HomeHome  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share|

Wild Bill's Indoor Shooting Range

Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Hétf. Nov. 14, 2016 2:27 pm
 



 

First topic message reminder :



Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down

Tara Goglin
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Anne Lindfjeld

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Jan. 03, 2017 1:47 am
 



 

- Láttam már elégszer, hogy ezt csinálja, szóval igazad lehet. - jelentem ki a nyilvánvalót, amikor Bill szokásai kerülnek terítékre. Aztán jön a rituálé a tequilaval és valahogyan fürdik a lelkem attól, hogy látom elpirulni. Annyira cuki vagy Esther!
- És az akkora nagy baj lenne? - válaszolom neki, amikor kitöltöm az újabb kört, s be kell vallanom magamnak, hogy az ilyen rövid idő alatt elfogyasztott alkohol tompítani kezdte az érzékeimet. Úgy értem, a fiúkkal már megittam kettőt, most Estherrel egyet ... így ugye három felesről van szó. Vagy már a negyedikről? Viszont az biztos, hogy ez lesz az utolsó, mert ha már nem tudom összeszámolni, hogy hanyadikat iszom, akkor az egyszerű válasz az, hogy talán túl sokat. - Ne is törődj velem, és nem is szabadna ezzel viccelődnöm.
Újra kikészítem a sót és a citromot, majd veszek is belőle. - Viszont remélem, nem sértődsz meg, ha azt mondom, hogy már rád fért egy feles. Olyan ... olyan visszafogott vagy, csendes és ... nem is tudom, hogy mit akarok ezzel mondani, de nem érzed úgy, hogy néha el kell engedni a gyeplőt és hagyni, hogy vágtassanak a lovak? Vagy ezt már kérdeztem?
Mondhatjuk úgy, én rengetegszer érzem így, és áldozok is a kísértésnek. Persze nem hétköznap, hiszen akkor munka van és felelősség, de a szabadidőmben azt csinálok, amit csak akarok. S ha meg akarok inni Estherrel egy italt, akkor kettő lesz belőle.
- Egészségedre Kicsi Miss! - emelem koccintásra a poharat, majd ismét lenyalom kézfejemről a sót. Tudom, hogy nem kellene, hogy az előbb is mérhetetlen módon belepirult, de nem tudok mit kezdeni magammal, hiszen én lassan tényleg elengedem a gyeplőt és száguldhat a postakocsi, de addig még van pár tiszta pillanatom. S ezen pillanatok egyikét arra használom, hogy újra a szemeit fürkésszem, azokat a csodálatosan kék szemeket, melyekbe öröm volna véglegesen elveszni. Akár örökre.
- My darling I ... can't get enough of your love babe... - kezdek bele Barry White örök klasszikusába, majd miután letettem a poharat, jobb mutatóujjammal a lányra mutatok. - Girl, I don't know, I don't know why ... can't get enough of your love babe...
S miközben kilépdelek a pult mögül, dúdolom a dallamot, majd megfordulok és egyre csak közelítek felé. Okés Tara, hivatalosan is spicces vagy és amit most tenni akarsz, nem kellene megtenned, de annyira ... annyira kívánom! Nem, részeg vagy, ő pedig nem olyan lány! Ezt nem tudhatja, amíg nem találkozott velem... Akkor képeltesd fel magad, kilépek az agyadból! Köszi, puszi...
Egészen közel kerültem Estherhez, majd átkaroltam, magamhoz húztam és megpróbáltam megcsókolni. De nemcsak úgy tessék-lássék módra, hanem bele akartam adni apait és anyait. Jézusom, mit a francot csinálsz? Börtönbe kerülök... Remélem megéri! Én is...
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 27
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Jan. 03, 2017 5:02 pm
 



 

Annyira furcsa nekem, hogy Tara mozdulatától elpirulok, hogy nem tudom, mit is kezdjek ezzel. Próbálom elhessegetni a lelki szemeim elől ezt a képet, miközben igyekszem józanul gondolkodva válaszolni a kérdésére:
- Szerintem igen... Nem szeretek hülyeségeket művelni.
Túl pedáns lennék? Meglehet, de valóban nem voltam soha az az ereszd el a hajamat leányzó.
- Miért jó az, ha vágtatnak a lovak, és emiatt olyat teszek, amit később meg is bánhatok? - kérdezek vissza.
Nem haragszom rá, amiért rákérdezett, de jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy az én világképembe beleférne a vakvágta. Ettől függetlenül, végül én is lehúzom a második felest is, ami mintha valamivel jobban esne, mint az előző, de erre azért nem mernék súlyos pénzeket tenni.
Amikor dalra fakad, megintcsak érzem, hogy nevethetnékem támad a kissé hamiskás émekhangjától, amire persze az alkohol még rá is tesz egy teljes lapáttal, de ezt most még inkább szórakoztatóbbnak tartom, mint annak előtte. Azzal viszont, ahogy kilép a pult mögül, és elindul felém, nem tudok mit kezdeni. Csak nézem őt, és már-már a nyelvemen van a kérdés, hogy mégis mit tervez, amikor a lehető leglehetetlenebb választ kapom a ki sem mondott szavakra.
Ahogy Tara szája az enyémhez ér, teljesen leblokkolok. Mint aki szabályosan odafagyott a bárszékéhez, ha épp nem arra törekedne, hogy az ajkával szétfeszítse az enyémet, már biztosan levegő után kapkodnék a döbbenettől, mint aki szabályosan fuldoklik. A pillantásaiból talán le kelleett volna vennem már korábban is, hogy nem csak az egyenruhás pasik érdeklik, de nem tartozom a túlságosan tájékozott, meg jó emberismerő leányzók közé, így talán nem akkora vétek, hogy ez eddig a pontig még csak eszembe sem jutott… Azt hittem, Tara szimplán csak közvetlen… Hát, nem egészen.
Nem meglepő módon, nem viszonzom az ölelő mozdulatát, egyenlőre önmagammal küzdök, hogy mégis mit csináljak… Ott munkál bennem az a bizonyos két feles, ami végül is elmossa a határokat egy picit, éppen annyira, hogy rövid ideig ugyan, de viszonozzam azt a csókot. Egy másodperc...kettő...három... tíz? Majd elhúzódom.
- Ehhez lehet, nem ittam még eleget - nézek a szemébe, majd elnevetem magam - Tudod, eszembe sem jutott, hogy biszex lennél, olyan lelkesedéssel áradoztál arról a katonáról.
Ezzel a mondatommal nem akarom megbántani, mindössze tényleg annyiról van szó, hogy nem feltétleztem ezt róla. Hogy elítélem-e? Egyáltalán nem, szerintem az ember azzal legyen boldog, akivel akar. Csak nekem még nem akadt ilyen jellegű tapasztalatom. Nem tolom el a kezét, vagy ilyesmi, egyelőre próbálok rájönni, hogy egyáltalán én magam mit csinálok? Egy lőtéri kocsmában csókolóztam egy másik lánnyal. Én! Pont én… Ezzel pedig jelen pillanatban nem tudom, mit kéne kezdenem.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Anne Lindfjeld

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Jan. 03, 2017 8:04 pm
 



 

Na látod, te kis aggodalmaskodó csirkelény, visszacsókolt! Szerintem azért, mert nem akart megbántani... Nem érdekel, akkor is jó volt! Szánalmas vagy... Jó, talán nem ezekkel a szavakkal illettem magamat, de mindenképpen gondolkodóba ejtett, már amennyire az tőlem tellett spicces állapotomban.
- Biszex? Igen... Bár jobban szeretem úgy mondani, hogy nyitva hagyom a lehetőségeimet mind a férfiaknál, mind a nőknél. - mosolygok rá, majd amikor a katona szót emlegeti, talán egy picit megszeppenek, de csak a pillanat tört részére. Nem tudom felmérni a döntéseim súlyát, gondolataim kuszasága pedig előre akar vinni, nem visszatekinteni valakire ... Maxra. Nem!
- Miért gondolod azt, hogy bánnod kellene bármit is, amit megteszel? Ha nem tudod, hol vannak a határaid, akkor hogyan lépnéd át őket? - újra mosolyognom kell, majd egy kósza tinccsel bajlódok, ami arcának egy részét takarta előlem. Lassan és puhán érintem őt, persze csak akkor, ha nem szalad el azonnal, amire azért valljuk be, rettentő nagy esély van. Halántékán húzom végig az ujjamat, füléig vezetve a rakoncátlan szökevényt, majd be is tűröm oda, hogy ne akadályozzon ábrázatának élvezetében. - Vajon az is hülyeség volt, hogy visszacsókoltál? S most, hogy megtetted, bánod?
Közelebb lépek hozzá, térdei a combomat érintik, így apró erőszakkal furakszom a lábai közé, talán ellentmondást nem tűrő határozottsággal. Elengedem, de csak annyira szakítom meg a kontaktust, hogy a pultnak dőljek és valóját két karom kalodájába zárjam. Elnéztem őt, s halk szuszogás mellett ittam magamba látványát, bájos arcának élét, visszafogott jellemét, szemeinek igéző azúrját. - Pedig csodálatos is lehet, ha az ember nem gondol a holnapra. Olyan élmények és érzések keríthetnek hatalmukba, amiből mindig csak többet és még többet akarsz. Mint én az előző csókból...
Apró mozdulattal harapom be alsó ajkamat, majd mosollyal egészítem ki a grimaszom.
- Dönts te, merre akarsz továbbhaladni... - jelentem ki, majd lehunyom a szememet és várok. Kicsit megdöntöm a fejemet, hogy könnyebb dolga legyen, ha szeretné feszegetni azokat a határokat, de az sem a világvége, ha veszteg marad. Mindenesetre magamban elzsolozsmázok öt Mississippit, addig van ideje cselekedni. Egy Mississippi, két Mississippi...
Vissza az elejére Go down
Esther Blomkamp
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 27
Avataron : Kaya Scodelario

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Szer. Jan. 04, 2017 4:04 pm
 



 

Oké, ez azért engem is meglepett, na. Eszembe sem jutott volna még két perccel ezelőtt sem, hogy ha Tara megcsókol, akkor azt valamennyire viszonozni is fogom. Ez viszont okozhat majd esetleg furcsa helyzeteket, nem?
- Mert ilyen vagyok, sajnálom,ha ezzel csalódást okozom, de ez nem fog változni egyhamar - felelem, majd jön egy újabb zavart pirulás, ahogy elsöpri az egyik hajtincsemet.
- Nem bánom, csak még nem tudok vele mit kezdeni, érted? Nem szoktam ilyesmit csinálni. Tiszta idiótának érzem magam.
- Nem bántásnak szántam - emelem fel a kezem kissé védekezően - Mindössze inkább tűnsz annak a típusnak, aki a kemény motoros pasikra bukik, mint olyannak, akinek a béna, ártatlan lányok a gyengéi, ennyi.
Minek magyarázkodom, egyébként? Nincs nekem azzal semmi bajom, hogy Tara nem válogat ilyen téren, ő dolga, viszont az sem akarom, hogy úgy érezze, elítélem emiatt. Vannak meleg ismerőseim - a laborban dolgoznak páran -, és nem mondhatnám, hogy problémám lenne velük, mindössze tényleg meglepett a dolog. De remélem, ezt azért megérti.
Még mindig kissé leblokkolva nézem, ahogy közelebb lép hozzám, s mintha a lábaim ólomból lennének, nem mozdulnak sehova, amikor arra gondolok, hogy összébb kellene zárnom őket, ám ehelyett Tara fogja, és közéjük áll, mint aki jól végezte dolgát, én pedig nem teszek mást, csak továbbra is kissé értetlenül pillantok rá. Mi ez az egész? Mi a fene ütött belém? Arról nem is beszélve, hogy hamarosan elzárja előlem a távozás lehetőségének útjait, amitől csak még jobban zavarba tudok jönni, egyre inkább fészkelődöm ültömben, mint aki nem igazán tudja, merre van arccal előre.
- Még többet? Ezt azért erősen kétlem… - azért ennyire nem vagyok én csókkirálylány, vagy mi a manó, mondhatni nulla tapasztalattal rendelkezem a témában, így a kijelentését inkább amolyan viccféleként igyekszem felfogni.
Amit mond, az bevallom, nem nagyon tetszik. Döntsem el? Hát, ez remek. Lehet, hogy ezt a fajta döntést nem pont rám kellene bíznia, annál is inkább, mert jelen pilanatban azt sem tudom, hol áll a fejem. Nem bánom kimondottan, hogy megcsókolt, még azt se tudom mondani, hogy zavart… na, de azt is túlzás lenne állítanom, hogy a messzemenőkig élveztem volna, mert nem így van. De, ugyanakkor tény, hogy annyira rossz sem volt, viszont lehet, hogy ez még éppen ez az a pont, ahol még könnyen meg lehet állni, anélkül, hogy a következmények miatt aggódnom kellene.
Igencsak tanácstalanul nézek rá, bár ő ezt nem láthatja, mert épp nagy rutinosan behunyta a szemét, mintha arra várna, hogy egyszer csak előrehajolok, és bumm, megcsókolom… Csakhogy, vele ellentétben, nekem ez nem megy olyan könnyen. Fiúkkal se túl gyakran csókolóztam eddigi életemben, akkor mit gondol, lányok terén mennyi tapasztalatom lehet? Ez a tíz másodperc, konkrétan. És ennyiből nem igazán lehet leszűrni, hogy van-e igényem ilyesmire, avagy sem. Így aztán úgy határozok, hogy máshonnan közelítem meg ezt az egész kérdést.
- Miért, te merre akarsz továbbhaladni? - kérdezek inkább vissza, és, ha már sikeresen elzárta a menekülésem útvonalát, hát nem tudok mást tenni, mint ülni a fenekemen, és várni. Hogy mire? Hát, ezt még én magam sem tudom biztosan. A lelkem egyik fele messzire rohanna, a másik, alkoholgőzösebb fél pedig azon mélázik, hogy mi lenne, ha még tennék pár próbát azzal a tequilás üveggel, na meg az előttem állóval. Hát, ez így nem lesz valami egyszerű.
Vissza az elejére Go down
Tara Goglin
avatar
Inaktív

Kor : 33
Avataron : Anne Lindfjeld

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Jan. 05, 2017 2:22 am
 



 

... három Mississippi, négy Mississippi, öt Mississippi.
Kicsit csalódottan nyitom ki a szemeimet, de megértem őt, hiszen tényleg nem lehet mindenki annyira csapodár és kelekótya, mint én. Igen, akartam, hogy varázsütésre megváltozzon, de úgy tűnik, a varázsom nem olyan erős, mint amennyire gondoltam. Sebaj, vontam vállat a gondolathullám felett, s aggódhattam volna, hogy elveszítettem a mojómat, de nem tettem így. Nem adhatom fel. - Arra, amerre kedvem tartja.
Röviden válaszolok, majd ha már ő nem csókolt meg, én próbálom ajkainkat összeérinteni, s nyelvemet is táncba küldöm, ha már ott vagyok. Talán benne van egy kis őrültségbe, talán nincs, de nem erőltetem, hagyok neki teret, ha menekülni akarna előlem. Nem vagyok szívtelen sárkány! Na jó, talán néha, de akkor is csak picit. Na jó, talán nem is olyan picit, de akkor is szerethető vagyok... Igen, szerethető vagyok és még az illatom is csodálatos!
- Nem bántódtam meg és ne kérj elnézést azért, ami vagy. Ahhoz pedig rettentő bunkónak kell velem lenni, hogy valaki csalódást okozzon. Rezeg a léc, de még jó vagy nálam. - nevetek rá, majd ellököm magam a pulttól. Ujjaim combján simítanak végig ... mindkét combján, majd hátrálok tőle egy lépéssel és elfordulok. - Nem tudsz a helyzettel mit kezdeni? Pedig annyi lehetőséged van...
Elsétálok előtte, pár lépést jobbra, pár lépést balra, de gyorsan megunom és újra visszafordulok Esther felé. - Kérd ki magadnak, hogy te nem ilyen lány vagy! Legyél szende bakfis, aki új örömöket akar felfedezni. Vagy egy vágyakkal feltüzelt fékezhetetlen vadmacska... Lehetsz bármi, itt nincsenek rossz válaszok.
Most felé lépkedek, talán kicsit bizonytalannak tűnnek a lépéseim, de azt akarom, hogy annak lássa őket.
- Amikor először megcsókoltam egy lányt, nekem könnyebb volt, én tudtam, hogy mit akarok. Tudtam, hogy Sally Winterbaum ajkaira vágytam már hónapok óta és hogy ő olyan lány. Leszbikus, még mielőtt kérdeznéd... Pontosan tisztában voltam azzal, hogy akarom és kell nekem, mégis ... amikor először csókoltam, azt hittem, a világ legszarabb nyelvcsatáját vívtuk. Annyira sokat vártam tőle, de annyira csalódtam magamban, hogy meg sem tudtam szólalni, szóval ebből a szempontból te összeszedettebb vagy, mint én voltam anno...
Újra előtte állok meg, majd mosolygok rád. - Elképzelni sem tudom, hogy benned mi zajlik le, én meg itt olyan dolgokba kényszerítelek bele, amihez nem vagy hozzászokva. Ami idegen tőled, amit nem akarsz és tanácstalanná tesz. Pedig egyáltalán nem ezt akartam...
Felsóhajtok, majd mellé ülök az egyik bárszékre. A pultra könyöklöm, nézem arcát, szemeit, figyelem az apró rezdüléseket, grimaszait, mimikáját. - Nem megváltoztatni akarlak, hanem megismerni. S amíg abba a gubóban vagy, amivel mindentől véded magad, addig ez nem megy. Nevezzük sokkterápiának, de úgy tűnik, nem jött be... - elnevetem magam, majd megrázom a fejem.
- Hidd el, több van benned, mint amennyit gondolsz... Mindenkiben több van. - azt hiszem, filozófusra ittam le magam, viszont nagyon tetszik ez az új Tara. Lehet, meg is tartom magamnak magamat. Hogy mi?
Vissza az elejére Go down
Admin
avatar
Admin

Admin : Admin
Kor : 167
Avataron : Mr. Madden | McKidd | Ulliel | Wood

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Jan. 12, 2017 8:46 pm
 



 





játék vége





Tristan :: Sigmund :: Joël :: Dwayne
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Aug. 10, 2017 2:39 pm
 



 

Taddy & Cam


Kényelmes tempómban haladok a számomra megtetsző lőálláshoz. Kezeimen szolgálatom előtt kapott kabalakesztyűim feszülnek. Jobbomban egy Glock 19-es nehezedik, balomban pedig két plusz tár, amit szándékomban áll üresen visszaadni. Amióta nem is annyira kényszerűen leszereltem, kissé fura érzés éles fegyvert fogni a kezemben. Arról szó sincs, hogy néhány ember megölése után irtóznék tőle. Katona voltam, elkerülhetetlen volt, én pedig egyébként sem ölésként gondoltam rá, sokkal inkább védekezésként. Meg kellett védenem saját magamat és a társaimat, ennyi. Ha ez múlik rajta, most is lelőnék bárkit. Attól még nem húzogatom a ravaszt szívesen, ha egy ember áll a fegyver másik végén, de ez nyugtatta akkor lelkiismeretemet. Mai napig úgy gondolom, értékes tapasztalatra tettem szert, ami ugyan egy vesémbe került, a szervkereskedelmi árak alapján elég drága cuccba, viszont még élek. Ez a lényeg. Ráadásul rengeteg képet készítettem. A túlélés keltette megkönnyebbülés mai napig látható a társaimat ábrázoló fájlokon. Ha rólam készült volna kép, minden bizonnyal én is hasonló pofát vágtam volna.
Fejhallgatóm fülemre igazítom. Szokásomhoz híven most is tombol benne valami. Mindegy, hogy mi, a lényeg, hogy elég hangosan szóljon. Nem azért vagyok itt, hogy a zenére koncentráljak, hanem azért, hogy lőjek. Attól, hogy nem vagyok hivatásos, még szükségem lehet rá. Terveim között szerepel a háborús övezetbe való visszatérés. Abba, vagy egy másikba, az már részletkérdés. A lényeg, hogy meg akarom örökíteni azt, ami azokon a térségeken történik.
Sárga lencséjű szemüvegem feljebb tolom orromon. A pisztolyt ellenőrzöm, majd egy kattanással minden a helyére kerül. Itt az ideje a célzásnak, majd a tüzelésnek. A türelmetlenkedés távol áll tőlem, ennek ellenére eszemben sincs várni két golyó kirepítése között. A tárat amilyen gyorsan lehet, kiürítem, hogy kicserélhessem azt egy újra, mialatt az oldalsó gomb megnyomása után céltáblám előre suhan.
A pontosságom kivizsgálásával várok. Új, még sértetlen lapot teszek a kilyuggatott helyére, ami nem sokkal később visszasiklik a számára útvonalként szolgáló sínben. Fegyverem csupán erre a kis időre pihenhet meg. Hamarosan újra jobb kezembe fogom, úgy várok egy kicsit. Bal mancsom közben ruhámra simul műtétem nyoma felett, mintha csak valami babonának élnék. Talán az is. Egyfajta emlékeztető, hogy ez a céltábla nem fog visszalőni.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Aug. 10, 2017 3:45 pm
 



 

- A mai feladat egyszerű: információszerzés. - a húsz évvel fiatalabb tanoncomnak ecsetelem a délután programját, majd végigmérem a helyszínt, megfelelő kihívás után kutatva. Először egy idősebb hölgyet szemelek ki, de amikor látom, hogy mennyire veszélyesen tartja kezei között azt a revolvert, inkább lemondtam róla, hogy ő legyen az ifjonc megbízatása. Második körben egy korombeli férfin akad meg a tekintetem, aki olyan széles vállakkal feszít az üdítős automata mellett, hogy a következő pillanatban akár fel is pakolhatná a deltáira a gépet, majd könnyedén kivonulhatna vele a lőtérről. S ahogy figyeltem őt, másodpercekkel később kiderült, hogy ő sem lenne jó választás, hiszen az automata mellett volt a mosdó, s az onnan kilépő fiúját csókkal üdvözölte. Túl könnyű lenne az aspiránsomnak.
A kutatásnak azonban vége szakadt, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg, Cameron Reyes képében. Sok éve volt már, hogy találkoztunk, ismerettségünknek pedig egy lövedék vetett véget, amikor őt hazarendelték Afganisztánból, míg én maradtam a barna pokolban. - A lány a tizenhetes állásnál.
- Látom. - szerettem ezt a srácot, mert egyszerű volt, mint a faék. Talán néha túlzottan is, de biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan feladatok, amiket ő is el tud látni. Száznyolcvan centiméter magas, kisportolt, izmos alkat, egyetlen aprócska súlyfelesleg sincs rajta. Maszkulin, baltával metszett arcélek, szigorú tekintet, általában csíkra húzott száj és a legszőkébb haj, amit valaha láttam. Kék szemeivel ma is és a második világháború németei között is hódított volna, annyira tökéletes a megjelenése.
- Szerezze meg a telefonszámát.
- Más egyebet?
- Micsoda magabiztosság! A fehérneműje színét és méretét. - nevetem el magam, ez azonban nem vált ki reakciót a másikból. Meglepetten húzom fel a szemöldökömet, majd útjára engedem az ifú titánt, hogy küzdjön meg Cameronnal. Hátamat a falnak vetem és abból a sötét sarokból figyelem minden egyes lépését, ahol eddig az eligazítást kapta.
Határozott léptekkel indult meg a lány felé, majd egy tollat kapart elő öltönyének belső zsebéből, s egy kapcsos írótáblát vett le az egyik faliújság mellől. Amennyire innen láttam, a hely logója díszelgett a papírok tetején, s ezzel az új szerzeménnyel állt meg a tizenhetes állás mellett. Türelmesen várt, amíg Cameron kilőtte a második tár összes töltényét, majd a lány látókörébe lépett és apró integetéssel hívta fel magára a figyelmet. Amikor a fejhallgató lekerült, azonnal megváltoztak a vonásai és mosolyt ragasztott az arcára.
- Ne haragudjon kisasszony, megengedi, hogy feltegyek önnek pár kérdés a lőtérrel kapcsolatban?
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Aug. 10, 2017 4:23 pm
 



 

A második tár majdhogynem ugyanolyan gyorsan kiürül, mint az első. Fejhallgatómnak és a benne szóló zenének köszönhetően egyáltalán nem veszem észre a közeledőt, amíg az be nem téved látóterembe. Felvont szemöldökkel, kérdőn lesek rá, miközben készülékem vonakodva lehúzom fülemről. Gondolom ezt szerette volna elérni, hát legyen egy jó napja. Vagy hete. Tekintetem végigsiklik az öltönyös fazonon, azonnal nyomok után kutatva. Nem olyasvalaki, akit errefelé el lehetne képzelni. A helyi személyzet előbb öltözne kigyúrt macsónak, semmint nyakkendős úriembernek. Ez nem hiába van így. Sokkal tapasztaltabbnak tűnik egy renegát megjelenésű hegyi gorilla, mint egy öltönyös irodaszökevény. Ennél viszont nem ragadhatunk le, nemde? Göncök ide, vagy oda, összességében vonzó képet alkot, még akkor is, ha nekem egy kicsit fakó. Szívesen állítanám fényképezőgép elé, talán egy német katonai egyenruhát is kerítenék egy jelmezkölcsönzőből, a kérdések feltevése és a kérés azonban egyelőre várat magára. Rajta a sor, hogy kibökje, mivel akarja húzni az időmet.
Egy viszonylag bolond ötlet jut eszembe, ahogy tovább méregetem. Lágy mosoly ível arcomra egy beleegyező biccentést kísérve, mielőtt azonban megszólalhatna, közelebb hajolva hozzá, elnyúlok mellette, hogy most is előre hívhassam lövéseim eredményét.
- Első kérdés? – érdeklődöm, nem zavartatva magam jelenlétével.
Teszem a dolgom, sokkal jobban figyelve a céltábla kicserélésére, semmint rá. Az egyik legnagyszerűbb tulajdonságom, hogy képes vagyok rendesen megosztani a figyelmem, ha akarom. Kivéve talán akkor, ha zene tombol az agyam helyén. Amint az új lap felkerül helyére, valamint feleltem faggatózása első pontjára, vállaira téve kezeim, magam elé vonom, hogy jelentősen takarja a köztem és a cél között lévő területet. Egy kis nyugtatás sem maradhat el, elvégre nem kellene, hogy ugrándozni kezdjen. Nem mintha feltételeznék róla ilyesmit, ahhoz túl merevnek tűnik, mosolya ellenére is. Ezek a fránya előítéletek! Itt nem állok le. Egy, a lőtér által biztosított fejhallgatót illesztek a fejére. Mivel én a sajátomat használom ilyenkor, arra sosincs szükségem. Ahogy azt kell, a füleimre is húzom, majd tárazás után ismételten lőni kezdek, ezúttal azonban át a válla felett. Szabályszerű? Egyáltalán nem, de ha már itt van, miért ne használhatnám fel egy kis extra gyakorlásra?
- Mi a többi kérdés? – mosolygok rá kedvesen, amint kivégzem utolsó táramat is.
Eleinte talán úgy tűnhetett, hogy rá szegezem a pisztolyt, méghozzá meglehetősen magabiztosan. Meg sem fordult a fejemben, hogy lelőhetném. Biztos voltam magamban és abban, hogy könnyedén teljesítem a hirtelen támadt, aprócska kihívást. Azért ez mégsem egy mozgó célpont, ráadásul... Még mindig nem lő vissza. Ha ezt kibírta, megérdemli, hogy válaszoljak neki néhány kérdésre, ha pedig nem, hát nem kell ilyenek miatt aggódnom, mehetek a dolgomra, ami… Mi is? Talán elmegyek falat mászni.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Aug. 10, 2017 5:04 pm
 



 

- Köszönöm! - mosolygott az ifjonc még szélesebb grimasszal, majd a kezét nyújtotta Cameron felé. - Jó napot kívánok, John Williams vagyok és a lőtér megbízásából egy kisebb fajta közvéleménykutatást tartok.
Innen messziről ügyesnek tűnik a próbálkozása, bár a nő reakcióját nem látom tisztán, hiszen nekem háttal áll, viszont a Johnként bemutatkozó minden szavát értem, ahogyan szájáról olvasom le a szavakat. - Az első kérdésem? Milyen gyakran jár a lőtérre? Naponta, hetente többször, hetente egyszer, havonta vagy még ritkábban?
Tetszik ez a módszer, bár néha nem sikeres, de az esetek többségében bevállhat. Talán szerencséje lesz és választ kap, s felteheti a következő kérdéseit is. A választ lejegyzetelte, mintha tényleg érdekelné a kapott felelet, majd valami váratlan, megmagyarázhatatlan következik. John a mellkasára szorította az írótáblát, arcára kissé rémült, kissé értetlen vonásokat kent, majd engedte, hogy fejére felkerüljön a védőfelszerelés.
- Mégis mire készül? - olvastam le a kérdőmondatot a szájáról, majd látom, ahogy Cameron újra kézbe veszi a fegyverét, s protezsáltam válla fölött céloz a mögöttük lévő papírra. Nem mozdultam, hiszen nem kellett, ismertem mindkettejüket annyira, hogy tudjam, John nem rezel be az ilyen bánásmódtól, Cameron pedig pontosan tisztában van azzal, hogy meddig mehet el egy ilyen szituációban. Bár, ha egy valós kérdezőbiztos állna ott a fiam helyén, ő már valószínűleg összecsinálta volna magát, de a világkék pupillákra egyetlen alkalommal sem húzódott bőr, egyetlen lövésnél sem pislogott. - Ez mégis mire volt jó?
Nem állt jól neki, hogy kikelt magából, főleg azok után, hogy ilyen jól tűrte a megpróbáltatást. A tábla még mindig a mellkasának feszült, s nagyot nyelve pillantott felém. Nem segítettem neki, hiszen megvolt a feladata, amit teljesítenie kell. Egy átlagember azonnal otthagyta volna a tizenhetes állást, panaszt tett volna a vezetőségnél, talán még rendőrt is hív egy ilyen eset miatt. S Johnnak is ezt kellett volna tennie, de akkor veszélyezteti az álcáját, s olyan távolra kerül a megszerzendő információtól, hogy talán sosem szerzi azt meg.
- Kérem, ne tegyen ilyet soha többé! - köszörülte meg a torkát, majd belepillantott a papírjaiba és újabbnál újabb kérdések és lehetséges válaszok hangoztak el tőle. Érdeklődött a lőtér felszereltsége után, a személyzet magatartása és az esetleges hiányosságok felől, feljegyezve a kapott válaszokat is. - Utolsó témakörként lejegyezném a személyes adatait, s ha gondolja értesíthetjük a felmérés eredményéről. Ehhez szükségem lenne a nevére, mobilszámára és e-mail címére.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Csüt. Aug. 10, 2017 5:30 pm
 



 

Előfordulhat, hogy én vagyok az egyetlen olyan vállalkozó, akit nem érdekel a közvélemény. Megkapom a megbízást, onnantól kezdve pedig úgy csinálom a képeket, ahogy akarom. Elsősorban számomra kell megfelelőnek lennie egy fényképnek, s csak utána másoknak. Az esetek többségében ezzel nincs semmiféle probléma, ami alighanem fergeteges ízlésemnek köszönhető. Amiben ász vagyok, abban ász vagyok, ez nem vitás. Saját véleményem ellenére nem zárkózom el a kérdésektől. Ha valakinek szüksége van rá, hát válaszolok, nincs abban semmi rossz. Talán még segíthetek is vele, már amennyiben nem csak azért van ez az egész, hogy csontot dobjanak az ide látogatók elé.
- Amilyen gyakran eszembe jut – felelek gondolkodás nélkül.
Ennél konkrétabb válaszom nincs. Van, hogy hetente többször itt kötök ki, de előfordult már, hogy több mint egy hónapig nem voltam. Ehhez kis köze lehet a kusza munkarendemnek is. Akkor megyek dolgozni, amikorra hívnak, más esetben… Élem vidám életem.
Kérdését már csupán szájáról tudom leolvasni. Ha nem lenne efféle képességem, akkor sem lenne nehéz kitalálni, hogy épp mit szövegel, válaszul azonban csak egy széles vigyort kap. Gondoljon róla amit akar, bár szerintem nem rázta meg túlzottan. Az emberek többsége tele pakolta volna a gatyáját egy ilyen húzás után, neki azonban a szeme sem rezzent. A kemény legény kezd szimpatikus lenni. Bírom, ha valaki távol áll a beszaritól, ő pedig úgy tűnik, határozottan ilyen. Kár, hogy szőke.
- Ehhez volt kedvem. Ha már egyszer elállta a kilátást, legalább hasznosította magát – vonok vállat.
Felháborodása nekem egy kicsit elüt korábbi, rezzenéstelen mivoltától. Lehet, hogy egyszerűen annyira megfagyott benne a vér, hogy pislogni is elfelejtett, de aligha, elvégre levegőt azt vett.
- Nem kell aggódnia, kifogytam a lőszerből – nyugtatgatom.
Jelenleg ha folytatni szeretném sem sikerülne, az eredményemet azonban behívom. Most már csak azok elemzése van hátra, na meg a kérdések, ugye. Elég átlagos dolgokról faggat, nekem pedig még mindig nincs szándékomban nem válaszolni. Összességében az jöhet le neki, hogy meg vagyok elégedve a helyzettel, bár a szabályozás lehetne egy kicsit… gyengébb.
- A személyes adataim? Nem névtelen a dolog? – érdeklődöm.
Arról nem volt szó, hogy a nevem is kell. Ez valami új. Attól tartok, ha a hely vezetői meglátják a nevem a válaszok alatt, azon nyomban félre dobják azt a cetlit. Bolond vagyok, ezzel még ők is tisztában vannak. Persze a lehető legpozitívabb értelemben, de azért mégiscsak… ezzel már John is tisztában lehet, nem hiszem, hogy más akadálynak használta volna a lőtéren.
- Nem kérek értesítést, ha lesz valami változás, arról úgyis tudni fogok – közlöm egyszerűen.
Tekintetem a három pulton pihenő papírra vezetem. Azt hiszem, a kis kutatás eddig tartott, elérkeztünk a végére.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Aug. 15, 2017 3:39 pm
 



 

- Az mindenképpen megnyugtató. - nevette el magát John, amikor az lőszertelenségre terelődött a szó, majd meglepett arcot vágott, hiszen a személyes adatok kérése után nem erre a válaszra számított. Egyetlen apró izzadtságcsepp vonult végig az arcán, ami egyfajta kisebb pánik jele volt, s már tudtam, hogy nem tőle fogom megkapni a kért adatokat. - Őőő... Hát névtelen is, de... Nos, a lőtér tulajdonosa felé nem juttatjuk vissza az adatait, csak a mi rendszereinkbe kerülnek be.
Újabb hiba. Mégis, ki a fene akarna belekerülni egy rendszerbe? Sóhajtottam egyet és miközben hebegett és habogott a fiam, elővettem a telefonomat.
- Szia Anya!
- ...
- Nem, minden a legnagyobb rendben! Adatok kellenének egy bizonyos Cameron Reyes-ről. Született ezerkilencszáznyolcvannyolc szeptember tizedikén Seattle, Washingtonban.
- ...
- Várjak? Nem szokott ez tovább tartani pár másodpercnél. És még mielőtt kérdezed, a telefonszáma érdekel. És még mielőtt mondod, várok.
Hét másodpercbe került végignézni a legnépszerűbb szolgáltatók adatbázisait, bennük megtalálni a nevet, azonosítani a célszemélyt a születési adatok alapján, melyet azért jegyeztem meg annak idején, mert az egyik születésnapját együtt ünnepeltük. Boldog békeidők!
- Köszönöm Anya, életet mentettél! - tettem le a telefont, majd az előbb kapott számot hívtam és vártam, hogy kicsengjen. John arcát figyeltem, amikor rám pillantott és látta a fülemnél a készüléket, majd hallotta, hogy Cameron mobilja kicseng. Grimaszai között azonban mégsem láttam meg a felismerés vonásait, így újra a nőre koncentráltam, aki talán eleget tesz az elektronika által küldött kérésemnek.
- Szia Cam, Thaddeus Gatwick. Igen, az egyetlen... Ha nem tévedek, már nagyon idegesít a pacák, akivel éppen beszélgetsz, szóval lennél olyan szíves és tolmácsolnád neki a kérésemet, mely szerint várjon kint a kocsiban? - még mindig a sötét sarokban ültem, nem mozdultam és a válaszát sem vártam meg. - Még valami! Lennél olyan kedves megmondani neki, hogy milyen fehérnemű van rajtad? Aztán csak figyeld az arcát. Garantálom élmény lesz!
Nevettem el magam, majd vártam, hogy Cameron vajon megteszi, amire kértem vagy figyelmen kívül hagy. Mindkét opció kellemes meglepetés lenne.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Aug. 15, 2017 5:05 pm
 



 

Rendszer? Már éppen elég rendszerben benne vagyok, valamint nem hiszem, hogy ez tényleg úgy működik, ahogy azt állítja. Még a nemzetbiztonság adatbázisához is hozzáférnek néhányan, miért pont ez lenne más? Tudom én hogy működik ez, a végkimenetelhez pedig se időm, se kedvem.
- Nézze, ha a maguk rendszerébe bekerülök, előbb utóbb jönnek a kéretlen telefonhívások, és szeméttelepet csinálnak az e-mail fiókomból, amire semmi szükségem – közlöm vele a tényeket, még mindig mosolyogva.
Valószínűleg nem szokott hozzá a visszautasításokhoz. Ki ne adná meg szívesen egy német villanyoszlopnak a telefonszámát? Olyannak, ami összességében jól néz ki, még akkor is, ha nem pontosan az esetem. Azért a báját sikerül felfedeznem, nem mint nő, sokkal inkább mint fényképész.
Telefonom csörgésére leszek figyelmes. A zene hallatán elterelődik figyelmem a pánikkal küzdő pasasról. Azzal kezdek foglalkozni, hogy farmerom zsebéből előhalászva telefonom, a kijelzőre lessek. A szám ismeretlen. Na tessék, lehet, hogy pont egy olyan zargató, amilyenekről az előbb beszéltünk. Beleszólni sincs időm, amint sikerül felvennem, egy ismerős hang csapja meg fülemet. Képemre széles vigyor kerül a hanghoz tartozó név hallatán.
Várjunk, honnan tudja, hogy pont egy pasassal társalgok? Lassú, ide-oda megtett léptekkel forgolódni kezdek, mintha csak egy átlagos telefonbeszélgetésről lenne szó. Néhány apró bólogatás, melynek során feljebb sikerül pillantanom menetem közben, mígnem megpillantom azt a sötét rohadékot a sarokban. Na nem úgy rohadék, hogy tényleg az, leszámítva a zöldfülűek szekálását, csak úgy… az. A szó legpozitívabb értelmében, mert azért elég vicces, ahogy szívatja ezt a srácot, aki most már nyilvánvaló, hogy alá tartozik.
- Én is örültem, Taddy! – nevetem bele a telefonba, mielőtt kinyomom és visszacsúsztatom farzsebembe.
Nos akkor, itt az ideje, hogy megtegyük, amire kért. Én is kíváncsi vagyok arra az érdekes fejre, ami be lett ígérve. Egész testemmel visszafordulok eddigi zaklatóm felé, majd közelebb is lépek. Egészen jól tűrte eddig a furcsa megnyilvánulásokat, talán ezt is engedi, főleg, hogy nincs már lőszerem. Olyan veszély nem fenyegeti, hogy megpróbálok lelőni a fejéről egy almát, vagy hasonló. Papírjait egyik kezemmel mellkasához nyomom, ujjaim hegyével megállapodva afölött, ingének gombsoránál. Másik kezemmel tarkójához nyúlok, hogy lejjebb húzhassam magamhoz.
- Egy vörös-fekete fehérnemű együttes van rajtam, csipke szegéllyel. Ha szeretnéd, később megmutatom – búgom fülébe.
Egy lépést hátrálva figyelem reakcióját, majd bármi következik, elnevetem magam. Felvenni azért nem veszem, bár szívesen megtenném, de hát… személyiségi jogok és miegymás. A végén még beperelne, talán már ezért is megteszi.
- Ó, és van egy üzenetem Taddytől! Akarom mondani… Thaddeus Gatwicktől. Azt üzeni, hogy várd meg kint a kocsiban – adom át az üzenetet.
Ezt követően megvárom, hogy elmenjen, ha pedig kételkedne, hát a sarok felé mutatok, ahol felettese eddig rejtőzködött. Gondolom így már leesik neki, hogy ismerem, még akkor is, ha addig nem sikerült felfognia, ahogy az is, hogy vele beszéltem telefonon. Igaz, inkább ő beszélt. Szinte egy egész monológot leduruzsolt nekem.
Vissza az elejére Go down
Thaddeus Gatwick
avatar
Igazság- és hadügy

Kor : 42
Avataron : Idris Elba

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Pént. Aug. 25, 2017 2:40 pm
 



 

Nem hiába kedveltem meg Cameront, hiszen ahogyan átadja az üzenetemet, az valami vérlázítóan szexi, még akkor is, ha nem én vagyok az alanya, hanem csak a közönsége. Figyelem a srác mimikáját, testbeszédét és annyira tarkón vágnám, hogy arra egyszeűen nincsenek szavak. A helyében már régen a leányzó hátsóját markolásznám, és soha többet nem engedném el, neki viszont nem nagyon akar leesni a tantusz, csak azután, hogy Cam felém mutat. S ha már fel lettem fedezve, akkor meg is indulok a kettős felé, miközben figyelem John sétáját kifelé. Azt hiszem, harci feladatokhoz fogom ajánlani, nem megy neki ez a simulékony ügynökösködés.
- Szia Cam! - ölelem át a lányt, arcára pedig két cuppanóst is szórok, mert bár nem így váltunk el, de azért egy csókkal mégsem indíthatok. Ki tudja, azóta lehet, hogy komoly háziasszony lett, férjjel és gyerekekkel. Bár nem tudnám elképzelni róla, de ki tudja, hogy miből lesz a cserebogát? - Köszönöm ezt a csodálatos bemutatót!
Engedem el végül, majd végigmérek rajta. - Még mindig jól nézel ki.
Elnevetem magam, majd nagyot sóhajtok és a fejemmel intek, hogy álljunk arrébb, hiszen a lövések közepette nem olyan egyszerű beszélgetni. Pár lépést megyek, majd egy megfelelőnek ítélt helyen támaszkodok a falhoz, miközben egy pillanatra sem veszem le róla a tekintetem. Próbálom elképzelni rajta az előbb említett összeállítást, mert bár láttam már meztelenül, a katonai fehérnemű nem annyira izgató, hogy vágyakat ébresszen. - Elnézésed kérem, hogy felhasználtalak, de keresve sem találhattam volna jobb embert a srácnak. Viszont mindig is zöld pártinak hittelek, egy méregzöld fűzőt megfelelő tangával jobban el tudnék képzelni rajtad, mint a vörös-feketét.
Függőben hagyom ezt a mondatot közöttünk, majd próbálok lesni a ruháján keresztül, hogy vajon tényleg úgy öltözött alá, mint ahogyan mondta, bár esélyem sincs felfedezni a csipke szegélyt, ha nem villant valamit magán. Pedig jól esne, ha a szabadelvűsége nem ismerne határokat.
Vissza az elejére Go down
Cameron Reyes
avatar
Média és művészet

Kor : 29
Avataron : Zoë Saldana

TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
Kedd Szept. 12, 2017 9:05 am
 



 

A reakció amit kapok, majdhogynem nulla. Mintha kikapcsolták volna a pasast. Kérdőn lesek rá, de rájövök, tőle többre nem számíthatok. Nagy csalódás, Taddy, nagy csalódás! Sebaj, legalább eltűnik a képből, amint ráébred, kire mutogatok. Úgy tűnik, ha mást nem, de kiképzője nevét képes felfogni még ilyen állapotban is. Szám lefelé görbül kis időre, csakhogy amint meglátom a felém közeledőt, a pillanatnyi rosszkedv azonnal tovaszáll. Széles mosollyal nézek a férfira, viszonozva ölelését és a puszikat egyaránt.
- Szia Taddy! Nagyon szívesen – fordul vigyorba mosolyom.
Eltávolodásunk után kihasználom az időt, hogy alaposabban megfigyeljem. Jó ideje nem láttam már. Pontosan már meg sem tudnám mondani, hogy mennyi. Jó, ha akarnám, biztosan sikerülne, de minek számolgassam most vissza az éveket? Az eredmény ugyanaz. Rég volt. Izmokban pedig azóta sem szenved hiányt, pont, ahogy azt elvárhatnánk tőle.
- Ahogy látom, te is ügyeltél magadra – mondom, s ábrázatomra is kiül, mennyire elégedett vagyok a látvánnyal.
Hát még ha kevesebb ruha lenne rajta… Mikor odébb invitál, veszem a lapot. Fegyveremet és az üres tárakat elpakolom, a kilyuggatott céltáblákat pedig összeszedem. Mondhatni, eltakarítottam magam után, úgyhogy most már bárki beállhat az eddig általam használt lőállásba. Felvetésére elnevetem magam. Ezek szerint azt hiszi, igazat mondtam. Azért még én sem vagyok olyan bolond, hogy egy bakfisnak pontos adatokat adjak. Ábrándozzon csak a téves infókkal, bár azt sem mondanám, hogy gondom van a számára megemlített összeállítással. Azt meg pláne nem, hogy nincs egy olyan otthon.
- A méregzöld jöhet, de fűzőbe nem tuszkolom magam, ha nem feltétlen szükséges. Ami pedig a srácot illeti… Ha nem ismernélek úgy, ahogy, még azt hinném, meg akartál sérteni ezzel a nullreakciós pasassal – gondolkodom hangosan.
Szerencse, hogy az ismeretségünk nem csak annyiból áll, hogy köszönünk egymásnak az utcán, ha összefutunk. Hátam a terem falának vetem, miközben melleim alatt keresztbe fonom karjaim. Mosolyom továbbra is fix helyen képemen, és nem hiszem, hogy onnan le tudná törölni valami. Jó látni őt, jobb, mint hittem.
- Hogy vagy, Taddy? Mi szél hozott ide az újoncon kívül?
Tudom, hogy mondhatni sablonkérdések, de meg kell őket kérdezni. Azt akarom, hogy meséljen egy keveset. Nem sok egykori bajtárssal futok össze. A legtöbb valahol a semmi közepén tartózkodik most is, hacsak nem ásták el valahová a föld alá.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Wild Bill's Indoor Shooting Range
 



 

Vissza az elejére Go down
Wild Bill's Indoor Shooting Range
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: 
Seattle
 :: 
Külterület
-
Ugrás: