítanak, s egy intés felért nekem egy sértéssel. De mivel nagyon komoly mondanivalót érzékeltem, nem most szedtem elő a már nem létező Terry hisztit, hanem megvártam, mit akar elmondani. A korlát átlépésére vonatkozó szavaira egy érdeklődő, féloldalas tekintetet kap, de hallgatom tovább.
Mielőtt tovább folytatná, felemelem a kezem.
- Nem fejlődne semmi, ha nem lépnénk ki a korlátok mögül. Hogy feldoblak-e, az a dologtól függ – előre szóltam, utólag nem reklamálhat. Megütni én sem akarom a bokám, de a törvények betartásával a rolót is lehúzhatnám. Ha mindig követném a törvényt, akkor régen mocsárban dagonyázna mindenki, s nem lennének olyan technikai csodák, amelynél sokban az én kezem is benne van. Azt pedig törvény betartásával, hűdebaromi nehéz lett volna megszülni.
Komorrá válik a tekintetem, s feszültté az arcvonásaim. Miért nem tudtam erről? Aztán fény gyúl a kérdésére bennem.
- Ennyi? Egy szimpla bekukkantás? – egy ne nézz hülyének tekintetet kap, arcvágással együtt. Aztán egy sóhajtást. – Hol történt és pontosan mikor? – nem mindegy, melyik szerverbe nézek bele. Terry most vágna oldalba, hogy kérdezzek már rá, hogyan érzi magát. A szociális érzékenységem alulról sem veri a küszöbszintet.
Nem véletlenül utálják a techcégeket a magánemberek és a cégek, de még a kormány is. Nekem elég nagy tenyerem van, lefedni sok mindent, s turkálhatok úgy dolgokban, hogy nem veszik észre. Ennek csak egy része a zsenialitásom, inkább annak az eredménye. És hogy rengeteg szoftveremet használják fontos szervek és cégek is.
Vissza az elejére Go down
Elizabeth King
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 36
Avataron : Rose Byrne

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Szer. Aug. 23, 2017 8:34 pm
 



 

- Köszönöm, kedvességed határtalan, mint mindig! – egy pillanatig sem vettem magamra az őszinte szavakat. – Szarul is érzem magam, de ez már igazán mellékes! – most először mondtam ezt ki hangosan, mióta kijöttem a kórházból. Eddig még magamnak sem voltam hajlandó bevallani, de a fájdalomcsillapítók legalább enyhítettek a fájdalmon, ami folyton hasogatta a fejemet. Jó, azért Robert szavai egy egészen kicsit mégis sértették a női büszkeségem, de gyorsan félresöpörtem. Ami igaz, az igaz. El kellett fogadnom.
- Igen, van ott valami! Egy sapka, meg a fejem. – közben meg is igazgattam egy kicsit, fentebb tolva a homlokomból. Szélesedő mosolya láttán csak a szemeimet forgattam, de már nem mondtam inkább semmit. Valószínűleg csak a lovat adtam volna alá, azt meg nem akartam. Különben sem ezért akartam vele találkozni, hogy valakin kiélhessem a kötekedési hajlamomat. A segítségére volt inkább szükségem, és ahhoz, hogy megkérjem a szívességre, nagyon össze kellett szednem magam. Még mindig nehezen akaródzott kinyögni a segélykérő szavakat, de végül csak erőt vettem magamon. Máskülönben nem jutnánk egyről a kettőre, és ahogy ismertem, elég hamar elunná magát ahhoz, hogy simán faképnél hagyjon itt.
- Annyira azért nem hiszem, hogy vészes lenne. – legalábbis én nem éreztem annak, és őt sem úgy ismertem, mint akinek megérné ilyesmi miatt feljelenteni engem. Amúgy sem hittem, hogy ahhoz lenne kedve, hogy a rendőrségre járkáljon, ráadásul igazából bizonyíték sem lett volna, hiszen mindez most csak szóban hangzott el. Kivéve, ha felvételt készített a találkozásunkról, de élt bennem a gyanú, hogy erre elég csekély az esély. Miért is tenné?
- Igen, ennyi. – a homlokom ráncba szaladt, mert ennyire könnyed reakcióra azért mégsem számítottam. Azt hittem, hogy egy kicsit győzködni kell majd, észérveket felsorakoztatni, vagy valami. Ehelyett úgy tűnt, hogy szinte sértésnek vette, amiért azt feltételeztem, hogy nem teszi meg értem ezt az apróságot. Ami egyébként továbbra is erősen törvénybe ütköző dolog, még ha sejtettem is, hogy nem haladja meg a képességeit. Nem véletlenül fordultam hozzá, és valószínűleg egyébként én is megtenném érte, ha kicsit át kellene lépnem a határt.
- Két héttel ezelőtt, az egyik bűnügyi helyszínnél. Majd a pontos címet megadom, amennyire tudom, azon a környéken vannak térfigyelő kamerák, de engem eltávolítottak az ügy közeléből, úgyhogy esélyem sincs hozzájuk férni csak úgy. Ha valakinek a fülébe jut, hogy továbbra is nyomozgatok, akkor lehet, hogy ezúttal végzetes lesz a találkozás. – Darren is tartott ettől, figyelmeztetett is rá, de én is tudtam magamtól nagyon jól. Még ha nem is akartam gondolni rá, azért féltem elég rendesen. Könnyebb az ilyesmit csak úgy a szőnyeg alá söpörni, és hagyni a fenébe.
- Akkor meg tudod tenni? És nagy gond lenne, ha együtt néznénk át? – kérdeztem reménykedve. – Nem bírok otthon ülni, és malmozni, amíg az egészet eltussolják! – hevesebb lettem, mint szerettem volna, de ezúttal túl messzire ment valaki, és feldühített. A félelemmel vegyes düh pedig nem a legjobb kombináció.
Vissza az elejére Go down
Robert Fury
avatar
Inaktív

Kor : 41
Avataron : Benedict Cumberbatch

TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
Pént. Aug. 25, 2017 12:55 pm
 



 

- Szívesen – hálás vagyok, hogy köszönettel veszi, az amúgy elég nyers figyelmességem. Kéne változtatni rajta, Meredith és Terry is sokat piszkál ezért, s tudom, kevesen nézik el nekem ezt a stílust. Azok meg azért, mert ismernek, s a stílusom mögé látnak.
- Ha mellékes, akkor annak vesszük – tárom szét a karom. Megbeszélve, hogyan akarja kezelni, egy hangom sincs ellene.
- Így már jobb – ahogy megigazította a sapkát előbukkant szemének igazi szépsége, s jobb így ránézni.
Nem feszítem tovább a húrt, hagyom, hogy elmondja, miért is kérte, hogy találkozzunk.
- Feltételezem – attól még lehet gond, ha esetleg olyan feladatról lenne szó, ami túl rizikós. Mert előfordulhat, s előre ígérgetni sosem szokásom. Abból mindig én húznám a rövidebbet.
- Hah – azért sértve érzem magam, hogy ilyen semmilyen nagy feladatot adó kérést ad. Végül veszek egy nagy levegőt, s a beleegyezésem jeleként, tovább kérdezek. Tőlem kérte, s mivel két nagyon nyomós oka van, hogy igent mondjak, végig is hallgatom. Egy, mert a barátom, kettő, mert az én kezemben vannak a madzagok végei.
- Azt hittem a pontos címet tudod – hökkenek meg, majd legyintek. – Ennyi nekem elég – legalább ad egy kis nyomozási élményt.
- Kérek huszonnégy órát – kellenek előkészületek. – Holnap, pontosan ugyanitt, pontosan ugyanekkor, mint ma?
- Egyedül ne nyomozz. Ennél már csak rosszabbul járhatod meg – mutatok felé elégedetlenül, ha esetleg valahol tovább nyomozna.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Kilátó (Rainier Hegy)
 



 

Vissza az elejére Go down
Kilátó (Rainier Hegy)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
 :: 
Rainier Hegy
-
Ugrás: